Tér és Társadalom 15. évf. 2001/1. 91-110. p.
Tér és Társadalom XV. évf. 2001 s 1: 91-110
A TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ÉS A
LAKÓTELEPEK
(Social Exclusion and the Housing Estates)
EGEDY TAMÁS
Kulcsszavak:
Lakáspiac, szegregáció, lakótelep
A rendszerváltozás után az egyes lakótelepi generációk lakásai eltér ő eséllyel indultak a lakáspiacon és
léptek be a privatizációs folyamatba. A lakásárak szabályozó hatására a lakótelepek különböz ő
generációinak népességében megindult egyfajta „letisztulási" folyamat, amelynek követeztében ezen
generációknál — több kísérőjelenséggel együtt — egyre inkább felismerhet ő az egységes lakásosztályokká
történő átalakulás folyamata.
Bevezetés
A lakótelepek a lakáspiac sajátos részeit képezik, méretük, elhelyezkedésük,
homogenitásuk és végül, de nem utolsó sorban társadalmi szerkezetük miatt. Nem
tekinthető k kizárólag a korábbi szocialista államrendszer termékeinek, hiszen
megtalálhatók Nyugat-Európában is, habár az ottaniak jelent ősége és szerepe
lényegesen eltér szocialista rokonaikétól. Bár nyugaton is fontos részei a
lakáspiacnak, csupán kis részét képezik a lakásállománynak. Ennek ellenére az
1980-as évek elejét ő l majdnem mindegyik nyugat-európai kormány kísérletet tett
egy átfogó lakótelepi revitalizálási program megvalósítására, hogy els ősorban a
problémás lakótelepekét modernizálja és rehabilitálja (Dunleavy 1981; Herlyn
1989; van Kempen—Musterd 1991).
A lakótelepekkel kapcsolatos problémák sokkal szembet űnőbben jelentkeznek
Kelet-Közép-Európában, hiszen az itt található lakások száma és lakáspiacon
játszott szerepük messze meghaladja a nyugat-európai szintet (Müller 1997;
Rietdotf—Liebmann—Knorr-Siedow 1994). Sőt ezekben az országokban még nem
fejező dtek be a felújítási munkálatok sem. Az 1989-es politikai változások
következtében a poszt-szocialista államokban mély társadalmi-gazdasági átalakulás
indult meg. Egyrészt a bérek és a munkaer ő-piaci lehetőségek differenciáló hatására
a társadalmi különbségek rohamos növekedésének lehettünk tanúi, másrészt az
önkormányzati lakások privatizációjával az állam szerepe jelentéktelenné vált a
városok lakáspiacán. A megmaradt állami lakásállomány — különösen a kevésbé
népszerűbb é.s piacképes formák, mint a városszéli többemeletes lakótelepek lakásai
— egyre inkább a szegények menedéke lett a poszt-szocialista városokban. Így a
lakáspolitika, vagy annak hiánya és a lakáspiac m űködése nagyban hozzájárult
egyes társadalmi rétegek szegregációjához. Ebben a tanulmányban megvilágítjuk a
társadalmi kirekesztés néhány jellemz őjét a budapesti lakótelepeken.
Egedy Tamás : A társadalmi kirekesztés és a lakótelepek
Tér és Társadalom 15. évf. 20001/1. 91-110. p.
92 Egedy Tamás TÉT XV. évf. 2001 s 1
1. ÁBRA
Budapest 1945 után épült lakótelepei
(Housing Estates in Budapest Built after 1945)
iiavanna
Forrás: Sajátszerkesztés.
Egedy Tamás : A társadalmi kirekesztés és a lakótelepek
Tér és Társadalom 15. évf. 20001/1. 91-110. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 A társadalmi kirekesztés... 93
Kiindulási alapul a XVIII. kerületi önkormányzat 1998-ban 117, gyermekes
cigánycsalád körében végzett felmérésének eredményeit vettük, s ezeket
kiegészíttük saját interjúink eredményeivel, melyeket a f őváros egyik tipikusan
problémás lakótelepén, a Havanna lakótelepen él ő magyar és roma családokkal
készítettünk. Kutatásunk során kiemelt hangsúlyt fektettünk a szegregáció
mechanizmusának feltárására, illetve a lakások, munkalehet őségek és
szolgáltatások színvonalának különbségeire. Különös figyelmet szenteltünk a
társadalmi kirekesztés különféle tényez őire, úgy mint etnikai kérdések, szegénység,
munkaerő-piaci helyzet, a lakók helyi aktivitása.
A II. világháború után épült lakótelepek
Az 1996. évi mikrocenzus adatai alapján Magyarországon 785 000 lakás található
lakótelepeken, ami a lakásállomány 20%-a. Budapesten a lakások 33%-a volt
lakótelepi, bár ez az arány folyamatosan csökkent az elmúlt tíz év alatt. A lakótelep
ötlete és az els ő lakótelepek megjelenése is a századforduló környékére tehet ő, bár
jelentősebb elterjedésükre csak a II. világháború után került sor (1.ábra). Már az
elején hangsúlyoznunk kell, hogy a magyar lakótelepek helyzete messze sem
annyira rossz, mint más kelet-európai országokban. Köszönhet ő ez többek között
annak, hogy Magyarországon a szocialista id őszakban nem érvényesült olyan
erősen a széls őséges Sztálini-modell a város és lakásépítési politikában (pl.
bulldózeres városrendezés). 1956-tól, de különösen az 1968-as gazdasági reformok
után Magyarország egyfajta „harmadik utat" kezdett járni a keleti blokkon belül,
amit gyakran „gulyás kommunizmusként" emlegetnek. A lakásépítésben
támogatták a magán- és szövetkezeti szektor részvételét, és maga az állam is
elő segítette egyfajta kvázi-piaci mechanizmus kialakulását és m űködését. Az állami
és ezen belül a lakótelepi lakások azonban országos szinten sohasem uralták igazán
a piacot.
A lakótelepeken röviddel felépülésük után megjelentek különböz ő
kísérőjelenségek, amelyek mára társadalmi problémákká n őtték ki magukat.
Figyelembe véve fizikai megjelenésüket, méretüket, építési anyagukat és
technológiájukat lakótelepek különböz ő generációiról beszélhetünk, amelyek
természeti és társadalmi környezete is jelent ős eltéréseket mutat. Ennek
megfelelően a fent említett problémák is eltér ő módon jelentkeznek e lakótelepi
generációk esetében (Hegedűs 1987; Kovács—Douglas 1996; Szelényi1990).
Az 1950-es évek lakótelepei
A lakótelepek kijelölésékor a tervez ők törekedtek arra, hogy az építkezés a
legkisebb járulékos költségekkel járjon, ezért ezek a lakótelepek leggyakrabban a
belső városrészeket övez ő, közmüvel már ellátott, vagy könnyen ellátható
Egedy Tamás : A társadalmi kirekesztés és a lakótelepek
Tér és Társadalom 15. évf. 20001/1. 91-110. p.
94 Egedy Tamás TÉT XV. évf. 2001 s 1
területeken épültek fel (Preisich 1998). Az 1950-es évek lakótelepei „emberi
léptékű" méretükkel tűnnek ki, az épületek magassága nem haladta meg a
3-4 szintet, a beépített lakások száma általában 300-800 között alakult. A legtöbb
lakótelep jól illeszkedett történetileg kialakult környezetéhez.
Az 1950-es években megépült lakótelepi lakások javulást hoztak az emberek
életébe. Igaz, az egyszobás lakások aránya rendkívül magas volt (52%),
lakásnagyság tekintetében tehát semmiképpen sem beszélhetünk el őrelépésről.
A lakások komfortfokozata azonban összességében javult, hiszen az átadott lakások
legtöbbje már fürdőszobával rendelkezett.
Az évtized második felében a szocialista realizmus megsz űnt, s helyébe a modern
építészeti ideológia lépett. Megjelent a típustervezés, mely nagyban hozzájárult
ezen lakótelepek építészeti színvonalának csökkenéséhez.
Az 1960-as évek lakótelepei
Az 1960-as évtized mind az épített lakások mennyiségében, mind az építkezések
jellegében alapvető változásokat hozott. Az évtized lakótelepei els ősorban a bels ő
városrészek körüli átmeneti zónában épültek fel, megindult tehát a lakótelepi
építkezések kifelé tolódása. Kedvez őbben alakult a lakások összetétele: megn őtt a
kétszobás, a fiird őszobás és a központi fűtéssel ellátott lakások aránya.
Az évtized második felében és a hetvenes évek elején megvásárolták az els ő
házgyárakat, ami a paneles technológia elterjedését hozta magával. Az 1960-as
évtizedben általánossá vált a lakásépítésben különböz ő normák, valamint
típustervek felállítása és alkalmazása. Ebben az évtizedben terjedt el a modern
építészet elveinek alkalmazása is.
E lakótelepek presztízse lényegesen magasabb a következ ő évtizedben
felépültekénél. A hatvanas években ugyanis a budapesti társadalom magasan
kvalifikált, vezető beosztású és értelmiségi rétegei, többgyerekes fiatal családok a
belső városrészekből főként ezekre az új lakótelepekre költöztek be (Csanádi—
Ladányi 1992; Szelényi—Konrád 1969).
Az 1970-es évek lakótelepei
Az 1970-es évtized lakásépítés szempontjából a lakótelepek történetének
legeredményesebb id őszaka volt. Az 1970-es évek lakótelepeinek beépítési módját
és építészeti karakterét egyre inkább a szovjet mintájú nagypaneles technológia
határozta meg, ami sikeresen hozzájárult az egyik er őltetett célkit űzés
megvalósításához: a lakások el őállítási árának minimalizálásához. Az 1970-es
években felépített állami lakásoknak már több mint 70%-a házgyári technológiával
készült, ez az építkezés vált egyeduralkodóvá. Óriási, ötéves átfutású
lakótelepmonstrumok épültek ekkoriban 5-15 000 lakással, gyakran 35-40 000
Egedy Tamás : A társadalmi kirekesztés és a lakótelepek
Tér és Társadalom 15. évf. 20001/1. 91-110. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 A társadalmi kirekesztés... 95
lakost tömörítve (Iván 1996). A felépül ő lakótelepek egyre inkább a város szélére
szorultak, ahol még nagy, eddig „feltáratlan" területek kínáltak olcsó beépítési
lehetőséget.
Az 1970-es években központi kérdéssé vált az átadott lakások száma, így
válhatott gyakorlattá a hibás lakások átadása és átvétele, majd kés őbbi, beköltözés
utáni kijavítása. A költségek minimalizálása miatt központi kérdésé vált a fajlagos
költségek kérdése, melyet a szanálási költségek, az új közlekedési és közüzemi
beruházások, valamint a megépítend ő közintézmények nagyban befolyásoltak.
Költségcsökkentés egyedül a közintézmények megépítésének elhagyásával volt
lehetséges, amit sajnos egyre általánosabban alkalmaztak, s kés őbb ez e lakótelepek
egyik legsúlyosabb hiányosságává lépett el ő.
A hetvenes évek végétő l azonban a mennyiségit egyre inkább felváltotta a
minőségi szemlélet. Örvendetes tény, hogy az elöz ő évtizedhez képest minimálisra
csökkent az egyszobás, s jelent ősen megnőtt a két- és háromszobás lakások aránya.
A komfortszínvonal is emelkedett, az általánossá váló központi és távfútéssel az
összkomfortosság sokáig e lakások legfontosabb min őségi jellemzőjének számított.
Az időszak a felépül ő lakótelepek társadalmi összetételében is változásokat
hozott. Az 1971. évi lakásrendelet a lakáskiutalást meghatározott
jövedelemszinthez, illetve szociális helyzethez — els ősorban a gyermekek számához
— kötötte. Így szegényebb rétegek is lakótelepi lakásokhoz juthattak, az új
lakótelepek társadalmi státusza ennek megfelel ően csökkent. Jelenleg az 1970-es
évek lakótelepei küzdenek a legtöbb problémával, s bár az ebben az évtizedben
megépült lakások az állomány relatív színvonal-emelkedését eredményezték,
jelenleg a lakásállomány legkisebb értéket képvisel ő részévé váltak. Ezeket a
lakótelepeket fenyegeti leginkább a gettóvá válás veszélye (Farkas 1993; Ladányi
1993).
Az 1980-as évek lakótelepei
Az 1980-as évek lakásépítését mind országos, mind fővárosi szinten az állami
lakásépítés folyamatos csökkenése és a magáner ős építkezések növekedése
jellemezte. A lakások mind nagyobb arányban épültek a magáner ő bevonásával,
szövetkezeti lakásként, vagy OTP-támogatással öröklakásként. A nyolcvanas
évtizedben egyre jobban próbáltak szakítani az el őző évtized lakótelepeinek
sematizmusával. A lakások és a lakókörnyezet igényesebb kialakításával minden
tekintetben jobb minőségű lakótelepek épültek. Természetesen ezek a lakótelepek
kedveltebbek is voltak el őző társaiknál, presztízsük egyértelm űen meghaladja a
hetvenes években épültekét.
A nyolcvanas évek közepét ől a lakásépítések és lakásberuházások jelent ősen
visszaestek, s a folyamat különösen a kilencvenes években gyorsult fel (Hegedűs
1998). A nyolcvanas évek végével gyakorlatilag a lakótelepi építkezések is
Egedy Tamás : A társadalmi kirekesztés és a lakótelepek
Tér és Társadalom 15. évf. 20001/1. 91-110. p.
96 Egedy Tamás TÉT XV. évf. 2001 s 1
lezárultak Magyarországon, csak néhány kisebb volumen ű beruházás befejezése
húzódott még át a kilencvenes évek elejére. Új színfoltot jelentenek viszont az
1990-es évek második felében épülésnek indult nyugati típusú lakóparkok, melyek
egy új lakótelepi generáció megjelenését vetítik el őre.
A lakáspolitika változásai 1989 után
1989 után a magyar lakáspiac alapvet ő változásokon ment keresztül.
A lakáspolitika drámai átalakulásának következtében az állam szerepe minimálisra
csökkent, míg a magánszektor jelent ősége ugrásszerűen megnőtt. A lakáspiac
átalakulásával párhuzamosan a legtöbb állami lakást privatizálták. Összehasonlítva
más szocialista államokkal, Magyarországon a lakások privatizációjának hosszú
története van. Elméletileg 1969-t ől lehetséges hazánkban a lakások magánosítása,
de — köszönhet ően a különféle megszorításoknak — 1982-ig a lakásállománynak
csak kis százalékát privatizálták (Kovács 1998b). Az 1983-as enyhítések
következtében valamelyest vonzóbbá vált a lakások privatizációja, ez azonban
1990-ig továbbra sem vált meghatározóvá. Az állami lakások aránya a hazai
lakáspiacon 1980 és 1990 között 25%-ról 22%-ra csökkent, de ez sokkal inkább a
magánlakások építésének volt köszönhet ő. A rendszerváltozást követ ően a
privatizáció jelentősen felgyorsult. Különösen Budapesten volt ez jellemz ő, ahol az
állami lakások aránya 51%-ról 15%-ra csökkent 1990 és 1997 között. Mint a
politikai-gazdasági változások része, a helyi önkormányzatok (Budapesten a
kerületek) lettek az állami lakások tulajdonosai. Kidolgozhatták saját privatizációs
stratégiájukat, meghatározva többek között azt, hogy melyik lakás kerül
magánkézbe és melyik marad az önkormányzat tulajdonában. A magyar
privatizációs gyakorlat nagyon vonzóvá tette a lakóknak lakásuk megvásárlását,
különösen a zöldövezetekben és a bels ő kerületekben. Itt ugyanis a piaci érték
többszöröséért lehetett eladni a lakásokat. Ez a magánosítási rendszer azt
eredményezte, hogy a jobb helyzetben lév ő családok a legértékesebb és legjobb
minőségű lakásokat vásárolhatták meg, és ezek újraeladásán keresztül nagyobb
vagyonra is szert tehettek.
Jelenleg az állami lakások két formában fordulnak el ő: a) a bels ő városrészekben
található, a századfordulón épült bérházak lakásai, b) a szocialista id őszakban
felépült lakótelepi lakások. A privatizáció és a munkaer őpiac átalakulása jelentősen
megváltoztatta a lakásmobilitást is, ugyanis a fiatalabb és jobb anyagi háttérrel
rendelkező családok folyamatosan elhagyták az állami lakásokat és a
magánszektorba vándoroltak. Így az állami szektor megmaradt a szegény és
hátrányos helyzetű társadalmi rétegek menedékéül.
A rendszerváltozás után bekövetkezett átalakulás egyik legfontosabb mozzanata
tehát a lakásállomány privatizációja volt. Ebbe a folyamatba természetesen a
lakótelepek is bekerültek, s országos szinten a lakótelepi lakásállomány mindössze
Egedy Tamás : A társadalmi kirekesztés és a lakótelepek
Tér és Társadalom 15. évf. 20001/1. 91-110. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 A társadalmi kirekesztés... 97
5-6%-a maradt önkormányzati kézben. Összességében megállapítható, hogy a
lakótelepek a privatizáció veszteseinek tekinthet ők. Erre utal az a tény is, hogy a
kilencvenes évek els ő felében a lakótelepi lakások ára a névérték emelkedése
ellenére mintegy 50%-os reálérték-veszteséget mutatott. A különböz ő generációjú
lakótelepek piaci megítélése azonban korántsem volt egyforma. A lakótelepek
generációi épített, társadalmi és természeti környezetüket tekintve jelent ős
különbségeket mutatnak. Mindez a különböz ő generációk lakáspiaci megítélésében
is lemérhető, hiszen a városon belüli elhelyezkedéssel, az épített környezettel és a
lakótelep image-ével szorosan összefügg a lakótelep piaci helyzete. A nagy
lakótelepek, amelyek periferikus vagy környezetileg el őnytelen helyen épültek fel
és lakásállományuk státusza is alacsonyabb, értelemszer űen kisebb értéket
képviselnek a lakáspiacon. Ugyanakkor a kisebb lakótelepek jobb környezetben,
közlekedésileg kedvez őbb helyen, jobb lakásaikkal magasabb értéket képviselnek.
Legkedvez őbb helyzetben a nyolcvanas évek elitlakótelepei voltak, az itt található
lakások ára ugyanis lépést tudott tartani az inflációval. A többi generáció esetében
már egyértelmű reálérték-csökkenésr ől beszélhetünk. Meglepő az ötvenes évekbeli
lakótelepek viszonylag kedvez ő helyzete, ami többek között e telepek tradicionális
építési technológiájára, emberi léptékére, kedvez ő fekvésére vezethet ő vissza.
A lakáspiaci leértékel ődés különösen a hetvenes években felépült lakótelepek
esetében volt szembet űnő, jelenleg ezek küzdenek a legtöbb problémával ezen a
téren. A lakótelepi lakásárakban megmutatkozó különbségek a mobilitást is
gátolják, hiszen azoknak, akik beköltöztek ezekre a rossz státuszú lakótelepekre,
elég kis esélyük nyílik a továbbköltözésre. A csökken ő piaci árak és az alacsony
mobilitás következtében ezek a telepek gyakran kis, különálló szigetekké váltak a
város szövetében (Kovács Douglas 1996).
—
A Havanna lakótelep
Az I. világháború el őtt a XVIII. kerületi (Pestszentl őrinc) Havanna lakótelep
helyén még gyár állt. A húszas években a gyár helyiségeit szükséglakásokká
alakították át a szegényebb rétegek lakáshelyzetének javítására, számtalan
munkanélkülinek, hadirokkantnak és menekültnek szoba-konyhás vagy
szerényebb lakást biztosítva ezáltal. A fallal körülvett lakótelepen — amely
gyakorlatilag külön városrészként funkcionált Állami lakótelep néven — a
harmincas évek végén már mintegy 10 000 ember élt nagyon egészségtelen
körülmények között. A II. világháború után a telepet lebontották, s helyén
építették fel a mai Havanna lakótelepet. A házgyári technológiával készült
tízemeletes épületek két ütemben készültek el: 1976 és 1981 között megépült a
telep nagyobbik része, majd 1987-1988-ban újabb épületeket húztak fel a
területen.
Egedy Tamás : A társadalmi kirekesztés és a lakótelepek
Tér és Társadalom 15. évf. 20001/1. 91-110. p.
98 Egedy Tamás TÉT XV. évf. 2001 s 1
Jelenleg a 140 önálló házszámmal rendelkez ő házgyári technológiával
elő állított tízemeletes panelépületekben 6230 lakás található, ami a kerület
lakásállományának 16,6 százaléka. A lakótelepen található lakások többsége
1,5-2-szobás, 55-75 m 2 alapterületű. A szocialista id őszakban a telepen magán
(szövetkezeti), illetve állami (tanácsi) lakások épültek, ezek között már
korábban is jelent ős minőségbeli különbségek mutatkoztak. A szövetkezeti
lakások egyértelmű en jobb állagúak voltak, mint a tanácsiak, s ez a különbség a
rendszerváltozás után még tovább n őtt. A rendszerváltozás el őtt a
magántulajdonban lév ő lakások aránya 31% volt, els ősorban szövetkezeti
formában, míg a fennmaradó rész állami kézben volt. Ezek az arányok 1989
után drámai módon és gyorsasággal változtak meg. A legtöbb állami lakást
nemcsak a Havannán, hanem a város más területein is — a fizikai állapottól
függő en — a megállapított piaci érték 15-45%-áért árulták. Ugyanakkor a
lakóknak készpénzzel történ ő fizetés esetén az árnak csak 60%-át kellett
kifizetni, így a tényleges piaci ár 9%-áért már lakáshoz lehetett jutni. Ez a
liberalizált privatizációs gyakorlat tette lehet ővé a gyors lakáspiaci átalakulást,
aminek következtében az állami lakások aránya a Havannán 1999 végére a
korábbi 69%-ról 5%-ra esett vissza (2. ábra).
2. ÁBRA
A Havanna lakótelep lakásainak tulajdonviszonyai
(Housing Ownership structure in Havanna Housing estate)
100% —
90% —
80% -
70% —
60% —
50% -- állami
40% - -
30%
20% —
s magán
10% —
0%
1990 1999
Forrás: KSH.
A Havanna lakótelep népessége megközelít őleg 19 400 fő , vagyis a XVIII. kerület
lakónépességének 19%-a él itt. A népesség korösszetétele a lakótelepekre jellemz ő
Egedy Tamás : A társadalmi kirekesztés és a lakótelepek
Tér és Társadalom 15. évf. 20001/1. 91-110. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 A társadalmi kirekesztés... 99
struktúrát mutatja, azaz átlag feletti a gyermekkorúak és átlag alatti az id őskorúak
aránya. A lakónépesség kor szerinti összetétele — összehasonlítva a budapesti
átlaggal — tehát fiatal, a gyerekkorú népesség (15<) aránya megközelít őleg 30%,
míg a 60 év felettiek aránya 10% alatt marad (3. ábra).
3. ÁBRA
A lakónépesség kor szerinti megoszlása (1990)
(Demographic Profile of Population in comparison)
s0 - 14 0 15 39 0 40 59
- - ® 60<
Budapest
18. kerület
Havanna
0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%
Forrás: KSH.
A lakótelep népességének más demográfiai mutatói is különböznek a fővárosi,
illetve kerületi viszonyoktól. A bels ő kerületekkel ellentétben alacsony az
egyedülállók, egyszemélyes háztartások aránya, meglep ően magas viszont a
gyermeküket egyedül nevel ők (csonka családok) aránya. Az elváltak aránya is
lényegesen magasabb, mint a budapesti vagy kerületi átlag, ami talán az 1980-as
és 1990-es években tapasztalható társadalmi-szociális krízissel hozható
összefüggésbe, mely els ősorban a fiatal, szegény, illetve az átlagosnál
alacsonyabb végzettség ű rétegeket érintette (4. ábra).
A foglalkoztatottság szempontjából az aktív keres ők aránya meghaladja az
50%-ot, míg fővárosi szinten ez az érték 42,9%. A Havanna lakótelep
népességének iskolai végzettségét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az jelent ősen
eltér az átlagtól. A lakótelepi népesség általában magasabb iskolai végzettséggel
rendelkezik, mint az átlag, a Havannán az egyetemi és f őiskolai végzettségűek
Egedy Tamás : A társadalmi kirekesztés és a lakótelepek
Tér és Társadalom 15. évf. 20001/1. 91-110. p.
100 Egedy Tamás TÉT XV. évf. 2001 s 1
aránya (10,7%) azonban elmarad mind a budapesti (19,1%), mind a kerületi
(11,3%) mutatóktól.
4. ÁBRA
A Havanna népességének néhány szociális mutatója (1990)
(Social Profile of Havanna Housing estate)
Budapest = 100 %
120
100
80
60
E] Budapest
40
Cl 18. kerület
s Havanna
Egyszemélyes Csonka család Elvált Aktív keres ő
háztartás
Forrás: KSH.
A cigányok Magyarországon és Budapesten
Napjainkban a cigányok száma (a roma szervezetek hivatalos becslései alapján)
kb. 500 000 fő , tehát az ország lakosságának 5%-a.
A cigányok, vagy romák Északnyugat-Indiából, Punjab területér ől származnak.
Első csoportjaik a 15. században a török megszállással kerültek Európába, els ő
hazai említésük is erre a századra tehet ő . Jelentősebb beáramlásuk az ország
területére azonban több hullámban ment végbe. A cigány bevándorlás legnagyobb
hulláma a történelmi Magyarország területére a 16. és 17. században történt, s
első sorban az ország déli és keleti régióit érintette. Az elvándorlás kiindulási helye
alapján a cigányoknak több csoportja van jelen Magyarországon, melyek mind
letelepedési helyüket, mind egyes hagyományaikat és kulturális jellemz őiket, sőt
néha nyelvüket tekintve is különböznek egymástól. Antropológiai jegyeiket
tekintve azonban egyértelm űen megkülönböztethet ők a magyar népességt ől, ami
sokszor alapja az őket érő rasszista megnyilvánulásoknak. A történelem során
évszázadokon keresztül vándorló életformát folytattak, aminek kulturális és
mentális nyomai még ma is felfedezhet ő k és gyakran konfliktusforrásként
szerepelnek.
Egedy Tamás : A társadalmi kirekesztés és a lakótelepek
Tér és Társadalom 15. évf. 20001/1. 91-110. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 A társadalmi kirekesztés... 101
A cigányság egészen az 1970-es évekig vidéki népesség volt, ekkor a kommunista
párt elhatározta a romák integrálását és asszimilációját a magyar társadalomba.
Többek között e politikának a része volt a vidéki, alacsony színvonalú
cigánytelepek felszámolása, és a romák beköltöztetése a lakótelepekre. Ennek
következtében a hetvenes és nyolcvanas években jelent ősen felgyorsult a városi
cigányok arányának növekedése. A rendszerváltozás idején a magyar cigányságnak
kb. 40%-a élt városokban. 1990 után sem szűnt meg azonban a cigányok városba
áramlása, s őt egyes területeken még fokozódott is. A cigány családok a jobb
munkalehető ség reményében olyan urbanizált centrumokat vettek célba, mint
Budapest, Miskolc, Debrecen. Míg 1971-ben a cigányság 7,9%-a élt a f ővárosban,
ez az érték 1994-re elérte a 9,1%-ot. Az 1990-es évek közepén tehát a cigányoknak
már mintegy 10%-a, azaz 50-55 000 fő élt Budapesten. Az új lakásrendszer szintén
fokozta a cigányok városokba áramlását. A leromlott belvárosi lakónegyedekben és
a paneles lakótelepeken az állami szektor még mindig fontos szerepet játszik
azáltal, hogy alacsonyabb színvonalú, de olcsó szociális bérlakásokat biztosít
szegényebb családok számára. A legtöbb fiatal vagy jobb helyzetben lév ő család
elköltözött ezekb ől a városrészekből, ezáltal megindulhatott a szegényebbek
(különösen a cigányok) beköltözése ezekre a területekre. A cigány népesség
elhelyezkedése a fő városban jellegzetes képet mutat: a legtöbb roma a pesti oldalon,
a VII. (Erzsébetváros), VIII. (Józsefváros) és a XX. (Pesterzsébet) kerületekben
koncentrálódik. A XVIII. kerület (Pestszentl őrinc), ahol mintaterületünk, a Havanna
lakótelep található, a cigányság számát tekintve átlagosnak mondható. A romák
száma itt 5-6000 főre tehető, ami megközelítőleg a kerület lakosságának 5%-a.
A cigányok aránya a Havanna lakótelepen ugyancsak 5%, amib ől arra
következtethetünk, hogy a lakótelep még nem indult meg a gettósodás útján.
Felmerül azonban a kérdés, hogy milyen folyamatok megindulása várható a
jövőben?
A kutatás módszere
A társadalmi kirekesztés mint szociális rétegjelenség vizsgálható. Napjainkban a
"two-speed-society" és a "dual city" elmélete a szegénység vizsgálatáról a
figyelmet a társadalmi kirekesztés (szegregáció) jelenségének feltárására irányította.
A társadalmi kirekesztés kérdése egy sor abszolút és relatív összetev őt tartalmaz,
melyek különböző társadalmi és kulturális helyzetben jelent ősen eltérhetnek
egymástól. Így nem elég kizárólag a szegény rétegek anyagi helyzetét,
ellehetetlenülését vizsgálni, hanem arra is figyelmet kell fordítani, hogy ezek a
rétegek képtelenek társadalmi, kulturális és politikai jogaik (pl. munka, egészséges
élet, oktatás, minimálbér stb.) gyakorlására. Az ezen a téren tapasztalható hátrányos
helyzet (szegénység, tartós munkanélküliség, rossz egészség, alacsony
életszínvonal, alacsony mobilitás stb.) és ezek kombinációi akut kirekesztettséghez
Egedy Tamás : A társadalmi kirekesztés és a lakótelepek
Tér és Társadalom 15. évf. 20001/1. 91-110. p.
102 Egedy Tamás TÉT XV. évf. 2001 s 1
vezethetnek, ami a társadalom legszélére történ ő kiszorulást eredményez. Ez a
folyamat gyakran térben is megjelenik és manifesztálódik a városszéli hátrányos
lakótelepeken, s megtalálható mind individuális, mind pedig szomszédsági szinten.
Kutatásunk els ő dlegesen kvalitatív mélyinterjúkon alapul. Az interjúk alanyai
véletlenszerű en kiválasztott helyi lakosok (háztartásf ők) voltak. A velük készített
interjúk mindennapi életükr ő l alkotott szubjektív véleményüket is feltárta, ami
könnyebbé teszi annak megítélését is, hogyan befolyásolja a munkaer őpiac és a
lakáspolitika életüket, s találhatunk-e összefüggéseket ezek és a társadalmi
kirekesztés között. Bár ez a felmérési technika kevésbé teszi lehet ővé reprezentatív
minta kiválasztását, fontos volt olyanokat is megkérdezni, akiket ez a fajta
kirekesztés valóban veszélyeztet. Ennek megfelel ően két mintát választottunk:
magyar háztartások (20 interjú) és cigány háztartások (14 interjú). Mindkét esetben
a családfőkkel (háztartásfőkkel) beszélgettünk. Tanulmányunkban az interjúk
eredményeiből azon jellemz ő különbségek kerülnek bemutatásra, amelyek a
magyar és a roma lakosság között szignifikánsan — azaz gyakorlatilag teljesen —
eltérnek.
A kvalitatív mélyinterjús felmérés a következ ő kérdésekre kereste a választ:
1) Milyen változások álltak be a rendszerváltozás óta a lakótelepi lakosok
foglalkoztatottsági és lakáshelyzetében?
2) Hogyan értékelik az interjúalanyok tágabb lakókörnyezetüket (a Havanna
lakótelepet)?
3) Milyen különbségek fedezhet ő k fel a cigány és magyar családok helyzetében,
tekintettel a munkaer őpiacra és lakáshelyzetre? Ezek milyen hatást
gyakorolnak a társadalmi kirekesztés szintjére?
Az interjúk a következ ő adatok feltárására összpontosítottak:
1) Személyi adatok (kor, nem, iskolai végzettség, háztartás összetétele stb.)
2) Foglalkoztatottsági helyzet (munkaer ő-piaci karrier, helyzet a rendszerváltozás
elő tt és után, munkanélküliség veszélyei stb.)
3) A család anyagi helyzete (bevétel, források, alapvet ő szükségleti cikkek stb.)
4) A lakás helyzete (min ő sége, tulajdonviszonyai, beköltözés ideje, az el őző
lakásból történ ő elköltözés okai, befektetések a lakásba, elégedettség,
elköltözési szándék stb.)
5) A lakókörnyezet (az ittélés el ő nyei, hátrányai, társadalmi kapcsolatok,
közbiztonság, helyi szolgáltatások, közösségi aktivitás, a lakótelep image-e,
remények és törekvések, magyar—cigány kapcsolatok, etnikai problémák)
Egedy Tamás : A társadalmi kirekesztés és a lakótelepek
Tér és Társadalom 15. évf. 20001/1. 91-110. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 A társadalmi kirekesztés... 103
A felmérés legfontosabb eredményei, megállapításai
A családok és háztartások
A XVIII. kerület cigány lakosságának megközelít ő leg háromnegyede származik a
fővárosból. 34%-a tő sgyökeres a kerületben, azaz már szülei is itt laktak, 55% négy
évnél régebben költözött ide, többségében Budapestr ől (55%), emellett faluról és
vidéki városokból is érkeztek. Mindössze 11,5% költözött a kerületbe az elmúlt
négy évben. Jellemz ő , hogy a cigány családok általában a f ővároson belül
mozognak.
A XVIII. kerületben minden harmadik cigány családban egy szül ő neveli a
gyermeket (általában egyet). Jellemz ő a háztartások összetételére, hogy minden
harmadik háztartásban több család él együtt, s ezek a többcsaládos háztartások
első sorban a lakótelepek panelházaira koncentrálódnak. Nem véletlen tehát, ha az
önkormányzati adatokat saját felméréseink is alátámasztják: a Havanna lakótelepen
amellett, hogy a cigány családok alapvet ő en nagyobbak, mint a magyarok,
meglepően magas az egyszül ő s családok aránya. A Havannán tipikusnak mondható,
hogy a már felnő tt (gyakran munkanélküli) gyerekek a szül őkkel és fiatalabb
testvéreikkel együtt maradnak, egy háztartásban élnek.
A kerület cigányainak egészségi állapota általában sokkal rosszabb a
magyarokénál, ami részben az alacsonyabb életszínvonal, részben az életmód
következménye. A csecsem őhalálozás több mint kétszerese, a cigány gyerekek
életben maradási esélye alig 30%-a az országos átlagnak. A fiatalok és fiatal
felnőttek (15-29 év) halálozási arányszáma nyolcszorosan haladja meg az országos
átlagot (5. ábra)!
A cigányok iskolai végzettsége alacsonyabb magyar társaikénál. A Havanna
lakótelepen legtöbbször a nyolc általános, de nem ritkán ennél kevesebb szerepel
legmagasabb iskolai végzettségként, míg ugyanez a magyaroknál a
szakmunkásképz ő iskola. Ugyanakkor nemcsak a kerületben, hanem a Havanna
lakótelepen is a férfiak magasabb iskolai végzettséggel bírnak, mint a n ők. Meg kell
említenünk azt a tényt is, hogy a cigányok tisztában vannak a tanulás és a magasabb
iskolai végzettség fontosságával, s ha lehet ő ségük lenne rá, magasabb szinten is
taníttatnák gyermekeiket.
Foglalkoztatottsági és anyagi helyzet
A felmérés során kiderült, hogy a cigányok munkaer ő-piaci helyzete nagyot
változott az 1990-es évek elejét ől. A szocialista idő szak alatt gyakorlatilag minden
cigány férfi dolgozott, míg a rendszerváltozás után legtöbbjük a munkaer őpiac
szélére sodródott, és időről időre elvesztette munkáját. Ezen eredmények
Egedy Tamás : A társadalmi kirekesztés és a lakótelepek
Tér és Társadalom 15. évf. 20001/1. 91-110. p.
104 Egedy Tamás TÉT XV. évf. 2001 s 1
összecsengnek azokkal a szociológiai vizsgálatokkal, amelyek szerint a gazdasági
átalakulás legfőbb vesztesei — legalábbis szociális értelemben — a cigányok voltak.
Alacsony kvalifikáltságukból kifolyólag ők a lakáspiac legsérülékenyebb csoportja.
5. ÁBRA
A halálozás korcsoportok szerint (1998)
(Mortality of Age Groups)
50
u Országos átlag
45
40 s 18. ker. cigányok
35
30
25
20
15
10
5-
0
0-14 15-29 30-39 40<
Forrás: XVIII. Kerület Önkormányzata.
Alacsony iskolai végzettségük miatt ugyanakkor a munkanélküliség is sokkal
gyakoribb a romák, mint a magyarok között. A legtöbb cigánynak csak átmeneti
munkája van, a rendszeresen foglalkoztatottak aránya alacsony, s gazdasági
nehézségek esetén a cégeknél őket bocsátják el legel őször. Jellemz ő tehát a
bizonytalanság, és a munkaer őpiac peremén való mozgás. Az önkormányzat
kerületi szinten végzett felmérése rámutat a cigány férfiak és n ők közötti alapvető
különbségekre foglalkoztatottság tekintetében: a cigány n őknek mindössze 18,2%-a
dolgozik rendszeresen, míg ez az érték a férfiaknál 41,6%. A kerület cigányságának
harmada a rendszerváltozás óta nem tudott elmozdulni alacsony foglalkoztatási
szintjéről, s közel 40% lefelé mozdult el korábbi szintjéhez képest: szakmunkásból
betanított, majd segédmunkás lett (6. ábra).
A munkanélküliség a Havannán nem kizárólag a roma lakosság sajátja, hiszen az
alacsony képzettségű magyarokat is sújtja. Az elmúlt 10 évben mind a magyar,
mind a cigány családok felét legalább egyszer érintette valamilyen formában a
munkanélküliség. Az alapvet ő különbség azonban a két csoport között a
lakótelepen, hogy míg a magyarok próbálnak tenni valamit (továbbképzés,
Egedy Tamás : A társadalmi kirekesztés és a lakótelepek
Tér és Társadalom 15. évf. 20001/1. 91-110. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 A társadalmi kirekesztés... 105
tanfolyamok stb.) munkaerő-piaci helyzetük javítására, er ősítésére, a cigányok elég
passzívnak mutatkoznak ezen a téren.
A foglalkoztatottsági helyzet alapvet ően befolyásolja a családok anyagi
lehető ségeit is. A magyar családok helyzete ezen a téren lényegesen jobb a
Havanna lakótelepen. Ez alapvetően a következő okokra vezethető vissza:
a) a magyarok általában rendszeres és magasabb jövedelemmel rendelkeznek,
mint a romák,
b) a cigány családok általában nagyobbak, mint a magyar családok (3-4 gyerek),
c) míg a cigányok gyakran szociális juttatásokból és segélyeken, a magyarok
rendszeres fizetésb ől élnek. Emellett gyakori a cigány családoknál, hogy
alkalmi pénzzavaraik fedezésére rokonoktól, ismer ősöktől kérnek kölcsön.
6. ÁBRA
A XVIII. kerület cigányságának foglalkoztatottsági helyzete (1998)
(Employment of Roma in 18 th District)
100%
90% 35:7
80%
70% inaktív, munkanélküli
74,3
60%
s alkalmilag
50%
40% rendszeresen
30%
41,6
20%
10% 18,2
0%
férfiak nők
Forrás: XVIII. Kerület Önkormányzata.
Az anyagi körülményekre kerületi szinten jellemző, hogy a cigány családok
háromnegyede igen rossz, vagy szegényes körülmények között él. A XVIII. kerületi
romák 10%-a nyomorog, 54%-a rossz körülmények között él, de nem nyomorog,
31%-ának jó a helyzete, de nem jut mindenre, s mindössze a megkérdezettek 5%-a
ítélte helyzetét minden tekintetben jónak. A Havanna lakótelepre jellemző, hogy a
cigány háztartásokban is mindennaposnak mondható a színes TV és a video, ezen
felül azonban a magyar családok többsége automata mosógéppel, mobiltelefonnal
és autóval is rendelkezik, ami a cigány családokról már nem állítható. Fontos
Egedy Tamás : A társadalmi kirekesztés és a lakótelepek
Tér és Társadalom 15. évf. 20001/1. 91-110. p.
106 Egedy Tamás TÉT XV. évf. 2001 s 1
kihangsúlyozni azt a tényt, hogy mindkét csoport családf ői kivétel nélkül úgy
nyilatkoztak: helyzetük romlott a rendszerváltozás óta!
Érdekes összefüggésre lettünk figyelmesek eredményeink értékelésekor:
megállapítottuk, hogy minél jobb anyagi helyzetben vannak a cigányok, annál
nagyobb arányban vallják magukat magyarnak, és annál jobban törekednek a
romáktól való elhatárolódásra. A módosabb családok számára egyértelm űen
nagyobb a beilleszkedés és gy ű löletellenesség utáni vágy. A cigányok között is
megfigyelhető tehát, hogy a cigányságot és a szegénységet bizonyos szinten
azonosítják egymással. A fenti tény rámutat arra, hogy a cigányság anyagi
helyzetének javításával (nem els ő sorban magasabb segélyekkel, hanem
munkalehető ségek, esélyegyenl ő ség, pozitív diszkrimináció megteremtésével)
hosszú távon lehetséges lenne e leszakadó rétegek visszaintegrálása a társadalomba.
A lakáshelyzet
A lakótelepi felmérés válaszadóinak dönt ő többsége jelenlegi lakóhelyére az
1980-as évek végén érkezett, tehát nem tartoznak a Havanna lakótelep els ő
generációjába. Legtöbbjük kisebb lakásból költözött ide, igaz a város különböz ő
területeirő l. A legtöbb cigány család a XVIII. kerületb ől, vagy a belvárosi
kerületekb ő l (cigány gettóöv) érkezett, és általában alacsonyabb színvonalú és
komfortfokozatú lakásokat hagytak maguk mögött. A magyarok viszont Budapest
egész területér ől érkeztek, s el őző lakásaik is magasabb színvonalúak, általában
összkomfortosak voltak. A Havanna lakótelepre történ ő beköltözés tehát a roma
családok esetében inkább egy min ő ségi, míg a magyarok esetében inkább
mennyiségi (nagyobb lakás) változást eredményezett. Általában minden válaszadó a
korábbinál jobbnak ítélte jelenlegi lakáskörülményeit. A két mintacsoport között
alapvető különbségek fedezhet ő k fel: a) a lakás tulajdonviszonyaiban, b) a
lakásfenntartás költségeiben, c) a lakást érint ő beruházások és felújítások
tekintetében, d) a lakás piaci értékének megítélésében.
A cigányok szinte kivétel nélkül szociális bérlakásban élnek, míg a magyarok
saját tulajdonú lakásokban laknak. A magyar családok 1990 után a privatizáció
keretében megvették lakásukat, míg erre az állandó pénzhiánnyal küszköd ő romák
csak nagyon ritkán voltak képesek. A lakások fenntartási költségei a cigány
háztartások bevételének sokkal magasabb arányát veszik el, mint a magyarok
esetében. A cigány háztartások átlagosan bevételük 50-60%-át költik lakhatási
költségeik fedezésére, míg ez az érték a magyar családok esetében 25-30%.
Az anyagi lehető ségekben megmutatkozó különbségek nagyon jól mérhet ők az
elmúlt években vállalt lakásfelújítási munkálatokban is. A legtöbb magyar család —
első sorban saját megtakarításból — végzett valamilyen felújítást (tapétázás, festés stb.),
és hasonlót a jövőben is tervez, a cigány családoknál mindez ritkaságszámba megy.
Egedy Tamás : A társadalmi kirekesztés és a lakótelepek
Tér és Társadalom 15. évf. 20001/1. 91-110. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 A társadalmi kirekesztés... 107
A fentiek hűen tükrözik a kerületi viszonyokat. Kerületi szinten jellemz ő a cigány
lakások túlzsúfoltsága: a budapesti átlagnak kétszerese az egy lakásban és
háromszorosa az egy szobában él ők száma. A kerület cigányságának 34%-a rossz és
rendezetlen körülmények között él, 38%-a rendezett, de szegényes lakásokban lakik.
A Havannán élő magyar és roma családok eltér ően ítélik meg ingatlanuk piaci
értékét. A hasonló alapterület ű és elhelyezkedés ű lakásokat a magyarok
10-20%-kal nagyobb érték űnek becsülték, mint a cigányok. Ennek oka lehet
egyrészt a cigány kézben lév ő lakások rosszabb állapota, másrészt az is, hogy a
romák kevésbé ismerik ki magukat és kevesebb tapasztalattal rendelkeznek a
lakáspiacon.
A lakókörnyezet és a társadalmi kirekesztés
A Havanna lakótelep nemcsak Budapest, hanem az ország egyik legrosszabb
image-ű lakótelepe, ami azonban az itt lakók véleménye szerint nem tükrözi a valós
helyzetet. Tény, hogy a Havannán már a rendszerváltozás el őtt is nagy különbségek
voltak tapasztalhatók a szövetkezeti és a tanácsi lakások min őségében,
színvonalában. Bár a két lakástípus keveredett a lakótelepen, a szövetkezeti lakások
helyzete egyértelműen jobb volt. A szövetkezeti lakások tulajdonosai jobb anyagi
körülményeknek köszönhet ő en a rendszerváltás után sokkal mobilisabbak voltak,
mint a tanácsi bérlakásban él ők. Következésképpen sokkal nagyobb arányban
költöztek el a lakóteleprő l magasabb státuszú lakónegyedekbe. A szociális lakások
privatizációja tovább növelte a különbségeket az elmúlt 10 évben. A fiatalabb,
illetve jobb anyagi helyzetben lév ő családok még a magánosítás els ő szakaszában
megvették lakásaikat és — nem ritkán — hamarosan elhagyták a Havannát.
Az 1990-es évek elejét ől a Havanna fokozatosan a lakáspiaci láncolat végére
csúszott, azaz nagyon könny ű volt itt lakáshoz jutni, de rendkívül nehéz volt túladni
rajta. Azok számára — függetlenül etnikai hovatartozástól, kortól —, akik lakáspiaci
helyzetükön képtelenek voltak valamilyen formában javítani, a Havanna
lakáskarrierjük végállomásává vált.
A jövőbeli terveket és a lakáshelyzetet tekintve a romák sokkal pesszimistábban
nyilatkoztak. Lakókörnyezetük, a közbiztonság és a helyi szolgáltatások
színvonaláról alkotott véleményük sokkal negatívabb volt, mint a magyaroké.
Általános véleményük szerint olyan csapdába kerültek, ahonnan küls ő segítség
nélkül reménytelennek mutatkozik a kitörés. A lakás fenntartási költségeinek
csökkentéséhez a romák szerint elengedhetetlen a nagyobb szociális támogatás, ami
azonban — ismerve a mai magyar helyzetet — eléggé valószín űtlennek tűnik.
Ez ismételten azt támasztja alá, hogy a cigányok a végbemen ő folyamatoknak
inkább passzív szemlélő i, így az sem véletlen, hogy gyakran nosztalgiával
viseltetnek a szocialista időszak évei iránt.
Egedy Tamás : A társadalmi kirekesztés és a lakótelepek
Tér és Társadalom 15. évf. 20001/1. 91-110. p.
108 Egedy Tamás TÉT XV. évf. 2001 s 1
Végül meg kell említenünk egy fontos tényt a magyarok cigányokkal kapcsolatos
attitűdjével és érzelmeivel kapcsolatban. A roma válaszadók kivétel nélkül úgy
nyilatkoztak, hogy a magyarok a Havannán semmiféle negatív diszkriminációval
nem sújtják őket. A társadalmi kirekesztés tehát sokkal inkább kapcsolható a
kapitalista változásokhoz, a munka- és lakáspiachoz, mintsem a társadalom szocio-
kulturális diszkriminációjához! Vagyis a cigányság makroszint ű kirekesztése nem,
vagy kevésbé párosul mikroszint ű lakóhelyi diszkriminációval.
Összefoglalás
A II. világháború után felépült lakótelepek épített környezetében, amely
alapvetően hatást gyakorol e lakónegyedek társadalmi és természeti környezetére is,
alapvető különbségek fedezhet ők fel az egyes generációk között. Ennek
köszönhetően a rendszerváltozás után az egyes lakótelepi generációk lakásai eltér ő
eséllyel indultak a lakáspiacon és léptek be a privatizációs folyamatba. A lakásárak
szabályozó hatására a lakótelepek különböz ő generációinak népességében
megindult egyfajta „letisztulási" folyamat, amelynek követeztében ezen
generációknál — több kísér őjelenséggel együtt — egyre inkább felismerhet ő az
egységes lakásosztályokká történ ő átalakulás folyamata. Ebben a tekintetben
legnagyobb problémákkal az 1970-es években felépült városszéli, nagypanelos
lakótelepek küzdenek, amelyek potenciálisan leginkább magukban hordozzák a
gettósodás veszélyét.
Napjainkban egyre jobban felismerik, hogy a poszt-szocialista városokban nagy
figyelmet kell fordítani a hátrányos helyzetben lév ő családokra. Valószín űleg a
hátrányos helyzet és a szociális erózió legjobb példái (beleértve a belvárosi gettókat
is) a nagy lakótelepek. Ez a tanulmány a Havanna lakótelepen 1998/99-ben a
társadalmi kirekesztés témakörében végzett kutatási eredményeket foglalja össze.
Mint kutatásaink mutatták, a még nem gettósodó lakótelepek magyar és cigány
lakosságának helyzetében alapvet ő különbségek fedezhetők fel, melyek könnyen
vezethetnek a szegregációs és gettóképz ődési folyamatok felgyorsulásához.
E különbségek kimutathatók többek között a cigány háztartások eltér ő
összetételében (többcsaládos háztartások, csonka családok magasabb aránya), a
rosszabb egészségi állapotban (magasabb halálozási arányszámok fiatalabb korban)
és az alacsonyabb iskolai végzettségben is. Szociális krízisüket er ősíti rosszabb
foglalkoztatottsági és anyagi helyzetük (gyakori alkalmi munka, rendszertelenebb
és alacsonyabb fizetés, segélyek nagyobb szerepe), valamint hátrányos
lakáshelyzetük is (rossz állapotú szociális bérlakás). Nem véletlen tehát, ha jöv őbe
vetett hitük, elképzeléseik és stratégiáik egyértelm űen pesszimizmust sugároznak.
Bebizonyosodott, hogy a társadalmi kirekesztés a munkaer ő- és lakáspiac
kapitalista átalakulásának az eredménye. Az alacsony képzettség ű, alacsonyabb és
rendszertelen keresettel rendelkez ő emberek egyre inkább a társadalom szélére
Egedy Tamás : A társadalmi kirekesztés és a lakótelepek
Tér és Társadalom 15. évf. 20001/1. 91-110. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 A társadalmi kirekesztés... 109
szorulnak. Ez azonban a magyarokra és a romákra egyaránt vonatkozik.
Tapasztalataink azt mutatják, hogy a cigányok munkahelyi, munkaer ő-piaci
diszkriminációja nem — vagy legalábbis elhanyagolható mértékben — párosul helyi
szintű , környezeti diszkriminációval. Az is kiderült, hogy az életstratégiát és a
jövőbeli célokat illető en sokkal optimistább egy szegény magyar, mint egy cigány,
aki inkább passzív szemlélője az elmúlt évek változásainak. Sürget ő, sőt azonnali
feladat lenne, hogy ezeket a lecsúszott és lecsúszóban lév ő rétegeket valamilyen
formában visszaintegráljuk a munkaer őpiacra, megel őzve ezzel a társadalmi
kirekesztés növekedését és a megel őzhető feszültségek kialakulását a társadalmon
belül. Ez döntő lehet a lakótelepek jöv őjére nézve is, különösen az olyan problémás
telepeken, mint a Havanna. Egy ilyen integrációs program megvalósításával a rossz
image-ű , alacsony státuszú lakótelepek talán visszakerülhetnének a lakáspiac f ő
áramlatába. Amennyiben ez nem valósul meg, a nagy városszéli lakótelepek a
jövő ben lényegesen nagyobb problémát fognak jelenteni, mint amekkorát jelenleg
magukban hordoznak.
Irodalom
A cigány családok helyzete és perspektívái a XVIII. kerületben. (1998) Helyi Társadalom Fejlesztéséért
Alapítvány szociológiai kutatása.
Csanádi G.— Ladányi J. (1992) Budapest térbeni-társadalmi szerkezetének változásai. Akadémiai Kiadó,
Budapest.
Dunleavy, P. (1981) The Politics of Mass Housing in Britain 1945-1975. Clarendon Press, Oxford.
Farkas E. J. (1993) Az önkormányzati tulajdonú bérlakások eladása. — Statisztikai Szemle. 8-9. 739-740.o.
Hegedű s, J. (1987) Reconsidering the roles of the state and the market in socialist housing systems. —
International Journal of Urban and Regional Research11. 1. 79-97. o.
Hegedű s J. (1998) A magyar lakásszektor piaci átalakulásának ellentmondásos folyamata. — Info-
Társadalomtudomány. 43. 49-58.o.
Herlyn, U. (1989) Upgrading and downgrading of urban areas. — Tijdschrift voor Economische en
Sociale Geografie. 80. 97-105.o.
Iván L. (1996) Mégegyszer a budapesti lakótelepelu ől. Tér—Gazdaság—Társadalom. Huszonkét
tanulmány Berényi Istvánnak. — Dövényi Z. (szerk.), MTA Földrajztudományi Kutatóintézet,
Budapest. 49-80.o.
Kempen, E. Van—Musterd, S. (1991) High-rise Housing Reconsidered: Some Research and Policy
Implikations. — Housing Studies. 6. 2. 83-95.o.
Kovács Z.—Douglas, M. (1996) A városépítés idozített bombája — avagy a magyar lakótelepszindróma
társadalomföldrajzi megközelítésben. — Földrajzi Értesítő. 1-2. 101-117.o.
Kovács, Z. (1998a) Ghettoization ot gentrification? Post-socialist scenarios for Budapest. — Neth. J. of
Housing and the Built Environment. 13. 1. 63-81.o.
Kovács, Z. (1998b) Social and Economic Consequences of Changing Housing Policies in Hungary.
Social Housing: International Comparison of Planning for the Weakest Social Groups. — Holt-Jensen,
A.—Morrison, N. (eds.), Geography in Bergen, Series B. 98-107.o.
Ladányi, J. (1993) Patterns of residential segregation and the Gypsy minority in Budapest. — Internal
Journal of Urban and reegional Research. 17.4. 30-41.o.
Müller, E. (Hrsg.) (1997) Grofisiedlungen in europtiischen Stödten. Institut für Lünderkunde. Leipzig.
Preisich G. (1998) Budapest városépítésének története 1945-1990. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.
Egedy Tamás : A társadalmi kirekesztés és a lakótelepek
Tér és Társadalom 15. évf. 20001/1. 91-110. p.
110 Egedy Tamás TÉT XV. évf. 2001 s 1
Ravetz, A. (1985) Problem housing estates in Britain: The case of Quarry Hill Flats and Hunslet Grange,
Leeds. Post-war Public Housing in Trouble. — Park—Premius (eds.), University Press, Delft.
Rietdorf, W.—Liebmann, H—Knorr-Siedow, T. (1994) GroBsiedlungen in Mittel- und Osteuropa. — Regio.
Beitráge des IRS, 4.
Szelényi I. (1990) Városi társadalmi egyenlőtlenségek. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Szelényi I.—Konrád Gy. (1969) Az éj lakótelepek szociológiai problémái. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Tuppen, J. (1995) After Les Minguettes: 'Problem' Housing Estates in France. — European Urban and
Regional Studies. 2.4. 367-371. o.
SOCIAL EXCLUSION AND THE HOUSING ESTATES
TAMÁS EGEDY
Housing estates are peculiar segments of the housing market due to their scale, location,
homogenity and Tast but not least their social structure. Housing estates cannot be considered
merely as products of the former state-socialist system since they can also be found in
Western Europe, but the problems related to housing estates turn up in the East-Central
European countries more severe, since the number of dwellings located on housing estates
and consequently their weight on the housing market go far beyond the West-European
scales.
According to our hypothesis the remnants of public housing stock especially the less
popular and marketable forms like high rise housing estates are now becoming the shelter of
urban poor increasingly in post-socialist cities. Thus, housing policy (or the lack of it) and
the functioning of housing market contribute actively to the marginalisation and exclusion of
certain social groups. In this paper we highlight some of the characteristics of social
exclusion in Budapest using the example of high-rise housing estates. First the genesis of
housing estates and the transformation of housing policy after 1989 are discussed. Then the
empirical part of the paper draws findings from household interviews carried out at one of
the typical problematic housing estates of Budapest, the Havanna housing estate. During our
research special emphasis has been paid to the mechanism of exclusion, deprivation, lack of
resources, acces to public services. Special attention is paid to factors of social exclusion
such as ethnicity, poverty, labour market situation etc.