Tér és Társadalom 1. évf. 1987/1 MÚLTUNK HAJDÚ ZOLTÁN: VONZÁSKORZETKUTATÁS A FELSZABADULÁS EL ŐTTI MAGYAR FÖLDRAJZTUDOMÁNYBAN Az I. világháború el őtti magyar földrajztudomány nemzetközileg elismert vo- nulata a természeti földrajz. Meghatározó az analitikus jelleg ű természettudományi irányzat, mely kevés figyelmet fordít a társadalmi, településhálózati jelenségek kutatá- sára. Az emberföldrajzi (társadalomföldrajzi) kutatások nehezen, vontatottan indul- tak, elméleti alapvetésük ellentmondásosan alakult, az alapkategóriák tartalma nehezen formálódott, fejl ődésük bizonytalan elméleti bázison ment végbe. A háború utáni változások nyomán felértékel ődtek a társadalomföldrajzi ku- tatások eredményei. A magyar földrajztudomány az új helyzetben a korábbiaknál er ő - teljesebben fordul a gazdaság, a népesség, a településhálózat kutatása felé. Minden tudomány alapvet ő érdeke és feladata az alapkategóriák tartalmának folyamatos elemzése. Az alapkategóriák történeti fejl ődésének megismerése hozzájárul a mai folyamatok értelmezéséhez is. A tanulmány a felszabadulás el ő tti társadalomföldrajz egyik kategóriájának részletes, adatszer ű feltárását, elmélettörténeti kérdéseinek elemzését, értelmezését t űzi ki célul. Áttekinti a vonzáskörzet fogalmának kialakulását, fejl ődését, elméleti alapjainak változását, a kutatások módszertani apparátusának kiszélesedését, s utal a kutatások nemzetközi kapcsolódásaira. I. A vonzáskörzeti problematika felvet ődése és a vonzáskörzetkutatások irányzatai A vonzás (gravitáció) általános érvény ű fogalom a XX. sz . eleji magyar föld- rajztudományban. A legáltalánosabb használati köre a településföldrajzban alakult ki. Az el ő nyös földrajzi feltételek vonzzák a települést (települést vonz a folyó, a forrás, a hegylábi felszín; a nagyobb városok vonzzák az utakat, a falvak népességét, a nyers- anyag a feldolgozóipart stb.). A vonzás mellett használt fogalmak a centrum, a központ, a tájközpont, a táj vonzáscentrum kifejezések is. (Ezeket a fogalmakat a hagyományos történeti-néprajzi indíttatású településföldrajz már a XIX. sz . végén is használta.) PRINZ GY. még a tí- pusképzés során is kitüntetett szerepet tulajdonított a vonzás jelent őségének. Vonzásos Hajdú Zoltán: Vonzáskörzetkutatás a felszabadulás előtti 88 magyar földrajztudományban. – Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 87–95. p. útifa/u úgy jön létre, hogy a házak az út vonzó hatására fokozatosan kitelepednek az út széléhez. 1 A továbbiakban személyenként, illetve irányzatonként tekintem át a magyar településföldrajzban a vonzáskörzeti problematika fejl ődését. Nem térek ki minden ku- tató, illetve kutatás elemzésére, csak azokat emelem ki, akik valamilyen területen jelen- tő s el ő relépést hoztak. 1. PRINZ GYULA vonzáskörzet-felfogása A vonzáskörzet, a vonzásterület fogalmának kialakulása a magyar földrajzi irodalomban egybekapcsolódik a PRINZ által meghonosított, a „legegzaktabb ember- földrajzi tudományág", a közlekedésföldrajz fejl ődésével. Eredete a német közlekedés- földrajz „Hinterland" fogalmára vezethet ő vissza. Értelmezése kezdetben lesz ű kül a ki- kötő k területi kapcsolatainak jellemzésére: „Háti-ország alatt a kiköt ő közvetlen von- zási területét értjük, amelyet még teljesen uralni tud más kiköt ő k versenye nélkül." 2 ő l, amely még A„közvetlnoásirü"fgamteklönbzióatrüe szállít az illet ő kikötő be, de már más kiköt ő kkel is kapcsolatban áll. Ettő l kezdve PRINZ felváltva használja a Hinterland és a vonzási terület kifeje- zéseket közlekedésföldrajzi munkáiban. A két kifejezés használat köre, tartalma foko- zatosan bővül, egyre inkább elszakad a kikötők speciális vonzási területének fogalmi körétől és általános közlekedésföldrajzi, majd településhálózati kategóriává válik nála. PRINZ vonzáskörzeti felfogása figyelemre méltó a közigazgatási területszerve- zés szempontjából is. 1923-ban a regionális közigazgatási beosztás számára kidolgozott közlekedésföldrajzi f ővidékeket olyan területnek tekinti, amelyek „...egyúttal váro- saik vonzásterületét is jelentik." 3 A vonzásterület fogalma itt még dönt ően közlekedés- földrajzi, de már gazdasági, közigazgatási, kulturális elemeket is magába foglal. A köz- lekedésföldrajzi elérhet ő ség alapján határozza meg az ország városainak vonzásterüle- tét, s ezekre a vonzásterületekre kívánja felépíteni a közigazgatási beosztást. 1925-ben részletes, empirikus vonzáskörzetvizsgálatokat végez. Ütközteti Pécs „természetes vonzásterületét" és a vasúti izokron térképek által biztosított lehet ősége- ket, kitér a vonzásterület, a közigazgatási területszervezés, a közlekedési és gazdasági kapcsolatok kölcsönhatására .4 Feltárja, hogy Pécs természetes vonzásterületét a közle- kedési hálózat igen hiányosan kapcsolja a városhoz. A vonzásterület, mint kategória strukturálódik. Pécs vonzásterületét két öve- zetre osztja: 1. szomszédság-övezet, 2. vonzásövezet. Szomszédság-övezetnek tekinti azt a területet, amelyr ő l reggel 6 órától este 10 óráig terjed ő id ő szakban úgy lehet meg- járni a várost, hogy legalább 10 óra hasznos id őt lehet benne eltölteni. Vizsgálatai alap- ján a szomszédság-övezet Pécs esetében a budapesti vasútvonalon Abaligetig, a mohá- csin pedig Magyarbólyig húzódik. Vonzásövezetnek azt a területet tekinti, amelyr ő l reggel 6-kor indulva és este 10-re visszaérkezve a város felkereshet ő úgy, hogy legalább 2 hasznos órát lehetne benne eltölteni. PRINZ véleménye szerint a közlekedésföldrajzi alapon meghatározott és bels ő szerkezetében differenciált vonzásterület fogalom elvileg minden város esetében értel- mezhető , az egyes városok szomszédság- és vonzásövezetei átfedik egymást, s a városok harcot folytatnak ezen területek kiszolgálásáért. Hajdú Zoltán: Vonzáskörzetkutatás a felszabadulás előtti magyar földrajztudományban. – Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 87–95. p. 89 1933-ban ismét továbblép a vonzáskörzet-kutatás elméleti és szemléleti alapja- it és gyakorlati felhasználhatóságát illet ően is. 5 Az ország piaci, vásári kereskedelmi központjainak feltárása, a kereskedelmi vonzás- és kapcsolatrendszer értelmezése után a vonzáskörzeti kapcsolatokat kivetíti a közigazgatási területszervezés járási szintjére is: „Elméletben minden vásárhely szoros vonzási területe egy államföldrajzi sejtcsaládot alkot."8 A területszervezés további szintjein (megye, kerület) is kitüntetett szerepet tu- lajdonít a vonzásterületeknek. A megye és a városhálózat kapcsolatait elemezve feltárja, hogy „... minden vá- rosnak kialakul gazdasági vonzásterülete, a helyzet csakhamar az volt, hogy a politikai vármegyétő l függetlenül keletkezett városok egy-egy gazdasági megyét alakítottak ki, a kettő területe, valamint útvonalhálózataik nem estek egybe." 7 PRINZ tehát az 1930-as évek elején eljut a vonzásterületek és a közigazgatási egységek egybekapcsolásának gondolatáig, sőt szúkségszerűségéig. Az 1930-as évek második felében megjelen ő Magyar Földrajz 3 kötetében ösz- szegzi vonzáskörzeti kutatásait és szemléletét. 8 Egyrészt — elsősorban TELEKI hatásá- ra — bővül a vonzáskörzeti kutatásai történeti, gazdasági, társadalmi összetev ő inek köre. A XVIII. századtól hosszú távú fejl ődés eredményeként értelmezi a magyar városhálózat fejl ődését, átalakulását. A XVIII. sz . városai még jelent ős mértékben ön- ellátóak, de fokozatosan kifejl ődnek az egész ország területén azok a városok, „...me- lyek elég tág vonzáskörzetüknek fogyasztó piacai lettek." 9 Ezek a városok hatással vannak sz ű kebb és tágabb környezetükre, strukturálják a mez őgazdasági termelést. (Tehát PRINZ nem egyszer ű , formális viszonynak tekinti a vonzásterületi kapcsolato- kat, hanem a város hatása alatt él ő , átalakuló, a város igényeihez alkalmazkodó szer- ves egésznek. ► Különösen Budapest körül szemléletes ez a jelenség. „Budapest természetes vonzásterülete az egész ország" 10 , s ezen belül mintegy 70 km-es kertgazdasági köre van, ezt a belterjes földm űvelés foltjai által alkotott gy ű rű veszi körül, a külterjes föld- művelés és az erdőgazdálkodás gy űr űje is felismerhet ő . A külső körök Ny-on nem zá- rulnak be, ebben jut kifejezésre a nyugat-európai nagy piac vonzóerejének hatása. (A vonzásterület itt gazdasági makrokategóriaként szerepel, országhatárokon belül is strukturálódik, s e mellett egyértelm űen hat a nemzetközi munkamegosztás is.) A kapitalista fejl ődés új módon veti fel a településhálózat, a vonzásterületek kérdését is. A XIX. sz . végétő l átalakulnak a zárt, városközeli körzetek. „Megsz ű nt a városok vidéke a város saját kizárólagos vonzásterülete lenni, és így annak termelése, gazdasági fejlettsége a város méretét meghatározó lenni. A városok szabad versenyben terjesztették szét vonzásterületeiket közelebbi és távolabbi szomszédjaik rovására, s őt átugorva azokat, egészen távoli területekre is." 11 A vonzásterületet elsősorban nagyvárosok körüli, átfogó kategóriaként fo- galmazza meg. Részletesen foglalkozik a kialakuló vonzásterületek bels ő struktúrájá- val is. Általános érvénnyel állapítja meg: „A nagyvárosnak vonzásterületét a földrajz- ban az összefolyó átmenetek ellenére is két gy ű r ű re bonthatjuk szét. A belső gy ű r ű a teljes vonzás területe, amelyen idegen nagyváros hatása csak a saját nagyvárosán ke- resztül, tehát ennek közvetítésével érvényesül, vagy egyébként igen halványan. A küls ő gy ű r ű két nagyváros közös hatásterülete."12 Hajdú Zoltán: Vonzáskörzetkutatás a felszabadulás előtti 90 magyar földrajztudományban. – Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 87–95. p. Részletesen elemzi Budapest vonzásterületének „földrajzi gy ű r ű i"-t. Bécs— Budapest vonatkozásában kifejti, hogy a Monarchia id ő szakában Bécs vonzási hatása kiterjedt az ország Ny-i részeire, melyek közvetlenül Bécs vonzáskörzetébe tartoztak. PRINZ szerint Budapest belső gyűrűje a Vág-völgyön, Gy ő rön át a Bakonyig, a pozse- gai Papukig húzódik. Budapest szellemi vonzása a Balkánon is messzire ható, de az Al- Dunán túl elhalványuló. PRINZ jelentő s munkát végzett az ágazati vonzáskörzetek kutatásában is. Különösen fontos a kereskedelmi vonzáskörzetek 13 és az idegenforgalom vonzáskörze- ti hatásának vizsgálata. 14 PRINZ vonzáskörzeti kutatásai közlekedésföldrajzi vizsgálataiból n ő ttek ki. Felfogását els ő sorban a német közelekedés- es településföldrajz befolyásolta, de kisebb mértékben megjelenik a francia emberföldrajz szemléletformáló hatása is. 2. TELEKI PÁL és a vonzáskörzetek A felszabadulás utáni magyar vonzáskörzet-kutatások egyik komoly akadálya sokáig az volt, hogy az első nagyarányú, szervezett vonzásvizsgálatok szorosan kapcso- lódtak a trianoni békeszerz ődésre való tudományos el ő készületekhez, a Béketárgyalást El ő készítő Iroda tevékenységéhez. 15 TELEKI 1918 őszét ő l a magyar geográfusok egy részét bevonta a békeel ő ké- szítő munkákba. Biztosította számukra a legfontosabb személyi, anyagi, tárgyi feltéte- leket, statisztikai anyagot. 16 E vizsgálatok felölelték a gazdaság, a népesség, a települé- sek funkcióinak, különböz ő jelleg ű szféráinak feltárását. A kutatási eredmények els ő - sorban tervezett államhatár kritikáját szolgálták. (KOVÁCS A. elkészítette a „Magya- városok vonzásterületei" c. térképsorozatát, de a sorozatból csak Budapest és az ún. el- szakadásra ítélt városok — Pozsony, Temesvár, Kassa, Nagyvárad, Arad, Kolozsvár -- vonzáskörzeti térképei jelentek meg.) 17 Magyarország els ő gazdaságföldrajzi szintézise TELEKI tanszékén született. Adatbázisát fő leg a békeel ő készítés kapcsán gy űjtötte össze FODOR FERENC. 18 FODOR is a közlekedési vonzásterületek vizsgálatát helyezi el őtérbe. Vizsgál- ja és értékeli Budapest, Fiume vonzásterületét, de sajátos módon elemzi egyes vasút- vonalak és egyes tengerek vonzásterületét is. A városok vonatkozásában FODOR egyfajta központi hely elméletet képvi sel. Egybekapcsolja a városnagyság és a vonzásterület problémáját: „... városaink nagy. sága és gazdasági forgalma arányos a mögöttük fekv ő vonzási terület kiterjedésével és gazdasági erejével." 19 FODOR árnyaltan közelíti meg a vonzás, a vonzásterület fogalmát; közlekedé- si, természeti, természetes, politikai, gazdasági, kereskedelmi, kulturális vonzásról, ill. vonzásterületr ő l beszél. A város—vidék kölcsönhatásban a gazdasági életnek, a gazdasági kapcsolatok- nak tulajdonít nagy jelent ő séget. Budapest elemzése kapcsán bebizonyítja, hogy a vá- ros nagy gazdasági energiái nem maradnak meg a közigazgatási határokon belül, hanem egész városi körzetet hívnak életre. E városi körzet 3 f ő övezetre bontható: 1. a köz- igazgatási Budapest; 2. a külvárosok övezete(ipari övezet); 3. a szomszédos övezet (in- tenzív mez ő gazdasági öv ► . Hajdú Zoltán: Vonzáskörzetkutatás a felszabadulás előtti magyar földrajztudományban. – Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 87–95. p. 91 Az övezeti rendszernek megfelel ően alakul a népesség foglalkozási szerkezete is. Az első öv fő leg a kultúrtermel ő lakosságot, a második az ipari munkásságot, a har- madik a parasztságot tömöríti. TELEKI átfogó, tudományos igénnyel — elszakadva már a békeel ő készítés napi politikai, határkritikai felhasználásától — f ő leg a várossal foglalkozva érintette a vonzáskörzetiség problémakörét. 2° Egyetemes jelleggel, elmélyült történeti, természet- és gazdaságföldrajzi, kultúrtörténeti, közigazgatási és statisztikai ismeretek birtokában, szociológiai kitekintésel foglalkozott a város fogalmi, kialakulási, fejl ődési, funkcio- nális kérdéseivel. Kiinduló pontja, hogy a város minden korban, a Földnek minden részén, min- den államban viszonylagos fogalom, amely a többi települést ő l lényeges jegyek alapján különbözik. A többi települést ő l mindenkor nagyobb, ezeknek gazdasági vagy politikai vonatkozásban, gyakran mindkett őben, valamiképpen központja. A városok a politikai hatalom várai, a vallás templomai, a társadalmi vonzás fórumai és a gazdasági anyagcse- re vásárterei közül alakultak ki. A város maga is egy funkciója a társadalmasodásnak. A város élete során er őteljesen hat környezetére, nem zárkózik be falai közé. A fejl őd ő , növekvő város önmaga körül a városiasodás bels ő és a vonzásterület küls ő köreit nagyobbítja. A vonzásterületeknek többféle típusa különíthet ő el. Speciális von- zásterület a Hinterland, amelyet a kiköt ő k vonzásterületére sz ű kít le, de szélesebb ér- telemben is használja. Elemzi a politikai, gazdasági, társadalmi, m űvel ődési kapcsolato- kat, s megállapítja, hogy különösen nehéz a városok kulturális vonzás-, illetve hatáste- rületének meghatározása, mivel ezek a kapcsolatok egészen eltér ő nagyságú területekre terjednek kí. A politikai hatás- és vonzásterület sok esetben (pl. egyes extenzív államok f ő- városa, illetve a nagy gazdasági központok vonzásterülete) túllépi az államhatárokat is. A vonzásterület fogalmát így térben er ősen differenciált nagyságrendi kategóriaként kezeli. A város—vidék kapcsolat kölcsönhatásának kutatásakor TELEKI több helyen fogalmi különbséget tesz a város vonzásai, hatásai és befolyása között. A legszélesebb kategória a befolyásterület. Ez magában foglal minden hatást. A város vonzásterülete az a térség, amelyet a város különféle szolgáltatási jelleg ű kapcsolatai útján vonz. Ellátó terület a vidéknek az a része, ahonnan a várost élelmiszerrel rendszeresen ellátják. 1936-ban világméretekben vizsgálja a városiasodás természeti, gazdasági, társa- dalmi, települési, politikai folyamatait, illetve következményeit. 21 Itt a legsokoldalúbb a város körül kialakuló térstruktúrák elemzése, a város—vidék közötti kapcsolatok ér- telmezése. THUNEN elméleti megállapításait továbbfejlesztve európai és világméretek- ben vizsgálja a mez őgazdaság intenzitásának fejl ődését, s állapítja meg a nagy piacok körül kialakuló ellátó területek térbeli rendjét, s úgy látja, hogy az átstrukturálódás a központból indul, annak hatása, befolyása alatt megy végbe. TELEKI irodalmi ismeretei, forrásai és hivatkozásai igen széles körben mozog- nak. Felfogására hatott a német, a francia és az angol földrajzi, történeti, szociológiai, közigazgatási, közgazdasági irodalom, s kísérletet tett arra, hogy ezeket a hatásokat egyéni szintézisbe ötvözze. Hajdú Zoltán: Vonzáskörzetkutatás a felszabadulás előtti 92 magyar földrajztudományban. – Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 87–95. p. 3. MENDÖL TIBOR és a debreceni vonzáskörzetkutatások Kezdetben MENDÖL nem vezet ője, nem irányítója a Debrecenben folyó tele- pülésföldrajzi kutatásoknak, de munkásságával meghatározza ezek jelent ő ségét. A deb- receni vonzáskörzetkutatásokat els ősorban az alföldiség, az alföldi városok vizsgálata köti össze. MENDÖL az 1930-as évek elejét ő l szentel nagyobb figyelmet a településközi kapcsolatok problematikájának, bár már a Szarvas földrajza c. munkájában 22 is hasz- nálja a gazdasági jelenségek leírásakor a vonzás, a gazdasági vonzás fogalmát, de még nem értelmezi átfogó módon a központ és vidéke közötti kapcsolatokat. 1931-ben közlekedésföldrajzi elemzésekkel kezdi meg Debrecen vonzásterüle- tének kutatását. 23 A vonzásterület elsődlegesen közlekedésföldrajzi meghatározottsá- gú, de világosan megfogalmazza azt is, hogy a közlekedésföldrajzi helyzet és az izokro- nok nem határozzák meg önmagukban a város vonzásterületét. A vonzásterület kiterje- désében a történetileg kialakult településközi kapcsolatok is jelent ős szerepet játsza- nak. Az izokron térképek a pillanatnyi állapot meghatározásához nyújthatnak els ő sor- ban segítséget. A vonzásterület szerves egység, amellyel a város szorosabb gazdasági kapcsolatban áll, ahonnan a saját fogyasztására vagy ipari üzemeinek ellátására szüksé- ges nyersanyag nagy részét beszerzi, ahol iparcikkeinek javát értékesíti, amely számára kis- vagy nagykereskedelme közvetíti saját vagy idegen tájak terményeit, ahonnan né- pessége bevándorlókkal gyarapszik. Összegezve: a táj számára ez a város jelenti gazda- sági és szellemi tekintetben is a „város"-t. Megjelenik elemzésében a város — illetve von- záskörzet-hierarchia problémája is. Debrecen vonzásterületén belül vizsgálja Nyíregyhá- za és Békéscsaba másodrend ű vonzásközpontok izokronjait is. Felveti Debrecen von- zás-szférájának zónaszer ű jellegét, de nem tér ki részletes elemzésére. Legátfogóbban a helyzeti energiák és a városok valódi nagyságának meghatá- rozásakor foglalkozik a vonzásterületek, a városhálózat funkcionális és hierarchikus problémáival. 24 MENDÖL empirikus vizsgálatokból kiindulva szinte önállóan fogal- mazza meg a központi hely elméletét. CHRISTALLER-t ő l eltérően nem a modellszer ű - séget helyezi el őtérbe, hanem nagyon erős tájföldrajzi szemléleti megközelítésben vizs- gálja és tárja fel a táj — település — központ fogalmak közötti kapcsolatokat. 25 MEN- DÖL nem vonatkoztat el teljesen attól, hogy a jelenségek konkrét földrajzi térben ját- szódnak le. Nem formalizált rendszert dolgoz ki, inkább a konkrét, empirikus elemzés, a közvetlen megfigyelés eredményeinek értékelése után dolgozza ki központi hely el- méletét. Szemlélete emellett er ősen történeti megalapozottságú is. A történetileg kiala- kult mez ővárosi, zárt vonzásterületek feltárása után elemzi a vasútépítések hatását, s mutat rá, hogyan törte szét ez a folyamat a mez ő városok autark vonzásterületeit. Elemzi a települések hierarchikus rendje és a vonzáskörzetek közötti kapcsolatokat. Kimutatja, hogy a településhálózat hierarchikus tagolódása következtében a vonzáste- rületek is hierarchikus rendet alkotnak. Budapest a legmagasabb szintű központ, von- záskörzete sok tekintetben az egész ország. Debrecen másodrendű központ. Debrecen vonzáskörzetén belül Nyíregyháza harmadrendű központ, s ezen belül Kisvárda ne- gyedrangú vonzásterületet alakít ki. MENDÖ L világosan látja, hogy a vonzásterület nem statikus, hanem dinamis Hajdú Zoltán: Vonzáskörzetkutatás a felszabadulás előtti magyar földrajztudományban. – Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 87–95. p. 93 kusan változó egység. A vonzásterületek kezdetben zárt, elszigetelt egységként jöttek létre, majd a gazdasági fejl ődés, a munkamegosztás elmélyülése révén fokozatosan tel- jes térkitöltés ű rendszerré válnak, végül pedig kialakul egymást kölcsönösen befolyáso- ló, átfed ő , kusza területi struktúrájuk. MENDÖL hierarchikus rendszere er ősen kötődik a közigazgatás tagolódásá- hoz is. Ez arra enged következtetni, hogy a közlekedési kapcsolatok mellett lényeges szerepet tulajdonít a vonzáskörzetek formálódásában a közigazgatás befolyásoló tevé- kenységének is. 1944-ben MENDÖL hallgatóinak segítségével Magyarország egész területén kipróbálta CHRISTALLER módszerét. 26 Megállapította, hogy a módszer alkalmazása pozitív és negatív eredményeket egyaránt eredményezett. Munkássága mellett MÁRTON BÉLA tevékenysége emelhet ő ki a debreceni vonzáskörzetvizsgálatokból. MÁRTON összefoglalja az addigi közlekedésföldrajzi von- záskörzet-kutatások eredményeit, s kísérletet tesz néhány város közlekedésföldrajzi vonzásterületének meghatározására. 27 Elméletileg a legszélesebben veti fel a városok „élettér"-kérdéseit, s ezzel a felszabadulás el őtti földrajzi irodalomban a legközelebb jut a komplex vonzáskörzet fogalmának meghatározásához. 4. CHRISTALLER hatása KOGUTOWICZ KÁROLY vonzáskörzetkutatásaira KOGUTOWICZ sajátos történeti, természeti, társadalmi, gazdasági, település- hálózati tájfogalmat dolgozott ki, ill. képviselt. A Dunántúl és Kisalföld írásban és kép- ben c. munkájában 28 kísérletet tesz e felfogás érvényesítésére. A vonzáskörzet-kutatások szempontjából a legfontosabb, hogy Magyarorszá- gon KOGUTOWICZ K. alkalmazta el őször tudatosan CHRISTALLER módszerét a te- lepüléshálózat hierarchikus rendjének feltárására. (A módszert eléggé leegyszer űsített módon alkalmazta.) A Dunántúl összes városára vonatkozóan vizsgálta a telefonállomá- sok számát és megoszlását, s ennek eredményeként elemezte röviden a nagyváros, a kis- város és a vidék közötti különbségeket. 29 Tanítványai között egyszerre hat és érvényesül a tájföldrajzi és funkcionális szemlélet hatása a vonzásvizsgálatokban. 30 BÁNKUTI F. CHRISTALLER módszerével vizsgálta Sátoraljaújhely központosultságát, s így bizonyította, hogy Sátoraljaújhely a legmagasabb hierarchikus szinten álló hegyaljai város. I I I. Összegzés Röviden áttekintve a felszabadulás el őtti magyar vonzáskörzet-kutatások problematikáját, megállapíthatjuk, hogy e vizsgálatok — leszámítva az 1918-1920 közötti országhatárkritikához kapcsolódó elemzéseket — nem öltenek átfogó jelleget, bár a magyar földrajztudomány majd minden jelent ős képvisel ője érintette valamilyen módon a településközi kapcsolatok problematikáját. Nagyon elnagyoltan, kidolgozatlanul, a vonzáskörzeti probléma minden Hajdú Zoltán: Vonzáskörzetkutatás a felszabadulás előtti magyar földrajztudományban. – Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 87–95. p. 94 lényeges elméleti, szemléleti kérdése felvet ődött valamilyen módon, sőt megkezd ődött a vonzáskörzetek gyakorlati, tervezési felhasználhatósága kérdéseinek vitája is. A PR INZ, TELEKI, KOGUTOWICZ tanítványaitól származó egyetemi dokto- ri disszertációk az egyes településekre kiterjed ő en is felvetik a vonzáskörzetképz ődés kérdéseit, de MENDÖL tevékenységében van a legnagyobb jelent ősége az elméleti és empirikus kutatásoknak. A kutatások során a fogalmi megközelítés folyamatosan gazdagodik, de nem alakult ki a vonzáskörzet-kutatás egységes fogalmi apparátusa. A város, a vonzáskörzet fogalmának kérdése széles körben vet ődik fel, de csak TELEKI és MENDÖL tesz kísér• letet a felvet őd ő kérdések általánosabb feltárására, rendszerezésére. A magyar vonzáskörzet-kutatásokra els ősorban a német településföldrajz szemlélete hatott, tiszta formájában el őször KOGUTOWICZ tesz kísérletet a CHR IS TALLER -módszer alkalmazására, majd MENDÖL a továbbfejlesztés és az ellen ő rzés kérdéseivel is foglalkozik. A módszertani szemlélet fejl ődése különösen a közlekedésföldrajzi vonzásvizs- gálatokban következett be. A többi területen nem alakult ki sajátos vizsgálati mód- szertan. JEGYZETEK 1. PRINZ GY. 1922: Magyarország településformái. Bp. pp. 7-8. 2. PRINZ GY. 1905: Fiume és kiköt ő-versenytársainak a földrajzi helyzet nyújtotta el ő nyök. Vas- úti és Hajózási Hetilap. 7. évf. p. 336. 3. PRINZ GY. 1923: Földrajz az államigazgatás szolgálatában. (Szerk.: TELEKI P.-BEZDEK J.- KAR L J.) Zsebatlasz 1923. Bp. pp. 154-157. 4. PRINZ GY. 1925: A Pécs-környéki vasúthálózat közlekedésföldrajzi kritikája. Pécsi Napló, 149. sz. dec. 10. p. 1. 5. PRINZ GY. 1933: Földrajz az államigazgatás szolgálatában. Földr. Közlemények LXI. 4-6. pp. 69-81. 6. Uo. p. 73. 7. PRINZ GY. 1933: Új megyerendszer. Magyar Szemle, XVIII. 2 (70) sz. p. 111. 8. PRINZ GY.-TELEKI P.-CHOLNOKY J. é.n.: Magyar Földrajz I-II I. Bp. 9. Magyar Földrajz II. köt. p. 184. 10. Uo. 11. Uo. p. 413. 12. Uo. III. köt. p. 19. 13. PRINZ GY. 1934: Magyar vásárhelyek. Földrajzi Közlemények LXI I. pp. 51-63. 14. A vendégforgalom vonzóhelyei. Magyar Földrajz III. köt. pp. 121-137. 15. CHOLNOKY J. (szerk.) 1920: A magyar béketárgyalások I-IV. köt. M. Kir. Külügyminiszté- rium. Bp. 16. FODOR F. 1919: A békeel ő készítés földrajzi vonatkozású munkálatai. Földrajzi Közlemények X LVI I. 1-10. sz. pp. 45-47. 17. BÁTKY ZS.-KOGUTOWICZ K. 1922: Kogutowicz Zsebatlasza 1922. Bp. pp. 167-168. 3- 9 térkép. Magyar városok vonzásterületei. 18. FODOR F. 1924: Magyarország gazdasági földrajza. Bp. 19. Uo. pp. 218-219. 20. TELEKI P. é.n.: Város. Közgazdasági Enciklopédia. IV. köt. Bp. 1351-1378. 21. TELEKI P. 1936: A gazdasági élet földrajzi alapjai. köt. Bp. Különösen 590-652 pp. Hajdú Zoltán: Vonzáskörzetkutatás a felszabadulás előtti magyar földrajztudományban. – Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 87–95. p. 95 22. MENDÖL T. 1981: Szarvas földrajza. Békéscsaba. Hasonmás kiadás. 23. MENDÖL T. 1931: Debrecen közlekedésföldrajzi helyzete és az izokron térkép. Debreceni Szemle, 5. pp. 81-85. 24. MENDÖL T. 1935: Városaink valódi nagysága és a helyzeti energiák típusai. Földrajzi Közlemé- nyek LX I I I . pp. 361-366. MENDÖL T. 1936: A helyzeti energiák és egyéb tényez ő k szerepe városaink valódi nagyságá- ban és jellegében. Földrajzi Közlemények LXIV. pp. 98-108, 121-132. 25. MENDÖL T. 1932: Táj és ember. (Az emberföldrajz áttekintése.) Bp. 26. MENDÖL T. 1963: Általános településföldrajz. Akadémiai Kiadó, Bp. p. 486. 27. MÁRTON B. 1939: Vasúttávolság és vásárhelytávolság a Nyírségben. Debreceni Szemle, pp. 323-335. MÁRTON B. 1942: Néhány városunk vasutainak vonzásterülete. Földr. Közl. LXX. pp. 135- 150. 28. KOGUTOWICZ K. 1930-1936: Dunántúl és Kisalföld írásban és képben. I—II. köt. Szeged. 29. Uo. II. köt. pp. 318-319. 30. KOVÁCS E. 1939: Pápa. (Szerk. WAGNER R. Kogutowicz Károly emlékkönyv. ► Szeged, pp. 99-195. BÁNKÚTI E. 1941: Sátoraljaújhely földrajza. Szeged.