Tér és Társadalom 15. évf. 2001/1. 65-89. p.
Tér és Társadalom XV. évf. 2001 s 1: 65-89
VÁROSI FUNKCIÓJÚ KÖZPONTOK ÉS ELMÉLETI
VONZÁSKÖRZETEIK AZ ALFÖLDÖN
(Urban Centres and their Theoretic Spheres of Influence in the
Great Hungarian Plain)
KISS JÁNOS PÉTER—BAJMÓCY PÉTER
Kulcsszavak:
Alföld, településhálózat, gravitációs modell, vonzáskörzet
Az Alföld területére az empirikus vonzáskörzet vizsgálatok mellett létjogosultsága van az elméleti úton
lehatárolt vonzáskörzet vizsgálatoknak, így a gravitációs modelleknek is. A sajátos települési adottságok
a mindennapi térkapcsolatokban és a kistérségi szintű vonzásviszonyok esetében egyaránt speciális
problémákat okoznak. A valós vonzáskörzetek — ezt empirikus kutatások sora igazolja — igen összetettek,
s ehhez hozzájárulnak az elérhetőségi viszonyokat jelent ősen befolyásoló nagyobb folyók és
közlekedéshálózati adottságok is. A modellek eredményeként sikerült lehatárolni az alföldi városaink
elméleti vonzáskörzeteit, de emellett e lehatárolás számos következtetés levonására is lehet őséget
nyújtott (vonzáskörzettel nem, vagy alig rendelkez ő városok, valamint valódi vonzáscentrumok körének
meghatározása, statisztikai kistérségek és városi vonzáskörzetek összehasonlítása, centrumtérségek és
perifériák meghatározása).
A városok és „vidékük" közötti kapcsolatok, a városi vonzáskörzetek
rendszerének empirikus feltárása és elemzése a gyakorlatban rendkívül nehéz
feladat. E viszonyokat ugyanis igen sok és sokféle tényez ő alakítja egyidej űleg,
amelyek megnyilvánulásai a valóságban rendkívül tömegesek, rendszeres
statisztikai adatgyűjtés viszont többségükr ől nincsen, s az ezekről való
információszerzés egyéb lehet őségei is meglehetősen korlátozottak, illetve id ő- és
költségigényesek (Beluszky 1974). A hierarchikus vagy funkcionális térkapcsolatok,
vonzásviszonyok felderítése, az empirikus eredményekkel való összevetése
érdekében így nagy szükség van elméleti modellekre, teoretikus vonzáskörzet-
meghatározásokra is. Ezek egyik, a nemzetközi szakirodalomban gyakran
alkalmazott módszere a gravitációs analógián alapuló modellezés.
A gravitációs modellek alkalmazása révén egyszer ű matematikai apparátussal — és a
számítógépek segítségével ma már gyorsan és könnyen — becsülhet ő a különböző
ágazati, illetve komplex vonzáskörzetek kiterjedése, s őt a vonzás intenzitásának
elméleti értéke is számszer űsíthető . Az Alföld esetében különösen érdemesnek t űnt
ennek az elméleti megközelítésnek az alkalmazása, hiszen a sajátos települési
adottságok (nagyhatárú mez ővárosok, óriásfalvak, ritka településhálózat, a közép- és
kisfalvak hiánya, közigazgatási önállósággal nem rendelkez ő települések, tanyák) a
Kiss János Péter – Bajmócy Péter: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 65–89. p.
66 Kiss János Péter — Bajmócy Péter TÉT XV. évf. 2001 s 1
mindennapi térkapcsolatokban, illetve a területfejlesztés kistérségi egységeinek
lehatárolásakor és működtetésekor egyaránt speciális problémákat okoz, amihez
hozzájárulnak az elérhet őségi viszonyokat jelent ősen befolyásoló természeti korlátok
— elsősorban a nagyobb folyók — és közlekedéshálózati adottságok is.
A modellek adatbázisa, az alkalmazás módszertani problémái az
Alföldön
A newtoni tömegvonzás analógiáján alapuló gravitációs modellben a feltételezett
vonzásközpontok „tömegének" és a t őlük mért távolság valamely rögzített
hatvány ának hányadosait összehasonlítva elméletileg minden településr ől
egyértelműen eldönthet ő , hogy mely központ „vonzóereje" hat rá a legnagyobb
mértékben, így bármely terület konkrét határokkal rendelkez ő vonzáskörzetekre
tagolható. A módszer alkalmazásának alapkérdése az, hogy „a gravitációs
összefüggés paramétereit úgy határozzuk meg, hogy a modell által szolgáltatott,
pontok közötti elméleti vonzáser ősség és a területi kapcsolatok valós mértéke
lehetőleg jól közelítse egymást" (Nemes Nagy—Piros 1984, 172). A gyakorlatban az
eredmények interpretálhatóságának kulcskérdései a központok körének, a hozzájuk
rendelt „tömeg" konkrét tartalmának, az alkalmazott távolságmutatónak és a
képletben szerepl ő hatványkitev őnek a megfelel ő kiválasztása.
„Alföldiként" összesen 794 település került vizsgálatunk körébe: Bács-Kiskun,
Békés, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg
megye valamennyi városa és községe, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Pest megye
déli részének települései, valamint a Duna bal partján fekv ő Baranya megyei
Homorúd. Közülük 1999. január 1-jén kereken 100 településnek volt városi jogállása,
ám teljes értékű térségi központi szerepkört korántsem mindegyikük tölt be, s egy
részük alig rendelkezik központi funkciókkal. Ennek ellenére nem szelektáltuk őket
előzetesen, hanem — a vizsgálat els ő fázisában — valamennyiüket vonzásközpontként
vettük figyelembe. A száz alföldi város mellett — a többi városhoz képest
kiemelkedően nagy, ezért a vizsgálat eredményeit jelent ősen torzítani képes
Budapestet kivéve — figyelembe vettük azon magyarországi városokat is, amelyek
maguk ugyan már nem tartoznak a fenti módon elhatárolt Alföldhöz, de gravitációs
vonzásuk alföldi településekre is kiterjedhetett. (Összesen tíz város került ebbe a
körbe: Sátoraljaújhely, Sárospatak, Szerencs, Tokaj, Miskolc, Eger, Gyöngyös,
Ráckeve, Dunaföldvár és Dunaújváros.) Ilyen módon tehát nemcsak az elméleti
vonzásterületek elhatárolása, hanem a központok körének kiválasztása is a lehetséges
objektivitással történt.
A központok „tömegének" a számos lehet őség — p1. a városok ellátó
intézményeinek száma, költségvetése stb. — közül a népességszámot tekintettük
(1997. dec. 31-ei lakónépesség), mert ez kell ően differenciált, és a szakirodalmi
adatok (Beluszky 1967; Dicken—Lloyd 1984; Meyer—Huggett 1981) szerint a
Kiss János Péter – Bajmócy Péter: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 65–89. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 Városi funkciójú központok... 67
központok funkcionális fejlettsége, az általuk kínált szolgáltatások választéka
nagyjából arányos a népességszámukkal.
A városok és a vonzott települések közötti távolság szerepe a gyakorlatban is
alapvető fontosságú, hiszen a vonzáskapcsolatokat leggyakrabban valamilyen
(fizikai) forgalomáramlás testesíti meg (Nemes Nagy—Piros 1984). Az általunk
elméletileg vizsgált vonzáskörzetek a valóságban annak alapján léteznek, hogy
mely centrumokat keresik fel a különböz ő településeken él ő emberek a szolgáltató-
ellátó funkciók egy bizonyos körének („középfokú", „kistérségi", „városi alap"-
szolgáltatások) igénybevétele érdekében. A távolság mutatójának helyes
megválasztása azért is alapvet ő fontosságú, mert ennek hatása a modell számítása
során hatványozottan jelenik meg.
Modellünkben a távolságot a településközpontok közötti legrövidebb út
nagyságával fejeztük ki, mert a központok megközelíthet őségében ma már a közúti
közlekedésnek van els ődleges szerepe (személygépkocsival vagy menetrend
szerinti autóbusszal), így a központokban megtalálható szolgáltatások elérhet őségét
a gyakorlatban leggyakrabban a közúti távolság befolyásolja.' Mindez
természetesen nem minden esetben igaz. Az adott funkciók sajátosságaitól vagy az
igénybe vevők társadalmi csoportjától függ ően előtérbe kerülhet a
tömegközlekedéssel vagy személygépkocsival történ ő utazás idő- és költségigénye is.
A távolság hatványkitev ője elméletileg tetsz őleges pozitív valós szám lehet.
Kiválasztása mindig a vizsgált probléma függvénye, azaz az adott funkció, illetve
társadalmi csoport sajátosságaitól függ ően eltérő értékeket érdemes választani (Nemes
Nagy—Piros 1984). 2 A komplex elméleti vonzáskörzetek meghatározásának célja, illetve
a központok és a többi település közötti, a különféle funkciók által generált áramlások
mértékére vonatkozó empirikus adatok hiánya azonban e téren is absztrakciót tesz
szükségessé, ezért ezekben az esetekben a kitev ő választását els ősorban az határozza
meg, hogy mekkora az egységnyi területre jutó központok száma, illetve, hogy mekkora
e központok tömegének a szóródása. Korábbi vizsgálatunkban (Bajmócy—Kiss 1999) a
hét magyarországi régióközpont vonzásterületének kiszámításához a hetedik, a 19
megyeszékhely esetében pedig a negyedik hatvány választása bizonyult a
legcélszerűbbnek. (A szomszédos egész kitev őjű hatványokkal számított gravitációs
alapú területi beosztások között viszonylag kicsik a különbségek, így a potenciális
kitevők között a leggyakrabban elégséges az egész számokat figyelembe venni.)
Az alföldi városok elméleti gravitációs vonzásterületét a kettes, a hármas és a
négyes hatványkitev ők felhasználásával egyaránt meghatároztuk? A klasszikus
newtoni modellben a távolság négyzete szerepel, ezt azonban jelen esetben el kellett
vetnünk, mivel a , legnagyobb népességszámú központok irreálisan nagy
„vonzásterülethez" jutottak volna, ezzel mintegy „körbevéve” számos, vonzásterület
nélkül maradó kisebb várost. A hármas és a négyes kitev őt alkalmazva már nem
adódott ilyen probléma.
Kiss János Péter – Bajmócy Péter: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 65–89. p.
68 Kiss János Péter — Bajmócy Péter TÉT XV. évf. 2001 s 1
1. ÁBRA
Az 1. modell szerinti körzetbeosztás (minden város vonzásközpont)
(Gravitation Areas by Model 1. — Each Town is Gravitation Centre)
elm életi vo nzásterülete k
város
BATTONYA
Forrás: Saját szerkesztés.
Kiss János Péter – Bajmócy Péter: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 65–89. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 Városi funkciójú központok... 69
E két számítás eredménye között leginkább ott adódtak különbségek, ahol igen
eltérő népességű központok voltak egymással szomszédosak. A két lehet őség közül
végül a távolság köbériek figyelembevétele mellett döntöttünk, mert — mivel az
alföldi városok viszonylag sűrűn töltik ki a teret — a negyedik hatvánnyal számolva
a központok nagyságának szerepe már túl kicsinek bizonyult a távolságokkal
szemben.
A városi jogállású települések elméleti vonzásterületei — avagy van-e
„vidéke" minden városnak?
A valamennyi várost vonzáscentrumként figyelembe vev ő 1. modellünkben
kialakult „körzetek" területe, népessége, illetve az őket alkotó települések száma
igen nagy szóródást mutat (1. ábra). Kilenc városnak (Hajdúnánás, Hajdúdorog,
Hajdúböszörmény, Nádudvar, Túrkeve, Tiszavasvári, Abony, Izsák, Mindszent)
egyetlen vonzott faluja sincs, míg az aprófalvas Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében
több városhoz is 20-40 aprófalu kapcsolódik. A legnagyobb összlakosságú falusi
vonzásterülete általában természetesen a legnépesebb centrumoknak van (a
megyeszékhelyek, Baja, Cegléd), ám figyelemre méltó, hogy mindannyiukat
megelőzi az alig 18 ezres Kisvárda, és Vásárosnamény, Fehérgyarmat, Berettyóújfalu
körzete is az els ők között szerepel. Mindez Szatmár-Beregnek és a bihari térségnek az
alfölditől elütő településszerkezetét és centrumhiányos jellegét bizonyítja.
A modellben kapott vonzásterületek alakja kevéssé közelíti a geometriailag
megszerkeszthető egységekét. A gravitációs vonzáskörzetek ugyanis elméletileg
körívekkel határolt síkidomok4 , ám ahhoz, hogy mindez a településterületekre
osztott térképen is jól kirajzolódjon, arra lenne szükség, hogy a községek
viszonylag sűrűn és egyenletesen helyezkedjenek el. Az Alföldön azonban a ritka
településhálózat, a sok nagyhatárú település (és ennek következtében az átlagosan
mindössze hét településb ől álló egységek), illetve a politikai, természeti határok
miatt ez a szabályosság csak ritkán ismerhet ő fel a „vonzáskörzeteket" ábrázoló
térképen.
További szabálytalanságot okoz, hogy a légvonaltávolságok helyett a közúti
elérhető séggel számoltunk, mert így a közúthálózat sajátosságai is befolyásolják a
vonzáskörzetek kialakulását. A közúti összeköttetés hiánya, avagy kedvez őtlen
nyomvonala jelentősen megnehezítheti egyes központok elérhet őségét, sőt akár
alapvető en meghatározhatja egyes települések „hovatartozását". E hatás mértékének
kiderítése érdekében modellünket a légvonaltávolságokat alapul véve is
elkészítettük (1/13. modell). Így a falvak tizede került más város vonzásterébe. A 74
ilyen település (2. ábra) legnagyobb részénél a folyók (illetve a rajtuk átvezet ő
állandó hidak hiánya) okozták az eltérést. Els ősorban a Tisza (31 eset) és a Szamos
(8) rossz átjárhatósága idéz el ő ilyen problémákat.
Kiss János Péter – Bajmócy Péter: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 65–89. p.
70 Kiss János Péter — Bajmócy Péter TÉT XV. évf. 2001 s 1
2. ÁBRA
A közúti, illetve légvonal-távolságokkal számított gravitációs modellek eltérései
(Differences Between Gravitation Models Based on Road and Linear Distances)
Forrás: Saját szerkesztés.
Kiss János Péter – Bajmócy Péter: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 65–89. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 Városi funkciójú központok... 71
Az esetek másik jelentő s csoportjában (29 alkalommal) közvetlen módon az
úthálózat kiépítetlensége vagy vonalvezetése idézi el ő, hogy a fekvéséb ől
következő helyett más központhoz kapcsolódik egy-egy falu. Az ábrán feltüntettük
azt a négy községet is, amelyeket nem a legnagyobb vonzóerej ű, hanem az utána
következő centrumhoz soroltunk be. Erre azért volt szükség, mert célunknak
megfelelően arra törekedtünk, hogy területileg egybefügg ő, kompakt
vonzásterületeket határoljunk le, azaz kizártuk azokat az eseteket, amikor a
vonzásközpontba egy másik vonzáskörzethez tartozó település központi
belterületén keresztül vezetett volna a legrövidebb út, s így az érintett falvak
„enklávék" lettek volna. A 74 település elhelyezkedését tekintve szembeötl ő, hogy
többségük periférikus elhelyezkedés ű (megye- vagy országhatár mentén fekszik), s
zömmel aprófalvakról van szó (lakosságuk együttesen alig haladja meg a százezer
főt).
Kísérlet a térségi szerepkör ű városok és vonzásterületeik elhatárolására
Az előzőekben felsorolt okok is egyértelm űen arra utaltak, hogy a valamennyi
városi jogállású települést vonzásközpontként tekint ő modell nem feleltethet ő
meg a valódi, funkcionális kistérségi kapcsolatrendszereknek (Becsei 1996),
ezért szükség volt a központként számba vett városok körének csökkentésére és
ennek megfelel ően egy új modell felállítására. Ezt valószín űsítette már az is,
hogy az 1. modellben a saját határán túli vonzásterülettel nem rendelkez ő tíz
városon kívül további 37-nek is csak 1-3 község alkotja a gravitációs
vonzásterületét, azaz az alföldi városok fele nem rendelkezik a hagyományos
értelemben vett „térségger s , és többségük saját népessége sem túl nagy. Néhány
kisebb településre kiterjed ő, alapellátásra, illetve egy-két középfokú funkcióra
korlátozódó mikroközponti szerepkörrel viszont az empirikus vizsgálatok tanúsága
szerint több község is rendelkezik. Így — pusztán eltér ő közigazgatási státusuk miatt
— indokolatlan őket megkülönböztetni a hasonló szerep ű városoktól, amelyek a
középfokú ellátó funkciók nagyobb részében — számos empirikus vizsgálat
megállapításai szerint — maguk is valamely nagyobb központ vonzásterületének
részét képezik. A KSH kistérségi rendszere sem a városi jogállású települések
alapján szervez ő dött, hiszen az általunk vizsgált terület 100 városa 55 statisztikai
kistérség között oszlik meg.
A legfontosabb érv azonban, amely a városi jogállású települések és a tényleges
vonzásközpontok megkülönböztetését indokolja, az, hogy a gyakorlati tapasztalatok
és a vonatkozó irodalom megállapításai (Beluszky 1967) szerint a középfokú
központi funkciók minél teljesebb körének megtelepedéséhez és gazdaságos
fenntartásához — ami egy települést végs ő soron vonzásközponttá emel — szükség
van arra, hogy a központ és vonzáskörzete mérete együttesen elérjen egy minimális
értéket, „kritikus tömeget". Ez a határérték, bár a körzet társadalmi összetételét ől
Kiss János Péter – Bajmócy Péter: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 65–89. p.
72 Kiss János Péter — Bajmócy Péter TÉT XV. évf. 2001 s 1
függően többé-kevésbé ingadozik, alapvet ően az ellátott lakosság számával arányos
márpedig első modellünkben sok városi „körzet" népessége igen alacsony volt.
A vonzáscentrumként figyelembe vett városok körének meghatározására több
elméleti lehetőség is kínálkozott. Kézenfekv ő lenne például egy adott városcsoport
önkényes kiválasztása: minden KSH-kistérség legnépesebb városát, az n
legnagyobb népesség ű várost, vagy akár a — valamely empirikus felmérés adatai
szerint — középfokú központi szerepkört betölt ő városokat is ki lehetne jelölni
vonzásközpontnak. Objektívebb és tudományos szempontból is többet mondó
azonban, ha nem efféle — a modellezés logikáján kívül es ő — meggondolás alapján,
hanem az első modell eredményeib ől kiindulva szelektálunk. Így ugyanis nemcsak
a városok, hanem a vonzáskörzetek (tehát valamennyi település) jellemz őit
együttesen vehetjük figyelembe, márpedig a városok funkcionális fejlettsége és
ebből eredő vonzásközpont mivolta — mint arra az el őbbiekben utaltunk — nem
saját méretükt ől, hanem az ellátott terület (vonzáskörzet) egészének nagyságától
függ. A szelekció alapja lehet a vonzáskörzet településeinek száma,
összlakosságának száma, a vonzott (központon kívüli) lakosság száma, a központ
lakosságának és a vonzott lakosságnak az aránya stb., illetve ezek valamilyen
kombinációja. A funkcionális vonzáskörzetek kialakulása szempontjából ezek közül
— a korábbiakban elmondottak értelmében — a körzet lakosságszámának van
meghatározó szerepe. Új modellünkben ezért alapvet ően úgy volt célszerű
csökkenteni a központok számát, hogy a kialakuló valamennyi elméleti
vonzásterület népessége érjen el egy meghatározott nagyságot. Az egyes
szerepkörökli minimális „piacmérete" azonban jelent ősen különbözik egymástól.
Számunkra így egy olyan határérték kiválasztása volt a cél, amely a középfokú —
pontosabban: a funkcionális kistérségek létezésében érdemi szerepet játszó — városi
funkciók minél nagyobb részének minimális piacmérete közelében van.'
Mindezek alapján 2. modellünkben a vonzásterületek minimális összlakosságát —
tapasztalati adatokat és szakirodalmi utalásokat felhasználva — 25 ezer f őben
határoztuk meg. Az 1. modellben ezt el nem ért körzetek minden egyes települését
(a várost is) ahhoz a központhoz soroltuk, amely a többiek közül a legnagyobb
erővel vonzotta. Mindezt azonban lépésenként volt célszer ű elvégezni, hiszen így
— a kieső körzetek településeit átvéve — olyan központok vonzáskörzete is
átléphette a 25 ezres határértéket, amelyeké az eredeti modellben nem érte el ezt.
A gyakorlatban mindez úgy történt, hogy el őször a legkisebb összlakosságú
körzetet osztottuk fel a többi város között, majd a többi — immár részben módosult
nagyságú — vonzáskörzet közül a legkisebbel ismételtük meg ugyanezt, és e
lépéseket addig folytattuk, amíg a fennmaradt legkisebb körzet lakossága is
meghaladta a határértéket. (Azon központok esetében, amelyek az Alföldön kívüli
vonzott településekkel is rendelkeztek az 1. modellben, természetesen a teljes
vonzásterület lakosságát figyelembe vettük a szelekció során.)
Kiss János Péter – Bajmócy Péter: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 65–89. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 Városi funkciójú központok... 73
3. ÁBRA
A 2. modell szerinti körzetbeosztás (48 vonzásközpont)
(Gravitation Areas by Model 2. — 48 Gravitation Centres)
.1
7-----__::Q',
Forrás: Saját szerkesztés.
Kiss János Péter – Bajmócy Péter: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 65–89. p.
74 Kiss János Péter — Bajmócy Péter TÉT XV. évf. 2001 s 1
Az ismertetett módon el őállított 2. modellben 48 alföldi és 8 küls ő, összesen 56
központ vonzáskörzete fedi le az általunk vizsgált térséget (3. ábra, I. táblázat).
A modell alapján tehát ezek azok a települések, amelyek nagy valószín űséggel
funkcionális értelemben is teljes érték ű városoknak tekinthetők. Feltűnő, hogy az
igazgatási városállománynak alig fele tartozik ebbe a körbe.
Különösen nagy az aránytalanság Bács-Kiskun (17-b ől 6), Hajdú-Bihar (16-ból 6)
és Szabolcs-Szatmár-Bereg (17-b ől 7) megyében.
Az alföldi központok közül hatnak vannak az Alföldön kívüli vonzott települései
is (Nyíregyházának 1, Nagykátának 2, Bajának 3, Monornak 8, Mez őkövesdnek 9
és Hatvannak 19). A központok átlagos lélekszáma közel 35 ezer f ő, ám rendkívül
nagyok a különbségek (a két széls őséget a 210 ezres Debrecen és a hatezres
Tiszalök képviseli, s a relatív szórás 8 is igen magas, 1,18 értékű). A nagy többséget
a 10-30 ezres városok jelentik (a medián értéke 19 ezer körüli). Mivel a
fennmaradó központok körét nem a saját, hanem vonzáskörzetük nagysága alapján
határoztuk meg (aminek kialakulását a városok egymáshoz viszonyított
elhelyezkedése is befolyásolta), modellünkben vonzásközpontok maradhattak egyes
kisebb városok is. Ezek egy része a leginkább falusias térségekben, nagyobb
városok vonzásától nem érintett perifériákon található (Fehérgyarmat,
Vásárosnamény, Nyírbátor, Szeghalom, Berettyóújfalu, Tiszaföldvár, Tiszafüred,
Heves, Nagykáta), más részük viszont sajátosan alföldi, szomszédos kisvárosokból
álló településegyüttes legnagyobb tagjaként tölt be vonzásközponti szerepet
(Mezőkovácsháza, Kisk őrös, Kisújszállás, Tiszaföldvár, Hajdúnánás). Zömmel
persze a nagyobb városok maradtak meg a központok között a szelekció után: a
15 ezer főnél nagyobb népességűek közül csak Mezőtúr (19,3 ezer), Balmazújváros
(18,3 ezer) és Abony (15,2 ezer) nem rendelkezett 25 ezer f őt meghaladó
népességszámú gravitációs vonzáskörzettel, míg a 10 ezresnél kisebb városok közül
csak Tiszalök, Mez őkovácsháza, Fehérgyarmat és Vásárosnamény körzete érte el a
kritikus méretet.
Érdemes rámutatni arra is, hogy a vizsgált területen 1986 óta várossá nyilvánított 58
település közül csak nyolcnak (Mez őkovácsháza, Püspökladány, Tiszaföldvár, Dabas,
Monor, Nagykáta, Gyomaendr őd, Tiszalök) van népesebb vonzáskörzete. 9 Mindez azt
jelenti, hogy az újonnan várossá nyilvánított települések többségér ől nehezen
feltételezhető, hogy a (középfokú) központi funkciók teljes körével vagy akár csak
azok nagyobb részével is rendelkezik, ezért ebb ől a szempontból megkérdőjelezhető a
tömeges várossá nyilvánítások (és a további hasonló tervek) indokoltsága.
A választott módszer jellegéb ől adódóan — a városok elhelyezkedésének nagy
szerepe miatt — el őfordulhattak olyan esetek, amikor egy vonzáskörzetnek nem a
központ a legnagyobb települése. Ez azonban nem bizonyult túl gyakorinak.
Az 1. modellben három ilyen beosztás adódott (Baktalórántháza körzetében Vaja,
Máriapócséban Ófehértó, Tokajéban Rakamaz nagyobb a központi városnál).
Kiss János Péter – Bajmócy Péter: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 65–89. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 Városi funkciójú központok... 75
1. TÁBLÁZAT
A második modellben kialakult körzetek néhány jellemz ő adata
(Some Characteristics of the Districts Emerged from the Second Model)
A vonzásközpont A vonzott települések A vonzáskörzet
súlyozott
lakónépessége , ebből összlakossága összlakossága összterülete,
neve 1998. jan. I száma átlagos
város 1998. jan. 1 1998. jan. 1 km'
távolsása
Kecskemét 105 215 23 5 87 107 27,9 192 322 2157,8
Baja* 37 187 32 2 71 085 23,4 /08272 1859,0
Kalocsa 17 997 17 30 972 14,0 48 969 852,3
Kiskőrös 14 715 10 2 29 727 12,2 44 442 742,7
Kiskunfélegyháza 32 377 10 19 397 16,4 51 774 810,7
Kiskunhalas 29 493 16 1 49 798 22,2 79 291 1567,7
Szeged 160 060 29 2 84 296 23,2 244 356 1920,2
Szentes 31 498 4 9 761 12,3 41 259 619,7
Hódmezővásárhely 48 894 3 I 11 397 19,2 60 291 655,1
Makó 25 870 13 23 455 12,6 49 325 671,2
Csongrád 18 686 6 10 606 13,9 29 292 443,1
Békéscsaba 64 268 • 14 35 718 24,5 99 986 867,6
Gyula 33 317 13 2 38 794 21,7 72 111 959,0
Békés 21 759 5 I 18 191 10,9 39 950 464,8
Mezőkovácsháza 7 160 11 2 28 157 14,1 35 317 665,4
Orosháza 32 631 13 / 36 255 15,7 68 886 1067,8
Szarvas 18 248 5 11 299 10,6 29 547 507,0
Gyomaendrőd 15 816 4 / 29 509 18,2 45 325 897,2
Szeghalom 10 268 8 24 201 13,9 34 469 785,4
Debrecen 206 882 35 6 136 455 24,5 343 337 2686,0
Berettyóújfalu 15 619 27 I 38 738 21,0 54 357 1183,3
Hajdúböszörmény 31 419 0 31 419 370,8
Hajdúnánás 18 711 2 I 11 845 8,3 30 556 440,5
Hajdúszoboszló 23 102 4 1 13 762 13,4 36 864 556,6
Püspökladány 16 300 5 19 416 14,9 35 716 627,2
Nyiregyháza• /12998 55 6 151 140 22,5 264 138 1995,3
Fehérgyarmat 8 831 53 34 062 16,4 42 893 797,6
Kisvárda 17 866 43 / 72 792 14,2 90 658 893,0
Mátészalka 18 191 30 2 55 028 16,4 73 219 708,0
Nyírbátor 13 122 17 / 27 540 11,0 40 662 629,1
Tiszalök 5 930 4 / 22 689 10,4 28 619 381,7
Vásárosnamény 9 074 27 28 258 12,5 37 332 609,3
Szolnok 77 592 21 2 69 652 17,8 147 244 1257,6
Jászberény 28 230 13 / 31 430 15,5 59 660 725,9
Karcag 22 543 3 9 353 15,5 31 896 596,7
Kisújszállás 12 884 4 2 25 607 16,0 38 491 781,0
Tiszafóldvár 11 472 9 2 27 852 12,7 39 324 524,8
Tiszafüred 14 326 13 31 149 18,3 45 475 1081,2
Törökszentmiklós 23 168 I1 25 655 19,4 48 823 701,0
Mezőkövesd' 17 579 23 30 496 /3,3 48 075 806,7
Tiszaújváros 17 890 20 2 36 444 14,0 54 334 675,4
Heves 11 475 16 29 762 15,6 41 237 791,6
Hatvan' 2377/ 26 2 59 850 14,0 8361/ 805,7
Cegléd 36 172 11 42 393 16,6 78 565 803,3
Nagykőrös 26 384 1 1 936 11,7 28 320 295,2
Dabas 15 173 10 27 277 12,0 42 450 649,8
Monor' 19 392 12 47 442 11,8 66 834 426,6
Nagykáta' I I 936 9 33 001 12,8 44 937 471,6
átlag 33 198 15 37 307 18,1 70 505 870,5
relatív szórás 1,17 0,83 0,80 0,25 0,92 0,58
Alföldi településeket vonzó küls ő központok: Dunaújváros 6, Ráckeve 7, Gyöngyös 5, Eger 8,
Miskolc 5, Szerencs 4, Sárospatak 8, Sátoraljaújhely 5 vonzott alföldi település
* a vizsgált területen kívüli vonzott településekkel együtt
Forrás: Saját számítások.
Kiss János Péter – Bajmócy Péter: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 65–89. p.
76 Kiss János Péter — Bajmócy Péter TÉT XV. évf. 2001 s I
A 2. modellben kétszer alakult ki ez a helyzet, amelyeknek speciális okai vannak.
A központok köréb ől kieső legnagyobb város, Mez őtúr közelében (a kis Kétpón
kívül) egyszerűen nem található 15 km-nél közelebbi település. A szomszédos, nála
valamivel kisebb városok (Szarvas, Gyomaendr őd, Tiszaföldvár, Törökszentmiklós,
Kisújszállás) ezért — vonzáskörzetükkel együtt — népesebbek nála, így maga
Mezőtúr a közúton hozzá legközelebb lev ő Gyomaendröd körzetébe került.
A másik kivételes eset Tiszavasvári, amelynek közvetlen környezetében nincsenek
falvak, míg a hozzá legközelebbi város, a feleakkora Tiszalök az általa elvonzott
három faluval éppen meghaladta Tiszavasvári lakosságát. A szelekció során a
központok sorából kies ő Tiszavasvári ennek következtében maga is Tiszalökhöz
került, s ezzel a tiszalöki „körzet" népessége elérte a 25 ezres határt. Tiszalök a
legkisebb népességü, vonzásközpontként megmaradt város, de az — egyébként a
tiszavasvári KSH-kistérséggel teljesen azonos településkörre kiterjed ő — körzet
valódi központjának Tiszavasvári tekinthet ő .
A centrumok és a vonzásterületek mérete, típusai
A vonzáskörzetek méretének szóródása a központokénál kisebb, de még így is
igen jelentős, akár területüket, akár lakosságukat, akár településszámukat vesszük
figyelembe (1. táblázat). A körzetek területük nagyságát tekintve a
leghomogénebbek: az átlag közel kilencszáz km 2, a relatív szórás 0,58. A vonzott
települések száma (átlagosan 15) és a vonzásterületek népességnagysága (átlagosan
37 ezer, a központtal együtt 72 ezer f ő) alapján a különbségek jóval nagyobbak (a
relatív szórások értékei 0,8-0,9 körüliek), hiszen a gravitációs modellek által
lehatárolt területi egységekben a különböz ő nagyságú települések véletlenszerűen
koncentrálódnak. E jelent ős mértékű heterogenitás részletesebb elemzése révén az
alföldi városi vonzáskörzetek sajátos csoportjai különíthet ők el.
A településhálózati sajátosságok ismeretében nem meglep ő a vonzáskörzeteket
alkotó települések számának ingadozása. A három, legtöbb települést vonzó
központ a kis- és középfalvas Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található
(Nyíregyháza 55, Fehérgyarmat 53, Kisvárda 43), de Mátészalka és Vásárosnamény
is az „élbolyba" került e jellemz ő tekintetében. Rajtuk kívül még (Békéscsaba
kivételével) a megyeszékhelyeknek, illetve Bajának, valamint az Alföld peremén,
részben már kisfalvas területeken elhelyezked ő központoknak (Berettyóújfalu,
Hatvan, Mezőkövesd, Tiszaújváros) van húsznál több településb ől álló
vonzásterülete a modellben.
A másik végletet a vonzáskörzet nélküli Hajdúböszörmény, az egyetlen falut vonzó
Nagykőrös, a két település központjaként számított Hajdúnánás, a 3-3 vonzott
településsel rendelkez ő Hódmezővásárhely és Karcag, illetve a 4-4 települést vonzó
Tiszalök, Kisújszállás, Gyomaendrőd, Hajdúszoboszló és Szentes képviselik — a
korábban már említett, speciális helyzet ű Tiszalököt és Gyomaendrődöt kivéve
Kiss János Péter – Bajmócy Péter: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 65–89. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 Városi funkciójú központok... 77
mind tradicionális, nagyhatárú mez ő városok. Felmerülhet a kérdés, hogy
indokolt-e vonzáskörzetnek tekinteni ezeket a néhány településb ől álló
együtteseket, amelyeken belül a központnak általában hatalmas népességi,
gazdasági stb. túlsúlya van. Megítélésünk szerint feltétlenül, hiszen a felsorolt
mező városok — alföldi „specialitásként" — szinte kistérségnyi határukon belül
kisvárosi vonzáskörzetnek megfelel ő népességet tömörítenek, amely önmagában
elegendő a középfokú funkciók racionális m űködéséhez (Beluszky 1974). Így nincs
alapos okunk annak feltételezésére, hogy lakóik más városokat vennének igénybe a
középfokú funkciók zömének elérése érdekében.
Több meglepetéssel is szolgál a 2. modellben számított gravitációs
vonzáskörzetek területeinek, illetve lakosságainak áttekintése (1. táblázat).
A körzetek nagysága ugyanis nem feleltethet ő meg egyértelműen a
vonzásközpontok nagyságának — olykor jelent ős eltérések adódnak közöttük —, s a
számított lineáris korrelációs együtthatók értékei is csak legfeljebb közepes
erősségű kapcsolatra utalnak. A számított vonzáskörzetek hierarchíája tehát nem
feltétlenül követi a központok hierarchiáját.
A körzetek területét tekintve kiemelkedik ugyan a legnagyobb lakosságú
Debrecen közel 2700 km 2 -es számított vonzásterülete, ám az utána következ ő (1600
és 2200 km2 közötti) kategóriában három megyeszékhely (sorrendben Kecskemét,
Nyíregyháza és Szeged) után Baja és Kiskunhalas térsége következik. Az ezeket
követő, 1000 és 1300 km2 közötti terület ű körzetek között (Szolnok, Gyula és
Orosháza mellett) a régóta periférikus, elmaradott, városhiányos közép-tiszavidéki
és bihari térség hiányközpontjainak (Tiszafüred, Berettyóújfalu) vonzásterülete is
megtalálható. Átlagos, 500-1000 km2 -es a modellben számított körzetek zöme (ide
tartozik a megyeszékhelyek közül Békéscsabáé is), míg a legkisebb (300-500 km 2
közti)reaváosjglútepüékáaurltenhók
(Nagykő rös, Hajdúböszörmény, Tiszalök, Monor, Hajdúnánás, Csongrád, Békés,
Nagykáta).
A legérdekesebb eredményt a vonzott területek (központ nélkül számított)
lakosságszámainak összevetése adja. Ennek alapján Nyíregyháza vonzásterülete a
legnagyobb (151 ezer lakossal), kevéssel megel őzve a hozzá képest majdnem
kétszer népesebb Debrecen körzetét (136 ezer f ő). Ez azzal magyarázható, hogy
Nyíregyházától északra és keletre hiányoznak a teljesérték ű középfokú szerepkör
betöltésére alkalmas nagyobb városi centrumok, így a Nyírség f ővárosára nemcsak
megyeszékhelyként, hanem középfokú ellátó centrumként is az átlagost jóval
meghaladó nagyságú feladat hárul' °. A két északkelet-alföldi megyeszékhelyet
jelentő sen leszakadva követi Kecskemét, majd Szeged vonzásterülete (87, illetve 84
ezer fő ). Kecskemét esetében (kisebb mérték ű eltérést okozva) hasonló a helyzet,
mint Nyíregyházánál: közelében keleti és nyugati irányban a középfokú funkciók
teljes körét betölteni képes települések nem találhatók. Így Kecskemét —
Kiss János Péter – Bajmócy Péter: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 65–89. p.
78 Kiss János Péter — Bajmócy Péter TÉT XV. évf. 2001 s 1
Debrecenhez és Nyíregyházához hasonlóan — a községeken kívül több városi
jogállású települést is magához vonz.
Az átlagot meghaladó lakosságszámú (38-73 ezer fős) vonzásterülettel még
további tíz központ rendelkezik a modellben. Közülük Kisvárdáé a legnagyobb — az
abszolút sorrendben az 5. —, miközben maga a város népessége alapján csak a 31. a
modellben számításba vett 48 város közül. Kisvárda e kiugróan er ős központi
szerepkörét tehát egyértelm űen a környékbeli versenytársak hiányának
„köszönheti". E kategóriában szerepel még Baja és Szolnok (de hiányzik a
megyeszékhelyek közül Békéscsaba), továbbá itt található a középvárosok egy
része (Hatvan, Kiskunhalas, Cegléd és Gyula), a Kisvárdáéhoz hasonló helyzet ű
Mátészalka és Berettyóújfalu, valamint a budapesti agglomeráció peremén népes
településekkel szomszédos Monor is.
A vonzásterületek leggyakoribb nagysága 18-36 ezer f ő : 25 ilyen körzet
adódott a modellben. A legkisebb vonzott népességgel (0-14 ezer f ő) rendelkez ő
központok mindegyike nagyhatárú hajdani mez őváros (Hajdúböszörmény,
Nagykőrös, Karcag, Szentes, Csongrád, Szarvas, Hódmez ővásárhely, Hajdúnánás,
Hajdúszoboszló).
A vonzáskörzetek teljes (a központtal együtt számított) lakossága feleltethet ő meg
a leginkább a városok hierarchiájának (a 48 központra számított rang-korreláció
értéke rrang=0,62). A hét legnépesebb (egyúttal a 100 ezres határt elér ő) körzet a hat
megyeszékhelyé, illetve Bajáé, ezen belül az észak-alföldiek érzékelhet ő
„fölényével". A következ ő, 60-90 ezres kategóriába egy kivétellel (Monor) a
megyéjükön belül alközponti szerepkört betölt ő közép- (Kiskunhalas, Cegléd,
Gyula, Orosháza, Hódmezővásárhely, Jászberény) és kisvárosok (Kisvárda,
Mátészalka, Hatvan) körzetei kerültek. A további 33 körzet 28-55 ezer lakosú,
kistérségnyi terület, amelyek között kisvárosi térségek és „alföldies" — egy közép-
(általában hajdani mez ő)városból és néhány további településb ől álló — körzetek
egyaránt el őfordulnak.
Az eddigiekben ismertetett jellegzetességeket még érzékletesebben mutatja a
vonzott területek és a központok lélekszámának összevetése a számított
vonzáskörzeteken belül. A modell szerint egy „átlagos" alföldi vonzáskörzetben a
vonzott települések összlakossága éppen hogy csak (10%-kal) meghaladja a
vonzásközpont népességszámát, lényegileg tehát az Alföld lakosságának egyik fele
központi szerepkör ű városokban él, míg a másik fele az ezek által vonzott falvakban
és kisvárosokban. Az átlag mögött azonban jelent ős — és jellemző — különbségek
húzódnak meg. A már többször említett Kisvárda körzetében a vonzott lakosság több
mint négyszerese a központ lakosságának. 3 és 4 közötti aránnyal jellemezhet ő még —
azaz Kisvárdához hasonló, közeli potenciális versenytársak nélküli
„hiányközpontnak" tekinthet ő — a szintén Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei
Fehérgyarmat, Tiszalök, Vásárosnamény és Mátészalka is, míg az Alföld többi részén
Kiss János Péter – Bajmócy Péter: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 65–89. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 Városi funkciójú központok... 79
egyetlen esetben (Mez őkovácsháza) találunk ilyen széls őséges értéket. Mindez immár
sokadik bizonyítéka Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az alföldit ől jelentősen eltérő
elméleti térkapcsolati rendszereinek, vonzásviszonyainak, amelynek három f ő eleme:
a nagyobbrészt kis- és középfalvas településszerkezet, Nyíregyháza kiemelked ő
központi szerepköre és a megye alulfejlett városhálózata, „alulurbanizáltsága".
Ugyanakkor még a központ népességszámát sem éri el, vagy haladja meg
lényegesen a vonzott települések összlakossága (Nyíregyházát kivéve) a
megyeszékhelyek, illetve a tradicionális mez ővárosok többségének térségeiben
(Püspökladány, Cegléd, Gyula, Jászberény, Orosháza, Törökszentmiklós, Makó,
Békés, Hajdúnánás, Szarvas, Kiskunfélegyháza, Hajdúszoboszló, Csongrád,
Karcag, Szentes, Hódmez ővásárhely, Nagykőrös, Hajdúböszörmény). Ezekben a
körzetekben él az Alföld lakosságának valamivel több, mint fele.
A 2. modell alapján végzett különböző számításaink eredményeit összevetve a
körzetek között jól elkülöníthet ők a sajátosan „alföldi jelleg ű", egy nagyobb (illetve
néhány esetben 2-3 kisebb) mez ővárosból és néhány faluból álló egységek. Önálló
típusként jelennek meg a nem igazán Alföld-specifikus, az ország más térségeiben
meglevőkhöz hasonló kisvárosok — ezek altípusának tekinthet ők a már említett
szabolcs-szatmár-beregi városkörzetek —, valamint a megyeszékhelyek térségei.
A modell alapján ez utóbbiak közé sorolható Baja is, mert körzetének mérete
minden számított jellemző tekintetében a megyeszékhelyekéhez hasonló. Jelent ősen
elmarad ugyanakkor a többi megyeközpontétól Békéscsaba körzetének nagysága.
A város megyeszékhelyi szerepköre természetesen elvitathatatlan, de önálló
középfokú ellátási területe — a modell eredményei szerint — a sajátos közép-békési
középváros-együttes létéb ől következően nem túl nagy, megyéjén belül Gyuláéhoz
és Orosházáéhoz hasonló nagyságrendű.
A városi funkciók elérhet ősége: centrum-közeli és periférikus települések
Érdemes áttekinteni, hogy mekkora a modellben az egyes vonzott
településekre ható vonzóer ő nagysága (4. ábra). Nyilvánvaló ugyanis, hogy a
városi szolgáltatások legkedvez őbb elérésére az er ő sen vonzott (azaz valamely
nagyvároshoz közel fekv ő) településeken van a legjobb lehet őség, s a vonzerő
csökkenésével ezek választéka egyre sz űkül, és/vagy elérésük egyre
időigényesebb, drágább lesz. A gravitációs modell módszeréb ől következően az
azonos erővel vonzott települések elméletileg koncentríkus körökbe
rendeződnek a vonzáscentrumok körül. Az Alföld speciális településhálózata
következtében azonban a gyakorlatban ezek a körök jelent ősen torzulnak,
legtisztábban a régió nagyobb városai — Debrecen, Szeged, de leginkább
Nyíregyháza — környékén fedezhet ők fel. Az alföldi kisvárosok gyenge
vonzóereje miatt viszont körülöttük igencsak kusza rajzolatú a vonzás-
erősségeket bemutató ábra.
Kiss János Péter – Bajmócy Péter: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 65–89. p.
80 Kiss János Péter — Bajmócy Péter TÉT XV. évf. 2001 s 1
4. ÁBRA
A központok vonzásának er őssége az egyes településekre a 2. modellben (azonos
lakosságú ötödök)
(The Strength of Gravitation for the Individual Settlements in Model 2. — Quintiles
with the same population)
4—,
O
N
C
O
vonz ás közp o n t
C
_C)
•e
_C) (1)
V)
n
'W
O C)_
O N
,NN
Mivel a számított vonzáser ősség-értékek csak ordinális mérési szint űnek tekinthet ők, a kategóriahatárok
pontos értékeinek megadása felesleges, s őt adott esetben félrevezet ő lett volna.
Forrás: Saját szerkesztés.
Kiss János Péter – Bajmócy Péter: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 65–89. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 Városi funkciójú központok... 81
A legnagyobb összefüggő, erősen vonzott térségek az Alföld nagy-
városi tömörülései (Szeged—Hódmez ővásárhely—Makó—Orosháza, Kecskemét-
Nagykőrös—Cegléd—Szolnok, Debrecen—Nyíregyháza) körül helyezkednek el.
A legerő sebben vonzott, nagyobb városok körüli települések (illetve e városok jogilag
nem önálló, de a városközponttól távolabbi részei) adják a szuburbanizáció
potenciális területét. A legkevésbé vonzott térségek többsége pedig empirikusan is
bizonyítottan társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott terület, küls ő
(Bodrogköz, Szatmár-Bereg, Bihar, Dél-Békés, Bácska) vagy bels ő (Közép-
Tiszavidék, Borsodi-Mező ség, Solt környéke) periféria. Érdemes megemlíteni, hogy —
bár egyértelmű korrelációs kapcsolat nincs — a leggyengébben vonzott településkör
átlagnépessége a legkisebb, s az erő sebben vonzott települések felé haladva egyre
inkább emelkedik az átlagos lélekszám. A települési és területi el őnyök, illetve
hátrányok tehát gyakran halmozottan jelentkeznek az alföldi városközi térben.
A kistérségi centrumok elérhet őségének legfontosabb jellemz ője azonban gyakorlati
(költség, idő stb.) szempontból az adott települést ől való (közúti) távolságuk. Az ez
alapján kirajzolódó területi kép (5. ábra) némileg eltér az el őzőtől. A centrumokhoz
legközelebbi települések az Alföldön a kisvárosok körül találhatóak, mert a
nagyvárosok, illetve számos tradicionális alföldi mez őváros közigazgatási határa
olyan nagy, hogy emiatt pl. Debrecen, Kecskemét, Szeged, Szolnok, Karcag,
Hódmezővásárhely, Cegléd stb. városközpontjától 10 km-es közúti távolságon belül
egyetlen önálló község sem található. E legbels ő gyűrű csak az apró- és kisfalvas
környezetű Mátészalka, Fehérgyarmat, Nyírbátor és Vásárosnamény
szomszédságában mondható teljesnek, s e tekintetben a tipikus alföldi városok közül
legfeljebb Baja hasonlítható hozzájuk. A gravitációs centrumtól legtávolabbi (30 km-
nél messzebb levő) települések általában valamelyik nagyváros elméleti
vonzáskörzetébe tartoznak, ám valójában centrumhiányos térségben fekszenek
(Kunszentmiklós, Bácsalmás térsége, ÉK-Békés). Számuk azonban nem túl nagy (30-
40 km-re a vonzáscentrumtól 72, 40 km-nél messzebb mindössze 20 település van), s
meglehető sen elszórtan helyezkednek el. Ennek tükrében elgondolkodtató, hogy az
Alföld periférikus térségeinek többsége nincs is túl messze vonzáscentrumától (20-40
km). E perifériák helyzetének javítása tehát nem új központok kialakítását, várossá
nyilvánításokat tesz szükségessé, hanem alapvet ően a meglevő kisvárosi centrumok
funkcionális megerősítése által képzelhet ő el.
Az egyes vonzott településeknek a központjuktól való átlagos távolsága 8 és 28
km között szóródik, s az alföldi átlag kifejezetten kedvez ő: csak 18 km
(1. táblázat). A legnagyobb értékek a megyeszékhelyek (és Baja) körzeteiben
tapasztalhatók, ami logikus is, hisz e városok „tömege" a legnagyobb, vonzásuk így
távolabbi településeket is elér. (Ezek lakóit persze valószín űleg kárpótolja a
hosszabb utazásért a megyeszékhelyeknek az átlagosnál jóval kedvez őbb
közlekedési elérhetősége és szolgáltatásaik körének b ővebb választéka.)
Kiss János Péter – Bajmócy Péter: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 65–89. p.
82 Kiss János Péter — Bajmócy Péter TÉT XV. évf. 2001 s 1
5. ÁBRA
A vonzott települések közúti távolsága gravitációs vonzásközpontjuktól
(The Road Distances of Gravitated Settlements from their Gravitation Centres)
vonzás közp on t (48)
• -
C \J LC)
N C5)
(() C:)") O 0) 0")
C3)
•CO r (25) CY) cr; Cf)-
CO LC) (r) N
O
1 I
• O O O O
' (13 •Vt (') N
Forrás: Saját szerkesztés.
Kiss János Péter – Bajmócy Péter: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 65–89. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 Városi funkciójú központok... 83
A kis- és középvárosok esetében azonban az összefüggés már korántsem ilyen
egyértelmű (a korrelációs együttható csak 0,5-es érték ű)."
A statisztikai kistérségi beosztás a modell tükrében
A modellszámítás eredményeként kapott elméleti vonzásközpontokat és
-körzeteket érdemes összevetni az Alföld területén jelenleg létez ő — így a
gyakorlatban megvalósuló vonzáskörzeti kapcsolatokat is jelent ős mértékben
meghatározó — hivatalos közigazgatási, illetve statisztikai-területfejlesztési
egységekkel és központjaikkal. A KSH statisztikai kistérség-beosztását alapul véve
az általunk vizsgált területen („Alföld") 66 körzet települései találhatók. Ezek közül
pontosan 50 térség teljes egészében a vizsgált területen belül helyezkedik el,
további ötnek pedig az Alföldön található a központja és területének jelent ős része.
Ezen 55 körzet között van Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok,
Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék valamennyi kistérsége, valamint
Pest megyéből a ceglédi, dabasi, nagykátai és monori, Hevesb ől a hevesi, hatvani és
füzesabonyi, Borsod-Abaúj-Zemplénb ől pedig a tiszaújvárosi és mez őkövesdi
statisztikai körzet. Minthogy 2. modellünkben 48 alföldi vonzásközpontot találtunk,
elmondható, hogy a kétféle beosztás hasonló nagyságú egységekre
(„kistérségekre") osztotta az Alföld területét. A vonzáskörzetek méretének (terület,
összlakosság, vonzott lakosság) relatív szórása is hasonló nagyságrend ű, bár a
KSH-kistérségeké valamivel kisebb, s ez arra utal, hogy a kistérségek kialakításakor
a viszonylagos méretbeli homogenitásra is törekedtek a funkcionális (vonzáskörzeti
típusú) együvé tartozás biztosítása mellett.
A központok köre és térségeik kiterjedése már nagyobb mértékben eltér
egymástól a kétfajta körzetbeosztásnál (3. ábra). Ennek legfontosabb oka az, hogy a
KSH-körzetek nem léphetik át a megyehatárokat, míg a központok vonzása — a
gravitációs modellben és a valóságban egyaránt — nem feltétlenül korlátozódik
megyéjük területére. A legszéls őségesebb eset Hatvané, amely négy megyéb ől
(Nógrád, Heves, Pest, Szolnok) vonz településeket a modellben, de Jászberény,
Tiszafüred, Baja, Kecskemét körzete is három megyére terjed ki, további 19 alföldi
központ gravitációs vonzásterülete pedig egy megyehatáron nyúlik át. Részben
ebből következik — egyúttal további különbségeket is okoz —, hogy a 48 alföldi
vonzáscentrum és az 55 kistérségi központ közül csak 42 azonos 12: hat város csak a
modellben szerepel központként (Gyula, Békés, Gyomaendr őd, Hajdúnánás,
Nagykőrös, Kisújszállás), 13 város pedig, noha kistérségközpont, a 2. modellben
nem vonzáscentrum (Bácsalmás, Kiskunmajsa, Kunszentmiklós, Jánoshalma,
Kistelek, Mórahalom, Sarkad, Balmazújváros, Polgár, Füzesabony, Csenger,
Nagykálló, Baktalórántháza). Egyetlen megyében sem azonos a statisztikai
kistérségközpontok és a gravitációs vonzáscentrumok köre. Különösen nagy az
eltérés Bács-Kiskunban (tíz kistérség — hat vonzáskörzet), Szabolcs-Szatmár-
Kiss János Péter – Bajmócy Péter: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 65–89. p.
84 Kiss János Péter — Bajmócy Péter TÉT XV. évf. 2001 s 1
Beregben (tíz kistérség — hét vonzáskörzet) és Békésben (hat kistérség — nyolc
vonzáskörzet).
A 3. ábráról pontosan megállapíthatók a kétfajta területi beosztás hasonlóságai és
különbségei. Teljes azonosság csak két esetben mutatkozik (Kiskunfélegyháza,
illetve Tiszavasvári—Tiszalök körzete), és viszonylag kicsi az eltérés Makó,
Fehérgyarmat, Vásárosnamény, Törökszentmiklós körzetei és statisztikai
kistérségei között is. Kistérsége területét teljes egészében lefed ő, de további
területekre is kiterjed ő számított vonzáskörzettel rendelkezik Szeged, Kecskemét,
Debrecen, Baja, Fehérgyarmat, Kisvárda, Csongrád, Monor, de egy-két települést ől
eltekintve alapvet ő en ebbe a típusba tartozik Szolnok, Nyíregyháza, Kiskunhalas,
Hatvan, Mező kövesd és Orosháza is.
A 13, gravitációs vonzásközpontként nem szerepl ő statisztikai kistérségközpont
körzeteinek egy része a modellben szinte teljes egészében egy nagyobb centrum
vonzáskörzetéhez csatlakozik (Kistelek és Mórahalom körzete Szegedhez,
Bácsalmásé Bajához, Kiskunmajsáé és Jánoshalmáé Kiskunhalashoz, Sarkadé
Gyulához, Csengeré Mátészalkához, Nagykállóé és Baktalórántházáé
Nyíregyházához), míg a többiek területén több szomszédos központ „osztozik".
A modellben szerepl ő központok közül néhánynak lényegesen kisebb a gravitációs
vonzásterülete, mint statisztikai kistérsége (Kisk őrös, Szentes, Mez őkovácsháza,
Nagykáta, Püspökladány, Tiszaföldvár). Egyes esetekben (Közép-Békés,
Hajdúböszörmény) a KSH-kistérség területe több önálló gravitációs vonzásterületre
darabolódott, a leggyakrabban pedig a kétfajta körzetbe tartozó települések köre
jelentősen eltér egymástól.
Alföldi sajátosságok a modellben: „átmeneti" kisvárosok, többcentrumú
körzetek
A különböző empirikus vonzáskörzet-kutatások egybehangzó eredménye szerint
az Alföldön különösen sok olyan kisváros van, amelyek, ha nem is teljes érték ű
központok, de rendelkeznek több-kevesebb középfokú funkcióval, amelyekkel
néhány környez ő település ellátását is biztosítják. Egyes vélemények szerint e
kisvárosok külön hierarchiaszintet alkotnak. Mindezt a modellszámítások
eredményei is alátámasztják. Már a 2. modell kidolgozása során mintegy tucatnyi
olyan kisvárosi vonzáskörzet akadt, amelynek 20-25 ezer f ős lakossága — nem
utolsósorban a központ kis népessége miatt — csak kevéssel maradt el a
küszöbértékt ő l. Ezek egy része nagyobb városok vonzásterületének peremén
található, így a szelekció során térségükkel együtt e centrumokhoz kerültek
(Bácsalmás Bajához, Jánoshalma és Kiskunmajsa Kiskunhalashoz, Sarkad
Gyulához, Tótkomlós Orosházához, Balmazújváros, Hajdúhadház és Nyíradony
Debrecenhez, Ibrány Nyíregyházához, Újszász Szolnokhoz).
Kiss János Péter – Bajmócy Péter: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 65–89. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 Városi funkciójú központok... 85
A többi hasonló kisváros viszont hozzá képest alig nagyobb központ
vonzásterületébe olvadt, amely épp ennek köszönhet ően lépte át a határértéket
(Kiskőrös, Kisújszállás, Tiszaföldvár, Tiszalök, Hajdúnánás, Mez őkovácsháza).
Mindez az alföldi településfejl ődés már többek által megfogalmazott sajátos
következményére utal: az egymással alapvet ően mellérendel ő viszonyban lév ő
szomszédos kisvárosok térségi funkcióinak megosztására, saját lakosságuk és a
környező falvak ellátásában az együttműködés, szükségességére (Mez őkovácsháza-
Mezőhegyes—Battonya, Tiszavasvári—Tiszalök, Kisújszállás—Túrkeve—Kunhegyes,
Hajdúnánás—Hajdúdorog, Kiskő rös—Kecel—Soltvadkert, Tiszaföldvár—Martf ű). 13
E sajátosságok egy újabb modellvariáns kiszámítását tették indokolttá
(2/b. modell). Ennek során a vonzott települések lakosságát kétszeresen számítva a
30 ezer fő s értéket tekintettük a vonzáskörzeti népesség alsó határának.
(A szelekció során a „megszüntetett" vonzáskörzetek városainak, mint vonzott
településeknek a népességét is kétszeresen vettük figyelembe). Ezen — a kisebb
városok számára „kedvez őbb" — számítási módszer létjogosultságát az adja, hogy a
vonzáskörzetek létezésének épp a kisvárosi térségekben van a központ számára is
meghatározó jelent ősége. A nagyobb városok ugyanis önmagukban is megfelel ő
nagyságú piacot jelentenek az egyes középfokú funkciók m űködéséhez, míg a
kisvárosok csak vonzott településeikkel együtt érik el ugyanezt.
A 2/b. modellben így 60 alföldi és 8 küls ő központ vonzáskörzeteit határoltuk el a
vizsgált területen. A 60 alföldi centrum közé került valamennyi, a 2. modellben
szereplő központ is. A „különbséget" jelent ő 12 város közül 11 megegyezik
azokkal, amelyeknek körzete a 2. modellben a legjobban megközelítette a 25 ezres
küszöböt. A kétféle, lényegesen eltér ő módszerrel kapott eredmény e nagyfokú
egyezése arra utal, hogy nemcsak a teljes érték ű középfokú központok, hanem a
részleges középfokú központi szerepkört betölt ő kisvárosok csoportja is
karakterisztikusan elkülönül az alföldi városok mez őnyében. A kismértékű eltérést
Csenger (illetve a küls ő központok közül Tokaj) jelentették, amelyek ugyan kis
lélekszámúak, de a szomszédos városoktól távol helyezkednek el, így viszonylag
sok települést vonzanak. Hozzájuk hasonló Solt szerepe is. A többi ilyen
„részleges" centrum speciális helyzetét egy-egy szomszédos nagy- vagy
középvároshoz való viszonya határozza meg. Ezek (Balmazújváros, Hajdúhadház,
Nyíradony, Ibrány, Kistelek, Újszász, Bácsalmás, Sarkad, Tótkomlós, Kunhegyes)
vonzása a nagyobb centrum (Debrecen, Nyíregyháza, Szeged, Szolnok, Baja,
Gyula, Orosháza, nagykun városok) „árnyékoló" hatása miatt csak az attól
ellentétes irányban tud érvényesülni, s e kisvárosok népessége így már éppen nem
elegendő a teljesértékű központtá váláshoz. A gyakorlatban mindez úgy nyilvánul
meg, hogy saját maguk és vonzott településeik számára is a központi funkciók egy
részét a nagyobb város biztosítja. E 12 kisváros szerepének megítélésében az állami
településpolitika is bizonytalan: a 2. modellben is szerepl ő központoktól eltérően
Kiss János Péter – Bajmócy Péter: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 65–89. p.
86 Kiss János Péter — Bajmócy Péter TÉT XV. évf. 2001 s 1
valamennyiük 1986 és 1997 között kapta csak meg a városi rangot, és mindössze öt
(Csenger, Bácsalmás, Kistelek, Sarkad, Balmazújváros) központja valamely KSH-
ki stérségnek .
A modellvizsgálat tanulságai és korlátai
Modellszámításaink eredményeinek alapján legfontosabb következtetéseink az
alábbiakban összegezhet ők:
1) A választott módszer révén nem csupán az elméleti vonzáskörzetek nagyságát,
hanem — az eredményeket alapvet ően meghatározó — központok körét is sikerült
mindenféle prekoncepciót mell őzve, objektív módon meghatározni. Így
feltételezhető, hogy — a korábbi hazai alkalmazásoktól (Lackó 1978; Beluszky 1984)
eltérően — modellünk jól közelíti a valódi vonzásviszonyokat a sajátos és heterogén
településrendszerrel rendelkez ő Alföldön is.
2) Az empirikus kutatások eredményeivel való egybevágóság jórészt igazolta,
hogy egy város térségi szerepköreinek kialakulása nem a központ, hanem a
központtal együtt számított ellátott terület nagyságától függ.
3) A részben eltér ő módon elkészített háromféle modellvariáció alapján — kevés
számú speciális esettől eltekintve — meglehetősen egyértelműen kirajzolódott az
elméletileg alátámaszthatóan teljes kör ű, illetve részleges térségi központi
szerepkörrel rendelkez ő alföldi városok köre. A vonzáskörzetek között
kvantifikálható módon elkülönültek az alföldies típusú (mez ővárosi, illetve több
kisközponttal is rendelkez ő), illetve a klasszikus nagyvárosi (megyeszékhelyi) és
kisvárosi körzetek.
Eredményeinkből ugyanakkor csak nagy óvatossággal szabad gyakorlati
következtetéseket levonni. Ennek oka alapvet ően az, hogy a bonyolult térszervez ő
folyamatok és társadalmi mozgások csupán két tényez ő (tömeg, távolság)
mechanikai összefüggésére való visszavezetése a valóság nagyfokú
leegyszerűsítését jelenti. Egyszer űsítettük a vonzáskapcsolatoknak a valóságban
sokszor igen bonyolult rendszerét azáltal is, hogy minden vonzott települést teljes
egészében egy és csakis egy központhoz soroltunk a számítás során, holott az
Alföldön különösen gyakran el őfordulnak többirányú vonzódások 14: egy település
. közel azonos intenzitással, vagy másodlagosan, harmadlagosan más központokhoz
is kapcsolódhat, s így léteznek „átmeneti" vonzásterületek is. I5 A tömeg, távolság,
kitevő megválasztásában rejl ő — korábban ismertetett — hibaforrásokon kívül a nagy
területű vagy jelentékeny számú külterületi lakossággal rendelkez ő alföldi
települések esetében problematikus a teljes népesség egy ponthoz (a település
középpontjához) való rendelése is a modellben. Az aktuális népességszámokat
alapul véve az egyes központok számított vonzásterületei akár évr ől-évre
változhatnak (Papp 1981), holott a központi szerepkörök és vonzások rendszerének
átalakulása ennél jóval lassúbb ütem ű, s hosszabb megel őző időszak hatásait
Kiss János Péter – Bajmócy Péter: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 65–89. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 Városi funkciójú központok... 87
tükrözi vissza. Végül érzéketlen a modell az egyes funkciótípusok eltér ő (s gyakran
nem is konzisztens) központ-állományának és hatásterületeinek különbségeire is.
(Az „ágazati" vonzáskörzetek összevont modellezése, komplex egységként való
értelmezése ugyanakkor persze el őnyt is jelent.)
Számos tanulsággal járhat azonban az ilyen, elméleti alapokon lehatárolt
vonzáskörzetek összevetése a gyakorlatban kialakult, empirikusan feltárt
térkapcsolati rendszerekkel. Ennek alapján elkülöníthet ő, hogy a különböző
vonzáskörzetek létezésében mekkora a központok nagyságával és
elhelyezkedésével összefügg ő tényez ők szerepe, valamint, hogy az elméletileg
számított és a valóságban létez ő térkapcsolati rendszerek eltérései mennyiben
köszönhető k az igazgatási-adminisztratív határok torzító hatásának, miben és
mennyire nyilvánul meg bennük a számszer űleg nem megragadható min őségi
különbségek, illetve egyéb, irracionális tényez ők (történelmi hagyományok, rokoni,
etnikai kapcsolatok stb.) hatása.
Jegyzetek
Az egyes központokhoz vezető legrövidebb utat autóatlasz, illetve számítógépes útvonal-optimalizáló
program segítségével határoztuk meg, az 1998. év eleji közforgalmú úthálózatot alapul véve.
A folyókon való áthaladásnál csak az állandó hidakat vettük figyelembe.
2 Az alacsonyabb státuszú rétegek általában kevésbé mobilak, így az ő vonzáskörzeteik kijelölésében
nagyobb kitevővel kell, hogy szerepeljen a távolság. A vidéki középosztály és a falusi-kisvárosi elit
mozgásai gyakoribbak, a min ő ségi szolgáltatásokat keresve hajlandók a távolabbi, nagyobb városokba
is elutazni, így az ő esetükben a távolság kitev ője szükségképpen kisebb. Mindez végső soron azt
jelenti, hogy a különböa5 társadalmi csoportok vonzáskörzetei is többé-kevésbé eltérnek egymástól
(Beluszky 1974).
3 A gravitációs vonzáskörzetek meghatározásának egyik lehetséges módja — amit a módszer korábbi
hazai alkalmazói (Lackó 1978; Papp 1981; Süli Zakar 1996) is választottak —, hogy n-ed fokú egyenlet
-
segítségével meghatározzák azt a görbét, amelyre a két szomszédos központ vonzásának erissége
egyenlő , azaz tulajdonképpen a vonzáskörzethatárokat adják meg. Ebben az esetben azonban csak
kettő, esetleg három lehet a hatványkitev ő értéke, hiszen csak ilyen fokú egyenletekre létezik a
gyakorlatban is használható megoldóképlet. Az általunk választott számítási mód jóval egyszeribb,
ugyanakkor jóval több lehető séget nyújt. Ennek során valamennyi településre kiszámítjuk az összes
központ vonzóerejét, és mindegyiküket az őt legerő sebben vonzó központhoz soroljuk be. így, noha a
határvonal elméleti helye csak közelítő pontossággal adható meg, mégis tetsző leges pontról
(településről) bármely kitevő esetén egyértelm űen eldönthető, hogy melyik központ elsődleges
vonzáskörzetéhez tartozik.
4 Az elméletileg várható vonzáskörzetek — itt nem részletezett matematikai összefüggések miatt — vagy
körök (ún. Apollóniusz-körök), vagy pedig olyan síkidomok, amelyeket a szomszédos központok
vonzásterületeit elválasztó körvonalak bizonyos összeftiglri darabjai (illetve a vizsgált terület pereme)
határolnak.
3 Ennek sok esetben „fizikai" akadályai vannak. Az alföldi településeknek immár hetedrésze, ezen belül
egyes tájakon harmada—ötöde ugyanis városi jogállású, ráadásul egy részük egymás mellett található,
vagy láncszerű en határos egymással (a leghosszabb a Kiskunfélegyháza—Szarvas—Karcag-
Hajdúszoboszló—Nyíregyháza—lbrány várossor, számos további elágazással). Így több városnak is alig
akad községi jogállású szomszédja, ami ebben a modellvariánsban nem teszi lehe ővé az empirikus
elemzésekkel is összevethető vonzásterületek elhatárolását.
Kiss János Péter – Bajmócy Péter: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 65–89. p.
88 Kiss János Péter — Bajmócy Péter TÉT XV. évf. 2001 s 1
6 Ezek együttese — bár a gyakorlatban a különböz ő funkciótípusok általában nem teljesen konzisztensen
jelennek meg az egyes központokban — a városhierarchia alapja.
Az optimum elméleti meghatározása kétféle úton is lehetséges. Az egyik lehet őség szerint ez az ideális
érték nem más, mint a figyelembe vett központi funkciók minimális piacméreteinek súlyozott átlaga.
Lehetséges (az előzőnél kisebb értéket produkáló) megoldás azonban az is, amikor ezt az összevont
értéket úgy képezzük, hogy - valamely matematikai mérték alapján — e pont megadott környezetében a
lehető legtöbb középfokú központi funkció minimális piacmérete legyen megtalálható.
8 A relatív szórás — a sokaság valamely számszer ű jellemzője szórásának és átlagának hányadosa — az
egyik leggyakrabban használt koncentrációs mér őszám.
Az 1986 el őtt is városi jogállással rendelkezett alföldi települések között viszont csak kett ő olyan van,
amely a modellben nem szerepelt vonzásközpontként (Mez őtúr, Túrkeve).
10 Nyíregyháza e sajátos szerepét már a hetvenes évek elején empirikusan elemezte Beluszky Pál
(Beluszky 1974). Adatokkal igazolható (pl. a város lakosságához képest kiugró kiskereskedelmi
forgalom, bankfiókszám, kórházi ágyszám stb.), hogy a helyzet azóta e téren lényegileg nem változott.
I ' Ennek oka ismét csak az alföldi településhálózat sajátossága: a vonzáskörzetek alakjának az egymással
szomszédos városi centrumok hatásából ered ő torzulása, valamint az, hogy a zömmel nagyfalvakból
álló és ritka településhálózat miatt nagyobb a jelent ősége annak, hogy egy-egy konkrét település
melyik központhoz kerül.
12 Kistérségi központnak a KSH-körzetek legnépesebb városait tekintettük, ami egy esetben tér el a
hivatalos megjelölést ől. A kunszentmártoni körzet legnépesebb városa ugyanis Tiszaföldvár.
A tiszalöki vonzáskörzet központjának pedig a legnagyobb népesség ű Tiszavasvárit tekintettük.
13 Ilyen viszony eggyel magasabb hierarchiaszinten, a középvárosok között is el őfordul (Közép-Békés,
nagykun városok, hajdúvárosok, Csongrád—Szentes, Gyomaendr őd—Mezőtúr—Szarvas, Cegléd—
Nagykőrös).
14 Mindez persze csak az adminisztratív körzethatárokkal nem rögzített, „spontán" választásokon alapuló
térkapcsolatokra igaz. A bíróságok, munkaügyi központok, földhivatalok, rend őrségi igazgatási
központok stb. ellátási területeinek határai egyértelm űen rögzítettek, amelyek így közvetlenül is
összevethet ők a gravitációs vonzáskörzethatárokkal. Hasonló a helyzet a megyeszékhelyek
vonzáskörzetei és a megyék viszonyát tekintve is (Bajmócy—Kiss 1999).
18 Ezek figyelembevételére a modellen belül megvan az elméleti lehet őség. Lehetséges eljárás ugyanis,
hogy minden, nem központi településre kiszámítsuk valamennyi centrum vonzóerejét, és ezeket
összegezve megadható a különböz ő centrumok részesedése az egyes településekre ható vonzer őből.
Ha pedig ennek megfelel ően a vonzott települések lakosságát is megosztjuk a centrumok között,
módosulhat a központok által ellátott lakosságszám, s őt akár még a centrumok köre is. Mindez
azonban rendkívül sok számítást igényelne, és a vonzáskörzeti térképet általában csak kis mértékben
változtatná meg.
Irodalom
Bajmócy P.—Kiss J. (1999) Megyék, régiók és központjaik — modellek tükrében. — Tér és Társadalom.
1-2.31-51. o.
Becsei. (1996) A kistérségi területi rendszer elveir ől. — Tér — Gazdaság — Társadalom. Huszonkét
tanulmány Berényi Istvánnak. MTA FKI, Budapest. 162-174. o.
Beluszky P. (1967) A magyar városok központi szerepköre. — Statisztikai Szemle. 6.543-563. o.
Beluszky P. (1974) Nyíregyháza vonzáskörzete. — Földrajzi Tanulmányok 13. Akadémiai Kiadó,
Budapest.
Beluszky P. (1984) Vonzáskörzetek lehatárolása gravitációs modellekkel. Matematikai és statisztikai
módszerek alkalmazási lehet őségei a területi kutatásokban. Földrajzi Tanulmányok 19. — Sikos T.T.
(szerk.), Akadémiai Kiadó, Budapest. 167-171., 184-185.o.
Dicken, P.—Lloyd, E.P. (1984) The modern western society. Harper and Row, New York.
Kiss János Péter – Bajmócy Péter: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 65–89. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 Városi funkciójú központok... 89
Lackó L. (1978) Települések vonzásterületének meghatározása egymásrahatási modell segítségével.
ő. 1.31-43. o. —FöldrajziÉrtesí
Meyer, I.—Huggett, R. (1981) Settlements. Harper and Row, London.
Nemes Nagy J.—Piros Gy. (1984) Térbeli népesség- és anyagáramlások vizsgálata gravitációs modellel.
Matematikai és statisztikai módszerek alkalmazási lehet őségei a területi kutatásokban. Földrajzi
Tanulmányok 19. — Sikos T.T. (szerk.), Akadémiai Kiadó, Budapest. 171-175. o.
Papp A. (1981) Debrecen vonzáskörzete. —Alföldi Tanulmányok. 177-201. o.
Süli-Zakar I. (1996) A régió: földrajzi integráció. — Tér — Gazdaság — Társadalom. Huszonkét
tanulmány Berényi Istvánnak. MTA FKI, Budapest. 139-159. o.
URBAN CENTRES AND THEIR THEORETIC SPHERES
OF INFLUENCE IN THE GREAT HUNGARIAN PLAIN
JÁNOS PÉTER KISS -PÉTER BAJMÓCY
In this paper we tried to border the spheres of influence of the towns in the Alföld (Great
Hungarian Plain). Because of the special settlement network of the Alföld (towns with very
large administrative area, lack of villages, tanya system, etc.) the every day connections
between the settlements are very difficult, and because of it, it was interesting to examine
these connections in a theoretical way, with the gravity model. With the gravity model we
could border the spheres of influences of the towns, as well as the „real" or functional urban
centres of the Alföld, those centres, which have enough villages which in its sphere of
influence. It was interesting to compare the theoretical spheres of influences and the
statictical micro-regions, and compare the theoretical spheres of influence together by area,
population and the number of settlements. We could use different model-variations with the
distances counted by air or on route, and different variations to specify the „real" urban
centres.