Tér és Társadalom 2. évf. 1988/1. 90-105. p.

KITEKINTÉS

KÉRI ANDRÁS:

EGY VI LÁGVÁROS ÖNPUSZTÍTÓ FEJL Ő DÉSE: MEXIKÓVÁROS

Századunk második felét ő l a fejl őd ő országok városi régiói robbanásszer ű
növekedésnek indultak a nagyarányú népességbevándorlás következtében, melynek
hátterében igen hasonló gazdasági-társadalmi problémák húzódtak meg. Ez akkor
is igaz, ha e közös tünetet jelent ős fejlettségbeli különbségeket elért harmadik világ-
beli országokban vizsgáljuk, s ha a népességmozgás közvetlen kiváltó okai az egyes
konkrét esetekben eltér ő ek. Az egyetlen, vagy igen korlátozott számú központra kon-
centrált jelent ősebb fejlesztések az eredeti — történelmileg kialakult — földrajzi térbe-
li struktúrákat egyoldalúan felborították, a térelemek közötti gazdasági, társadalmi
mikro- és mez őrendszereket megbolygatták, s az egyoldalú fejl ődésbő l ered ő torz
igényeket kényszerítették a régió egészére. Ennek a kiegyensúlyozottnak nem mond-
ható fejl ő désnek egyik legmarkánsabb példája Mexikóváros, amely az ezredforduló-
ra becslések szerint 26-30 millió lakosával Földünk legnépesebb városa lesz. E túl-
méretezett város napjainkra Latin-Amerika els ő megalopolisza lett, s fejl ődési rend-
ellenességébő l eredend ően már most is megannyi, megoldásra váró, társadalmi-gaz-
dasági, irányítási és ökológiai problémával küzd.

I. A történelmi háttér

A mai világváros híres el ődje az azték metropolisz, Tenochtitlan volt, me-
lyet a nagyhír ű nép 1325-ben alapított. A kiemelked ő kultúrájú aztékok f ővárosa
1441 - 1469 között élte fénykorát. Lakói számára a városi élet nem volt ismeretlen.
Zsoldos katonákként Tulában és Azcapotzalcóban ismerkedhettek meg ezzel az élet-
móddal. A Mexikói-völgy nagy tórendszerekkel behálózott D-i részén, a Texcoco-tó
egyik szigetén telepedtek le és rakták le a mai Mexikóváros el ődjének alapjait. A stra-
tégiai fontosságú sziget védelmül is szolgált az ellenséges támadásokkal szemben.
Mivel kis kiterjedése jelent ő s terjeszkedést nem tett lehet ővé — és a gyorsan növekv ő
népesség ellátása is egyre nagyobb gondot okozott —, létrehozták a chinampa-rend-
szert (mesterségesen kialakított „úszó" szigetek ► , amellyel egyben földhöz és rajta
termékeny területhez jutottak. A mai f ővárost 1522-ben az azték birodalmat meg-
hódító ,Hernán Cortez alapította Tenochtitlan romjain, amely a spanyolok érkeztéig
300 ezer lakosával a kontinens legnagyobb városa, kiemelked ő urbanisztikai alkotása,
várostervezésének szintézise volt. Olyannyira új város született nagyhír ű el ődje ma-
radványain, hogy több mint három évszázadra volt szükség ahhoz, hogy ismét elérje
Kéri András: Egy világváros önpusztító fejlődése: Mexikóváros
Tér és Társadalom, 2. 1988. 1. 90–105. p
91

az egykori indián f őváros nagyságát. Mexikóváros fejl ődése igen lassú volt. A XVII.
századi 100 ezer lakosú település közel két évszázad múltán, 1821-ben — az ország
függetlenné válásának évében — is csak 125 ezer lelket számlált, annak ellenére,
hogy Spanyol-Amerika gyarmati közigazgatásának legjelent ősebb városa volt. A füg-
getlen Mexikó f ővárosa a század második felében indult fejl ődésnek. 1824. november
18-án létrehozták a 211 km 2 -nyi területet felölel ő Distritó Federal-t (Szövetségi
Kerület), amely közel másfél évszázadon át magába foglalta Mexikóvárost, amíg ez
utóbbi túl nem n őtte határait. Átmenetileg 1837-ben és 1854-ben megszüntették a
Distrito Federal különleges státuszát, de 1899-t ől — a már több, mint félmilliós met-
ropolisz — véglegesen az ország f ővárosa lett.

II. Világvárosi fejl ődés a XX. század második felében

A századfordulót követ ően már csak 21 évre volt szükség ahhoz, hogy Mexi-
kóváros lakossága megduplázódjon. (1. táblázat) Gyors — mai napig tartó — növeke-

1. táblázat
A Distrito Federal és Mexikóváros népességnövekedése (1900-2010)

Distrito Federal Mexikóváros
(millió lakos)

1900 0,5 0,5
1910 0,7 0,7
1921 0,9 0,9
1930 1,2 1,2
1940 1,8 1,8
1950 3,3 3,3
1960 4,9 5,1
1970 6,8 8,8
1980 8,8 14,5
1984 9,7 17,5
1990 11,2 28,5
2000 14,4 35,3
2010 18,4 40,2

dése 1940-t ő l indult meg, s ugyancsak ekkor születik az els ő „plano regulador", a
város növekedését szabályozó, irányt adó tervezet. A gyors népességbeáramlást kivál-
tó boom oka a 30-as években amerikai t ő kével megkezd ődött, s f ő ként a f ővárosra
koncentrált modern infrastruktúra kiépülésének következménye, amely mind a mai
napig az olcsó és b őséges munkaer ő és a helyi óriási felvev őpiac mellett a f ő ipar- és
népességvonzó tényez ő . Mexikó az utóbbi 40 évben mez őgazdasági országból
Kéri András: Egy világváros önpusztító fejlődése: Mexikóváros
Tér és Társadalom, 2. 1988. 1. 90–105. p
92

mez őgazdasági-ipari országgá fejl ődött. A politikai és gazdasági koncentráció von-
zó hatása az ország távoli területeire is kiterjedt. Az 1950-es évek végére a város
kin őtte a hivatalos határait, s a Distrito Federal - az ország hivatalos f ővárosa - és
Mexikóváros -, amely magába foglalja a határokon kívüli településrészeket is -
(1. ábra) A településóriás az utóbbi négy évtizedben tízszeresére n őtt.
Mexikóváros egésze az elmúlt 14, a Distrito Federal (hivatalos rövidítés: D.F.) az
elmúlt 20 évben megduplázódott. Ilyen arányú népességnövekedést egyetlen város sem
ért el Földünkön. 1986-ra a lakosság a következ ő képpen oszlott meg a településré-
szek között: Distrito Fedaral 10 millió, Agglomerációs övezet 8 millió, Mexikóváros
összesen 18 millió. Latin-Amerika legnagyobb metropolisza a Distrito Federalon kí-
vül Mexikó Államból 53, Hidalgo Államból 1 megyét foglal magába, s egymaga felér
az ország 10 legnagyobb városával. Ebben a túlnépesedett, közel két magyarország-
nyi világvárosban - amely Mexikó területének mindössze 1 %-a - koncentrálódik
az ország népességének 24,0; ipari termelésének 46,0; szolgáltató iparának 54,7;
kereskedelmi forgalmának 45,7; bruttó nemzeti termékének 44,0; állami beruházá-
sának 33,0; állami alkalmazottainak 32,0; állami kiadásának 48,0; bank tranzakciói-
nak 70,0; egészségügyi felszerelésének 72,0; orvosainak 50,0; aktív népességének
25,0; ipari foglalkoztatottainak 45,0; f őiskolai és egyetemi diákságának 66,0; sport-
létesítményeinek 34,0; szállodáinak 15,0 %-a.
A város demográfiai növekedése a kezdeti boom-ot követ ően folyamatosan
csökken ugyan, de így is igen magas: az 1940-53 között a kirobbanó 6,4 %-os nö-
vekedés 5,4 %-ra csökkent, majd az 1954-60 közötti, 4,78 %-ról - 1961-70 3,65 %,
1971-80 3,8 % - az 1981-85 közötti id őszakra 2,95 %-ra mérsékl ődött. (2. ábra)
E túlzott növekedési ütem két f ő okra vezethet ő vissza: az egyik a születé-
sek magas arányából és a rohamosan csökken ő elhalálozásból adódik, a másik a még
ma is jelentős bevándorlásból, ami a legmértékadóbb becslések szerint is napi 1000
főt jelent. Az évi minimálisan 360 ezres bevándorló sereg az amúgy is szapora város-
széli „asentamientos irregulares"-ek, „rendezetlen lakóhelyek" (bádogvárosok) ha-
tárt nem ismer ő terjeszkedését segítik el ő . Jogilag jelent ős a különbség - életviszo-
nyaiban már kevésbé - az illegálisan elfoglalt és a várostestbe beékel ődött, illetve
pereméhez hozzán őtt legális lakóterületek között.

2 táblázat
A születések és elhalálozások aránya (%o)

Születés Halálozás

1950 39,0 15,7
1960 43,6 9,8
1970 43,1 9,2
1980 31,8 5,4

A születések magas arányának - évi 250 ezer gyerek - és a bevándorlók
fiatal korstruktúrájának következménye, hogy a f ővárosban a fiatalkorúak túlsúlyban
Kéri András: Egy világváros önpusztító fejlődése: Mexikóváros
Tér és Társadalom, 2. 1988. 1. 90–105. p
93

MEXIKÓVÁROS FOLDRAJZI- KÖZIGAZGATÁSI HATÁRAI

, i
r' /
) ../.
. . (--- ...,
( )
.-- ..... — --::-- 1
) 1 ...,
- ,,-,, - , - -1
( f- , LA
L( ---- ..,
) %, ' -....._ Ai ,," ->
„7,-,,) ,3 q
‘' ( \I-'s' 1 " , `
c;JEáTEPEC -;1
o
I

\ c:,
-1\ 7 (:.

QIE ZAH U Ar.b.OF,
0 `...) ",
0 , )
/ ,
--- \o‘ Mexikóváros határa

j
i Dislrito Federal halára

Distrito Federal urbanizólt lerúlele

~--- Mexikóváros urbonizált területe

)11

1. ábra
Kéri András: Egy világváros önpusztító fejlődése: Mexikóváros
Tér és Társadalom, 2. 1988. 1. 90–105. p
94

NÉHÁNY NAGYVÁROS NÖVEKEDÉSI ÜTEME
(1960-2000)
Millió fő

35 -

28 -

25 _

18 _

15 _

13 _

7_
6_
5_
4_

1960 1980 2000

New York —°—°— London
00 0000 000 Tokió Rio de Janeiro
• • • •••••••• s ••••••••
sao Paulo Sanghaj
Mexikóváros

Forrás: ENSZ becslés

2 ábra
Kéri András: Egy világváros önpusztító fejlődése: Mexikóváros
Tér és Társadalom, 2. 1988. 1. 90–105. p
95

v annak a feln ő ttekkel szemben. Ma lakosságának 45 %-a 15 éven aluli. Mexikóváros
e gészére az igen jelent ős területi különbségek a jellemz őek. Míg a Distrito Federal
átlagos növekedési üteme csak 2,5 %-os, addig a határain kívül es ő agglomerációs
övezeté 3,4 %-ot is eléri. E jelent ős eltérés nemcsak a f őváros és határain kívül es ő
területekre érvényes, hanem magára a D. F.-ra is. Jól megfigyelhet ő, hogy a város-
magot alkotó központi kerületek — Cuauhtémoc, Benito Juarez, Miguel Hidalgo és
Venustiano Carranza — népessége az utóbbi 4 évben 42 %-ról 29 %-ra csökkent. Ez
nem annyira a lakosság tényleges elvándorlását jelzi a belvárosból — bár kétségtelen,
hogy az 1985-ös földrengés e folyamatot láthatóan felgyorsította —, inkább a pe-
remkerületek igen gyors és nagyarányú növekedésére utal: Tlalpan népessége 10,5 %-os
növekedésével megháromszorozódott, Cuajimalpa és Iztapalapa 9,3 %-ával két és
félszeresére, Tláhuac (8,6 %), és Magdalena Contreras (8,4 %) duplájára n őtt. Még to-
vábbi négy kerület az átlagosnál nagyobb arányban növekedett. E demográfiai szapo-
rulat túlnyomó része a f ő város területi terjeszkedésével egyetemben — az utóbbi 5
évben 55 km 2 -rel n őtt (1980 — 1479 km 2 , 1985 — 1534 km 2 ) — a szegénynegye-
dek szaporodását jelzi. Mindezek hozzájárulnak a f ővároson belüli kirívó aránytalan-
ságokhoz, területi különbségekhez. A Distrito Federalt alkotó 16 delegaciones (kerü-
let)-bő l 8-ban (pl. Gustavo A. Madero 17,1; Iztapalapa 14,3; Cuauhtémoc 9,2 %)
koncentrálódik lakosságának 75,8 %-a.
Az átlagos néps ű r űség 5891 fő/km2 , de az egyes városrészek közötti szó-
ródás igen tetemes: lztacalco 26 116 f ő/km 2 ; Cuauhtémoc 25 468 f ő/km 2 ; Tlalpan
1000 f ő/km 2 ; Milpa Alta 199 fő/km 2 .
A f őváros urbanizált területén az átlagos 178 f ő/hektáros néps űr űség felül-
múlja Tokio 140 lakos/hektáros értékét is.

Ill. A Nezahualcóyoti jelenség
-

Az el ő zőekben megismert demográfiai jellemz ő k alapján — amelyek mexi-
kóvárosi viszonylatban mérsékeltnek mondhatók — szinte elképzelhetetlen az agglo-
merációs övezet fejl ődése. Az egész mexikóvárosi agglomeráció kaotikus fejl ődésé-
nek mintaképe Nezahualcóyotl városa, amely páratlan karrierjével a világon egye-
dülálló: 1960. 60 ezer lakos, 1970. 580 ezer lakos, 1974. 2 millió lakos; a robbanás éve
1980. 3 millió, 1985. 4 millió.
A ma két budapestnyi viskódzsungel városias képpel aligha dicsekedhet,
csupán központja méltó e névre. S ha növekedése nem áll meg, az ország jelenlegi
negyedik legnagyobb települése — csak Monterrey és Guadalajara el őzi meg a f őváro-
son kívül — tíz éven belül a második helyre kerül. Anarchikus fejl ődése az 50-es évek
‚végén kezd ődött, de mire a hatóságok hatékonyan beavatkozhattak volna, mérete
már nem tette lehet ővé, hogy a szokásos módon eltöröljék az amúgy is igen egészség-
telen, vulkáni hamuval és a hegyek hordalékával feltöltött és ezáltal kiszáradt Rexcoco-
tó medréb ő l.
A város munkaalkalmat alig nyújt lakóinak. Ipara néhány jelentéktelen kis-
üzembő l — textil, élelmiszer, festék, m űanyag termékek, kerámia, vastömegcikk
stb.— áll. Ugyanakkor — és ez általános jelenség a bádogvárosokban — a bevándorolt
Kéri András: Egy világváros önpusztító fejlődése: Mexikóváros
Tér és Társadalom, 2. 1988. 1. 90–105. p
96

népesség meg ő rizte magával hozott magas népszaporulati szokását: 5,4 gyermek/anya.
A bevándorlást az sem korlátozza, hogy az esetek jelent ős részében az új lakók rosz-
szabb körülmények közé kerülnek, mint ahonnan eljöttek. Egy 1980-as felmérés
szerint:
— munkaképes lakossága 80 %-ának nincs rendes foglalkozása,
— lakóinak 72 %-a a vegetálás szintjén él (nem „éheznek, csupán alultápláltak"),
— a férfiak 47, a n ő k 59 %-a analfabéta,
— az iskolaköteles gyerekek 55 %-a nem jár iskolába,
— a 15 éves gyerekek 66 %-a dolgozik,
— az újszülöttek 50 %-a nem éri el a 3. életévét,
— a 3 millió lakosra — 1980-ban — mindössze 150 orvos jutott.
A csupán lakóinak száma alapján városnak nevezett Nezahualcóyotl-ot ma
már egyetlen utca választja el a f ő várostól. Az igen magas munkanélküliség mellett a
szolgáltatások és az intézmények krónikus hiánya, a konfliktusokkal teli családi kap-
csolatok és a b ű nözés kiemelked ő aránya jellemzi. A hivatalos adatok szerint a Distrito
Federal lakosságának 20 %-a — 2 millió f ő — él ilyen spontán kialakult bádogvárosok-
ban. Minden második építkezés tervszer űtlen, illegális a f őváros határain belül, azon
kívül ez az arány még magasabb lehet.

IV. Ipari koncentráció és alulfoglalkoztatottság

Egészen más jelleg ű el ő városi fejl ő déssel találkozhatunk Mexikóváros ÉK-i
részén, Naucalpan de Juarezben. A századel ő n mindössze 6 ezer lakójának 40 %-a
az otomi és a mazahua nyelvet beszél ő indián népesség volt: 1940-ben 29 ezren,
1985-ben 1,35 milliónyian lakták Mexikó Állam ezen megyéjét. (Az ország — Mexi-
kói Egyesült Államok — egyik állama Mexikó Állam.) Hajdan kiterjedt erd őségek vá-
lasztották el a f ő várostól, ma egyetlen elméleti határt jelz ő tábla. Mexikóváros leg-
dinamikusabban fejl ő d ő része a 40-es években kezdte ma már nem irigyelt karrierjét.
A legs ű r ű bben lakott megyék egyike — 6370 f ő/km 2 — a jelenlegi 15 ezer ipari és
kereskedelmi egységével gazdaságilag és politikailag fontosabb, mint saját államának
fővárosa, Toluca. Nezahualcóyotl-Ial ellentétben itt nem a népesség aránytalanul
nagy koncentrációja jött létre, hanem az iparé. 157 km 2 -én olyan fokú gazdasági
(és csak részben demográfiai) koncentráció jön létre, mint sehol másutt az országban.
Minden 90 lakosára jut egy ipari vagy kereskedelmi egység. A napi több mint 2 millió
f ő nyi ingázó zöme a f ő város Xochimilco és Iztapalapa kerületeib ő l, illetve Nezahual-
cóyolt városából jön, így érthet ő milyen jelentő s szerepet tölt be Mexikóvároson be-
lül. Naucalpan ipara fontosabb, mint Mexikó második legnagyobb ipari övezetéé,
Monterreyé. Az ipar ily mérték ű jelenléte következtében az ország legszennyezet-
tebb levegőj ű övezete. Központja, az 1945-ben született els ő lakótömbb ő l kialakult
város, Ciudad Satélite (Szatelitváros).
A Distrito Federal a nagymérv ű politikai, gazdasági és kulturális szerepével
sem képes megfelel ő mennyiség ű munkaalkalmat teremteni.
A munkaképes korú népesség 1960-81 között több mint 90 %-kal n őtt:
1960 — 1,75, 1981 — 3,39 millió. Jelenleg 20 %-uk munkanélküli, további 20 %-uk
Kéri András: Egy világváros önpusztító fejlődése: Mexikóváros
Tér és Társadalom, 2. 1988. 1. 90–105. p
97

3. táblázat

A 12 éven felüli aktív népesség ágazatonkénti megoszlása a Distrito Federalban (1980)

Ágazatok Fő

Mezőgazd., állattenyészt., vadászat, erd őgazdálkodás és
halászat 202 336 6,11
Bányászat 333 858 10,08
Feldolgozó ipar 407 001 12,29
Villany, gáz és vízszolgáltatás 72 810 2,20
Építő ipar 321 627 9,71
Kereskedelem, éttermi- és szállodai szolgáltatások 134 858 4,07
Közlekedés, raktározás és hírközlés 37 105 1,12
Pénzügyi és bank szolgáltatások 162 970 4,92
Kommunális, szociális és személyi szolgáltatások 222 606 6,72
Nem specifikált tevékenységek 1 398 444 42,21
Munkanélküliek, akik még nem dolgoztak 18 966 0,57

ÖSSZESEN: 3 312 581 100,0

Forrás/Fuente: Población economicamente activa de 12 anos y más por rama de actividad, 1980.
Dirección General de Estadistica, X Censo General de Población y V ivienda, 1980,
D istrito Federal

alulfoglalkoztatott. Mindössze 3 millió f ő városinak van rendszeres munkája (3. táblá-
zat). Emellett virágzik az olcsó munkaer ő t jelent ő gyermekmunka. Hivatalos adatok
szerint 200 ezer 10-14 éves korú gyerek dolgozik els ősorban a kereskedelemben és a
szolgáltatóiparban. Ez utóbbi foglalkoztatja az aktív népesség 58 %-át, s ebb ő l szár-
mazik a Distrito Federal bruttó termelési értékének 68 %-a. Mexikóvárosban — a vas-
kohászat kivételével — minden iparág megtalálható. Ide összpontosul az ország fel-
dolgozó iparának 29,6 %-a. A túlzott mérték ű ipari koncentráció a korábban kiépí-
tett modern infrastrukturális háttérre, az óriási felvev ő piacra és a b őséges munka-
er ő kínálatra telepedett. A mexikóvárosi ipari tengely már a 70-es évekre kin őtte saját
szül őatyját, s a Lerma folyó mentén egyre inkább Nyugat felé terjeszkedve összekap-
csolódik Tolucával. A kitermel ő ipar egyetlen jelent ősebb terméke a D. F.-ban a kén,
melybő l évente kb. 9500 t-t hoznak a felszínre.

V. Városfejl ődést gátló mez őgazdasági örökség

Bár a f őváros mez őgazdaságában a foglalkoztatott népesség csupán 1,1 %-a
dolgozik, e szektor történelmi-társadalmi öröksége meghatározó jelent őség ű a város
fejl ődését illet ő en. A Distrito Federal területének 55 %-a (82 ezer hektár) ún. ejidal
Kéri András: Egy világváros önpusztító fejlődése: Mexikóváros
Tér és Társadalom, 2. 1988. 1. 90–105. p
98

(68 ezer hektár) és comunal (14 ezer hektár) földterület, amelyeket eredetileg lakóik
m űvelésre kaptak. A századel ő i Mexikói Forradalom egykori forradalmi vívmánya — a
nagybirtokok közösségi földekre való felosztása — nem a f őváros területfelhasználásá-
ban tapasztalható torzulások és anarchia legf őbb oka, hiszen e földekre vonatkozó
évtizedes rendelkezések mind a mai napig érvényben vannak. Az ejidal (ejidális) föl-
dek egyéni és közösségi birtokokra oszthatóak. Az egyéniben a tulajdonos a parasz-
tok egy kisebb csoportja, egy család, míg a közösségi földeken a tulajdonos az egész
falu. A comunal (közösségi) földekkel kizárólag a közösségek, falvak lakói együt-
tesen rendelkeznek, m űvelik meg. Egyik fajta földterület sem örökölhet ő, nem ad-
ható el, csupán „tulajdonosaik", m űvelő ik lakhatják. Az ejidók, e paraszti földkö-
zösségek nagy része ma már csak papíron létezik, néhány kerület kivételével elt ű ntek
a Distrito Federalból. A telekspekuláció következtében a közösségi földek 50 %-át
illegálisan eladták s ezeken telepedtek le az ugyancsak illegális bevándorlók tíz- és
százezrei. Így alakultak ki a „cinturones de miseria"-k (nyomor övezetek), ahol sem-
miféle szolgáltatás nincs. A Distrito Federalban a földtulajdonosok 30 %-a nincs be-
jegyezve — mivel korábban mez őgazdasági vagy erdészeti területek voltak —, s 40 %-
ának tulajdonjoga nincs rendezve. Vagyis minden tíz telekb ő l, illetve építményb ő l
négy spontán, engedély nélkül született. Mivel e folyamatot korlátozni nem voltak
képesek, az elmúlt 5 évben további 5000 hektár közösségi term őterületet foglaltak el a
betelepül ő k.
A Distrito Federal potenciálisan 527 km 2 -nyi (35,6 %) mez őgazdasági cé-
lokra használható területe évente ezer hektárral csökken. Mez őgazdasági övezetében
— amely a D-i városperemre szorult vissza — els ősorban zöldség- és gyümölcsfélét,
kukoricát, burgonyát, babot és nopált (ehet ő kaktuszféle) termesztenek. Kisebb tej-
termel ő - és sertéstenyészt ő granjá-k (gazdaságok) már csak Xochimilco és Milpa Alpa
városperemi kerületekben találhatók. A három még megmaradt parányi m űvelt terü-
let beépítése a közeljöv őben várható.
A főváros mez őgazdaságának fellegvára és még mindig fontos éléstára Xochi-
milco. Ezer hektárán — „úszó kertjein" — els ősorban zöldségféléket és virágot ter-
mesztenek.

VI. Közlekedés-káosz

Kevés város lehet Földünkön, ahol id őben annyira kiszámíthatatlan a váro-
son belüli közlekedés, mint Mexikóvárosban. A napi négy csúcsforgalom — a dél-
utáni szieszta miatt — szinte egymásba lóg. A várost keresztül-kasul átszel ő — itthon
irigylésre méltó — modern gyorsforgalmi utak már nem képesek megbirkózni a gép-
járm ű áradattal. A város kaotikus és igen gyors növekedésének következménye a
forgalom túltelítettsége. A Distrito Federal útjain (11 ezer km — 13 km 2 , területének
1 %-a) naponta 2,6 millió járm ű közlekedik. 1940 és 1980 között a népesség 5,3, a
személygépkocsik 30, az autóbuszok 3,5-szeresére n őttek. A népesség növekedésénél
is nagyobb veszélyt jelent a gépkocsik szaporodása, amely pont a duplája — 10 % —
az el ő bbinek. A zsúfoltságot csak tovább fokozza az, hogy a járm űállomány mind-
össze 3 %-a a tömegközlekedési eszköz, amely így is az össz-személyforgalom 81 %-át
Kéri András: Egy világváros önpusztító fejlődése: Mexikóváros
Tér és Társadalom, 2. 1988. 1. 90–105. p
99

A DISTRITO FEDERAL LAKOSSÁGÁNAK
JÖVEDELEM SZERINTI MEGOSZLÁSA (1985)

Mex ikó Állam

1111111111111 1
2 .r

X xX xX
XXjk
x

x 1

/
il
I /
/'\,>/

1•
\
• •••••s • ...m . •
•s :Nx... ,....„, %
s„, /* ---*---•
/ ,...
; Morelos Állam ... /
/

1. Periférikus övezet: a jövedelmek a minimálbér 2,5-szeresét nem érik el.
2. Központi övezet: a jövedelmek a minimálbér 2,5-10-szerese között mozognak.
3. DK-i övezet: a jövedelmek a minimálbér 10-szeresét is meghaladják.

3. ábra
Kéri András: Egy világváros önpusztító fejlődése: Mexikóváros
Tér és Társadalom, 2. 1988. 1. 90–105. p
100

bonyolítja le. A magángépkocsikra a maradék 19 % jut. Ezek fogyasztják el az ország
üzemanyagtermelésének 1/3-adát, foglalják el a közutak és a parkolók 70 %-át, s
okozzák a város szennyez ődésének 35 %-át. 1970-ben még 1000 m 2 út jutott egy
gépkocsira közlekedni és parkolni, 1985-re ez 100 m 2 -re csökkent.

4. táblázat
A napi utazások megoszlása (ezer fő) — 1985.

Autóbusz Mexikóváros 8 970
ebbő l D istrito Federal 5 822
Metro 6 516
Taxi 1 839
Trolibusz 600
Villamos 60
Személygépkocsi 4 277

Összesen: 22 262

A felszíni tömegközlekedés helyzete kritikus, minden járm űfajtából hiány
van. Ezen csak részben enyhít a város 7 metróvonala (112,5 km ► , amellyel jelenleg
világviszonylatban az el ő kelő 4. helyet foglalja el. Az építkezések folytatódásával
esélye van arra, hogy az ezredfordulóra az els ő helyre kerüljön. Erre már csak azért
is szükség van, mert a jelenlegi kritikus felszíni közlekedési viszonyok a teljes káosz
felé közelítenek. A jelenlegi városi átlagsebesség 22 km/h, csúcsid ő ben 4 km/h. A hely-
zetet súlyosbítja az a tény is, hogy naponta 30 ezer teherautó és 500 ezer személy-
gépkocsi érkezik Mexikóvárosba az ország minden részér ő l. Az el őbbi legf őbb oka,
hogy az áruszállítás szinte kizárólag közúton történik, a vasút katasztrofálisan elha-
nyagolt — és elmaradott — állapota miatt. E kis területre koncentrálódott nagyfokú
motorizáció az egyik f ő oka az ugyancsak súlyos problémát okozó leveg őszennyez ő-
désnek, mivel a mexikói benzin világméretekben is a legtöbb ólmot tartalmazza. A zaj-
szint 90 decibel feletti s csökkenésére számítani sem lehet annak ellenére, hogy az
emberi tolerancia határát 80 decibelben állapították meg.

VII. Önpusztító környezetszennyez ődés

Mexikóvárost Földünk 5 legjobban szennyezett városa között tartják nyil-
ván, de közülük is földrajzi fekvése miatt a legkritikusabb helyzetben a latin-ameri-
kai metropolisz van. Nem csak a 2.278 méteres tengerszint feletti magassága miatt,
hanem azért is, mert a Mexikói-völgy zárt medence (fennsík), nincs természetes ven-
tillációja. A levegő szennyezettsége 1981 óta rohamosan, évente 20 %-kal növek-
szik. Kéndioxid tartalma már a biztonságos lét határát súrolja. 1986. január 21-én a
város ÉK-i részén — ahol az ipari koncentráció a legnagyobb arányú — a leveg ő mé-
regkoncentrációja köbméterenként az 1393 mikrogrammos maximum volt, az amúgyis
Kéri András: Egy világváros önpusztító fejlődése: Mexikóváros
Tér és Társadalom, 2. 1988. 1. 90–105. p
101

liberális törvényben el ő írt elt ű rhet ő szint ötszöröse. Ennek ellenére nem történt sem-
miféle óvintézkedés. Ezen a tengerszint feletti magasságon a leveg ő szennyezettségi
értékét akár duplán is számíthatjuk, mivel itt lakosonként 7000 liter leveg őre volna
szükség a tengerszinti 4400 I-rel szemben. A közlekedés mellett a legnagyobb lég-
szennyez ő az ipar. 180 ezer ipari egység található Mexikóvárosban és közvetlen kör-
nyékén. Ezek évi 650 ezer tonna szennyez ő anyagát tavakba, folyókba vezetik. Az
északi városrész iparnegyedei által kibocsájtott szennyez ődést a h őmérsékletváltozás
és a szélirány a déli városrész — a lakó- és mez őgazdasági övezetek, valamint a város
tüdejét képez ő hegyvidéki erd ő k — felé sodorja. Ez már olyan mérték ű, hogy a Nap
ultraibolya sugárzásától egyre kevésbé védenek a fels ő bb légrétegek. A gépkocsik na-
ponta 8, az ipari üzemek 3 és fél ezer tonna mérgez ő gázt bocsátanak ki. A f őváros
legérintettebb kerületeiben ez a mennyiség négyzetkilométerenként 70 tonna. A vá-
ros fölött kialakuló „h ő sziget", szmog mindennapossá vált, mivel a kéndioxidgáz a
légterében köd- és felh ő képz ődést el ősegít ő részecskékké alakul át.
Közvetlenül kimutatható, hogy a leveg ő szennyezettsége miatt évente 70
ezren halnak meg. Az elhalálozásokban els ő helyen szerepelnek a tüd ővel kapcsola-
tos betegségek, de a b ő r-, a szem- és a rákbetegségek is igen gyakoriak. Az egészséges
ivóvíz hiánya miatt a hasmenés a második f ő halálozási ok a környezeti ártalmak so-
rában, évi 5300 halálesettel. A f ővárosban fogyasztott ivóvíznek mindössze 4,37 %-a
megfelel ően tisztított. 1942 óta a Distrito Federal vízellátása gondot jelent, s 1950-t ő l
komoly probléma. A városkörnyéki és alatti vízkészleteket maximálisan kiaknázták,
s a növekv ő vízszükségletet egyre távolabbi forrásokból kell fedezni. Újabb tartalé-
kok már csak Mexikóvárostól 110 km-re találhatók. Az ország ivóvizének 25 %-át a
metropoliszban fogyasztják, de ez is jelent ős aránytalanságokat takar.

5. táblázat
A Distrito Federal vízfogyasztásának megoszlása (1985)

háztartások 62 % 2 millió lakás
kereskedelem, szolgáltatás 22 % 180 ezer egység
ipar 16 % 30 ezer egység

Mexikóváros 18 millió lakosának mindössze 9 %-a fogyasztja el az ivóvíz
75 %-át, míg a lakosság 30 %-ának nincs vezetékes vize és csatornahálózata. A víz a
város életében mindig is jelent ős gondot okozott. Hol a kelleténél több van bel ő le
az eső zések nyomán, hol a szárazság miatt kevés. Nezahualcóyotl, Texcoco királya,
Tenochtitlan védelmére 16 km hosszú véd őgát rendszert épített ki, hogy a megáradt
tó vizét ő l megvédje az azték f ővárost. 1856-ban Mexikóvárost 3 méteres özönvíz
árasztotta el. Ma is a város utcáin hömpölyögnek az es ős évszak áradatai. Folyóinak
egy részét egyszer ű en befedték, s természetes csatornaként a város óriási szennyvíz-
elvezet ő iként hasznosítják. Felszínükön többnyire többsávos autóút épült. Az özön-
vízszer ű felh őszakadások alkalmával e folyók telít ő dnek, s nem elvezetik, hanem az
elfolyókon át kivezetik magukból a b ű zös vizet.
A történelmi városrész alatt — amely a kiszáradt tómederbe épült — ingová-
Kéri András: Egy világváros önpusztító fejlődése: Mexikóváros
Tér és Társadalom, 2. 1988. 1. 90–105. p
102

nyos, mocsaras terület húzódik, így a maximálisan kiaknázott vízkészletek miatt
századok óta tartó süllyedése nem állt meg. Egyes részei 1891 óta ezidáig 9 m-t süly-
lyedtek, ez további évi 7-10 cm-t jelent. A vízkészletekkel való rablógazdálkodás to-
vábbi következményei a termál fürd ő k elt ű nése és a földrengéseknek való egyre
kisebb ellenállóképesség. A Distrito Federal egykori 8 termál fürd őjébő l már csak
egy m űködik, s csökken ő vízhozamából arra lehet következtetni, hogy ez sem kerüli
el társainak szomorú sorsát. Az 1985-ös 8-as er ősség ű pusztító földrengés a belváros-
ban pusztított leginkább, ahol a meggyengült altalajon az ingó-süllyed ő mozgásnak
kevésbé tudtak ellenállni az épületek, mint a város nagyobbrészt vulkáni k őzetekre
épült részein. A talaj nagyfokú szennyezettsége az el őbbiek következménye. Ez oly
mérték ű, hogy a főváros fő mezőgazdasági körzeteiben a zöldségfélék 80 %-a ólom-
mal mérgezett, de kisebb mennyiségben kadmiumot és arzént is kimutattak bennük,
amelyek a személygépkocsikból és az ipari hulladékokból erednek. A városi hulladék
— évi 3241 tonna — 92 %-át szabad ég alatt tárolják, s ami ennél is károsabb, ennek
25 %-át illegálisan rakják le.

VIII. A megoldás?

1970-ben megszületett a Dirección General de Planificación (Tervezés Álta-
lános Igazgatósága), de 1980-ig kellett várni arra, hogy jóváhagyják a Distrito Federal
Városfejlesztésének Általános Tervét (Plan General de Desarrollo Urbano del D.F.).
A tervben a 16 kerületre Részleges Terveket (Planes Parciales), s ezeken belül továb-
bi 946 Körzeti Programot (Programa de Barrio) dolgoztak ki. 1983-ra megalakult a
Distríto Federal Fejlesztésének Tervez ő Bizottsága Komité de Planeación para el
Desarrollo del D.F. — COPLADE, D.F.) is, amely szerint a város szerkezetének átala-
kításában találták meg a jelenlegi halmozottan érvényesül ő problémák megoldását.
Az kétséges, hogy e program megvalósítható-e, de már néhány részmegoldás is sokat
segíthetne a városon. Feladatul t ű zték ki az ipar decentralizálását, a városból való ki-
telepítését. Az ökológusok több mint 10 ezer üzem bezárását követelik, míg a kor-
mányzat mindössze 100-ra gondolt. A kitelepítést az érdekellentéteken túl egyéb té-
nyező k is nehezítik: a Mexikóvároson kívüli infrastrukturális háttér hiánya, az egy-
oldalú közlekedfési, szállítási viszonyok. Az ipart a munkaer ő is követné a tervek
szerint. Ugyancsak 1983-tól megtiltották a városi földek további felaprózását, de
az illegális földfoglalást nem tudták megakadályozni.
2010-re a Distrito Federal-t „Ciudad Modelo"-vá, „Minta Várossá" kívánják
átalakítani. Mi is fogja jellemezni ezt a várost 2010-ben?
A beépített, urbanizált területe 75 %-ra növekszik, — lakóinak száma 20
millió lesz, — az ipari termelése 50-60, — a beruházások 34-45, — az aktív népesség
40 %-a koncentrálódik majd itt, — a munkanélküliek és az alulfoglalkoztatottak ará-
nya 50 % feletti lesz, — a munkaképes népesség 61-74 %-a a szolgáltatóiparban fog
dolgozni, — a szabad vízfelület teljesen, az erd őségek 85 %-a elt ű nik, — a talaj 90 %-a
degradálódik. Egész Mexikóvárosra kijelölt feladat: — a beépítési tilalom alatti terü-
letek kijelölése — a népességnövekedés 25 millió f ő ben való maximalizálása — a zöld-
övezet megóvása.
Kéri András: Egy világváros önpusztító fejlődése: Mexikóváros
Tér és Társadalom, 2. 1988. 1. 90–105. p
103

Ezek szerint Mexikóvárost a következ ő övezetekre osztották fel: a „Zona
Metropolitana de la Ciudad de México" (ZMCM) a fővároson Distrito Federal
—

Állam 12 megyéjét is magába foglalja. A korábbi felosztás szerinti agg-elí—kvü M xikó
lomerációs övezetb ő l kimaradtak a még nem városi beépítés ű területek. 1990-re 20
millió, 2000-re 36 millió lakossal számolnak, s ez utóbbinak fele a Distrito Federal-
ban fog lakni. Az „Area Urbana de/ Distrito Federal" (AUDF) a f őváros urbanizált
területeinek rendezési terve. A jelenlegi (1985) 542 km 2 -es beépített terület 2000-re
1045 km 2 -re n ő , s a néps ű r űségi értéket — központi részek 600 f ő/hektár, periféria
47 f ő/hektár — maximálták. A f ővárosban 8 „centros urbanos" t (városközpontok)
-

alakítanak ki egymástól közel azonos távolságra. E központok — Azcapotzalco, La
Villa, Zaragoza, Iztapalapa, Coapa, San Angel, Tacubaya és Tacuba — a város f őbb
közlekedési csomópontjainál kerültek kijelölésre, s ellátó-szolgáltató funkciójukat
1,5-2,5 millió lakosra fejlesztik ki. A 8 városközpontot „corredores urbanos" ok (vá- -

rosi folyosók), a f ő közlekedési vonalak, a város tengelyei kötik össze. E nagy egy-
ségeket további kisebb tervezési egységekre bontják: a „subcentros urbanos" ok (vá- -

rosi alközpontok) f ő funkciója a szolgáltatás-ellátás lesz kb. 300 ezer lakosra tervez-
ve, majd ezeken belül a „centros de barrio" k (kerület központok) els ősorban a min-
-

dennapi szolgáltató-ellátó, egészségügyi és oktatási szerepet fogják betölteni max. 6
hektár területen.
A környezeti ártalmak csökkentésére kijelölték a „Zona de Amortiguamien-
to" t, amelynek a légszennyez ődés tompítása, sz ű rése a feladata, s egyben további
-

városias beépítésre kijelölt övezet. A K-Ny-i irányban húzódó övezet 1-3 km széles,
194 km 2 kiterjedés ű. Ebbő l Nemzeti Park 4,9 km 2 , mez őgazdasági övezet 71,4 km 2 ,
erd ő 117,4 km 2 . Az övezet 13 „centros de población" t (lakóközpontot) foglal ma-
-

gába. Az „Area de Conservación Eco/ógica" t - 684,8 km 2 — az ökológiai feltételek
—

jjavítására jelölték ki, amelyre azért is nagy szükség van, mert a f ővárosban évente
1000 hektárral csökken jelenleg az erd ő . Nem urbanizálható terület, s falusias jelleg ű
szórványtelepülései sem terjeszkedhetnek. 88 km 2 -nyi mezőgazdasági övezetét 48
km2 -re csökkentik, a többit erd ősítik.
Úgy t ű nik, hogy a terv a középosztállyal kezd ődik, mert a város 500 sze-
génynegyede problémáinak megoldására konkrét, életképes terv nem készült, ha
csak az ún. „centros de barrio"-k e feladatot fel nem vállalják. A túlzottan optimista
terv — hogy a Distrito Federal „városmodellé" válik — legalább annyira valószer űt-
lennek t ű nik, mint az, hogy a „kerületközpontok" jelent ős változást hozhatnak a
perifériák életében. E perifériák nem földrajzi, hanem társadalmi értelemben érten-
d ő k, mivel a város különböz ő belső szabad telkein ilyen negyedek gombamód elsza-
porodtak. (9. ábra) A gyorsan növekvő város számos volt falut is bekebelezett, beke-
ített és fojtogató ölelésében nemcsak fizikai, hanem társadalmi értelemben is degra-
lálta, slum területté alakította. A terv azért is irreálisnak t ű nik, mert alapvet ően nem
zámol a jelenlegi állapotokat kiváltó társadalmi-gazdasági okokkal és azok követ-
kezményeivel. Nem ad programot az ipar kitelepítésére — ami a környezetszeny-
ryez ődés egyik f ő forrása —, a perifériák lakosságának nem nyújt alternatív megol-
dást (t.i. az ipar kitelepítésével együtt a tartalék munkaer ő is követné). Ugyancsak
nem hozhat hosszabb távon jelent ős eredményeket az sem, hogy az ipar csupán Mexi-
kóvárost hagyná el, s városközelben, a Mexikói-völgyben maradna. Végül a rendezési
Kéri András: Egy világváros önpusztító fejlődése: Mexikóváros
Tér és Társadalom, 2. 1988. 1. 90–105. p
104

terv legfő bb hibája az, hogy csak az egész Mexikói-völgyre (8 ezer km 2 ) kidolgo-
zott, vele összehangolt terv lehet életképes. Amíg a túlzottan központosított politi-
kai hatalom önmaga nem tesz lépéseket a decentralizálás irányába, nehezen képzel-
hető el, hogy a közvetlen érdekszférájába tartozó iparral ezt jelentékeny mértékben
megtenné. Bár az ország szintén „Egyesült Államok", a központi adminisztráció
90 %-a a f őváros egyetlen kerületére összpontosul.

IRODALOM

AGUILAR MARTINEZ A.G. 1985: La vivienda popular en la Ciudad de México, Institut° de
Geografia, UNAM, México.
Análisis de la Transformación Fisico-Espacial de las Colonias Populares en la Ciudad de México,
volumen II., Estudios de Caso Dirección General de Planificación, Departamento del Distrito
Federal, — évszám és oldalszám nélkül — México.
BETAILLON, C. 1968: Las zonas suburbanas de la Ciudad de México, Institut° de Geografia,
UNAM, México 70 p. kézirat.
CAR R I LLO, R.A. 1984: Historia de la Ciudad de México Panorama Editorial, S.A. México, D.F.
Códice de los Asentamientos Humanos 1980: Historia de Pueblos y Cuidades, Secretaria de Asen-
tiamientes Humanos y Obras Publicas, México.
Distrito Federal Demográfico, Breviario 1984: Secretaria General de Gobierno, Dirección General
de Politica Poblacional, México.
G ARZA, G. 1980: I ndustrialización de las principales ciudades de México.
LEVY, D. — SZÉKELY, G. 1983: México, Paradoxes of Stability and Change Westview Press,
Boulder, Colorado, USA.
LOMBARDO DE RUIZ, S. 1973: Desarrollo urbano de México-Tanochtitlan segun las fuentes
históricas Institut° Nacional de Antropologia e Historia, Departamento de Investigaciones
Históricas, México.
México, Información Sobre Aspectos Geográficos, Sociales, Económicos. SARH, Comisión del
Plan Nacional Hidráulico, 1975, México.
México Demográfica, Breviario 1980-81: Consejo Nacional de Población, México, D.F. 1982.
MUNOZ, H. — 0 LIV El RA, O. de — STERN, C. 1981: Migración y desigualdad social en la Ciudad
de México El Colegio de México, Institut° de Investigaciones Sociales, UNAM, México, 2.
kiadás.
Nezahualcóyotl, Monografia del Municipio Gobierno del Estado de México, 1973. Toluca.
Huevo Atlas Porrua de la Republica Mexicana Editorial Porrua, S.A. México, D.F. 1984.
Plan General de Desarrollo Urbano del Distrito Federal 1983: Departamento del Distrito Federal,
Secretaria de Obras y Servicios, Dirección General de Planificación, México.
Programa de Reordenación Urbana y Protección Ecológica del Distrito Federal 1984. Departa-
mento del Distrito Federal, México.
Sistema Geográfico de Información para el Distrito Federal 1983. Departamento del Distrito
Federal, Secretaría de Obras y Servicios, Dirección General de Planificación, México.
Sistema de Normas de Planificación Urbana para el Distrito Federal, 1983. Normas para Zonifica-
cián y Usos de Suelo; Normas para V ialidad, Estacionamiento de Vehículos y Areas de
Transferencia; Normas para espacio publico e imagen urbana; Normas para vivienda.
Sistema de Planificación Urbana del Distrito Fedaral, 1983: Departamento del Distrito Federal,
Secretaría de Obras y Servicios, Dirección General de Planificación, México.
SCHTEINGART, M. (szerk.) 1973: Urbanización y dependencia en América Latina. Ed. S.I.A.P.
Buenos Aires.
Napilapok: El Nacional 1984. október 21. — 1985. június 4. Excelsior 1984. november 28. és
1985. április 8. Uno más Uno 1984. december 16.
Kéri András: Egy világváros önpusztító fejlődése: Mexikóváros
Tér és Társadalom, 2. 1988. 1. 90–105. p

ANDRÁS, KÉRI:

DESARROLLO AUTODEVASTADOR DE UNA CAPITAL DEL MUNDO: CIUDAD
DE MÉXICO

(Resumen)

Diudad de México, para el ano 2 mil con una población de aproximadamente 28 milliones
de habitantes, será la ciudad más poblada del mundo. Esta desmesurada ciudad se ha convertido
en la primera potencia en población de América Latina en nuestros días y derivado de su irregular
desarrollo, ya desde ahora se enfrenta a infinidad de problemas socio-económicos, de dirección y
ecológicos, que estén 'en espera de solución. La gigante aglomeración resídencial en los últimos
cuarenta afios, aumentó en más de 10 veces. La explosiva causa provocadora de este acelerado
aumento se inició con el capital americano de los arcos 30 y principalmente a consecuencia de la
construcción de la moderna infraestructura de grandes dimensiones concentrada en la capital. El
tompás de crecimiento de la superpoblada capital en las últimas décadas ha disminuido considera-
blemente, pero aún hoy es de considerar 10 que proviene de la elevada reproducción de la pobla-
ción y la inmigración por 10 minimo de 1000 personas diariamente. El crecimiento caótico y la
especulación de parcelas existente con las tierras ejidales y communales, traen como consecuencia
el incremento de los cinturones de miseria y la aparición de ciudades perdidas.
El ejemplo tipico de este fenómeno 10 es la ciudad de Nezahualcóyotl, la cual con cuantro
milliones de habitantes, es hoy el cuarto poblado más grande de México. En el caso de Naucalpan
de Juarez, nos encontramos con un desarrollo de suburbio, de características completamente
diferentes, el cual con sus 15 instituciones industriales y de comercio, económica y políticamente
es más importante que Toluca, capital del Estado de México para su propio estado. Aqui no fue la
pblación, sino la gran concentración desproporcionada de la industria 10 que surgió. A cada 90
habitantes le corresponde una unidad industrial o de comercio. Su industria es más significativa
que la de Monterrey, segundo cinturón industrial más grande del país, y a la vez es el cinturón de
México, de aire más contaminado.
El segundo contaminador del ambiente mayor, 10 es el transporte. El aumento del número
de automóviles es el doble del de la población. Aún en 1970 a un automóvil le correspondían
2 2
1000 m para transitar y parquear, y para 1985 disminuyó a 100 m . A Ciudad de México la
tienen registrada como la quinta más contaminada de nuestra tierra, pero entre ellas, también,
debido a su asentamiento geográfico es la ciudad de América Latina que tiene'la situación más
crítica. No solo debido a la altura de 2500 m sobre el nivel del mar, sino porque el valle de México
es una cuenca cerrada (meseta) y no tiene ventilación natural. La contaminación del aire desde
1981, aumenta anualmente en un 20 %, y ya ha alcanzado el límite crítico. La solución se estima
que esté en la reestructuración de la ciudad. Los planes, al parecer excesivamente optimistas,
contienen el Programa de Reordenación Urbana y Protección Ecológica y el Sistema de Planifi-
cación Urbana del Distrito Federal, los cuales por si mismos apenas pueden ser efectivos sin el
illan de organización para toda la cuenca de México, que aún no está trabajado y no se ha adecuado
a él.
TRADUCIDO POR EL AUTOR