Tér és Társadalom 2. évf. 1988/1. 106-108. p.


       KRÓNIKA




       „REFORM ÉS TÁRSADALOM""
       (A Fiatal Szociológusok I. Konferenciája. Budapest, 1987. március)




                  A reform talán egyike napjaink újságcikkeiben leggyakrabban el ő forduló szavaknak.
       A konferencia rendez ő i nem csupán a divatot kívánták követni a cím meghirdetésével, hanem
       valóban teret biztosítottak mindazoknak a fiatal társadalomkutatóknak, akik a reformnak a társa-
       dalmi lét különböző szintjein lecsapódó hatását felmérték és eredményeiket elhozták ide, a nagy-
       számú hallgatóság elé.
                  A cím sejtetni engedte: a sokszín ű ség lesz a tanácskozás f ő jellemz ője. A reform szó
       önmagában biztosíték arra, hogy sokféle gondolatot — esetleg egymásnak ellentmondókat is —
       lehessen általa felvonultatni. Az egyik el ő adó megjegyezte: ez a kifejezés (reform) egyre inkább
       „blanketta-szerz ődéssé" válik, ahol a nyomtatvány üresen hagyott részeibe mindenki maga írja be a
       saját elképzeléseit. A sokféleség jelentkezett a témaválasztásban és az alkalmazott módszerekben is.
                  Empirikus, többszáz f ős mintán nyugvó vizsgálat elemzését ő l a logikai úton kikísérle-
       tezett modellekig terjedt a skála. Több éve együtt dolgozó kutatócsoport éppúgy színre lépett
       az eredményeivel, mint a magányos gondolkodó.
                  Első ként említem a reform által legközvetlenebbül érintett területek kutatóinak meg-
       állapításait. VÁSÁRHELYI MÁRIA (Tömegkommunikációs Kutató Központ) egy, a lakosság
       reformról alkotott elképzeléseit felmér ő vizsgálat eredményeit ismertette. Egy elgondolkodtató
       adat: a lakosság 38 %-ának semmi sem jut eszébe arról a szóról, hogy reform. Akiknek eszébe is
       jut valami, azoknál is nagyon széles körben mozognak az elképzelések. A gazdasági reform na-
       gyobb helyeslésre talált, mint a politikai, mivel ez utóbbit a megkérdezettek többsége összeegyez-
       tethetetlennek vélte a szocializmus alapelveivel. Arra a kérdésre, hogy melyik terület igényli a leg-
       gyorsabban reformok végrehajtását, az oktatási rendszert jelölték meg a legtöbben. A politikai
       rendszert utolsóként említették.
                 BALÁZS ÉVA (Oktatáskutató Intézet) a társadalmi reform és az oktatási reform ösz-
       szefüggéseirő l szólt. Az 1985-ben elfogadott oktatási törvényben esélyt lát arra, hogy az oktatási
       intézmények a nagyobb önállóság birtokában nyitottabbá váljanak.
               GÖMÖRI ANDRÁS (ELTE ÁJK Politológiai Csoport) a politikai rendszer tagoltságát,
       reformmal való kapcsolatát elemezte. Élénk érdekl ő dés kísérte a társadalom politikai tagoltságá-
       ról szóló fejtegetéseit. A reformhoz való viszony alapján nyolc típusba osztotta az értelmiséget.
       A típusképzés alapjául valamely irodalmi, társadalomelméleti, gazdasági folyóirat eszmeköréhez
       való tartozás szolgált. Megállapításai er ősen hipotetikus jelleg ű ek. Az Alföld és a Tiszatáj köré
       szerveződött népies irányzattól a HVG által tömörített piacgazdaság- és reformpártiakon keresz-
       tül a Társadalmi Szemle által jelzett lojális marxistákig ívelt a csoportosítása.
                     BOZÓKI ANDRÁS (ELTE ÁJK Jogszociológia Tanszék) elméleti kategóriákból felépü-
        l ő el ő adásában a konszolidáció fogalmát boncolgatta. Az átmenetiségben jelölte meg a fogalom
        lényegét, és ennek bizonyítására felvázolt egy modellt, melyben a konszolidáció a hadiállapot és a
       békeállapot közötti sávban helyezkedik el. A hadiállapot lehet nyílt, vagy látens. A békeállapot
       tartalmát a konszenzus adja, mely pozitív, — az egyik megközelítés szerint — ha a társadalomban
       a politikai hatalom nincs olyan állapotban, hogy a társadalomból kikényszerítse a követést (legi-
       timáció). A negatív konszenzus a kölcsönös lemondások rendszerére épül. Majd a fenti kategó-
       riák segítségével a magyar társadalom 1945 utáni fejl ődését elemezte az el őadó. A több mint 40
       év történetében két id ő szakot jelölt meg, amelyek a konszolidáció éveinek tekinthet ő k (az 1949-
        1956 és az 1957-1962 közötti évek). Az 1962 utáni id őszakot — véleménye szerint — a negatív
        konszenzus jellemzi.
                                         „REFORM ÉS TÁRSADALOM""
                       (A Fiatal Szociológusok I. Konferenciája. Budapest, 1987. március)
                                  Tér és Társadalom 2. évf. 1988/1. 106-108. p.                      107

          KATONA PÉTER (JATE Szociológia Tanszék) az ún. szervezeti ember és a reform kon-
fliktusáról tartott nagy sikert aratott el ő adást. Szellemes hasonlatokkal érzékeltette, hogy a nagy
szervezetekbe már eleve beépítik a tagok mozdulatlanságát, passzivitását. Úgy vélte, a tagok mobili-
zálása a szervezet felbomlásához vezethet. Lehetséges kiutak: 1. HANKISS alapján: szervezetlení-
tés vagy — talán hasznosíthatóbb elképzelés —; 2. a szervezetek alulról történ ő , tagoltabb felépítése.
          FELEKY GÁBOR (JATE Szociológia Tanszék) egy létszámában folyamatosan növekv ő ,
ugyanakkor presztízsét tekintve fokozatosan csökken ő rétegrő l, az alkalmazottakról beszélt. Pon-
tosabban arról, milyen e réteg reformhoz való viszonya. Mivel szakmailag sebezhet ő , át nem vált-
ható képzettséggel rendelkez ő rétegr ő l van szó, akiknek a munkateljesítményét nehezen lehet mér-
ni, a szakmai megítélésükben különböz ő szubjektív szempontok játszhatnak szerepet. A legf őbb
feladatuk: minél jobban alkalmazkodni a fennálló rendhez. Mindezekre tekintettel — összegezte
az elő adó mondandóját — nem ez a réteg lesz a reform legf őbb szószólója.
           A „reform-kutatás" mellett a „hagyományosabb" területek, így a társadalmi egyenl őt-
lenségeket kutatók tapasztalatai, eredményei is élénk visszhangot váltottak ki. RÓBERT PÉTER
(Társadalomtudományi Intézet) a mobilitás vagy immobilitás dilemmájáról szóló el őadását nagy
érdekl ődés kísérte. A társadalmi mobilitás alapvet ő mércéjének tekintett foglalkozás a másik két
elemhez, az anyagi és a kulturális helyzethez képest nyitottabb, de -- a szerz ő megállapítása sze-
rint — a korábbi feltevést ő l eltérően, kevésbé meghatározó. A fiatalok mobilitását alapvet ően be-
folyásolja a szül ő k anyagi helyzete. Ennél is er ő teljesebb mobilitási tényez ő a kulturális háttér.
Azonban nem az iskolai oktatásban megszerezhet ő kultúráról van szó, hanem a család kulturális-
szellemi értékeir ő l. Az egyenlő tlenségeket alapvet ően a kulturális t ő ke örökíti tovább. A társadal-
mi egyenlő ség vagy egyenl ő tlenség tetten érhet ő az egészségügyi sztolgáltatások igénybevételé-
nél is. Kinek kell és milyen lépcs ő ket meglépnie, illetve kinek lehet átugornia azokat, hogy el-
jusson a számára szükséges gyógykezeléshez — ez alapvet ő információkat hordoz egy társada-
lomról.
          FÜZESI ZSUZSANNA (JPTE Szociológiai Tanszék) és ANTAL LÁSZLÓ (Szociológiai
Kutató Intézet) az egészségügyi szervezet — a fentebb jelzett helyzetet is lehet ő vé tev ő — „akut
betegségei" közül ismertetett néhányat.
           SÜKÖSD MIKLÓS (ELTE Szociológiai Intézet) az 1980-as évek fiataljairól szólt, akik
feltételezése szerint nemzedéket alkotnak. Az irodalmi, a zenei életben zajló nemzedékváltások, a
80-as években megjelen ő új típusú mozgalmak (béke, környezetvéd ő ) az újkelet ű társadalmi gon-
dok (kábítószerezés) a 80-as évek fiataljainak közös alapélményt jelenthetnek, melyen egy kor-
osztály nemzedékké válhat. Témaválasztása, aktualitása szorosan kapcsolódott az ANDRÁS FE-
RENC rendezte „Nagy generáció" c. film hatásaként az ÉS lapjain heteken át dúló vitához. A
SÜKÖSD MIKLÓS által vázolt ifjúságképet sajátosan kiegészíti egy más szempontú elemzés —
szintén a fiatalokról.
           TÖRÖK GÁBOR (Politikai F ő iskola) a dolgozó fiatalok értékorentációjáról készített
felmérést. Három gyárban 500-500 fás mintáról vett fel adatokat, melyek összességükben meglep ő
eredményt hoztak. A közösségek válságának emlegetése, az anyagias életszemlélet uralkodóvá
válása már a közhely-szótárba kívánkozik. Éppen ezek ismeretében meglep ő , hogy a fiatalok az
igazi tekintélyt adó értéknek az ún. szolidaritási értékeket tekintették (emberség, segít őkészség,
nyíltság, jóban-rosszban összetartás). Az el őadó nyitva hagyta a legfontosabb kérdést — legfel-
jebb néhány lehetséges megoldást sugalmazott — hogyan egyeztethet ő össze a közösségi értékek
nagyszámú választása a közösségek válságával?
         POLGÁRNÉ PÁLL ÉVA (Társadalomtudományi Intézet) a helyi társadalom kutatásá-
nak néhány problémájával foglalkozott. A dabasi járásban, Hernádon végzett felmérés alapján ösz-
szegezte a településhez való köt ődés jelz ő rendszerének elemeit: a demográfiai helyzet ‹alakulá-
sában, a környezettel illetve a közélettel való kapcsolattartás min őségében jel ö lte meg azokat.
            LENDVAY JUDIT (Tömegkommunikációs Kutató Központ) az osztrák és a magyar
identitásról végzett összehasonlító vizsgálatot különböz ő sajtótermékek alapján. Kicsit fuica érzés-
sel pillanthatott a hallgató az osztrákok által elénk tartott tükörbe. Amir ő l kritikusan írnak — az az
emberi jogok tiszteletben tartásának hazai gyakorlata, valamint a kivándorlásokhoz való politikai
hozzáállás. A keleti tömbön belül folytatott politikánk és gazdasági eredményeink viszont elis-
merést váltottak ki.
                             „REFORM ÉS TÁRSADALOM""
           (A Fiatal Szociológusok I. Konferenciája. Budapest, 1987. március)
108                   Tér és Társadalom 2. évf. 1988/1. 106-108. p.

          S milyen képet festünk magunkról a külföld számára? A kutató idegenforgalmi pro-
pagandafüzetekb ő l ragadott ki nem „meggyökeresedett", felszínes elemeket. A külföldi, ha el őször
e füzetecskékkel találkozik, elegáns, nyugati életszínvonalon él ő társadalomra számíthat. A való-
sággal való szembesülés azután tömeges csalódást okozhat. A településkutatás elhangzott téma-
körei többszörös áttételen keresztül kapcsolódnak a reformhoz. Azonban e terület m ű velő i is szót
kaptak a két nap során, jelezve a konferencia szervez ő inek azon szándékát, hogy valóban mind
több fiatal léphessen a nyilvánosság elé eredményeivel.
           KISS JÓZSEF és CSOBA JUDIT vezetésével (KLTE Szociológia Tanszék) egy kis cso-
port vizsgálja már évek óta Homokmégyet, ezt a Bács-Kiskun megyei települést. Feltételezésük sze-
rint az alföldi fejl ődési út egy regionális változatát találták meg a faluban. Vizsgálatuk kiterjedt
a lakosság egyházhoz f ű ződ ő viszonyának; a paraszti társadalom 1950 és 1961 között végbement
változásainak; a fiatal n ő k helyzetének; a faluból ingázók gondjainak, az ingázás okainak elem-
zésére. A Homokmégyr ő l ingázók körülményeit összehasonlították Szabolcs-Szatmár megyei
falvakból ingázókéval. Az eltér ő adottságú megyék adta különbségeken túl felfedeztek általános
érvény ű tételeket is. Ezek egyike a következ ő : a szegényebb ingázó fokozatosan kiszorul el őbb a
jobb munkahelyrő l, majd a lakásához közelebbi munkahelyr ő l is. Aki felhagy az ingázó életmód-
dal, az többnyire feladja korábbi települését is — elhagyja a falut.
         Itt említem meg KABAI IMRE nevét, akinek az el ő adása bár nem kapcsolódott a fenti
témához, de a debreceni m ű hely tagja. Egy debreceni életmódelemzés kapcsán az életmódelemzés
néhány módszertani nehézségér ő l szólt. TIMÁR JUDIT (MTA RKK Alköldi Osztály) Orosháza
környéki tanyákról begy ű jtött adatainak az eredményeit ismertette. 173 családra kiterjed ő adat-
felvétel alapján a tanyákat különböz ő szempontok szerint tipizálta. BARSINÉ PÁLMAI ÉVA és
SZABÓ SÁNDORNÉ (Távközlési M ű szaki F ő iskola, Gy ő r) Bábolna-kutatók a „Bábolnává-válás"
fejlő dési ívét rajzolták fel; hogyan lett az 1958-ban községgé szervez ődött településb ő l az 1970-
80-as évekre a modern nagyüzemi mez őgazdaság szimbóluma.
           A teljesség igénye nélkül próbáltam képet adni a fiatal társadalomkutató fórumáról.
Az el ő adásokból csupán néhány mozaikdarabot emeltem ki. Köszönet illeti a szervez ő ket a kon-
ferencia létrehozásáért. Ami talán szépséghibája volt e két napnak: a program s ű rű sége miatt vi-
tára nemigen jutott idd. A konferencia házigazdái megígérték, hogy az el ő adásokból egy kötetet
állítanak össze, mely a közeljöv őben elkészül. Várjuk!




                                                                                         TÓTH ÉVA



TÁJÉKOZTATÓ A KGST KÖRNYEZETVÉDELMI OKTATÁSI ÉS
NEVELÉSI MUNKABIZOTTSÁGÁNAK SZAKÉRT Ő I ÜLÉSÉR Ő L




           A KGST keretében széleskör ű elemző és összehasonlító vizsgálatok folynak az alsó-
fokú oktatástól a postgraduális képzésig bezárólag a környezetvédelmi oktatás és nevelés minden
területén. Sopronban az Erdészeti és Faipari Egyetemen megrendezett szakért ő i ülés a környezet-
védelmi oktatás és nevelés eredményeit és a további feladatokat tárgyalta meg a mez őgazdasági és
erdészeti fels ő oktatási intézményekben. A tartalmi vita és a tapasztalatok kicserélésének elmé-
lyítése érdekében dr. SZABÓ LAJOS az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal f ő-
osztályvezet ő je megnyitójában a környezetvédelmi oktatás hazai struktúráját ismertette, kiemelve
az 1985-ben életbe lép ő új magyar oktatási törvényt, amely alapvet ő feladatnak tartja, hogy az
ifjúság a természeti és társadalmi környezetet a nemzeti hagyományokra alapozva ismerje és védje.
           A szakért ő i ülésen 17 el ő adás hangzott el a környezetfejlesztés, környezetvédelem és a