Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 43-52. p.
Tér és Társadalom XIV. évf. 2000 s 2-3: 43-52
IPARI KLASZTEREK
(Industrial Clusters)
GROSZ ANDRÁS
Az ipari klaszterek l a regionális gazdaságfejlesztés egyik legdivatosabb eszközé-
vé váltak az elmúlt néhány évben (Dőry 1999; Lengyel 1999; Porter 1999;
Rechnitzer 1998; Roelandt—den Hertog 1998; Steiner 1998). Európa legfejlettebb
gazdasággal rendelkez ő országaiban — csakúgy, mint a tengerentúlon —a regionális
léptékű gazdaságok életében mind fontosabbá válnak a koncentrált együttm űködési
hálózatok, aminek köszönhet ően ma már világszerte több száz klasztert tartanak
nyílván. Csak néhányat megemlítve a legismertebbek közül: a Detroit környéki
autógyártás, a számítástechnika és az információs technológia koncentrációja a
Szilícium-völgyben, az úgynevezett Harmadik Itália kis- és középvállalkozásai, a
svájci óragyártás, vagy a pénzügyi szektor kiemelked ő szerepe New Yorkban és
Londonban. Sikerük hatására az elmúlt id őszakban hazánkban is egyre többet hal-
lani különböző ipari klaszterek létrehozásáról és annak kormányzati támogatásáról
(Dőry 1999). Ennek fényében szeretnénk áttekinteni, és röviden felvázolni az ipari
klaszterek elméleti hátterének néhány szeletét.
Regionális versenyképesség
A klaszterek megértéséhez elengedhetetlen a regionális versenyképesség megérté-
se. A regionális versenyképesség terén az els ő mérföldkövet Marshallnak az ipari
körzetekkel foglalkozó munkája jelentette, amely el őször világít rá a gazdaság föld-
rajzi koncentrációja által el őidézett pozitív agglomerációs hatások jelentőségére
(Marshall 1890). Míg a hetvenes években a regionális termelékenységben tapasz-
talható különbségeket a termelési funkciók oldaláról közelítették meg, addig a
nyolcvanas években a földrajzilag koncentrált vállalkozások közötti együttm űködé-
sekben rejlő előnyökre helyeződött a hangsúly. A kilencvenes években pedig Porter
a versenyképesség oldaláról megközelítve fedezte fel újra a klaszterek jelent őségét,
lehetőséget teremtve számos új kutatásnak e téren. A Porter-féle Gyémánt-modell
(1. ábra) négy alapvető determinánsból épül fel, melyek azonban nem elszigeteltek,
hanem kölcsönös függésben állnak, és egymást er ősítik. Egy régió azon iparágban
képes a legsikeresebb lenni, amelyben valamennyi tényez ő és a köztük lév ő köl-
csönhatás egyszerre mutat kedvez ő képet (Lengyel 1999; Porter 1990).
— Tényez őellátottság (a termelési tényez ők feltételei): a rendelkezésre álló humán-
erőforrások illetve természeti er őforrások, a meglév ő tudásbázis, a felhasznál-
ható pénzügyi források valamint a szükséges infrastruktúra.
Grosz András: Ipari klaszterek.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 43–52. p.
44 Grosz András TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
- Keresleti feltételek: a hazai kereslet összetétele mellett különös jelent ő séggel bír
a kifinomult ízlés ű igényes vásárlók által támasztott kereslet, valamint megke-
rülhetetlen a kereslet nemzetközivé tétele.
- Támogató és kapcsolódó iparágak: az iparágat inputokkal ellátó többi támogató
és kapcsolódó iparág.
- Vállalati stratégia, szerkezet és rivalizálás: döntő szerepe van a térség vállalatai
versenystratégiájának, az általuk kit űzött új célok megjelenésének, illetve a bel-
földi versengésnek.
1. ÁBRA
A Porter-féle Gyémánt-modell
(Porter's Diamond Model)
vállalati stratégia,
szerkezet és
rivalizálás
Á
tényez ő - keresleti
ellátottság feltételek
V
támogató és
kapcsolódó
iparágak
Forrás: Porter 1990.
Mi is az a klaszter?
A szakirodalomban a klaszter fogalmával kapcsolatban egyetlen dologban mutat-
kozik egyetértés, mégpedig abban, hogy a klaszter fogalmát illet ően nincs egyet-
értés, az a vizsgálat dimenziójától és a megközelítés módjától függ ően változhat
(Dőry 1998; 1999; Faragó 1994; Porter 1999; Roelandt—den Hertog 1998; Steiner
1998). Porter szerint a klaszter nem más, mint „... egy bizonyos m űködési területen
belül tevékenyked ő , egymással kapcsolatban álló vállalatok és intézmények földrajzi
tömörülései, amelyekben jelen van a versenyszempontból fontos iparágak széles
skálája" (Porter 1999, 7.). Különösen fontos, hogy a klaszter résztvev ői szervezeti-
leg egymástól függetlenek, és sajátos vásárlói, beszállítói, K+F stb. kapcsolatban
állnak egymással (Faragó 1994). Roelandt és den Hertog a termelési hálózatoknak
a közös értéklánc mentén történ ő kapcsolódását emeli ki (Roelandt—den Hertog
1998).
Grosz András: Ipari klaszterek.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 43–52. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 Ipari klaszterek 45
Tehát a továbbiakban egy olyan, alapvet ően termékalapon (értéklánc mentén)
szerveződött, a különböz ő gazdasági szerepl őket, intézeteket és nonprofit szerve-
zeteket magában foglaló, területileg koncentrált kooperációs hálózatot értünk
klaszter alatt, amely jelent ős mértékben hozzájárul nemcsak az abban résztvev ők,
hanem az egész régió versenyképességének növekedéséhez 2 .
A koncepció meghaladja az egyszer ű horizontális kapcsolatok hálózatát, amely az
egyazon piacon és iparágban érdekelt vállalkozások különböz ő típusú együttműkö-
désében realizálódik (közös K+F, marketing, értékesítési politika). Sokkal inkább
egy ágazatok közötti hálózat, amely az értékláncnak egy speciális kapcsolata vagy
tudásbázisa mentén elhelyezked ő, de egymástól különböző, vagy egymást kiegé-
szítő vállalkozásokat foglal magában.
A klaszterek legfontosabb jellemz ői
A definícióból következ ően Steiner szerint a klasztereknek három alapvet ő, közös
tulajdonsága figyelhető meg (Steiner 1998).
Az első a kifinomult munkamegosztáson alapuló er őteljes specializáció, amely a
szoros beszállítói kapcsolatokon alapul. Ezek a kapcsolatok természetesen rendkí-
vül változatosak lehetnek. A legegyszer űbb input—output beszállítói (a termékek
mellett persze ideértve a legkülönböz őbb szolgáltatásokat is) kapcsolatoktól kiin-
dulva egészen a kutatóintézetek és a gazdasági szervezetek között megvalósuló
tudásátadásig, vagy a vállalkozások és a gazdaságfejlesztéssel foglalkozó különbö-
ző szervezetek (ügynökségek, alapítványok) közötti együttm űködésekig terjedhetnek.
A szereplő k közötti szoros kapcsolatok kialakulásának az egyik legfontosabb el ő-
feltétele és a klaszterek második közös tulajdonsága a földrajzi közelség megléte. Az
erőteljes földrajzi koncentráció adja meg a klaszterek regionális dimenzióját, amely
nélkülözhetetlen a részt vev ő gazdasági szervezetek versenyképessége szempontjából,
fontos olyan folyamatok rugalmas m űködtetéséhez, mint a ,just-in-time", az
outsourcing, vagy a hatékony tudásátadás.
Végül a vállalkozások és az egyéb szervezetek koncentrált elhelyezkedése (föld-
rajzi közelsége), illetve az egymással való szoros együttm űködés spillover és szi-
nergiahatásokhoz vezet. A gyors tudás és információáramlás és az extern hatások
nemcsak a klaszterben résztvev ők számára járnak igen jelent ős gazdasági el őnyök-
kel, hanem a termelékenységnövekedés, növekedés, gazdasági stabilitás és foglal-
koztatás révén az egész térség versenyképességét javítja.
A klaszter tehát jelent ős versenyelőnyökhöz juttatja a benne részt vev ő vállalko-
zásokat anélkül, hogy azok elveszítenék rugalmasságukat, amelyeket általában csak
a nagyobb méretű cégek képesek elérni. Az el őnyöket a vállalatok versenyképessé-
gének növelésével, az innováció terjedésének élénkítésével és az új üzleti kapcso-
latok kialakulásának elősegítésével erősíti (Porter 1999).
Grosz András: Ipari klaszterek.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 43–52. p.
46 Grosz András TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
A klaszterek szerepl ői
Az ipari klaszterek meghatározó szerepl ői az értéklánc végén elhelyezked ő,' az
iparág els ődleges javait el őállító olyan multinacionális nagyvállalatok, amelyek a
nemzetközi porondon is versenyképesnek bizonyulnak. Ezekhez a nagyvállalatok-
hoz ezer szállal kapcsolódnak a beszállító cégek. Ezek a fő leg kis- és közepes mé-
retű vállalkozások a legkülönfélébb inputokkal látják el az el őző kategóriához tarto-
zó cégeket (a nyersanyagok, alapanyagok és alkatrészek mellett természetesen ide
értendők a gépek, berendezések, s ő t a szolgáltatások illetve az infrastruktúra is). A
gyártók és a fogyasztók közötti kapcsolatot és az elkészült javak piacra juttatását
hivatottak biztosítani az értékesítésében részt vev ő vállalkozások, hálózatok (lefelé
való terjeszkedés). Ugyanakkor az iparág els ődleges javaihoz kiegészít ő termékeket
gyártó, vagy kiegészít ő szolgáltatásokat nyújtó cégek, illetve a más iparágakban
működő , de a közös szakértelem, technológia és inputok révén kapcsolódó vállalko-
zások is hozzájárulnak a klaszter versenyképességének alakulásához (oldalirányú
terjeszkedés).
A régió gazdasági aktorai mellett az állami és magánszférához tartozó különböz ő
típusú intézetek alkotják a klaszter másik fontos pillérét. A fels őoktatási intézetek
(első sorban az egyetemek) szorosan együttm űködve a vállalkozásokkal, aktívan
részt vesznek az iparág legkülönböz őbb speciális oktatással, képzéssel és informá-
ciónyújtással kapcsolatos igényeinek kielégítésében. A kutatóintézetek pedig K+F
tevékenységükkel és a megfelel ő technológiai infrastruktúra biztosításával támo-
gatják a vállalkozások sikerességét (Dőry 1999; Porter 1999; Steiner 1998). A
Porteri megfogalmazás szerint egyszerre foglal magában egymással versenyz ő és
együttműködő vállalkozásokat3. A klaszter legkülönbözőbb szerepl ő it és a köztük
lévő kapcsolatokat szemlélteti a 2. ábra a Walesi gépjármű ipari klaszter példáján.
2. ÁBRA
A Walesi gépjárm űipari klaszter
(Automotive Cluster in Wales)
Állami kutatás agán K+F
K+F Rendszertervezés (UW C) Calsonic K+F
Új anyagok (UW C Trico K+F
Robottechnika (U W C Valeo K+F
Állami képzés Közbens ő vásárlók
Képzés Mechatronikai Központ (p1. Bosch, Behr.
Magánképzés
G yartástervezési Nippondendo. T& N,
Ford IM T
kurzusok K jeninger. Calsonic)
Lucas Képzés
Beszállítás G épjárm ű ipar 4- Végs ő vásárlók
Beszállítók
(pl. üveg, gumi, h ű tés, (pl. Nissan, GM, Toyota,
autóelektronika
1
Kapcsolódó
Mercedes. Volvo)
Támogató csoportok iparágak Támogató iparágak
Támogató Képzési Központok (pl. elektronika, Logisztika, biztosítás,
infrastruktúra Min ő ségi Központok acél, ű ripar, éj exporthitel, tanácsadás.
Beszállítói Szövetségek alapanyagok) kockázat) t ő ke
Forrás: Cooke 1998.
Grosz András: Ipari klaszterek.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 43–52. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 Ipari klaszterek 47
Klaszter típusok
A klasztereknek különböz ő típusai különböztethet ők meg (Rechnitzer 1998;
Steiner 1998).
— A tudáshoz kapcsolódó infrastruktúrához erős szálakkal köt ődő gazdasági tevé-
kenységek földrajzi koncentrációja (más néven tudás-klaszter) els ősorban a
nagy egyetemi városok és a kutatóintézetek köré letelepül ő vállalkozásokkal ér-
hető tetten.
— A sokkal szűkebb értelemben vett iparágak, ágazatok vertikális termelési kap-
csolatai és beszállítói láncai. A tradicionális kézm űipari együttműködések leg-
jobb példája az észak-olasz kis- és középvállalkozások szoros együttm űködése
(főleg a textil- és ruházati iparban, a cip ő- és bőriparban, fafeldolgozó- és bú-
toriparban).
— A különböző aggregációs szintek mentén történ ő ágazati koncentráció főleg az
autóipar vagy az elektronikai ipar területén m űködő, illetve ezen iparágakhoz
valamilyen mértékben kapcsolódó vállalkozások körében. Jó példa erre a fels ő-
ausztriai autóklaszter, vagy a walesi gépjárm űipari illetve elektronikai ipari
klaszter (3. ábra).
3. ÁBRA
Autóipari klaszterek Európában
(Automotive Clusters in Europe)
Wales (GB)
North of England (GB)
Bordeaux (F)
Nord-Pas de Calais (F)
Auvergne (F)
VIA, Nordrhein-Westfalen (D)
Lorraine (D)
BAIKA, Bavari.a (D)
AOEM (A)
AC styria (A)
Automotive Cluster (A)
Diesel-Teohnology Cluster (A)
Baden-Württemberg (D)
Turin (I)
Catalunya (E)
Baskque Country (E)
Forrás: www.automobil-cluster.at .
— A közös alaptechnológiát kifejleszt ő és azt alkalmazó vállalkozások és intézmé-
nyek közötti szoros kapcsolat. San Francisco környékén a biotechnológia, Los
Angeles környékén pedig az űrtechnológia tölt be ilyen klaszterképz ő funkciót,
azonban hasonló folyamatok figyelhet ők meg a géntechnológia vagy a m űszer-
gyártás területén is.
Grosz András: Ipari klaszterek.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 43–52. p.
48 Grosz András TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
— A közös kereslet vagy közös szükséglet kielégítése érdekében szervez ődő vállal-
kozások csoportosulása (öko-klaszter).
- A tercier szektorra épülő klaszterek általában a nagyvárosok központjában kon-
centrálódnak, mint pl. a pénzügyi szolgáltatások New Yorkban, vagy a divat-•
világ Párizsban.
Klaszter-építés
A klaszter-építés folyamatára egyaránt jellemz ő a felülről lefelé és az alulról fel-
felé való irányultság (Molina 1998). Maga a klaszter-építés alapvet ően egy bottom-up
típusú törekvés megvalósítása, amely az adott helynek, térségnek, régiónak a már
meglévő kulturális és ipari hagyományaira és er ősségeire építve, megpróbálja azo-
kat minél hatékonyabban hasznosítani. A klaszter-építés folyamatában azonban
határozott top-down szerepet kapnak azok a szervezetek illetve intézmények, ame-
lyek jelentő s szerepet játszanak a gazdaságfejlesztés vagy a vállalkozásfejlesztés
területén. Ezen szervezetek els ődleges feladata a klaszter folyamat felülr ől történő
élénkítése és katalizálása. Végül a siker érdekében elengedhetetlen, hogy az alulról
felfelé, illetve a felülr ől lefelé irányuló folyamatok legyenek nagyon pontosan
összehangolva egymással, hiszen csak így biztosítható a kívánt szinergia hatások
elérése.
Az OECD létrehozott egy ipari klaszterekkel foglalkozó ún. Fókusz Csoportot,
amely 1997-1998-ban összesen 15 OECD tagállamában folytatott vizsgálatot,
összehasonlítva az egyes országok klaszter-politikájának és azok megvalósításának
sajátosságait a meglév ő hasonlóságok után kutatva. E vizsgálatok alapján Roelandt
és den Hertog fogalmazta meg a klaszter-alapú politika legfontosabb alapelveit,
melyek a következők (Roelandt—den Hertog 1998):
— A klaszter-építés folyamatának els ősorban a piac által előidézettnek, és a piac
által vezérelt kezdeményezésnek kell lennie. A gazdasági szerepl ők kifejezésre
juttatott érdekeltsége, azaz az er ő teljes piaci igény hiányában a puszta kormány-
zati szándék nem vezet célhoz. A klaszterizációt nem lehet er őltetni.
— A központi kormányzati politikában nem szabad, hogy egyes iparágak, válla-
lat(csoportok) érdekében hangsúlyos szerepet kapjon a piaci verseny korlátozá-
sa. A közvetlen ipartámogatást és vállalkozástámogatást, valamint a közvetlen
piaci beavatkozást fel kell váltani a közvetett segítségnyújtásnak.
— A kormányzatnak a klaszter kezdeményezésben nem közvetlen irányítói vagy
tulajdonosi szerepet kell betöltenie, e funkciókat a piaci szerepl ők jóval eredmé-
nyesebben és hatékonyabban képesek ellátni. A központi kormányzatnak sokkal
inkább egyfajta katalizátorként kell elősegítenie a legkülönböz őbb szereplők
egymásra találását és az újabb együttm űködések kialakulását. Emellett részt
vesz a beszállítói rendszerek támogatásában és a klaszterizációs és innovációs
folyamatok ösztönzésében.
Grosz András: Ipari klaszterek.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 43–52. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 Ipari klaszterek 49
— A klaszter-politikának nem szabad csak a már meglév ő és sikeresen működő
klaszterekre helyezni a hangsúlyt. Figyelemmel kell kísérnie, és támogatnia,
ösztönöznie kell a kisebb, illetve a még kialakulófélben lév őket is.
A klaszter-orientált iparpolitika alapját, mint azt a piramis is mutatja az eszközök
és az intézmények mellett a tudatosság kialakítása alkotja (4. ábra). Rendkívül
fontos, hogy a klaszter filozófiát a vállalkozások és a regionális intézményrendszer
valamennyi tagja megismerje és magáévá tegye, hiszen mint azt fentebb említettük,
a piaci szerepl ők erőfeszítésén múlik annak sikere.
4. ÁBRA
A klaszter-orientált iparpolitika
(Cluster-orientated Industrial Policy)
▪ Célzott telephelykínálat kialakítása
• Képzési programok, tréningek kínálata
• Regionális innovációs központok felállítása
Eszközök • Beszállítói politika
Ágazatok közötti irányítás
• Klaszter-orientált oktatáspolitika
• Klaszter-orientált technológiapolitika
• Közlekedési és a telekommunikációs politika
Intézmények
▪ A klaszter filozófia megismertetése és
népszerűsítése a vállalkozások valamint a
regionális intézményrendszer tagjai körében
Tudatosság kialakítása
Forrás: Clement 1998.
Lehetséges klaszterek Magyarországon
A rendszerváltást követ ő elmúlt évtizedben radikálisan átalakult a magyar gazda-
sági szerkezet. Els ősorban a külföldi működőtőke beruházásoknak köszönhet ően
egy duális gazdasági struktúra jött létre, aminek köszönhet ően a — főleg a gépipar
területén működő , általában vámszabad területeken vagy vállalkozási övezetekben
megtelepedett — külföldi multinacionális vállalatoknál keletkezik a bruttó hazai
termék és az export meghatározó hányada. Ez a mintegy félszáz cég azonban
egyelő re képtelen volt beágyazódni a magyar gazdaságba, szigetszer ű m űködésük
során megtartották jól bevált, szintén külföldi beszállítóikat és egyel őre csak elvét-
ve tapasztalható a hazai kis- és középvállalkozásokkal való együttm űködés, vagy
komolyabb üzleti kapcsolat kialakítása. A magyar kis- és középvállalkozások —
elsősorban a külföldi nagyvállalatok igen magas min őségi és technológiai követel-
ményeinek köszönhető en — képtelenek voltak kapcsolódási pontot találni, és kivenni
a foglalkoztatottságban betöltött szerepüknek megfelel ő részesedést a multik által
Grosz András: Ipari klaszterek.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 43–52. p.
50 Grosz András TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
gerjesztett általános növekedésb ől. Különösen igaz ez a kutatás-fejlesztési tevé-
kenységre, illetve általában az innovációk területére.
Ennek oldása érdekében Magyarországon vélhet ően erős kormányzati támogatás-
ban fog részesülni a klaszterek kialakítása, mely szorosan összefügg a duális gazda-
ságszerkezet oldását szolgáló beszállító programmal. A Széchenyi-tervben különös
hangsúlyt kap a vállalkozói kapcsolatok és ismeretek b ővülését szolgáló informáci-
ós, képzési és nemzetközi kapcsolatépítési programok támogatása, a vállalkozói
hálózatok fejlesztése, valamint a különböz ő termék-klaszterek kialakítása, amelyek
egyúttal elősegítik a beszállítói szerepre törekv ő kis- és középvállalkozások multi-
nacionális cégekkel való üzleti kapcsolatainak kialakítását is.
E folyamatok tükrében Magyarországon is lépések történtek iparági klaszterek
kialakítására4, melyek legfontosabb célja a már megtelepedett multinacionális
nagyvállalatok és a hazai kis- és középvállalkozói szektor közötti együttm űködés
elősegítése. A hazai kis- és középvállalkozásoknak a multikhoz való sikeres integ-
rálódásból származó el őnyök mellett kérdéses, hogy a külföldi cégeknek milyen
előnyük származik abból, ha fokozatosan hazai, els ősorban a közvetlen földrajzi
környezetükben működő vállalkozásokra cserélik eddigi, jól bevált beszállítói kap-
csolataikat. Természetesen a puszta földrajzi közelségb ől, és így a szállítási költsé-
gek csökkenéséb ől eredő költségelőnyök is rendkívül fontosak a nemzetközi piacon
megmérettetett vállalatok számára, azonban legalább ilyen jelent őséggel bír, hogy
közvetlen környezetükben a szoros együttm űködésekkel lehetőségük van a kis- és
középvállalkozásokat saját képükre formálni, és egy olyan innovációs mili őt létre-
hozni, amely a hatékony és gyors információáramlás és interakciók révén jelent ős
mértékben hozzájárulhat versenyképességük növekedéséhez.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy a kormányzatnak a nemzetközi tapasztalatok
alapján csak olyan ipari klaszterek kialakulását szabad el ősegítenie, amelyet az
abban részt vevő vállalkozások is erősen támogatnak, hiszen nem szabad elfelejteni,
hogy a klasztereknek középtávon önfenntartókká kell válniuk, ami jelent ős piaci
igény megléte és az érdekeltek elkötelezettsége nélkül vágyálommá válhat. Tehát a
klaszter-szervezésben a legfontosabb feladatok elvégzését alapvet ően a piaci sze-
replők kezében kell hagyni, a kormányzat részvétele — a pénzügyi háttér kezdeti
megteremtését követ ően — sokkal inkább támogató, katalizátor jelleg ű kell, hogy
legyen.
A klaszterek határait és így a kooperáció területi dimenzióját mindenképpen az
abban részt vev ő vállalkozások és intézmények közötti együttm űködések határoz-
zák meg, így ebből kifolyólag nem kötelezően esnek egybe a meglév ő politikai—
közigazgatási határokkal, egyes esetekben még az államhatárokkal sem 5.
Magyarországon a klaszterek létrehozása minden bizonnyal szorosan kapcsolódik
majd a tervezési—statisztikai régiókban felállításra került regionális fejlesztési
tanácsok által kezdeményezett regionális programokhoz. Így fél ő, hogy a
létrehozandó klaszterek a régiók els ődleges törekvéseinek megfelelve els ősorban az
ezen határokon belül elhelyezked ő vállalkozások és intézmények együttm űködésére
helyezik a hangsúlyt. A klasztereket és az együttm űködéseket azonban nem szabad
Grosz András: Ipari klaszterek.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 43–52. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 Ipari klaszterek 51
a tervezési—statisztikai régiók keretei közé szorítani. Mindenképpen nyitottnak kell
maradniuk a szomszédos térségek — s őt szomszédos országok — vállalkozásai és
intézményei felé is.
Jegyzetek
A tanulmány során a nemzetközi szakirodalomnak megfeleBen a klaszterek kifejezést használjuk,
melynek jelentése fúrt, csoport, csoportosulás, annak ellenére, hogy azt a hazai nüvekben többféle-
képpen is megpróbálták lefordítani (iparági csoportosulások, regionális üzletági központok stb.).
2
A klaszterekben rejlő előnyökre utal az egyik gyakran használt angol megnevezés is: Flock of Birds,
azaz madárraj, amely arra utal, hogy együtt, egymással együttm űködve sokkal könnyebb elérni a kí-
vánt célt, mint külön-külön.
3
Ennek megfelelően az angol co-operative és a competitive szavakból képezheti a co-ompetitive kifeje-
zés, amely kifejezi mind a verseny, mind az együttn űködés lehetőségét.
4
A legelőrehaladottabb stádiumban a Nyugat-Dunántúlon szervesd ő autóipari klaszter van, amely
élvezi a legjelentősebb multinacionális vállalatok támogatását is (AUDI, GM-Opel, WAV stb.).
s Példaként említhetők az Egyesült Államokban a szövetségi államok határain átnyúló különböaS koope-
rációk, vagy a német svájci határon átnyúló vegyipari koncentráció.
Irodalom
Clement, W. (1998) Clusters: New Developments in Austria and their Relevance in Economic Policy.
Clusters and Regional Specialisation on Geography Technology Networks. Steiner, M. (ed.), Lon-
don, European Research in Regional Science. 8. 254-268. o.
Cooke, P (1998) Global clustering and regional innovation: systematic integration in Wales. Regional
Innovation Systems. The Role of Governances in a Globalised World. — Braczyk, H-J.—Cooke, P.—Hei-
denreich, M. (eds.), London—Pennsylvania, UCL Press. 245-262. o.
Dőry T. (1998) Beszállítói kapcsolatok és az ipari együttn űködés lehetséges klaszterei a Közép-
Dunántúlon. — Tér és Társadalom. 3. 88-92. o.
Dőry T. (1999) A linzi „automobil-klaszter", autóipari hálózat felépítése Fels5-Ausztriában. — Kisalföldi
Gazdaság. december 17. 14. o.
Dusek T. (1999) A területfejlesztés megújítási iránya, az ipari körzetek — Tér és Társadalom. 1-2. 89-
108. o.
Faragó L. (1994) Regionális gazdaságfejlesztés „kereslet-oldali" stratégiák segítségével. — Comitatus.
december. 60-63. o.
Lengyel I. (1999) Régiók versenyképessége (A térségek gazdaságfejlesztésének ,óbb közgazdasági
fogalmai, alapgondolatai, tényezői az EU-ban). Szeged, JATE Regionális és alkalmazott Gazdaságtani
Tanszék. Kézirat.
Marshall, A. (1890) Principles of Economics. London, Macmillan.
Molina, A. (1998) Industrial Clusters and Knowledge Sharing Constituencies. Aggregated analysis of
UK workshop. 17-18 June. Edinburgh.
Porter, M. E. (1990) The Competitive Advantage of Nations. New York, The Free Press.
Porter, M. E. (1999) Regionális üzletági központok — a verseny új közgazdaságtana. — Harvard Business
Manager. 4. 6-19. o.
Rechnitzer J. (1998) Területi stratégiák. Budapest—Pécs, Dialóg Campus.
Roelandt, T.—P. den Hertog (1998) Summary Report of the Focus Group on Clusters. OECD.
Széchenyi-terv. Nemzeti Fejlesztési Terv. (2000) Budapest, Gazdasági Minisztérium. (tervezet)
Steiner, M. (1998) The Discrete Charm of Clusters: An Introduction. Clusters and Regional Specialisa-
tion on Geography Technology Networks. — Steiner, M. (ed.), London, European Research in Regional
Science 8. 1-17. o.
Zeitlin, J. (1994) Ipari körzetek, regionális gazdasági megújulás. — Közgazdasági Szemle. 1. 14-25.
Grosz András: Ipari klaszterek.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 43–52. p.
52 Grosz András TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
INDUSTRIAL CLUSTERS
ANDRÁS GROSZ
Industrial clusters are geographically concentrated networks of production of
strongly interdependent firms linked to each other in a value-adding production
chain. Besides the major manufacturers and the connecting suppliers, universities,
research institutes, knowledge intensive business services and transfer institutions
are also included in the clusters. Clusters increase the competitiveness of not only
the individual participant but also the whole region. Consequently the building of
industrial clusters (e.g. automotive, electronic, etc.) emerged to the centre of both
economic and regional development in the whole world. There are also some initia-
tives for cluster development in Hungary and the government responds to it quite
positively. Therefore it can be useful to shortly examine the theoretical background
and the international experiences of clusters and cluster policies for the better appli-
cation and implementation in Hungary.