Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 23-32. p.
Tér és Társadalom XIV. évf. 2000 s 2-3: 23-32
A DEBRECENI ÖNKORMÁNYZAT
KÖLTSÉGVETÉSÉNEK SAJÁTOSSÁGAI, 1992-1998
(The Characteristics of the Budget of the Local Government
of Debrecen)
KOZMA GÁBOR
Bevezetés
A rendszerváltás után újonnan létrejött önkormányzatok a gazdálkodás területén
megváltozott feltételekkel voltak kénytelenek szembenézni. Teljesen új jogszabá-
lyok rendezték a működésükre vonatkozó alapvet ő kérdéseket, költségvetésük be-
vételi és kiadási szerkezete nagymértékben átalakult, és a korábbi id őszakhoz ké-
pest megnő tt a települések gazdasági önállósága. Az új körülmények természetesen
nem egyformán érintették az egyes településeket, és az eltér ő történelmi hagyomá-
nyok, gazdasági adottságok, a térségben betöltött szerepkör hatására jelent ős kü-
lönbségek alakultak ki közöttük.
Tanulmányunk célja Debrecen 1992-98 közötti költségvetése alakulásának be-
mutatása, és ezzel összefüggésben arra a kérdésre keressük a választ, milyen ténye-
zőkre vezethetők vissza a költségvetés bevételi és kiadási oldalán megfigyelhet ő, az
országos értékekt ől eltérő adatok?
Az elemzés során kétfajta módszert használtunk. Egyrészt azt vizsgáltuk, hogyan
változik az adott bevételtípusnak illetve kiadási tételnek az összbevételb ől (összkia-
dásból) való részesedése, és ez hogyan alakul az országos értékhez képest (1. és 3.
táblázat). Így arról szereztünk ismereteket, hogy az adott bevétel szerepe nagyobb
vagy kisebb, mint országos viszonylatban. Másrészt az egyes bevétel- és kiadástí-
pusoknál mind debreceni, mind országos viszonylatban kiszámoltuk az egy f őre
jutó értéket, és így az adott bevétel debreceni relatív nagyságáról szereztünk infor-
mációkat (1. és 3. táblázat).
A bevételi oldal jellegzetességei
A hét nagy bevételi típus (saját folyó bevételek, felhalmozási és t őkebevételek,
átengedett bevételek, állami hozzájárulások és támogatások, Társadalombiztosítás-
tól átvett pénzösszegek, egyéb átvett pénzösszegek és visszatérítések, hitel- és köt-
vénybevételek) jelent őségét, az összbevételb ől való részesedését a hét év átlagában
elemezve megállapítható, hogy az állami hozzájárulások és támogatások, valamint
a hitel- és kötvénybevételek részesedése jelent ősen meghaladta az országos értéket,
a Társadalombiztosítástól átvett pénzeszközök aránya viszont nagymértékben elma-
radt attól, míg a másik négy forrásnál nincs lényeges eltérés.
Kozma Gábor :
A debreceni önkormányzat költségvetésének sajátosságai, 1992-1998
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 23-32. p.
24 Kozma Gábor TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
1. TÁBLÁZAT
A magyarországi önkormányzatok és a debreceni önkormányzat egyesített költség-
vetésének bevételi oldala (az 1992-98 közötti évek átlaga, 1992-es áron számolva,
a fogyasztói árindexet felhasználva)
(The Receipt Side of the Budget of the Hungarian Local Governments and the Local
Government of Debrecen, Average of the Years 1992-1998, Adjusted to the Prices
of 1992 with the Consumer Price Index)
A B
Magyar- Debrecen Magyar- Debrecen
ország ország
I. Saját folyó bevételek 19,7 21,3 8 806 7 540
1.1. helyi adók 6,5 6,3 2 937 2 237
1.2. illetékbevételek 1,6 2,2 694 776
1.3. kamatbevételek 2,1 0,2 924 86
1.4. intézményi tevékenység bevételei 8,2 10,9 3 688 3 851
1.5. egyéb saját folyó bevételek 1,3 1,7 563 591
2. Felhalmozási és tőkebevételek 10,5 9,1 4 714 3 219
2.1. tárgyi eszközök és ingatlanok érté- 4,4 4,6 1 970 1 618
kesítése
2.2. értékpapírok értékesítése 2,3 2,1 1 020 764
2.3. privatizáció, vállalatértékesítés 0,9 1,0 379 370
2.4. egyéb felhalmozási és t őkebevételek 3,0 1,3 1 344 467
3. Átengedett bevételek 11 , 3 13,6 5 059 4 817
3.1. SZIA 10,8 12,9 4 834 4 577
3.2. gépjárm űadó 0,5 0,7 225 240
4. Állami támogatás és hozzájárulás 37,3 42,8 16 696 15 116
4.1. normatív állami hozzájárulás 27,7 35,9 12 400 12 646
4.2. címzett és céltámogatás 3,2 0,8 1 443 283
4.3. SZIA-kiegészítés 0,5 0 237 0
4.4. működésképtelenné vált önkormány- 0,6 0 258 0
zatok kiegészítő támogatása*
4.5. központosított el őirányzatok 3,4 5,0 1 519 1 776
4.6. egyéb támogatás és hozzájárulás 1,9 1,2 835 411
5. Társadalombiztosítástól átvett pénz- 15,3 4,6 6 848 1 633
eszközök
6. Egyéb átvett pénzeszközök, visszatéri- 3,1 2,8 1 367 994
tések
7. Hitel, kötvény bevétel 2,8 5,8 1 268 2 037
Tárgyévi bevételek 100,0 100,0 44 757 35 359
* 1994-ig Önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok kiegészít ő támogatása
A - az egyes bevételi típusok részesedése az összbevételb ől (%), B - az adott bevételi típus egy lakosra jutó
értéke (Ft/fd)
Forrás: Keményné Koncz 1993; Szelényi 1994; Birkásné Tóth-Szelényi 1995; Dobosné-
Szelényi 1996; 1997; 1998; és a debreceni önkormányzat költségvetési rendeletei.
A saját folyó bevételek összbevételb ől való részesedése kismértékben felülmúlta
az országos értéket, figyelemreméltó, és a város rosszabb anyagi helyzetére utal
ugyanakkor az a tény, hogy az egy f őre jutó érték elmarad attól. Ezen forrás igen
jelentős, és az 1990-es évek folyamán egyre fontosabb szerepet betölt ő részét al-
kotják a helyi adók, amelyeknél egy igen jelent ős időbeli változást is meg lehet
figyelni. Az 1990-es évek elején részesedésük még kisebb volt, mint az országos
Kozma Gábor :
A debreceni önkormányzat költségvetésének sajátosságai, 1992-1998
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 23-32. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 A debreceni önkormányzat... 25
érték (1993-ban 4,7% ill. 3,9%), az egy fő re jutó érték pedig annak 2/3-át érte el, az
1990-es évek második felében azonban szerepe és fontossága ugrásszer űen
megnövekedett (1998-ban az összbevételb ől való részesedése már 14,2% volt). A
változás igen szoros kapcsolatot mutatott az egyes helyi adótípusok jelent őségével
illetve az alkalmazott adókulcsokkal.
Az 1990-es évek elején az önkormányzat valamennyi kivethet ő adótípust alkal-
mazta, és egy többé-kevésbé kiegyensúlyozott, mind a lakosságot, mind a helyi
vállalkozókat megterhel ő adószerkezet volt megfigyelhet ő. Ebben az időszakban —
részben a politikai népszer űtlenségtől tartva — még igyekezett az adókulcsokat ala-
csonyan tartani, és azok a törvényekben meghatározott maximális érték 50-65%-át
érték csak el.
Az 1990-es évek második felére azonban jelent ősen megváltozott a helyzet. Az
önkormányzat ekkorra már minden egyéb számba vehet ő lehetőséget kihasznált
(lakások, beépítetlen telkek és részvények eladása, hitelek felvétele, kötvények
kibocsátása), és más megoldás hiányában kénytelen volt nagyobb mértékben a helyi
adókra támaszkodni. Minden adónem esetében emelést hajtott végre (erre alkalmat
kínált az a tény, hogy az országgy űlés is megemelte a törvényileg kivethet ő maxi-
mális értékeket), ez azonban differenciált mérték ű volt: kisebb mértékben érintette a
lakosságot (ide lehet sorolni a telekadót, az építményadót és az 1994-t ől megszűnt
magánszemélyek kommunális adóját) és nagyobb mértékben a vállalkozókat (a
vállalkozók kommunális adója elérte a törvényben meghatározott maximumot, és a
helyi iparűzési adó is csak 1-2 ezrelékkel maradt el attól). Ennek hatására 1998-ra
(az országos trendeket követve) abszolút fölénybe kerültek a vállalkozókat terhel ő
adók (1998-ban a helyi adókból befolyó jövedelem 3,4%-át tette ki a vállalkozók
kommunális adója és 85,5%-át az ipar űzési adó).
2. TÁBLÁZAT
Helyi adók megoszlása Magyarországon és Debrecenben (%, az 1992-98 közötti évek
átlaga, 1992-es áron számolva, a fogyasztói árindexet felhasználva)
(The Distribution of Local Taxes in Hungary and Debrecen, in percentage. Average of
the Years 1992-1998, Adjusted to the Prices of 1992 with the Consumer Price Index)
Magyarország Debrecen
Építményadó 9,6 13,3
Telekadó 1,7 2,4
Magánszemélyek kommunális adója 4,0 0,5
Vállalkozók kommunális adója 7,6
Idegenforgalmi adó 2,6 0,7
Iparűzési adó 81,9 75,5
Egyéb adók 0,2 0
Összesen 100,0 100,0
Forrás: Világgazdaság 2000. január 15.; a debreceni önkormányzat költségvetési rendeletei.
Az országos folyamatoktól a legnagyobb eltérés (elmaradás) az idegenforgalmi
adó tekintetében mutatkozott. Ennek hátterében az állt, hogy Debrecen saját maga
nem rendelkezik igazán nagyarányú bevételt hozó idegenforgalommal: üdülésre
alkalmas hétvégi telek alig található a város területén, a városba látogató turisták
Kozma Gábor :
A debreceni önkormányzat költségvetésének sajátosságai, 1992-1998
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 23-32. p.
26 Kozma Gábor TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
jelentő s része Hajdúszoboszlón száll meg, így ez az adótípus az országosnál sokkal
alárendeltebb szerepet töltött be a város bevételei között.
A saját folyó bevételek másik lényeges összetev őjét az intézményi tevékenységek
bevételei alkotják, amelyekhez az önkormányzati fenntartású oktatási, kulturális,
sport stb. intézményekben keletkezett források (például belép őjegyek, térítési díjak)
tartoznak. Ezen forrás részesedése az összbevételb ől Debrecenben minden évben
meghaladta az országos értéket, és az egy f őre jutó összeg is nagyobb volt annál.
Ennek hátterében az áll, hogy a város érintett intézményhálózata nemcsak a helyi
lakosság, hanem a vonzáskörzet, illetve bizonyos esetekben az egész megye igényeit
elégíti ki, és ez egy jelent ő s nagyságú és nagy bevételt hozó intézményhálózatot
eredményezett.
Az illetékbevételeknek az országosnál nagyobb szerepe els ősorban az adott forrás
sajátosságaival van összefüggésben. A központi költségvetési törvények szerint a
megyei jogú városok és Budapest önkormányzata megkapják a területükön besze-
dett illetékek 50%-át, míg a megye többi településén beszedett illetékek 50%-a a
megyei önkormányzatok bevételeit növeli. Az illetékek különböz ő típusainak
(ajándékozási, öröklési, visszterhes vagyonátruházási, bírósági eljárási, államigaz-
gatási eljárási illeték) ismeretében egyáltalán nem meglep ő, hogy ez a bevételi
forrás a nagyobb ingatlanárakkal rendelkez ő, illetve bizonyos eljárásokra (például
bírósági tárgyalás, útlevél kiadás) jogosult nagyvárosokban fontos szerepet játszik.
A debreceni önkormányzat relatív szegénységére utal a kamatbevételek minimális,
az országosnál lényegesen kisebb jelent ősége. Az elmúlt id őszakban ugyanis az
önkormányzatnál a szorító pénzügyi feltételek miatt csak korlátozottan nyílt lehet ő-
ség arra, hogy a szabad pénzeszközöket hosszú távú lekötés keretében a bankba
tegyék, és így kamatbevételre tegyenek szert.
A felhalmozási és t őkebevételek szerepe kisebb volt az országosnál, és az egy f őre
jutó átlagos érték is az alatt maradt. Az ide sorolható bevételi források közül há-
romban (tárgyi eszközök és ingatlanok értékesítése, részvények és értékpapírok
értékesítése, privatizáció és vállalatértékesítés) a hét év átlagát tekintve nem mutat-
kozott jelentő s eltérés az országos adatoktól, a különbség fő oka az egyéb felhalmo-
zási és tőkebevételekben keresend ő . Az egyes évek vonatkozásában ugyanakkor
igen jelentő s ingadozásokat lehet megfigyelni, amely azzal magyarázható, hogy az
önkormányzat rendkívül széls őségesen és rövid id ő alatt élt a kínálkozó bevételi
lehetőségekkel.
Az 1990-es évek elején a legnagyobb figyelmet a tárgyi eszközök és ingatlanok
értékesítésére fordították. Az 1990-es önkormányzati (1990. évi 65. törvény) és az
1991-es vagyontörvény (1991. évi 33. törvény) eredményeként az önkormányzat
igen jelentő s (kb. 24 000 darabból álló) lakásvagyonhoz jutott, amelynek kb. az
50%-a az 1993-as lakástörvény (1993. évi 78. törvény) el őírásait követve 1995
végére eladásra került. Az 1990-es évek második felében ugyanakkor már nagyobb
figyelmet kapott a beépítetlen ingatlanok eladása. Ennek hátterében az állt, hogy a
városban letelepedni kívánó multinacionális kereskedelmi cégek (például TESCO,
CORA) igényeinek kielégítése, valamint a nagy bevásárlóközpontok (például Deb-
Kozma Gábor :
A debreceni önkormányzat költségvetésének sajátosságai, 1992-1998
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 23-32. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 A debreceni önkormányzat... 27
recen Plaza, Malompark) felépítése érdekében a város nagyarányú telekértékesítésbe
kezdett.
A részvények és értékpapírok értékesítése az előző kategóriához hasonló id őbeli
ingadozást mutatott. Az els ő kisebb csúcsot 1992-ben lehetett megfigyelni, amikor
az önkormányzat a tulajdonába került ipari vállalati részvényeket (pl. Dohánygyár,
Debreceni Húsipari Rt.) adta el. Az el őzőnél sokkal jelentősebb bevételt biztosított
ez a forrás az 1990-es évek második felében, amikor az önkormányzatok hozzáju-
tottak a területükön m űködő gáz- és áramszolgáltató vállalatok részvényeinek egy
részéhez (a gázszolgáltatóknál 40%, az áramszolgáltatóknál 12,5%). A debreceni
önkormányzat a szorító pénzügyi viszonyok miatt arra kényszerült, hogy a megka-
pott TITÁSZ és TIGÁZ részvényeket rövid id ő alatt eladja, és így enyhítsen anyagi
gondjain (1996-ban a részvények és értékpapírok részesedése az összbevételb ől
6,1% volt).
Az egyéb felhalmozási és t őkebevételek esetében megfigyelhető elmaradás alap-
vetően ezen bevételtípus jellegéb ől adódik: ide tartoznak az államháztartáson kívül-
ről illetve belülről átvett fejlesztési célú pénzek (p1. a lakossági befizetések az ivó-
víz-, szennyvíz- és gázhálózat kiépítése érdekében, illetve az elkülönített állami
alapoktól és a minisztériumi fejezetekt ől fejlesztésre kapott összegek). Az el őbbi
szerepe azért volt kisebb, mert Debrecen — a rendszerváltás el őtti fejlesztéseknek
köszönhetően — egy megfelel ő színvonalú vonalas infrastruktúrával rendelkezett
(1991-ben a vezetékes gázhálózatba kapcsolt lakások aránya 59,9%, a vezetékes
ivóvízhálózatba kapcsolt lakások aránya 98,9%, a szennyvízhálózatba bekapcsolt
lakások aránya pedig 71,6% volt, míg a megfelel ő országos adatok 41,9%, 85,1%
és 41,7% voltak). Az 1990-es évek során történtek ugyan fejlesztések ezen a terü-
leten a lakossági pénzek bevonásával, ennek mértéke azonban kisebb volt, mint
országos viszonylatban.
Az utóbbi (államháztartáson belülr ől átvett fejlesztési célú pénzek) esetében az
elmaradást alapvet ő en Debrecen igen gyenge érdekérvényesítési képessége magya-
rázza. 1990 és 1998 között a várost az országos politikában súlytalannak tekinthet ő
személyek irányították, illetve az országos vezet ők között sem volt igazán debrece-
ni kötődésű , és ezért a település csak korlátozottan jutott hozzá központi fejlesztési
pénzekhez.
Az átengedett (megosztott) bevételek közé a személyi jövedelemadó (SZJA) ön-
kormányzatok számára visszajuttatott része és a gépjárműadó tartozik. A bevételek
döntő részét képez ő SZIA esetében világosan megállapítható, hogy ez a forrás a
város költségvetésében fontosabb szerepet játszott, mint országos viszonylatban.
Ennek hátterében a debreceni magasabb keresetek állnak: a megyeszékhelyi illetve
regionális központi szerepkör következtében több olyan intézmény is m űködik a
városban, amelyek az országos átlagnál magasabb fizetést tudnak biztosítani (1998-
ban például Debrecenben az egy állandó lakosra jutó SZJA 62 830 Ft volt, szemben
az országos 59 769 Ft/fő értékkel).
Az időben előrehaladva ugyanakkor az a trend is megfigyelhet ő, hogy az SZIA be-
vételnek az összbevételb ől való részesedését tekintve fokozatosan csökkent a különb-
ség a debreceni és az országos adatok között (1992: 2,9%, 1993: 2,8%, 1994: 2,8%,
Kozma Gábor :
A debreceni önkormányzat költségvetésének sajátosságai, 1992-1998
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 23-32. p.
28 Kozma Gábor TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
1995: 1,7%, 1996: 1,2, 1997: 1,9%, 1998: 1,6%), illetve az egy lakosra jutó SZJA
bevétel nagysága Debrecenben egyre inkább elmaradt az országos értékt ől (1993-
ban még annak 110, míg 1998-ban csak 83,3%-a). Ezen folyamatok hátterében az a
központi kormányzati tevékenység állt, amely fokozatosan csökkentette a települé-
sekhez visszajuttatott SZJA-n belül a közvetlenül a befizetés helyére visszakerül ő
SZJA arányát, és növelte az egyéb (gyakran normatív) módszerekkel elosztott
összegek arányát, és ez a trend Debrecen számára — hasonlóan a többi nagyváros-
hoz — a legtöbb esetben hátrányos volt.
A gépjárműadó, mint átengedett bevétel (a beszedett adó 50%-a a központi költ-
ségvetésbe kerül) esetében világosan tükröz ődik, hogy ez a forrás Debrecenben
fontosabb szerepet játszott, mint országos viszonylatban: a Hajdú-Bihar megyei
megyeszékhelyen részesedése az összbevételb ől nagyobb, mint az országos adat, és
a legtöbb évben az egy főre jutó érték is felülmúlta azt. Ez azzal magyarázható,
hogy Debrecenben a gépkocsi-ellátottság kismértékben jobb, mint országos szinten,
és ezért a gépkocsik súlya után fizetett adóból is több folyt be.
Az állami hozzájárulások és támogatások 1992 és 1998 között Debrecenben az
összbevételből az országosnál sokkal nagyobb arányban részesedtek, és ennek hát-
terében az ezen bevételi forrás dönt ő részét alkotó normatív állami hozzájárulások
álltak (itt még nagyobb volt az eltérés). Ezen összegeket ugyanis az önkormányza-
tok különböz ő mutatók (például általános és középiskolások száma, kollégiumi
férőhelyek száma) alapján az oktatási—kulturális—szociális intézmények m űködteté-
sére kapják. Debrecen — mint már korábban említettük — jelent ős megyei és regio-
nális feladatokat is ellátó intézményhálózattal rendelkezik, amely után nagy összeg ű
hozzájárulást kap a központi költségvetésb ől. Igen nagy problémát jelent ugyanak-
kor az a tény, hogy ez a pénz a legtöbb esetben nem elegend ő az érintett intézmé-
nyek működési költségeinek a fedezésére. A normatív állami hozzájárulások dönt ő
részét (1998-ban kb. 75%-át) kitev ő oktatási normatívák például Debrecenben
1992-ben a működési kiadások 74,1%-át, 1995-ben 47,9%-át, 1997-ben pedig
54,8%-át fedezték, és a hiányzó összeget az önkormányzatnak egyéb forrásaiból
kellett biztosítania.
A város az elmúlt években igen mérsékelten részesedett a cél- és címzett támoga-
tásokból: ezen forrás összbevételen belüli aránya egyik évben sem érte el az orszá-
gos átlagot, csak három évben haladta meg az 1%-ot, és az egy f őre jutó érték is
végig az országos alatt maradt. Az 1992-es, az 1996-os és 1997-es relatíve maga-
sabb arányok annak tulajdoníthatók, hogy ezekben az években Debrecen iskola- és
tornaterem-építésre, valamint a szennyvíztisztító-telep b ővítésére kapott ‚jelent ő-
sebb" összegeket.
A lemaradás mögött véleményünk szerint három ok áll. Egyrészt a céltámogatá-
sok elsősorban a kisebb településeken lezajló vízgazdálkodási, oktatási—kulturális,
egészségügyi—szociális és hulladékkezelési beruházásokat voltak hivatva segíteni,
és így Debrecen csak korlátozottan részesedett bel őlük. Másrészt a címzett támo-
gatások főleg a térségi célokat szolgáló fejlesztéseket támogatták, és Debrecenben
ezek gyakran a megyei önkormányzat tulajdonában lév ő intézményekben valósultak
meg (például a Kenézy Gyula Kórház új szárnyának felépítése). Harmadrészt
Kozma Gábor :
A debreceni önkormányzat költségvetésének sajátosságai, 1992-1998
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 23-32. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 A debreceni önkormányzat... 29
problémát okozott az önkormányzat — már korábban említett — gyenge érdekérvé-
nyesítő-képessége is.
A hét év adatait vizsgálva megállapítható, hogy Debrecen nem részesült SZIA-
kiegészítésben, illetve a m űködésképtelenné vált önkormányzatok kiegészít ő támo-
gatásában (1994-ig az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok
kiegészítő támogatása). Ez azzal magyarázható, hogy a városban az egy f őre jutó
SZIA nem érte el a szükséges minimális szintet, illetve a város költségvetése nem
került olyan rossz anyagi helyzetbe, hogy Debrecen jogosult lett volna ezekre a
támogatási formákra.
A központosított el őirányzatok azon támogatási formákat jelölik, amelyek meg-
valósítását a kormányzat valamilyen oknál fogva fontosnak tartja. Ezeknek a köre
évről évre változott, és így egyes években Debrecen számára el őnyösebb, más
években hátrányosabb támogatási formák kerültek bele. Az 1994-96 közötti maga-
sabb értékeket az a tény magyarázza, hogy ezekben az években a köztisztvisel ői—
közalkalmazotti bérek bevezetésének támogatása a központosított el őirányzatok
közé tartozott, és Debrecen így jelent ős összegekben részesült.
A Társadalombiztosítástól (pontosabban az Egészségbiztosítási Alaptól) átvett, és
a debreceni önkormányzat irányítása alatt álló egészségügyi intézmények m űködési
kiadásainak fedezését szolgáló pénzösszegek vonatkozásában megfigyelhet ő nagy-
mértékű különbség az els ő pillanatban — figyelembe véve a megyeszékhely regio-
nális szerepkörét — megmagyarázhatatlannak t űnik. Az elmaradás alapvet ően az
érintett intézmények (Kenézy Gyula Kórház, Debreceni Orvostudományi Egyetem,
2000. január 1-től a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kara) tulajdon-
viszonyaiban keresend ő. Ezek ugyanis nem a városi önkormányzat, hanem a megyei
önkormányzat tulajdonában vannak (lásd Kenézy Gyula Kórház), illetve közvetle-
nül az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól és az Oktatási Minisztériumtól (ko-
rábban Egészségügyi Minisztériumtól) kapják (kapták) a pénzt (ex-DOTE). Ennek
következtében a m űködésükhöz szükséges összeg nem fut át a városi költségveté-
sen, és így nem jelenik meg az önkormányzat bevételei között sem.
A hitel-és kötvénybevételek nagyobb súlya (ez azon kevés források egyike, ame-
lyeknél az egy főre jutó érték jelentősen meghaladja az országos átlagot) alapvet ően
az 1990-es évek közepének gazdálkodási elképzeléseivel magyarázható. A külön-
böző ingatlanok (például az önkormányzat tulajdonába került lakások és telkek)
nagyarányú eladása után a város vezet ősége továbbra sem akarta nagyobb mérték-
ben megterhelni a lakosságot, és ezért a m űködési—fejlesztési kiadások fedezése
érdekében különböz ő pénzpiaci m űveletekbe kezdett. Ennek keretében 1994 és
1995 folyamán jelentős hiteleket vett fel, valamint kötvénykibocsátást is végrehaj-
tott (a hitel- és kötvénybevételek aránya az összbevételb ől — az országban szinte
egyedülálló módon — 1993-ban és 1994-ben nyilvánosan 10,1% volt, 1995-ben
pedig 11,7% volt). Ezen lépések ugyanakkor nagymértékben veszélyeztették a
város pénzügyi stabilitását, aminek következtében az önkormányzat visszafogta
ilyen irányú tevékenységét, és 1996 óta folyamatosan csökkent e forrás szerepe
(1998-ban az összbevételb ől való részesedése már kisebb volt, mint az országos
érték — 2,8% ill. 4,2%).
Kozma Gábor :
A debreceni önkormányzat költségvetésének sajátosságai, 1992-1998
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 23-32. p.
30 Kozma Gábor TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
A kiadási oldal sajátosságai
A debreceni önkormányzat költségvetésének kiadási oldalát vizsgálva megállapít-
ható, hogy a m űködési kiadások, illetve a támogatások átlagos részaránya az össz-
kiadásokból felülmúlta az országos értéket, míg a fejlesztési—felhalmozási kiadások
és az egyéb kiadások részaránya alatta maradt annak (3. táblázat).
3. TÁBLÁZAT
A magyarországi önkormányzatok és a debreceni önkormányzat egyesített költség-
vetésének kiadási oldala (1992-98 közötti évek átlaga, 1992-es áron számolva, a
fogyasztói árindexet felhasználva)
(The Expenditure Side of the Budgets of the Hungarian Local Governments and the
Local Government of Debrecen, Average of the Years 1992-1998, Adjusted to the
Prices of 1992 with the Consumer Price Index)
A
Magyar- Debrecen Magyar- Debrecen
ország ország
1. Működési kiadás 70,4 72,5 31 433 25 539
1.1. személyi jellegű kiadás 29,7 30,6 13 242 10 786
1.2. munkaadót terhel ő járulék 12,6 13,6 5 631 4 785
1.3. dologi kiadás 28,1 28,4 12 560 9 968
2. Felhalmozási—fejlesztési kiadás 18,2 14,9 8 138 5 259
3. Támogatások 8,0 10,7 3 584 3 784
3.1. működési célú pénzeszköz-átadás 1,7 3,1 776 1 077
3.2. társadalom- és szociálpolitikai 5,3 6,9 2 370 2 448
juttatások
3.3. egyéb támogatás 1,0 0,7 438 257
4. Egyéb kiadások 3,3 1,8 I 493 645
Tárgyévi kiadások 100,0 100,0 44 648 35 226
A — az egyes kiadási típusok részesedése az összkiadásból (%), B — az adott kiadási típus egy lakosra jutó
értéke (Ft/fő)
Forrás: Keményné Koncz 1993; Szelényi 1994; Birkásné Tóth—Szelényi 1995; Dobosné-
Szelényi 1996; 1997; 1998; és a debreceni önkormányzat költségvetési rendeletei.
A m űködési kiadások országosnál némileg magasabb aránya egyértelm űen a város
igen jelent ős — korábban már többször is megemlített — intézményhálózatával van
összefüggésben: az oktatási—kulturális—szociális stb. intézmények m űködtetése,
valamint a város üzemeltetése (közvilágítás, parkfenntartás stb.) a legtöbb évben a
város kiadásainak több mint 70%-át tette ki. Részben ezzel függ össze, részben a
korábban említett gyenge központi érdekérvényesítési képességgel magyarázható,
hogy az 1992-98 közötti id őszakban a város vezet ősége alig tudott igazi nagyberu-
házást elkezdeni, és így a fejlesztési—felújítási kiadások aránya a hét év átlagában
lényegesen elmaradt az országos értékt ől. Az egyedüli kivételt az 1995/96-os évek
jelentették (a felhalmozási—fejlesztési kiadások aránya ezekben az években 20%
felett volt), amikor három jelent ő s projekt is lezajlott: Tóth Árpád Gimnázium fel-
építése, szennyvíztisztító-telep b ővítése, villamospálya-rekonstrukció és új villamo-
sok vásárlása. Ezek a kiadások azonban olyan mértékben megterhelték a város
költségvetését, hogy a következ ő két évben már jelent ősen visszaszorultak a beru-
Kozma Gábor :
A debreceni önkormányzat költségvetésének sajátosságai, 1992-1998
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 23-32. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 A debreceni önkormányzat... 31
házások, amelyhez az is hozzájárult, hogy a város nem mert hozzányúlni az erre az
időszakra már egyre inkább túlméretezetté vált intézményhálózathoz, illetve ekkor
kellett elkezdeni a korábban felvett kamatok visszafizetését is.
A támogatások két döntő alkotóelemét a m űködési célú pénzeszköz-átadás, vala-
mint a társadalom- és szociálpolitikai juttatások képezik. Mint a táblázatokból is
kiderül, mind a két elem aránya lényegesen felülmúlta az országos értéket, amely
eltérő okokra vezethet ő vissza. A m űködési célú pénzeszköz-átadás az önkormány-
zati tulajdonban lév ő, illetve az állami tulajdonban lév ő, de a lakosság ellátását
szolgáló közszolgáltató vállalatok számára átadott összeget foglalja magában,
amely azt a célt szolgálja, hogy a lakosságnak kisebb terheket kelljen viselnie. Deb-
recenben a város méreténél, szerepkörénél fogva ezek a feladatok hatványozottan
jelentkeznek (az els ő típusba tartozik például a Debreceni Közlekedési Vállalat Rt.
és a Debreceni H őszolgáltató Rt., míg az utóbbiba a Hajdú Volán Rt.), és ezzel
magyarázható ezen kiadási tétel magas aránya.
A társadalom- és szociálpolitikai juttatások a különböző szociális támogatási
formákat (például lakhatási támogatás, rendszeres szociális segély, munkanélküliek
jövedelempótló támogatása) foglalják magukban. Ezen kiadási tétel magas aránya
mögött véleményünk szerint az a tény áll, hogy bár Debrecenben a munkanélküliek
aránya az országos átlag alatt van, a város nagysága miatt igen jelent ős a támogatás-
rá' szoruló rétegek aránya, akik — valószín űleg magasabb iskolázottságuk, tájékozó-
dőttságuk miatt — tisztában is vannak ezekkel a lehet őségekkel
Az egyéb kiadások döntő részét az adósságszolgálat terhei alkotják. Az 1990-es
évek elején Debrecen csak korlátozottan élt a hitelek felvételével, illetve kötvények
kibocsátásával, és ez a tevékenység csak 1994/95 folyamán élénkült meg. Ennek
fényében nem meglep ő, hogy a felvett hitelek visszafizetése, mint kiadás csak
1997/98 során jelent meg nagyobb összegként a költségvetésben, de valószín ű,
hogy a későbbiek során még hosszú ideig jelentős tételt fog alkotni (1998-ban ré-
szesedése már 6,2% volt).
Összegzés
Összegzésként — és a tanulmány bevezet őjében feltett kérdésekre válaszolva — el-
mondható, hogy a debreceni költségvetés bevételi és kiadási oldala több területen is
eltér az országos viszonyoktól, és ez különböz ő okokra vezethet ő vissza. Ezek kö-
zül a legfontosabb szerepet a város megyeszékhelyi és regionális központi szerepkö-
re (a normatív állami hozzájárulások és a m űködési kiadások magas aránya) és az
egészségügyi intézmények tulajdonviszonyai (Társadalombiztosítástól átvett pénzek
alacsony aránya) töltötték be. Kisebb fontosságúnak lehet tekinteni a város hosszú
ideig gyenge érdekérvényesít ő-képességét (a cél- és címzett támogatások valamint
az egyéb felhalmozási és t őkebevételek alacsony aránya), a költségvetés állandóan
feszített jellegét (kamatbevételek alacsony aránya) és a város nagyságából adódó
jelentős szolgáltatási igényt (működési célú pénzeszköz-átadás magas aránya).
Kozma Gábor :
A debreceni önkormányzat költségvetésének sajátosságai, 1992-1998
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 23-32. p.
32 Kozma Gábor TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
Irodalom
Adóemelések a nagyvárosokban. (2000) — Világgazdaság. január 19.
Birkásné Tóth K.—Szelényi Gy. (1995) Tallózás a helyi önkormányzatok 1994. évi zárszámadásának
eredményei között. — Pénzügyi Szemle. 8.603-624. o.
Debrecen Megyei Jogú Város Közgy űlésének 12/1993 (IV. 19.) számú rendelete az 1992. évi költségvetés
végrehajtásáról. (1993) Debrecen.
Debrecen Megyei Jogú Város Közgy űlésének 20/1994 (V. 16.) Kr. számú rendelete az Önkormányzat
1993. évi zárszámadásáról. (1994) Debrecen.
Debrecen Megyei Jogú Város Közgy űlésének 18/1995 (V. 15.) Kr. számú rendelete az Önkormányzat
1994. évi zárszámadásáról. (1995) Debrecen.
Debrecen Megyei Jogú Város Közgy űlésének 42/1996 (VI. 25.) Kr. számú rendelete az Önkormányzat
1995. évi zárszámadásáról. (1996) Debrecen.
Debrecen Megyei Jogú Város Közgy űlésének 8/1997 (IV. 17.) Kr. számú rendelete az Önkormányzat
1996. évi zárszámadásáról. (1997) Debrecen.
Debrecen Megyei Jogú Város Közgy űlésének 11/1998 (IV. 30.) Kr. számú rendelete az Önkormányzat
1997. évi zárszámadásáról. (1998) Debrecen.
Debrecen Megyei Jogú Város Közgy űlésének 17/1999 (IV. 26.) Kr. számú rendelete az Önkormányzat
1998. évi zárszámadásáról. (1999) Debrecen.
Dobos L-né—Szelényi Gy. (1996) Tallózás a helyi önkormányzatok 1995. évi zárszámadásának eredmé-
nyei között. — Pénzügyi Szemle. 9.659-676. o.
Dobos L-né—Szelényi Gy. (1997) Tallózás a helyi önkormányzatok 1996. évi zárszámadásának eredmé-
nyei között. — Pénzügyi Szemle. 9.669-684. o.
Dobos L-né—Szelényi Gy. (1998) Tallózás a helyi önkormányzatok 1997. évi zárszámadásának eredmé-
nyei között. — Pénzügyi Szemle. 6.425-454. o.
Dobos L-né—Szelényi Gy. (1999) Tallózás a helyi önkormányzatok 1998. évi zárszámadásának eredmé-
nyei között. — Pénzügyi Szemle. 8.681-711. o.
Keményné Koncz I. (1993) Önkormányzati zárszámadás 1992. — Pénzügyi Szemle. 9.697-708. o.
Szelényi Gy. (1994) Tallózás az önkormányzatok 1993. évi zárszámadásának eredményei között.
7.501-519. o. —PénzügyiSzeml.
THE CHARACTERISTICS OF THE BUDGET OF THE
LOCAL GOVERNMENT OF DEBRECEN
1992-1998
GÁBOR KOZMA
The local self-governments created after the transformation of regime had to face changed
conditions in the area of economy: the receipt and expenditure structure of their budget
modified to a great extent, the economic independence of the settlements increased in com-
parison with the previous period. The paper tries to give an answer to which reasons may
explain the deviation of the receipts and expenditures side of the budget of Debrecen from
the national data. According to the results, the most important roles were fulfilled by the
county seat and regfonal central roles (the high proportion of the normative state contribu-
tions and of the operational expenses) and the ownership relations of the public health insti-
tutions (low proportion of Transfers from the Social Security Funds). The long weak ability
of the interest enforcement of the city may be regarded as less important (the low proportion
of addressed and targeted grants and of the other accumulated and capital incomes), the
constantly tightened nature of the budget (low proportion of credits) and the considerable
service demand due to the size of the city (high proportion of money financing the operation
of local services).