Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 129-137. p.
Tér és Társadalom XIV. évf. 2000 s 2-3: 129-137
A TERÜLETI ÁRRENDSZEREK ÉS FOGYASZTÁSI
SZERKEZETEK ELTÉRÉSE ÉS A GAZDASÁGI
TEVÉKENYSÉG SZINTJÉNEK
ÖSSZEHASONLÍTHATÓSÁGA
(The Differences in Spatial Price Systems and Consumption
Structure and the Comparability of the Level of Economic
Activities)
DUSEK TAMÁS
Egy ország gazdasági teljesítményének regionális szint ű nyomon követése, vala-
mint az országok teljesítményének egymáshoz képesti alakulása a gazdaságpolitikai
döntéshozók, a közgazdászok és a széles közvélemény érdekl ődésére is számot
tarthat. Jelen tanulmány a gazdasági tevékenységek szintjének területi összehason-
lítása során fellép ő nehézségek két sajátos elemével foglalkozik. A területi árrend-
szerek (az egyes termékeknek a vizsgált területen érvényesül ő relatív árainak
összességét), valamint az egyes területek eltér ő fogyasztási szerkezetének vizsgá-
lata során a gazdaság minőségi különbségeit tárhatjuk fel. Ezek a különbségek
ugyanakkor közvetve a mennyiségi eltérésekr ől is árulkodnak. Az ilyen összeha-
sonlítások statisztikai módszertana természetesen régóta kidolgozott, de most nem a
statisztikai szempontokat kívánjuk tárgyalni, hanem els ősorban a statisztikai mód-
szereket alátámasztó gazdaságelméleti megfontolások fel ől közelítjük meg a témát.
Mielőtt a nehézségek mibenlétére rátérnénk, azt mutatjuk be, hogy milyen érte-
lemben problémamentesek a mennyiségi összehasonlítások. Két vagy több terület-
egységen végzett termelés és a rendelkezésre álló jövedelem folyó árakon történ ő
egyértelmű összehasonlításához három feltételnek kell teljesülnie:
1) Tartalmilag azonos felépítés ű a gazdasági tevékenységek számbavételi rend-
szere.
2) Nincsenek a gazdasági tevékenységekkel kapcsolatos területi lehatárolási
problémák.
3) Ugyanazt a pénzt használják.
Ez a három feltétel szükséges és egyben elégséges a folyó áras adatok összeha-
sonlításához. A harmadik feltétel egyben magában foglalja azt a követelményt,
hogy a területegységek gazdasági szerepl ői közvetlenül vagy közvetett módon kap-
csolatban álljanak egymással. Két egymástól teljesen elszigetelt gazdaságot csak
naturális mutatók alapján lehetne összehasonlítani. Gyakorlatilag a második és a
harmadik feltétel komplementer viszonyban van egymással, vagyis országos egysé-
geknél kisebb területeknél nincsen pénzügyi probléma, de nagyok a lehatárolási
nehézségek, országok között pedig a lehatárolási probléma elhanyagolható mérték ű,
a pénzügyi viszont nem.
Dusek Tamás: A területi árrendszerek és fogyasztási szerkezetek eltérése
és a gazdasági tevékenység szintjének összehasonlíthatósága.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 129–137. p.
130 Dusek Tamás TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
Az előző három feltétel teljesülése esetén a mérés elméletileg rendkívül egyszer ű-
en történik. Az egyes területek gazdálkodói (GDP) illetve lakosai (GNI) által reali-
zált pénzjövedelmeket kell egymással összeadni. Az egyes termékek területileg
eltérő relatív árarányai nem zavarják az összehasonlítást, mivel az áruk pénzben
kifejezett csereértékének változásai a szubjektív értékelmélet szerint együtt járnak a
jószágok értékváltozásával (Hayek 1995; Mises 1980). Az sem zavar minket, hogy
az árrendszer a szabályozás következtében ismeretlen mértékben tér el a szabályo-
zás nélküli állapothoz képest. A szabályozás indítékai gyakran gazdaságon kívüliek,
vélt vagy valós társadalmi igény fejeződik ki bennük. Azért nem szükséges jelen
esetben ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert a fogyasztót szuverénnek tételezzük fel,
aki képes mérlegelni a választási lehet őségei között, a fogyasztói árakat veszi fi-
gyelembe és nem egyéb képzetes cserearányokat, a társadalmi igazságosságról sz őtt
magasztos és egyben zavaros célokat pedig tetszés szerint beépítheti a döntéshoza-
tali indokai közé.
Az eddig leírtakból kiderül, hogy valójában a folyóáras összehasonlítások elméle-
tileg problémamentesen végezhet ők el. Országon belüli területi összehasonlítások-
nál többnyire folyóáras adatokat használnak a statisztikai hivatalok és a kutatók,
nemzetközi összehasonlításoknál viszont három további módszer is ismert, melyek
a statisztikai adatok elérhet ősége esetén használhatók lennének regionális (országon
belüli) összehasonlításoknál is. Összesen tehát a következ ő négy módszer létezik:
1) A nemzeti (regionális) mutatók átszámítása közös pénzegységre a hivatalos
árfolyam valamilyen átlagával. Közös pénz használata esetén vagy országon
belül az árfolyam 1:1-hez lesz.
2) A nemzeti (regionális) mutatók átszámítása közös pénzegységre képzetes ár-
folyamon („vásárlóerő-paritáson"). Közös pénz használata esetén, vagy orszá-
gon belül az árfolyam csak akkor lesz 1:1-hez, ha a kiválasztott termékekért
fizetendő pénzmennyiség a két területegység esetén egyenl ő .
3) A nemzeti (regionális) mutatók alkotórészeinek azonos árrendszerrel való át-
árazása. Ez lehet a bázisterület árrendszere vagy képzetes árrendszer. A válto-
zatlan áras értékindexek használatának mind a területi, mind az id őbeli in-
dexek számításánál két indoka van. Az els ő indok szerint az országok (régiók)
eltérő árszínvonala, illetve két id őpont eltérő relatív árai követelik meg a vál-
tozatlan áras számításokat'. Ebben az esetben a térbeliség illetve id őbeliség
bekapcsolásából adódó problémákat paradox módon a térbeliség illetve id ő-
beliség kikapcsolásával oldjuk meg. A második indok már komolyabb: az ár-
folyamok hektikus mozgása a térbeliség esetén és a nem árualapú pénz
mennyiségének korlátlan növelhet ősége, vagyis az infláció lehet ősége az idő
esetén. Az árfolyamváltozás problémája (sok egyéb pénzügyi probléma mel-
lett) automatikusan megsz űnik közös pénz használata esetén.
4) Fizikai indikátorok alapján következtetés a gazdasági tevékenység szintjére.
A módszerek sorrendje megegyezik gazdaságelméleti alátámasztottságuk sor-
rendjével. Különösen a második és a harmadik módszer között létezik egy er ős
Dusek Tamás: A területi árrendszerek és fogyasztási szerkezetek eltérése
és a gazdasági tevékenység szintjének összehasonlíthatósága.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 129–137. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 A területi árrendszerek és ... 131
választóvonal, mert az els ő kettő módszert igazolja a különféle gazdasági javak
termelését és fogyasztását a határköltségek és határhasznok összevetésére alapító
gazdasági kalkuláció (Bacon—Beckerman 1966).
Az ENSZ által 1968 óta végzett összehasonlítások a szubjektív értékelmélettel
teljesen összeegyeztethetetlen harmadik módszer szerint készülnek 2. Ez az eljárás
eltekint attól, hogy a jószágok szükségletkielégítési képességének egyetlen objektív
mérőszáma a piacon kialakult ár (Hayek 1976), és hogy teljesen természetes és az
eltérő helyi termelési és fogyasztási feltételek és szokások miatt szükséges is az
egyes termékek területileg és id őbelileg különböző relatív árainak létezése.
Az eddig elmondottak összefoglalásaként megállapítható, hogy két terület gazda-
sági tevékenysége színvonalának összehasonlítása közös pénz használata esetén
ellentmondásmentesen valósítható meg, amennyiben a csereértékek összességét
szeretnénk megtudni, vagyis az egyes módszer segítségével. Nem közös pénz hasz-
nálatakor a pénzek cserearányainak megállapítása nem állapítható meg egzakt mó-
don. Az összes többi módszer használatánál szembetaláljuk magunkat azzal az
általános problémával, hogy a min őségileg különböző objektumok mennyiségi
összehasonlíthatósága bizonyos korlátokba ütközik 3.
Most térünk rá azokra a nehézségekre, amelyek sz űkebb értelemben tartoznak a
címben felvetett kérdéshez. A hátralev ő részben azt vizsgáljuk meg, hogy az egyes
területi árrendszerek és a fogyasztási szerkezetek mennyiben térnek el egymástól.
Ha lehet kvantifikálni az eltérések mértékét, akkor a területegységek gazdasága
közötti min őségi különbségekre kapunk egy számot. Ezzel a számmal egyrészt
mérni tudjuk, hogy a területegységek kettes és hármas módszerrel történ ő összeha-
sonlítása során mekkora a súlyok és az árak megválasztásának az eredményre gya-
korolt hatása. Másrészt ett ől függetlenül is értékes információt kapunk a területegy-
ségek gazdasági távolságáról. Minél nagyobb a különbség két terület között, annál
nehezebben lehet az életszínvonalukat egymással összehasonlítani.
A folyó áras adatok bár megmutatják a termelés és jövedelem területi eltéréseit, az
életszínvonalra legfeljebb csak utalnak, mert az emberek számára mindig a helyi
árarányok a relevánsak életszínvonaluk szempontjából. Vagyis ha egy kecskeméti
asztalos jövedelme csak tizedakkora, mint passaui kollégájáé, és emellett
tizedakkora lakhatási költségekkel, ötödakkora élelmiszerárakkal és hasonló fo-
gyasztási cikk árakkal kell számolnia, akkor életszínvonaláról annyit állapíthatunk
meg biztosan, hogy az nem tizedakkora lesz passaui kollégájánál.
Kettő gyakorlati példán keresztül világítjuk meg ezeknek a vizsgálatoknak a
hasznát. Képzeljük el a következ ő országláncolatokat: Izland—Norvégiánia—Hol-
landia—Ausztria—Olaszország—Görögország—Ciprus—Egyiptom—Szudán—Kenya, vala-
mint Svájc—Ausztria—Magyarország—Románia—Moldova 4. Az első esetben a közvet-
lenül egymás mellett álló országokról az az intuitív megérzésünk lehet, hogy a
köztük lévő földrajzi eltérések nem gátolják az összehasonlítást, a távolság növeke-
désével azonban egyre kevésbé érezzük hasonlónak a természetföldrajzi adottságo-
kat. Országon belül is találkozunk rendkívül nagy földrajzi különbségekkel, például
Dusek Tamás: A területi árrendszerek és fogyasztási szerkezetek eltérése
és a gazdasági tevékenység szintjének összehasonlíthatósága.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 129–137. p.
132 Dusek Tamás TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
Chilében az Atacama-sivatagtól az Andokon át a T űzföldig meglehet ősen eltérő
éghajlati viszonyok uralkodnak. A második sorozatnál a földrajzi szomszédság és a
kicsi területi kiterjedés ellenére a közvetlen szomszédokról is érezhetjük úgy, hogy
nehezen összehasonlíthatók. Kérdés, hogy intuíciónkat mennyire tudjuk egzakt
módon alátámasztani.
Az alapproblémát a következ őkben lehet vázolni. A gazdaságban százezres nagy-
ságrendű fogyasztási cikk és szolgáltatás cserél gazdát milliárdnyi csereaktus segít-
ségével. Ezeknek az aktusoknak a nyilvántartása fizikailag lehetetlen. Szükséges
kiválasztani egyes termékeket és szolgáltatásokat és ezeknek néhány csereaktusát
ahhoz, hogy egyáltalán az árrendszerr ől és a termékszerkezetr ől számszerűen tud-
junk mondani valamit. A valóság ezen leegyszer űsítési folyamatának öt lépcs őjét
lehet elkülöníteni:
1) A reprezentatív termékek kiválasztása.
2) A technikailag azonos termékek beazonosítása.
3) A termék megfigyelési pontok kiválasztása.
4) A termék megfigyelési időpontok kiválasztása, az id őbeli árváltozások kezelése.
5) Az átlagszámítás módszere.
A termék reprezentativitása azt jelenti, hogy a kiválasztott termék nemcsak önma-
gát képviseli, hanem egy árucsoportot. Gondot jelent, hogy ami az egyik területen
reprezentatív terméknek min ősülhet a fogyasztási szerkezetben betöltött szerepe
alapján, az a másikban esetleg el ő sem fordul.
A technikailag azonos termékek beazonosításának módja már érdekesebb problé-
ma, mind régión belül, mind régiók között. Ez a lépés a valóságban dönt ő jelentő-
ségű, ugyanakkor az elemzéshez mégis szükséges leegyszer űsítése, hiszen szigorú-
an szólva csak akkor tekinthet ő két technológiai értelemben azonos termék gazda-
sági értelemben is azonosnak, hogyha a tér ugyanazon pontján, ugyanabban az
időpontban vált a csere révén fogyasztási cikké, mert a jószágok térpozíciója hatás-
sal van csereértékükre (Mises 1980). Ehhez az elméleti megkötéshez járulnak azok
a gyakorlati jellegű nehézségek, mint a min őségi, méretbeli, csomagolási, fizetési
kedvezménybeli, kiegészít ő szolgáltatásbeli és egyéb különbségek, melyeket mind
kezelni szükséges.
A megfigyelési pontok kiválasztási módja szintén érzékenyen befolyásolhatja az
eredményeket. A település-hierarchia mentén és a boltok típusai szerint is jelent ős
árkülönbségeket tapasztalhatunk.
Ezzel rátérnénk a megfigyelési id őpontok kérdésére. A termékek id őbeli árválto-
zásának az okai között elméletileg különbséget tehetünk:
— ciklikus és nem ciklikus árváltozások, valamint
— termék oldalról illetve pénz oldalról bekövetkezett árváltozások között.
A ciklikus árváltozások alapvet ően lehetnek napi, heti, havi és éves
rendszerességűek. Az ennél hosszabb ciklikusnak mondható változások jelen elem-
zés keretei közül kicsúsznak. Különös a jelent őségük az éves ciklusoknak a mez ő-
gazdasági termények és szezonális árucikkek árváltozásaiban. Az egy év alatt
Dusek Tamás: A területi árrendszerek és fogyasztási szerkezetek eltérése
és a gazdasági tevékenység szintjének összehasonlíthatósága.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 129–137. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 A területi árrendszerek és ... 133
egyenletesen elfogyasztott paradicsom értéke különbözni fog a néhány hónap alatt
elfogyasztott ugyanakkora mennyiségt ől. Akár néhány termék ciklikus árváltozása
is befolyást gyakorol az összes többi termék relatív árára.
A termék oldalról indult árváltozást a termék relatív sz űkösségének a változása
okozza. Ez lehet szezonális eredet ű is, de ennél fontosabbak az egyedi események
következtében fellép ő változások, mint például egyes bányakincsek természeti okok
vagy versenykorlátozás miatt fokozódó relatív sz űkössége, mint az történt például
az olajárrobbanás során. Ennek ellenkez ője is elképzelhető új lelőhelyek feltárásá-
val, új termelési eljárások kifejlesztésével.
Ezek a ciklikus és egyedi árváltozások az egyes területi árrendszerekben nem fel-
tétlenül azonos id őpontokban játszódnak le. A különböz ő időszakok területi átlag-
árai így lényegesen különbözhetnek egymástól. Az áruk id ődimenziója olykor elha-
nyagolható, olykor viszont lényeges szerepet játszik a területközi cserearányok
alakulásában. Nyilvánvalóan ennek jelent ősége a vizsgálandó időszakaszra jutó
árváltozások nagyságától függ.
Végül az átlagárak kiszámítása következik, amivel kicsit részletesebben foglalko-
zunk. Az összehasonlítások végzéséhez egyetlen áradatra van szükség, vagyis a
kijelölt területi aggregációs szinten belüli árkülönbségekt ől el kell tekinteni. Ezzel
külsőleg homogén egységek jönnek létre.
Induljunk ki az I. táblázatban látható számadatokból. A területegység két régióra
oszlik, amelyen belül árkülönbségek csupán az árusítás helye szerint léteznek. Az
1. régióban fogyasztják a termék 80%-át, a másikban a maradék 20%-ot.
1. TÁBLÁZAT
Egy termék ára és fogyasztott mennyisége két régióban elárusítóhelyek szerint
(Price and Consumed Quantity of a Given Product in Two Regions at the Place of Sale)
1. régió 2. régió
ár súly (%) ár súly (%)
Városi bolt 100 40 110 10
Városi diszkont 80 30 80 10
Városi piac 60 10 70 30
Utcai árus 50 10 60 20
Falusi piac 40 10 35 30
Forrás: Saját számítás a Handbook of the international comparison programme (1992) alapján.
A két régióra és a teljes területre többféle átlagárat számolhatunk ki. A 2. táblá-
zatban néhány lehetőség szerint elvégzett számítás eredményét mutatjuk be. Bár
ennél a 16 féle módszernél jóval több létezik (hiszen helyzeti középértékeket is
lehet számolni), de ha csupán kétféle módszer létezne, az is elég lenne a nem egy-
értelmű eredményhez.
Dusek Tamás: A területi árrendszerek és fogyasztási szerkezetek eltérése
és a gazdasági tevékenység szintjének összehasonlíthatósága.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 129–137. p.
134 Dusek Tamás TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
2. TÁBLÁZAT
Egy termék átlagára különféle számítások szerint
(Average Price of a Given Product by Different Calculations)
átlagárak
országos számtani országos mértani
1. régió 2. régió
súlyozatlan súlyozott súlyozatlan súlyozott
számtani súlyozatlan 66,0 71,0 68,5 67,0 68,5 67,0
súlyozott 79,0 62,5 70,8 75,7 70,3 75,4
mértani súlyozatlan 62,6 66,4 64,5 63,4 64,5 63,3
súlyozott 75,7 58,5 67,1 72,2 66,5 71,9
Forrás: Saját számítás.
A gyakorlatban ráadásul nem rendelkezünk a számpéldához hasonlóan teljes kör ű
adatokkal. A súlyokat csak becsülni lehet, mivel az ország néhány pontján, és akkor
is csak időszakosan folyik a megfigyelés.
Miután a fenti lépéseken túljutottunk, a 3. táblázathoz hasonló listával fogunk
rendelkezni. A tárgyalandó mutatók értékeit ezen példa alapján számoljuk ki és
mutatjuk be.
3. TÁBLÁZAT
Az egyes termékek fogyasztási szerkezetben betöltött súlya és ára
(The Share of Different Products in the Consumption Structure and Their Prices)
A termékbő l fogyasztott mennyiség % A termék ára
Termék jele
A terület B terület C terület A terület B terület C terület
1 25 22 25 100 2 20
2 15 20 15 140 2 20
3 15 20 16 150 2 18
4 20 20 0 30 2 —
5 5 10 0 50 3 —
6 15 0 20 200 — 25
7 5 5 0 300 4 —
8 0 0 24 — — 20
9 0 3 0 — 8 —
Forrás: Saját számítás.
Az egyes területek alatt tetszés szerinti területi egységeket érthetünk, az egyik
véglet a városrész, a másik az országok egy csoportja. Az országos szintnek gya-
korlati szempontból van csupán kitüntetett jelent ősége, mivel az adatok hozzáfér-
hetősége a statisztikai adatgyűjtés rendszere miatt többnyire országos szint ű. Ennél
Dusek Tamás: A területi árrendszerek és fogyasztási szerkezetek eltérése
és a gazdasági tevékenység szintjének összehasonlíthatósága.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 129–137. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 A területi árrendszerek és ... 135
kisebb területi egységre általában külön felmérést kellene végezni, mivel nincsenek
vagy nem elégséges mennyiség űek a statisztikai adatok.
Az alább ismertetend ő mutatók nem speciálisan a termékszerkezeti és árkülönb-
ségek számszerű jellemzésére lettek megalkotva, hanem más területekr ől is ismer-
tek. Egy részük csak a termékszerkezetbeli különbségeknél használható. Az els ő és
legegyszerűbb mutatót az amerikai Mudgett professzor javasolta (Drechsler 1966)
az összehasonlíthatóság fokának mérésére:
NA + NB - 2NAB
NA + NB
ahol
NA az A területegység fogyasztási szerkezetében el őforduló termékek száma,
NB a B területegység fogyasztási szerkezetében el őforduló termékek száma,
NAB mindkét területegység fogyasztási szerkezetében el őforduló termékek száma.
Teljes egynemű ség esetén a mutató értéke 0, teljes különböz őségnél 100%. A
mutató előnye az egyszerűsége, az adatok könnyű elérhetősége. Hátránya, hogy az
egyes termékeket nem különbözteti meg eltér ő súlyuk szerint.
A 2. táblázat adatai alapján A és B között értéke 14%, A és C között 43%, és B és
C között is 43%, vagyis legközelebb A és B fogyasztási szerkezete áll egymáshoz.
A területi egyenl ő tlenségek mérésénél gyakran használt mutatószám a Hoover-
index, ezt most mi is felhasználhatjuk céljainkhoz:
A —B
H= "
2
ahol ebben az esetben
A ; az egyes fogyasztási cikkek részesedése az összes fogyasztásból A területegységen,
Bi az egyes fogyasztási cikkek részesedése az összes fogyasztásból B területegységen.
Vagyis az eredeti Hoover-indexhez képest itt a területek szerepét az árucikkek ve-
szik át, a két összehasonlítandó jellemzőt pedig a két területegységgel cseréltük fel.
Mudgett professzor javasolta mutatót ez alapján nevezhetnénk súlyozatlan módosí-
tott Hoover-indexnek. Az index értéke teljesen azonos fogyasztási cikk szerinti
összetétel esetén éri el minimális 0 értékét, a teljes különböz őséget jelentő maximá-
lis 100%-ot pedig akkor, ha egyetlen azonos terméket sem fogyasztanak a két or-
szágban. A 2. táblázat alapján A és B között a legkisebb a különbség (18%), A és C
között közepes (30%), B és C között pedig a legnagyobb (47%).
A további mutatókat egyedi termékekre bontott szerkezeti elemzésre csak akkor
lehet felhasználni, ha mindegyik termék szerepel mindkét ország fogyasztásában,
mert különben 0 érték kerül a nevez őbe és értelmezhetetlenné válik. Ezért gyakor-
latilag ezeket inkább csak termékcsoportoknál lehet használni.
Dusek Tamás: A területi árrendszerek és fogyasztási szerkezetek eltérése
és a gazdasági tevékenység szintjének összehasonlíthatósága.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 129–137. p.
136 Dusek Tamás TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
A szóródási együtthatót a fogyasztási szerkezetek és az árarányok különbségének
a jellemzésére is használhatjuk:
V a termékmennyiségek hányadosainak relatív szórása
q1
qo
V PI a termékárak hányadosainak relatív szórása
Po
Értékük minél nagyobb, annál jobban különböznek egymástól a területegységek a
két jellemző szerint.
Végül az utolsó mutató a különféle bázissal számolt indexek közötti eltérés révén
ad tájékoztatást a területek összehasonlíthatóságának mértékér ől:
qlPi lqiPo
31 I (loPo 9o1
Ennek a mutatónak az az el őnye, hogy egyszerre jelenik meg benne a fogyasztási
szerkezet és az árszerkezet eltérése. A Bortkiewitz által feltárt összefüggés szerint
(Drechsler 1966) a mutató nagysága egyenl ő lesz a következ ő kifejezéssel:
/
1+ [ V Pl *V qi * r P1 91
vpo vq0 \ p„ q,
aho r p, q, a termékárak hányadosai és a termékmennyiségek hányadosai kö-
( Po qo
zötti korreláció mértéke.
Mindegyik mutató hasznos információkat szolgáltat arról, hogy két területegység
közötti mennyiségi és értékadatok összehasonlításának mekkora a realitási foka. A
végpontokat leszámítva egyik mutatónak sincs olyan határvonala, ami alatt már
egyáltalán ne lehetne összehasonlítani a területeket. Inkább két összehasonlítást
tudunk segítségükkel egymáshoz viszonyítani. Ha például azt kapjuk, hogy Izland
és Ciprus fogyasztási szerkezete között a Hoover-index értéke 70%, Ausztria és
Moldova között pedig 60%, akkor ez utóbbi két országot még nagyobb megbízható-
sággal lehet összehasonlítani, mint az els ő kettőt.
Jegyzetek
Részletesebb leírást tartalmaz például Ehrlich Éva: Országok versenye 1937-1986 c. könyve.
Az eljárás leírását lásd Handbook of the international comparison programme c. miben.
3
Jánossy könyvében (A gazdasági fejlettség mérhe6sége és új mérési módszere) részletesen foglalkozik
a minőségileg különböző objektumok mennyiségi összehasonlíthatóságának kérdésével.
4 Lásd még Drechsler László: Értékbeni mutatószámok nemzetközi összehasonlításának módszertana c.
művét.
Dusek Tamás: A területi árrendszerek és fogyasztási szerkezetek eltérése
és a gazdasági tevékenység szintjének összehasonlíthatósága.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 129–137. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s2 3- A területi árrendszerek és ... 137
Irodalom
A GDP (bruttó hazai termék) nemzetközi összehasonlítása 1993. (1996) Budapest, KSH.
Bacon, R.—Beckerman, W. (1966) International Comparisons of income levels: a suggested new
measure. — The Economic Journal 3. 519-536. o.
Drechsler L. (1966) Értékbeni mutatószámok nemzetközi összehasonlításának módszertana. Budapest,
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Ehrlich É. (1991) Országok versenye 1937-1986. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Gilbert, M. (1958) Comparative national products and price levels. Párizs, OECD.
Handbook of the international comparison programme. (1992) New York, United Nations.
Hayek, F.A. von (1976) Preise und Produktion. Wien.
Hayek, F.A. von (1995) Intertemporális áregyensúly és a pénzérték ingadozásai. Piac és szabadság.
Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Jánossy F. (1963) A gazdasági fejlettség mérhet ősége és új mérési módszere. Budapest, Közgazdasági és
Jogi Könyvkiadó.
Kurabayashi, Y.—Sakuma, I. (1990) Studies in international comparisons of real product and prices.
Tokyo, Kinokuniya Company Ltd.
Mises, L. von (1980) The theory of money and credit. Indianapolis, Liberty Classics.
THE DIFFERENCES IN SPATIAL PRICE SYSTEMS AND
CONSUMPTION STRUCTURE AND THE COMPARABILITY
OF THE LEVEL OF ECONOMIC ACTIVITIES
TAMÁS DUSEK
Interregional comparison of the economic performance is very interesting for the econo-
mists, the decision-makers and also for the public. This study deals with two special elements
of comparison which usually cause many problems. The first one is the examination of spa-
tial price systems (relative prices of individual products in a given region). And the second is
the research of the qualitative differences between the consumption structures of individual
regions. Statistical methodology of comparisons has been elaborated on for a long time so we
won't like to deal with the different statistical viewpoints, rather approach the theme from the
economic theoretical considerations which support these methods.