Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 110-113. p.
KRÓNIKA
BESZÁMOLÓ A VI. LENGYEL-MAGYAR FÖLDRAJZI
SZEMINÁRIUM MUNKÁJÁRÓL
A Lengyel Tudományos Akadémia Földrajzi és Térszervezési Intézete és a
Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja folytatja a korábban
kialakult együttm ű ködést. Ennek keretében 1986. szeptember 15-20 között „Térszer-
vezés és regionális fejl ődés" címmel rendezték meg Varsóban és Stare Poleban a szemi-
náriumot.
Az elhangzott el őadások els ő sorban a „nemzeti problematika" fel ő l közelítet-
ték meg a közigazgatási területszervezés elméleti, történeti, gyakorlati kérdéseit, átala-
kulásának és átalakításának földrajzi összetev ő it, a településhálózat országos és re-
gionális rendszerének, az ellátási központok szerepének kérdéseit, a mez ő gazdasági
innovációk térbeli terjedésének és a mez ő gazdasági népesség képzettségének és kép-
zésének összefüggéseit, a gazdasági növekedés és a térbeli struktúra változásainak
kölcsönhatását, az ipari centralizáció és dekoncentráció hatásait.
Az el őadások után elhangzó kérdések, ill. az egyes témablokkok vitája els ő sor-
ban az összehasonlító elemzéseket szolgálták. Csak a lengyel el őadásokat és a vitatott
kérdéseket ismertetem részletesebben, a magyar el őadások magyarországi publikációk-
ban is megjelentek már.
ANDRZEJ STASIAK professzor „A közigazgatási felosztás és a településháló
zat Lengyelországban" c. el őadásában részletesen elemezte az 1975-ös közigazgatási
reform térszerkezeti és településhálózati hatásait. A háromfokozatú (gmina-powiat-
województwo) közigazgatási területbeosztásról a kétfokozatúra (gmina-województwo)
való áttérés alapvet ő települési és településhálózati összefüggéseket és kérdéseket vetett
fel. A járások felszámolása együtt járt a vajdaságok számának nagyarányú növelésével.
(A korábbi 17 vajdaság és 5 vajdasági jogú város helyett 49 vajdaságot hoztak létre.)
A községek száma és helyzete nem változott lényegesen.
Az 1980-as évek elejét ő l kezdve hevesen vitatják az 1975-ös közigazgatási te-
rületi reform eredményeit és hibáit. A Lengyel Tudományos Akadémia Térgazdasági
és Regionális Tervezési Bizottsága megbízást kapott a kormánytól a reform sokoldalú
áttekintésére. A bizottság két kötetben tette közzé a viták és az állásfoglalások ered-
ményeit.
STASIAK professzor részletesen elemezte a lengyel településhálózat adottsá-
gait és igazgatásának lehetséges megoldási változatait. A falvak száma 43 000 körül van,
15 millió ember lakik bennük. A legnagyobb gond, hogy a falvak átlagos népesség-
száma nagyon alacsony (360 f ő ). A sajátos természeti, gazdasági, társadalmi, politikai
és történeti fejl ődés következtében lényewn regionális különbségek vannak a falvak kö-
zött az ország egyes területein. 1984-ben i 439 falu volt gminaszékhely, ebb ő l 242 la-
kossága nem érte el az 500 f őt. A városhálózat is differenciált. A 812 város közül
BESZÁMOLÓ A VI. LENGYEL-MAGYAR FÖLDRAJZI
SZEMINÁRIUM MUNKÁJÁRÓL
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 110-113. p.
111
440 kisváros, melyek lakossága 10 ezer alatt van. A legnagyobb gond az, hogy fejletlen
a középvárosok hálózata. A nagyvárosokat tekintve Lengyelország policentrikus jelleg ű .
1985-ben a vajdasági központok közül 7 lakossága nem érte el az 50 ezret.
(1975-ben még 16 lakossága volt 50 ezer alatt.)
STASIAK professzor személy szerint elfogadja a kétfokozatú modellt, de né-
hány jelentő s térbeli korrekciót lát szükségesnek. A vajdaságok számát 40-re javasolja
lecsökkenteni, figyelembe véve a településhálózat, a gazdaság, a közlekedés, az ellátás,
a természeti feltételek stb. összességét.
Megítélése szerint a településhálózat és a közigazgatási területszervezés össze-
ütközése a legélesebb az agglomerációk vonatkozásában. A nagyvárosi agglomerációk,
mint településegyüttesek, nem igazgathatók egységesen sem a két-, sem pedig a három-
szintű modellben.
HAJDÚ ZOLTÁN a magyar közigazgatási területbeosztás 1949-1984 közötti
reformtendenciáit és folyamatait tekintette át.
KRZYSZTOF M IROS a községek feletti szolgáltató központok lengyelországi
problémáit elemezte. Szinte már 1975-ben megkezd ődött a középszint ű térszervezési
és igazgatási központok újbóli kiépülése, részben a reform hibáinak korrigálására.
A „speciális" feladatokat ellátó hivatalok, intézmények „községfeletti" és „vajdaság-
feletti" rendszerben jöttek létre. (Számuk az 1975 körüli 20-ról mintegy 200-ra növe-
kedett.) Ezek a „speciális ágazatok" meglehet ősen sajátosan osztják fel az országot.
A területi egységek száma 198 és 359 között változik. Nagy eltérések vannak így a köz-
pontokat és az ellátott, igazgatott területeket tekintve egyaránt.
Összességében megállapította, hogy az 1975-ös reform nem várt és nem kívánt
hatásokat is kiváltott. Felveti, hogy ki kellene építeni a járási szint ű ellátó központok
hálózatát. Mintegy 300 ilyen központra lenne szükség.
A közigazgatási területszervezés földrajzi kérdéseivel kapcsolatosan kibonta-
kozott igen élénk vita jelezte, hogy n ő a közigazgatás és a közigazgatási térszervezés
folyamatformáló szerepe.
Bebizonyosodott, hogy. a Lengyel Tudományos Akadémia Földrajzi és Tér-
szervezési Intézetének munkatársai eltér ő módon értékelik az 1975-ös reformot, kü-
lönböző alapállásból közelítik meg a közigazgatási fokozatok kérdését. (Az intézetben
készült reformtervek kifüggesztett térképsorozatai jelezték az alapvet ően eltér ő meg-
közelítési módokat.) Sor került a magyar és a lengyel közigazgatási területbeosztás
összehasonlítására, s megállapítottuk, hogy nincs általánosan alkalmazható modell a
közigazgatási területszervezésre.
LUDWIK MAZURKIEWICZ a lengyel egészségügyi ellátás területi szervezésé-
nek földrajzi összefüggéseit elemezte. Rámutatott arra, hogy az egészségügyi ellátás
területi és központrendszere er ő sen köt ődött az 1975 el őtti közigazgatási területbeosz-
táshoz. Az egészségügyi ellátás meg ő rizte hármas hierarchikus tagolódását, s ez most
komoly gondokat okoz a területi szervezésben és a közigazgatáshoz való viszonyában.
OROSZ ÉVA a magyarországi egészségügyi ellátás területi struktúráját és fej-
l ődésének f ő tendenciáit ismertette. A vitában felvet ődött az „orvosföldrajz" értelme-
zésének többféle megközelítési módja és lehet ő sége.
A mező gazdasági népesség oktatásának és képzettségének térbeli differenciáit
elemezte BOZENA GALCZYNSKA. Az egész országra kiterjed ően feltárta a mez őgaz-
BESZÁMOLÓ A VI. LENGYEL-MAGYAR FÖLDRAJZI
SZEMINÁRIUM MUNKÁJÁRÓL
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 110-113. p.
112
dasági népesség és a mez őgazdasági aktív kereső k képzettségének területi eltéréseit. Az
1978-as népszámlálás idején a szakképzetlen munkaer ő 65%-a a mezőgazdaságban dol-
gozott. Az 5,3 millió mez őgazdasági aktív keres ő 31%-a nem fejezte be az általános
iskolát sem. A képzettség szintje térbelileg er ősen differenciált, sok vonatkozásban
mind a mai napig visszatükröződik Lengyelország 1918 el őtti területi megosztottsága.
A képzettség és a gazdálkodás színvonalát és eredményességét egybevetve egy-
értelm űen feltárta, hogy mind országrészek között, mind pedig egy-egy országrészen
belül szoros kapcsolat van a képzettség és a gazdálkodás mikéntje között. Az innová-
ciók gyorsabban terjednek a magasabb képzettséggel rendelkez ők között.
ENYEDI GYÖRGY az innovációk térbeli terjedését tekintette át a magyar
mez őgazdaságban. CSATÁRI BÁLINT a falusi települések térbeli kapcsolatait elemezte
Szolnok megye példáján.
Az élénk vitában nyilvánvalóvá vált, hogy a lengyel és a magyar mez őgazdaság
eltér ő jelleg ű problémákat hordoz, de épp az innovációk terjedése kapcsán közös voná-
sok is felismerhet ő k voltak. TÓTH JÓZSEF az Alföld településhálózatának átalakulá-
sát mutatta be.
TEOFIL LIJEWSK I az idegenforgalom területi kérdéseit elemezte. Abból in-
dult ki, hogy Lengyelország nemzetközi mércével mérve is jelent ős idegenforgalmi fo-
gadó országgá válhat. Részletesen elemezte a tengerparti, a hegyvidéki, a tóvidéki és a
városi idegenforgalmi kínálatot és idegenforgalmi infrastruktúrát. Megállapította, hogy
a szállodai infrastruktúra fejletlensége az idegenforgalom gátjává vált egyes területeken.
RYSZARD HORODENSK1 és MIROSLAW SERWIN a bialisztoki vajdaság
keleti, országhatár menti községeinek helyzetét, fejl ődési és fejlesztési kérdéseit tekin-
tette át. Részletesen ismertették a több évre tervezett kutatási program els ő ered-
ményeit.
ANDRZEJ WERWICK I a szolgáltatások fejlettségének különbségeit értékelte
a varsói funkcionális makrorégióban. A makrorégió szolgáltatási ágazatai általában vévé
fejlettebbek, mint az országos átlag, de korántsem elégítik ki az igényeket. A szolgálta-
tások fejlettsége er ősen differenciált a makrorégión belül, meghatározó Varsó szerepe.
ANDRZEJ WRÓBEL a gazdasági növekedés és a térbeli változások kölcsön-
hatásának elméleti kérdéseit és lengyelországi konkrét megjelenési módjait tekintette
át. Folytatta az V. Magyar—Lengyel Földrajzi Szemináriumon megkezdett elemzését,
és megállapította, hogy nem változtak meg alapvet ően a gazdasági térbeli folyamatok.
Az ország sajátos területei (pl. a fejletlen keleti területek, a fejlettebb nyugáti területek
stb.) keresik a „regionális egyensúlyt".
BARTA GYÖRGYI az ipari szervezetek változási tendenciáit ismertette az
1960-as évektő l napjainkig.
MAR EK POTRYKOWSK I a koncentrációs és decentrációs folyamatokat érté-
kelte a lengyel iparban. Megállapította, hogy az állami beavatkozás és tervezés, vala-
mint a gazdaságban kibontakozó folyamatok egyes id őszakokban kölcsönösen erősítet-
ték ezeket a folyamatokat, máskor egymással szemben hatottak, illetve érvényesültek.
Részletesen szakaszolta a folyamatokat és területileg is értelmezte hatásukat.
A szeminárium témájához kapcsolódva egynapos szakmai kirándulást tettünk.
Megismerkedtünk a Deltavidék (Zulawy) történeti, természeti, gazdasági, település-
hálózati, fejlesztési kérdéseivel, paraszti mintagazdaságokat látogattunk meg. Szakszer ű
BESZÁMOLÓ A VI. LENGYEL-MAGYAR FÖLDRAJZI
SZEMINÁRIUM MUNKÁJÁRÓL
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 110-113. p.
113
vezetés segítségével ismerkedtünk a Tengermellék és a három város (Gdansk, Gdinia,
Sopot) gazdasági és településhálózati problémáival.
A szeminárium hozzájárult a vizsgált kérdések elméleti, területi és gyakorlati
vonatkozásainak összehasonlításához, a két országban megnyilvánuló sajátos jegyeinek
feltárásához, egybevetéséhez.
A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja angol
nyelvű kiadványsorozatában megjelenteti a szeminárium anyagát.
Hajdú Zoltán
BESZÁMOLÓ A MAGYAR KÖZGAZDASÁGI TÁRSASÁG
STATISZTIKAI SZAKOSZTALYANAK ÜLÉSÉR Ő L
1986. november 18-19-én Debrecen adott otthont a Területi Statisztikai Szekció 15.
tudományos ülésének. Az ülésszak tematikája a terület- és településfejlesztésr ől szóló országgy ű-
lési határozathoz kapcsolódik; célja, hogy áttekintse a fejlesztési koncepció f ő politikai, társadal-
mi célkit űzéseit, a fejlesztés f ő irányait és feladatait, az ehhez kapcsolódó tudományos kutatás,
illetve a területi statisztikai módszertani és elemz ő munka fő területeit.
Az ülésen elhangzott el őadások előzetesen megjelentek, ezért csak az el őadók fő gondo-
lataira hívjuk fel a figyelmet. Az ülésszakot VÉGVARI JEN Ő , a KSH elnökhelyettese nyitotta
meg. Beszédében hangsúlyozta, hogy a jelenlegi tudományos ülés a kérdésfelvetések, probléma-
megoldások keresésének jegyében fog eltelni, melyekhez az interdiszciplináris kutatások adnak
segítséget. Az el őadások három fő téma köré csoportosultak: — a terület- és településfejlesztés
elvei, stratégiái, — a terület, település helyi problémái, ezen belül több el őadás foglalkozott a hát-
rányos helyzet ű térségekkel, — a környezetvédelem hatékonyabbá tétele. A következ ő kben a
fenti témák szerinti csoportosításban ismertetjük az el őadásokat.
SZIGETI ERNOtől hallottunk egy összefoglaló beszámolót a terület- és településfej-
lesztési politika elveir ől, céljairól és eszközeir ől. „Megújult-e a településfejlesztési politika?" — teszi
fel a kérdést. Válasza: „megújuló e politika". A lakosság részt akar venni az általa fontosnak vélt
településfejlesztési célok elérésében, a saját anyagi eszközei segítségével. A vezetés rá is szorul
erre. Követelmény egy olyan településfejlesztési politika, amely képes a f ő célok megmaradása
mellett alkalmazkodni a változó körülményekhez.
KŐ SZEGFALVI GYÖRGY a terület- és településfejlesztést megalapozó tudományos
kutatások fejl ődésének útját tekintette át a 60-as évek elejét ől napjainkig. A bekövetkezett vál-
tozások változtatást igényelnek a terület- és településfejlesztési stratégiában is. E stratégiát meg-
alapozó (kutatások közül kiemelte „A Terület- és településfejl ődés Társadalmi-Gazdasági Folyamatai
Magyarországon" cím ű programot.
NYITRAI JOZSEF az infrastrukturális fejl ődés területi mérésének lehet őségeiről tar-
totta rövid el őadását. Elemzésük során a mutatószámok különböz ő kategóriáit alakították ki.
Kiszámították az egyes megyék kategóriákon belüli, illetve összesített rangsorban elfoglalt helyét.
A beruházások alakulásának jellemz őinél említette, hogy egyre fokozódik a magáner ő bevonása,
elsősorban a lakásberuházások terén. Végezetül Gy őr-Sopron megye infrastrukturális ellátottsá-
gáról hallhattunk,
RESZLER GYORGYNÉ előadásában az országgy űlési határozat egyik legfontosabb
céljának, a társadalmi esélyegyenl őség javításának, a lakosság életkörülményeiben meglev ő indo-
kolatlan területi különbségek mérséklésének megvalósításával foglalkozott. Ennek során Hajdú-
Bihar megye jelenlegi helyzetét, feladatait és lehet őségeit tárta fel, különös figyelmet szentelve a
városkörnyéki alapfokú infrastrukturális ellátottság elemzésére. A VII. ötéves tanácsi terv a fejlesz-