Tér és Társadalom 13. évf. 1999/3. 121-124. p.
Tér és Társadalom XIII. évf. 1999 s 3: 121-124
KÖNYVJELZ Ő
BUDAPEST — NEMZETKÖZI VÁROS
(Magyarország az ezredfordulón. Stratégiai kutatások
a Magyar Tudományos Akadémián. Sorozatszérkeszt ő: Glatz Ferenc
A kötetet összeállította: Barta Györgyi, MTA, Budapest, 1998 — 251 o.)
HORVÁTH GYULA
I.
A stratégiai kutatások programjában a magyar térszerkezet átalakulásával és jöv ő-
jével foglalkozó vizsgálatok eredményeit ismertet ő kötetek sorát nyitotta meg a Bu-
dapest európai pozícióit tárgyaló tanulmánygyűjtemény. Méltán nevezhetjük hiány-
pótló munkának is, hiszen annak ellenére, hogy a f őváros fejlődésének globális fo-
lyamatait, az azokat befolyásoló tényez őket számtalan történeti, geográfiai és urba-
nisztikai szakmunka taglalta már, a tágabb környezet hatásai, az európai területi
munkamegosztásba való illeszkedés szempontjai eddig a kutatók érdekl ődésén kívül
maradtak. Ennek oka azzal magyarázható, hogy az államszocializmus id őszakában a
településfejl ődés hajtóerő it szinte kizárólag a nemzetállami határokon belül lehetett
megtalálni, a kelet-európai „nemzetközi munkamegosztás" legfeljebb az egyes ága-
zatok fejlesztésén keresztül közvetett módon befolyásolta a magyar térségek és vá-
rosok teljesítő képességét. A nemzetközi kapcsolatokat leginkább reprezentáló t őke-,
munkaerő - és információáramlás nagyon sz űk keretek között és szigorú politikai
ellenőrzés alatt zajlott. E közben Európa másik felében a gazdasági fejl ődés újabb
és újabb kihívásaira a nagyvárosok saját vonzásterületüket messze átlépve keres-
hették a válaszokat, b ő víthették piacaikat, és tág keretek között érvényesíthették
versenyel őnyeiket.
Kelet-Európa nagyvárosainak — fő városainak és regionális központjainak — a tör-
ténelemben nem el őször, a kényszer ű megkésettség helyzetéb ől kell kilábalniuk, és
bekapcsolódniuk az európai városhálózatba. Bár az utóbbi ötven évben a magyar
urbanizáción er ő s nyomokat hagyott a tervgazdaság, a városhierarchia elosztási és
fejlesztési alapelvvé is merevedett, ám mégis sok jelét fedezhetjük fel a nyugati tí-
pusú városfejlő désnek is. Az évszázados urbanizációs trendet azonban sem a „terv-
szerű", sem a piaci alapokon működő gazdasági fejl ő dés nem volt képes megvál-
toztatni: a városhierarchia csúcsán Budapest meg őrizte hegemóniáját, s őt bizonyos
pontokon még növelte is súlyát az országban. Minden valószín űség szerint Európa
néhány más domináns központjával ellentétben e kiemelked ő szerepkör átörökl ődé-
se azzal magyarázható, hogy a nemzetközi szintéren való terjeszkedés lehet őségé-
nek hiányát fejlő dése fenntartása érdekében a magyar f őváros országos befolyásá-
KÖNYVJELZŐ
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/3. 121-124. p.
122 Könyvjelz ő TÉT XIII. évf. 1999 s3
nak érvényesítésével ellensúlyozta, politikai erejét mindig is latba vetette a decent-
ralizációs politika ellen. Hiszen mi másra gondolhatunk, ha azt látjuk például, hogy
Bécs, Koppenhága, Dublin vagy akár London és Párizs folyamatosan veszített fel-
sőoktatási és K-FF súlyából, új nemzetközi tevékenységekkel pótolván azokat, Bu-
dapest viszont évtizedek óta képes tartani 55, illetve 70%-os részesedését.
Budapest jövőbeli fejlődésének nemzetközi beágyazódása az egész ország érdekét
szolgálja majd: új növekedési impulzusok keletkezhetnek, és terjedhetnek tovább,
de a regionális központok is decentralizált fejl ődési pályára léphetnek a régiókon
belüli funkcionális munkamegosztás következtében.
II.
Budapest nemzetközi jellegét a szerz ők az európai standardok alapján vizsgálják.
A nyolcvanas—kilencvenes évtized széleskör ű városhierarchia-kutatásai jól körül-
határolták a különböző hatósugarú városok megkülönböztetésének szempontjait. Az
áruk, az információk és a t őke világforgalmából való részesedés alapján kidolgozott
városkategóriákat ismerteti Barta Györgyi bevezető tanulmánya. A szigorú lehatá-
rolási kritériumoknak Európában csupán Párizs, London és részben Berlin felel
meg, a kontinens magas presztízsérték ű fővárosai — Róma, Madrid, Brüsszel, Bécs —
az interkontinentális funkciók hiánya miatt csak európai hatókörrel rendelkeznek,
mint ahogy egyes funkciók (pénzügyek, közlekedési, technológiai, diplomáciai sze-
repkör) révén néhány nem fő város (Frankfurt, Zürich, Rotterdam, München, Genf,
Strasbourg) is ebbe a kategóriába sorolható. Budapest, mutatói alapján legfeljebb a
városhierarchia harmadik szintjével, az európai centrumországok fejlett regionális
központjaival (Lyonnal, Milánóval, Barcelonával) hasonlítható össze. Nem kétsé-
ges, hogy Magyarország modernizációjában a f őváros játssza a vezet ő szerepet, ám
a mind ez ideig megszerzett irányító posztok továbbra is csupán az országra és nem
az országhatárokon túlra terjednek.
Beluszky Pál évszázadokat felölelő tanulmánya bizonyítja — s egyben a nem ritkán
megjelenő illúziót is eloszlatja —, hogy bár Budapest szerepe az európai fejl ődésben
sokszor változott meg gyökeresen, befolyása még a legkedvez őbb időszakokban is
első sorban Közép-Európára volt, a kapcsolatok intenzitása e hatókörön kívül folya-
matosan csökkent. A dualizmus korszakában az infrastrukturális fejl ődést tekintve a
világ élvonalába tartozó Budapest lényegében befogadó, kis hatósugarú világváros
volt. Trianon után a fő város nemzetközi háttere lesz űkült, meggyengült gazdasági és
szellemi központ szerepe. E hanyatlás a második világháború után tet őzött, majd a
hatvanas évek politikai enyhülése némi lendületet adott a nemzetközi tevékenységek
fejlő désének, ám a néhány területen megmutatkozó élénkülés nem terjedhetett tova
a gazdaságban.
Mivel Európában a centrumrégiók vezet ő városai képesek csak globális funkciók
gyakorlására, a félperifériák nagyvárosainak mindössze a fejlett térségekkel való
kapcsolattartás, az onnan érkez ő innovációk befogadásának, feldolgozásának és
továbbításának a szerepe juthat. Enyedi György tanulmánya ennek a kapuváros
KÖNYVJELZŐ
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/3. 121-124. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s3 Könyvjelz ő 123
funkciónak a feltételeit elemzi. Budapesten lényegében e szerepkör gyakorlásához
szükséges adottságok — ha különböz ő mértékben is — jelen vannak: a város közvet-
len környékével együtt Közép-Európa legnagyobb népességtömörülése, fejlett az
országon belüli kapcsolatrendszere, nemzetközi kapcsolatai b ővültek, tőkevonzó
képessége egyedülálló Kelet-Közép-Európában (a volt szocialista országokba irá-
nyuló külföldi tő ke 30%-a Budapesten telepedett meg), fejlett infrastruktúrával ren-
delkezik, a képzett munkaer ő bő forrása, jelent ős kapacitásai vannak az innovációk
feldolgozására, kiterjedt üzleti szolgáltatási hálózat épült ki, a főváros társadalmá-
ban erő s hagyományai vannak a multietnikus együttélésnek, és végül a várospolitika
is fontos célként tartja számon a főváros közvetítő szerepkörének erősítését. E fel-
tételek elemzéséb ő l azonban egyenetlen kép rajzolódik ki. Budapest nemzetközi
kapcsolatai egyoldalúak, Délkelet-Európa irányába igen fejletlenek, pedig a kapuvá-
rosi funkciók éppen ebben a térségben érvényesülhetnének, a sokszor túlértékelt és
ambiciózus programot sejtet ő pénzügyi központ szerep a nemzetközi kritériumok
alapján gyengének tekinthet ő, a várospolitikából is hiányzik még számtalan, vonzó
és biztonságos környezetet garantáló elem.
A kötet további tanulmányai a fő város nemzetközi jellegének gazdasági, infrast-
rukturális és humán tényezőit elemzik részletesen.
Bellon Erika, JJW. van Hastenberg és Nagy Sándor György vizsgálatai egyér-
telmű en igazolják, hogy Budapest — hazai és kelet-közép-európai összevetésben —
internacionális városnak tekinthet ő. Ez a relatív el őny azonban nem sokáig őrizhető
meg, hiszen a térség más fővárosai is jelentős lépéseket tettek az európai munka-
megosztásba való bekapcsolódás érdekében, s nem hagyhatók figyelmen kívül a
magyar területi politika decentralizáló jellegének várható hatásai sem. Kedvez ő je-
lenségnek értékelhet ő viszont, hogy a vizsgált multinacionális nagyvállalatok fele
Budapestre településében fontos motívumnak tekintette a kapuváros funkciót, a ke-
let-európai piacok b ővítését a magyar fő városból irányítják. Kérdéses ugyanakkor,
hogy a külföldi beruházások növekedési ütemének mérsékl ődésével párhuzamosan
megerő södnek-e a városban azok a funkciók, amelyek a nemzetközi feldolgozóipari
szervező—irányító részlegeket hosszabb távon a f ővárosban tarthatják. Fontos straté-
giai kérdés a külföldi piacok szervezését el ősegítő tevékenységek (közlekedés, in-
formatika, oktatás—képzés) fejl ődését elősegítő gazdaság- és várospolitikai környe-
zet megteremtése. E tevékenységek sorában azonban az utóbbi id őben oly sokat
hangoztatott pénzügyi hídfő szerepnek csekély jelent őséget kell tulajdonítanunk. A
vizsgálatok ugyanis egyértelmű en azt mutatják, hogy sem a nemzetközi pénzügyi
folyamatok fejlő dési trendjei, sem a külföldi bankok üzletpolitikája nem mutatja
jelét annak, hogy ez az illúzió a távoli jöv ő ben is valósággá válhatna. Reális célként
legfeljebb bizonyos pénzügyi részfeladatokat (off-shore szolgáltatásokat) ellátó
központi funkciókat lehet megfogalmazni, amelyek képzett munkaer őt és jó telema-
tikai hátteret igényelnek.
KÖNYVJELZŐ
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/3. 121-124. p.
124 Könyvjelz ő TÉT XIII. évf. 1999 s3
A tanulmánykötet harmadik fejezetében Tiner Tibor, Fleisher Tamás és Michalkó
Gábor a főváros tercier ágazatait, a nemzetközi kapcsolatokat er őteljesen befolyá-
soló távközlést és közlekedést, illetve az idegenforgalom dinamikus ágát, a konfe-
rencia-turizmust elemzik. E vizsgálatok végkövetkeztetése az, hogy az utóbbi évti-
zed látványos fejlesztése a telematikát és a f őváros megközelíthet őségi feltételeit
európai mércével mérve is versenyképessé tette. A főváros nyugat-európai elérhető-
ségi feltételei (a közlekedés valamennyi ágában) kifejezetten jónak mondhatók, nem
így a kívánatos célterületek irányába. Az érvényben lév ő ágazati fejlesztési koncep-
ciókat érdemes alaposan felülvizsgálni, hiszen például a Budapest-centrikus autó-
pálya-építési program megvalósulása esetén a f őváros túlzsúfoltsága n őne, környe-
zeti állapota romlana. A nemzetközi kapcsolatok fejl ődése szempontjából — különö-
sen, ha azt nézzük, hogy a majdani szerepkör irányítói—menedzseri funkciókra épül
— a légi közlekedésnek és az EuroCity vasúti hálózatnak van jelent ősége. A minősé-
gi fejlődésnek is ez a két ágazat a kulcsa. E közlekedési módokat preferálja a nem-
zetközi idegenforgalom legdinamikusabb ágazata, a konferencia-turizmus is. A kon-
ferencia idegenforgalomban azonban-Budapest — a nyolcvanas évtizedben megindult
lendületes fejlődés ellenére — elveszítette kelet-európai vezet ő pozícióit. Prága és
Varsó befogadó kapacitásai ma már nagyobbak, s csökken Magyarország részesedé-
se az Európában megrendezett nemzetközi konferenciák számából.
A kötet negyedik tematikus fej ezetének szerz ői (Ekéné Zamárdi Ilona, Keresztély
Krisztina és Isabelle Ramond) tanulmányaikban a nemzetközi jelleg egyik meghatá-
rozó jellemzőjének, a Budapesten él ő külföldi népességnek az összetételéb ől, a kí-
nai és a nyugati szakért ői csoportok helyzetét, a városról alkotott képét vizsgálják.
A rendszerváltozás után Budapesten hosszabb-rövidebb id őre megtelepedett kül-
földi népesség aránya csekély, az európai nagyvárosokban gyakori 10-20%-os ré-
szesedés tizednyi részét sem éri el. A betelepül ők jelentős körét az illegális munka-
vállalók, a feketekereskedelemmel foglalkozó kelet-európai és távol-keleti rétegek
teszik ki. A budapesti kínaiak beilleszkedési nehézségeinek egész sorát felvonultató
tanulmány arra világít rá, hogy a városigazgatásnak komplex módon, gazdasági,
területrendezési és jogi eszközökkel kell a multinacionális városi feladatokra felké-
szülnie. A gazdag betelepül ők — vállalati menedzserek, vállalkozók, szakért ők —
komfortérzetét vizsgáló tanulmány kedvez ő helyzetet regisztrált. A megkérdezett
külföldiek elégedettek lakáskörülményeikkel, kedvez ően nyilatkoznak az oktatási és
kulturális lehetőségekről.
A tanulmánykötetben közzétett vizsgálati eredmények Budapest nemzetközi vá-
rossá fejl ődéséhez szükséges feltételek er ős és gyenge elemeit tárták fel, megfogal-
mazták azokat a kérdéseket is, amelyekre az e célt szolgáló stratégia kidolgozása
során válaszolni kell. A kutatások nagyon fontos következtetése: ahhoz, hogy Buda-
pest nemzetközi várossá válhasson, mindennél el őbbre való, hogy megfogalmazód-
jon az az európai tér, amelynek vezet ő nagyvárosa lehet. Ehhez a kormányzati
kül- és gazdaságpolitika, illetve a főváros és nem kis mértékben a magyar gazdasági
tér vidéki szerepl őinek szoros együttm űködésére van szükség.