Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 53-62. p.
Tér és Társadalom XIV. évf. 2000 s 2-3: 53-62
VÁLLALKOZÁSOK INNOVÁCIÓS
TEVÉKENYSÉGE A KÖZÉP-DUNÁNTÚLON
(Innovation Activities of Firms in the Central Transdanubian
Region)
DŐRY TIBOR
Bevezetés
A Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megye alkotta Közép-dunántúli régió
Budapest és agglomerációját követ ően az utóbbi három évben az egyik legdinami-
kusabban növekv ő magyar régió (Rechnitzer 2000). A gazdaság vitalitásával (er ő-
teljesen növekvő kibocsátás, növekv ő termelékenység, magas szintű beruházások,
alacsony munkanélküliség) nincs összhangban a régió innovációs teljesítménye és
tudományos—technikai potenciálja (Dőry 1999). Mindez a jövőben veszélyeztetheti
a fenntartható fejl ődést, hiszen a növekv ő bérek hatására a térségben letelepedett
multinacionális vállalatok tevékenységüket tovább telepíthetik még olcsóbb bér ű
országokba. E hipotézis tükrében elgondolkodtató, hogy a Közép-dunántúli régió-
ban a kutatás—fejlesztési (K+F) ráfordítások bruttó hazai terméken (GDP) belüli
aránya még az Európai Uniós összehasonlításban is alacsonynak számító hazai
átlagot sem éri el. Magyarországon jelenleg ezen kiadások részesedése a GDP-b ől
0,8-0,9% közötti értékre tehet ő, ami a kormány tervei szerint 2002-re 1,5%-re nö-
velhető. A Közép-dunántúli régióban a K+F ráfordítások regionális GDP-hez
viszonyított mértéke nem több 0,3-0,4%-nál. Ami ennél még több gondot jelent,
hogy ezen értéken belül is rendkívül kis hányadot (kb. 30-40%-ot) tesz ki az ipari
ráfordítások aránya. A kutatók—fejleszt ők aránya az alkalmazottak között szintén
rendkívül alacsony (0,4%), a statisztikák szerint létszámuk csupán 880 f őre tehető.
Ebben az alaphelyzetben fogalmazódott meg a régióban az innovációs és fejlesz-
tési kapacitások és teljesítmények fokozásának, illetve aktivizálásának kényszere. A
regionalizációt még csak most tanuló magyar térségek számára új esélyt jelenthet a
gazdaság tudás-alapú fejl ődéséhez az Európai Unió régióiban már 1994 óta készül ő
RTP, RIS/RITTS stratégiák módszertanának elsajátítása, a stratégiákban megfo-
galmazott programok megvalósítása (Dőry—Rechnitzer 1999).
A Közép-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács által finanszírozott "Regionális
innovációs stratégia kidolgozása a Közép-Dunántúl számára" projekt célkitűzései-
vel összhangban történt meg a régióhoz tartozó három megye (Fejér, Komárom-
Esztergom és Veszprém) vállalkozásai körében 1999 decemberében a gazdasági
szervezetek innovációs tevékenységét áttekinteni hivatott felmérés. A vállalati
megkérdezés lebonyolítását, a kérd őívek kiküldését a megyei kereskedelmi és ipar-
kamarák végezték. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által indított és 1998 óta
féléves rendszerességgel végzett konjunktúra felméréshez kapcsolódva, postai úton
Dőry Tibor:
Vállalkozások innovációs tevékenysége a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 53–62. p.
54 Dőry Tibor TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
lebonyolított megkérdezés vállalati mintáját a megyei kereskedelmi és iparkamarák
szolgáltatták.
Az innovációs felmérés legfontosabb célkitűzése az volt, hogy a regionális inno-
vációs stratégia megalapozásához átfogó kép álljon rendelkezésre a Közép-
Dunántúl vállalkozásainak innovációs tevékenységér ől. A kutatás tehát általános
innovációs helyzetelemzést, nem pedig a kifejezetten innovatívnak tekinthet ő gaz-
dasági szervezetek felmérését célozta meg. Lényeges ezt el őre bocsátani, hiszen így
válik érthetővé a következ őkben bemutatott elemzés.
Meg kell vallani azt is, hogy régió szinten a kérdőívet kitölt ő 218 vállalkozás által
szolgáltatott adatokat bizonyos fenntartásokkal kell kezelni, hiszen ezen minta a
régió vállalkozásainak (beleértve a társas és az egyéni vállalkozásokat is) alig 0,1%-át
alkotja. A foglalkoztatottak számát tekintve már kedvez őbb kép rajzolódik elénk. A
választ adó vállalkozások összességében 41 252 f őt alkalmaztak 1999 végén, ami a
régió foglalkoztatotti létszámának 17,6%-át jelenti (1. táblázat).
1. TÁBLÁZAT
A minta és a régió jellemz ői
(Characteristics of the Sample and the Region)
Fejér megye Komárom-E. Veszprém Közép-
JELLEMZŐK
megye megye dunántúli
régió
Vállalkozások száma* 28 379 22 641 26 781 77 801
Kiküldött kérdőívek száma 294 350 56 700
Beérkezett válaszok száma, 101 104 13 218
a minta
Visszaérkezési arány 34,4% 29,7% 23,2% 31,1%
Foglalkoztatottak száma** 94 015 65 190 75 737 234 942
Foglalk. száma a mintában 20 155 15 231 5 866 41 252
* Működő társas és egyéni vállalkozások összesen.
** A Közép-Dunántúlon működő gazdasági szervezeteknél alkalmazásban állók létszáma.
Forrás: Megyei statisztikai évkönyvek 1998; kérd őívek 1999.
A mintával, azaz a tényleges válaszadókkal kapcsolatosan annyit kell még megje-
gyezni, hogy 24,9%-uk mikrovállalkozás, 35,1%-uk kisvállalkozás, 25,8%-uk kö-
zepes vállalkozás, illetve 14,2%-uk nagyvállalat volt. Tulajdonosi összetételét te-
kintve a hazai cégek a dominánsak (62,6%), az 50%-nál nagyobb tulajdoni hányad-
dal rendelkez ő k aránya 24,5%-ra, míg az ennél kisebb részben külföldi kézen lév ő
válaszadók súlya 12,9%-ra adódott.
Innováció és a vállalkozások, a vállalkozások innovativitása
A felmérésnél legkritikusabbnak azt tartottuk, hogy választ kaphassunk arra a
kérdésre, vajon a vállalkozások hány százaléka tekinthet ő innovatívnak, és miben
nyilvánul meg ezen tevékenységük. Nemzetközi felmérések tapasztalatai alapján
Dőry Tibor:
Vállalkozások innovációs tevékenysége a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 53–62. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 Vállalkozások innovációs ... 55
négy alkérdésben kérdeztünk az innováció formájára, mégpedig úgy, hogy a válasz-
adónak meg kellett adni, hogy vállalkozása az utóbbi 3 évben kifejlesztett-e vala-
milyen új terméket/szolgáltatást, termelési eljárást, vagy korábbi termékei-
nek/szolgáltatásainak, termelési eljárásának továbbfejlesztett változatát. Els ő ráné-
zésre meglep őnek tűnhet, hogy átlagosan a válaszadók csupán 22,7%-a fejlesztett
ki új terméket/szolgáltatást az elmúlt 3 évben. Az új eljárásoknál ez az arány ki-
sebb, alig haladja meg a 10%-ot (13,2%).
Jobb a helyzet a továbbfejlesztett termékeknél/szolgáltatásoknál (42,3%) illetve az
eljárásoknál is (28,4%). Tekintetbe kell venni azt is, hogy a négy összefügg ő kér-
dést a kérdőívet visszaküldők mintegy harmada (77-en) üresen hagyta, feltételezé-
sünk szerint pozitív válasz hiányában. Ennek tükrében sajnos kedvez őtlenebb a kép,
és arról árulkodik, hogy a régió vállalkozásai bizony passzívnak tekinthet ők az
újdonságok el őállításában (1. ábra). Ennek azonban több oka is lehet, melyek vizs-
gálata túlmutat a felmérésb ől levonható következtetéseken. Más hazai felmérések is
megerősítették ugyanis azt, hogy a magyar vállalkozások többségének sem anyagi,
sem személyi vagy technikai háttere nem megfelel ő az újításhoz, innovációk beve-
zetéséhez (Chikán 1997; OMFB 1999; Tamás 1995).
1. ÁBRA
Az innováció aránya
(Share of innovations)
korábbi
termék/szolgáltatás
továbbfejlesztése
korábbi eljárás
továbbfejlesztése
új eljárás, folyamat
igen
El nem
új termék/szolgáltatás
0% 20% 40% 60% 80% 100%
Forrás: Kérdőívek 1999.
Alaposabb vizsgálatnak vetettük alá annak megítélését, tipizálhatók-e a fenti ér-
telemben innovatívnak tekintett vállalkozások. Figyelemre méltó, hogy a vállalat-
méret alapján nem mutatkozott jelent ősebb eltérés az egyes kategóriák között. A
Dőry Tibor:
Vállalkozások innovációs tevékenysége a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 53–62. p.
56 Dőry Tibor TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
várakozásokkal némiképp ellenkez ően az új terméket/szolgáltatást kifejleszt ők
között arányukhoz képest kisebb mértékben szerepeltek mikro- és kisvállalkozások
(13,7% ill. 11,1%), a nagyvállalatok 17,2%-a viszont innovatívnak min ősült.
Érdekes módon a külföldi tulajdonosi háttér sem sarkall egyértelm űen innováció-
ra, vélhetően a bérmunka dominanciája, a fejlesztésigényes tevékenységek hiánya
miatt. A külpiaci orientáció, az export aránya viszont már beszédesebb jellemz ő . A
meghatározó export tevékenységet folytató — árbevételük 50%-ánál magasabb há-
nyadát exportból realizáló — cégek 22,2%-a min ősült a fenti értelemben innovatív-
nak. Figyelemfelkelt ő azonban, hogy a kizárólagosan hazai piacra termelőknek alig
7%-a fejlesztett ki valamifajta újdonságot, az általuk megvalósított innovációk
száma kívánnivalókat hagy maga után.
Az innovációs potenciál értékelése
Az innovációs teljesítmény meghatározását követ ően arra voltunk kíváncsiak,
hogy miként értékelik a vállalkozások saját innovációs potenciáljukat. A válasz-
adók 1-10-ig terjed ő skálán jelölhették be a rájuk leginkább jellemz ő értéket. Az l-
es nagyon gyenge, az 5-ös átlagos, végül a 10-es kimagasló innovációs szintet ta-
kart. Meglehet ősen nagy önmérsékletre utal, hogy az innovációs potenciált átlago-
san 4,54 pontra minősítette a 161 válaszadó. Legtöbben ötösre, azaz átlagosra érté-
kelték önmagukat. Jelent ős önkritikának tudható be egyúttal az is, hogy 28-an na-
gyon gyengének (1-es) tekintik innovációs képességeiket. Figyelemfelkelt ő azon-
ban, hogy szerepeltek a kérdést megválaszolók között olyanok is (1-2 vállalkozás),
akik 9-es illetve 10-es pontszámot adtak önmaguknak.
Vállalatméret szerint kereken egy pontnyi különbség adódott a mikro- és a nagy-
vállalatok között (4,03 ill. 5,04), ez utóbbiak javára. Ebb ől arra lehet következtetni,
hogy a nagyok önbizalma, innovációs képességükbe vetett hite, de talán még elkö-
telezettsége is meghaladja a mikrovállalkozások esetén megfigyelhet ő mértéket.
Sem a különböző tulajdonosi háttér, sem az eltér ő export-hányad kategóriák alapján
nem tudtunk jelentősebb eltéréseket feltárni az egyes vállalkozások között. Minda-
zonáltal meg kell állapítani, hogy a legmagasabb átlagos pontszámot a termékeiket
meghatározóan exportáló, külföldi tulajdonú nagyvállalatok adták önmaguknak.
Innovációs teljesítmény
A válaszadók információi szerint az elmúlt 3 évben bevezetett innovációkból
származó bevételek aránya a vállalkozás összes bevételén belül minden vállalati
kategóriában 50% alatti értéket képvisel. Be kell azonban ismerni, hogy az átlag-
számítás miatt elmosódnak a különbségek az egyes vállalati teljesítmények között.
Ennek megfelelően örömmel lehet számot adni olyan válaszadókról is (jellemz ően
új, technológia-orientált vállalkozásokról), akik teljes bevételüket (100%) 3 évnél
nem régebbi termékekb ől realizálják. A mérleg túlsó serpeny őjében helyezkednek
el azok a gazdálkodók, amelyek értékesítésében csupán 2-5%-ot jelentenek az
Dőry Tibor:
Vállalkozások innovációs tevékenysége a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 53–62. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 Vállalkozások innovációs ... 57
innovációk. Mindezek figyelembevételével az új termékekb ől, szolgáltatásokból
származó bevételek átlagos szintje csak 28,2%-ot ért el. A már pozitív értelemben
említett mikrovállalkozások árbevételük 40,8%-át, a 11-50 f ő közötti kisvállalko-
zások 27,8%-át, a közepes cégek 24,9%-át, míg a nagyok — az átlagnál majd 10%-
kal kevesebbet — a bevétel alig ötödét (19,7%) realizálják innovatív termékekb ől.
Feltűnő módon, a termékeik nagyobb részét exportálók sem számoltak be arról,
hogy forgalmukból az átlagot jelent ősen meghaladó mértékű lenne az innovációból
származó bevételek nagysága. A meghatározóan exportálóknál a 3 évnél nem ré-
gebbi termékekb ő l származó bevétel aránya 31,9%.
Változatosan alakult az innováció bevezetésének, átfutási idejének az értékelése.
Arra kértük a válaszadókat, hogy adják meg hónapokban az új ötlett ől a piaci beve-
zetésig számított id őt. Eredményként 8,2 hónapos átlagos piacra történő bevezetési
idő adódott. A kicsik ennél fürgébbnek (6,5 hónap), a nagyobbak viszont lomhább-
nak (11,7 hónap) bizonyultak. A közepes méret ű vállalkozások az átlaghoz közeli
8,3 hónap piaci bevezetési id ő vel kalkulálnak. Emellett a hazai tulajdonú gazdálko-
dók a külfóldi részvétellel működő khöz képest közel egy hónappal hosszabb piacra
történő bevezetési időről adtak számot. A dönt ően hazai piacra termelők is lassúb-
bak (10,5 hónap) külpiaci orientációjú társaiknál.
Az innováció er őforrásai
A kérdő ívre adott válaszok alapján azt mondhatjuk, hogy a vállalkozások alkal-
mazottaiknak átlagosan 6,4%-át (!) foglalkoztatják a kutatás—fejlesztés területén. Ez
meglehetősen magas értéknek tűnik, főképpen, ha számba vesszük, hogy a Közép-
Dunántúlon a K+F-ben foglalkoztatottak létszáma összesen 880 f ő, az összes al-
kalmazotthoz viszonyított aránya pedig csak 0,4% 2. A kisvállalkozások esetében
persze nehéz egyértelmű síteni, hogy kit, mely dolgozókat is lehet a fejlesztés er ő-
forrásainak tekinteni. Ezen vállalati kategóriánál ugyanis nincsenek elkülönült osz-
tályok, és az esetek többségében egyáltalán nem formalizáltak a kutatás—fejlesztési
részlegek sem. Így a válaszokat bizonyos fenntartással kell kezelni, hiszen azok —
fő képpen a mikro- és kisvállalkozások esetén — egyértelm űen túlzónak minősíthetők.
Ezen információk el őrebocsátásával felmérésünk úgy találta, hogy a
mikrovállalkozások foglalkoztatják munkavállalóik legnagyobb hányadát (9,7%) a
kutatás—fejlesztés területén. Őket követik a 11-50 fő közötti kisvállalkozások
(7,4%), majd a nagyvállalatokat (3,6%) hajszálnyival megel őzve a közepes cégek
(3,8%). Meglehető sen nagy azonban az egyes vállalkozások által szolgáltatott ada-
tok szórása, hiszen a kutatás—fejlesztésben foglalkoztatottak arányára például a
kisebb cégeknél 0-50% közötti értékeket kaptunk. A nagyvállalatoknál már csak
1-15% között mozgott a kutatás—fejlesztési létszám arányának meghatározása.
Meglepőnek tűnhet, hogy a csak hazai piacra termelők, export tevékenységet nem
folytatók alkalmazzák a legtöbb munkavállalót (10,7%) a kutatás—fejlesztésben, míg
a meghatározóan exportálók — vélhet ően a bérmunka magas arányának köszönhe-
tően — (3,1%) ebb ő l a szempontból lemaradónak számítanak.
Dőry Tibor:
Vállalkozások innovációs tevékenysége a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 53–62. p.
58 Dőry Tibor TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
Az innováció forrásait jelent ő másik fontos jelz őszám, a K+F ráfordítások tekin-
tetében 4,6%-os árbevétel arányos érték adódott. A válaszadók adatszolgáltatása
szerint legalábbis árbevételük ekkora hányadát fordítják átlagosan kutatás—fejlesz-
tésre. Ismét a kicsik járnak elől a sorban, a kisvállalkozások 6,1%-ot, a 10 f ő alatti
szervezetek 5,9%-ot fordítanak fejlesztési célokra. A méret növekedésével csökken
tehát a K+F célú ráfordítások aránya is. A közepes vállalkozások az árbevétel
2,4%-át, a nagyvállalatok pedig 1,4%-át költik K+F-re. Természetesen volumenét
tekintve ezen arányok más nagyságrendet takarnak a kicsiknél és mást a nagyok
esetében, ahol még a relatív kisebb arány is jóval magasabb összeget és egy foglal-
koztatottra jutó kiadást jelent. A K+F létszámnál elmondottak érvényesek a K+F
ráfordítások vállalati kategóriák szerinti megítélésére is. Eszerint a hazai tulajdonú
és az export tevékenységet nem folytató szervezetek vezetik a rangsort. Őket köve-
tik a meghatározó külföldi tulajdonossal rendelkez ő és meghatározóan exportáló
vállalkozások.
Azt a hipotézist látszik igazolni mindez, hogy a hazai piacra termel ők nagyobb
K+F létszámmal sem képesek jelent ősebb külpiaci megmérettetésre, illetve a je-
lentős arányú K+F létszámról és ráfordításokról beszámoló, innovatívnak mutatko-
zó kisvállalkozások még nem értek meg arra. A dönt ően exportálók — vélhet ően
meghatározó módon bérmunkát folytatók — vállalkozásuk versenyképességét pedig
alacsonyabb arányú, nagyságuknál fogva azonban már jelent ősebb volumenű fej-
lesztési ráfordítással is fenn tudják tartani.
Az innováció megvalósítója
A kérdőívben megadott kategóriák közül a vállalkozások többsége az innováció
legfontosabb megvalósítójaként a saját vállalkozást jelölte meg (80 megnevezés). A
válaszadók rangsora a más vállalkozásokkal közösen végzett kutatás—fejlesztési
tevékenységgel folytatódott (37 megnevezés). Ett ől jelentősen leszakadva követke-
zett az egyetemekkel, kutatóintézetekkel (18 megnevezés), majd a különféle tanács-
adó szervezetekkel (8 megnevezés) való együttműködés megjelölése. Az egyéb
válaszlehetőségek sorában a tulajdonos merült fel még lehetséges fejlesztési part-
nerként, főképpen külföldi tulajdonú vállalkozások esetén.
A válaszadók lehetőséget kaptak K+F együttm űködési partnereik rangsorolására
is, melynek során a felsorolásban megadott 13 szervezet fontossági sorrendjét álla-
píthatták meg. Az els ő helyezettek sorrendje egyben fontossági rangsort is takar,
hiszen éppen a következ ő sorrendben következtek az els ő, második és harmadik
helyen, elsőként a vev ők/vásárlók (94 megnevezés), a szállítók/beszállítók (64 meg-
nevezés), majd a versenytársak (38 megnevezés) (2. ábra).
Dőry Tibor:
Vállalkozások innovációs tevékenysége a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 53–62. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 Vállalkozások innovációs ... 59
2. ÁBRA
A vállalkozások legfontosabb K+F együttm űködési partnereinek rangsora
(Main R&D co-operation partners of companies)
V ev ő k/vásárlók
S zillitók /beszállltók
Versenytársak
Egyetem ek, f ő iskolák
Támogatásokat elosztó szervezetek (pl. O M FB)
Továbbképz ő szervezetek
Technológia transzfer szervezetek
zleti tanácsadók
K utatóintézetek
Pénzintézetek
Egyéb szervezetek
Á Ilarn i intézmények, önkorm ányzatok
V álla lkozásfejl. ügynökségek
20 40 60 80 100
Megnevezések szám a (db)
Forrás: Kérdőívek 1999.
A tudást létrehozó szellemi műhelyek, egyetemek, kutatóintézetek és technológiai
transzfer szervezetek a vállalkozások kevésbé gyakran említett partnerei, de funkció-
jukból adódóan lényeges szerepet töltenek be az innovációk létrejöttében. A jól
működő piacgazdaságokban a hazainál nagyobb jelent ősége van ezen intézményi
körnek, hiszen az innovációkat piaci sikerre viv ő vállalkozások az ő segítségükkel
érnek el kimagasló eredményeket. Felmérésünk szerint azonban a gazdálkodók
sokkal inkább vállalatközi partnerkapcsolataikban bíztak, els ősorban velük alakí-
tottak ki szoros együttműködéseket.
Érdekes, hogy a vállalkozásfejlesztési ügynökségek, alapítványok még az egyéb
állami intézményekt ől illetve az önkormányzatoktól is lemaradva, az utolsó helyen
szerepeltek, innováció ösztönz ő szerepük tehát minimális.
A vev ők, szállítók földrajzi elhelyezkedése
A kérdés nem feltétlenül kötő dik az innováció témaköréhez, hiszen a sikeres cé-
geknek éppúgy lehetnek kizárólag az adott településen koncentráltan, mint globáli-
san szétszórva elhelyezked ő partnerei. A regionális innovációs stratégia kialakítá-
sához készített felmérésben azonban nem mellékes a vállalkozások partnereinek
földrajzi elhelyezkedése. Nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy csak abban
az esetben beszélhetünk valódi regionális innovációs rendszerről, ha a régióban
letelepült vállalkozások, tudásbázist alkotó intézmények (pl. egyetemek) és transz-
fer szervezetek szoros együttm űködést folytatnak egymással. Ezen kapcsolatok
Dőry Tibor:
Vállalkozások innovációs tevékenysége a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 53–62. p.
60 Dőry Tibor TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
intenzitását azonban a térbeli közelség alapjaiban meghatározza, még az internet és
a kommunikációs technológiák egyre növekv ő térnyerése esetében is (Braczyk et al
1998; de la Mothe—Paquet 1998).
Ennyi okfejtés után lássuk, hogy a megkérdezett vállalkozások vev ői és szállítói
hogyan helyezkednek el a térben. A válaszadóknak százalékosan kellett felosztani-
uk mind a vev ő ik, mind a szállítóik földrajzi elhelyezkedését. Az eredmények isme-
retében azt lehet mondani, ami egyébként az el őzetes várakozásokkal is egybe esik,
hogy a szűkebb térségben, a saját megyében található a vev ők és a szállítók legna-
gyobb hányada, esetünkben 41,2 illetve 41,7%-a (3. ábra). Ezt követően, második-
ként Magyarország régión kívüli része szerepel közel egy harmad aránnyal (32,0 és
32,4%). A fennmaradó beszerzési és értékesítési piacokon — az el őbbieknél jóval
kisebb arányban — az Európai Unió országai és tőlük alig lemaradva a Közép-
dunántúli régió osztoznak mindössze 10-12% erejéig. Érdekes azonban, hogy a
rangsorban csak a negyedik helyen megjelen ő régió (10%), a régiót alkotó megyékkel
összesítve már 50%-nál nagyobb arányt képvisel mint a vevők és szállítók telephe-
lye. A régiónál kisebb arányban, a ranglista alján szerepeltek mindössze 1-2%-kal az
egyéb országok (ide sorolható, pl. az Egyesült Államok, Kína), valamint a más
európai országok (jellemző en a volt szocialista államok). Nem mondható tehát,
hogy a régió vállalkozásai a globális piacon tevékenyek, orientációjuk inkább a
hazai és az Európai Unió vállalkozásaira sz űkíthető. Érdekességként megemlíthet ő
az is, hogy a válaszadók szerint nem tapasztalhatók szignifikáns eltérések a vev ők
és a szállítók földrajzi elhelyezkedése között, az apró eltéréssel egybe esik.
3. ÁBRA
A vev ők és szállítók földrajzi elhelyezkedése
(Geographical location of customers and suppliers)
a megyében
az ország többi részén
az EU országokban
a régióban
más európai országokban
s szállítók
egyéb országokban vevők
0% 5% 10% 15% 20% 25% 30% 35% 40% 45%
Forrás: Kérdőívek 1999.
Dőry Tibor:
Vállalkozások innovációs tevékenysége a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 53–62. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 Vállalkozások innovációs ... 61
Az elmondottakból az következik, hogy a regionális szint meglehetősen hang-
súlytalan, csak kis mértékben jelenik meg a vállalatok közötti kapcsolatokban,
azonban a helyi, megyei szinttel kiegészítve már jelent ős figyelmet érdemel. Így az
innovációs stratégiának külön intézkedésekkel kell majd javítani a régión belüli
együttműködések kialakulását, a meglévők bővítését, illetve a térbeli közelségb ől
adódó lehetőségek kiaknázását. Ez ugyanis egyértelm űen hozzájárul mind a vállal-
kozások, mind a régió versenyképességének növekedéséhez.
Kutatás—fejlesztési szolgáltatások igénye, kínálata
Szintén a készül ő regionális innovációs stratégiához próbáltunk olyan igényeket
azonosítani, amelyekre a vállalkozások oldaláról kereslet mutatkozik. Másik részről
fel kívántuk mérni azt is, hogy vannak-e olyan potenciális szolgáltató cégek a régió-
ban, akik az említett igényeknek megfelel ő szolgáltatás-kínálattal rendelkeznek.
Természetesen nem volt célunk az igények és az ajánlatok összepárosítása, és a
kérdőívben megadott felsorolásunk közel sem mutatott teljes képet a vállalkozás
által igényelt összes szolgáltatás típusról. Mégis úgy gondoljuk, hogy a kapott
eredmények megfelel ő segítséget, orientációs alapot nyújtanak a stratégia egyik-
másik programjának meghatározásához.
A válaszadók közül a legtöbben, — összességében azonban meglehet ősen kevesen
(27,9%) — termék- és gyártástechnológia fejlesztési szolgáltatást igényelnek, ugyan-
akkor 22-en jelezték, hogy ilyen típusú szolgáltatást kínálnak. A másik kett ő
leggyakrabban keresett témakör a pályázati tanácsadás és pályázatkészítés, valamint
a környezetvédelmi tanácsadás volt egyaránt 38-38 megnevezéssel. Min őségbizto-
sítási segítségnyújtásra 30-an, technológia-transzfer szolgáltatásokra 24-en, vége-
zetül formatervezésre 11-en tartottak igényt. Az ajánlati oldalon 15 illetve 14 meg-
nevezéssel szerepeltek a technológia-transzfer, valamint a min őségbiztosítási szol-
gáltatások. Ha kis számban is, de születtek ajánlatok (10-10) a környezetvédelmi,
formatervezési és pályázati tanácsadásra is.
Összegzés
A regionális innovációs stratégia megalapozásához lebonyolított általános innová-
ciós helyzetelemzés legfontosabb célja az volt, hogy olyan információk álljanak
rendelkezésre a Közép-Dunántúl vállalkozásainak innovációs tevékenységér ől,
amelyek segítségével meghatározhatók a területfejlesztési koncepcióban megfo-
galmazott, az „innováció régiója" jövőképhez tartozó innováció ösztönz ő progra-
mok. A kérdőívet kitölt ő 218 vállalkozás által szolgáltatott adatok alapján figyelem-
re méltó, hogy a válaszadóknak 22,7%-a fejlesztett ki új terméket/szolgáltatást az
elmúlt 3 évben, míg az új eljárásoknál ez az arány kisebb, alig haladja meg a 10%-ot
(13,2%).
Összegzésképpen azt lehet mondani, hogy a felmérés értelmében ugyancsak
akadnak még javítanivalók a régió vállalkozásainak innovációs magatartásán és
Dőry Tibor:
Vállalkozások innovációs tevékenysége a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 53–62. p.
62 Dőry Tibor TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
eredményein, de néhány (tucat) cég esetén a stratégia keretében kialakítandó prog-
ramok szép sikerrel kecsegtet(het)nek. Ha nem is jelent ős mértékű, de jól megfo-
galmazott igények jelentek meg a kutatás—fejlesztési szolgáltatások iránt, s őt egy-
két esetben már ilyen típusú ajánlatokról is beszámoltak a válaszadók.
Jegyzetek
RTP: Regional Technology Plan RIS: Regional Innovations Strategy, RITTS: Regional Innovation and
Technology Transfer Strategies and Infrastructures.
2
A Központi Statisztikai Hivatal 1998-ra vonatkozó adatai alapján, teljes munkaidís létszámra számított
érték szerint.
Irodalom
A magyar innovációs rendszer ,ffibb összefüggései. (1999) Budapest, OMFB.
Braczyk, H-J.—Cooke, P.—Heidenreich, M. (eds.) (1998) Regional Innovation Systems. The Role of
Governances in a Globalized World. London, UCL Press.
Chikán A. (1997) Jelentés a magyar vállalati szféra nemzetközi versenyképességét ől. „Versenyben a
világgal" — kutatási program. Budapest, BKE.
de la Mothe, J.—Paquet, G. (eds.) (1998) Local and Regional Systems of Innovation. Norwell, Kluwer
Academic Publishers.
Dőry T.—Rechnitzer L (1999) Az innováció alapú gazdaságfejlesztés modellje a Közép-Dunántúlon. A
Regionális Innovációs Stratégiák kidolgozásának mintaprojektje. Kézirat. Gy őr, MTA RKK NYUTI.
Dőry T. (1999) Regionalitás a tudománypolitikában. —Ezredforduló. 2. 33-36. o.
Rechnitzer, J. (2000) The Features of the Transition of Hungary's Regional System. — Discussion Paper.
32. Pécs, Centre for Regional Studies of HAS.
Tamás P. (szerk.) (1995) Innovációs folyamatok a magyar gazdaságban. Budapest, OMFB.
INNOVATION ACTIVITIES OF FIRMS IN THE
CENTRAL TRANSDANUBIAN REGION
TIBOR DŐRY
The paper presents the main results of the recent innovation survey in the Central
Transdanubian region. The main goal of the survey carried out for the regional
innovation strategy was to deliver information about the innovation activities and
performance of companies in the Central Transdanubian region. With the help of
this information such programs could be defined that will contribute to the better
performance of innovation activities in the region. We have received 218 question-
naires. The main results of the survey show that 22,7% of the respondents devel-
oped new products/services in the last 3 years while the share of new processes
reached 13,2%.
It can be stated that there are many improvements needed for the better perform-
ance of innovation activities of companies in the region. Innovation incentive pro-
grams in the frame of the regional innovation strategy can be successful if they are
based on demand of companies and the conditions of regional knowledge infra-
structure.