Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 119-134. p.
Tér és Társadalom XIII. évf. 1999 s 4: 119-134
GYORS TÉNYKÉP
TÉRSZERKEZETI ÉS FUNKCIONÁLIS
VÁLTOZÁSOK BUDAPEST IPARI TERÜLETEIN
1989 UTÁN
(Change in Spatial Structure and Functions in the Industrial
Areas of Budapest after 1989)
KISS ÉVA
Bevezetés
A rendszerváltozás után a kelet-európai országokban olyan gyökeres változások
kezdő dtek az élet minden területén, amelyek rendszerint a f ővárosokban haladnak a
leggyorsabban (Gritsai 1997b). Közülük is a magyar fő város, mely még mindig
fontos ipari centrum is egyben, az egyik legdinamikusabban átalakuló. A nagy
hagyományokra visszatekint ő ipara igen tetemes kiterjedés ű területet foglalt el,
amelyek 1989-et követő en szintén jelentő s változások színterei az iparban lejátszó-
dó és az iparra ható folyamatoknak köszönhet ően. Éppen ezért e tanulmány kereté-
ben első sorban azt vizsgáljuk, hogy hogyan módosult az ipari területek térszerke-
zete és funkciója Budapesten, agyaz milyen fő tendenciák figyelhetők meg az egyes
ipari területek sorsának alakulásában, és hogy mindezek hogyan hatnak a város
szerkezetére és funkcionális tagozódására.
Az elmúlt évtizedekben, fő leg az 1970-es évekt ől a fejlett nyugati nagyvárosok
ipari területei markáns változásokon mentek keresztül, amelyek alapvet ően a világ-
gazdaságban bekövetkezett változásokra vezethet ők vissza. Rodwin ezen kívül még
három másik okot (a nemzetközi verseny intenzívebbé válása, a kutatás és innová-
ció kumulatív hatása, az életet kényelmessé tev ő dolgok jelentőségének fokozódá-
sa) is megemlített, amelyek felgyorsították e folyamatokat (Rodwin 1991). De min-
den bizonnyal a tercierizáció er ősödése következtében fellép ő helyhiány, a környe-
zetvédelem érvényesülése iránti fokozott igény és a globalizáció mind határozot-
tabb megnyilvánulása is hozzájárult még azokhoz. Ugyanakkor Kelet-Európában a
rendszerváltozás nyitott zöld utat, az tette lehet ővé egyfelől, hogy az iparban radi-
kális szervezeti, strukturális átrendez ődések kezdődjenek, másfelől, hogy az előző-
ekben felsorolt okok Európa ezen felében is mindinkább érvényesüljenek, és fel-
gyorsítsák az ipari területek megújulását, illetve funkcióváltását. Két lényeges kü-
lönbséget azonban ki kell emelni a kelet- és nyugat-európai nagyvárosok között,
nevezetesen, hogy az el őbbiekben jóval később kezdődtek ezek a folyamatok, és
hogy nemcsak egy-egy ágazatot vagy céget érintettek a változások, hanem az ipar
egészét és szinte valamennyi céget (Hilltnan 1992). Éppen ezért az átalakulás felte-
Kiss Éva : Térszerkezeti és funkcionális változások Budapest ipari területein 1989 után
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 119-134. p.
120 Gyors ténykép TÉT XIII. évf. 1999 111 4
hetően hosszabb ideig is fog tartani, mint Nyugaton. Ezt sugallja az is, hogy Kele-
ten a gazdaság és a társadalom egészének az állapota sokkal rosszabb helyzetben
van, mint annak idején Nyugaton volt. A változások sikeressége pedig többek kö-
zött attól fog függeni, hogyan reagálnak az egyes ágazatok és cégek a kihívásokra
és az új körülményekre.
Az eddigi kutatások tapasztalatai egyöntet űen arra utalnak, hogy Kelet-Európában
(Gritsai 1997a; Kiss 1993; Korcelli 1995; Korec 1997; Misztal 1997) és Nyugat-
Európában (Camagni 1991; Doling és tsi. 1994; Parkinson 1991) is az ipari terüle-
teken megfigyelhető változások több-kevesebb hasonlóságot mutatnak egymással a
történelmi háttért ől, a gazdasági helyzett ől és a társadalmi—kulturális viszonyoktól
fiiggően. Ezek a folyamatok napjainkban is zajlanak, de intenzitásukban térben és
időben különböznek, és bizonyos fokig az ipari cégek, ipari területek evolúciója
természetes következményeinek tekinthet ők (Chapmann—Walker 1988).
Az iparban zajló változásokkal összefüggésben több fogalom (pl. restrulctú-
rálódás, dezindusztrializáció, rehabilitáció) is felmerül, amelyek mindegyikének
más a tartalma, bár lényegében ugyanannak a jelenségnek a különböz ő oldalai.
Közülük a restrulctúrálódás fogalma a legkomplexebb, amely alatt egyrészt a politi-
kai, gazdasági és társadalmi szervezetekben zajló általános szerkezeti változás,
másrészt a társadalom különböző szektorainak a fejl ődése érthető (Virkkala 1994).
Hamilton viszont úgy véli, hogy két ellentétes, egy konstruktív és egy destruktív
folyamatot foglal magában, amelyek térben és id őben különböző szinteken zajlanak
(Hamilton 1995). Lokális szinten — többek között — az ipari telephelyeken, az ipari
területek nagyságában és hasznosításában regisztrálható változásokat jelentheti,
amelyek Budapest példáján keresztül történ ő bemutatása képezi e munka fő tárgyát.
Módszertani kérdések, források
Ezen tanulmány alapjául az OTKA, keretében 1995 és 1998 között végzett kuta-
tás i azon tapasztalatai szolgálnak, amelyek a főváros iparának funkcionális és tér-
szerkezeti változásaihoz kapcsolódnak. Ezzel összefüggésben 1998-ban sor került a
nagyváros tradicionális ipari területeinek a feltérképezésére. A vizsgálat kiindulási
bázisául Budapest 1:20 000 méretarányú térképe szolgált, amely a f őváros régi ipari
területeinek dönt ő hányadát ábrázolta. Els ősorban azokat, amelyek az úgynevezett
második munkahelyövben, vagy másként a vegyes funkciójú övezetben, a város-
központ és a külső kerületek között foglalnak helyet. Az egyes ipari területeken
végbement méret- és funkcióváltozás mértékének térképre vitele során több meto-
dikai probléma is felmerült, amelyek részben az adott területen belüli, szinte kibo-
gozhatatlan tulajdonviszonyokból, részben pedig az egyes cégek tevékenységének
sokszínűségéből fakadtak. Mivel sokszor szinte lehetetlen volt a kis területen össze-
zsúfolódott, alig pár négyzetmétert elfoglaló cégeket egymástól elkülönítve bejelöl-
ni a térképen, amelyek között álvállalkozások is akadtak, ezért azt az elvet követ-
tük, hogy a cégek elsődleges tevékenységét alapul véve becsültük meg, hogy az
adott terület hány százaléka hasznosul másként, n7a7 az eredeti ipari funkciótól
Kiss Éva : Térszerkezeti és funkcionális változások Budapest ipari területein 1989 után
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 119-134. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s4 Gyors ténykép 121
eltérő módon. Így az elkészített ábra annak ellenére, hogy nem mentes a szubjekti-
vitástól, és emiatt némi fenntartással kezelend ő, mégis alkalmas arra, hogy szem-
betűnően jelezze az eddigi főbb tendenciákat. Ezen túlmen ően interjúkat készítet-
tünk a kerületek önkormányzati szakembereivel is az ipari területekkel kapcsolatos
fejlesztési, tervezési elképzelések megismerése érdekében. Továbbá felhasználtuk a
rendelkezésre álló statisztikai és egyéb forrásokból (cégközlönyök, cégkatalógusok)
kigyűjtött adatokat is.
Történelmi el őzmények
A múlt század utolsó harmadától a főváros ipara gyors ütemben fejl ődött, s a szá-
zad vége felé már az ipari területek körvonalai is kezdtek kirajzolódni. A XX. szá-
zad elejére pedig lényegében kialakultak Budapest tradicionális ipari területei,
amelyek elhelyezkedését számos tényez ő (pl. természetföldrajzi adottságok, közle-
kedési kapcsolatok, telekárak, közm űvek kiépítettsége) befolyásolta (Bernát-
Viszkei 1972).
A későbbiekben e téren sem a két világháború között, sem a II. világháborút kö-
vető újjáépítés során nem történt releváns változás, mivel a romokban álló ipari
létesítményeket általában az eredeti helyükön építették újjá. Módosult viszont az
ipari területek városon belüli helyzete az 1950-es f ővárosi közigazgatási határvál-
toztatás miatt. Ugyanis addig az ipari területek a város, Kis-Budapest peremén
helyezkedtek el, azonban amikor a 23 települést hozzácsatolták, és a mai Nagy-
Budapest létrejött, ezek a területek mintegy „beszorultak" a városközpont és a peri-
féria, a belváros és a küls ő kerületek közé (1. ábra).
Ez a fajta elhelyezkedés és zsúfoltságuk fokozódása a szocializmus évtizedeiben
rengeteg feszültség forrása lett (Preisich 1969). Ennek ellenére markáns térbeli
változásra nem került sor, és az ipar által elfoglalt terület is csak lassan gyarapodott
(pl. 1960 és 1980 között mintegy 800 ha-ral). Így 1986-ban az ipari területek nagy-
sága 4536 ha-t ért el, ami a főváros összterületének 8,6%-át tette ki. A különböz ő
nagyságú ipari területek túlnyomó hányada a városközponttól északra és délre,
valamint délkeleti irányban, elsősorban a pesti oldalon helyezkedett el mintegy
sarló formát öltve és az ipari üzemek zömét magukban foglalva (Bence 1963).
A rendszerváltozás óta a belváros mellett ezek a területek alkotják a város leg-
gyorsabban változó részeit az iparban zajló változásoknak betudhatóan. Természe-
tesen a változás üteme és mértéke a város egyes kerületeiben igen eltér ő, mivel az
ipari cégek és az ipari területek áz átalakulás, a fejl ődés más-más fázisában vannak.
Ez több okra is visszavezethet ő, pl. az ipari területek elhelyezkedésére, az ott lev ő
cégek ágazati struktúrájára és nagyságára. Tulajdonképpen ezek azok a tényez ők,
amelyek részben az ipari létesítmények és ipari területek kilátását, sorsát is megha-
tározzák. A sokféle és igen bonyolult kölcsönhatások eredményeképpen vannak
olyan területek, amelyek szinte változtatás nélkül fennmaradnak, vannak olyanok,
amelyek teljesen megújulnak, illetve ahol az ipar különböz ő mértékben szorul hát-
térbe, és vannak olyanok is, ahonnan elt űnik, s a helyébe egészen más funkciók
lépnek, sőt új ipari körzetek is kialakulhatnak majd.
Kiss Éva : Térszerkezeti és funkcionális változások Budapest ipari területein 1989 után
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 119-134. p.
122 Gyors ténykép TÉT XIII. évf. 1999 • 4
1. ÁBRA
Budapest ipari területei, 1930-1992
1930 (Industrial Areas in Budapest)
.11
:.."
.,
.i> , f/ •
\./ ...NO
4#‘, ,
#4 . _......,
4•/
‹.. • 'I ..1 •• 7
i/"..N
.--; .d
I
:,
\
1960
'.
, .
-,----- -."r•-•.:
.
1
.7.,
.....'. ' .ii • ..s .,,
- 1992
, ,IIC Pl
.;,,,* «
,. s -
. =:.., •g b' 0. • ,,,f .
_.I' -- ‚ I
Forrás: Preisich 1969.; Szakági tanulmányok 1992.
Kiss Éva : Térszerkezeti és funkcionális változások Budapest ipari területein 1989 után
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 119-134. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s4 Gyors ténykép 123
Fontosabb tendenciák az átmenet időszakában
Az elmúlt évtizedben alapvet ően két, egymással párhuzamosan haladó, ellentétes
irányú folyamat figyelhet ő meg a f ővárosi ipari területeken. Az egyik az ipari terü-
letek eltűnését, funkcionális átalakulását foglalja magában, míg a másik a régi ipari
területek teljes vagy részleges megújulását. Az el őbbi inkább a város északi, észak-
keleti körzeteire jellemző , ellenben az utóbbi jobbára a déli, délkeleti ipari terüle-
tekre. Habár az is kétségtelen, hogy ezek a tendenciák térben egymás közelében
levő ipari területeken (pl. Herz Szalámigyár és a Gyapjúfonó üzeme a Soroksári
úton) vagy egy ipari területen belül (pl. az egykori Hajógyár területének egy részén
a Duna Plaza kereskedelmi, szórakoztató központ épült fel) is el őfordulhatnak. Az
utóbbi évek trendje viszont mintha azt mutatná, hogy ezt az észak—déli irányú
„megosztást" felváltja a városközponttól való távolság függvényében történ ő funk-
cionális átalakulás. Azaz a belvároshoz közelebb lev ő és esetleg más szempontból
is kedvező adottságú ipari területeken a funkcióváltás, míg a távolabbi, „perifériku-
sabb" helyzetű ipari területeken az ipar megújulása és új, de a régi alapítású ipari
cégektől számottevően különböző ipari cégeknek a létesítése lenne a gyakoribb. A
dezindusztrializáció és az ipar rehabilitációja, valamint a reindusztrializáció egyi-
dejűleg zajlik, ám az egyes ipari körzetekben nem azonos mérték ű a megnyilvánu-
lásuk (2. ábra).
A funkcióváltásért nemcsak a már említett okok felel ősek, hanem az iparban, an-
nak szervezetében, struktúrájában, méretében, tulajdonosi körében, térkapcsolatai-
ban lezajlott drámai változás is. A rendszerváltozás óta drasztikusan csökkent az
ipari telephelyek száma, miközben nagyon sok kis cég is létesült, habár ezek térbeli
megoszlását vizsgálva nyilvánvalóvá vált, hogy azok zöme a meglev ő ipari terüle-
tekhez kapcsolódott, vagyis a területcsökkenéssel párhuzamosan n őtt a cégek szá-
ma, ami a cégsűrűség fokozódásához vezetett. De magának az ipári termelésnek az
átalakulása, tercierizálódása is hozzájárult a nem-termel ő tevékenységek szerepének
előtérbe helyez ődéséhez. Ez összhangban van azzal a tendenciával, hogy a XX.
század végétől egyre meghatározóbb lesz a sok információt igényl ő modern infor-
matikai hálózatra támaszkodó, kifinomult technikával folyó ipari termelés. Mivel az
ipari és tercier jellegű tevékenységek közötti különbségek mérsékl ődnek, a jövőben
már nem a „gyárkéményes" ipar lesz az uralkodó, hanem a gyárkémény nélküli,
korszerűen felszerelt, automatizált üzemekben folyó termelés.
A város északi felében lev ő ipari területeken kezdődött a legkorábban a funkció-
váltás, és itt halad a leggyorsabban is. A körzet főtengelyeként a Váci út jelölhet ő
ki. Az egykori ipari üzemekkel, gyárakkal szegélyezett úton,. különösen a Dunához
közelebbi oldalán forradalmi változások zajlottak le az elmúlt években. Ezek egy-
öntetűen arra utalnak, hogy az ipar helyébe a tercier (kereskedelmi, javító, szolgál-
tató) funkciók léptek, s ma már azok dominálnak. Ezt támasztja alá egyfel ől a nem-
termelő szférába irányuló beruházások tetemesebb mértéke (Kiss 1993), másfelől,
hogy az 1990 és 1995 között megsz űnt ipari cégek száma igen számottev ő volt
ebben a kerületben, ugyanis 65 céget zártak be ezid ő alatt.
Kiss Éva : Térszerkezeti és funkcionális változások Budapest ipari területein 1989 után
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 119-134. p.
124 Gyors ténykép TÉT XIII. évf. 1999 s4
2. ÁBRA
Budapest ipari területei, 1998
(Industrial Areas in Budapest)
Forrás: Az 1998. évi felmérés anyaga.
Kiss Éva : Térszerkezeti és funkcionális változások Budapest ipari területein 1989 után
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 119-134. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s4 Gyors ténykép 125
Ezáltal a dezindusztrializáció e városrészben a legel őrehaladottabb, amit sokan az
ipar újrastruktúrálódása egyik elemének tartanak, és amelynek Chesire szerint sok
rejtett aspektusa van, és sokféle eszközzel (pl. cégmegsz űnések volumene) mérhető
(Chesire 1991). A változások a küls őségekben is megnyilvánulnak és szembetűnően
kifejezésre is jutnak, amit részben a felújított és/vagy új, más, nem ipari szerepkör-
rel rendelkező épületek jeleznek. Továbbá az adott körzet egész arculatát, hangula-
tát megváltoztatja az a rengeteg hirdetés, kiírás, plakát, valamint reklámzászlók
tömege, amelyek az utóbbi években t űntek fC1 (3. és 4. ábra).
Ezen városnegyed relatíve gyors „elipartalanodása" azzal is összefügg, hogy az
egyre zsúfoltabbá váló belváros a helyhiány miatt els ősorban ez irányba, illetve
főleg azon területek felé terjeszkedik, amelyek még nincsenek messze a városköz-
ponttól és viszonylag könnyen megközelíthet ők különféle közlekedési eszközökkel.
A belváros, a City tehát csápszer űen „benyomul" az egykori ipari körzetekbe, mint-
egy „megtörve", „darabokra szaggatva" azokat, miközben a környezetét is több-
kevesebb mértékben átformálja. Ennek és a city-funkciók er ősödésének tulajdonít-
hatóan Budapest Cityje is egyre jobban kezd hasonlítani a nyugati nagyvárosokéhoz
(Klucka 1996).
A város déli, délkeleti felében lev ő ipari területeken, ahova a City csak lassan
nyomul be, inkább az ipar megújulása, az ipari létesítmények felújítása, továbbélése
a jellemző . Kitelepíteni vagy áthelyezni csak a környezetszennyez őket, a lakosság-
hoz közel fekvő ket vagy a valamilyen aspektusból kedvez őtlen fekvésűeket kell,
éppúgy mint annak idején Tokióban tették (Takeuchi 1985). Ez egyúttal azt sejteti,
hogy az ipari tevékenységgel a jövőben is számolni kell ebben a városrészben. Ezt
támasztja alá egyrészt, hogy itt az 1990-es évek els ő felében kevesebb ipari cég
szűnt meg, másrészt, hogy az ipari beruházás volumene is tetemesebb (Kiss 1993).
A befektetett összegeket az ipari cégek a leggyakrabban a termelés korszer űsítésére,
a mű szaki—technikai színvonal emelésére és az ipari létesítmények állapotának a
fejlesztésére fordítják. Az elmúlt esztend őkben a befektetett összeg több mint 60%-át
költötték gépek, berendezések vásárlására, míg a fennmaradó részt építésre, ponto-
sabban a már meglevő épületek javítására, felújítására és kisebb mértékben újak
létesítésére. A gépi beruházások els ősorban a modernizációt és a termelés haté-
konyságát, a műszaki színvonal emelését, tágabb értelemben a hazai ipar felzárkó-
zását szolgálták. Néhány példa az el őbbiek illusztrálására az 1990-es évek els ő
felében folyt beruházásokból: a Tungsram Lézertechnikai Kft-nél nagy teljesítmé-
nyű lézeres megmunkáló-rendszert létesítettek, a DEXTER Szerszámgyártó Rt.-nél
üzemcsarnokot és irodát építettek, a Compack—Douwe Egberts Rt.-nél Nescafé
töltő - és csomagológépet állítottak üzembe, a COATS Magyar Cérnagyártó és Érté-
kesítő Kft-nél a fonoda rekonstrukciója valósult meg (5. és 6. ábra).
Kiss Éva : Térszerkezeti és funkcionális változások Budapest ipari területein 1989 után
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 119-134. p.
126 Gyors ténykép TÉT XIII. évf. 1999 s4
3. ÁBRA
Budapest XIII. kerületének ipari területei és funkcionális változásuk, 1998
(Industrial Areas and their Functional Change in the District No. XIII. of
Budapest)
Funkció
- Ipari
IIIII Vegyes (ipar, tercier)
%
% Kereskedelmi, szolgáltató
Irodai, adminisztratív
Iffl Lakó
Forrás: Az 1998. évi felmérés anyaga. E.3 Egyéb
Kiss Éva : Térszerkezeti és funkcionális változások Budapest ipari területein 1989 után
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 119-134. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s4 Gyors ténykép 127
4. ÁBRA
7 Budapest IV kerületének ipari területei
/
és funkcionális változásuk, 1998
(Industrial Areas and their Functional Change
in the District No. IV of Budapest)
.°
Funkció
S Ipari
Vegyes (ipar, tercier)
Kereskedelmi, szolgáltató
Irodai, adminisztratív
Lakó
Forrás: Az 1998. évi felmérés anyaga. Egyéb
Kiss Éva : Térszerkezeti és funkcionális változások Budapest ipari területein 1989 után
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 119-134. p.
128 Gyors ténykép TÉT XIII. évf. 1999 s4
Forrás: Az 1998. évifelmérés anyaga.
Kiss Éva : Térszerkezeti és funkcionális változások Budapest ipari területein 1989 után
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 119-134. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s4 Gyors ténykép 129
Forrás: Az 1 998. évifelmérés anyaga.
Ss,
`• 0 E:S /
0 9. 4 •
N
+5:2
•».),
sz; • "s 0 `tj
0 .1 •
10 Z
J
"4 7> s
#s
s
4
•
cfZ 2)
.
t ..).'
" 2 g
'‹79 a.> ".
1
N ,...
T{
a. 7.i
,_, "2
.
<1>
'2> 4
L, ' >>
:`
111 M 0 e
Kiss Éva : Térszerkezeti és funkcionális változások Budapest ipari területein 1989 után
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 119-134. p.
130 Gyors ténykép TÉT XIII. évf. 1999 s4
Az elmúlt évtizedben alapvetően az el őbbi folyamatoknak köszönhet ően előnyö-
sen változott az egy-egy ipari létesítményen, cég területén belüli épített környezet
minő sége is, mivel a régi épületek helyrehozatalára is több pénzt költöttek. F őleg a
valamilyen mértékben külföldi tulajdonban lev őknél tapasztalható gyors és rendkí-
vül figyelemre méltó változás, feltehet ően a rendelkezésre álló nagyobb tőkeforrá-
sok miatt. Annak ellenére, hogy néhány új ipari épületet, csarnokot is létrehoztak az
ipari területeken, ezek valójában nem hatottak az ipar térszerkezetére, hiszen ez a
fajta megújulás els ő sorban a hagyományos, régi ipari területekhez kapcsolódott.
Ugyanis a helyszűke és a magas telekár miatt a „zöldmez ős" ipari beruházásoknak
nem a főváros az els ő dleges célpontja. Egészében véve tehát ebben a térségben a
„gyárkapun belüli", az ipari cég területén belüli változások uralkodnak, amelyek
azonban kifelé, a kívül álló számára kevésbé látványosak és az ipar térszerkezetét
sem érintik érdemben.
A főváros iparában megfigyelhet ő két alapvető tendencia alapján nyilvánvaló,
hogy az ipari területek egyik csoportjában az ipar teljes vagy részleges fennmaradá-
sa várható, míg a másikban, részben az el őbbibő l fakadóan, az adott terület részle-
ges funkcióváltása vagy az ipar teljes elt űnése esetén az adott terület egészének más
célú hasznosítása. A továbbiakban els ősorban az utóbbiaknak az alaposabb értéke-
lésére helyezzük a hangsúlyt, hiszen a város tér- és funkcionális szerkezetének az
alakításában azok játszanak jelent ősebb szerepet.
Az ipari területek újrahasznosítása
Az elhagyott, feleslegessé váló tradicionális ipari területek (ipari épületek) sorsa
igen differenciáltan alakult a rendszerváltozás óta. Különböz ő tényezők (pl. az ipari
terület mérete, elhelyezkedése, az ottani cégek száma, ágazati hovatartozása, tulaj-
donosi köre, az egyes cégeken belüli különféle épület- és/vagy területhasznosítási
változtatások nagyságrendje) bonyolult kölcsönhatásának a függvénye, hogy tény-
legesen mi is lesz velük a jöv ő ben. S ez a várostervezés, a városfejlesztés szem-
pontjából sem mindegy, hiszen alapjaiban befolyásolhatják a város szerkezetét és
funkcionális tagozódását.
Budapest ipari területeinek tetemes hányadán részleges vagy teljes funkcióváltás
valósul meg, ami azt jelenti, hogy az ipari funkció mellett vagy helyett más funkciók,
feladatkörök tűnnek fel. Az elmúlt évtizedben az egyik leggyakoribb tendencia az
volt, hogy a kisebb területre visszaszoruló ipari tevékenység mellett f őleg ipari,
kereskedelmi és szolgáltató tevékenységet folytató cégek jelentek meg. Kapcsolatba
hozható ez azzal is, hogy nagyon sok cég különböz ő okok miatt eladta vagy bérbe
adta a területét és/vagy az épületeit, s a bevételb ő l próbálta meg egyrészt túlélni a
rendszerváltozás okozta óriási traumát, másrészt fmanszírozni megmaradt iparának
fejlesztését. Ez a „megoldás" jó néhány cég számára fontos túlélési stratégiát jelen-
tett. Példaként említhet ő a IV. kerületi Bányagépgyártó Vállalat, amely területének
egy részét az AluKönigstein, Vas és Alumínium Kereskedelmi Kft. vásárolta meg.
Az Óbudai Hajógyári sziget 32 ha-ros területén 85 épület volt, ebb ől 45-öt lebon-
Kiss Éva : Térszerkezeti és funkcionális változások Budapest ipari területein 1989 után
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 119-134. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s4 Gyors ténykép 131
tottak, 40-et pedig különböz ő céllal bérbe adtak kb. 100 bérl ő részére, akik igen
sokféle (pl. kulturális, oktatási, sport) feladatot látnak el. A szocializmus id őszaká-
nak legnagyobb vállalata, a Csepel Művek több önálló egységre esett szét, a feles-
legessé váló egykori ipari területeken pedig mintegy 150-170 különböz ő tevékeny-
ségű kisebb-nagyobb cég osztozkodik Az újpesti Ipari Parkot az Újpesti Textilm ű-
vek Rt. területén alakították ki, ahol kb. 15-20 cég kapott helyet. Ez a fajta „együtt-
élés" bizonyos problémákat is felvet. Nevezetesen az eredeti tulajdonos és a bérl ők
(vagy új tulajdonosok) közösen használják a közműveket, ami számos feszültség
forrása, mivel a fogyasztás egyenkénti mérése nem igazán megoldott. Ugyancsak
gond, hogy igen magas az új cégek halandósága, ezáltal gyakori a tulajdonos-csere
is. De nehezíti a helyzetet a tulajdonviszonyok rendezetlensége, a „fantom cégek"
sűrű előfordulása is. Arról nem is beszélve, hogy ez a kusza és elaprózott tulajdono-
si struktúra várostervezési, városfejlesztési szempontból ugyancsak nagyon kedve-
zőtlen, mert hosszú távon megakadályozhatja, illetve jelent ősen késleltetheti is az
adott terület rendezését és másfajta hasznosítását.
Az ipari tevékenység alól teljesen felszabaduló területek másik leggyakoribb
hasznosítási módja a kizárólagos tercier (kereskedelmi, szolgáltató) funkció, ami
megegyezik a lengyel fővárosban tapasztaltakkal (Misztal 1997). Kitűnő példát
szolgáltat erre a Váci úti egykori Csavargyár, amelynek az épületeit felújították,
kifestették, s ma már számos üzlet, szupermarket, szolgáltató egység található ben-
nük. Ennél valószínűleg jóval költségesebb volt a kivitelezése a hajógyártól megvá-
sárolt területen felépített bevásárló és szórakoztató centrumnak, a Duna Plazanak,
amit 1996-ban els őként nyitottak meg. Azóta azonban már számos ilyen és hasonló
központot hoztak létre.
Relatíve kevés, mindössze néhány százalékra becsülhet ő az adminisztratív, irodai
feladatokra hasznosított ipari területeknek a nagysága. A legáltalánosabb az, hogy
a meglevő ipari épületeket alakítják át, újítják fel és adják ki irodai, illetve admi-
nisztratív célokra. Több gyár (p1. a Perion Akkumulátorgyár Rt. a XIII. kerületben,
az ÉLGÉP a IX. kerületben és a Rico Kötszerm űvek a X. kerületben) is hirdette
épületeit irodát bérelni szándékozóknak. Ez rendszerint mindkét fél, a bérbe adó és
a bérbe vev ő számára is előnyös. Az előbbieknek azért, mert bevételt biztosít az
esetleg a fennmaradásáért küzd ő cégnek, az utóbbiaknak pedig azért, mert olcsóbb
bérleti díjat kell fizetniük, mivel ezek a helyiségek általában a városközponttól
távolabb vannak, habár ahhoz gyakorta jó közlekedési kapcsolatok f űzik. Ráadásul,
mivel az egyéb infrastrukturális ellátottságuk is többnyire kedvez ő, különösen a
kezdő vállalkozások körében népszer űek. Jóval ritkább, hogy teljesen új irodaépü-
letet (pl. a Váci úton az International Trade Center vagy a négyszintes, modern
Duna Office Center) emelnek az egykori ipari területen.
A lakófunkciójú hasznosítás, legalábbis az eddigi kutatások alapján nem tartozik a
kedvelt módok közé, mert az ipari területeknek csak a töredékén építettek lakáso-
kat, szemben például a finn fővárosban, Helsinkiben tapasztaltakkal (Kiss 1998). Ez
az7A1 magyarázható, hogy a budapesti ipari területek több-kevesebb mértékben
szennyezettek, kedvez őtlen a földrajzi fekvésük, továbbá társadalmi környezetük
Kiss Éva : Térszerkezeti és funkcionális változások Budapest ipari területein 1989 után
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 119-134. p.
132 Gyors ténykép TÉT XIII. évf. 1999 s4
sem vonzó. Hiába épül fel a magas színvonalon kivitelezett, jól felszerelt lakóház,
ha a társadalmi—kulturális környezetének a milyensége, az adott városrész „rossz
hírneve" nem vagy csak nagyon lassan változik. A XIII. és a IX. kerületben is tör-
téntek kísérletek lakásépítésre, de kevésbé jártak sikerrel. Például a XIII. kerületi
Gömb utcában 451 lakásos társasházat akartak építeni, de félbe maradt az érdekl ő-
dés hiánya miatt. Ugyancsak nehézségekbe ütközött a már megépültek értékesítése,
mert a tehet ősebbek, akik meg tudták volna fizetni ezen, szinte luxuslakások vétel-
árát, nem szándékoztak a pesti oldalon, néhai „munkás" kerületekben letelepedni.
Valószínűleg nem lesznek értékesítési gondjai viszont azon kivitelez őknek, akik a
nagymúltú Magyar Optikai Művek helyén építenek majd lakásokat a XII. kerületben.
Ezidáig az ipari területeknek csak egy nagyon szerény hányada hasznosult az em-
lítettektől eltérően. Ezek, az úgymond egyéb funkciójú területek többnyire szét-
szórtan fordulnak el ő a város legkülönbözőbb pontjain. Ez, valamint az a tény, hogy
ezek a területek általában kicsik, jelent ősen megnehezíti az újrahasznosításukat. Ide
sorolhatók azok a területek, amelyek néhol parkolóként hasznosulnak (pl. a Rend őr-
ség Teve utcai székházával szembeni elhagyott ipari terület) vagy raktárként, ame-
lyek iránt az utóbbi években ugrásszer űen megnőtt a kereslet (pl. a XIII. kerületi
Szerszámgépipari Vállalat területének egy része, amit a Külkereskedelmi Bank
vásárolt meg).
A vizsgálat során természetesen akadtak olyan területek is foltszer űen, ahol a régi
gyár maradványait már teljesen eltüntették, de a terület még üres (pl. Újpesti Tégla-
gyár területe), mert az újrahasznosítása nem kezd ődött meg. De előfordultak olya-
nok is, amelyeken még a bezárt gyárak pl. Csepeli Kenyérgyár, a Soroksári úti
Gyapjúfonó lepusztult épületei álltak. Ezeknek a további sorsa tehát egyel őre bi-
zonytalan, s nem tudható, hogy mi történik velük a jöv őben. Mindenesetre hosszú
távon elképzelhet ő, hogy ezek a régi ipari területek az eddigieknél sokoldalúbban
(szabadidő , sport, kulturális létesítmények építésével) hasznosulnak majd, illetve,
hogy a lakóépületként hasznosítottak aránya növekedni fog.
Összegzés
Budapest tradicionális ipari területeinek az elhelyezkedésében nem történt rele-
váns változás az elmúlt évtizedben, hiszen nem került sor azok tömeges áthelyezé-
sére vagy kitelepítésére, továbbra is a pesti oldalon fordulnak el ő főképp. Látványo-
san módosult viszont az általuk elfoglalt terület nagysága, durván a felére csökkent,
s jelenleg kb. 4-4,5%-át teszik ki a f őváros területének. A korábban összefügg ő,
kiterjedt ipari területek „felszakadoztak", „feldarabolódtak", s kisebb, foltszer ű
egységekre estek szét. Ez els ő dlegesen a funkcióváltásnak tudható be, amelynek
gyökerei az iparban zajló változásokból fakadnak. Ez ma még egyáltalán nem te-
kinthető lezárt folyamatnak. Éppen ezért az ipari területek nagyságának csökkené-
sével a jövő ben is számolni kell, melynek üteme azonban mindenképp lassulni fog.
Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az ipar nem fog elt űnni a főváros gazdasági
életébő l, a továbbiakban is szükség lesz rá éppúgy, mint a nyugati nagyvárosokban
Kiss Éva : Térszerkezeti és funkcionális változások Budapest ipari területein 1989 után
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 119-134. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 4 Gyors ténykép 133
(Rodwin 1991), csak jelentős átalakulásokon megy keresztül, hogy megfeleljen a
XXI. század kihívásainak.
A fő városban végbement eddigi folyamatok számos közös vonást mutatnak a
nyugat-európai nagyvárosok ipari területein tapasztaltakkal, mintegy megkésve is,
de követik azokat. Ugyanakkor felfedhet ők hasonlóságok a kelet-európai városok-
ban megfigyeltekhez is. Mindezek együttesen azt vetítik el őre, hogy az Európa két
különböző felében fejl ődő városok egyre inkább hasonlóvá válnak egymáshoz
(Weclawowicz 1992).
Összességében mindezek a folyamatok a város szerkezetét, funkcionális tagozó-
dását, valamint az adott városrész küls ő megjelenését, image-t, lokális társadalmát
sem hagyják érintetlenül, amelyek feltárása a kutatás folytatását, ilyen irányú el-
mélyítését igényli.
Jegyzet
Ezúton is köszönetemet fejezem ki az OTKA-nak az F 016238-as számon nyilvántartott, „Az ipar
szervezeti és strukturális átalakulásának földrajzi térkapcsolatai a Központi Régióban" c. kutatás tá-
mogatásáért.
Irodalom
Bence I. (1963) A budapesti gyáripar területi elhelyezkedése. — Földrajzi Közlemények. XI. kötet 2.101—
130. o.
Bernát T. Viszkei M. (szerk.) (1972) Budapest társadalmának és gazdaságának száz éve. Budapest,
—
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Camagni, R.(1991) Spatial implications of technological diffusion and economic restructuring in
Europe- The Italian case. — Ekistics. 350/351.330-335. o.
Chesire, P. (1991) Problems of regional transformation and deindustrialization in the European
Community. Industrial change and regional transformation. Rodwin, L.—Sazanami, H. (eds.), Lon-
—
don, Harper Collins Academic. 237-268. o.
Chapman, K.—Walker, D. (1988) Industrial location. Principles and policies. Oxford, Basil Blackwell Ltd.
Doling, J.—Koskiaho, B.—Virkkala, S. (eds.) (1994) Restructuring in old industrial towns in Finland.
Tampere, University of Tampere.
Gritsai, O. (1997a) The economic restructuring of Moscow in the intemational context, — Geojournal. 4.
341-347. o.
Gritsai, O. (1997b) Business services and restructuring of urban space in Moscow. — Geojournal. 4.
365-376. o,
Hamilton, F.E. (1995) Re-evaluating space: Locational change and adjustment in Central and Eastem
Europe. Geographische Zeitschrift. 2.67 87. o.
— -
Hillman, A.L. (1992) Enterprise restructuring in the transition from Hungarian market socialism. The
transition from socialism in Eastern Europe. Domestic restructuring and foreign trade. Hillman,
—
A.L.—Milanovic, B. (eds.), Washington. World Bank. 125-138. o.
Kiss É. (1993) A budapesti ipar szervezeti felépítése és néhány jellemz ője — Földrajzi Értesítő. 1-4.
225-242. o.
Kiss É. (1998) A nagyvárosi ipar térszerkezeti változásai II. — Helsinki. — Ipari Szemle. 6.17-20. o.
Klucka G. (1996) A budapesti belváros átalakuló funkciói. Huszonkét tanulmány Berényi Istvánnak —
Dövényi Z. (szerk.), Budapest, Tér—Gazdaság—Társadalom. MTA FKI. 19-29. o.
Korcelli, P. (1995) Urban restructuring in East-Central Europe: selected questions. — Geographia
Polonica. 1.7 12.0.
-
Korec, P. (1997) New tendencies of manufacturing development in Bratislava. Processe und
Perspektivender Stadtentwicklung in Ostmitteleuropa. — Kovács Z. Wiebner, R. (Hrsg.), Passau,
—
L.I.S.Verlag. 131-140. o.
Kiss Éva : Térszerkezeti és funkcionális változások Budapest ipari területein 1989 után
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 119-134. p.
134 Gyors ténykép TÉT XIII. évf. 1999 s4
Misztal, S. (1997) Deindustrialisation of Warsaw and redevelopment problems of derelict industrial
areas. Processe und Perspektivender Stadtentwicklung in Ostmitteleuropa. — Kovács Z.—Wiebner, R.
(Hrsg.), Passau, L.I.S.Verlag. 125-130. o.
Parkinson, M. (1991) The rise of the entrepreneurial European city: strategic responses to economic
changes in the 1980s. — Ekistics. 350-351.299-307. o.
Preisich G. (1969) Budapest városépítésének története. Budapest, M űszaki Könyvkiadó.
Rodwin, L. (1991) European industrial change and regional economic transformation: an overview of
recent experience. Industrial change and regional transformation. — Rodwin, L.—Sazanami, H. (eds.),
London, Harper Collins Academic. 3-39. o.
Takeuchi, A. (1985) Change of Land Use and Industrial Community in Tokyo. — Sinchini New
Gography. 4.33-45. o.
Virkkala, S. (1994) Restructuring, localities and old industrial towns in Finland. Restructuring in old
industrial towns in Finland. — Doling, J.—Koskiaho, B.—Virkkala, S. (eds.), Tampere, University of
Tampere. 1-13. o.
Weclawowicz, G. (1992) A városok térbeni-társadalmi szerkezete Kelet-Közép-Európában. — Tér és
Társadalom. 3-4.215-222. o.