Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 19-36. p.
1988. 2. évf. 2. sz. pp. 19-36
LADÁNYI JÁNOS:
A FELSŐ OKTATÁS HALLGATÓI RÉTEGZÓDÉSÉNEK TÉRBENI
MEGJELENÉSE BUDAPESTEN
A nagyvároson belüli szegregáció leírására irányuló kutatások sajátos típusát
alkotják azok a vizsgálatok, amelyek nem egyszer űen az egyes társadalmi rétegek
disszimiláris területi elhelyezkedését akarják számszer űen megragadni, hanem egyes
sajátos népességcsoportok, etnikai kisebbségek, deviánsnak tekintett jelenségek stb.
s ű r ű södésének helyeit kívánják felderíteni. Tanulmányunkban a fels őoktatási rend-
szeren belüli egyenl őtlenségek 1 Budapesten belüli térbeni megjelenésének bemutatá-
sára kívánunk kísérletet tenni. Ez — a „szocialista városokban nincs szegregáció" tí-
pusú, még ma is létez ő illúziók eloszlatásán túl — azért is érdemesnek látszik, mert
míg az iskolarendszerrel és a fels ő oktatással kapcsolatos területi egyenl őtlenségek
településhálózaton keresztül megjelen ő aspektusaival kapcsolatban számos munka
készült 2 és készül, szinte semmit sem tudunk ezen egyenl ő tlenségek nagyvároson
belüli jelentkezésér ő l.
Egy korábbi munkánkban az általános iskolai rendszer bels ő rétegező désé-
nek térbeni aspektusait elemeztük Budapesten, illetve az egyik budapesti munkás-
kerületen belül. 3 Nyilvánvaló, hogy a fels ő oktatás esetében a nagyvároson belüli
lakóhelyi hátrányoknak lényegesen kisebb szerepe van a társadalmi esélyegyenl őtlen-
ségek kialakításában és konzerválásában, mint azt az alsófokú oktatással kapcsolat-
ban tapasztaltuk. (Ebben az esetben inkább csak az iskolarendszer alsóbb fokain ér-
vényesül ő hátrányok kés ő bbi jelentkezésével van dolgunk.) A fels ő oktatási rendsze-
ren belüli rétegez ődés Budapest térbeni struktúrájában való megjelenésének elemzését
ezek után leginkább azért tartottuk bemutatásra érdemesnek, mert a különböz ő fel-
ső oktatási intézmények hallgatói területi elkülönülése módjának és mértékének
elemzése alkalmas lehet a fels ő oktatási rendszeren belüli egyenl ő tlenségek illusztrá-
lására, ugyanakkor a különböz ő társadalmi csoportok Budapesten belüli szegregáló-
dásának leírásához is hasznos adalékokkal szolgálhat.
Vizsgálatunk alapsokaságát az 1978/79-es tanévben budapestí egyetemek
és fő iskolák (illetve ezek Budapesten m ű köd ő karai és tagozatai) nappali tagozatára
felvettek és el ő felvettek közül a budapesti állandó lakóhellyel rendelkez ő k képezték.
A viszonylag régi id ő pont választását kizárólag technikai okok indokolták (az adatok
így az 1980-as népszámlálás adataival, illetve e népszámlálás által rögzített állapottal,
minden nehézség nélkül összehasonlíthatók, továbbá ez a legutolsó id ő pont, amir ő l
még viszonylag használható utcajegyzékkel, alap- és munkatérképpel rendelkezünk ► .
Ladányi János :
A felsőoktatás hallgatói rétegződésének térbeni megjelenése Budapesten
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 19-36. p.
20
Ugyanakkor, a leglényegesebb tendenciák változatlansága miatt, nincs különösebb
okunk az adatok elavultságától tartanunk.
2 623 címet gy űjtöttünk össze. Ezeket egy igen részletes, elvileg Budapest
minden házát feltüntet ő , 1 200 szelvényes alaptérkép felhasználásával, munkatérképre
rajzoltuk. Ezután a különböz ő egyetemekre és fő iskolákra járó hallgatókat szimboli-
záló pontokat népszámlálási városrendezési körzetenként (ilyen 1980-ban Budapes-
ten mintegy 500 volt) összeszámoltuk, majd a kapott adatokat, a szükséges kiegészí-
tő információkkal együtt, számítógépre vittük. A módszerben rejl ő legnagyobb el ő ny
valószín ű leg az, hogy különböz ő jelenségek városon belüli csomósodási pontjainak
kimutatására, így — a vizsgált jelenség természetét ő l függ ően — el ő nyös, illetve hátrá-
nyos társadalmi pozíciók koncentrálódási helyeinek felderítésére is alkalmas. E cso-
mósodási pontok bemutatására azonban tanulmányunk keretei között két ok miatt
sem vállalkozhatunk. Egyrészt —ez irányú tapasztalataink 4 szerint — 2 500-nál sokkal
alacsonyabb esetszám Budapesten már nem teszi lehet ővé érvényes városszociológiai
következtetések levonását, ezért tanulmányi ágankénti adataink ilyen típusú elemzé-
sérő l eleve le kellett volna mondanunk. Másrészt a csomósodási pontok területi el-
helyezkedésének értelmezése egy sor városszociológiai fejtegetést, más jelenségek kon-
centrálódási körzeteinek elhelyezkedésével való összevetését tenné szükségessé, amire
csak egy kifejezetten városszociológiai jelleg ű tanulmányban vállalkozhatnánk. Itt
csak — anélkül, hogy a különböz ő koncentrálódási körzetek városszerkezeten belüli
elhelyezkedésének elemzését is elvégeznénk — az egyetemisták és f ő iskolások, illetve
a különböz ő tanulmányi ágak városon belül való asszimmetrikus elhelyezkedéséb ő l
fogunk következtetéseket levonni.
Tanulmányi ágankénti adataink alacsony esetszáma miatt, városrendezési
körzetenkénti adatainkat mindenképpen nagyobb területi aggregátumokká kellett
összevonnunk. Korábbi tapasztalataink alapján e célra clusterek kialakítása kínálko-
zott a legmegfelel ő bb módszernek. Mindenekel őtt faktoranalízist végeztünk abból
a célból, hogy megállapítsuk, mely mutatók változnak hasonlóan. Itt az a cél is veze-
tett bennünket, hogy a kés ő bbi clusteranaiízis számára lehet őség szerint csökkentett
számú „bemen ő " változót állítsunk el ő . A faktorok vizsgálata azonban azt mutatta,
hogy — mint ez az ilyen jelleg ű kísérleteknél rendre felmerül — er ős faktorok iden-
tifikálása legkülönfélébb típusú (a városrendezési körzetek beépítettségének, demog-
ráfiai és társadalmi összetételének mérésére alkalmas) változók esetén, igen komoly
nehézségekbe ütközik. A különböz ő dimenziókba tartozó változók együtteseib ő l
álló faktorok értelmezési problémáit elkerülend ő , úgy döntöttünk, hogy a cluster-
analízis alapadataiként csak a városrendezési körzetre vonatkozó 11 csoportos társa-
dalmi-foglalkozási megoszlást használjuk. Ezzel a homogén és jól értelmezhet ő vál-
tozócsoporttal m ű ködtetve a többváltozós csoportosítási eljárást, azt reméltük, hogy
a megközelít ő leg azonos társadalmi státusú városrendezési körzetek azonos cluster-
be fognak kerülni.
Mint minden hasonló eljárásnál, itt is igen lényeges problémát jelentett az,
hogyan állapítsuk meg a többdimenziós távolságok meghatározásakor az egyes válto-
zók relatív súlyait. Igazán megnyugtató eljárást persze nem sikerült találnunk. Ese-
tünkben ugyanis nincs olyan „eredményjelleg ű " változó, melyet a többi szerint cso-
portosítva megvizsgálhatnánk, hogy az egyes változók szerinti csoportosítások milyen
Ladányi János :
A felsőoktatás hallgatói rétegződésének térbeni megjelenése Budapesten
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 19-36. p.
21
mértékben magyarázzák az eredményváltozó szóródását. Ekkor ugyanis lehet őség
nyílna arra, hogy a különböz ő változók szerinti csoportosításokkal megállapított szó-
rásnégyzethányadosok egymáshoz viszonyított arányait használjuk a változók jelen-
tő ségének mérésére. Ugyanakkor elvi megfontolások is amellett szóltak, hogy egy-
forma különbségnek értékeljük két területi egység között bármely társadalmi-fog-
lalkozási csoport arányában mutatkozó azonos mérték ű különböző séget. Igy az ere-
deti, százalékos formában rendelkezésünkre álló mutatókat a szokásos módon stan-
dardizáltuk, elkerülend ő , hogy a magasabb értékek „húzzák" maguk után a clustere-
zési eljárást. A különböz ő clusterezési eljárások közül jelen esetben a számítástech-
nikai adottságok nem adtak lehet ő séget választásra. Így egyetlen, nem-hierarchikus
eljárást alkalmazhattunk. A módszerb ő l adódóan el ő re kellett döntenünk arról, hány
cluster kialakítását kívánjuk. E szám megállapítását persze nehéz lenne igazán egzakt
eljárásokhoz kötni. Jelen esetben egymástól függetlenül hét és tizenöt cluster kialakí-
tását is elvégeztettük. A kétféle eredmény elviekben nem különbözik egymástól, vi-
szont a részletességbeli különbségek amellett szólnak, hogy a 15 csoportos eljárás ered-
ményeit használjuk fel a továbbiakban.
Clustereinkr ő l el kell mondanunk, hogy ugyan — mind a városon belüli egyes
területi egységek társadalmi státusának, mind pedig ezen területi egységek város-
szerkezeti elhelyezkedésének vonatkozásában — alkalmasabbnak t ű nnek a városon
belüli társadalmi folyamatok leírására, mint a klasszikus humán ökológia által ki-
dolgozott városmodellek, illetve ezek korszer ű sített változatai, mert felhasználásuk-
kal legalább valamelyest megragadható a mások által homogénként kezelt területek
bels ő heterogenitása, a városszerkezeti elemzések szempontjából a clusteres eljárást,
mint módszert, mégis inkább közbüls ő lépcs ő nek, és nem végeredménynek tekintjük.
Ezt, egyebek mellett, az is indokolja, hogy clustereink városszerkezetileg csak abban
a sajátos, bár korántsem ritka esetben értelmezhet ő k, amikor, illetve, ahol Budapest
építési szabályozása képes volt egyes nagyobb, és területileg is összefügg ő , területek
fejl ő dését a maga sajátos eszközeivel meghatározni. 5 Mindent összevetve tehát, míg
clustereink városszerkezeti vizsgálatok céljára csak korlátozott mértékben alkalmasak,
feltétlenül alkalmasnak t ű nnek — a jelenlegi vizsgálat feladatának tekintett — terü-
leti egyenl ő tlenségek, illetve területi elkülönülések mértékének és jellegének tanulmá-
nyozására.
A clusterek társadalmi összetétele a következ ő képpen néz ki (1. táblázat).
(A táblázat összeállításához szükséges alapadatokat az 1980. évi népszámlálás foglalko-
zási és iskolai végzettségre vonatkozó mágnesszalagon tárolt, személyenkénti adatai-
ból állítottuk össze).
Mint a táblázatból látható, a 15 cluster közül háromnak (2, 11, 14) igen
alacsony a népessége. Ezért, és mivel ezekben a clusterekben egyetlen egyetemista
vagy f ő iskolás sem lakik, e clustereket a további elemzésekb ő l ki fogjuk hagyni.
A clusterek társadalmi összetételének részletes elemzésére e tanulmány keretei kö-
zött nem térünk ki, 7 csak annyit jegyzünk meg, hogy — mint ez a táblázatból is jól
látható — az egyes clusterek státusának a fizikai dolgozók aktív keres ő kön belüli
aránya meglep ő en jó közelítését adja. Ehhez hozzátehetjük azt a tapasztalatunkat,
hogy ez nemcsak olyan viszonylag nagy területek, mínt a clusterek, hanem lényege-
sen kisebb területi egységek, akár utcák, terek, vagy házak részletes adatok, illetve a
-
Ladányi János :
-
A felsőoktatás hallgatói rétegződésének térbeni megjelenése Budapesten
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 19-36. p.
22
.; 3 2 NN 7) 2, .; r
{V C ' lÍ7 f' ;
t g r s g g
q
'J • 44 40 L°. ‘1. Cn. (1.
Ch CO N CO 10 CLI co 47 LO CO CM
N
"5 S
Z13
Ó.
) N N ca Lr, .- - >t> LT)
® I.
'4 `,1
r.:1 ..-.. ;3 CÓ • r
C " 9 g; i:n cc>
-
O
a>
,
.
,. -
?-:' <`D' ,71. 2 c > 3 10>7. > ,-
. •, n
8 e'N .-'4.- N N .- ll)c>9.-g.-cO—'O . Z Z•---.• N a
0,
CO 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 Z
8 8 8 8 8 8 8 8.; 8 8 8 8 8 8 8 0
0
CO
G.
`4)
•LC
G .0
.>.
c>
Nco a> u-> O^
L C." n ni ca
CO 0 0 NCO N CO 0 N
ta.
' w CL ni ni ni ni n a' ó ó c.i.
`6> >. .o
51 '74 >. -° - co o co .- n, co n, a on co o M M LÓ ca
:-Z- 5 s' !
D> d CO.
N
,t0
.- ..- CM
,- g ,M •-.-
..; n .i
•
ai n n ó
ó ri n
N N N N N 0 L-
Ó
CN
';) C° '
'
Y a z 1n Mco n CO CO CM CO N CO M 0) CO 0) CO O
O a, :5 r'.. Ó •- L- (0 0 CLL ri á oi •w ni ai .- ó o a.
t o 10 a
. >-
z
§
2. 2
E
N M ,>. a> co co ra a co No c., Mo .-
tó ó ó ni >- o^ ni a' .- d ó d ó >S
r-
9.-
..?
-.4?. o
,-- c. 0 - co c, r4.. N ". °,.. 0 0 M N
'72 ó ó .- .- . O^ .- ó ir> ca co ó ó
CI
'É".
4:5'
g.. i 'E - a>. L0 a ca a a a. m n n. N C') CO cl. 40
n co ..- ni ó oó ni' co ó a cr> có a. co w In
:°
... 12 ő
' • -- (V .- ,- •-• .- •-. ,- N N .-
m .-
0). u). 0 0 N Cr CM N N N. N 0 CO
10 c
co g ri ni ó ^ n cri C7 co ó co - a> o
Cm N
« •
'É> cocoo0.--.cormcoca In cngoco
N N csi ea N N. C`,1 C; Ó
E
2 co el CO M O. (0 . Ok
Ti; cci M co ó ca ra co n a> M co co
N N N
w
E• n tn n^ co ó ni' m n ó ó ca' CNI ó^ CO
YL
0) 0 0 10 CO N CO N CO a0 0). 10 CO CM 01
1!.›I CO m ó a co n a. co a ca N C.) ^
cg
i; E
>n 0^ CM tn LC)
g w
CO N CO 0) a
:0
Ladányi János :
A felsőoktatás hallgatói rétegződésének térbeni megjelenése Budapesten
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 19-36. p. 23
fizikai/aktív mutató alapján mért státusa esetében is így van. Ez értelmezésünk sze-
rint azt jelenti, hogy - legalábbis a különböz ő társadalmi csoportok Budapesten való
elhelyezkedésének esetében - a társadalmon belüli legfontosabb választóvonal még
mindig a fizikai és szellemi munkát végz ő k nagy csoportjai között húzódik. 8 Ezek
után a clustereket az el ő bb említett arány szerint sorbarendezve, közöljük az egye-
temisták és f ő iskolások „megfelel ő korúak"9 közötti clusterenkénti arányait:
A fizikai dolgozók aktív keresők közötti, valamint a budapesti egyetemekre és f őiskolákra járó,
állandó budapesti lakóhellyel rendelkez ő, nappali tagozatos hallgatók 10 „megfelelő korúak—
közötti aránya clusterenként 11 (%)
Cluster Fizikai/aktív Egyetem + fő iskola (15-39 éves)
8 23,7 0,62
1 28,5 0,84
9 37,3 0,69
7 44,7 0,36
4 45,4 0,46
10 54,0 0,31
5 54,0 0,31
3 61,1 0,16
6 62,0 0,23
12 69,6 0,21
13 71,0 0,17
15 88,0 0,13
55,7 0,36
Amint az várható is volt, az egyetemisták és f ő iskolások, valamint a fizikai
dolgozók clusterenkénti aránya között igen szoros, negatív irányú összefüggés áll
fenn. Táblázatunkban ez az összefüggés csak három esetben nem érvényesül mara-
déktalanul, azonban ennek is sokkal inkább technikai, mint érdemi okai vannak.
Már említettük, hogy az egyetemisták és f ő iskolások arányát, technikai okok miatt, a
15-39 évesek számára voltunk kénytelenek vetíteni. Mint táblázatunkból látható, a
felsőoktatás nappali tagozatos hallgatóinak aránya csak a 8. („társasházi"), valamint a
7. („korábban épült, jobb lakótelepi") és a 3. („kés ő bben épült, rosszabb lakótelepi")
clusterek esetében alacsonyabb a „várhatónál". Nyilvánvaló azonban, hogy e clusterek
viszonylag alacsony korösszetétele miatt, a valóban f ő iskolás korú személyek száma
lényegesen alacsonyabb, így az egyetemisták és f ő iskolások aránya ténylegesen jóval
magasabb, mint az táblázatunkból látható.
A disszimilaritási indexek számításához felhasznált alaptáblázatunk a követ-
kező volt: (lásd következ ő oldalt)
Ebbő l összevonások révén kapjuk meg az egyetemisták és f ő iskolások clus-
terenkénti megoszlását, amit a fels őoktatásban résztvev ő összes hallgató, illetve a
„megfelel ő korúak" megoszlásaival fogunk összehasonlítani.
Ladányi János :
A felsőoktatás hallgatói rétegződésének térbeni megjelenése Budapesten
24 Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 19-36. p.
C (7
6
0 'S 0 CO, CO, co co N
r-: tri tri co O co o O •:r.
II
:17 N N 0 .7 N 0 at N ":1 o irt o
co
CO t-4 d (Ni ó eci ..- cd td ó co rS q `1.-
ti 8
z
N CO 'C 0 om CO a CO 0 LO 0 o -CZ
43.) tri tri o tr) cS
w
31 8 ??
z
N M, CO N 0). 0 "S N o o q 83
,8" tri r-: tri ó CO w
N
:0 8
z
co CO 0). Crt LO CO. 1.0 N CO 0 M M 0 C;
•S Ó^ o eei' co eci c si' ó ó cd Óó (9)
• (2
'' O 11
o. .- z
—
E
+ N
1;
co co LO . co, a O o 0 e:3
a) N •—• Nr 0) Nr Ó C6
t c>,,. 8
Y w
w s- ,-, s- .a. 0 co N N Lo N C» °S O tr)
o
cS (ti ed .- . cd r- cd r- ó ri cS o .y.
M 0 II
Z
Wcr O.1 s— CO. M. M CO. 0 M
1—
O N
M 0 0
(0 . 0 c6 0) — Lri 0 Lri 00 ó á c q r-• z
‘- 8 r
M"- Z
rs, O est eq Ch (3). eq. 0.
M C6 L6 Nr M M (6 .
N cci •— —
N Csl
.0
---
s— CO N O (2) el:. CO N e1' O EB
O 0 N co
N NO 91)
Z
O LO M CO LO cD NMOM O 572,
cc
csi O g
-Co
O 1£) °. ° "". ° Cq 0 ":;3
ici co I-. Oo: cri O — r M u
Ö o-
2 2—s-
to
O Cst 03 ° 03 0 „,
c`4
Csi Ó s— N. Ó '8,
1
0
Z
(N= 108)(N=1 5 09 )(N =25 1)
N N CO CO Cfl. CO 0 0 tO,
,
deo crico
N N 0
0 N M M r..„ ao 0
o N s— Ó s— er
N M O
CO N er M CO 0 0 0 CO Ll") q
CO cri r: cci co ó ó ó c., cci" o
N M .-- 0
co --s cl (1 '-' 01 CO CO . CO.. c s. (:::.. ;1-
._ ? c: 5. o.
Co .— c.') c-i. .,:i r..: ,— o
Y c.') co o
E ''' 2
a)
..,
a)
W Lr) co szt el' N 0 0„ r--.. r- 0 $
> cCi. ci. (O r,-) .— o N r-i ó .4.
cr) N a 0 „
CO Co •— Z
Lo co_ ..-, r...„ co N CO CO LO N CO 0 W
1— M co co tri a. M ó ,— Lo ó Zi.
—I C`J M n
W •-- Z
w m ig co, co — Ln a o a N 0, • )
tr.
C/f CID CO LI) Cs CV ,— 0 s— a o t,,, )
O N o ,,
— ......
z
Közvet len term e lés irány ít ó
É
Co
Beta n ított mu n kás
N
Eg yéb sze l lem i
Vezető á ll ású
Szakmu n kás
Y f0
1°
,,
E E .0
., .77
g 171
:0 :0
Ladányi János :
A felsőoktatás hallgatói rétegződésének térbeni megjelenése Budapesten
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 19-36. p.
28
ség ű állami lakásokat, és új, társasházi és öröklakásokat tömörít ő clusterekben is vi-
szonylag magas arányban fordulnak el ő .
A felsőoktatási rendszer bels ő rétegez ődésével foglalkozó, már idézett tanul-
mányunk egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy az igazán jelent ős eltérések
nem a közgazdasági, illetve m űszaki pályára felkészít ő felsőoktatási intézmények, ha-
nem a közgazdasági, illetve m űszaki jelleg ű felsőoktatási intézmények közül az egye-
temek és f őiskolák között voltak. Most azt is meg fogjuk vizsgálni, hogy hogyan ala-
kulnak ezek a különbségek más — többé-kevésbé szintén egy-egy pályára való felké-
szülési alternatívát reprezentáló — egyetemek és f ő iskolák esetében is. Vizsgálatunkat
ismét a már ismert indexek felhasználásával fogjuk elvégezni.
A hasonló képzési irányú budapesti egyetemek és főiskolák, állandó budapesti lakóhellyel
rendelkező, nappali tagozatot hallgatóinak területi elkül őnülését kifejező
disszimilaritási indexek
SOTE — Egészségügyi F ő iskola 22,5
BME — M ű szaki jelleg ű fő iskolák 18,3
ELTE — Pedagógiai jelleg ű fő iskolák 18,0
MKKE — Közgazdasági jelleg ű fő iskolák 15,5
Első pillantásra felt ű nik, hogy még a legalapsonyabb státusú egyetemek
hallgatóinak „megfelel ő korú" lakónépességt ő l való elkülönülése is er ősebb volt an-
nál, mint ami az egymástól leginkább elkülönül ő , hasonló képzési irányú egyetem
és fő iskola között megfigyelhet ő . Továbbmenve, az is látható, hogy — a korábban
elmondottaknak megfelel ően — legkevésbé a közgazdasági egyetem, illetve a közgaz-
dasági jelleg ű fő iskolák hallgatóinak lakóhelyei különülnek el egymástól, ami újabb
bizonyítéka annak, hogy — legalábbis, ami ezen intézmények hallgatóinak társadalmi
összetételét illeti — a budapesti f ő iskolák közül ezek az intézmények tekinthet ő k
leginkább „egyetemi szint űnek".
Még egyszer hangsúlyozni szeretnénk, hogy számításaink során nem minél
nagyobb területi egyenl őtlenségre utaló elkülönülések kimutatását, hanem — elvileg —
hasonló pályákra való alternatív felkészülési módokat reprezentáló intézmények ada-
tainak összevetését tekintettük feladatunknak. (Az egyetemek és f ő iskolák csoport-
jainak kialakításánál persze — els ősorban a nagyon alacsony esetszám elkerülését
célzó — technikai kényszer űségek is vezettek bennünket.) Az eltérések nyilvánvalóan
lényegesen nagyobbak lennének, ha az indexek számításánál egyfel ő l például a SOTE
Általános Orvostudományi Karának adatait nem vontuk volna össze a másik két kar
adataival, vagy például az ELTE Bölcsészettudományi Karának adatait külön szere-
peltettük volna. Másfel ő l, szintén az eltérések növekedésének irányába hatna, ha pél-
dául a meglehet ősen alacsony társadalmi összetétel ű Pénzügyi és Számviteli F ő iskola
hallgatóinak lakóhelyét mondjuk nem a Külkereskedelmi F ő iskola hallgatóinak lakó-
helyével összevontan vizsgálnánk. Annál inkább figyelemre méltóbb, hogy ezek az
eltérések kivétel nélkül nagyobbak, mint amelyek a különböz ő képzési irányú, de
egyaránt egyetemi státusú intézmények területi elkülönüléséb ő l adódnak:
Ladányi János :
A felsőoktatás hallgatói rétegződésének térbeni megjelenése Budapesten
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 19-36. p.
29
A budapesti egyetemek állandó budapesti lakóhellyel rendelkez ő, nappali tagozatos
hallgatóinak területi elkülönülését kifejez ő disszimilaritási indexek
Állatorvosi + Kertészeti Egyetem — MKKE 13,5
Állatorvosi + Kertészeti Egyetem — SOTE 12,9
Állatorvosi + Kertészeti Egyetem — ELTE 11,4
Állatorvosi + Kertészeti Egyetem — BME 11,1
M KKE — BME 10,7
MKKE — SOTE 10,4
E LTE — BME 10,0
SOTE — BME 9,1
E LTE — MKKE 8,5
ELTE — SOTE 4,4
Az egyetemi státusú intézmények viszonylag alacsony mérték ű elkülönü-
lése azon korábbi állításunk újabb alátámasztásának tekinthet ő, hogy az egyetemek
és főiskolák a magyar fels ő oktatási rendszerben általában hierarchikus módon vi-
szonyulnak egymához. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az egyetemi hallgatóknak a f ő -
iskolásoktól való elkülönülése, azon — a fels őoktatási rendszer fent említett sajátos-
ságából adódó — racionalitás térbeni megjelenésének fogható fel, ami legérthet őbben
talán a „mindegy fiam, hogy mit tanulsz, csak egyetemre menjél" tipikus kijelentéssel
illusztrálható.
A különböző képzési irányú f ő iskolák területi elkülönülése újabb adalékul
szolgálhat ahhoz a korábban tett megállapításunkhoz, hogy a közgazdasági jelleg ű
fő iskolák (legalábbis a Budapesten m ű köd ő ilyen fő iskolák állandó budapesti lakó-
hellyel rendelkez ő ) hallgatóinak társadalmi összetétele inkább az egyetemi, mint a
f ő iskolai hallgatókéhoz hasonlatos. Ezzel magyarázható a közgazdasági jelleg ű f ő is-
kolák többi f őiskolákkal szembeállított disszimilaritási indexeinek viszonylag magas
— az egyetemista és f ő iskolás közgazdászhallgatók elkülönülésénél is magasabb — ér-
téke, továbbá a többi f ő iskola egymástól való elkülönülésének viszonylag alacsony
szintje:
A különböző jellegű budapesti főiskolák állandó budapesti lakóhellyel rendelkez ő,
nappali tagozatos hallgatóinak területi elkülönülését kifejez ő disszimilaritási indexek
Közgazdasági jelleg ű fő iskolák — Egészségügyi F ő iskola 19,9
Közgazdasági jelleg ű fő iskolák — M ű szaki jelleg ű fő iskola 15,8
Közgazdasági jelleg ű fő iskolák — Pedagógiai jelleg ű fő iskola 15,6
Egészségügyi F ő iskola — Pedagógiai jelleg ű fő iskola 14,9
M ű szaki jelleg ű fő iskolák — Pedagógiai jelleg ű f ő iskola 12,1
Egészségügyi F ő iskola — M ű szaki jelleg ű f ő iskola 11,1
A budapesti egyetemisták és f ő iskolások területi elhelyezkedésével kapcso-
latos adataink ismertetését a fels őoktatási hallgatók egy sajátos csoportja, a fels ő-
oktatási statisztikában „a 3/1968. MM. sz. rendelet 17. §. 2. pontja alapján felvet-
tek" területi elkül ő nülésének bemutatásával zárjuk. Ez az igen leleményes kategória
Ladányi János :
A felsőoktatás hallgatói rétegződésének térbeni megjelenése Budapesten
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 19-36. p.
30
az ún. „érmesek" csoportját „jelöli", azokat, akiknek szülei valamilyen, a felvételinél
elő nyt jelent ő kitüntetéssel rendelkeznek. Arányuk a legutóbbi években fokozatosan
csökken, az 1977/78-as tanévben a nappali tagozatos, I. évfolyamos hallgatók körében
még 2,0, 1984/85-ben már csak 0,9 % volt. 14 Csak budapesti lakóhely ű hallgatókat
tartalmazó mintánkban ez az arány 2,2 % volt. Intézményenkénti megoszlásuk a kö-
vetkező képpen alakult:
A budapesti egyetemekre és főiskolákra járó, állandó budapesti lakóhellyel rendelkez ő,
nappali tagozatos hallgatók, valamint az ezek közül „érmesek" megoszlása intézménytípusonként
(%)
„É rmesek" Összesen
ELTE 19,0 16,9
MKKE 19,0 6,1
SOTE 17,2 14,4
BME 6,9 17,7
Állatorvosi + Kertészeti Egyetem 8,6 4,3
Egyetemek összesen 70,7 59,4
Pedagógiai jelleg ű fő iskolák 1,7 11,6
Közgazdasági jelleg ű fő iskolák 17,2 10,2
M ű szaki jelleg ű fő iskolák 10,4 15,3
Egészségügyi F ő iskola — 3,5
F ő iskolák összesen 29,3 40,6
Mindösszesen 100,0 100,0
(N = 58) (N = 2623)
Az alacsony esetszám miatt el kell tekintenünk az adatok ennél részletesebb
ismertetésétő l. A szegregációs indexek értelmezése miatt mégis meg kell említenünk,
hogy az E LTE-en csak a Jogi és f ő leg a Bölcsészettudományi Karon, a SOTE-n kizá-
rólag az Általános Orvostudományi Karon fordultak mintánkban el ő „érmesek".
Hasonló tendencia bontakozott ki a f ő iskolások esetében is, az „érmes" f őiskolások
mintegy fele a Külkereskedelmi F ő iskolára járt.
Az alacsony esetszámok miatt az „érmes" egyetemisták és f ő iskolások adatait
kénytelenek vagyunk együtt elemezni.
Mint látható, az „érmesek" leginkább az 1. („jó tanácsi lakásos és társas-
házas") és a 8. („társasházas") clusterben felülreprezentáltak. Átlagosnál valamivel
nagyobb arányban laknak még a 10. clusterben (ahová — egyebek mellett — a régi
munkáskolóniák legnagyobb része is került), valamint a 7. („korábban épült, jobb
lakótelepi") clusterben. Átlagossal pontosan megegyez ő arányban fordultak el ő a 3.
(„kés ő bben épült, rosszabb lakótelepi") clusterben. A város fennmaradó részeiben
alulreprezentáltak.
Ladányi János :
A felsőoktatás hallgatói rétegződésének térbeni megjelenése Budapesten
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 19-36. p. 31
Ladányi János :
A felsőoktatás hallgatói rétegződésének térbeni megjelenése Budapesten
32 Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 19-36. p.
A budapesti egyetemekre és f őiskolákra járó, állandó budapesti lakóhellyel rendelkez ő,
nappali tagozatos hallgatók, valamint az ezek közül „érmesek" megoszlása clusterenként (%)
Cluster „É rmesek" Összesen
8 10,3 7,0
1 24,2 15,4
9 13,9 15,0
7 12,1 11,9
4 10,3 11,6
10 8,6 6,7
5 8,6 10,6
3 6,9 6,9
6 3,4 10,0
12 — 0,2
13 1,7 4,6
15 — 0,1
Összesen 100,0 100,0
IN = 58) (N = 2 623)
A „megfelel ő korú" lakónépességt ő l való elkülönülésüket kifejez ő szegregá-
ciós index értéke 32,6. Ez — annak ellenére, hogy az alacsony esetszám miatt az egye-
temista és f ő iskolás „érmesek" adatait együtt voltunk kénytelenek kezelni — lényege-
sen magasabb érték annál, mint amit a legmagasabb státusú SOTE elkülönülésére
kaptunk.
Végül, mintegy a korábban bemutatott területi elkülönülések értelmezésé-
nek megkönnyítése érdekében, a magyar oktatási rendszer hierarchiájának csúcs-
pontján elhelyezked ő egyetemisták és f őiskolások szegregálódásának bemutatása
után, röviden szólnunk kell az iskolai hierarchia legalján elhelyezked ő kisegítő iskolá-
sok 15 területi elhelyezkedésér ő l is. Anélkül, hogy e kérdés részletes ismertetésére e
tanulmány keretei között vállalkozhatnánk, megemlítjük, hogy a kisegít ő iskolások,
illetve az egyetemisták és f ő iskolások lakóhelyeit részletesen ábrázoló két térkép
első pillantásra egymás komplementerének t ű nik. Az is elmondható továbbá, hogy
igen nehéz lenne a legalacsonyabb és legmagasabb státusú területek körülhatárolása
céljából olyan mutatókat konstruálni, amelyek a fels őoktatás hallgatói, illetve a ki-
segítő iskolások tömörülésénél jobban jeleznék az egyes területek státusát. A kise-
gítősök koncentrálódása igen pontosan mutatja meg, hol helyezkednek el a város leg-
inkább leromlott területei, hol találunk szegénytelepeket, s őt még olyan viszonylag
enyhe különbségeket is megmutatnak, hogy egy lakótelep különböz ő lakásosztályok-
ba tartozó, de egyébként homogén lakásállományán belül, hol laknak azok, akik egy
szegénytelep szanálása nyomán itt jutottak tanácsi bérlakáshoz.
Vizsgáljuk meg ezután a kisegít ősök clusterenkénti elhelyezkedését is.
Az eddig elemzett megoszlásokkal szemben, a kisegít ő iskolások az alacso-
nyabb státusú clusterekben felülreprezentáltak. Figyelemre méltó, hogy még a 3.
(„kés ő bben épült, rosszabb lakótelepi") clusterben is átlagosnál kisebb gyakoriság-
gal fordulnak el ő . A „megfelel ő korúaktól" való elkülönülést kifejez ő szegregációs
index értéke 11,9. Ezt itt nehezen tudjuk értékelni, mert ebben a fejezetben eddig
egyetlen esetben sem tapasztaltunk alacsonystátusú körzetek irányába végbement
Ladányi János :
A felsőoktatás hallgatói rétegződésének térbeni megjelenése Budapesten
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 19-36. p.
33
Az 1978/79-es tanévben budapesti kisegít ő iskolákba járók
és a 0-14 évesek megoszlása clusterenként (%)
Cluster Kisegítő sök 0-14 évesek
8 1,7 4,7
1 3,2 5,5
9 5,5 6,5
7 10,7 13,3
4 7,0 7,3
10 6,4 6,2
5 12,8 11,1
3 19,0 21,7
6 19,1 14,1
12 1,5 0,4
13 12,2 8,9
15 0,7 0,3
2 0,1 —
14 0,1 —
Összesen 100,0 100,0
IN = 3 310) (N = 369 415)
elkülönülést. Az egyetemisták és f ő iskolások, valamint a kisegít ő iskolások közötti
szegregációs index értéke 33,2. Ez lényegesen magasabb míndegyik olyan értéknél,
amit az egyetemisták és f ő iskolások területi elkülönülésének mérése során kaptunk.
Ugyanakkor újabb oldalról világítja meg azoknak az érveléseknek a megalapozatlan-
ságát, amelyek a kisegít ő iskolások iskolarendszeren belüli elkülönülését — a ter-
mészettudományok legalapvet ő bb szabályait is felrúgó — „természettudományos"
érvekkel, vagy „igen sajnálatos, de szórványos és véletlen hibákkal" igyekeznek nem
els ő sorban társadalmi problémának feltüntetni.
Ebben a tanulmányban mindössze a fels ő oktatás hallgatói Budapesten belül
való területi elkülönülésének bemutatására vállalkoztunk és nem tekintettük felada-
tunknak a területi elkülönülés módjának városszerkezeti értelmezését. Egyébként is,
mint említettük, területi egységekként használt clustereink erre csak korlátozott mér-
tékben alkalmasak. Mindezek figyelembevételével ajánljuk tehát végül az olvasó fi-
gyelmébe az „érmesek", az egyetemisták, a f ő iskolások, az „átlagpopuláció", vala-
mint a kisegít ő iskolások által leginkább felülreprezentált clusterek területi elhelyez-
kedését különböz ő - jelölésekkel megkülönböztet ő térképünket.
JEGYZETEK
1 A magyar fels ő oktatási rendszer bels ő rétegz ődésével egy másik tanulmányunkban foglal-
kozunk. (Ladányi János: Rétegz ődés és szelekció a felső oktatásban. — Valóság, 1987. 6.1
2. A felső oktatási rendszerrel kapcsolatos területi egyenl ő tlenségekrő l lásd: Nemes Nagy Jó-
zsef szerk.: A fels őoktatás területi kapcsolatai. Fels ő oktatási Pedagógiai Kutatóközpont.
Budapest, 1980.
3. Ladányi János — Csanádi Gábor: Szelekció az általános iskolában. Magvet ő Kiadó. Budapest,
1983.
4. E módszert — Csanádi Gáborral közösen végzett kutatásaink során — más jelenségek terü-
Ladányi János :
A felsőoktatás hallgatói rétegződésének térbeni megjelenése Budapesten
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 19-36. p.
34
leti elhelyezkedésének elemzésére is alkalmaztuk. Az e fejezetben található elvi és mód-
szertani megállapítások legnagyobb része is közös munkánk eredménye.
5. Részletesebben írtunk err ő l egy korábbi tanulmányunkban: Csanádi Gábor — Ladányi Já-
nos: Módszertani kísérlet a Budapesten belül érvényesül ő területi-társadalmi egyenl ő tlensé-
gek megragadására. VÁTI, Budapest, 1984. kézirat.
6. A budapesti városrendezési körzetek intézeti háztartások nélküli aktív és inaktív keres ő
lakónépességéb ő l számított adatok.
7. Lásd err ő l Csanádi Gábor — Ladányi János: i.m.
8. Mint a táblázatból látható, lényegében ugyanez mondható el a nyugdíjasok — technikai
kényszer ű ségb ő l — iskolai végzettség szerint kategorizált csoportjára is.
9. „Megfelel ő korúnak" — szintén kényszer ű ségbő l — a 15-39 éveseket kellett tekintenünk.
Ez azonban a clusterátlagokat — kontrollszámításaink szerint (a számításokat a 0-14 és a
40-59 évesek arányaival számolva is elvégeztük) — csak a homogén demográfiai összetétel ű
területeken (a két „lakótelepi" és a „társasházas" clusterben), a szegregációs indexeket pe-
dig szinte egyáltalán nem érintette.
10. Itt, és a továbbiakban, az egyszer ű ség kedvéért mindig ezt az elnevezést fogjuk használni
alapsokaságunk (ennek leírását lásd a fejezet elején) pontos, de igen körülményes és hosz-
szadalmas megjelölése helyett. Ez az eljárás egyébként sem tekinthet ő teljesen helytelen-
nek, hiszen nincs különösebb okunk azt feltételezni, hogy alapsokaságunk városszerkezeti
elhelyezkedés és társadalmi összetétel tekintetében nem elég jó id ő beni „mintája" a buda-
pesti egyetemistáknak és f ő iskolásoknak.
11. Itt, és a továbbiakban mindig, „üres" clusterek nélkül.
12. Mint ismeretes, két társadalmi réteg eloszlásának különbségét, a leginkább elterjedt Duncan-
féle szegregációs index felhasználásával úgy kapjuk meg, ha összegezzük az egyes területi
egységekre jutó réteghányadok különbségei abszolút értékeinek a felét. Képletben:
2 j.1 xi X(i I
szegregációs indexnek olyan értelmezés is adható, hogy az összehasonlításban szerepl ő
két népességcsoport hány százalékának kellene a számítás alapadatait képez ő területi egy-
ségek között lakóhelyet változtatni, hogy a két vizsgált népességcsoport területi eloszlása
megegyezzen egymással.)
13. Orvostovábbképz ő Intézet Egészségügyi F ő iskolai Kar.
14. Az adatok a Statisztikai Tájékoztató, Fels ő oktatás c. M ű v. Min. kiadvány megfelel ő évi
köteteinek 46., illetve 48. oldalairól származnak.
15. A kisegít ő sök iskolai hierarchiában elfoglalt helyér ő l részletesen írtunk egy korábbi mun-
kánkban: Csanádi Gábor — Ladányi János — Ger ő Zsuzsa: Az általános iskolai rendszer
belső rétegz ő dése és a kisegít ő iskolák. — Valóság. 1978. 6. szám.
Köszönetet szeretnék mondani Polinszky Máriának és Dobi Jánosnénak, akik a térkép rajzolásá-
ban, Antal Lászlónak és Heged ű s Lajosnak, akik az adatok feldolgozásában voltak segítségemre.
IRODALOM
BEYNON, R.D.: Budapest: An ecological study. = Geographical Review. 33.
BURGESS, E.W. 1929: Urban areas. I n.: Smith, T.V. — White, L.D. leds.): Chicago: An experiment
in social science research. The University of Chicago Press, Chicago.
CSANÁDI G. — LADÁNYI J. — GER Ő ZS. 1978: Az általános iskolai rendszer bels ő rétegz ődése és
a kisegít ő iskolák. = Valóság, 6.
CSANÁDI G. — LADÁNYI J. 1984: Módszertani kísérlet a Budapesten belül érvényesül ő területi-
társadalmi egyenl ő tlenségek megragadására. VÁTI. Budapest. (kézirat)
LANGSCHAT, J. 1985: Soziale und raumliche Ungleichheit in Warschaw. Christians Verlag. Ham-
burg.
Ladányi János :
A felsőoktatás hallgatói rétegződésének térbeni megjelenése Budapesten
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 19-36. p. 35
DUNCAN, O.D. — DUNCAN, B. 1973: Lakóhelyi szegregáció és foglalkozási rétegz ő dés. In: Sze-
lényi Iván (szerk.): Városszociológia. KJK, Budapest.
EKLER D. — HEGEDÜS J. — TOSICS I. 1980: A városfejl ődés társadalmi-térbeli összefüggései
Budapest példáján. I—III. BVTV. Budapest.
FARIS, R.E.L. 1967: Chicago Sociology: 1920-1932. University of Chicago Press. Chicago.
FRENCH, R.A. — HAMILTON, F.E. 1979: Is there a socialist city? In.: French, R.A. and Ha-
milton, F.E. (eds.): The socialist city. John Wiley and Sons, New York.
G ISSER, R. 1969: Ökologische Segregation der Berufschichten in Grössstclten. In.: Rosenmayr,
L. — Hollinger, S. (eds.): Soziologieforschung in Österreich. Verlag Hermann Böhlhaus.
Wien — Köln — Graz.
HOYT, H. 1939: The structure and growth of residential neighborhoods in American cities. Federal
Housing Administration. Washington.
JOHN, J. — SCHMIDT, C. — SCHRAG, C. 1947: The measurement of ecological segregation. =
American Sociological Review. 12.
JOHNSTON, R.I.: Residential area characteristics; Research methods for ldentifying urban sub-
areas. Social area analysis and factorial ecology. In.: Herbert — Johnston (eds.): Social
areas in cities. John Wiley and Sons. New York.
KAUFMANN, A. 1966: Demografische Struktur und Haushalts- und Familienformen der Wiener
Bevölkerung. Phil. Diss. Wien.
KEMÉNY I. 1975: A budapesti cigányokról. = Valóság, 5.
LADÁNYI J. — CSANADI G. 1983: Szelekció az általános iskolában. Magvet ő Kiadó, Budapest.
LADÁNYI J. 1987: Rétegz ődés és szelekció a fels ő oktatásban. = Valóság, 6.
NEMES NAGY J. (szerk.) 1980: A fels ő oktatás területi kapcsolatai. Fels ő oktatási Pedagógiai
Kutatóközpont. Budapest.
OR FIELD, G. et. al. 1984: The Chicago study of access and choice in higher education. University
of Chicago.
PARK, R.E. — BURGESS, E.W. — McKENZIE, R.D. 1968: The city. University of Chicago Press.,
Chicago and London.
PROBÁLD, F. 1974: A study of residential segregation in Budapest. = Annales, IX. Budapest.
ROBSON, B.T. 1969: Urban social areas. Oxford University Press.
ROOF, W.C. — VAN VALEY, T.L. 1972: Residential segregation and social differentiation in
American urban areas. Social Forces. 51.
SCHWIRIAN, K.P. 1972: Analytical convergence in ecological research. In.: Sweet. D.V. (ed.):
Models of urban structure. Meath, Levington Mass.
SZELÉNYI I. 1974: Urbanizáció és az életmód alakulása Budapesten. Tanulmányok Budapest
múltjából. XX. Budapest.
TAEUBER, K. — TAEUBER, A. 1965: Negross in cities. Aldine, Chicago.
TEUTEBERG, J.H. (ed.) 1983: Urbanizierung in 19 und 20 Jahrhundert. Historische und Geogra-
phische Aspekte. Böblan Verlag, Köln, Wien.
THRASCHER, F. 1929: The gang. University of Chicago Press. Chicago.
UYEKI, E.S. 1964: Residential distribution and stratification, 1950-60. = The American Journal
of Sociology, Vol. 69.
WILMOTT, P. 1966: Adolescent boys of East London. Penguin Books Ltd.,
ZORBAUGH, G. 1928: The Gold Coast and the Slum. University of Chicago Press, Chicago.
LADÁNYI, JÁNOS
THE SPATIA L ASPECTS OF STRATIFICATION AMONG BUDAPEST STUDENTS
Summary
An attempt is made in the present paper to highlight the spatial aspect of inequalities within
the system of higher education. Analysing the way and proportions of spatial segregation among
Ladányi János :
A felsőoktatás hallgatói rétegződésének térbeni megjelenése Budapesten
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/2. 19-36. p.
36
students of various universities and colleges can illustrate not only the inequalities within the
system of higher education but can also provide useful contribution to knowledge on the segrega-
tion of various social groups in Budapest. The population of the survey: first year students at Buda-
pest universities and colleges with a permanent residence in Budapest. (They, almost without
exception, lived together with their parents in the same apartment.) 2,626 addresses were collected
and were represented on a very detailed city map. The number of students of various universities
and colleges ere aggragated by census planning tracts (amounting to some 500 in Budapest in
1980) and these data, together with the necessary additional information were analysed by com-
puter: clusters were made on the basis of the social composition of the population by census tracts
and it was found that the number of students related to the number of residents in the relevant
age group was the highest in the most prestigious clusters and students were the most under-
represneted in areas with the lowest status. It could be also established that clustering in better
positions within the system of higher education corresponds to segregation in favourable positions
within the city structure. Analysing this isolation by indices of segregation or dissimilarity we
concluded that the hierarchy generated by spatial segregation and the hierarchy produced by social
distances actually coincide. The study could therefore point at a new aspect of the existing
hierarchy within the Hungarian system of higher education and could highlight the characteristic
feature of this hierarchy.
Translation by Eta Daróczy
RHOW:
11POCTPAHCTBEHHOE r1OFIBI1EHME CTPATMCDHKAUM11 CTY/:XEHTOB YHMBEPCMTETOB
M BY3OB B 5YPAilEWTE
(Pe3lome)
HaCTOFILLkafi CTaTbS Hanaraer re HeCOOTBeTCTBHR B cmcreme BbICWeTO 06pa3oBaHLin, Koropbie
npomensKyrwl 8 crparHckHKawikt CTyAeHTOB yHmeepcwreroe H Apyrkix By3OB 13 ByAalleWTe.
AHaf11,43 merop,a N mepbi reppiiropHanbHoA cerperaLI,M1 CTyAeHTOB pa3HbIX By3OB mo>Ker npown-
mocrpHposarb pa3Hble no4xoAbi K ebicwemy o6pa3oeaHmo H nocny*Hrb AOrlOnHeH wenn K eon-
pocy cerperauwm pa3Hbix o6u4ecreeHHbix rpynn B 6yAanewre. OcHoey Ami aHanH3a ;:kano
HameHeHHe cocraea nepeoKypcHHKoe AHeBHbIX orp,eneHmi;i 6yAaneurcKmx yHmeepcwreroe
H Apyrkix By3013, Hmelowffix 6yAanewrcKoe nocroaHHoe MeCTO*NTenbCTBO. ece OH14
>K1413yT emecre CO CBOHMH p0AHTeARMH.) np14 nomouoi ,ueranHoi7tocHoeHcA Kaprbi 2623 co6paH-
HbIX a4peca HaHeceHo Ha pa6o4yK3 Kapry. 41,anee, TOL1KH, cmmeonH3Hpyfouoie cryneHroe pa3 -
Hblx ey30e, 6binH noAc4wraHbi no nepenwcHbim pa'HoHam 6naroycrpo'Hcrea (e 1980-M rogy 14X
6611'10 500), a AaHHble, emecre C AonorivioTeribribimin cee,r4eHwfimm, 6binki BBeAeHbl B Bb1411CIIH-
Teribwoo mauiHy. nocne aHani43a Knacrepa, 4:)opmkipoeaHHoro Ha ocHoee o6uxecreeHHoro
cocraea pai:toHoe, mo»cem cKa3arb, 4T0 nponopums crynewroe npeebicHna nponopumo Hacene-
H14,1 cooreercrayioutero Bo3pacTa NMBHHO B Knacrepax camoro BbICOKOXO craryca, a Ha reppu-
opHax camoro H143K01-0 craryca 6bina HeAopenpe3eHrwpoeaHa 6eonbwe ecero. Mbi ycraHo-
ekinki, wro ynnorHeHme e 6onee 6naronpliRrHbie n0311141451 eHyrpm cHcrembt ebicwero o6pa3oea-
HLIA cooreercreyer cerperaukw e 6onee 6naronpHATHbie no3Hwiki eHyrpH crpyicrypbi ropoAa.
flpoaHanm3Hpoeas ynnoTHeHme C nomoutwo AHCCY1M141111THBHbIX IATIH cerperaoHoHHbix HHAeK-
COB, Mbl npownH K emeo4y, 4T0 mepapxkin, co3AaHHan reppwropHanbHoi:i cerperaumei ,"1, npaKrm-
HecKH coena4aer C Hepapxwei7i, ebipucoeblealowei.kn no o6wecreeHHbimin paccronHkinm. Bce
3TO oceewaer Tor caKT, vro 8 BeHrepcKom ewcwem o6pa3oeaHHH Hmeercn TaKan Hepapxkin,
xapaK-rep KoropoH nponennercs B HOBOM acneKre.
ilepesen: flacno Septun