Tér és Társadalom 14. évf. 2000/1. 101-128. p.
Tér és Társadalom XIV. évf. 2000 s 1: 101-128
MÁTÉSZALKA, A SIKERES VÁROS —
IGAZI SIKER-E VAGY CSAK REMÉNYTKELT Ő
KITÖRÉSI KÍSÉRLET? 1
(Mátészalka, the Successful City — Is It a Real Success,
or Just a Hoping Breaking Through Attempt?)
BARANYI BÉLA — BALCSÓK ISTVÁN
Bevezetés
A területi tudományok művelői körében meglehet ősen elterjedt álláspont, hogy a
keleti, s még inkább az északkeleti országrész gazdaságában és társadalmában leját-
szódott, illetőleg a jelenben zajló folyamatok kedvez őtlenül hatottak, sőt még ma
sem kedveznek a fejlettebb térségekhez történ ő felzárkózás számára. A régt ől fogva
meglévő távolságok tovább nőnek, vagy legalábbis konzerválódnak ma is, s a te-
rületi periferizálódás veszélye fenyeget kiterjedt alföldi területeket, nagy és kistér-
ségeket egyaránt. Ez a körülmény szerepet játszott az Alföld nagyrégió iránti tu-
dományos érdekl ődés ébrentartásában, s őt élénkülésében, amit az is jelez, hogy a
régióra irányuló vizsgálatok helyet kaptak az MTA hároméves (1997-1999) nagy-
szabású Nemzeti Stratégiai Kutatások Programjában is, „Új környezeti, gazdasági,
települési és társadalmi folyamatok az Alföldön" címmel. A közkeletű elnevezéssel
Alföld 11. Kutatási Programnak keresztelt projekt keretei között a Debreceni Cso-
port koordinálása mellett folyt az ún. „határmente program", amelynek komplex —
köztük széles körű kérdőíves — vizsgálatai az Északkelet-Alföld határ menti terüle-
teire és településeire irányultak, s főbb eredményei részben már hozzáférhet őek
(Baranyi 1999; Baranyi—Balcsók—Dancs—Mez ő 1999).
Az Alföld II. kutatási program keretei között végzett másik jelent ős tudományos
feladat „A sikeres városok az Alföldön" című kutatás megkezdése volt, amelyet
jórészt Enyedi György akadémikus ez irányú gondolatai inspiráltak. A különböz ő
szempontok és tényez ők alapján az MTA RKK ATI négy kutatóhelye által, a rend-
szerváltást követő időszakban, a gazdasági—társadalmi fejlettségét tekintve sikeres-
nek ítélt öt alföldi város, illetőleg közvetlen vonzáskörzetükb ől kijelölt két-két
település, Gyula (Kötegyán, Elek), Kalocsa (Foktó, Szakmár), Mátészalka (Jármi,
Ópályi), Szeged (Domaszék, Deszk) valamint Szolnok (Tószeg, Besenyszög) közül
a Debreceni Csoport a „Szatmár f városaként" is emlegetett Mátészalka feldolgo-
ő
zását kapta feladatul.
A kutatásba bevont városok kiválasztása egy, a fejlettségi kritériumokat meghatá-
rozó sokváltoiós statisztikai eljárással történt, kijelölve valamennyi város vonzás-
körzetéből egy „magasan fejlett" (Mátészalka esetében Ópályi) és egy „alacsonyan
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
102 Baranyi Béla — Balcsók István TÉT XIV. évf. 2000 s 1
fejlett" (Jármi) települést, hogy példájukon keresztül vizsgálható legyen a kiemelt
„sikeres városoknak" a közvetlen környezetükre gyakorolt, a sikeresség elemeit
továbbadó kisugárzó hatása. A sikeresség okait és tényez őit vizsgáló jelenlegi
esettanulmány tehát Mátészalkára és a város agglomerációs övezetében található
két településre (Jármira és Ópályira) vonatkozó elemzések eredményeit tartalmaz-
za. A tanulmány a város és a két falu múltját, jelenét és a jöv őbeni továbbfejl ődési
esélyeit a rendelkezésre álló feldolgozások, statisztikai adatok, valamint az Alföld
II. kutatási program részeként, az MTA RKK Alföldi Tudományos Intézetének a
Szonda Ipsos segítségével elkészített kérd őíves felmérése és az MTA RKK ATI
Debreceni Csoportja által, a települések fejl ődését meghatározó intézmények, gaz-
dálkodó szervezetek vezet őivel készített interjúk alapján mutatja be, mintegy bi-
zonyságát adva annak, hogy a figyelemre méltó sikeresség ma még Mátészalka
esetében is fölöttébb relatív, szigetszer ű jelenség, hatása közvetlen környezetére
meglehetősen esetleges. Igazi kitörésr ől, a helyi gazdasági—társadalmi élet egészét
átható „nekilendülésr ől" még aligha lehet szó.
A vizsgálatok célja annak megismerése volt, hogy a rendelkezésre álló adatok
alapján a fejlődésre leginkább esélyes városok és környezetük valóban fel tudják-e
mutatni a töretlen fejlődés jövőbe mutató jeleit, illetve rendelkeznek-e a sikeressé-
get meghatározó alapvető tényez őkkel? Esetünkben még fontosabbá teszi a kérdé-
sek megválaszolását az a tény, hogy Mátészalka még az Alföld egészénél is jóval
fejletlenebb térségben mutatja fel a sikeresség ismérveit. Fokozott jelent őséggel bír
tehát annak eldöntése, hogy a város csak sz űkebb környezetéhez mérten tekinthet ő-e
fejlődőképesnek, vagy az Alföld egészéhez viszonyítva is? Az utóbbi esetben
ugyanis képes lehetne a tágabb környezet, az egész szabolcs-szatmár-beregi térség
megújulásának el ősegítésére.
A sikerről és a sikerességről
A bevezetőben, a „sikerességr ől" tett megjegyzés kapcsán, ha még röviden is,
fontos néhány szót ejteni arról, hogy tulajdonképpen milyen településeket tekinthe-
tünk sikeresnek, illetve hogyan is kell értelmeznünk a sikeresség — minden bizonnyal
relatív — fogalmát? A „Mi a siker?" kérdés titkait keresve, a témával mindezideig
legbehatóbban foglalkozó Enyedi György szerint a városok versenye mindig nyer-
teseket és veszteseket jelent — a nyertesek a sikeres városok. Véleményünk szerint —
összhangban az el őző megállapításokkal — a „sikeres város" jelző azokra a telepü-
lésekre igaz, amelyek a leginkább tudtak és tudnak alkalmazkodni a politikai—gaz-
dasági—társadalmi változások teremtette új helyzetekhez, vagyis sikeresen válaszol-
nak a felmerülő kihívásokra.
A sikeresség természetesen minden esetben relatív, de konkrét adatok alapján
mégis mérhető fogalom, és ebben leginkább a statisztikai mutatók, faktoranalízisek
és a lakosság véleményét tükröz ő felmérések és interjúk nyújthatnak segítséget.
Egy-egy település fejl ődésének dinamizmusát azonban csak akkor lehet igazán jól
érzékelni, ha nemcsak korábbi önmagához, hanem sz űkebb és tágabb környezeté-
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Mátészalka, a sikeres város ... 103
hez viszonyítva is vizsgáljuk az el őrelépést — vagy éppen a visszafejl ődést. Így
jobban megérthetjük a sikeresség okait és körülményeit, emellett pedig a település
sikerességének egy újabb mércéjéhez juthatunk: képes-e az adott város fejl ődésé-
nek pozitív eredményeit közvetíteni a közvetlen környezetében lev ő többi település
irányába, képes-e a saját holdudvarát is dinamizálni, avagy sikeressége csupán
önmagára korlátozódó szigetszer ű jelenség?
Egy városnak és a környezetének fejl ődőképessége, sikeressége számos szempont
alapján értékelhető. Enyedi akadémikus a siker tíz, egymással szorosan összefügg ő
tényezőjét említi meg, amelyek együttes jelenléte biztosítja A VÁROS sikerét
(Enyedi 199'7, 2-5). Ezek a következ ők: 1) A sikeres város képes a gazdasági szer-
kezet változtatására; 2) A sikeres város szolgáltató szektorában magas az értékhúzó
ágazatok aránya; 3) A sikeres várost a tudás-alapú termelés jellemzi; 4) A sikeres
városban erős az innovációs képesség; 5) A sikeres városban döntések születnek; 6)
A sikeres városban erős és gyarapodó a középosztály; 7) A síkeres város nagy érté-
kű környezetet nyújt és színvonalas közszolgáltatást biztosít, s ez els őrendű gazda-
ságfejlesztő tényező is; 8) A sikeres város jól kezeli konfliktusait; 9) A sikeres
városnak jelentősek a külső kapcsolatai; 10) A sikeres városban növekszik a jöve-
delem és a foglalkoztatás.
A város-siker tíz tényez őjét összegezve az tekinthet ő sikeres városnak, amelyben
növekszik az el őállított jövedelem, e jövedelem jelent ős része helyben marad újra-
befektetésre, vállalkozói- és személyi jövedelemre, adók formájában városm űköd-
tetésre és fejlesztésre, a személyi jövedelemnövekedésb ől a lakosság széles rétegei
részesülnek, s e gazdasági növekedés nem károsítja a város természeti, épített és
kulturális környezetét (Enyedi 1997, 6).
A rendszerváltás nyomán kialakuló új körülmények között egyre inkább kiélez ő-
dött versenyhelyzetb ől kiindulva joggal tarthatók azok a városok sikeresnek, ame-
lyek a települések közötti versenyben a gy őztesek táborába tartoznak. A siker mér-
céje tehát a gyors alkalmazkodóképesség mellett a megfelelő érdekérvényesités, a
helyi adottságok minél jobb kihasználása. Amennyiben az adott település képes
megbirkózni ezekkel a feladatokkal, úgy a sikeresség valóban kézzelfoghatóvá
válik, és külső jegyekben is megnyilvánul. Ilyennek tekinthet ő a hosszú távú és
stabil jövedelemnövelés, a népességnövekedés és az ezt kísérő foglalkoztatás-
bővülés, valamint a nemzetközi és a kulturális szerep erősödése.
A sikerességnek természetesen nem csupán kifelé megnyilvánuló eredményei,
hanem a fejlődést alapjaiban meghatározó tényez ői is vannak. Az új körülmények-
hez való sikeres alkalmazkodást er őteljesen befolyásolja többek között az, hogy az
adott településen végbement-e az ágazati struktúra átalakulása, a gazdasági szer-
kezetváltás; és hogy az ennek során fellép ő megrázkódtatásokat tudták-e megfele-
lően kezelni? Fontos kérdés, hogy a szerkezeti váltás során kell ően megerősödött-e
a tercier szektor, és megjelentek-e a tercier tevékenység bizonyos modern elemei,
amelyek biztosíthatják a további fejl ődést. Az sem mellékes, hogy a gazdasági
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
104 Baranyi Béla — Balcsók István TÉT XIV. évf. 2000 s 1
ágakban mennyire el ő rehaladott a versenyképességet biztosító elengedhetetlen
innovációs és technológiai váltás.
A gazdasági élet dinamikus fejl ődéséhez elengedhetetlenül szükség van a döntés-
hozó gazdasági hatalom jelenlétére, a város és térségének fejl ődését befolyásolni
képes megfelel ő koncentrációjára, amely fels őbb szinteken is megfelel ően képvi-
selni tudja településének érdekeit. Ennek a kell ő szintű megléte biztosítékot jelent-
het a gazdasági életnek a mai kor követelményeinek megfelel ő, tudás-alapú terme-
lésre történő átállítására,ami a sikeresség szempontjából kulcskérdésnek számít. A
tudás-alapú termelés nem képzelhet ő el a szükséges emberi tőke, a kitermelt maga-
san kvalifikált munkaerő, illetve az ennek megtartására szolgáló minél jobb életkö-
rülmények biztosítása nélkül, és csak az erre kell ő figyelmet fordító települések
őrizhetik meg továbbfejl ődési esélyeiket a jöv őre nézve.
A gazdasági élet sikeressége alapvet ően befolyásolja a településen él ők életmin ő-
ségének, mindennapjainak alakulását, mivel ez elszakíthatatlanul erős szálakkal
kötődik a jövedelmek és a foglalkoztatás szintjéhez, ami döntően a helyi gazdaság
teljesítőképességének függvénye. Ezek a tényez ők pedig meghatározzák a helyi
társadalom szerkezetét és összetételét; hatással vannak többek között a polarizált-
ság, a jövedelmi különbségek mértékére, valamint arra, hogy kialakulhat-e egy
erő s, a változásokat továbbvinni akaró és támogatni képes, helyi öntudattal rendel-
kez ő középosztály. Ezért fontos kérdés, hogy milyen irányba hatnak a környezeti és
anyagi, ezeken keresztül pedig az életkörülmények változásai: támogatják-e ezeket
a folyamatokat, vagy éppen az ellentétes irányba hatnak? A helyi önkormányzatok-
nak abban van óriási szerepe, hogy milyen hatásfokkal képesek kezelni a környe-
zeti változások folyamán fellép ő negatív externáliákat (környezetszennyezés, a
közlekedés és tömegközlekedés problémái stb.), mert ez a jöv őben mindinkább meg-
határozó tényez ő vé válik a lakónépesség megtartásának, illetve gyarapításának tekin-
tetében.
A városon belül jelentkez ő tendenciák mellett figyelmet kell fordítani a város és
környéke küls ő kapcsolatrendszerének ápolására, fejlesztésére. Ez egyaránt vonat-
kozik a legszűkebb és a legtágabb (a határokon túlnyúló) környezettel való harmo-
nikus együttműködésre (közös beruházások, oktatás, turizmus stb.). Az informatika
rohamos fejl ő dése miatt nem lehet sikeres az a település, amelyik nem tud hatéko-
nyan hozzákapcsolódni a nagyobb innovációs központokhoz. Ez azonban csak
akkor következhet be, ha biztosítani tudják az információk szabad és gyors áramlá-
sát; tehát az elektronikus elérhet őséget is a lehető legmagasabb szintre kell fejlesz-
teni, hogy minél zavartalanabb legyen a kapcsolattartás a központi hatalommal, és
minél gyorsabban lehessen reagálni a változásokra.
Múlt és jelen, avagy a kialakult helyzet f őbb jellemz ői
Mátészalka Magyarország északkeleti részén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyé-
ben, a történelmi Szatmár vármegye nyugati határán, a Kraszna nyugati partján
helyezkedik el. Természetföldrajzilag a magasabban fekv ő homokdombos Nyírség
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Mátészalka, a sikeres város ... 105
és a mélyebben fekv ő vizenyős, lápos területekkel tarkított Szatmári-síkság határán
fekszik. A 960 hektár belterület ű (külterülete mintegy 3200 hektár), közel 20 ezer
lakosú várost „Szatmár fővárosaként" is emlegetik. Nem minden alap nélkül, hi-
szen Mátészalka 1920 és 1950 között a megcsonkolt Szatmár-Bereg-Ugocsa vár-
megye székhelye volt, és ma az őt övező hozzávetőleg 85 ezer lakost számláló
kistérség valóságos gazdasági és kulturális központja, a megye második legna-
gyobb városa. Ennek megfelel ően számos közhivatal m űködik a településen (városi
bíróság, ügyészség, rend őrkapitányság, körzeti földhivatal, állat- és növény-
egészségügyi szolgálat, tisztiorvosi hivatal, vám- és pénzügy őrség), melyek hatás-
köre jóval túlnyúlik a város határain. Ugyanez mondható el a közelmúltban felújí-
tott és korszer űsített 485 ágyas területi kórházról és a több mint 2000 diákot befo-
gadó négy középiskoláról is.
A decentrum funkciók betöltésére és a kiemelt térségi feladatok ellátására tökéle-
tesen alkalmassá teszi nagyon kedvez ő földrajzi fekvése. A Szabolcs-Szatmár-
Bereg megye északkeleti—délnyugati tengelyén elhelyezked ő város régtől fogva
fontos szerepet játszott az északi és a keleti irányú forgalomban. Területén öt vas-
útvonal, valamint két főközlekedési és több mellékútvonal találkozik. Emellett
gazdaság- és településfóldrajzi pozícióját nagymértékben er ősíti a határközeli fek-
vés. Románia 30 kilométer távolságra, Ukrajna pedig mintegy 50 kilométernyire
érhető el közforgalmi határátkel őhelyen keresztül.
Igen előnyös földrajzi fekvése akkor válik még szembet űnőbbé, ha megvizsgáljuk
a sajátos megyei településszerkezetben elfoglalt helyét. Szabolcs-Szatmár-Bereg
településhálózatát a közepes és az aprófalvak nagy száma jellemzi, párosulva a
külterületek még mindig magas arányával. Ugyanakkor 1969-ig nem beszélhettünk
a megyében városhálózatról, mivel addig az egyetlen városi rangú település a me-
gyeszékhely Nyíregyháza volt. Jó két évtizedig a 10-13 ezer lakosú járásszékhe-
lyek jelentették csak a városhálózat egy-egy lehetséges láncszemét a megyében.
Végül 1969-ben kapta vissza egykori városi rangját Mátészalka, majd 1970-ben
Kisvárda, 1973-ban pedig Nyírbátor nyerte el a városi címet. Napjainkig is ezek a
települések tekinthet ők középfokú megyei központoknak, és hozzájuk zárkózott fel
időközben Fehérgyarmat, Tiszavasvári, Vásárosnamény és Záhony.
A városok számának rohamos gyarapodása azonban csak a rendszerváltás után
indult meg — erre a rangra emelve néhány olyan települést is, amelyek de facto ma
sem tekinthetők annak (Baktalórántháza, Máriapócs, Ibrány stb.). Mátészalka eseté-
ben azonban ez a megállapítás nem áll fenn már csak azért sem, mert a Debrecen-
Nyíregyháza—Záhony tengely mellett kialakult Nyírbátor—Mátészalka—Fehér-
gyarmat erővonal központi településévé vált.
A jelenlegi város helyén már a X—XI. század óta található egybefügg ő lakott te-
rület, bár a kora középkorban ez még két falura, Mátéra és Szalkára tagolódott. A
települések 1268-ig a király birtokában voltak, és eladományozásuk után nem sok-
kal már jelentős lakott helynek számítottak, különösen az 1270-es években megka-
pott csütörtöknapi vásártartási jog révén. A kedvező földrajzi, a városvonalak
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
106 Baranyi Béla — Balcsók István TÉT XIV. évf. 2000 s 1
menti vagy ahhoz közeli fekvés miatt gyorsan fejl ődött Szalka. Az 1380-as évek
eleje és az 1560-as évek között már megmutatkoztak a mez ővárosi fejlődés jelei, de
csak 1498-ban nevezi egy oklevél Szalkát oppidumnak (más források szerint a kora-
beli iratok alapján már 1408-tól mezővárosi rangot kapott). Ezt a fejl ődést az or-
szág három részre szakadása és az ezt követ ő zűrzavaros id őszak akasztotta meg —
csaknem véglegesen. 1705-ben ugyanis mindössze öt embert találtak a településen,
1786-ban (az els ő hivatalos népszámlálás idején) viszont már 1325 lakost számol-
tak össze.
Az igazán látványos fejl ődés a XIX század végét ől, a dualizmus időszakában fel-
gyorsuló urbanizációs folyamatok eredménye, mindenekelőtt a század utolsó ne-
gyede volt sikeres korszaka a városnak. Ez volt a polgári városiasodás időszaka,
amikor a település lakossága megháromszorozódott, és ebben az időben nyerte el
mai arculatát is. Ekkor épültek ki a város életében máig jelent ős szerepet játszó
vasútvonalak, korszerű mező gazdasági gyártelep létesült, és ezek nyomán dinami-
kusan fejl ődött a mez őgazdaság és a kereskedelem. Jól jelzi a település sikerességét
az a tény, hogy a mai Magyarország területén elsőként itt indult meg 1888-ban a
közcélú villamosenergia-szolgáltatás.
A „látványos fejlesztések negyedszázada" megismétl ődött akkor is, amikor Máté-
szalka kényszerűségbő l az anyaországtól elszakított Nagykároly helyett 1923 és
1940, majd pedig 1945 és 1950 között — a trianoni békekötés következtében — a
megcsonkult Szatmár, Bereg és Ugocsa vármegyék székhelye volt. A második vi-
lágháború utáni évek nagyszabású közigazgatási átszervezései, illet őleg a megye-
rendszer át- és újraszervezése nyomán Szabolcs-Ung és Szatmár-Bereg-Ugocsa
megye 1950. március 15-én, Nyíregyháza székhellyel, Szabolcs-Szatmár néven
egyesült. Ezt követően azonban jelentő s visszaesés következett: Mátészalka elve-
szítette városi rangját, és járási szerepkörű nagyközségként funkcionált egészen
1969-ig. Az ekkor ismételten megszerzett városi jogállás újabb jelent ős lökést adott
a település fejl ő désének. Az akkoriban indult és a rendszerváltásig töretlenül tartó
erő teljes és eredményes városfejleszt ő tevékenység a lakosság és a küls ő szemlélő
számára egyaránt egyértelm ű volt, ahogyan azt az 1981-ben elnyert Hild János
emlékérem is bizonyítja.
A megújult településföldrajzi szerepkör a város gazdasági életére is jótékony ha-
tást gyakorolt, különösen az 1970-es évek ipartelepítési programjának köszönhet ő-
en. Ekkor alakították ki — az országos tendenciát évekkel megel őzve — azt az igé-
nyeknek megfelelően közm űvesített ipartelepet, amely megfelel ő alapul szolgált a
mai ipari park létrehozásához. A terület kiválasztásánál már akkoriban figyelembe
vették a környezetvédelmi követelményeket, a városrendezési szempontokat, illetve
a terület bő vítési és továbbfejlesztési lehet őségeit.
A mintegy 100 hektáros ipartelepet gyorsan benépesítették az akkori — f őleg bu-
dapesti központú — állami nagyvállalatok: jelent ős telephellyel rendelkezett az
ERDÉRT, itt volt a Szamos menti Állami Tangazdaság központi telephelye, és igen
számottevő beruházások keretében települt ide a Szatmár Bútorgyár, a Budapesti
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Mátészalka, a sikeres város ... 107
Finomkötöttáru Gyár és a Magyar Optikai Művek (csak ez az üzem mintegy 1500
főt foglalkoztatott) egy-egy gyáregysége. Az 1970-es évtized végén nekilendült
ipar egészen a rendszerváltásig prosperált, de a rendszerváltással együtt járó szer-
vezeti és szerkezeti átalakulás gyakorlatilag valamennyi üzemet maga alá temette,
és ezt a visszaesést csak nehezen tudja kiheverni a város, hiszen máig ható súlyos
következményei vannak (munkanélküliség stb.).
Ha egy város sikerességét annak alapján mérjük, hogy képes-e eredményei foly-
tán gyarapítani a népességét, akkor Mátészalka nem pályázhatna erre a címre.
1990-ben 19 069 fő, 1994-ben 18 386 fő, 1998. január 1-én pedig 18 191 fő volt a
város lakónépessége, vagyis nyolc év alatt 4,6%-os volt a visszaesés, ugyanekkor a
megye más városaiban 1,3%-os volt a csökkenés, a megye egészére pedig a stag-
nálás volt a jellemz ő. Az 1000 lakosra számított természetes szaporodás üteme
folyamatosan csökkent (értéke 1990-ben 4,2, 1994-ben 1,8 fő), 1997-ben már —
igaz szerény mértékű — természetes fogyást (-0,5) figyelhetünk meg. A népesség kor-
csoportonkénti megoszlása azonban még mindig kedvez őnek mondható: a munka-
képes korosztály aránya mintegy 8%-kal haladja meg a megyei átlagot (73,6%), a
60 éven felülieké pedig 5%-kal marad alatta (12,7%). Ebben, a népesedési szoká-
sokat ismerve valószín űleg nagy szerepet játszik a jelenleg mintegy 6%-ra tehet ő
roma etnikum is.
A népességcsökkenést azonban mindenekel őtt az erőteljes elvándorlás okozza,
mivel az 1000 lakosra vetített vándorlási különbözet értéke 1990-ben -14,3, 1994-ben
-8,6, 1997-ben pedig -15,2 fő volt. Mindez akkor válik különösen figyelemremél-
tóvá, ha hozzátesszük, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg 1997-es mutatója mindössze
-0,9 ezrelék. Az elvándorlásnak számos tényez ője van: a környező falvakban ala-
csonyabbak a telek- és ingatlanárak és valamivel olcsóbb a megélhetés. Az egyik
legfontosabb tényez ő éppen a város fejl ődésére, illetve annak a közvetlen környe-
zetére való kisugárzására vezethet ő vissza.
Ezeken a kisebb településeken szinte minden megvan (infrastruktúra, szolgáltatás
stb.), ami a városi létformát jellemzi, és az utóbbi évtized fejlesztései nyomán né-
hány településen már megközelítették, bizonyos területeken pedig túl is haladták a
városban tapasztalható szintet. Ez a megállapítás nemcsak a kommunális infra-
struktúra jelenlegi kiépítettségére igaz, hanem a háztartási- és elektronikai eszkö-
zökkel való ellátottság esetében is ugyanez mondható el. Ezért nem tekinthet ő
meglepő eredménynek, hogy a kérd őíves felmérés alapján Jármiban a megkérde-
zettek mintegy 11%-a, Ópályiban pedig egynegyede az elmúlt tíz évben költözött a
településre a megyén belülr ől, döntően a közeli városból. A fentebbi tényez őkön túl
tovább erősítheti a folyamatot, hogy a jó közlekedési kapcsolatok miatt Mátészalka
térségi szerep ű intézményei is gyorsan elérhet ők. A meglév ő munkahely megtartá-
sát sem veszélyezteti a kiköltözés, mivel a Jármiban él őknek átlagosan fél órát kell
utazniuk naponta egy mátészalkai állás esetében, az ópályi lakosoknak pedig átla-
gosan alig 17 perc kell ahhoz, hogy beérjenek a városba (a mátészalkai átlagérték
39 perc, de ebbe bele kell érteni a távolsági ingázókat is, akik esetében ez az id ő-
tartam több órára is növekedhet).
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
108 Baranyi Béla — Balcsók István TÉT XIV. évf. 2000 s 1
A lakásállományt és annak szerkezetét vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy a város
lakásainak száma hullámzó ütemben ugyan, de gyarapszik. 1990-ben 6228 lakás
szerepelt a nyilvántartásban, és 139 lakás épült az év folyamán. 1994-re az értékek
6507-re illetve 28-ra módosultak, 1997-ben pedig 6740 volt a lakások száma, az
újonnan épülteké pedig 60. Ebben a tekintetben tehát úgy t űnik, a város már túlju-
tott a rendszerváltás okozta hullámvölgyön, és ismét érzékelhet ő fejlődést mutat.
Ennek (és a népességcsökkenésnek) köszönhet ően a 100 lakásra jutó lakosok szá-
ma az 1990-es 304-ről 1997-re 270 főre mérsékl ődött, vagyis a megyei átlagot
meghaladó értékr ől a megyei átlag alá csökkent (291 illetve 276 fő volt az érték a
megfelelő években a megye egészét tekintve).
A lakások átlagos nagysága nem sokat változott, döntően két- vagy háromszobás
lakások épültek és épülnek. Az infrastrukturális ellátottság azonban örvendetesen
növekszik az utóbbi tíz évben, és nemcsak a városban, hanem a környez ő települé-
seken is (az ivóvíz-ellátás kivételével szinte minden nagyobb beruházás erre az
időszakra esik a falvakban). A gázvezeték-hálózat hossza 69,6 km-ről 76,5 km-re
bővült 1990 és 1997 között, a bekapcsolt fogyasztók aránya pedig 35%-ról 65%-ra
emelkedett. A vezetékes ivóvíz-szolgáltatásba bekapcsolt lakások aránya 76,7%-ról
90%-ra; míg a szennyvízcsatorna-hálózatba bekötött lakások aránya 37,6%-ról
66%-ra növekedett a fent említett id őintervallumban. A burkolt belterületi utak
aránya szintén folyamatosan emelkedik, 1994-ben 78,6%, 1998-ban 81,4% volt a
részesedésük. A kommunális hulladék elhelyezése jelenleg még nem megoldott, de a
tervek között szerepel egy korszer ű regionális hulladéklerakó megépítése, amely
jelentősen enyhítene a természeti környezetet veszélyeztet ő problémán (1. ábra).
1. ÁBRA
A kommunális infrastruktúra-hálózatokba bekapcsolt háztartások aránya
Mátészalkán
(Ratio of Households Connected to the Communal Infrastructure Network
in Mátészalka)
Szemyvízesatoma
Vezetékes gáz 1997
s 1990
Vezetékes ivóvíz
( 7
0% IC% 20% 30% 40% 50% 60%. 70% 80% 90%
Forrás: KSH 1998.
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Mátészalka, a sikeres város ... 109
Az egészségügyi infrastruktúra a racionalizálási törekvés mellett töretlenül fejl ő-
dik: az 1996-ban befejezett kórház-rekonstrukció (modern laborokkal, diagnoszti-
kai egységgel és sebészeti m űtővel, valamint hotelszárnnyal b ővült) után az intéz-
mény csaknem teljes kör ű alapszolgáltatást és speciális szolgáltatásokat is nyújt a
vonzáskörzetébe tartozó mintegy 88 ezer ember számára, a keleti országrész átla-
gánál magasabb színvonalon. A kórházi ágyak száma a kilencvenes évek közepén
tapasztalt emelkedés után az országos trendnek megfelel ően csökkent (1990-ben
414, 1997-ben 402 darab), a kihasználtság pedig az er őteljes csökkenés után ismét
növekszik (1990: 82,7%, 1994: 72,4%, 1997: 73,6%).
A városban négy középiskola m űködik, és a pénzügyi okokból bekövetkezett le-
építések, összevonások ellenére sikerként könyvelhet ő el, hogy nem csökkent az
oktatás színvonala (a Baross László Mez őgazdasági Szakközép- és Szakmunkásképz ő
Iskola az ország élvonalába tartozik). Fokozatosan b ővült a tantermek száma (1990:
47; 1997: 60). A szakmunkásképzés térvesztése ellenére a nappali tagozatos tanu-
lók létszáma tartósan 3000 körül alakul. Ugyanakkor a kérd őíves vizsgálat tapasz-
talatai alapján a mátészalkaiak átlagos képzettségi szintje a legalacsonyabb a vizs-
gált öt alföldi város (Gyula, Kalocsa, Mátészalka, Szeged, Szolnok) között, vagyis
a képzett szakemberek nagy része nem marad a városban.
Az idegenforgalom lehetőségeit tekintve hullámzó fogadóképesség a jellemző. A
rendszerváltás utáni óriási visszaesés után a kilencvenes évek közepét ől megkezdő-
dött a kereskedelmi szálláshelyek b ővülése, de az 1990-es szintet még nem sikerült
elérni sem ebben a tekintetben, sem az idelátogató vendégek számát nézve. 1990-ben
365 férőhelyen 7384 turista (ebből 2011 külföldi) összesen 37 049 vendégéjszakát
töltött a városban, 1994-ben viszont a 78 fér őhelyen mindössze 868 vendéget (eb-
ből 637 volt külföldi) regisztráltak, a vendégéjszakák száma pedig 2403-ra csök-
kent. 1997-re a férőhelyek száma 123-ra b ővült, és az idelátogatók száma jelent ő-
sen emelkedett (1718 főre, ebb ől 294 fő volt a külföldi), és a vendégéjszakák te-
kintetében is ugyanez mondható el, miután 4917-re n őtt ez az érték. Érdemes fi-
gyelmet fordítani arra, hogy a rendszerváltás óta csaknem tizedére esett vissza a
külföldiek száma, és az arányuk 27,2%-ról 17,1%-ra csökkent.
A város gazdasági életében szintén nagy változások zajlottak le az utóbbi tíz év-
ben, főként a tulajdonformát és a foglalkoztatási szerkezetet tekintve. A korábban
tisztán állami tulajdonú vállalatok helyett napjainkra itt is a magánvállalkozások,
ezen belül döntően az egyéni vállalkozások túlsúlya lett jellemz ő. 1994-ben 111 jogi
személyiség ű (2 vállalat, 100 gazdasági társaság és 9 szövetkezet) és 144 jogi szemé-
lyiség nélküli gazdasági szervezetet tartottak nyilván, az egyéni vállalkozások száma
1313 volt. 1997-re a jogi személyiségű gazdasági szervezetek száma már 178-ra
emelkedett (9 vállalat, 155 gazdasági társaság, 7 szövetkezet), a jogi személyiség
nélkülieké pedig 1162-re módosult, beleértve a számukat tekintve csökkenést mu-
tató 983 egyéni vállalkozást is.
Az adatok tanúsága szerint az egyéni vállalkozások többsége a szolgáltatásban és a
kereskedelem területén m űködik. 1997 elején a működő vállalkozások dönt ő többsége
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
110 Baranyi Béla — Balcsók István TÉT XIV. évf. 2000 s 1
a szolgáltató szektorban m űködött (78,2%), ipari és épít őipari tevékenységet
18,7%-uk folytatott, míg a mez őgazdasági vállalkozások aránya 3,1% volt (ez a szám
kb. 3000 egyéni gazdálkodót takar). Jól alátámasztja ezt a következ ő adatsor: 1990-
ben 89 kiskereskedelmi üzlet volt a városban. 1994-re ezek száma 410-re emelkedett,
majd — párhuzamosan az egyéni vállalkozások számában történt visszaeséssel — némi
csökkenést követően 1997-ben 383-at regisztráltak. Hasonló b ővülést figyelhetünk
meg a vendéglátóhelyek esetében: 1990-ben mindössze 18 volt a városban, 1997-ben
pedig már 96 ebben az üzletágban tevékenyked ő vállalkozásról beszélhetünk. Jelent ő-
sen bővült a pénzügyi szolgáltatások köre is: 1997-ben 5 pénzintézet és 6 biztosítótár-
saság volt jelen a városban.
A mez őgazdaság és az ipar tekintetében meglehet ősen vegyes a kép az elmúlt
éveket tekintve. A sikerek mellett számos probléma nehezíti a továbbfejl ődést.
1990-ben még 34 telephelyen (ebb ől 26 volt ipartelep) 4940 fő volt a foglalkozta-
tott munkaer ő létszáma, 1994-re azonban a telepek száma 24-re csökkent, a foglal-
koztatottak száma pedig 2644 főre esett vissza. Ebben jelent ős szerepet játszott a
szocialista nagyvállalatok tönkremenetele mellett az egykori mez őgazdasági nagy-
üzemek csődje is. Ekkor jelent ős mértékben megn őtt a munkanélküliség, egyes
időszakokban 30% körüli szintig emelkedett. Csak a sikeres privatizáció jelenthe-
tett kiutat az egyre nehezebbé váló helyzetb ől, és a város ezen a téren kétségkívül jó
eredményeket tudott felmutatni.
Sikerült — különösen a Carl Zeiss Hungária Optikai Kft. személyében — t őkeerős,
fejlesztésekre képes, stabil nyugati piacokkal rendelkez ő cégeket bevonni a folya-
matba. Ennek eredményeképpen 1997-ben a 23 ipari telepen már 3111 munkavál-
laló számára biztosítottak álláslehet őséget (a fejl ődés döntően a Zeissnek köszön-
hető, mivel a 300 fős induló létszám napjainkra 1000 fölé emelkedett). Az ezer f őre
jutó ipari foglalkoztatottak száma így Mátészalkán 159 f őre emelkedett, ami megyei
viszonylatban is magasnak számít, csupán Kisvárdán magasabb ez az érték.
Igen sokat árulnak el Mátészalka valós gazdasági—társadalmi helyzetér ől és súlyá-
ról annak az összesített rangsorrend-vizsgálatnak az eredményei, amelyek 13 kivá-
lasztott fontosabb statisztikai mutató értékein alapuló számításokból születtek. A
KSH, illetőleg a Tstar 1994. és 1997. évi adatbázis segítségével, az ún. rangszámítás
módszerével elvégzett értékelés nemcsak a kialakult helyzetet, hanem az 1994-
1997 közötti elmozdulást is jól tükrözi. Igaz ugyan, hogy az összesített átlagok
szerint három év alatt valamelyest romlott Mátészalkának az országos rangsorban
elfoglalt pozíciója, miután a több mint 3100 település sorában a 646. helyr ől a 694-re
„csúszott vissza" a város, a gazdasági fejlettség szintjét jellemz ő egyes mutatókat
tekintve azonban már lényegesen kedvez őbb kép rajzolódik ki (1. táblázat). A
munkanélküliek, a gépkocsik, a lakásépítések, az egyéni vállalkozások, a jogi
személyiségű gazdasági szervezetek és a kiskereskedelmi boltok 1000 főre
számított arányát tekintve ugyanis Mátészalka jelent ős mértékben javította
pozícióját a települések országos rangsorában.
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Mátészalka, a sikeres város ... 111
Az egyéb mutatókat illet ően sem túlzottan rossz a város helyzete, eltekintve a már
jelzett, „speciálisan" szabolcs-szatmári demográfiai jelenség, különösen a vándorlá-
si különbözet kedvez ő tlen alakulásától. Nehezen magyarázható a természetes sza-
porodás jelentő s visszaesése is. Jóllehet Mátészalka nem került be ugyan a legjobb
pozíciójú 625 település közé, attól kissé elmarad, de összességében a város helyzete
így is kedvezőnek tekinthető.
1. TÁBLÁZAT
Mátészalka pozíciója és annak változása a települések országos sorrendjében a
rangszámítás módszerével készült 13 fontosabb mutató összesített értéke alapján
(The Position and Change of Mátészalka in the Order of the Settlements in Hun-
gary by the Methodology of Rank Computation based on the Aggregated Value
of the 13 Main Indicators)
Mátészalka helye
Mutató neve a települések országos Változás
sorrendjében 1994-1997
1994 1997
1. Lakónépesség 68 71 -3
2. Természetes szaporodás 636 951 -315
3. Vándorlási különbözet 2079 2633 -554
4. Munkanélküliek aránya 2054 1777 277
5. Gépkocsik aránya 334 142 192
6. Telefonok aránya 139 371 -232
7. Lakásépítés 1264 1071 193
8. Csatornázottság 113 234 -121
9. Egy adófizetőre eső nettó jövedelem 254 315 -61
10. Egyéni vállalkozások aránya 439 400 39
11. Jogi sz. gazdasági szervezetek 527 465 62
12. Általános iskolai tanulók aránya 318 444 -126
13. Kiskereskedelmi boltok aránya 168 144 24
Átlagosan 646 694 -48
Forrás: KSH. Készült dr. Csordás László számításai alapján.
Az 1990-es évek végére az egész magyar önkormányzati rendszerre hatalmas
súllyal nehezed ő pénzügyi gondok elő l azonban ez a város sem bújhatott el, és a
régióban található legtöbb településhez hasonlóan az önhibáján kívül nehéz hely-
zetben lévő önkormányzatok népes táborához tartozik már évek óta. Ez azt jelenti,
hogy külső segítség nélkül nem tudja meg őrizni a működési egyensúlyt, illetve nem
képes ellátni a számára kötelez ően előírt feladatokat (intézmények m űködtetése
stb.) sem. Emiatt 1999-ben Mátészalka és térsége települései 227 millió forintos
„önhikis" pályázatot nyújtottak be a kormányzathoz, és az el őrejelzések szerint erre
rákényszerülnek majd az elkövetkez ő években is. Mindez azt jelenti, hogy a város
továbbra sem vállalhat plusz feladatokat, és a saját er őből történő fejlesztések le-
hetőségei szintén erősen korlátozottak.
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
112 Baranyi Béla — Balcsók István TÉT XIV. évf. 2000 s 1
Mátészalka „holdudvara": Ópályi és Jármi
Mátészalka agglomerációs övezetébe tartozó, attól északi irányban mindössze
3 km-re fekvő, a „magasan fejlett községek" csoportjába sorolt Ópályi a Szatmári-
síkságon (a Nyírség és az Ecsedi-láp határán), Nyíregyházától kissé ÉK-re, a
Kraszna partján található. Közlekedés-földrajzi helyzete viszonylag jónak mondha-
tó, területén áthalad a Mátészalka—Záhony vasútvonal, és közúton is jól megköze-
líthető a 49-es útról Mátészalkánál leágazó alsóbbrend ű úton. A falu neve el őször
1294-ben tűnik fel okleveleinkben, és a következ ő évszázadokban meglehet ősen
viharos a története. Hovatartozása is többször változott: a XV. századtól általában
Szabolcs vármegyéhez sorolták, de az 1500-as évek elejét ől a XVII. század végéig
a szatmári várhoz tartozott. A pusztítások miatt többször került sor jelent ős szláv
népelem betelepítésére (a XVI. és a XIX. században). 1856-ban egy hatalmas t űz-
vész során a református templom kivételével gyakorlatilag az egész település meg-
semmisült, de az 1911-13-as névtárak szerint már újból 1972 lakosa volt.
A község népességszáma több évtizedre visszamen őleg folyamatosan emelkedik,
és ez szinte kizárólag a természetes szaporodás pozitívumának (a születések száma
meghaladja a halálozásokét) köszönhet ő, a ki- és beköltözések száma megközelít ő-
leg azonos. 1990-ben 2851, 1997-ben pedig 3038 f ő volt a falu lakónépessége. A
korcsoportonkénti megoszlást tekintve a településen magas (26%) a fiatalok aránya,
és ez — valamint a természetes szaporulat — leginkább a roma etnikum magasabb
arányával hozható összefüggésbe. Nagyrészt az utóbbiak miatt nem vált Ópályi
Mátészalka alvótelepülésévé.
Az elmúlt néhány évben igen jelentős infrastrukturális beruházások történtek,
melyek során csaknem 100%-osan kiépült a villany-, víz-, gáz- és csatornahálózat,
illetve valamennyi belterületi utat burkolttá tették. Az európai színvonalhoz mér-
hető évtizedes lemaradásokat azonban sem itt, sem Jármiban nem sikerült ilyen
rövid idő alatt pótolni, ahogyan az a hálózatokra csatlakozó lakóházak arányából is
kitűnik. 1997-ben a 853 darab lakás 65%-a volt ellátva vezetékes ivóvízzel, 85%-a
vezetékes gázzal és 65%-a telefonnal, a szennyvízcsatorna-hálózatba pedig 25%
volt bekötve (2. ábra). A település rendelkezik óvodával és általános iskolával,
valamint itt található a mátészalkai Baross László Mez őgazdasági Szakközépiskola
egyik gyakorlótelepe és gazdasága.
Ópályi mez őgazdasági település, ipara egyáltalán nincs. Ezért nehezedett óriási
súllyal a falura a földtulajdon rendezetlensége a Mátészalkával és Kocsorddal kö-
zös termelőszövetkezet felbomlása után (az ügy végére csak 1999-ben került pont),
mivel a magas munkanélküliséget csak a ma még igen gyér mez őgazdasági vállal-
kozások szoríthatják vissza elviselhet őbb szintre. A településen 1997-ben 15 társas
és 107 egyéni vállalkozás működött, a kiskereskedelmi boltok száma 19, a vendég-
látóhelyek száma pedig 8 volt.
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Mátészalka, a sikeres város ... 113
2. ÁBRA
A kommunális infrastruktúra-hálózatba bekapcsolt háztartások aránya a vizsgált
településeken 1997-ben
(Ratio of Housholds Connected to the Communal Infrastructure Network in the
Examined Settlements in 1997)
90%
80%
70%
60%
50% Mátészalka
40%
s Ópályi
D Jármi
30%
20%
10%
0%
Vezetékes ivóvíz Vezetékes gáz Szennyvízcsatorna
Forrás: KSH 1998.
A vizsgálat céljaira Mátészalka környezetéb ől kiválasztott másik falu, Jármi az
ÉK-Nyírségben, a megyeszékhelyt ől mintegy 52 km-re keletre, Mátészalkától pedig
csupán 5 km távolságban nyugatra fekv ő, eredetileg két út találkozásánál kialakult
település. Közlekedési helyzete kielégít ő: vasútvonala nincs, de közúton a 49-es út
révén könnyen elérhet ő. Első említésekor (1325-ben) még Járomtelke néven szere-
pelt, és a Karásziak birtokaként tüntetik fel. Kés őbb az akkor még két településb ől
álló Mátészalka része lett, majd többszöri birtokosváltást és óriási pusztításokat ért
meg. Mátészalkához hasonlóan 1701-re gyakorlatilag elnéptelenedett, és 1716-ban
is mindössze 3 zsellér és egy özvegy élt az akkori „faluban". Ezután azonban 700
fő környékén állandósította népességét: 1870-ben 733-an lakták, az 1911-13. évi
névtárak alapján pedig 702 fő volt a lakosok száma.
A népesedési folyamatok azóta kedvez őbbekké váltak. A település 1970 óta lassan,
de biztosan növeli lakosainak számát (1990-ben 1186, 1997-ben pedig 1214 f ő volt
a lakónépesség). A természetes szaporulat Ópályihoz hasonlóan magas (a születé-
sek száma megközelítően kétszeresen múlja felül a halálozásokét), és a népesség
korcsoportos megoszlása ugyancsak kedvez őnek mondható. Különbség mutatkozik
viszont a migráció tekintetében, mivel itt a kitelepül ők száma meghaladja a beköl-
tözőkét, vagyis Mátészalkához hasonlóan negatív a vándorlási különbözet.
Az infrastruktúra általános fejlettségi szintje közepesnek min ősíthető, 1997-ben
nem érte el az Ópályiban megfigyelhet ő kiépítettséget. Különösen igaz ez a vízm ű-
ellátottság területén, mivel a vezetékes ivóvíz-szolgáltatásba a 459 darab lakás
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
114 Baranyi Béla — Balcsók István TÉT XIV. évf. 2000 s 1
mindössze 49%-a volt bekapcsolva, a szennyvízhálózat pedig még nem épült ki.
Jobb volt a helyzet a vezetékes gázzal és a telefonnal való ellátottság területén,
mivel itt 60 illetve 59%-os értékeket figyelhettünk meg. A belterületi utak itt is
teljes mértékben burkoltak. A közintézményekkel való ellátottságra nem lehet pa-
nasz. Az 1997-es esztend őben kezdődött meg a tanuszoda építése (azóta már átad-
ták), továbbá a lakók rendelkezésre áll egy óvoda, egy általános iskola, egy könyv-
tár és egy művelődési ház is.
A település lélekszámához viszonyítva magas a gazdasági társaságok száma, és
tevékenységi körük összetettebb, mint az Ópályiban m űködő vállalkozásoké. A
7 kft. és 2 bt. mellett 39 egyéni vállalkozás m űködött a településen 1997-ben. Leg-
többjük (szám szerint 18) itt is kereskedelmi tevékenységet folytatott, 10 volt a
mezőgazdasági vállalkozások száma, 9 folytatott szolgáltató tevékenységet, míg 2
ipari jellegű volt. A faluban ebben az évben 21 kiskereskedelmi bolt m űködött, és
6 vendéglátó egység valamint egy melegkonyhás üzlet állt a lakosság és az ideláto-
gatók rendelkezésére. A némileg összetettebb gazdasági élet ellenére Ópályihoz
hasonlóan a munkanélküliségi ráta szintén a Mátészalka térségében ez id ő tájt ta-
pasztalható 22%-os szint körül mozgott, bár néhány százalékponttal alatta maradt.
A Mátészalkára és a közvetlen környezetére az utóbbi évtizedben jellemz ő fejlő-
dés tehát nem volt töretlen, és nem mentes az ellentmondásoktól sem. Az ország
gazdasági—társadalmi és politikai változásai ezt a térséget sem kerülték el, és az
átalakulás viharai és nehézségei az eredmények mellett sok ember életében jelen-
tettek olyan törést, amelynek következtében nem feltétlenül látják sikeresnek váro-
sukat. A fejl ődés, a sikeresség kérdésének megítélése azonban nemcsak a „kisem-
berek" esetében ellentmondásos, hanem — ahogyan az a kérd őíves felmérés elemzé-
séből és az elkészített interjúkból utóbb kiderül — általában véve a térség lakossága
és minden társadalmi rétege többségét illet ően is.
Vélemények egyetlen kérdésr ől — tanulságos interjúk tanúságai
A kutatás keretében végzett kérd őíves felmérés alapján a három településen elég-
gé megosztott a lakosság abban a tekintetben, hogy valóban tapasztalható-e érdemi,
a számukra is érzékelhet ő fejlődés. Hasonló tapasztalatok születtek a kérdőíves
felméréshez kapcsolódó személyes interjúk felvétele során is. Az interjúalanyok,
polgármesterek, a közélet és a gazdasági—társadalmi élet képvisel ői szinte kivétel
nélkül megfogalmaztak néhány komoly kételyt ezzel a kérdéssel kapcsolatban.
Különösen igaz ez Mátészalka esetében, ahol a megkérdezettek általában ugyan
látnak fejl ődést, de úgy érzik, hogy az el őrehaladásnak nem megfelel ő az üteme,
illetve a város nem feltétlenül azokon a területeken fejl ődik, ahol arra a leginkább
szükség lenne (3. ábra).
Meglehetősen heterogén az önkormányzati testület munkájának megítélése. Ab-
ban mindenki egyetértett, hogy a településen tradicionálisan (politikai rendszert ől
függetlenül) aktív, a városért tenni akaró és tenni is tudó városvezetés m űködött.
Arról azonban már megoszlanak a vélemények, hogy a település ennek köszönheti-e
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Mátészalka, a sikeres város ... 115
leginkább a sikereit, és hogy mindenkor kihasználták-e a városban és környezeté-
ben rejlő adottságokat. Nem volt egyetértés abban a tekintetben sem, hogy a lakos-
ság érzékeli-e a település fejl ődését, és hogy a települési és a természeti környezet a
helyiek számára valóban a mindennapokban tapasztalhatóan el őnyös irányba válto-
zott volna. A megkérdezettek véleménye szerint (kivéve az önkormányzati tisztvi-
selőket) a város fejlődését igazából csak egy sz űkebb réteg érzékeli és ismeri el; a
többség azonban közömbös, vagy kissé talán elégedetlen is.
A sikeresség megítélésének alapvet ően két oka van: egyrészt a sikerességet nehe-
zebb észrevenni, mint a kudarcokat, és a sikerekhez hozzászokva az emberek
elő bb-utóbb ezt az állapotot tekintik természetesnek. Ilyen körülmények közepette
pedig sokkal nehezebb eredményeket felmutatni. Másrészt az újbóli várossá nyil-
vánítás (vagyis 1969) és a rendszerváltás közötti id őszakban viharos fejlődésen
ment keresztül az élet minden területén (életkörülmények, munkalehet őségek), és a
megye leggyorsabban fejl ődő városa címért volt versenyben a megyeszékhellyel. A
lakosság ma is — Nyíregyháza mögött — a megye legdinamikusabban fejl ődő tele-
pülésének tartja a sajátját, de a megyeszékhely és Mátészalka között fényévnyire nö-
vekedett távolságot az 1989. esztend ő után lelassult, megtorpant fejlődéssel magya-
rázza. Ezt a sikerességet már korántsem érzik olyan volumen űnek, mint amilyenhez a
korábbi évtizedekben hozzászoktak, és emellett számos, korábban ismeretlen negatív
tényező vel (leépítések, munkanélküliség stb.) is szembe kellett nézniük. A munkáju-
kat vesztett, a mindennapi megélhetés gondjával küzd ő, a társadalom peremére
került emberek pedig egészen biztosan nem érzékeinek fejl ődést, hiszen nem a
közösség eredményeib ő l, hanem a saját helyzetük alakulásából indulnak ki.
3. ÁBRA
A települések fejl ődésének lakossági megítélése a rendszerváltástól napjainkig
(Public Judgement of the Development of the Settlements from the Change
of the System to Recent)
I Mátészalka
I ópályi
E2 Inkább hanyatló
ffl Se nem fejl ődő, se nem hanyatló
Inkább fejlődő
Jármi
Forrás: KSH 1998.
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
116 Baranyi Béla — Balcsók István TÉT XIV. évf. 2000 s 1
Mátészalka önkormányzati vezet ői — mint a település pénzügyi és egyéb lehet ősé-
geinek legjobb ismer ői — az utóbbi tíz évet sikeresnek min ősítették, bár korántsem
nevezhetők mindennel elégedettnek. A legfontosabb sikernek azt tartják, hogy a
romló pénzügyi feltételek ellenére sikerült fenntartani az intézményhálózat m űkö-
dését, és mindez nem járt a város gazdálkodási egyensúlyának megbomlásával.
Ugyanakkor tudatában vannak annak is, hogy nem mindenben tudtak megfelelni a
valós lehetőségeket nem ismerő lakosság sokszor túlzó, illuzórikus igényeinek. A
munkájukkal szembeni elégedetlenség legf őbb okát abban látják, hogy kényszer ű-
ségből számos területen jelent ősen csökkenteniük kellett a szerepvállalásukat (pél-
dául az önkormányzati bérlakások fenntartása), illetve a sz űkös keretek miatt kép-
telenek a lakosság által elvárt ütemben fejleszteni a várost. A sikeresség egyik
alapja viszont éppen az volt, hogy nem vállalták túl magukat — és a város m űködő-
képessége érdekében ezen a széls őségeket kerül ő politikán az elégedetlen hangok
ellenére sem kívánnak változtatni.
Nem alakult ki egységes álláspont a helyi társadalom szervezettségének és akti-
vitásának megítélésében sem, sőt kifejezetten széles skálán mozogtak a vélemé-
nyek. Általánosságban azonban elmondható, hogy a válaszadók ebben a tekintetben
sem voltak elégedettek. A legtöbben azt emelték ki, hogy az emberek nagy része
mára közömbössé vált a város jelenét és jöv őjét illetően. Annak ellenére is így
gondolják, hogy egy-egy közös cél érdekében (köztéri szobrok felállítása stb.) meg
lehet mozgatni őket, és szép számú civil szervezet (Rotary Club, N őegylet, Kocsis-
Hauser Alapítvány, Munkaadók Szövetsége stb.), valamint nyolc m űvészeti csoport
m űködik a városban. Az utóbbiakról azonban megjegyezték, hogy mivel nagyon
fiatalok, ezért még nem fejthetik ki igazán széles körben a tevékenységüket, és ma
még nem tudnak kell ő hatásfokkal tevékenykedni a lakosság aktivizálása érdekében.
Sokak véleménye szerint a város sikerességének egyik fontos tényez ő éppen az a
je
fajta lakossági szemlélet volt, amelyik sem magától, sem a városvezetést ől nem tűrte el
a hosszabb távú egy helyben toporgást. Való igaz, hogy az emberek döntő többsége a
saját problémáival van elfoglalva, de azt is figyelembe kell venni, hogy napjainkban
éppen emiatt a fentebb felsoroltak az átlagosnál magasabb fokú lakossági aktivitást
jeleznek; és Mátészalka iskolaváros jellegéb ől adódóan különösen a kultúra területén
érezhető valamiféle fiatalos lendület, tenni akarás.
A mátészalkai interjúalanyok mindegyike egyetértett azonban azzal, hogy a vo-
nalas és a humán infrastruktúra, az oktatás, a művelődési lehetőségek és a közbiz-
tonság területén jelentősen fejlődött Mátészalka az utóbbi tíz évben. Más kérdés,
hogy ezt mennyire tartják elégségesnek a jöv ő szempontjából. Néhányan úgy érzik,
hogy az infrastrukturális beruházások, a költséges iskolafenntartás helyett inkább
munkahelyteremtésre kellett volna fordítani a rendelkezésre álló amúgy sem b ősé-
ges tőkét. A legfontosabb érv emellett az, hogy a városban igen magas a munkanél-
küliség, és ez egyrészt a társadalom egyre szélesebb rétegeiben általánosan tapasz-
talható elszegényedéshez vezet, másrészt csökkenti a helyben keletkez ő tőkét (helyi
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Mátészalka, a sikeres város ... 117
adók stb.), és a tartós állástalanság egyre értéktelenebbé teszi a rendelkezésre álló
munkaerőt.
Mások ugyanakkor azt hangoztatják, hogy az infrastruktúra kiépítettsége még
egyetlen településnek sem ártott, és jelent ősen javít a helyiek életkörülményein,
ezen keresztül az általános hangulatán is. Másfel ől többek között éppen a kiépített
ipari park miatt települtek ide a jelenlév ő külföldi cégek, tehát a beruházások mé-
giscsak megtérültek. Azt is figyelembe kell venni, hogy sem a szinte folyamatosan
forráshiányos önkormányzat, sem a t őkeszegény helyi vállalkozók nem képesek
önerőből nagyobb fejlesztésre (gyakorlatilag csak a Zeiss mondhatja ezt el magá-
ról), a kisebb b ővítések pedig nem érzékelhet ők a többség számára.
Talán már nem jelent különösebb meglepetést, hogy a város és környéke viszo-
nyának, valamint Mátészalka környezetére gyakorolt, a sikerességet továbbadó
kisugárzó hatásának megítélését sem lehet a homogén jelz ővel illetni. Három fő
csoportra oszthatjuk a véleményeket: az els ő szerint a kisugárzó hatás erős, a tele-
pülés viszonylag jó viszonyban van a szomszédos falvakkal, és a kisebb nehézségek
ellenére létezik az együttm űködés. Ez leginkább az infrastruktúra fejlesztésében
érhető tetten: a legtöbb település a kiépített mátészalkai hálózatokra kapcsolódott
rá, és ez az alap jelent ős mértékben segítette a saját rendszerek megvalósítását.
Emellett a város kisugárzó ereje a közintézmény-hálózatból is adódik, mivel ezek
az intézmények (főleg az iskolák és a kórház) sokat segítenek a térség lakosainak,
és megkímélik őket a megyeszékhelyre való utazás nehézségeit ől. Sajnos ez a vé-
lemény jelenti a kisebbségi álláspontot, leginkább a mátészalkai képvisel őtestület
véleményét tükrözi.
A másik, az előbbivel homlokegyenest ellentétes álláspontot hangoztató véle-
ménycsokor szerint a város és környezetének kapcsolata — finoman szólva sem —
felh őtlen; és Mátészalka csak önmagában sikeres, nem generál fejlődést maga
körül, sőt a legtöbb esetben inkább hátráltatja azt. Ezt a véleményt a városon kívül,
a két érintett községben megkérdezett vezet őktől hallottuk, akik természetesen
egészen más szemszögb ől látják a települések közötti kapcsolatrendszert és Máté-
szalka térségszervez ő szerepét. Mindkét településen elismerték, hogy a város sike-
ressége bizonyos területeken rájuk is pozitív hatást gyakorol (infrastruktúra, közin-
tézmények, munkalehet őségek). Mégis úgy érzik, hogy a településeken saját er őből,
a nagyobb szomszéd segítsége nélkül valósították meg a beruházásokat, és azok
nem a város kisugárzó erejéb ől származnak (Jármiban egyenesen úgy érzik: tulaj-
donképpen ők nevezhetők igazán sikeresnek az elmúlt tíz évben és nem a térségi
központ).
Ennek megfelel ően úgy látják, hogy Mátészalka nem tud a térség igazi dinami-
záló központjává válni (csak a meglév ő szerepkörét és előnyeit őrzi); és nem kez-
deményezi, hanem inkább akadályozza a szomszédos települések és a város össze-
fogását. Ennek igazolására elmondták, hogy nagyon kevés a térségi programok
száma — fő leg azoké, amelyeknek Mátészalka állna az élén. Emellett Ópályi több
területen is pereskedett a várossal: a közös tsz felbomlása körüli földterületi vita
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
118 Baranyi Béla — Balcsók István TÉT XIV. évf. 2000 s 1
miatt csak 1999-ben zajlott le a fóldosztás (jelent ősen hátráltatva a település fejl ő-
dését), és hasonló problémák merültek fel a gáz- és csatornahálózat-beruházásokkal
kapcsolatban, mintegy 30 millió forintos nagyságrendben.
A vélemények szempontjából a harmadik álláspont kisebb-nagyobb eltolódások-
kal valahol „félúton" helyezkedik el a két széls őség között. Meglátásuk szerint a
települések közti viszony valóban nem ideális, és b őven van mit javítani rajta — de
nem tér el jelentősen az ország egyéb területein tapasztalható átlagtól, és a város
erejéhez mérten segítette és segíti a környez ő falvak fejlődését is. Azt valamennyi-
en elismerték, hogy a térségi szemlélet, a közös gondolkodás id őnként eléggé
gyenge lábakon áll. Abban a tekintetben azonban már megoszlottak a vélemények,
hogy ezért ki okolható els ősorban. Az egyik álláspont szerint alapvet ően Mátészal-
ka az, aki javíthatna a jelenlegi viszonyokon, mivel ő az erősebb, és ő rendelkezik
leginkább az ehhez szükséges eszközökkel. Éppen ezért a városnak kötelessége a
lehető legeredményesebben összefogni a saját térségét, mert ez el őfeltétele a továb-
bi fejlődésnek.
Más szempontú az a megközelítés, amely szerint „mindkét fél" felel ős a kialakult
helyzetért, de a változások érdekében a környez ő településeknek is többet kellene
tenniük. A legalapvet őbb gondnak az az általánosan tapasztalható jelenség bizo-
nyul, miszerint az önkormányzatok önállóságuk védelmében idegenkednek minden
közös programtól. Ehhez hozzájárul az is, hogy a kisebb önkormányzatok úgy ér-
zik: Mátészalka térségi érdekekre hivatkozva rátelepszik a forrásokra, elszívja
előlük a leveg őt. A városnak bizonyos értelemben valóban el őnyös a helyzete (tér-
ségi méretűre fejlesztheti saját intézményeit, illetve azokból minél többet fenntart-
hat), de ez rengeteg költséggel jár együtt, amit szinte kizárólag a saját költségveté-
séből kénytelen fedezni. A fejlesztések tehát nem öncélúak, ezt azonban fontos
lenne megértetni és elfogadtatni a többi településsel is, mivel ezekb ől ők szintén
sokat profitálhatnak (más kérdés, hogy a hangvételen sokat kell még változtatni az
eredmény érdekében).
A sikeresség esélyei a perifériahelyzetben
Az előzőekben volt már szó arról, hogy Mátészalka és környékének jelenét, sike-
rességét és annak tényez őit tekintve igen erős a véleménykülönbség a megkérdezett
interjúalanyok körében. Ám a továbbfejl ődés esélyeit firtató kérdésre egybehangzó
volt a válasz: a városnak nagyon jók a dinamizálódási esélyei a következ ő évezred-
ben, és megvannak az adottságai ahhoz, hogy a jöv őben még dinamikusabban fej-
lődhessen.
Ahhoz, hogy kialakíthassuk saját véleményünket, sorba kell venni azokat az
adottságokat és ugyanakkor azokat a gátló tényez őket is, amelyeken mindenképpen
túl kell lépni a tényleges siker érdekében. Az adottságok között els ő helyen kell
említeni Mátészalka földrajzi fekvését, mert ennek révén képes lehet arra, hogy
eredményesen fogja össze a térség településeit. A kiépített vasúti és közúti hálózat
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Mátészalka, a sikeres város ... 119
lehetővé teszi a város és intézményei, az északkelet-alföldi viszonyokhoz képest
gyorsnak mondható elérhetőségét a környez ő településekről. Így Mátészalka tény-
legesen eleget tud tenni közigazgatási—gazdasági és kulturális decentrum szerepé-
nek. Mindenképpen sikerként kell elkönyvelni, hogy a város fenn tudta tartani az
ehhez szükséges intézményhálózatot; és a térség jöv őbeni fejlődését meghatározza
az, hogy sikerül-e továbbra is megtartani, esetleg b ővíteni a központi funkciókat.
Ezt jelentősen megnehezíthetik a sz űkös anyagi lehetőségek, mivel a térségszervez ő
szerepkör megtartása sokszor eddig is csak az önkormányzati vagyoneladások árán
volt lehetséges, a további értékesítések esélyei pedig egyre inkább csökkennek. Az
ezekből származó plusz bevételek hiányában pedig nem képzelhet ő el semmilyen
nagyobb fejlesztés a jelenleg stabilnak tekinthet ő (ugyanakkor rendkívül kihegye-
zett és emiatt könnyen sebezhet ő) gazdálkodási egyensúly komolyabb felborítása
nélkül.
A város intézményei által biztosított szolgáltatások minél széleskör űbbé tétele
(vagy legalább a jelenlegi szint fenntartása) azért különösen fontos, mert a város
fekvése nagyon el őnyös a kistérségen belül, ám regionális és országos viszonylat-
ban ezt már korántsem mondhatjuk el. Mátészalka és közvetlen környéke az Észak-
kelet-Alföld határ menti, perifériahelyzetben lév ő, halmozottan hátrányos helyzet ű
térségének peremén fekszik, és emiatt számos nehézséggel kell szembenéznie. Ezek
közül a legfontosabb az ország egyéb területeiről való nagyon rossz elérhetőség,
illetve a közlekedési vonalak szük átereszt őképessége. Fentebb már történt utalás
arra, hogy Mátészalka jelent ős vasúti csomópont, mivel öt vasútvonal fut össze a
területén. Ugyanakkor viszont a kedvez ő összképet alaposan lerontja az, hogy a
megyeszékhelyt ől mérhető átlagos vasúti elérhet őség a térségi centrum esetében
mintegy 90-120 perces utazási id őt jelent. A határ menti települések vonatkozásá-
ban még ennél is rosszabb a helyzet, mivel esetenként 180 perc fölé emelkedhet ez
a mutató. Valamivel kedvez őbbé válnak az értékek, ha a legrövidebb elérhet őséget
vesszük figyelembe, ám ebben a tekintetben sem nevezhet ő ideálisnak a jelenlegi
helyzet (4-5. ábra).
További negatívumként említhet ő az alábbi ábrákon is élesen kirajzolódó tény,
hogy az egyes vasútvonalak között fekv ő nagy kiterjedés ű területeken számos tele-
pülés fekszik teljes forgalmi árnyékban, és Mátészalka viszonylag kedvez őbb hely-
zete csak szigetszer ű jelenség — bár éppen ezért messze kiemelkedik a távolabbi
környezetéb ől. Jelentősen javíthatna a csöppet sem rózsás viszonyokon, ha a közút-
hálózat segítségével ezek a hátrányos helyzet ű települések is gyorsan megközelít-
hetővé válnának, de sajnos jelenleg igen távol állunk ett ől (6. ábra).
Mátészalka elérhet ősége a megyeszékhelyről közúton ugyan 60 perc alá csökken,
de a határ menti sáv településeinek esetében az utazáshoz szükséges id ő még ideális
esetben is 90 perc környékén mozog, és a várostól távolodva gyors ütemben n ő az
érték.
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
120 Baranyi Béla — Balcsók István TÉT XIV. évf. 2000 s 1
:41, 0K • •
9 P.RQ8SR2
1* t tit4711 i)
f
ti1244.g < 2 DOCEOMEIII
111/ 5N Y.kr 111111:in
%
Alitd;;;11 ;...m 1 1:ii
iii" iik
0111..y..:O
w4,1.di.ilt 01.....:;;;--f. eridi "Ok*
.Fikili, i, 4W----44r,,,.. .
‚le It .. ~0
:11 ai 41111111‘ ----e
iiiir: 11.4:41t A
ab 114 ,0---
. 7.; .. .. ,
=....._„..
_ illor"),(
,, ,
os ..--.41,40„,
iiiiiiip.." . . _.
ata,...
".„,....
15 ll'ffl.
;..0....
1,,,, .
41.49
t
11/01#110„
itt:Ws !
1 ii, "5" 1 .1 ---
AL4•44,---.,--=1140,»
t
_ -4-..__,F. t.ze.,5•ALI 1;1 0411011
~--=„ 13180",
.
'-gilli".:4Pakiírtilli1111114W rea
' -Jo- 11441 • 10`111!111 41"
- -w* --
4k ...2320.
,•14
‚1 _...Tr...,- % 44 -- 1k- -#4&liiIIIIIiiiIII!ihN-,
'L
will,••• ---,
indinio. •
41>i •j,'; n s
-_-_...1“. 11r4k
ii0". m A 1 211
irillill*.
411_timiqui Iv..Eig
41-114#
a' '1111b. :2
= --- bqw_ Ill
--- .-
-- 1
'-=k'Z-1:=
-:- -• - --
':14
--;;.-,-.-.
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Mátészalka, a sikeres város ... 121
6. ÁBRA
A megyeszékhely elérhet ősége közúton a megye településeir ől
Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében
(The Accessibility by Car to the County Towns in minutes
in Hajdú-Bihar and Szabolcs-Szatmár-Bereg Counties)
JELMAGYARÁZAT
Elérési id ő /perc/
u 15 alatt
13 15 - 30
• 30 - 45
I/ 45- 60
▪ 60 - 75
▪ 75 - 90
s 90 -120
s 120 felett
Forrás: Terra Studio Kft. - Dancs László MTA RKK ATI Debreceni Csoport 1999
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
122 Baranyi Béla — Balcsók István TÉT XIV. évf. 2000 s 1
A napjainkra kialakult helyzetnek számos oka van (az úthálózat kiépítetlensége
vagy hiányossága, illetve a meglév ő hálózatnak a közlekedésre esetenként alkal-
matlan állapota), amelyeket csak jelent ős anyagi ráfordítással lehet orvosolni, és a
térség jövőbeni fejlődésére mindenképpen hatással lesz, hogy az elmaradások pót-
lására nem elegend ő egy-két év. Tovább rontja a térségben él ők helyzetét, hogy az
ingázás visszaszorulásával párhuzamosan a MÁV és a Volán számos járatot meg-
szüntetett (bár nagy eredménynek tekinthet ő, hogy nem szüntették meg a szárny-
vonalakat).
Jelentősen javíthatna a jelenlegi kedvez őtlen viszonyokon, ha minél hamarabb
megépülne az M3-as autópálya határig tartó szakasza — lehetőleg a városhoz minél
közelebbi nyomvonalon. El kell kerülni' azonban azt, hogy mindezt a lakosság fi-
zesse meg a kés őbbi útdíjakon keresztül. Ez nem tenné kifejezetten vonzóvá az
országrészt a nyugati befektet ők szemében, a helyi lakosok többsége pedig nem
elég gazdag ahhoz, hogy ténylegesen élvezhesse az új autópályák el őnyeit. Ezért az
országosan egységes használati díj helyett mindenképpen célszer ű lenne egy, a
helyi jövedelmekhez alkalmazkodó tarifarendszer kidolgozása, esetleg az itteni
települések lakosaira vonatkozó „térségi autópálya-bérlet" bevezetése. Nem szabad
megfeledkeznünk arról sem, hogy a majdan az M3-ashoz csatlakozó utak min ősége
sok esetben kritikán aluli, tehát az autópályával párhuzamosan ezeket is korszer ű-
síteni kell ahhoz, hogy a beruházások meghozzák a kívánt eredményt.
Mint az elérhetőségi viszonyokat szemléltet ő ábrák jelzik, Mátészalka vonzáskör-
zetében számos település fekszik ún. forgalmi árnyékban — s őt a helyzet itt és álta-
lában véve is kedvez őtlenebb, mint az ugyancsak alföldi szomszédos Hajdú-Bihar
megyében. Az úthálózat korszer űsítése során messzemen ően figyelembe kellene
venni ezt a körülményt, törekedve arra, hogy minél több településnek javuljon a
jelenleg még meglehetősen kedvező tlen forgalmi helyzete. Mátészalka és környe-
zete gazdaság- és településfóldrajzi pozícióját jelent ős mértékben javítaná, a város
decentrum illetve körzetközpont szerepét er ősítené, ha az M3-as autópálya megva-
lósulna, és a mintegy 50 települést és 100 ezer lakost magában foglaló Záhony és
Térsége Vállalkozási Övezet tevékenysége révén, a Nyíregyháza—Kisvárda—Záhony
országos térszerkezeti tengely mentén húzódó, dinamikusan fejl ődő és egyre széle-
sedő „gazdasági korridorhoz" szorosabb szálakkal kapcsolódhatna a formálódó
Nyírbátor—Mátészalka—Fehérgyarmat tengely (4., 5., 6. ábra).
A rossz megközelíthet őség azonban nem pusztán a helyi lakosok életében jelent
kényelmetlenségeket, hanem a térség gazdasági lehet őségeit is alapjaiban érinti. A
sikeresen lezajlott privatizációk óta gyakorlatilag nem történt jelent ős munkahelyte-
remtő beruházás, és ez nem kismértékben ennek a tényez őnek köszönhető. Min-
denképpen javítani kell tehát mind a vasúthálózat, mind a közutak min őségén és
forgalmi kapacitásán, mert a közelg ő Uniós csatlakozás esetén jelent ősen növeked-
ni fog az egész régió szerepe (a Zeiss számára nagy lehet őséget jelent a határ őrség-
nek a schengeni elvárásoknak megfelel ő szintű speciális optikai felszerelésekkel
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Mátészalka, a sikeres város ... 123
való ellátása), és ez a kedvez őtlen adottság jelent ősen visszavetheti a termelés to-
vábbi felfuttatását vagy az esetleges újabb befektet ők érdeklődését.
A továbbfejl ődéshez pedig mindenképpen elengedhetetlen a külföldi t őke részvé-
tele a térség gazdaságában, mert a hazai vállalkozók tőkeszegénysége gátolja a
fejlesztési elképzelések megvalósítását valamennyi nemzetgazdasági ágban. Ebben
a tekintetben Mátészalka jó alapokról indulhatott (a XIX. század végi, majd a Tria-
non utáni és a szocialista iparfejlesztések), és az 1990-es évek elején lezajlott pri-
vatizáció is nagyon sikeresen valósult meg. Az idetelepült cégek magas technológi-
ai színvonalat képviselnek, és a helyi köt ődésű ügyvezetők garanciát jelentenek
arra, hogy a vállalatok továbbra is támogatni fogják a város fejlesztését (infra-
struktúra, környezetvédelem, kulturális alapítványok stb.).
A minél több új befektető megszerzése mellett tehát szükség van — és lesz a jöv őben
is — a jó kapcsolatok ápolására a már jelenlév ő cégekkel. Egyik képvisel őjük szerint
ebben sokat segítene az, ha a mostaninál több beleszólásuk lehetne a város irányításá-
ba. Mindenképpen szükség lenne egy jó cselekvési program alapjául szolgáló város-
fejlesztési tervre, és ennek kidolgozásába a lehet ő legnagyobb mértékben be kellene
vonni a helyi gazdaság képvisel őit. Ez azért lenne indokolt, mert így közeledhetnének
egymáshoz a város és az ipari parkban letelepült üzemek álláspontjai, melyek néhány
fontos kérdés megítélésében eltér őek. A cégek szeretnék, ha több pénzt forgatnának
vissza a befizetett adókból a szerintük elégtelen ipari háttér-infrastruktúra fejlesztésé-
re, és szeretnének beleszólni a képzési struktúra számukra minél megfelel őbb átalakí-
tásába.
Az oktatási rendszer szerkezetének átalakítására kétségkívül szükség van, mivel a
még mindig nagyon magas (17% körüli) munkanélküliségi ráta miatt alaposan meg
kell gondolni, hogy van-e értelme olyan szakmákban történ ő oktatásra, ahol keres-
let hiányában csak a pályakezd ő munkanélküliek újratermelése folyik. Tény, hogy
vannak olyan képzési irányok a városban, amelyek esetében er őteljesen felborult a
keresleti és a kínálati oldal kényes egyensúlya. Figyelembe kell venni azonban azt a
tényt, hogy az egyes iskolák képzési irányvonalainak átalakítása rengeteg pénzbe
kerül, és korántsem biztos, hogy a megfelel ő eredményt hozza (szinte lehetetlen
hosszú évekre előre meghatározni a biztosan keresett szakmákat, mert a képzés
beindításának csak tartós és megfelel ő szintű kereslet esetén van értelme). Az isko-
lák véleményünk szerint megtették a kell ő lépéseket, mivel lehetőségeihez mérten
mindegyikük próbál modern, keresett képzettséget nyújtó szakirányokat biztosítani
tanulói számára. Ez akkor is vitathatatlan, ha ezek nem mindig esnek egybe a helyi
vállalatok szűkösebb, az iskolák átalakulási képességénél gyorsabban változó igé-
nyeivel. Ebben leginkább a munkaügyi kirendeltség átképz ő tanfolyamai jelenthet-
nek segítséget, de ezek eléggé sz űkös keretek között fejthetik ki hatásukat (csak a
regisztrált munkanélküliek számára elérhet őek).
A munkaerő-piaci egyensúlyt azonban nem lehet pusztán a pályakezd ő fiatalok
megfelelőbb képzésével helyreállítani, mert ez annál sokkal összetettebb probléma.
A magas munkanélküliség legnagyobbrészt a szocialista nagyvállalatok összeomlá-
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
124 Baranyi Béla — Balcsók István TÉT XIV. évf. 2000 s 1
sa utáni hagyaték, de a közintézmények létszámcsökkentései és az orosz gazdasági
válság következményeként bekövetkezett leépítések miatt még napjainkban is nö-
vekszik (az állástalanok létszáma Mátészalkán tartósan meghaladja az 1000 f őt). A
magas munkanélküliség jelenti a legnagyobb társadalmi problémát a térségben,
mert szinte mindegyik családot érinti valamilyen formában, és negatív hatásai to-
vábbi szociális feszültségek forrásává teszik. Ahogyan a fentebb leírtak bizonyítják,
a keleti országrész egészéhez hasonlóan itt sem sikerült megoldani a gondokat,
pusztán tüneti kezelésr ől beszélhetünk.
A hatékony megoldásokra pedig nagy szükség lenne. A tartósan munkanélküli
szakképzett munkaer ő értéke rohamosan csökken (megkopik a tudás és a munkafe-
gyelem), és ezeket az embereket fenyegetik leginkább a szenvedélybetegségek és a
végleges lecsúszás veszélye. Az állástalanok magas száma a lakosság által befizetett
személyi jövedelemadó csekélyebb összegein keresztül csökkenti a helyben képz ődő
forrásokat, és a segélyezés is nagyon sok pénzbe kerül. Emellett az etnikai problémák
felszínre kerülése is fenyeget, hiszen a térségben él ő romák mintegy 70%-a tartósan
kiszorult a munkaerőpiacról, és ebben szerepe van a diszkriminációnak is.
A problémák megoldásának egyetlen igazán hatásos módja a munkahelyteremtés
lenne, de ez a jelenlegi helyzetben számos akadályba ütközik. A sikeresen lezajló
privatizáció óta a külföldi t őke érdekl ődése nagyon mérsékelt a térség iránt, és a
Zeiss fejlesztéseit ől eltekintve nem történt jelent ős munkahelyteremt ő beruházás
sem. A helyi kis- és középvállalkozások körében tapasztalható ugyan fejl ődés, de a
legtöbb csak egy-két emberrel képes növelni alkalmazotti létszámát, és ez a munka-
erőpiacon alig érzékelhet ő. A jelenlegi helyzet megváltoztatásának egyik lehetséges
módja a külföldi (vagy hazai) tő ke figyelmének felkeltése a helyi adottságok (ipari
park, nagy tömegű olcsó és szakképzett munkaer ő) iránt, és a tőkebeáramlás felté-
teleinek további javítása. A másik lehet őség a helyi vállalkozások megerősítése,
hogy minél jobb lehetőségeik legyenek a már jelenlév ő cégeknek történ ő beszállítói
tevékenységre. Az együttm űködés alapjait lefektették már, de jelenleg meglehet ő-
sen nagy különbség van a cégek és a beszállítók technológiai színvonala között, és
a kapcsolatok a jöv őben csak ennek mérsékl ődése esetén b ővíthetők. Mindkét eset-
ben elsőrendű fontosságú azonban, hogy a helyben termel ődő szellemi bázist, vagy-
is a szakképzett munkaer őt itt tartsák, a lehet ő legkisebbre csökkentve a szelektív
elvándorlás káros hatásait.
A helyi értelmiség megtartása nem pusztán gazdasági érdek, hanem a helyi társa-
dalom összetétele, aktivitása, cselekv őképessége szempontjából is kulcskérdés —
különösen a falvak esetében. A legnagyobb cselekv őkészség ugyanis ezt a csopor-
tot jellemzi (a megfelel ő életkörülmények megléte esetén), de — a megkérdezettek
véleménye alapján — jelenleg inkább a mindennapi megélhetési gondok kerültek
előtérbe, ez pedig a közösségi élet iránti közömbösséget vonja maga után. Ez ellen
próbálnak tenni valamit a létrejött civil szervezetek, de eredményeik ma még eléggé
korlátozottak. Bizonyítja ezt az országgy űlési és az önkormányzati választásokon
való csekély részvétel, vagyis a helyi politikába, a települések jöv őjébe való bele-
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Mátészalka, a sikeres város ... 125
szólás egyre mérsékl ődő igénye. Pedig a térség dinamikus fejl ődése eddig is elkép-
zelhetetlen volt hasonlóan dinamikus társadalom nélkül, és ez a következ ő évezred-
ben sem lesz másképp. Ezért a lehet ő legnagyobb támogatásban kell részesíteni
azokat a szervezeteket, amelyek a társadalmi közömbösség ellen kívánnak fellépni,
bár az igazi megoldást az jelentené, ha létrejöhetne egy biztonságos anyagi háttérrel
rendelkező, húzóerőt jelentő középosztály.
Jelen pillanatban még nincs érzékelhet ő feszültség az egyes társadalmi csoportok
között, de vannak a jöv őre nézve aggasztó tendenciák. Ilyen fenyeget ő veszély a tár-
sadalom polarizálódása, a jövedelmi különbségek növekedése miatti feszültségek
felszínre kerülése. Sajnálatos módon a jöv őben sem a gyors meggazdagodás miatt nő
majd a távolság az egyes rétegek között — a térségben ugyanis még nem alakult ki
szorosabb értelemben vett és irritálóan fény űző életmódot folytató gazdasági elit —,
hanem a fokozatos elszegényedés miatt (az egy f őre vetített helyi adó 7000 forintot
tett ki 1997-ben, és már nemigen emelhet ő tovább). Ez nem pusztán a magas szint ű
munkanélküliség, hanem a cigány népesség fokozatosan növekv ő aránya miatt is
előre prognosztizálható. Emiatt valószín űleg néhány településen az etnikai problémák
megjelenésével is számolni kell majd, bár jelen pillanatban általában harmonikusnak
nevezhető az együttműködés a kisebbségi szervezetekkel; a gondok ma még csak a
magasabb arányú cigány népességgel rendelkez ő falvakban jelentkeznek, ahol ez
általában elriasztja a betelepülni szándékozókat.
A térség településeinek küls ő megítélése nemcsak ebb ől a szempontból fontos,
hanem az idegenforgalom szempontjából sem nevezhet ő mellékesnek. Ebben az
ágazatban pedig nagy lehet őségei vannak „Szatmár fővárosának", ahogyan azt a
múltat felidéz ő statisztikai adatok is bizonyítják. Ahhoz, hogy a rendszerváltás
előtti szintet újra el tudja érni, még nagyon sok bels ő és külső körülménynek meg
kell változnia. A legfontosabb helyi tennivaló, hogy nemcsak az itteni lakosság,
hanem a külső szemlélő számára is vonzóvá kell tenni a várost és környékét. Ennek
megfelelően a turisztikai igényeket kiszolgáló szállás- és vendéglátóhelyek fejlesz-
tése mellett nagy figyelmet kell fordítani a városképre is. A város egyetlen igazán
ismert műemléke a régi református templom, ezért nagy jelent őséget kell tulajdo-
nítanunk a Kocsis—Hauser Alapítvány tevékenységének, amely nagyon szép és
egyedi köztéri szobrok állításával próbál egyéni, könnyen felismerhet ő arculatot
adni a településnek.
Sokat lendíthetne Mátészalka egyébként pezsg ő kulturális életén és idegenfor-
galmán, ha sikerülne létrehozni egy, a nyírbátori Szárnyas Sárkány Napokhoz ha-
sonló horderej ű rendezvényt, amit jelenleg nagyon hiányol a város. Az idegenfor-
galom fellendítésének azonban ezen kívül is megvannak a lehet őségei (a Szatmári
Múzeum kocsigyűjteménye és egyéb kiállításai, a termálfürd ő gyógyturisztikai
jellegű fejlesztése, színházi élet stb.), így a település az eddig nem igazán ismert
szatmári vidékekre irányuló turizmus központjává is válhatna. Ehhez viszont nem
elegendőek pusztán a bels ő törekvések és a jobb önmenedzselés: kell hozzá egy
fizetőképes bel-, illetve külföldi kereslet. A szomszédos országok jelenlegi helyze-
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
126 Baranyi Béla — Balcsók István TÉT XIV. évf. 2000 s 1
tét figyelembe véve azonban a közeljöv őben nem kell kezelhetetlenül nagy tömeg ű
látogatóra számítani, a hazai turisták számát pedig alaposan visszaveti a térség
nagyon rossz elérhet ősége.
A térség további fejl ődésében a legfontosabb szerep mindenképpen a helyi ön-
kormányzatoknak jut majd. Egyrészt azért, mert a fentebb felsorolt területeken
meglévő, a fejlődést hátráltató gátak felszámolása és az adottságok minél jobb
kihasználása nagymértékben filgg a testületek tevékenységét ől is. Másrészt az Eu-
rópai Unióhoz való csatlakozás esetén a térség el őtt hatalmas lehet őségek nyílhat-
nak meg, és sok függ attól, hogy az önkormányzatok mennyit tudnak majd kiak-
názni ezek közül. A csatlakozás után itt, a hármas határ mentén húzódik majd az
Unió keleti határa, és ebben az esetben a települések számíthatnak az elmaradott
határ menti térségeknek juttatott támogatásokra, amelyek hatalmas forrást jelent-
hetnének a szükséges fejlesztésekre, a fejlettebb területekhez való felzárkózásra.
Ezekre a forrásokra pedig mindenképpen szükség lesz, mert a térség öner őből már
ma sem képes ezek el őteremtésére, és a jelenlegi tendenciák megmaradása mellett a
jövőben is küls ő támogatásra lesz utalva.
A tényleges sikerekhez azonban elengedhetetlenül szükség lesz az önkormányzatok
eddigi agilitásának megőrzésére (sőt fokozására), és a térségre vonatkozó szilárd
fejlesztési irányelvek kidolgozására. Ez azonban csak abban az esetben képzelhet ő el,
ha a jelenleginél nagyságrendekkel jobb lesz az egyes települések közötti együttm ű-
ködés, mert a régiók Európájában a napjainkban tapasztalhatónál sokkal fontosabb
szerepe lesz a térségi fejlesztéseknek. Ezek viszont csak akkor lehetnek eredménye-
sek, ha az esetleges múltbeli sérelmeket félretéve sokkal tágabb teret kap az együtt-
illetve egymásért való gondolkodás. Nagy szerepe lesz annak is, hogy az önkormány-
zatok vezet ői tudnak-e függetlenedni a négyéves ciklusoktól, és tudnak-e hosszabb
távon is gondolkodni településeik érdekében. Nagyon fontossá válhat a jöv őben a
külső kapcsolatok megfelel ő ápolása, a testvérvárosokkal (Munkács, Nagykároly,
Zevenaar, Vittoria) való minél eredményesebb gazdasági és kulturális együttm űködés.
Ezt szolgálja napjainkban a jól működő diákcsere-program, valamint a minden év
szeptemberében megrendezett Szatmár Expo Általános Kiállítás és Vásár, de vannak
még további kiaknázható lehetőségek is e téren.
Nagy lehetőséget hordoz magában a jöv őre nézve, hogy a város gazdasági erejét
tovább lehet növelni a Nyírbátor—Mátészalka—Fehérgyarmat er ővonal céltudatos
fejlesztésével, a kapcsolatok minél szorosabbra fűzésével. Központi szerepköre
miatt ebben a tekintetben Mátészalkára hárul a legnagyobb felel ősség, de bízvást
számítani lehet az er őfeszítések megtérülésére, amennyiben sikerül meg őrizni a
vezető szerepet, és az elhatározáson túl tényleges tartalommal megtölteni az
együttműködést. Ez azért különösen fontos, mert az EU keleti határvidékén szükség
lesz egy sikeres, stabil kapcsolatokkal rendelkez ő, a fentebbi városok alkotta gaz-
dasági—kulturális gócpontra, amely meghatározhatja az egész régió fejl ődését.
Együttes fellépés esetén nemcsak az Uniós támogatásokra lehet nagyobb eséllyel
pályázni, hanem (kihasználva a terület földrajzi fekvését) a remélhet őleg minél
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Mátészalka, a sikeres város ... 127
hamarabb stabilizálódó és fizet őképessé váló hatalmas kelet-európai piacokra is
könnyebb lenne betörni.
Ehhez viszont elengedhetetlen a kormányzati szint ű támogatás, mert számos
olyan feladat van, amit a városok együttesen sem lesznek képesek megvalósítani.
Ezek között els ő helyen kell említeni a szomszédos országokkal való közlekedési
kapcsolatok európai színvonalra történ ő emelését. Ennek érdekében modernizálni
kell a határ menti közutakat, növelni kell a meglévő határátkelők kapacitását, illet-
ve új határátkelők építésére is szükség lenne már a mai viszonyok között is. A
kormányzat segítségére az anyagi támogatáson túlmen ően a szomszédos országok-
kal való legmagasabb szintű egyeztetés terén van a legnagyobb szükség, mert
tényleges fejl ődésről csak akkor lehet majd beszélni ebben a régióban, ha sikerül
azonos hullámhosszra hangolni az egyes országok határ menti területeikre vonatko-
zó fejlesztési elképzeléseit.
Összességében megállapíthatjuk, hogy Mátészalkának és közvetlen környezetének
minden esélye megvan arra, hogy a jelenlegi kissé ellentmondásos fejl ődést a jövő-
ben egyértelm ű sikerességgé változtassa. Olyan sikerességgé, amely nem csupán a
jelenleg kritikus helyzetben lév ő Északkelet-Magyarországhoz képest mérhet ő,
hanem az ország egészéhez viszonyítva is számottev ő lehet. Ehhez azonban jól kell
sáfárkodni a meglev ő adottságokkal, és ez valamennyi település vezet őinek és pol-
gárainak együttes érdeke, ugyanakkor együttes felel őssége is. Ha sikerül felismer-
tetni a közös érdekeket, és megegyez ő hullámhosszra hozni a felelős vezet ők fej-
lesztési elképzeléseit, akkor a térség nagyon szép reményekkel indulhat neki a min-
den bizonnyal eredményes XXI. századnak.
A sikeres települések — városok és falvak — száma nemcsak Magyarországon, ha-
nem Észak- és Kelet-Magyarországon is egyre növekszik. Van, ahol még szigetsze-
rűen jelentkeznek, van, ahol fejlett régiókká, fejl ődési tengelyekké formálódnak
össze. Minél több város lép a sikeresek közé, annál közelebb jutunk a sikeres Magyar-
országhoz. Mindenfajta terület- és vidékfejlesztési politikának nagy figyelmet kell
fordítania tehát a település-siker támogatására. Ebb a szempontból is tanulságos,
ől
s részben megnyugtató Mátészalkának és környezetének a példája.
Jegyzet
A tanulmány az OTKA T 023004. számú kutatási program keretében készült.
Irodalom
Baranyi B. (szerk.) (1999) Északkelet-Magyarország és a határok. Északkelet-Alföld határ menti terüle-
teinek helyzete — a felzárkózás lehet őségei és esélyei. Az MTA Stratégiai Kutatások Az Alföld II. ku-
tatási program, Új környezeti, gazdasági, települési és társadalmi folyamatok az Alföldön cính
alprogram 2. tudományos részjelentése. Debrecen, MTA RKK ATI Debreceni Csoportja.
Baranyi, B.—Balcsók, I.—Dancs, L.—Mez ő, B. (1999) Borderland Situation and Periferality in the Nortb-
Eastern Part of the Great Hungarian Plain.Discussion Papers, 31. Pécs, Centre for Regional Studies.
Cservenyák L. (szerk.) (1984) Szabolcs-Szatmár. Magyarország megyéi. Budapest, Kossuth.
Baranyi Béla – Balcsók István:
Mátészalka, a sikeres város – igazi siker-e vagy csak reménytkeltő kitörési kísérlet?
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 101–128. p.
128 Baranyi Béla — Balcsók István TÉT XIV. évf. 2000 s 1
Csordás L. (1999) Területi különbségek az Északkelet-Alföld határmenti területein. Északkelet-
Magyarország és a határok. Északkelet-Alföld határ menti területeinek helyzete — a felzárkózás lehet ő-
ségei és esélyei. — Baranyi B. (szerk.) Debrecen, MTA RKK ATI Debreceni Csoportja. 47-110. o.
Enyedi Gy. (1995) Városverseny, várospolitika, városmarketing. — Tér és Társadalom. 1-2.1-3. o.
Enyedi Gy. (1996) Regionális folyamatok Magyarországon. Budapest, Hirscher Rezső Szociálpolitikai
Egyesület.
Enyedi Gy. (1997) A sikeres város. — Tér és Társadalom. 4.1-7. o.
Frisnyák S. (szerk.) (1998) Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiája 2. Társadalom és gazdaság.
Nyíregyháza.
Kasza Sándor (sorozatfószerk.) (1998) Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kézikönyve. (Magyarország
Megyei Kézikönyvei 15. köt.). Kaposvár, Ceba Kiadó.
Szabó M. (1975) Szabolcs-Szatmár megye és városai. Magyarország megyéi és városai. — Kulcsár V.—
Lackó L. (szerk.) Budapest, Kossuth.
MÁTÉSZALKA, THE SUCCESSFUL CITY - IS IT A
REAL SUCCESS, OR JUST A HOPING BREAKING
THROUGH ATTEMPT?
BÉLA BARANYI - ISTVÁN BALCSÓK
The present study examines the causes and the factors of success. It contains the
main results of the analysis of the city of Mátészalka and two settlements of its
agglomeration zone (Jármi and Ópályi). The study shows the last, the present and
the future developments opportunities of the city and the two settlements in the
base of statistical data, writings and surveys and interviews. The remarkable
success is extremely relative at present even in the case of Mátészalka. It has only a
quite occasional influence on its near surroundings. We could hardly speak about a
real break through or an upsurge including the whole of the local social-economic
sphere.
The aim of the analysis based on the available data was the following questions:
The cities and its surroundings standing a chance for development can really show
the unbroken signs of development for future? Do they have the fundamental
factors of successfulness? Answering these questions is especially important in our
case because Mátészalka has the notes of successfulness in a more underdeveloped
region than the Great Plain. Deciding if the city is successful in comparison its
closer surroundings or in comparison to the whole Great Plain has great
importance. In the last case it could be able to promote the renewing of the whole
Szabolcs-Szatmár-Bereg county.