Tér és Társadalom 1. évf. 1987/1
FÓRUM
LACKÓ LÁSZLÓ:
A TERÜLETI FEJLŐ DÉS EGYSÉGES ÉRTELMEZÉSE
I. A területi fejl ődésrő l általában
A területi fejl ődés tartalmilag felöleli egy ország egészére, különböz ő részeire,
a településekre jellemz ő változásokat, a természeti er őforrások, a népesség, a termelés,
az infrastrukturális hálózatok és ellátó intézmények területi eloszlási és változási viszo-
nyait, a közöttük meglev ő kapcsolatokat.
Ebbő l következ ően a területi fejl ődés magában foglalja az urbanizáció, a tele-
pülésfejl ődés fogalmát is. Ez a felfogás számottev ően eltér a hazánkban megszokott-
tól, nem tükrözi a tudományos és gyakorlati megosztottságot, azt, hogy külön akarjuk
vizsgálni, tervezni a területi vagy településfejl ődést, és külön-külön beszélünk terület-
fejlesztésr ő l, településfejlesztésr ő l. A lényeg — véleményem szerint — a térbeli változás.
Az pedig, hogy a természeti, társadalmi és egyéb tényez ő k szemszögéb ő l, illetve külön-
böző nagyságú területi egységek szerint tekintjük a változást, másodlagos jelent ő ség ű .
Ezen egységes felfogás alkalmazása elméleti-tudományos és gyakorlati szem-
pontból is világos, és alkalmas arra, hogy a területi fejl ődés tényez ő it és szintjeit megfe-
lel ő keretben értelmezzük.
A területi fejl ődés tartalmára vonatkozó nézeteknek van egy olyan csoportja,
amely a területi fejl ődést a társadalmi-gazdasági szempontokkal azonosítja, a település-
fejl ődést pedig alapvet ő en m ű szaki jelleg ű nek tekinti. Ennek legnagyobb gyengéje,
hogy a közbülső szintekre vonatkozóan nem ad választ, és csak egyes tényez ő ket
emel ki, a többieket elhanyagolja, ami az elemzésben, megértésben és befolyásolásban
is alapvető zavarokhoz vezet.
A másik felfogás szerint a területi fejl ődésnek része, mintegy alárendeltje a te-
lepülésfejl ődés. Véleményem — mint a fentiekb ő l kit ű nt — az, hogy a területi fejl ődést
különböz ő szinteken, de mindig komplexen (valamennyi tényez ő figyelembe vételével)
kell értelmezni.
A területi fejl ődés elméleti és gyakorlati kérdéseit tárgyaló, marxista gazdasági
geográfusok általános kiinduló tétele az, hogy a területi fejl ődés nem választható el az
általános gazdasági fejl ődést ő l. (Így foglalt állást például MAR KOS GY. 1956, K Ő SZE-
GI L. 1964, KÓRÓDI I. 1968, ENYEDI GY. 1981). Az is gyakran ismétl ődik, hogy a
gazdasági-társadalmi fejl ődés területi vetületér ő l beszélnek, hogy az összekapcsolódás
er ő sségét így is hangsúlyozzák. A kés őbbiekben látható lesz, hogy lényegében magam
is ezen a véleményen vagyok, mégis úgy vélem, hogy a függ őség kinyilatkoztatása, a
LACKÓ LÁSZLÓ: A TERÜLETI FEJLŐDÉS EGYSÉGES ÉRTELMEZÉSE
68 - Tér és Társadalom 1. évf. 1987/1 67-75 pp.
területi jelenségek, összefüggések vetületként való értelmezése önmagában nem elegen-
dő . Egyrészt azért, mert kézenfekv ő , hogy a függés mértéke id őben változó, másrészt
azért, mert itt nyilvánvalóan vannak min őségi változások is. De nem kielégít ő ezen fel-
fogás azért sem, mert a térbeli eloszlás, struktúra ereje, visszahatása ma már sokolda-
lúan — ha nem is mindig kvantifikált formában — bizonyított. Ahhoz tehát, hogy
olyan magyarázattal rendelkezzünk, amely válaszokat nyújt a tudomány és gyakorlat
oldaláról megfogalmazódó kérdésekre, a két néz ő pont (külső függés, belső hatás) ötvö-
zésére van szükség.
Felismerték, sokan le is írták már azt, hogy a gazdasági fejl ődési szakaszokhoz
„megfelel ő "(?) területi fejl ődési szakaszok tartoznak. Automatikus összekapcsolódás-
ról, tükörképr ő l azonban köztudottan nem lehet szó, mivel a területi struktúra, a te-
lepülésrendszer változása id őbeli késéssel követi a gazdasági változásokat. Ebb ő l az is
körvonalazódik, hogy ellentmondások is keletkezhetnek abból, ha adott id ő pontban a
területi struktúra valamiben, illetve valamilyen mértékben nem felel meg a társadalom
vagy a gazdaság követelményeinek.
A külső függés és a bels ő folyamatok közötti viszony kissé mélyebb feltárása
minden bizonnyal hozzájárul a területi folyamatok jobb megértéséhez és ezáltal a be-
folyásolás esélyeinek javításához. E kérdésekkel a hazai kutatók az elmúlt másfél-két
évtizedben alig foglalkoztak, ezért manapság, amikor a fejl ődés feltételeiben, az érték-
rendekben és célokban jelent ős változások tanúi vagyunk, a hiányok még élesebben
mutatkoznak meg.
A hazai területi elméleti kutatások háttérbe szorulása, másfel ő l az igények, a
kérdések egyre er őteljesebb megfogalmazódása, valamint az általában jellemz ő „nyi-
tottságunk" vezet oda, hogy az elméleti hiányokat szinte megengedhetetlenül magas
importtal pótoljuk. Megszaporodott az olyan tanulmányok száma, amelyek szolgai mó-
don követik, másolják a nyugat-európai országokban keletkez ő elméleti jelleg ű munká-
kat. Tetézi a gondot az is, hogy ezek közül sem a legmélyebbeket, hanem a „legkézen-
fekvőbbeket" hozzuk be (például az urbanizáció szakaszai ► , szinte figyelmen kívül
hagyva a politikai, társadalmi, közgazdasági stb. környezet alapvet ő különböz őségeit.
A nemzetközi tapasztalatok tanulmányozásának és felhasználásának szükségességét
természetesen nem vitatom, hanem az egyoldalúságot és f ő leg a túl távolról merítést
kifogásolom. Úgy gondolom, hogy a közép-keleteurópai tapasztalatokra kellene na-
gyobb figyelmet fordítani a hazai jelenségek mély elemzése és elméleti általánosítása
mel lett.
A nemzetközi tapasztalatok elemzését sokan azért sürgetik, mert úgy vélik,
hogy ha ezt elég jól végezzük, akkor elkerülhetjük azon gondokat, amelyek egyes or-
szágokban megfigyelhet ő k, például a nagyvárosi zsúfoltságot, a faluról való elvándor-
lást stb. Tanulni persze kell, de csodákat várni nem szabad. Ahogyan gazdaság- és tár-
sadalomfejl ődési gondjaink megoldására sem találhatunk külföldr ő l egy az egyben al-
kalmazható sémát, akkor azt sem képzelhetjük józan ésszel, hogy a területi fejl ődés
ugyancsak nagyon bonyolult, az adottságoktól annyira függ ő témakörében kész recept-
re akadhatunk Nyugaton!
MARX: „... Az egyik nemzet tanulhat és tanuljon a másiktól. Egy társadalom,
még ha nyomára jött is mozgása természeti törekvésének — — természetes fejl ődési
LACKÓ LÁSZLÓ: A TERÜLETI FEJLŐDÉS EGYSÉGES ÉRTELMEZÉSE
- Tér és Társadalom 1. évf. 1987/1 67-75 pp. 69
fázisokat sem át nem ugorhat, sem rendeletileg el nem tüntethet. De megrövidítheti és
enyhítheti a szülési fájdalmakat." (Idézet HERMANN 1983. alapján.)
A területi fejl ődés átfogó elmélete ugyan ma sem áll rendelkezésre, ismertek
azonban bizonyos általánosítások, amelyek legalábbis hipotézis erej űek. Közülük leg-
ismertebbek a haranggörbék. A lényegi kérdéseket kutatva ALONSO (1980) is eljutott
e görbékhez, azonban nem elégedett meg egyenkénti elemzésükkel, hanem kereste a
közöttük lev ő összefüggéseket, és megfogalmazta kételyeit is. Figyelmét — nagyon in-
dokoltan — a görbék jobb oldali lefutására, azaz a jelenlegi, illetve jöv őbeli alakulására
koncentrálja és sürgeti, hogy a kutatások foglalkozzanak e kérdésekkel.
Azt óhajtja tehát el ősegíteni, hogyha a görbék verifikálhatók, akkor azok
alapján vonjanak le következtetéseket a prognózisok, a befolyásolás számára. A köve-
telmény racionális; alapvet ő kérdés azonban, hogy az igazi görbék csak harang alakú-
ak-e, avagy folytatódnak ...? E kérdésre még visszatérünk.
Más felfogás szerint (BARANOV, 1983) négy univerzális és egymással szoros
kapcsolatban álló folyamat létezik: technikai haladás, urbanizáció, társadalmasítás (a
termelési és fogyasztási eszközök köztulajdonának növekedése), demográfiai fejl ődés.
CZAMANSKI (1976) az elméleti hiányosságokat említve arra mutat rá, hogy
például a különböző természeti er őforrások, vagy a környezet min őségi tényez ő inek a
területi fejl ődés szemszögéb ő l való figyelembe vétele nem megoldott. Egyet kell érte-
nünk a szerz ő azon megállapításával is, hogy a korábbiakhoz képest sokoldalúbb elem-
zést és magyarázatot igényel a települések kialakulása: pl. azon aspektusból, hogy a vi-
szonylag új települések is túlnyomórészt régiek helyén jönnek létre; ma már az is egyre
nyilvánvalóbb, hogy a központi hely elmélet és a növekedési pólus elmélet megújításra
szorul. (Az el ő ző azért — véleményem szerint —, mert a településrendszer strukturális
átalakulása miatt a „központiság" nem értelmezhet ő úgy, mint az egyedi településfej-
l ődés szakaszában, a második pedig azért, mert a mai agglomerációk korábban vélt,
vagy részben kimutatott gazdasági el ő nyei az ipari és telekommunikációs fejl ődés kö-
vetkeztében megsz ű nőben vannak.)
A területi fejl ődési elmélet gyengeségei mellett a területi elemzések eszközei
jelentősen gazdagodtak — hangsúlyozza CZAMANSKI (1976 ► , majd mintegy összeg-
zésként a következ ő ket írja: „A tudományos fejl ődés jövőbeli menetét megjósolni na-
gyon kockázatos vállalkozás. Van azonban egy kézenfekv ő terület, amelyben további
kutatásra van szükség, és ez a térbeli eloszlások megfigyelt, de meg nem magyarázott
szabályosságainak figyelmes vizsgálata."
II. A területi fejl ődés tényez ő i
A területi fejl ődés tartalma és lényegi jellemz ő i azon tényez ő kön keresztül ra-
gadhatók meg, amelyeknek tartós hatásai kimutathatók. Érthet ő tehát, hogy a terüle-
ti fejl ődés tényez ő inek megismerésére a külföldi és hazai szerz ő k nagy figyelmet fordí-
tanak. Közhelynek számít annak hangsúlyozása, hogy a területi fejl ődés legfő bb sajá-
tossága, megismerésének és befolyásolásának els ő rend ű korlátja alkotó tényez ő inek
sokfélesége.
A kutatások többsége négy-öt tényez ő it különböztet meg: gazdaságit, de-
LACKÓ LÁSZLÓ: A TERÜLETI FEJLŐDÉS EGYSÉGES ÉRTELMEZÉSE
70 - Tér és Társadalom 1. évf. 1987/1 67-75 pp.
mográfiait, természetit, társadalmit és m ű szakit. Sorrendjük és a kifejtésben képviselt
súlyuk attól (is) függ, hogy közgazdasági, földrajzi, m űszaki stb. irányú vizsgálatról
van-e szó. Sőt, az alapvető felfogás még a szelekcióban is érvényesül.
Példaként tekintsük át els ő nek egy széles kör ű nemzetközi elemzés eredmé-
nyeit (KORCELLI 1981). A táblázatból kit ű nik, hogy a tényez ő k között gazdasági,
demográfiai, társadalmi, er ő forrás-környezeti és politikai döntéshozói témacsoport sze-
repel. (1. táblázat)
1. táblázat
Álláspontok a városfejl ődés jellegzetes változásának okairól /Koroelli, 1981/
Tényez ő k Bourne, G. CBCD
/okok/ /
1 1g::•12 . razág/ %1):'.' S.
1% ENSZ EGB
/Kanada/
Gazdasági A sorozatnagyság A feldolgozóipar Strukturális és A gazdaság tér- Strukturális
6. az agglomeráló- bels ő" /sorozat/ technológiai vál- beli rendjének és térbeli /nem-
dás gazdasági 016- és küls ő /agglo- tete és gazdasági ujraigazolása zetközi 68 in-
nyeinek csökken ő merálódás/ gazda- hatékonyság kere- a lassubb gaz- terregiondlis/
szerepe, ságosságának csök- sése, a térbeli dasági növeke- gazdasági válto-
kenése, az állan- gazdasági fejló- déri Utemhe., sások, a munka-
dIS munkaerő meg- dán véletlen té- a föld, a la- er ő összetétele
növekedett jelen- nyez ő i. Ide és a ezol- és a szükséglet
t ősége. gáltatási költ- közötti azaka-
ségek gyors dók. Technoló-
növekedése, gial változások
mint a városi és ennek hatása
gazdaságosság a hírközlésre,
számottev ő szállításra és
növekedésének a gazdasági te-
akadálya. vékenységek el-
helyezkedésére.
Demográfiai A népességszám Változó korstruk- A népesség vál-
növekedésének 6e A természetes
tura és család- tozó eloszlása szaporodás
következésképpen összetétel. és elöregedése csökken ő
a faluról város- városon belül. üteme, a ki-
ba irányuló mig- alakuló kor-
rációnak a csök- struktura és
ken ő üteme.
igrációs
irányok.
Társadalmi Csökken ő életmi- A nagy speciali- A kihasználás A társadalmi
n őség a nagyváro- A kialakuló tár-
zált intézmények elvei által irá- ás gazdasági sadalmi értékek,
ei területeken a csökken ő szerepe. nyitokt t ő ke- egyenl ő tlen- az életmód 6e
nem nagyvárosihos elosztás telep- °ágak 613 váro- preferenciák vál-
viszonyítva. helyi válto.6- son belüli tozásai, • sza-
sa1. szegregáció badid ő növekedése.
megnövekedett
jelent ő sége.
Erő forrás- A nagyvárosi kör- A hagyományos
környezeti A fizikai le- Az er őforrások
nyezet leromlása. kulturális haj- romlás alter- - különösen a
lamok ujraéle- jedétte a nagy- mez őgazdasági
dél., kellemes- városi terü- terület, a vi.,
ségi-kellemet- letelt«. a. energiahor-
Lensági ténye-
ők.
dozók - esüköm-
ságe és meg őr-
zés.. A termé-
szeti környezet
védelme, meg-
őrzése.
Politikai A lakás-, szál- A helyi közszol- Nem szándékos, A közszolgál-
döntéshozói Utáni- és tár- A politikai ga
gáltatási ellátás 1mplicit beru- tatások meg- igazgatási
sadalom-politi- kiterjesztése az házási, adó, növekedett
kák implicit• strukturált vál-
egyenl ő hozzá- kereskedelmi, költe6gei a tozásai a poli-
el őnyben része- férhet őség prl- szállitási, városi terü-
sitik az el ővá- tika és a döntés-
oritéme alapján. lakásügyi stb. leteken. hozatal centrali-
rost • várossal, politikák.
illetve e kiseb- zációja vagy de-
bet a nagyobb centralizációja.
vávoosal szem-
ben.
BARTKE többnyire társadalmi-gazdasági, természeti és m űszaki tényez ő ket
különböztet meg; legújabb munkájában (BARTKE I. 1985) a természeti tényez ő k
nyitják a sort, majd a társadalmi-gazdasági feltételek következnek.
Véleményem szerint a területi fejl ődés tényez ő i a következ ő k: 1. természeti,
2. társadalmi, 3. gazdasági, 4. m ű szaki, 5. a már kialakult területi struktúra, 6. irányítá-
LACKÓ LÁSZLÓ: A TERÜLETI FEJLŐDÉS EGYSÉGES ÉRTELMEZÉSE
- Tér és Társadalom 1. évf. 1987/1 67-75 pp.
71
si. Az elemzésekbő l kitűnt (LACKÓ L. 1985 ► , hogy a tényez ő k nem egyenszilárdsá-
gúak, vannak közöttük merevebbek, nehezebben változóak: természeti, m űszaki, kiala-
kult struktúra, és vannak képlékenyebbek, változékonyabbak: társadalmi, gazdasági,
irányítási.
A csoportosítás természetesen viszonylagos; találhatók részelemek, amelyek a
másik kategóriába kívánkoznak, az els ődleges kategorizálás azonban tapasztalati úton
is bizonyítható. Az is elfogadható, hogy a tényez ő k hatásainak erősségében változások,
ingadozások figyelhető k meg.
Véleményem tehát az, hogy a természeti faktor hatása némiképp, a társadal-
mié er ő teljesen fokozódik, a gazdasági viszont veszít súlyából. És másfel ő l az irányítás
hatása számottev ő en, a struktúráé csekélyebb mértékben er ősödik, a m ű szaki tényez ő
pedig lényegében a korábbival egyez ő szintet mutat. Végül említést érdemel az is, hogy
vizsgálataim szerint az egyes tényez ő k viszonylagos fontossága eltér ő a területi fejl ődés
értelmezési szintjein. ( 1. ábra).
A TERÜLETI FEJL Ő DÉS TÉNYEZŐI HATÁSERŐSSÉGÉNEK
VALTOZASA
Hatáserősség
•••
• • • Társadalmi
• .• • 41.
:0000•0000 • T r z cla zgg
Gea m ss t
•
•
• • • • • •
• ....... • Irányítási
mSt&z
uk2áliS
• 00 .
jog .wr .. • •
• •
•• 11. • •
• • • •
1. ábra
Ill. Területileg egyenl őtlen fejl ődés
A területi fejl ődésnek meghatározó sajátossága, hogy térben egyenl őtlenül
megy végbe. Ennek oka az, hogy a fejl ődési tényez ő k térbeli eloszlása egyenl őtlen.
Az egyenl ő tlen területi fejl ő dési koncepciót a nyugati országokban általában
elutasítják, f ő ként olyan alapon, hogy az végül is nem más, mint a t ő kés társadalmi
rend elleni támadás. RICHARDSON (1984 ► például az egyenl őtlen területi fejl ődés
koncepcióját úgy állítja be, mintha annak lényegi elemei a következ ő k lennének: „El ő -
ször antagonizmus áll fenn a város és a vidék között. A falusi szektort kizsákmányolják
úgy, hogy feleslegeit a városi kapitalisták javára használják... Másodszor, a termelés
térbeli koncentrációja nem a piaci orientáció (azaz a szállítási költségek minimalizálásá-
nak) vagy a nyersanyagok egyenl őtlen térbeli eloszlásának eredménye, hanem a t ő ke
nagy termelési egységekbe — különösen a feldolgozóiparba — való koncentrációjának
LACKÓ LÁSZLÓ: A TERÜLETI FEJLŐDÉS EGYSÉGES ÉRTELMEZÉSE
- Tér és Társadalom 1. évf. 1987/1 67-75 pp.
72
következménye. Harmadszor, kapcsolódva az el őző ponthoz, a t ő ke térbeli behatolása
nagyon egyenl őtlen. Mivel a t ő kés döntéseket a magánprofit hajszolása jobban motivál-
ja, mint a társadalmi haszon, ezért az országnak nagy területei keletkezhetnek, ame-
lyek a beruházás szempontjából krónikusan hátrányos helyzetben vannak (a stagnáló
helyek állandó tartaléka ► ... Negyedszer, a t ő ke nagyon mobil, és ez a mobilitás a ki-
zsákmányoláshoz sok lehet őséget nyújt ... Ötödször, a területi politika regionális eleme
teljesen mellékes, és annak ködösítésére szolgál, hogy nagy támogatást lehessen nyújta-
ni az ipari t ő kének a profitnyomás túlélése érdekében. Összegezve, ez egyenl őtlenséget
okoz olyannyira, hogy szükségszer ű mellékterméke a személyes egyenl őtlenségeknek,
és a t ő kefelhalmozás alapja."
A fentiekkel ellentétben — egyetértve BARTKÉ-val — úgy vélem, hogy az
egyenl őtlen területi fejl ődés elméletéb ő l logikusan levezethet ő k és magyarázhatók a te-
rületi változások és képz ődmények.
Az egyenl őtlen területi fejl ődés elemi megnyilvánulási formája a település,
amelyben a természeti, társadalmi, gazdasági és m űszaki tényez ő k sajátos térbeli kon-
centrációja jelenik meg. Egyetértek tehát BARTKÉ-val abban is, hogy a települések fej-
l ődésének sajátosságait csak a területi fejl ődés általános törvényszer űségei alapján lehet
megérteni, magyarázni. Az adottságok, tevékenységek, funkciók térbeli s űr űsödései,
ritkulásai hozzák létre és tartják életben a településeket. A különböz ő tényez ő k el ő-
fordulása, hatásainak változása kimutatható mind az egyes települések, mind a telepü-
lésrendszer(ek) tekintetében. Másfel ő l közelítve, a települések fontos mérföldkövei a
társadalmi munkamegosztásnak: azt mondjuk például, hogy „A kézm űvesség és a föld-
m űvelés különválásával megkezd ő dött a város és falu elkülönülése, amely folyamat
óriási szerepet töltött be a társadalmi munkamegosztás elmélyülésében." (A Politikai
gazdaságtan kisszótára, 1981, p. 394.) Ezzel összefüggésben felmerül a kérdés, hogy ha
„óriási szerepet" játszik a két alapvet ő településforma megjelenése és élete a társadalmi-
gazdasági folyamatokban, akkor ez miért nem tükröz ődik például a politikai gazdaság-
tanban?
A területi munkamegosztást többnyire térségenként értelmezik, ami azonban
kiegészítésre szorul, mivel a területi munkamegosztás települések közötti kapcsolatok-
ban valósul meg, és az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a település a munkamegosz-
tás „terméke". Ez a lényegi összefüggés is alátámasztja a területi és településfejl ődés
egységes felfogásának szükségességét.
A társadalmi és a területi munkamegosztás, valamint a településfejl ődés átfo-
gó szakaszai között kézenfekv ő összekapcsolódás mutatkozik. Az első nagy társadalmi
munkamegosztás nyomán válnak jól láthatóvá — a területileg egyenl őtlen fejl ődés első
eredményeként — a települések. A második nagy társadalmi munkamegosztással veszi
kezdetét a város és a falu elkülönülése, ami a harmadik társdalmi munkamegosztás ki-
bontakozásával elmélyül.
A szellemi és fizikai munka szétválasztása és ennek térbeli következményei,
valamint a gépi termelés elterjedése, a munka termelékenységének növekedése, a m ű -
szaki haladás eredményei és az infrastruktúra kiépülése révén folyamatosan teremt őd-
nek meg a területi-települési specializálódás feltételei. A rabszolgatartó társadalmak
„általában városai" után már a feudalizmus korában bizonyos specializáció jelentkezik
(egyetemi város, vásárváros, keresked őváros, kikötő város stb.). Ez a folyamat hatalmas
LACKÓ LÁSZLÓ: A TERÜLETI FEJLŐDÉS EGYSÉGES ÉRTELMEZÉSE
- Tér és Társadalom 1. évf. 1987/1 67-75 pp.
73
méret űvé válik a t ő kés fejl ődés korai és középs ő szakaszában. A század els ő évtizedei
a funkciók sokrét űbbé, gazdagabbá válása jegyében teltek el, a legutóbbi id ő ben pedig
(talán f ő ként a számítástechnikai forradalommal összefüggésben) újra a specializálódás
(de kisméret ű egységekben) jelei mutatkoznak.
A vázoltakból az is következik, hogy az ősi, alapvetően lakófunkciót betölt ő
település kés őbbi létét és további fejl ődését a gazdasági tevékenységek — földm űvelés,
kézm űvesség, kereskedelem, ipar — határozták meg. A történelmi tapasztalatok tehát
ezen szemszögb ő l is igazolják, hogy az egyenl őtlen területi fejl ődés eredményezte tele-
pülések fejl ődésében a gazdasági bázis mennyire jelent ős. Ez nem mond ellene annak,
hogy a területi munkamegosztás és a települések létrejöttében nagy szerepet játszanak
a természeti adottságok és er őforrások.
Másfel ő l, a település létét, változásait a forma és tartalom olyan dialektikus
egységeként kell értelmezni, amelyben a tartalmat a társadalom, a gazdaság, a termel ő -
erő k, a társadalmi és természeti viszonyok összessége jelenti, a formát pedig a társada-
lom, a gazdaság, az emberek léte és tevékenysége során létrejött építmények és kör-
nyezet együttese alkotja. A forma és tartalom egysége és ellentmondásai nyilvánulnak
meg a települések létrejöttében, a forma viszonylagos állandósága miatt bekövetkez ő
feszültségekben. A változó társadalom és gazdaság igényeit a régi forma egyre kevésbé
képes kielégíteni, ezért bizonyos határ után konfliktusok, válságok jönnek létre. Az
ezek megszüntetését szolgáló beavatkozások új vagy módosult formát hoznak létre.
A kialakuló egyensúly azonban (itt is) csak viszonylagos és id őszakos lehet, mivel a tar-
talom változása folyamatos.
A településfejl ődés nem más, mint a területi fejl ődés megjelenési formája, mi-
vel a település sem egyéb, mint a területi fejl ődés egyik kézzelfogható eredménye, kép-
z ődménye, jól megfigyelhető objektuma. A területi fejl ődés természetesen nyomon kö-
vethető különböz ő szinteken. Kartográfiai analógiával élve a részletek a nagy méretará-
nyú térképet — a települést, annak részeit —, az összefüggések, átfogó folyamatok a
közép- és kisméretarányú térképet — a térségeket, összefügg ő területeket jellemzik.
A tanulmányozandó téma jellege, részletessége szabja meg, hogy mire van szükség. És
miként a térképek sem csak méretarányuk, hanem els ősorban tartalmuk szerint külön-
böznek, ugyanúgy a területi fejl ődés aspektusai is tanulmányozandók és befolyásolan-
dók települési vagy területi szinteken. Attól, hogy egyik vagy másik tartalmi elem van
túlsúlyban, vagy valamelyik hiányzik, a térkép — térkép marad. Annak alapján, hogy
fő ként a térbeli folyamatok gazdasági, m ű szaki összefüggéseit vizsgáljuk, nem változik
a lényeg, az, hogy a területi fejl ődést elemezzük.
Mindezekbő l következik, hogy a külföldi és a hazai szakirodalom többségével
ellentétben nem tartom megalapozottnak azt sem, hogy az urbanizációt mint valami-
lyen sajátos jelenséget, a területi fejl ődéstő l elkülönítve értelmezzék, elemezzék, és úgy
állítsák be, mint egy mindent átható, objektív folyamatot. Lényegében ugyanis az ur-
banizáció fogalma alá a területi fejl ődés egyes megnyilvánulásait (a népesség, az ipar, a
szellemi tevékenységek városokba való tömörülését, a civilizáltabb életkörülmények
terjedését stb.) vonják. Olyan túlzás is el őfordul, hogy az urbanizációt a társadalmi fej-
l ődéssel azonosítják.
Az urbanizáció értelmezésével, mérésével kapcsolatos megjegyzésekb ő l már
következik, hogy sok külföldi és hazai szerz őt ő l eltér ő en nem vagyok híve az európai
urbanizáció négy szakaszát kimutató „elméletnek". (2. ábra)
LACKÓ LÁSZLÓ: A TERÜLETI FEJLŐDÉS EGYSÉGES ÉRTELMEZÉSE
74 - Tér és Társadalom 1. évf. 1987/1 67-75 pp.
A NÉGYSZAKASZOS URBANIZÁCIÓ SÉMÁJA
(Klaassen, Bourdrez, Volmuller, , 1981 alapján)
AGYŰ RŰ (x)
3. Típus /
\ 4. Típus /
\ \ Abszolút Relatív /
dekoncentráció Dekoncentráció7
\03ANIZA" _ /
\\ , \.:5 % 1
\c•)\-) 2. Típus
5.Típu s
Abszolút, ‘,.9 Relatív
Dekoncentrácio c.) 52$ Koncentráció
.zz- P.
NI -
z
AMAG z
(-) a N AlvAG
,o21
6.Típus ?s , 1. Típus
Relatív s\>> Abszolút
Dekoncentráció \ Koncentráció
\
// /NVB \
• \
i '7. Típus 8. Típus
/' Relatív Abszolút ,
/ Koncentráció Koncentráció \
AGY Ű RI3
( -)
2. ábra
Ellenvéleményem tulajdonképpen három forrásból táplálkozik:
1. Az általánosítás alapjául szolgáló eredeti vizsgálat a holland agglomerációs
fejl ődést elemezte. Hollandia történelmi fejl ődése, gazdasági potenciálja, néps ű r űsége,
településrendszerének összetétele oly nagy mértékben elüt Európa egyéb részeit ő l,
hogy a párhuzamok, hasonlóságok keresése eleve er ő ltetett. Az id őbeli eltéréssel egyéb
országokban jelentkez ő hasonlóságok mozgató rugói mások, mint Hollandiában, illetve
alapvet ő en a társadalmi-gazdasági és a területi fejl ődés — aminek a nagyvárosi fejl ődés
egy része — következményei.
2. A másik — még fontosabb — szempont, ami miatt a négyszakaszos urbani-
zációs okfejtés nem általánosítható: nem nyújt magyarázatot a településrendszer egé-
szének, illetve nem agglomerálódott részeinek fejl ődésére vonatkozóan. Az urbanizá-
ció pedig semmiképpen sem értelmezhet ő és sz ű kíthető csupán a nagyvárosi terüle-
tekre.
3. Nemcsak a séma ad olyan képet, hanem a szöveges kifejtés is úgy hangzik,
hogy az „utolsó szakasz" a reurbanizáció. Ez azt a benyomást kelti, mintha az urbani-
zációt zárt körben mozogva lehetne, illetve kellene elképzelni, aminek volt egy kezdete
(koncentráció) és van egy vége.
Ez már oly mértékben túlzott leegyszer ű sítés, hogy elfogadhatatlanságát rész-
letesebben talán nem szükséges indokolni. Elég például utalni arra, hogy az újjáéled ő
belvárosok aligha vethető k össze régi saját magukkal, sem funkcionális, sem formai,
építészeti tekintetben. Az a benyomásom, hogy a holland nagyvárosok térségére
LACKÓ LÁSZLÓ: A TERÜLETI FEJLŐDÉS EGYSÉGES ÉRTELMEZÉSE
- Tér és Társadalom 1. évf. 1987/1 67-75 pp. 75
zett elemzést olyan módon „általánosították", ami távol állt a szerz ők eredeti törekvé-
seitő l. A félreértések azonban ma már elég nehezen helyesbíthet ő k.
A négyszakaszos urbanizáció kísértete ugyanis járja Európát ..., aminek oka
az, hogy a népesség számának, s űr űségének kiszámításához az adatok mindenütt ren-
delkezésre állnak, tehát sokféle számítás végezhet ő azon konvenció alapján, amely az
urbanizációt a városokban él ő k számával méri. Másfel ő l azonban megjegyzem azt is,
hogy a négyszakaszos urbanizációs „elmélet" hatása kedvez ő volt Magyarországon,
mert ráirányította a figyelmet a nagyvárosi fejl ődésben statisztikai adatokkal is kimu-
tatható szakaszosságra — ha tetszik: a ciklusokra.
IV. Összefoglalás
A település, mint a természeti, társadalmi, gazdasági és m űszaki tényez ő k tér-
beli koncentrációja, úgyszintén az egyenl őtlen területi fejl ődés elemi megnyilvánulási
formája. Másfel ő l a település a társadalmi munkamegosztás terméke, és végül is a terü-
leti munkamegosztás települések közötti kapcsolatokban valósul meg. A területi fejl ő -
dés tényez ő i — bármely nagyobb vagy kisebb területen — együtt alkotják a területi fej-
l ődést magát, tehát a területi vagy településfejl ődés nem különíthető el, mivel csak
ugyanazon jelenség más és más szintjét képviselik.
IRODALOM
ALONSO, W.: 1980. Five Bell Shapes in Development Papers, Regional Science Association Vol.
XLV. pp. 5-16.
BARANOV, A. V.: 1983. Sztagyii evolucii szocialisztyicseszkogo goroda. Regionalnije szisztyemi
2. pp. 100-105.
BARTKE I.: (szerk.) 1985.a. A területfejlesztési politika Magyarországon. Akadémiai Kiadó Bp.
BARTKE I.: 1985.b. A területi egységek („körzetek") szerepe a területi tervezésben. OT Tervgaz-
dasági Intézet, Bp.
CZAMANSKI S.: 1976. The Evolving Epistemology of Regional Science. Papers of the RSA Vol.
XXXVII.
ENYEDI GY.: 1981. A területfejlesztési politika néhány új elemér ő l. Területi Statisztika 2.
HERMANN I.: 1983. „Rólunk szól a mese..." Marx halálának 100. évfordulójára. Magyar Tudo-
mány 5. pp. 329-334.
KLAASSEN, LEO H.—BOURDREZ, J. A.—VOLMULLER, J.: 1981. Transport and Reurbanisa-
tion. Aldershot, England.
KORCELLI, P.: 1981. Migration and Urban Change. I IASA WP
KÓRÓDI J.: 1968. Az ipar telepítése. (Akadémiai doktori értekezés) Bp., KÉZIRAT.
KŐ SZEGI L.: 1964. A területi tervezés f őbb elvi és módszertani kérdései. Közgazdasági és Jogi
Könyvkiadó Bp.
LACKÓ L.: 1985. A területi fejl ődés befolyásolásának lehet őségei és korlátai. Akadémiai doktori
értekezés. Bp., KÉZIRAT.
MARKOS GY.: 1956. A területi tervezés alapelvei és feladatai. Természet és társadalom. 6. sz. pp.
341-344.
RICHARDSON, H. W.: 1984.a. Approaches to Regional Development Theory in Western-Market
Economies. In: Ed. DEMKO G.: Regional Development Problems and Policies in Eastern
and Western Europe Croom Helm, London pp. 4-33.