Tér és Társadalom 13. évf. 1999/3. 125-129. p.
Tér és Társadalom XIII. évf. 1999 s 3: 125-129
KONFERENCIA BESZÁMOLÓ
A RÉGIÓK SZEREPE A B ŐVÜLŐ EURÓPAI
UNIÓBAN
MTA RKK DTI, Pécs, 1999. május 27-28.
Európai kihívások, magyar válaszok a regionális politikában (European
Challenges and Hungarian Responses in Regional Policy) címmel 1993-ban rende-
zett a MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézete nemzetközi konferenciát, amely-
nek előadásai tanulmánykötetként 1994-ben jelentek meg a DTI gondozásában. A
tanulmánykötet az átmenet id őszakában kísérelte meg a magyar regionális politika
irányait, fejlődési lehetőségeit, az ország fejl ődésének, európai integrációjának le-
hetséges szcenárióit meghatározni. Az 1990-es évek elején még több volt a bizony-
talansági tényez ő, kevesebb idő, és ennek megfelel ően kevesebb tapasztalat állt a
konferenciát megrendez ő és azon részt vev ő szakemberek rendelkezésre. A konfe-
rencia akkor azzal a kívánalommal zárult, hogy rendszeres id őközönként — öt évente
— találkozzanak a téma hazai és nemzetközi képvisel ői, hogy megvitassák az adott
időszakban, a regionális politikában bekövetkezett változásokat, és megpróbálják
előre jelezni az elkövetkező évek várható fej leményeit, illetve útmutatással szolgál-
janak a regionális politikai döntéshozók számára.
Ennek jegyében rendezte meg 1999. május 27-28-án Pécsett a Magyar Tudomá-
nyos Akadémia Regionális Kutatások Központja a Dunántúli Tudományos Intézet
valamint a tübingeni Föderalizmus Kutatók Európai Központja a „Régiók szerepe a
bővülő Európai Unióban" című konferenciát a Friedrich Ebert Alapítvány támo-
gatásával.
A konferencia három konkrét, aktuális céllal került megrendezésre:
— helyzetképet adni a kelet-közép-európai országok regionális átalakulásáról, te-
rületfejlesztési céljairól, eszközeir ől és intézményrendszerér ől;
— bemutatni az európai reformtörekvéseket, azok várható hatását Kelet-Közép-
Európára;
— információval szolgálni a Dunántúli Tudományos Intézet kutatásairól, tudomá-
nyos eredményeiről és a magyar regionális politika eredményeir ől.
A konferencia el őadói között „mindkét oldal" jelent ős számban képviseltette ma-
gát. Ez közelebbr ől azt jelenti, hogy a tudományos élet képvisel őin túl a gyakorlati
problémákat megfogalmazó szakemberek illetve politikusok is kifejthették a témá-
val kapcsolatos álláspontjukat. A szervez ők és más magyar intézmények (Földm ű-
velésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Miniszterelnöki Hivatal) el őadói mellett
szinte az összes kelet-közép-európai országból (ukrán, cseh, román, bolgár, horvát,
KONFERENCIA BESZÁMOLÓ
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/3. 125-129. p.
126 Konferencia beszámoló TÉT XIII. évf. 1999 s3
lengyel, szlovén és orosz szakemberekt ől) hallhattak a résztvev ők színvonalas elő-
adásokat, míg az Európai Unió regionális politikájának fejleményeir ől neves hol-
land, német, svéd és dán el őadók számoltak be.
A korábbi konferenciákhoz képest a kelet-európai régiókra irányuló fokozottabb
figyelem alapjaiban jelez szemléleti változást. Az egyik leggyakrabban elhangzott
fogalom, központi kérdés a decentralizáció volt. A nyugat-európai tudósok (Fischler,
Thomas, Scott, James W.) tapasztalatai egyértelm űen a régióépítés fontosságát tá-
masztották alá. Az elmúlt évtizedekben, azokban az országokban, amelyek decent-
ralizált és regionalizált berendezkedés űek, a régiók közötti fejlettségbeli különbsé-
gek lassan, de biztosan csökkentek, míg az unitárius országokban ezek a különbsé-
gek növekv ő tendenciát mutatnak. Ezen túl különbséget kell tenni a Nyugat-
Európában szerves fejl ődés eredményeként kialakult regionalizmus és a kelet-
közép-európai, formalizált regionalizmus között. Kulcskérdés, hogy végig kell-e
járnia Magyarországnak a centralizációtól a dekoncentráción keresztül a decentrali-
zációhoz vezető utat, vagy a külföldi tapasztalatok átvételével korábban megindul-
hat a régiók kialakításának folyamata.
A regionális kormányzás és tervezés témaköre — melyet els ősorban Henk Voogd
dolgozott fel — szintén a konferencia fontosabb kérdései közé tartozott. A kormány-
zást ez esetben, mint a közös ügyek kezelését, míg a tervezést új megközelítésben,
mint a fejlődés szándékos irányítását definiálták, a regionális tervezés a tevékenysé-
gek regionális koordinálását jelentette. A regionális tervezés szükségességére az
alábbi okok hívják fel a figyelmet:
— a népesség mobilitásának és a közlekedés fokozódó zsúfoltságának kezelése;
— a környezeti minőség megőrzése vagy javítása;
— a vízgazdálkodás ellen őrzése;
— a városi növekedés ellen őrzése és keretek közt tartása;
— regionális érdekképviselet stb.
A regionális tervezés a korábbi évtizedekben felülr ől irányított, központi kor-
mányzati tevékenység volt, amelynek középpontjában a regionális tervek kialakítása
állt. A mai megközelítésben a tervezés, mint folyamat fontosabb, mint maga a terv,
és erős súlyponteltolódás figyelhet ő meg a formális eljárásoktól az informálisak
irányába. Az új paradigma a hálózat, a regionális tervezés és fejlesztés komplex
szervezetének kiépítése, amely viszont szükségessé teszi a szerepl ők, illetve azok
érdekeinek és céljainak definiálását, a problematikus területek pontos meghatározá-
sát, hogy képes legyen kezelni az egyéni és a kollektív érdekek esetleges ütközésé-
nek társadalmi dilemmáját.
A konferencia alaptémáinak bemutatását követ ően szükségesnek tű nik az, hogy a
nagy számú és tartalmas el őadások fő bb gondolatai közül néhányat kiragadva kísé-
reljük meg érzékeltetni azt a tudományos gondolkodásrendszert, amely megvilágít-
ja, és egyúttal közelebb hozza az egyes országokra jellemz ő problémák megoldási
lehetőségeit.
KONFERENCIA BESZÁMOLÓ
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/3. 125-129. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s3 Konferencia beszámoló 127
Az uniós bővítés problémakörét dolgozta fel Horváth Gyula „Az európai regio-
nális politika és a kelet-közép-európai b ővítés" c. előadása. A szerző üzenetértékű
megállapítása az, hogy a területfejlesztésben a jelenleginél nagyobb fontosságot
szükséges tulajdonítani az önerőre is építő, a perifériákról kiinduló fejlesztési felfo-
gásra. Ez a nézet utal arra is, hogy fontosabb a saját er őforrásokra történ ő koncent-
rálás és ezek fejl ődési lehetőségeit bemutató marketing tevékenység, mintsem a
nyugatról remélt támogatásukra épül ő passzív várakozás. Különösen fontos kiemel-
ni az előadásból, hogy a decentralizáció tényének és jelent őségének megközelítési
formáját a regionális fejlesztés törvényi szabályozásából fakadó decentralizációs
szívó hatás némiképp ellensúlyozhatja az európai lépték ű regionális központok hiá-
nyát. Magára a decentralizációs folyamatra az el őadó háromféle modellt is felvázolt.
Az első szerint a regionális és a központi szervek közötti munkamegosztást világos
és egyértelmű szabályok rendezik. Ebben a modellben a régiók széles tervezési jo-
gosítványokkal és saját bevételekkel rendelkeznek. A második modell lényege, hogy
a központból csak bizonyos — tervezési, fejlesztési stb. — funkciók települnek át a
régiókhoz. A harmadik esetben a központ és a területi szervek között csak eseti jel-
leggel kerülhet sor feladat- és felel ősség megosztásra. A három lehet őség közül az
előadó szerint a második megvalósítására mutatkozik reális esély térségünkben.
A külföldi szerzők közül elsőként a bolgár Gesho Geshevt (A neves tudós a kon-
ferenciát követő néhány hónap múlva elhunyt. Ezúton is tisztelettel adózunk emlé-
kének és tudományos munkásságának.) „A délkelet-európai régiók szerepe a kib ő-
vülő Európai Unióban" c. előadásából emelünk ki néhány fontos gondolatot. A
szerző véleménye szerint a Balkánon az integráció szintje és a geopolitikai tényez ők
alapján három övezet különíthet ő el:
— Szlovénia és Horvátország alkotta északnyugati övezet.
— Szerbia és Montenegro által határolt jugoszláv-szerb övezet.
— A politikailag legstabilabbnak tekintett Görögország, Bulgária és Románia al-
kotta térség.
A régió alakítás feltételeinél részletesebben és átfogóbb módon szól a szerz ő a ki-
alakítás céljairól és elveir ől. Az első számú, illetve legfontosabb cél az európai uniós
csatlakozás követelményeit teljesítend ő regionális tervezési egységek kialakítása.
További ún hosszú távú célokként fogálm27Mták mPg 2 rPzinti2liS és 1121 -2r menti
együttműködések és az európai integrációs feladatok szervezése, a fenntartható fej-
lő dés feltételeinek biztosítása, valamint a régiók közötti foglalkoztatási és jövedelmi
különbségek mérséklése. Meg kell jegyezni, hogy ezek a célok állami, makro-
politikai célok is egyben. Éppen ezért szükséges lenne körülhatárolni azokat az esz-
közöket, tartalmi elemeket, amelyek — mint a regionális szint ű célmegvalósítás dif-
ferencia-specifikái — a kormányzati intézkedések mellett hatékonyan képesek hoz-
zájárulni e követelmények megvalósításához.
Az előadó szólt a Dél-kelet-Európára vonatkozó regionális tervekr ől, amelyek — az
előadás tanúsága szerint — alapvet ően a régiók szervezeti kereteinek meghatározá-
sáig terjednek. Ezt követ ően a szerző szűkebb hazájának, Bulgáriának régióépítéssel
KONFERENCIA BESZÁMOLÓ
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/3. 125-129. p.
128 Konferencia beszámoló TÉT XIII. évf. 1999 s3
kapcsolatos problémáit elemezte. Ezek közül els ősorban a régiók lehatárolásának
kritériumaival foglalkozott. A régióknak a következ ő követelményeknek kell az
előadó szerint megfelelniük:
— A régiók száma viszonylag kevés legyen, és legyenek képesek nagyméret ű prog-
ramok fogadására.
— A régió az irányíthatóság érdekében ne legyen túlzottan nagyméret ű.
— A régióknak a térségen belül azonos fejlesztési problémákkal kell rendelkezniük.
— A régiók kialakításánál vegyék figyelembe az alapvet ő természetföldrajzi egysé-
geket.
— Legyen a régiónak fejlett városhálózata.
— A tervezési régióknak teljes közigazgatási egységeket kell magukba foglalniuk.
A balkáni helyzethez képest sokkal szerényebb eredményekr ől számolt be Sergey
Artobolevsky „Az orosz regionális politika" c. előadásában. A szerző a legelső — és
egyben a témafeldolgozás korlátait is magában hordozó — megállapítása, hogy Orosz-
országban hatékonyan működő regionális politikai intézményrendszer mind ez ideig
nem alakult ki. Jelen pillanatban több minisztérium is foglalkozik regionális kérdé-
sekkel, azonban nincs olyan szervezet, amely kizárólag regionális politikával foglal-
kozhat. Több olyan program és tervezet készült, amely az ország egyes régióinak
problémáival foglalkozott volna, de közülük végül egyetlen sem nyert legfels őbb
szintű elfogadást. Így a regionális problémák feldolgozásának sem a jogi, sem a
szervezeti keretei nem adottak az orosz föderációban. A gondok orvoslására nem
normatív módon, hanem eseti, egyedi jelleggel, és a személyi kapcsolatok er őteljes
felhasználásával kerül sor.
A csehországi tapasztalatokról Josef Postranecry számolt be a „ Csehország regio-
nális politikája" c. elő adásában. Az alaphelyzet itt bizonyos tekintetben hasonló
sajátosságokat mutat az orosz viszonyokkal, legalábbis annyiban, hogy Csehország-
nak jelen pillanatban sincs elfogadott területfejlesztési törvénye. E jogi hiányossá-
gon túl az Európai Unió vizsgálatát tartalmazó szakért ői vélemény megállapítja,
hogy az országnak nincs regionális politikája, és hiányzik a nemzeti területfejleszté-
si program is. Ugyanakkor Csehországban már m űködnek regionális ügynökségek,
és a tervek szerint 2001-ben az alkotmány módosítása és a szükséges törvények
megalkotása során megteremtik a regionalizáció jogi alapjait is.
A magyar régióépítés speciális vonatkozásait mutatta be Hajdú Zoltán határ menti
régiókkal foglalkozó el ő adása. Ez a kérdés azért is különösen jelent ős a szerző vé-
leménye szerint, mert az uniós csatlakozásunk után az államhatárok túlnyomó része
a nem tagállamokkal fog érintkezni. Így kialakulhat a csatlakozott közép-európai
országok strukturális határzónája, egy ún. másodlagos integrációs tér. Az el őadó
több szempont alapján is rámutatott különleges helyzetünkre, amely abban is meg-
nyilvánul, hogy a szomszédos országok határ menti lakossága túlnyomórészt ma-
gyar, továbbá — gazdasági összefüggésben — a határokkal kapcsolatos schengeni
normák betartása jelent ős anyagi terhet ró az országra.
KONFERENCIA BESZÁMOLÓ
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/3. 125-129. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s3 Konferencia beszámoló 129
Az előadó tisztázott néhány fontos fogalmat is, mint p1. a határmentiség, a határon
túlnyúló kapcsolatok, az államhatárt átfogó vagy integráló kapcsolatok. Az el őadás
érdeme, hogy bizonyos fokig el őre vetíti azokat a lehet őségeket és követend ő célo-
kat, amelyek a magyar határ menti együttm űködés közeljövőbeni mozgásterét hatá-
rozzák meg.
Pálné Kovács Ilona előadása a regionalizáció makropolitikai összefüggéseivel a
területi igazgatási szintek számával, a szintek közjogi státuszával kapcsolatos prob-
lémákkal és a jövőbeni szabályozási lehet őségekkel foglalkozott.
Az előadásból leszűrhető konzekvencia az az, hogy csoportosítani szükséges a
profit és a közösségi feladatokat ellátó szervezetek regionális szervez ődését előidé-
ző indokokat. Ezt követ ően szükséges lenne meghatározni a közöttük, illetve a kö-
zöttük és a közigazgatás között jelen pillanatban létez ő, vagy a jövőben létrehozható
kapcsolódási pontokat. E kapcsolatok feltérképezése után, ezekre építve létesíthet ő
egy regionális szintű szervezetrendszer.
A konferencia anyaga hamarosan kötet formájában is megjelenik, következ ő lépé-
seként annak a tudatos intézeti stratégiának, amely a kutatásokat kiterjeszti a kelet-
európai országokra is, s ezáltal híd szerepet tölt be a kontinens nyugati és keleti
regionalistái között.
Finta István