Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 219-228. p.
Tér és Társadalom XIV. évf. 2000 s 2-3: 219-228
A LAKÓKÖRNYEZET MIN Ő SÉGÉNEK SZEREPE A
FŐ VÁROS MIGRÁCIÓS FOLYAMATAIBAN,
AZ 1990-ES ÉVEKBEN
(Bevezetés a lakókörnyezeti lefelé és felfelé vándorlás elméletébe)
(The Influence of Quality of the Urban Environment on the
Migration Processes in Budapest in the 1990s)
FÖLDI ZSUZSA
Bevezetés
Vitathatatlan tény, hogy a rendszerváltást követ ően mind a szociológia tudománya
által vizsgált társadalmi (vertikális) mobilitás, mind pedig az ett ől nagyban függ ő, a
földrajz hatáskörébe tartozó térbeli (horizontális) mobilitás terén látványos, csak
részben el őre jelezhető változások következtek be. A térbeli mobilitás irányát, tá-
volságát, intenzitását érint ő átalakulások a fő várost, mint a hatvanas és hetvenes
években kiemelt vándorlási centrumot érzékenyen érintették: a nyolcvanas években
megindulni látszó szuburbanizációs folyamatok a kilencvenes években uralkodó
tendenciává váltak.
A fővárosi népesség térbeli mobilitásának intenzitásában, annak térbeli paraméte-
reiben (irány, távolság) beállt változást, a f ővároson belüli migrációs centrumok és
perifériák átszervez ődését fő ként a jövedelmi polarizációból származó társadalmi
átstrukturálódásnak, az új társadalmi rend és piaci viszonyok érték- és térszervez ő
tevékenységének köszönhetjük. Az új értékrend, az újonnan szervez ődő társadalmi
érdek és jövedelmi csoportok lépésr ől lépésre formálják át a fővárost küllemében és
tartalmában, ennek indirekt következményeként átszervezik a budapesti lakosság
élet- és lakókörülményeit, és ezzel együtt területi átszervez ődést is indukálnak.
A lakókörnyezet mint a vizsgálat tárgya
A területi átszervez ő dés alapfeltétele a vándorlás, ami alkalmazkodási, igazodási
folyamat (Kok 1997). Jelen tanulmányban ezen alkalmazkodási folyamat lakókör-
nyezeti aspektusára kívánunk rávilágítani makro-, de els ősorban mikrovizsgálati
szinten.
A térbeli mobilitás főbb tényező i közül sokkal inkább az irány, mint a távolság
vizsgálatunk tárgya, amennyiben csak a f ővároson belüli ill. az agglomerációba
való kifelé vándorlás bizonyos környezeti tényez őit vettük figyelembe.
Fontos a lakókörnyezetnek mint tanulmányunk egyik alapfogalmának definiálása,
majd minő ségi szerepe helyének meghatározása a vándorlás mikro- és makroszint ű
vizsgálatában.
Földi Zsuzsa :
A lakókörnyezet minőségének szerepe a főváros migrációs folyamataiban, az 1990-es években.
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 219-228. p.
220 Földi Zsuzsa TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
A lakókörnyezet pontos fogalmi lehatárolásához segítséget nyújt Perényi Imre
(1975) lakókörzetre vonatkozó definíciója, mivel bizonyos eltérések mellett számos
hasonlóság is felfedezhet ő az általunk kutatási alapegységként elképzelt lakókör-
nyezet fogalmával összevetve.
„A város lakóterületének alapfokú egysége a lakókörzet, amely kisebb kiszolgálá-
si hatósugarú közintézményekkel rendelkezik, határozott lakóközösséget képez,
ugyanakkor térbeli rendszert, együttest alkot, amely több lakó- és középülettömb-
ből, közhasználatú zöldterületb ől, utak és terek rendszeréb ől áll." (Perényi 1975)
Vizsgálatunkban a lakókörnyezet az építész megközelítésével ellentétben kevésbé
közigazgatási, intézményi, mint inkább társadalmi ill. a megélt környezeti feltétele-
ket helyezi előtérbe és azok viszonylagos homogenitását hangsúlyozza, hiszen csak
ebben a formában válhatnak lehatárolhatóvá és térben ábrázolhatóvá. Ezzel együtt
is nehézségekbe ütközik a kutatási alapegységek lehatárolása, mivel a makroszint ű
vizsgálatokhoz szükséges alapadatok közigazgatási egységenként vannak rendsze-
rezve. Kérdőíves vizsgálatunkból kiderült, hogy maguk az egyének is szívesebben
gondolkodnak pl. kerületekben, amikor a lakókörnyezet min őségével kapcsolatos
kérdésekkel szembesülnek.
A lakókörnyezet minőségét nem csupán a közterületek, középületek, lakóépületek
állapota, az utcák, terek tisztasága jelenti, hanem a leveg ő- és zajszennyezés mértéke,
valamint a mindezeket részben befolyásoló társadalmi összetétel és a közbiztonság is.
A vándorló, leteleped ő személy szempontjából a lakókörnyezet min ősége mint
migrációt befolyásoló tényez ő a nyolcvanas, még inkább a kilencvenes években
kerülhetett el őtérbe, mivel a korábbi id őszakban az államnak túlzott szabályozó
szerepe volt.
Általában jellemző, hogy az elmúlt időszakban megnövekedett a lakosság környe-
zettudata és a környezettel szembeni felel ősségérzete a nyugati életmód és igényes-
ség követendő példaként való megjelenésével párhuzamosan. Kialakulóban van egy
olyan társadalmi réteg, amelynél a lakókörnyezet min őségével szembeni igényes-
séghez anyagi jólét is társul.
A rendszerváltást megel őző időszakból nem állnak rendelkezésre kérd őíves fel-
mérésből származó, migrációs döntéshozatalt befolyásoló tényez őkről szóló elem-
zések, ennélfogva nem állíthatjuk határozottan, hogy a lakókörnyezettel szembeni
igények egyáltalán: nem jutottak érvényre. Manapság a korábban szabályozott la-
káspiac helyett a korlátozott pénzforrások szabnak határt a lakókörnyezeti igények
kielégítésének.
A lakókörnyezet helye a migráció mikro és makroszint ű vizsgálatában
-
A lakókörnyezet min ősége a migráció mikro- és makroszintű analízisében is he-
lyet kap. Magát a migrációs folyamatot csak a kett ő együttes vizsgálatával érdemes
kutatni.
A makroszintű vizsgálatok a lakóhelyi mobilitást, a mozgás különféle paraméte-
reit a kibocsátó és migrációs célterületek társadalmi, gazdasági jellegzetességeinek,
Földi Zsuzsa :
A lakókörnyezet minőségének szerepe a főváros migrációs folyamataiban, az 1990-es években.
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 219-228. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 A lakókörnyezet min őségének szerepe... 221
az épített és természetes környezet mérhet ő jellemzőinek összehasonlításával ma-
gyarázzák. Ezzel szemben a mikroszint ű vizsgálat a vándorló döntéshozatali folya-
matára helyezi a hangsúlyt (Cadwallader 1989).
A két elemzési szint összetalálkozik, amennyiben megnézzük, hogy a makroszin-
ten jelentkező mérhető jellemzők információtartalma hogyan épül be és szubjek-
tivizálódik az egyén migrációs döntéshozatali folyamatában. Az egyén oldaláról a
jövedelem, életvitel, családi háttér mellett jelentkeznek a lakókörnyezettel szembeni
elvárások, amelyek együttesen jelennek meg a lakásigényekben a keresleti oldalon.
A makroszintű információ a kínálati oldalon jelentkezik, amennyiben a lakáspiacon
felkínált házak ill. lakások társadalmi, gazdasági, környezeti jellemz őit értékeli a
potenciális migráló (Kovács 1989).
A különféle tényezők nem egyformán fontosak a vándorlási döntéseknél, illetve
nem fejeződnek (fejeződhetnek) ki egyforma er ősséggel magában a migrációs tevé-
kenységben (Halfacree—Boyle 1993).
Az egyén vándorlási életútját a számos, azzal párhuzamosan zajló egyéb életpá-
lyák (karrier, család stb.) nagyban befolyásolják. Egy másik jövedelmi státuszba
vagy korcsoportba való átlépés radikálisan átrendezheti az egyén értékrendjét, élet-
vitelét korábban meghatározó prioritásokat, amelyek a vándorlási döntéseknél jól
követhetők (Mulder 1993).
A jövedelmi kohorszváltás pl. el őtérbe helyezheti a lakókörnyezet min őségét mint
a döntést befolyásoló alaptényez őt, illetve amennyiben ez negatív irányú, háttérbe is
szoríthatja azt. Ez annyit jelent, hogy Magyarországon a rendszerváltást követ ő
időszak megváltozott viszonyai által indukált társadalmi mobilitás részeként meg-
jelenő lefelé és felfelé vándorlás lakókörnyezeti szempontból analóg változásokat
gerjesztett. A kohorszváltás gyakran indukál lakóhelyváltoztatást. A lakóhely meg-
változtatása a lakókörnyezet bizonyos elemeiben is feltétlen változást jelent, ami a
korábbi lakóhelyhez képest lehet pozitív vagy negatív irányú.
Olyan mechanizmusok indultak be és er ősödtek fel a kilencvenes évek Budapest-
jében, amelyek bizonyos társadalmi rétegeknek jobb min őségű lakókörnyezetbe
való letelepedését tették lehet ővé, míg másokat a korábbinál jóval rosszabb lakó-
környezetbe kényszerítettek.
Elképzelésünk szerint a szociológiában használatos társadalmi mobilitás lefelé és
felfelé irányultsági elméletére alapozva beszélhetünk lakókörnyezeti lefelé és felfelé
vándorlásról is.
Eszerint, ha a migráló egyén a korábbi lakóhelyéhez képest rosszabb min őségű
lakókörnyezetbe kényszerül (vagy azt választja), lakókörnyezeti szempontból lefelé
vándorlást végez; amennyiben az egyén lakókörnyezetének min ősége a vándorlás-
sal pozitív irányban változik, lakókörnyezeti felfelé vándorlásról beszélhetünk.
A lakókörnyezet min ősége mindenkori függvénye az ott él ő népesség társadalmi
összetételének, a használat intenzitásának, funkcióinak, bizonyos — mélyen a város
történelmében gyökerez ő — hagyományoknak és nem utolsó sorban az önkormány-
zatok fejlesztési politikájának. A társadalmi polarizálódás és az ennek következté-
Földi Zsuzsa :
A lakókörnyezet minőségének szerepe a főváros migrációs folyamataiban, az 1990-es években.
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 219-228. p.
222 Földi Zsuzsa TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
ben jelentkező szegregálódás együtt jár a lakókörnyezeti övezetek min őségében
felerősödő differenciálódással.
Mivel a különféle minőségű lakóterületek egyes jellemző ire vonatkozóan csak
részlegesen állnak rendelkezésre adatok (lakásárak, zöldterületek eloszlása, szegre-
gációs térképek) és ezek is inkább csak makroszint ű vizsgálatokra alkalmasak, a
lakóhely környezeti elemeinek migrációban játszott szerepét vizsgálva kérd őíves
felmérésbe kezdtünk.
A kérd őíves felmérés eredményei
A Xántus János Idegenforgalmi Középiskolában lehet őség nyílt egy jövedelmi és
társadalmi helyzeténél fogva magasabb státuszú, ennél fogva viszonylag mobilabb
réteg felmérésére olymódon, hogy a tanulókkal a 20 évesnél id ősebb családtagok-
hoz igyekeztünk eljuttatni a felméréshez készített kérdéssort. A kérd őív annak ta-
nulmányozására született, hogy milyen kapcsolat van Budapest lakosságának bels ő
mobilitása és a városi környezet állapota között az adott társadalmi csoport esetén.
A szétosztott kérd ő ívek (500 db) mintegy 25%-a nem került vissza, és kb. 15%-a
hiányos vagy értékelhetetlen volt. Az adatfeldolgozásnál tehát 341 értékelhet ő kér-
dő ív állt rendelkezésünkre. Az anonim ív tartalmazott mikro- és makroanalízisre
alkalmas kérdéseket is.
A leadott válaszok 23%-a a 20-30 éves, 35%-a a 31-40 éves, 65%-a a 41-50
éves, míg 16%-a az 50 év feletti korosztályból került ki.
A 41-50 év közötti korosztály kiemelt számaránya a középiskolások szüleinek
korcsoportját mutatja. A kérd őív első szakaszában a migrációs irányt és távolságot
feltárandó rákérdeztünk a jelenlegi és a jelenlegit közvetlen megel őző lakcímre és a
legutóbbi lakóhelyváltoztatás id őpontjára.
Az utóbbi adatokból kiderült, hogy a korcsoportok sajátosságait figyelembe véve
az 1990 óta eltelt id ő ben végzett vándorlások tekintetében a 20-30 év közötti kor-
osztály a vezető (itt az összes megkérdezett 77%-a költözött), míg a legkisebb arány
a negyedik korcsoportnál jelentkezett 22%-kal. A vizsgálat tanulsága szerint a kor-
csoportok közötti ugrással csökkent a migrációs aktivitás a megkérdezettek köré-
ben. Az összes megkérdezett 56%-a végzett lakóhelyváltoztatást az elmúlt 10 éven
belül, ami egészében véve igen magas arány, bár amint a fentiekben jeleztük, ko-
moly korcsoportok szerinti eltérések mutatkoznak.
A lakókörnyezet migrációban játszott szerepének vizsgálatához a legutóbbi lakó-
hely- változtatás okainak elemzése adott jelent ős segítséget. A megkérdezettek
választhattak a felsorolt öt migrációs ok közül, illetve maguk is megjelölhettek
egyéb kategória címen másokat. Vándorlási okként több kategória is megjelölhet ő
volt, de kértük, hogy jelezzék a legmeghatározóbbat. Az öt kategória egyike a kel-
lemes lakókörnyezet iránti igény volt. Emellett igyekeztünk olyan okokat megjelöl-
ni, amelyek különös jelentő séget nyernek az egyén egyes életszakaszaiban, és ván-
dorlást indukálhatnak (család mérete, egyéb családi okok, mint pl. válás, házasság-
Földi Zsuzsa :
A lakókörnyezet minőségének szerepe a főváros migrációs folyamataiban, az 1990-es években.
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 219-228. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 A lakókörnyezet min őségének szerepe... 223
kötés, megözvegyülés, munkahelytől való nagy távolság, a lakás magas fenntartási
költségei).
Korcsoportonként jellemz ően kaptak hangsúlyt az egyes tényez ők, így az első
korcsoportnál az egyéb családi ok (házasság, függetlenedés, válás), a második és
harmadik csoport esetén a család mérete, míg a negyediknél újra az egyéb családi
ok (özvegyülés, gyerekek „kirepülése") vált az els ődleges migrációs okká a vizsgált
mintában.
A lakókörnyezettel szembeni igények vándorláson keresztüli kielégítése jelent ő-
séget nyer minden korosztályban, de szembeötl ően eltérő mértékben. A lakókör-
nyezettel szembeni elvárások egyéb migrációs okokhoz viszonyított aránya mellett
arra is igyekeztünk választ kapni, hogy mely korosztálynál jelentkezik ez a tényez ő
legnagyobb arányban mint egyedüli vándorlási indok.
A legfiatalabb és legidősebb csoportnál a lakókörnyezet min ősége nem több, mint
27%-ot képvisel a migrációs tényez ők körében, és csak mintegy 5-6%-ban jelent-
kezik egyedüli vándorlási okként. A 31-40 és a 41-50 éveseknél a megkérdezettek
40%-ánál válik valós mozgósító elemmé a környezet min ősége. Az egyedüli, vi-
szont szembeötl ő különbség, hogy egyedüli migrációs okként a harmadik korosz-
tálynál már 20%-ot képvisel a lakókörnyezettel szembeni igényeknek a vándorláson
keresztül történ ő érvényre juttatása (a második csoportnál ez megmarad 6%-nál).
Érdemes megfigyelni, hogy a környezet min ősége miatt migrálók jelenleg milyen
lakóháztípusokban élnek, ugyanis markáns eltérés jelentkezik a csupán ezen ténye-
ző miatt lakóhelyet változtatók, illetve az ezt mellékes okként szerepeltet ők lakó-
helye között.
Nem törvényszerű, hogy egy panellakás vagy egy századfordulón épült bérlakás
lakókörnyezete elfogadhatatlanul rossz (gondoljunk csak a Római-parton a nyolc-
vanas években felépült lakótelepre), viszont a felmérés tanulsága szerint az embe-
rek számára a kellemes lakókörnyezet leginkább a családi illetve társasházi
beépítettség ű lakókörzetet jelenti. A kérd őívek elemzése során azt találtuk, hogy a
csak a lakókörnyezet miatt migrálók 64%-a családi vagy társasházas, míg fennma-
radó 36%-uk a panel- vagy bérlakásos megoldást választotta. Ez az arány er ősen
megváltozik annál a csoportnál, ahol a környezet csak másodlagos vagy harmadla-
gos okként jelentkezett. Itt a családi és társasházi forma csak 47%-ot, míg a panel-
és bérlakásos forma 53%-ot képvisel. Természetesen ezekben az esetekben sok
egyéb, a migrációs célterületet befolyásoló tényez ő is jelentkezett az egyes ván-
dorlók döntéshozatalában, így annak magában kellett foglalnia bizonyos kompro-
misszumokat a lakókörnyezet minőségét illet ően.
Tovább vizsgálva ezen két csoport migrációhoz való viszonyát, azt elemezzük,
hogy mennyiben elégedettek ezek az egyének jelenlegi lakhelyükkel, és milyen
arányban jelentkezik a továbbköltözés szándéka a közeljöv őre vonatkozóan.
Könnyelműség volna bárki részéről is azt állítani, hogy megtalálta migrációs élet-
útja során azt a helyet, ahol élete végéig lakni szándékozik. Minden egyén vándor-
lási életútjával párhuzamosan folyó egyéb karrierjében el őfordulhatnak olyan válto-
Földi Zsuzsa :
A lakókörnyezet minőségének szerepe a főváros migrációs folyamataiban, az 1990-es években.
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 219-228. p.
224 Földi Zsuzsa TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
zások, amelyek vándorlási szándékot indukálhatnak az egyén bizonyos életszaka-
szaiban.
A felmérés alapján úgy t űnik, hogy amennyiben az egyén és a vele költöz ő család
olyan szituációba kerül (társadalmi státusz, jövedelmi csoport), amikor a lakókör-
nyezet minősége válhat az els ődleges szelektálási tényez ővé, úgy érzik, elérkeztek
vándorlási életútjuk végs ő vagy legalábbis hosszabb id őre tartósnak vélt állomásá-
hoz.
A vizsgált csoportok közül a csupán a környezet miatt vándorlóknál a továbbköl-
tözési szándék kevesebb, mint 10%-os, míg a környezetet csak másodlagos migrá-
ciós okként megjelöl őknél ez közel 40%-os.
A kérdő íves felmérés további feldolgozásánál érdemesnek tartottuk megvizsgálni
az összes korcsoport továbbköltözési szándékának arányát, irányát illetve szándé-
kolt célterületét. A korcsoportok között jellegzetesen a legnagyobb arányú tovább-
költözési szándék (mintegy 40%) a legfiatalabb korosztálynál jelentkezett. Ezen
belül is a máshol letelepedni vágyók kicsivel kevesebb, mint fele az agglomerációt
választaná legközelebbi vándorlási céljául. Ennek több oka is lehet, de valószín űsít-
hető , hogy a kellemesebb lakókörnyezet iránti igény szándék szintjén már ebben a
korcsoportban is megjelenik. Természetesen ennek lehet sok egyéb oka is, pl. a
kedvező bb, vállalkozásbarát önkormányzatok adókedvezményei illetve a kényszer-
vándorlás. Amennyiben ez az igény valóban a kellemesebb lakókörnyezet iránti
vágy megnyilvánulása, kérdés, hogy az egzisztenciájukat jellegzetesen ebben a
korban magalapozó korosztály mennyiben jut el olyan szintre a családalapítás id ő-
szakában társadalmi státus illetve jövedelemszint tekintetében, hogy ezt megenged-
hesse magának.
A 31-40 év közötti válaszadóknál a továbbköltözési szándék valamivel alacso-
nyabb szinten áll, de az agglomeráció mint célterület feler ősödik és meghaladja az
50%-ot. (Ez is mutatja, hogy az el őző csoportnál megjelenő igény csak kis mérték-
ben realizálódik a 40 év körüli id őszakot megelőzően.)
A harmadik korosztálynál (41-50 évesek) közel 20%-ra csökkent a vándorlási
szándék, és ezen belül a Budapestet elhagyni vágyók aránya radikálisan lecsökken
(valószínű leg azért, mert már vagy az agglomerációban élnek, vagy pedig egyéb,
városon belüli lakókörnyezetben kívánják megtalálni az igényeiknek megfelel ő
lakóhelyet).
Érdekes volt megfigyelni, hogy az 50 év felettieket magában foglaló csoportnál
újból felerő södik az elvándorlási szándék (majdnem a 31-40 évesek szintjére emel-
kedve). A vidéki lakókörnyezetbe való kivándorlás igénye viszont itt már jóval
kisebb, az idős korral járó nehézségek miatt.
Ha a költözést tervez ő k jelenlegi lakóhelyére koncentrálunk, igazolva érezhetjük
azt a korábbi észrevételt, hogy lakókörnyezeti szempontból a panel- és bérlakásos
forma jelenleg nem tartozik a legvonzóbbak közé a megkérdezettek körében Buda-
pesten. Korcsoportoktól fiigg ő en változóan 60-75%-ban állapítható meg azok ará-
nya, akik panel- vagy bérlakásból kívánnak elköltözni.
Földi Zsuzsa :
A lakókörnyezet minőségének szerepe a főváros migrációs folyamataiban, az 1990-es években.
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 219-228. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 A lakókörnyezet min őségének szerepe... 225
A potenciális migrációs célterületek feltárására vonatkozóan feltett kérdésre, mi-
szerint: „Valós anyagi lehet őségeit figyelembe véve mely kerületbe vagy városkör-
nyéki településre költözne a legszívesebben és miért?" — a következ ő válaszok
érkeztek:
A megkérdezettek harmada jelölte meg az agglomerációs gy űrűt mint potenciális
letelepedési célpontot. Legfontosabb indokként a kellemes lakókörnyezetet és a
fővárosi munkahelyek illetve iskolák viszonylag gyors elérhet őségét említették. A
főváros kerületei közül a XIV., III. és a XI. kerületek összesen hasonló arányban
szerepelnek, mint a városon kívül es ő települések. Mindhárom kerület esetében a
még elérhető legmagasabb színvonalú lakókörülményeket, a könnyen elérhet ő
zöldterületet illetve a városközpont gyors megközelíthet őségét jelölték meg vonzó
tényezőként.
Érdekes azonban, hogy a „Hová költözne, amennyiben semmiféle dolog nem gá-
tolná szabad választásában?" kérdésre adott válaszok alapján összeállított „álom-
listán" vezető II. és XII. kerületek a valós anyagi lehet őségek figyelembevételével
készített rangsorolásban nagyon hátracsúsznak (a megkérdezettek 4-5%-a gondolja
úgy, hogy ezek a kerületek potenciális céljai lehetnek következ ő költözésüknek).
Habár a felmért társadalmi csoport nem a lecsúszott rétegeket képviseli, belátható,
hogy ez a terület csak a kiemelten magas jövedelemmel rendelkez ő társadalmi cso-
portok számára hozzáférhet ő, még a megkérdezett emberek elképzelése szerint is.
Ránézve Budapest lakásárainak 1988-as térképére (Kovács 1989) vagy egyszerűen
csak egy hirdetési újságot böngészve világossá válik, hogy ezek a kerületek szinte
elérhetetlenek a közemberek számára, amikor valós migrációs célterületeket keresnek.
A megkérdezettek körében potenciális célkerületek még az I., a IV., a XIII. és a
XV. kerületek, bár egyes esetekben a munkahely gyors elérhet ősége miatt a bels ő
kerületek is el őtérbe kerültek.
Nem kerültek nagy számban megjelölésre, illetve lehet őségként fel sem merültek
a klasszikus bérlakás övezet kerületei illetve a hatvanas—hetvenes évek nagy lakó-
telepeit magukban foglaló küls ő kerületek sem. Természetesen ezek a valós lehet ő-
ségeken nyugvó preferenciák teljesen más képet mutatnának egy alacsonyabb tár-
sadalmi státusszal bíró csoport vizsgálata esetén. Valószín ű, hogy előtérbe helye-
ződnének azok a lakóterületek, amelyek ennél a csoportnál meg sem említ ődtek.
Így a társadalmi, jövedelmi kohorszok közt lefelé haladva a környezeti igényesség
mint migrációs tényez ő egyre kevésbé jelentkezne, hiszen sokkal alapvet őbb igé-
nyek kielégítése is akadályokba ütközik (gondoljunk csak a Józsefvárosban uralko-
dó, jól ismert és feltárt körülményekre).
A válaszadók arra a kérdésre, hogy mely kerületben laknának a legkevésbé szíve-
sen, a belső lakóövön kívül a hagyományos ipari kerületeket jelölték meg. A nega-
tív csúcsot a VIII. kerület érte el, ahol a zsúfoltságon, az er őteljes zaj- és leveg ő-
szennyezettségen kívül főként a társadalmi összetételt és az ezzel nagyban össze-
függő közbiztonságot jelölték meg indokként.
A főváros egyes területegységei nem jelennek meg markánsan a válaszadók
„mental map"-jén, így azt mondhatjuk, hogy ezek a területek a semleges vagy
Földi Zsuzsa :
A lakókörnyezet minőségének szerepe a főváros migrációs folyamataiban, az 1990-es években.
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 219-228. p.
226 Földi Zsuzsa TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
egyéni élményeken alapuló változó megítélés ű migrációs célterületeknek nevezhe-
tő k. Például a Budapest déli részén fekv ő kerületek (XX., XXI., XXII. kerület)
szinte semmiféle formában nem kerülnek említésre a kérd őívekben (sem pozitív,
sem pedig negatív asszociációval). Érdekes módon ezek azok a kerületek, ahol a
nyolcvanas évek végén alacsony volt a társadalom lakóhelymobilitása (Kovács
1989).
A jelenlegi lakóhely egyes lakókörnyezeti elemeinek szubjektív értékelése kap-
csán a megkérdezett személyek egy 1-t ől 5 pontig terjed ő skálán minősíthették
lakókörnyezetük állapotát és egyéb, a lakóhelyükkel összefügg ő paramétereket ill.
az azokkal való elégedettséget. Ha nem vennénk figyelembe Budapest sajátos to-
pográfiai jegyeit, logikus volna pl. korrelációt keresni a leveg ő minősége és a vá-
rosközpont gyors elérhet ősége között.
Egy „ideális" város esetén a központ elérhet ő ségével való maximális elégedettség
a legrosszabb értéket vonná maga után a leveg ő minősítésében. A főváros esetében
ilyen összefüggés nem volt kimutatható. Ennek a már említett sajátos domborzati
viszonyok és a viszonylagosan jó közlekedési adottságok a valószín űsíthető okai.
Ugyanezen értékel ő skálát használtuk fel a lakókörnyezet min őségét befolyásoló
fontos tényez ő , a társadalmi összetétel területi vizsgálatához. Arra voltunk kíván-
csiak, hogy a tudományos alapon, bonyolult számítási módszerekkel összeállított
társadalmi szegregációs térképek (Rédei 1994) mutatnak-e hasonlóságot a társadal-
mi összetétellel való elégedettség illetve elégedetlenség szubjektív véleményekre
alapozott, általunk készített térképével. Csak azokat a véleményeket lokalizáltuk,
amelyek maximális elégedettséget vagy teljes elégedetlenséget mutattak. A térké-
pek szembeötlő hasonlóságot mutattak, amennyiben a társadalmi összetétellel ma-
ximálisan elégedettek a pozitív szegregációs térkép kiemelten magas státuszú kör-
zeteire estek, míg a teljes elégedetlenséget jelent ő lakóhelyek a negatív szegregáci-
ós térképpel mutattak hasonló, de nem annyira markáns egybeesést. Ez valószín űleg
azért van, mert a legalacsonyabb státuszú lakóterületekr ől származó személyek nem
szerepeltek a mintavételi csoportban.
Ebből is leszűrhető , hogy a tanulmány elején szerepl ő állítás, miszerint a mikro-
és makroszintű vizsgálatok csak egymást alátámasztva igazán relevánsak, nem csak
a migrációs kutatásokra igaz.
Végezetül szeretnénk visszatérni a lakókörnyezeti lefelé- és felfelé vándorlás el-
méletéhez. A kérd ő íves felmérés adatai csak részben adtak lehet őséget az elmélet
valós tartalmának empirikus alátámasztására, ezért csak néhány jellegzetes példával
kívánjuk ennek gyakorlati alkalmazhatóságát illusztrálni.
A kérdő íves adatokat elemezve inkább a lakókörnyezeti felfelé mobilitásra talál-
tunk példákat, a vizsgált minta korábban említett sajátosságai miatt. Jellegzetesen
az „álomlista" élén álló II. és XII. kerületben az ott újonnan lakást vásárlók
60-66%-a eredetileg is az adott kerületben élt. Igen kicsi azok aránya, akik vala-
milyen alacsonyabb státuszú kerületb ől, vagy netalán a fő városon kívülről egyene-
sen ezekbe a kerületekbe kerülnének lakókörnyezeti felfelé vándorlást végezve.
Földi Zsuzsa :
A lakókörnyezet minőségének szerepe a főváros migrációs folyamataiban, az 1990-es években.
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 219-228. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 A lakókörnyezet min őségének szerepe... 227
A reális fő városi célkerületek közül a III. és a XI. kerületekben már más a helyzet.
Az elemzett kérd ő ívek alapján kiderült, hogy a kerületen belül vándorlók aránya
alacsonyabb (40-45%), nagyobb „teret" hagyva az alacsonyabb státuszú kerületek-
ből történő felfelé migrálóknak. A III. kerület esetében kilencvenes években újon-
nan letelepedők 60%-ának korábbi lakóhelye rosszabb min őségű lakókörnyezet volt
(nagyrészük a VII., IX., X. kerületb ől érkezett). Ezekben az esetekben egyértelm ű-
en jelentkezik a lakókörnyezeti felfelé vándorlás. Sajnos a kérd őívekből nem derül
ki, hogy milyen jellegű változás tette lehet ővé ezt a változtatást, de amennyiben
figyelembe vesszük a lakásárakban való különbségeket, biztosra vehetjük, hogy a
jövedelmi kohorszváltásnak is szerepe lehetett a változtatás lehet őségében.
A kevésbe népszer ű vándorlási célterületek közül a VI. és a VII. kerületeknél az
új lakóhely változtatók 60-70%-a már eredetileg is ebben a lakóhelyi mili őben élt.
Ahogyan azt már említettük, lakóhelyi lefelé mobilitásra csak egyes eseteket talál-
tunk; ennek pontosabb vizsgálatához egy alacsonyabb, illetve romló státuszú társa-
dalmi csoport kérdőíves felmérésére van szükség.
A tanulmány zárásaként hangsúlyozni kívánjuk, hogy a lakókörnyezet min őségé-
nek migrációban játszott szerepére vonatkozó konkrét kutatások még kezdeti stádi-
umban vannak. Magyarországon még általában nem, illetve igen sz űk csoportra
jellemző , hogy a migrációs döntéseknél a jövedelemszint nem akadálya a lakókör-
nyezettel szembeni igények, vágyak vándorláson keresztül történ ő megvalósításának.
Remélhető leg a piaci viszonyok megváltozásával és a jövedelemszintek fokozatos
kiegyenlítő désével ez a tendencia pozitív értelemben fog változni, lehet őséget adva
egyre szélesebb rétegek számára lakókörnyezeti igényeik megvalósítására.
Irodalom
Cadwallader, M. (1989) A conceptual framework for analysing migration behaviour in the developed
world. — Progress in Human Geography. 13.494-511. o.
Halfacree, K.H.—Boyle, P.J. (1993) The challenge facing migration research: the case for a biographical
approach. — Progress in Human Geography. 3.333-348. o.
Kok, J. (1997) Migration in Hungary and Poland before and after the transition.Budapest, EXEON Bt.
Kovács Z. (1989) A lakásmobilitás társadalomfóldrajzi vizsgálatának lehetiségei Budapest példáján.
ő. 1-2.93. o. —FöldrajziÉrtesí
Mulder, C. (1993) Migration dynamics: a hfe course approach. Amsterdam, Thesis Publishers.
Perényi I. (1975) Városi környezet- városépítészet. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Rédei M. (1994) Budapest szegregációs tanulmánya. Kézirat.
THE INFLUENCE OF QUALITY OF THE URBAN
ENVIRONMENT ON THE MIGRATION PROCESSES
IN BUDAPEST IN THE 1990S
ZSUZSA FÖLDI
Along with the political, economic, social changes, which have happened since 1989 the
direction and the intensity of the main migrational flows have altered substantially. Among
the main reasons of spatial migration the quality of the urban environment seems to have
Földi Zsuzsa :
A lakókörnyezet minőségének szerepe a főváros migrációs folyamataiban, az 1990-es években.
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 219-228. p.
228 Földi Zsuzsa TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
become decisive in certain age groups and social spheres. My research aimed at the
discovery of these groups on the basis of questionnaires distributed among the students
(parents, relatives) of a secondary school. Ön the basis of these I found that the group of
people in which it has the most importance on is between the age of 41-50. It is obviously
because of the fact that by this age people may reach the highest social position and the
dissatisfaction with the quality of the surrounding area, may become the exclusive reason for
leaving (provided that the social position change means bigger income). I also found that this
group has no intention of further migration. The study focuses on the most favoured and
refused areas of the capital city from the point of view of urban environment.