Tér és Társadalom 1. évf. 1987/1

                                                                               MÚLTUNK




         HAJDÚ ZOLTÁN:



VONZÁSKORZETKUTATÁS A FELSZABADULÁS EL ŐTTI
MAGYAR FÖLDRAJZTUDOMÁNYBAN



         Az I. világháború el őtti magyar földrajztudomány nemzetközileg elismert vo-
nulata a természeti földrajz. Meghatározó az analitikus jelleg ű természettudományi
irányzat, mely kevés figyelmet fordít a társadalmi, településhálózati jelenségek kutatá-
sára. Az emberföldrajzi (társadalomföldrajzi) kutatások nehezen, vontatottan indul-
tak, elméleti alapvetésük ellentmondásosan alakult, az alapkategóriák tartalma nehezen
formálódott, fejl ődésük bizonytalan elméleti bázison ment végbe.
        A háború utáni változások nyomán felértékel ődtek a társadalomföldrajzi ku-
tatások eredményei. A magyar földrajztudomány az új helyzetben a korábbiaknál er ő -
teljesebben fordul a gazdaság, a népesség, a településhálózat kutatása felé.
        Minden tudomány alapvet ő érdeke és feladata az alapkategóriák tartalmának
folyamatos elemzése. Az alapkategóriák történeti fejl ődésének megismerése hozzájárul
a mai folyamatok értelmezéséhez is.
         A tanulmány a felszabadulás el ő tti társadalomföldrajz egyik kategóriájának
részletes, adatszer ű feltárását, elmélettörténeti kérdéseinek elemzését, értelmezését
t űzi ki célul. Áttekinti a vonzáskörzet fogalmának kialakulását, fejl ődését, elméleti
alapjainak változását, a kutatások módszertani apparátusának kiszélesedését, s utal a
kutatások nemzetközi kapcsolódásaira.



I. A vonzáskörzeti problematika felvet ődése
   és a vonzáskörzetkutatások irányzatai

         A vonzás (gravitáció) általános érvény ű fogalom a XX. sz . eleji magyar föld-
rajztudományban. A legáltalánosabb használati köre a településföldrajzban alakult ki.
Az el ő nyös földrajzi feltételek vonzzák a települést (települést vonz a folyó, a forrás,
a hegylábi felszín; a nagyobb városok vonzzák az utakat, a falvak népességét, a nyers-
anyag a feldolgozóipart stb.).
         A vonzás mellett használt fogalmak a centrum, a központ, a tájközpont, a táj
vonzáscentrum kifejezések is. (Ezeket a fogalmakat a hagyományos történeti-néprajzi
indíttatású településföldrajz már a XIX. sz . végén is használta.) PRINZ GY. még a tí-
pusképzés során is kitüntetett szerepet tulajdonított a vonzás jelent őségének. Vonzásos
              Hajdú Zoltán: Vonzáskörzetkutatás a felszabadulás előtti
88     magyar földrajztudományban. – Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 87–95. p.
útifa/u úgy jön létre, hogy a házak az út vonzó hatására fokozatosan kitelepednek az
út széléhez. 1
          A továbbiakban személyenként, illetve irányzatonként tekintem át a magyar
településföldrajzban a vonzáskörzeti problematika fejl ődését. Nem térek ki minden ku-
tató, illetve kutatás elemzésére, csak azokat emelem ki, akik valamilyen területen jelen-
tő s el ő relépést hoztak.



           1. PRINZ GYULA vonzáskörzet-felfogása

          A vonzáskörzet, a vonzásterület fogalmának kialakulása a magyar földrajzi
irodalomban egybekapcsolódik a PRINZ által meghonosított, a „legegzaktabb ember-
földrajzi tudományág", a közlekedésföldrajz fejl ődésével. Eredete a német közlekedés-
földrajz „Hinterland" fogalmára vezethet ő vissza. Értelmezése kezdetben lesz ű kül a ki-
kötő k területi kapcsolatainak jellemzésére: „Háti-ország alatt a kiköt ő közvetlen von-
zási területét értjük, amelyet még teljesen uralni tud más kiköt ő k versenye nélkül." 2
                                                                                ő l, amely még A„közvetlnoásirü"fgamteklönbzióatrüe
szállít az illet ő kikötő be, de már más kiköt ő kkel is kapcsolatban áll.
         Ettő l kezdve PRINZ felváltva használja a Hinterland és a vonzási terület kifeje-
zéseket közlekedésföldrajzi munkáiban. A két kifejezés használat köre, tartalma foko-
zatosan bővül, egyre inkább elszakad a kikötők speciális vonzási területének fogalmi
körétől és általános közlekedésföldrajzi, majd településhálózati kategóriává válik nála.
          PRINZ vonzáskörzeti felfogása figyelemre méltó a közigazgatási területszerve-
zés szempontjából is. 1923-ban a regionális közigazgatási beosztás számára kidolgozott
közlekedésföldrajzi f ővidékeket olyan területnek tekinti, amelyek „...egyúttal váro-
saik vonzásterületét is jelentik." 3 A vonzásterület fogalma itt még dönt ően közlekedés-
földrajzi, de már gazdasági, közigazgatási, kulturális elemeket is magába foglal. A köz-
lekedésföldrajzi elérhet ő ség alapján határozza meg az ország városainak vonzásterüle-
tét, s ezekre a vonzásterületekre kívánja felépíteni a közigazgatási beosztást.
          1925-ben részletes, empirikus vonzáskörzetvizsgálatokat végez. Ütközteti Pécs
„természetes vonzásterületét" és a vasúti izokron térképek által biztosított lehet ősége-
ket, kitér a vonzásterület, a közigazgatási területszervezés, a közlekedési és gazdasági
kapcsolatok kölcsönhatására    .4   Feltárja, hogy Pécs természetes vonzásterületét a közle-
kedési hálózat igen hiányosan kapcsolja a városhoz.
          A vonzásterület, mint kategória strukturálódik. Pécs vonzásterületét két öve-
zetre osztja: 1. szomszédság-övezet, 2. vonzásövezet. Szomszédság-övezetnek tekinti
azt a területet, amelyr ő l reggel 6 órától este 10 óráig terjed ő id ő szakban úgy lehet meg-
járni a várost, hogy legalább 10 óra hasznos id őt lehet benne eltölteni. Vizsgálatai alap-
ján a szomszédság-övezet Pécs esetében a budapesti vasútvonalon Abaligetig, a mohá-
csin pedig Magyarbólyig húzódik. Vonzásövezetnek azt a területet tekinti, amelyr ő l
reggel 6-kor indulva és este 10-re visszaérkezve a város felkereshet ő úgy, hogy legalább
2 hasznos órát lehetne benne eltölteni.
          PRINZ véleménye szerint a közlekedésföldrajzi alapon meghatározott és bels ő
szerkezetében differenciált vonzásterület fogalom elvileg minden város esetében értel-
mezhető , az egyes városok szomszédság- és vonzásövezetei átfedik egymást, s a városok
harcot folytatnak ezen területek kiszolgálásáért.
                       Hajdú Zoltán: Vonzáskörzetkutatás a felszabadulás előtti
                magyar földrajztudományban. – Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 87–95. p.
                                                                                           89

         1933-ban ismét továbblép a vonzáskörzet-kutatás elméleti és szemléleti alapja-
it és gyakorlati felhasználhatóságát illet ően is. 5 Az ország piaci, vásári kereskedelmi
központjainak feltárása, a kereskedelmi vonzás- és kapcsolatrendszer értelmezése után
a vonzáskörzeti kapcsolatokat kivetíti a közigazgatási területszervezés járási szintjére is:
„Elméletben minden vásárhely szoros vonzási területe egy államföldrajzi sejtcsaládot
alkot."8 A területszervezés további szintjein (megye, kerület) is kitüntetett szerepet tu-
lajdonít a vonzásterületeknek.
          A megye és a városhálózat kapcsolatait elemezve feltárja, hogy „... minden vá-
rosnak kialakul gazdasági vonzásterülete, a helyzet csakhamar az volt, hogy a politikai
vármegyétő l függetlenül keletkezett városok egy-egy gazdasági megyét alakítottak ki,
a kettő területe, valamint útvonalhálózataik nem estek egybe." 7
          PRINZ tehát az 1930-as évek elején eljut a vonzásterületek és a közigazgatási
egységek egybekapcsolásának gondolatáig, sőt szúkségszerűségéig.
          Az 1930-as évek második felében megjelen ő Magyar Földrajz 3 kötetében ösz-
szegzi vonzáskörzeti kutatásait és szemléletét. 8 Egyrészt — elsősorban TELEKI hatásá-
ra — bővül a vonzáskörzeti kutatásai történeti, gazdasági, társadalmi összetev ő inek
köre.
          A XVIII. századtól hosszú távú fejl ődés eredményeként értelmezi a magyar
városhálózat fejl ődését, átalakulását. A XVIII. sz . városai még jelent ős mértékben ön-
ellátóak, de fokozatosan kifejl ődnek az egész ország területén azok a városok, „...me-
lyek elég tág vonzáskörzetüknek fogyasztó piacai lettek." 9 Ezek a városok hatással
vannak sz ű kebb és tágabb környezetükre, strukturálják a mez őgazdasági termelést.
(Tehát PRINZ nem egyszer ű , formális viszonynak tekinti a vonzásterületi kapcsolato-
kat, hanem a város hatása alatt él ő , átalakuló, a város igényeihez alkalmazkodó szer-
ves egésznek. ►
            Különösen Budapest körül szemléletes ez a jelenség. „Budapest természetes
vonzásterülete az egész ország" 10 , s ezen belül mintegy 70 km-es kertgazdasági köre
van, ezt a belterjes földm űvelés foltjai által alkotott gy ű rű veszi körül, a külterjes föld-
művelés és az erdőgazdálkodás gy űr űje is felismerhet ő . A külső körök Ny-on nem zá-
rulnak be, ebben jut kifejezésre a nyugat-európai nagy piac vonzóerejének hatása. (A
vonzásterület itt gazdasági makrokategóriaként szerepel, országhatárokon belül is
strukturálódik, s e mellett egyértelm űen hat a nemzetközi munkamegosztás is.)
            A kapitalista fejl ődés új módon veti fel a településhálózat, a vonzásterületek
kérdését is. A XIX. sz . végétő l átalakulnak a zárt, városközeli körzetek. „Megsz ű nt a
városok vidéke a város saját kizárólagos vonzásterülete lenni, és így annak termelése,
gazdasági fejlettsége a város méretét meghatározó lenni. A városok szabad versenyben
terjesztették szét vonzásterületeiket közelebbi és távolabbi szomszédjaik rovására, s őt
átugorva azokat, egészen távoli területekre is." 11
            A vonzásterületet elsősorban nagyvárosok körüli, átfogó kategóriaként fo-
galmazza meg. Részletesen foglalkozik a kialakuló vonzásterületek bels ő struktúrájá-
val is. Általános érvénnyel állapítja meg: „A nagyvárosnak vonzásterületét a földrajz-
ban az összefolyó átmenetek ellenére is két gy ű r ű re bonthatjuk szét. A belső gy ű r ű a
teljes vonzás területe, amelyen idegen nagyváros hatása csak a saját nagyvárosán ke-
resztül, tehát ennek közvetítésével érvényesül, vagy egyébként igen halványan. A küls ő
gy ű r ű két nagyváros közös hatásterülete."12
            Hajdú Zoltán: Vonzáskörzetkutatás a felszabadulás előtti
90   magyar földrajztudományban. – Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 87–95. p.

          Részletesen elemzi Budapest vonzásterületének „földrajzi gy ű r ű i"-t. Bécs—
Budapest vonatkozásában kifejti, hogy a Monarchia id ő szakában Bécs vonzási hatása
kiterjedt az ország Ny-i részeire, melyek közvetlenül Bécs vonzáskörzetébe tartoztak.
PRINZ szerint Budapest belső gyűrűje a Vág-völgyön, Gy ő rön át a Bakonyig, a pozse-
gai Papukig húzódik. Budapest szellemi vonzása a Balkánon is messzire ható, de az Al-
Dunán túl elhalványuló.
         PRINZ jelentő s munkát végzett az ágazati vonzáskörzetek kutatásában is.
Különösen fontos a kereskedelmi vonzáskörzetek 13 és az idegenforgalom vonzáskörze-
ti hatásának vizsgálata. 14
          PRINZ vonzáskörzeti kutatásai közlekedésföldrajzi vizsgálataiból n ő ttek ki.
Felfogását els ő sorban a német közelekedés- es településföldrajz befolyásolta, de kisebb
mértékben megjelenik a francia emberföldrajz szemléletformáló hatása is.



         2. TELEKI PÁL és a vonzáskörzetek

          A felszabadulás utáni magyar vonzáskörzet-kutatások egyik komoly akadálya
sokáig az volt, hogy az első nagyarányú, szervezett vonzásvizsgálatok szorosan kapcso-
lódtak a trianoni békeszerz ődésre való tudományos el ő készületekhez, a Béketárgyalást
El ő készítő Iroda tevékenységéhez. 15
          TELEKI 1918 őszét ő l a magyar geográfusok egy részét bevonta a békeel ő ké-
szítő munkákba. Biztosította számukra a legfontosabb személyi, anyagi, tárgyi feltéte-
leket, statisztikai anyagot. 16 E vizsgálatok felölelték a gazdaság, a népesség, a települé-
sek funkcióinak, különböz ő jelleg ű szféráinak feltárását. A kutatási eredmények els ő -
sorban tervezett államhatár kritikáját szolgálták. (KOVÁCS A. elkészítette a „Magya-
városok vonzásterületei" c. térképsorozatát, de a sorozatból csak Budapest és az ún. el-
szakadásra ítélt városok — Pozsony, Temesvár, Kassa, Nagyvárad, Arad, Kolozsvár --
vonzáskörzeti térképei jelentek meg.) 17
          Magyarország els ő gazdaságföldrajzi szintézise TELEKI tanszékén született.
Adatbázisát fő leg a békeel ő készítés kapcsán gy űjtötte össze FODOR FERENC. 18
          FODOR is a közlekedési vonzásterületek vizsgálatát helyezi el őtérbe. Vizsgál-
ja és értékeli Budapest, Fiume vonzásterületét, de sajátos módon elemzi egyes vasút-
vonalak és egyes tengerek vonzásterületét is.
          A városok vonatkozásában FODOR egyfajta központi hely elméletet képvi
sel. Egybekapcsolja a városnagyság és a vonzásterület problémáját: „... városaink nagy.
sága és gazdasági forgalma arányos a mögöttük fekv ő vonzási terület kiterjedésével és
gazdasági erejével." 19
          FODOR árnyaltan közelíti meg a vonzás, a vonzásterület fogalmát; közlekedé-
si, természeti, természetes, politikai, gazdasági, kereskedelmi, kulturális vonzásról, ill.
vonzásterületr ő l beszél.
          A város—vidék kölcsönhatásban a gazdasági életnek, a gazdasági kapcsolatok-
nak tulajdonít nagy jelent ő séget. Budapest elemzése kapcsán bebizonyítja, hogy a vá-
ros nagy gazdasági energiái nem maradnak meg a közigazgatási határokon belül, hanem
egész városi körzetet hívnak életre. E városi körzet 3 f ő övezetre bontható: 1. a köz-
igazgatási Budapest; 2. a külvárosok övezete(ipari övezet); 3. a szomszédos övezet (in-
tenzív mez ő gazdasági öv ► .
                      Hajdú Zoltán: Vonzáskörzetkutatás a felszabadulás előtti
               magyar földrajztudományban. – Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 87–95. p.
                                                                                         91

          Az övezeti rendszernek megfelel ően alakul a népesség foglalkozási szerkezete
is. Az első öv fő leg a kultúrtermel ő lakosságot, a második az ipari munkásságot, a har-
madik a parasztságot tömöríti.
          TELEKI átfogó, tudományos igénnyel — elszakadva már a békeel ő készítés
napi politikai, határkritikai felhasználásától — f ő leg a várossal foglalkozva érintette a
vonzáskörzetiség problémakörét. 2° Egyetemes jelleggel, elmélyült történeti, természet-
és gazdaságföldrajzi, kultúrtörténeti, közigazgatási és statisztikai ismeretek birtokában,
szociológiai kitekintésel foglalkozott a város fogalmi, kialakulási, fejl ődési, funkcio-
nális kérdéseivel.
           Kiinduló pontja, hogy a város minden korban, a Földnek minden részén, min-
den államban viszonylagos fogalom, amely a többi települést ő l lényeges jegyek alapján
különbözik. A többi települést ő l mindenkor nagyobb, ezeknek gazdasági vagy politikai
vonatkozásban, gyakran mindkett őben, valamiképpen központja. A városok a politikai
hatalom várai, a vallás templomai, a társadalmi vonzás fórumai és a gazdasági anyagcse-
re vásárterei közül alakultak ki. A város maga is egy funkciója a társadalmasodásnak.
          A város élete során er őteljesen hat környezetére, nem zárkózik be falai közé.
A fejl őd ő , növekvő város önmaga körül a városiasodás bels ő és a vonzásterület küls ő
köreit nagyobbítja. A vonzásterületeknek többféle típusa különíthet ő el. Speciális von-
zásterület a Hinterland, amelyet a kiköt ő k vonzásterületére sz ű kít le, de szélesebb ér-
telemben is használja. Elemzi a politikai, gazdasági, társadalmi, m űvel ődési kapcsolato-
kat, s megállapítja, hogy különösen nehéz a városok kulturális vonzás-, illetve hatáste-
rületének meghatározása, mivel ezek a kapcsolatok egészen eltér ő nagyságú területekre
terjednek kí.
          A politikai hatás- és vonzásterület sok esetben (pl. egyes extenzív államok f ő-
városa, illetve a nagy gazdasági központok vonzásterülete) túllépi az államhatárokat is.
A vonzásterület fogalmát így térben er ősen differenciált nagyságrendi kategóriaként
kezeli.
          A város—vidék kapcsolat kölcsönhatásának kutatásakor TELEKI több helyen
fogalmi különbséget tesz a város vonzásai, hatásai és befolyása között. A legszélesebb
kategória a befolyásterület. Ez magában foglal minden hatást. A város vonzásterülete
az a térség, amelyet a város különféle szolgáltatási jelleg ű kapcsolatai útján vonz. Ellátó
terület a vidéknek az a része, ahonnan a várost élelmiszerrel rendszeresen ellátják.
          1936-ban világméretekben vizsgálja a városiasodás természeti, gazdasági, társa-
dalmi, települési, politikai folyamatait, illetve következményeit. 21 Itt a legsokoldalúbb
a város körül kialakuló térstruktúrák elemzése, a város—vidék közötti kapcsolatok ér-
telmezése.
          THUNEN elméleti megállapításait továbbfejlesztve európai és világméretek-
ben vizsgálja a mez őgazdaság intenzitásának fejl ődését, s állapítja meg a nagy piacok
körül kialakuló ellátó területek térbeli rendjét, s úgy látja, hogy az átstrukturálódás a
központból indul, annak hatása, befolyása alatt megy végbe.
          TELEKI irodalmi ismeretei, forrásai és hivatkozásai igen széles körben mozog-
nak. Felfogására hatott a német, a francia és az angol földrajzi, történeti, szociológiai,
közigazgatási, közgazdasági irodalom, s kísérletet tett arra, hogy ezeket a hatásokat
egyéni szintézisbe ötvözze.
             Hajdú Zoltán: Vonzáskörzetkutatás a felszabadulás előtti
92    magyar földrajztudományban. – Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 87–95. p.

         3. MENDÖL TIBOR és a debreceni vonzáskörzetkutatások

          Kezdetben MENDÖL nem vezet ője, nem irányítója a Debrecenben folyó tele-
pülésföldrajzi kutatásoknak, de munkásságával meghatározza ezek jelent ő ségét. A deb-
receni vonzáskörzetkutatásokat els ősorban az alföldiség, az alföldi városok vizsgálata
köti össze.
          MENDÖL az 1930-as évek elejét ő l szentel nagyobb figyelmet a településközi
kapcsolatok problematikájának, bár már a Szarvas földrajza c. munkájában 22 is hasz-
nálja a gazdasági jelenségek leírásakor a vonzás, a gazdasági vonzás fogalmát, de még
nem értelmezi átfogó módon a központ és vidéke közötti kapcsolatokat.
          1931-ben közlekedésföldrajzi elemzésekkel kezdi meg Debrecen vonzásterüle-
tének kutatását. 23 A vonzásterület elsődlegesen közlekedésföldrajzi meghatározottsá-
gú, de világosan megfogalmazza azt is, hogy a közlekedésföldrajzi helyzet és az izokro-
nok nem határozzák meg önmagukban a város vonzásterületét. A vonzásterület kiterje-
désében a történetileg kialakult településközi kapcsolatok is jelent ős szerepet játsza-
nak. Az izokron térképek a pillanatnyi állapot meghatározásához nyújthatnak els ő sor-
ban segítséget. A vonzásterület szerves egység, amellyel a város szorosabb gazdasági
kapcsolatban áll, ahonnan a saját fogyasztására vagy ipari üzemeinek ellátására szüksé-
ges nyersanyag nagy részét beszerzi, ahol iparcikkeinek javát értékesíti, amely számára
kis- vagy nagykereskedelme közvetíti saját vagy idegen tájak terményeit, ahonnan né-
pessége bevándorlókkal gyarapszik. Összegezve: a táj számára ez a város jelenti gazda-
sági és szellemi tekintetben is a „város"-t. Megjelenik elemzésében a város — illetve von-
záskörzet-hierarchia problémája is. Debrecen vonzásterületén belül vizsgálja Nyíregyhá-
za és Békéscsaba másodrend ű vonzásközpontok izokronjait is. Felveti Debrecen von-
zás-szférájának zónaszer ű jellegét, de nem tér ki részletes elemzésére.
          Legátfogóbban a helyzeti energiák és a városok valódi nagyságának meghatá-
rozásakor foglalkozik a vonzásterületek, a városhálózat funkcionális és hierarchikus
problémáival. 24 MENDÖL empirikus vizsgálatokból kiindulva szinte önállóan fogal-
mazza meg a központi hely elméletét. CHRISTALLER-t ő l eltérően nem a modellszer ű -
séget helyezi el őtérbe, hanem nagyon erős tájföldrajzi szemléleti megközelítésben vizs-
gálja és tárja fel a táj — település — központ fogalmak közötti kapcsolatokat. 25 MEN-
DÖL nem vonatkoztat el teljesen attól, hogy a jelenségek konkrét földrajzi térben ját-
szódnak le. Nem formalizált rendszert dolgoz ki, inkább a konkrét, empirikus elemzés,
a közvetlen megfigyelés eredményeinek értékelése után dolgozza ki központi hely el-
méletét.
          Szemlélete emellett er ősen történeti megalapozottságú is. A történetileg kiala-
kult mez ővárosi, zárt vonzásterületek feltárása után elemzi a vasútépítések hatását, s
mutat rá, hogyan törte szét ez a folyamat a mez ő városok autark vonzásterületeit.
Elemzi a települések hierarchikus rendje és a vonzáskörzetek közötti kapcsolatokat.
Kimutatja, hogy a településhálózat hierarchikus tagolódása következtében a vonzáste-
rületek is hierarchikus rendet alkotnak. Budapest a legmagasabb szintű központ, von-
záskörzete sok tekintetben az egész ország. Debrecen másodrendű központ. Debrecen
vonzáskörzetén belül Nyíregyháza harmadrendű központ, s ezen belül Kisvárda ne-
gyedrangú vonzásterületet alakít ki.
          MENDÖ L világosan látja, hogy a vonzásterület nem statikus, hanem dinamis
                          Hajdú Zoltán: Vonzáskörzetkutatás a felszabadulás előtti
                   magyar földrajztudományban. – Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 87–95. p.
                                                                                            93
kusan változó egység. A vonzásterületek kezdetben zárt, elszigetelt egységként jöttek
létre, majd a gazdasági fejl ődés, a munkamegosztás elmélyülése révén fokozatosan tel-
jes térkitöltés ű rendszerré válnak, végül pedig kialakul egymást kölcsönösen befolyáso-
ló, átfed ő , kusza területi struktúrájuk.
           MENDÖL hierarchikus rendszere er ősen kötődik a közigazgatás tagolódásá-
hoz is. Ez arra enged következtetni, hogy a közlekedési kapcsolatok mellett lényeges
szerepet tulajdonít a vonzáskörzetek formálódásában a közigazgatás befolyásoló tevé-
kenységének is.
          1944-ben MENDÖL hallgatóinak segítségével Magyarország egész területén
 kipróbálta CHRISTALLER módszerét. 26 Megállapította, hogy a módszer alkalmazása
pozitív és negatív eredményeket egyaránt eredményezett.
          Munkássága mellett MÁRTON BÉLA tevékenysége emelhet ő ki a debreceni
vonzáskörzetvizsgálatokból. MÁRTON összefoglalja az addigi közlekedésföldrajzi von-
záskörzet-kutatások eredményeit, s kísérletet tesz néhány város közlekedésföldrajzi
vonzásterületének meghatározására. 27 Elméletileg a legszélesebben veti fel a városok
„élettér"-kérdéseit, s ezzel a felszabadulás el őtti földrajzi irodalomban a legközelebb
jut a komplex vonzáskörzet fogalmának meghatározásához.



          4. CHRISTALLER hatása KOGUTOWICZ KÁROLY vonzáskörzetkutatásaira

          KOGUTOWICZ sajátos történeti, természeti, társadalmi, gazdasági, település-
hálózati tájfogalmat dolgozott ki, ill. képviselt. A Dunántúl és Kisalföld írásban és kép-
ben c. munkájában 28 kísérletet tesz e felfogás érvényesítésére.
          A vonzáskörzet-kutatások szempontjából a legfontosabb, hogy Magyarorszá-
gon KOGUTOWICZ K. alkalmazta el őször tudatosan CHRISTALLER módszerét a te-
lepüléshálózat hierarchikus rendjének feltárására. (A módszert eléggé leegyszer űsített
módon alkalmazta.) A Dunántúl összes városára vonatkozóan vizsgálta a telefonállomá-
sok számát és megoszlását, s ennek eredményeként elemezte röviden a nagyváros, a kis-
város és a vidék közötti különbségeket. 29
          Tanítványai között egyszerre hat és érvényesül a tájföldrajzi és funkcionális
szemlélet hatása a vonzásvizsgálatokban. 30 BÁNKUTI F. CHRISTALLER módszerével
vizsgálta Sátoraljaújhely központosultságát, s így bizonyította, hogy Sátoraljaújhely a
legmagasabb hierarchikus szinten álló hegyaljai város.



I I I. Összegzés


         Röviden áttekintve a felszabadulás el őtti magyar vonzáskörzet-kutatások
problematikáját, megállapíthatjuk, hogy e vizsgálatok — leszámítva az 1918-1920
közötti országhatárkritikához kapcsolódó elemzéseket — nem öltenek átfogó jelleget,
bár a magyar földrajztudomány majd minden jelent ős képvisel ője érintette valamilyen
módon a településközi kapcsolatok problematikáját.
          Nagyon elnagyoltan, kidolgozatlanul, a vonzáskörzeti probléma minden
                 Hajdú Zoltán: Vonzáskörzetkutatás a felszabadulás előtti
          magyar földrajztudományban. – Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 87–95. p.
94

lényeges elméleti, szemléleti kérdése felvet ődött valamilyen módon, sőt megkezd ődött
a vonzáskörzetek gyakorlati, tervezési felhasználhatósága kérdéseinek vitája is.
          A PR INZ, TELEKI, KOGUTOWICZ tanítványaitól származó egyetemi dokto-
ri disszertációk az egyes településekre kiterjed ő en is felvetik a vonzáskörzetképz ődés
kérdéseit, de MENDÖL tevékenységében van a legnagyobb jelent ősége az elméleti és
empirikus kutatásoknak.
           A kutatások során a fogalmi megközelítés folyamatosan gazdagodik, de nem
alakult ki a vonzáskörzet-kutatás egységes fogalmi apparátusa. A város, a vonzáskörzet
fogalmának kérdése széles körben vet ődik fel, de csak TELEKI és MENDÖL tesz kísér•
letet a felvet őd ő kérdések általánosabb feltárására, rendszerezésére.
           A magyar vonzáskörzet-kutatásokra els ősorban a német településföldrajz
szemlélete hatott, tiszta formájában el őször KOGUTOWICZ tesz kísérletet a CHR IS
TALLER -módszer alkalmazására, majd MENDÖL a továbbfejlesztés és az ellen ő rzés
kérdéseivel is foglalkozik.
         A módszertani szemlélet fejl ődése különösen a közlekedésföldrajzi vonzásvizs-
gálatokban következett be. A többi területen nem alakult ki sajátos vizsgálati mód-
szertan.



 JEGYZETEK



 1. PRINZ GY. 1922: Magyarország településformái. Bp. pp. 7-8.
 2. PRINZ GY. 1905: Fiume és kiköt ő-versenytársainak a földrajzi helyzet nyújtotta el ő nyök. Vas-
             úti és Hajózási Hetilap. 7. évf. p. 336.
 3. PRINZ GY. 1923: Földrajz az államigazgatás szolgálatában. (Szerk.: TELEKI P.-BEZDEK J.-
             KAR L J.) Zsebatlasz 1923. Bp. pp. 154-157.
 4. PRINZ GY. 1925: A Pécs-környéki vasúthálózat közlekedésföldrajzi kritikája. Pécsi Napló,
          149. sz. dec. 10. p. 1.
 5. PRINZ GY. 1933: Földrajz az államigazgatás szolgálatában. Földr. Közlemények LXI. 4-6.
            pp. 69-81.
 6. Uo. p. 73.
 7. PRINZ GY. 1933: Új megyerendszer. Magyar Szemle, XVIII. 2 (70) sz. p. 111.
 8. PRINZ GY.-TELEKI P.-CHOLNOKY J. é.n.: Magyar Földrajz I-II I. Bp.
 9. Magyar Földrajz II. köt. p. 184.
10. Uo.
11. Uo. p. 413.
12. Uo. III. köt. p. 19.
13. PRINZ GY. 1934: Magyar vásárhelyek. Földrajzi Közlemények LXI I. pp. 51-63.
14. A vendégforgalom vonzóhelyei. Magyar Földrajz III. köt. pp. 121-137.
15. CHOLNOKY J. (szerk.) 1920: A magyar béketárgyalások I-IV. köt. M. Kir. Külügyminiszté-
          rium. Bp.
16. FODOR F. 1919: A békeel ő készítés földrajzi vonatkozású munkálatai. Földrajzi Közlemények
        X LVI I. 1-10. sz. pp. 45-47.
17. BÁTKY ZS.-KOGUTOWICZ K. 1922: Kogutowicz Zsebatlasza 1922. Bp. pp. 167-168. 3-
        9 térkép. Magyar városok vonzásterületei.
18. FODOR F. 1924: Magyarország gazdasági földrajza. Bp.
19. Uo. pp. 218-219.
20. TELEKI P. é.n.: Város. Közgazdasági Enciklopédia. IV. köt. Bp. 1351-1378.
21. TELEKI P. 1936: A gazdasági élet földrajzi alapjai.   köt. Bp. Különösen 590-652 pp.
                        Hajdú Zoltán: Vonzáskörzetkutatás a felszabadulás előtti
                 magyar földrajztudományban. – Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 87–95. p.
                                                                                                95

22. MENDÖL T. 1981: Szarvas földrajza. Békéscsaba. Hasonmás kiadás.
23. MENDÖL T. 1931: Debrecen közlekedésföldrajzi helyzete és az izokron térkép. Debreceni
        Szemle, 5. pp. 81-85.
24. MENDÖL T. 1935: Városaink valódi nagysága és a helyzeti energiák típusai. Földrajzi Közlemé-
          nyek LX I I I . pp. 361-366.
      MENDÖL T. 1936: A helyzeti energiák és egyéb tényez ő k szerepe városaink valódi nagyságá-
          ban és jellegében. Földrajzi Közlemények LXIV. pp. 98-108, 121-132.
25.   MENDÖL T. 1932: Táj és ember. (Az emberföldrajz áttekintése.) Bp.
26.   MENDÖL T. 1963: Általános településföldrajz. Akadémiai Kiadó, Bp. p. 486.
27.   MÁRTON B. 1939: Vasúttávolság és vásárhelytávolság a Nyírségben. Debreceni Szemle, pp.
          323-335.
      MÁRTON B. 1942: Néhány városunk vasutainak vonzásterülete. Földr. Közl. LXX. pp. 135-
          150.
28.   KOGUTOWICZ K. 1930-1936: Dunántúl és Kisalföld írásban és képben. I—II. köt. Szeged.
29. Uo. II. köt. pp. 318-319.
30. KOVÁCS E. 1939: Pápa. (Szerk. WAGNER R. Kogutowicz Károly emlékkönyv.           ►   Szeged, pp.
           99-195.
    BÁNKÚTI E. 1941: Sátoraljaújhely földrajza. Szeged.