Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 303-309. p.
Tér és Társadalom XIV. évf. 2000 s 2-3: 303-309
A KISALFÖLD KERESKEDELMI
VONZÁSKÖRZET-RENDSZERE 1925-BEN
(The System of Trade Gravitation Areas
of the Hungarian Kisalföld in 1925)
GYŐRI RÓBERT
Bevezetés
Kereskedelmi vonzáskörzetek vizsgálata, pontos rekonstrukciója nehéz feladat,
mivel használható adatok ritkán állnak rendelkezésre, azonban a kérdés fontossága
miatt a vonzáskörzet-kutatás hosszú múltra tekint vissza a magyar geográfiában
(Hajdú 1987b). Történeti vonzáskörzetek kutatásánál a problémák halmozottan
jelentkeznek, mivel múltra vonatkozó forrásaink száma még csekélyebb. Ennek
ellenére a hazai földrajztudományban is fontos kutatási terület a történeti vonzás-
körzetek vizsgálata; ennek fogalmi, módszertani megalapozására, az eddigi ered-
mények összegzésére is történtek kísérletek (Dövényi 1977; Hajdú—T. Mérey 1985),
illetve született a történeti vonzáskörzeteket regionális keretben vizsgáló monográ-
fia is (Kókai 1999).
Tanulmányunkban arra teszünk kísérletet, hogy egy történeti régió, a Kisalföld két
világháború közötti kereskedelmi vonzáskörzet-rendszerét rekonstruáljuk. Kiemelt
kérdésként kezeljük, hogyan változott a dualizmus korához képest a legalacsonyabb
hierarchiaszintű központok helyzete. Vizsgálatunkban a Kisalföld határait közigaz-
gatási egységekhez igazítjuk, így Gy ő r-Moson-Pozsony k.e.e. vármegye, Vas, Sop-
ron vármegye illetve Veszprém vármegye pápai és devecseri járása alkotja a vizs-
gált régiót. El ő ször a történeti vonzáskörzet fogalmáról ejtünk szót, majd bemutat-
juk az elemzésünk során használt forrást. Ezután a vonzáskörzeti térkép bemutatá-
sára és elemzésére kerül sor, majd vázoljuk a kutatás lehetséges további irányait.
A történeti vonzáskörzet
A társadalom térbeli szervez ődése által kialakított térszerkezet kutatása a területi
tudományok kedvelt vizsgálati terepe. A térszerkezet struktúráját létrehozó mozgá-
sok, folyamatok létezése nemcsak a jelenre, hanem a múltra is igazolt, ezek vizs-
gálata során különíthetünk el történeti térszerkezeti egységeket (Győri 1999), ame-
lyek egyik típusa a történeti vonzáskörzet. A vonzáskörzeteket létrehozó folyama-
tok típusai időről-idő re változtak, ezért a történeti vonzáskörzet fogalmára pontos és
minden korszakra egyaránt érvényes definíciót nem adhatunk, csak tág értelmezési
keretet. Ez a megkötés azt is jelenti, hogy a történeti vonzáskörzet általános definí-
ciója nem különbözik lényegileg a mai terekre használatos fogalomtól. Így az eltér ő
szempontok alapján kialakított meghatározások közül (Andrásfalvy 1980; Tóth
Győri Róbert: A Kisalföld kereskedelmi vonzáskörzet-rendszere 1925–ben.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 303–309. p.
304 Győri Róbert TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
1980) minden történeti korszakra (a jelenre is) használhatónak Hajdú Zoltán és T.
Mérey Klára definícióját találtuk: „A központi település körül kialakuló település-
közi kapcsolatok és lakossági mozgások területi jelleg ű általánosítása, amely
összetett tartalmat hordoz. Egy adott területen él ő népesség 'élettere', a kor szintjén
felvetődő szükségletek kielégítése érdekében végzett rendszeres mozgástere." (Haj-
dú—T. Mérey 1985, 68)
Forrás: a közigazgatási tájékoztató lapok
Jelen vizsgálatunkban használt forrást eddig kevés kivételt ől eltekintve (Hajdú
1981; 1987a; Kovács 1987) nem alkalmazták geográfusok vonzáskörzet-
kutatásaikban. A forrás keletkezése a trianoni békeszerz ődés megkötése után szük-
ségessé vált közigazgatási reformhoz kapcsolódik. Ezt a reformot széles kör ű fel-
mérés és közigazgatási adattár létrehozása el őzte volna meg. A belügyminisztérium
rendeletére minden községnek (a jegyz őnek) egy nyolc oldalas közigazgatási tájé-
koztató lapot kellett kitöltenie, amely a közigazgatási és szakigazgatási információk
mellett a község infrastrukturális állapotáról, lakosságának összetételér ől, mozgásá-
ról és vagyoni helyzetér ől is szolgáltat adatokat. (1925-t ő l évente kellett volna be-
küldeni az íveket, de csak ebben az évben történt meg a felvételezés.) A kérd őív hat
fejezetre tagolódik, ebben a vizsgálatban a negyedik fejezetben található kilences
kérdés anyagát használtuk: „Hol van állandó piaca a községnek?" ill. „Hova gravi-
tál a község?" (Hajdú 1981). A kérdőívek teljes anyaga megtalálható a Néprajzi
Múzeum Etnológiai Adattárának Statisztikai Gy űjteményében.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a két kérdésre adott válasz a falvak többségében
megegyezik, tendenciaként megfigyelhet ő, hogy míg az els ő kérdésre a település
egy csoportja több központot is megjelölt, a második kérdésnél gyakorta csak a
fontosabbat. Ugyanígy felt űnő, hogy a körjegyzőségek falvai ugyanazokat a köz-
pontokat jelölik meg (ugyanaz a jegyz ő töltötte ki az íveket). Megállapíthatjuk,
hogy feltüntetett centrumok három hierarchiaszint ű települési körbe taroznak
(mikrokörzeti, járásszékhelyszint ű, középszintű) (Hajdú 1981), ennek ellenére úgy
gondoljuk, hogy a forrás a központok (hierarchiaszintt ől függően eltérő kiterjedésű)
középszintű kereskedelmi vonzáskörzetét rajzolja meg. Térképünk elkészítése során
az első kérdésre adott válaszokat használtuk fel. Kiszámítottuk az egyes vonzáskör-
zetek népességét is az 1930-as népszámlálás adatainak felhasználásával. A több
központ által vonzott település népességszámát értelemszer űen megfeleztük, illetve
harmadoltuk.
A kereskedelmi vonzáskörzetek
Munkánk során azokat a településeket tüntettük fel központként, amelyeket lega-
lább egy másik település részleges vagy domináns központjaként megjelölt. Azokat
a községeket, amelyek piacközpontjukként beírták ugyan magukat, de rajtuk kívül
egyetlen más falu sem (ilyen volt, p1. Rajka, Hegyeshalom, Káld), nem tekintettük
centrumnak.
Győri Róbert: A Kisalföld kereskedelmi vonzáskörzet-rendszere 1925–ben.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 303–309. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 A Kisalföld kereskedelmi ... 305
Megállapíthatjuk, hogy a kereskedelmi vonzáskörzetek határai ritkán esnek egybe
a közigazgatási határokkal. Csak a nagyobb városokra igaz, hogy járásuk területe
domináns vonzáskörzetük része, illetve vonzáskörzetük határai meghaladják saját
járásukét (Győr, Sopron, Szombathely, Pápa). Több járás területén két hasonló
súlyú centrum is osztozik (p1. Beled és Kapuvár, Celldömölk és Jánosháza). Megje-
gyezzük, hogy ebben az id őszakban a Dél-Dunántúl területén is hasonló helyzettel
találkozunk (Hajdú 1987a). A megyehatárok mentén sehol sem találunk tiszta von-
záskörzeteket, és ugyanitt vannak az igazán kicsi vonzásközpontok is. A települé-
sekre régión kívüli központok nem gyakorolnak vonzást: csupán Vas megye déli
részén vonzódik néhány település Zalalöv őhöz és Zalaegerszeghez, ezeken kívül
csak egy-egy település Tapolcához, Veszprémhez és Kisbérhez. Ez alapján térsé-
günket funkcionálisan szervez ődő egységnek tekinthetjük. Elemzésünk kib ővítése
érdekében táblázatba foglaltuk a központok és vonzáskörzetük népességének adatait,
illetve ezek hányadosát (1. táblázat).
1. TÁBLÁZAT
Központok és vonzáskörzetek 1925-ben
(Centrums and Gravitation Areas in 1925)
Település Centrum Vonzáskörzet Vonzáskicentrum
Győr 50 881 76 987 1,5131
Szombathely 35 758 62 286 1,7419
Pápa 21 356 57 728 2,7031
Sopron 35 895 45 298 1,2620
Csorna 8 498 38 186 4,4935
Mosonmagyaróvár 14 977 34 118 2,2780
Sárvár 9 334 29 252 3,1339
Körmend 7 649 26 610 3,4789
Celldömölk 6 100 22 617 3,7077
Vasvár 4 532 18 775 4,1428
Kapuvár 9 536 18 662 1,9570
Devecser 4 305 17 840 4,1440
Szentgotthárd 3 258 16 632 5,1050
Jánosháza 4 225 11 706 2,7707
Beled 2 965 9 679 3,2644
Győrszentmárton 3 142 6 923 2,2034
Kőszeg 8 537 6 822 0,7991
Tét 4 617 2 490 0,5393
Fertőszentmiklós 3 384 2 368 0,6998
Ajka 2 834 1 871 0,6602
Szany 3 409 1 046 0,3068
Őriszentpéter 1 407 540 0,3838
Rum 1 430 364 0,2545
Forrás: Hajdú 1987a, 51.
A településeket a vonzott népesség és a centrumban él ő népesség aránya alapján
három csoportba sorolhatjuk. Az els ő csoport megfelel a középvárosi, megyeszék-
helyi hierarchiaszintnek. Itt a vonzott terület népessége a központ népességét
1,5-2,5-ször múlja felül. Ezek a városok: Gy őr, Sopron, Szombathely, Pápa és
Győri Róbert: A Kisalföld kereskedelmi vonzáskörzet-rendszere 1925–ben.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 303–309. p.
306 Győri Róbert TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
Mosonmagyaróvár. A csoportból két település válik ki. Sopron mutatója csupán 1,26,
amit az új határ megvonásakor kialakuló periférikus fekvésével magyarázhatunk, míg
Pápa mutatója 2,7 — ez az a középváros, amelynek vonzáskörzetét biztosan nem
érintette a határmegvonás. A második szint a járásszékhelyszint ű települések
csoprotja. Szignifikánsan elválik az el őzőtől: a vonzott terület lakossága 3-5-szöröse
a központ lakosságának. A csoportból kiemelkedik Szentgotthárd (5,1), amelynek
hierarchiaszintje már a világháború el őtt fölülmúlta a szomszédos Körmendét (ám
lakossága csak harmada annak) (Beluszky 1990). Pedig a határmegvonás az ő von-
záskörzetét is megkurtíthatta. A csoport értékeit ől messze elmarad Gy őr-
szentmárton (2,2), Kapuvár (1,9) és K őszeg (0,79) értéke. Míg Gy őrszentmárton (a
mai Pannonhalma) vonzáskörzetét Gy őr közelsége árnyékolja be, addig K őszeg
vonzáskörzetét (és magát a várost) észak fel ől az új határ zárja le, délr ől pedig
Szombathely korlátozza. Kapuvár saját járásában nem tudja a domináns centrum
szerepét betölteni Beled mellett. A harmadik csoportot a mikrokörzeti hierarchia-
szintű települések alkotják, náluk a mutató értéke 1-nél kisebb.
Az általunk kialakított tagolást összevethetjük Beluszky Pál 1930-ra készített vá-
roshierarchia rangsorával (Beluszky 1973, 123) (2. táblázat). Több ponton eltérést
tapasztalunk a kereskedelmi vonzáskör által kirajzolódó sorrend és hierarchikus
rangsor között (legszembet űnőbb Kőszeg esetén). Ennek oka az, hogy a hierarchia-
vizsgálat elsősorban a különböz ő intézmények meglétét veszi figyelembe, s a ke-
reskedelmi vonzás vizsgálatára nem alkalmas.
2. TÁBLÁZAT
A kisalföldi települések hierarchiája 1930-ban
(Hierarchy of the Settlements in the Hungarian Kisalföld in 1930)
Hierarchiaszint Települések
hiányos regionális központ Győr
teljes értékű megyeszékhely Sopron
Szombathely
teljes értékű középváros Pápa
hiányos középváros Mosonmagyaróvár
Kőszeg
részleges középváros Körmend
Celldömölk
teljes értékű járási székhely Szentgotthárd
Vasvár
Sárvár
Csorna
Kapuvár
Devecser
elemi centrum Jánosháza
Győrszentmárton
Tét
Forrás: Beluszky 1973, 123
Győri Róbert: A Kisalföld kereskedelmi vonzáskörzet-rendszere 1925–ben.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 303–309. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 A Kisalföld kereskedelmi ... 307
Ha a vonzásközpontok történeti fejl ődését tekintjük át, akkor a következ ő megál-
lapításokat tehetjük. A XIX. sz . derekáig a Kisalföld térszerkezetét az 1930-as álla-
pothoz képest is tagoltabbnak feltételezzük: több kisebb vonzásközpontot és kicsi
kiterjedésű vonzáskörzeteket találhatunk (elemi szinten ilyen szerepet töltöttek be
az uradalmi központok is). A XIX. sz . második felében a közlekedési feltételek
javulása, a gyorsuló gazdasági fejl ődés, a polgári közigazgatás kiépülése rendet
vágott ezen vonzásközpontok körében: a központi funkciók kevesebb településen
koncentrálódtak, amelyek a tér több pontjáról jobban elérhet ővé váltak (Győri
1999). Ennek fényében meglep őnek találhatjuk, hogy a mikroszintű központok még
a két világháború között is szép számban képviseltetik magukat. Ugyanakkor
Beluszky Pál vizsgálata szerint a kisvárosok száma 1900-tól 1930-ig növekedett,
majd 1930-tól 1970-ig csökkent (Beluszky 1973). Ennek okai sokfélék: többek
között az új országhatár térszerkezetet átformáló szerepét hangsúlyozhatjuk, illetve
a közigazgatási rendszer átalakításából fakadó változásokat. A mikroközpontok
továbbélésében más tényez ők is szerepet játszottak: a két világháború között a
közlekedési feltételek lényegesen nem változtak a dualizmus korához képest (a
vasúthálózat már kiépült, a motorizáció még nem vált er őteljessé), a közigazgatási
rendszer területi struktúrája nem egyszer űsödött, sőt bővült; ugyanakkor a központi
funkciók lefele mozgásával (bizonyos intézmények, szolgáltatások már alacsonyabb
hierarchiaszinten is megtelepedtek) a mikroközpontok helyzete stabilizálódott.
Közvetlen környékük számára a szolgáltatások szélesebb kínálatát tudták nyújtani,
mint korábban; a jelent ősebb, diverzifikáltabb központok pedig még mindig túlsá-
gosan távol voltak. (A vonatokon kívül ekkor még a szekér a leggyakrabban hasz-
nált közlekedési eszköz.) Ezen alacsony hierarchiaszint ű központok szerepe a hat-
vanas—hetvenes évekt ől differenciáltan változott: a kisebbek, gyengébb szerepkö-
rűek hanyatlása felgyorsult. Ebben főszerepet játszott a közigazgatási rendszer
egyszerű södése, a közlekedés radikális javulása, egyes intézmények, szolgáltatások
további lefele mozgása (települési szintre kerülése). A fejlettebbek pedig az egysze-
rűsödő szerepkörű középvárosi szinthez közeledtek (Beluszky 1973).
Külön érdemes szólnunk arról, hogy az 1920-as új országhatár mennyiben vágott
át ebben a régióban városi vonzáskörzeteket. Amit bizonyosan tudunk, hogy a ha-
tármegvonás nagy vesztese mindenképpen Sopron és Szombathely, e városok von-
záskörzetének jó része a határ túloldalára került. „Nyertes" központokkal is szá-
molhatunk: ezek olyan települések, amelyek elszakadó városok Magyarországon
maradt vonzáskörzetével egészítették ki körzetüket. Ilyen minden bizonnyal Mo-
sonmagyaróvár, amely korábban Pozsonyhoz vonzódó községek új központja lett
(Kovács 1990).
A kutatás lehetséges további irányai
A központok lakossága és a vonzott terület népességszáma között korrelációt
számolva erős pozitív el őjelű korrelációt tapasztalunk (0,897). Tehát a vonzott
terület nagysága er ősen függ a központ népességének nagyságától. Úgy véljük,
hogy ezért a hipotetikus vonzáskörzet-lehatárolás egyik eszközeként alkalmazható a
Győri Róbert: A Kisalföld kereskedelmi vonzáskörzet-rendszere 1925–ben.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 303–309. p.
308 Győri Róbert TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
gravitációs modell (esetünkben a súly a népességszám lenne). Így 1930-ra felraj-
zolnánk a Kisalföld hipotetikus-vonzáskörzet rendszerét is, és összevetnénk a tény-
legessel, milyen lényeges eltérések tapasztalhatóak a modell és a forrásunk által
kirajzolódó kép között. Ennek hasznosításával és az 1910-es népszámlálás felhasz-
nálásával ugyanilyen módszerrel megkísérelnénk felrajzolni a régió els ő világhábo-
rú elő tti vonzáskörzet-rendszerét, és becslést tennénk arra, hogy a Magyarországon
maradt központok milyen nagyságú vonzáskörzetet veszítettek.
Befejezés
Tanulmányunkban arra tettünk kísérletet, hogy a Kisalföld két világháború közötti
kereskedelmi vonzáskörzet-rendszerét, a közigazgatási tájékoztató lapok segítségé-
vel rekonstruáljuk. Ugyanakkor azt is vizsgáltuk, hogy a mikroközpontok helyzete
hogyan változott a XIX. sz .-i állapotukhoz képest. Megállapíthatjuk, hogy a régió
vonzáskörzeti térképe „színesebb" a mainál, sok mikrocentrum rendelkezik kicsi
kiterjedésű vonzáskörzettel, és els ő sorban a megyehatárok mentén jelent ős kiterje-
désű a több központ által vonzott terület. A régió területe a kereskedelmi vonzás
szempontjából zárt, a régión kívüli központok csupán elhanyagolható vonzást gya-
korolnak a térségre. A legalacsonyabb hierarchiszint ű központok számára a két
világháború közti idő szak stabilizációs periódus, jelent őségük a dualizmus korához
képest nem csökken (ez csak a hatvanas, hetvenes években következik be).
Irodalom
Andrásfalvy B. (1980) Néprajzi csoport kistáj és régió. Népi kultúra — népi társadalom. XI—XII. 39-58. o.
Beluszky P. (1973) Adalékok a magyar településhierarchia változásaihoz, 1900-1970. — Földrajzi Érte-
sítő. 121-142. o.
Beluszky P. (1990) A polgárosodás törékeny váza. — Városhálózatunk a századfordulón. (Városhierarchia —
vázlat, tényképekkel.) — Tér és Társadalom. 3-4.13-56. o.
Dövényi Z. (1977) A vonzáskörzetek történeti kialakulásának és változásának vizsgálati lehet őségeiről.
Alföldi Tanulmányok I. 132-142. o.
Győ ri R. (1999) Térszerkezeti változások a polgárosodó Kisalföldön — Tér és Társadalom. 4.77-106. o.
Hajdú Z. (1981) A Dél-Dunántúl 1925. évi vonzáskörzet-rendszere. Az igazgatás és a gazdaság területi
rendszere. MTA RKK DTI Közlemények 28. — Tóth T. (szerk.), Pécs, MTA RKK DTI. 183-213. o.
Hajdú Z. (1987a) Településhálózat és közigazgatási térszervezés a Dél-Dunántúlon. Területi és Telepü-
lési Kutatások 1. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Hajdú Z. (1987b) Vonzáskörzet-kutatás a felszabadulás el őtti magyar földrajztudományban — Tér és
Társadalom. 1.87-95. o.
Hajdú Z.—T. Mérey K. (1985) A vonzáskörzet-kutatás történeti földrajzi kérdései. A vonzáskörzetek
gazdasági és közigazgatási kérdései. MTA RKK DTI Közlemények 32. — Faragó L.—Hrubi L. (szerk.),
Pécs, MTA RKK DTI. 65-76. o.
Kovács Z. (1987) Kereskedelmi centrumok és vonzáskörzetek Heves megyében. — Földrajzi Értesítő.
3-4.253-272. o.
Kovács Z. (1990) A határ menti területek központhálózatának átalakulása az els ő világháború után.
1-2.3-16. o. —FöldrajziKözlemények.
Kókai S. (1999) Az Alföld 19. századi vonzáskörzetei és —központjai. Észak- és Kelet-Magyarországi
Földrajzi Évkönyv 7. Nyíregyháza,
Tóth T. (1980) A történeti tájak kérdéséhez. Tanulmányok a területi kutatások módszertanából. MTA
DTI Közlemények 27. — Tóth T. (szerk.), Pécs, MTA RKK DTI. 229-244. o.
Győri Róbert: A Kisalföld kereskedelmi vonzáskörzet-rendszere 1925–ben.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 303–309. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 A Kisalföld kereskedelmi ... 309
THE SYSTEM OF TRADE GRAVITATION AREAS OF THE
HUNGARIAN KISALFÖLD IN 1925
RÓBERT GYŐRI
In our study we made an attempt to restore the system of trade gravitation areas of the
Hungarian Kisalföld between the two World Wars with the help of administrative papers. At
the same time we analysed the change of the situation of micro centres and their role in the
XIX century. We can state that the gravitation area map was more colourful in the past.
There were many micro centres with a small gravitation area and all along the county borders
there were remarkable extended areas that belonged to more than one gravitation centre.
From the point of view of the trade gravitation areas the territory of the region was closed
and centres beyond the regional border had an unimportant gravitation to the region. For
centres in the lowest level of hierarchy the period between the two World Wars was a stabili-
ration phase. Their importance compared to the era of dualism did not decrease (that resulted
only in the 60s and 70s).