Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 53-66. p.
1988. 2. évf. 2. sz. pp. 53-66
PERGER ÉVA:
MEZ ŐGAZDASÁGI TERMEL ŐSZÖVETKEZETEK ÉRDEKELTSÉGE
TERMÉSZETFÖLDRAJZI ADOTTSÁGAIK HASZNOS(TÁSÁBAN
A probléma felvetése
Az 1970-es évek közepére megd ő lt az az illúzió, hogy a szervezeti és techni-
kai átalakulás jelentéktelenné teszi a természeti tényez ő k hatását a mez őgazdasági
termelésben. Mind a kutatók, mind az irányítási szakemberek egyre többet hangsú-
lyozzák, hogy hatalmas tartalékok rejlenek hazánkban a természeti adottságok jobb
hasznosításában.
A természeti feltételek és a mez őgazdasági termelés kapcsolatának kérdése a
hazai kutatásokban jelent ős múlttal rendelkezik, és jelent ős eredmények is születtek
ezen a téren. (A felszabadulástól az 1970-es évek közepéig tartó id őszakból itt csak
utalni szeretnék KREYBIG L.—MANNINGER R. 1946, GÖRÖG L. 1954, ERDEI
F.—CSETE L.—MÁRTON J. 1959, BERNÁT T.—ENYEDI Gy. 1968 és GÉCZY G.
1968 munkáira. ► Az elmúlt évtized közepét ő l a téma kutatása új lendületet kapott,
és elsősorban három f ő irányban folytatódott:
— a természeti környezet mez őgazdasági szempontú értékeléséhez új komplex
módszerek kidolgozása (GÓCZÁN L. 1978, 1980, LÓCZY D.—TÓZSA I. 1982)
— matematikai-statisztikai módszerek alkalmazási lehet őségeinek feltárása a mez ő-
gazdasági termékek földrajzi elosztására, illetve a nagyüzemi termékszerkezet
közgazdasági szemlélet ű optimalizálására (BERNÁT T.—ENYEDI Gy. 1977,
CSÁKI Cs. 1981 ► ;
— az új földértékelést megalapozó kutatások (BENETH G.—GÓCZÁN L 1974,
BERNÁT T. UDOVEC G. 1975, BORBÉLY L 1984, GAZDAG L 1982,
—
PALLÓS I. 1981, STEFANOVICS P. 1982, SZABÓ G. 1975, 1982, SZ Ű CS I.
1982).
A természeti tényez ő k értékelésére, a mez őgazdasági termelés optimális
földrajzi elosztására kidolgozott módszerek, illetve a gazdaságirányítás azon válto-
zásai, melyek a természeti adottságok kiaknázására buzdítanak, végülis nem hozták
meg a várt eredményt. A gyakorlat és a tudományos eredmények közötti ellentét fő
magyarázata, hogy nem tártuk még fel a természeti adottságokhoz való alkalmazkodás
társadalmi gazdasági feltételrendszerét A jelenlegi gazdaságirányítási rendszer célki-
-
t ű zései szerint ugyanis az, hogy hogyan használják fel a természeti adottságokat mint
termelési, és mint járadékot hozó tényez ő ket, a gazdálkodó egységek szintjén d ő l el.
Perger Éva : Mezőgazdasági termelőszövetkezetek érdekeltsége
természetföldrajzi adottságaik hasznosításában
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 53-66. p.
54
Az MGTSZ-ek szociológiai értelemben gazdasági szervezetek, melyek érdekeik alap-
ján cselekednek. Akkor hasznosítják optimálisan természetföldrajzi adottságaikat,
akkor kímélik környezetüket, ha eredményességük ennek az alkalmazkodásnak is
függvénye.
Hogyan befolyásolja az MGTSZ-ek társadalmi-gazdasági környezete és bels ő
érdekstruktúrája természetföldrajzi adottságaikhoz f űződő viszonyukat? Mozgatja-e
ő ket a természeti er őforrások hasznosításának igénye termékszerkezeti döntéseik-
ben? Érdekeltek-e természeti adottságaik védelmében, hátrányos adottságaik haszno-
sításában? Ezekre a kérdésekre kerestem választ abban a vizsgálatban, mely során a
szakirodalom feldolgozásán alapuló elmélet összegzésen kívül két esettanulmány el-
készítésére volt lehet őségem.
Elméleti megközelítés
Az agrárközgazdaságtan és a szociológia több szempontból vizsgálta már az
MGTSZ-ek érdekeltségének természetét, az MGTSZ-ek gazdasági-társadalmi környe-
zetét, érdekérvényesít ő képességét, a szabályozórendszer változásainak hatásait. Ez a
széles kör ű szakirodalom lehet őséget nyújt arra, hogy — rendszerezve és feldolgozva
megállapításait — megkíséreljük leírni, hogyan befolyásolja a gazdaságirányítás által
meghatározott gazdasági-társadalmi környezet, másfel ő l a helyi érdekstruktúra az
MGTSZ-ek természetföldrajzi adottságaikhoz f űz őd ő viszonyát?
Centralizált irányítás vagy piac?
Egy tisztán piaci gazdaságban a természetföldrajzi adottságokhoz való alkal-
mazkodás a sikeres gazdálkodás elengedhetetlen feltétele, hiszen a különbözeti föld-
járadék maximalizálásának ez az egyetlen módja. Manapság azonban sehol sem lehet
tisztán piacgazdaságról beszélni. A szocialista országok gazdaságirányítása a tervgaz-
dálkodás keretébe illesztve hol több, hol kevesebb teret enged a piaci tényez ő k m ű-
ködésének. Magyarországon a KGST országok közül talán legteljesebben engedtek
szabad utat a piaci mechanizmusoknak. A centralizált irányítás és a piac szerepének
aránya azonban történetileg változott, változó környezetet teremtve az MGTSZ-ek
számára, egyben változó feltételeket a természeti adottságokhoz való alkalmazkodás-
hoz is.
A központi irányítás elméletileg nem kedvez a helyi feltételek, köztük a ter-
mészeti feltételek figyelembevételének. A helyi adottságokat ugyanis mindig helyben '
ismerik a legjobban és nem a járásnál, nem a megyénél, és f ő leg nem a központi gaz-
daságirányítás szerveinél. Egy-egy országosan meghirdetett program egyezhet egy-egy
MGTSZ optimális fejlesztési irányával, de csak véletlenszer ű en. A piac működése
önmagában nem biztosítéka a természeti adottságok hasznosításának, de az önálló-
ság lehet ő séget ad a helyi jellegzetességek figyelembevételére. Bár piaci tényez ő k át-
menetileg olyan növények termesztésére is ösztönözhetnek, melyek nem a legjobban
illenek az adott terület adottságaihoz, mégis a gazdaságosság követelménye hosszú
távon kizárja a teljesen alkalmatlan termékek körét.
Perger Éva : Mezőgazdasági termelőszövetkezetek érdekeltsége
természetföldrajzi adottságaik hasznosításában
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 53-66. p.
55
1967 előtt, amikor a politikai irányvonalnak megfelel ően a mez őgazdaság-
ban tulajdonképpen a tervlebontás rendszere élt, a természeti feltételekhez való al-
kalmazkodás szükségszer űen korlátozott volt. Ezt a helyzetet er ősítették a — Ma-
gyarországon szinte általános kisparaszti önellátási hagyományok.
1967 után sajátos kett ős helyzetbe kerültek az MGTSZ-ek. Megsz űnt a
tervlebontás, ritkultak az adminisztratív intézkedések, de az egész további id őszakban
továbbéltek hol er őteljesebb, hol gyengébb „elvárások" formájában. Ezzel párhuza-
mosan megjelent egy új „elvárás" is, a gazdaságos tevékenység követelménye. Ez per-
sze nemcsak elvárást, hanem szabadságot is jelentett, hiszen az önállóság deklarálá-
sával, a tevékenységi kör kiszélesítésének lehet őségével, az önálló géppark megterem-
tésével, a mez őgazdasági árszínvonal emelésével, a hitelek elengedésével meg is te-
remtődött az önálló gazdálkodás lehet ősége. (Legalábbis az MGTSZ-ek egy bizonyos
köre számára.) 1971-t ő l kezd ődően azonban el őször csak gyengébben, 1975-t ő l pe-
dig er ősebben, néha már adminisztratív formában is korlátozták fels ő bb szervek ezt
az önállóságot. 1979-t ő l újra ritkultak az adminisztratív követelmények. Mégis azt
kell mondani, hogy a központosított irányítás nagy súlya a mez őgazdaság területén
mindvégig fennmaradt. Fenntartásának fő eszközei ugyanis nem csupán a közvetlen
utasítások, pressziók, elvárások voltak, hanem az egész szabályozórendszer, illetve
a gazdasági-társadalmi környezet egyéb elemei is:
A legfontosabb ilyen eszköz a mez őgazdasági árszínvonal alacsony szintje.
Ebbő l a szempontból az MGTSZ-ek gazdálkodási lehet őségei az 1970-es évek folya-
mán, illetve a nyolcvanas években is romlottak, hiszen folyamatosan n őtt az árdisz-
paritás a mez őgazdasági termékek hátrányára. Miután így a mezőgazdaságban nem
keletkezik megfelelő tiszta jövedelem az ágazat fejlesztésére, ezt az állami szabályo-
zás a legkülönfélébb módon igyekezett kompenzálni, például hiteltörléssel, üzem-
viteli és beruházási támogatásokkal, az iparinál alacsonyabb jövedelemelvonással stb.
Miután ezek a kedvezmények általában konkrét fejlesztési célokhoz kapcsolódtak,
ezen a módon az állami szabályozás közvetlen beleszólási lehet őséget kapott a szö-
vetkezetek döntéseibe.
Maga a támogatási rendszer rendkívül bonyolult. Az alkalmazott eszközök sokfé-
lék, a támogatások köre és mértéke szinte évente változik, ez korlátozza az MGTSZ-
ek lehet őségeit a tervezésre, el ő relátásra. A támogatások összevontan összegszer űen
sem kárpótolták az árszínvonal alacsony szintje miatt elvont jövedelmet, hiszen több
évben (az 1970-es évek elején és az 1980-as évek közepén) a támogatások összege
még az MGTSZ-ek költségvetési befizetéseinek összegénél sem volt magasabb. A tá-
mogatások „igénylésének" rendszere pedig egyértelm űen az adminisztratív irányítást
er ősítette.
A mai magyar gazdaságban a piac egyéb elemei is korlátozzák az MGTSZ-ek önál-
lóságát. Az MGTSZ-ek ugyanis sem mint vásárlók, sem mint eladók nem lehetnek
szabad piaci partnerek. Az alkatrész-, gép-, m űtrágyaellátásban, illetve az értékesí-
tésben általában monopolhelyzetben lév ő nagyvállalatokkal állnak szemben, így rá-
szorulnak ezen vállalatok, valamint az azokat befolyásolni tudó egyéb szervek (párt
és állami szervek) „jóindulatára".
Perger Éva : Mezőgazdasági termelőszövetkezetek érdekeltsége
természetföldrajzi adottságaik hasznosításában
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 53-66. p.
56
A szabályozórendszer hatásai
A központi irányítás változó súlyú, de mindvégig er őteljes fennmaradása
már önmagában olyan körülményeket teremt, melyek nem kedveznek a természeti
feltételek hasznosításának. A szabályozórendszer és a konkrét szabályozóeszközök
— minden ellenkez ő törekvés ellenére sokszor konkrét módon is a természeti adott-
—
ságokhoz való alkalmazkodás útjába állnak.
A szabályozórendszer gyakori változásai, az eszközök bonyolultsága, a fo-
kozódó jövede/eme/vonás, a vállalatszer ű követelmények megjelenése arra ösztönzi
az MGTSZ-ekei, hogy a biztonságos tevékenységek súlyát növeljék szerkezetükben.
Ez a helyzet magában hordozza annak a veszélyét, hogy kevesebb figyelem jut a
mez ő gazdasági termelésre és a természeti adottságok hasznosítására. A mez őgazdasá-
gi tevékenységen belül is szükségszer űen egyszer űsödik le az ágazati, illetve a termék-
szerkezet a hosszú id ő átlagában gazdaságosnak bizonyuló termelésre. Az ár és támo-
gatási rendszer lényegében meghatároZza a különböz ő termékek jövedelmez őségi
helyzetét. Jól jövedelmez ő terményeket akkor is érdemes termeszteni, ha a talaj és
éghajlati viszonyok nem a legalkalmasabbak, míg rossz jövedelmez őségi ágazatokkal
akkor sem érdemes foglalkozni, ha történetesen ezt követelnék a természeti tényez ő k.
Az állattenyésztés folyamatosan kedvez ő tlen jövedelmez ő ségi helyzete éppen a hát-
rányos természeti adottságú MGTSZ-eket sújtja a legjobban, hiszen domb- és hegy-
vidéki, valamint szikes talajú gazdaságok számára éppen a szarvasmarhatartás, a juh-
tenyésztés lenne az adottságaikhoz legjobban ill ő tevékenység. Néhány szántóföldi
növény (napraforgó, búza, lucerna) kizárólagosan el ő nyös jövedelmez őségi helyzete
kizárhat más — a természeti adottságokhoz jobban ill ő — növényeket és ágazatokat,
ráadásul monokultúrás termelésre serkenthet. Ezzel károsíthatja a talajt, növelheti
az erózióveszélyt. A zöldség- és gyümölcstermesztés jövedelmez őségi pozíciójának
nagymérték ű ingadozása rendkívül veszélyes a természeti adottságok hasznosítása
szempontjából, hiszen egy-egy ültetvényt nem csak egy évre telepítenek, kivágása
a nemzeti vagyont károsítja, és azt se feledjük, hogy Magyarország klimatikus vi-
szonyai különösen el ő nyösek a gyümölcstermesztés számára.
A vállalati és személyi jövedelemszabályozás változásai szintén korlátozhatták a
természeti feltételekhez való alkalmazkodást. Az egyre progresszívabb adók és egyéb
változások azt eredményezték, hogy a szövetkezetek saját beruházási forrásai nem
n őttek megfelel ően, ezzel pedig szükségszer űen korlátozódtak azok az eszközök,
melyeket termékszerkezetváltásra vagy meliorációra fordíthatnak. Csak olyan beru-
házásoknak van értelme, melyeket központilag er ősen támogatnak, vagy amelyek
igen gyorsan megtérülnek. Ezek a beruházások csak véletlenszer űen eshetnek egybe
a gazdaságok adottságaival.
A személyi jövedelmek er őteljes adóztatása miatt az MGTSZ-eknek nem
érdekük munkaigényes kultúrákkal foglalkozni. Ez olyan természetföldrajzi körze-
tekben, melyek zöldség- és gyümölcskultúráknak a legalkalmasabbak, akadálya lehet
a természetföldrajzi adottságok hasznosításának.
A szabályozórendszernek is vannak már olyan elemei, melyek kifejezetten
a természetföldrajzi adottságokhoz való jobb alkalmazkodást hivatottak el ősegíteni:
Ilyenek például a meliorációs támogatások, az erd ő -, ültetvény- és gyeptelepítés tá-
Perger Éva : Mezőgazdasági termelőszövetkezetek érdekeltsége
természetföldrajzi adottságaik hasznosításában
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 53-66. p.
57
mogatása, a külön árkiegészítések. Ezek az intézkedések azonban sajnos nem képe-
sek ellensúlyozni azt az ellenkező hatást, melyre a gazdaságirányítási rendszer egésze
ösztönöz, ráadásul a sz ű külő pénzügyi lehető ségek lehetetlenné teszik, hogy egy-két
szabályozóeszköz „csodát" m űveljen.
Helyi feltételek, belső érdekstruktúra
Bár a természeti feltételekhez való alkalmazkodás szempontjából is a küls ő
gazdasági-társadalmi környezet elemeinek van els ődleges szerepe nem elhanyagolható
a helyi feltételek, a bels ő érdekstruktúra jelent ősége sem.
Hazánkban — fő leg a nem ipari körzetekben — az MGTSZ ek és a települé-
-
sek élete erőteljesen összefonódik. Miután így az MGTSZ-ek nem csupán gazdasági
szervezetek, a falvak ellátása, a háztáji tevékenység megszervezése, a hagyományokat
ápoló közvélemény miatt olyan tevékenységeket is folytathatnak, melyek nem il-
leszkednek természetföldrajzi adottságaikhoz. Ezek a tevékenységek mégis rendkí-
vül fontosak, mert így az MGTSZ-ek betölthetik azt az űrt, amely a falvak egyéb kö-
zösségi és társadalmi intézményeinek elsorvadásával keletkezett.
Még az 1970-es évek elején is er őteljesen befolyásolták az MGTSZ-ek ter-
melési szerkezetét az önellátási hagyományok, illetve a nagy létszámú női munkaerő
foglalkoztatásának követelménye. Ez a két tényez ő korlátja lehetett a természetföld-
rajzi adottságok hasznosításának. Napjainkra a dolgozók és vezet ő k átrétegződésével
halványultak ezek a hatások. Az üzemnagyság növekedésével, a tevékenységi kör ki-
bő vülésével viszont újabb feszültségek jelentek meg. Megnőtt ugyanis azoknak az ér-
dekkonfliktusoknak a valószínűsége, melyek egyes ágazatok üzemegységek között
felmerülhetnek. Ezek a konfliktusok közvetlenül is befolyásolhatják a termékstruk-
túrát, mivel az er ő sebb csoportok elérhetik saját tevékenységük felfuttatását, illetve
az egyes csoportok „be is tarthatnak" egymásnak.
A természeti tényez ők hasznosításának mikéntje erő teljesen a belső érde-
keltségi rendszer függvénye. Ebbő l a szempontból mindenképpen hasznosak az olyan
érdekeltségi formák, melyek lehet ő séget adnak arra, hogy csoportok, egyének jöve-
delmét az elért terméseredményekhez és egyben a természeti adottságok kíméléséhez
kössék (részes m ű velés, kihelyezett tartás, csoportos vállalkozási formák stb.). Sok
településen a természetföldrajzi adottságok megfelel ő hasznosításának kulcsa éppen
az egyéni kistermelés. Ilyenek például azok a területek, ahol nincsenek nagy, össze-
függő , mezőgazdasági m ű velésre alkalmas táblák. Az MGTSZ-ek ezekben az esetek-
ben háztáji szervezéssel, bérletek kiadásával, zártkertek parcellázásával segíthetik az
optimális hasznosítást.
Az empirikus vizsgálat
A szakirodalom feldolgozásán alapuló elméleti el őfeltételezéseket két eset-
tanulmány tapasztalatai egészítették ki, illetve támasztották alá. A választott két
MGTSZ tipikus ellenpéldának bizonyult. Az egyik közepes, míg a másik kedvez őtlen
természetföldrajzi adottságú, az egyik többszörös kiváló szövetkezet, míg a másik
Perger Éva : Mezőgazdasági termelőszövetkezetek érdekeltsége
természetföldrajzi adottságaik hasznosításában
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 53-66. p.
58
évek óta jövedelmező ségi gondokkal küzd. Egyetlen közös vonásuk, hogy mind a ket-
tő nagy terület ű, több egyesüléssel létrejött gazdaság.
Az „Sz"-i MGTSZ esete
Az „Sz"-i MGTSZ 8084 hektáron gazdálkodik, melyb ő l 5257 ha szántó.
A viszonylag nagy terület három község határában fekszik, három földrajzilag elkü-
lönült és természeti adottságait tekintve is különböz ő területen. Az összes terület
60 %•a az „anyaközség" határában van. Ennek az alföldi területnek talajadottságai
nem teremtenek túl kedvez ő feltételeket a szántóföldi növénytermesztés számára.
A földek hektáronkénti átlagos aranykoronaértéke 18,4, ami önmagában még nem
túl alacsony, de a területen a talaj 80 %-a szikesedésre hajlamos, sok a mélyfekvés ű,
rossz vízgazdálkodású tábla, ennek következtében igen gyakori a belvíz.
A másik két terület nem is határos az el ő ző vel. Kb. 2600 hektáros rész egy hegyláb-
felszíni község határában található, melynek mind a domborzati viszonyai, mind ta-
lajadottságai kit ű nő en megfelelnek a szántóföldi növénytermesztésnek. A harmadik,
kb. 800 ha-os terület nagy lejt őszög ű lejt ő i csupán erd őgazdálkodásra, a kevésbé me-
redek, f ő leg déli lejtő i sző lő - és gyümölcstermesztésre alkalmasak.
A szövetkezet sikeres, jó gazdasági eredményeket elér ő egység. Az első k kö-
zött alakult a megyében és még 1956-ban sem oszlott fel, Így fejlődését még az 1967
előtti helyzet alapozta meg, amikor ez az MGTSZ kiemelten támogatott, „mintaszö-
vetkezetté" fejlesztett gazdaság volt. A reformot tehát jó gépparkkal, új létesítmé-
nyekkel, megfelel ő minőség ű földekkel, megfelel ő szakember- és munkaer ő létszámmal
várhatták.
Az MGTSZ magatartását az 1967 utáni időszakban továbbra is motiválta
az az elv és valós tapasztalat, hogy akkor járnak jól, ha a központilag meghirdetett
programokban részt vesznek. Ez jól bevált hagyományokra, jól m ű köd ő kapcsolatok-
ra épült. A szövetkezet minden kiemelt programhoz csatlakozott, id ő rendi sorrend-
ben: öntözés, zöldség- és gyümölcstermesztés, cukorrépatermelés, sertéstelepítés, a
szarvasmarhatenyésztés fejlesztése, egyesülési hullám, sz ő l őtelepítés, erd őtelepítés,
melioráció, a gyep- és legel ő gazdálkodás fejlesztése, a juhtenyésztés fejlesztése, ga-
bonaprogram, újra zöldségtermesztés, tárolók és feldolgozók építése, energiatakaré-
kossági program (földgáz bevezetése). A csatlakozással igénybevehették azokat a ked-
vezményeket, melyeket a szabályozórendszer biztosított a kiemelt célok megvalósí-
tására. Üzemviteli támogatások, árkiegészítések, prémiumok, magasabb termel ő i
árak emelték az az évi jövedelmet, beruházási támogatások és hitelek a kés ő bbi évekét.
Következetesen és évente változtatták ők maguk is a kiemelt tevékenységek körét,
ugyanúgy ahogy a szabályozórendszer elemi is változtak. Ha egy-egy támogatás meg-
sz ű nt vagy csökkent, azt a fejlesztést leállították vagy szüneteltették (sz ő lőtelepítés,
erd ő telepítés, gyepgazdálkodás, szarvasmarhatenyésztés stb.). A központi programok-
hoz való csatlakozás — gazdaságossá és biztonságossá tette a termelést Ennek fejében
még azt is megengedhették maguknak, hogy a természeti adottságoknak nem meg-
felelő vagy pedig gazdaságtalan termelést is fenntartsanak központi „elvárásokra".
Ilyen volt például a cukorrépatermesztés, a szarvasmarhatenyésztés, vagy az „árukap-
Perger Éva : Mezőgazdasági termelőszövetkezetek érdekeltsége
természetföldrajzi adottságaik hasznosításában
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 53-66. p.
59
csolások" révén termesztett növények. Egyéb politikai motívumok miatt is fejlesz-
tettek tevékenységeket, mint például a falu alapellátásának biztosításáért. A szövet-
kezet „zokszó" nélkül tett eleget a hetvenes évek közepén a kötelez ő jelleg ű „elvá-
rásoknak" is, annyira biztos volt abban, hogy további fejl ődését is csak a lojális maga-
tartás alapozhatja meg.
A különböző támogatásokat persze ki is kellett érdemelni, és ez tette teljes-
sé a gazdaságosság és az „elvárásoknak" megfelel ő magatartás követelményének
összefonódását. Az illetékes szervek a felszínen ugyanis nem lojális magatartásukra
hivatkoztak a kedvezmények odaítélésénél, hanem kitűnő gazdasági eredményeikre.
(A beruházási támogatások igénylésének például feltétele a saját alap megléte, amit a
szövetkezet nem utolsósorban éppen az el ő zetes kedvezmények miatt tudott pro-
dukálni.) Végső esetben pedig még mindig éltek a közvetlen személyes kapcsolatok.
Ugyanezek segítettek, ha partnervállalatokkal támadt konfliktus például egy, a tá-
mogatások miatt túlkínálati pozícióba jutott, termék értékesítésénél.
Az MGTSZ tevékenységét az 1970-es évek elejét ől folyamatosan motiválta
a szabályozott piac feltételeihez való alkalmazkodás követelménye is. Az első jele en-
nek a termékszerkezet egyszer űsítése volt 1971-72-ben. Kés ő bb is igyekeztek a gaz-
daságos termékek túlsúlyát fenntartani, ennek legszembet ű mő bb bizonyítéka, hogy
1976-tól növényenkénti, illetve ágazatonkénti költség-hozam elemzést végeznek.
Az elmúlt évtized közepétől a piachoz való alkalmazkodás legfontosabb területe a
tároló és feldolgozó kapacitás bővítése. Tárolókat építettek, vet ő magüzemet, takar-
mánykever ő üzemet, lucernaliszt üzemet nyitottak, ahova a gazdaságosság érdekében
bevezették a földgázt. Míg egy-két jó áron értékesíthet ő termény termelése önálló
döntés eredménye, addig ez utóbbi tevékenységek elindítása már nem teljesen az.
A tárolók, feldolgozók építéséhez esetenként támogatásra, hitelre volt szükség. A gáz
bevezetéséhez például állami kölcsönt kaptak, melyhez magas pártfogó segítette ő ket.
Exportlehet őséget, vető magtermelési lehet őséget azokon a felvásárló vállalatokon
keresztül kaphattak, melyekt ő l a monopolhelyzet miatt függtek. A jó piaci pozíció
megszerzésének feltétele tehát szintén a fels őbb szervek iránti lojalitás volt. Az ezzel
elért eredmények pedig újabb alapot adtak a további fejlesztésekre, egyben a további
bizalomra.
Az 1980-as évek elejét ő l kismértékben változott ennek a szövetkezetnek a
helyzete is. Apró jelek mutatták, hogy ő k sem kerülhetik el a restrikciós gazdaság-
politika hatásait. Adóterheik egyre n ő ttek, míg a támogatások egyre csökkentek.
A szövetkezet vezetése és a „pártfogó" szervek azonban még így is megtalálták a kis-
kapukat különleges kedvezmények nyújtására. Ilyen volt például az 1978-as egyesü-
lés, mellyel sikerült a szövetkezethez csatolni egy jó természeti adottságokkal rendel-
kező területet, de kaptak engedélyt m űvelési ág megváltoztatására sz ő l ő- és gyümölcs-
területeken, állami kölcsönt, lehet őséget kísérleti (fejlesztés-fogyasztás arány tartá-
sához kötött) személyi jövedelem szabályozására.
Akadtak azonban kellemetlen tapasztalatok is.
Ilyen volt például a meliorációs támogatások elmaradása, a sz ő l őértékesítés 1983-as
válsága, az élelmiszerexport visszaesésének hatása. A szigorodott feltételekre a piaci
szemléletmód erősítésével feleltek. Megszüntették az eddig egyéb megfontolásból
fenntartott gazdaságtalan ágazatokat (húshasznú tehenészet, gyümölcstermesztés, a
Perger Éva : Mezőgazdasági termelőszövetkezetek érdekeltsége
természetföldrajzi adottságaik hasznosításában
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 53-66. p.
60
sző lő ültetvény egy része, szántóföldi kísérletek) és tovább fejlesztették a mellék- és
kiegészít ő tevékenységeket.
Az MGTSZ gazdasági szerkezetét, növénytermesztési struktúráját tehát els ő-
sorban nem természeti adottságai motiválták. Ez természetes, hiszen sokkal „kifizet ő-
dő bb" volt a számukra a társadalmi-gazdasági környezethez való alkalmazkodás. A ter-
mészeti tényez ő k inkább azt határozták meg, hogy egyáltalán milyen tevékenysége-
ket kezdhetnek el, milyen növények termesztésével kísérletezhetnek. Ebb ő l a szem-
pontból szerencsés helyzetben vannak. Mai adottságaik, a mai „hármas egység", szin-
te valamennyi növény termesztését, valamennyi állat tartását lehet ővé teszi. A ter-
mészeti adottságok így szinte egyáltalán nem korlátozták a szövetkezetet abban,
hogy olyan termelési szerkezetet alakítson ki, melyet az id őszak gazdaságpolitikai
változásai megkívántak.
A természeti adottságokhoz fűződő viszony annak megfelelően alakult, hogy
a politikai, illetve gazdasági követelmények hogyan módosították a szövetkezet ter-
melési és növénytermesztési szerkezetét.
Az id őszak első felében a programokhoz és „elvárásokhoz" alkalmazkodó magatar-
tás annak függvényében hozott alkalmazkodást a természeti adottságokhoz, hogy az
éppen meghirdetett program „illett-e" azokhoz vagy nem. Nem „illett" például a ser-
tés-, a szarvasmarhaprogram, a zöldségtermesztés. A sz ő lőtermesztés, valamint a gyep-
és legelő gazdálkodás ösztönzése, a gabonaprogram az alapvet ően pozitív hatás mel-
lett ellentmondásokat is okozott. Kedvez őtlen hatású volt az „elvárás" a cukorrépa,
illetve egy-két kísérleti növény termesztésére, de pozitív volt a borsó és más kísérleti
növények esetében.
A gazdaságosság követelményének hatása szintén nem teljesen egyértelm ű. A leegy-
szer ű sített terményszerkezet részben pozitív (magas gabonaarány, megfelel ő lucerna-
terület), részben negatív (néha túl magas napraforgóterület, egy-két nem gazdaságos,
de a természeti adottságokhoz ill ő növény mell ő zése). Sajnálatos a gyümölcskultú-
rák megsz ű nése és a sz ő lő terület csökkenése. A feldolgozóüzemek b ővítése szintén
ellentmondásokat hozott, például a takarmánykever ő sok kukoricát igényel, a lucerna-
üzem lassan már túl nagy lucernaterületet kíván. A kisebb ellentmondások ellenére
azt kell mondanunk, hogy a piaci követelmények növelték a természeti adottságok
szerepét és megszüntették a kirívó ellentmondásokat, így végeredményben mára az
MGTSZ termelési szerkezete megfelel adottságainak.
Az MGTSZ további fejl ődését illet ő en egy ellentmondás van kibontakozó-
ban. Két irányvonal ütközik ugyanis meg manapság és ez érezhet ő a szövetkezet ve-
zetésében. Az elnök a gazdaságosságot is csak egy „elvárásként" kezeli, továbbra is
csak olyan fejlesztéseket valósít meg, amihez támogatást, vagy kedvezményes hitelt
lehet kapni.
A fiatal párttitkár képviseli a másik vonalat. Véleménye szerint ma már „elvárások",
támogatások után nem lehet menni, hiszen az MSZMP PB állásfoglalása is megvál-
toztatta az ellátási felel ő sség és a gazdaságosság sorrendjét és ma már az utóbbi az
első. Véleménye szerint az el őzetes információk sem m ű ködnek már, hiszen ma még
akkor sem lehetnek biztosak, ha a szabályozó jogszabály formájában megjelent. Hi-
bának tartja az elnök vezetési módszereiben, hogy nem fektet elég súlyt a középká-
Perger Éva : Mezőgazdasági termelőszövetkezetek érdekeltsége
természetföldrajzi adottságaik hasznosításában
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 53-66. p.
61
derek megbecsülésére, így a jó technikusok, agronómusok kezdik elhagyni a szövet-
kezetet. Az ő beruházási javaslatai gyorsan megtérül ő termel ő beruházások.
Kérdés, melyiküknek lesz igaza. A kibontakozóban lév ő irányvonal szerint
a párttitkár véleménye helytálló. Ha így lesz, aggódnunk kell a szövetkezet jöv ő jéért.
Ha elveszti azt a rugalmasságot, melyet a rendkívül változó gazdasági-társadalmi kör-
nyezetben tanúsított, akkor elvesztheti fejl ődésének lendületét is.
A „B"-i MGTSZ esete
A „B"-i MGTSZ mai területe 1975-ben több szövetkezet egyesüléséb ő l ala-
kult ki. A mai 6927 ha 13 község közigazgatási területén, a Bükk hegység lábánál
fekszik. Az MGTSZ számára mind a túl nagy, de szétaprózott terület, mind pedig a
sok, és heterogén lakosságú község összefogása gond.
Az MGTSZ területének természetföldrajzi adottságai a mez őgazdasági m űvelés szá-
mára igen kedvezőtlenek. Az átlagos tengerszint feletti magasság 300 m, az összes
mez őgazdasági terület 1 hektárra jutó aranykoronaértéke 4,98, míg a szántóterülete-
ké 10,4. A szövetkezet összterületéb ő l csupán 630 ha (kb. 9 %) a 12 % alatti lejt őszö-
g ű , másik 750 ha (kb. 11 %) a 12-17 % meredekség ű . A többi terület lejtési viszonyai
nem teszik lehet ő vé a szántóföldi növénytermesztést (gépi m ű velésre alkalmatlan ► .
A 17 % alatti lejtés ű táblák szétszórtan helyezkednek el az üzem területén, sokszor
vízmosások, erd ő k szabdalják ő ket, és egyes sarkaik géppel nehezen m űvelhet ő k.
A magas lejt őszög ű területeken az erózió igen nagy. Az éghajlat az ország északi ré-
szére jellemz ően csapadékos, h ű vös.
A „B" i MGTSZ gazdálkodását nem kísérik fényes sikerek. Már az el ődszö-
-
vetkezetek is igen gyenge eredményeket értek el, de az egyesült MGTSZ is négy évig
folyamatosan veszteséges. A veszteségeket dotációval és veszteségrendezési hitellel
próbálták rendezni egészen 1979-ig, amikor a nyilvánvalóan súlyos helyzetben mi-
nisztériumi bizottság vizsgálta a szövetkezet gazdálkodását. Ekkor intézkedési terv
született a szövetkezet gazdálkodásának javítására. Elengedték az addig összegy ű lt
14,5 millió Ft veszteségrendezési hitelt és dotációvá alakították át. A „tiszta lappal"
induló szövetkezet 1980-tól már nem veszteséges, bár nyeresége igen csekély. Ter-
melési értéke is csak ett ő l az évt ő l kezd ő d ő en n ő folyamatosan. A szövetkezet még
így is a legrosszabb gazdasági eredményeket felmutató szövetkezetek között maradt az
országban.
A rossz eredmények indoklásaként gyakran hangzik el az a valós tény, hogy a szö-
vetkezet természetföldrajzi adottságai különösen kedvez ő tlenek. Valóban, az MGTSZ
a mai szabályozórendszer mellett csak akkor tudna jobb eredményeket elérni, ha
függetleníteni tudná magát természetföldrajzi adottságaitól. A természeti adottságok
olyan korlátok az MGTSZ számára, melyeken csak nehezen tudnánk átlépni. Az alap-
vető probléma az, hogy az adottságaiknak legmegfelel ő bb tevékenység a juh- és szarvas-
marhatenyésztés lenne, de ezek a tevékenységek országos szinten nem tartoznak a
legeredményesebbek közé. Még tovább rontja a gazdaságosságot, hogy számukra a
rideg tartás lenne a legkedvez őbb, de az állami támogatások hosszú ideig a modern
szakosított, gépesített, tehát beruházásigényes állattenyésztési telepeket részesítették
Perger Éva : Mezőgazdasági termelőszövetkezetek érdekeltsége
természetföldrajzi adottságaik hasznosításában
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 53-66. p.
62
el ő nyben. A takarmánytermelés magas költségei pedig még drágábbá teszik a tenyész-
tést.
1979 ig az MGTSZ gazdálkodását nem jellemezte nagy önállóság. Rossz gaz-
-
dasági eredményeik miatt a fels ő bb szerveknek újra és újra közvetlenül be kellett
avatkozniuk tevékenységükbe. Az els ő igazán nagy beavatkozás éppen az egyesülés
lebonyolítása volt. Ez szinte minden részletében a járási szervek elképzelései szerint
bonyolódott le, a kis és gyenge szövetkezetek nem tudták érvényesíteni érdekeiket.
Az akció végeredménye 4 év alatt 36 millió veszteség. 1979 től az MGTSZ részben
-
önállóan gazdálkodik. Teljesítenie kell az intézkedési tervben javasolt iránymutatá-
sokat, melyhez a szerény anyagi forrást a kedvez őtlen adottságú nagyüzemek támo-
gatási keretéb ő l nyújtott 3 millió fejlesztési hozzájárulás adja. A központilag javasolt
fejlesztési irányok egy része beválik (pl. a szántóterület csökkenése), míg más része
nem (pl. a juhtenyésztés fejlesztése). Hiába javasolnak a szövetkezeteknek a termé-
szeti adottságoknak megfelel ő fejlesztési irányt, a szabályozórendszer és a helyi fel-
tételek más elemei miatt ez a fejlesztés nem lehet igazán gazdaságos. A szövetkezet
önálló fejlesztési elképzeléseihez a lehet őségek igen kötöttek. Adottságaik és a szerény
anyagi lehet ő ségek továbbra is er ősen korlátozzák ő ket. Pénzügyi helyzetük tovább-
ra is olyan kiélezett, hogy már az is megrendíti a szövetkezetet, ha egy-egy termék
piaci pozíciói változnak. A mai gyorsan változó feltételek között számukra minden
kockázatos. Ha a központi támogatással fejlesztenek, el ő fordulhat, hogy kés őbb
kénytelenek lesznek fenntartani a tevékenységet akkor is, ha az már veszteséges.
(Ilyen volt a juhtenyésztés és a szarvasmarhatartás.) Ez a luxus pedig már veszteséges
össztermeléssel fenyeget. Ha id ő legesen jó piaci helyzetben lév ő tevékenységeket
fejlesztenek, mire a beruházás megvalósul, csökken a termék jövedelmez ősége. (igy
jártak a baromfitartással, egyes ipari tevékenységekkel.) T ő kehiányban egyébként
sem kezdhetnek nagyszabású beruházásokat, a kedvez őtlen adottságú MGTSZ-ek
külön támogatása pedig túl szerény ahhoz, hogy képes legyen megszüntetni ezt a
hátrányt.
Nehéz helyzetében a szövetkezet magatartását az jellemzi, hogy az átmeneti lehet ő-
ségeket, kedvezményeket próbálja kihasználni. Az elnök személye (aki a megyei ta-
nácstól került a szövetkezethez) a biztosíték arra, hogy ezeket a lehet őségeket meg-
találják. A kapcsolatok azonban csak a mez ő gazdaság területére terjednek ki, ezért
az alaptevékenységen kívüli tevékenységben nem sikerült megtalálniuk az igazán nye-
reségeset, így nem tudják függetleníteni magukat természeti adottságaiktól. Miután
természeti adottságaik csak egy-két tevékenységre alkalmasak csupán, elszenvedni
tudják a gyakori változásokat és nem kihasználni. Ilyen helyzetben sem a központi
programokhoz való csatlakozásra, sem a piacra való gyors reagálásra nincs lehe-
tőségük.
Az 1979 óta eltelt időszak minden ellentmondása ellenére pozitív változáso-
kat is hozott a természetföldrajzi adottságok hasznosítása szempontjából.
Az egyesülés egyetlen el ő nye az volt, hogy megszüntette a kis TSZ-ek szántókhoz
való ragaszkodását és lehet ő vé tette a szántóterület csökkenését, az erd őterület növe-
lését, az intenzívebb rét- és legel ő gazdálkodást. Sajnálatos módon a támogatások
csökkenése lelassította ezt a folyamatot.
A másik jelentős eredmény, melyet ez az id őszak hozott, hogy minden akadály el-
Perger Éva : Mezőgazdasági termelőszövetkezetek érdekeltsége
természetföldrajzi adottságaik hasznosításában
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 53-66. p.
63
lenére egy új koncepció kezdett kialakulni a szövetkezet irányításában. Az utóbbi
években a háztáji tevékenység megszervezésével, zártkertek kiadásával, kihelyezett
juhtartással próbálkoztak, ami kedvez ő eredményeket hozott. Egy olyan nagyüzem
képe kezd itt kibontakozni, melynek fő feladata nem csupán a nagyüzemi gazdálko-
dás, hanem a különféle egyéni és csoportos mez őgazdasági tevékenységek megszer-
vezése, összehangolása. Ez a koncepció nagyon megfelel a természeti adottságoknak
is, hiszen módot ad az elszórt, kistáblák hatékony m űvelésére, a legel ő k ésszer ű hasz-
nosítására. Az 1980-as évek „szabadabb" irányítása adta meg a lehet őséget erre, be-
bizonyítva, hogy az MGTSZ-ek még ilyen nehéz feltételek mellett is képesek megta-
lálni a helyi adottságokhoz legjobban ill ő formákat, ha szabadabb kezet kapnak.
A „kétlakiság" hagyományai a jelek szerint tovább folytathatók. Ha a gazdaságirá-
nyítás jelenlegi irányvonala megmarad, talán reménykedhetünk abban, hogy „B"-i
MGTSZ is sikeresebb üzem lesz.
Következtetések
Az empirikus vizsgálat tapasztalatai alátámasztották azt az alapgondolatot,
hogy a természetföldrajzi adottságok közvetlenül nem motiválják az MGTSZ-ek ter-
melési, ső t növénytermesztési szerkezetének kialakítását Annyiban és annyira alkal-
mazkodnak az ökológiai adottságokhoz, amennyire azt érdekeik meghatározzák.
Az 1967 óta eltelt időszakban pedig nem mindig voltak igazán érdekeltek ebben.
Ez az egyszer ű magyarázat arra, hogy miért nem hasznosulnak a természeti adottsá-
gok mező gazdasági értékelésére vonatkozó kutatások, illetve, hogy miért nem he-
lyezkednek el optimális területi megoszlásban a különböz ő növények. Ez a magya-
rázata annak is, hogy hiába kötelezik az MGTSZ-eket a természeti adottságokra
vonatkozó adatok (talajösszetétel, — min őség, — szerkezet, lejtésszög, kitettség)
pontos felmérésére és nyilvántartására (térképek, meliorizációs tervek, táblatörzskönyv
stb.—, ezeket az adatokat igen lezseren vezetik. Sok gyakorlati vezet ő nem is tud ezen
dokumentumok létezésér ő l, illetve tartalmáról. A terület tapasztalati ismerete a mai
feltételek mellett bőven elegendő a kielégítő alkalmazkodáshoz.
Nem véletlen mégsem, hogy a legutóbbi agrárgazdasági vizsgálatok bizo-
nyíthatják, hogy ígen er őteljes összefüggés van a természetföldrajzi adottságok és a
gazdasági eredmények között. Empirikus kutatásaim azt valószín űsítik, hogy a ter-
mészeti adottságok szerepe elsősorban az, hogy korlátozhatják a termelési szerkezet-
váltási lehetőségeket, ezzel a társadalmi-gazdasági feltételekhez való alkalmazkodás
lehetőségét Önmagában a kedvez ő természeti adottságok nem elegend ő feltételei a
jó gazdasági eredmények elérésének. Vannak azonban olyan rossz adottságok, me-
lyek nem teszik lehet ő vé, hogy úgy változtassák termelési és termék szerkezetüket,
ahogy azt a társadalmi-gazdasági követelmények megkívánják. Számukra csak a ter-
mészeti adottságoktól való teljes függetlenség (alaptevékenységen kívüli tevékeny-
ség, baromfitartás stb.) lehet a megoldás. Jobban megnehezíti helyzetüket az a tény,
hogy sok esetben ezek az MGTSZ-ek nem csupán természeti szempontból vannak
perifériális helyzetben. Összefonódik ez a hátrányuk földrajzi peremhelyzettel, rossz
infrastruktúrával, kedvez őtlen munkaer ő helyzettel.
Perger Éva : Mezőgazdasági termelőszövetkezetek érdekeltsége
természetföldrajzi adottságaik hasznosításában
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 53-66. p.
64
Mindkét szövetkezetnél jól nyomonkövethet őek voltak a gazdaságirányítás
változásai. Az is kiderül, hogy azokban az időszakokban, amikor a központosított
irányítás elemei kerültek túlsúlyba, az MGTSZ-ek kevésbé kényszerültek a természeti
adottságokban rejlő lehetőségek kihasználására. Az 1979 óta eltelt id őszakban vi-
szont javult a természeti tényez őkhöz való alkalmazkodás színvonala mindkét esetben.
Ennek valószín űsíthet ően két oka van. Egyrészt a piaci tényez ő k szabadabb érvénye-
sülése, melyben a termékszerkezeti, a beruházási döntések és az érdekeltségi rend-
szer elemei szabadabban változtathatóak. Másrészt az is motiválja a szövetkezeteket,
hogy az „elvárások" szintjén is megjelent a természeti adottságokhoz való alkalmazko-
dás követelménye.
IRODALOM
BERNÁT T.—ENYEDI GY. 1968: A magyar mez őgazdaság termelési körzetei. Mez ő gazdasági
Kiadó, Budapest.
BERNÁT T.—ENYEDI GY. 1977: A magyar mez őgazdaság területi problémái. Akadémiai Kiadó,
Budapest.
BURGERNÉ, GIMES A. 1984: Érdekeltség és termelési tényez ő k a mező gazdaságban. =Valóság
6. pp. 21-32.
CSÁKI CS. 1981: Az operációkutatási módszerek alkalmazása a mez ő gazdaságban. Mező gazda-
sági Kiadó, Budapest.
DONÁTH F. 1981: Reform és forradalom. Akadémiai Kiadó, Budapest.
ELEK S. 1983: Agrárfejlődés Magyarországon a kollektivizálástól a hetvenes évek végéig. Vázlatos
áttekintés. Kézirat
ERDEI F.—CSETE L.—MÁRTON J. 1959: Termelési körzetek és specializáció a mez ő gazdaságban.
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
FEKETE F.—SZÉNAY L.—TOMBA J. 1984: Költség- és jövedelemviszonyok a korszer ű södő
mezőgazdaságban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
GÉCZY G. 1968: Magyarország mez ő gazdasági területe. Akadémiai Kiadó, Budapest.
GÓCZÁN L. 1980: Mező gazdasági területek agroökogeográfiai kutatása, tipizálása és értékelése.
Akadémiai Kiadó, Budapest. Földrajzi Tanulmányok 18.
GÓCZÁN L. 1978: új komplex földértékelési módszer. = Földrajzi Értesít ő 1. pp. 11-30.
GÓCZÁN L.—BENETH I. 1974: Adalékok egy új földértékeléshez. Agrártudományi Közlemények
1974
GÖRÖG L. 1954: Magyarország mez ő gazdasági földrajza. Tervgazdasági Kiadó, Budapest.
ifj. GYENES A.: 1984: Az MGTSZ-ek társadalmi-gazdasági környezete. Kézirat. MTA Szocioló-
giai Kutató Intézet, Budapest.
HORVÁTH Á. 1985: Érdekérvényesítés és a vállalati jövedelmek differenciálódásának kapcsolata
az MGTSZ-ekben. Zárótanulmány. Kézirat, Szövetkezeti Kutató Intézet, Budapest.
JUHÁSZ J. 1980: A háztáji gazdálkodás mez ő gazdaságunkban. Akadémiai Kiadó, Budapest.
JUHÁSZ P. 1982: Agrárpiac, nagyüzem, kisüzem. = Medvetánc 1. pp. 130-138.
KAPRONCZAI I.—NAGY D.—SZÉNAY I. 1985: A szabályozórendszerre történ ő reagálás fő bb
termel ő szövetkezeti tapasztalatai. Kézirat, Szövetkezeti Kutató Intézet, Budapest.
KAPRONCZAI I. 1985: A mező gazdasági nagyüzemek szerepe a településfejlesztésben. Kézirat.
Települések fejlő désének irányítását megalapozó kutatások. VÁTI II. kötet.
KAPRONCZAI I. 1983: Társadalmi elvárások és beruházási döntések kapcsolata. Kézirat, Buda-
pest.
KAPRONCZAI I. 1983: A termelési szerkezet alakulása a beruházási döntési stratégiák függvényé-
ben. Kézirat, Budapest.
Perger Éva : Mezőgazdasági termelőszövetkezetek érdekeltsége
természetföldrajzi adottságaik hasznosításában
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 53-66. p.
65
KUKOV ICS S. (szerk.) 1972: Kedvez ő tlen természeti adottságú mez ő gazdasági területeink. Akadé-
miai Kiadó, Budapest.
Kedvező tlen adottságú mez őgazdasági üzemek fejl ődésének közgazdasági feltételei és lehet ő ségei.
MAE Agrárgazdasági Társasága Országos Tanácskozása Miskolc 1982.
LÓCZY D.—TÓZSA I. 1982: Mező gazdasági célú környezetmin ő sítés automatizált módszerrel.
Akadémiai Kiadó, Budapest, MTA FKI Közlemények
KOSTYÁL R. 1983: Támogatások, adók keresetszabályozás a mez ő gazdaságban. Közgazdasági
és Jogi Kiadó, Budapest.
NÉMETI L. 1981: Magyarország élelmiszergazdasága a 70-es években. Mez őgazdasági Kiadó, Buda-
pest.
MÁRKUS L. 1980: Az MGTSZ-ek egyesülésének tapasztalatai Heves megyében. = Területi Sta-
tisztika 2. pp. 163-170.
PALLÓS L. 1981: A földértékelés múltja és jelene I. = Pénzügyi Szemle 12. pp. 923-929.
PALLÓS L. 1982: A földértékelés múltja és jelene II. = Pénzügyi Szemle 8-9. pp. 661-667.
PERGER É. 1984: Egy MGTSZ alkalmazkodása természetföldrajzi környezetének adottságaihoz.
Kézirat. MTA FKI
PERGER É. 1985: Bélapátfalva és településcsoportjának mez ő gazdasága. Kézirat. MTA FKI
PERGER É. 1985: A természeti adottságokhoz való tudatos alkalmazás kit ű n ő példája „C"-ben
— vagy mégsem?. Területi Kutatások 7. pp. 45-59.
SIMÓ T. 1983: A sz ő lő és gyümölcstermel ő szövetkezetek új modelljér ő l. Szövetkezeti Kutató
Intézet.
STEFANOV ICS P. 1982: A term ő föld megismerése, használata, védelme. = Tudomány és Mez ő gaz-
daság 5. pp. 3-8.
SZABÓ G. 1975: A mez ő gazdasági term ő föld közgazdasági értékelése. Akadémiai Kiadó, Budapest.
SZABÓ G. 1982: A mez ő gazdasági term ő föld közgazdasági értékelése. = Tudomány és Mez ő gaz-
daság 5. pp. 32-37.
SZOCS I. 1982: Gondolatok a föld közgazdasági értékelésér ő l. = Gazdálkodás 3. pp. 50-59.
PERGER, ÉVA
THE INTEREST OF AGRICULTUR CO-OPERATIVES IN UTILIZING NATURAL
ENDOWMENTS
Summary
The illusion that organizational and technical modernization would minimalize the impacts
of natural factors on agricultural production has been ruled out by the mid-1970s. The results of
Hungarian agriculture achieved so far and its role in exports have increased the importance of the
reserves still available in the ecological potential of agriculture. The paper calls the attention to
the fact that adaptation to natural endowments does not only depend on the use of proper
methods for evaluating physical factors or optimal geographical distribution of agricultural produc-
tion but first of all on how much production units (state- and co-operative farms and individual
farmers) are interested in thís. In the first part of the paper the author draws a conceptual outline
based on available economic and sociological publications, of the impacts of socio-economic
environment, influenced by the economic mechanism and the local system of interests, on the
attitude of agricultural co-operatives to natural endowments. The second part summarizes the
findings of two case studies made in two co-operatives with very different nautral endowments.
The last part contains the author's conclusions drawn from a comparison between the results of
the conceptual analysis and the empirical findings.
Translation by Eta Daróczy
Perger Éva : Mezőgazdasági termelőszövetkezetek érdekeltsége
természetföldrajzi adottságaik hasznosításában
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 53-66. p.
66
flEKEP, 3BA:
3AkIHTEPECOBAHHOCTb CEllbCK0X03F1CTBEHHbIX KOOMPATI4BOB B 11C11011b3OBA-
MIN COH314KO-FEOrPASWIECKLIX npunocbinKoB
(Pemme)
K cepeAiiHe 1970-x 1-0/40B wc4e3ria 141111103HR TOM, 4TO B cenbcKom X03fli;iCTBe opraHm3auki-
OHHble H TexHkivecxwe vi3meHeHAe Aeriaror ackckexT npkipoARbix ckaicropoe marioea*Hum.
PeayribTarm CeflbCKOM X031,1CTBa, ero pOrlb B 3Kcnopre ci-paHm, nocreneHHo cra131411k1 B LkeHrp
BHHMaHHA peaepebi 3Korionl4ecKoro noreHukiana CellbCKOM xo3sk'icrea.
CTaTbfl o6paukae-r BHHMaHwe Ha TO, 4T0 npwcnoco6neHkie K npkipoAkibim ycnoemem 3aBHCHT He
TOTIbK0 OT TOM, enaAeem nH Mbl HaAriexcaukkiMil meroAamki oueHKH npkipoAHmx ckaxTopoe,11110
OT onrkimaribHoro reorpaci:mvecxoro pacnpeAerieHme CenbCKOX03A N CTBeHHON npoAyKukiii,
a B nepeyio ovepeAb OT TOM, 3akikrepecoeaHbl 1114 e/AL4H111.4bIXO3FIACTBOBaHHFI (COBX0361, Koone-
parkiebi, eAHHOI1H4HYIK11) B 3TOM.
B nepeai gacrki CTaTbil aeTop, Ha OCHOBe mmeiow,ek":ice 3KOHOMH4eCK0 ‘1 H COUH01101- 144eCKOA
.
rikiTepaTypbi, Aaer TeopeniqecKylo cxemy TOM, Kaxoe BflwRHile oxaaanki coukiaribH0-3KOHOM14-
4eckae cpeAa, onpeAeneHHae CHcremok1 ynpaeneHkie xo3ei;icreamki, H mecTHae crpyicrypa
kikrrepecoe Ha oTHoweHkie CeflbCK0X0311i;iCTBeHHbIX Kooneparkieoe K HX ctm3kiko-reorpackki4ec-
KIIM OCHOBaM. BTOpaS 4aCTb cymmkipyer onbIT Aeyx npkivktHHbIX aHank130B Ha OCHOBe X03F1i4CT-
BOBaHHR Aeyx CeflbCKOX03Flil* CTBeHHbIX Kooneparkieoe C pa3Hbimki HCX0AHb1M11 ycnoekiemm.
B 3akomo4wreribHoki 4aCTH CTaTbH Aatorce BbiBOAbl H3 cpaeHeHkie LITOMB reoperkivecKok
pa3pa ő orxki C pe3yribraramw 3mnkipki4ecxkix 14ccneAoeakikik1
%pollen: Jlacno BepHaT