Tér és Társadalom 13. évf. 1999/3. 45-58. p.
Tér és Társadalom XIII. évf. 1999 s 3: 45-58
VÁLTOZATOK A KÖZÉPSZINTRE,
AVAGY A MAGYAR KÖZÉPSZINTTELENSÉG
(Variations for Intermediate Level
or the Lack of Hungarian Intermediate Level)
ZONGOR GÁBOR
A rendszerváltás előtti időkről röviden
A magyarországi politikai rendszerváltás közigazgatásra — azon belül is els ődlege-
sen a középszintű igazgatásra — gyakorolt hatásának bemutatása és értékelése nél-
külözhetetlenné teszi, hogy ha csak jelzésszer űen is, de röviden bemutassuk a köz-
igazgatás 1990 előtti állapotát. Az egypártállami társadalomirányítási rendszer leg-
főbb jellemzője a társadalmi valóság legszélesebb körére kiterjed ő hatalom koncent-
ráció és a párt által vezényelt szigorú hierarchikus döntési struktúra volt. A pártál-
lami rendszerben az államigazgatás politikának kiszolgáltatott és azt kiszolgáló jel-
lege mindvégig egyértelmű en érvényesült, ugyanakkor az 1971-es tanácstörvényt'
követő en a helyi államigazgatás — mint sajátos alrendszer — részleges függetlenségi
törekvése a politikai hatalom diktatórikus erejének fokozatos csökkenése révén egy-
re határozottabban erősödött.
1971-ben megsz űntek a járási tanácsok, melynek révén a járási pártirányítás for-
málisan létező tanácstestületi „legitimációs" bázisa felszámolásra került. Ezzel
egyidejű leg csökkent a járások száma és súlya is. A járás ekkortól a települések és a
megye közötti korlátozott — fokozatosan csökken ő — jogosítványokkal rendelkez ő
sajátos közvetít ő igazgatási egységgé vált. Így a települések mindennapi életébe kézi
vezérléssel beavatkozó járási hatalom megsz űnése lassacskán növelte a települések
szabadabb mozgását. Ezzel párhuzamosan a törvényi szabályozás életre hívta a
városkörnyékiség kategóriáját, melynek következtében a város és közvetlen von-
záskörzetébe tartozó települések között sajátos, igazgatási jelleg ű kapcsolat alakul-
hatott ki.
A települések jogállásában e változások jogi értelemben módosulást ugyan nem
eredményeztek, viszont új lehet ő ségeket biztosított a települési érdekek megyei
szintű kifejezésére, a közvetlenebb település—megye kapcsolatok kialakulására, azon
túlmenő en, hogy a felettes pártirányítás hatása lényegesen csökkent.
A járási irányítás alól való felszabadulássara városkörnyéki települések a váro-
sokkal kerültek közös érdekkörbe, miközben az igazgatási feladatok racionalizálásá-
ra is sor kerülhetett. Ebben az átmeneti, sok tekintetben kísérleti id őszakban megje-
lent a város és — a vonzáskörzetébe tartozó — község közötti társulás lehet ősége és a
közös fejlesztések gyakorlata.
Zongor Gábor : Változatok a középszintre, avagy a magyar középszinttelenség
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/3. 45-58. p.
46 Zongor Gábor TÉT XIII. évf. 1999 s3
A helyi igazgatási rendszer változási folyamatában a következ ő korszak 1984. január
/-jével vette kezdetét, amikor a járasok, mint igazgatási kategóriák teljesen megsz űntek.
A járások kiváltása — a központi döntés eredményeként — a városkörnyékiesítés
általánossá tételével történt, vagyis az addigi fokozatos építkezés felgyorsult, és
valamennyi település végül is besorolódott valamelyik városkörnyékbe. Ennek kö-
vetkeztében a megyék közigazgatási térképe a városkörnyékek vonatkozásában for-
málisan csaknem megegyezett az 1950-es járási struktúrával. Lényegét tekintve
azonban teljesen új helyzet alakult ki azáltal, hogy a községek, mint települések
(közös tanácsok esetében település-együttesek) érdekképviseleti fórumává elvileg a
megyei tanácsok váltak, és létrejött az ún. két- és félfokú igazgatás rendszere s
1984a; 1984b). Jelent ősen növekedett a települések igazgatási önállósága (Zongr
és hatásköre.
Változás történt a települési érdekek helyi érvényesítésében is az elöljáróságok'
létrejöttével. A közös tanácsokba tartozó településeken megválasztott tanácstagok
viszonylagos önállósággal rendelkez ő elöljáróságokat alkothattak. Ez a lépés elin-
dította az elkülönül ő települési érdekek újbóli megfogalmazásának lehet őségét. A
rendszer továbbra is érvényesül ő központosító jellegéből adódóan természetesen a
települések önálló gazdálkodásáról nem beszélhettünk. A megyék pénzelosztó szerepét
negatívan befolyásolta a sok tekintetben torz és centralizáló jellegű országos telepü-
lésfejlesztési koncepció s. (A szerepkör nélküli települések számára az el őzőekben írt
változások nem jelentettek, nem jelenthettek valóságos változtatási lehet őséget!)
Az állampárti rendszer gyengülését, haldoklását jól érzékeltette az 1985-ös or-
szággyűlési választás. Az ekkor — a demokrácia látszólagos növelése céljából — be-
vezetett formálisnak t űnő kötelező kettős jelölési rendszer, ha kis mértékben is, de
lehetőséget biztosított a helyi népítéletre, és a legnegatívabb megyei politikai köz-
szereplők választópolgárok általi leváltására 6.
A nyolcvanas évek második felében a politikai hatalom bomlását kihasználva az
államigazgatás fokozta önállóságát és a napi politikai hatások alóli íliggetlenedését.
Az utolsó tanácsciklusban a települések jelent ős részében már olyan helyi politiku-
sok kerültek vezető pozícióba, akik változtatni akartak a fennálló rendszeren. Ek-
korra a települések zömében a helyi politika meghatározó szerepl őjévé a párttitkár-
ral szemben a tanácselnök vált.
Ebben az időszakban egyre erőteljesebben jelentek meg az önállósági törekvések,
és a központi elosztásnál is a normatív újraelosztás rendszere lett a meghatározó. A
közigazgatás függetlensége, legalábbis politikai értelemben, a Németh-kormány
ideje alatt érte el eddigi legnagyobb szabadságfokát. A bizonytalan és ingatag poli-
tika önmagával volt elfoglalva, melynek következtében az államigazgatás alapvet ő-
en szakmai szempontok alapján tehette a dolgát. Ekkorra kialakult és feln őtt a tele-
püléseken és a megyékben is egy jól felkészült, kell ő szakmai hivatástudattal ren-
delkező igazgatási szakember gárda. Rendszeressé vált önszervez ődő viták, szakmai
képzések és továbbképzések is segítették az igazgatás szervezettségét, felkészültsé-
Zongor Gábor : Változatok a középszintre, avagy a magyar középszinttelenség
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/3. 45-58. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s3 Változatok a középszintre, avagy ... 47
gét, és erősítették önállóságát. Ebben az id őszakban tényleges lehet ősége nyílt a
szakmának arra, hogy a jogalkotásra is hatással legyen.
Az alkotmányos rendszerváltást előkészítő Németh-kormány az ellenzéki pártok
nyomására is tekintettel hozzálátott a hatalom lebontásához és a közigazgatás
depolitizálásához. Ennek révén megindult a jogszabályok átfogó deregulációja,
megszűnt a végrehajtó bizottságok kett ő s alárendeltsége, melynek következtében
elvileg megvalósult a helyi tanácsok szervezeti függetlensége. Tovább erősödtek a
települési önállósulási törekvések, az utolsó hónapokban már valódi érdekütközések
színterévé vált az addig formálisan — deklaratív jelleggel m űködő — megyei tanács is.
Az időközi választások lehet ővé tették, hogy a tanácstestületekben is megjelenje-
nek az újonnan létrejött pártok képvisel ői. Megnyílt a helyi társadalmi nyilvánosság.
Mindezek természetesen nem pótolták, nem pótolhatták a tényleges plurális érdek-
képviseletet.
Az egypártállami hatalomgyakorlás rendszerében a megyei szint 1950-t ől változó
intenzitással ugyan, de mindvégig a központi politikai hatalom által meghatározot-
tan a centralizációs törekvések szolgálatában állt. A megyei tanácsok szakigazgatási
szervezeti rendszere is jórészt leképezte a mindenkori kormányzati ágazati struktú-
rát. Az ágazati irányítás rendszere mindvégig meglehet ősen erőteljesen érvényesült.
A megyei tanácsok átfogó strukturális átalakítására — kampány jelleggel' — közvet-
lenül a rendszerváltást megel őző en került sor, és tényleges hasznosulását ma már
nem lehet megítélni. A települési önállósulási törekvések képvisel ői szempontjából
a megyék mindvégig a központosító hatalom felszámolandó bástyái voltak. A
nyolcvanas évek második felében már a nagyobb — els ődlegesen a megyeszékhely —
városok sok esetben megfelel ő politikai háttérrel sikerrel érvényesítették a települési
érdekeket a megyei szándékokkal szemben.
Az 1990-es országos és helyi képvisel ő választások mintegy fópróbájaként zajlott
le 1989 novemberében az ún. négy igenről szóló népszavazás, melynek lebonyolítá-
sát az átmenet nehézségei ellenére zavartalanul végezte az igazgatási apparátus
(Zongor 1990). A helyi közigazgatás felkészültségét és pástpolitika-mentességét jól
példázta a rendszerváltó választások zökken őmentes és törvényes lebonyolítása.
Így jutottunk el a magyarországi politikai rendszerváltáshoz, amely a közigazgatás
szervezeti egységeiben és leginkább struktúrájában mélyreható és jelent ős változá-
sokat idézett el ő.
A jelenlegi helyzet kialakulásának története
A politikai rendszerváltás folyamatában kétségtelenül az egyik legjelent ősebb és
legizgalmasabb változást a helyi önkormányzatokról szóló törvény é idézte elő. A
törvény alkotói els ő dlegesen a települések „felszabadítására" törekedtek, míg a kö-
zépszint problematikájánál az eltér ő nézeteket feloldó kompromisszum kialakítására
és nem pedig a működőképesség vizsgálatára koncentráltak. Jelent ős politikai vita
alakult ki arról, hogy a diktatórikus hatalomgyakorlás b űnbakjaként megjelenített
Zongor Gábor : Változatok a középszintre, avagy a magyar középszinttelenség
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/3. 45-58. p.
48 Zongor Gábor TÉT XIII. évf. 1999 s3
megyei tanácsok helyébe milyen típusú közigazgatási egység lépjen. Végül is a tipikus
kecske és káposzta helyzet alakult ki azáltal, hogy az er ősen legyengített megyei ön-
kormányzatok létrehozatala mellett viszonylag er ős állami igazgatási szervezeti rend-
szer kiépítéséről döntött a Parlament. Ezen túlmenően, ugyancsak a települési lobbi
nyomásának köszönhet ően, a középszinten újabb szerepl ő — sajátos kakukkfióka —
jelent meg a megyei jogú város kategória megteremtésével.
A többszereplős középszint viszonylag lassan és fokozatosan alakult ki. 1990-ben
megyei szinten érdemi változások nem történtek, ugyanis a megyei közgy űlések
alakuló üléseire többnyire az év utolsó napjaiban került sor a sajátos közvetett vá-
lasztási eljárásnak köszönhetően (Zongor 1991), ezért a — „választott" testületek
nélkül maradt — megyei tanácsi apparátus átmenetileg törvényi felhatalmazás nélkül
szakmai tisztességb ől látta el a közigazgatási feladatokat.
A magyar közigazgatás máig ható leglényegesebb megoldatlan problémája az ál-
lamigazgatási, illetőleg az önkormányzati közigazgatás egymástól való egyértelm ű
lehatárolásának kérdése. Az 1990-es önkormányzati törvény a megyei önkormányzati
feladatokat jelzésszer űen fogalmazta meg, viszont a szabályozásból egyértelm űen ki-
derült, hogy az új típusú megyei önkormányzatok feladata — a szubszidiaritás elvének
egyoldalú túlhangsúlyozásával — jószerivel csak középfokú közszolgáltató intézmények
fenntartására szorítkozott, legalábbis a szabályozás szintjén. A hatásköri törvény 9
űsítette az önkormányzati és állami feladatok elhatárolását megyei szinten, egyértlm
melynek eredményeként a megyei önkormányzatoknak valódi közigazgatási hatáskört
nem adott a törvényhozó. A sajátosan és tudatosan legyengített megyei önkormányzat
kiszolgáltatott és hátrányos helyzetét jól tükrözi, hogy az Alkotmányban deklarált sza-
bály ellenére l° egyedül a megyei önkormányzatok nem rendelkeznek adókivetési jog-
gal, mint önkormányzati alapjoggal.
Az önkormányzati törvény középszinten meglehet ősen formális szempont alapján,
és érdemi feladat meghatározása nélkül létrehozta a megyei jogú város kategóriá-
ját". Az önkormányzati megyén kívüli hasonló joggal rendelkez ő városok a megyei
önkormányzatok mozgásterét tovább gyengítették. A két megyei önkormányzat kö-
zötti szembenállás a törvényi szabályozatlanságból adódóan, illetve történeti okok-
ból kezdetektől kódolva volt. A közigazgatási funkciójától megfosztott megyei ön-
kormányzattól még az illetékbeszedési jog is átkerült a megyei jogú városokhoz.
A középszintű közigazgatás állami szerepl őinél is a többpólusúság volt a jellemz ő.
Egyrészt új szereplőként megjelent a köztársasági megbízotti rendszer, a megbízot-
tak illetékessége két vagy több megyére terjedt ki' 2. A régiókba kinevezett állami
helytartók feladata alapvet ően törvényességi ellen őrzésre, illetőleg a klasszikus ál-
lamigazgatási hatáskörökre terjedt ki, viszont kezdetekt ől fogva politikai szerepl ő-
ként jelentek meg, és pillanatokon belül éles rivalizálás alakult ki a megyei válasz-
tott testület és annak vezet ői, valamint a régió főnök között.
Bár a köztársasági megbízottak igyekeztek a megyében tevékenyked ő állami és
államigazgatási szervek felett irányító pozíciót betölteni, valójában ez csak látszólag
sikerült, mivel az erőteljes ágazati szemléletet nem sikerült áttörniük. A hajdan volt
megyei tanácsi szakigazgatási szervek helyett folyamatosan jöttek létre a megyei
Zongor Gábor : Változatok a középszintre, avagy a magyar középszinttelenség
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/3. 45-58. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 3 Változatok a középszintre, avagy ... 49
dekoncentrált szervek". 1992 végére lényegében befejeződött a középszint újra
államosítása, vagy másként kifejezve „eldekósítása".
A középszinten a rendszerváltás leginkább a szervezeti, strukturális változtatások
sorozatában jelent meg. Különösebb érdemi elemzés nélkül dönt ően politikai indít-
tatásból került sor a korábbi struktúra teljes szétverésére és új, áttekinthetetlen köz-
igazgatási „rendszer" kialakítására. A középszint szerepl őinek sokaságát jellemezte
a szervezetek közötti intézményesített együttm űködés hiánya, melyet megyénként
eltérő mértékben a korábbi szakmai és kollegális kapcsolatok igyekeztek elviselhe-
tővé és működőképessé tenni. Középszinten végül is kétféle önkormányzati szerve-
zet jött létre: a megyei önkormányzat (19) és a megyei jogú város (20); valamint
kétféle államigazgatási szervezet: az általános hatáskör ű politikai integrátor, a
regionalizált köztársasági megbízott (8) és a megyénként eltér ő számú dekoncentrált
szervek (28-34).
A szervezeti átalakításon túlmen ően már az 1990-94 közötti kormányzati időszak-
ban is megjelenik a középszint egységeinek újragondolása, és a megyék régiókkal
történő kiváltásának a szándéka. Az igazgatási régiókként kialakított köztársasági
megbízotti rendszer lett a követend ő minta az igazgatási régiók létrehozására.
Ugyanakkor látni kell, hogy a regionális közigazgatási szerveknek is kialakult a
megyei bels ő szervezete. Az érdemi, szakmai munka a megyei szervez ődésekben
zajlott.
Ebben az idő szakban a megyei önkormányzatok viszonylag intenzíven léptek fel
helyük és szerepük tisztázása érdekében. Az 1994-es parlamenti választásokat kö-
vetően a szakma és a gyakorlat által feltárt változtatási irányok csak kis mértékben,
és továbbra is csak deklarációk szintjén valósultak meg. A megyei önkormányzat a
törvényben nevesítetten területi önkormányzat lett, viszont hatásköre és önálló for-
rása tekintetében jelent ő s érdemi változás nem történt. Visszakerült megyei önkor-
mányzati feladatba a megyei jogú városoktól az illeték kiszabási jog, valamint ön-
kormányzati intézménnyé vált a sportigazgatás 14 szervezése. Elvileg hatósági hatás-
körök címzettjévé válhattak a megyei f őjegyző k. A megyei védelmi bizottság elnöke
— a KMB-s helyett — a közgyű lés elnöke lett. Ugyanakkor továbbra sem kapta meg a
megyei területfejlesztés feladatát a megyei önkormányzat, hanem helyette egy új
intézmény, a megyei területfejlesztési tanács létrehozását célozta meg az önkor-
mányzati törvény módosítása". A megyei önkormányzat szintjén a leglényegesebb
érdemi változás a választás módjában következett be. A tisztán pártelvű listás vá-
lasztás ugyan megfelelt a közvetlenség kritériumának, viszont nem vette figyelembe
a megyei önkormányzatok tényleges feladatkörét és lehet őségeit. Így jöttek létre a
hihetetlen erő s politikai legitimációval rendelkez ő megyei politikai testületek
(Zongor 1996), amelyek továbbra is dönt ő en intézmény-fenntartási feladatokkal
rendelkeztek csupán.
A megyei jogú városok körében további b ővülés történt azáltal, hogy lakosság-
számtól fliggetlenül a megyeszékhely városok is elnyerték a megyén kívüliség lehe-
tő ségét. Így a megyei jogú városok száma 22-re emelkedett. Az önkormányzati tör-
vény módosítása érzékeltette a megyei önkormányzat és a megyei jogú város közötti
Zongor Gábor : Változatok a középszintre, avagy a magyar középszinttelenség
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/3. 45-58. p.
50 Zongor Gábor TÉT XIII. évf. 1999 s3
ellentétet, viszont a probléma megoldása helyett a problémát megvitató, kötelez ően
létrehozandó egyeztet ő bizottság működtetéséről döntött csupán 16.
A kormányváltással a köztársasági megbízotti intézményrendszer felszámolásra
került, megszűntek a megbízottak, és megszűntek a hivatal regionális szervez ődései
is. A helyükre lépő megyei közigazgatási hivatalok lényegében ugyanazt a törvényes-
ségi ellenőrzési és hatósági feladatot látták el, mint el őtte, viszont megszűnt a politikai
szerepük, így a megyék els őszámú politikai központja a megyei közgy űlés lett.
E kormányzati ciklus második felét ől felerősödött az a kormányzati elképzelés,
hogy a közigazgatási hivatalok kormányhivatalokká váljanak, és egyben megtörtén-
jen a nagyszámú dekoncentrált szerv felszámolása, összeolvasztása, illetve a megyei
közigazgatási hivatalokba való integrálása. E kormányzati szándék azonban az ága-
zati minisztériumok ellenállásán megbukott, így csupán a fogyasztóvédelem" olvadt
be a kvázi kormányhivatalba. A dekoncentrált szervek száma viszont továbbra sem
csökkent.
A középszint 1996 második félévét ől új szereplővel bővült, miután a megyei te-
rületfejlesztési tanácsok létrejöttek ig. Az állam és a gazdaság képvisel őiből, vala-
mint az önkormányzatok delegátusaiból álló tanácsok, ha korlátozottan is, de forrás-
elosztó illetve stratégiaalkotó szerephez jutottak, ami a testület felértékel ődését
eredményezte a megyei közgy űlésekkel szemben.
A területfejlesztés új típusú rendszerének kiépülésével párhuzamosan felerősödött
a régió-szervezés kérdése Magyarországon (Zongor 1998). A központi hatalom az
Európai Uniós tárgyalásokra, illetve elvárásokra hivatkozva er őltette a regionális
szerveződések létrehozatalát. Így szolid kormányzati er őszak nyomására jöttek létre
az ún. tervezési—statisztikai régiók valamint szervezeteik, a regionális fejlesztési
tanácsok. A megyei területfejlesztési tanácsok által létrehozott testületekben már a
delegátusok delegátusai jelentek meg, illetve jelent ős létszámban a minisztériumok
képviselő i. A regionális fejlesztési tanácsok szakmai infrastruktúrája meglehet ősen
későn és vérszegényen alakult ki, így érdemi tevékenységük ma még elég gyenge.
Mindenesetre egyértelművé vált, hogy a kormányzati hatáskörök és leginkább a
pénzek nem juthatnak az er ős legitimációjú megyei önkormányzatokhoz, csak a
regionális szerveződésekhez. Ennek a logikának megfelel ően hozták létre az ún.
regionális idegenforgalmi bizottságokat is 19.
Az 1998-as parlamenti választásokat követ ően továbbra is nagy er őkkel folytató-
dott a közigazgatás szervezeti átalakítása és a regionalizálás. Ma már napirenden
van a politikai—közigazgatási régió alakításának kérdése is.
A mai magyar közigazgatás állapotáról
A középszintű közigazgatás jelen helyzetének vizsgálatakor nem lehet eltekinteni
a mai magyar közigazgatás egészének állapotától. A középszint problematikájának
megértéséhez figyelembe kell venni az országos folyamatokat éppúgy, mint a tele-
pülési önkormányzatok helyzetét.
Zongor Gábor : Változatok a középszintre, avagy a magyar középszinttelenség
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/3. 45-58. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s3 Változatok a középszintre, avagy ... 51
A rendszerváltást követ ő magyar közigazgatási struktúra alapvet ő jellemzője a
széttagoltság. A helyi önkormányzatokról szóló törvény a települési önkormányzat
közigazgatási feladatainak ellátására szervezett polgármesteri hivatal létesítési fel-
tételeinél hihetetlenül megenged ő módon szabályozza a kérdést 20. A képesítési fel-
tételeknek megfelel ő jegyz ő léte ugyanis még önmagában nem nyújt garanciát a ki-
elégítő színvonalú közigazgatási jogszolgáltatásra. A települések felfokozott önálló-
sulási törekvése az önálló hivatal iránti igénnyel együtt járt, melynek következtében
az önálló jegyzőségek száma rövid id őn belül duplájára növekedett, és nem ritka az
olyan néhány száz lakosú település sem, ahol — a község költségvetésének jelent ős
részét ugyan felemésztve — önálló hivatal m űködik. Gyakori, hogy a települések
huzamos ideig jegyz ő nélkül maradnak, illetve felmentéssel még megfelel ő végzett-
ség nélküli (a szükséges tanulmányait folytató) jegyz őt bízpak meg a feladatok ellá-
tásával.
Jelenleg a települési önkormányzatok feladat- és hatásköre jórészt azonos, mely-
nek színvonalas, törvényes és hatékony megvalósítása megfelel ő szakmai ismerete-
ket és a közigazgatásban szerzett gyakorlatot igényelne. A változó világ követelmé-
nyeinek megfelel ően egyre fontosabbá válik a jegyz ő innovatív készsége is, tekin-
tettel arra, hogy az adott település képes legyen felkészülten versenyezni a küls ő
támogatási forrásokért vívott harcban.
Természetesen egy közigazgatási szervezet szakmai m űködőképességét önmagá-
ban nem határozza meg a vezet ő felkészültsége, szükség van megfelel ő számú és
színvonalú szakapparátusra is. Jelenleg hiába n őtt meg elsődlegesen a helyi igazga-
tásban dolgozók száma, mégis elmondható, hogy megfelel ő színvonalú szakember-
ből jelentős a hiány. Ez a hiány érvényes a közigazgatás valamennyi szintjére (mi-
nisztériumok, régiók, megyék, kistérségek és települések) és szervezetére egyaránt.
A látható és érzékelhet ő hiány ellenére most már egy évtizede nincs megoldva a
közigazgatási dolgozók szervezett képzése és továbbképzése. Ezt a hiányt nem tud-
ják pótolni a zömében térítést igényl ő konferenciák és magánképzések. Ebb ől adó-
dóan az egyes közigazgatási egységekben dolgozók szakmai felkészültsége és szín-
vonala jelentő s mértékben eltér egymástól, miközben az utánpótlás kérdése csaknem
teljesen véletlenszer ű . Általánosan érvényes, hogy a magyar köztisztvisel ői kar
anyagi és társadalmi megbecsülése folyamatosan várat magára. Az egymást váltó
kormányok mindig meghirdetik a kisebb létszámú, hatékonyabb, de jobban megfi-
zetett közigazgatást, amib ő l rendszeresen csak az anyagi elismerés hiánya marad
meg. A szakmai előmeneteli rendszer csupán elvi lehet őség maradt, gyakorlatilag a
karrier-rendszer nem működik.
Megszakadt a szakmai együttműködés a polgármesteri hivatali alkalmazottak és a
megyei közigazgatási szervezetek munkatársai között, amely egyrészt abból adó-
dott, hogy a megyei önkormányzat és hivatala teljesen mellérendelt kapcsolatba
került a településekkel, másrészt a köztársasági megbízotti (majd a közigazgatási)
hivatal tevékenységében az előzetes segítségnyújtás helyett az utólagos beavatkozás
elve vált az uralkodóvá. E hivatalok túlzott hivatalnoki szemléletének kialakulásában
Zongor Gábor : Változatok a középszintre, avagy a magyar középszinttelenség
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/3. 45-58. p.
52 Zongor Gábor TÉT XIII. évf. 1999 s3
jelentő s szerepet játszott az indokolatlan pénzhiány, vagyis az a kormányzati elvá-
rás, mely szerint a megyei közigazgatás törvényességének legf őbb biztosítékát je-
lentő szervezetnek is jelent ős bevételt kell teljesítenie m űködőképessége fenntartása
érdekében. Ez a kényszerhelyzet azt eredményezte, hogy e hivatalok nem — vagy
nem a kellő mértékben és id őben — nyújtanak segítséget a sok tekintetben felkészü-
letlen önkormányzati hivataloknak és azok elszigetelten tevékenyked ő munkatársainak.
Sajnálatos módon nincs élő kapcsolatrendszer a városi és a vonzáskörzetébe tarto-
zó települések önkormányzati szakmai munkatársai között sem. A szakmai együtt-
működés esetlegessége nehezíti a településközi kapcsolatok fejl ődését is. A város-
környéki igazgatási rendszer részleges, kimondatlan bevezetésének elemei fellel-
hetők a gyámügyi és építésügyi igazgatás legújabb szervezeti felépítésében 21, ahol is
egyes, városokba telepített szakigazgatási szervek a városkörnyék területén rendel-
keznek illetékességgel. Ezen a két fontos területen a szakma els ődlegessége győze-
delmeskedett a látszólagos települési érdek felett. A szakmai együttm űködés hiánya
nehezíti a településközi kapcsolatok fejl ődését egyéb területen is. Kistérségre szer-
vezett közigazgatás kialakulásának alapfeltétele lenne a térségi szemlélettel és tér-
ségfejlesztési ismeretekkel rendelkez ő szakmai apparátus léte is, err ől azonban ma
még nem beszélhetünk. Ugyancsak nincs megfelel ő ismeretünk az egyes kistérségek
közigazgatási ügyeinek típusairól és azok gyakoriságáról. A városközpontú kistér-
ség közigazgatási egységként való megjelenése átfogó gyakorlati elemzést igényel a
különféle településszerkezet ű megyékben.
A közigazgatási egységek létszámának — els ődlegesen települési szintű — növeke-
dése nem jár(hatot)t a szakmai min őség megtartásával, melynek következtében a
közigazgatási jogszolgáltatás színvonala csökkent, és jelentősen eltér egy-egy köz-
igazgatási egységnél. Emellett a jelenlegi önkormányzati és közigazgatási feladatok
jelentős részénél nincs egyértelm űen rögzítve a közigazgatási szolgáltatási mini-
mum követelménye. Az ágazati közszolgáltatások egy-egy átfogó területének szer-
vezésére vonatkozó legújabb törvények 22 már meghatározzák a fenntartók számára a
szolgáltatási minimumot, viszont ez a szempontrendszer nem jelenik meg a köz-
igazgatás szélesebb körében. A mai magyar közigazgatás filozófiájában nem igazán
lehet felfedezni, hogy Magyarország — vitatható jelz ősszerkezetű, de mindenképpen
— piacgazdaság. A közigazgatásra vonatkozó m űködési és döntéshozatali szabályok
még mindig az alattvalói szemléletb ől indulnak ki, ezt a változatlanságot jól jelzi,
hogy még mindig hatályban van — ugyan többszöri módosításokkal — az államigaz-
gatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény.
A törvényhozó nem csupán az állampolgárokat tekinti kiskorúaknak, hanem magát
a közigazgatást is. Így annak ellenére, hogy túl vagyunk a harmadik parlamenti il-
letve helyhatósági választáson a pártpolitika napi befolyásolási igénye a közigaz-
gatással szemben jelentősen növekedett, melynek következtében lényegesen csök-
kent — az amúgy is szétzilált — igazgatási szervezetrendszer stabilitása. A köztisztvi-
selők stabilitása sem települési, sem területi, sem országos szinten nincs biztosítva a
politikával szemben. A közigazgatás és a politika szoros egymásra hatása természe-
Zongor Gábor : Változatok a középszintre, avagy a magyar középszinttelenség
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/3. 45-58. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s3 Változatok a középszintre, avagy ... 53
tes, viszont a működés stabilitását és szakszer űségét, olykor törvényességét veszé-
lyezteti, ha a szakmai szervezet nincs biztonságban és megfelel ően védve a napi
politikától és annak „ügyintéz ői szándékaitól". A jegyz ők politikai szempontú ki-
szolgáltatottsága els ődlegesen a pártelvű választási elven működő — tízezer lakosnál
nagyobb népességű — városoknál figyelhet ő meg egyértelm űen. Ugyanakkor vala-
mennyi településen kódolva van a polgármester (képvisel ő-testület) és a jegyz ő kö-
zötti konfliktus is azáltal, hogy évek óta folyamatosan növekszik a jegyz őkhöz tele-
pített államigazgatási hatáskörök és feladatok száma — megfelel ő állami anyagi tá-
mogatás nélkül — melyek elvárható színvonalú ellátása elvonja az er őt a helyi köz-
ügyek és a testületek által megfogalmazott feladatok ellátásától.
A közigazgatás társadalmi nyilvánossága és ellen őrzése látszólag megoldott. Te-
lepülési szinten a közigazgatás feletti társadalmi kontroll alapvet ően a helyi nyilvá-
nosság állapotától függ. A települési ügyek egyik érzékeny területe a szociális se-
gélyezés, e hatósági ügytípust a törvényhozó teljesen indokolatlanul a képvisel ő-
testülethez telepítette, így a jogorvoslás lehet ősége kikerült az igazgatás rendszeré-
ből és közvetlenül bírói útra terel ődött, ami viszont gyakorlatilag kizárt, mivel a
ténylegesen rászorultak és elesettek nem fordulnak a bírósághoz jogorvoslatért, in-
kább elviselik a helyi megaláztatást és elutasítást. A középszinten m űködő állam-
igazgatási szervek tevékenységének társadalmi kontrollja gyakorlatilag megoldat-
lan. Ezen szervezetek kormányzati függ ősége egyértelm ű, miközben tevékenységük
helyi, megyei értékelésére alig van mód.
Nem megnyugtató az önkormányzatok és a közigazgatási szervek feletti törvé-
nyességi kontroll jelenlegi rendszere sem, egyre nyilvánvalóbban hiányzik az önálló
közigazgatási bírósági szervezet. A túlzsúfolt bírósági szervezetben a közigazgatási
bíráskodás képtelen a valóságos életviszonyokhoz igazodó döntési rendszert kiala-
kítani, aminek következtében leértékel ődik a hatósági tevékenység hitele és eredmé-
nyessége.
Az előzőekben jelzett jellemzők érvényesek a középszint szerepl őire is. Ezen túl-
menően strukturális szempontból egyre er őteljesebb az a kormányzati szándék,
amely a középszint megyei kereteinek felbontására törekszik két irányból is. Egy-
fel ől a regionális szervez ődések kialakításával kívánják megakadályozni a megyei
önkormányzatok valódi területi önkormányzattá válását, egyben az államigazgatási
feladatok regionalizálásával a megyei közigazgatási szervezeti rendszer kiüresítésé-
re is törekszenek. Másfelől a kistérség, mint közigazgatási szervezeti egység kiala-
kításával alulról kívánják lebontani a megyét, miközben ez a települések feladat- és
hatáskörének az elszívását is jelentené. A középszint ű közigazgatás jellemzője a
különféle kvázi közigazgatási szervez ődés jelenléte, gondolok itt többek között a
területfejlesztési, valamint a munkaügyi tanácsokra, a megyei egészségügyi egyez-
tető fórumra, avagy a regionális idegenforgalmi bizottságokra. A jelenlegi helyzet-
ben középszinten a szervezetek sokasága révén már nem is beszélhetünk rendszer-
ről, inkább áttekinthetetlen rendszertelenségr ől, avagy középszinttelenségr ől.
Zongor Gábor : Változatok a középszintre, avagy a magyar középszinttelenség
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/3. 45-58. p.
54 Zongor Gábor TÉT XIII. évf. 1999 s3
A középszintű közszolgáltató intézmények általános fenntartójának tekinthet ő me-
gyei önkormányzatok két oldalról is korlátok között látják el feladataikat. Egyrészt
az intézmény székhelye szerinti települési önkormányzatok rendelkeznek a létesítmé-
nyek tulajdonjogával, miközben tulajdonosi kötelmeiknek nem mindig kívánnak meg-
felelni. Másrészt a szakmai irányítás és felügyelet joga a megyei államigazgatási szer-
vek joga, ami nehezíti, illetve kiüresíti a fenntartói jogosítványokat. A kórházak te-
kintetében ez a helyzet még tovább bonyolódik a finanszírozó társadalombiztosítóval.
Mindezekre tekintettel joggal állítható, hogy a magyar közigazgatás általános
színvonala és társadalmi elfogadottsága folyamatosan gyengül és egyre gyengébb. A
középszintű közigazgatás helyzetének tartós rendezetlensége tovább gyengíti a ma-
gyar igazgatás állapotát, és lassan veszélyezteti az ország Európai Uniós csatlakozá-
si esélyeit is.
Hogyan tovább?
A magyar közigazgatást szelvényeiben nem lehet átalakítani, a valódi reform
strukturális b űvészmutatványokkal nem pótolható. Elengedhetetlenül szükség van a
közigazgatási (állami és önkormányzati) rendszer átfogó áttekintésére és részletes
elemzésére m űködési és hatékonysági szempontból. A valóság tényleges megisme-
rése nélkül csak látszattevékenységr ől beszélhetünk.
Az átalakítás során figyelembeveend ő, hogy az alapvet ő közigazgatási szolgáltatá-
sokat az állampolgár számára lehet őleg a lakóhelyén vagy elérhető közelségben kell
biztosítani. Ennek az elvnek érvényesülnie kell a másodfokú államigazgatási eljárás
során is. (A jelenleg megyei szinten végzett másodfokú eljárás regionalizálása az
ügyfelek számára hátránnyal járna.) Ugyanakkor a feladatok telepítése esetén meg
kell vizsgálni, hogy a közigazgatási szerv rendelkezik-e megfelel ő szervezeti, sze-
mélyi, szakmai, technikai ellátási képességgel. Annak eldöntésénél, hogy állami
avagy önkormányzati szerv lássa-e el az adott feladatot, figyelembe szükséges venni
a közigazgatási szerv szakmai és társadalmi felügyeletét.
Jelenleg az önkormányzati igazgatási szervek gyakran kapnak úgy feladatokat,
hogy nem rendelkeznek a feladatellátáshoz szükséges feltételekkel, ugyanakkor az
állami dekoncentrált szervek rendszere felett egyáltalán nem biztosított a társadalmi
kontroll. A dekoncentrált szervek jelent ős részét önkormányzati felügyelet alá lehetne
helyezni, miközben biztosítható lenne e szervek tevékenységének szakmaisága.
A települési és országos érdekt ől eltérő sajátos térségi érdek létezését a jogalkotás
szintjén is szükséges elismerni és elismertetni, melynek tartalmi összetev őire és lé-
nyegére a területrendezési tervek kérdésében az Alkotmánybíróság megfelel ően
rámutatott23 . Emellett indokolt felülvizsgálni azt a rendszerváltó politikai jelszót is,
mely szerint a települések védelme és önállósága érdekében a megyei önkormány-
zatok pénzt ne oszthassanak. Ez a végig nem gondolt kizáró szabály gyakorlatilag
feloldódott a megyei területfejlesztési tanácsok tényleges tevékenységével, noha e
testületek legitimitása összehasonlíthatatlanul gyengébb, mint a választott megye-
Zongor Gábor : Változatok a középszintre, avagy a magyar középszinttelenség
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/3. 45-58. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s3 Változatok a középszintre, avagy ... 55
gyűléseké. Meggy őződésem szerint az ország érdeke, hogy m űködőképes, az euró-
pai régiók tartalmi és fogalmi követelményeinek megfelel ő területi önkormányzatok
tevékenykedjenek Magyarországon. Ehhez viszont teljességgel fölösleges újabb
struktúrákban és szervezetekben gondolkodni, hanem a megyét, mint létez ő .zigaz-
gatási egységet indokolt valódi területi önkormányzattá fejleszteni, amely els ődleges
szervező erejévé válhat a megyén belüli térségfejlesztésnek valamint a nagytérségi,
megyeközi kapcsolatoknak, azaz a tényleges regionális együttm űködésnek.
Az Európa Tanács által elfogadott régió fogalomnak 24 a magyar megyék csaknem
teljes mértékben megfelelnek, jószerivel csak az adókivetés joga illetve az adómeg-
osztás kérdésében hiányzik a megfelel ő magyar jogi szabályozás. Ezzel szemben a
tervezési—statisztikai régiók valódi regionális önkormányzatokká fejlesztésének fel-
tételei egyáltalán nincsenek meg. A magyar regionalizáció folyamata érdemivé vál-
hatna, ha er ő s megyei területi önkormányzatok léteznének. Ehhez azonban a
szubszidiaritás elvét nem csupán a települések irányából kellene lehet ővé tenni a
megyék felé, hanem a központi kormányzati feladatok és hatáskörök tekintetében is.
A tényleges decentralizáció nélkül a térségi folyamatok esetlegessé válnak, és a te-
lepülések valamint a településközösségek fejlesztési érdekei is tovább sérülnek.
A magyar közigazgatási szintek — vagyis a települési, a megyei és a központi szint
— belátható id ő n belül nem fognak megváltozni, még akkor sem, ha megjelenik a
kistérség, mint igazgatási és térségszervez ő kategória, valamint kialakulnak m űkö-
dőképes regionális együttm ű ködések is. A megye „alatt" és „fölött" kialakuló
együttmű ködési szintek akkor és annyiban lesznek képesek közigazgatási szerepet
betölteni, amennyiben a saját hatáskörrel rendelkez ő települések illetve megyék
ezeket a szervez ő déseket erre felhatalmazzák. Új szervezetek lázas építése helyett a
meglévők működő képességének fokozásával érhetünk csak célba, mivel az európai
integrációra való felkészülésünk már így is elkésett. Örökös átalakítási, bizonytalan-
sági folyamatban a közigazgatás nem lesz képes feladatát megfelel ő szinten ellátni,
ezért a rendszer stabilitására kellene törekedni.
Jegyzetek
A tanácsokról szóló 1971. évi 1 törvény részét képezte annak a 1-,,,7prt nnlitik a i refnm~nIngnak,
amely hivatott lett volna társadalompolitikai oldalról segíteni az 1968-ban bevezetett ún. új gazdasági
mechanizmust. A politikai reformot a Szovjetunió nem engedélyezte a Csehszlovákiába történt bevo-
nulást követően, így a harmadik tanácstörvény csak töredékesen és jelzésszerüen nyitott a helyi önál-
lóság felé. A tanácsok jellegének meghatározásába (Tt. 2. * [1] bekezdés) a szocialista táborban egye-
dülálló módon bekerült az önkormányzatiság fogalma mindenféle érdemi tartalmi kibontás nélkül.
2
Lásd: Tt. 6/A. §
3
Lásd: Tt. 69/A. §
4
Lásd: Tt. 69/B. §-át, valamint az elöljáróságokról szóló 9/1985. (111.7.) Mt. rendeletét, melyben már
megjelenik, hogy az elöljáróság a nem székhely társközség lakosságának népképviseleti — önkormány-
zati testülete.
s
Lásd: az országos településhálózat-fejlesztési koncepcióról szóló 1007/1971. (11.16.)Konn. határozatot.
6
Ekkor buktak meg nyilvánosan és véglegesen Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Gy őr-Moson-Sopron
és Veszprém megyék elhíresült volt MSZMP megyei els ő titkárai.
Zongor Gábor : Változatok a középszintre, avagy a magyar középszinttelenség
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/3. 45-58. p.
56 Zongor Gábor TÉT XIII. évf. 1999 s3
A megyei tanácsigazgatási rendszer átalakításában élen járt Somogy megye, az akkori megyei tanács-
elnök, Dr. Gyenesei István vezetésével. A Somogy megyei példa hatására szelíd központi és politikai
nyomás eredményeként a megyei szakigazgatási struktúra széttagolt rendszere helyett összevont és
erős egységek jöttek létre némi létszámcsökkentéssel.
Az Országgyű lés 1990. augusztus 3-ai ülésnapján több mint 90%-os többséggel fogadta el a helyi
önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényt, amely az önkormányzati képvisel ő-testületek tag-
jai választásának napján, szeptember 30-án lépett hatályba.
9
Az 1991. évi XX. tv., az ún. hatásköri törvény viszonylag kés őn - 1991. július 23-án - lépett hatályba,
és meglehető sen formálisan rendezte a hajdan volt tanácsigazgatási feladatokat az új szerepl ők között.
io
Az Alkotmány 44/A. § (1) d) pontja kimondja: „A helyi képvisel ő-testület a törvény keretei között
megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét."
Az 1990-es önkormányzati törvény a megyei jogú várossá nyilvánítás egyetlen feltételeként - a képvise-
lő -testület kérelme esetén - ötvenezernél nagyobb lakosságszámot írt el ő. Mint ismeretes az eredeti száz-
ezer lakos helyett dr. Szájer József soproni képvisel ő javaslata alapján csökkentették le a számot, hogy
ezáltal lehető vé tegyék többek között a nem megyeszékhely városok megyén kívüliségét is.
12
Lásd: A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 98-100. §-ait, valamint a köztársasá-
gi megbízott jogállásáról, hivataláról és egyes feladatairól szóló 1990. évi XC. Törvényt.
13
A volt megyei tanácsi szakigazgatási szervek feladatát részben vagy egészben átvev ő dekoncentrált
szervek létrejöttének id őbeli folyamata a következ ő :
február 1.: Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat (19/1991-es Konn. rendelet)
március 1.: Megyei munkaügyi központ (1991. évi IV. tv.)
április 1.: Megyei földmű velésügyi hivatal (1991. évi VII. tv.)
április 9.: Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (1991. évi XI. tv.)
július 29.: Megyei fogyasztóvédelmi felügyel őség (95/1991. (VII.23.) Korm. rend.)
augusztus 1.: Megyei közlekedési felügyelet 94/1991.(VII.23.) Korm. rend.)
január 1.: Megyei sportigazgatóság (18/1991. (X1.22.) MKM rend.)
szeptember 1.: Regionális oktatási központ (Tájékoztató M űvelődésügyi Közlöny 17. számában)
december 12.: Területi főépítészeti hivatalról (21/1992. (XII.4.) KTM rend.)
14
A sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény 1997. január 1-jével a sportigazgatási feladatokat a megyei
önkormányzat feladatává tette, de még egy esztend őn keresztül a szervezetet megállapodás alapján az
OTSH finanszírozta.
15
Az önkormányzati törvény módosítása (1994. évi LXIII. tv.) sajátos módon a megyei önkormányzat
fejezetben jeleníti meg a megyei területfejlesztési tanácsot. ötv. 70. § (3) bek.: „A területfejlesztési fela-
datok, illető leg a kormányzati területi fejlesztési programok összehangolását - külön törvényben megálla-
pított feladatkörben és szervezetben - a megyei területfejlesztési tanács végzi." A létrehozásáról az Ötv.
115. § (4) bekezdése rendelkezik: „A 70. § (3) bekezdése szerinti megyei területfejlesztési tanács a terület-
fejlesztésrő l szóló törvény rendelkezései szerint, de legkés őbb 1995. június 30-ig jön létre."
16
Az Ötv. 61. § (1) bekezdése 1994-es kiegészítése révén valamennyi megyeszékhely város megyei
jogú város. Így nyerte el ezt címet Salgótarján és Szekszárd. Így most 18 megyeszékhely (Pest megye
székhelye Budapest), valamint 4 megyei „nagyváros" (Dunaújváros, Hódmez ővásárhely, Nagykanizsa
és Sopron) alkotják a megyei jogúak csapatát, valamint az Ötv. 61/A. §-a intézményesítette az egyez-
tető bizottságot.
17
Lásd: A közigazgatás reformjáról szóló 1100/1996. (X.2.) Korm. határozatot, valamint a Fogyasztó-
védelmi Felügyel őségrő l szóló 95/1991. (VII.23.) Korm. rendelet módosításáról szóló 199/1996.
(XII.22.) Korm. rendeletet.
18
Lásd: A területfejlesztésr ől és rendezésrő l szóló 1996. évi XXI. törvényt.
19
Lásd: az 1007/1998. (1.23.) Korm. határozatot az idegenforgalom területi irányításának korszer űsíté-
séről.
20
Az Ötv. 39. § (2) bekezdése a következ ő t mondja: „Az ezernél kevesebb lakosú község képvisel ő-
testülete is létrehozhat önálló hivatalt, ha a képesítési követelményeknek megfelel ő jegyzőt nevez ki."
21
Lásd: a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997.
(IX.10.) Korm. rendeletet, továbbá a kiemelt építésügyi igazgatási ügyekben eljáró hatóságok illeté-
kességi területér ő l, a kijelölési eljárásról, valamint a szakmai feltételekr ől szóló 220/1997. (XII.5.)
Korm. rendeletet.
Zongor Gábor : Változatok a középszintre, avagy a magyar középszinttelenség
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/3. 45-58. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s3 Változatok a középszintre, avagy ... 57
22
Lásd: a gyermekek védelméről és a gyámügyi eljárásról szóló 1997. évi XXXI. törvényt; a szociális
igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló 1997. évi
LXXXIV. törvényt; a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló 1997. évi
CXXVIII. törvényt; a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári
ellátásról és a közm űvelődésről szóló 1997. évi CXL. törvényt.
23
Az Alkotmánybíróság 3/1997. (1.20.) ÁB határozata többek között leszögezi: ,Az Alkotmány idézett
rendelkezése — a helyi önkormányzatok alapjogai (44/A. §) egyenl ők — ugyanis nem akadálya annak,
hogy bizonyos tárgykörben a törvény a területi önkormányzathoz telepítse a feladatot és a hozzá kap-
csolódó szabályozási jogkört, illető leg azt — meghatározott munkamegosztás szerint — részben a terü-
leti, részben pedig a települési önkormányzattal megossza. Mindkét fajta hatáskör telepítésnek az a
szükségképpeni következménye, hogy a települési önkormányzat rendelete nem állhat ellentétben a
területi önkormányzat rendeletével."
24
Lásd: A Regionális Önkormányzatok Európai Chartáját (Az Európai Tanács anyaga 1997).
Irodalom
Zongor G. (1984a) Járás — városkörnyék — körzet — Műhely. 2. 59-66. o.
Zongor G. (1984b) Két-és félfokú közigazgatás. — Figyelő. szeptember 20. 7. o.
Zongor G.(1990) Törvény-bet űje, vagy szelleme szerint. —Figyel ő. február 15. 4. o.
Zongor G. (1991) Adalékok a megyei közgy űlések kialakításáról és összetételér ől. — Comitatus. 5.
56-64. o.
Zongor G. (1996) A megyei közgy űlések választása és összetétele. — Társadalmi Szemle. 2. 69-79. o.
Zongor G. (1998) Kis magyar regionalizáció, avagy miért nem m űködik az, aminek működni kellene? —
Comitatus. 7-8. 53-63. o.
VARIATIONS FOR INTERMEDIATE LEVEL
OR THE LACK OF HUNGARIAN INTERMEDIATE
LEVEL
GÁBOR ZONGOR
After the change of regime the main characteristic of the Hungarian administration
structure is its dividing. The law of local governments has lead to one of the most
important and most exciting changes in the process of change of political system.
The primary aim of the legislation was the "liberation" of settlements, and in con-
nection with the íssue of intermediate levei it concentrated to reach a compromise to
eliminate the different views, instead of examining its operability. Functions and
tasks of county govemments were defined generally, but it become fairly clear from
the regulation that function of new type county govemments — with the one-sided
overstatement of the principle of subsidiarity — has limited to the maintaining of
institutions are providing public services. Central govemment has forced the foun-
dation of regional organisation only due to negotiations with and expectations of the
European Union. So the so-called planning-statistical regíons and its organisations
the regional development councils — have been established in the pressure of solid
governmental force. Professional infrastructure of regional development councils
has been formed very late and enervate, therefore its real activity is quite poor yet.
Zongor Gábor : Változatok a középszintre, avagy a magyar középszinttelenség
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/3. 45-58. p.
58 Zongor Gábor TÉT XIII. évf. 1999 s3
There is an attempt to demolish the counties with the establishment of subregions,
as administration units. The several quasi-administrational organisations are the
characteristics of intermediate level administration, like organisations of regional
development, labour councils, county health conciliation forum, regional committee
of tourism. Under present circumstances due to the crowd of different organisations
in the intermediate level we can't say from system rather the lack of system and the
lack of intermediate level.