Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 3-8. p.
Tér és Társadalom XIV. évf. 2000 MI 2-3: 3-8
A REGIONÁLIS TUDOMÁNY ÉS
INTÉZMÉNYRENDSZERE
(Regional Science and Its Institutional System)
(Beköszöntő az Ifjú Regionalisták II. Konferenciájára —
Győr, 2000. június 1-2.)
RECHNITZER JÁNOS
A területi tudomány többségében a társadalomtudományokban alkalmazott eljárá-
sokra építi kutatási módszertanát, de a térbeli viszonylatok miatt számos termé-
szettudományi közelítést, törvényszer űséget, analógiát, s őt szemléletmódot is hasz-
nál vizsgálati szempontjai között. A sokoldalú közelítési módok mellett további
jellemzője a területi tudománynak, hogy a térben zajló társadalmi, gazdasági fo-
lyamatokat megpróbálja komplexen kezelni, keresve azok földrajzi meghatározóin
túl a közgazdasági, szociológiai, politikai, történeti, de m űszaki, urbanisztikai,
környezeti elemeit is, s ezek együtteséb ől következtet a jelenségek és a folyamatok
alakulására, azok változására, törvényszerűségeire. Kutatásai során éppen arra kere-
si a választ, hogy a társadalmi, gazdasági jelenségek milyen sajátosságokat mutat-
nak a különféle térbeli dimenziókban, miként határozzák meg a térbeli viszonyok
ezen tényez ők szerkezetét, szerepl őit, miként hatnak azok viselkedésére, akcióira.
Azt elemzi e tudományterület, hogy a gazdaság felszereltsége, a társadalom aktivi-
tása és mindezek területi sajátosságai között milyen összefüggések mutathatók ki,
illetve a területi egységek m űszaki felszereltsége, ellátottsága mennyiben befolyá-
solja, erősíti vagy gyengíti a gazdaság fejl ődését, átalakulását, modernizációját.
Alapdiszciplínának a földrajztudományt tekintjük, azon belül is a gazdaság- és
társadalomföldrajzot. Mindezek közelítéseiben azonban nagyon határozottan teret
nyert a közgazdaságtudomány, a szociológia, az államtudományok, az utóbbi évti-
zedekben a politológia, és természetes szövetségesként folyamatosan érvényesül a
történettudomány hatása. A másik oldalról a m űszaki tudományok formálták a regio-
nális tudományt, hiszen az építészet, az urbanisztika, de az infrastrukturális rendsze-
rekkel foglalkozó diszciplínák (pl. a közlekedéstudomány) is er ősen befolyásolták
az elméleti alapok és módszerek alakulását, míg az elmúlt évtizedekben éppen a
környezettudományi eredmények azok, amelyek nélkül ma már nem lehet és nem
szabad igényes területi kutatásokat folytatni.
A magyar területi tudomány megteremtése hosszú id őt vett igénybe, hiszen a hat-
vanas évek végétől — a centralizált gazdasági irányítás sz űnésével — hasznossága,
fontossága egyre nagyobb politikai elismerést nyert a Magyar Tudományos Aka-
démián belül is. Ezekben az években er ősödött a felismerés az interdiszciplináris
probléma-területek befogadása iránt. Erdei Ferenc vezetésével az évtized végét ől
Rechnitzer János:
A regionális tudomány és intézményrendszere.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 3–8. p.
4 Rechnitzer János TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
mű ködött egy elnöki Területfejlesztési Bizottság, amely azzal is ösztönözte a terü-
leti kutatásokat, hogy részt vett a pécsi székhely ű Dunántúli Tudományos Intézet-
nek mint a magyar területfejlesztési alapkutatásokkal foglalkozó akadémiai intézet
új kutatási profiljának a kidolgozásában (1972, intézetigazgató Bihari Ottó, az MTA
tagja). A hatvanas évek közepét ő l (1966) a magyar kutatók bekapcsolódtak a
Regional Science Association (RSA) nev ű nemzetközi tudományos szervezetbe,
annak magyar tagozatának létrehozásával (els ő elnöke Kádas Kálmán). Rendszere-
sen részt vettek a nemzetközi programokban, az RSA pedig eddig három európai
konferenciát rendezett Budapesten (1976-ban, 1980-ban és 1985-ben, a társaság
fennállása 25. évfordulójának tiszteletére szervezett jubileumi konferenciát is). A
hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején egyre nagyobb volt már az igény a
területi kutatások iránt, melyek megalapozásában az intenzív nemzetközi kapcso-
latok is segítettek. Az Akadémia 1984-ban a korábbi bázisintézetre építve létrehozta
az MTA Regionális Kutatások Központját mint a hazai területi kutatások országos
hálózatát, hiszen megalakulásakor az intézetnek a Pécsi székhelyen kívül voltak
egységei Kecskeméten, Békéscsabán és Budapesten. A meger ősödött intézeti háttér,
de a tudományterület egyre látványosabb fejl ő dése, eredményeinek elismerése is (a
25. jubileumi RSA konferencia megrendezése Budapesten 1985-ben, egyre több
szakkönyv megjelenése, hazai konferenciák stb.) azt követelte meg, hogy az Aka-
démián belül is intézményesüljön a területi tudomány. Így 1986 őszén megalakult a
IX. és a X. osztály közös új tudományközi bizottsága, az MTA Regionális Tudo-
mányos Bizottsága 20 taggal (elnök Enyedi György, az MTA r. tagja).
A területi tudomány másik iránya a településfejlesztést és tervezést fogta át,
amely döntő en a nagymúltú Városépítési Tudományos Intézet (VÁTI) tevékenysé-
gében csúcsosodott ki. Az Intézet mint a korábbi építésügyi kormányzat háttérinté-
zete jelentő s szakmai bázissal rendelkezett, és az alkalmazott kutatási megbízások-
hoz számos kutatási programot folytatott. Ezek a programok hozzájárultak a ma-
gyar településhálózat összefüggéseinek alapos feltárásához éppen úgy, mint a tele-
pülési és a területi kutatások módszertani bázisainak meger ősítéséhez.
Az intézményi bázis és a tudományterület szürkeállománya
A tudományterület akadémiai bázisintézménye az 1984-ben alakult MTA Regio-
nális Kutatások Központja (Pritz 1995). Az Intézet nevéhez és kutatási témájához
méltóan regionális, hiszen központja Pécsett található, és az országban négy intézet
mű ködését fogja át, amelyek együttesen kilenc városban' m űködtetnek kutatási
egységeket. A kutatási témák kimondottan interdiszciplinárisak, hiszen a
posztszocialista Kelet-Közép-Európa új regionális és urbanizációs folyamataitól
kezdve az európai integrációs lehet ő ségeken vagy az önkormányzati rendszer kuta-
tásán át, egészen a területi tudomány és gazdaságtan alapkérdéseinek vizsgálatáig
terjed, s mindezek folyamatosan b ő vülnek, pl. a hátrányos helyzet ű térségek meg-
újítási programjainak kidolgozásáig vagy az innovációk térbeli terjedésének elem-
zéséig. Az Intézetben 53 kutató dolgozik, ebb ől egy fő az MTA tagja, öt fő az MTA
Rechnitzer János:
A regionális tudomány és intézményrendszere.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 3–8. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 A regionális tudomány ... 5
doktora, 27 fő a tudomány kandidátusa és jelenleg 8 tudományos cselekmény (kan-
didátusi értekezés, PhD. fokozat) áll védés alatt, a min ősítettek aránya 58,5%.
Az Intézetben folytatott tudományos kutatások jelent ős része közvetlenül alkal-
mazott kutatás, így azok eredményeit a központi kormányzati szervek éppen úgy
felhasználják, mint a területi és helyi önkormányzatok, de egyre nagyobb a regio-
nális kutatások iránt az érdekl ődés a különféle gazdasági szervezetekben is (pl.
bankok, biztosító társaságok, telefontársaságok). Az Intézet és önállóan gazdálkodó
szervezeti egységei lényegében ezekb ől az alkalmazott kutatási megbízásokból
tudják biztosítani a működésükhöz szükséges anyagi forrásokat, hiszen a költség-
vetési támogatások aránya az összes bevételen belül már csak 40% körül van.
Az MTA RKK-n kívül napjainkban szervezett és célirányos területfejlesztési ku-
tatások a Városépítési Tudományos Intézet Kht.-nál illetve néhány fels őoktatási
tanszéken folynak. Az elemzések a településhálózat változási irányait, azok tör-
vényszerűségeit követik nyomon, és kiterjednek a területfejlesztés környezeti és
infrastrukturális rendszereinek elemzésére. A programok a különféle kormányzati
megbízásokhoz is köt ődnek, illetve néhány — sajnos nem nagy számú — országos
területfejlesztési kutatási pályázathoz. A Központi Statisztikai Hivatal területi sta-
tisztikai egysége módszertani elemzéseket végez (a területi GDP kiszámításának
eljárása, Európai Unió területi statisztikai rendszerének adaptálása), míg több
egyetem (ELTE, BKÁE, Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem,
Debreceni Egyetem) gazdasági és társadalomföldrajzi tanszékén folyó kutatások
között több esetben találhatunk kapcsolódási pontokat a területfejlesztéssel. A terü-
leti kérdések iránti igények növekedése több profitorientált gazdasági szervezet
létrehozását ösztönözte, illetve a korábbi tervez ő—elemző intézményekb ől váltak ki
kisebb-nagyobb gazdasági társaságok. Ezekben a szervezetekben (Városkutató Kft.,
Quo Vadis Consulting Kft., Urs Kft. stb.) is több kutató dolgozik, akik folyamato-
san tartják a kapcsolatot a szakmai bázisintézményekkel, részt vesznek a különféle
tudományos rendezvényeken, fórumokon.
A területi tudományt m űvelők száma az akadémiai kutatóintézetet, az egyetemi
tanszékeket, a nonprofit és a profitorientált szervezeteket is figyelembe véve Ma-
gyarországon 100-130 főre tehet ő, ennek a létszámnak közel a fele tudományos
minősítéssel rendelkezik, és rendszeresen részt vesz valamilyen tudományos akció-
ban. Az MTA szervezetén belül a VI. M űszaki Tudományok Osztályához tartozó
Településtudományi Bizottság (8 tag), a IX. Gazdaság- és Jogtudományi Osztály-
hoz tartozó Regionális Tudományos Bizottság (14 tag) és a X. Földtudományok
Osztályához tartozó Földrajzi Tudományos Bizottság I. (gazdaság- és társadalom-
földrajzzal foglalkozó tagok száma 39 f ő) együttesen alkotják a területfejlesztéssel
foglalkozó minősített (tudomány doktora, kandidátusa, PhD.) kutatói kört.
A területfejlesztéshez kapcsolódó fels őfokú képzés szervezeti rendszere nem te-
kinthető kialakultnak. A hetvenes évek elején még volt a Budapesti Közgazdaság-
tudományi Egyetemen olyan szak, amely a területfejlesztéshez kapcsolódott, ám a
nyolcvanas évek elejére ez a specializáció megsz űnt. Az alapdiszciplínákban, így a
közgazdaságtanban, a geográfiában, a szociológiában, az állam- és jogtudományban
Rechnitzer János:
A regionális tudomány és intézményrendszere.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 3–8. p.
6 Rechnitzer János TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
valamint a mű szaki tudományokon belül az építészetben, az infrastrukturális rend-
szerekhez kapcsolódó mérnöki tudományokban szerzett egyetemi képzéssel rendel-
keznek a tudományterület hazai m űvelői. Kiegészítő, posztgraduális képzés m űkö-
dik a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán és az ELTE Szocio-
lógiai Intézete által szervezett négy vagy hat féléves kurzusokon 2. Nem fő szakként,
hanem kiegészít ő másodszakként, szakirányként a területi tudomány különféle
közelítése az egyetemi graduális oktatásban megjelenik (Pécsi Tudományegyetem
Közgazdaságtudományi Karán területfejlesztési szakirány az MTA RKK Dunántúli
Tudományos Intézetének részvételével, az ELTE, PTE, SZTE, DTE geográfuskép-
zésében van jelen a településfejlesztési szakirány). A f őiskolák közül a Széchenyi
István Főiskola Közgazdasági Fakultásán 1990 óta m űködik a Településgazdász
szakirány, ahol a területi tudomány gyakorlati alkalmazását oktatják az MTA RKK
és a fő iskola által alapított közös — Nyugat-magyarországi Tudományos Intézetére
épülő — tanszék irányításával. Egyre több egyetem és f őiskola különféle, inkább a
társadalomtudományokhoz, de a mérnöki tudományokhoz is kapcsolódó fakultásain
jelennek meg olyan tantárgyak (pl. regionális gazdaságtan, területfejlesztés, regio-
nális politika), amelyek a területi tudományok egyes elemeit, fontosabb részterüle-
teit oktatják3 .
A területi tudományt megcélzó doktori program (Regionális gazdaságtan és regio-
nális politika PhD.) 1995 óta működik a Janus Pannonius Tudományegyetem (je-
lenleg Pécsi Tudományegyetem) Közgazdaságtudományi Karán, amelyhez
TEMPUS4 program is kapcsolódott.
A kutatói és oktatói kapacitáson kívül szólni kell arról, hogy a területi tudomány
gyakorlati művelőinek száma érzékelhet ően növekedett a kilencvenes évek elejét ől.
A területi és helyi önkormányzatok, a különféle decentralizált kormányzati szervek,
a térségek, települések fejlesztésével foglalkozó vállalkozások, intézmények, külön-
féle nonprofit szervezetek egyre nagyobb számban alkalmaznak olyan szakembere-
ket, akik érdekl ő dnek a területi folyamatok iránt. Vélhet ően a társadalmi decentrali-
záció növekedésével a gyakorlati szakemberek száma is emelkedik, így a tudo-
mányterület iránti érdekl ődés fokozódásával számolhatunk.
Tudományos publikációk, nemzetközi kapcsolatok
A regionális tudomány hazai folyóirata az 1987-t ő l megjelen ő Tér és Társadalom,
amit az MTA Regionális Kutatások Központja ad ki, az MTA IX. Osztálya (1996-
tól) és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (2000-t ő l) anyagi tá-
mogatása mellett. A folyóirat évente négy számot jelentet meg, így összességében
20-25 tanulmánynak illetve további 10-15 közleménynek nyújt megjelenési lehet ő-
séget. Az el őfizető k tábora 200 és 300 között mozog, az átlagosan 700 példányban
megjelenő tudományos periodika eljut a szakterület iránt érdekl ődőkhöz, egyedi
terjesztéssel. Az 1990-ben alapított Comitatus, a megyei önkormányzatok szakmai
folyóirata (évente 12 szám) is rendszeresen helyet ad a területfejlesztéssel foglalko-
zó elméleti és módszertani tanulmányoknak. A Falu Város Régió folyóirat (évente 6
szám) szintén rendszeresen közöl kisebb terjedelm ű elméleti és alkalmazott kutatási
Rechnitzer János:
A regionális tudomány és intézményrendszere.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 3–8. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 A regionális tudomány ... 7
eredményeket, illetve igényes mellékletei a téma iránt érdekl ődőknek szakírodalmi
eligazítást nyújtanak. Több társadalomtudományi folyóirat ad közre területi tudo-
mányhoz kapcsolódó cikkeket, azonban ezek többségében nem elméleti jelleg ű
tanulmányok, hanem a hazai vagy nemzetközi területi folyamatok áttekintése, azok
egy-egy aktuális metszetének (önkormányzati rendszer, településhálózat, térségi
válságok, regionális politika, foglalkoztatás területi kérdései stb.) bemutatása, érté-
kelése. A területi tudomány hazai m űvelését mind a kutatásban, mind az oktatásban
nagyban gátolja, hogy magyar nyelven elméleti megalapozó munka még kis szám-
ban olvasható. A szakmai körök nem kezdeményezték eddig a jelent ősebb külföldi
szakma alakító művek lefordítását, nincsenek rendszerez ő jellegű kézikönyvek,
módszertani kiadványok. Ezek hiányában a tudományterület ismereteinek, különö-
sen az oktatásban való elterjesztése akadályokba ütközik. A kilencvenes évek ele-
jétől magyar szerző tollából több elméleti és rendszerez ő monográfia, tanulmány-
kötet jelent meg, azonban ezek sem tudják pótolni azt a hiányt, ami a tudományte-
rület mélyebb szakmai megalapozását, s egyben — éppen a társadalmi igények vál-
tozása miatti — intenzívebb terjesztését szolgálná. Az MTA RKK a Dialóg Campus
Kiadóval közösen 1999-től megjelenteti a Studia Regionum sorozatot, amelyben
eddig öt kötet kiadására került sor, és évente egy—két további kötet várható, így
megindult a monográfiák megjelentetése, ami nagyban hozzájárul a tudományterü-
let mélyebb elméleti megalapozásához.
A szakma nemzetközi kapcsolatai részben intézményesek, részben pedig a kuta-
tókhoz kötődnek. A területi tudomány nemzetközi szervezetének — az European
Regional Science Association (ERSA) — magyar tagozatában 10-20 f ő között van a
regisztrált tagok száma, az éves európai közgy űlésen 3-5 magyar el őadás is elhang-
zik, így biztosított a képviselet a nemzetközi szervezetben. Az ERSA Végrehajtó
Bizottságának magyar tagja is volt 1990-1994 között, ám az ERSA magyar tago-
zata évek óta nem volt képes megújulni, részben szervezeti, részben személyi
problémák miatt.
Több nemzetközi folyóirat szerkeszt ő bizottságában találhatók magyar kutatók,
magyar szerzőktől ezekben a kiadványokban jelennek meg közlemények. Ugyan a
vezető regionális tudományos folyóiratokban az elmúlt három esztend őben magyar
szerző nem publikált, de számos tanulmánykötetben adták közre a területi tudo-
mány képviselői a magyarországi kutatási eredményeket.
A regionális tudomány új kihívásai
A regionális tudomány iránti társadalmi igény egyre látványosabban növekszik.
Ma már nem lehet egyetlen társadalmi kérdést sem eldönteni a területi összefüggé-
sek elemzése nélkül, ugyanakkor a kilencvenes évek végének politikai döntéseiben
visszaszorult a decentralizáció iránti igény, miközben ennek intézményrendszere
egyre látványosabban keresi a helyét a hazai közigazgatásban.
A regionális tudomány már a kilencvenes évek elejét ől intenzíven foglalkozik az
Európai Uniós csatlakozásra való felkészüléssel, illetve a regionális politika és
intézményrendszer adaptációjával, az alapelvek és a gyakorlat alkalmazásával.
Rechnitzer János:
A regionális tudomány és intézményrendszere.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 3–8. p.
8 Rechnitzer János TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
Foglalkozni kell az átmenet regionális folyamataival, azok sajátosságaival és ha-
tásainak számbavételével. Az átmenet területi vizsgálatával és az eredmények köz-
readásával a nemzetközi regionális tudomány számára is újdonságokat mondha-
tunk, illetve olyan törvényszer ű ségeket tárhatunk fel, amelyek a területi folyamatok
összetettségét még mélyebben világítják meg.
A regionális tudomány elhanyagolta a városfejl ődés kérdését, holott a város, a
centrum a területi folyamatok egyik mozgatója, a térbeli társadalmi—gazdasági vál-
tozások meghatározó generálója. Elemezni kell a városhálózatot, annak kapcsolata-
it, a városok új funkcióit, azok megtelepedésének sajátosságait, a város és a vidéke
együttélését és a városi terek átrendez ődését.
A területi folyamatok alakításában egyre több új tényez ő jelenik meg, létrejönnek
hálózatok, újszerű kapcsolatok az elemek között, eddig nem ismert intézményi
modellek szervez ő dnek, fokozódik a helyi—területi piac szerepe, és sorolhatnánk
tovább az eddig nem kutatott elemeket. A területfejlesztés új faktorait folyamatosan
vizsgálni és értékelni kell, hogy a területi politika számára mind országos, mind
regionális, mind helyi szinten növelni tudjuk a mozgásteret, a cselekvési pályákat, s
ezzel fokozódjék a területi egységek aktivitása.
A hazai regionális tudomány felkészültsége lehet őséget ad arra, hogy áttekintse a
közép-európai térség területi folyamait, s azt értékelje az európai összefüggések
alapján. Folyamatosan nyomon kell követni a nagyrégióban zajló regionális átala-
kulást, ez kapcsolódik az átmenet területi jelenségeinek kutatásaihoz is, de egyre
fontosabb elemévé válik a nemzeti stratégiának.
A területi folyamatok felértékel ődése a jövő ben tovább tart, növekszik az igény a
tudományos apparátusok eredményei iránt. Ennek a kihívásnak a regionális tudo-
mány csak akkor tehet eleget, ha növeli elméleti és módszertani bázisait, folyama-
tosan érvényesíti a tudományterület nemzetközi trendjeinek eredményeit, s mindeh-
hez egyre több fiatal szakembert von be a kutatásokba.
Jegyzetek
Dunántúli Tudományos Intézet: Pécs; Alföldi Tudományos Intézet: Kecskemét, Békéscsaba, Szolnok,
Debrecen; Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet: Gy őr, Szombathely; Közép- és Észak-
magyarországi Tudományos Intézet: Budapest, Miskolc.
A Széchenyi István F ő iskolán üzemgazdászok és mérnökök számára terveznek posztgraduális telepü-
lésgazdász képzést.
3
Szent István Egyetem (Gödöll ő), Miskolci Egyetem, Békéscsabai Tanárképz ő Főiskola.
Regionális és európai szakemberek képzési programja, posztgraduális és doktori képzése. A program
tagjai: Párizs VIII. Egyetem, Leeds Egyetem, Barcelona Egyetem, PTE — Pécs, SZIF — Gy őr, PATE
Állattenyésztési Kara — Kaposvár, VEE — Veszprém.
Irodalom
Pritz P. (szerk.) (1995) Az MTA társadalomtudományi kutatóhelyeinek 1994. évi tudományos tevékeny-
sége. Budapest, MTA.