Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 173-182. p.
Tér és Társadalom XIV. évf. 2000 s 2-3: 173 —182
DECENTRALIZÁCIÓ A VILÁG
ENERGIARENDSZEREIBEN
(Decentralisation in the World's Energy System)
S ZUPPINGER PÉTER
Bevezetés
Napjaink gazdaságának működéséhez nélkülözhetetlen a fejlett infrastruktúra és
az ahhoz szorosan kapcsolódó szolgáltatói szféra. A települési infrastruktúra sokak
által „mű szaki infrastruktúrának" nevezett szektora a közüzemi szolgáltatások és
azok rendszerei. Ide tartoznak a hírközlési rendszerek, a közüzemi vízellátás, a
szennyvíz- és csapadékvíz-elvezetés és az energiaellátás (Kőszegfalvi 1995).
Az energiaellátás infrastruktúrája (távvezetékek, transzformátorállomások stb.) és
az erőművek együttesen egy adott tér energiarendszerének tekinthet ők. Az energia-
rendszerek egyik napjainkban végbemen ő alapvető változása a centralizációtól a
decentralizáció felé vezet ő út.
Előzmények: a centralizált energiarendszerek kialakulása
Az ipari forradalommal kezd ődő modernnek tekinthető energiagazdálkodás még
nem indukálta centralizált energiarendszerek kialakítását. Az energiát felhasználó
üzemek nem voltak egymással kapcsolatban, egy ipari g őzgép gőzét nem használ-
ták fel a közeli házak fútésére, de még csak az irodák melegen tartására sem. A
lakások fűtésére használt fa, ritkábban szén szintén egy, az adott térben pontnak
tekinthető kályhában égett el.
A centralizált energiarendszerek felé vezet ő út elején olyan energiahordozók
megjelenése áll, mint a k őolaj, a földgáz és a napjainkig legfontosabb másodlagos
energiahordozó, a villamos energia. Miután Drake 1859-ben megfúrta az els ő olaj-
kutat Titusville-ben, azonnal problémaként merült fel az új anyag nagy tömeg ű,
gazdaságos szállításának kérdése. Erre nyújtott megoldást 1865-ben Samuel van
Syckle, aki egy olajforrás és egy közeli farm között lefektette az els ő működő kő-
olajvezetéket. 1880-ban aztán Lockportban egy Hally nev ű mérnök megépítette az
első gőzhőközpontot, amely több lakóházat cs őhálózaton keresztül látott el forró
gőzzel (Paturi 1991).
Ugyanebben az évben Thomas Alva Edison New Yorkban megalapította a világ
első villanytársaságát. Végül 1882. szeptember 6-án egy Wall street-i irodaházban
158 izzó gyulladt fel az elektromos áram által, melyet Edison egy szomszédos rak-
tárban álló széntüzelésű kazánhoz kapcsolt gözgéppel és dinamóval állított el ő .
(Érdemes megjegyezni, hogy a hulladékh őt fútésre használta fel [Flavin—Lenssen
1994].) Edison földalatti villamosvezetékét aztán nemsokára nagyfeszültség ű táv-
Szuppinger Péter : Decentralizáció a világ energiarendszereiben
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 173-182. p.
174 Szuppinger Péter TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
vezetékek követték, amelyek a fejlett országokban lassanként hálózatokká kapcso-
lódtak össze. (Az első 110kV-os vezetéket 1925-ben, az els ő 220 kV-osat pedig
1926-ban építették ki Németországban [Paturi 1991].) Az újonnan épül ő erőművek
kapacitása egyre n őtt, a fejlett országok villamosítási programokba kezdtek, a vil-
lamos ipar a második ipari forradalom egyik legfontosabb húzóágazata lett. Az
egymástól elszigetelt rendszerek a második világháború után nemzeti és nemzetközi
szinten is összekapcsolódtak, a villamos energia lassan minden háztartásba eljutott.
Megszülettek az egységes szabványok és a központi irányító szervek. Az energia-
rendszerek centralizálttá váltak. Az er őművek teljesítményének növekedése tovább
fokozta ezt a trendet. Az atomer őművek megjelenése olyannyira feler ősítette ezt,
hogy a hetvenes évek környezetvédelmi kérdéseket társadalmi problémákkal is
összekapcsoló neves környezetvéd ő tudósai gyakran a demokratikus központi ha-
talmak diktatórikussá válását sem zárták ki az energiarendszerek ilyen mérték ű
centralizáltsága esetén (Hayes 1982).
Magyarország, mint villamos ipari nagyhatalom nem maradt el a két világháború
közti fejlődésben. A bánhidai hőerőmű és Budapest között 1932-ben helyezték
üzembe az els ő nagyfeszültség ű távvezetéket. 1945-ben a településeknek még csak
40%-a, de 1960-ra már 100%-a volt bekapcsolva az országossá váló rendszerbe
(Perczel 1996, 322).
Decentralizáció
A decentralizáció lehetőségét és annak el őnyeit elsőként a Worldwatch Institute-
hoz kötődő szakértők vetették fől, méghozzá elsősorban a fejlődő országok ener-
giagondjainak lehetséges megoldásaként (Flavin 1988; Hayes 1982). Az új techno-
lógiák (környezetkímél őbb gázturbinák, gázmotorok; megújuló energiahordozókat
hasznosító kis kapacitású er őművek stb.) azonban a környezetvédelmi célokat fel-
vállaló, piacukat liberalizáló fejlett országok számára is vonzóvá tették er ősen cent-
ralizált energiarendszerük decentralizációját.
A decentralizáció els ődlegesen a villamosenergia-termelést érinti. (Természetesen
decentralizált a tartályos és palackos gázértékesítés is, a napenergiával történ ő futás,
a geotermikus energia több hasznosítása stb. Tanulmányunkban azonban els ősorban
az elektromos energiával foglalkozunk.) Ez a másodlagos energiahordozó egyre
nagyobb szerepet tölt be a világ energiagazdaságában, így fontos, hogy megvizs-
gáljuk előállításának és elosztásának szerkezeti változásait és annak hatásait
(1. táblázat).
Ezen energiahordozó szerepének további növekedése várható. A Nemzetközi
Energia Ügynökség el őrejelzése szerint a világ energiafelhasználása 2020-ig 65%-kal
nő, míg a villamos energia felhasználása megkétszerez ődik. Ugyanakkor a Bechtel
Power és a Westinghouse szerint a következ ő tíz évben épülő villamosenergia-
termelő kapacitás 40%-a decentralizált egység lesz, ami évi 30-40 GW teljesít-
ményt jelent (Priddle 1999; Zink 2000).
Szuppinger Péter : Decentralizáció a világ energiarendszereiben
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 173-182. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 Decentralizáció a világ ... 175
1. TÁBLÁZAT
A villamos energia részesedése a világ energiafelhasználásából
(The Share of Electrical Energy in the World's Energy Consumption)
Világ energiafelhasználása Ebből villamos energia Villamos energia
Év
(Mt kőszénegyenérték) (Mt kőszénegyenérték) százalékos aránya
(%)
1975 7462 223 3,0
1981 8457 319 3,8
1985 9195 427 4,6
1990 10865 1052 9,7
1995 11720 1204 10,3
Forrás: Nemzetközi Statisztikai Évkönyv 1981; 1987; 1994; 1995; 1999.
Általános jellemz ők
A CIGRÉ' egyik munkacsoportjának 1999 februárjában kiadott tanulmánya rész-
letesen foglalkozik a decentralizált villamosenergia-termeléssel. Az általuk adott
definíció szerint ide tartoznak azok a kapacitások, melyek:
— létesítését nem tervezik meg központilag,
— általában kisebbek 50-100 MW-nál,
általában az elosztóhálózathoz csatlakoznak,
— nem integrálódnak nagyobb teherelosztó rendszerekhez.
Technológiájuk sokféle lehet, gyakran több elemb ől, modulszerűen bővíthető mó-
don építik ki őket. Általában ide tartoznak:
— kapcsolt hő- és villamosenergia-termelések (gázturbinák, gázmotorok),
— kis, fosszilis tüzelés ű erőművek,
— szélerőművek,
kis vízerőművek,
— napelemes erőművek,
— tüzelőanyag-elemes erőművek,
— ún. mikroerőművek (Stróbl 2000, 17).
A piacot ezen kívül érdemes még két részre osztani. A kW-os tartomány az egé-
szen kicsi kapacitásokat, a MW-os tartomány pedig a nagyobb termel őket foglalja
magában2 (Zink 2000).
Előnyök és hátrányok
A decentralizált energiatermelés el őnyeit és hátrányait a 2. táblázatban próbáltuk
meg összefoglalni.
Szuppinger Péter : Decentralizáció a világ energiarendszereiben
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 173-182. p.
176 Szuppinger Péter TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
2. TÁBLÁZAT
A decentralizált villamosenergia-rendszerek el őnyei és hátrányai
(Advantages and Disadvantages of the Decentralised Electrical Energy Systems)
ELŐNY HÁTRÁNY
Kisebb tőkebefektetést igényl ő, egyszerűen, Központi szinten nagyobb feladatok
gyorsan megépíthető, könnyen karbantart- Csatlakoztatás az alap- vagy az elosztóháló-
ható erőművek zathoz, teherelosztás nehezebb
Könnyen, fokozatosan növelhető a kapaci- Szabványosítás
tás (modulrendszer)
Változó napi és évi terhelési görbék
Vezetés, irányítás egyszer űbb; ki-be kap-
Szoftverfejlesztés
csolási üzemmód
Primer és szekunder tartalékok átértékelése
Kevesebb távvezetéket kell építeni, kar-
bantartani Tárolás problémája
Szállítási veszteség csökkenthet ő A fejlődés, kapacitásnövekedés nem megbe-
csülhető
Környezetbarátabb, biztonságosabb
Esztétikusabb (?)
Általában nagyobb hatásfok (kapcsolt
energiatermelés)
Éles verseny a dinamikusan fejlődő piacon
=> költségcsökkenés
Állami, Európai Uniós, nemzetközi támo-
gatások
Munkahelyteremtés, érték előállítás
Új kihívások az áram szolgáltatók számára
Forrás: Hayes 1982; Stróbl 2000; Zink 2000; és saját vizsgálatok alapján.
Régiók — különbségek
Mint azt fentebb már említettük, a decentralizáció kérdése els őként a fejlődő or-
szágok energiarendszereinek fejlesztése kapcsán merült fel. Napjainkra azonban a
fejlett országok váltak világels őkké az ilyen rendszerek használatában, aminek
természetesen az is az oka, hogy a szükséges modern technológiák ezen országok-
ban születnek és tökéletesednek. Széler őművek terén Dánia és az USA tekinthet ő
világhatalomnak, a napenergia hasznosításában élen jár Ausztrália, Svájc, Japán,
USA, geotermikus energiában Izland, Új-Zéland, a gázturbinás kapcsolt er őművek
terén az Európai Unió országai. A kilencvenes évek második felében ezek a tech-
nológiák elkezdtek a fejl ődő országok felé áramolni, és egyes területeken szinte
robbanásszerű növekedést értek el. A különbségek tehát csökkennek, de a decentra-
lizáció térbeli hatásait érdemes országcsoportonként megnézni.
Fejlődő és felemelked ő országok
A fejlődő országok a hatvanas—hetvenes évekt ől kezdve óriási er őfeszítéseket tet-
tek áramszolgáltatásuk kiépítése érdekében. Alapul a fejlett országok centralizált
energiarendszereit vették, és ahhoz hasonló rendszereket próbáltak meg kiépíteni
Szuppinger Péter : Decentralizáció a világ energiarendszereiben
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 173-182. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 Decentralizáció a világ ... 177
általában attól teljesen eltérő igények és feltételek között. A tervek sikeressége
viszonylagosnak tekinthet ő. Costa Rica lakosságának több mint 80%-ához eljut
ugyan a villamos energia, de államadósságának 25%-át a villamos ipar által felvett
kölcsönöknek köszönheti. Hasonló cip őben jár Brazília és Honduras is. A másik
véglet Banglades vagy Nepál, ahol a lakosság több mint 80%-a még nem élvezheti
az elektromos áram által biztosított életszínvonal-növekedést (Flavin 1988, 104-
105; Flavin—Lenssen 1994, 35).
Ezen országok esetében a cél: olyan decentralizált energiarendszerek kiépítése,
amelyek a lehet ő legnagyobb mértékben idomulnak az adott ország vagy terület
természeti és gazdasági—társadalmi teréhez egyaránt. Ez a fenntartható fejl ődés
egyik alapfeltétele is.
Íme néhány példa.
— A természeti tér a Fülöp-szigetek, Indonézia és a többi szigetcsoport esetében
logikusabbá teszi az egyes szigetek kisebb er őművekkel való ellátását, mint
egy országos hálózathoz csatlakoztatását (Flavin 1988).
— A Himalája vagy az Andok természeti terében szintén gazdaságtalan egy-egy
elszigetelt település megközelítése, pl. nagyfeszültség ű távvezetékkel. Jó példa
erre a hegyvidéki Nepál, ahol miután a Világbank 1995-ben elvetette egy ha-
talmas vízer őmű tervét, el őtérbe kerültek olyan technológiák, mint a helyi
szél- vagy napenergia telepek (Kane 1996).
— A fejlődő országok társadalmi—gazdasági terének alapvet ő jellemvonása a fa-
lusi lakosság nagy aránya. Ez alapvet ő különbség a fejlett országokhoz képest,
mivel így az utóbbiak esetében indokolható volt a centralizált rendszerek ki-
építése, az el ő bbiek esetében azonban ez teljesen elhibázott döntésnek tekint-
hető.
— A társadalmi—gazdasági tér vonatkozásában nem elhanyagolható egy-egy kisebb
település szempontjából a tartályos gázt használó rendszerek kiépítése, melyek
akár kisebb ipari üzemek megtelepülését is segíthetik.
Fejlett országok
A fejlett országok centralizált közm űvei (ezen belül energiarendszerei) a hetvenes
években szembesültek el őször azon problémákkal, amelyek a piacok részleges,
majd teljes liberalizációjára és így fokozatosan decentralizációra késztette őket
(befagyott költségek, adósságok, emelked ő árak, megtorpanó fogyasztásnövekedés,
környezetvédelmi gondok). Az els ő lépést az USA tette meg az 1978-ban született
közműszabályozási törvénnyel, melynek értelmében az ún. „fiiggetlen energiater-
melők" új, megújuló energiákon illetve kapcsolt energiatermelésen alapuló üzeme-
ket építhetnek, és szerz ődésben szabályozott feltételek szerint áramot adhatnak el a
közműveknek. A nyitás sikeres volt, Kaliforniában például új üzemek ezreit építették
a nyolcvanas években. A kedvez ő tapasztalatok és a problémák hatására Európában is
megindult a piac megnyitása (Flavin—Lenssen 1994). A folyamat betet őzése a
96/92/EK Irányelv a villamosenergia-piac libaralizálásáról. Az irányelv 2003 február-
Szuppinger Péter : Decentralizáció a világ energiarendszereiben
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 173-182. p.
178 Szuppinger Péter TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
jára 32%-os piacnyitást ír el ő a tagországoknak, ezzel szemben az uniós átlag 1999
második felében már 64%-os volt (A magyar energiapolitika... 1999).
A piacnyitás és a megújuló energiahordozók preferálása nagymértékben el ősegí-
tette a decentralizáció térnyerését Európában (3. táblázat).
3. TÁBLÁZAT
A decentralizált villamosenergia-termelés aránya (%)
(Share of the Decentralised Electrical Energy Production)
Ország Jelenlegi kapacitás Előrejelzés 2010-re
Belgium 10 20
Dánia 37 70-80
Németország 10 35-40
Hollandia 40 n.a.
EU átlag 9 18 (később 40)
Forrás: Stróbl 2000, 19.
Milyen hatásai, következményei vannak ezeknek a változásoknak?
— Nagymértékben megn őtt a magánkézben lév ő áramtermel ő kapacitások ará-
nya. Németországban, pl. a széler őművek 98%-a volt ilyen, ami ugyan csak
1,5-2%-át jelenti az egész német villamosenergia-termelésnek, de ezen arány
gyors növekedése várható. (A bioenergia-telepeknél ugyanez 86% [Szvetelszky-
Szilágyi—Paderborn 1999, 48].) Mindez komoly kihívást jelenthet az áramszol-
gáltatóknak, nem megfelel ő szabályozás esetén pedig bizonytalanságot okoz-
hat a rendszerben.
— Közvetve átalakíthatja ez a fejl ő dés a társadalmi—gazdasági teret is. A német-
országi 10 ezer lakosú Lichtenauban m űködik Európa egyik legnagyobb szél-
farmja. Ez az elmúlt években egy igen gyors gazdasági fejl ődés útján indította
el a települést. 60 millió márkát fektettek be a beruházók, ma már helyben ter-
vezik, építik és szerelik a széler őműveket, és exportálják is őket. (Az ideláto-
gató külföldiek miatt a turizmus 11 ezerre] több szállóvendéget regisztrált.) A
szélfarmon Lichtenau térsége is nyert: a befektetésekb ől 12 millió márkát gé-
pészeti, építő ipari és elektrotechnikai beszállítók nyertek el (Szvetelszky—Szi-
lágyi—Paderborn 1999).
— Érdekes következmény a Christopher Flavin és Seth Dunn által „az energia
Microsoftjai"-nak nevezett cégek felfutásának lehet ősége (4. táblázat).
4. TÁBLÁZAT
Az energia „Microsoftjai"
( „Microsofts" of the Energy)
Vállalat (ország) Technológia
Ballard (Kanada) Uzemanyagcellák
Vestas (Dánia) Szélturbinák
Trigen Energy (USA) Kogeneráció
Energy Conversion Devices (USA) Napelemek, akkumulátorok
Solectria (USA) Villamos járművek
Forrás: Flavin—Dunn 1999, 38. o. alapján.
Szuppinger Péter : Decentralizáció a világ energiarendszereiben
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 173-182. p.
TÉT XIV. évf. 2000. s 2-3 Decentralizáció a világ ... 179
— Ezzel párhuzamosan a vállalati tér egy másik változását is megfigyelhetjük. A
hagyományos energiarendszerek multinacionális vállalatai is az új technológi-
ák felé nyitnak, és jelentős tőkéket fektetnek a fejlesztésekbe. A BPAmoco a
napenergia, az Enron a szél- és napenergia, a General Electric az üzemanyag-
cellák és a mikroturbinák (Flavin—Dunn 1999), az ABB és a Siemens a
kogenerációs kombinált ciklusú gázturbinák stb. terén ért és ér el komoly
eredményeket. Ez persze egyfajta „el őre menekülésnek" is tekinthet ő, azonban
komoly nyereséggel kecsegtet, ha mással nem, hát azzal, hogy egy drasztikus
változás esetén sem szorul ki a cég a piacról.
— Az energiarendszerek még egy eleme komoly változások elé néz. Ez pedig a
szolgáltatók csoportja. Az el őnyök és hátrányok felsorolásánál egyfajta vegyes
kategóriába soroltuk a szolgáltatók el őtt álló új kihívásokat. Ennek oka az,
hogy az a szolgáltató, amelyik nem vagy nem kell ő mértékben reagál ezen
gyors változásokra, jelent ős piacvesztést szenvedhet el. (A liberalizáció mind-
ezt felerősítheti.) Szélsőséges esetben akár az is el őfordulhat, hogy egy koráb-
bi nagyfogyasztó megújuló energiát alkalmazva kiépíti saját energiatermel ő
kapacitását, és a feleslegét még át is adja az áramszolgáltatónak, akit egyre
több országban (köztük Magyarországon is) törvény kötelez a „zöld" energiák
átvételére. A szerencsés és igen nyereséges megoldás a szolgáltatók számára is
egyfajta „előre menekülés" lenne. Két egyszer ű példa:
1) A szolgáltató a fogyasztó saját épületében épít egy kis er őművet (ez egy
ház tetejére telepített napelemes rendszer is lehet), amivel egyrészt szállítá-
si és elosztási költséget takarít meg, másrészt nem veszti el fogyasztóját
(Flavin—Lenssen 1994).
2) A szolgáltatóknak a komplex szolgáltatás irányába kell elmozdulniuk.
Egyes vállalatok már a fogyasztók teljes kör ű hő-, hűtés- és áramellátásáról
írnak alá szerz ődéseket, amelyek magukban foglalnak energiatakarékossá-
gi (ablakok szigetelése, világítótestek stb.) beruházásokat is (Flavin—Dunn
1999).
A kettő kombinációjára és a decentralizációra jó példa a német RWE Energie által
1997 végén a ludwigshafeni BASF-Werkben üzembe helyezett 390 MW-os er őmű.
Ez a vegyiművek számára villamos energiát, fűtést és technológiai h őt szolgáltat.
Hasonló beruházásokat valósít meg a frankfurti Hoechst és a rüsselsheimi Opel
üzem is (Boros 1998).
Magyarország
Magyarország helyzetér ől röviden azt mondhatjuk, hogy egyel őre el vagyunk ma-
radva, de a fejlődési tendencia kedvez ő és biztató. Az Európai Unióhoz való majda-
ni csatlakozásunk nemcsak az energiapiacok részleges liberalizációját, hanem a
környezetbarát és megújuló energiák fejlesztését is ki fogja „kényszeríteni". A
kombinált ciklusú gázturbinák vonatkozásában lépést tartunk az EU-val, s őt sok
szakértő szerint már a túlzott földgázfügg őségtől kell tartanunk (Szuppinger 1999).
Szuppinger Péter : Decentralizáció a világ energiarendszereiben
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 173-182. p.
180 Szuppinger Péter TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
A megújuló energiahordozók terén azonban, amelyek a decentralizáció másik f ő
vonulatát képviselik, jelent ős lemaradás jellemzi az országot. Els ődleges energia-
felhasználásunknak csak 3,6%-a származik megújuló forrásokból, és annak is két-
harmada tűzifa. A fennmaradó egyharmad egy része vízenergia, a többi pedig csak
tizedszázalékokban mérhet ő (pl. geotermikus energia 0,3%). A szélenergia haszno-
sításánál problémát jelent, hogy nem is igazán tudjuk milyenek a hazai szélviszo-
nyok, a napenergia terén pedig annak ellenére tekinthet ő nullának a felhasználá-
sunk, hogy p1. az Alföld kimondottan gazdag ebben az energiahordozóban. Jobb a
helyzet a biomassza-hasznosítás terén, de a lehet őségekhez képest ez is minimális-
nak tekinthető (Mangel 1999).
Mindez főként akkor meglepő, ha megvizsgáljuk, hogy a hazai településrendszer
két eleménél milyen szerepe lehetne a decentralizált energiarendszereknek. Az
egyik ilyen elemnek az aprófalvak, a másiknak pedig a tanyák tekinthet ők. Az apró-
falvak esetében csak két rövid gondolat:
— Az Északi-középhegység területén tovább lehetne növelni azon törpe vízer ő-
művek számát, melyekt ől jelenleg az ÉMÁSZ Rt. veszi át az áramot. Ezek
egy-egy gazdaság vagy akár kisebb falu energiaellátását is megoldhatják. Ki-
építésükhöz érdemes megvizsgálni a régebben m űködő vízimalmok elhelyez-
kedését (Világgazdaság 1998).
— Ugyanezen a területen a gazdasági, foglalkoztatási gondok miatt is érdemes
elgondolkodni az ilyen rendszerek tervezésér ől.
Lássuk kissé részletesebben a tanyák helyzetét. A Szegedi Tudományegyetem
Társadalom- és Gazdasági Földrajzi tanszékén 2000 áprilisában kezd ődött a „Ta-
nyakutatás 2000" program. A kérd őíves felmérés a tanyákkal kapcsolatos minden
kérdésre kiterjed. Már az els ő 50 kérdőív eredményeiből levonhatók következteté-
sek a tanyák energiahelyzetére vonatkozóan.'
— Az 50 vizsgált tanya mindegyike be van kapcsolva a villamosenergia-
hálózatba. Ez azonban csak részben köszönhet ő az infrastrukturális beruházá-
soknak. Megállapítható ugyanis, hogy a tanya népességmegtartó erejének
döntő eleme az elektromos áram. Azok a tanyák tehát, amelyek „rossz helyen
voltak" (szórt elhelyezkedés), távol estek a TSZ-t ől vagy az elosztóvezetékt ől
stb. mára elnéptelenedtek. Ma már senki nem költözik ki olyan tanyára, ahol
nincs villany! A helyzet ugyanakkor egyszer űen és gazdaságosan megoldható
lenne. Abszurdumnak tekinthet ő, hogy évi 1800-2000 napsütéses órával ren-
delkező területen szinte nulla a napenergia hasznosítása. Érdemes elgondol-
kodni a szélenergia hasznosításán is. Ehhez a régebbi szélmalmok elhelyezke-
dését is érdemes megvizsgálni. 4 Ezen energiaforrások természetesen kiegészí-
tésre szorulnak, de ez ma már egy tartályos gázellátással m űködő gázmotorral
egyszerűen megoldható. Mindez már nemcsak egy háztartás, hanem az egész
gazdaság számára tud villamos energiát, h őt, használati melegvizet, főzési le-
hetőséget biztosítani.
— A földgázellátás terén már szórtabb a helyzet. Az 50 tanyából 15-nél van ve-
zetékes gáz (ezek általában közel vannak a belterület határához), 35-nél pedig
Szuppinger Péter : Decentralizáció a világ energiarendszereiben
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 173-182. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 Decentralizáció a világ ... 181
palackos gáz. A vezetékes gázzal ellátott épületek közül 13-ban fútésre is
használják a gázt (8 gázkazánnal, 5 gázkonvektorral). Megállapítható tehát,
hogy valószínűleg gázellátás nélkül sem létezik ma már sok lakott tanya. Nem
található azonban az 50 vizsgált tanya egyikén sem tartályos gáz (igaz szemé-
lyes tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy elszórtan már el őfordul
ez a megoldás is). Ez a fentebb említett el őnyök és lehetőségek miatt hátrány-
nak tekinthető.
— A legnagyobb lehet őséget azonban valószín űleg a biomassza-hasznosítás je-
lenti ezen térségnek. A biomassza-tüzelés természetesen remek lehet őség, és
ha a tűzifa használatát is figyelembe vesszük, akkor elég elterjedt is. A mez ő-
gazdasági hulladékok hasznosítása és a hatékonyabb, környezetbarátabb tüze-
lési technikák terén azonban még van mit fejl ődnünk. A hulladékhasznosítás
egyik nagy lehetősége a biogáztermelés lehet. Íme egy érdekes példa Német-
országból: egy borcheni gazda biogáztelepén 28 különböz ő hulladékot hasz-
nosít. A biogázzal áramot termel, melynek csak tizedét használja fel. A gazda
jelentős pénzt kap a hulladék átvételéért és a felesleges áramért is, a vállalko-
zás tehát feltétlenül nyereséges (Szvetelszky—Szilágyi—Paderborn 1999).
Össz egzés
A fentiekben vázolt változások egyértelm űvé teszik, hogy a világ energiarendsze-
rei jelent ős átalakulás elő tt, vagy talán már ezen átalakulás folyamatában vannak.
Tanulmányunkban igyekeztünk a figyelmet a problémákra és az esetleges megoldá-
sokra irányítani. Látható az is, hogy a vezet ő szerep ismét a fejlett országoknak
jutott, és mind a fejl ődő, mind a felemelkedő országoknak, ily módon Magyaror-
szágnak is, van mit tanulni t őlük. Hangsúlyozni kell azonban azt, hogy ezen a fo-
lyamaton mind gazdaságilag, mind a fenntartható fejl ődés szempontjából csak
nyerhet az emberiség.
Jegyzetek
CIGRÉ: Conference international des grands reseaux electriques haut tension, azaz Kiterjedt nagyfe-
szültségű villamosenergia-rendszerek nemzetközi konferenciája.
2
Az egyes technológiák ismertetése nem tartozik a jelen tanulmány anyagához.
3
A kutatás Dr. Becsei József vezetésével az FKFP 0630/1999 szám alatt „Az alföldi tanyás települések
társadalmi—gazdasági átalakulása az 1990-es években" c. program keretében folyik. A feltevések meg-
győző igazolására természetesen még a további kérd5ívek feldolgozására is szükség lesz.
4
Erre már történtek is próbálkozások. (Csatári Bálintnak, az MTA RKK ATI Igazgatójának szíves
közlése.)
Irodalom
Boros Gy.(1998) Gázturbinák összetett körfolyamatú es őművek számára. — Energiaellátás, energiatakaré-
kosság világszerte. 9.49-53. o.
F. I. (1998) Több vízimalom kellene. — Világgazdaság. november10. Melléklet. VI. o.
Flavin, C. (1988) Harmadik Világ — Folyik a villamosítás — Kilátásban egy új energiaválság. A világ
helyzete 1987/88-ban. Budapest, Árkádia Kiadó. 104-133. o.
Szuppinger Péter : Decentralizáció a világ energiarendszereiben
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 173-182. p.
182 Szuppinger Péter TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
Flavin, C.—Dunn, S. (1999) Az energiarendszer újrateremtése. A világ helyzete 1999. Budapest, Föld
Napja Kiadó. 27— 46. o.
Flavin, C.—Lenssen, N. (1994) Az energiaipar újjáalakítása. A világ helyzete 1994. Budapest, Föld Napja
Kiadó. 59-78. o.
Hayes, D. (1982) Átmenet a k őolaj utáni korszakba. Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó.
Kane, H. (1996) Út a fenntartható ipar felé. A világ helyzete 1996. Budapest, Föld Napja Alapítvány.
157-173. o.
Kőszegfalvi Gy. (1995) A települési infrastruktúra geográfiája. Pécs.
A magyar energiapolitika alapjai, az energetika üzleti modellje. (1999) http://www.gmhu/economy/
indust/epol/epol.htm.
Mangel Gy. (1999) Távoli energiák. — HVG. október 2. 47. o.
Paturi F.R. (szerk.) (1991) Technika Krónikája. Budapest, Officina Nova.
Perczel Gy. (szerk.) (1996) Magyarország társadalmi—gazdasági földrajza. Budapest, ELTE Eötvös
Kiadó.
Priddle, R. (1999) The New Millennium — New Challanges for World Energy. http://www.iea.org/pub.htm .
Stróbl A. (2000) A decentralizált villamosenergia-termelés növekv ő jelentősége. — Energiaellátás,
energiatakarékosság világszerte. 3. 17-24. o.
Szuppinger P. (1999) A földgáz szerepe a világ átalakuló energiagazdálkodásában: erőm űvek és közle-
kedés. Kézirat. (Az el ő adás elhangzott 1999. október 27-én a szegedi PhD. konferencián).
Szvetelszky Zs.—Szilágyi S.—Paderborn (1999) Szelet vetnek. — HVG. október 2. 48. o.
Zink, C. (2000) Villamosenergia-termelés „helyben" — a kis egységek jöv ője. — Energiaellátás, energia-
takarékosság világszerte. 1. 57-58. o.
DECENTRALISATION IN THE WORLD'S
ENERGY SYSTEMS
PÉTER SZUPPINGER
At the time of the industrial revolution began a process, as a result of which, in the
developed countries centralized energy systems were established (including high-capacity
power plants and power lines). A similar improvement in the developing countries during the
1960's created a sizeable part of the national debt. The probable solution, the
decentralization, because of many reasons nowadays . spreads mainly in developed countries
and the new technologies only slowly get through to the others.
The regional science must search the energy systems and the decentralization of them as a
part of a particular area' s natural and social-economic space. This paper shows some
elements of the decentralization (with particular examples) and search the spatial changes
that it causes.