Tér és Társadalom 15. évf. 2001/1. 39-64. p.
Tér és Társadalom XV. évf. 2001 s 1: 39-64
A NAGYVÁLLALATOK SZERVEZETI —
TULAJDONI — TÉRBELI VÁLTOZÁSAI
(Organisational — Proprietary — Spatial Changes of Companies)
BARTA GYÖRGYI
Kulcsszavak:
nagyvállalat, szerkezetváltás, innováció, m űködő tőke
Ez a cikk els ősorban azzal a céllal íródott, hogy felkeltse a területi kutatók figyelmét egy fontos,
ezidáig alig vizsgált témára: a vállalati tulajdonviszonyok változásainak térbeli vonatkozásaira. E
tanulmány a nagyvállalatokkal (mint a m űködő tőke legkoncentráltabb egységeivel) és azok térbeli
elhelyezkedésével foglalkozik.
Bevezet ő
A rendszerváltás szorosan összekapcsolta a vállalatok szervezeti átalakulását
(átalakítását) a tulajdonlásukban bekövetkezett változásokkal. A két folyamat
közül meghatározó volt a tulajdonviszonyok változása, de nem kizárólagosan
(például, a kötelez ő erej ű vállalati szervezeti átalakulások során a vállalatok nagy
része állami kézben maradt, bár a kötelez ő átalakulás a privatizáció el őfeltétele
volt). Az új magántulajdonosi szerkezet alapvonásai már az 1990-es évek
második felére kialakultak (Voszka 2000a; 2000b). E szerkezet jellemz őiről
azonban mindezideig heves szakmai viták folynak.
A vállalatok szervezeti átalakulásában kimutatható a folyamatosság és a
szakaszosság. A folyamatosság bizonyítéka, hogy a szervezeti átalakulás jelenlegi
folyamatának els ő lépéseire már a rendszerváltozás el őtt, az 1980-as évek
közepén sor került (például a tröszti keretek felbontásával). Az átalakulási
folyamat szakaszhatárai is azonosíthatók: a spontán privatizáció 1990-ig tartott, a
kötelező átalakulás 1992-93-ig, a privatizáció java 1996-97-ig zajlott le.
Az átmeneti gazdaságban a vállalati szerepl ők száma megsokszorozódott,
megváltozott a vállalati méretstruktúra (a kis- és középvállalatok az összes vállalat
több mint 90%-át teszik ki). Ezzel együtt a nagyvállalatok jelenleg is meghatározó
szerepet töltenek be a magyar gazdaságban. Ezek egy része külföldi zöldmez ős
beruházásként jött létre, de számottev ő a külföldi és hazai magánkézbe vagy a
magántársaságok tulajdonába került (volt állami) nagyvállalatok száma, és igen
jelentős ma is az állami vállalatok súlya. A jelenleg is működő nagyvállalatok egy
része a szocialista nagyvállalatokból alakult, túlélte a rendszerváltozást, és sikeresen
megkapaszkodott a stabilizálódott magyar gazdaságban.
A kutatások azt bizonyítják, hogy a rendszerváltozás átalakította a vállalatok
belső szervez ődését és a vállalatok közötti kapcsolati rendszereket, de nem
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
40 Barta Györgyi TÉT XV. évf. 2001 s 1
feltétlenül olyan módon, hogy a szétes ő, atomizálódó gazdasági egységekb ől
formálódtak volna új kapcsolati rendszerek. A korábbi tulajdoni szerkezetre (és a
termelési kooperációra) épül ő kapcsolati rendszerek, hálózatok részben
fennmaradtak, továbbélnek (természetesen megváltozott mind a kapcsolati
rendszer struktúrája mind a benne szerepl ők jogállása, súlya, szerepe). Az új
zöldmezős nagyvállalatok, illetve a külföldi t őkével privatizált nagyvállalatok új
hálózatokat hoztak létre, amelyek leglényegesebb vonása, hogy a magyar
nagyvállalatokat külföldi központokhoz, nemzetközi szervezetekhez kapcsolja.
A szocialista nagyvállalatok sorsa
E meghatározó gazdasági folyamatok térbeli kihatásairól alig rendelkezünk
ismeretekkel, egyszer űen azért, mert a regionális kutatók figyelme egyel őre
ezidáig elkerülte ezt a fontos kutatási területet. Nem kell magyarázni, hogy az új
tulajdoni és szervezeti rendszer megjelenése mélyreható változásokat eredményez
a térbeli folyamatokban is. A tulajdoni és szervezeti változások térbeli
kihatásainak ismerete nélkül nem tudunk választ adni arra, hogy Magyarország
miképpen integrálódik a nemzetközi gazdaságba (hol vannak valójában a
gazdaságot irányító központok, a „core", és a (fél)periféria mely részét foglalja el
Magyarország). Csak regisztrálni tudjuk, jól-rosszul, az országon belül zajló
térbeli folyamatokat, de nem tudjuk megmagyarázni a gazdaság térbeli
differenciálódásának, polarizálódásának, a centrum—periféria viszonylatok
megerősödésének, a térbeli dualitás kialakulásának okait.
A több-telephelyes nagyvállalatok felbomlása a statisztikában úgy jelent meg, hogy
a vállalaton belüli részlegek, telephelyek száma drasztikusan csökkent. Kétségtelen,
hogy ugyanakkor az új vállalkozások száma látványosan növekedett, de azt nem
lehetett az adatokból kikövetkeztetni, hogy valóban új, „zöldmez ős" vállalkozásokról
volt-e szó, vagy a nagyvállalatokból kivált, jogilag önálló vállalkozásokról (1. ábra).
A regionális kérdésekkel foglalkozó szakemberek körében általános lett az a
felfogás, hogy a nagyvállalatok számának és munkaerejének általános és
nagymértékű csökkenése ( I., 2. táblázat), valamint a nagyvállalatok vidéki
telephelyeinek eltűnése azt jelenti, hogy a nagyvárosi (föként budapesti) székhely ű
vállalatok a gazdasági visszaesés, válság idején „kivonultak a vidék iparából".
Vagyis olyan stratégiát alkalmaztak, amely túlélési esélyt adott a vállalati
központoknak a vidéki részlegek bezárása, felszámolása, sorsára hagyása árán.
Ez egyben az iparfejlesztés, főleg az elmaradott térségek iparosításának kudarcát is
jelentette magyarázatukban (Barta 1993; Enyedi 1996; Nemes Nagy 1999).
Az 1990-es évek során készült részletes vállalati elemzések azonban arra hívják
fel a figyelmet, hogy a szocialista nagyvállalatok jelent ős részének különféle
túlélési stratégiái sikeresek voltak, és nemcsak a nagyvállalat „magját" tudták
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 A nagyvállalatok szervezeti... 41
átmenteni, hanem — megváltozott formában ugyan — a korábbi részlegeiket és
kialakult szervezeti kapcsolataikat is.
1. TÁBLÁZAT
A nagyvállalatok számának változása 1982 és 1990 között (db)
(The Change in the Number of Companies between 1982-1990)
Vállalati kategória
1982 1986 1990
(létszám)
1000 — 5000 326 320 287
5001 — 10 000 33 18 18
10 001 — 14 13 4
Forrás: Ipari telephelyi adatok (1982, 1986, 1990), KSH alapján saját számítások.
2. TÁBLÁZAT
A nagyvállalatokban* dolgozók számának változása**
1982 és 1990 között, néhány megyében (f ő)
(The Change in the Employees of Large Companies between 1982-1990 in some
Hungarian Counties)
Megye 1982 1990
Baranya 17 389 12 808
Bács-Kiskun 6 713 0
Borsod-Abaúj-Zemplén 17 368 39 729
Csongrád 12 818 0
Fejér 16 282 20 609
Győr-Moson-Sopron 29 109 16 624
Hajdú-Bihar 16 060 21 083
Heves 9075 5705
Jász-Nagykun-Szolnok 18 305 12 946
Nógrád 9543 0
Komárom-Esztergom 24 713 11 361
Pest 21 495 5 072
Tolna 0 3838
Vas 9739 5066
Veszprém 17 106 21 870
Zala 4740 3503
Budapest 317 912 107 269
Összesen 548 367 287 483
*3000 főnél nagyobb vállalatok, **az adott méretkategóriában és nem ugyanabban a vállalatban
bekövetkezett létszámcsökkenés
Forrás: KSH ipari telephelyi adatok (1982, 1990.) alapján saját számítások.
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
42 Barta Györgyi TÉT XV. évf. 2001 s 1
Voszka Éva kitűnő könyve (1997) az 1972-ben kiemelt 49 legnagyobb magyar
vállalat sorsát kíséri végig az 1980-as évek közepét ől 1995-96-ig. (Az említett
„49-ek" csak egy jelent ős része volt a magyar vállalatoknak, de egyes
esettanulmányokat leszámítva, nem rendelkezünk más, olyan átfogó
vizsgálatokkal, amelyek a vállalatok egyéni sorsát követték volna a
rendszerváltozás idején). Ezt az elemzést használjuk fel, hogy bemutassuk a
nagyvállalati átalakulás folyamatát, jellegzetességeit, eredményeit és térbeli
következményeit.
A stratégiai fontosságú „49-ek" az ipari nemzeti termék kb. 50%-át adták az
1970-es évek elején, 28-29%-át a nyolcvanas években, és 21-22%-át 1991-93-
ban — tehát a gazdasági visszaesés, illetve a szervezeti átalakítás és privatizáció
idején is. Súlyuk az állóeszközökben és az export el őállításban is ezekben az
években felére, a foglalkoztatott létszám a kétharmadára csökkent. De még így is,
ezekben a vállalatokban állították el ő 1993-ban az export egyharmadát, és itt
foglalkoztatták az iparban dolgozók 14-15%-át. 1993 után a válságot túlél ő
vállalatok helyzete stabilizálódott.
A 49 vállalat közül 21 szervezeti-tulajdonosi szempontból felbomlott, de 28
nagyvállalatnak sikerült túljutnia a krízisen. Az említett 49 vállalatnak és
utódszervezeteinek (nem jogi értelemben) részaránya a magyar ipari szervezetek
sorában 1980 és 93 között 14%-ról 4%-ra esett, de az összes ipari létszám 15%-át, a
GDP 21%-át, és az export egyharmadát adták 1993-ban. Ezek mindegyike már nem
tartozik a nagyvállalati kategóriába, 1993-ban e cégek több mint 40%-a 100 f őnél
kisebb lett, és az 1000 fősnél nagyobb vállalatok a 49-b ől csak alig haladták meg a
10%-ot. A 49-ek utódjai azonban ma is jelent ős szerepet töltenek be a villamos
energia iparban, a gázszolgáltatásban, a vegyiparban, a kohászatban és az
élelmiszeriparban.
A 49 nagyvállalat az átalakulás során osztódott és így számuk jelent ősen
növekedett. Már az 1980-as években, a trösztök felbomlásával, 199-re növekedett
a számuk. A spontán privatizáció idején 214 utódvállalatot, majd a kilencvenes
évek elején a kötelez ő átalakulás idején 279 vállalatot tartottak számon.
Az „egyben privatizált" vállalatok újabb 80 vállalattal növelték ezt a kört, végül
is 1995-96-ban már 700 körüli volt a számuk. Mindebb ől azt a következtetést
vonhatjuk le, hogy a szocialista nagyvállalatok nem t űntek el nyomtalanul, sok
kivált, önállósodott vállalat túlélte az átalakulás és a gazdasági depresszió
időszakát.
Három példát — a Cement- és Mészm űvek, az Üvegipari M űvek és a Videoton
eseteit — választjuk ki véletlenszer űen, annak illusztrálására, hogy a vállalati
átszervezések, a nagyvállalatok felbomlása után a korábbi vállalat nagyobb
egységei többnyire megmaradtak, továbbm űködtek. Néhány — nem kevés —
részleg természetesen meg is sz űnt az átalakulás során (2. ábra).
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 A nagyvállalatok szervezeti... 43
1. ÁBRA
A más megyei székhely ű iparvállalatokhoz tartozó telephelyek arányának változása
Magyarországon
(a megyék összes ipari telephelyének számához viszonyítva)
1963-1990
(The Change in the Rate of Sites Belongs to Companies in Other Counties between
1963-1990 — in Proportion to All Industrial Sites in Counties)
Forrás: Voszka 1997.
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
44 Barta Györgyi TÉT XV. évf. 2001 s 1
A szervezeti átalakulás szakaszai és az átalakuló vállalatok típusai
A spontán privatizáció
A társasági törvény (1988) teremtette meg az alapját a spontán
privatizációnak, amely ezt az elnevezést onnan nyerte, hogy a vállalatok maguk
kezdeményezték a vállalati vagyon és tevékenységi körök átszervezését a saját
maguk által alapított gazdasági társaságokba (részvénytársaságokba és korlátolt
felelősségű társaságokba). Az elnevezés azonban nem pontos, mivel az
átalakulást a fels őbb szintű irányító hatóságok tudtával és egyetértésével
hajtották végre, valamint valójában ez nem is volt privatizáció, mivel általában
az állami kézben maradó vállalati központok birtokolták társaságaik
részvényeinek többségét. Széls őséges esetben az átalakulás folyamán a
vállalatokat társaságok halmazára bontották. A spontán privatizáció célja olyan
vállalati kezdeményezés ű stratégia végig vitele volt, amely révén elkerülhették a
vállalatok a felszámolást, fenntarthatták m űködőképességüket, s őt, az átalakítás
módja esélyt adott a nagyvállalati egység meg őrzésére is.
E célokat tekintve, a spontán privatizáció kudarc volt, mivel a nagyvállalatok
többsége nem tudta megtartani a tulajdonosi szerepkört (tíz cégb ő l nyolcnak a
spontán privatizáció után öt évvel már nem volt tulajdonrésze az általa
létrehozott társaságokban, három nagyszervezet teljesen megsz űnt, a többinek
néhány gazdasági társasága élte csak túl az átalakulást, és az önállóvá váló
kisvállalatok sem bizonyultak általában versenyképesnek). Viszont
kétségtelenül rövid távú túlélést jelentett, egyes vállalatok (pl. Tungsram,
Chinoin) sikeresen vették ezt az akadályt. A spontán privatizáción átesett
vállalatok között voltak sajátos esetek is. Egyes nagyvállalatok olyan innovatív
megoldásokat találtak saját átalakulásuk megkönnyítéséhez, amelyek
elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy e vállalatok privatizációja végül is
sikerrel végződjön.
Központilag ellen őrzött kötelez ő átalakulás
Az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) létrehozása lezárta a privatizáció spontán
szakaszát. Az ÁVÜ ellen őrzése alatt átalakuló nagyvállalatok többségének
szervezeti átalakulása sikeresebb volt, és a kilencvenes évek közepén majd
mindegyik nagyvállalat még m űködött. Ez egyrészt azzal volt magyarázható,
hogy e vállalatok induló helyzete is stabilabb volt, mint a spontán privatizációra
kényszerül őké, másrészt az állam is nagyobb segítséget nyújtott a krízis
átvészelésére. A kormány és az ÁVÜ is els ősorban a vállalat egyes részeinek
eladását szorgalmazta (míg a nagyvállalatok mindenáron szerették volna
megőrizni egységüket).
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 A nagyvállalatok szervezeti... 45
2. ÁBRA
Három nagyvállalat térbeli szervezetének átalakulása
(Transformation of the Spatial Organisation of Three Companies)
1986
központok telephelyek
Üvegipar
(Budapest) u
Videoton
(Székes-
fehérvár)
1995
Üveggyárak
Videoton és az
önállósult gyárak
• Cement- és
Mészm ű vek
Forrás: Solt 1984; Voszka 1997 — Gy őri R. kiegészítésével, Ipari telephelyi adatbázis alapján. —
KSH.
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
46 Barta Györgyi TÉT XV. évf. 2001 s 1
Az új tulajdonos megjelenése
Hosszú távú megoldást még a sikeresen átalakult cégek esetében is az jelentette,
amikor sikerült magánkézbe adni a vállalatokat, megjelentek a nagybefektet ők,
fő ként a külföldi tulajdonosok. Ez tette lehet ő vé, hogy a nagyvállalatok „egyben"
maradjanak, tehát ne részenként kerüljenek eladásra. Mindez nem jelentette a
változatlan belső szerkezet fennmaradását, a privatizált nagyvállalatok új
tulajdonosai gyakran eladták azokat a vállalatrészeket, amelyek veszteségesek
vagy profil idegenek voltak.
A 49 nagyvállalat közül 17 cégnek végül is többé-kevésbé sikerült meg őrizni
nagyvállalati integritását az átalakulás után is. (A halmazokra bomlás és az
egyben maradás a vállalat múltjával is összefüggött: szétestek azok a
nagyvállalatok, amelyek többnyire az 1960-as évek centralizációja során jöttek
létre, és valójában sohasem m űködtek egységes nagyvállalatként. Míg az egyben
maradottak nagy része integrált, nagy szervezet volt).
Voszka Éva a 49 vállalat négy típusát különböztette meg aszerint, hogy a
vállalatvezetés milyen aktivitással vett részt a nagyvállalat szervezeti
átalakításában, privatizációjában (3. táblázat):
3. TÁBLÁZAT
A szervezeti átalakulások típusai a „49-ek" körében
(Types of Organisational Transformation within the 49 Large Company)
Trösztök és nagyvállalatok felbontása az 1980-as évek közepén
Társaságok
A vállalat neve Megszünte-tés
Székhelye száma
időpontja
1995-ben
Magyar Szénbányászati Tröszt Budapest 1981 56
Konzervipari Vállalatok Trösztje Budapest 1981 34
Csepel Vas- és Fémművek Tröszt Budapest 1983 36
Öntödei Vállalat Budapest 1985 12
Villamos Berendezés és Készülék M űvek Budapest 1986 15
Húsipari Vállalatok Trösztje Budapest 1986 33
Ganz Mávag Budapest 1987 39
Tejipari Vállalatok trösztje Budapest 1990 39
Összesen 8 cég 264
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 A nagyvállalatok szervezeti... 47
A spontán privatizációban részt vev ő „49 ek" -
Név Székhely Év Társasá- A volt váll. A volt vállalati
gok száma kp.tulaj- kp. tulajdona
1995/96— dona a 1995/96-ban
ban társaságok
ban
Medicor Budapest 1988 18 Van Medicor többs.
Budaflax Budapest 1988 12 Nincs Végelszámolás
Szerszámgépipari M. Budapest 1988/89 8 Nincs Végelszámolás
Cement- és Mészműv. Vác 1988/90 13 Nincs Végelszámolás
LKM-Dimag Miskolc 1989 11 Van ÁPV 100%
Ganz Danubius Budapest 1989 10 Nincs Végelszámolás
MOM Budapest 1989 14 Nincs Végelszámolás
Panyova—Budaprint Budapest 1989 5 Nincs ÁPV
Elegant Május 1. Budapest 1989 9 Nincs Végelszámolás
Ózdi Kohászati Ü. Ózd 1989/91 11 Nincs ÁPV 100%
Üvegipari Művek Budapest 1988 12 Végelszámolás
MNB 83%
Videoton Szfehérvár 1988/92 33 +magán-
személyek
Dunaferr Dújváros 1989/92 50 ÁPV 75%
Papíripari Vállalat Budapest 1989/93 28 Végelszámolás
Intézm.befekt.
Borsodchem Kazincb. 1989/91 18
62,3%
Összesen 15 cég 252
Vállalati átalakulás 1990 után
Név Székhely Ev Társa- A volt váll.kp. A volt váll. kp.
ságok tulajdona a tulajdona 1995/96-
száma társaságokban ban
MAT—Hungalu Budapest 1991 39 Van ÁPV>75%
MVM Budapest 1992 21 Van ÁPV 99,8%
Beton- és Vasbetonip. M Budapest 1993 9 Nincs MRP—MBO
Taurus Budapest 1993 n. a. Van Külföldi 88%
Összesen 4 vállalat 69
Felszámolás az átalakulás előtt
Név Székhely Év Társa- A volt váll-i kp-i tulajdonos
ságok 1995/96-ban
száma
Csepel Autó Szsztmiklós 1992 4 Magánszemélyek
Digép Miskolc 1990 6 Magánszemélyek
Hafe Budapest 1991 1 Megszűnt
Orion Budapest 1991 4 Külföldi szakmai 94%
Péti Nitrogénműv. Pét 1989 1 Mol 50%, külföldi pü-i 32%
Összesen 5 cég 16
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
48 Barta Györgyi TÉT XV. évf. 2001 s 1
Egyben átalakult vállalatok
Név Székhely Év Társa- A volt vállalati központ
ságok tulajdonosa 1995-1996-ban
száma
Egyesült Izzó—Tungsram Budapest 1988 1 Külföldi szakmai 99,6%
Chinoin Gyógyszergyár Budapest 1990 2 Külföldi szakmai 76%
Kőbányai Richter Gedeon Budapest 1990 4 ÁPV43%,külföldi pü-i 40%
Rába Győr 1991 7 MBFB 51%,ÁPV32%,önk.17%
Ikarus Budapest 1991 17 ÁPV64%, külföldi szakmai 31%
Ganz Vill.M.Ganz Ansaldo Budapest 1991 1 Külföldi szakmai 80%,ÁPV2O%
OKGT—Mol Budapest 1991 56 ÁPV59%,külföldi pü-i 29%
Egis E. Gyógyszergyár Budapest 1991 4 külf. Szakmai 51%, magán 49%
Tisza Cipőgyár Martfű 1991 1 ÁPV 85%
Telefongyár Budapest 1992 5 Külföldi szakmai 100%
Tiszai Vegyi Kombinát Túj város 1992 11 Intézményi befektet ők 71%
Masterfil Budapest 1992 4 ÁPV 75,9 %
M.Gördül őcsapágy Művek Debrecen 1993 5 Külföldi szakmai 86%
BHG Budapest 1993 6 ÁPV 82%
Magyar Kábel M űvek Budapest 1993 2 Külföldi szakmai 80%,ÁPV 20%
Magyar Viscosa Nyújfalu 1993 1 Külföldi szakmai 93%
Láng Gépgyár ABB Láng Budapest 1994 3 Külföldi szakmai 100%
Összesen 17 cég 130
Forrás: Voszka 1997, 213-218.
- A sodródó-tehetetlen vállalatokban (Üvegipari Művek, Konzervipari
Vállalatok Trösztje, Ganz Danubius, Gördül őcsapágy Gyár stb.), a
menedzsment nem volt képes lényegi változtatásokat bevezetni.
A létszámot, kapacitást építették le, eladták az ingatlanokat, raktárra
termeltek. Megpróbálkoztak a bedolgozói munkával, bérmunkával, még
akkor is, ha tudták, hogy veszteséges lesz tevékenységük.
- A konzervatív vezetés az államtól várta a segítséget, ennek érdekében
lobbiztak állami támogatásért, sokszor sikerrel. (TVK, Kistext, Masterfil,
Tisza Cip őgyár, Elegant Május 1. Ruhagyár, Csepel M űvek stb.). Ők is
leépítették id őközben a kapacitásaikat, létszámot csökkentettek, és termelési
szerkezetváltoztatással is próbálkoztak. A vegyipari konjunktúrának is
köszönhetően néhány vállalat talpra állt (TVK, BorsodChem, Taurus).
- A spontán privatizációt néhány vállalat innovatív ötletekkel volt képes
kiegészíteni, amely sikerre vezetett. A Medicor szervezeti újítása az volt,
hogy az állami vállalati központ mellett létrehoztak egy valóságos holdingot.
A holding megvásárolta a társaságok részvényeit, az állami vállalat pedig
kifizette a Medicor adósságait. A másik ötlet, a Dunaferr és a Medicor,
valamint a FÁK országok között létrehozott barter kereskedelem volt: a
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 A nagyvállalatok szervezeti... 49
Medicor exportált a FÁK-ba, a Dunaferr nyersanyagot importált
ugyanonnan, és a két vállalat egymás között számolt el. A Dunaferr
stratégiája a fokozatosságra, a bels ő kohézió megtartására és az állami
támogatás igénybevételére alapult. „A konszern m űködésének alapelvei: a
társaságok szabályozott és ellen őrzött tevékenysége, koordinált fejlesztési és
piaci politika, szigorú pénzügyi irányítás, informatikai eszközökkel is
megalapozott integráció. E célok elérésére kialakult egy igazi dunaferres
szervezet, amit úgy hívunk, hogy koordinációs központ." (Voszka 1997, 129)
A Videoton innovációja az ipari park létrehozása volt, amely akár egy ipari
park modellként is értékelhet ő . A Videoton a felszabadult épületeit,
kapacitásait egy ipari park számára hasznosította, ebbe a parkba olyan
külföldi vállalkozásokat hívott meg, amelyek egyben a Videotonnak
partnerei (fő - vagy alvállalkozói, beszállítók, vagy bérmunkát megrendel ők)
lettek. Így az önmagában is jövedelmez ő ipari park a Videoton számára is
kibontakozást jelentett.
Új tulajdonos új vezetési stílus. Az új, többnyire külföldi tulajdonosok a
—
korábbi államitól eltérő vezetési stílust honosítottak meg: szigorúbban és
rendszeresebben ellen őrizték a vállalat működését. Nem arra törekedtek,
hogy a vállalati egységek, külön-külön, jövedelmez ően végezzék
tevékenységüket, hanem a költségmegtakarítást szorgalmazták. Ennek
érdekében gyárakat zártak be, csökkentették a létszámot, korszer űsítették a
termékszerkezetet, növelték az exportot, a vállalatok többségében
megszüntették a K+F tevékenységet stb. (Tungsram, Ganz Ansaldo,
Telefongyár, Kábel M űvek, gyógyszergyárak stb.).
Új hálózatok kialakulása
A szervezeti átalakulásban és annak végeredményében azt a motívumot
keressük, hogy fellelhető k-e a korábbi több-telephelyes nagyvállalati szervezetek
térbeli nyomai az új struktúrákban? Vajon a jogilag független szervezetek között
megmaradtak-e, működnek-e az összetartó er ők: a termelésben kialakult
kooperációk, illetve az ennél is nagyobb erej ű tulajdoni kapcsolatok?
Szervezeti térbeli összetartozás
-
Az előzőekből kiviláglott, akármilyen magatartásmintát követtek a
nagyvállalatok, általában arra törekedtek, hogy a nagyvállalati egységet — a
nagyszervezet szétbomlása után is — fenntartsák. A kérdés az volt, miként lehetett
a nagyvállalati együttm űködést, közös érdekeltséget meg őrizni a szervezet
részekre esése után?
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
50 Barta Györgyi TÉT XV. évf. 2001 s 1
3. ÁBRA
A Rába (Állami Vállalat — Magyar Vagon- és Gépgyár) szervezeti átalakulásának
térbeli vetülete, 1986
(Spatial Projection of Organisational Transformation of Rába — State Owned
Company — in 1986)
0 vállalati kn
• telephely
w több telephely
meghatározó
jelentös telephelyek
A Rába önállósodott társaságai, 1995
(I) Rába Magyar Vagon- és Gépgyár
Rábatrans Szállítási és Kereskedelmi Kft.
(2) Kühne Mezőgazdasági Gé
Vogel+Noot Mezősepgyár
Vogel+Noot Hötechnikai Kft
Vasköntöde Gyártó és Szolgáltató Kft.
(3) Rába Sávúr
Aludd katrész és Gépelem Kft.
(4) BPW Rába Futóráigyár Kft. (1991)
(5) CM Opel
Szentgotthárdi Kaszagyár
Forrás: Voszka 1997, 331.
A Dunaferrnél készített interjú betekintést engedett a vállalati összetartást
szorgalmazó átalakulási stratégiába: „Az erős központi kézbentartást a kft.-kkel is
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 A nagyvállalatok szervezeti... 51
sikerült elfogadtatni, bár nem azonnal és nem konfliktusok nélkül ... mikor jött az
első APEH-per ... rohantak ide ... Addig pont ők jöttek azzal, hogy minek nekünk
a konszernközpont ... De megtanulták, mégis csak jobb a biztonság. ... Rájöttek,
hogy ennek a kapcsolatnak óriási haszna van. A Dunaferr-központ számára a
nagy szervezet fenntartása fontos érték." (Voszka 1997, 129)
Első sorban az „egyben átalakuló" vállalatok eseteiben és azokban a
vállalatokban, ahol sikerült olyan innovatív stratégiákat kidolgozni, amelyek f ő
célja a vállalati tevékenység integrálása volt, sikerült megtartani a korábbi
telephelyekb ől önállósult társaságok közötti termelési kooperációt is. A Rábához
hasonló „térképek" sorozatát rajzolhatjuk fel a volt szocialista nagyvállalatok
nem kis hányadának sorsát követve, ahol a kialakult térbeli szervezeti
összetartozás örökölt szerkezete is továbbélt (3. ábra).
A tulajdonosi hálózatok kialakulása
A vállalatok jelenlegi tulajdonszerkezetér ől két, elég élesen eltér ő vélemény
formálódott ki.
David Stark és társai (1994; 2000) azt a nézetet képviselik, hogy a tulajdoni
átrendez ődés és a kialakult tulajdonosi szerkezet sajátosan kelet-európai: a
magán és az állami tulajdon kombinációja révén ún. rekombináns tulajdon
jött létre. Ennek az a lényege, hogy az állami tulajdon ma is fontos része a
magyar tulajdoni szerkezetnek. A gazdasági kapcsolatokban különböz ő
szövetségek alakultak ki, amelyekben az állam szerepe eltér ő mértékű .
A rekombináns tulajdon nemcsak a korábban állami tulajdonú cégekre
korlátozódik, hanem sokkal szélesebb kategória: az állami és a
magántulajdon összefonódásával, kereszttulajdonlásával új hálózati
szervez ődés kialakulását jelenti. A kereszttulajdonlás révén a vállalatok új
erőforrásokhoz, t őkéhez jutnak. Az új kereszttulajdonosi hálózatok átszövik
az egész gazdaságot, tehát a kelet-európai gazdaságok egységei nem a
vállalatok, hanem a vállalatok hálózatai. A tulajdonosi kapcsolathálók
szerkezetének ismerete szükséges az új tulajdonosi szerkezet
megismeréséhez.
Stark és társai a TOP 200 vállalatait és a 25 legnagyobb bankot vonták be
vizsgálatukba, amelyeknek — a cégbírósági bejegyzések szerint — mintegy
720 tulajdonosa volt. A 225x720 mátrix összefüggései szolgáltatták
számukra hipotéziseik igazolását.
E vizsgálat eredményei:
— az állam már nem az egyetlen tulajdonos, de jelenleg is a legfontosabb
a többi között (1996-ban a legnagyobb vállalatok és bankok
44,5%-ában volt állami rész);
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
52 Barta Györgyi TÉT XV. évf. 2001 s 1
— a kis- és középvállalatokban megn őtt a magánszemélyek tulajdona,
ugyanakkor a magánszemélyek ritkán lettek tulajdonosai
nagyvállalatoknak, vagy bankoknak;
- 1994-ben 66,3%, 1996-ban 77,6% azon nagyméret ű cégek aránya,
amelyeknek legalább egyik tulajdonosa gazdasági társaság (a
kereszttulajdonlás magas arányú);
— az iparvállalatok tulajdonosai között egyre gyakrabban fordulnak el ő a
bankok;
A vállalatok és a bankok közötti kapcsolatok szorossága alapján a szervezeti
mez ő térképén négy nagy blokk rajzolódott ki: a vállalatok és a bankok két küls ő
blokkjában az állam tulajdonosi szerepe jelentéktelen (ezekbe a blokkokba a
legdinamikusabb nagyvállalatok, els ő sorban a multinacionális vállalatok
leányvállalatai tartoznak). A többi blokkban a vállalatok egy vagy több tulajdoni
szállal kapcsolódnak egymáshoz, és az állami tulajdonlás meghatározó viszony.
— A másik nézet (Kovách—Csite 1999; Voszka 2000a; 2000b) nem fogadja el
a rekombináns tulajdont mint jellemz ő en kelet-európai tulajdonlási formát.
Kovách—Csite elemzéséb ő l kitű nik, hogy 1997-ig a nagyvállalatok kb.
kétharmada került magánkézbe, a cégek további 16,6%-ában az állami-
önkormányzati tulajdon vált uralkodóvá, és 16,9%-ban a kereszttulajdonlás-
leányvállalat jelenti a többségi tulajdont (4. táblázat). A nagyvállalatok
több mint 50%-a külföldi vállalati vagy magánszemély tulajdonában van.
A cégeknek kb. 1/5-ét alapították a rendszerváltozás el őtt, a többi
privatizációval, vagy el ő zmény nélkül jött létre. A nagyvállalatok közel
40%-a új alapítású. A rekombináns tulajdonlást cáfolja az a tény, hogy a
külföldi, illetve az állami tulajdonú vállalatok többségében csak elenyész ően
kis részt képviselnek más tulajdonosok, és a kereszttulajdonlás nem
jellemző . E körbe tartoznak a legnagyobb vállalatok (ahol az éves árbevétel
meghaladja a 10 milliárd Ft-ot).
4. TÁBLÁZAT
Vállalattípusok a domináns tulajdonos alapján (N=549)
(Types of Companies by the Dominant Proprietor)
Megnevezés Részarány (%)
Külföldi tulajdon 23,3
Állami-önkormányzati tulajdon 16,6
Kereszttulajdonlás-leányvállalat 16,9
Kisrészvényesek-szövetkezeti típusú 8,2
tulajdon
Dolgozói-vezetői tulajdon 23,9
Vállalkozói tulajdon 11,1
Forrás: Kovách—Csite 1999, 124.
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 A nagyvállalatok szervezeti... 53
Voszka Éva elfogadja, hogy a rekombináns tulajdon a rendszerváltozás utáni
néhány évben jellemző tulajdonosi forma volt, azonban az átmeneti periódus
végére jóformán eltűnt a magyar gazdaságból. A legnagyobb vállalatokkal
kapcsolatos vizsgálatában még nagyobb külföldi részarányt mutatott ki
(5. táblázat). A kereszttulajdonlás szerinte minimális a nagyvállalatok körében (a
TOP 100 vállalata közül ötvennek egy tulajdonosa, további 24-nek is egy
meghatározó tulajdonosa van — vagyis a nagyvállalatok közel háromnegyedét egy
tulajdonos irányítja).
5. TÁBLÁZAT
Az egyes tulajdonosi csoportok jelenléte a TOP 100-ban, 1997-ben
(Presence of the Individual Proprietary Groups in the TOP 100)
Tulajdonosok (%)
Állami szervezetek 37,0
Külföldi befektet ők 75,0
Hazai vállalatok 27,0
Pénzügyi befektet ők 12,0
Magánszemélyek 30,0
Dolgozók és menedzsment 14,0
Forrás: Voszka 2000a, 550.
A jelenlegi idő szakban tehát a nagyvállalati tulajdonosi struktúrára a koncentrált
tulajdonlás és a külföldi befektet ő k meghatározó szerepe jellemz ő, így a
magyarországi nagyvállalatok jelent ős része nemzetközi hálózatokhoz
kapcsolódik. Ez — a transznacionális munkamegosztásba való bekapcsolódás
révén — egyrészt esélyt jelent a felzárkózásra (Inotai 1990; Mihályi 2000),
másrészt nyitottabbá és sérülékenyebbé teszi a magyar gazdaságot.
Az új nagyvállalati t őkekoncentráció térbeli megjelenése
A tulajdonviszonyok térbeli struktúrája magyarázza meg a vállalati döntéshozás
helyét, lényegében a gazdasági térben zajló differenciálódási folyamat
intenzitását és irányait, a centrum—periféria viszonyok kialakulását. A tulajdonosi
központ, mint a tér egy pontja, azonban nehezen ragadható meg. Hol van ez a
városi központ? Ahol a tő ketulajdonosok laknak? Ahol a döntéshozás történik?
Vagy ahol a termelés zajlik? Mennyire lokalizálható a jellemz ően legmobilabb
erőforrás, a tőke?
A működő tő ke lokalizálásának nehézsége abból fakad, hogy a tulajdonosok, a
vállalati központok, alközpontok és a termelés telephelyei a térben szétválnak.
Porter (1993) az üzleti egységek céljait és lehet őségeit elemezve azt állapította
meg, hogy az üzleti egységek teljes mértékben az anyavállalatok függvényei.
Helyzetük attól függ, hogy milyenek az anyavállalat eredményei, céljai,
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
54 Barta Györgyi TÉT XV. évf. 2001 s 1
stratégiája, értékei és eszméi, diverzifikálási tervei, szervezeti felépítése,
ellenőrzési gyakorlata, érzelmi kapcsolata a részlegéhez stb. A tulajdonos és a
tulajdon térbeli szétválása még nagyobb problémát okoz a részben vagy teljes
egészében külföldi tulajdonban lév ő nagyvállalatok eseteiben. A külföldi
tulajdonú, sőt külföldi székhely ű nagyvállalatok kétségtelenül fontos
termel őhelyek Magyarországon, de mennyiben rendelkeznek a döntéshozás
lehetőségeivel is?
Vizsgálatunkban megkülönböztetjük a m űködő tőkét koncentráló térségeket
azoktól a településközpontoktól, amelyek vállalataik révén irányító funkciókkal is
rendelkeznek. Valamint különbséget teszünk a tőke eredete, elsősorban a külföldi
és a hazai forrásból származó működő tőke szerint.
Tőkevonzó központok — irányító központok
• Függetlenül a vállalat tulajdonosának származási országától, a vállalat vagy
a vállalati egység funkciójától, a döntéshozásban betöltött szerepét ől,
önmagában az a tény, hogy egy-egy nagyvállalat letelepül egy-egy városban
—nemzetgazdasági méretekben is — meghatározó jelent őségű m űködő tőke
lokalizációját jelenti. Az átmenet id őszakában Magyarországon, a
tőkehiánnyal küszköd ő gazdaságban a régiók, városok versenyképességét
leginkább az jellemzi, hogy képesek-e t őke vonzására valamilyen küls ő
forrásból. A manapság sikeres területi stratégia legf őképpen a külföldi
működő tőke vonzására (Észak-Dunántúl, a budapesti agglomeráció), a
nemzetközi turizmusra (ez is külföldi t őkeforrást jelent, p1. a Balaton
környéki települések sikeres fejl ődésében), vagy a hazai állami forrás
megszerzésére, sikeres kilobbizására (pl. Nyíregyháza dinamikus fejl ődése)
épül (Nemes Nagy 2001). A nagyvállalatokban megtestesül ő működő tőke
— azáltal, hogy a termelésbe visszafordítható számottev ő profitot hoz
létre, nagymértékben növeli a helyi fogyasztói kapacitást, és f ő leg, hogy a
nagyvállalat beszállítói, alvállalkozói kapcsolatai révén szaporodnak a
helyi kis- és középvállalkozások — pozitív hatást gyakorol a helyi
fej lődésre. A nagyvállalatok — a jelent ős beruházást követel ő állóeszközeik
inerciája révén — biztosabb, hosszabb távú perspektívát jelentenek abban a
térségben, ahová letelepednek.
Jól követhető a 6. táblázatban, hogy nemcsak külföldi vállalatok alkotják a
legnagyobb t őkekoncentrációval jellemezhet ő nagyvállalatokat, bár e magyar
tulajdonú vállalatokban is számottev ő a külföldi tőke részesedése (pl. a MOL,
BorsodChem, TVK, Richter, Rába stb.). A privatizáció eltér ő megoldásaival
magyarázható, hogy a magyar nagyvállalatok nem tartoznak még kelet-európai
mércével sem a legnagyobbak közé. (7. táblázat)
• •
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai. - • • •
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 A nagyvállalatok szervezeti... 55
Székesfehérvár
4 ...." ..—
Kazincbarcika
, Ő :0 ,_, cA "0
,, bA Ő
>s Ő 0 4 0.> 0
Ő N
U
• ;-s
D 0 ›, co z o scv
p., ; s IDA >
0.1 tO ex) .4" CI)
Ő cn .. Z 0 e: Ő c.«
,.,,, -0 oo a)
"0
• 0 '6' • c'l '.
_%4 ,> 0 o ,h
4 seD 9::1 4. Ő
N
4 —01 4 .—
N N N
Eindhoven, Holl.
1
..,
I b£1 .5.
N
C, 0
• (. '
7)
~ '..
4 ', 5 e9) 5 á) 5 5 5 55 E E
c,s ez, C/1 r=.
cO oo
.0z: ot) oo
scb OA bA
Ncel
bA
‘cb
0 N N N
N N .Ő N Cl:
N Ő < Cl:
, Ő1
g < 0 < .g ő
0 40 v) Cl 04 (/)
'''
>, "' )' `) ó ›.., E Al >, Q ›..,
co) oo E to os) bA
c,
• Z Z
* ,,,L, oo ,J
sol
N . •Ő
4
Ő N 4%4
..:. * •4 ...; :.-0
Ő L
O « < ,g
,;. ES .,,i..>. e/
° j el v) v) v) 0,, ,;_, V) ,..;
.)
E ó >, 4 -9, 4) 7;5 44
-%d C> s a.)
c4. zt
eb
i-; ...W .0
Ő
U Z
.0 ...
> •
• sci)
8 C 00 88 § § §
• eli
m
Cs11
M M 0 t--
s0 tsli
kr)
.40 •—• '0 eq cr, m CIN
.0 .0 ,'",5 t's
4. Ő Ő 4.• N oo cr,
°.)
z > c0 O'N
m c-.4 c‘i 0\
m cs1
0N
N c0
rs1
CN 00 V-1
< 0 > . <4 Ő
"‹ P-3. 0. Q 0 0 E—, v) E—, < 4 c.?,
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
•
56 Barta Györgyi TÉT XV. évf. 2001 s 1
c.) 1... 1...
c..)
>, -,-,
`1)
',..' ''-'
rA C C/1 a c .0 sv
n so 0.) VI GIJ CO)
<1..)
D).1`Ng,
,,$
). V
0 ‘1-, o.) °-)
a.) $...
. g.
es ,-,
— m cii es a i 4-.
p 0 >,
Cw
't:) — , z) "cs m v)
NI .D v) .sz ^0 -0 13
0 N cn 0 0,1 0 z 01.)
,, 0 CU 0 0 0
4 , 01
i—, 4 -O t:7:1 - )
st so
—%4 A 4 4 4
o N N
XI (./) 00
Paris, Franciaország
O O at)
N c,d ccl "0
CA Q) •"" ,e1)
se) c„..) 0 cd
Z
••-s 44
O
i V) I I LI-4 E
ÚaC O0
O. cn
••••s
,
(:).0
c,c1 O
.15 0 0 E 0 38 0 E EE 08
r/' t:4) op bl) ez 0 0 0 oz bs)
s".
•
vezető országa
Magyarország
es1) br.s esO bI) t]l)
s.cc:
Első számú
,CCI sC,1 ••N cs:1td) 'et
N N N .02 N
co]
)
c, ti•.'1 4
‚ N
co]
O 0 0 0 1.., ó
ki .c.1m,
0
bz bi)
Cd
e4) 4 > 0.0
04 cd cd cd
,,,,s e,£) . a
az ›.., 5
N ,CCS
- ar)
sol
,c,cs
, •5 — .. N ,,,,,, ••-
stu .4 ,,,, e,4
co] N A 4 s-s
"(Zi.:• a)E u 4 4 -7 .s
N cd N R% .w
1-, '2 N ,se 0J ti) 0 < ..' '-i--4 0
—,..., co ,,-
0 —
4) "0 ..0 a)
0 ,,,, _ ,4 4- (A ,. . ~ c c% c.2
c,;
>, a) ,, ,, 0 :5 _e o.)
mu > <4;- -o .o
mu ed) r0 ,,,i -,,-, 0
[-T-s
."-' ›, ›, ez; >
,
Z c4 :0 OZ a° [.L. •
EE
d § 8 81
1s
C ,r) d •1-
Cs1 kr)
,C) `C) r's 00 C:7) t"- ).C) 00 N 00 00
a-, Q) N •-•s \Dm crs oo NOON•st f•*)
—00 00 C) 0 V") N 'd1' (V \D 00 (--si
Z > O'N s-4 en 00 trl tr)
s€) te) kr) tr) kg-) m M m m
"
•;s:'
, 4 , m se, ...
, ..... .-:, , ..e, .,:, ,_,
..,,
. .... >< ..,1- — .—s— —
,c, ,,
C M.) .....,
,
469."1- ‘70t
*
..-, c..) tr) 2 4 o g
•,_.
. 1:, . ,„ v, ......
0 -0 `' -sd "0 • es 9
.. s6 8 C4
CA
. c.) co]
• . ..., 0 ce .2 o s m C? 2. 6-1)
v) 4 4 Z Z O. .1.• 4
— > Z C...) W L1)
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 A nagyvállalatok szervezeti... 57
7. TÁBLÁZAT
TOP 25: Közép- és Kelet-Európa legnagyobb, nem pénzügyi vállalatai, 1998
(TOP 25: Largest Non-Financial Companies in Central and Eastern Europe in
1998)
Vállalat Ország Ágazat Állóeszköz állomány
(Millió USD)
Külföldi összesen
Latvian Shipping Company Lettország szállítás 493,0 504,0
Hrvatska Elektroprivreda Horvátország ipar 363,0 2924,0
Podravka Group Horvátország ipar 285,9 477,1
Gorenje Group Szlovénia ipar 256,4 645,9
Motokov a.s. Csehország kereskedelem 163,6 262,5
Atlantska Plovidba d.d. Horvátország szállítás 152,0 167,0
Pliva Group Horvátország ipar 142,1 855,1
Skoda group Plzen Csehország ipar 139,1 973,4
Adria Airways d.d Szlovénia szállítás 129,4 143,7
MOL Hungarian Oil&Gas Magyarország ipar 128,3 2881,6
Plc.
Krka d.d Szlovénia ipar 118,4 490,4
VSZ a.s. Kosice Szlovákia ipar 110,0 1445,0
Petrol d.d Szlovénia ipar 70,6 584,2
Slovnaft a.s Szlovákia ipar 65,5 1496,0
Matador j.s.c. Szlovákia ipar 51,9 305,0
Zalakerámia Rt. Magyarország ipar 35,0 125,0
KGHM Polska Miedz S.A. Lengyelország ipar 34,0 1536,0
Malev Hungarian Airlines Magyarország szállítás 32,9 149,1
Ltd.
TVK Ltd. Magyarország ipar 31,6 542,9
Graphisoft Magyarország ipar 28,0 50,0
Croatia Airlines d.d Horvátország szállítás 27,6 211,4
Elektrim S.A. Lengyelország kereskedelem 21,0 1228,0
Pilsner Urquell a.s. Csehország ipar 20,0 251,0
Moldova Steel Works Moldova ipar 19,9 335,9
Budimex Capital Group Lengyelország építőipar 17,8 153,9
Forrás: UNCTAD survey. Transition report 2000.
- Azok a települések, többnyire nagyvárosok, amelyekbe több közép- és
nagyvállalat települt, tőkevonzó központoknak tekinthetők (4. ábra).
Tőkevonzó központok Magyarországon (Beluszky 2000):
- Budapest kimagaslóan és egyértelm űen a vezető pozíciót tölti be az
országban.
- Győr kiemelkedett az ellenpólus városok ötöséb ől, és önálló szintet
alkot (ez megjelenik a közép- és nagyvállalatok számát illet ően is, de
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
58 Barta Györgyi TÉT XV. évf. 2001 s 1
még karakterisztikusabb a vállalati t őkeállomány és a termelésb ől
származó bevétel alapján).
— A következő városkategóriát a megyeszékhely nagyvárosok alkotják,
közéjük csupán Budaörs és Dunaújváros ékel ődik be.
A megyeszékhelyek közül valamelyest hátrébb szorult a rangsorban
Tatabánya, Kaposvár, Szekszárd és Békéscsaba.
— Előkelő helyezést ért el néhány város a budapesti agglomerációban:
Budaörs, Gödöllő, Érd és Vác.
4. ÁBRA
Közép- és nagyvállalatok száma és t őkeállománya 1999
(The Number of Large and Medium Sized Companies and Their Capita in 1999)
Forrás: Hoppenstedt Bonnier 1999.
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 A nagyvállalatok szervezeti... 59
— Ugyancsak kirajzolódik Budapest 60-80 km-es sugarú gy űrűjében
(amely az agglomeráció tágabb térsége): Dunaújváros, Cegléd,
Esztergom, Gyöngyös, Jászberény, Tata, Tatabánya.
— Megjelennek a városok élmez őnyében a régi és az új iparvárosok:
Dunaújváros, Salgótarján, Tiszaújváros, Ajka, Kazincbarcika,
Orosháza, Tatabánya, Várpalota, valamint Esztergom és
Mosonmagyaróvár.
— Bekerült e körbe néhány, viszonylag jobb helyzet ű középváros a
kevésbé dinamikus régiókban, fő ként Dél-Dunántúlon és az Alföldön:
Baja, Gyula, Kiskunhalas, Nagykanizsa, Kalocsa, Kiskunfélegyháza,
Mohács, Mór, Szarvas, Szentes, Szigetvár.
- A nagyvállalati székhelyek teljes körű vagy részleges területi irányító
funkciókkal is rendelkeznek. Az irányító funkció más-más térbeli tartalmat
kap attól fiiggő en, hogy egy vagy több-telephelyes vállalatról, valamint,
hogy külföldi vállalat magyarországi székhelyér ől van-e szó.
A vállalati központok egy-egy településen való koncentrálódása irányító
központokat hoz létre.
A TOP 100 legnagyobb vállalatai bejegyzett m űködési központjainak
települése alapján (86 vállalat adatait publikálták 1999-ben) 41 esetben a
székhely Budapesten, 9 esetben a budapesti agglomerációs gy űrűben volt.
3-5 nagyvállalattal rendelkezett Gy őr, Székesfehérvár, Szeged és
Debrecen. A többi nagyvállalat székhelye egy-egy városban m űködött. A főváros
kiemelked ő központi szerepkörére utal az a tény, hogy a nagyvállalatok,
főleg a külföldi nagyvállalatok bejegyzett székhelyeinek közel 50%-a a
budapesti agglomerációban koncentrálódik.
Ettől lényegesen eltér ő térbeli struktúra rajzolódik ki az ipari
nagyvállalatok körében. Budapest és agglomerációja a valamennyi
—
nagyvállalat esetében kimutatott közel 50% os részaránnyal szemben az
- —
ipari nagyvállalatok székhelyeinek „mindössze" 36%-át tömöríti.
Ugyanilyen arányú koncentrálódás jött létre az Észak-Dunántúlon, tehát e
két térségben található a legnagyobb iparvállalati székhelyek közel
háromnegyed része! Az Alföld 20%-os részaránya mellett teljesen eltörpül
a nemrégiben még legfejlettebb iparú észak-magyarországi régió (5%) és a
dél-dunántúli régió (3%).
A legtöbb ipari nagyvállalat székhelye Budapesten van (25), a f ővárost
követi Győ r (5), Székesfehérvár (5), Szombathely (4). Szembet űnő, hogy az
ipari nagyvállalati székhelyeket nem vonzzák olyan mértékben a
nagyvárosok, mint a tercier ágazathoz tartozó nagyvállalatokat. Az ipari
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
60 Barta Györgyi TÉT XV. évf. 2001 s 1
nagyvállalatok elhelyezkedése — a tercier ágazathoz tartozó nagyvállalatokhoz
képest — a térben sokkal koncentráltabb és egyoldalúbb (5. ábra).
A transznacionális nagyvállalatok Magyarországon
A külföldi tulajdonú vállalatok minőségileg megkülönböztetett csoportját
alkotják a transznacionális vállalatok, nemcsak hatalmas méretük,
forgalmuk, a világgazdaságban betöltött stratégiai fontosságuk
következtében, hanem leányvállalataik, érdekeltségeik több világrész sok
országára kiterjed ő tevékenységük miatt is 1 . Mivel a világkereskedelem
egyre nagyobb része a konszerneken, nagyvállalatokon belüli forgalom, és
nem végtermékek adásvétele, ezért a nemzetközi értékesítési láncokon
kívül nem lehet sikeres exporttevékenységet folytatni. Magyarország
felzárkózásának egyetlen lehet ősége a multinacionális munkamegosztásban
való részvétel (Mihályi 2000).
5. ÁBRA
Iparirányító és gazdaságirányító központok
(Leading Centres of Industry and Economy)
Ipar inyító központok
401 kiemelked ő
jelentő s
O kisebb
s
Gezdesepinyitó központok
kiemelkedő
El jelentő s
u kisebb
Forrás: TOP 100., TOP 200. — 1999
A transznacionális vállalatok térbeli elhelyezkedésére két jellegzetesség
nyomja rá a bélyegét, a vállalaton belüli munkamegosztás formája,
valamint a nemzetközi hálózatba szervez ődés. A transznacionális vállalatok
leányvállalatai nem önálló, profitmaximalizáló piaci egységek, hanem az
erősen hierarchikus vállalati struktúra részei. Tevékenységükben els ősorban
a költségcsökkentés játszik meghatározó szerepet. Így, a Magyarországra
kerülő transznacionális nagyvállalatok sem vesznek részt érdemlegesen a
döntéshozásban. A nemzetközi hálózathoz való kapcsolódás meghatározza
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 A nagyvállalatok szervezeti... 61
térbeli elhelyezkedésüket, amelyben fontos szerepet játszik a földrajzi
helyzet (közel az ország nyugati határához), az elérhet őség (lehető leg közel
az autópályákhoz), a magas szint ű infrastruktúra (pl. a pénzügyi
szolgáltatások vagy a telekommunikáció területén), valamint a viszonylag
képzett, olcsó és b őséges munkaer ő kínálat. Ez a követelményrendszer
nagyjából választ is ad arra, hogy miért települt a transznacionális
vállalatok többsége az ország északnyugati felébe, valamint Budapestre és
környékére.
A transznacionális nagyvállalatok igen nagyérték ű (6. táblázat), mégis
relatíve mobil beruházások. Ez kapcsolatos a rugalmasan változó
szervezetükkel és azzal a képességükkel, hogy er őforrásaikat és
termelésüket a vállalaton belül világméretekben képesek átrendezni (Bernek
1999; Dicken 1992). Már Magyarországon is több transznacionális, illetve
külföldi nagyvállalat zárta be kapuját, hogy olcsóbb termel őhelyekre
költözzön. (Példa erre a Mannesmann Kínába költözése, vagy a Danone
egyelőre sikertelen kísérlete a Gy őri Keksz és Ostyagyár bezárására).
A kereskedelmi tevékenységet végz ő transznacionális nagyvállalatok egy-
egy ország fogyasztópiacára települve, általában kiépítik a maguk országon
belüli hálózatait, így e hálózatnak az országon belül is van valamilyen
alközpontja, korlátozott döntéshozási jogkörökkel. Az ipari tevékenységet
végző transznacionális vállalatok leányvállalatai nem alakítanak ki
szervezetükön belül hálózatot, egyes esetekben a nemzetközi hálózaton
belül elosztóbázis funkciót építenek ki (GE Tungsram, Chinoin vagy a
BorsodChem példái). Az ipari transznacionális vállalatok letelepülésében
egyre nagyobb szerepe van viszont az agglomerálódásnak, a kiegészít ő
vagy szolgáltató tevékenységet végz ő vállalatokkal való kooperáció
érdekében. A térben is nyomon követhet ő az agglomerálódás, a
térkapcsolati rendszerek, a klaszterekbe szervez ődő tevékenységek
kialakulása. Ennek egyre nyilvánvalóbb jelei mutatkoznak az Északnyugat-
Dunántúl és a budapesti agglomeráció összefügg ő térségében (Barta 1994;
1997; Buzás 2000; Grosz 2000).
Összefoglalás
Ez a cikk els ő sorban azzal a céllal íródott, hogy felkeltse a területi kutatók
figyelmét egy fontos, ezidáig alig vizsgált témára: a vállalati tulajdonviszonyok
változásainak térbeli vonatkozásaira. E tanulmány a nagyvállalatokkal (mint a
működő tő ke legkoncentráltabb egységeivel) és azok térbeli elhelyezkedésével
foglalkozik. Jelenleg a nagyvállalatok (250 f őnél nagyobb vállalkozások) az
összes vállalat 0,4%-át teszik ki, és a társas vállalkozások saját vagyonának 57%-
át koncentrálják.
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
62 Barta Györgyi TÉT XV. évf. 2001 s 1
A nagyvállalatok egy része a szocialista nagyvállalatokból fejl ődött ki.
A vállalati elemzések azt mutatják, hogy a szocialista nagyvállalatok egy
részének különféle túlélési stratégiái sikeresek voltak, és nemcsak a nagyvállalat
„magját", hanem — megváltozott formában — a korábbi részlegeiket és kialakult
szervezeti kapcsolataikat, következésképpen a térbeli összetartozást is képesek
voltak átmenteni.
A tulajdonlás és a tulajdoni szerkezet révén a nagyvállalatok túlnyomó része
nemzetközi hálózatokhoz kapcsolódik. Ez a tény arra hívja fel a figyelmet, hogy a
területi kutatóknak a jöv őben vizsgálniuk kell a magyar gazdaság nemzetközi
integrációjának folyamatát (hol vannak valójában a gazdaságot irányító
központok, és a (fél)periféria mely részét foglalja el Magyarország).
A működő tőke lokalizálása azonban igen problematikus, nehézsége abból
fakad, hogy a tulajdonosok (sokszor bonyolult kapcsolatai), a vállalati központok,
alközpontok, és a termelés telephelyei a térben szétválnak. E dilemma tudatában,
kísérletképpen vázoltuk fel Magyarország térképén a jelenlegi t őkevonzó és
irányító központokat. Az új információk meger ősítik a magyar gazdaság er ős
területi differenciálódásáról kialakult képünket.
Jegyzet
Vita alakult ki a transznacionális és a multinacionális vállalatok meghatározásával kapcsolatban.
Általában az az elfogdott vélemény, hogy a két vállalat típus közötti eltérést a méretbeli különbségek
jelentik (a transznacionális vállalatok javára), valamint az a tény, hogy mekkora területre, hány országra
terjed ki a tevékenységük. A multinacionális vállalatok legalább két országban nüködnek, míg a
transznacionálisok leányvállalatai behálózzák több világrész sok országának gazdaságát (Mihályi 2000;
Simai 2000).
Irodalom
Barta Gy. (1993) A nagyvállalati szervezet átalakulásának hatása az ország ipari térszerkezetére.
Társadalmi-területi egyenlőtlenségek Magyarországon. — Enyedi Gy. (szerk), Közgazdasági és Jogi
Könyvkiadó, Budapest. 103-127.o.
Barta, G. (1994) Foreign investment in the Hungarian economy: the role of transnational companies.
Transnational corporations and European regional restructuring. Netherlands Geographical
Studies 181. — Dicken, P.—Quévit, M. (eds), Utrecht. 131-151.o.
Barta, Gy. (1997) Foreign direct investment and the modernization of the Hungarian economy.
Tendency of Eutope Towards East and the Participation of FDI in Eastern Europe. — Bojar, E.—
Wever, E. (eds), Lublin, Utrecht, 21-45.o.
Beluszky P. (szerk) (2000) A magyarországi városok versenyképessége. Készült az FVM
megrendelésére. MTA RKK, Budapest.
Bernek Á. (1999) A változó világgazdaság és a globalizáció. Térbeli elrendezés és a vállalat. —
Asworth, G.—Bora, Gy. (szerk), BKE Gazdaságföldrajzi Tanszék, Budapest. 78-141.o.
Buzás N. (2000) Klaszterek, kialakulásuk, szervez ődésük és lehetséges megjelenésük a Dél-Alföldön.
— Tér és Társadalom. 4. 109-125.o.
Dicken, P. (1992) Global Shifr. The Internationalization of Economic Activity. Paul Chapman
Publishing Ltd., London.
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 A nagyvállalatok szervezeti... 63
Enyedi Gy. (1996) Regionális folyamatok Magyarországon. Hilscher Rezs ő Szociálpolitikai
Egyesület, Budapest.
Grosz, A. (2000) A gépjárm űipari klaszterek külföldi tapasztalatai és a Pannon Autóklaszter
lehetőségei. — Tér és Társadalom. 4. 125-147.o.
Inotai A. (1990) Működőtőke-áramlás a világgazdaságban. Kossuth Könyvkiadó, Budapest.
Kovách I.—Csite A. (1999): A posztszocializmus vége. A magyarországi nagyvállalatok tulajdonosi
szerkezete és hatékonysága 1997-ben. — Közgazdasági Szemle. február. 121-144.o.
Mihályi P. (2000) Privatizáció és globalizáció — avagy az Anti-equilibriuni újrafelfedezése.
november. 859-877.o. —KözgadságiSzeml.
Nemes Nagy J. (1999) Elágazó növekedési pályák az ezredvégi Magyarországon. Helyek, Terek,
Régiók. — Nemes Nagy J. (szerk), ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, Budapest. 65-87.o.
Nemes Nagy J. (2001) Helyi fejl ődés, intézmények és konfliktusok a magyarországi átmenetben.
ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, Budapest.
Porter, M. E. (1993) Versenystratégia. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Simai M. (2000) Külföldi tőkebefektetések és a nemzetközi innovációs termelési rendszerek.
A m űködő tőke kivitele és a technikai fejl ődés a 21. század küszöbén. — Simai M. (témavezet ő)
Oktatási Minisztérium, Budapest.
Stark, D. (1994) Új módon összekapcsolódott régi épít őelemek: rekombináns tulajdon a kelet-európai
kapitalizmusban — II. — Közgazdasági Szemle. 12. 1053-1070.o.
Stark, D.—Kemény Sz.—Breiger, R.L. (2000) Posztszocialista portfóliók. Hálózati stratégiák az állam
árnyékában — I. rész. — Közgazdasági Szemle. május. 393-405.o.
UNCTAD survey. Transition report. (2000) EBRD, London.
Voszka É. (1997) A dinoszauruszok esélyei. Pénzügykutató Rt.—Perfekt Rt. Budapest.
Voszka É. (2000a) Tulajdonosi szerkezet és vállalatirányítás a magyar nagyiparban. — Közgazdasági
Szemle. július—augusztus. 549-564.o.
Voszka É. (2000b) A társaságok halmazától a leányvállalatokig: a magyar nagyvállalati hálózatok
átstruktúrálódása. Felzárkózás és EU-csatlakozás. A VII. Ipar- és Vállalatgazdasági Konferencia
el őadásai. — Román Z. (szerk), Budapest. 132-139.o.
ORGANISATIONAL - PROPRIETARY - SPATIAL
CHANGES OF COMPANIES
GYÖRGYI BARTA
The aim of the study was to attract the attention of regional researchers to an important
but up to now rarely examined subject: spatial relations of ownership changes. The study
deals with companies (the most concentrated unit of functioning capital) and the spatial
localisation of them. Now companies (enterprises with more than 250 employees)
represent 0,4% of enterprises and concentrate the 57% of the equity capital of joint
businesses.
Some companies developed from former socialist large companies. Company analyses
show that surviving strategies of some socialist large companies were successful and were
able to preserve for posterity not only the core companies but the former departments, the
developed organisational relationships and in this way spatial connection.
The majority of large companies joined to international networks by their proprietary
structure. That's why it is important for spatial researchers to analyse the process of
Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti – tulajdoni – térbeli változásai.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 39–64. p.
64 Barta Györgyi TÉT XV. évf. 2001 s 1
international integration of the Hungarian economy. Where are the leader centres of the
economy and in which part of the (semi)periphery is Hungary situated?
However, localisation of the functioning capital is very problematical due to the spatially
separated owners (and their often complicated relations), company centres, subcentres and
production. According to this dilemma we sketch the present capital attractive and leader
centres in Hungary as an experiment. The new information reinforces our existing image
of strong spatial differentiation of the Hungarian economy.