Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.

Tér és Társadalom                                       XIV. évf. 2000   s 4: 39-86


                PORTER-ROMBUSZ:
        A REGIONÁLIS GAZDASÁGFEJLESZTÉSI
            STRATÉGIÁK ALAPMODELLJE
                   (Módszertani áttekintés)
(Porter' s Diamond-Model for Regional Economic Development
                       Programming)

                                 LENGYEL IMRE

                                        Bevezetés
  Az elmúlt években a globalizáció hatására a területfejlesztésnek mind elméleti
háttere, mind programozási gyakorlata alapvet ően átalakult. A formálódó posztmo-
dern regionális politikában az alapvet ő célok újrafogalmazódtak, a decentralizáció és
a szubszidiaritás elveinek elfogadásával párhuzamosan az alulról szervez ődő gazda-
ságfejlesztés került el őtérbe. A posztmodern regionális politika különösen az Európai
Unió (EU) területfejlesztésével foglalkozó dokumentumokban érhet ő tetten.
   Az Európai Területfejlesztési Perspektíva (ESDP — European Spatial
Development Perspective) a területfejlesztés hosszú távú céljaként három prioritást
fogalmaz meg: a gazdasági és társadalmi kohéziót, a természeti er őforrások és a
kulturális örökség meg ő rzését, valamint az európai térség kiegyensúlyozottabb
versenyképességét (ESDP 1999, 10). Ez a célhármas megfelel a területfejlesztés
hagyományosnak tekinthet ő alapelveinek, a fenti sorrendben: méltányosság, fenn-
tartható fejl ő dés, hatékonyság. Az EU-ban az elmaradott régiók gazdaságának fej-
lesztését célul kitűző , a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap 2000-2006 közötti
felhasználására szolgáló irányelveknél is a legfontosabb prioritás a regionális ver-
senyképesség ösztönzése, amely két konkrét célra, a gazdasági növekedésre és a
foglalkoztatottság javítására irányul (EC 19991b). Így a regionális versenyképesség
a hatékonyság (gazdasági növekedés) és a méltányosság (foglalkoztatottság) össze-
kapcsolásával a regionális politika új, komplex alapelveként jelenik meg. Termé-
 szetesen az EU irányelvei csak általános kereteket jelölnek ki a regionális verseny-
képesség javítására, mivel a támogatott régiók saját maguk dolgozzák ki fejlesztési
 stratégiájukat és programjaikat. Az EU dokumentumaiból az üzenet egyértelm ű: a
 régiók gazdaságfejlesztésének célja a versenyképesség javítása, amelyre alulról
 felfelé szervez ődő (bottom-up) gazdaságfejlesztési stratégiákat kell kidolgozni.
   Magyarországon az elmúlt években, a Területfejlesztési és területrendezési tör-
 vény 1996. évi elfogadását követ ően a megyék, de a kistérségek, valamint a for-
 málódó régiók többsége is elkészítette területfejlesztési koncepcióját és területi
 programjait. Szinte mindegyik területfejlesztési koncepcióban a prioritások között
 szerepel az adott térség versenyképességének javítása, amelynek elérésére igen
                          Lengyel Imre : Porter-rombusz:
             A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                   Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
40     Lengyel Imre                                             TÉT XIV. évf. 2000   s4

eltérő stratégiai programok születtek. A programkészít ők előtt általában két nehéz-
ség merül fel':
   1) a regionális/térségi versenyképesség fogalmának értelmezése és mérésének
      gondjai,
  2) az alulról-felfelé szervez ődő regionális gazdaságfejlesztési stratégiák mód-
      szertani kidolgozatlansága.
  A fenti problémák megoldására tett kísérletek közül az egyik legismertebb
Michael Porter megközelítése. Porter a globális folyamatokkal kapcsolatos eredmé-
nyeit összegz ő alapvető könyvében arra keresi a választ, hogy egyes országok a
nemzetközi versenyben milyen tényez ők miatt versenyképesek, mit ől sikeresek,
míg mások sikertelenek (Porter 1990). A vállalatok versenystratégiáival, a globális
iparágakban 2 folyó versennyel foglalkozó korábbi munkáira támaszkodva az egyes
országok sikerességét visszavezeti a globális iparágakban m űködő, az adott ország-
ban hazai bázissal rendelkez ő vállalatok nemzetközi versenyben elért sikerességére
(Porter 1985; 1993). Tíz országra kiterjed ő, négy éven át tartó, szakért ők és teamek
sokaságát bevonó, közel 120 (nemzetközileg sikeres) iparágra kiterjed ő empirikus
vizsgálata eredményeit szintetizálta. Azt a következtetést vonta le, hogy a nemzet-
gazdaságok versenyel őnyeinek kialakulásában és fenntartásában a globális vállala-
tok lokális és regionális üzleti környezete meghatározó szerepet tölt be. A verseny-
el őnyöket determináló üzleti környezet elemeit négy csoportba, az ún. „rombusz-
modellbe" (diamond model) rendszerezte 4. Az eredeti modellt a kilencvenes évek
végén módosította, pontosította, a lokalitások szerepét még jobban el őtérbe helyezte
(Porter 1998a; 1999; 2000).
   Porter gondolatai alapján egy régió alulról-felfelé szervez ődő (bottom-up jellegű)
gazdaságfejlesztési stratégiája a régióban m űködő versenyképes vállalkozások és
iparágak versenyel őnyeihez szükséges helyi/regionális tényez ők, azaz a rombusz-
modell elemeinek fejlesztéséb ől állhat össze. Ebben a regionális gazdaságfejlesztési
stratégiában az agglomerációs el őnyöket kihasználó regionális klasztereknek ki-
emelkedő szerepük van5 . Porter kezdeményezte a klaszter-alapú gazdaságpolitiká-
kat is, amelyek egyre inkább el őtérbe kerülnek a fejlett országokban (OECD 1999;
Lengyel 2000a). A rombuszmodellt a lokális, regionális versenyképesség alapmo-
delljének is nevezik, amely nemcsak értelmezi a versenyképesség tényez őit, hanem
egyúttal stratégiát is vázol javításukra (Malecki 1997; Maskell et al 1998). Magya-
rországon az utóbbi években kialakult a területfejlesztési koncepciók és területi
stratégiák készítésének eszköz- és módszertana (Horváth 1998; Rechnitzer 1998),
minisztériumi rendelet is szabályozza kidolgozásukat, azonban úgy t űnik, hogy az
alulról felfelé szervez ődő gazdaságfejlesztésnek még nem eléggé kiforrott sem a
szemlélete, sem a gyakorlata.
   A regionális gazdaságfejlesztési felfogások hátterében mindig a regionális gazda-
sági fejlődés különböző elméleti modelljei húzódnak meg. Porter megközelítése
több elméleti irányzatra vezethet ő vissza, részben Perroux növekedési pólus elmé-
letére, részben a kumulatív oksági modellre (Armstrong—Taylor 2000), részben a
gazdasági báziselmélet kiterjesztésére (Malizia—Feser 1999). Ebb ől is kitűnik, hogy
                                 Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                    A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                          Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
TÉT XIV. évf. 2000   s4                                  Porter-rombusz            41

Porter nem az elfogadott közgazdaságtudományi és regionális tudományos kategó-
riákból és modellekből kiindulva próbálta magyarázni a globális folyamatokat,
hanem fordítva, nagyméret ű empirikus iparági vizsgálatok eredményeit szintetizál-
va eredeti összefüggéseket fogalmazott meg. Emiatt munkássága megosztja a tu-
dományos közvéleményt, a stratégiai menedzsmenttel foglalkozók és a vállalati
szakemberek „istenítik", míg az elméleti közgazdászok kevésbé értékelik munkás-
ságát, „tudománytalannak" tartva egyes megállapításait (Török 1997). Azt viszont
mindenki elismeri, hogy Porter meglátásai és gondolatai konzisztens rendszert al-
kotnak, amely napjainkra az általános közgazdasági és üzleti m űveltség része
lett. A rombuszmodell olyan önálló és eredeti fogalmakra, állításokra épül, ame-
lyek eltérnek a regionális tudományban használtaktól, viszont ismeretük nélkül a
rombusz alkalmazása félreértésekre vezethet, amire itthon is több példa található.
A félreértések részben arra vezethet ők vissza, hogy eddig nem volt részletes és
alapos magyar nyelvű áttekintés a modellr ől.
  Tanulmányunkban Michael Porter rombuszmodelljét ismertetjük a regionális gaz-
daságfejlesztési stratégiákban történ ő alkalmazhatóságát szem el őtt tartva. A dolgo-
zat első részében a globális folyamatok jellemz őit vázoljuk és azon új fogalmakat,
állításokat, amelyekb ől Porter is kiindult. Ezt követően a rombuszmodellt és deter-
minánsait olyan mélységben és részletességgel mutatjuk be, amely megítélésünk
szerint a modell gyakorlati alkalmazásához kell ő segítséget nyújthat. Röviden kité-
rünk a rombuszmodell alapján megfogalmazott klaszterekre, valamint Porter szaka-
szos fejl ődési modelljére is. A dolgozat végén áttekintjük a régiók bottom-up gaz-
daságfejlesztési stratégiai programozásának főbb szempontjait és röviden értékeljük
a rombuszmodellt.

                     Versenyképesség és termelékenység

  Egy ország, régió, város fejl ődésének és fejlesztésének alapvet ő célja Adam
Smith óta általánosan elfogadott: az ott él ők jólétének, életszínvonalának és életmi-
nőségének javítása (Enyedi 1996). Ez pedig Porter szerint a globalizációban nem a
termelési tényez őkből adódó komparatív el őnyöktől, hanem az ország/régió ver-
senyképességét ől függ. Rögtön felvet ődik a kérdés, mit értünk versenyképesség
alatt és milyen tényez ők befolyásolják?
  A versenyképesség a közgazdaságtudományban régóta használt fogalom, általá-
ban a vállalatoknál a piaci versenyben való helytállást, az országoknál, régióknál
a nemzetközi versenyben való sikerességet jelenti (Török 1997). Az elmúlt két
évtizedben, a globalizáció feler ősödésével a versenyképesség vált az egyik kulcs-
fogalommá, amellyel az új feltételek közötti globális verseny jelenségeit, a ver-
senyben való sikeres részvételt próbálják leírni mind a vállalatok, mind az orszá-
gok és régiók esetében. A globalizáció nemcsak a nemzetgazdaságok jelent őségét
mérsékelte, hanem a régiók gazdasági szerepét is felértékelte. Elfogadottá vált,
hogy a globális verseny lényegében az egyes régiók, nagyvárosok versenye, külö-
                          Lengyel Imre : Porter-rombusz:
             A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                   Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
42     Lengyel Imre                                             TÉT XIV. évf. 2000   s4

nösen az EU-ban nyert teret ez a szemlélet a decentralizációval és a regionális
 identitások feler ősödésével együtt.
   A versenyképesség fogalmának pontosítására való törekvés a globalizáció meg-
 erősödésével vált egyre érzékelhet őbbé (Lengyel 2000b). A globalizáció két alap-
vető folyamata, a dereguláció kibontakozása és a kommunikációs-informatikai
technológiák, technikák elterjedése egyre kevésbé tették, teszik lehet ővé a nemzeti
kormányok számára, hogy közvetlenül befolyásolják a nemzetközi versenyt ha-
gyományos eszközeikkel (p1. exporttámogatások, vámok és illetékek stb.), ezért
kerültek el ő térbe a közvetett módszerek és eszközök. Ezek a közvetett módszerek a
vállalatok versenyel ő nyeit meghatározó háttérfeltételekre, azaz els ősorban a ver-
senyképességet befolyásoló üzleti, intézményi és infrastrukturális környezet ténye-
ző inek javítására irányulnak. A versenyképesség egy gy űjtőfogalom, első megkö-
zelítésben a piaci pozíció megszerzésére, megtartására és javítására való hajlamot, a
piaci versenyben való helytállás képességét, az üzleti sikerességet jelenti.
   Porter szerint az országok versenyképességének mérésére használt szokásos gaz-
dasági mutatók (exportrészesedés, külkereskedelmi mérleg, valuta árfolyam stb.)
féloldalasak, a globális versenynek csak egy-egy vetületét fejezik ki, az országok
széles körében nem alkalmasak a „versenyképesség" lényegének mérésére. A pozi-
tív külkereskedelmi mérleg, az alacsony költségvetési deficit (Olaszországra a
nyolcvanas években nem volt igaz), az olcsó munkaer ő (Németországra, Svájcra
nem teljesül), a természeti er őforrások b ő sége (Japánra nem igaz) stb. csak rész-
igazságokat fejeznek ki, az egyes országok nemzetközi versenyben való sikeressé-
gének mérésére nem alkalmasak. Ráadásul a versenyképesség fogalma többértelm ű,
mivel mást értenek rajta a vállalati szakemberek (a világpiacon érvényesíthet ő vál-
lalati versenyel ő nyöket), mást a politikusok (az ország pozitív külkereskedelmi
mérlegét) és mást az elméleti közgazdászok (többségük a munkatermelékenységet)
(Porter 1990, 12). A lényeg az, hogy a sikeres országokban n ő a termelékenység, az
egységnyi alkalmazott inputra (ráfordításra) jutó reálkibocsátás, amelynek növeke-
dése a tő ke és/vagy munka hatékonyságának növekedéséb ő l származik. Egy nemzet
alapvető gazdasági célja polgárai számára magas és növekv ő életszínvonal teremté-
se, amely nem „... a versenyképesség amorf fogalmától függ, hanem a termelékeny-
ségtő l, a nemzet er őforrásainak (munka és t ő ke) felhasználásától. ... A versenyké-
pesség egyetlen értelmezhet ő koncepciója nemzetgazdasági szinten a nemzeti ter-
melékenység" (Porter 1990, 6).
   A fentiek miatt Porter szerint az országok versenyképessége nem más, mint a
globális versenyben elért termelékenység magas szintje és magas növekedési
üteme. A versenyképesség fogalmát visszavezette egy közismert, nagyon alaposan
elemzett közgazdasági kategóriára, a termelékenységre 6. Így Porter nem javasolt új
fogalmat, nem kreált új mutatórendszert, hanem a versenyképességet a gazdasági
fejlő dést hosszabb távon meghatározó elméleti fogalommal, a termelékenységgel
azonosítja.
  A kilencvenes évek végére egyre szélesebb körben elfogadottá vált, f őleg az
OECD és az EU szakért ő i munkabizottságaiban, hogy mind vállalatokra
                               Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                  A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                        Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 4                                  Porter-rombusz           43

(mikroszintre), mind iparágakra és régiókra (mezoszintre), mind nemzetgazda-
ságokra (makroszintre) a versenyképesség egységesen értelmezhet ő fogalomként is
megadható (Maskell et al 1998; Lengyel 2000b). Az egységes/kiterjesztett verseny-
képesség fogalom: „... a vállalatok, iparágak, régiók, nemzetek és nemzetek feletti
régiók képessége relatíve magas tényez őjövedelem és relatívé magas foglalkozta-
tottsági szint tartós létrehozására, miközben a nemzetközi (globális) versenynek ki
vannak téve" (Hatzichronoglou 1996; EC 1999a; 20). A regionális versenyképesség
nem más, mint magas fajlagos kibocsátás (egy lakosra jutó GDP), amely egyaránt
származik a munkatermelékenység és a foglalkoztatottság magas szintjéb ől (Lengyel
2000b; Lengyel—Rechnitzer 2000).
   A versenyképességet Porterhez hasonlóan Paul Krugman is inkább gazdaságpo-
litikai fogalomnak tartja, míg a gazdasági növekedés alapkategóriája a termelé-
kenység (Cséfalvay 1999; Lengyel 2000b). Mindketten kiemelik, habár a megter-
melt jövedelem egy részét a jövedelemtulajdonosok kivonhatják a régióból, de a
régióban maradó jövedelem nagyságának változása hosszabb id őtávban együtt
mozog a termelékenységgel, így az életszínvonal tartósan a termelékenységt ől
függ. Gondolatmenetük érthet ő abból a szempontból is, hogy gazdasági er őtérb ől
kiindulva nem közigazgatási, hanem csomóponti régiót feltételeznek, amelynek
nem adható meg pontos földrajzi határa, így pl. a foglalkoztatottsági ráta sem
számítható ki. Ha a foglalkoztatottságtól eltekintünk, akkor viszont hasonlóság
van Porter felfogása' és az egységes versenyképesség fogalma között, mivel
utóbbi a közigazgatási régiókra lett kidolgozva.
   A régió gazdaságfejlesztésének célja a versenyképesség növelése, azaz a régió-
ban működő gazdasági szervezetek termelékenységének javítása. Porter szerint
nem a versenyképességet kell magyaráznunk, hanem meg kell értenünk, hogy mi
határozza meg a termelékenységet és növekedési ütemét (Porter 1998a, 161).
Porter felfogása egyértelm űen „stratégiai", azaz nem bemutatni kell egy régió
gazdaságát, hanem feltárni azokat a mozgatórugókat, amelyek kihasználására
fejlesztési stratégia épülhet. Egy régióban a gazdasági szektorok termelékenysé-
gének változása eltérő ütemű , a külkereskedelembe (globális piacra) kerül ő
 (tradable) termékeket és szolgáltatásokat el őállító ágazatokban az er őteljes ver-
 seny miatt gyorsan javul, míg a helyi (hazai, regionális) piacra kerül ő (non-
tradable) termékeknél és (f őleg lakossági) szolgáltatásoknál a termelékenység
javulása lassúbb ütem ű. Nyilván az utóbbi termékeknél a helyi kereslet korláto-
 zott, míg a globális piacon a méretgazdaságosság miatt növekv ő skálahozadék
 érhető el, ezért a termelékenységet növel ő új technológiák és innovációk beveze-
 tése szinte folyamatos a globális verseny er ős nyomása miatt.
   Porter a versenyképességet visszavezette a termelékenységi szintre és a termelé-
 kenység növekedési ütemére, amit főleg a globális versenyben lehet elérni. Kérdés,
 milyen tényez őktől függ egy régióban a termelékenység növekedése?
                             Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                      Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
44      Lengyel Imre                                              TÉT XIV. évf. 2000   s4

                                      1. ÁBRA
             A termelékenységnek és növekedési ütemének determinánsai
               (Determinants of Productivity and Productivity Growth)


                         Politikai, jogi és makroökonómiai környezet
                                             Regionális
                                             környezet
             A vállalati működés és                           A mikroökonómiai üzleti
            stratégia kifinomultsága                            környezet minősége

                                     Mikroókonómiai alapok
     Forrás: Porter(1999, 31) ábrájának módosításával saját szerkesztés.
  A termelékenységet, azaz a versenyképességet a makroökonómiai környezet és a
mikroökonómiai alapok egyaránt befolyásolják (1. ábra). Porter a politikai, jogi és
makroökonómiai környezet jelentőségét újabban fogalmazza meg (korábban a
mikroökonómiai háttéret helyezte el őtérbe), mivel a gazdaságpolitika, monetáris
politika, adótörvények, befektetések szabályozása, társadalombiztosítás, innovációs
rendszerek, szerz ői és jogvédelem, oktatási rendszerek stb. országonként eltér ő
módon determinálják a termelékenység alakulását (erre mutattak rá a kilencvenes
évek távol-keleti válságai, valamint a fejl ődő országok problémái). Nevezetes 1990-
es könyvében a kormányzat mintegy másodlagos szerepet játszott a rombuszmodell
determinánsainak befolyásolásában, viszont napjainkra a makroökonómiai környe-
zet kiemelt fontosságúvá vált (ennek részeként a kormányzat is), amely az iparágak
versenyképességének javítását nagymértékben képes segíteni, de hátráltatni is.
  A mikroökonómiai alapok egyrészt a vállalati m űködés és stratégia kifinomultsá-
gát jelentik, másrészt a mikroökonómiai üzleti környezet, fő leg a lokális üzleti
környezet min őségét. Ezáltal Porter megkülönbözteti a vállalaton belüli (vállalati
döntéstől függő) és a vállalaton kívüli (vállalati döntést ől független) tényez őket,
viszont mindkett őt egyaránt fontosnak tartja. A vállalaton belüli tényez ők erőssége,
a vállalati működés és versenystratégia kifinomultsága, a menedzsment felkészült-
sége, az alkalmazottak kreativitása nélkül a globálisan verseng ő vállalatok nem
tudják meg őrizni versenyel őnyeiket, s őt minőségi vállalati jellemzők hiányában a
régió vezető vállalatai nem is tudnak kilépni a globális piacra. Tehát egy régió gaz-
dasági növekedésében a vállalatok m űködését és stratégiáját formáló menedzserek-
nek és szakért őiknek kiemelkedő a szerepük, s őt kijelenthetjük, hogy a régió fejl ő-
dése szempontjából jóval fontosabb döntéseket hoznak, mint pl. a megyei és tele-
pülési önkormányzatok vezet ő testületei. S őt egy megye, város akkor fejl ődik tartó-
san, ha az önkormányzati fejlesztések legf őbb célja a vállalatok termelékenységé-
nek javítása, amely hosszabb távon csak fenntartható környezeti fejl ődés és stabil
szociális háttér mellett valósulhat meg.
  Porter a mikroökonómiai üzleti környezet tényez őit a kés őbb részletesen ismerte-
tendő rombuszmodellben rendszerezte. Véleményünk szerint a termelékenység
                                Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                   A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                         Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 4                                   Porter-rombusz            45

javításához célszerű kiemelni a regionális környezetet is, amely mind a
makroökonómiai környezethez, mind a mikroökonómiai alapokhoz szorosan kap-
csolódik. A regionális, települési környezet sikeressége összefügg az ott m űködő
vállalatok, iparágak versenyképességével (Enyedi 1997). A regionális környezet a
termelékenység növekedésének mindegyik tényez őcsoportját befolyásolja, azok
egyféle közös részét képezi:
 — A regionális környezetnek vannak olyan elemei, p1. a régióban a hálózati inf-
   rastruktúra fejlesztése, a regionális innovációs rendszer, a települések oktatási
   intézmény-fejlesztése stb., amelyek a regionális/megyei/települési politika ré-
   szei, viszont jellegüknél fogva a makroökonómiai környezethez tartoznak.
 — A vállalati mű ködés és stratégia kifinomultsága nemcsak magától a vállalattól
   függ, hanem a környezetében domináns viselkedési mintáktól, a helyi tudás-
   bázistól, a helyi munkakultúrától stb., azaz hatással van rá a regionális/lokális
   környezet is.
 — A mikroökonómiai üzleti környezet tényező i pedig jórészt lokálisak és regio-
   nálisak, pl. a helyi beszállítói hálózatok, helyi szakképzési intézmények stb.,
   amelyek jóval túlmutatnak egy-egy vállalat igényein.
  Egy régióban a termelékenység egyaránt függ az országos és regionális környe-
zettő l, valamint a mikroökonómiai alapoktól. A regionális gazdaságfejlesztés során
természetesen csak a regionális környezetet lehet befolyásolni, els ősorban a
mikroökonómiai üzleti környezet (rombuszmodell) elemeit, míg a vállalati m űkö-
dés és stratégia kifinomultságát f őleg oktatással és regionális klaszterek létrehozá-
sával és támogatásával lehet javítani. A rombuszmodell el őtt röviden áttekintjük a
globális verseny és a versenystratégiák témakörünkbe tartozó azon legfontosabb
fogalmait és gondolatait, amelyekre kés őbb támaszkodunk.

  Globális iparágak, regionális specializáció, hazai és térségi bázis

  Porter egész gondolatrendszere a globális iparági versenyre és a versenystratégi-
ákra épül, szerinte minden vállalati stratégia egyben versenystratégia. A vállalatok
fő célja versenyelőnyök megszerzése és fenntartása. A piaci verseny „két vagy több
szerepl ő egymással szembeni el őnyszerzésre irányuló, adott szabályok között zajló
tevékenysége" (Chikán 1998, 98). Így versenyel őny alatt az üzleti vállalkozásoknak
a piaci versenyben szerzett el őnyét értjük, ami els ősorban olyan tevékenységek
végrehajtásából adódik, amit a vállalat másoknál jobban tud elvégezni.
  A vállalati versenyel őny keletkezése a szélesen értelmezett innovációktól, az új
üzleti lehető ségekre adott gyors és hatékony válaszoktól függ, forrásai (Porter
1990, 45-47):
  — új technológia bevezetése,
  — új vásárlói igények vagy a fogyasztói prioritások változásának felismerése,
  — új iparági, piaci szegmens kialakulása,
  — az input költségének vagy elérhet őségének változása,
  — a kormányzati gazdaságpolitika változásai.
                          Lengyel Imre : Porter-rombusz:
             A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                   Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
46     Lengyel Imre                                             TÉT XIV. évf. 2000 s 4

  Piacgazdaságban a régió gazdaságfejlesztésének közvetett célja a termelékenység
javítása, míg közvetlen célja olyan regionális környezet, fő leg mikroökonómiai
üzleti környezet kialakítása és fenntartása, amely a régióban m űködő vállalatok
versenyelő nyeit tartósan biztosítja. A globalizáció során mind a vállalati verseny-
nek, mind a versenyel őnyöknek új sajátosságai kerültek felszínre, illetve a régi
jellemzők közül néhány dominánssá vált.
  Porter kutatásai és munkái g alapján öt állítás fogalmazható meg, amelyekre a
rombuszmodell és a klaszterek is támaszkodnak (Porter 1990; 1998a; 2000):
  (a) Globális iparági verseny: a piaci verseny az egyes iparágakon belül folyik,
       azaz ugyanazon iparágon belül m űködő vállalatok, vállalatcsoportok között.
  (b) Értéklánc-rendszer: a vállalatok nem elkülönülten versenyeznek, hanem
       sokféle módon kapcsolódnak egymáshoz az értékteremt ő folyamatban.
  (c) Regionális specializáció: egyetlen ország/régió sem lehet versenyképes
       mindegyik globális iparágban, így a régiók gazdasága er őteljesen szakosodik
       néhány iparágra/üzletágra.
  (d) Innovációs kapacitás: egy ország/régió termelékenységének (versenyké-
       pességének) javulása a régióban m űködő domináns iparágak innovációs
       kapacitásától függ.
  (e) Hazai és térségi bázis: az országok/régiók globális iparágai földrajzilag kon-
       centrálódnak néhány, gyakran egy-két régióban, legtöbbször nagyvárosok-
       ban és vonzáskörzetükben.
  A fenti állítások kapcsolódnak egymáshoz és részben átfedések is vannak. Csak rövi-
den térünk ki a bennük megfogalmazott olyan alapvet ő gondolatokra és fogalmakra,
amelyek a regionális tudománnyal foglalkozók körében itthon kevésbé terjedtek el,
viszont megítélésünk szerint ismeretük elengedhetetlen a rombuszmodell alkalmazói
szintű megértéséhez. Fontosnak tartjuk, hogy a stratégiai menedzsment és
vállalatgazdaságtan kifejezéseire és gondolataira épüljenek egy régió gazdaságfejleszté-
si stratégiai programjának azon részei, amelyet a vállalatok valósítanak majd meg, mivel
ezt a „szakzsargont" értik a kulcspozícióban lev ő vállalati vezet ők és szakértők.
  Megjegyezzük, hogy napjainkban a nemzetközi munkamegosztásra Porter szerint
a komparatív el őnyök elmélete nem ad elfogadható magyarázatot (Porter 1990).
Nemcsak a Leontief-paradoxon figyelhet ő meg, hanem a komparatív el őnyök el-
mélete nincs tekintettel a méretgazdaságosságra, a technológia és a kapcsolódó
know-how jelentő ségére, a termékdifferenciálásra és a monopolisztikus piacokra, a
vállalati hálózatok és stratégiai szövetségek meger ősödésére, valamint állandónak
tekinti egy országon belül a termelési tényez őket és nem foglalkozik a termelési
tényezők (tőke, munkaerő ) országok közötti áramlásával. A fentiek miatt a kompa-
ratív előnyök elméletét tovább kell fejleszteni, dönt ően azon globális vállalatok
versenystratégiájából kiindulva, amelyek egy-egy iparágat megjelenítenek a nem-
zetközi versenyben, és amely vállalatok az innovációk kidolgozásában és alkalma-
zásában, a technológiák fejlesztésében, a termékdifferenciálásban, a kormányzati
politikák befolyásolásában stb. élen járnak. Porter javaslata ezen továbbfejlesztésre
                                   Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                      A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                            Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 4                                     Porter-rombusz                  47

a kompetitív el őnyök elmélete, amely a nemzetközi (és regionális) munkamegosztás
új tényezőit rendszerezi.

Globális iparági verseny

   Porter szerint piaci verseny ugyanazon termékpiacon termékkel, szolgáltatással
 megjelenő vállalatok között folyik, azaz a piaci verseny mindig iparágon belül
folyó versenyt jelent. Az iparág kifejezés alatt nemcsak feldolgozóipart értünk,
 hanem bármilyen üzletágat is, azaz olyan elkülönül ő termékpiacokat (pl. szórakoz-
 tatóipar, pénzügyi szolgáltatások, reklámipar stb.) is, amelyek a gyakorlatban na-
 gyon sokszínűen jelennek meg, esetenként nem egyértelm űen határolhatók el egy-
 mástól és általában nem igazodnak a statisztikai nyilvántartások (ISIC, NACE)
 ágazati besorolásaihoz.
   A globális iparágon/üzletágon belül a vállalatok között folyó verseny több jellem-
 zője eltér a korábbi évtizedekben megfigyelt nemzetközi versenyét ől. A tartós ver-
 senyelőnyöknél különösen az alábbi tényez ők váltak fontossá:
   (a) A technológiai váltás mindent áthat, folyamatos, és mindegyik iparágban,
         mindegyik vállalatnál a verseny kikényszeríti az új technológiák bevezetését
         (p1. a mikroelektronika, az információs rendszerek, az automatizálás, új
         alapanyagok stb. mindegyik vállalatnál dönt őek), a legújabb technológia al-
         kalmazása jóval fontosabb, mint az olcsó munkaer ő.
   (b) A hagyományos termelési tényez őknél az országok és régiók között bizonyos
         területi kiegyenlít ődési folyamat zajlott le (pl. az alapvet ő hálózati és ener-
         getikai infrastruktúra, a közoktatás, a közegészségügy stb. mindenütt ki-
         épült), napjainkra nem a mennyiségi, hanem a speciális minőségi tényez ők
         váltak fontossá, a versenyel őnyök elsődleges forrásává (pl. nem a munkaer ő
         mennyisége, hanem minősége, képzettsége, munkafegyelme, kreativitása
         stb. a döntő).
   (c) A globális vállalatok szinte az egész világon eladnak és inputjukat bárhon-
         nan beszerezhetik, ezek a vállalatok függetlenedtek országuk tényez őellátott-
         ságától (nyersanyag, munkaer ő stb.) és a termelést a legel őnyösebb helyre,
         több esetben a piacokhoz közel telepítik.
   (d) Az alacsonyan képzett munkaer őre vagy a természeti erőforrásokra (pl. me-
         zőgazdaságra) épül ő iparágak fejlesztéseinek átlagos megtérülési rátája ala-
         csony (amint az a fejl ődő országokban megfigyelhet ő), mivel sok országban
         adottak ezek a lehet őségek, általában alacsonyak a piacra lépési korlátok,
         ezért egyre több vállalkozás lép a piacra, ezáltal letörik a profitot és az er ős
         verseny következtében lenyomják el őbb-utóbb a munkabéreket is.
   (e) Nem elkülönült, nem izolált vállalatok versenyeznek a piacon, hanem kooperáló,
         különböző mértékben együttműködő, egymástól kölcsönösen függ ő szervezetek:
         vállalati hálózatok, stratégiai szövetségek stb., a vállalati kooperációkkal a finan-
         szírozó pénzintézetek is szoros kapcsolatban állnak, amely intézetek közös érde-
         keik védelmében a vállalati versenystratégiákat is befolyásolják.
                          Lengyel Imre : Porter-rombusz:
             A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                   Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
48     Lengyel Imre                                             TÉT XIV. évf. 2000   s4
  A globális vállalatok tartós versenyel őnyeinek kialakulásában és fenntartásában
kiemelkedő jelentőségűvé vált:
  (a) A méretgazdaságosság: melyik nemzet vállalatai melyik iparágban tudják
       növelni a termelés méreteit, kihasználva a globális igényeket, ezáltal csök-
       kentve a fajlagos költségeket (az átlagköltségeket), több esetben a sz űk hazai
       piac miatt lépnek ki vállalatok a világpiacra.
  (b) A technológia szerepe: amelyik vállalat el őször használ egy új technológiát,
       az kezdetben monopolhelyzetbe kerül, magas profitra tesz szert, valamint
       megnövelheti a gazdaságos tömegtermelés méretét. A technológia megújítá-
       sára állandóan törekedni kell, mivel a követ ők előbb-utóbb bezárják a „tech-
       nológiai rést", utolérik a vezet ő vállalatot.
  (c) A nagy és erősen szegmentált belföldi piac megléte: amely lehet ővé teszi
       erő s verseny kialakulását több hazai cég között. A verseny következtében
       szükséges, a piac nagy mérete miatt pedig érdemes fejlesztéseket elindítani,
       mivel megtérülnek a befektetések, általában a bels ő piac telítődése után in-
       dul be az export.
  (d) A multinacionális társaságok előnyeinek kihasználása, amelyek több or-
       szágban működtetik érdekeltségeiket és lehet őségük van az országok közötti
       eltérő gazdasági feltételek, a profitcentrumok és transzferárak, helyi adózás
       stb. kiaknázására is.
   A globális versengés tényez ői jelentő sen eltérnek iparáganként, pl. az iparágra
jellemző technológia hatásai csak egy adott iparágon belül vizsgálhatók. Az empiri-
 kus vizsgálatok szerint p1. az élelmiszeripar, a fa- és bútorgyártás több iparága ke-
 vésbé „nemzetköziesedett", mint a számítógép-, az autó-, a gyógyszergyártásé stb.
 (Hatzichronoglou 1999). A globális vállalatok közötti verseny mindig iparágon
 belüli verseny, így a versenyelőnyök keletkezésének mechanizmusát iparágon belül
kell vizsgálni. Egy iparágon belül folyó versenyben a vállalat kialakítja verseny-
 stratégiáját, amely pozicionáláson és értékteremtésen (és imázsteremtésen) alapszik.
Porter szerint a versenyel őnynek két alaplehet ősége van (Porter 1985; Chikán
 1998, 498-500):
   - a költségel őny, az alacsony költségek miatti alacsony árból adódó verseny-
       előny,
   — a termékdifferenciálásból adódó előny, a termékek megkülönböztetésén,
       egyediségén, egyedi min őségén alapuló versenyel őny.
   Mindkét alaplehető ség esetében a versenystratégiák függnek a célba vett piac ter-
jedelmétől (a piaci célterület széles avagy sz űk). Széles piaci célterület esetében a
költségelő nyön alapuló stratégia vagy alacsony árat és nagy piaci részesedést céloz
meg (nagy forgalom, kis fajlagos haszon), vagy magasabb árat és kisebb piaci ré-
szesedést (kis forgalom, nagy fajlagos haszon). Sz űk piaci skálán költségel őnyt a
költségek fókuszálása, az árérzékeny egyedi fogyasztókhoz történ ő igazítása jelent. A
termékdifferenciálás stratégiája a kevésbé árérzékeny fogyasztók megnyerését céloz-
za, a termék egyedülálló minő ségén, speciális jellemz őin, a kapcsolódó szolgáltatások
                                  Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                     A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                           Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
TÉT XIV. évf. 2000    s4                                 Porter-rombusz             49

megbízhatóságán stb. alapszik. Szintén megkülönböztetjük a nagy piaci részesedésre
törekvő, valamint a fókuszált, azaz egyedi igényeket kielégít ő termékdifferenciálást.
  A globális iparági versenyb ől adódik, hogy egy régió gazdaságának helyzetértékelését
a gazdaságfejlesztési stratégiai programozás során két lépésben kell elkészíteni:
  1) fel kell tárni, hogy a régió iparágai közül melyek vesznek részt a globális
       versenyben,
  2) globális iparáganként külön-külön meg kell vizsgálni, hogy versenyel őnyeik
       miből erednek.

Értéklánc-rendszer

  Mindegyik vállalat gazdasági tevékenységek sorozatát végzi, miközben egy-egy
terméket előállít, vagy szolgáltatást ellát. Alapkérdés, hogy milyen tevékenységet
végezzen maga a vállalat és milyen tevékenységet végeztessen el más vállalatokkal,
beszállítókkal, szolgáltató cégekkel stb. A vállalatnak azokat a tevékenységeket
célszerű elvégeznie saját részlegeiben, amelyekben jobb a versenytársainál és ver-
senyelőnye van, amiben pedig nincsenek versenyel őnyei, avagy veszteségei kelet-
keznek, azokat a tevékenységeket érdemes másokkal elvégeztetnie. Az er ős globális
verseny miatt a korábbi nagyvállalatok felbomlottak, átalakultak, csak úgy tudtak
talpon maradni, ha profiltisztítást hajtottak végre.
  A potenciális versenyel őnyök meghatározásához a vállalati tevékenységeket el
kell különíteni egymástól, ehhez Porter az ún. értékláncot javasolja, amely a válla-
laton belüli tevékenységek értékalkotó összekapcsolódását jelenti. Porter kilenc
vállalati értékteremt ő tevékenységet különböztet meg két nagyobb típusba sorolva,
amelyek együttes hatásaként adódik a hozzáadott érték nagysága (Chikán 1998,
159; Porter 1998a, 314):
  1) Az els ődleges tevékenységek:
    — (A) a bemen ő logisztika: beérkez ő anyagok raktározása, adatgy űjtés stb.
    — (B) termék el őállítás (gyártás): alkatrész(alkotóelem)gyártás, összeszerelés,
        részlegek működtetése,
        (C) kimenő logisztika: megrendelések feldolgozása, késztermékek raktáro-
        zása stb.
    — (D) marketing és értékesítés: eladási er őfeszítések, reklámozás, termék be-
        mutatók, felhasználási javaslatok stb.
    — (E) értékesítés utáni szolgáltatások: üzembe helyezés, felhasználók támoga-
        tása, panaszok kezelése, javítás stb.
 2) Támogató, vagy kiegészít ő tevékenységek:
  — (a) a vállalati infrastruktúra: pénzügyek, tervezés, befektet ői kapcsolatok stb.
      (b) humán erőforrás menedzsment: toborzás, képzés, ösztönzési rendszer stb.
      (c) technológiai fejlesztés: terméktervezés, alapanyag-kutatás, tesztelés,
      gyártástervezés, piackutatás stb.
  — (d) beszerzés: alkatrészek, gépek, szolgáltatások stb.
                         Lengyel Imre : Porter-rombusz:
            A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                  Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
50     Lengyel Imre                                             TÉT XIV. évf. 2000   s4
  A támogató, kiegészít ő tevékenységek mindegyik els ődleges tevékenységhez
kapcsolódnak (kapcsolódhatnak), azok részeit alkothatják. A legjobb versenyel ő-
nyök meghatározásakor a vállalat feladata az, hogy elemezze az els ődleges értékte-
remtő tevékenységek költségeit, fejlesztési lehet őségeit, összehasonlítva az iparági
versenytársakéval. A vállalat egy adott értékteremt ő tevékenységnél akkor rendel-
kezik versenyel őnnyel, ha a versenytársainál hatékonyabban képes elvégezni ezt a
tevékenységet úgy, hogy a vásárlók ezt hajlandók meg is fizetni. A vállalat dönthet
úgy, hogy a kevésbé el őnyös tevékenységeket megszünteti és beszállítókkal oldja
meg (outsourcing), avagy külföldre telepíti pl. a gyártást, ezáltal a vállalatnál csak a
tartós versenyel őnnyel bíró tevékenységek maradnak. Természetesen az értéklánc
elemei és a köztük levő kapcsolatok, a beszállítói kör kialakítása, a tevékenységek
külföldre telepítése stb. er ősen iparág specifikusak.
  A globális vállalatnál ugrásszer űen megnőnek a tranzakciós költségek (külön-
böző országok eltér ő piaci szabályozása, a sok telephely koordinációja stb. miatt),
az ilyen vállalat csak akkor tud versenyben maradni, ha ezeket a költségeket mi-
nimalizálja a tevékenységének legjobban megfelel ő szervezetet kialakítva, több
esetben az értéklánc egyes elemeit külföldre kihelyezve. A globális versenystra-
tégiákban a nemzetközi szint ű versenyel őnyök elérésének két, egymást kiegészít ő
alapvető módja van:
  (a) A globális vállalati szervezet kialakítása, amikor alapkérdés, hogy egy nagy
      üzemet tartsunk-e fenn, avagy elkülönült telephelyek hálózatát. Az alapesetek:
      — a tevékenységek koncentrálása egy üzembe, és onnan exportálni a végter-
          méket (pl. a repül őgépiparban gyakori), ekkor a tevékenységek a vállalat
          központi üzemében folynak, el őny származik a koncentrált kapcsolatokból,
          az egységek közötti gördülékeny együttm űködésből,
      — a tevékenységek szétterítése, főleg olyan iparágakban, ahol a telepítési té-
          nyező k térben egyenletesen találhatók, a szállítási, raktározási költségek
          magasak, és dönt ő a fogyasztóhoz való közelség, nagy a kommunikáció-
          igény (pl. a szolgáltatások többségénél), a vállalati központban általában a
          stratégiai döntések, a K+F tevékenység, a marketing koordinálása, a pénz-
          ügyi döntések stb. maradnak,
      — a tevékenységek telepítése egyedi feltételekre, több iparág esetében egy-egy
          város, régió kompetitív el őnye (magasan képzett munkaer ő, kutatóintéze-
          tek, egyetemek stb.) miatt egyes speciális tevékenységeket célszer ű olyan
          helyre telepíteni, ahol a szinergia és agglomerációs hozadék következtében
          a versenyelőnyök erősek és stabilak.
  (b) A globális koordináció kialakítása a vállalat üzleti partnerei (az értéklánc-
      rendszer egyes résztvev ői) között, hogy mindenkihez eljussanak azok az in-
      formációk, tapasztalatok, innovációk stb., amelyek a versenyel őnyök fenntar-
      tásához szükségesek.
  A vállalatok láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz, a végs ő fogyasztói igény ki-
elégítésére szolgáló termék több vállalat (alkatrészel őállítók, alapanyagszállítók,
berendezések el őállítói, kereskedő k stb.) összehangolt, specializált munkájából áll
                                    Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                       A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                             Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
TÉT XIV. évf. 2000     s4                                 Porter-rombusz                 51

elő , amely koordinációt az iparághoz tartozó vállalat (mint integrátor) végzi el.
Emiatt a vállalatnak saját értékláncán kívül a beszállítói, viszonteladói és vásárlói
értékláncokat is vizsgálnia kell. Egy adott vásárlói igény kielégítése során a mun-
kamegosztásból kialakuló, egymáshoz kapcsolódó vállalati értékláncok egy érték-
lánc-rendszert9 alkotnak (2. ábra). Az értéklánc-rendszer az egyes vállalati érték-
láncok összekapcsolásából létrejöv ő, a végső fogyasztó kiszolgálására szervez ődő
lánc. Nyilvánvalóan nagyon eltér ő, időben is gyorsan változó értéklánc-rendszerek
vannak, a vertikumoktól és stabil beszállítói kapcsolatoktól kezdve az eseti beszer-
zéseken, egyedi szerz ődéseken alapuló kapcsolatokig.
                                        2. ÁBRA
                                  Az értéklánc-rendszer
                                   (The Value System)




    támogató                 vállalati               elosztó                vásárlói
   értékláncok              értéklánc             értékláncok             értékláncok

Megjegyzés: a vállalati értékláncban az els ődleges tevékenységek: (A),(B),(C),(D) és (E); a
támogató tevékenységek: (a),(b),(c) és (d); míg a hozzáadott érték: (X).
Forrás: Porter (1990, 43) felhasználásával saját szerkesztés.
  Az értéklánc-rendszer mindegyik tagja abban érdekelt, hogy a végs ő fogyasztói
igények minél teljesebben legyenek kielégítve, azaz együttm űködésre, egymás
segítésére kell törekedniük. Ekkor az értéklánc-rendszer mindegyik tagja nyertes
lehet, összefogással a termelékenységet növelve mindegyik résztvev ő verseny-
előnyhöz juthat. Az értéklánc-rendszerben jelent ős költségcsökkentésre nyílnak
lehetőségek, pl. tartós együttműködés esetén csökkenthet ők a tranzakciós költségek
(a kapcsolattartás, informálódás, tárgyalás és szerz ődéskötés stb. költségei), a koc-
kázatviselés költségei stb. Jelent ős költségcsökkentés adódhat a kölcsönös infor-
málásból, a tapasztalatok átadásából, pozitív externhatásokból stb. Pl. ha a vállalat
segít a beszállítójának abban, hogyan csökkentse költségeit, ekkor a végtermék is
olcsóbb lehet, ezáltal a vállalat költségel őnye is javulhat. Az egymás rovására nö-
velt versenyel őny viszont szétzilálja az értéklánc-rendszert. Az értéklánc-
rendszerek kialakulása és stabilizálódása, a kölcsönös el őnyök felismerése vezetett
el a regionális klaszterek létrejöttéhez is.
                        Lengyel Imre : Porter-rombusz:
           A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                 Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
52     Lengyel Imre                                             TÉT XIV. évf. 2000   s4

Regionális specializáció

  Régóta közismert, hogy mind az abszolút, mind a komparatív el őnyök befolyá-
solják a specializációt, milyen iparágban jöttek létre és maradnak fenn egy-egy
országban, régióban a nemzetközi piacon is versenyképes vállalatok. A globális
versenyben sincs egyetlen olyan ország, vagy régió, amelyik minden iparágban
versenyezni tudna, ezért egy-egy ország és régió gazdasága olyan iparágakra, ága-
zatokra, iparági szegmensekre szakosodik, amelyekben a vállalatok relatíve terme-
lékenyebbek, és az itt keletkez ő termékeket, szolgáltatásokat exportálják, míg az
ország importál olyan javakat, amelyek el őállításában a helyi cégek kevésbé ter-
melékenyek. A külföldön alapított vállalkozások közvetett módon szintén növelik
az ország termelékenységét és exportképességét, mivel egyrészt kitelepítik a ke-
vésbé termelékeny tevékenységeket, másrészt a szervizt, a termeléssel és a termé-
kekkel járó szolgáltatásokat is odatelepítve a hazai cégek növelik az exportot és
külföldről származó bevételeiket.
  A regionális specializáció következtében a sikeres régiókban is csak néhány ipar-
ág tud megerősödni, a szűkösen rendelkezésre álló termelési tényez ők: képzett és
kreatív munkaer ő , a kutatási kapacitás stb. szükségszer ű en koncentrálódnak.
A specializáció általában öngerjeszt ő folyamattá válik, a domináns iparágak szük-
ségleteinek megfelel ően formálódnak az intézmények (oktató, kutató, tanácsadó
stb.), erősödik meg a tapasztalaton alapuló tudásbázis (tacit knowledge). Pl. Seattle-
ben öt iparág domináns (hajózás, fafeldolgozás, repül őgépgyártás, szoftverkészítés,
biotechnológia), Wales-ben újabban két iparág er ősödött meg (autó-alkatrész, elekt-
ronika), Bázelben szintén kett ő (bankügyek, gyógyszergyártás) stb.
  A nemzetközi specializáció és a globalizáció jelenségei miatt a termelékenység
jellemzőinek és a termelékenység növekedésének megértéséhez nem az egész gazda-
ságra kell koncentrálnunk, hanem csak a régióban működő olyan speciális globális
iparágakra és ágazati szegmensekre, amelyek versenyel őnyökkel rendelkeznek. A
tartós versenyel őnyök általában egy-egy szűk tevékenységi területre, a piac egy-egy
szűk szegmenséhez kapcsolódnak, amelyikre a régió gazdasága szakosodott.


Innovációs kapacitás

  A vállalat versenyel őnyeinek kialakulása és fenntarthatósága, azaz a tartós ver-
senyelőnyök alapvetően a széles értelemben vett innovációk folyamatos alkalmazá-
sától függnek. A versenyelőnyök tartósságának elemzésénél többféle általános
szempontot kell figyelembe venni:
  (a) A versenyel őnyök forrásait hierarchiába rendezhetjük aszerint, hogy várhatóan
      milyen id őtávra nyújtanak el őnyöket:
      —    alacsonyrendű előnyök, pl. az olcsó nyersanyag, alacsony bérköltségek,
           széles körben alkalmazott (és sokak által elérhet ő) technológia és gépi
                                   Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                      A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                            Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
TÉT XIV. évf. 2000    s4                                 Porter-rombusz               53

          eszközök stb., amelyeket könny ű utánozni, emiatt a versenytársakkal
          szembeni versenyelőny hamar megszűnik,
          magasrendű előnyök, pl. az innovátorok, a differenciált termékek, egyedi
          minőségi szolgáltatások versenyel őnyei stb., amely el őnyök kihasználá-
          sához magasan képzett, specializált munkaer ő szükséges (állandó trénin-
          gek, szakképzés stb.), folyamatos és kumulált befektetések (marketingbe,
          K+F-be), valamint magas kockázatviselési hajlandóság, ezeket az el ő-
          nyöket a versenytársak közül csak kevesen és lassan tudják mérsékelni.
 (b) A versenyelőnyöket nyújtó források száma is döntő, ha a vállalatnak csak egy
     tevékenységben van el őnye, akkor a versenytársak hamar lenullázzák és fe-
     lülmúlják ezt az el őnyt, ezért az értéklánc több elemében törekedni kell ver-
     senyelőny kialakítására.
 (c) A versenyel őnyök tartóssága az innovációs készségt ől is függ, mivel a piaci
     igények is állandóan változnak, a versenytársak is próbálkoznak, ezért állandó
     késztetés és próbálkozás kell a versenyel őnyök fenntartására, er ősítésére.
  Az innovációs kapacitás támogatása nem korlátozódik a tudományos kutatásra,
hanem a kutatás, innováció, oktatás és szakképzés egyidej ű fejlesztését, a régióban
a fejlett innovációs kultúra létrehozását tűzi ki célul. Ez az innovációs kulturális
háttér egyre inkább koncentrálódik a létrejöv ő vállalati hálózatokban vagy
klaszterekben, ösztönzi a kis- és középvállalkozások innovációit és biztosítja a
tudományos eredmények széles kör ű elterjedését. A K+F támogatásának célja ma-
ximalizálni a tudományos és technológiai el őnyök „túlcsordulását", elterjedését és
megjelenését a gyártási folyamatokban, a vállalati versenyel őnyökben. Egy régió-
ban az innovációs kapacitás három része (Porter 1999):
(a) Az innovációs alapinfrastruktúra: az oktatási rendszer (közép- és fels őfok),
      alapkutatásokat végz ő intézmények, információs és kommunikációs infra-
      struktúra, kockázati t őketársaságok stb.
(b) A régió domináns iparágainak innovációs háttere: speciális iparági kutatóinté-
      zet és laboratóriumok kialakítása, speciális m űszaki képzés (fels őfokú, PhD)
      támogatása, iparági információs adatbázisok létrehozása, iparági kiadványok és
      konferenciák támogatása stb.
(c) A kapcsolatok min ősége az innovációs alapinfrastruktúra és az iparági speciális
      innovációs háttér elemei között.
  Az előzőek alapján a régióban egyrészt fejleszteni szükséges az innovációs alap-
infrastruktúrát, amely az innovációs kultúrát hosszabb távon er ősíti, viszont nem nyújt
vállalati versenyelőnyöket, csak a versenyhátrányokat mérsékelheti. A régió domináns
iparágainak versenyéhez szükséges speciális innovációs háttér fejlesztése javíthatja ezen
iparágak versenyel őnyeit, a kapcsolatok min ősége pedig el ősegíti az iparág reagálását a
bázisinnovációkra, és a régió esetleges szerkezetváltását is felgyorsíthatja.
                         Lengyel Imre : Porter-rombusz:
            A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                  Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
54     Lengyel Imre                                             TÉT XIV. évf. 2000 s 4

Hazai és térségi bázis

  Az eltérő országokban m űködő globális vállalatok különböz ő elvekből kiinduló,
de egyaránt sikeres stratégiákat dolgoznak ki versenyel őnyeik fenntartására, ezek a
stratégiák a hazai bázis (home base) által nyújtott el őnyökre épülnek. Egy globális
vállalat hazai bázisa azon ország, ahol a vállalkozás alapvető versenyelőnyei kelet-
keznek (Porter 1990; Szentes 1998). Általában hazai bázis az olyan ország, amely a
vállalat székhelyének (székházának) és vezet ő szakembereinek, kulcsrészlegeinek
helyet ad, ahol a vállalat versenystratégiáját kidolgozó menedzsment tagjainak
többsége él és dolgozik, ahol több esetben a törzstermékeket és az egyedi, igényes
kivitelű, a cég „márkáját" jelz ő termékeket gyártják, és ahol a lényegi technológia
fejlesztése is általában zajlik. Egy globális vállalat hazai bázisa multiplikátor hatást
fejt ki lokális/regionális környezetében és pozitív externhatásokat jelent az itt m ű-
ködő többi iparág és vállalat számára is, mivel mintát nyújt, a vállalati tudás szét-
terjed és ismertsége bizalmat vált ki a befektet ők körében. Az is jellemz ő, hogy a
meghatározó, a vállalat versenystratégiáját befolyásoló tulajdonosok általában a
hazai bázisban tömörülnek. A részlegeket, telephelyeket több országban fenntartó
globális vállalat versenyel őnyeinek nagy része egyetlen országban, a hazai bázisban
keletkezik, ahol a közös nyelv, kultúra, közoktatás, tradíciók, gazdasági szabályozás
stb. megkönnyíti a kommunikációt, együttm űködést.
   A globalizáció korában az országok korábbi kiemelked ően fontos szerepe gyen-
gül, a vállalatok nemzetközi versenyképességét, versenyel őnyeit egy nagyon lokali-
zált folyamat hozza létre és tartja fenn, a vizsgálatok szerint egy adott iparág sikeres
vállalatai az országon belül földrajzilag is koncentrálódnak egy (esetleg néhány)
városban, térségben. A fentiek miatt a hazai bázison, az országon belül bizonyos
térségek egy adott iparág számára kiemelked ő fontosságúak. A hazai bázison belüli
térségi bázis a globális vállalat azon földrajzilag koncentrált környezete, amely
lokális környezetben versenyel őnyei gyökereznek. Egy országon belül a térségi
bázisban van a vállalat székhelye (székháza) és vezet ő szakembereinek, kulcsrész-
legeinek lakó- és munkahelye, ott tömörülnek a versenyel őny kialakításában fontos
 intézmények (iparági kutatóintézetek, fejleszt ő cégek, egyetemek, kapcsolódó vál-
lalkozások stb.). A térségi bázis egy lokalizált agglomerációs gazdaságot i° jelent,
 amelyben a versenyel őnyök keletkeznek, pl. a Szilícium-völgy a csúcstechnológiai
 (mikroelektronikai, biotechnológiai stb.), London a pénzügyi vállalkozások, Bázel a
 svájci gyógyszergyárak számára jelent térségi bázist.
   A hazai bázis a belföldi piac és piaci szabályozás (pl. törvényhozás, adózás stb.), a
 közös kultúra (nyelv, tradíciók, fogyasztói szokások stb.) miatt alkot egységes hát-
teret, viszont a versenyel őnyök többi része adott iparág esetén lesz űkíthető valami-
 lyen térségi bázisra, általában egy nagyvárosra és vonzáskörzetére. Egy régió gaz-
 daságfejlesztésében dönt ő, hogy a régióban m űködő nagyobb vállalatoknak térségi
 bázisa-e, azaz a vállalati döntési központok ott találhatók-e. A régió gazdasága
 kiszolgáltatott, ha nincsenek olyan iparágai, amelyeknek térségi bázisa ott m űködik.
 Nyilvánvalóan a regionális, térségi versenyképesség elemzésekor, az ezen alapuló
                                  Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                     A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                           Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
TÉT XIV. évf. 2000   s4                                  Porter-rombusz              55

gazdaságfejlesztési stratégia és programok kidolgozásakor kulcsfontosságú az adott
iparág térségi bázisának meghatározása.
  Porter fentiekben áttekintett f őbb állításait összegezve a globális vállalatok ver-
senyelőnyei döntő módon a hazai bázis jellemz őitől, valamint a térségi bázis, így
a régió, a város nyújtotta lehet őségektő l függnek, amire a vállalat versenystratégi-
áját alapozza és versenyel ő nyeit tartósítani tudja. A globális verseny lényegében
az olyan régiók versenye, amely régiók a globális iparágak térségi bázisait alkot-
ják. A térségi bázisban koncentrálódnak az adott iparág értéklánc-rendszerének
legfontosabb elemei, többek között a versenyel őnyöket fenntartó innovációs ka-
pacitás is. Több esetben az egyes iparágaknál pontosan kimutathatók azok a tör-
ténelmi okok is, amelyekre visszavezethet ők ezen el őnyök kialakulásának és
helyi kötődésének indítékai.

                          A Porter féle rombuszmodell
  A régió versenyképességének javítását visszavezettük a régióban mint térségi bá-
zisban működő globális vállalatok termelékenységét, azaz tartós versenyel őnyeit
befolyásoló tényez ő k kialakítására és támogatására. A rombuszmodell ezen ténye-
ző ket rendszerezi az alábbi, részben már említett alapfeltevésekb ől kiindulva:
  (a) A piaci verseny szerkezete és a versenyel őnyök forrásai eltér őek az egyes
        iparágakban, azaz a régión belül iparáganként kell külön-külön megvizsgál-
        ni és elkülöníteni az el őnyök forrásait.
  (b) A globális vállalatok gyakran helyezik az értéklánc egyes tevékenységeit
        külföldre (illetve más régiókba), de a vállalat magasrend ű és tartós verseny-
        előnyeit az iparág térségi bázisánakjellemzői alakítják (amit a tevékenysé-
         gek széttelepítése alig befolyásol), mivel itt folynak a lényegi tevékenységek
         (core competencies) és itt születnek a stratégiai döntések.
  (c) A globális vállalatok tartós versenyel őnyüket megszerezni és fenntartani
         csak innovációk sorozatán keresztül képesek (nemcsak technológiai, hanem
         szervezeti, piaci stb. innovációkon keresztül), mivel a versenytársak is állan-
         dóan fejlesztenek, ezért a régió magas szint ű és speciális innovációs kapaci-
         tása szükséges a vállalati versenyel őnyökhöz.
  A Porter-féle rombuszmodell a régióban domináns iparágak tartós verseny-
elő nyeit meghatározó mikroökonómiai üzleti környezet jellemz őit négy alapvet ő
determinánsba csoportosítja (3. ábra).
                           Lengyel Imre : Porter-rombusz:
              A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                    Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
56     Lengyel Imre                                                     TÉT XIV. évf. 2000     s4

                                    3. ÁBRA
         A Porter-féle rombuszmodell: a mikroökonómiai üzleti környezet
       (Porter's Diamond Model: the Microeconomic Business Environment)

                                      A vállalati stratégia és
                                     versengés összefüggései

                                     A vállalati befektetések for-
                                     mái, az alkalmazható straté-
                                     giák típusai, és a helyi versen-
                                     gés intenzitása


                                lz!
       Tényező (input) feltételek                                  Keresleti feltételek

                                                                A hazai kereslet kifino-
         Az alapvető vállalati inputok                          multsága és a helyi vásárlók
         minősége és specializált-                              (felhasználók, fogyasztók)
         sága, amire a vállalat a piaci                         nyomása
         versenyben támaszkodik
         -természeti er őforrások
         -humán erőforrások
         -tőkeforrások
         -műszaki infrastruktúra
         -közigazgatási infrastruktúra
         -informatikai infrastruktúra
         -tudományos és technológiai
           infrastruktúra




                                  Támogató (kiszolgáló) és
                                    kapcsolódó iparágak
                                     A helyi támogató (kiszolgáló)
                                     és kapcsolódó iparágak elér-
                                     hetősége, minősége
                               L..

Forrás: Porter (1999, 31) alapján saját szerkesztés.
  A modell nem elszigetelt, hanem egymást kölcsönösen er ősítő, egymásra ható,
egymással kapcsolatban lev ő determinánsokból áll. A régió azokban az iparágakban
a legsikeresebb, a rombusz ott a legkedvez őbb, ahol mind a négy determináns hoz-
zájárul az iparág magasrend ű versenyelőnyeihez. Egy vagy két determinánson ala-
puló versenyel őny előfordul a természeti er őforrásoktól függ ő, a kevésbé igényes
technológiájú, vagy alacsony szakképzettséget igényl ő iparágakban is, de ezek az
alacsonyrendű előnyök általában nem tartósak. A rombuszmodell újabb, módosított
változatát ismertetjük, áttekintve az itthon kevéssé ismert fogalmakat és csoporto-
sításokat Porter két alapvet ő könyvére támaszkodva (Porter 1990; 1998a).
                                 Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                    A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                          Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 4                                   Porter-rombusz              57

Tényez ő (input) feltételek

  A termelési tényez ők, a helyben levő, a vállalatok által kevésbé befolyásolható,
„készen talált" inputok fontos szerepet töltenek be a versenyel őnyök kialakulásá-
ban. Azonban szerepüket sokszor túlhangsúlyozzák, mivel id őnként a hiányuk ser-
kent innovációra és hatékony versenystratégia kialakítására. Manapság az országok,
régiók el őállítják a legfontosabb termelési tényez őket: a képzett munkaer őt és az
innovációs kapacitást, nem pedig „öröklik". A tényez ő-ellátottsághoz köt ődő gon-
dolatok a fejlődő és az átmeneti országokban fontos szempontokat vetnek fel, Ma-
gyarországon is a hálózati infrastruktúra térbeli kiépítése prioritást élvez. A hagyo-
mányos termelési tényez ők (természeti er őforrások, munka, t őke, vállalkozói kés-
zség) túl általánosak a vállalati stratégiák kialakításához, ezért másfajta csoportosí-
tást célszerű alapul venni az iparágak tényez őellátottságának vizsgálatához. Két
csoportra oszthatók az input tényez ői: erőforrásokra és infrastruktúrára.
  Az erőforrások, inputok, amelyek a termelési tényez őket" jelentik:
  (a) Természeti er őforrások: a természeti erőforrások bősége, minősége, elérhe-
        tősége, a term őföldek, a víz ára, a vízenergia, a klimatikus viszonyok, a föld-
        rajzi elhelyezkedés (benne az id őzóna) stb.
  (b) Humán erőforrások: a régió humán er őforrásainak mennyisége, szakképzett-
        sége (szakértelme), a bérek színvonala (benne a menedzsereké is) stb. A
        humán erőforrás számtalan apró tényez őre bontható, amit a speciális ipar-
        ágak esetében egyedileg kell mérlegelni.
  (c) Tőke (pénzügyi) források: az iparágak finanszírozására rendelkezésre álló
        tőke összege és költsége, ez a t őke nem homogén, hanem kötvényekb ő l,
        kockázati t őkéb ől, részvényekb ől stb. áll. A tőketömeg nemcsak az or-
        szág lakosságának megtakarítási hajlandóságától és a nemzeti t őkepiac
        szerkezetét ől függ, mivel a globalizáció egyre inkább lehet ővé teszi a
        nemzetközi t őkeáramlást.
  A tényez ők másik csoportja, az infrastruktúra az eladók és a vev ők közötti
kapcsolatokat biztosító létesítmények összessége. Porter a globális vállalati
versenyel őnyök szempontjából az infrastruktúra újszer ű csoportosítását java-
solja (Porter 1998a, 325):
  (a) Műszaki infrastruktúra: a versenyben felhasználható m űszaki infrastruktúra
       költsége (ára), típusa, mennyisége, mint a közlekedési hálózat, hírközlési
       rendszer, posta és csomagküld ő szolgálatok, fizetési átutalások, az egészség-
       ügyi rendszer, a lakásállomány és kulturális intézmények stb.
  (b) Közigazgatási (adminisztrációs) infrastruktúra: a központi jogszabályok,
       helyi rendeletek el ősegítik-e a vállalati versenyel őnyök fenntartását, avagy
       gátolják, ezeket az el őírásokat betartják-e, továbbá a központi és helyi in-
       tézmények kiépültsége, m űködésük hatékonysága.
  (c) Informatikai infrastruktúra: napjainkban az informatikai hálózatok kiépült-
       sége, az adat- és információ továbbítás gyorsasága és megbízhatósága, az
                           Lengyel Imre : Porter-rombusz:
              A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                    Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
58      Lengyel Imre                                             TÉT XIV. évf. 2000   s4
         adatbázisok elérhet ősége (Internet) alapvet ő, mivel hiányuk komoly ver-
         senyhátrányt jelent.
   (d) Tudományos és technológiai infrastruktúra: a tudományos, technikai és üz-
         leti (piaci) ismeretek, amelyek a termékek el őállításához és a szolgáltatások-
         hoz kellenek. Ez a tudásszint felhalmozódott az egyetemeken, állami kuta-
         tóintézetekben, magán (üzleti) kutatási lehet őségekben, adatgyűjtő (statiszti-
         kai) ügynökségekben, gazdasági (kereskedelmi) kamarákban, az üzleti és tu-
         dományos irodalomban, üzleti jelentésekben stb.
   A tényező ellátottságot nem általánosságban kell figyelembe venni, hanem csak
 azt az elemét és olyan mértékben, amennyiben ez a tényez ő szükséges a konkrét
 iparág versenyel ő nyének kialakulásához, amelyik tényez őt inputként felhasználja
 ez az iparág (pl. a szoftverfejlesztéshez programozókra van szükség és nem ag-
 rármérnökökre). A vállalati versenyel őny nem a tényez ők mennyiségétő l függ,
 hanem minőségétő l és attól, hogy mennyire hatékonyan, milyen módon használ-
ják fel a rendelkezésre álló tényez őket. A termelési tényez ők egy része helyette-
 síthető (p1. a munkaer ő helyettesíthet ő gépekkel, azaz t őkebefektetéssel), vala-
 mint mobilizálhatóak, a régiók és országok között áramolhatnak. Alapkérdés,
hogy a vizsgált iparág versenyel őnyéhez szükséges tényez ő a régióban mint
térségi bázisban rendelkezésre áll-e, milyen költséggel használható fel, ha pedig
nincs a régióban, akkor megéri-e a létrehozása (odaszállítása), avagy helyette-
sítése más tényez őkkel.
   A termelési tényez ők versenyel őnyökre gyakorolt hatásának elemzéséhez a ténye-
zőket kétféle szempont, szű kösségük és specialitásuk alapján csoportosítjuk:
   (a) Sz űkösségük, fejlesztésük lehetségessége és id őigénye szerint alaptényez őket
       és fejlett tényez őket különböztethetünk meg:
       — Alaptényez ők: természeti er őforrások, időjárás, földrajzi elhelyezkedés,
             képzetlen és betanított munkaer ő , alapvet ő mű szaki infrastruktúra, álló-
             eszközök (építmények, berendezések) stb.
       -     Fejlett tényez ők: modern kommunikációs infrastruktúra, magasan képzett
             munkaerő (mérnökök, informatikusok), egyetemi kutatóintézetek a leg-
             újabb kutatási területeken stb.
   Az alaptényezők „örököltek", kevésbé igényes magán vagy állami befektetés
szükséges a kiaknázásukra, az országok és régiók többségében szinte mindenütt
rendelkezésre állnak, ezért csak kevés iparág esetében jelentenek versenyel őnyt:
fontosak a kitermel ő iparágakban (bányászat), az erd ő- és mezőgazdaságban (faki-
termelés, speciális növénytermesztés stb.), a helyi igényeket kielégít ő építőanyag-
és építő iparban (lakás-, iskolaépítés stb.). Az alaptényez ők az olyan iparágakban
lényegesek, ahol a technológiai és képzettségi szükségletek szerények és a techno-
lógia (az eszközök és a know-how) széles körben elérhet ő (ismert), ahol a mene-
dzselés és a mérnöki munka rutinszer ű. Az alaptényez őkre vezethet ő vissza a leg-
több iparágban a vállalatokon belüli telephelyek létrehozása, az értékláncok azon
tevékenységeinek kitelepítése a hazai bázisból, ahol a költségel őny a döntő (ezáltal
minimalizálják a költségeket). Az alaptényez ők széles körben hozzáférhet ők, ezért
                                Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                   A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                         Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
TÉT XIV. évf. 2000   s4                                  Porter-rombusz            59

a piaci versenyben háttérbe szorulnak és az iparágak többségében nem adnak ma-
gyarázatot a versenyel őnyök kialakulására, ezáltal a régió versenyképességére.
  A fejlett tényez ők szűkösen állnak rendelkezésre, mivel fejlesztési igényük nagy
és folyamatos befektetéseket igényelnek mind az emberi, mind a fizikai t őkébe.
A fejlett tényez őket nehéz beszerezni a világpiacon, nem mobilak, hanem helyhez
kötöttek, emiatt nehéz „utánozni" őket. Általában egy integrált folyamat során jön-
nek létre, mint az innovációs kapacitás részei, fejlesztésük kapcsolódik a vállalatok
átfogó versenystratégiájához és legjobb térbeli elhelyezésüknek a térségi bázis ad
otthont. Az innovációs kapacitás részeként több esetben egyedi tényez őkről van szó
(néha egy-egy kiemelked ő szabadalomról), amelyek köt ődnek egy-egy innováció
kifejlesztéséhez, valamelyik iparág fejlesztési problémájának megoldásához. Fej-
lett tényez ők szükségesek a magasrend ű versenyelőnyök eléréséhez, mint pl. a
differenciált termékek gyártásához és a technológia kifejlesztéséhez. A fejlett
tényezők nyilvánvalóan az alaptényez őkre épülnek, több iparágban vissza is hat-
nak rájuk (pl. a mez őgazdaság versenyel őnyeinek fenntartása speciális biológiai
kutatások nélkül nehezen képzelhet ő el).
  (b) Specifikumaik alapján általános és speciális tényez ők csoportjait külön-
        böztethetjük meg:
        — Általános tényez ők: az iparágak széles körében a versenyel őnyökhöz
            szükséges tényez ők: autópálya rendszer, hírközlés, főiskolai végzettség ű
            motivált munkaer ő stb.
            Speciális tényez ők, egy-egy iparág versenyel őnyeihez szükséges ténye-
            zők: speciális szakképzést nyújtó intézmények, egyedi infrastrukturális
            létesítmények, speciális ismeretekkel bíró K+F intézmények, iparági té-
            mákra specializálódott tudományos kutatók és fejleszt ők stb.
  Az iparágak magasrend versenyelőnyéhez a specializált tényez ők nyújtanak lé-
                            ű
nyeges és folyamatos hátteret, az általános tényez ők csak az alacsonyrend ű előnyö-
ket támogatják. Megfigyelhet ő, hogy az általános tényez őktől függő tevékenységek
gyorsan el tudják hagyni a hazai bázist, mivel több esetben máshol is megfelel ő , de
olcsóbb telephelyek vannak. A speciális tényez ők általában az általános tényez őkre
épülnek, pl. az adott iparág fejlesztéseihez szükséges speciális m űszaki PhD. képzés
az általános egyetemi oktatásra. Az is jellemz ő, hogy a mai specializált tényez ők
egy része holnapra általánossá válik. A specializált tényez ők gyakran kockázatos,
koncentrált magán és társadalmi befektetéseket igényelnek. A régiók versenyképes-
ségét a hazai bázisban az általános és speciális tényez ők elérhetősége és minősége
határozza meg, az olyan általános és speciális tényez ők együttese, amelyek a régió
domináns iparágaiban a tartós vállalati versenyel őnyökhöz szükségesek.
  A termelési tényez ők egy része örökölt, független a vállalatok döntéseit ől, másik
része gyarapítható, létrehozható a régió fejlesztése során. A magasrend ű verseny-
előnyök döntő része specializált tényez őkön alapszik, amelyek létrehozásához fo-
lyamatos befektetésre és megújuló programokra van szükség (szakképzés, K+F).
Nincs olyan ország, amelyik a tényez ők széles körét egyidej űleg képes lenne fej-
leszteni, ezért az országoknak, méginkább a régióknak specializált fejlesztéseket
                           Lengyel Imre : Porter-rombusz:
              A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                    Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
60     Lengyel Imre                                              TÉT XIV. évf. 2000   s4
 kell végrehajtaniuk. Alapvet őek azok az intézményi mechanizmusok, amelyek eze-
 ket a speciális tényez őket létrehozzák: a közösségi és magán oktatási intézménye-
 ket, a szakképzést és továbbképzést, az állami és magán kutató- és fejleszt ő intéze-
 teket, a domináns iparágak fejl ő déséhez szükséges speciális infrastruktúrát (pl.
 repülő teret, logisztikai központot stb.). A régiók gazdaságfejlesztésénél alapelv,
 hogy azt kell fejleszteni, amit ől a régióbeli iparágak versenyel őnye tartósan fenn-
 marad és nem azt, amit szeretnénk vagy meg tudunk valósítani.
   A specializált és fejlett tényez ő k kialakításában az intézményi mechanizmusok
 akkor hatékonyak, ha ezekben a mechanizmusokban meghatározó a magán szektor
 szerepe, mivel a magánvállalatok vannak tisztában azzal, hogy milyen tényez ők
 szükségesek az ő versenyel ő nyük fenntartásához. Az állami beruházások gyakran
 az alap- és általános tényez ő kre koncentrálnak, a települési önkormányzatok pedig
 meglevő intézményeik érdekei szerint fejlesztenek (pl. a képzési intézményekben),
 nem pedig a vállalati versenyel ő nyök szükségletei szerint. A magán szektor azért is
 fontos, mivel az állami (önkormányzati) döntéshozatal lassú, a politikai és intézmé-
 nyi döntéshozók nem ismerik a különböz ő cégek igényeit és nem tudják meghatá-
 rozni azokat a kulcstényez ő ket, új innovációkat sem, amelyek a jövend ő vállalati
versenyelő nyökhöz szükségesek.
   A tényez ő k hiánya miatt kialakult hátrányos helyzet megfelel ő döntéshozatali
 mechanizmus során adott kedvez ő válasszal több esetben el őnnyé változtatható
(a kés őn jövők elő nye). A lényeg, hogy olyan versenystratégiát kell kialakítani,
 innovációkkal olyan megoldásokat alkalmazni, hogy a tényez ő hiánya (pl. Japánban
a hazai energia és a nyersanyagok hiánya) vagy magas költsége (p1. Németország-
ban a munkaerő é) ne okozzon versenyhátrányokat. A tényez ők hiányára vagy költ-
ségességére adott vállalati válaszok csak akkor lehetnek sikeresek (pl. a just-in-time
rendszer bevezetése Japánban, amely egyúttal a sz űkösen rendelkezésre álló és
ezért magas bérlet ű raktárakat is megszüntette, avagy magas munkabérek esetén a
képzetlen munkaerő kiváltása automatizálással), ha a térségi bázisban párosulnak az
általános és alaptényez ők fejlesztésével.
   Összegezve, az alap- és általános tényez ő k magas szintje szükséges, de nem elég-
séges feltétele a vállalati versenyel ő nyök kialakulásához és fenntartásához, amelyek
döntő en az iparági verseny sikerességéhez nélkülözhetetlen fejlett és specializált
tényező kre épülnek. Az általános tényez ő k csökkenthetik a vállalatok versenyhátrá-
nyait (pl. autópálya, fels ő oktatás, telefonhálózat stb.), de csak a speciális tényez ők
hoznak létre versenyel ő nyöket. Annak a kérdésnek sincs értelme, hogy egy régió-
ban mennyire fejlett az infrastruktúra, avagy egy-egy részterületén hány %-át teszi
ki az országos átlagnak. A lényeges kérdés: a régióban m űködő meghatározó ipar-
ágak tartós, azaz magasrend ű versenyel ő nyéhez elégségesek-e a fejlett és speciális
infrastruktúra elemei? Ha nem, akkor a regionális gazdaságfejlesztési stratégiában
támogatni kell ezeknek a fejlett és speciális tényez őknek a kialakítását.
                                  Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                     A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                           Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 4                                    Porter-rombusz                61

Keresleti feltételek

  A rombuszmodell második legfontosabb determinánsa az iparágak termékei, szol-
gáltatásai iránt megnyilvánuló hazai (belföldi) keresleti feltételek 12. A hazai kereslet-
nek elsősorban nem a mennyisége (nem az összkereslet értéke), hanem a min ősége
döntő. „A hazai kereslet összetétele a gyökere egy nemzet kompetitív el őnyének, míg
a hazai kereslet nagysága és növekedési üteme csak módosítja ezeket az el őnyöket a
befektetői magatartás által" (Porter 1990). Az iparágak versenyel őnyeinek kialakulá-
sában a hazai kereslet három tényez őjét kell kiemelni: a hazai kereslet szerkezetét,
növekedésének összetételét és ütemét, valamint azt a mechanizmust, ahogyan a hazai
preferenciákat (azaz a termékek iránti igényt) át lehet transzformálni a külföldi pia-
cokra (felkelteni a külföldi fogyasztók igényét ezen termékek iránt).
  (a) A hazai kereslet összetétele: azokban az iparágakban és ipari szegmensekben
      jutnak a vállalatok versenyel őnyhöz, ahol a hazai fogyasztói igények jelzik
       előre a fogyasztási szokások várható változását, ahol a hazai kereslet szerke-
       zete a vállalatokat versenyre és innovációra készteti. A globalizáció korában
       sem csökken a hazai (belföldi és helyi) kereslet szerepe, egyrészt a hazai vál-
       lalatok kisebb költséggel tudják felmérni a belföldi igények változását, hama-
       rabb észlelik és pontosabban megértik, mint a külföldi vetélytársak, másrészt a
       külföldi vásárlók igényeinek változását jóval nehezebben lehet követni. A ha-
       zai és térségi bázis azért fontos, mivel ott élnek a menedzserek, a fejleszt ők, a
       marketingesek stb., akik észlelik a piaci igények változásait és el őkészítik a
       vállalati döntéseket. A hazai kereslet összetétele, szerkezete fontos szerepet
       tölt be a versenyel őnyök kialakulásában:
      — A hazai kereslet szerkezetének szegmentáltsága: ha az egyik piaci szeg-
            mensben jelentős a hazai igény, akkor az adott iparág a méretgazdaságos-
            ságot kihasználva versenyel őnyre tud szert tenni, könnyebben tud betörni a
            világpiacra, illetve a tanulás (fejlesztés) fajlagos költsége is csökkenthet ő.
       - A kifinomult ízlés ű és igényes vásárlók: ezek a hazai vásárlók nyomást
            gyakorolnak az iparágra, hogy egyedi és magas min őségű termékeket állít-
            sanak elő, ezáltal termékdifferenciálásra nyílik lehet őség. A kifinomult íz-
            lésű vásárlók igényeinek változását a fizikai (földrajzi) és kulturális közel-
            ség miatt el őször a hazai bázison (helyben) lehet érzékelni, ezáltal korán el
            lehet kezdeni a felkészülést az új igények kielégítésére (pl. legfontosabb
            kifinomult ízlésű vásárlók a helyben m űködő csúcstechnológiai vállalko-
            zások). Kis országok vállalatai is azokban a piaci szegmensekben tudnak
            versenyel őnyökre szert tenni, ahol a hazai fogyasztók igényesek, emiatt
            előre jelezhetők a globális trendek (pl. Svájc, Hollandia, Svédország stb.).
       — A fogyasztói szükségletek el őrejelzése: az előbbiekkel összhangban, ha a
            hazai igények változása el őre látható, akkor a vállalatok id őben fel tudnak
            készülni kielégítésükre a nemzetközi versenyben is.
                          Lengyel Imre : Porter-rombusz:
             A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                   Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
62    Lengyel Imre                                             TÉT XIV. évf. 2000   s4
 (b) A hazai kereslet növekedésének nagysága és alakulása: a hazai vállalatok által
     jól ismert hazai kereslet növekedése javítja a méretgazdaságosságból adódó
      versenyel ő nyöket. A javuló termelékenység általában új innovációk kifejlesz-
      tését is ösztönzi. Az egyedi iparági sajátosságoktól függ, hogy a korlátozott
      hazai piac mennyiben serkent az exportra.
      — A hazai kereslet nagysága: azokban az iparágakban, ahol a méretgazdasá-
           gosság döntő, ott a jelent ős méretű hazai piacon dúló erős verseny a ter-
           melékenység növelésére, technológiai fejlesztésre, folyamatos beruházá-
           sokra ösztönöz. F őleg a kutatásigényes iparágakban dönt ő a hazai kereslet
           mérete, mivel a nagy bizonytalanság (a kockázat) miatt csak elegend ő
           számú potenciális vásárló esetén érdemes kísérletezni.
      — A független vásárlók száma: ahol csak egy-két vásárló van (monopszónia
           vagy duopszónia esetén), ott helyzetükkel visszaélve a vásárlók több eset-
           ben nem teszik lehet ővé a versenyel őny érvényesítését. Ott van késztetés a
           versenyel ő ny kialakítására, innovációk kidolgozására, ahol sok a független
           vásárló, egyrészt sokféle piaci impulzust adnak, másrészt ekkor várhatóan
           több cég lép az iparág piacára és er ősödik a verseny is.
      — A hazai kereslet növekedési üteme: a növekedési ütem fontosabb, mint a
           kereslet abszolút nagysága, mivel növekedés esetén bizakodók az el őrejel-
           zések, élénkek a várakozások, érdemesnek t űnik beruházni, új technológiát
           alkalmazni.
      — A hazai kereslet korai megjelenése: ha a hazai kereslet korábban fut fel,
           mint külföldön, akkor a hazai cégek lépésel őnybe kerülnek (amennyiben
          jelen vannak a hazai piacon), létrehozhatják gyártási feltételeiket és ta-
           pasztalatokat gyűjthetnek, azaz versenyel őnyre tehetnek szert (pl. az USA-
           ban az Internet alkalmazása).
      — A hazai kereslet korai telít ődése: a hazai kereslet telít ődésekor a vállalatok
           megpróbálnak külföldön terjeszkedni, ami javíthatja fajlagos költségeiket.
          A telítő dött hazai piacon árverseny indul el, lemennek az árak, ami egy-
           részt élénkíti általában a keresletet (fő leg a fogyasztási cikkeknél), más-
          részt az innovációkra kényszerül ő cégek javítják a termékek min őségét és
          exportra is kényszerülhetnek.
 (c) A belföldi kereslet nemzetközivé tétele: nem lehet egy iparág tartósan sikeres
      nemzetközileg, ha otthon alig fogyasztják termékeit (szolgáltatásait), mivel a
      hazai presztízs, hírnév, elismertség stb. kell ahhoz, hogy a legjobb képesség ű
     fiatalok ebbe az iparágba menjenek dolgozni, az egyetemek odafigyeljenek az
      utánpótlásra és az iparág témáival foglalkozzanak kutatásaikban, az állami és
      önkormányzati infrastrukturális fejlesztések ezen iparág speciális igényei sze-
     rint alakuljanak stb. Azaz hazai bázis nélkül a nemzetközi versenyben
      hosszabb távon nem lehet meg őrizni a versenyel őnyöket, kivéve a természeti
      erő forrásokra alapozódó néhány iparágban. Viszont sz űkös hazai piac esetén a
      belföldi szükségletek transzformálásával a globális igények kialakíthatók és
     növelhetők, amelynek főbb módjai:
                                 Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                    A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                          Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 4                                   Porter-rombusz            63

     — Mobil vagy többnemzetiség ű helyi vásárlók: ha a termék vásárlói mobilak,
       azaz külföldről idejönnek vásárolni, avagy nemzetközi vállalatok, akkor ez
       versenyelőnyt jelent, mivel a külföldi piacon történ ő megjelenés költségei
       megtakaríthatók (főleg a szállításigényes iparágakban), ilyen pl. a turizmus
       és kapcsolódó tevékenységei (szállodák, autókölcsönz ők, éttermek stb.),
       főleg a bevásárló-turizmus.
     — A külföldi igények befolyásolása: szintén versenyel őnyt jelent a hazai fo-
       gyasztási szokások elterjesztése külföldön, ezáltal ösztönzik a hazai cégek
       exporttermékeinek vásárlását. Eszközei változatosak: tréningek, tovább-
       képzések szervezése a befolyásos szakért ők részére (pl. orvosok tömeges
       továbbképzése az USA-ban fellendítette az amerikai orvosi berendezések
       exportját), nemzetközi összejövetelek rendezése, tudományos kommuni-
       káció a befolyásos, sokak által olvasott szaklapokban, a fogyasztási
       minták terjesztése (filmekben, televíziós sorozatokban stb.), a tömegtu-
       rizmus fellendülése, ezáltal a hazai turisták külföldön is a hazai cégek
       megszokott szolgáltatásait várják el (pl. amerikai turisták a Hiltont, a
       McDonalds-t stb.). Pl. könnyebb azokat a külföldi rétegeket megcélozni
       az export során magyar élelmiszerekkel (pl. borokkal) is, akik turistaként
       megismerték és megkedvelték őket.
  A különböző hazai keresleti feltételek természetesen feler ősítik egymást, hatásaik
nem elkülönülten, hanem összegz ődve jelentkeznek és kiemelked ő fontosságúak a
vállalatok versenyel őnyei szempontjából. A vállalatok hazai bázisának, azaz a bel-
földi és helyi keresletnek a szerepe dönt ő, mivel az ott keletkez ő piaci impulzusok
jutnak el leggyorsabban a vállalat versenystratégiáját kidolgozókhoz és a döntésho-
zókhoz. Az igényes hazai keresletre adott helyes válasz miatt vált nemzetközileg
versenyképessé p1. a dán környezeti ipar (a szigorú hazai környezeti szabványok
miatt), az olasz csempeipar, a japán híradástechnika stb.

Támogató és kapcsolódó iparágak

  A rombuszmodell harmadik determinánsa az iparág versenyel őnyét az inputokat
szolgáltató többi iparágra vezeti vissza. Megfigyelhet ő, hogy egy nemzetközileg
sikeres iparág mögött szintén sikeres partnerek állnak, akik az inputokat és egyéb
szolgáltatásokat nyújtják. Másképpen fogalmazva, egy vállalatnak akkor vannak
tartós versenyel őnyei, ha értéklánc-rendszerének tagjai is sikeresek. Az adott válla-
lat értéklánc-rendszerébe tartozó vállalatokat, amelyekkel valamilyen szint ű üzleti
kapcsolatban án, két nagyobb csoportra osztjuk a kapcsolat intenzitása szerint:
  (a) Támogató (kiszolgáló) iparágak: az adott vállalatnak azok a partnerei, akikt ől
      inputját: állóeszközeit, fogyóeszközeit, alapanyagait vásárolja, a szolgáltatá-
      sokat igénybe veszi (bankszolgáltatások, szállítás, informatika stb.). Nyilván-
      valóan a vállalat attól vásárolja inputját, aki azt min őségben, árban, megbíz-
      hatóságban stb. a legjobb feltételekkel szállítja. De a hazai bázisban m űködő,
      nemzetközileg sikeres támogató iparágak általában versenyel őnyöket jelente-
                         Lengyel Imre : Porter-rombusz:
            A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                  Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
64     Lengyel Imre                                            TÉT XIV. évf. 2000   s4

     nek az adott iparág számára (p1. a szállítás és kapcsolattartás olcsóbb és gyor-
     sabb), több esetben még a piacra kerülés el őtt megismerhetők az új, innovatív
     eszközök, kedvezménnyel megszerezhet ők az inputok a hosszabb távú, stabil
     és ellenőrizhető kapcsolatok miatt stb., azaz egyféle „nem versenytársak kö-
     zötti" lokális szövetség jöhet létre. A személyes kapcsolatok kiépülésével a
     vállalkozók üzleti tapasztalataikat és egyéb információikat is kicserélik,
     gyors és állandó kommunikáció jöhet létre, hajlandók a kölcsönösen el ő-
     nyös együttm űködésre, s őt kölcsönösen befektetnek egymás vállalkozásai-
     ba (kereszttulajdonlás). Pl. az olasz ékszerek nemzetközi sikerei az olasz ék-
     szerkészít ő -gépek sikerét vonta maga után, az olasz csempék sikere az olasz
     égető kemencék exportját, a japán autóipar nyomában pedig a nyolcvanas
     években a japán robotgyártók is kiléptek a nemzetközi piacra stb.
   Az alacsonyrendű elő nyöket kihasználó vállalatoknál a hazai bázisban lev ő támo-
gató iparágak szerepe kevésbé fontos (kivéve olyan eseteket, amikor a szállítási
költség jelentős). A magasrendű előnyökre törekv ő, az innovációk alkalmazásaira
épülő vállalatoknál lényeges azonban a helyben, a térségi bázisban lev ő támogató
iparágak jelenléte, az ehhez kapcsolódó üzleti klíma és innovációs mili ő . A támo-
gató iparágak nem versenytársai a támogatott iparágnak, ezért általában hajlandók
tapasztalataik átadására, így a közelségb ől adódó szinergia a gyorsaságban, a ru-
galmasságban is megjelenik, a kockázat mérsékelhet ő. Továbbá a támogató iparág-
ban véghezvitt innováció segíti a támogatott iparág versenyel őnyeinek fenntartását
is. Mivel az inputok külföldrő l is, illetve bárhonnan beszerezhet ők, ezért a hazai
bázisból csak a nemzetközileg sikeres támogató iparágak jöhetnek szóba, mint
együttműködő partnerek. Az is megfigyelhet ő , hogy nem automatikus a térségi
bázison belüli együttmű ködés, a támogató iparágakat sok esetben el őszeretettel
választják más országokból, ezért a régió versenyképességének er ősítése érde-
kében ki kell alakítani a vállalatok közötti lehetséges együttm űködést el ő idéző
mechanizmusokat. Jellemz ő az is, hogy kitelepítik külföldre azokat a támogató
iparágakat, amelyekben lassú a megtérülés és gyenge a versenyel őny, ahol nincs
szükség innovációra, ezáltal a sz űkös helyi erőforrások (tőke, szakképzett munka-
erő ) az innovatív ágazatokba áramolhatnak.
  (b) Kapcsolódó iparágak: az adott iparággal üzleti kapcsolatban nem álló azon
       iparágak, amelyekben a vállalatok képesek megosztani vagy koordinálni a te-
      vékenységeket az értéklánc-rendszerben (pl. egymással nem versenyz ő alkat-
      rész-beszállítók: m ű anyagipari és fémipari cégek), illetve azok a cégek, ame-
      lyek termékei kiegészítik egymást (pl. számítógépgyártás és irodai bútorké-
      szítés). A lényeg, hogy ezek az iparágak más-más termékpiacon versenyeznek,
      azaz nem egymás versenytársai, viszont egyeztetve egymást tudják er ősíteni.
      A tevékenységek megosztása lehet a technológia fejlesztésében, a gyártásban,
      az elosztásban (kereskedelemben), a marketingben, a versenystratégiák rész-
      beni egyeztetésében, az információcserében (technikai ismeretek cseréje) stb.
      A térségi bázisban m űködő kapcsolódó iparágak a közelségb ől adódó kisebb
                                  Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                     A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                           Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
TÉT XIV. évf. 2000    s4                                 Porter-rombusz               65

     tranzakciós költségek, a gyorsabb információáramlásból ered ő rugalmasság, a
      napi kapcsolatokból ered ő bizalom miatt el őnyt élveznek. Jellemz ő, hogy a
      hazai bázis kis- és középvállalatai között er ős a verseny: a biztosnak t űnő
      megrendelésekre és a nagyvállalattal történ ő együttműködésre sokan pályáz-
      nak. Megfigyelhet ő, hogy egy iparág nemzetközi sikere képes pár év múlva a
      kapcsolódó iparágak sikerét is el őidézni, tipikus példa Olaszországban a szo-
      babútorgyártás és a lámpagyártás (világítótest), avagy Németországban a
      konyhai bútorgyártás és a háztartási gépek, Japánban a fényképez őgépek és a
      fénymásolók el őállítása.
  Egy vizsgált iparág tevékenységét számtalan más iparág m űködése, termékei és te-
vékenysége is befolyásolják. A gyakorlatban nehéz határvonalat húzni a támogató és
kapcsolódó iparágak között, részben a szerteágazó vállalati tevékenységek miatt,
részben a kapcsolatok gyors változása következtében. Nyilvánvalóan id őben gyorsan
változik az üzleti partnerek köre, támogató iparágból versenytárs, avagy kapcsolódó is
lehet, illetve fordítva is. A földrajzilag koncentrálódó támogató és kapcsolódó ipar-
ágak ún. regionális klasztert alkothatnak, amelyre kés őbb röviden kitérünk.

A vállalati stratégia és verseny összefüggései

  A nemzetek, régiók versenyképessége azokon a globális vállalatokon keresztül
jelenik meg, amelyek hazai, vagy térségi bázisa az adott országban, régióban talál-
ható. Döntő , hogy ezek a vállalatok hogyan jönnek létre, szervez ődnek meg, mi-
képpen alakítják ki céljaikat és versenystratégiájukat 13, milyen irányítási rendszert
alkalmaznak stb. A vállalati stratégiák, a vállalatok szervezetei nemzetenként eltér-
hetnek a kulturális tradíciók, magatartásminták, az adott ország versenyszabályozá-
sa stb. következtében:
  (a) A belföldi vállalatok stratégiája és szerkezete: nincs mindenütt érvényes álta-
      lános vállalati stratégia és szerkezet, a vállalatok többféle stratégiával és szer-
      vezeti megoldással lehetnek sikeresek, dönt ő, hogy a nemzeti jellemzőkhöz
      igazodjon a vezetési és szervezeti struktúra (pl. a Harmadik Olaszországban a
      kis- és közepes cégek, Németországban a m űszaki végzettségű menedzsment
      által irányított nagyvállalatok dominánsak). Jelent ős nemzeti különbségek fi-
      gyelhetők meg a vezetési gyakorlatban (csapatmunka vagy hierarchia), az
      egyéni feladatok mélységében, a döntési folyamatok eszközeiben, a vásárlók-
      kal való kapcsolattartásban stb. A nemzetközi versenyel őnyök kialakítását a
      nyelvtudás és a nyelvtanulási készség, valamint a globális piacra való kilépést
      a sikeres iparágakat támogató nemzeti gazdaságpolitika el ősegítheti.
   (b) Célok: a nemzetek között, nemzeteken belül és a vállalatok körében is éles
      különbségek figyelhet ők meg a kitűzött célokat tekintve, valamint abban, hogyan
      próbálják motiválni a menedzsereket és foglalkoztatottakat e célok elérésére:
      — A vállalatok céljai: a fő célokat a tulajdonosi struktúra határozza meg, a
          részvényesek motivációi, a vállalatirányítás felépítése, a fels ő vezetők mo-
                         Lengyel Imre : Porter-rombusz:
            A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                  Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
66     Lengyel Imre                                             TÉT XIV. évf. 2000   s4

          tivációi és érdekeltsége. Eltér ő nemzetenként a tőkepiac szerkezete, a ban-
          kok tulajdonosi jogosítványai, az intézményi befektet ők szerepe stb., így a
          vállalatok céljainak kitűzésében a nemzeti sajátosságok kerülnek el őtérbe.
      — Az egyének céljai: a különböz ő iparágak sikere az ott dolgozó egyének er ő-
          feszítésein múlik, a menedzserek és foglalkoztatottak mennyiben motivál-
          tak az együttműködésben, saját tudásuk (ismereteik) fejlesztésében, képes-
          ségeik kifejtésében stb. Az egyéni motivációt leginkább a jutalmazási
          rendszer (fizetés, egyéb juttatások, bónusz stb.), az el őrejutási rendszer, a
          foglalkoztatottak és a vezetés közötti kapcsolat-rendszer befolyásolja, de
          az adott ország adózási rendszere és a megtakarítási (vagyongy űjtési) szo-
          kások, a sikeresség és bukás társadalmi megítélése, az iparági „büszkeség"
           és társadalmi elismertség stb. is el őtérben állnak.
      — A nemzeti presztízs/prioritás hatása a célokra: a különböző iparágakhoz
          vonzódó munkaerő minőségére, az egyének motivációjára hatással van a
           nemzeti (társadalmi) prioritás, az iparág státusza, elismertsége. A verseny-
           előny sokszor az oktatási rendszert ől függ, a legtehetségesebb fiatalok mi-
           lyen képzettséget, melyik iparágban hasznosítható tudást szereznek, a jö-
          vedelemtől függetlenül milyen foglalkozásra „néznek fel", avagy mit
           „néznek le".
      — A tartós elkötelezettség fontossága: az iparág, a „szakma" iránti elkötele-
           zettség mind a tulajdonosok, mind a munkaer ő (menedzserek, foglalkoz-
           tatottak) részér ől elengedhetetlen a versenyel őnyök fenntartásához. Az er ő-
           források (t őke, munkaerő) iparágak közötti mobilitása a gyakorlatban las-
           sú, mivel az elkötelezett munkaer ő erőfeszítései az innovációk révén na-
           gyobb mértékben javíthatják az iparági termelékenységet, mint az er őfor-
           rások újraallokálásával.
  (c) A belföldi (hazai) versengés: a vállalati versenyel őnyök az erős belföldi ipar-
      ágon belüli versenyb ől erednek, azokban az iparágakban sikeresek az orszá-
      gok, ahol erős és többszerepl ős a belföldi piac. Az erős belföldi verseny kész-
      teti a vállalatokat az innovációra, a fejlesztésekre és a nemzetközi piacra törté-
      nő kilépésre, az exportra, így sz űk belföldi piac esetén sem lép fel méretgazda-
      ságossági probléma (pl. a svéd kamiongyártás: Volvo, Saab-Scania, vagy a
      svájci gyógyszergyártás). A belföldi verseny sokszor nem árversenyt jelent
      (pl. a német autópiacon), hanem termékdifferenciálást, a technológia fejleszté-
      sét, a szolgáltatásokat, a megjelenést stb. Míg egy zárt gazdaságban verseny-
      képesek lehetnek a monopóliumok is, addig egy nyitott, globális gazdaságban
      a versenykörnyezetb ől jövő cégekkel szemben elveszítik pozícióikat.
  A belföldi versengés az egész nemzetgazdaság számára versenyel őnyöket képes
generálni, mivel bármely iparág számára hasznos tapasztalatokat, mintákat, eljárá-
sokat stb. mutat fel, a tapasztalatok megjelennek az oktatásban (egyetemeken) és
szétterjednek az egész országban, azaz egy nemzetközileg sikeres iparág pozitív
externhatást nyújt a többi iparág számára is. Az iparágban m űködő cégek sokszor
                                    Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                       A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                             Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 4                                    Porter-rombusz...           67

egy-egy városban koncentrálódnak, ekkor az agglomerációs hatások er ősek, a vá-
rosban kiépülnek a speciális iparági intézmények: speciális fejlesztő intézetek,
egyetemi szakok, reklámcégek, tanácsadó cégek, er ősödnek a nemzetközi szakmai
kapcsolatok stb. A belföldi piacon nemcsak a nagyvállalatoknak, hanem a kisebb
cégeknek is lehet versenyel őnyük, mivel a kisebb hazai piaci szegmenseket diffe-
renciált termékekkel, az új innovációkra épül ő, rugalmas termeléssel ki tudják
használni.
  Az intenzív belföldi versengés az új üzleti formációk megjelenését ő l, az új ver-
senytársaktól is függ. Az új belép ők általában nagyobb kockázatot vállalnak,
rugalmasabbak és az innovációk gyorsabb alkalmazására törekszenek. Két alap-
mechanizmus során jönnek létre új szervezetek egy iparágon belül:
  - Új, független vállalatot alapítanak (spin-off): valamely létező cégből kilépő
     szakértők, a támogató (beszállító) vállalatok saját termékeik tovább feldolgo-
     zására, valamint kutatók saját egyetemi, kutatóintézeti eredményeik hasznosí-
     tására létesítenek egy új céget.
  — Bels ő diverzifikációval egy új cég létrehozása (start-up): a vállalat létrehoz
     egy új leányvállalatot eszközök, szakemberek, kapcsolatok stb. átadásával, ál-
     talában egy-egy innováció (alapanyag, félkésztermék fejlesztése stb.) megva-
     lósítására, ekkor nem új versenytárs, hanem a támogató vagy kapcsolódó ipar-
     ágakban egy kooperáló partner jelenik meg.
  Mindegyik globális iparágban er őteljes a verseny, a vállalatok csak akkor tudják
versenyel őnyeiket fenntartani, ha készen állnak állandóan arra, hogy versenystraté-
giájukat, a vállalati szervezetet a változó körülményekhez igazítsák.
Alkalmazkodókészség nélkül a versenyel őnyök nem maradhatnak fenn.
  Az előzőekben áttekintettük a rombuszmodell determinánsainak legfontosabb
jellemzőit. Az iparágak többségében a véletlennek is szerepe volt a versenyel őnyök
kialakításában: új tudományos felfedezések (bázisinnovációk), amelyek forradal-
masították az iparágat, új alapanyagok kikísérletezése (pl. a szilícium), az árak
drasztikus változása (pl. olajsokk), háborúk, természeti katasztrófák stb. A véletlen
szerepe aszimmetrikus, pl. a háború a gy őztesek helyzetét megkönnyíti, a vesztese-
két megnehezíti, egy új eljárás a régi módszerek alkalmazóit tönkreteszi (p1. a szá-
mítógép a hagyományos írógépek gyártóit). A véletlen els ősorban lehetőséget je-
lent, melyik ország milyen iparágai, vállalatai képesek gyorsan lépni és kihasználni
az alapvetően megváltozott körülményeket.
  A versenyelőny az invención, az abból kinöv ő innováción múlik, az ehhez szük-
séges vállalkozókészségen. Egy ötlet elvileg bárhol kipattanhat, de az innováció
gyors kifejlesztéséhez már dönt ő az ország által nyújtott üzleti környezet, ezért
 vagy a feltaláló megy valamelyik fejlett ország centrumába, vagy valamelyik világ-
cég megveszi az ötletet, kifejleszti és piacra dobja a terméket, eljárást, szolgáltatást.
Abban a régióban kedvez ők a feltételek a kifejlesztéshez, ahol a rombuszmodell
versenyel őnyöket nyújt az adott iparág számára.
                        Lengyel Imre : Porter-rombusz:
           A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                 Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
68     Lengyel Imre                                             TÉT XIV. évf. 2000   s4

  A rombuszmodellben determinánsonként megadhatjuk hogy milyen üzleti kör-
nyezeti elemek a lokális versenyel őnyök forrásai (4. ábra). Szükséges, de nem
elegendő a termelési tényez ők mennyisége, fontosabb a min őségük és specializált-
ságuk, döntő az erőteljes helyi rivalizálás és a befektetéseket ösztönz ő környezet, az
igényes helyi vásárlók és a versenyképes beszállítók.
  A rombuszmodell áttekintéséb ől általánosságban megállapítható, hogy ott kelet-
keznek versenyel őnyök, ahol a vállalatok hazai és térségi bázisa egyaránt el ősegíti a
specializált eszközök és tudás leggyorsabb akkumulációját, ahol a hazai bázis a
piaci igényeket el őre jelzi, és ahol a tulajdonosok, a menedzserek és az alkalmazot-
tak támogatják az állandó és intenzív megújulást. A nemzetek azokban az iparágak-
ban sikeresek, ahol a hazai környezet a legdinamikusabb és ösztönzi a vállalatokat a
versenyel őnyök bővítésére, kiszélesítésére. A nemzetek, régiók sikere nem az elszi-
getelt iparágakban rejlik, hanem az egymáshoz vertikálisan és horizontálisan kap-
csolódó iparágak kooperációjában. A nemzetgazdaság, de a régiók gazdasága is a
különböző vállalati kooperációk keveréke, amely forrását nyújtja a versenyel őny-
nek (vagy hátránynak) és visszatükrözi a gazdasági fejl ődést is.
                                      Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                         A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                               Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
TÉT XIV. évf. 2000       s4                                          Porter-rombusz              69


                                        4. ÁBRA
                            A helyi versenyel őnyök forrásai
                     (Sources of Locational Competitive Advantage)
                                      A vállalati stratégia és
                                     versengés összefüggései
                                     - Helyi környezet, amely ösz-
                                      tönzi a megfelel ő befekteté-
                                      seket és a folyamatos meg-
                                      újulást
                                     - Erőteljes verseny a helyi ri-
                                      válisok között




          Tényező (input) feltételek                                 Keresleti feltételek

                                                                - Ki finomult és igényes helyi
            - A tényezők (input) meny-
                                                                  vásárlók
              nyi sége és költsége                              - Helyi vásárlói igények, a-
            - A tényezők minősége                                 melyek előrejelzik a keres-
            - A tényez ők specializáltsága                        let változását
                                                                - Speciális szegmensekben
                                                                 szokatlan helyi igények, a-
                                                                 melyeket globál isan elégí-
                                                                 tenek Ici




                                     Támogató (kiszolgáló) és
                                                                iz•
                                        kapcsolódó iparágak

                                     - Helyi bázisú megfelel ő tá-
                                       mogatók jelenléte
                                     - Versenyképes kapcsolódó
                                       iparágak jelenléte


Forrás: Porter (2000, 20) alapján saját szerkesztés.


                   A rombuszmodell mint dinamikus rendszer

  A rombuszmodell elemei kölcsönhatásban állnak egymással, dinamikus rendszerük
határozza meg az iparág termelékenységét egy adott régióban. Két elem, a belföldi
verseny és az iparág földrajzi koncentrációja bír különösen nagy er ővel a rombusz-
modell dinamikus rendszerré transzformálásában: a belföldi verseny az egész nemzeti
rombusz (az országos bázis) fejl ődését el őmozdítja, míg a földrajzi koncentráció
(a térségi bázis) fokozza és feler ősíti a rombuszon belüli kölcsönhatásokat.
  A rombuszmodell mindegyik determinánsa befolyással bír a modell többi elemé-
re, még ha eltér ő módon és erővel is. A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák
                         Lengyel Imre : Porter-rombusz:
            A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                  Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
70     Lengyel Imre                                             TÉT XIV. évf. 2000   s4

kidolgozásakor alapvető ezen kapcsolatok kiaknázása, az öner ősítő folyamatok
elindítása. A fontosabb kölcsönhatások:
  (a) Az általános termelési tényez őket a központi kormányzatok fejlesztik, általá-
      ban területileg egyenletesen. De a speciális és fejlett tényez ők fejlesztése a re-
      gionális és helyi kormányzatok feladata, mivel egyrészt csak a helyiek ismerik
      a speciális igényeket és feltételeket. Másrészt a régiók vetélkednek egymással,
       sok esetben ugyanazon iparágat szeretnék fejleszteni több régióban is, ezért
       egymás ellen is felléphetnek a kormányzatnál, a befektet őknél stb. A régiók
       vetélkedésében a belföldi iparági rivalizálás miatt a régióban m űködő ver-
       senyző cégek maguk is részt vesznek. A versenyel őnyökhöz szükséges specia-
       lizált tényezök a régión belüli iparági riválisok összefogásával (pl. szakképzés,
       informatika, fejleszt ő intézetek működtetése stb.), gazdasági (kereskedelmi)
       kamarák, iparági szövetségek stb. szervezésében jöhetnek létre (több esetben
       egyetlen cég önmagában nem tudja létrehozni a versenyel őnyt jelentő speciális
       tényezőt, túl kockázatos és sokba kerül), közösen lehet nyomást gyakorolni a
       központi és helyi kormányzatra. Továbbá az iparág igényeihez igazodó spe-
       ciális közjavak fejlesztése akkor hatékony, akkor a legolcsóbb, ha a riválisok
       egymáshoz közel helyezkednek el, mindannyian ugyanabban a városban
       vagy régióban működnek.
  (b) A keresleti feltételeket döntően a hazai rivalizálás befolyásolja (pl. az amerikai
       üdítőipar: Coca-Cola, Pepsi Cola, Seven Up stb.), az intenzív versengés növeli
       és igényesebbé teszi a hazai keresletet (reklámok, imázs révén), n ő a termék-
       választék, megjelennek specializált boltok, kiegészít ő szolgáltatások stb.
       A világszínvonalú támogató és kapcsolódó iparágak imázsa is szétterül, túl-
       csordul (spill over) és növeli az iparág termékei iránti keresletet, a nemzetkö-
       zileg sikeres iparágak által gyártott kiegészít ő termékek ráirányítják a figyel-
       met (és felkeltik az igényeket) a régió többi iparágának termékeire is.
   (c) A támogató és kapcsolódó iparágakat a specializált tényez őkből eredő „túl-
       csordulás" segítheti, pl. a szakképzés, az ismeretek, a technológia tapasztala-
       tai, a kapcsolatok, egy vállalattól az értéklánc-rendszer többi eleméhez átke-
       rülhetnek. Ez a túlcsordulás főleg akkor hatékony, ha földrajzilag koncentrál-
       tan jelenik meg, azaz ugyanazon régión belül fordul el ő. Ha az iparág termékei
       iránt megn ő a kereslet, akkor ez kiváltja a támogató iparágak specializációját
       és egyre több támogató cég jelenik meg. A nemzetközileg sikeres belföldi cé-
       gek csoportja a globális igényeket (keresletet) becsatornázza a belföldi támo-
       gató iparágakba is, ezáltal egyre több támogató iparág lesz képes kilépni a vi-
       lágpiacra. A rombuszmodell egy olyan környezetet hoz létre, amely támogatja
       a versenyképes iparágak földrajzi koncentrációját, klaszterek kialakulását.
                                  Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                     A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                           Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
TÉT XIV. évf. 2000    s4                                     Porter-rombusz                71


                                          5. ÁBRA
                        A West Michigan-i bútoripar születése
                 (The Birth of West Michigan's Furniture Industry)

                                  A vállalati stratégia és
                                 versengés összeftiggései
                                 - Együttműködés a fiatal vál-
                             I lalatok között tőkét szerezni
                                 és kiépíteni az infrastruktúrát
                                 - Intenzív versengés a piaci
                                 részesedésért

                                                           1Si
      Tényező (input) feltételek                              Keresleti feltételek

       - Puha és keményfa b őséges                         - Erős dizájn kultúrával ren-
       kínálata                                            delkező holland, német és
       - A hagyományos kézmű-                              svéd népesség
       vesek, mint minőségi mun-                           - A nemzet nyugati expan-
       kaerőforrás                                         ziója kívánatos központi
       - A vasúti hálózat el ősegítet-                     hellyé változtatta ezt az
       te a szállítást az egész or-                        államot
       szágban
       - Bútor tervez ő program kia-
       lakítása a Kendall F őiskolán
       - A „Bútorváros", a leg-
       nagyobb bútorkiállítás létre-
       hozása




                                 Támogató (kiszolgáló) és
                                   kapcsolódó iparágak

                                  - Vezető pozíció a bútorgyár-
                                  tásban használt berendezé-
                                  sek és gépek szabadalmai-
                                  nál: daraboló készülékek,
                                  csiszológépek, vésőgépek
                                  - Erős helyi nyomdaipar, a-
                                  mely a hazai bútorpiaci igé-
                                  nyekből nőtt ki
                                  - Fejlett kiszolgáló bázis
                                  fém, műanyag és fából ké-
                                  szült bútor alkatrészekre
                                  - Kibontakozott a stadionok
                                  és a tömegközlekedési esz-
                                  közök üléseinek gyártása


     Forrás: Porter (1997, 21) alapján saját szerkesztés.
                          Lengyel Imre : Porter-rombusz:
             A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                   Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
72     Lengyel Imre                                             TÉT XIV. évf. 2000   s4

  (d) A vállalati stratégiák újratervezését és a versengés erősödését főleg a keresleti
      feltételek élénkülése váltja ki, mivel a hazai vásárlók igényessége, vásárlóereje
      bátorítja új cégek piacra lépését is. A piacra újonnan lép ő vállalatok egy része
      a kapcsolódó iparágakból kerül ki, sokszor a versenyel őnnyel rendelkező al-
      katrészgyártók lépnek el ő végtermék el őállítóvá. A specializált termelési té-
      nyezők bősége is ösztönözheti az új cégek tömeges piacra lépését (p1. világ-
      színvonalú laboratóriumok, kutatóintézetek, szoftverfejleszt ő cégek stb.) a ré-
      gión belül.
  A rombuszmodell rendszerként fogható fel determinánsaival és a közöttük lev ő
kapcsolatokkal együtt, amely leírja egy adott iparág versenyel őnyeinek forrásául
szolgáló üzleti környezetet. A rombuszmodell, mint rendszer állandó mozgásban
van, több esetben nehéz egy iparági versenyel őnyt mint okozatot visszavezetni
valamelyik determinánsra. Az iparágak egy részében nem szükséges, hogy a rom-
buszmodell mindegyik determinánsa fejlett legyen, pl. a természeti er őforrásokra,
vagy alacsony technológiára és betanított munkaer őre alapozó költségel őnyöknél a
belföldi kereslet igényessége nem feltétel. Viszont a magasrendű előnyök mindig
több determinánsra támaszkodnak, azaz a determinánsok kombinációjára, de még a
legfejlettebb iparágban sem szükséges, hogy minden egyes determináns nemzetkö-
zileg fejlett legyen, az esetleges hátrányokat a többi determináns kompenzál-
hatja. A legtöbb iparágban a nemzeti versenyképesség a széles körben felhasznál-
ható általános termelési tényez ők és az egyes iparágakra jellemz ő speciális ténye-
zők kombinációjából állnak. A tényez őellátottság jelenlegi összetétele kevésbé
fontos, mint a tényezőket generálni, létrehozni képes speciális intézmények és in-
tézményi mechanizmusok jelenléte. A dinamikus el őnyöket nyújtó feltételek (gyor-
sabb innováció, korán elért el őnyök, késztetés a b ővítésre) fontosabbak, mint az
örökölt statikus el őnyök (pl. a természeti er őforrások vagy a nagy hazai piac).
  A régióban egy iparág létrejöttének feltételei, versenyel őnyének kialakulása leír-
ható a rombuszmodellel (5. ábra). Pl. West Michigan-ben a bútoripar (bútoripari
klaszter) termékei iránt igényes helyi kereslet jelentkezett, amely a kedvez ő ténye-
zőkkel (helyi alapanyag, minőségi munkaerő , szállítási lehet őségek) és az intenzív
helyi versengéssel párosulva lehet ővé tette az iparág meger ősödését, amit tudatosan
is támogattak (főiskolai képzés, országos kiállítás). A bútoripar keresletet támasz-
tott a támogató iparágak, gépek és eszközök, nyomdai termékek iránt, amely ipar-
ágak szintén meger ősödtek, valamint egyes kapcsolódó iparágak (pl. stadionok
székeinek gyártása) is kifejl ődtek ugyanezen koncentrált tudásbázisra támaszkodva.

Regionális klaszterek

  Az ország, régió versenyképességénél nem az egyes determinánsok fontosak, ha-
nem a rombuszmodell mint rendszer egésze, amely lehet ővé teszi, hogy a régióban
mint térségi bázisban nemzetközileg sikeres iparágak m űködjenek és versenyel ő-
nyeiket tartósan fenn tudják tartani. Azaz a régió versenyképessége azt jelenti, hogy
a régióban sikeres értéklánc-rendszerek m űködnek, a piaci kereslet változásakor, új
                                  Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                     A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                           Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
TÉT XIV. évf. 2000    s4                                  Porter-rombusz             73

 versenytársak fellépésekor pedig az értéklánc-rendszer fennmaradását vagy meg-
újulását el őidéző mechanizmusok lépnek életbe.
   Egy-egy vállalat, iparág versenyel őnyei a székhelyének, illetve lényegi tevékeny-
 ségeinek helyet adó országtól, mint hazai bázistól és az országon belüli térségt ől
 (térségi bázistól) függnek. Porter az értéklánc-rendszert (ellátási láncot) meghalad-
 va, továbbfejlesztve a regionális klaszterek jelentőségét emeli ki, amelyek az adott
 térségben m űködő versenyz ő és kooperáló vállalatok, a kapcsolódó és támogató
 iparágak, a pénzügyi intézmények, a szolgáltató és együttm űködő infrastrukturális
 intézmények (oktatás, szakképzés, kutatás) és vállalkozói szövetségek (kamarák,
 klubok) szervezeteinek innovatív kapcsolatrendszerén alapuló földrajzi koncentrá-
 ciói (Lengyel 2000b; Porter 2000, 16). A klaszter lényegében ugyanazon iparágba
 tartozó vállalatok és a velük szorosan együttm űködő más iparágbeli vállalatok
együttese, olyan egymáshoz kapcsolódó értéklánc-rendszerek összessége, amely
földrajzilag koncentrálódik, és amelyhez nemcsak vállalatok, hanem intézmények is
tartoznak (lásd 5. ábra, amely lényegében bútoripari klaszter).
   Egy klaszter vállalatai és intézményei ugyanazon lokalizált tudásbázisra, munka-
 erőbázisra és infrastruktúrára támaszkodnak, valamint hasonló innovációkat hasz-
nosítanak, azaz együtt tudnak m űködni a kutatás-fejlesztés több területén is. Amíg
 az értéklánc-rendszerben mint vállalati hálózatokban a vállalatok üzleti kapcsolat-
 ban állnak egymással, addig a klaszter jóval nyitottabb, mivel informális kapcsola-
tokon, vállalkozói összejöveteleken, klubokon stb. keresztül is „face-to-face" mó-
don áramlanak az információk. A termékdifferenciálás miatt a klaszter szintjén
jelentkező pozitív externáliák általában fontosabbak, mint a költségekben mérhet ő
urbanizációs előnyök. Porter az agglomerációs el őnyöket fejlesztette tovább a glo-
bális feltételekb ől kiindulva, véleménye szerint manapság nem az elkülönült válla-
latok versenyeznek, hanem a regionális klaszterek, ezért egy új mikroökonómiát
kellene kidolgozni, amelynek alapegységei a klaszterek lehetnének (Porter 1998b).
   A klaszterekre nagyon sok példa hozható fel (Porter 1990; 1998a; Dőry 1998;
 OECD 1999; Grosz 2000) p1. Emilia-Romagna tartományban ruházati, kerámiai,
bútoripari, cip őipari klaszterek, Baden—Württembergben textil-, szerszámgép-,
 autóalkatrészgyártás, a Szilícium-völgyben mikroelektronikai és biotechnológiai,
Los Angeles-ben szórakoztatóipari, Dél-Floridában egészségügyi technológiai,
Finnországban telekommunikációs, Dániában enzim-klaszter, Wales-ben elektroni-
kai és gépjármű ipari klaszter stb. Porter az 1990-es évek közepén az Egyesült Ál-
 lamokban végzett felmérés alapján közel 60 regionális klasztert mutat be, amelyek
között ingatlanfejlesztési (Dallas), kockázati t őke (Szilícium-völgy és Boston),
 szórakoztatóipari (Las Vegas), kórházi menedzsment (Nashville) klaszter stb. is
előfordul (Porter 1998c). A sikeres klaszterek nagyon sokféle módon jöttek létre,
meghatározók a tradíciók, a kulturális adottságok, az együttm űködési készség, a
bizalom, a kreatitivás stb. (Butás 2000; Gordon—McCann 2000).
   A regionális klaszter lényege a rombuszmodellb ől ered, hogyan cserél ődik és
áramlik az információ a piaci szükségletekr ől (a jövőbeli igényekről, a várható
kereslet változásairól), a technikai eszközökr ől (a tapasztalatokról) és a technológiá-
                          Lengyel Imre : Porter-rombusz:
             A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                   Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
74     Lengyel Imre                                             TÉT XIV. évf. 2000   s4

ról az iparág vállalatai, valamint a vásárló (a termék használója), a támogató és a
kapcsolódó iparágak, az innovációs kapacitás és munkaer őképzés helyi intézményei
között (Deák 2000). A klaszterek alapvet ő sajátossága a kommunikáció, amelynek
egy része nem kötött a helyhez (telefon, internet stb.), viszont a bizalmon, szemé-
lyes ismeretségen, tartós kapcsolatokon, a „szomszédságon" alapuló kommunikáció
elő nyöket hordozhat. Ez az információ-csere azt jelenti, hogy szinte tökéletesen
informált mindegyik résztvev ő, ezért hatékony döntést tudnak hozni, így a régió
erőforrásainak felhasználása is jelent ősen javul. Lényegében a régióban lev ő „kol-
lektív tudást" tudják hasznosítani a klaszterek szerepl ői, egyúttal minimalizálva
információszerzési és egyéb tranzakciós költségeiket.
  Egy klaszter jóval több, mint vállalatok összessége, mivel olyan közös fej-
lesztéseket is létrehozhatnak, amelyek minden egyes cég gazdasági helyzetét
javíthatja, de külön-külön nem lennének képesek megvalósítani forrásaik sz űkös-
sége miatt. Az egész régióban, kistérségben olyan fejlesztések, közszolgáltatások
jöhetnek létre, amelyek pozitív externhatást fejtenek ki mindegyik ott m űködő
vállalkozás számára (Hill—Brennan 2000). Továbbá egy klaszter az iparág/üzletág
fogalmánál szélesebb értelm ű , ugyanis nemcsak vállalatok, hanem intézmények
is beletartoznak, és a speciális kutató, fejleszt ő , oktatási, tanácsadó, jogi stb.
intézményeken kívül, a lokális kulturális és vállalkozói attit űdöt, az innovációs
miliőt (együttm ű ködési készség, kreativitás stb.) is beleértjük. A klaszterek
kialakulása, az együttm űködést alakító mechanizmus országonként eltér ő, főleg a
nemzeti sajátosságoktól függ.
  Egy regionális klaszterben nemcsak az el őnyök elérése a cél, hanem ezzel össze-
függésben a hátrányok mérséklése is, a kockázat, a bizonytalanság (pl. technológiai
fejlesztésnél) csökkentése. A klaszterben lev ő vállalkozások a helyi munkaerőpia-
con nagyjából egységesen tudnak fellépni, nem indítanak árversenyt, hanem inkább
a termékdifferenciálást helyezik el őtérbe, az inputhelyettesítés során pedig arra
törekszenek, hogy ne rontsák egymás pozícióit, azaz nem indítanak bérversenyt sem
(nem csábítják át mástól a legjobb szakembereket, nem vásárolják fel spekulációs
célból az alapanyagokat stb.).
  Az általános termelési tényez ők egyre több helyen hozzáférhet ők, ezért a
globalizáció korában a fejlett országokban a versenyel őnyt a szűkösen rendelkezés-
re álló, specializált tényez ők határozzák meg. Ezek az iparáganként eltér ő speciali-
zált tényezők térben is szű kösek, lokalizáltak, csak néhány városban, régióban ta-
lálhatók meg (pl. magas szint ű alkalmazott kutatások), ebb ől adódik, hogy egy
iparág nemzetközileg sikeres versenyz ői, a hozzájuk kötődő klaszterek gyakran egy
régióban helyezkednek el. Nemcsak az iparágak, hanem a támogató iparágak nagy
része is ugyanabban a régióban található és több esetben a legnagyobb vásárlók is
(a termék továbbfelhasználói), avagy a kifinomult ízlés ű és igényes vásárlók (ame-
lyek gyakran csúcstechnológiai vállalkozások). Az értéklánc-rendszer lényeges
elemeinek, a támogatók és vásárlók, valamint a riválisok földrajzi koncentrációjá-
nak hatására csökkennek a kommunikációs és szállítási költségek, javul a hatékony-
ság és erő södik a specializáció (ami a termékdifferenciálás kiindulópontja).
                                   Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                      A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                            Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
TÉT XIV. évf. 2000      s4                                       Porter-rombusz              75

Az innovációk térségi bázison belüli diffúziója a szomszédsági hatáson alapul,
ekkor a leggyorsabb a terjedés és a legkisebb az információveszteség.

A kompetitív fejl ődés szakaszai

  A rombuszmodell mindegyik determinánsából adódhatnak versenyel őnyök, ha
nincs kiaknázatlan általános tényez ő (pl. szakképzett munkaerő, olcsó természeti
erőforrás stb.), akkor a rombuszon belül kell öngerjeszt ő folyamatot elindítani, a
területfejlesztés során tudatosan létrehozni a régió, térség perspektivikus iparágai-
nak háttérfeltételeit. A folyamatok általános szempontjai:
  — a nemzetközi versenyel őnyök kezdetben általában valamilyen örökölt termelé-
      si tényezőn alapulnak,
  — a fejlett gazdaságokban el őtérben állnak a specializált termelési tényez őket
      előállító mechanizmusok (pl. szakképzés, kutatás stb.),
  - a keresleti feltételek élénkülése is ösztönözheti versenyz ő cégek alapítását,
  - a fejl ődő országokban vagy az alapvet ő tényezők, vagy a növekv ő helyi ke-
      reslet miatt alakulhatnak ki versenyágazatok,
  — egyes versenypozíciók elvesztése gyakran a gazdaság egészségének jele,
      ugyanis a vállalatok a standardizált, alacsony technológiai igény ű, árérzékeny
      (költségel őnyökön alapuló) szegmensb ől mennek át az el őnyösebb iparágakba,
      amelyek innovációigényes és differenciált termékeket állítanak el ő.
                                           6. ÁBRA
                             A kompetitív fejl ődés folyamata
                     (Processes of National Competitive Development)


     tényez ő-   4            beruházás-                    innováció-             jólét-
     vezérelt                  vezérelt                 -      vezérelt           vezérelt



Forrás: Porter (1990, 563) alapján saját szerkesztés.
  Porter a nemzetgazdaságok fejl ődését a nemzetközi versenyre vezette vissza, az or-
szágok domináns iparágai hogyan tudtak megfelelni a globális verseny feltételeinek.
A gazdasági fejlődés helyett a kompetitív fejl ődés kifejezést használva négy egymást
követő, illetve egymással kapcsolatban lev ő szakaszt különböztet meg (6. ábra).
  Mindegyik szakaszban az a lényeg, hogy miből ered, mire vezethet ő vissza a
nemzet versenyel őnye (Porter 1990, 543-573):
  - Tényez ő-vezérelt egy nemzetgazdaság fejl ődése, amikor az általános termelési
     tényezőkből származik a versenyel őny (természeti er őforrások, alacsony kép-
     zettségű és olcsó munkaer ő stb.), azaz a rombusznak csak egy determinánsa
     jelent versenyel őnyöket. Ekkor az iparágak vállalatai az árverseny kihasználá-
     sát, a költségel őnyt helyezik el őtérbe, a technológia alacsony szint ű és más or-
      szágból vásárolták, nem saját fejlesztés ű . A vállalatoknak ritkán van kapcso-
      latuk a termékek végs ő felhasználóival, emiatt lassan érzékelik a kereslet vál-
                          Lengyel Imre : Porter-rombusz:
             A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                   Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
76    Lengyel Imre                                             TÉT XIV. évf. 2000   s4

   tozását, az ilyen gazdaság érzékeny a világpiac ciklusaira, az árfolyamváltozá-
   sokra. A fejlődő országok szinte kivétel nélkül ebbe a csoportba tartoznak.
 — Beruházás-vezérelt gazdaságban az általános termelési tényez ők mellett a fej-
   lett tényez őkbe történnek er őteljes és agresszív beruházások, a belföldi ver-
   seny egyre intenzívebb, mind az egyének, mind a vállalatok motiváltsága er ő -
   södik, a belföldi kereslet mérete és növekedése versenyel őnyöket hordoz ma-
   gával, azaz a rombusznak két-három determinánsán alapulnak a versenyel ő-
   nyök. A vállalatok a világpiacon elérhet ő legjobb technológiákat külföldről
   vásárolják meg és alkalmazzák, amelyek méretgazdaságosságból ered ő elő-
   nyöket jelentenek és a termelékenység ugrásszer űen javul, de ezek a technoló-
   giák általában nem a legújabbak (azokat a vezet ő cégek nem adják tovább),
   ezért javításukra és fejlesztésükre is er ő feszítések történnek. A kormányok a
   modern műszaki (autópályák, repül őterek, energetikai hálózatok stb.) infra-
   struktúra mellett a szakképzésre, a m űszaki és üzleti ismeretek szétterjesztésé-
   re is törekszenek. A képzettebb munkaer ő és a növekv ő technikai ismeretek
   alacsony bérekkel társulnak, ami forrását jelenti a további beruházásoknak.
   A vállalatok kiépítik nemzetközi kapcsolataikat, az iparágak egy sz űk körében
   megteszik az els ő lépéseket nemzetközi versenyel őnyök szerzésére, amelyek
   fő leg alacsony bérköltségeken és tömegtermékeken alapszanak. A kormány-
   zati politika arra irányul, hogy néhány kiválasztott iparág versenyel őnyökre
   tegyen szert, ennek érdekében exporttámogatást nyújt, protekcionista politikát
   folytat, az infrastruktúrát a kedvezményezett iparágak igénye szerint fejleszti
   (képzést, közlekedési rendszert stb.).
 — Innováció-vezérelt gazdaságban a rombusz mindegyik determinánsa és a kö-
   zöttük levő kapcsolatok egyaránt versenyel őnyöket jelentenek. A belföldi ke-
   resletnek van igényes szegmense, a vállalatok globális versenystratégiákat
   dolgoznak ki, a kapcsolódó és támogató iparágak kiépülnek, a fejlett és specia-
   lizált termelési tényez ő k létrehozásán van a hangsúly. Nemcsak vásárolnak
   technológiákat, hanem fejlesztenek is új innovációkat, amelyek f őleg az új fo-
   gyasztói igényeket kielégíteni képes termékek el őállításához kötődnek. El ő-
   ször vertikális klaszterek jönnek létre, majd a dinamikus gazdaságokban hori-
   zontális klaszterek is a sikeres iparágak együttm űködéséből, amelyek a
   specializáció folytán lokálisan is koncentrálódnak. Jellemz ő, hogy megjelen-
   nek az igényes szolgáltatásokra épül ő olyan új iparágak, amelyek nemzetközi
   versenyel ő nyökkel bírnak. A kormányzati politika elveszti korábbi kiemelke-
   dő szerepét, a magánszektor válik a termelési tényez ők fejlesztésének fősze-
   replőjévé. A kormányzat indirekt módon ösztönzi fejlett tényez ők létesítését, a
   belföldi versengés erő södését, új üzleti vállalkozások létrejöttét, klaszterek ki-
   alakulását stb., azaz a versenyképességet próbálja javítani.
 — Jólét-vezérelt gazdaság esetében mind a befektet ők, mind a menedzserek el-
   vesztik az innovációk és a fejlesztés iránti késztetésüket, nem vállalják a kocká-
   zatot, a gazdasági versenyel őnyök fenntartása helyett társadalmi célok kerülnek
   előtérbe. A gyengül ő hazai verseny, a belföldi kereslet stagnálása, a klaszterek
   gyengülése, az ösztönzés háttérbe szorulása a vállalati versenyel őnyök elveszté-
                                Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                   A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                         Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
TÉT XIV. évf. 2000   s4                                  Porter-rombusz           77

     séhez vezet, azaz a gazdaság stagnál vagy visszahanyatlik. Fennmaradhat né-
     hány iparágban a versenyel őny, pl. a kifinomult igényeket kielégítő termékek, a
     magas presztízs ű termékeket el őállító történelmi gyökerű iparágak, a hosszú
     időn keresztül akkumulálódó tudású iparágak (pl. alapkutatások) stb.
  A fenti szakaszos fejl ődési modell a versenyel őnyök szempontjából értékeli a
vizsgált tíz országot a második világháború végét ől a nyolcvanas évekig terjedő
időszakban. Szingapúr és Korea a tényez ő-vezérelt szakaszból eljutott a beruházás-
vezérelt szakaszba, Olaszország és Japán pedig a tényez ő-vezérelt szakaszból az
innováció-vezéreltbe (Japán a kilencvenes években továbblépett a jólét-vezéreltbe).
Dánia és Svédország az innováció-vezérelt szakaszban maradt, illetve részben
visszacsúszott a beruházás-vezéreltbe. Svájc, Németország és az USA az innováció-
vezérelt szakaszból nagyjából a jólét-vezéreltbe lépett át, míg az Egyesült Királyság
a jólét-vezéreltb ől visszacsúszott, de a nyolcvanas évek közepén még nem volt
felbecsülhető, hogy melyik szakaszba (azóta az Egyesült Királyság átkerült az in-
nováci ó-vezéreltbe).
  A kompetitív fejlődés szakaszai logikusan következnek a versenyel őnyök forrá-
sait tekintve, de nehéz az egyes iparágak versenyel őnyei alapján következtetéseket
levonni az aggregált versenyel őnyre, emiatt bírálták is Portert, ugyanis szinte min-
degyik országban megadhatók olyan iparágak, amelyek különböz ő szakaszban
vannak. Érdekessége a kompetitív fejl ődésnek, hogy nem épülnek mereven egy-
másra a szakaszok, hanem visszafejl ődés is lehetséges, azaz a különböz ő fejlődési
szakaszok váltogathatják egymást. Magyarországot a tényez ő-vezérelt szakaszba
sorolhatjuk (olcsó és szakképzett munkaer ő mint versenyel őny), amely megkezdte
az átmenetet a beruházás-vezérelt szakaszba.

      Alulról szervez ődő regionális gazdaságfejlesztési stratégia
  Porter egész gondolatmenete, kiinduló állításai és rombuszmodellje lényegében
egy alulról szervez ődő regionális gazdaságfejlesztési stratégiát (továbbiakban:
ARGS) vázol. Alulról szervez ődő, mivel néhány kulcsiparág/klaszter verseny-
előnyének javításaként fogalmazza meg a régió gazdaságfejlesztésnek célját, a többi
iparág és a helyi gazdaság fejl ődése pedig a regionális multiplikátorhatásoktól vár-
ható el.
  Egy adott iparágat tekintve a tartós versenyel őnyök fő forrása a tevékenységek
specializációja és az innovációs készség, amely els ősorban lokális tudásbázisra
támaszkodik. A szűkös iparági tudásbázis szükségszer űen földrajzilag is koncent-
rálódik a hazai bázison belül néhány régióra és városra, ahol öngerjeszt ő folyama-
tok indukálódnak és ezáltal a versenyel őnyök fennmaradhatnak. Az iparági tartós
versenyelőnyöket Porter négy determinánsra és dinamikus rendszerükre, a rom-
buszmodellre vezette vissza, az így rendszerezett mikroökonómiai üzleti környezet-
ből adódó versenyel őnyöket legjobban a regionális klaszterek képesek kihasználni.
Az erős globális verseny következtében a fejlett országokban szükségszer űen lét-
rejönnek a regionális klaszterek mint a termelékenység javításának legel őnyösebb
háttérfeltételeit nyújtó szervez ődések, így a globális verseny lényegében régiók
                            Lengyel Imre : Porter-rombusz:
               A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                     Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
78      Lengyel Imre                                             TÉT XIV. évf. 2000    s4

 versenye, amelyek csak akkor lehetnek sikeresek, ha (verseny)stratégiát dolgoznak
 ki fejlesztési koncepciójuk megvalósítására.
    Amíg a területi stratégiák, pl. a kereslet-orientált és a kínálat-orientált stratégia is
 a régió gazdaságába „kívülr ő l avatkozik be": területfejlesztési (gazdaságon kívüli)
 célokat fogalmaz meg, helyi politikai szempontokat és szerepl őket helyez el őtérbe,
 a fejlesztések nagyobb részét is küls ő, régión kívüli forrásokból finanszírozza, ad-
 dig az ARGS dönt ően helyi vállalatok fejlesztési céljait hozza összhangba, és f őleg
 a helyi magánszektor forrásaira támaszkodik (Korompai 1995; Rechnitzer 1998).
 Az ARGS esetén a helyi kormányzat nem irányítja a gazdaságfejlesztést, hanem
 kiszolgálja a gazdasági szerepl ő ket és teljesíti a klaszterek elvárásait az általános
tényező k fejlesztésével kapcsolatban. Az ARGS f ő koordinálói az önszervez ődés
 során létrejött iparági szövetségek, szakmai szervezetek, fejleszt ő ügynökségek,
 illetve a forrásokat nyújtó és a fejlesztéseket végrehajtó gazdasági szervezetek.
    A kilencvenes években széles körben elterjedt Porter felfogása, egyre-másra szü-
 lettek empirikus vizsgálatok az iparágak rombuszmodelljének tesztelésére, s őt az
Egyesült Államok tagállamainak és régióinak nagy részében a klaszter-alapú gazda-
 ságfejlesztést helyezték el őtérbe (Healy—Dunham 1994; Kaufman et al 1994;
 O'Shaughnessy 1996; Maskell et al 1998; Waits 1998; 2000; Drejer et al 1999;
Rouvinen—Yla-Anttila 1999). Megjegyezzük, hogy Porter nem foglalkozott köz-
 igazgatási régiók fejlesztésével, az ő szemléletében a klaszter térbeli kiterjedése, a
gazdaság térkapcsolatai a lényegesek, azaz a csomóponti régiók, amelyek átléphetik
a közigazgatási határokat, illetve akár egy városrészre is koncentrálódhatnak (Len-
gyel 2000b). A következ ő kben röviden felvázoljuk az ARGS hazai adaptációja f őbb
 lépéseinek tartalmi kérdéseit Porter klaszter-alapú gazdaságfejlesztési gondolatai,
valamint az OECD egyik munkabizottsága (Cluster Focus Group) javaslatai alapján
(Porter 1998a; OECD 1999).
   Az ARGS célja egyértelm ű : a régió versenyképességének er ősítése, amely Porter
szerint egyet jelent a régióban folyó gazdasági tevékenységek termelékenységének
javításával. A termelékenység javítását három f ő tényező csoportra vezetjük vissza
(1. ábra):
   — a regionális környezetre, továbbá a mikroökonómiai alapok két összetev őjére,
   — a vállalati működés és stratégia kifinomultságára, valamint
   — a mikroökonómiai üzleti környezetre (a rombuszmodellre).
 A makroökonómiai háttérfeltételek a régió fejlesztése során adottnak tekinthet ők,
nem változtathatók. Közülük négy olyan feltételt emelünk ki, amelyek nélkül a
helyi kezdeményezésen és összefogáson alapuló ARGS-k kidolgozása lehetséges
ugyan, de végrehajtásuknak alig van esélye:
   — a klaszter-alapú gazdaságpolitika meger ősödése az ágazati gazdaságpolitikák
       rovására,
   — decentralizált területfejlesztési politika, illetve ebb ől adódóan
   — decentralizált regionális intézményrendszer, amely a helyiek által választott
       képviselőtestületb ő l és az általa felügyelt végrehajtó szervezetb ől áll, és
   — a GDP jelentő s része helyben marad (a vállalatoknál, a t őke- és munkatulaj-
       donosoknál, illetve helyi adók formájában), és nem kerül újraelosztásra.
                                  Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                     A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                           Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
TÉT XIV. évf. 2000   s4                                  Porter-rombusz            79

  Az ARGS fő részei, a felsorolásokban jelezve azokat a programokat, amelyek a
legtöbb országban megjelennek a régiók stratégiáiban:
  1) A regionális környezet (makroökonómiai) részeként:
      — az iparági/klaszter-szemlélet elfogadtatása a helyi szerepl őkkel,
      — vállalati szövetségek, kamarák létrejöttének és m űködésének ösztönzése,
      — innovációs fejlesztő ügynökségek, tanácsadók létrehozása.
  2) Helyzetfeltárás:
      — a régió gazdasági szerkezetének feltérképezése,
      — a domináns iparágak/klaszterek meghatározása,
      — egyenként a kijelölt iparágak versenyel őnyeinek és -hátrányainak felmérése,
      — a rombuszmodell mindegyik determinánsára SWOT-analízis elvégzése
         (7. ábra).
  3) Iparáganként/klaszterenként a vállalati m űködés és stratégia kifinomultságának
      erősítése:
      — iparági szövetségek, klubok, rendezvények szervezése,
      — kereskedelmi társaságok (kamarák) alapítása a klaszter tagjaiból,
      — iparági „benchmarking" végzése (külföldön és itthon) és információk
         gyűjtése,
      — speciális iparági tréningek és továbbképzések szervezése,
      — egyetemi szakok indítása az iparág szakember utánpótlásának biztosítására.
  4) Iparáganként/klaszterenként a rombuszmodell determinánsainak javítása:
      — tényezőfeltételek: a magasrend ű előnyök javítása (innovációs centrumok,
         adatbázisok kialakítása, kommunikációs infrastruktúra kiépítése),
      — támogató és kapcsolódó iparágak: klaszter-orientált szabad kereskedelmi
         zónák, logisztikai központok, ipari parkok kialakítása,
      — keresleti feltételek: független termékmin ősítő szolgáltatások, vizsgálati la-
         boratóriumok, helyi fogyasztóvédelmi el őírások, környezeti szabványok,
      — vállalati stratégia és rivalizálás: közös külföldi rendezvények, közös fellé-
         pés különböző piacokon.
                        Lengyel Imre : Porter-rombusz:
           A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                 Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
80    Lengyel Imre                                             TÉT XIV. évf. 2000      s4

                                      7. ÁBRA
               A finn telekommunikációs klaszter rombuszmodellje
            (The Diamond of the Finnish Telecommunications Cluster)


                                A vállalati stratégia és
                               versengés összefiiggései

                               + Versenyző piacok és igé-
                               nyes vásárlók
                               + Hazai verseny az üzemel-
                               tetésben


                             sz•
      Tényező (input) feltételek                          Keresleti feltételek


        + Magas szint ű oktatás és                     + Kicsi, de a kereslet válto-
        kutatás                                        zását el őre jelző és igényes
        + Kockázati tőkefinanszíro-                    piac
        zás                                            + A magas behatolás és a
        - Szűk keresztmetszetek a                      hálózati verseny fenntartja a
        munkaerő kínálatában                           beruházásokat
                                                       + Progresszív és kísérletez ő
                                                       vásárlók; alkalmazták a
                                                       mobil telefonokat mint
                                                       divatos eszközöket




                               Támogató (kiszolgáló) és
                                 kapcsolódó iparágak

                               + A telekorr és információs
                               technológia kombinációja
                               javítja a versenyképességet
                               + Más szektorokban a tele-
                               kom szolgáltatások alkal-
                               mazásai (egészségügy, ok-
                               tatás, logisztika stb.)
                               + A versenyképes és fejlett
                               kihelyezett szolgáltatások
                               támogatják a kulcságazatok
                                specializációját

     Megjegyzés: a SWOT-analízisnél + az er ő sség, - a gyengeség jele.
     Forrás: Rouvinen—Yla-Anttila (1999, 371) alapján saját szerkesztés.
                                  Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                     A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                           Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 4                                   Porter-rombusz              81

   A helyzetfeltárás során mindegyik iparág rombuszmodelljét, azaz a determinán-
sok versenyel őnyeit célszer ű elemezni, amire a finn telekommunikációs klaszter
 kiváló példa (7. ábra). Determinánsonként SWOT-analízist végezve meghatároz-
hatók azok a tényez ők és jellemz ők, amelyek mint er ősségek a versenyel ő nyök-
höz hozzájárulnak, illetve a gyengeségeket, amelyek versenyhátrányokat okoz-
nak. A finn telekommunikációs klaszternél még három jellemz őt figyelembe vettek:
 a kormányzat szerepét, a véletlen hatásait és a külföldi befektetéseket (Rouvinen-
 Yla-Anttila 1999).
   Az előző ekben vázolt lépések és fejlesztési javaslatok logikusan következnek
Porter ismertetett gondolataiból: olyan gazdaságfejlesztést kell megvalósítani,
amelynek fő célja a régió globális iparágai termelékenységének javítása négy f ő
 szempontot, a rombuszmodell determinánsait kiemelve. Azaz egy régió gazdaság-
fejlesztésében iparági prioritások megadását javasolja, amelyekre a régió sz űkös
forrásait (szakképzett munkaer ő , K+F, infrastruktúra, pénzügyi eszközök) koncent-
rálni szükséges; pl. az EU-ban a regionális innovációs rendszerek esetében 6-8
stratégiai iparágat szokás kijelölni (Dőry—Rechnitzer 2000). Ez a gondolatmenet
hasonlít az exportbázis elméletre, így a régió többi iparága (a helyi gazdaság) a
 multiplikátorhatásokra támaszkodhat.
   Magyarországon az elmaradott régiókban általában nincsenek globális iparágak,
avagy csak külföldi érdekeltség ű vállalatok telephelyei m űködnek, így az iparágnak
máshol van a térségi bázisa, azaz főleg a tényez ő-, vagy beruházás-orientált fázis
jegyei figyelhet ők meg. Ekkor pedig a rombuszmodellnek csak egy-két determinán-
sából (általában tényez őfeltételek, támogató és kapcsolódó iparágak) származhatnak
versenyel ő nyei, míg a kereslet, vagy a vállalati stratégia kérdései a régión kívül
dőlnek el (Czakó 1997). Egy régió versenyképes gazdasági szerkezetének kialakítá-
sára, a globális iparágak térségi bázisának létrehozására az Egyesült Államokban
négy fázist javasolnak (szerkezetváltás, helyi gazdasági bázis, újraszervezés, új
helyi iparágak), amely lépések itthon is hasznosíthatónak t űnnek (Waits 1998).

                                      Összegzés
  A tanulmányban áttekintettük Porter munkái alapján a rombuszmodellt, amely a
régiók gazdaságfejlesztési stratégiai programozásához kiváló alapokat nyújt. Porter
a globális iparágak versenystratégiáit elemezve ismerte fel, hogy az iparágak több-
ségének versenyel őnyei egy földrajzilag koncentrált üzleti környezetben gyökerez-
nek. A lokális versenyel őnyök forrásait rendszerezte rombuszmodelljében, amely
rendszerezés elvi alapjait nyújtja egy-egy iparág versenystratégiája kidolgozásának.
Egy régió gazdaságfejlesztésének f ő célja pedig a régióban térségi bázissal rendel-
kező versenyképes globális iparágak versenyel őnyeinek kialakítása és fenntartása.
Porter szemlélete és gondolatai széles körben elterjedtek, munkásságát a
vállalatgazdaságtanban nagyra értékelik. Viszont a regionális tudományban kevésbé
alkalmazzák javaslatait, ami f őleg arra vezethet ő vissza, hogy a felhasznált ismeret-
anyag (fogalmak, állítások, hivatkozások stb.) nem közismert a regionalisták köré-
                         Lengyel Imre : Porter-rombusz:
            A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                  Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
82     Lengyel Imre                                             TÉT XIV. évf. 2000   s4

ben. Jelen tanulmányban ezen probléma feloldására tettünk kísérletet. Megjegyez-
zük, hogy megállapításai a fejlett országok globálisan versenyz ő iparágaira érvé-
nyesek, a sikeres régiókat modellezi, egyúttal a kevésbé fejlett régiók számára ki-
váló bottom-up gazdaságfejlesztési stratégiát vázol fel.
  Porter a nyolcvanas évek végén eredetinek t űnő fogalmakon alapuló gondolatkör-
rel állt el ő , amelyet a közgazdaságtudomány új paradigmájának igényével fogalma-
zott meg, szándékai szerint választ adva a globalizáció kihívásaira. Gondolatai a
globális iparágakban megfigyelhet ő verseny általánosításából adódnak, azaz
mikroökonómiai felfogásból indul ki. Az általánosan elfogadottnak t űnik, hogy
elmélete nem felel meg teljes mértékben a közgazdaságtudományi elméletekkel
szemben támasztott követelményeknek, viszont egyes részeredményei széles kör-
ben elterjedtek és beépültek a különböz ő részdiszciplínákba, főleg az alkalmazott
gazdaságtanokba és a regionális gazdaságfejlesztésbe. A teljesség és az értékelés
igénye nélkül felsorolásszer űen néhány megjegyzést fűzünk elméleti jellegű gon-
dolataihoz:
  — A Marshall-féle agglomerációs gazdaságok el őnyeire vezeti vissza az iparágak
       földrajzi tömörüléseit, továbbá a növekedési pólus és a gazdasági báziselmélet
       bizonyos eredményeire.
  — Az intézményi közgazdaságtan alapgondolataira is épít, a térségi klaszterek
       versenyel őnyeinek elemzésekor a tranzakciós költségekre támaszkodik, to-
       vábbá kiemeli a szinergiai jelent őségét.
  — Elméletében marketing elemek is megjelennek, a keresleti feltételek jellem-
       zőinek kihangsúlyozása, ami a közgazdaságtudomány elfogadott paradigmái-
       tól általában idegen.
  - Szemlélete és fogalomrendszere a stratégiai menedzsmentb ől ered, melynek
       egyik vezet ő egyénisége, az iparági versenystratégiák, versenyel őnyök kérdé-
       seiben széles körben elismert eredményeket ért el.
  - Részben Rostow szakaszos fejl ődési elméletére támaszkodva felvázolja a
       kompetitív fejl ődés elméletét, amely elmélet Schumpeter gondolataihoz és a
       Kondratyev-ciklusokhoz áll közel.
  — A termelési tényez ők új csoportosítására támaszkodik, a vállalkozói készséget
       két részre bontja, vállalati stratégiákra és kapcsolódó, támogató iparágakra.
  — A széles körben használt termelési függvények helyett négy determinánsból
       álló modellre vezette vissza a termelékenység növekedését, viszont a determi-
       nánsok között mérhet ő, azaz függvényszer ű összefüggéseket nem állított fel.
  Porter empirikus vizsgálatok alapján, támaszkodva a globális iparágakban végzett
korábbi versenystratégiai munkáira, az országok, régiók versenyképességének ja-
vítását az iparági rombuszmodellekre vezeti vissza. A modell determinánsainak
leírásakor az iparági stratégiáknál alkalmazott szempontokra épít, azaz a vállalati
versenyel őnyök szerint értékeli a tényez őket. Gyakorlatias szemlélete,
iparágcentrikus alapállása miatt Porter felvetései a régiók, térségek gazdaságfej-
lesztési stratégiájának kidolgozásához nagyon hasznosnak t űnnek:
                                         Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                            A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                                  Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
TÉT XIV. évf. 2000         s4                                      Porter-rombusz                      83

    — Kiemeli a földrajzi koncentrációk els ődlegességét, a hazai bázison belül egyes
      iparágak térségi bázisának jelent ő ségét, azaz a globális versenyben a régiók
      fontosságát hangsúlyozza.
    — Alapvető, hogy rendszerszemléletben fogalmazza meg a térségek versenyké-
      pességének javítását, ami alatt a termelékenység növelését érti, ezáltal logiku-
      san rendszerezhet ők a térség jövőjével kapcsolatos elvárások, és a rombusz-
      modell felhasználásával kidolgozható a régió bottom-up gazdaságfejlesztési
      stratégiája.
    - A globális versenyben a regionális klaszterek szerepét ismerte fel és kidol-
      gozta a klaszter-alapú gazdaságpolitika alapelveit, amelyek a regionális gazda-
      ságfejlesztésben felhasználhatók.
    - Javaslatainak dönt ő része a magánszektor számára szól, azaz nem az önkor-
      mányzatoknak, mivel véleménye szerint a vállalatok közös érdeke olyan loká-
      lis üzleti környezet kialakítása, amely mindegyikük versenyel őnyeit javítja,
      emiatt a vállalatok szívesen finanszírozzák a javasolt fejlesztéseket.
    — A termelési tényez ők újfajta rendszerezése, a speciális és a fejlett tényez ők
      kiemelése lehetővé teszi a területi stratégiai programozás számára egy célpi-
      ramis, célhierarchia kialakítását az infrastruktúra és az üzleti környezet fej-
      lesztéséhez.
    — Nem a közigazgatási-statisztikai régiót tartja fontosnak, hanem a csomóponti
      régiót, a valóságos térbeli, id őben is változó gazdasági szervez ődést, ipar-
      ágaktól is függ ő gazdasági kapcsolatrendszert.
    — A vállalatok telephely-választását az értéklánc-rendszerre vezeti vissza, azaz
       iparáganként és értéklánc-elemenként más-más szempontok vezérlik a válla-
       lati döntéshozókat, ebb ől következően a vállalati stratégia jellegét ől függően
       még iparágon belül is eltér őek lehetnek a telepítési tényez ők.

                                               Jegyzetek
  A szerző több területfejlesztési program munkáiban vett részt, többek között a Dél űlföldi régió gaz-
  daságfejlesztési stratégiai programjának kidolgozását irányította.
2
  Az olyan iparágat nevezzük globálisnak, amelyben a versenya5knek a helyi vagy regionális piacokon
  elért stratégiai pozícióját lényegében globális pozíciójuk határozza meg. A globális iparágakban a
   vállalatoknak világméretekben (globálisan) kell versenyezniük, különben stratégiailag hátrányba ke-
   rülnek.
3 A vizsgálatba bevont tíz ország: Dánia, Németország, Olaszország, Japán, Korea, Szingapúr, Svédor-
   szág, Svájc, Egyesült Királyság, Amerikai Egyesült Államok. Az országok kiválasztása méret, el-
   helyezkedés alapján történt, ezen országok állították eb 1985-ben a világ exportjának mintegy
   50%-át. A tíz országban összesen 121 iparágat vizsgáltak.
4
  Magyar nyelvű publikációkban előfordul a „gyémánt-modell" kifejezés is, viszont a négy csúcs egy
   négyszöget ír le, ezért megfelel őbbnek tartjuk a diamond szó „rombusz alakú" fordítását.
s   Jórészt Porter tevékenységének köszönhet ő a klaszterek újbóli előtérbe kerülése, a klaszter-alapú
    gazdaságfejlesztési elképzelések kidolgozása is. Megjegyezzük, hogy Porter az üzleti gazdaságtanok,
    főleg a menedzsment és a marketing szemléletéb ől és fogalomkészletébő l indul ki, emiatt megállapítá-
    sait az elméleti közgazdászok fanyalogva fogadják, viszont a gyakorlati szakemberek, a vállalati, ipar-
    ági stratégiákkal és a helyi gazdaságfejlesztési programozással foglalkozók nagy mértékben támasz-
    kodnak munkáira. Michael Porter a Harvard Business School professzora, több alapkönyv szer25je, a
                             Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                      Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
84        Lengyel Imre                                                     TÉT XIV. évf. 2000          s4
    versenystratégiák és versenyel ő nyök kidolgozásának egyik kezdeményez ője. A gazdasági szakem-
    berek körében megfigyelhet ő elismertségét többek között az is jelzi, hogy az üzletembereket és
    gazdaságpolitikusokat tömörít ő Világgazdasági Fórum (World Economic Forum) által évente ké-
    szített Globális Versenyképességi Jelentés (The Global Competitiveness Report) társelnöke és
    egyik társszerz ője 1998 óta. Úgy t ű nik, hogy napjainkban két közgazdaságtani irányzat járul hozzá
    a regionális tudomány megújulásához, az egyik Paul Krugman térgazdaságtana, a másik pedig
    Michael Porter megközelítése (Benko 1999).
6
    Termelékenység alatt általában az egységnyi inputra (ráfordításra) jutó kibocsátást (output) értjük.
    Megkülönböztetjük a teljes termelékenységi mutatót, amely az inputok széles körére vonatkozik, az
    els ődleges tényez ő kre (föld, munka, t őke), valamint az egyéb inputokra (nyersanyag, energia, üzleti
    szolgáltatások, elosztás), illetve a részleges (vagy parciális) termelékenységi mutatókat, amelyek
    csak egyetlen inputféleségb ő l indulnak ki (pl. a munkatermelékenység). A statisztikai gyakorlatban
    szokásos a kibocsátási index (volumenindex) és a foglalkoztatottsági index hányadosával mérni a
    termelékenység változását.
7
    Megjegyezzük, hogy Porter 1990-es könyvében még nem használja a versenyképesség (competitiveness)
    kifejezést, mivel hétköznapi elterjedtsége és többértelm űsége miatt nem tartja tudományos fogalomnak,
    helyette a nemzetek versenyel ő nye (competitive advantage of nation) szerepel. Viszont 1995-t ő l vál-
    toztatott a véleményén, a versenyképesség kifejezés gyakran el ő fordul munkáiban, fő leg a termelé-
    kenység szinonímájaként.
8
    Az 1990-es könyvében leírtakat részben módosította, a rombuszmodellr ő l és hátterérő l kiváló leírás
    található az 1998-ban kiadott "On Competition" cím ű tanulmánykötetében, amelyben munkásságá-
    nak főbb eredményeit összegzi (Porter 1998a). Megjegyezzük, hogy a kötet három fejezetéb ő l a
    leghosszabb a „The Competitiveness of Locations" cím ű rész, ami utal arra is, hogy a stratégiai
    menedzsment egyik legelismertebb kutatója és oktatója a lokalitást tartja napjaink meghatározó
    gazdasági tényez őjének.
   Megjegyezzük, hogy a hazai vállalatgazdaságtani egyetemi oktatás egyik tankönyve is Porter értéklánc
   koncepciójára épül (Chikán—Demeter 1999). Porter „value system" kifejezését értéklánc-rendszerként
   használjuk, ez terjedt el a magyar gyakorlatban, a nemzetközi szakirodalomban a kissé eltér ő tartalmú
   termelési lánc (production chain) vagy az ellátási lánc (supply chain) gyakoribb (Chikán 1998, 159-160).
io
    Agglomeráció alatt az egymás közelében, egymás szomszédságában, egy térségben s űrűsödő gazdasági
   tevékenységek együttesét értjük, amely lehet egy ipari körzet, avagy egy nagyváros és vonzáskörzete
   (Johnston—Gregory—Smith 1994). Agglomerációkból fakadó gazdaságosság (agglomeration economies): a
   gazdasági tevékenységek során a vállalatok, illetve a tevékenységek egymáshoz közeli elhelyezkedéséb ő l
   fakadó költségmegtakarítások, avagy más gazdasági el őnyök, amelyek főleg a pozitív externhatásokból
   származnak, p1. nagy és szakképzett munkaer őpiac, fejlett szállítási és kommunkációs infrastruktúra, ked-
   vező bb közszolgáltatások stb. Az agglomeráció közgazdasági eredet ű kifejezés, amelyb ől következik a
   településtudományban használatos, a település-együttesekre vonatkozó fogalom (mint a mikroszerveze-
   tek: háztartások, intézmények és vállalkozások térbeli s űrűsödése).
    Porter az újabb modellben nem a termelési tényez ők (factors of production), hanem a tényez ő feltéte-
   lek "factor (input) conditions" kifejezést használja (az 1990-es könyvben "factor conditions" szerepel),
   az iparági vizsgálatoknál pedig a hazai bázis tényez ő ellátottsága (factor endowment) áll el őtér-
   ben. A hagyományos termelési tényez ő k közül a vállalkozói készség a rombuszmodell másik két de-
   terminánsához, a vállalati stratégiához és a támogató, kapcsolódó iparágakhoz került. Megjegyezzük,
   hogy a tényez őket az 1990-es könyvében még máshogy csoportosította (Hoványi 1999; Deák 2000).
12
    Nemcsak lakossági fogyasztási cikkekr ől van szó, hanem a vállalatok által vásárolt inputokról: gépek-
   ről, eszközökrő l, nyersanyagokról, üzleti szolgáltatásokról stb. is. S őt a hazai csúcstechnológiai cégek
   a legkifinomultabb vásárlók és el őre jelzik a piaci változások várható irányait.
13
        i parág i versenyt meghatározza: az iparágban m űködő versenytársak, a vev ők és a szállítók alkupo-
          parági
   zíciója, a lehetséges belép ő k (új versenytársak) és a helyettesít ő termékek fenyegetése (Porter 1993).
                                        Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                           A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                                 Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.

TÉT XIV. évf. 2000        s4                                      Porter-rombusz                      85



                                             Irodalom
Armstrong, H.—Taylor, J. (2000) Regional Economics and Policy. (third ed.) Blackwell, Oxford.
Benko, G. (1999) Regionális tudomány. Dialóg Campus, Budapest—Pécs.
Buzás N. (2000) Klaszterek: kialakulásuk, szervez ődésük és lehetséges hazai regionális megjelenésük.
  Kézirat, SZTE Gazdaságtudományi Kar, Szeged.
Chikán A. (1998) Vállalatgazdaságtan. (második kiadás) Aula, Budapest.
Chikán A.—Demeter K. (szerk.) (1999) Az értékteremt ő folyamatok menedzsmentje. Termelés, szolgálta-
  tás, logisztika. Aula Kiadó, Budapest.
Cséfalvay Z. (1999) Helyünk a a nap alatt ... Magyarország és Budapest a globalizáció korában.
  Kairosz Kiadó/Növekedéskutató, Budapest.
Czakó E. (1997) Iparágak hazai és nemzetközi versenyképességét meghatározó tényez ők. — Gazdaság-
   Vállalkozás-Vezetés. 6-7.18-24. o .
Deák Sz. (2000) A Porter-Jele rombuszmodell főbb közgazdasági összefüggései. Kézirat, SZTE Gazda-
  ságtudományi Kar, Szeged.
Drejer, I.—Kristensen, S.—Laursen, K. (1999) Cluster Studies as a Basis for Industrial Policy: The Case of
  Denmark. — Industry and Innovation. 2.171-190. o.
D őry T. (1998) Beszállítói kapcsolatok és az ipari együttm űködés lehetséges klaszterei a Közép-
  Dunántúlon. — Tér és Társadalom. 3.88-92. o.
Döry T.—Rechnitzer J. (2000) Regionális innovációs stratégiák. Oktatási Minisztérium, Budapest.
EC (1999a) Sixth Periodic Report on the Social and Economic Situation and Development of Regions in
  the European Union. European Comission, Luxembourg.
EC (1999b) The Structural Fund and Their Coordination with Cohesion Fund: Guidelines for programmes
  in the period 2000-06. Communication of the Commission. European Commission, Brussels.
Enyedi Gy. (1996) Regionális folyamatok Magyarországon az átmenet id őszakában. Hilscher Rezs ő
  Szociálpolitikai Egyesület, Ember-település-régió sorozat, Budapest.
Enyedi Gy. (1997) A sikeres város. — Tér és Társadalom. 4.1-9. o.
ESDP (1999) European Spatial Development Perspective. European Commission, Brussels.
Gordon, I.R.—McCann, P. (2000) Industrial Clusters: Complexes, Agglomeration and/or Social
  Networks. — Urban Studies. 3.513-532. o.
Grosz A. (2000) Ipari klaszterek. — Tér és Társadalom. 2-3.43-52. o.
Hatzichronoglou, T. (1996) Globalisation and Competitiveness: Relevant indicators. OECD STI
  Working Papers, Paris.
Hatzichronoglou, T. (1999) The Globalisation of Industry in the OECD Countries. OECD STI Working
  Papers, Paris.
Healy, M.J.—Dunham, P.J. (1994) Changing Competitive Advantage in a Local Economy: The Case of
  Coventry, 1971-90. — Urban Studies. 1279-1301. o.
Hill, E.W.—Brennan, J.F. (2000) A Methodology for Identifying the Drivers of Industrial Clusters: The
   Foundation of Regional Competitive Advantage. — Economic Development Quaterly. 1.65-96. o.
Horváth Gy. (1998) Európai regionális politika. Dialóg Campus, Budapest—Pécs.
Hoványi G. (1999) A vállalati versenyképesség makrogazdasági és globális háttere. — Közgazdasági
   Szemle. 11.1013-1029. o.
Johnston, R.J.—Gregory, D.—Smith, D.M. (eds) (1994) The Dictionary of Human Geography. (third ed)
   Blackwell, Oxford.
Kaufman, A.—Gittel, R.—Merenda, M.—Naumes, W.—Wood, C. (1994) Porter's Model for Geographic
   Competitive Advantage: The Case of New Hampshire. — Economic Development Quaterly. 1.43-66. o.
Korompai A. (1995) Regionális stratégiák jövőkutatási megalapozása. ELTE Regionális Földrajzi
   Tanszék, Regionális Tudományi Tanulmányok. 1.
Lengyel I. (2000a) A regionális klaszterek fejlesztésének néhány alapkérdése. — Felzárkózás és EU-
   csatlakozás. —Román Z. (szerk.) MTA Ipar- és Vállalatgazdasági Bizottsága, Budapest, 274-281. o.
Lengyel I. (20006) A regionális versenyképességr ő l. — Közgazdasági Szemle. 12.962-987. o.
Lengyel I.—Rechnitzer J. (2000) A városok versenyképességér ől. Magyarország területi szerkezetei és
  folyamatai az ezredfordulón. — Horváth Gy.—Rechnitzer J. (szerk.) MTA RKK, Pécs, 130-152. o.
Malecki, E.J. (1997) Technology and Economic Development: The dynamics of local, regionul and
   national competitiveness. Longman, Edinburgh.
Malizia, E.E.—Feser, E.J. (1999) Understanding Local Economic Development. Center for Urban Policy
   Research, New Brunswick.
                              Lengyel Imre : Porter-rombusz:
                 A regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje.
                       Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 39-86. p.
86        Lengyel Imre                                                                 TÉT XIV. évf. 2000              s4
Maskell, P.—Eskelinen, H.—Hannibalsson, I.—Malmberg, A.—Vatne, E. (1998) Competitiveness,
  Locational Learnings and Regional Development: Specialisation and prosperity in small open
  economies. Routledge, London.
OECD (1999) Boosting Innovation. The Cluster Approach. OECD, Paris.
O'Shaughnessy, N.J. (1996) Michael Porter's Competitive Advantage Revisited. — Management
  Decision. 6.12-21. o.
Porter, M.E. (1985) Competitive Strategy. The Free Press, New York.
Porter, M.E. (1993) Versenystratégia. Akadémiai Kiadó, Budapest (eredeti: 1980).
Porter, M.E. (1990) The Competitive Advantage of Nations. The Free Press, New York.
Porter, M.E. (1996) Competitive Advantage, Agglomeration Economies, and Regional Policy. —
  hzternational Regional Science Review. 1-2.85-94. o.
Porter, M.E. (1997) Clusters and Economic Development. Lecture on Workshop for Practioners in
  Cluster Formation, Chihuahua (Mexico).
Porter, M.E. (1998a) Ön Competition. The Free Press, New York.
Porter, M.E. (19986) The Adam Smith Address: Location, Clusters, and the „New" Microeconomics of
  Competition. - Business Economics. 1.7-14. o.
Porter, M.E. (1998c) Clusters and the New Economics of Competition. — Harvard Business Review.
  Nov—Dec. 77-90. o. (magyarul: Harvard Business Manager. 1999/4.6-19. o.).
Porter, M.E. (1999) Microeconomics competitiveness: Findings from the 1999. Executive survey. World
  Economic Forum, Global Competitiveness Report. Davos, 30-53. o.
Porter, M.E. (2000) Location, Competition, and Economic Development: Local Clusters in a Global
  Economy. — Economic Development Quaterly. 1.15-34. o.
Rechnitzer J. (1998) Területi stratégiák. Dialóg Campus, Budapest—Pécs.
Rouvinen, P.—Yla-Anttila, P. (1999) Finnish Cluster Studies and New Industrial Policy Making.
                                               OECD, Paris, 361-380. o.                            —BostingIvaontheClusrApoach.
Szentes T. (1998) Nemzeti fejl ődés és „versenyképesség" a globalizálódás, transznacionalizálódás és
  integrációk korában. BKE Jubileumi Konferencia kötetei, 3. Budapest, 1681-1689. o.
Török Á. (1997) A versenyképesség-elemzés egyes módszertani kérdései. — Gazdaság-Vállalkozás-
  Vezetés. 3.2-13. o.
Waits, M.E. (1998) Economic Development Strategies in the American States. Handbook of Economic
  Development. — Liou, K.T. (ed) , Marcel Dekker, New York.
Waits, M.J. (2000) The Added Value of the Industry Cluster Approach to Economic Analysis, Strategy
  Development, and Service Delivery. — Economic Development Quaterly. 1.35-50. o.


            PORTER'S DIAMOND-MODEL FOR REGIONAL
            ECONOMIC DEVELOPMENT PROGRAMMING

                                              IMRE LENGYEL
  In recent years, the issue of regional economic development has attracted a lot of attention
and has been the subject of many studies in Hungary. The purpose of regional economic
development is to increase economic prosperity, wage level and employment rate. The eco-
nomic prosperity of regions is associated with their ability to generate economic activities
which are able to improve their competitiveness.
  This study tries to survey the Porter's diamond-model which is one of the well-known
model of regional economic development programming. Porter measures a region's com-
petitiveness on level of productivity and productivity growth. Porter identified four geo-
graphically development determinants that contributed to an industry's and/or region's com-
petitive capabilities: (1) factor (input) conditions; (2) demand conditions; (3) related and
supporting industries; (4) context for firm strategy and rivalry. These four determinants
mutually reinforce one another and the interactions existing within a region. In Porter's
theory, regional clusters have a prominent role. This study suggests that regional planners
can make use of diamond-model of regional/local competitiveness.