Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 311-321. p.
Tér és Társadalom XIV. évf. 2000 s 2-3: 311-321
A SZUBURBANIZÁCIÓ JELENSÉGÉNEK F ŐBB
ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSEI A
VÁROSSZOCIOLÓGIAI ÉS MÁS ROKON
TUDOMÁNYTERÜLETEK IRODALMÁBAN
(Principal Theoretical Approaches of the Phenomenon of
Suburbanisation in the Literature of Urban Sociology
and Other Related Sciences)
KOCSIS JÁNOS BALÁZS
A szuburbanizáció jelenségével a városszociológia mellett leginkább még az épí-
tészet és a földrajz valamely területér ől jövők foglalkoznak. Az általuk használt
fogalmak jelentése, a hipotézisek jelent ős mértékben eltérnek, a vizsgált téma más-
más oldalára világítanak rá. Az alábbiakban leginkább a (város)szociológiai meg-
közelítésb ől mutatjuk be a főbb irányzatokat.
A szuburbanizáció mint folyamat fogalmát leginkább az amerikai szociológiai
irodalomhoz (Fishman 1987; Frieden Sagalyn 1997; Garreau 1991; Jackson 1985)
—
hasonlóan, szűk értelemben használjuk, azaz a középosztályi családoknak a város
belső részeiből annak peremére való nagy arányú költözését értve alatta. A
szuburbanizáció jelenségével foglalkozó irodalom nagy része Amerikában keletke-
zett, az ottani, az európaitól jelent ősen különböző folyamatok leírásával kapcsolat-
ban. Részint a fogalmi egyértelm űség érdekében, részint mivel a mai magyarországi
városfejlődési folyamatok egy jelent ős csoportja jól megfeleltethet ő e keretben is, a
nem szűken e körbe tartozó folyamatokra más fogalmak használatát tartjuk szüksé-
gesnek.
Az elméleti megközelítéseket Szelényi (1996) alapján két főbb csoportra tagoljuk'
(1., 2. ábra). A két modell közötti alapvet ő elméleti eltérés abban mutatkozik, hogy
mit tekintenek független és közbejöv ő változónak az urbanizáció, mint függ ő válto-
zó vizsgálatában.
Az ökológiai vagy evolúciós megközelítés
Az elmélet
Az ökológiai megközelítés az indusztrializációt tekinti független változónak. A
modell végkövetkeztetése szerint egyazon városfejl ődési modellt alapján fejlődik
minden város. Az azonos stádiumban lév ő városok jellemzőin a társadalmi—gazda-
sági szerkezet módosít; a városok minden társadalomban az indusztrializáció adott
fokához tartozó városfejl ődési állapotban vannak (Savage Warde 1993). A fejlődé-
—
si stádiumok id őben mindenhol ugyanabban a sorrendben követik egymást, az
Kocsis János Balázs : A szuburbanizáció jelenségének főbb elméleti megközelítései a városszociológiai
és más rokon tudományterületek irodalmában. Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 311-321. p.
312 Kocsis János Balázs TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
egyes fokozatok mindenhol el őbb-utóbb megjelennek. A fejl ődés egyetemleges, a
helyi sajátosságok csak módosítanak a jellemz őkön, mint Enyedi György írja: „a
szocialista országokban kialakult regionális szerkezet és urbanizációs típus nem
önálló modell. Az európai szocialista országok ugyanazokat az urbanizációs és
regionális fejlődési szakaszokat produkálták, amelyeken a nyugati országok már
korábban átjutottak. Nem pontos másolat, jelent ősek a kelet-közép-európai sajátos-
ságok... A magyar regionális fejl ődés tehát az általános európai fejlődés egyik
változatának tekintjük" (Enyedi 1996, 12, kiemelés a szerz őtől). Ezen elmélet sze-
rint a magyar városok fejl ődése jelentős, de nem meghatározó különbségek mellett
az általános modellt követik megkésve, amely késedelem oka az indusztria-
lizációban való megkésettségben keresend ő. Ha a magyar indusztrializáció olyan
fokra ér, mint a mai nyugati (eltér ő nézőpontból például posztfordista [Enyedi
1996], posztindusztriális, információs) gazdaság, akkor az (akkori) magyarországi
városszerkezet is alapvet ően egyezni fog a megfelel ő nyugati formával.
1. ÁBRA
Az urbanizációs folyamat ökológiai magyarázata
(Ecological Interpretation of the Urbanisation Process)
Független változó Közbejövő változó(k) Függő változó
társadalmi—gazdasági szerkezet
indusztrializáció urbanizáció ►
Forrás: Szelényi 1996, 289.
A modell (1. ábra) egyik fő nehézsége a gazdaság alapvet ő szerepének hangsú-
lyozásából fakad. Az ipar szerepe a modern kapitalizmusban a dezinduszt-
rializációval csökken, azaz az iparnak a városok fejl ődésében betöltött szerepe is
csökken, az e modellek alapjául szolgáló föltevést módosítani ke11 3. Mások a mo-
dell alapjául szolgáló megfigyelés, azaz a városok növekedésének megállása illetve
negatív irányba fordulása általánosításának veszélyeire hívják fel a figyelmet
(Savage—Warde 1993), azzal érvelve, hogy a városok népesedésének csökkenése
lehet egy térben és id őben behatárolt folyamat, amelyb ől általános következtetése-
ket óvatosan szabad csak levonni.
Az ökológiai megközelítésekhez tartozó néhány modell
Az alábbiakban két, egymáshoz meglehet ősen hasonlító modellt vázolunk fel,
amely sok helyütt megtalálható a szakirodalomban. A két modell hasonlóságát az
okozza, hogy mindkettő nagyrészt amerikai, kisebb részben nagyobb nyugat-
európai városokban tapasztalható folyamatok elemzésével és általánosításával és
időbeni „spekulatív extrapolálásával" készült. Az ökológiai alapfeltevés értelmében
Kocsis János Balázs : A szuburbanizáció jelenségének főbb elméleti megközelítései a városszociológiai
és más rokon tudományterületek irodalmában. Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 311-321. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 A szuburbanizáció jelenségének... 313
a városok mind besorolhatók a modell valamelyik urbanizációs fejlettségi fokába, s
ez a fejlettségi fok az adott társadalom indusztrializációs fejlettségi fokának meg-
felelő lesz.
A) Peter Hall hatfázisos evolúciós modellje4
Peter Hall evolúciós modelljébe mind az indusztrializáció, mind a
dezindusztrializáció hatásait bevonja. Amerikai városfejl ődési tapasztalatok alapján
a következő folyamatok ásták alá a korábbi kapitalista éra nagyvárosait:
— szuburbanizáció, a városi növekedés inkább a szuburbiában, mint a központi
területeken jelentkezik,
— dezurbanizáció, a városi népesség csökken a falusi és nem városi népességhez
képest,
— a legnagyobb városok összehúzódása,
— új régiók felemelkedése és a régiek hanyatlása.
A városfejl ő dés általa vázolt hat fokozata két csoportra oszlik. Az els ő három az
indusztrializáció, azaz a városok növekedése, a másik a dezindusztrializáció, azaz a
városok hanyatlása kapcsán lép fel.
1) A kezdeti indusztrializáció kapcsán az emberek vidékr ől a városba áramla-
nak, a városi népesség nő , azonban a régió össznépessége csökken, mivel
összességében több ember hagyja el a régiót.
2) Az indusztrializáció folytatódásával növekszik a városi népesség aránya a
régióban.
3) „Relativ centralizáció", azaz a város kinyúlik eredeti határain túlra, és
szuburbiákat hoz létre. Mindezek ellenére a városi népesség aránya a régió-
ban növekszik6 . Hall állítása szerint a városi növekedés e fázisokon már túl-
lépett, és a városok hanyatlása kapcsán a következ ő szakaszok léptek fel:
4) A szuburbiák gyorsabban növekednek, mint a városmag, az emberek a város
külsőbb részeibe költöznek, ez a „relatív decentralizáció" szakasza.
5) 1900-től kezdődő en (de inkább manapság) „abszolút decentralizáció" lépett
fel a nagyobb európai városokban, az emberek kiköltöznek a belvárosból,
ahogy az egyre inkább irodai és kereskedelmi funkciókat vesz fel.
6) Az egész város hanyatlani kezd, amint az emberek falusi környezetbe köl-
töznek a dezindusztrializáció el őrehaladásával.
Hall modellje általános érvény ű kíván lenni amerikai eredete ellenére. Az általa
várt változások következtek be némely európai országban, azonban jelent ős térsé-
gekben, Franciaországban, Olaszországban és a Benelux államokban a várt hanyat-
lás elmaradt (Savage—Warde 1993). A városok hanyatlása helyett a városok további
növekedése figyelhet ő meg a kapitalista társadalmakban.
B) A négyfázisos modell
Ennek a gyakran megtalálható modellnek a leírását Tosits (1998) és L. van den
Berg (1982) alapján foglaljuk össze röviden.
Kocsis János Balázs : A szuburbanizáció jelenségének főbb elméleti megközelítései a városszociológiai
és más rokon tudományterületek irodalmában. Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 311-321. p.
314 Kocsis János Balázs TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
A modell nagyon hasonlít az el őzőhöz, azonban id őben és extrapolációban túl-
megy rajta, megpróbálva belevonni a belvárosi dzsentrifikáció vagy manhattani-
záció sok nyugati városban megfigyelt jelenségét.
1) Urbanizáció
A mezőgazdasági területek felesleges népességét a város fel tudja már szívni, az
addigi fölös népességet lecsapoló eljárások (például kivándorlás, járványok) meg-
léte mellett. E fölös népesség részben a természetes szaporulatból, részben a mez ő-
gazdasági eljárások fejl ődése kapcsán alakult ki. A beáramló népesség részben a
hosszú munkaidő, részben a tömegközlekedés hiánya miatt koncentráltan, a mun-
kahelyhez közel telepszik le, a régi városközpontokat körülvev ő vagy új, az ipar
számára valamilyen okból vonzó térségekben. Ez a folyamat az Ipari Forradalom
alatt indult meg először Angliában, majd több-kevesebb késéssel Európa más tájain
is, néhol csak a második világháború után.
Az urbanizáció által megnövekedett városok térbeli elhelyezkedése az adott or-
szág illetve régió történelmi, politikai és gazdasági helyzetét ől függ, s alakulhat ki a
„magányos", egyetlen nagyváros egyik széls őségként illetve kis- és középvárosok
túl domináns központ nélküli hálója a másik szélsőségként, illetve ezek valamilyen
keveréke.
A városok további fejlődését a gazdaság fejl ődése, az infrastruktúra és a szomszé-
dos városok távolsága és nagysága, fejlettsége határozza meg többek között. A
városok a továbbiakban is vonzer őt gyakorolnak a falusi népességre, az életfeltéte-
lek minden szörnyűségeik ellenére jobbak voltak a városokban, mint a falun. A
közlekedés fejl ődésével a város további területekre terjeszkedhetett ki, bár koncent-
rált maradt a közlekedés drágasága miatt.
2) Szuburbanizáció
A szuburbanizáció bekövetkeztét két tényez ő teszi lehetővé. Egyrészt az újfajta
gazdasági—termelési szerkezet, a nehézipar relatív súlyvesztése, a könny űipar és a
szolgáltatások (másképp a második és a harmadik szektor) súlyának növekedése,
amely nem kívánja meg nagy tömegek koncentrált munkáját. Másrészt a közlekedés
fejlődése, először a tömeg-, majd a magánközlekedés elérhet ővé és általánossá
válása lehetővé tette a munkahely és a lakóhely térbeli elválasztását. A lakosság,
elsősorban a középrétegek kiáramlanak a város környékére. A lakosság kiáramlását
időben késleltetve követi a munkahelyek kiáramlása. A tehet ősebb rétegek kiáram-
lását tovább erősíti a belvárosban megtelepedő irodák által igényelt terület. A belvá-
rosban dolgozók jelentős része a kül- és kertvárosokból jár be dolgozni. Az addigi
többlakásos házakban élést a kertvárosokban zömében a családi házakban lakás
váltja fel.
3) Dezurbanizáció és városközi decentralizáció
A dezurbanizációt, azaz a városi és városkörnyéki területek lélekszámának csök-
kenését, és az addigi falusi területek népességének növekedését el őmozdító ténye-
zők, a szuburbanizációhoz hasonlóan, egyrészt a termelési módban, másrészt a
Kocsis János Balázs : A szuburbanizáció jelenségének főbb elméleti megközelítései a városszociológiai
és más rokon tudományterületek irodalmában. Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 311-321. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 A szuburbanizáció jelenségének... 315
közlekedésben bekövetkezett változásokban kereshet ők. A gazdaságban a
posztfordista átalakulás, a „tudásipar" (kvaterner szektor) megjelenése és tömegessé
válása szükségtelenné teszi a munkaer ő nagyobb koncentrációját. A közlekedés a
városok körül a nagymérv ű gépkocsihasználat folytán ellehetetlenedik, a dugók
folyamatossá válnak, s ezáltal a belváros a bejárók számára megközelíthetetlen lesz.
Hasonló okokból a gazdasági vállalkozások is a kocsival könnyen és jól elérhet ő
helyeket keresik, amelyek ráadásul olcsóbbak is, mint a városmaghoz közelebb
fekvők. A város szerkezetét a közlekedési káoszt megoldani, csökkenteni kívánó
erőfeszítések is mind inkább tönkreteszik: a városmagot behálózó autópályák, több-
sávos utak, nagyméretű parkolók a belváros vonzerejét jelent ősen csökkentik, szer-
kezetét szétverik.
4) Reurbanizáció
A reurbanizációt, azaz újravárosodást L. van den Berg (1982) szkeptikusan
szemléli, a jövő egyik lehetséges, ámbár nem túl valószín ű fejlődési fázisát látja
benne6. Akkor tartják valószín űnek, ha aktív várospolitikával a belváros vonzerejét
újból visszaállítva, mind a lakók, mind a gazdasági vállalkozások számára vonzóvá
válik. Mások, e tekintetben optimistábbak szerint a termelési mód változásai, ame-
lyek a dezurbanizációt is lehet ővé tették, a városi életkörülményekben is, nagymér-
tékű javulást hoznak, a népesség bizonyos csoportjait újra a városba vonzzák. E
kérdés további vizsgálata átvezetne a dzsentrifikáció vizsgálatába, amely túlmutat e
munka keretein.
A historicista megközelítés
A historicista megközelítés két csoportra osztható. A neomarxisták a termelési
módot veszik független változónak, a neoweberiánusok a társadalmi—gazdasági
szerveződést. A szuburbanizációs folyamatok megítélése céljából e kett ő közötti
eltérés az elemzésben nem jelent lényeges eltérést. A historicista megközelítés
tagadja az azonos fázisok lineáris egymás utáni felléptét; minden ország, város
fejlődésének egyediségét hangsúlyozza a nyilvánvaló és természetesen vizsgálandó
hasonlóságok, analógiák mellett.
Szelényi (1996) alapján vázolt megközelítés mellett további, f őképp marxista
megközelítések leírása található Savage—Warde (1993, 40-61) művében.
2. ÁBRA
Az urbanizációs folyamat historicista magyarázata
(Historitistic Interpretation of the Urbanisation Process)
Független változó Közbejövő változó(k) Függő változó
indusztrializáció
társadalmi—gazdasági szervez ődés urbanizáció
/termelési mód
Forrás: Szelényi 1996.
Kocsis János Balázs : A szuburbanizáció jelenségének főbb elméleti megközelítései a városszociológiai
és más rokon tudományterületek irodalmában. Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 311-321. p.
316 Kocsis János Balázs TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
A két elméleti megközelítés különbsége az elemzési szint tekintetében és a gya-
korlatban is jelent ős.
A historicista megközelítés szerint általános, lineáris modellt nem lehet fölállítani
a városfejlődésben. Az egyes városok esetében a fázisok sorrendje is különbözhet,
egyesek elmaradnak, mások csak ott szerepelnek, s ezt az adott társadalom társa-
dalmi—gazdasági szervez ődése határozza meg els ősorban. Modelltípusokat és fo-
lyamatokat határozhatunk meg, s ezek sem kizárólagosak — egy bizonyos város
más-más szempontból (világgazdaságban elfoglalt helye, földrajzi környezete, az
egy bizonyos időben jellemző termelési mód, a város felépítése) más-más osztályo-
zás alá kerülhet.
A szuburbanizáció okai
A szuburbanizációnak, mivel egy id őben nagyon elhúzódó folyamat, az id ő más
és más pontjában eltér ő okai lehetnek, illetve ezeknek az okoknak egy más össze-
tétele magyarázza jobban az adott id őszak tendenciáit. Szükségesnek tartjuk az ún.
„népi" magyarázatok megemlítését is, mivel ezek egyrészt gyakran megjelennek a
médiában is, másrészt a kiköltöz ők és gyakran a kutatók is ezt hozzák fel oknak.
Az urbanizációval kapcsolatos (főképp amerikai) elméletek és egy új lehetséges
paradigma felvázolását részletesen Gottdiener tárgyalja, egyfajta szintézist teremtve
az ökológiai és a neomarxista elméletek között (Gottdiener 1985).
A továbbiak előtt szükséges az okok két fajtáját elkülöníteni (Gottdiener 1985): a
vonzó tényezőt (pull factor), amellyel a kialakuló vagy már kialakult szuburbia
vonzza a népességet, illetve a taszító tényez őt (push factor), amely az addigi belvá-
rosi lakóhelyükről készteti az embereket elköltözésre. A két tényez ő nagysága, az
egyik vagy másik, akár mindkettő meglétének hiánya nagyban befolyásolja a fo-
lyamatot, de Gottdiener szerint megakadályozni nem tudja'. Például az amerikai
szuburbanizáció kezdeti korszakában „a várost kellemesnek találták, olyan helynek,
ahol jó élni"(Gottdiener 1985, 10). A továbbiakban ezen a vonzó és taszító ténye-
zők mibenlétére mutatunk be elméleteket. Az egyes elméleteket nem egymást kizá-
rónak, hanem egymást kiegészít őnek tekintjük, még akkor is, ha a korábbiakban
ismertetett ökológiai és historicista 8 szemléletbeli eltérések elég nagyok.
A közvélekedés szerint, amellyel a szakirodalom jelent ős része egyetért, az embe-
rek azért költöznek ki a városból, mert az büdös, piszkos, magas a b űnözés aránya,
a gyermekek nevelésére alkalmatlan, teljesen el van szakítva a természett ől. A vá-
roson kívül tiszta a környezet és a leveg ő, alig van bűnözés (legalábbis nem látha-
tó), a gyermekeknek ideális hely a fejl ődéshez, a természet is „az ajtó el őtt hever".
A domborzat szerepe is jelentős, a főldrajzi magasság a szociális státusz mutatóesz-
köze: minél magasabban lakik valaki a Város fölött, annál magasabb helyet foglal
el a hierarchiában9.
Kocsis János Balázs : A szuburbanizáció jelenségének főbb elméleti megközelítései a városszociológiai
és más rokon tudományterületek irodalmában. Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 311-321. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2 3 - A szuburbanizáció jelenségének... 317
A) Az egyensúly-elmélet
A városszociológiában jelenleg a legelfogadottabb elmélet, legalábbis Gottdiener
szerint (Gottdiener 1985, 46) az egyensúly-elmélet (equilibrium theory). Els ő je-
lentő s kidolgozója Alonso volt 1964-ben, s azóta is sokan b ővítették. Mások az
elméletet egyensúly-hiány elméletnek (imbalance theory) nevezték inkább, ők a
hangsúlyt a változást el őidéző okokra helyezték 10. Ezek a modellek egy, minden
szükséges információval ellátott, racionálisan dönt ő embert (homo racionalis vagy
oeconomicus) feltételeznek. A fentiek kétségbevonhatóságán túl is vannak olyan
fejlemények, amelyek e modellek ellen szólnak. Részint a közlekedési költségek
aránya a szuburbiai lakás árához képest alacsonyak Nyugat-Európában. Másrészt
egyre többen nem járnak be a városba, sem dolgozni, sem bevásárolni, így a napi
helyváltoztatásuk akár kisebb is lehet, mint a centrumban lakóké. Harmadrészt a
modell a belvárosi telekárak drágaságával magyarázza mindeme kalkulációk meg-
történtét. A belvárosi drágaságnak ellentmond azonban a nagyméret ű belvárosi
gettók, lepusztult, avagy kevésbé vonzó területek (a legismertebb példa Harlem, de
a Los Angeles-i South Central is lehetne) gyakori megléte. A szocialista városok
hasonlóképp ellenérvet szolgáltathatnak: a belvárosokban a szocializmus alatt a
területnek nem volt valós ára, a periférián viszont igen. Másrészt a közlekedési
költségek sem olyan elhanyagolhatóak a lakhatás egyéb költségei mellett. Harmad-
részt a divatos perifériákon a telek ára meghaladja egy belvárosi lakás árát.
B) Historicista elméletek
Ezen elméletek egy gazdasági—társadalmi szerkezet kifejez ődését látják a
szuburbanizációban. Elkülönítik a szuburbanizáció okait és nagymérték ű elterjedé-
sét el ősegítő tényezőket.
Fishman (1987) a szuburbanizáció feltételének két tényez őt tekint, a központban
tömörülő lehető ségeket és ugyanezen központ lakhatásra való alkalmatlanságát, ami
fönnállt a XVII. század végi London illetve kés őbb más európai és amerikai nagy-
város esetében. A szuburbanizáció további feltétele, hogy a lakó- illetve a munka-
hely egysége már nem fontos a középosztály számára, azt fel tudja adni.
A szuburbanizáció okainak a családi élet középpontba kerülését, azaz a családnak
a külvilágtól való szeparálódását, illetve a társadalmi osztályok szegregációját tart-
ja. Az el ő bbi eszme a XIX. század folyamán a nyugati világ jelent ős térségeiben
elterjedt, átalakítva a várost és a társadalmat. Addig az emberek ugyanazon a kör-
nyéken éltek, viszont a rang és gazdagság megannyi jelével felvértezve különítették
el egymástól a társadalmi rétegeket, e jelek gyengülésével a lakóhelyi szegregáció
lépett fel jelent ős megkülönböztet ő tényezővé. Mint ahogy egy kortárs megjegyzi:
az alsó osztályok hirtelen büdösek lettek (Fishman 1987, 32).
Savage és Warde (1993) a városban a XVIII. századtól létrejöv ő elkülönült terü-
letek, azaz a gettók, a szuburbiák és a dzsentrifikált (belvárosi) beékelések kialaku-
lása okainak a társadalmi rétegek fokozódó szegregálódását tartja. E szegregációnak
Kocsis János Balázs : A szuburbanizáció jelenségének főbb elméleti megközelítései a városszociológiai
és más rokon tudományterületek irodalmában. Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 311-321. p.
318 Kocsis János Balázs TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
az az oka, hogy a rendelkezésre álló hely sz űkös, így a területeknek eltér ő értéke
van elhelyezkedése, nagysága stb. szerint, ami a városrészek elkülönüléséhez vezet.
Az elkülönülés (mind a gazdasági, mind az etnikai) csoportok térbeli elkülönülésé-
hez vezet. A területek funkcionális elkülönülése vezetett Burgess klasszikus körkö-
rös városképéhez, legbelül a központi üzleti negyeddel (CBD — Central Business
District), s legkívül a gazdagok lakóterületeivel. A kidolgozott modellek empirikus
vizsgálata arra az eredményre vezetett, hogy „a társadalmi—gazdasági státusz (pél-
dául a társadalmi osztály) földrajza nagyjából szektoriális, a családi státuszé nagy-
jából zónás (a fiatal családok a küls ő szuburbiákban, a lakásbérl ők közelebb a vá-
rosközponthoz), míg az etnikai státuszé szignifikáns csoportosulást mutatott mind a
zónákban, mind a szektorokban". A szerz ők szintén nagy hangsúlyt fektetnek a
családi élet átalakulásának, a nukleáris család elterjedésének. Mind a
szuburbanizáció okaként, mind a dzsentrifikáció okaként e családmodell további
átalakulását tartják (Savage—Warde 1993, 76).
A szuburbanizálódást létrehozó fő tényezőnek tekintik a motorizációt, különös
tekintettel a gépkocsi elterjedésére. Ez a vélemény abban fejez ődik ki legjobban,
hogy sokak szerint a gépkocsi megjelenésével az ember a neki való helyen élhet.
Azonban, mint Fishman rámutat, ez is egy eszköze volt csak a sokkal általánosabb
tendenciának, a klasszikus szuburbia a vasutak mentén alakult ki. Az elérhet őség a
szuburbia számára pontosan olyan fontos, mint a nehezen elérhet őség: a gyors és
egyszerű elérhetőség azok számára, akik ezt meg tudják fizetni, az elérhetetlenség
az alsó osztályok számára (Fishman 1987). A szuburbanizációt lehet ővé tevő té-
nyezők közé tartozik még a (tömeg-) kommunikáció elterjedése, amely szintén a
fizikai távolságok csökkenése felé hatott, lehet ővé téve nagy távolságokban szét-
szórt emberek gyors, mindennapi kapcsolattartását.
Mindezen tényezők csak bizonyos feltételek megléte mellett vezettek
szuburbanizációhoz. Részben főképp az angolszász országokban meglév ő anti-
urbánus hagyomány magyarázza azt, hogy a belvárost hagyták lepusztulni, másrészt
spekulációs okok, a modellkövetés. Az angolszász hagyomány irtózik a nagy állami
szerepvállalásoktól, amit a belvárosnak a középosztály igényeire való átalakítása
igényelt volna, Franciaországban az állam Haussmann-nal az élen szinte teljhata-
lommal elérte azt, hogy a belváros maradt a középosztály lakóhelye.
Az emberek által követett modellek szerepe jelent ős a szuburbanizáció folyama-
tában is. A manchesteri szuburbanizációt gyakorlatilag egy bizonyos Brooks indí-
totta el 1834-ben, akit hamarosan követtek barátai, majd a fels ő rétegek (Fishman
1987, 81), kialakítva a kés őbbiekben Burgess által leírt körkörös szerkezetet. A
modellátadásnak a szuburbanizáció elkerülésekor is jelent ős szerepe volt: a párizsi
burzsoázia számára a kívánatos lakóhely nem a vidéki villa, hanem a belvárosi
palota volt, mint ahogy a minta sem a vidéki (angol) arisztokrácia, hanem a (pári-
zsi) királyi udvar és arisztokrácia. A modellátadás kapcsán f őként Georg
Simmelnek „A divat" cím ű 1911-ben írt munkájának gondolatait használjuk fel
(Simmel 1973). Simmel vizsgálatát az is indokolja, hogy munkái jelent ősen befo-
lyásolták a Chicagói Iskola elméleteit.
Kocsis János Balázs : A szuburbanizáció jelenségének főbb elméleti megközelítései a városszociológiai
és más rokon tudományterületek irodalmában. Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 311-321. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 A szuburbanizáció jelenségének... 319
Simmel alapfeltevése szerint „a társadalom egész története felfogható két tényez ő,
a társadalmi csoportunkba való beolvadás és az ebb ől történő kiemelkedés harcá-
nak..." (Simmel 1973, 474). Kétfajta embertípust különböztet meg, az utánzót, aki
az általánosságban akar felolvadni, és a célkit űzőt, akit a hagyományokon kívül a
jövő is meghatároz. E két irány küzd az emberben, ez a divat alapja: „A divat egy
adott minta utánzása, (...) az egyént arra az útra vezeti, amelyen mindenki jár. (...)
De ugyanilyen mértékben tesz eleget a különbség igényének, a differenciálódás
tendenciájának, a változásnak és a kiemelkedésnek is" (Simmel 1973, 476).
A téma szempontjából alapvet ő , hogy a „divat, mint mondottam, az osztályok el-
különülésének terméke, (...) amelynek kett ős funkciója az, hogy bizonyos kört
összetartsanak, s egyúttal másoktól elhatárolódjanak. (...) ... a divat is egyfel ől az
azonos helyzetben lév ő khöz való csatlakozást, az általa (a divat által) jellemzett kör
egységét jelenti, s éppen éppen ezáltal azt is, hogy e csoport elhatárolja magát az
alacsonyabb helyzetben lév őktől" (Simmel 1973, 476-477).
Ha a divatban mintaadó elit külföldi, mint Magyarországon a fels ő osztályok hiá-
nya miatt a „divat küls ő eredete valójában különösen javára válik azon körök bels ő
összetartozásának, melyek felkapják, éppen mivel kívülr ől származik, a szocializá-
ció azon különleges és jelentő s formáját hozza létre, ami egy küls ő tényez őhöz való
közös kapcsolat eredményeként jelenik meg" (Simmel 1973, 480).
Simmelhez hasonlóan érvel Jean Baudrillard is az 1970-ben megjelent La société
de consommation (A fogyasztás társadalma) cím ű művében, amelynek témánkat
érintő mondanivalóját Haumont így foglalja össze: „A fogyasztás társadalmában az
egyének, a háztartások és a csoportok már nem csak azért kívánják a javakat és
szolgáltatásokat, hogy használják, hanem azért is, mert ezek a presztízs, az elkülö-
nülés, a társadalmi osztály jelei. És ahogy nem lehet elképzelni a különböz ő társa-
dalmi pozíciókért folyó vetélkedés és verseny végét, úgy nincsen helye azt képzel-
ni, hogy vége lehet a jelek fogyasztásának és a fogyasztás permanens folytatódásá-
nak" (Haumont, évszám nélkül).
Herbert J. Gans (1967) egy New Jersey-i szuburbot vizsgálva a mintakövetésnek
jóval kisebb szerepet tulajdonít, a tömegkommunikáció hatását pedig csak mint a
már kialakult értékek hangoztatásában, az értékek változását csak némileg lemarad-
va követi (Gans 1967). A szuburbanizálódás okait részint a nagy alapterület ű csalá-
di házat mint ideális lakásformát preferáló amerikai hagyományokban látja, más-
részt a városból taszító tényez őkben: a megfelel ő és kellően modern hely hiányában
a hagyományos középosztálybeli lakóhelyeken, illetve az újonnan bevándorló réte-
gek által kifejtett nyomásban. Nem elhanyagolható szerepet játszott a családok
további szétválása, a megfelel ő anyagi körülmények lehet ővé tették a fiatalok szá-
mára a szül őktől való elköltözést. Gans szerint a helyi politika csak követte a meg-
lévő igényeket, nem meghatározta azokat.
Mint Gottdiener megállapítja: „nagyjából látható, hogy mi történik, csak nem
pontosan tudjuk, miért" (Gottdiener 1985, 16). A szuburbanizáció okainak megérté-
séhez sok különböz ő elméletet kell megvizsgálnunk és alkalmaznunk a konkrét
városra.
Kocsis János Balázs : A szuburbanizáció jelenségének főbb elméleti megközelítései a városszociológiai
és más rokon tudományterületek irodalmában. Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 311-321. p.
320 Kocsis János Balázs TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
Jegyzetek
1 Más szempontból való felosztásra lásd például Timár J. (1999).
2
Arra vonatkozóan, hogy maga a modell milyen, ez a típusú megközelítés nem ad elméleti feltevéseket,
csak az azonosságát hangsúlyozza.
Az újabb ökológiai modellek az indusztrializáció helyett a termelési mód változásaival, azaz a
poszfordista termelési módba való átmenettel magyarázzák a városfejl ődés általános szakaszait, így
megőrizve az indusztrializáció központi szerepét (Enyedi 1996).
4
P. Hall modelljét idézi Savage—Warde (1993, 37), művét európai városokról írta 1980-ban és 1988-ban.
s
Ez az állapot volt a Chicagói Iskola tanulmányainak középpontjában (Savage—Warde 1993).
6 ők az urbanizációs változások valószín űbb kifejletét a dezurbanizáció kiteljesedésében látják inkább.
7 Szerinte a szuburbanizáció nem a város hanyatlásának jele, hanem egy általános dekoncentrálódásé.
8
Ezt a szemléletet az amerikai szakirodalom neomarxistának hívja.
9
Leendő szociológusok, azaz felvételire készülök körében általános nézet volt, azzal együtt, hogy a
világon ez máshol is így van. Ezzel szemben Rio de Janeiroban a legszegényebbeknek van a legjobb
kilátásuk a városra.
10
Az egyensúly-hiány elméletek inkább a térben nagyobb lépték ű változások magyarázatát tekintették
céljuknak.
Irodalom
Berg, L. van den, et al. (1982) A Study of Growth and Decline. Urban Europe. New York, Pergamon
Press. 25-48.; 77-104. o.
Enyedi Gy. (1996) Regionális folyamatok Magyarországon. Budapest, Hilscher Rezs ő Szociálpolitikai
Egyesület.
Fishman, R. (1987) Bourgeois Utopias: The Rise and Fall of Suburbia. New York, Basic Books.
Frieden, B.J.—Sagalyn, L.B (1997) Downtown. Cambridge, Massachusetts.
Gans, H.J. (1967) The Levittowners. New York, Columbia Univ Press.
Garreau, J. (1991) Edge City. New York, Anchor.
Gottdiener, M. (1985) The Social Production of the Urban Space. Austin, Univ of Texas.
Jackson, K.T. (1985) Crabgrass Frontier.New York—Oxford.
Haumont, A. (évszám nélkül) La mobilizé intra-urbaine. Université Paris 7.
Savage, M.—Warde, A. (1993) Urban Sociology, Capitalism and Modernity. New York, Continuum Pub
Group.
Simmel G. (1973) A divat. Válogatott társadalomelméleti tanulmányok. Budapest, Gondolat. 473-507. o.
Szelényi, I. (1996) Cities under Socialism — and After. Cities after Socialism. — Andrusz, G.—Harloe, M.-
Szelényi, I. (eds.), Oxford, Blackwell. 286-317. o.
Timár J. (1999) Elméleti kérdések a szuburbanizációról. — Földrajzi Értesítő. 1-2.7-31. o.
Tosits I. (szerk.) (1998) Szuburbanizációs tendenciák és településfejlesztési stratégiák Budapesten és
agglomerációjában. Kézirat. Budapest, Városkutatás Kft.
PRINCIPAL THEORETICAL APPROACHES OF THE
PHENOMENON OF SUBURBANISATION IN THE
LITERATURE OF URBAN SOCIOLOGY
AND OTHER RELATED SCIENCES
JÁNOS BALÁZS KOCSIS
The suburbanisation phenomena has a strong impact on today's urban processes in Hun-
gary, especially in the case of Budapest. The disciplines studying this theme have put
forward several theories to describe these phenomena from their special point of view.
Kocsis János Balázs : A szuburbanizáció jelenségének főbb elméleti megközelítései a városszociológiai
és más rokon tudományterületek irodalmában. Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 311-321. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 A szuburbanizáció jelenségének... 321
Amongst the architectural and the geographical approaches the paper deals mainly with the
two theoretical traditions in urban sociology, according to I. Szelenyi and places the theories
found in the literature in this framework. The ecological or evolutionary tradition sets up a
universal straight line in the urbanisation process where each town takes up a position
appropriate to the ecological status as the ecology progresses take a step forward. The steps
have the same order in every society, the social—ecological structure only alters the
appearance of the actual step. The historical tradition reverses the relation, according to its
neo-marxist branch the mode of production is the basic factor in the actual urban formation,
the neo-weberian branch considers the social—ecological organisation as the independent
variable, whilst the state of the ecology is the intervening variable in both branches. The
difference between these two traditions sketches two strongly different urbanisation
processes and presence of cities. The paper describes some of these theories in the frame of
the theories.