Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 33-42. p.
Tér és Társadalom XIV. évf. 2000 s 2-3: 33-42
TERÜLETISÉG AZ ADÓRENDSZERBEN:
A TERÜLETI GONDOLKODÁS MEGJELENÉSE
EGY PÉNZÜGYMINISZTÉRIUMI
DOKUMENTUMBAN
(Space in the Tax System: The Appearance of Regional Think-
ing in a Document of the Ministry of Finance)
JAKOBI ÁKOS
Évek óta, mondhatni immár tradíciószer űen, a köztársaság pénzügyminisztere
irányelveket fogalmaz meg az Adó- és Pénzügyi Ellen őrzési Hivatal (APEH) szá-
mára a lakosság jövedelemadó-bevallásának kiegészítésére történ ő felhíváshoz. Az
adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 60. §-ának (7) bekezdésében
kapott felhatalmazás alapján a pénzügyminiszter az 1999. évre vonatkozóan is ki-
adta a végrehajtás el ősegítése érdekében a felszólítás ezen évre vonatkozó értékeire
és szempontjaira az irányelveit, melyek a 7002/1999. (PK. 13.)-as szám alatt jelen-
tek meg.
A regionális tudomány illetve a területi statisztikai elemzések szemszögéb ől néz-
ve tulajdonképpen teljesen érdektelen lenne a pénzügyminiszternek a jövedelem-
adó-bevallással kapcsolatban közzétett dokumentuma. Az ügy érdekességét viszont
az a kérdés jelenti, hogy miként jelenik meg a területiség egy kormányzati intéz-
mény, a Pénzügyminisztérium (PM) szemléletében, továbbhaladva pedig vajon
nyerhetünk-e kiegészít ő információkat a jövedelemszint területi különbségeir ől e
dokumentumokat elemezve.
A fent említett 7002/1999-es dokumentum az önálló tevékenységet folytató ma-
gánszemélyek jövedelemadó-bevallásának kiegészítésére történ ő felhíváshoz fo-
galmaz meg irányelveket, mely elvek az állami adóhatóság számára készültek az
egyszerűbb és hatékonyabb működés és feladat-végrehajtás érdekében. A pénz-
ügyminiszter által megfogalmazott irányelv lényege, hogy az állami adóhatóság
felhívja azokat az adózókat — az adóbevallást követ ően — a bevallásban közölt ada-
tok kiegészítésére, akiknek a bevallott jövedelme nem éri el a mindenkori minimál-
bérre, a tevékenység gyakorlásának körülményeire, a szakmai és területi sajátossá-
gokra figyelemmel kialakított összeghatárokat.
Abban az esetben, ha a fenti szempontok alapján az adózó felszólítást kap, a ma-
gánszemélynek az adóévben szerzett összes jövedelem (bevétel) felhasználásáról
(kiadásáról, ráfordításáról, befektetésér ől), továbbá annak forrásairól nyilatkozatot
kell tennie. Ezt követ ően az adóhatóság megvizsgálja, hogy a nyilatkozatban meg-
jelölt felhasználásra (kiadásra...) a magánszemély bevallott jövedelme és egyéb
forrása nyújthatott-e elegend ő fedezetet. Amennyiben nem, úgy az adóhatóság a
magánszemélyt adóellen őrzésre választja ki, vagy az adóhatóság a magánszemély,
adóalapját olyan összegben állapítja meg, amely a tevékenység jellegére, az eset
Jakobi Ákos : Területiség az adórendszerben:
A területi gondolkodás megjelenése egy pénzügyminisztériumi dokumentumban
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 33-42. p.
34 Jakobi Ákos TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
összes körülményeire tekintettel valószín űsíthető . Innentől kezdve pedig az Art. VI.
és VII. szakaszának paragrafusai szerinti rendelkezések lépnek érvénybe.
A Pénzügyminisztérium az irányelvhez csatolva a minimális éves jövedelmek ja-
vasolt összeghatárait is mellékelte, mégpedig egyes szakmákra, tevékenységekre
vonatkozóan, illetve megyei és településnagyság szerinti bontásban. Lényegében ez
a táblázatszer ű adatsor vagy inkább számhalmaz szolgál segítségül az APEH dolgo-
zóinak a bevallás-kiegészítésre történ ő felhívások elkészítéséhez, ugyanakkor a
területi folyamatokat kutató szakemberek is érdekes vizsgálati alapadatokat vélhet-
nek felfedezni.
Három fő kérdéscsoportot érdemes alaposabban megvizsgálni:
1) Milyen módon jelenik meg a területiség, a térségi szemlélet a PM-ben? Mi-
lyen területi fogalmakat használ a PM (a vizsgált dokumentumban)?
2) Milyen területi-, térszerkezeti kép rajzolódik ki a dokumentumból?
3) Miként használható a dokumentum a jövedelmek területi vizsgálataihoz?
1) Hogyan és milyen fogalomkörben jelenik meg a területiség a PM ben? -
Kétségtelen, hogy a Pénzügyminisztérium nem a területi egyenl őtlenségek vizs-
gálatáért (és befolyásolásáért) felel ős kormányzati intézmény. A területiség csak az
ilyen intézményeknél „már megszokott módon", például az egyes osztályok, PM alá
rendek társintézmények, hivatalok területi kirendeltségei, megyei vagy egyéb igaz-
gatóságai formájában jelenik meg. Ez azonban távolról sem jelent egyet a
térségérzékeny szemlélettel. Legtöbbször csak adminisztratív okokból, az ügyinté-
zés hatékonyabb lebonyolítása érdekében alakítják ki az ehhez hasonló intézmé-
nyek belső struktúrájukat.
A területi különbözőségeken alapuló gondolkodás — akár egy PM jelleg ű intéz-
ményben is — esetenként más formában is megjelenhet. Egy ilyen „másfajta" szem-
léletre lehet figyelmes az olvasó, amikor a bevezetésben említett dokumentumot
elolvassa.
A dokumentum — mint azt elnevezése is mutatja — egy pénzügyminisztériumi
irányelv, amely tehát csak egy — bizonyos számításokon alapuló — kiegészítés illet-
ve segédanyag arra nézve, hogy az adóhatóság egyes körülmények között miként
végezze munkáját. Teljes bizonyossággal állítható — és ezt el őre le is kell szögezni
hogy maga az irányelv és a hozzá tartozó adatsor a területi jellemz őivel együtt kizá-
rólag egy (halvány) útmutatás a társadalom egy bizonyos sz űk rétege jövedelmi
helyzetének területi alakulásáról, s őt kimondottan speciális jelleg ű adatsor, amely
nem tekinthet ő semmiféle valós vagy elvárt jövedelemszintnek a különféle térségi
elemek vonatkozásában. Ez azért is fontos, mivel ennek következtében az egész
vizsgálat során a területi jövedelemviszonyok felfogásának csak egy ilyen — tehát
kevésbé konkrét — formájával foglalkozhatunk.
A területi elvek a PM-ben a szabályozási folyamat részeként jelennek meg. A ki-
adott irányelv többek között az adózás megfelel ő végrehajtásához köt ődő területi
szabályozás megjelenési formája is. A térségi szemlélet vagy a területi elemeknek
Jakobi Ákos : Területiség az adórendszerben:
A területi gondolkodás megjelenése egy pénzügyminisztériumi dokumentumban
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 33-42. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 Területiség az adórendszerben... 35
az irányításba, pontosabban a szabályozásba történ ő beemelése a PM-nek azt a
(nem túl merész) feltevését igyekszik kézzel fogható (törvényszer ű) formában alá-
támasztani, mely szerint létez ő jövedelmi különbségek vannak annak fiiggvényé-
ben, hogy az adott adózó az országnak mely térségében él, hol végzi tevékenységét.
Ez a látszólag determinisztikus kijelentés a minisztérium és az APEH jövedelem-
adó-bevallási statisztikáinak több évre visszamen ő vizsgálati eredményeire alapul.
Nem egy szakért ői tanulmány jelenti ki, hogy — például az életfeltételekb ől, helyi
árszínvonalbeli különbségekb ől stb. adódóan — a különböz ő térségekben eltér ő
jövedelem érhető el (azonos egyéb feltételek mellett is).
A területiség megjelenésének helyes értékeléséhez mindenekel őtt szükség van a
fent említett irányelv alaposabb megismerésére.
Már a személyi jövedelemadó-rendszer bevezetése után világossá vált, hogy az
adóbevallásra kötelezett adózók egyes körei nem teljesen valóságos személyi jöve-
delmi adatokat vallanak be. Az adóhatóság ilyen esetekben alaposabb vizsgálat alá
vonja a kérdéses adóbevallásokat, és különféle valószín űsítési, becslési és bizonyí-
tási eljárásokat indít el'.
Az adóhatóság többféle becslési módszert alkalmaz. Szigorúan módszertani oldal-
ról nézve három elkülönülő típust lehet megemlíteni (Földes 1998; Szatmári 1995).
Az első két módszer a tényvizsgálatok körébe tartozik. Az ún. kevesebbr ől többre
becslés módszerénél a bevétel vagy a kiadások egy részének ismeretében bizonyla-
tok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével, próbagyártással, leltározással
és más megfelel ő módszerrel valószínűsíthető az adóalap. Ilyen esetekben a becslés
lefolytatását legtöbbször helyszíni adatszerz ő vizsgálatok előzik meg.
Ugyancsak tényadatok elemzésén nyugszik az adóigazgatási szaknyelvben „gumi-
szabály"-ként ismert módszer, amely a jövedelem-felhasználás, a vagyongyarapo-
dás és az életkörülmények vizsgálatán alapul. Ezt akkor alkalmazzák, ha az adózó
magánszemély kiadásai bizonyítható módon meghaladják megszerzett jövedelmei-
nek együttes összegét. Ekkor az adóhatóságnak meg kell becsülnie, hogy a magán-
személynek a vagyongyarapodásra és életvitele fedezetéül milyen nagyságrend ű
jövedelemre volt szüksége.
A két tényvizsgálati módszer mellett a harmadik becslési forma az összehasonlító
becslés. Abban az esetben, ha az el őbbi módszerekre a feltételek (iratok stb.) hiá-
nyában nincs lehetőség, az adóalapot az APEH az azonos időszakban hasonló tevé-
kenységet, hasonló körülmények között folytató adózók adatainak felhasználásával
állapítja meg. Ilyenkor a becslés alapján számított adóalaptól való eltérést az adó-
zónak kell bizonyítania.
A 7002/1999-es dokumentum és az ezt megel őző években közzétett hasonló
irányelvek egyáltalán nem nevezhet ők becslési módszereknek vagy azokat szabá-
lyozó eszközöknek. Jelen esetben a becslési eljárást kiegészít ő, azt segítő anyagról
van szó, amely bizonyos feltételek között megel őzi az adóhatóság jövedelembecslé-
si akcióit.
A kormányzat sokéves bizonytalankodó magatartása és az adómorál hanyatlásá-
nak2 lezárására 1996. január 1-jét ől3 végre életbe lépett a Pénzügyminisztérium által
Jakobi Ákos : Területiség az adórendszerben:
A területi gondolkodás megjelenése egy pénzügyminisztériumi dokumentumban
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 33-42. p.
36 Jakobi Ákos TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
kidolgozott és széles körben nyilvánossá tett irányelvek rendszere. A PM-ben meg-
fogalmazott irányelv lényege, hogy megmondja az APEH-nek, mely esetekben
szólítsa fel az adózót bevallásának kiegészítésére. Az irányelv — mint azt a beveze-
tő ben már említettük — szakmákra és területegységekre bontva olyan éves jövedelmi
összeghatárokat közöl, melynél kisebb bevallott értékeknél célszer ű (illetve az adó-
hatóság számára kötelez ő) alaposabb vizsgálatot is végezni. A dokumentum létre-
hozásának célja egyrészt az adóhatóság munkájának könnyítése volt, így ugyanis az
APEH megfelelő kritériumrendszerhez vagy szabályrendszerhez juthatott, amely-
nek segítségével végs ő soron egységesen és nagyobb mennyiségben foglalkozhatott
az adóbevallások ellenőrzésével. A közzétett irányelv másik és nem titkoltan fonto-
sabbnak ítélt célja pedig a terelő hatás, azaz az adófizet őknek a valóságoshoz kö-
zelebbi jövedelem-bevallások elkészítésére való ösztönzése.
Az irányelv nem az adózó lakosság egészét érinti, kizárólag az önálló tevékenysé-
get folytató magánszemélyek jövedelemadó-bevallásaival foglalkozik. E körbe tar-
tozik különösen az egyéni vállalkozó, a mez őgazdasági kistermel ő, a szellemi al-
kotói tevékenységet végz ő stb. Összlétszámukat tekintve egy 200 ezer fő körüli
csoporttal van dolgunk, melynek túlnyomó többségét az egyéni vállalkozói kör
adja. „... Az egyes adózói csoportok — els ősorban az egyéni vállalkozók — évr ől
évre nominálisan is csökken ő jövedelmekről adnak számot, bevételeiknek csak egy
részét szerepeltetik a bevallásban, személyes felhasználásaik jelent ős részét pedig a
vállalkozás költségei között számolják el..." — volt olvasható a PM Adóigazgatási
főosztályának jelentésében (Hadi 1995). Az irányelvek megalkotásával és a terel ő
hatás érvényre jutásával az adóhatóság e vállalkozói réteg adómoráljának javulását
várta, amely — a számok tükrében nézve — úgy t űnik már kézzel fogható sikerrel
járt. Míg 1995-ben az egyéni vállalkozók 3,5 milliárd forint jövedelmet vallottak
be, addig 1998-ban már egy nagyságrenddel többet (!), 31 milliárd forintot (forrás:
PM Adóigazgatási fő osztály), ami kétségtelenül nem írható kizárólag az infláció
vagy a gazdasági élénkülés számlájára.
Az irányelv alá azonban az önálló tevékenységet folytató magánszemélyeknek
sem a teljes köre tartozik. A dokumentum alapján nem kell figyelembe venni, pél-
dául a kezd ő vállalkozót, az átalányadózást választókat, a nyugtaadási kötelezettség
alól felmentetteket, azokat a vállalkozókat, akiknek az egyéb forrásból származó
bevallott jövedelmének összege meghaladja az az évi minimálbér összegét stb.
Az irányelv főként azt a réteget igyekszik megsz űrni, ahol a készpénzforgalom
még hosszú ideig általános marad (p1. a lakossági szolgáltatásokban, a közvetlenül a
lakosságnak értékesít ő tevékenységekben), ezért a jövedelem, s egyáltalán a bevétel
is nehezen mérhető .
A területiségr ő l leginkább a dokumentum kialakításának és módszertanának be-
mutatásával együtt érdemes szólni. Az irányelv lényegi eleme a mellékletben közölt
táblázatszerű adatsor, amelyben tehát szakmák, megyék és településnagyság-
kategóriák szerint tüntették fel az adóbevallás kiegészítésére történ ő felszólítás
kiválasztásához irányadó legkisebb jövedelmi határértékeket. Az 1. táblázat a do-
kumentumban található összeghatárokból ad ízelít őt.
Jakobi Ákos : Területiség az adórendszerben:
A területi gondolkodás megjelenése egy pénzügyminisztériumi dokumentumban
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 33-42. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 Területiség az adórendszerben... 37
1. TÁBLÁZAT
A rakománykezel ő szakmában dolgozó egyéni vállalkozók bevallás-kiegészítésre
mértékadó jövedelmi összeghatárai 1999-ben (ezer Ft)
(Limited Amounts Concerning the Supplement of Income Return
of Entrepreneurs Working in the Field of Stowing in 1999, in Thousand HUF)
Szakmakód és Megye Településkategóriák
megnevezés tl t2 t3 t4
4270 Rako- Budapest 519
mánykezelés
Baranya 371 413 443
Bács-Kiskun 361 402 431
Békés 388 432
Borsod-A.-Z. 343 382 410
Csongrád 410 457 490
Fejér 435 484 519
Győr-M.-S. 413 460 493
Hajdú-Bihar 397 442 474
Heves 378 421
Komárom-E. 365 406
Nógrád 383 426
Pest 396 441
Somogy 348 388
Szabolcs-Sz.-B. 305 340 364
Jász-N.-Sz. 391 435
Tolna 373 416
Vas 434 483
Veszprém 348 387
Zala 345 384
Forrás: A pénzügyminiszter 7002/1999. (PK. 13.) irányelve 1999.
A táblázat a következ ő kategóriákat alkalmazza: A szakmabesorolások az APEH
szakmai kódrendszere alapján történtek, melyen belül egyes hasonló és rokon
szakmákat csoportokba sorolva kezeltek. A szakmakategóriák száma így is kb.
négyszázra tehet ő .
A területi sajátosságok a táblázatban egyrészt a 19+1 megye, másrészt a négy te-
lepülésnagysági csoport keretében kerülnek a rendszerbe. A PM által használt tele-
püléskategóriák az 5000 lakos alatti (tl), az 5000-100 000 lakos közötti (t2), a 100 000
lakos feletti települések (t3) csoportjai, valamint afőváros (t4), mint külön egység.
Az APEH és a PM ezzel mintegy elismertté és legitimmé tette azt a tényt, hogy az
egyéni vállalkozások területi sajátosságai 4 befolyásolhatják az elérhet ő jövedelme-
ket. Mindezt persze rendkívül leegyszer ű sített formában, mindössze a megyék és a
széles településkategóriák tág határai között jelentik ki, részletesebb területi diffe-
renciákba nem mennek bele. A részletesebb elemek hiánya — mondhatni teljesen
kézzel fogható — módszertani és elvi okokra vezethet ő vissza. Bármennyire kicsiny
területegységet is veszünk alapul, nem várható el a helyi egyéni vállalkozótól, hogy
közel ugyanannyi jövedelmet tudjon felmutatni, mint a szintén helyben dolgozó és
Jakobi Ákos : Területiség az adórendszerben:
A területi gondolkodás megjelenése egy pénzügyminisztériumi dokumentumban
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 33-42. p.
38 Jakobi Ákos TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
hasonló szakmát folytató kollégája, hiszen tevékenységét ezen kívül sok más ténye-
ző is befolyásolhatja. Itt ezért ismételten le kell szögezni, hogy a listán szerepl ő
számadatok nem elvárt jövedelmi szintek, nem is minimális lehetséges jövedelmi
értékek, hanem kizárólag kiválasztási szempontok.
A dokumentum kialakításának módszertanából fakadóan sem lehetett részletesebb
területi bontást kialakítani. A táblázat megalkotásának els ő lépése az alapul szol-
gáló adatbázis kialakítása. Ehhez a minisztériumnak a vállalkozások által benyújtott
adóbevallásokon kívül más adatbázis nem áll rendelkezésére. Az APEH SZTADI 5-nál
rendelkezésre álló adatokból az aktuális évet megel őző évi adatokat (50%-os
súllyal), az azt megel őző évit (30%-os súllyal) és az azel őttit (20%-os súllyal) al-
kalmazzák. Az adatbázist els ő lépésben országos szinten állítják össze, amelybe
csak azon egyéni vállalkozók jövedelemadatai kerülnek be, akik tételes költségei-
számolást alkalmaznak, nem tevékenységüket kezd ők, teljes évben tevékenyked ők,
az év folyamán telephelyet nem változtattak és f őállású vállalkozók. Az országos
adatbázist ezután két szempontból is górcs ő alá veszik. Egyrészt létrehozzák a
szakmánként képzett átlagos jövedelemértékeket (ezek tehát országos szakmai
átlagok), másrészt megnézik, hogy az egész adatbázisból milyen megyei és telepü-
lésnagyság szerinti kép rajzolódik ki. Az egyes szakmákra kapott országos átlagjö-
vedelmi értékeket szintrehozással, korrekciókkal' az aktuális bevallási célévre el ő-
reszámítják, s végül ezek ismeretében kialakítják a bevallás-kiegészítésre mérték-
adó összeghatárokat.
Az összeghatárok kialakítása a következ ő képlettel írható le (Szatmári 1997):
KÖ=KBJxMxT
ahol: KÖ = a bevallás-kiegészítésre mértékadó összeghatár
KBJ = a korrigált bevallott jövedelem
M = a megyei szorzó
T = a településnagyság szorzója
A megyei és településnagysági értékek tehát nem az egyes megyék és település-
kategóriák kizárólagosan saját elemeib ől képzett átlagok, hanem az országos átla-
gokból visszaszámolt adatok. Erre azért volt szükség, mert az egyes szakmákban,
megyékben és településkategóriákban nem lenne elegend ő számú elem ahhoz, hogy
megfelel ő en megbízható átlagadatokat képezhessünk bel őlük. A részletesebb területi
bontásnak szintén az az akadálya, hogy az egyes kisebb területegységekre (p1. kistér-
ségekre vagy településekre) nézve túlontúl kis sokasággal lehetne csak dolgozni.
Az egyes szakmai alapadatokra a területi differenciálás szorzóit sablonszer űen
húzták rá a készít ő k. Az irányelvben közölt táblázatban így végül szakmánként
azonos területi szerkezet ű adatsorokkal találkozhatunk. Ez azt jelenti, hogy nem
érvényesül az egyes szakmák helyi jellegb ől adódó jövedelmező ségi differenciált-
sága, minden egyes szakma esetében ugyanazokban a körzetekben (megyékben,
településkategóriákban) lesz magasabb a bevallás-kiegészítésre mértékadó összeg-
határ, mint más szakmák esetében, ráadásul a szakmákon belül a különböz ő terület-
egységek közötti arányok teljesen hasonlóak lesznek a többi szakmáéhoz.
Jakobi Ákos : Területiség az adórendszerben:
A területi gondolkodás megjelenése egy pénzügyminisztériumi dokumentumban
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 33-42. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 Területiség az adórendszerben... 39
A területi alapú gondolkodás a PM ezen dokumentumában még egy helyen, az
eddigiektől eltérő en új fogalmakkal jelenik meg. Másképpen kezeli ugyanis az
irányelv a területfejlesztés kedvezményezett térségeiben tevékenykedő vállalkozó-
kat. Az irányelv szerint el lehet tekinteni a bevallás kiegészítésére való felszólítás-
tól, ha az adózó mez ő gazdasági vagy ipari szakmacsoportba sorolt tevékenységet
végzett, és telephelye mez őgazdasági, vidékfejlesztési vagy ipari szerkezetátalakítá-
si övezetben volt, illetve akkor is, ha telephelye társadalmi—gazdasági szempontból
elmaradott és tartós munkanélküliséggel sújtott településen volt. A konkrét érintett
területekrő l — az irányelv szerint is — a 19/1998. (II. 4.) kormányrendelet nyilatkozik.
2) A dokumentumból kirajzolódó térszerkezeti kép
A pénzügyminisztériumi irányelvhez csatolt táblázat adatsora csak egy halvány
számrendszer, a kiválasztási szempontok listája és nem konkrét térségi jövedelmi
fogódzók halmaza. A dokumentumból kisz űrhető térszerkezeti kép ezért inkább a
kiválasztási összeghatárok területi struktúráját adja.
A dokumentumból a területi kutatókat leginkább az a területi sablon érdekelheti,
melyet az egyes szakmai átlagadatokra ráhúzva a táblázat részletes számértékeit
számíthatjuk ki. A térszerkezeti analízishez és az ábrázoláshoz az adatbázis megfe-
lelő átalakítása szükséges. A rendkívül nagy méret ű táblázatsor adataiból egy
összevont, leegyszerű sített és átlagosnak mondható helyzet kialakítása látszik cél-
szerűnek. Elkészíthető egy, az összes szakmai táblából egyszer ű átlagolással kép-
zett tábla, majd ennek a táblázatnak az értékeit a tábla saját átlagának százalékában
érdemes feltüntetni. A táblázat egyes cellái ezzel összehasonlíthatóvá válnak, így
térképezésük is lehetséges lesz.
A térszerkezeti analízishez kapcsolódó térképeket településnagyság-csoportok
szerint készítettük el. Az els ő térkép az átlagos minimáljövedelmek (illetve kivá-
lasztási határértékek) eltéréseit mutatja az országos átlagtól az 5000-nél kevesebb
lakosú településeken megyénként, a második az 5000-100 000 lakosú települések, a
harmadik pedig a 100 000 fő nél népesebb települések és a főváros esetében mutatja
ugyanezt (1. ábra).
A térképeken jól látható, hogy általában a népesebb településkategóriákban maga-
sabb, míg a kisebb népesség űekben alacsonyabb a bevallási küszöb. Egy-egy me-
gyét kiválasztva és három adatát összehasonlítva minden esetben a népesebb tele-
püléscsoportba tartozóknál fogalmaz meg magasabb minimális jövedelmi szintet az
adóhatóság. Az viszont nem feltétlenül igaz, hogy ha egy vállalkozó egy népesebb
településen tevékenykedik valamelyik megyében, akkor biztosan magasabb a jöve-
delmi küszöbértéke, mint ha alacsonyabb településkategóriában és egy másik me-
gyében dolgozna. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legnagyobb településén sem
olyan magas a bevallás-kiegészítésre mértékadó összeghatár, mint például Fejér
megye legkisebb népességű kategóriája esetében.
Jakobi Ákos : Területiség az adórendszerben:
A területi gondolkodás megjelenése egy pénzügyminisztériumi dokumentumban
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 33-42. p.
40 Jakobi Ákos TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
1. ÁBRA
A bevallás-kiegészítésre mérvadó átlagos összeghatárok
az egyes településkategóriákban megyénként
(Averages Amounts Concerning to the Supplement of Income Return
in the Individual Categories of Settlements by Counties)
5000 lakos alatti települések 5000-100 000 lakos között települések
100 000 lakos feletti települések
Eltérés az országos átlagtól
orsz. át1=100%
s 120-130
E 110 - 120
E2100-110
[1:1 90-100
0 80- 90
u Nincs ilyen kat. település a megyében
Forrás: Saját szerkesztés.
A településkategóriákon belüli szórás, illet őleg a térképeken a színkategóriák
száma a magasabb településnagyság-csoportok felé növekszik. Míg az 5000 lakos
alatti csoportban relatíve homogén térrel találkozunk, addig a 100 000 f ő felettiben
kimondottan sokszín ű a kép.
A megyék közötti viszonyokat nézve összességében — legalábbis az 1999-es évre
készült irányelv szerint — Budapesten illetve Fejér megye 100 000 f őnél népesebb
településén, azaz Székesfehérváron legmagasabb a kiválasztási összeghatár. Fejér
mindegyik településkategória esetében a legnagyobb küszöbérték ű, hasonlóan ma-
gasak a Gy őr-Moson-Sopron és Vas megyéhez tartozó értékek.
Az országban megszokott területi jövedelmi differenciáknak, más szóval a Dunántúl
Alföldnél jobb helyzetének (Kovács 1996) látszik ellentmondani, hogy mind a leg-
kisebb, mind pedig a közepes településkategóriánál az Alföld legnagyobb részének
megyéi (valamint néhány észak-magyarországi megye is) magasabb bevallási
összeghatárokkal rendelkezik, mint a Dunántúl kétharmada. Ez a területi szerkezet
főként a PM számítási módszeréb ől adódik így.
Jakobi Ákos : Területiség az adórendszerben:
A területi gondolkodás megjelenése egy pénzügyminisztériumi dokumentumban
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 33-42. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 Területiség az adórendszerben... 41
3) A dokumentum használata a jövedelem területi különbségeinek vizsgálatához
Akár jövedelembecsléshez, akár a jövedelem területi differenciáltságának kutatá-
sához kívánjuk használni az irányelvben közölt területi adatbázist, csak alapos
fenntartásokkal tehetjük azt. Az adatbázisból nyerhet ő térszerkezeti kép ugyanis
nem a jövedelemnagyság egy meghatározó befolyásoló tényez őjének vagy összete-
vőjének területi alakulását mutatja. Puritánul fogalmazva — ahogyan ezt a doku-
mentumot készítő PM Adóigazgatási főosztállyal készített interjúnk során is hal-
lottuk — „nem szabad tudományos szinten komolyan venni az irányelvb ől kiolvas-
ható területi tendenciákat".
A jövedelem területi szerkezetét kutatók számára a legf őbb tanulság az lehet,
hogy immáron a Pénzügyminisztérium is felismerte (illetve kezdi felismerni), hogy
nem számíthat az egyéni vállalkozóktól azonos nagyságú minimáljövedelmekre az
ország különböz ő megyéiben és eltér ő nagyságú településein. A PM engedéke-
nyebbnek tűnik azokkal a területekkel szemben, amelyekben — a számításai alapján
feltételezhet ően — nehezebb jövedelemszerzési körülmények között tevékenykednek
a vállalkozók. Ez a felfogás és a hozzá tartozó területi kép pedig már inkább a terü-
leti kutatók számára nyújt alapot a továbbgondolásra.
Jegyzetek
A becslés intézménye nem új keletű dolog. Az ötvenes évektől a magánvállalkozói jövedelemadóztatás
legkeményebb, gyakran kétes törvényességi adóeszközei közé tartozott. Az akkori tanácsi adóhatósá-
gok szinte bármikor bevethették ezt az eszközt, s a kalkulált vagy összehasonlításon alapuló becslés
eredménye tekintetében nem volt követelmény, hogy reális eredmények keletkezzenek. Az SZIA be-
vezetésekor e sok jogos kritikával illetett jogintézmény elt űnt és vele együtt a legkisebb adóköteles
jövedelem módszere is. A becslés az 1990. évi XCI. törvénnyel ismét alkalmazható eszközzé vált.
2 .
Mivel az adóapparátus mű ködése még kevésbé volt hatékony, pontosabban a lebukás kockázata nem
volt kellően elrettentő erej ű, továbbá már lassanként versenypiaci hátrányt jelentett, ha valaki nem élt
az adómanipuláció lehető ségével, a magyar adózók egyre szélesebb körében terjedt el az adókikerülés
gondolata.
3
Az 1990. évi XCI. törvény 60. §-ának módosítását az 1995. évi CX. törvény rögzíti. Ettil kezdve
létezik a pénzügyminiszteri irányelv intézménye (1990. évi XCI. törvény 60. §-ának (7) bekezdése).
4
A települési besorolást — több telephely esetén — az els5 helyen feltüntetett telephely alapján célszer ű
figyelembe venni. Az év közben telephelyet változtató vállalkozóknál ictiarányos értékkel kell dolgozni.
APEH Számítástechnikai és Adóelszámolási Intézet
6
Az adatbázisba nem veszik bele továbbá a 10 milliós értékhatár fölött vallókat sem.
.
Figyelembe veszik például a következ ő évi várható bruttó keresetnövekedés ütemét is.
Irodalom
A pénzügyminiszter .../1997. (PK. ...) irányelve /tervezet/. — Adó. 14.12-72. o.
A pénzügyminiszter .../1998. (PK. ...) irányelve. — Adó. 1-2.32-109. o.
A pénzügyminiszter 7002/1999. (PK. 13.) irányelve. — Adó. 15-16.7-43. o.
Földes G. (1998) Egy ritkán alkalmazott eszköz: az adóbecslés. — Adóvilág. 5.19-28. o.
Hadi L. (1995) Az adózás rendjének 1996. évre tervezett módosításai. — Adó. 13.8-12. o. PM Adóigaz-
gatási fóosztály.
Kovács Cs. (1996) Térbeli jövedelmi viszonyok Magyarországon 1994-ben. Budapest, KSH Gazdaság-
elemzési és Informatikai Intézet.
Szatmári L. (1995) Változások az adóalap becslésének módszereiben. — Adó. 14.926-928. o.
Szatmári L. (1997) A jövedelemalapú becslésről. — Adóvilág. 2.2-10. o.
Jakobi Ákos : Területiség az adórendszerben:
A területi gondolkodás megjelenése egy pénzügyminisztériumi dokumentumban
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 33-42. p.
42 Jakobi Ákos TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
SPACE IN THE TAX SYSTEM: THE APPEARANCE OF
REGIONAL THINKING IN A DOCUMENT OF THE
MINISTRY OF FINANCE
ÁKOS JAKOBI
Since 1996 the Hungarian Ministry of Finance put down a directive for the tax office
(APEH) regarding the self-employed private individuals to supplement their income tax
returns. According to this document one has to be called upon, whose returned income does
not meet the limit which is equivalent to the minimum wages, professional and regional
characteristics.
The importance of this document is that the Ministry of Finance — as a governmental insti-
tution — begins to recognise the importance of regional inequalities in its own thinking. The
ministry uses such notions as: settlement-size categories, counties, preferential areas of re-
gional development and politics (etc.).