Tér és Társadalom 13. évf. 1999/1-2. 89-108. p.
Tér és Társadalom XIII. évf. 1999 s 1-2: 89-108
A TERÜLETFEJLESZTÉS MEGÚJÍTÁSI IRÁNYA,
AZ IPARI KÖRZETEK
(Renewal of Spatial Development, the Industrial Districts)
DUSEK TAMÁS
A gazdasági tevékenységek területi koncentrációja, illetve eloszlása fontos szere-
pet játszik a versenyel őnyök képződésében és fenntartásában. Ennek a vizsgálata
joggal váltja ki számos kutató és gyakorlati szakember érdekl ődését. Az a megfi-
gyelés, hogy az egyes országok nemzetközi versenyképessége nagyon gyakran egy
jól körülhatárolható kisebb területen — bár a különböz ő ágazatok esetén különböz ő
helyszíneken — összpontosuló vállalatoknak, vállalatcsoportosulásnak köszönhet ő,
azt sugallja, hogy a hosszantartó, endogén gazdasági fejlődés inkább lokális vagy
regionális, mint nemzeti szint ű jelenség (Porter 1990).
Tanulmányunkban az ipari körzet koncepcióján keresztül közelítjük meg a helyi
gazdaságfejlődést és az ebben játszott központi és f őleg a helyi közösségi szféra
szerepének a vizsgálatát. Közösségi szféra alatt nem csak a kormányzat különböz ő
szintjeit értjük, hanem a különféle nonprofit szervezeteket is. Az ipari körzet fo-
galmának ismertetése után röviden a témához közvetetten kapcsolódó rugalmas
termelési rendszerekr ől esik szó, majd az ipari körzetek általános jellemz őinek
tárgyalása következik. Ennél a résznél vitát okozhatna, hogy egy-egy vonás lénye-
ges része-e vagy sem az ideáltipikus modellnek. Felfogásunk szerint ez azonban
álprobléma lenne. Az egyes ipari körzetek mindegyikének megvannak a maga spe-
cifikus kiinduló körülményei, amelyeket a példák ismertetésénél látni fogunk. A
közös vonások sosem konkrét helyzetre vonatkoznak, hanem absztrakt szabályos-
ságokat jelentenek, amelyek eltér ő történeti háttér mellett is ugyanúgy lehet ővé
teszik a közös vonásokat: a szoros társadalmi együttm űködést, kapcsolatokat. Ezu-
tán egyes példák ismertetése következik, némelyik hosszabban, másik rövidebben.
Kiválogatásuknak az volt a szempontja, hogy egymástól lehet őleg minél eltérőbbek
legyenek. A tanulmányt a tanulságok levonása és a magyar sajátosságok felmérésé-
re és rendszerezésére vonatkozó javaslat zárja.
Talán kicsit szokatlannak tűnik, de most mégis a téma tanulmányozása során
megélt személyes érzéseinkr ől is írunk. A számos sikeres helyi gazdaságfejl ődési
példa illusztrálja, hogy az el őrelépésben, önmagukban és munkájuk értelmében
hívő emberek közössége milyen nagyszer ű, emberléptékű, lakályos, és emellett
gazdasági kényelmet biztosító kis világokat hozott létre. Minket ezek rendkívül
lelkesítettek, és azt szeretnénk, ha minden olvasóban hasonlóan pozitív érzéseket
váltanának ki.
Dusek Tamás:
A területfejlesztés megújítási iránya, az ipari körzetek.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 89–108. p.
90 Dusek Tamás TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
Az ipari körzet fogalom története
Az ipari körzet fogalmat Alfred Marshall használta el őször a századfordulón meg-
figyelt brit példák elemzése során. Definíciója szerint az ipari körzet egy adott te-
rületen összpontosuló termelési rendszer, melynek elemei a gyártási folyamat kü-
lönböző fázisaira specializálódott, egymással szoros munkamegosztási kapcsolat-
ban lévő , azonos ágazatba tartozó nagyszámú kis és közepes nagyságú vállalat.
Marshall elemzésében a kisüzemek egy földrajzi körzetben összpontosulása pozitív
extern hatásokkal jár. Ennek forrásai egyrészt a széles kör ű munkamegosztás az
egymást kiegészít ő tevékenységekre és folyamatokra, az ágazat vertikálisan egy-
másra épülő fázisainak gyakoribb kapcsolataiból adódó megtakarítások, a vállalatok
közötti gyorsabb információáramlás, az innovációk gyors terjedése, a tranzakciós
költségek csökkenése. Másrészt — és ez különösen hosszabb távon jelent ős — egy-
fajta ipari légkör kialakulása, a szakképzett munkaer ő megléte és állandó képzése,
innovációra való hajlandósága is számos el őnnyel jár (Zeitlin 1994).
Az eredeti marshalli elméletet a hetvenes évek végén a kisvállalati szektor robba-
násszerű közép- és északkelet-olaszországbeli fejl ődése hatására elevenítették fel és
fejlesztették tovább. Az ipari kifejezés ebben a szókapcsolatban nem a gyáriparra
vagy egy nagy központi ipari üzemre utal, az ehhez köt ődő, többnyire negatív kép-
zettársításokkal, mint környezetszennyezés, zsúfoltság stb. A gyár- és kézm űiparon
kívül más tevékenységek is prominens szerepet játszanak a körzetek gazdasági
életében, így a társadalmi és gazdasági infrastruktúra és szolgáltatások, különösen
a termeléshez kapcsolódó szolgáltatások. Ezért a helyi gazdaságfejl ődés kapcsán
további elnevezések is használatosak, mint például területi ipari koncentráció, regio-
nális innovációs komplexum, növekedési centrum, térségi rendszer, innovatív mili ő,
fürtökben elhelyezked ő vállalkozások, vállalkozói alakzat, megújítást ösztönz ő kör-
nyezet (Hansen 1992; Fua 1993; Zeitlin 1994). Az elnevezések b ősége mögött tény-
leges, különböző nagyságú formai és tartalmi különbségek és az egyes szerz ők
eltérő hangsúlyai húzódnak meg. Mi nem kívánunk új elnevezést alkotni vagy a
szavak jelentésérő l értekezni, hanem csupán egy tényleges gazdasági—társadalmi
jelenséggel szeretnénk foglalkozni. Ezért a nominalista szellemben bevezetett „ipari
körzet" kifejezést használjuk továbbra is, az eredeti marshalli értelmezést kib ővítve
a szű k értelemben vett gazdasági együttm ű ködésen túlmutató társadalmi, politikai,
kulturális kapcsolatok komplex hálózata meglétének követelményével, ami együtt
jár a közös szolgáltatásokat el ő állító formális vagy informális szervezetek megte-
remtésével, és a szerepl ő k közötti kooperációk rendkívüli s űrű ségével. Egy körzet
kiterjedését a fenti definíció a napi érintkezés fizikai feltételei miatt gyakorlatilag
egy városra és közvetlen környékére határolja be.
Egyes szerz ő k véleménye szerint az olasz ipari körzetek kialakulásának és ered-
ményességének egyedi, megismételhetetlen történelmi és társadalmi el őfeltételei
voltak. Számos ilyen jellemz őt azonosítottak és leírtak, kés őbb a konkrét példák
elemzésénél visszatérünk ezekre. Ha a modell valóban speciális, többnyire nem
gazdasági jellemz ők eleve meglétét feltételezi kiindulópontként, akkor a rendszer
Dusek Tamás:
A területfejlesztés megújítási iránya, az ipari körzetek.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 89–108. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A területfejlesztés megújítási iránya... 91
más területen való adaptálásának lehet ősége kérdéses lenne. A további kutatások
során azonban Itálián kívül nagy számban találtak sikeres ipari körzeteket Európa
szinte valamennyi országában, Észak-Amerikában és Japánban. Ezen körzetek
nagyon sokfélék társadalmi arculat, történeti előzmények, átlagos vállalati méret-
nagyság, vállalatok közötti szervezettség szintje és számos további jellemz ő tekin-
tetében is (Zeitlin 1994).
A rugalmas termelési rendszerek hatása a vállalati szervezetre
Az ipari körzetek általános jellemz őinek részletesebb bemutatása el őtt rövid kité-
rőt teszünk, ugyanis a technológiai fejl ődés által indukált változásokat is célszer ű
tárgyalnunk a folyamatok mind teljesebb megértése érdekében. A fordista standar-
dizált tömegtermelés és az egyedi darabokat el őállító rugalmas termelési rendszerek
közötti minden lényegi különbség alapvet ően a két szisztéma által felhasznált tech-
nika eltérő voltából fakad. Számítógép nélkül csak álmodozni lehetne a „tömegter-
melést" felváltó hangzatos „egyéni igények" által vezérelt termelésr ől.
A kiterjedt kérdéskör részterületei közül csak a kis és közepes nagyságú vállalko-
zások témájához szorosan kapcsolódó faktorokat emeljük ki (1. táblázat). Az ötve-
nes években kezdődtek meg a számítógéppel integrált termelési rendszerek létreho-
zására irányuló kutatások. Ezek sikerét követ ően a korábbi egyfunkciós termel őesz-
közök egyre nagyobb hányadát cserélték fel programozható, többfunkciós berende-
zésekkel. Ezek a berendezések egyetlen stratégiai csoportba integrálják a termelés,
beszerzés, készletezés, szállítás, min őségellenőrzés, K-FF, tervezés, design, marke-
ting és a szervezés funkcióit. A nagyvállalatok decentralizálták m űködésüket, csök-
kentették a bels ő hierarchia szintjeit. A saját használatra alkatrészeket gyártó válla-
latrészeket profit- illetve cost-centerként választják le a f ő tevékenységr ől, vagy
megválnak tőlük és autonóm, ám gyakran velük stratégiai szövetségben álló kisebb
vállalkozásoktól szerzik be ezen termékeket. Ezzel a korábbi bels ő viszonyok
piacosulnak, több információ képz ődik, ami a gazdasági kalkulációt pontosabbá
teszi. Az eladó és a vev ő is a kapcsolat hosszú távú fenntartásában érdekelt a ter-
vezhetőség, a biztonság, az általában magas m űszaki színvonal, a beszállító váltá-
sával járó tranzakciós költségek és (főleg a minőség terén jelentkez ő) kockázat
miatt (Dilworth 1992; 'Jansen 1992; Kocsis—Szabó 1996; Sabel 1983).
A fent vázolt folyamat — melyet az elektronikus információnak nem csak a nagy-
vállalatok számára könny ű elérhetősége tett lehetővé — új lehetőségeket teremtett a
hatékony termeléshez a kisebb, az új kihívásokra rugalmasan válaszolni képes
vállalkozások számára (Hansen 1992). Ezen tényező mellett a belső munkameg-
osztás hiánya is jelentősen hozzájárul erős innovációs potenciáljukhoz, és ennek
minél szélesebb kibontakoztatásához különösen az ipari körzetekre jellemz ő kedve-
ző légkör körülményei között adódnak lehet őségeik. Ezzel elérkeztünk az el őbb
említett esszencia bemutatásához.
Dusek Tamás:
A területfejlesztés megújítási iránya, az ipari körzetek.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 89–108. p.
92 Dusek Tamás TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
1. TÁBLÁZAT
A fordizmus és a rugalmas termelés jellemz ői
(Characteristics of Fordism and Flexible Production System)
Megnevezés Fordizmus Rugalmas termelés
Termelés — azonos termékek tömeges termelése
— egyedi termékek tömeges
— a mérethatékonyság a sorozat- termelése
nagyságtól függ — a mérethatékonyság az
— magas termelésközi és készter- összvolumentől függ
mék készlet — minimális termelésközi, kicsi
késztermék készlet
Termék — standard modulok és végtermékek — standard modulok, változatos
— hosszú termék életciklus végtermékek
— rövid termék életciklus
Technika — egyfunkciós gépek — sokfunkciós gépek
— futószalag — gyártási cellák
— magas optimális sorozatnagyság — optimális sorozatnagyság
— gyártást követ ő minőségellenőrzés egy termékegységt ől
— gyártás közbeni min őségellen-
őrzés
Piac — stabil kereslet — fragmentált kereslet
— nagy homogén piac — heterogén piaci rések
— standardizált termék és szolgáltatás — változatos termék és szolgál-
tatás
Vállalati — mechanikus — organikus
struktúra — bürokratikus — rugalmas
— sok hierarchia-szint — kevés hierarchia-szint
Vállalati — beszállítók árversenye — beszállítók komplex versenye
kapcsolatok — versenykorlátozó megállapodások — innovációs potenciál növelése
— vertikális integráció, alvállalkozók — hálózatok, közös vállalkozá-
- rövid és hosszú távú kapcsolatok sok a közjavak el őállítására
— hosszú távú kapcsolatok
Munka — specializáció — sokoldalúság
— bürokratikus hierarchia — a személyes el őrehaladás
— egyszerű feladatok rendszere
— egységesített fizetés — összetett munkakörök
— rövid fejlődés — személyre szabott fizetés
— a munkások felel ősségének ala- — hosszú fejlődés
csony foka — a felelősség magas foka
Állam — központosítás — decentralizáció
— merevség — rugalmasság
— szabályozás — dereguláció és újraszabályozás
Tér — a regionális munkaer őpiacok — a helyi munkaerőpiacok
homogenizációja diverzifikációja
— a társadalmi terek használatának — az endogén erőforrások és a
polarizációja lokalitás felértékel ődése,
szinergia hatások
Forrás: Benko 1992; Dilworth 1992; Kocsis—Szabó 1996 alapján saját szerkesztés.
Dusek Tamás:
A területfejlesztés megújítási iránya, az ipari körzetek.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 89–108. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1 -2 A terüle tfejlesztés megújítási iránya... 93
Az ipari körzetek általános jellemz ői
Egyelőre a jellemzők tézisszerű felsorolásával kell megelégednünk, az ipari körze-
tek néhány konkrét megjelenési formájának a bemutatásánál majd részletesebben
kitérünk a fontosabb momentumokra és alátámasztjuk az elmondottakat (2. táblázat).
2. TÁBLÁZAT
Az ipari körzetek jellemz ői
(Characteristics of the Industrial Districts)
Jellemző település- — kicsi és közepes nagyságú városok és környékük
nagyság
— hálózatokba szervez ődés
Vállalkozások
— közös szolgáltatások megszervezése
— verseny és együttm űködés kombinációja
— rugalmas termelési rendszerek
— a vertikálisan egymásra épül ő munkafolyamatok megosztása
— gyors termék és technológiai innováció
— jelentős az alkalmazott K+F tevékenység
— magas vállalkozási aktivitás, könnyű piacra lépési feltételek
— védelem a nagyvállalatok hegemóniájától
— jó munkaadó—alkalmazott kapcsolat
— vállalkozók egymás iránti bizalma
— a körzeten belül rugalmas, könnyen változtat munkakört és munka-
Munkaerő
helyet
— hagyományos szakértelem
— folyamatos tanulás a munka közben
— kiterjedt részmunkaidős foglalkoztatás (diákok, nyugdíjasok, ház-
tartásbeliek)
— magas munkabérek
— szorgalom, munkaszeretet, hivatástudat
— magas színvonalú kommunális infrastruktúra
Infrastruktúra
— jó interregionális infrastruktúra
— döntési önállóság gazdasági kérdésekben
Önkormányzatok
— együttműködés a vállalkozókkal
— vállalkozások segítése telekkijelöléssel, ingatlanbiztosítással
— gyors és szakszer ű ügyintézés
— részvétel a közös szolgáltatások nyújtásában
— magas megtakarítási és befektetési hajlandóság
Kultúra
— erős helyi társadalmi kapcsolatok
— helyi hagyományok, ünnepek, rendezvények
— lokálpatriotizmus, hazaszeretet
— széles középosztály, kicsi társadalmi különbségek
— intenzív egyesületi élet
— az alapoktatás magas színvonalú
Oktatás
— a szakmunkásképzésben az iskolák és a vállalatok együttm űködnek
Forrás: Fua 1993; Hansen 1992; Pyke—Sengenberger 1992; Soriani 1993; Zeitlin 1994 alapján
saját szerkesztés.
Dusek Tamás:
A területfejlesztés megújítási iránya, az ipari körzetek.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 89–108. p.
94 Dusek Tamás TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
A versenytársak, a beszállítók és vásárlók földrajzi közelsége támogatja a
specializációt és hatékonyságot, és mint ingergazdag környezet, állandó innovációra
ösztönöz. A közelség növeli az információk koncentrációját és áramlási sebességét.
A pozitív externáliák sokasága a kiegészít ő termékek és szolgáltatások létrehozóit,
amelyek tendenciaszer űen a felvevő vállalatok közelébe települnek, a belépésre
ösztönzi. A koncentráció ezen kívül az új szükségletek, egyensúlyhiányok korai
napvilágra kerüléséhez és megoldásához is hozzájárul. Ezen területek hazai és nem-
zetközi versenyképessége átlag feletti, csakúgy, mint a munkaer ő minősége és bére
(Camagni 1995; Fua 1993; Hansen 1992). A magasabb munkabér természetesen
nem jelenti a versenyképesség csökkenését, mivel a releváns mutató nem a nyers
munkaerő költség nagysága, hanem a termékegységre jutó bérköltség vagy egyéb
viszonyszám, ami alapján az ipari körzetek megint csak kedvez ő pozícióban vannak.
Az ipari körzetek legfontosabb megkülönböztet ő jegye a szervezeti rendszer fel-
építése és erő s társadalmi beágyazottsága. A gazdasági eredmények nem valami-
lyen olcsó termelési tényező — természeti erőforrás, tőke vagy munka — kihasználá-
sán alapulnak, hanem a kisvállalatok között meglév ő erős kapcsolati hálón. Mindez
egyéni és közösségi szinten is emeli a hatékonyságot. Az ipari körzetek tehát nem
egyszerű en egy behatárolt területen és ágazatban m űködő kisvállalkozások alakta-
lan halmazát jelentik.
A helyi önkormányzatok szerepe sokrét ű lehet az ipari körzet kialakulásának és
mű ködésének szakaszában is. A tapasztalatok szerint számtalan módon segíthetik a
vállalkozókat. Mint szolgáltatások nyújtói létrehozhatnak speciális ipari parkokat,
inkubátorházakat, az alkalmazott K+F gyors gyakorlatba átültetését el ősegítő inno-
vációs centrumokat. Az oktatás terén a vállalati igényekhez igazodó alapképzésben
és továbbképzésben is fontos szervez ő szerepet tölthetnek be. A gazdasági szerep-
lők közötti együttmű ködést aktív eszközökkel is el ősegíthetik, de egyszer űen csak a
bizalom légkörének megteremtésével és ápolásával szintén hathatósan támogathat-
ják a vállalkozásokat. Ezen túlmenő en a vállalkozások egészét pozitívan érint ő
programokat kezdeményezhetnek.
A decentralizált szerkezet két intézményi problémát vet fel, melyek: az egyes
vállalatok kapacitásait meghaladó közös szolgáltatások nyújtása, illetve a szerepl ők
közötti konfliktus feloldása. Ezen közös funkcionális követelményeknek eltér ő
intézményi megoldások felelhetnek meg. A körzetben összpontosuló kisvállalatok
megteremtik a nagyvállalati modell szerint a közös szolgáltatások szélesebb háló-
zatait, a nagyvállalatok pedig leányvállalataik és alvállalkozóik körében a kisválla-
lati körzetekre jellemző együttm ű ködési kapcsolatokat építik ki. Újszer ű, hibrid
szervezeti formák alakulnak ki, azonos funkciókat ellátva. Ezen folyamatoknak
fontos elő feltétele a politikai rendszer decentralizáltsága, a helyi önkormányzatok
pénzügyi és döntési önállósága, valamint az aktív és er ős, területi autonómiával
rendelkező vállalkozói szövetségek létezése (Zeitlin 1994).
Most érkeztünk el az elemzés azon pontjához, amikor az eddig domináló gazda-
sági és technikai tényez ő k már nem elégségesek a magyarázathoz, ezért a gazdasági
aktorokat, mint szubjektumokat vesszük számításba. Ugyanis nem képzelhet ő el
Dusek Tamás:
A területfejlesztés megújítási iránya, az ipari körzetek.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 89–108. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1 2- A területfejlesztés megújítási iránya... 95
sikeres ipari körzet az egymással versenyben álló gazdasági szerepl ők közötti széles
körű bizalom és reciprocitás nélkül. A vállalkozók versenyeznek egymással az
inputok és outputok egyes piacain, de ez nem zárja ki együttm űködésüket a mind-
annyiuk érdekét szolgáló közjószágszer ű vagy gyakran nem a gazdasági jószágok
kategóriájába tartozó outputok közös el ő állításában. A termelés vertikális megosz-
tásakor, amikor az egyik vállalat outputja egyben inputja a másiknak, vagy a termé-
kek komplementer viszonyban állnak egymással, ami az el őző esettel gyakran, de
nem mindig azonos, mindez a versenyszellem csorbulása nélkül történik meg. A
verseny és a kooperáció érdekes kombinációja jön létre, amelyr ől tévedés lenne azt
hinni, hogy ellentétes lenne a gazdaságelmélet állításaival. Hiszen az mindössze azt
mondja: az emberek saját érdekeiket követik, nem azért, mert önz ők, hanem mert
egyikük sem tud semmit a többiek céljairól. Az egyéni célok egybeesése esetén
tanácsos a tevékenységek összehangolása. Az ilyen esetek feltárásához és a közös
célok eléréséhez megvalósuló együttm ű ködéshez szükség van a hagyományos pol-
gári, és általában az emberi értékek meglétéhez, illetve egy olyan közeghez, amely-
ben az érdekek artikulálódni, és a másik ember számára kifejez ődni tudnak. Ez a
politika egyik nyilvánvaló, és a kultúra egyik látens funkciója.
A konkrét helyzetekben a bizalmi kapcsolatrendszer kialakulása nagyon sokféle
előzményen alapulhat, számos tényez ő működhet közösséget összekovácsoló er ő-
ként. Szinte bármilyen közös tapasztalat alapjává válhat egy kultúrának. Lehet ez
családi, etnikai, vallási vonzalom, szakmai identitástudat, büszkeség vagy az egy
nagyvállalatnak beszállító kisvállalatok hasonló múltja (Zeitlin 1994; Zhou 1996).
A bizalom légköre nem a teljes konfliktusmentességet jelenti, hanem a konfliktus-
megoldási mechanizmusok hatékony m űködését.
Ipari körzetek a gyakorlatban
A következőkben a gyakorlatban is megfigyelt néhány ipari körzetet mutatunk be.
Az olasz példa sokszín ű sége miatt nem választottunk ki egy körzetet, hanem általá-
ban beszélünk arról. Majd két fejlett európai körzet tárgyalása után az EU periféri-
kus országainak jellegzetes vonásait és néhány konkrét példáját elemezzük. Els ő-
sorban magával a jelenséggel foglalkoztunk, de a fejletlenebb országoknál, ame-
lyekhez hazánk inkább hasonlítható, a makro-környezet néhány elemét is bemutat-
tuk. Ennyi példát csokorba gy űjtve az ismétléseket nem lehetett mindig elkerülni,
de ennek is megvan az a haszna, hogy a tanulság, mely minden egyes esetben ön-
magában is megtalálható, még látványosabbá válik.
Mi mással is kezdhetnénk a sort, mint az ipari körzetek újkori apostolainak els ő-
számú kedvencével, az észak- és közép-olasz példákkal, melyek id őbeli elsőségük
és térbeli kiterjedtségük okán foglalják el kitüntetett helyüket. A vállalkozói háló-
zatok elképesztő en nagy száma és hatalmas összefügg ő területen egymást átfed ő
volta tényleg egyedülállóvá teszik ezt az európai nagyrégiót, melynek ma már az
egy fő re jutó GDP-je vásárlóer ő -paritáson számolva a dél-német és svájci területek-
kel nagyjából azonos mérték ű , a világon az egyik legmagasabb összeg ű. Ha ezt
Dusek Tamás:
A területfejlesztés megújítási iránya, az ipari körzetek.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 89–108. p.
96 Dusek Tamás TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
összevetjük azzal, hogy az olaszok a kormányváltások s űrűségét tekintve is a világ-
csúcs közelében vannak, talán nem fogjuk a társadalmi kohézió gazdasági folya-
matokra gyakorolt hatását alá, a kormányzat szerepét pedig ugyanebben fölébecsül-
ni. Olaszország esetében mindenesetre egyértelm ű a társadalmi aktivitás els őbbsége
és a központi tervezés hiánya a sikertörténetben.
A Harmadik Itáliának is nevezett Közép- és Északkelet-Olaszország és az olasz
ipari háromszög (Lombardia, Piemont, Liguria, Valle d'Aosta) kisvállalatainak
fejlődése az eltérő induló pozíciók miatt különbözött egymástól. Az ipari három-
szögben a nagyvállalatok és a helyi és területi kormányzatok is érdemleges szerepet
játszottak a folyamatokban, míg Harmadik Itáliában a társadalmi önszervez ődések-
nek szinte kizárólagos szerep jutott.
Harmadik Itália
Elsőként Harmadik Itáliával foglalkozunk részletesebben, s a vizsgálatot a kiin-
dulópontként szolgáló társadalmi környezet jellemzésével kezdjük. A területet kö-
zép és kisvárosok hálózzák be, hiányoznak a domináns centrumok. A falusi lakosság
szoros kapcsolatot tart fenn a városi népességgel. A foglalkoztatottak jelent ős há-
nyada önállóan folytat termel ő vagy szolgáltató tevékenységet. A család gazdasági
szerepe a fogyasztás mellett általában a termelésre is kiterjed. A nagycsaládot és a
szomszédságot összetartás jellemzi, élénk a közösségi élet, szoros a társadalmi
integráció (Fua 1993).
Ilyen háttér mellett a vállalkozóvá válásnak és a kisvállalkozások meger ősödésé-
nek több útja volt. Amikor távoli vállalatok otthon végezhet ő munkát adtak a be-
dolgozóknak, egy idő elteltével a vállalkozóbb szellem űek önállósították magukat
és kikerültek a nagyvállalat véd ő, de egyben korlátozó szárnyai alól. A hazatelepü-
lő, külföldi kapcsolatokkal rendelkez ő emigránsok is alapíthattak megtakarításaik-
ból vállalkozást. A mez őgazdaságban vagy turizmusban felhalmozott t őkét szintén
felhasználták az alapításhoz.
A mezőgazdaságból felszabaduló foglalkoztatottak utánpótlást jelentettek a lassan
növekvő, területileg szétszórt vállalkozásoknak. A munkaer ő ezért többnyire hely-
ben rendelkezésre állt, nem volt szükség gyökértelen küls ő munkaerő beszippantá-
sára a növekedéshez. A falvak így nem néptelenedtek el, mint az a centralizált ipa-
rosítás során oly sokszor el őfordul. A munkaadók és alkalmazottak közötti társa-
dalmi különbség kicsi, gyakoriak a családi, baráti szálak, létezik mobilitás a két
csoport között. A szakmai el őmenetel lehetősége adott. A munkaerkölcs azon a
meggyőződésen alapul, hogy szoros kapcsolat létezik az er ő feszítés és az eredmény,
szorgalom és társadalmi boldogulás között. Az állás elvesztése általában nem okoz
nagy problémát, a család támaszt nyújt ilyen esetekben birtok, ház, alkalmi munka,
besegítés formájában. A konfliktus veszélyét — mint pl. a bérviták, sztrájkok, mun-
kajogi nézeteltérések — mindez csökkenti. A tevékenység átszervezése sem ütközik
erős szervezeti ellenállásba. A széleskör ű családi, baráti, rokoni kapcsolatok lehet ő-
Dusek Tamás:
A területfejlesztés megújítási iránya, az ipari körzetek.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 89–108. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A területfejlesztés megújítási iránya... 97
vé teszik a háztartásbeliek, id ősek, diákok alkalmazását, az informális munkaer ő-
piac hatékonyan működik.
Ilyen jellemzők után nem meglepő, hogy a kisvállalkozások számíthatnak a leg-
nagyobb sikerre. A kis és közepes nagyságú városok a nagyipar számára nem tud-
nak tömeges munkaerőt biztosítani, a kis és középvállalatok számára viszont meg-
felel ő a kínálat. A vállalkozások induláskor munka-intenzív termékeket állítottak
elő, a termel ő berendezések színvonala elmaradt az aktuális csúcstechnikától, és
fokozatosan váltak egyre t őkeintenzívebbé és csúcstechnikát alkalmazóvá. A vál-
lalkozások a szűkebb környezetben meglév ő kézm űipari hagyományokra alapozód-
tak a gyártandó termék megválasztásakor. Így alakultak ki például a textil-, b őr-,
cipő -, bútoripari, csempegyártási ipari körzetek. Nagyobb tömegben ilyen terméke-
ket a lokális piacon nem lehet elhelyezni, ezért a régión kívüli piacra termelnek.
Ehhez nélkülözhetetlen a régiók közötti közlekedési és kereskedelmi infrastruktúra
megléte és fejlesztése. A választott tevékenységekre az is jellemz ő, hogy elkülönülő
fázisokra lehet bontani anélkül, hogy ez a min őség rovására menne. Így nagyon
kicsi vállalkozások is elérték a technikailag gazdaságos termelési nagyságot, míg
más fontos funkciók esetében (p1. pénzügyi irányítás, beszerzés, értékesítés, szak-
képzés) egyedül nem érhetik el a kritikus tömeget. Ezeket a funkciókat speciális
vállalkozások, ügynökségek látják el. A vállalkozások így kölcsönös függési lánccá
szervező dtek, és integrált rendszereket hoztak létre. Ezek a gyakorlatban rendkívül
változatos formában valósulnak meg. Találunk közöttük családi, baráti kapcsolato-
kat, szállítási szerz ő déseket, közös finanszírozást. Léteznek társulások, amelyek
pénzügyi központokat m űködtetnek, hitelszerzést ől kezdve a bérszámfejtésen át a
könyvelésig, adóbevallásig mindent elvégeznek. Termékek értékesítésére konzor-
ciumokat szerveznek, mű szaki tanácsadó testületeket hoznak létre, garanciabizto-
sító társaságokat alapítanak. Önálló kis magánvállalkozások is nyújtanak ilyen
üzleti szolgáltatásokat. Az integráció egy másik formájában a végterméket gyártó
vállalkozás, amely méreteiben nem különbözik a vele kapcsolatban állóktól, vállalja
át a koordinációt. Az ilyen integrált rendszerekre jellemz ő a vertikális szélesedés.
Például Prato ipari körzetei szöv ő ipari monokultúraként indultak, majd profiljuk
szövő ipari gépgyártással b ő vült. Mindezen folyamatok eredményeként az agglome-
rációs előnyökb ől a kisvárosok vállalkozásai is részesülnek. A szolgáltatások ská-
lája bár rendkívül széles, mégsem teljes. Hiányoznak az alapkutatásokkal foglalko-
zó bázisok:, ezt a tevékenységet a nagyvállalatok és az állam más területen lév ő
intézményei végzik. Az alkalmazott kutatások viszont intenzívek, az elért eredmé-
nyeket nagyon rövid id ő alatt átültetik a gyakorlatba (Fua 1993).
Harmadik Itália iparosodásának fontosabb jellemz ői Soriani (1993) és Fua (1993)
alapján:
— a nagycsalád fennmaradása, szolgáltató és t őkeképző funkciója a válságok
hatásainak mérséklésében játszott szerepet,
— szoros kapcsolat az agrárgazdasággal, a paraszti tulajdon fennmaradása,
— nagy szakmai és társadalmi mobilitás,
— kisvállalkozásokra és munkásokra épül ő társadalmi szerkezet,
Dusek Tamás:
A területfejlesztés megújítási iránya, az ipari körzetek.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 89–108. p.
98 Dusek Tamás TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
— vertikálisan szélesed ő termelési rendszerek,
— kisvárosi környezet, a kis- és középvárosi hálózat komplex fejlesztése,
együttműködési megállapodások a városok között a közös szolgáltatások fej-
lesztésére,
— gazdasági szolgáltató intézmények fejlesztése, nemzetközi piacra jutást segít ő
intézmények,
— közösségi azonosságtudat és együttm űködés,
— a munkások folyamatos továbbképzése, „tanulj, miközben' dolgozol" elv al-
kalmazása,
— a tanulók, nyugdíjasok, háztartásbeliek széleskör ű alkalmazása a munkaer ő-pia-
con,
— a K+F hagyományos bázisainak hiánya,
— innovációk gyors alkalmazása.
Röviden összefoglalva a siker a következ ő tényezőknek volt köszönhet ő : spontán
módon a meglév ő adottságokra, belső erő forrásokra épül, ezek minden előnyét
kihasználja. Nem volt drasztikus, kívülről és felülről a szereplőkre kényszerített
változás, amely a társadalmi kötelék fellazulásához vezetett volna. Dolgoztak ki
ugyan regionális fejlesztési terveket, amelyekben nagy ipari pólusok, vezet ő vállal-
kozások szerepeltek, de a gigantomániás ipari üzemek elszánt hívein kívül mások
nemigen sajnálták a meghiúsulásukat. Igy fokozatosan, kis lépésekben, állandó
továbbfejlődésre képes rendszer jött létre. Ráadásul mindez egybeesett a rugalmas
termelési rendszerek elterjedésével és az ebb ől fakadó differenciált fogyasztói igé-
nyek jelentkezésével, ami kedvez ő lehetőségeket biztosított az exportexpanzióhoz.
Lombardia
Az ipari háromszögben lezajlott folyamatokat Lombardia példáján mutatjuk be. A
tartomány területe 23 859 km, népessége 8,9 millió fó. Olaszország leggazdagabb
területe, az EU-ban a NUTS 1 szerint csak 4 városi terület és Hessen el őzi meg.
Fővárosa Miláno, európai jelentőségű centrum, az olasz pénz és részvénypiac köz-
pontja, itt található a legfontosabb biztosítók székhelye is. Élénk a tudományos élet,
az olasz szabadalmi piacon és a K+F tevékenységben is vezet ő szerepet játszik. Az
önkormányzatok, területi és helyi érdekképviseletek, pénzintézetek, vállalatok nem
egymástól elszigetelve m űködnek, hagyományosan sokoldalú közöttük az együtt-
működés.
A hetvenes években Lombardiát is a kis és középvállalkozások számának er őtel-
jes növekedése jellemezte. A kisvállalkozások a Harmadik Itáliához hasonló ter-
melési rendszereket hoztak létre. Érdemesebb el őször a nagyvállalati szektor átala-
kulására összpontosítanunk figyelmünket, mert ezt a jelenséget az el őző példánál
nagyvállalatok híján nem tárgyalhattuk, itt viszont a folyamatok levezénylésében
gazdasági erejük és befolyásuk révén nagy jelent őséggel bírtak. A dinamikus lom-
bard nagyüzemek szervezeti decentralizációt hajtottak végre, újjászervezték regio-
Dusek Tamás:
A területfejlesztés megújítási iránya, az ipari körzetek.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 89–108. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A területfejlesztés megújítási iránya... 99
nális kapcsolataikat, stratégiai szövetségek hálózatát hozták létre. Munkaer ő-
megtakarítással járó, tő keintenzív folyamatokat fejlesztettek ki, a bels ő tercier
funkcióik meger ő södtek, növelték a K+F kapacitásaikat. Ezzel párhuzamosan a
termelő szolgáltatásokat önállóan nyújtó vállalkozások száma is megszaporodott és
erősen összefonódott az iparral, tovább er ősítve a rendszer innovációs kapacitásait
(Mussati 1993; Soriani 1993).
Lombardia Régió Gyű lése az olasz tartományok között úttör ő módon a hetvenes
évektő l kezdve átfogó iparfejlesztési programmal rendelkezik. Kezdetben a terület-
fejlesztés és a telepítési feltételek álltak a középpontban. Az els ő ipartelepítési hatá-
rozatot 1973-ban fogadták el, a cél a centrumtérségek népességnövekedésének
mérséklése, a déli síkvidéken és a hegyvidéken új ipari tevékenységek elterjesztése.
A vonalas infrastruktúra kiépítése mellett tőkejuttatással segítették az ipartelepítést,
hat év alatt összesen 33 esetben. A támogatások másik formája a kis- és középüze-
mek számára nyújtott hitelgarancia és az indulástól számított néhány éves adóked-
vezmény volt. A hetvenes évek végét ő l az elhagyott ipartelepek újrahasznosítása, a
vállalatközi kooperációs szervezetek létrehozásának el ősegítése, konzorciumok
létrehozása a termel ő i szolgáltatások végzésére, az innovációs tevékenység támo-
gatása is a feladatok közé került. Az 1979-ben induló ipari fejlesztési program
meghatározta a felszámolandó iparterületeket, az egymással szomszédos iparterü-
leteknek támogatást nyújtott a meglév ő infrastruktúra hatékonyabb hasznosításához.
Az 1981-ben kib ő vített program már kifejezetten csak az innovatív tevékenységek
támogatását t űzte ki célul. A törvény eszközöket biztosított az ipari és kézm űipari
tevékenység telephelyeinek kialakításához és felszereléséhez, a válságágazatok
átalakításához, technikai és technológiai szolgáltatások megszervezéséhez. A pro-
jektek finanszírozásában a régió részesedése folyamatosan csökkent, a magánszek-
toré növekedett. Pénzügyileg ösztönözték a termel ői szolgáltatások terjedését. 129
új szolgáltató vállalat alakult, fő ként a nemzetközi marketing, kutatás-fejlesztés,
termékminő sítés területén. Közöttük különleges helyet foglalnak el a kis- és közép-
vállalatok által közösen létrehozott konzorciumok, amelyek m űködését tagjaik
finanszírozzák, ezért a tagvállalatok köt ődése erő s, a feladatukat rendkívül eredmé-
nyesen végzik. Két fő fajtájuk létezik, az egyiknek állandó külföldi képviseletként
piaci értékesítés végzése, a másiknak a több vállalat érdekében álló technológiai
fejlesztés a feladata.
1987-ben lépett hatályba a kis- és középvállalkozások technológiai innovációjá-
nak fejlesztési programjáról szóló törvény, melynek két prioritása az alkalmazott
kutatások támogatása a kutatóközpontokkal kötött szerz ődések alapján, valamint az
egyedi innovációs projektek támogatása középlejáratú hitelek nyújtásával. Pályázni
csak vállalatközi programokkal lehet, meghatározott tárgykörökben. A döntési
mechanizmus gyors, pozitív elbírálás esetén a benyújtástól számított három hóna-
pon belül hozzá lehet jutni a támogatáshoz. A regionális kormány és a Lombard
Gyáriparosok Szövetsége Kisvállalkozási Technológiafejlesztési Központot alapí-
tott, melyhez két év elteltével hozzárendelték a pályázatok technikai lebonyolítását.
A központ ezen kívül az innovációs politika végrehajtásában meghatározó szerepet
Dusek Tamás:
A területfejlesztés megújítási iránya, az ipari körzetek.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 89–108. p.
100 Dusek Tamás TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
játszik. Szolgáltatásokat végez a vállalkozások részére (technológiai információk ,
nyújtása, konzultáció, kísérleti projektek menedzselése, m űszaki eredmények ter-
jesztése stb.), valamint berendezéseket bocsát az induláshoz nyújtott segítségként
kezdő vállalkozók részére.
A lombardiai iparszabályozás gyenge pontjának az ösztönz ők túlzott szétforgá-
csoltságát és a laza koordinációt tartják. Ennek ellenére az elemz ők pozitívnak
tartják az intézkedések hatását, bár ezek összetettsége lehetetlenné teszi a pontos
mérhetőséget (Mussati 1993).
Nyugat -Jutland
A történelmileg periférikus térségnek számító, Dániában található Nyugat-
Jutlandon is számos ipari körzetbe szervez ődött kis és közepes nagyságú, els ősor-
ban a bútor- és textiliparba tartozó vállalkozás található. A helyi gazdaságot er ős
exportorientáció, rugalmas munkaer őpiac, magas bérek, a számítógéppel integrált
termelés és a just-in-time rendszerek széles kör ű elterjedtsége jellemzik. A gyors
iparosodás ellenére a vidék meg őrizte falusi és kisvárosias jellegét.
A hagyományos földm űves, halász, kézműves mesterségeket űző helybelieket a
skandináv jóléti állam értékeit ől eltérően markáns individualista ethosz és függet-
lenség jellemzi. Az egyéni tulajdon gyarapítása, az emberek azon törekvése, hogy
ne váljanak terhessé családjuk és a közösség számára, a hatalommal szembeni
egészséges bizalmatlanság azok az individuális és egyben társadalmi erények,
amelyek egyengetik az emberek közötti érintkezést, a fentről végzett ellen őrzést és
szabályozást pedig kevésbé szükségessé és egyben nehezebbé teszik. A gazdaság
hálózata lényegében spontán módon a létez ő társadalmi hálózaton alapul. Rotary
klubok, kártyatársaságok, futballklubok és más egyesületek generálják és termelik
újra nap, mint nap a kölcsönös bizalom és reciprocitás gazdasági er őket katalizáló
légkörét. A földművesek között régi hagyományai vannak az önkéntes szövetkezés-
nek az inputok gazdaságos, közös beszerzése, és a termékek nemzetközi piacokon
való elhelyezése érdekében.
A függetlenség és a szövetkezés els ő ránézésre paradoxnak t űnő összekapcsolása
volt a nyugat-jutlandi iparosodás alapja. A kisvállalatok a tevékenységek kapcsolati
hálózatba történ ő beágyazására törekedtek, s ennek eredménye a rugalmasság lett,
melynek elérésében az egymás közötti jó viszony és a pozitív mili ő bizonyult a
legfontosabbnak. A vállalkozók ráébredtek arra, hogy képesek meg őrizni független-
ségük lényegi elemeit a másokkal való együttm űködés esetén is. Intenzív kölcsön-
hatás alakult ki a helyi cégek között. Bármely üzem alkalmazottja alapíthat új vál-
lalkozást innovatív ötlete kiaknázására, az anyacéggel nem azonos termék gyártása
esetén, a vele való kooperáció lehet őségével. A kirajzást inkubátorházak segítik, a
technikai információs centrumok és az ipar szükségletei által' orientált szakmunkás-
képzés megszervezése pedig az összes vállalkozó érdekét szolgálja (Hansen 1992;
Kristensen 1992).
Dusek Tamás:
A területfejlesztés megújítási iránya, az ipari körzetek.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 89–108. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A területfejlesztés megújítási iránya... 101
Grenoble
Grenoble-ban és környékén Európa és egyben a világ egyik vezet ő high-tech ipari
koncentrátuma található, a kaliforniai Szilícium-völgyhöz hasonlóan a kutatás-
fejlesztéssel foglalkozó szakemberek rendkívül nagy számával, a társadalom fels ő
rétegének szélességével. A város népessge 1860 és 1960 között megötszöröz ődött.
A gyors növekedés kezelésére városrekónstrukciós tervet dolgoztak ki, amelyben a
régió gazdaságfejlesztését a helyi kutatásra és a fels őfokú oktatásra alapozták. A
városrendezési terv keretében ipari zónát jelöltek ki, melyben csak az innovatív
vállalkozásoknak adtak lehetőséget a letelepedésre. A zónában inkubátorház és
különleges kiegészít ő szolgáltatások segítik a megtelepül őket. A területen jellemz ő-
en kisméretű, teljesen új cégek jelentek meg, de a világ vezet ő félvezető gyártói
közül is többen alapítottak kutatóintézetet itt. A város állandó lakóinak száma
1989-ben 154 ezer fő volt, ugyanekkor 11 ezer kutató dolgozott az egyetemi, állami
és vállalati kutatóintézetekben.
A rendkívül sikeres endogén innovációk különösen az ipari high-tech több terü-
letén (mint mikroelektronika, ipari elektronika, robottechnika, orvosi m űszerek,
optoelektronika) és a szoftverfejlesztésben valósulnak meg. A hálózatokba szerve-
ződött cégeket itt is egyszerre jellemzi az er őteljes verseny és az együttm űködés. A
high-tech piac min őségi követelményekre fektetett jelent ős hangsúlyának köszön-
hetően a vállalkozási szerz ődésekben a költségminimalizálás csekély szerepet ját-
szik a partner kompetenciájához, megbízhatóságához és referenciáihoz képest. A
vállalkozások közötti szövetségek, együttm űködések kialakulását és meger ősödését
a meglévő sűrű helyi kapcsolati háló el ősegítette, mindazonáltal pénzügyi és sta-
tisztikai terminusokkal nem írható le a technikai információk gyakori cseréjének
mágneses hatása a versenyképesség növelésére. Mindenesetre a technikai kereszt-
megtermékenyítés magas szintje, az ipari szinergia legfejlettebb formája jöhetett
létre a különböző kutatóintézetek és a termelés közötti szoros kapcsolatoknak kö-
szönhetően (Benko 1992; Hansen 1992).
Nyugat-Jutland és Grenoble példája egymás mellett azért is érdekes, mert teljesen
eltérő ágazatokkal (hagyományos feldolgozóipar, illetve csúcstechnikát el őállító
ipar) találkoztunk. Viszont, ami mindkett őben közös: a mélyen gyökerez ő hagyo-
mányok megléte.
.Az Európai Unió periférikus térségei
A továbbiakban az Európai Unió fejletlenebb tagállamait illetve régióit vizsgáljuk
meg, abból a szempontból, hogy milyenek a helyi iparfejl ődés általános jellemz ői,
megfigyelhetünk-e, és milyen fejl ődési stádiumban ipari körzetképz ődést. Ezen
országok elméleti fejl ődési potenciálja a hatalmas piachoz tartozás és az utolérési
effektus miatt évi 7-10%-os. Ehhez járulnak pótlólagos er őforrásként az Uniótól
kapott, a GDP 4-5%-át kitev ő transzferek (Figyelő 1997.06.26.). Ennek ellenére a
mediterrán országok eredményei szerények, bár a növekedés mutatói a nyolcvanas-
Dusek Tamás:
A területfejlesztés megújítási iránya, az ipari körzetek.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 89–108. p.
102 Dusek Tamás TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
kilencvenes években Spanyolországban és Portugáliában általában kissé az EU
átlag felettiek voltak.
Azokra a körzetekre összpontosítjuk majd a figyelmünket, ahol tartós, szerves,
helyi szerepl őket aktivizáló lokális ipari fejl ődés indult el. Ennek két alaptípusa
létezik. Az egyikben a Harmadik Itáliánál megismert fejl ődéshez hasonló, helyi
komparatív el ő nyök, mint szakmai kultúra, speciális, tájra jellemz ő termék stb.
kihasználásán alapszik, kezdetben inkább csak a hazai, majd kés őbb a nemzetközi
piacra termelve. Ehhez a küls ő piacra jutás adminisztratív és fizikai akadályainak az
elhárítása szükséges. Kisebb mértékben a turizmus által generált vásárlóer ő is kiin-
dulópontként szolgálhat. A másik alaptípusban a potenciális helyi társadalmi és
gazdasági erő források aktivizálásához, a vállalkozások pezsgéséhez küls ő, a helyi
piac méreteihez képest jelent ős nagyságú befektetés adta a kezd ő lökést
(Camagni 1995). A multinacionális vállalatok vagy az állam által alapított, hagyo-
mányokkal nem rendelkez ő , inputjaik és outputjaik javarészét a lokális piacon kí-
vülről beszerző, illetve értékesít ő , a helyi tulajdonú gyáraktól és kisüzemekt ől több-
nyire teljesen elkülönül ő termelési egységek révén történ ő iparosításnak jóval több
példáját találjuk a régióban. Ennek egyik legjellemz őbb példája egész Írország, ahol
gyakorlatilag két gazdaság m űködik egymás mellett mindenféle érdemi kapcsolat
nélkül (Világgazdaság 1997.05.22.). További árnyoldala a kizárólag nagyberuházá-
sokra alapozott növekedésnek, hogy a vonalas infrastruktúra fejletlensége esetén
polarizációhoz és óriási egyensúlyzavarokhoz vezet a lokális munkaer ő-, lakás- és
egyéb piacokon, a társadalmi következmények pedig még súlyosabbak lehetnek. A
regionális iparpolitikának ezért ügyelnie kell az intézkedések megfelel ő sorrendben
való meghozatalára.
Írország
Írország egyetlen ipari körzete Limerick—Shannon környékén, az ország közép-
nyugati régiójában található. Az ország más részein a bels ő, önfenntartó és innova-
tív fejlődésnek több elő feltétele hiányozhatott. Így nem jöhetett létre ilyen típusú
fejlő dés ott, ahol hiányzik a vállalkozói szellem, nincsenek kiépülve a kapcsolatok a
vállalkozók és a helyi intézmények, valamint a multinacionális vállalatok f őleg
összeszerelést végz ő üzemei és a helyi gazdaság között, illetve ahol hiányos a köz-
lekedési infrastruktúra.
A Shannon—Limerick-i fejl ődés kezdetben a Shannon nemzetközi repül őtér és a kö-
zelében 1960-ban létrehozott szabad vállalkozási övezet hatására megjelent régión
kívüli cégeknek volt köszönhet ő. Ezenkívül Írország els ő műszaki egyeteme, az
1970-ben alapított Limericki Egyetem, majd a kés őbb mellette alapított Plassey
technológiai park is fontos telepítési tényez ő nek bizonyult. A helyi fejlesztés katali-
zátorának szerepét az 1968-ban alapított SFADCO (Shannon Szabad Repül őtér
Fejlesztési Társaság) játszotta. Ez az ügynökség az egész régió fejlesztési politiká-
jáért felel ő s, s ez Írországban egyedülálló példája a decentralizált, régió-alapú fej-
lesztési politikának. A SFADCO a helyi vállalkozások m űködési feltételeit a lokális
infrastruktúra fejlesztésével, az ipari projektek integrálásával, a helyi beszállítók
Dusek Tamás:
A területfejlesztés megújítási iránya, az ipari körzetek.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 89–108. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A területfejlesztés megújítási iránya... 103
hálózatának, valamint az egyetem és a vállalatok közötti kapcsolatok kialakításával,
a csúcstechnológia és a tudás-alapú termelés iránti elkötelezettségével javította.
Az összetett funkciójú SFADCO mellett további, speciális feladatokat ellátó helyi
ügynökségek is alakultak. Ezek információképz ő és továbbító funkcióikkal a helyi
cégek bizonytalanságait, m űködési kockázatait csökkentették. Ezen ügynökségek a
következők:
— Innovációs Centrum — küls ő információk továbbítása,
— Plassey Menedzsment és Technológiai Centrum — küls ő információk továbbí-
tása,
— Kisvállalatok Marketing Centruma — a legjobb fejl ődési és marketing-stratégiák
kiválasztása,
Ipar Támogatási Alapítvány — küls ő információk továbbítása,
— Innovációs Bizottság — üzleti ötletek és innovációs lehet őségek keresése,
— Egyetemi Klub — a verseny ellen őrzése és a helyi szerepl ők közötti koordináció,
— Vállalkozási és Csúcstechnológiai Program — üzleti ötletek és innovációs le-
hetőségek keresése.
Az ügynökségek egymással összehangolva végzik munkájukat, melynek során
jelentős szinergia lép fel, amit az is megkönnyít, hogy a munkatársak mind szemé-
lyesen ismerik egymást. Rendkívül s űrűn tartanak kiállításokat, árubemutatókat,
konferenciákat és egyéb rendezvényeket. Ezen kívül a SFADCO-val közösen bizto-
sítják a hazai kormánnyal és az EU-val való kapcsolatot is a helyi vállalkozók szá-
mára.
Limerick—Shannon talán a legjobb példa az EU elmaradott régióiban a központi
politika által támogatott, és a helyi szinten okosan végrehajtott sikeres iparosítás-
nak. További ír régiók hasonló fejlesztéséhez be kell vonni a stratégia készítésébe
és végrehajtásába a multinacionális vállalatokat (Camagni 1995; Share 1992).
Spanyolország
A helyi ipari vállalkozások jelent ősége Spanyolországban Írországhoz és az olasz
Mezzogiornohoz hasonlóan csekély, a teljes ipari munkaer ő mindössze 10%-át fog-
lalkoztatják ilyen cégek (Camagni 1995). Mindazonáltal a lokális endogén fejl ődés
példái sem ritkák, gyakorlatilag az ország mindegyik tartományában megtalálhatók,
és az új ipari régiók, mint Galícia, Andalúzia és Valencia napjainkban tapasztalható
gazdasági fellendülésében fontos szerepet játszanak. Legtöbbjük egy könny űipari
szektor hagyományos specializációjára épül. A nyolcvanas években bekövetkezett
politikai decentralizáció jótékony hatást gyakorolt a körzetek fejl ődésére.
A közelségb ől adódó tranzakciós költségek csökkenésén és a munkamegosztás
előnyein kívül a következő sikertényezőket azonosították (Camagni 1995):
— a helyi közösség magas megtakarítási és befektetési hajlandósága,
— régi üzleti hagyományok, főleg a kereskedelemben, mez őgazdaságban, kéz-
műiparban,
— a legmodernebb külföldi technológiák és az elavult, gyakran használtan vásá-
rolt, spanyol gyártmányú berendezések sikeres együttes m űködtetése,
Dusek Tamás:
A területfejlesztés megújítási iránya, az ipari körzetek.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 89–108. p.
104 Dusek Tamás TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
— a technológia és a termék innovációk gyors bevezetési eljárása,
— a körzetek közelsége a kommunikációs centrumokhoz,
— a kemény és szorgalmas munka értékként számon tartása,
— bizalom az üzlettársban,
— a vállalkozási hajlandóság elismerése társadalmi értékként,
— a helyi közösség személyes kapcsolatainak hihetetlen s űrűsége.
Ezek a jellemző k a hetvenes évekbeli olasz példára hasonlítanak, de itt ritkábban
találkozunk megjelenésükkel.
Görögország
Görögországban az általános gazdasági klíma nem segíti el ő az ipari körzetek
megjelenését. A közösségi szektor katasztrofálisan gyenge hatékonysággal m űkö-
dik, az állam nagyon sok területre igyekszik kiterjeszteni befolyását. 1983-ban a
pénzügyminiszter úgy fogalmazta meg programját, hogy „semmilyen beruházást ne
lehessen állami ellen őrzés nélkül" végrehajtani (Világgazdaság 1997.04.12.). Ez a
felfogás fényévnyi távolságban van az individuális alapokon nyugvó — mellesleg
ókori görög eredetű — európai civilizáció értékeit ől. A társadalmi közeget jellemzi,
hogy a kisvállalkozások jelent ő s részét patriarchális cégvezetési módszerrel irá-
nyítják, amely a változásokra rugalmatlanul reagál és hiányzik bel őle az innovációs
készség. A befektetési stratégiájukat gyakran inkább szubjektív érzésekre, mint
gazdasági kalkulációra alapozzák. A mez ő gazdasági termelés hatékonysága cse-
kély, az oktatás és szakképzés általános színvonala alacsony. Az EU magjától men-
talitásban, gazdasági fejlettségben, általános m űveltségben legtávolabb es ő mediterrán
ország mindazonáltal jó példa annak illusztrálására, hogy milyen veszélyeket rejt
magában, ha kizárólag az aggregált adatokat vesszük figyelembe, hiszen helyi szinten
itt is találunk az országra jellemz ő tespedtségtől eltérő üde színfoltokat, bár ezek
messze vannak a dán vagy francia kiemelked ően sikeres régióktól.
A trákiai Xanthiban érdekes integráció jött létre a mez őgazdaság és az élelmi-
szeripar között, különösen a dohánytermesztés és gyártás kapcsolatai szorosak
egymással. Ráadásul a regionális politika ösztönz ő it széles körben kihasználták az
általános infrastruktúra kiépítésére és fejlesztésére. Gyümölcsöző kapcsolat jött
létre a Mű szaki Egyetem és az iparvállalatok között.
A közép-macedóniai Chaldiki a magyar turisták által is jól ismert kedvelt idegen-
forgalmi célpont. A vidék természeti szépségéb ől és Szaloniéi közelségéb ől ková-
csolt tőkét. Integrált mez ő gazdasági—élelmiszeripari hálózat van kialakulóban, kü-
lönösen a szőlő és bortermesztés bázisán.
A nyugat-makedóniában található Kasztória a sz ő rme és prémiparra összpontosít.
A családi alapítású kis- és középvállalatok importált alapanyagot dolgoznak fel. A
körzetben a vállalkozó-szellem és szaktudás mély tradíciói élnek.
A Görögország nyugati kapujaként is emlegetett Patra jó fekvését, a kiköt őt és
Athén közelségét kihasználva a termel ő szolgáltatásokra specializálódott. Sokáig
vegetáló, de nagy hagyományokkal rendelkez ő iparát egy tudományos park alapítá-
sa, valamint a vállalatok és az egyetem közötti kapcsolatok aktivizálták.
Dusek Tamás:
A területfejlesztés megújítási iránya, az ipari körzetek.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 89–108. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A területfejlesztés megújítási iránya... 105
Rodosz, az ókori világ Hongkongja, ha soha nem is nyeri vissza régi gazdagságát,
a kereskedelemb ől, kerámiából, művészi kézműves termékeib ől jelentős hasznot
húz. A helyi idegenforgalmi vállalkozások és a kisipar között szoros integráció jött
létre (Camagni 1995).
Dél Olaszország
-
Körképünket Olaszországgal kezdtük, s vele is zárjuk. A Mezziogorno és az észa-
ki területek közötti különbségeket elemezve az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy
mi akadályozta meg a déli területeket a Harmadik Itália típusú fejl ődési pálya bejá-
rásától. A kérdéskör óriási irodalma alapján a multikauzális magyarázatok valami-
lyen kombinációja tűnik a legelfogadhatóbbnak. A centrumoktól való nagyobb
távolság, a kapitalizmus el őtti nem racionális magatartás továbbélése, a maffia és a
politika összefonódása, a földbirtokos—felesbérl ő közötti függőségi viszony tovább-
élése, a bürokrácia kliensrendszere, az írástudatlanság nagy aránya — és még sokáig
lehetne sorolni a társadalmi elmaradottság bizonyítékait —, mind hozzájárultak a
központi fejlesztési politikák látványos kudarcaihoz. A nagy állami holdingok és az
északi olasz magán oligopóliumok a kijelölt növekedési centrumokban végrehajtott
nagyberuházásaikkal sokkolták a helyi gazdaságot, hozzájárultak tradicionális helyi
ágazatok elsorvadásához, munkaer ő-piaci anomáliákhoz vezettek, és ha egyáltalán
meg is kezdték termelésüket, azt csak óriási veszteségek árán, központi támogatás-
sal tudták folytatni (Botta—Capriati 1993; Crivellini—Pettenati 1993; Valentiny
1992). Az augustai olajfinomító, a calabriai acélm ű és kikötő, a cagliari bioprotein
gyár a központi kormányzat elhibázott regionális gazdaságfejlesztési politikájának
örök mementójaként hívja fel a figyelmet a gazdasági folyamatokba való beavatko-
zások során követend ő önmérsékletre.
A sikeres déli lokális iparfejl ődési minták és a harmadik itáliai ipari körzetek kö-
zött sok hasonlóságot fedezhetünk fel. Az eltérések főként az időbeli megkésettség-
ből és a különböz ő helyi szokásokból erednek. Délen szerepet játszottak az északon
tapasztalatokat és t őkét szerzett hazatér ők csoportjai. A vállalkozók el őszeretettel
fektettek be fejl ődő országokban a nyersanyagbeszerzés biztosítása érdekében. A
vállalkozásokat kezdetben a vertikális integráció és a munkamegosztás csekély
mértéke jellemezte. Az utóbbi néhány évben kezd ődött meg a vertikális dezintegrá-
ció, a marketing, design és a termelési funkciók szétválasztása, számos kicsi ter-
melési egységre bontása és alvállalkozói rendszerekbe és holdingokba szervezése.
Az eltéréseket folytatva, a déli ipari körzetekben a vállalkozók egymással való
kapcsolata nem olyan szoros, ami határt szab a helyi szinergia megjelenésének. A
disztribúciós hálózat kiépítésére és a marketingre kevesebb figyelmet fordítanak.
Az üzleti szolgáltatások is korlátozottabban elérhet ők, mint északon.
Dusek Tamás:
A területfejlesztés megújítási iránya, az ipari körzetek.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 89–108. p.
106 Dusek Tamás TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
Tanulságok a regionális politika számára
Mivel a következtetések nagy része közvetlenül kiolvasható az elhangzottakból,
rövidek leszünk. Ami a néhány leírt példából kit űnik, és a továbbiak is ezt erősíte-
nék meg, a regionális politika eszközei önmagukban sohasem elégségesek a helyi
gazdaságfejl ődés sikeressé tételéhez. A társadalom fogadókészsége, aktivitása nél-
kül semmilyen régiót nem lehet felemelkedésre kényszeríteni. A politikának mégis
fontos a szerepe, legalább két okból. Helytelen, voluntarista ihletés ű használata
gúzsba kötheti vagy pazarolhatja a társadalom er őforrásait, helyes alkalmazása
pedig katalizátorként jelenhet meg a gazdaság egészséges m űködése érdekében.
Az ipari beruházások allokációjába való beleszólás közvetlen állami ipartelepítés-
sel, vagy az adókedvezmények és más direkt ösztönz ők révén történő torzítások
nem érik el a kívánt eredményt. Egy terület gazdasági fejlettségét sem az iparban
alkalmazott technika színvonala, sem a bruttó termelési érték nem határozza meg.
Az ágazatok közötti preferenciákra és diszpreferenciákra, húzóágazatok kijelölésére
sincs szükség. Az egész gazdaság versenyképessége sohasem az ágazati szerkezet-
től függ, hanem a gazdaság egészét átható m űködési jellemzőktől, a piaci versenyt
korlátozó szabályok számától és jellegét ől, a hagyományokat, helyi ismereteket,
szaktudást és komparatív el ő nyöket kihasználó vállalkozásoktól. Abszolút értelem-
ben nincsen modern vagy elavult iparág, technikai szempontból elavult berendezés
is lehet gazdaságilag hatékony. A hagyományos iparágak hihetetlen mértékben
képesek dinamizálni a helyi gazdaságokat, ráadásul teljesen a helyi társadalomból
gyökerezhetnek.
A másik végletes ideológia, a laissez-faire sem tartható, de ez logikai okok miatt
sem fordulhat el ő , úgyhogy nem érdemes vele foglalkozni. Az ipari körzetek kiala-
kításához és fenntartásához a regionális politika els ősorban a széles értelemben vett
közjószágok, a különböz ő szereplők közötti kapcsolatok létrehozatalának, illetve
megteremtésének el ősegítésével, az intézményi infrastruktúra kialakításával járulhat
hozzá. Az intézményesített szolgáltatások lehetnek marketing jelleg űek, az értéke-
sítés segítéséhez kapcsolhatók, a termeléssel, inputszerzéssel összefügg őek. Meg-
szervezésükben a helyi önkormányzatoknak célszer ű részt venniük, nélkülük csak
lassabban és nehezebben jöhetnének létre. Szükség van a helyi szinteket koordináló
regionális szintre is a párhuzamos programok kisz űréséhez, az egymást kiegészít ő
fejlesztések egyeztetéséhez, a gazdaságos méretnagyság eléréséhez (Zeitlin 1994).
Ez a már meglév ő intézmények regionális szemlélet ű átalakítását követeli meg.
Szükséges az infrastruktúra-fejlesztések ütemezése, hogy jobban tervezhet ők legye-
nek a vállalkozói döntések. Az interregionális és nemzetközi kapcsolatokat, infor-
máció- és tapasztalatcserét is intézményesíteni kell.
Remélhető leg hazánkból is több sikeres helyi gazdaságfejl ődési példa kerül majd
bele a nemzetközi szakirodalomba. Ehhez sikeres helyi gazdaságfejl ődésre és annak
feltárására, bemutatására van szükség. A kialakulóban lév ő sikersztorik tovább
erő södhetnek, és újak csatlakozhatnak melléjük. A már meglév ő, Közép-Dunántúlra
vonatkozó empirikus kutatási anyagokon túl (Dőry 1998) célszerű lenne további, a
Dusek Tamás:
A területfejlesztés megújítási iránya, az ipari körzetek.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 89–108. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A területfejlesztés megújítási iránya... 107
hálózatok meglétére vonatkozó vizsgálatokat végezni, és a kialakulásukat gátló
adminisztratív akadályokat megszüntetni, a sikeres mintákat pedig a közösségek
számára követhet ő példákként felmutatni.
Ezen túlmenő en a regionális politika szempontjából még kétféle kutatási prog-
ramnak kitüntetett a szerepe. Az egyik a közösségi szféra hatékonyságának növelé-
sére irányul. Ide tartoznak a különböz ő szintű önkormányzatok (helyi, megyei,
regionális, továbbá önkéntes önkormányzati szövetségek) vállalkozásokat legin-
kább segítő politikájának vizsgálata, valamint a nonprofit intézmények (kamarák,
egyesületek) ebben játszott szerepének felmérése. Ebben a témában számos, de
többnyire egymástól elszigetelt tanulmány született, ezek szintetizálása, összeha-
sonlítása is fontos.
A másik lényeges, a témához kapcsolódó egyszerre elméleti és gyakorlati jelent ő-
ségű kérdéskör, hogy miként lehet a multinacionális vállalatok zöldmez ős termelő-
egységeinek magyar beszállítói körét növelni, s ezzel újabb piacokat megnyitni a
kis és közepes nagyságú cégek el őtt. A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány
(MVA) beszállítói célprogramja ennek a gyakorlati, sürget ő törekvésnek a jegyében
született (Dőry 1998). Elméleti megfontolások alapján még azt lehet mindehhez
hozzáfűzni, hogy a közjószágok létrehozatala jó feltételeket teremt a beszállítói kör
növekedéséhez, de a végs ő eredmény mindig a vállalkozókon múlik. A beszállítói
„vizsgán" való megfelelés a tovagy űrűző hatások és az ismeretek formájában fel-
halmozott tő ke növekedésén keresztül fejti ki legfontosabb, f őleg hosszú távon
érvényesülő hatását. Célirányos segítséget, szakmai támogatást azon vállalatoknak
ajánlatos adni, amelyeknél a pénzügyi és fizikai feltételek adottak a beszállításhoz,
de sem a kellő tapasztalatuk nincs meg a termelési folyamat ezzel járó átszervezé-
séhez, sem a szabványokról és egyéb követelményekr ől nincs információjuk. Min-
dazonáltal reálisan nézve a jelenséget, csak 10-15 éves id őtávlatban várható ko-
molyabb eredmény e téren. Nem lehet elvárni, hogy a csúcstechnológiával, mini-
mális készletekkel, nulla hibaszázalékkal stb. m űködő külföldi zöldmezős beruhá-
zások egy csapásra beszállítók sokaságát fogják alkalmasnak találni a rendkívül
szigorú követelmények teljesítésére. Éppen ezért nem egy adott pillanat hazai be-
szállítási aránya, hanem ennek a növekedési trendje az igazi sikermérce.
Irodalom
Benko G. (1992) Technológiai parkok és technopoliszok földrajza. Budapest, MTA RKK.
Benko G. (1997) A regionális fejl ődés útjai: globálistól a lokálisig. — Tér és társadalom. 2.1-15. o.
Botta, F.—Capriati, M. (1993) A fejlesztési modellek másolásától az öner ős megoldásokig: Puglia régió
példája. Régiók és városok az olasz modernizációban. — Horváth Gy. (szerk.), Pécs, MTA RKK. 119—
132. o.
Camagni, R.P. (1995) The Concept Of Innovative Milieu And Its Relevance For Public Policies In
European Lagging Regions. — Papers In Regional Science. 4.317-340. o.
Conti, S. (1993) Mítosz és valóság: a kisvállalatok szerepe az olasz területi fejl ődésben. Régiók és váro-
sok az olasz modernizációban. — Horváth Gy. (szerk.), Pécs, MTA RKK. 271-292. o.
Crivellini, M.—Pettenati, P. (1993) Helyi fejl ődési modellek Olaszországban. Régiók és városok az olasz
modernizációban. — Horváth Gy. (szerk.), Pécs, MTA RKK. 173-200. o.
Dilworth, J.B. (1992) Operations Manegement. New York, Mc Graw—Hill, Inc.
Dusek Tamás:
A területfejlesztés megújítási iránya, az ipari körzetek.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 89–108. p.
108 Dusek Tamás TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
Dőry T. (1998) Beszállítói kapcsolatok és az ipari együttm űködés lehetséges klaszterei a Közép-
Dunántúlon. — Tér és Társadalom. 3. 77-92. o.
Fua, A. (1993) Iparosítás Északkelet- és Közép-Olaszországban. Régiók és városok az olasz modernizá-
cióban. — Horváth Gy. (szerk.), Pécs, MTA RKK. 71-94. o.
Görögország, a feneketlen kút. — Világgazdaság. 1997. 04. 22. 9. o.
Hansen, N (1992) Competition, Trust, And Reciprocity In The Development Of Innovative Regional
Milieux. — Papers In Regional Science. 2. 95-106. o.
Horváth Gy. (1993) Az olasz regionális fejl ődés. Régiók és városok az olasz modernizációban. — Horváth
Gy. (szerk.), Pécs, MTA RKK.
Ír gazdaság, választások után. — Figyelő. 1997. 06. 26. 41. o.
Kocsis E.—Szabó K. (1996) Technológiai korszakhatáron. Budapest, OMFB.
Kristensen, P.H. (1992) Industrial districts in West jutland. Denmark in: Industrial districts and local
economic regeneration. — Pyke, F.—Sengenberger, F. (ed.), Geneva, ILO. 122-174. o.
Mussati, G. (1993) A Lombard régió fejl ődése. Régiók és városok az olasz modernizációban. — Horváth
Gy. (szerk.), Pécs, MTA RKK. 133-152. o.
Porter, M.E. (1990) The competitive advantage of nations. New York, The Free Press.
Pyke, F.—Sengenberger, W. (1992) Industrial districts and local economic regeneration: Research and
policy issues. Geneva, ILO.
Sabel, C.F. (1983) Neo-Fordism or Flexible Speciaalization? The Micro-Politics of Industrial
Reorganization in: Strukturpolitik als Dimension der Vollbeschaftigungspolitik. Wien, osterreichisches
Institut für Wirtschaftsforschung.
Share, B. (1992) Shannon Departures. Dublin, Gill And Macmillan.
Soriani, S (1993) Veneto régió: gondok és a jöv ő távlatai. Régiók és városok az olasz modernizációban.
— Horváth Gy. (szerk.), Pécs, MTA RKK. 95-118. o.
Sztergiosz, B. (1992) Görögország és az Európai Közösség. — Külgazdaság. 9. 45-60. o.
Valentiny P. (1992) Gazdasági modernizáció és válságkezelés (Az állami holdingok szerepér ől az olasz
gazdaságban). — Külgazdaság. 11. 20-33. o.
Zeitlin, J. (1994) Ipari körzetek, regionális gazdasági megújulás. — Közga7dasági szemle. 1994. 1. 14-25. o.
Zhou, Y. (1996) Inter-Firm Linkages, Ethnic Networks, And Territorial Agglomeration: Chinese Com-
puter Firms In Los Angeles. — Papers In Regional Science. 3. 265-292. o.
RENEWAL OF SPATIAL DEVELOPMENT, THE
INDUSTRIAL DISTRICTS
DUSEK TAMÁS
The examination of industrial districts, as one of the local economy development
model is based on Alfred Marshall's activity. The study performs the original theo-
retic of Marshall and the modernisation of it. It deals with the economic and organi-
sation changes existed in the background of the theory and the development of
flexible production systems displacing the post-fordist model. It presents some
selected examples of the successful economy development models. The most de-
tailed example is the Third Italian model. The main lesson of the study that a suc-
cessful economic development couldn't be achieved without active contribution of
local actors of economy and society. Regional policy can contribute to this process
primarily with the promotion of establishment and initiation of public goods, and
relationship between digerent actors, and with the building-up of institutional
infrastructure.