Tér és Társadalom 13. évf. 1999/1-2. 31-51. p.
Tér és Társadalom XIII. évf. 1999 s 1-2: 31-51
MEGYÉK, RÉGIÓK ÉS KÖZPONTJAIK —
MODELLEK TÜKRÉBEN
(Counties, Regions and Their Centres —
by Mathematical Models)
BAJMÓCY PÉTER — KISS JÁNOS
A középszintű közigazgatás, illetve a területfejlesztés regionális egységeir ől, az
egyes területi szintek szerepér ől a rendszerváltás óta élénk politikai és szakmai
viták folynak (Agg 1997; Hajdú 1997; Zoltán 1997 stb.), amelyeket az EU-
csatlakozás folyamata még inkább reflektorfénybe állított. A megyék területfej-
lesztési funkcióit, sőt az egész — ezeréves gyöker ű, mai formájában 1990 óta m űkö-
dő — közigazgatási rendszert is jelent ősen módosíthatja a területfejlesztési és/vagy
közigazgatási régiók kialakítására irányuló, jelenleg is napirenden lév ő politikai
törekvések megvalósulása.
Ebben a helyzetben — noha a közigazgatási térfelosztás els ődlegesen politikai—
hatalmi kérdés (Nemes Nagy 1998) — különösen tanulságos lehet a ma létez ő
rendszer, illetve a tervezett intézkedések várható hatásainak többszempontú
tudományos elemzése, s ennek során szerepet kaphatnak egyes, a regionális
tudományok eszköztárában szerepl ő elméleti megközelítések is. Ezek közül jelen
tanulmányunkban néhány egyszer ű, és számítógép segítéségével ma már könnyen
kivitelezhető modellszámítás legfontosabb eredményeit mutatjuk be, amelyekkel a
területi egységek és központjaik viszonyát középpontba állítva kívánjuk felhívni a
figyelmet a jelenlegi közigazgatási beosztás néhány sajátosságára. Eredményeink
ezen kívül rávilágítanak a megye- és országhatár menti térségek sajátos területi
problémáinak objektív gyökereire is.
Álláspontunk szerint a centrumtelepülések — fejlettségük és elhelyezkedésük
egyaránt — egy decentralizált rendszerben is nagy jelent őséggel bírnak a területi
közigazgatási rendszer m űködése szempontjából, hiszen — mint azt az „igazgatási
területrendezés" legfontosabb alapelveként Bibó István megfogalmazza —, „ha egy-
szer a székhelyek bizonyos igazgatási szint egységeinél nagyjából ki vannak jelöl-
ve, akkor a határvonalak meghúzásánál s az egyes földrajzi helyek hovatartozásá-
nak eldöntésénél [...] a székhelyek legcélszer űbb megközelíthet ősége a döntő szem-
pont" (Bibó 1986, 146). A megyeszékhelyek és megyéjük többi települése közötti
kapcsolatok emellett tömeges, és viszonylag gyakori térkapcsolati típust is jelente-
nek: a falu—város közötti, illetve a f ő városba irányuló mozgások mellett ezek a
legintenzívebb településközi áramlások. Ennek a megközelítésnek a létjogosultságát
erő síti az is, hogy a szakmában általánosan elfogadott álláspont szerint az utóbbi két
évtizedben a hálózatok, illetve csomópontjaik szerepe egyre jobban felértékel ődik a
Bajmócy Péter - Kiss János :
Megyék, régiók és központjaik – modellek tükrében.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 31–51. p.
32 Bajmócy Péter — Kiss János TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
területi fejl ődés szempontjából, s ilyen szerepkörrel Magyarországon els ősorban a
megyeszékhelyek, illetve néhány speciális helyzetben lév ő egyéb település rendel-
kezik. Kutatásunk során ezért a megyei központok és a többi település viszonyából,
egészen pontosan nagyságukból és elhelyezkedésükb ől indultunk ki. Ennek alapján
első sorban arra a kérdésre kerestünk elméleti válaszokat, hogy mennyiben feleltet-
hetők meg egymásnak a jelenlegi, illetve a tervezett középszint ű igazgatási térfel-
osztás, és a fels őfokú (megyeszékhelyi) funkciók elérhet őségi viszonyai.
A legközelebbi megyeszékhely modelljei
Csupán a települések elhelyezkedését, azaz a megyeszékhelyek és a többi telepü-
lés távolságát figyelembe véve célszer űen kétféle elméleti területi beosztás meg-
szerkesztése kínálkozott. Az egyik szerint minden település ahhoz a megyeszék-
helyhez tartozik, amelyikhez légvonalban a legközelebb fekszik. Az ilyen térfel-
osztás papíron ceruzával könnyen megszerkeszthet ő, de pontosan ki is számítható.'
A számolás során a települések belterületi központjának elhelyezkedése alapján
döntöttük el, hogy az egyes települések melyik megyeszékhelyhez vannak legkö-
zelebb. A helymeghatározás alapjául egy Budapest középpontú, NY—K, É—D irá-
nyítású derékszögű koordinátarendszer szolgált, a távolságokat pedig a koordináták
alapján a Pitagorasz-tételb ől levezethető képlet segítségével számítottuk. 2 Így egy
3126x19-es adatmátrixot kaptunk, amelynek minden sorából kiválasztottuk az adott
településhez tartozó minimális értéket (1. ábra).
A gyakorlatban azonban ennél fontosabb a közúti távolság, mert a központok és a
többi település közötti kapcsolatok a valóságban els ősorban konkrét fizikai áramlá-
sok formájában öltenek testet, amelyben ma már a közúti közlekedésnek van el-
sődleges szerepe. 3 Második modellünkben ezért minden település ahhoz a megye-
székhelyhez tartozik, amelyikhez közúton a legközelebb fekszik (2. ábra).4
Mindkét módszerrel készített területi beosztás jelent ősen eltér a jelenlegi megye-
határoktól. Ennek a legfontosabb oka az, hogy megyeszékhelyeink többsége excent-
rikusan helyezkedik el megyéje területén. Közvetlenül érintkezik a megyehatárral
Nyíregyháza, Miskolc, Eger, Salgótarján, Szolnok, Kecskemét, Szeged és Tatabá-
nya, így e megyeszékhelyek megközelítése saját megyéjük egyes részeir ől igen idő-
és költségigényes. A legkirívóbb Bács-Kiskun megye esete, ahol a legtávolabbi falu
több mint 140 km-re található Kecskemétt ől, de 100 km feletti távolságok a megye-
székhelytő l Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg, 80-100 km közötti
értékek pedig Gy ő r-Moson-Sopron, Pest és Somogy megyében is el őfordulnak. Ha
viszont nem a saját, hanem a legközelebbi megyeszékhelyt ől mért távolságot te-
kintjük, e széls őségek zöme eltű nik (kivéve Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti
csücskét).
Bajmócy Péter - Kiss János :
Megyék, régiók és központjaik – modellek tükrében.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 31–51. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 Megyék, régiók és ... 33
Forrás: Saját szerkesztés.
Bajmócy Péter - Kiss János :
Megyék, régiók és központjaik – modellek tükrében.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 31–51. p.
34 Bajmócy Péter — Kiss János TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
Forrás: Saját szerkesztés.
Bajmócy Péter - Kiss János :
Megyék, régiók és központjaik – modellek tükrében.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 31–51. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 Megyék, régiók és ... 35
A településállomány ötödrésze (566 település) számára nem saját megyéjének
székhelye érhető el a legkönnyebben. Hasonló az arány a népességet alapul véve is:
a nem Budapesten, illetve a megyeszékhelyeken él ő 6,5 millió ember közül 1,3
milliót érint ez a probléma. Emellett mindkét modellünk lényegesen arányosabb
térfelosztást jelent, mint a jelenlegi megyerendszer: akár az egyes megyeszékhe-
lyekhez tartozó települések számát, akár területét, akár összlakosságát tekintjük,
ezek relatív (az átlaghoz viszonyított) szórása kisebb ezen elméleti területegységek-
ben, mint a megyék esetében (1. táblázat). A megyeszékhelyek igazgatási funkciói-
nak elérhető sége szempontjából tehát a jelenlegi megyebeosztás korántsem tekint-
hető ideálisnak.
A légvonal-távolságok alapján készített beosztás alapjában véve hasonlít a közúti tá-
volságokkal számítotthoz. Az eltérések (257 település, közel félmillió lakos, 1-2. ábra)
egyes, a nagyobb folyókon (els ősorban a Dunán és a Tiszán) átvezet ő hidak, illetve
néhány egyéb közúti összeköttetés hiányára utalnak, vagy a Balatonnak tudhatók
be. A két modellben az egyes megyeszékhelyekhez kerül ő területek nagyságának
összevetése utal az egyes megyeszékhelyek közúti elérhet őségének különbségeire
is. Ennek alapján a legjobb csomóponti helyzet ű megyeszékhelyek Budapest, Deb-
recen, Kecskemét, illetve (kisebb különbséggel) Székesfehérvár, Gy őr és Eger, a
legrosszabbak pedig Salgótarján, Szolnok, Szekszárd, Veszprém és Zalaegerszeg.
Gravitációs modell
A települések elhelyezkedése mellett a központok eltér ő nagyságának figyelem-
bevételére is lehet ő séget nyújtanak a gravitációs modellek. Ebben a tekintetben nem
volt teljesen előzmények nélküli a kutatásunk, hiszen az elmúlt húsz évben Magya-
rországon is többen publikáltak gravitációs modelleken alapuló, különböz ő szem-
pontú területi beosztásokat (Lackó 1978; Papp 1981; Nagy 1996; Süli-Zakar 1996).
A newtoni tömegvonzás analógiáján alapuló, a területi kutatásokban el őször Reilly
által 1929-ben alkalmazott eljárás kiindulópontja, hogy a központok „vonzóereje" a
többi településre nagyságukkal egyenesen, távolságuk valamely hatványával pedig
fordítottan arányos. Ilyen módon közvetlenül modellezhet ők a valóságban létez ő
igazgatási-ellátó funkciók által kiváltott térbeli áramlások irányai — els ősorban
azoké, amelyek esetében az ellátott terület adminisztratíve nem rögzített, azaz
igénybevételük helye az érintettek választásától függ. Ezt persze nemcsak a szóba
jöhető centrumok elérhet ő sége befolyásolja, hanem a legtöbb esetben szolgáltatási
kínálatuk, választékuk, valamint számos egyéb, gyakran véletlenszer ű tényező is —
de az elméleti modell jó támpontot nyújthat e tényez ő knek a valóságos térkapcsolati
rendszerek kialakításában játszott szerepének becsléséhez.
Bajmócy Péter - Kiss János :
Megyék, régiók és központjaik – modellek tükrében.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 31–51. p.
36 Bajmócy Péter — Kiss János TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
Forrás: KSH és saj át számítások.
Bajmócy Péter - Kiss János :
Megyék, régiók és központjaik – modellek tükrében.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 31–51. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 ttegyék, régiók és ... 37
A módszer alkalmazásával alapcélunk tehát az, hogy a modell által szolgáltatott,
az egyes központok által a többi településre kifejtett elméleti „vonzás" er őssége és
területi kapcsolataik valós mértéke lehet őleg jól közelítse egymást (Nemes Nagy—
Piros 1984). A közigazgatási rendszer vizsgálatához ez a modell kiválóan alkalmaz-
ható, mert az egyes települések „hovatartozása" egyértelm űen eldönthető oly mó-
don, hogy mindegyiküket az őt legnagyobb er ővel vonzó központhoz soroljuk. Az
így kialakított elméleti vonzásterületek pedig közvetlenül is összehasonlíthatók az
igazgatási egységek területével.
Az eredmények interpretálhatósága esetünkben a központok nagyságát kifejez ő mé-
rőszám konkrét tartalmának, az alkalmazott távolságmutatónak és a képletben sze-
replő hatványkitevőnek a megfelelő kiválasztásától fi.igg. 5 A megyeszékhelyek nagy-
ságának („tömegének") mi a népességszámot vettük (1995. dec. 31-i lakónépesség),
mert ez arányaiban hosszabb id őtávon is viszonylag állandó (Papp 1981), valamint —
szakirodalmi példák alapján (Daniel—Hopkinson 1979; Meyer—Huggett 1981; Dicken-
Lloyd 1984; Beluszky 1984) — feltételezhet ő volt, hogy a központok funkcionális
fejlettsége, az általuk kínált szolgáltatások választéka napjaínkban is nagyjából ará-
nyos népességszámukkal, márpedig egy igazgatási egység központjának lehet őség
szerint igazodnia kell a kiszolgált terület méreteihez. 6 Távolságként — a korábban
elmondottak alapján — a közúti távolságokat lett volna a legcélszer űbb figyelembe
venni, ez azonban rendkívül hosszadalmas számításokat igényelt volna. Ezért, vala-
mint a közúti távolságokkal való nagyfokú egybevágóság miatt a modellszámításhoz
elégséges pontosságúnak tekintettük a légvonal-távolságok alkalmazását is.'
A számítás során a távolság kitev őjeként alkalmazott konstans kiválasztását alap-
vetően a vizsgált probléma sajátosságai határozzák meg (Nemes Nagy—Piros 1984).
A leggyakrabban a klasszikus reilly-i modellben szerepl ő kettes kitevőt szokták
alkalmazni. Hamar kiderült azonban, hogy Magyarország megyéi esetében ez nem
járható út: olyan hatalmas ugyanis Budapest népességi — nemkülönben gazdasági,
szolgáltatási — súlya, hogy e számítás esetén az ország területének több mint fele
Budapesthez tartozott volna. Több megyeszékhely vonzásterülete szigetként állna
ki Budapest „tengeréb ől", ráadásul a megyeszékhelyekt ől távoli perifériákon
(Szatmár, Zemplén, Vendvidék, Bácska, Bels ő-Somogy, Sopron és Hegyeshalom
környéke stb.) is Budapest vonzása lenne a leger ősebb — modellünk tehát gyakorlati
szempontból értelmezhetetlen lenne. (Mindez azonban újabb szemléletes adalék a
„Budapest-probléma" értékeléséhez.) 8
Az aránytalanság kiküszöbölése végett a távolság differenciáló szerepének növe-
léséhez kellett folyamodnunk: végül a negyedik hatványát vettük figyelembe. Ezt
indokolja, hogy éppen ez volt az a legkisebb kitev ő, amelynél már Budapest von-
zásterülete is egy darabból áll, viszont a megyeszékhelyek nagysága közötti kü-
lönbségeknek még érdemi szerepe van. Emellett, a gyakorlati tapasztalatok szerint,
a minden megyeszékhelyen megtalálható fels őfokú funkciók vonzóereje jobban
függ a távolságtól, mint a központ nagyságától. Ezzel együtt is e viszonylag nagy
kitevő a modell korlátját jelenti, mert a távolság differenciáló szerepe kissé túlságo-
Bajmócy Péter - Kiss János :
Megyék, régiók és központjaik – modellek tükrében.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 31–51. p.
38 Bajmócy Péter — Kiss János TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
san is meghatározónak bizonyult: a kapott területi beosztás mindössze 381 település
esetében tér el a légvonal-modellét ől.
Az ilyen módon előállított gravitációs modell eredményét bemutató 3. ábra alap-
ján megállapítható, hogy a megyeszékhelyek által vonzott területek eltérése a me-
gyék területét ől ismét jelentős (mintegy 700 település „került" más megyeszékhely-
hez). Szembeötl ő Budapest túlsúlya a Duna mentén, aminek az az oka, hogy a Duna
vonalának 50 km-es körzetében (Szekszárdtól eltekintve) nincs megyeszékhely. A
többi megyeszékhely vonzáskörzete már sokkal jobban hasonlít a közúti, illetve a
légvonal-modellhez. Az aprófalvas településhálózatú területeken a vonzásterületek
határai jól láthatóan közelítik a gravitációs modell eredményeként elméletileg meg-
rajzolható köríveket, a nagyobb határú települések miatt az Alföldön kevésbé sza-
bályos a kép. A központok eltér ő nagyságának figyelembevétele miatt ugyanakkor
a gravitációs vonzásterületek méreteinek szóródása (különösen, ha Budapest von-
zásterületét is ide számítjuk) valamelyest nagyobb, nemcsak két el őző modellünk-
höz, hanem a megyékhez képest is (1. táblázat).
Számos tanulsággal jár a gravitációs vonzásközpontjukból az egyes településekre
ható vonzerők nagyságának összehasonlítása. A legkisebb intenzitással vonzott
települések nem szétszórtan, hanem nagyobb, összefügg ő egységekben helyezked-
nek el (4. ábra). Jól kivehető három ilyen terület: a legnagyobb a Dunántúl közepén
végighúzódó Sopron—Pápa—Fonyód—Lenti, illetve Paks—Kiskunhalas—Hercegszántó
sáv, de ilyen a Közép-Tiszavidék és az északelet-magyarországi határvidék (Csere-
hát, Zemplén, Szatmár-Bereg) is. Ezek zömmel depressziós térségek, amiben az is
szerepet játszhat, hogy messze van t őlük a legközelebbi fels őfokú központ. Nem
véletlen, hogy éppen ezeken a területeken található négy olyan középvárosunk
(Sopron, Nagykanizsa, Dunaújváros, Baja) is, amely több egyszer ű középfokú
(kistérségi) centrumnál, és funkcionális értelemben megyei alközpontnak, részleges
felsőfokú centrumnak tekinthet ő . Ugyanakkor a Közép-Tiszavidéken és az észak-
keleti periférián még ilyen jelleg ű részleges centrumot sem találhatunk. 9
A legintenzívebben vonzott területek a megyeszékhelyek potenciális agglomerá-
ciós zónái. Ezek szembetűnő sajátossága, hogy gyakran „összeérnek", 2-5 tagból
álló csoportokat alkotnak. Ennek az az oka, hogy a megyeszékhelyek elrendez ődése
az ország területén inkább véletlenszer űnek, mint szabályosnak mondható. Ezt a
feltételezésünket er ősítette meg a megyeszékhelyekre vonatkozóan elvégzett legkö-
zelebbi szomszéd-analízis eredménye is m: megyeszékhelyeink 6, egymástól elkülö-
nülő szomszédsági csoportra tagolódnak (4. ábra).
A modellek és a megyerendszer hasonlóságai és különbségei
A három — közúti elérhet őségi, légvonal-, gravitációs — modell eredményét egy-
mással, illetve a jelenlegi megyerendszer alkotta területi képpel összevetve számos
következtetés levonására nyílik lehet őség.
Bajmócy Péter - Kiss János :
Megyék, régiók és központjaik – modellek tükrében.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 31–51. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 Megyék, régiók és ... 39
Bajmócy Péter - Kiss János :
Megyék, régiók és központjaik – modellek tükrében.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 31–51. p.
40 Bajmócy Péter — Kiss János TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
megyeszékhely
2
on
Saj át sze rkesztés.
'
O
Bajmócy Péter - Kiss János :
Megyék, régiók és központjaik – modellek tükrében.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 31–51. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 Megyék, régiók és ... 41
Eredményeink közvetlen közigazgatási célú felhasználása azonban már csak azért
sem lehetséges, mert — a „tömeg", a távolság és a kitev ő megválasztásával kapcso-
latos, már említett korlátok mellett — a modellekben szándékosan nem érvényesí-
tettük a közigazgatás területi szintjeinek egymásra épülésének és „egymásba il-
leszthetőségének" elvét (Bibó 1986) — azt tehát, hogy a megyék funkcionálisan
egybetartozó kistérségi egységekb ől, a régiók pedig egész megyékb ől épüljenek
fel" —, valamint nem voltunk tekintettel a táji—történeti hagyományokon stb. ala-
puló egyűvé tartozás, közös identitás szempontjaira sem.
A négyféle területbeosztás illeszkedése (egybeeséseik, illetve eltéréseik) alapján
az egyes településekre vonatkozóan elméletileg 15 lehet őség létezik. Érdekes, hogy
mindegyikre akadt példa, persze igen eltér ő számban (5. ábra). E típusok közül itt
most csak a legfontosabbakra térünk ki.
Azon települések esetében, amelyeket mindháromféle, egymástól különböz ő ala-
pokon álló modellünk ugyanazon központ vonzáskörzetébe sorolt — és ilyen a tele-
pülések 5/6 része —, nem t űnik túlzottan merésznek az a következtetés, hogy több-
ségük nemcsak a modellekben, hanem a valóságban is az adott megyeközpont fel-
sőfokú vonzáskörzetébe tartozik. Ezek a térképen két csoportban láthatók: az esetek
többségében (2233 település) a modellek alapján adódó besorolás megegyezik
közigazgatási hovatartozásukkal, további 357 települést viszont modellszámításaink
egyértelm űen egy másik megyeszékhelyhez soroltak. A modellek alapján tehát ez
utóbbiak azok a települések, amelyeknél a jelenlegi közigazgatási beosztás a legin-
kább problematikus, azaz amelyek (legalábbis jelent ős részük) számára a megyei
igazgatási intézmények elérhet ősége nem igazán optimális. E településkörben él a
magyar lakosság 7,5%-a, a megyeszékhelyeken és Budapesten kívül él ők
12%-a. Különös figyelmet érdemelnek azok a területek, ahol az ilyen települések
nagyobb egybefüggő csoportjai találhatók: pl. Sopron, Pápa vagy Nagyk őrös kör-
nyéke, Dél-Zemplén és a Bodrogköz, Vas megye déli, illetve Tolna nyugati pereme,
és a legnagyobb: Bács-Kiskun megye déli fele. Ezek egy része önálló vonzáskör ű
„kvázi-megyeszékhelyek" környéke, többségük esetében viszont a jelenlegi megye-
beosztás a központok elérhet őségének szempontjából nem t űnik megalapozottnak.
Az ilyen típusú problémák megoldásának egyik lehet ősége maga a decentralizáció,
az tehát, hogy minél többféle hivatalos ügyet lehessen elintézni a megyeszékhelyen
kívül (a közeli kisebb városokban), illet őleg, hogy minél kevesebb adminisztratív
körzethatár legyen. Számos esetben azonban — az érintettek véleményét figyelembe
véve — megfontolható a megyehatárok kisebb korrekciója is. (Ilyen változtatást — az
1999 májusában életbe lépett, a területszervezési eljárásról szóló törvény értelmé-
ben — immár a kormány is kezdeményezhet az Országgy űlésnél, 1990-1999 között
csak az érintett helyi önkormányzatoknak volt erre lehet ősége. 12)
Területileg általában az említett típusba tartozó térségekhez csatlakozik az a 68
település is, amelyek szintén egyetlen esetben sem tartoztak megyeszékhelyükhöz,
ám a különböző modellekben sem azonos központhoz kerültek.
Bajmócy Péter - Kiss János :
▪▪
Megyék, régiók és központjaik – modellek tükrében.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 31–51. p.
42 Bajmócy Péter — Kiss János TÉT XIII. évf. 1999 • 1-2
el 0000 cr. •zr C- c.,
•r, ,n <-4 kr, v-, •tl"
".
o c.D-4:D.8450
,0. . ,12'. g $4
I
4.2F(2(4
00 g u 4 4 0 0 II .4 4
II II II 4 II II II II II II ,— II II
Forrás: Saját szerkesztés.
Bajmócy Péter - Kiss János :
Megyék, régiók és központjaik – modellek tükrében.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 31–51. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 Megyék, régiók és ... 43
Érdekesség, hogy akadt egy olyan település — a Tolna megye Somoggyal és Fej ér-
rel határos csücskében fekv ő Magyarkeszi —, amely mind a négyféle beosztásban
más-más megyeszékhelyhez sorolódott (Szekszárd, Székesfehérvár, Veszprém,
Budapest). A további 449 település helye egy vagy két modellben egyezik meg a
megyei beosztással (5. ábra).
A három modell eredményeit felhasználva tisztán elméleti céllal — a más területi
szintű, pl. kistérségi vonzáskapcsolatokra és a hagyományokra való tekintet nélkül
— elkészítettünk egy hipotetikus megyebeosztást is a mai 19 megyés rendszerre
támaszkodva, és központként a jelenlegi megyeszékhelyeket véve figyelembe. En-
nek elsősorban az volt a célja, hogy lehet ővé váljon a három, különböző úton nyert
elméleti modell közös elemeib ől kialakuló területi kép összevetése a megyei igaz-
gatási egységekkel. Ennek érdekében a következ őképpen jártunk el:
a) Minden olyan települést, amelyet a háromból legalább egy modell a megye-
székhelyéhez sorolt, „meghagytunk" megyéjénél (2657 település), kivéve ab-
ban az egyetlen esetben, amikor a gravitációs modell és a közúti távolságon
alapuló modell egymással megegyező eredménye szerint is egy másik megye-
székhelyhez került (25 település).
b) A további településeket (tehát amelyek egyik modellben sem saját megye-
székhelyükhöz tartoztak) a gravitációs modell által kijelölt megyeszékhelyhez
soroltuk (382 db). 43 olyan település hovatartozását, amelynél a gravitációs
vonzásközpont elérését a gyakorlatban nagyobb folyó vagy a Balaton akadá-
lyozza, illetőleg a gravitációs vonzás figyelembe vétele esetén enklávészer űen
tartoztak volna Budapesthez, a közúti elérhet őség alapján döntöttük el.
A megyeszékhelyek elérhet őségét középpontba állító, a fenti módon készített te-
rületbeosztás mind a különböz ő egységek lakosságát, mind területét tekintve ará-
nyosabb is, mint a jelenlegi megyebeosztás: Budapestet, illetve Pest megyét nem
számítva a területnagyságok relatív szórása e beosztásnál 0,29, míg a megyéknél
0,33 értékű, a népességnagyságoké pedig 0,29 és 0,32. Konstrukciónk tehát a köz-
igazgatási térfelosztások két fontos elméleti alapelvének — a központok elérhet ősége
és az egységek arányossága (Bibó 1986; Nemes Nagy 1998) — jobban eleget tesz,
mint a mai megyék. A két beosztást egymással összevetve (6. ábra) négy csoportot
különíthetünk el:
1) Nagyjából azonos a két beosztás Békés és Baranya esetében, s viszonylag ki-
csik az eltérések Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Komárom-Esztergom
és Somogy megyét illet ően is.
2) A modellek szerinti beosztásban megyéje területénél jelent ősen nagyobb Zala-
egerszeg, Nyíregyháza, Szeged és Szekszárd „vonzásterülete". Zalaegerszeg-
hez kapcsolódik inkább Vas és Veszprém megyék Zalával határos sávja, egy-
értelmű a Bodrogköz és Dél-Zemplén Nyíregyházához köt ődése, míg Szeged
hatása els ősorban Bács-Kiskun megye délkeleti területein mutatható ki.
Bajmócy Péter - Kiss János :
Megyék, régiók és központjaik – modellek tükrében.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 31–51. p.
44 Bajmócy Péter — Kiss János TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
Bajmócy Péter - Kiss János :
Megyék, régiók és központjaik – modellek tükrében.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 31–51. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 Megyék, régiók és ... 45
3) Lényegesen kisebb viszont megyéjénél a Miskolchoz, Veszprémhez és különö-
sen a Kecskeméthez tartozó terület. Véleményünk szerint külön is kiemelend ő,
hogy Kecskemét vonzásterülete egyik modellünkben sem terjedt ki Bács-Kiskun
megye 60%-ára sem. A város elérhet ősége a megye egészét tekintve igen ked-
vezőtlen: a lakosság számával súlyozott átlagos távolsága a megye településeir ől
47 km, míg a többi megyében 17-33 km közötti ez az érték. Mindez alátámasz-
tani látszik azt a tapasztalati tényt, hogy Bács-Kiskun legalább két, egymással
csak minimális kapcsolatban álló részb ől áll, 072 7 a jelenlegi közigazgatási rend-
szer legkevésbé funkcionális egységet alkotó megyéje. Ugyanakkor modelljeink
érvényessége szempontjából is éppen Bács-Kiskun megye déli része jelenti a
„legkritikusabb" területet. Egyrészt a Duna-hidak hiánya miatt itt okozza a leg-
nagyobb különbséget, hogy a gravitációs modellben nem a közúti, hanem a lég-
vonaltávolságokkal számoltunk. Másrészt a terület funkcionális megyei köz-
pontját a fels őfokú ellátás adminiszt-ratíve nem kötött elemei tekintetében (Sze-
ged mellett) egyértelm ű en a — megyeszékhelyi jogállással nem rendelkez ő, s így
általunk központként figyelembe nem vett — Baja jelenti, amely ráadásul népe-
sebb is a modelljeink szerint jelentő s Dunán „inneni" vonzásterülettel rendelke-
ző Szekszárdnál."
4) Több megyeszékhely elméleti vonzásterülete — noha nagyságrendileg akkora,
mint megyéjének területe — jórészt eltér közigazgatási területét ől. Így megyé-
jéhez képest északabbra „tolódik" Szombathely, délre és keletre Gy őr, Salgó-
tarján és Eger, nyugatra Székesfehérvár és északnyugatra Budapest körzete. E
különbségek természetszer űen elsősorban megyehatár menti, keskenyebb-
szélesebb sávokat érintenek. Néhány esetben azonban egész kistérségnyi te-
rületek is ebbe a körbe tartoznak: Sopron környéke Gyérrel szemben inkább
Szombathelyhez, Nagykőrös—Cegléd körzete Budapest helyett inkább Kecs-
keméthez, míg Siófok környéke Kaposvár helyett Székesfehérvárhoz kapcso-
lódik intenzívebben a modellek szerint.
A regionális beosztás és a régióközpontok viszonyának kérd őjelei
Az előbbiekben bemutatott regionális elemzési módszerek más területi egységek
jellemzésére is alkalmasak. Közülük az Országos Területfejlesztési Koncepcióban
szereplő és várhatóan hamarosan a területfejlesztési törvénybe is bekerül ő hét terü-
letfejlesztési-statisztikai régió szerepe a területfejlesztési intézményrendszer még
hiányzó elemeinek kiépülésével és az EU-csatlakozással (a régiós szinten pályáz-
ható strukturális és kohéziós alapok megnyílásával) várhatóan jelent ősen nőni fog,
sőt — egyes kormányzati elképzelések szerint — a közigazgatási reform elemeként e
régiók kapnák meg a megyék jelenlegi igazgatási feladatainak egy részét is. Külö-
nösen ez utóbbi terv az, amely indokolttá teszi a régiók és — ugyan hivatalosan ma
még nem deklarált, de egyértelm űen valószínűsíthető — központjaik viszonyának
elemzését, hiszen egy ilyen változás valamennyi településr ől tényleges mozgásokat
is indukálna a központ irányába, amelyek kapcsán mindenképpen felmerül e váro-
Bajmócy Péter - Kiss János :
Megyék, régiók és központjaik – modellek tükrében.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 31–51. p.
46 Bajmócy Péter — Kiss János TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
sok távolságának—elérhet őségének kérdése. Az ezzel kapcsolatos aggodalmak már
csak azért sem alaptalanok, mert a megyeszékhelyekt ől a régióközpontokba kerül ő
igazgatási funkciók elérhet ősége mindenképpen jelent ősen romlana: míg ma egy
megyeszékhely (lakosságszámmal súlyozott) átlagos távolsága megyéjük települé-
seiről 24,4 km, addig a régióközpontoké régiójukból ennek közel kétszerese:
44,5 km.
A hét régió határai a megyehatárokon húzódnak, s a potenciális központok — Bu-
dapest, Győr, Székesfehérvár, Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc — elhelyezkedése
területükön belül nem feltétlenül centrális. Ennek megfelel ően a legkisebb közúti
illetve légvonaltávolságok alapján a hét központhoz tartozó területek határai is
lényegesen eltérnek a régióhatároktól: Zalát, Veszprémet és Békést pl. félbevágja ez
az elméleti határvonal, míg Komárom-Esztergom három, Jász-Nagykun-Szolnok
pedig négy részre tagolódik. Nem véletlen, hogy e megyék hovatartozásával kap-
csolatban heves viták lángoltak fel a régiók kijelölése során.
Valamivel kedvezőbb a kép, ha a hét város régión belüli elhelyezkedését tekint-
jük. Hat régióban ugyanis a központ viszonylag közel van a terület népességi súly-
pontjához, amely — elméletileg — a régió lakossága számára összességében a legkö-
zelebb levő hely. Közép-Magyarország népességi súlypontja Budapest területén
(Kőbányán) található, Közép-Dunántúlé Székesfehérvár központjától légvonalban
17 km, Észak-Alföldé Debrecent ől 21 km, Észak-Magyarországé Miskolctól 23 km,
Dél-Dunántúlé Pécst ől 26 km, Dél-Alföldé Szegedtől 34 km. Győr fekvése ellenben
igencsak excentrikus a Nyugat-Dunántúlon: a népességi súlyponttól való légvonal-
távolsága 67,6 km (7. ábra). Számításainkból az is kiderült, hogy a hivatalos régió-
beosztást alapul véve, a megyeszékhelyek közül az elérhet őség szempontjából —
Győrt kivéve — e városok a legalkalmasabbak a régióközpontok szerepének betölté-
sére. A Nyugat-Dunántúlon azonban Szombathely elérhet ősége lényegesen kedve-
zőbb, mint Győré.
A gravitációs modellek közül először a megyéknél már „bevált", a távolság ne-
gyedik hatványát figyelembe vev ő beosztást számítottuk ki. A régiók esetében
azonban ez nem bizonyult célszer űnek, mert a megyeszékhelyeknél ritkábban el-
helyezkedő régióközpontok vonzásterülete közé mélyen benyomult a kiugró súlyú
Budapest területe.
A távolság legkisebb olyan egész kitev ős hatványa, amellyel számolva már kom-
pakt vonzásterületeket kaptunk, a hetedik hatvány volt. Az így kibontakozó területi
kép persze — Budapest régióját kivéve — szinte megegyezik a légvonal-távolságok
alapján kapott beosztással. Ez érthet ő, hiszen a hetes kitevő miatt a távolság szerepe
már igen erősen dominál. Ugyanakkor ez a régiók esetében nem jelent komoly
problémát, mert a régióközpontok népessége és funkcióválasztéka — Budapestet
kivéve — jóval kevésbé szóródik, mint a megyeszékhelyeké, így vonzásterületük
határait vélhet ően a gyakorlatban is els ősorban elhelyezkedésük határozza meg.
Bajmócy Péter - Kiss János :
Megyék, régiók és központjaik – modellek tükrében.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 31–51. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 Megyék, régiók és ... 47
Bajmócy Péter - Kiss János :
Megyék, régiók és központjaik – modellek tükrében.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 31–51. p.
48 Bajmócy Péter — Kiss János TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
Szembeötlő azonban, hogy Budapest vonzásterülete még így számítva is lényege-
sen nagyobb a közép-magyarországi régió területénél, s magában foglalja Nógrád
megyét, valamint Jász-Nagykun-Szolnok ÉNY-i és Komárom-Esztergom ÉK-i
felét, Bács-Kiskun ÉNY-i és Heves NY-i harmadát (köztük négy megyeszékhelyet),
s a Duna mentén egészen Kalocsa—Paks vonaláig nyúlik. A többi, nagyjából
egyenlő területű és népesség ű vonzásterület közül Székesfehérváré „lóg ki", amely-
hez egyetlen megye sem tartozik egészében, és lakossága is a legkisebb. A további
öt vonzásterület jobban hasonlít a hivatalos régióbeosztásra, ám az eltérések ezek
esetében is jelent ősnek mondhatók. A modell tanulsága szerint a legproblematiku-
sabb a dunántúli és az észak-alföldi régiók területe, amelyeket máig sokan vitatnak.
Zala megye egyformán messze van Gy őrtől és Pécstől is — területe megoszlik e két
régióközpont vonzásterülete között —, Veszprém a közép- és a nyugat-dunántúli
régióhoz is ugyanolyan „joggal" tartozhatna, Jász-Nagykun-Szolnok területe pedig
— noha négy régióközpont gravitációs vonzásterülete osztozik rajta — legnagyobb
részben Budapest régiójához „vonzódik".
Összefoglalás
Vizsgálatunk legfontosabb eredménye, hogy több, egymástól független, viszony-
lag objektív elméleti elemzési eszköz segítségével sikerült rámutatni a jelenlegi
megyebeosztás néhány problémájára, amelyek jelent ős részben egybeesnek az em-
pirikus elemzések megállapításaival. Módszerünk, amely csupán egyetlen — igaz,
meghatározó — kapcsolattípust vett számításba, s e tekintetben is nagyfokú abszt-
rakcióval élt, természetesen hangsúlyozottan csak elméleti területi egységek lehatá-
rolására alkalmas (Chojnicki Wróbel 1962). Ugyanakkor az egyes funkciók elér-
—
hetőségét és vonzáskörzeteit figyelembe vev ő komplex empirikus téregység-
lehatárolások is hasonló absztrakciót követelnek meg, s ezekhez jó viszonyítási
alapot jelenthetnek eredményeink els ősorban a tekintetben, hogy az egyes térszer-
vező központi funkciók igénybevételi helyének választásánál mekkora a központok
elhelyezkedésének és nagyságának szerepe.
A régióbeosztással kapcsolatban a bemutatott eredmények kínálta legfontosabb
tanulságot abban vonhatjuk meg, hogy — azon túl, hogy a régióközpontok átlagos
távolsága jelentő sen nagyobb, mint a megyeszékhelyeké — a jelenlegi megyékb ől
különösen nehéz jól elérhet ő központokkal rendelkező régiókat „összerakni". Az
ebbő l származó problémákat nem oldaná meg az sem, ha többközpontú régiókat
alakítanának ki, illetve, ha megosztanák az adminisztratív központi szerepeket a
régiók megyeszékhelyei között. Összességében tehát az elérhet őség szempontjait
figyelembe véve semmiképpen nem látszik célszer űnek a megyék közigazgatási
funkcióinak a régiókhoz telepítése. I4 Abban az esetben viszont, ha ez a változás
mégis bekövetkezne, meg kellene fontolni egy jelent ősebb terület-beosztási reform
megvalósítását is.
Bajmócy Péter - Kiss János :
Megyék, régiók és központjaik – modellek tükrében.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 31–51. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 Megyék, régiók és ... 49
Jegyzetek
I A geometriában az így kapott alakzatokat Dirichlet-poligonoknak nevezik. (További alkalmazási
lehetőségeit lásd Nemes Nagy 1998.)
2 A településkoordináták rendelkezésre bocsátásáért ezúton mondunk köszönetet Nemes Nagy Józsefnek.
3 Az adott funkciók sajátosságaitól vagy az igénybe vev ők társadalmi csoportjától függ ően előtérbe kerülhet
például a tömegközlekedés, illetve a fizikai távolsággal szemben az id ő-, vagy a költségtávolság is.
4 A távolságok összehasonlítása autóstérkép, illetve útvonal-optimalizáló szoftver segítségével történt. A
számítás során az 1995. dec. 31-i közforgalmú közúthálózatot vettük figyelembe, a folyókon való át-
haladásnál a kompok használatát nem engedtük meg. Érdekesség, hogy a közúthálózatnak számos
olyan „tagolási pontja" van, amelynek hovatartozása több — akár 10-15 — település egyik vagy másik
megyeszékhelyhez „tartozását" is eldöntötte a modellben.
3 A gravitációs modellek eredményeit alapvet ően meghatározza a figyelembe vett központok körének
kiválasztása is, vizsgálati célunknak megfelel ően azonban jelen esetben adottnak tekintettük a megye-
székhelyek, mint vonzáscentrumok csoportját.
6 A megyeszékhelyek nagyságának mér őszámaként a népességszám helyett a városok gazdasági „erejét",
jövedelmi potenciálját, avagy funkcionális fejlettségük valamely komplex mutatóját is alkalmazni lehet
természetesen. Ezek interpretálása azonban semmivel sem egyszer űbb a modell szempontjából, mint a
népességszámoké.
7 Minél kevesebb központként figyelembe vett település található egy adott területen, arányait tekintve
annál nagyobb az azonosság a közúti, illetve a légvonaltávolságokkal számított gravitációs modellek
nyomán kialakult területbeosztások között. Ennek megfelel ően pl. a 150 kistérségközpont gravitációs
vonzásterületeinél már jelentő s eltérést okozna a légvonaltávolságok figyelembevétele a közútiak he-
lyett, ám a 19 megyeszékhellyel, s különösen a 7 régióközponttal végzett modellszámításoknál már
megengedhető ez az absztrakció.
8 A problémával szembetalálták magukat a módszer korábbi, az egyszer űbb számítási lehet őség miatt
szinte kivétel nélkül a kettes kitev őt választó hazai alkalmazói is. Ők azonban egyszerűen átléptek
ezen, és — erősen megkérd őjelezhető módon — a Budapesthez tartozó „enklávékat" mintegy „hozzá-
csapták" a legközelebbi központ vonzáskörzetéhez.
Mindezek miatt kísérletképpen kiszámítottunk egy olyan modellvariánst is, amelyben vonzásközpont-
ként szerepelt az említett négy város, valamint a Közép-Tiszavidék és a szatmári térség két legnagyobb
városa, Karcag illetve Mátészalka is. Az így létrejöv ő „megyék" területe és lakossága (az országhatár
által korlátozottan igen kicsinek bizonyuló soproni egység kivételével) a legkisebb vonzásterülettel
rendelkező megyeszékhelyekéhez (Salgótarján, Tatabánya) hasonlónak bizonyult. Ez a helyzet alakult
ki a közúti elérhető ség, illetve a légvonaltávolság alapján számított modellekben is.
I° A legközelebbi szomszéd-analízis olyan matematikai eljárás, amely alkalmas pontalakzatok (pl. tele-
pülések) adott területen belüli elrendező dési módjának kvantitatív jellemzésére (a módszerröl részlete-
sebben: Nemes Nagy 1998). Esetünkben az index értéke I.,=- 1,42 volt.
II Az elméleti és módszertani lehet őség persze erre is megvan. Lehetséges lenne például — valamilyen
módon, akár gravitációs modell felhasználásával meghatározott — a kistérségi, városi vonzáskörzeti
egységek megyeközponthoz sorolását központjaik hovatartozása alapján megállapítani, s hasonló mó-
don a megyékből „felépíthetők" lennének a régiók is.
12 Ilyen kezdeményezések azonban viszonylag kis számban fordultak el ő (ezek nyomán 1990 után az
Országgyű lés jóváhagyásával összesen öt szomszédos település került Veszprémt ől Győr-Moson-
Sopronhoz, kettő — Baranyától, illetve Jász-Nagykun-Szolnoktól — Bács-Kiskunhoz, egy pedig Fejért ől
Komárom-Esztergomhoz). Ennek legfő bb oka véleményünk szerint az, hogy az érintett települések
vezetői, akiktő l a kezdeményezés kiindulhatna, maguk is a közigazgatásban tevékenykedvén adottság-
ként fogadják el a létező beosztásokat még akkor is, ha az a település számára bizonyos szempontokból
elő nytelen. Más vizsgálataink szerint egyébként általában a lakosság körében is egyértelm ű a megyé-
hez tartozás elfogadása, megyéjük térbeli viszonyítási alapként való rögzülése, ami a megyei identitás
kialakulása első lépcsőfokának is tekinthető.
"Más kérdés, hogy a szekszárdi Duna-híd megépülése esetén a tolnai megyeszékhely vonzása ténylege-
sen is átterjedhet Bács-Kiskun megyére, els ő sorban Kalocsa környékére. (A tapasztalatok szerint ha-
sonló hatást váltott ki a cigándi Tisza-híd néhány évvel ezel ő tti megépülése Nyíregyháza és a Bodrog-
köz viszonylatában.)
14 Mindez persze nem azt jelenti, hogy a közigazgatási régiók kialakítása lehetetlen vagy szükségtelen,
csak arra utal, hogy a folyamat nem a megyék igazgatási feladatainak elvonása, hanem épp fordítva, a
központi, kormányzati igazgatási funkciók és források decentralizálása (régiókhoz telepítése) útján
mehet végbe.
Bajmócy Péter - Kiss János :
Megyék, régiók és központjaik – modellek tükrében.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 31–51. p.
50 Bajmócy Péter — Kiss János TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
Irodalom
Agg Z. (1997) Közérdek és politika: Kinek kell ennyi megye? — Comitatus. 11.77-80. o.
Beluszky P. (1984) Vonzáskörzetek lehatárolása gravitációs modellekkel. Matematikai és statisztikai
módszerek alkalmazási lehet őségei a területi kutatásokban. — Sikos T. T. (szerk.), Budapest, Akadé-
miai Kiadó. 167-171., 184-185. o.
Bibó I. (1986) Közigazgatási területrendezés és az 1979. évi településhálózat-fejlesztési koncepció.
Válogatott tanulmányok III. kötet. Budapest, Magvető. 141-294. o.
Chojnicki, Z.—Wróbel, A. (1962) Matematikai-statisztikai módszerek a gazdasági földrajzban. — Földraj-
zi Értesítő. 12.379-392. o.
Daniel, P.—Hopkinson, M. (1979) The Geography of Settlement. Harlow, Oliver & Boyd.
Dicken, P.—Lloyd, E. P. (1984) The modern western society. New York, Harper & Row.
Hajdú Z. (1997) A tartományi közigazgatás kialakításának térproblémái Magyarországon. — Comitatus.
I. 37-41.0.
Lackó L. (1978) Települések vonzásterületének meghatározása egymásrahatási modell segítségével.
ő. 1.31-43.0. —FöldrajziÉrtesí
Meyer, 1.—Huggett, R. (1981) Settlements. London, Harper & Row.
Nagy E. (1996) A régió fejl ődésének csomópontjai: a nagy- és középvárosok. Magyarország és az
Eszak-Dunántúl fejl ődésének fő irányai, sajátosságai az ezredfordulón és a 21. század elején. —
Beszteri B.—Nagy G. (szerk.), Veszprém, VEAB. 115-124. o.
Nemes Nagy J. (1998) A tér a társadalomkutatásban. Budapest, Hilscher Rezs ő Szociálpolitikai Egye-
sület.
Nemes Nagy J.—Piros Gy. (1984) Térbeli népesség- és anyagáramlások vizsgálata gravitációs modellel.
Matematikai és statisztikai módszerek alkalmazási lehet őségei a területi kutatásokban. — Sikos T. T.
(szerk.), Budapest, Akadémiai Kiadó. 171-175. o.
Papp A. (1981): Debrecen vonzáskörzete. — Alföldi Tanulmányok. 177-201. o.
Süli-Zakar I. (1996) A régió: földrajzi integráció. Tér — Gazdaság — Társadalom. Huszonkét tanulmány
Berényi Istvánnak. Budapest, MTA FKI. 139-159. o.
Zoltán Z. (1997) Megye vagy tartomány? — Comitatus. 1.21-36. o.
COUNTIES, REGIONS AND THEIR CENTRES - BY
MATHEMATICAL MODELS
PÉTER BAJMÓCY — JÁNOS KISS
In this study the authors introduce the main results of some simple quantitative
models in the theme of the connection of regions, counties and its centres. First they
examined the connection (namely their location and population) of the county-seats
(18 plus Budapest) and the other settlements. In the first two models they take into
consideration just the location of the settlements. All the settlements belong to the
nearest (by air in the first, and on route in the second model). Only the lack of
bridges on the main rivers (etc. Danube and Tisza River) and the Lake Balaton
could cause differences between the two models.
The third one is a gravity model. First the authors used the classic exponent, the
second power of the distance, but because of the large population (and also
economical importance) of Budapest more than half of the country would be
belonged to the "theoretical county of Budapest". So atter raising the exponent, the
authors made an other gravity model with the fourth power of the distance. It is
interesting to compare the results of these models and the administrative counties of
Bajmócy Péter - Kiss János :
Megyék, régiók és központjaik – modellek tükrében.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 31–51. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 Megyék, régiók és ... 51
Hungary. At more than two thirds of the settlements the theoretical "county-seats"
in all the three models and the administrative one is the same. Ön the other hand
more than 10 percent of the settlements gravitate to the same town in all models,
but this town is not the really county-seat of these settlements. The administrative
division has the largest problems at these territories, where a lot of these kind of
settlements are next to each other. (the environ of Baja, Sopron, the southern part of
Vas county etc.).
When Hungary will join to the EU the importance of the regions (NUTS II. levei)
will increase, so it is interesting to examine the connection of the 7 potential
regional centres and the other settlements as well. The gravity-region of Budapest is
much more larger than the potential administrative unit (Middle Hungary region),
but the real region-level hinterland of the capital is larger as well.