Tér és Társadalom 12. évf. 1998/3. 105-126. p.
Tér és Társadalom XII. évf. 1998 s 3: 105-151
GYORS TÉNYKÉP
TUDOMÁNY ÉS REGIONALITÁS
MAGYARORSZÁGON A 90-ES ÉVEKBEN'
DŐRY TIBOR - MÉSZÁROS REZS Ő -
RECHNITZER JÁNOS
Előzmények
Az Országgyűlés határozata szerint e Magyarországon a tudománynak kiemelt je-
lentő sége van és ezért a testület szükségesnek látta a magyar tudomány helyzetét,
lehető ségeit feltáró, átfogó elemzés elkészítését. Ezen munkálatok elvégzésére a
Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kapott felkérést. Az MTA Vezet ői Kollégi-
uma döntése értelmében kezd ődtek meg azok az el őkészítő munkálatok, amelyek
tematikus résztanulmányok megírásával, azok m űhelyvitáival, majd a Tudománypo-
litika az ezredforduló Magyarországán c. dokumentum kidolgozásával zárulnak
(Glatz 1998).
A "Tudomány és regionalitás" munkabizottság feladata a tudományos aktivitás és
a kutatás-fejlesztés területi szerkezetének bemutatása, az elemzésből következtetések
levonása, valamint fejlesztési javaslatokat, ajánlásokat megfogalmazó résztanul-
mány elkészítése. A jelen helyzetfeltáró elemzés szolgál a munkabizottság által
rendezendő mű helyviták alapjául, ill. az ott elhangzó módosításokkal, észrevételek-
kel kiegészítve bekerül a Tudománypolitika az ezredforduló Magyarországán c.
dokumentumba.
Az átmenet térszerkezete, az átmeneti terek
Az átmenet a térszerkezetet újraformálja, területi különbségek alakulnak ki, vagy
erősödnek fel, amik egyben a fejlő dési pályák különféle irányait képviselik. A ko-
rábbi vizsgálatainkban foglaltakat meger ősítve (Rechnitzer 1993) kimondhatjuk a
tételt, miszerint az ország térszerkezete még megosztottabbá vált, miközben a két
ellentétes pólus között a szakadék növekedett, a térségek egy jelent ős csoportja
átmeneti helyzetbe került, a jöv őbeli elmozdulásuk még bizonytalan, vagy nem
egyértelmű.
A megállapítás bizonyításához azonos mutatószámok és módszerek 3 alapján ha-
sonlítjuk össze a területi gazdaságot - megyék szerint - 1991-ben, az átmenet kez-
detén és 1995-ben, annak befejez ődéséhez közeledve (1. ábra).
Az átmenet induló évében a térszerkezetben hét jól elhatárolható csoportot figyel-
hettünk meg. A főváros elkülönült, önálló csoportot képzett, a többit ől távol, maga-
san koncentrálva a vizsgált területi tényez őket, s őt azok nagysága össze sem volt
vethető, még a legjobb helyzetben lév ő megyével sem. Budapest távolsága a területi
gazdaságban a megyékt ől szembeötlően nagy, egy más, a hazai területi szerkezett ől
alapvetően eltérő , azzal össze nem hasonlítható fejl ődési pálya jellemzi, ami az
elemzésekben, az összehasonlításokban, s egyáltalán a stratégiai meghatározásában
is más elveket, megoldásokat kíván.
Dőry Tibor - Mészáros Rezső - Rechnitzer János :
Tudomány és regionalitás Magyarországon a 90-es években.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 105–126. p.
106 Gyors ténykép TÉT XII. évf. 1998 s3
1. ÁBRA
A térszerkezet és változása (1991, 1995)
(The spatial structure and its changing , 1991,1995)
1991
Hasonlóság nagysága
ae~ 1,00-1,24
1,25-1,49
1,50-1,74
1,75-1,99
1995
Hasonlóság nagysága
4.1~ 1,00-1,24
1,25-1,49
1,50-1,74
1,75-1,99
Forrás: saját számítás
Dőry Tibor - Mészáros Rezső - Rechnitzer János :
Tudomány és regionalitás Magyarországon a 90-es években.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 105–126. p.
TÉT XII. évf. 1998 s3 Gyors ténykép 107
A nyugat magyarországi csoport (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala) összetartozá-
-
sát a külföldi működő tőke, a beruházások nagysága, az akkor is még mérsékeltnek
tekinthető munkanélküliség, telefon ellátottság és a vállalkozások közel azonos
jelenléte határozta meg. A csoporton belül Zala megye gyenge hasonlóságot mutat a
másik két megyével, s őt több tényezőben látható azonosságot jelzett a negyedik,
déli csoporttal.
A közép magyarországi csoport (Fejér és Pest megye) szervez ődését még a beru-
-
házások, a személyi jövedelemadó nagysága és a személygépkocsi ellátottság ala-
kítja. Önálló egységet alkot Komárom Esztergom megye, ahol ekkor még működik
-
a nagyipar, annak beruházási mutatói kedvez őek, s a személyi jövedelemadó is
hozzájárult a különálló típus alakításához. Egyedül Fejér megye mutat hasonlóságot
a dél-magyarországi csoportba tartozó Veszprém megyével (nagyipar, magas mun-
kanélküliség).
A dél magyarországi csoport összetartozását a mérsékelt külföldi t őke jelenléte,
-
az országos átlag körüli munkanélküliség, a mérsékelt vállalkozási aktivitás és a
kedvező személygépkocsi ellátottság jellemzi. A hasonlósági kapcsolatok érdeke-
sek, hiszen egy Csongrád-Baranya és egy Veszprém-Somogy (Balaton parti me-
gyék) - Tolna alcsoport formálódott ki.
Kelet-Magyarország er ősen megosztott 1991-ben. Az egyik csoportot (Északkelet-
Magyarország) Borsod, Szabolcs-Szatmár és Jász-Nagykun-Szolnok megye alkotja.
A szervező dést az alacsony szolgáltatási ellátottság (banks űrűség) és a nagyiparból
következő magasabb (országos átlaghoz jobban közeled ő) helyi adó képezte. A
másik kelet magyarországi csoport egybetartozását a magasabb vállalkozási aktivi-
-
tás (nem jogi személyiség ű vállalkozások), a mérsékeltebb munkanélküliség és a
magas személygépkocsi ellátottság jellemezte. A két keleti csoport még elkülönül
egymástól, az értelmezhet ő hasonlóság inkább a csoporton belül figyelhet ő meg,
egyedül Heves megyénél regisztrálható három kapcsolódási irány, ami vélhet ően a
területi gazdaság lehetséges jöv őbeli irányait, vagy éppen bizonytalan helyzetét
jelzi. A két csoport területi gazdasági szerkezetében vannak hasonlóságok, de a
keleti csoportnál az összevont érték a déli megyékhez közelít, míg az északkeleti
megyék együttesen a közép-magyarországi csoporthoz állnak közelebb.
Az átmenet els ő éveiben tehát a területi gazdaság megosztott térszerkezetet mutat,
abban már felismerhet ők az azonos fejl ődést mutató csoportok, a fejl ődési pályák
bizonytalanságait éppen a csoportok elemeinek átfedései, hasonlóságai jelzik. A
térszerkezet még képlékeny, de már vannak stabil pontok, elhatárolható, egyben
karakteres fejl ődési és leszakadási irányok.
A területi gazdaság 1995 re megváltozott, a tömbösödés határozottabbá vált, a ko-
-
rábbi hét csoport helyett hat formálódott ki, a fejl ő dési pályák egymástól elkülönül-
tek, a korábbi tömörülések közötti kapcsolatok megsz űntek, inkább a klasztereken
belül alakultak ki jobban összetartozó altömbök.
A főváros elő nyét nem lehet behozni, változatlanul elkülönül az ország többi ré-
szétől. A legkedvezőbb értékkel rendelkez ő nyugati csoportvezet ő megyéje (Győr-
Moson-Sopron) hátrányából valamit leküzdött (6%-kal közelebb lépett), jelentékte-
lenül, de távolabbra került Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (2%). Budapest tartós
elkülönülése a területi szerkezetben magyar sajátosság. Stratégiai cél a f őváros
fejlesztésénél az lehet, hogy kedvez ő befolyása a területi gazdaságra minél több
szinten és irányban szétterjedjen.
Dőry Tibor - Mészáros Rezső - Rechnitzer János :
Tudomány és regionalitás Magyarországon a 90-es években.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 105–126. p.
108 Gyors ténykép TÉT XII. évf. 1998 s3
A nyugat-magyarországi csoportból Zala megye kiszakadt, s érdekes, hogy a
megmaradt két tag között értelmezhet ő hasonlósági szint nem alakult ki, azaz még
együtt vannak, még együtt különülnek el a többi csoporttól, de Gy őr-Moson-Sopron
megye egy más, új fejl ődési pályát kezd alakítani, aminek az iránya, jellege vélhet ő-
en a nagyobb dinamika.
A dél-magyarországi csoport határozottan tömbösödött, bekerült a leszakadó Zala
megye és a felzárkózó Bács-Kiskun, er ős baranyai hasonlósággal. A területi szerke-
zet több tényez őben azonosságot mutat a közép- és kelet-magyarországi csoporttal,
ami azt jelzi, hogy egy id ő leges tömbösödést látunk, annak felbomlása bármikor
megtörténhet, a szerkezetek még nem stabilak. Az átrendez ődést a vállalkozások
(külföldi tőke) növekvő terjedése és a szolgáltatások kedvez ő fogadási feltételei
generálhatják a jöv őben.
A közép-magyarországi csoporthoz csatlakozott Komárom-Esztergom megye, s a
belső hasonlóság a tagok között már felismerhet ő . A csoport szintjén az el őző idő-
szakhoz képest a beruházások növekszenek, ezen belül a külföldi t őke szerepe egyre
meghatározóbbá vált, azonban a vállalkozási aktivitás még gyenge, és jelent ősen az
országos átlag alatt van a telefon ellátottság és a pénzügyi szolgáltatások (banks űrű-
ség) színvonala. A dél-magyarországi csoporthoz áll a legközelebb ez a klaszter, de
érdekes, hogy a nyugati csoporttól viszont 1991-hez képest, már távolodott.
Az északkeleti csoportból kivált Szabolcs-Szatmár megye, viszont bekerült Heves
megye, ami arra utal, hogy folyamatos átrendez ődés történik az ország keleti térsé-
geiben. A csoport így közelebb került a kelet-magyarországi klaszterhez, miközben
növekedett távolsága a nyugati megyékt ől, továbbra is megmaradt a "közelsége" a
déli térséghez, ami egy lehetséges jöv őbeli átrendeződési irányt sejtet. (Ezt er ősíti,
hogy Heves megtartotta értékelhet ő hasonlóságát egy déli - ugyan gyenge adottsá-
gokkal rendelkező - megyével.).
A keleti tengelyt Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar, Békés és a távoli Nógrád megye
alkotja kimondottan gyenge mutatókkal, s egyre távolabb a többi csoporttól. A bels ő
kohézió erő s, különösen a keleti országhatár menti megyéknél, míg Nógrád inkább
Békéshez és Szabolcs-Szatmárhoz áll közelebb, Hajdú-Bihar kiszakadása prog-
nosztizálható. A keleti tömbösödés veszélye abban is kifejezhet ő, hogy 1991-hez
képest a déli fejlő dési pályához mért távolság növekedett, azaz a térség leszakadása
még látványosabb.
Az átmenet térszerkezetét a határozott megosztottság jellemzi, amiben a területi
különbségek nemcsak megjelennek, hanem azok átrendez ődnek, részben térségek
közelednek, vagy távolodnak egymástól, részben pedig a térségeken belül tömbök,
azonos fejlődési pályákat mutató struktúrák alakulnak ki.
A reagálás az átmenetre a térségekben tehát különböz ő. A területi gazdaság sze-
replőinek felkészültsége, er őforrásainak állapota, ill. térbeli helyzete dönt ően for-
málják a sajátos fejl ődési, vagy pontosabban alkalmazkodási pályákat. A térszerke-
zetben a főváros tartósan elkülönült, az ottani gazdaságot nem lehet összehasonlíta-
ni az ország többi részével, viszont a hatása a területi gazdaságra dönt ő. Vélhetően
az átmenet a budapesti gazdaságban befejez ődött, az új struktúra elemei már m ű-
ködnek, az ország térgazdasága szempontjából az a fontos, hogy ennek terjedése
milyen mechanizmusok és rendszerek alapján történik. Az ország két nyugati me-
gyéje az átmenet végéhez ért, ebben Győr-Moson-Sopron megye el őbbre jár Vasnál,
a területi gazdaságok elkülönülése az ország többi részét ől egyre határozottabbá
Dőry Tibor - Mészáros Rezső - Rechnitzer János :
Tudomány és regionalitás Magyarországon a 90-es években.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 105–126. p.
TÉT XII. évf. 1998 s3 Gyors ténykép 109
válik. Közép- és Dél-Magyarország területi gazdasága képlékeny állapotot tükröz,
vannak stabilizálódásra utaló jegyek, de a struktúrarendez ő elemek még gyengék
(térségektől függően a külföldi tőke, vagy a szolgáltatások), így számos bizonyta-
lanság, előre ki nem számítható irány lehetséges a térségek jöv őbeli helyzetében. A
keleti országrészben két típusát határozhattuk meg az átmenet térszerkezetének. Az
első közelebb áll a közép- és dél-magyarországi csoporthoz, így kedvez ő elmozdu-
lásokat hordozhat, míg a második, a délkeleti országhatár menti megyék és Nógrád
leszakadása változatlanul tovább tart, azok er ősen tömbösödnek, ebből talán a jövő-
ben Hajdú-Bihar megye lesz képes egyedül kiszakadni.
A kutatás-fejlesztés területi szerkezete Magyarországon
A rendszerváltozást követ ően kettős hatás érvényesült a tudományos életben és a
kutatás-fejlesztésben (K+F). Egyrészt a sz űkülő források (pl. KMŰFA) és a hazai
kutatások iránti csökken ő kereslet a vállalatokat, kutatóintézeteket létszámcsökken-
tésre kényszerítették (Dőry 1997). Másrészt tömegével alakultak új gazdasági szer-
vezetek, amelyek - közülük is leginkább a vonzóbb fizetést nyújtó külföldi tulajdonú
vállalkozások - er ős szívó hatást gyakoroltak a jól képzett kutatókra, fejleszt őkre.
Ha a tudományos aktivitás mutatóit (létszámadatok, ráfordítások, szabadalmak
száma stb.) tekintjük, azok alakulásában is visszatükröz ődnek az elmúlt évek ezen
szektort érintő gazdasági folyamatai (Inzelt 1996). A fejlesztési eredmények csök-
kenésében közrejátszik, hogy a felhalmozott és potenciálisan elérhet ő szakmai-
fejlesztői tudást a gazdasági társaságoknak csak töredéke hasznosítja, hiszen azok
maguk is csak kis mértékben végeznek kutatási tevékenységet, folytatnak kísérleti
fejlesztést (Farkas 1996, Nyíri 1996, Kiss-Pandurics-Lapid 1997).
Kutatóhelyek száma
1997-ben a K+F statisztika 1679 kutatóhelyet tartott nyilván, amelyek meghatáro-
zó részét a fels őoktatási kutatóhelyek alkotják. Az intézményrendszer viszonylagos
stabilitásával összefüggésben, a fels őfokú oktatáshoz köt ődő kutatóhelyek száma
évek óta szinte állandó, 1100 körüli. A vállalkozási kutatóhelyek száma érzékenyen
követte a gazdasági változásokat (pl. 1992-ben csak 98 adatszolgáltató került ki
ebből a körből), azonban a kutatóintézetek, állami vállalatok megsz űnése után lét-
rejött fejleszt ő vállalkozások - zömében mikrovállalkozások - figyelembevételével
1997-ben már meghaladta a kétszázat. A K+F helyek regionális elhelyezkedésénél
meghatározó a főváros részesedése (43,8%), ami azonban lényegesen alacsonyabb
hányad, mint a K+F létszám és a ráfordítások tekintetében. A Dél-Alföld (196) és
kiemelten Csongrád megye (151), élén Szegeddel ad otthont a f ővárost követően a
legtöbb kutatóhelynek. Néhány hellyel lemaradva következik Hajdú-Bihar jóvoltá-
ból az Észak-Alföld (187), majd a Dél-Dunántúl (154), ahol ennek az értéknek
közel nyolcvan százalékát Baranya megye adja. Legkevesebb a kutatóhely a Közép-
Dunántúlon (80), holott csak Veszprém megyében 44 tudományos m űhely működik.
Kutatói létszám
A kutató-fejlesztő helyek létszáma az országban az 1988. évi értéknek a felére
csökkent: teljes munkaidej ű dolgozóra átszámított egyenértékben 1997 adatai
alapján mindössze 20.758 fő volt. Közülük tudományos kutató-fejleszt ő csupán
Dőry Tibor - Mészáros Rezső - Rechnitzer János :
Tudomány és regionalitás Magyarországon a 90-es években.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 105–126. p.
110 Gyors ténykép TÉT XII. évf. 1998 s3
11.154 fő. Országos szinten a K+F-ben foglalkoztatottak aktív keres őkhöz viszo-
nyított aránya az 1988. évi 0,94%-ról 1996-ra 0,55%-ra süllyedt.
2. ÁBRA
A kutatás-fejlesztésben dolgozók létszáma és aránya az összes alkalmazotthoz
viszonyítva, 1997
(Number of Employed Persons in R & D and in Comparison and as Percentage of
Total Empolyees, 1997)
MEM K+F létszám(szánított)
összes alkalm-ból K+F-ben
Megj.: Az adatok a KSH el ő zetes adatközlésén alapulnak. * 1996 év adata alapján .
Forrás: KSH, 1998
A létszámcsökkenés és ezen belül a kutatók, fejleszt ő k számának drasztikus csök-
kenése mindenekel őtt a vállalati kutatóhelyeket, illetve a kutató-fejleszt ő intézeteket
érintette. Ezen szervezetek korábbi megrendel ő ik elvesztésére, a rövid távú gondol-
kodás miatt, sajnálatos módon el ő ször a termelésben közvetlenül nem érintett kuta-
tók-fejleszt ők számának csökkentésével, majd a kutató-fejleszt ő részlegek felszámo-
lásával reagáltak.
A K+F-ben foglalkoztatottak területi létszámadatait tekintve jelent ős, nagyságren-
di különbségek figyelhetők meg megyénként. Mind a létszámadatok, mind az aktív
keresőkbő l való részesedés tekintetében kiugró Budapestet az egyetemi központok-
nak (Szeged, Debrecen, Pécs, Veszprém) otthont adó megyék követik. Budapesten
koncentrálódik a KSH által nyilvántartott kutató-fejleszt ői létszám 59,1%-a. A má-
sodik helyen álló Csongrád megye (7,5%) mellett kiemelkednek a rangsorból Haj-
dú-Bihar (6,9%), Baranya (3,3%) és Veszprém megyék (2,6%). A fennmaradó 15
megyében az ország K+F létszámának mindössze 20,6%-a található, azaz az összes
kapacitás csupán egyötöde.
Dőry Tibor - Mészáros Rezső - Rechnitzer János :
Tudomány és regionalitás Magyarországon a 90-es években.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 105–126. p.
TÉT XII. évf. 1998 s3 Gyors ténykép 111
Ha régiók szerint elemezzük a létszám megoszlását, úgy a Budapest és Pest megye
alkotta Közép-Magyarországon összpontosul a K+F-ben foglalkoztatottak 63%-a
(teljes munkaidej ű dolgozóra számított egyenértékben). A központtól jelent ősen
leszakadva következik az Észak- ill. a Dél-Alföld (10,5%, ill. 9,8%). Baranya me-
gye jelentősen javít a Dél-Dunántúl értékén, de a régió ezzel együtt is csak 5,0%-ot
birtokol az országos létszámból. Hasonló mondható el a Közép-Dunántúl (4,5%)
vonatkozásában is, ahol Veszprém megye meghatározóan er ősíti a térség pozícióját.
A gazdaság fejlődésében élenjáró Nyugat-Dunántúl megyéi meglehet ősen hátul
kullognak a sorban, így a régió csak a válsággal sújtott Észak-Magyarországot tudta
megelőzni (3,9%, ill. 3,5%).
Kutatás fejlesztési ráfordítások
-
A kutatás-fejlesztési ráfordítások esetében a létszámadatokhoz hasonló tendencia
figyelhető meg (Kovács 1996). Az adatok ismeretében azonban bizonyos hangsúly-
eltolódás érezhet ő Budapest javára, míg a fels őoktatási központok részesedése ki-
egyenlítettebb egyrészt a főváros, másrészt a többi megye viszonylatában. Ennek az
lehet az egyik lehetséges magyarázata, hogy a K+F létszám nagyobbik és egyúttal
meghatározó része a fels őoktatáshoz kötődik, azonban a ráfordítások mértékében
tapasztalható területi különbségek a vállalkozói szféra kiadásaival mérsékl ődnek.
3. ÁBRA
A kutatás-fejlesztési ráfordítások összege és aránya a GDP-b ől, 1997
(Expenditure of R & D and as Percentage of GDP, 1997)
5000 0,50%
36583 millió Ft
4500 — 111ffl K+F ráfordítás 0,45%
4000 — ráf aránya a GDP-bőli — 0,40%
K+F ráfordítás, millióF
K+F aránya a GDP-bí
3500 — — 0,35%
3000 — — 0,30%
2500 — — 0,25%
2000 — — 0,20%
1500 — — 0,15%
1000 -- — 0,10%
500 — — 0,05%
h — A h ..411 A A me
0,00%
t.. 5 N n
Szabolcs-Sz-B
p -7
N
C4 os
2F
á4
)
Megj.: Az adatok a KSH el őzetes adatközlésén alapulnak. * 1996 év adata alapján.
Forrás: KSH, 1998
Míg a fővárosban költik el az ország K+F ráfordításainak szinte kétharmadát
(64,0%), addig a vidéki tudományos centrumok közül vezet ő helyen található
Csongrád is csak 5,6%-kal, Hajdú-Bihar 4,8%-kal és Veszprém megye 4,1%-kal
Dőry Tibor - Mészáros Rezső - Rechnitzer János :
Tudomány és regionalitás Magyarországon a 90-es években.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 105–126. p.
112 Gyors ténykép TÉT XII. évf. 1998 s3
részesedik. A sereghajtó Nógrádban szinte elhanyagolhatók a kutatási célú kiadá-
sok, de éves szinten az ország megyéinek többségében sem haladják meg a 100-200
millió Ft-ot a K+F-re fordított összegek. Ebb ől már egyenesen következik az is,
hogy a szektor részesedése a GDP-b ől rendkívül alacsony, az 1997. évi el őzetes
adatok szerint (igazodva a 90-es évek mélyrepüléséhez) nem éri el a nemzeti jöve-
delem 0,7%-át. Nem szeretnénk ezen adat elemzését nemzetközi és nemzetgazdasá-
gi összefüggésében vizsgálni, hiszen az nem kapcsolódik szorosan a témához, de
arra felhívjuk a figyelmet, hogy a nevezett ráfordítások 57 milliárd Ft-os éves szintje
az országon belül meglehet ősen centralizáltan, Budapest központúan kerül felhasz-
nálásra. A központi térséget (Budapest és Pest megye) követ ően, - attól egy nagy-
ságrenddel leszakadva, a létszámadatokhoz hasonlóan - kiemelkedik az egyes régiók
közül az Észak- és a Dél-Alföld. Az utolsó helyezett Észak-Magyarország el őtt áll a
Dél- és a Nyugat-Dunántúl, valamint a Közép-Dunántúl térsége. A vidéki régiók
közül legelőkelőbb helyen álló Észak-Alföldön például a ráfordítások mértéke közel
négyszerese a leggyengébb Észak-Magyarország mutatójának.
Innovációs aktivitás
Az MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet adatbázisára támasz-
kodva rangsoroltuk az ország megyéit az innovációs aktivitás tekintetében. Olyan
mutatókat vettünk figyelembe, mint az 1000 gazdasági társaságra jutó K+F vállal-
kozások száma, a 10.000 lakosra jutó fels őoktatásban dolgozók száma, a 10.000
lakosra jutó tudományos min ősítettek száma, a 10.000 lakosra jutó szabadalmak
száma, az egy főre jutó KMŰFA támogatás, valamint az 1000 foglalkoztatottra jutó
K+F helyen dolgozók létszáma és az 1000 foglalkoztatottra jutó K+F hely ráfordí-
tás.
A klaszterelemzés eredményeit tekintve (4. ábra) látható, hogy önálló csoportot
alkot Budapest, ill. Csongrád megye, majd ezt követ ően Baranya és Hajdú-Bihar.
Az aktivitás intenzitását tekintve - Komárom-Esztergomot nem számítva - összefüg-
gő klasztert képez Gy őr-Moson-Sopron, Veszprém és Pest megye. Tolna, Heves,
Borsod és Komárom-Esztergom alkotta csoport még elkülönül a legkevésbé inno-
vatív térségekt ől, de "távolságuk" jelent ős az élenjáró megyékt ől és kicsi a hátul
maradóktól.
Összegzésképpen azt lehet megállapítani, - ami az elemzés kiinduló hipotézise is
volt -, hogy az egyetemi, fels őoktatási centrumok (Szeged, Debrecen, Miskolc,
Pécs, Veszprém) jelentik az innovációs aktivitás f ő színtereit, a többi megye (azok
városai) csak jelent ősen leszakadva képesek bekapcsolódni a fejlesztési tevékenysé-
gekbe.
A helyzet paradoxona pedig az, hogy a gazdasági fejl ődésben, a jövedelemterme-
lésben és a külföldi tőke vonzásában élenjáró nyugat- és közép-dunántúli megyék-
ben kevésbé adottak a fejlesztések bázisát, a tömegtermelést ől és bérmunkától a
tudásigényes fejlesztési tevékenységek irányába való elmozdulás potenciálját nyújtó
intézményi és financiális eszközök, ami pedig hosszabb távon jelenlegi versenyelő-
nyüket is veszélyezteti.
Dőry Tibor - Mészáros Rezső - Rechnitzer János :
Tudomány és regionalitás Magyarországon a 90-es években.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 105–126. p.
TÉT XII. évf. 1998 s3 Gyors ténykép 113
'
>,
.7 pj)
-0 ... .9,
a -', 2.
: ., '-'
' 6'.
,,
!''
6>,
g= 3, 15
u). h>
T
ss
.5
E
Forrás: KSHévkönyvek, 1 997
Dőry Tibor - Mészáros Rezső - Rechnitzer János :
Tudomány és regionalitás Magyarországon a 90-es években.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 105–126. p.
114 Gyors ténykép TÉT XII. évf. 1998 s3
A tudomány finanszírozása, a kutatás-fejlesztés forrásai
A hazai K+F főbb mutatószámainak elemzése, területi összefüggéseinek vizsgá-
lata után fontos kérdés a tudomány finanszírozási csatornáinak analízise is. Az átlát-
ható, nyílt pályázati rendszerben a kutatott témáknak versenyezniük kell egymással
a források elnyeréséért, ami jótékony hatással van a támogatásra kiválasztott pro-
jektek minőségére, a kutatómunka hatékonyságára, ill. megtérülésére. Hangsúlyoz-
zuk, hogy egyetértünk a bemutatott helyzetnek megfelel ően azzal, hogy rendkívül
alacsonyak a K+F-re és általában a tudományra rendelkezésre álló összegek, azon-
ban éppen ezért van szükség további megpályázható forrásokra, amelyek a normatív
támogatás (fels őoktatás, kutatóintézetek) mellett a min őségi kiválasztódást segítik.
Ezen gondolatok tükrében igyekeztük felmérni a kutatás-fejlesztési projektek finan-
szírozására felhasználható, jelent ősebb támogatásokkal rendelkez ő forrásokat,
amelyek közül itt a korábbi M űvelődési és Közoktatási Minisztérium fels őoktatás-
fejlesztési pályázatainak, ill. a Központi M űszaki Fejlesztési Alapprogram támoga-
tásainak területi megoszlását vizsgáltuk meg.
MKMfels őoktatási pályázatok
A Művelő dési és Közoktatási Minisztérium (MKM) - ma Oktatási Minisztérium -
tudománytámogató- és finanszírozó tevékenysége során, a minisztérium költségve-
tésén belül, fels őoktatási kutatási előirányzatot különített el. Ennek összege a kez-
deti 1997. évivel azonos, 1600 millió Ft-ot jelentett 1998-ban. A kutatási el őirány-
zat 2002-ig szóló prognózisa a tudományos fokozattal rendelkez ő teljes munkaidej ű
felső oktatási oktatók-kutatók számának emelkedésével, ill. a minimális képzési
normatíva reálértékének megtartása mellett, a minisztérium becslése szerint (1997-
es árakon) 2,6-3 milliárd Ft-ra n őhet.
Az MKM tudománytámogató- és finanszírozó tevékenysége között összegét és
célját tekintve is kiemelkedtek a "Felsőoktatási Programfinanszírozási Pályázatok",
valamint a "Felsőoktatási Kutatási és Fejlesztési Pályázatok". A pályázatokon
eredményesen szerepl ő intézmények regionális megoszlásának bemutatásával cé-
lunk - a korábbi alfejezetekhez hasonlóan - a tudományos aktivitás területi különb-
ségeinek számszerűsíthető adatok alapján való megfigyelése.
Míg 1997-ben a Felsőoktatási Programfinanszírozási Pályázatokra elkülönített
forrásokból összesen 1381 sikeres projektet támogatott összességében 1439 millió
Ft-tal az MKM, addig 1998-ban már csak 1185 pályázat volt eredményes, és a mi-
nisztériumi keretb ől az előző évi összegnek csupán a felével b ővíthették a kutatásfi-
nanszírozásra szánt költségvetésüket a kiválasztott fels őoktatási intézmények.
Mind a nyertes pályázatok számát (1997-ben 43,3%, 1998-ban 41,1%), mind azok
összegét (1997-ben 48,8%, 1998-ban 46,7%) tekintve is a budapesti intézmények
részesedése a legmagasabb, bár a két év adatait tekintve a f őváros részesedése enyhe
csökkenést mutat. Régiók szerint értékelve a pályázati aktivitást, mindkét vizsgált
évben a Dél-Alföld (Szeged) követi Budapestet (részesedése a támogatásokból
13,3%, ill. 14,1%). A többi térség meglehet ősen kiegyenlítetten szerepelt, csupán a
Miskolc központú Észak-Magyarország mutatói maradtak el a vidéki átlagtól (10-
11%).
Dőry Tibor - Mészáros Rezső - Rechnitzer János :
Tudomány és regionalitás Magyarországon a 90-es években.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 105–126. p.
TÉT XII. évf. 1998 s3 Gyors ténykép 115
5. ÁBRA
Az 1997. évi Felsőoktatási Kutatási és Fejlesztési Pályázatok regionális megoszlása
(R & D Application in Third Level Education by Region, 1997)
100%
90%
80%,
70%
s Nyugat-Ma. és Közép-
60% Dunántúl
50% D Észak-Alföld
40%
30%
20%
10%
0%
1997 1998 1999 2000
Forrás: Oktatásügyi Minisztérium adatai alapján saját számítás, 1998
Az 1997. évi Felsőoktatási Kutatási és Fejlesztési Pályázati fordulóban 503 prog-
ram kapott 710 millió Ft támogatást (5. ábra). Az 1998-ban meghirdetett kutatástá-
mogatási elő irányzatból 673,5 millió Ft-ra a kuratórium már el őzetes kötelezettséget
vállalt. A helyzet pontos megítéléséhez ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy a
korábbi egyéves futamidej ű tárcakutatások helyébe, a nagyobb stabilitást nyújtó
átlagosan hároméves futamidej ű projekttámogatás lépett.
Az 1997-es pályázati forduló nyerteseinek regionális megoszlása azt mutatja, hogy
a fővárosi intézmények a programfinanszírozási pályázatoknál jelent ősebb (évente
55%-ot meghaladó) részesedést birtokolnak. A vidéki térségek közül Dél-
Magyarország (Szegednek köszönhet ően 15-17%-os részaránnyal), ill. az Észak-
Alföld (Debrecen hatására 11,1-11,7%-kal) szakad el, majd következik Nyugat-
Magyarország, Észak-Magyarország és végül a Dél-Dunántúl.
Az 1998-as költségvetési évben szabad rendelkezésben fennmaradó 86,5 millió
Ft-ra nem hirdetett meg új pályázatot a minisztérium. A kuratórium 1999-re vállalt
kötelezettségei figyelembevételével megállapított pályázati összeg el őzetes értéké-
nek (340 millió Ft) megfelel ő en a beérkezett pályázatok száma az 1997. évinek
felére esett vissza, azonban az 56 intézményb ő l benyújtott pályázatok 1999-re vo-
natkozó támogatási igénye meghaladta a 2 milliárd Ft-ot, a teljes futamid őre vonat-
kozóan pedig a 4,3 milliárd Ft-ot (Forrás: Kutatás és fejlesztés a felsőoktatásban,
1998).
Központi M űszaki Fejlesztési Alapprogram területi felhasználása
A m űszaki fejlesztést szolgáló források (KM ŰFA) a versenyképesség fokozását
szolgáló támogatások a kutatócsoportok kezdeményezéseib ől (fejlesztési eredmé-
nyeibő l) kiindulva, a reális piaci igényekre alapozva alakítják a megyék szerinti
Dőry Tibor - Mészáros Rezső - Rechnitzer János :
Tudomány és regionalitás Magyarországon a 90-es években.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 105–126. p.
116 Gyors ténykép TÉT XII. évf. 1998 s3
arányokat. A korábbi évekhez képest, 1997-ben mintegy 10%-kal csökkent a buda-
pesti szervezetek által elnyert támogatások aránya, azonban az összes rendelkezésre
álló forrásból (9,836 milliárd Ft) a fóváros még mindig 60,4%-kal részesedett. Ez
szintén jól mutatja, hogy az országon belül a fejlesztési, kutatási infrastruktúra és a
fejlesztési kapacitások mennyire Budapest központúak, ill. a K+F er őforrások
egyenlőtlenül oszlanak el a megyék között. Budapesten kívül els ősorban azok a
térségek voltak képesek nagyobb összeg ű támogatásokat elnyerni, amelyek a nagy
egyetemi központok (Szeged, Debrecen, Gödöll ő, Veszprém) jelenléte miatt jelen-
tős K+F kapacitással rendelkeznek. 1997-ben az el őző időszakhoz képest Nyugat-
Magyarország súlya néhány százalékkal, Kelet-Magyarországé ennél kisebb mér-
tékben növekedett. A központi térség meghatározó részesedése (65,3%) után a Dél-
Alföld (8,0%), majd a Közép-Dunántúl (7,2%) alkotják az élbolyt, azonban része-
sedésük az országos KM ŰFA forrásokból alacsony. Ki kell emelni ugyanakkor azt,
hogy a gyorsan fejl ődő dunántúli megyék még a főváros rovására is növelni tudták
részesedésüket, az elmaradottabb térségek pozíciója tovább romlott, amelynek okai
természetszerű leg túlmutatnak a KMUFA támogatásokon. A kutatás-fejlesztési
pályázatok ugyanis nem korrigálhatják a regionális egyenlőtlenségeket, mert egy-
részt azok nagyságrendje sem teszi ezt lehet ővé, másrészt pedig a teljesítményt és a
minőséget mérő objektív bírálat során elvi akadálya van annak, hogy a kevésbé
fejlett térségb ől beadott pályázatokat el őnybe részesítsék. Végül megállapíthatjuk,
hogy azokban a megyékben, régiókban, ahol magasabb a GDP egy főre jutó értéke,
a nemzeti jövedelem, ott sikeresebben nyertek el a gazdasági szervezetek m űszaki
fejlesztési forrásokat.
6. ÁBRA
Az I alkalmazottra jutó KM Ű FA támogatások régiónkénti értéke
(1996-97 átlaga, Ft/f )
ő
(Per Employee KM Ű FA Supports by Region, Avarage of 1996-97, Ft/Capita)
Nyugat-Dunántúl
6000
Közép-Magyarország Közép-Dunántúl
Észak-Magyarország \ \ \ Dél-Dunántúl
\ \
\
Észak-Alföld Dél-Alföld
Forrás: OMFB, 1998.
Dőry Tibor - Mészáros Rezső - Rechnitzer János :
Tudomány és regionalitás Magyarországon a 90-es években.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 105–126. p.
TÉT XII. évf. 1998 s3 Gyors ténykép 117
A fels őoktatás területi' szerkezete, az integráció irányai
Egy térség fels őoktatása jelenti azt a bázist, amely a szellemi er őforrások után-
pótlásáért felel ős, az intézményekben folyó kutatómunka pedig a tudományos kapa-
citások egyik meghatározó tényez ője. Ebből a szempontból örvendetes, hogy az
elmúlt tíz évben megnövekedett a fels őoktatásban részt vev ő hallgatók száma, je-
lentősen bővült az intézmények és az általuk indított szakok választéka. Az
1997/98-as tanévben a fels őoktatási intézmények nappali tagozatos hallgatóinak
létszáma országos szinten meghaladta a 146 ezer főt, ami 210%-kal magasabb az
egy évtizeddel korábbi értéknél. A szül ők lakóhelye szerint, arányát tekintve a leg-
több hallgató (23,0%) Budapestr ől kerül a felsőfokú képzésbe, a fővárost követi
Borsod, Pest, Hajdú majd Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Ez nem is meglep ő,
hiszen ezen térségek a legnagyobb népesség számúak az országban, míg a kisebb
megyék (Nógrád, Komárom-Esztergom, Tolna, Vas, Zala) hátrább helyezkednek el
a rangsorban. A hallgatók abszolút száma alapján, a régiónkénti sorrendet Közép-
Magyarország (30,1%) vezeti, majd következik a többi térséget megel őzve az
Észak-Alföld (15,3%). A hallgatói létszám a Dél-Dunántúlon a legalacsonyabb, az
országosból való részesedése csupán 8,8%.
A figyelmet a 20-24 éves korcsoport fels őoktatásban való részvételére fordítva,
már kissé árnyaltabb kép rajzolódik elénk: ekkor Budapest (a 20-24 éves korosztály
%-ában, 21%) vezet ő szerepét már csak néhány százalék erejéig tartja a sorban
utána következő Csongrád (19,3%), Borsod (19,0%), Heves (19,0%), Hajdú
(18,4%) és Jász-Nagykun-Szolnok (18,3%) megyék el őtt. Az egyes régiók között
csak árnyalatnyi különbségeket lehet felfedezni, amit úgy értékelhetünk, hogy a
jelenlegi 20-24 éves korosztály mintegy 15-21%-a részt vesz valamifajta felsőfokú
képzésben. Meg kell azonban vallani, hogy nem szabad a relatív magas (megjegyez-
zük a jelenlegi szint a nyugati országokhoz képest még mindig alacsonyabb!) beis-
kolázási arányokkal, azok növekedési ütemével büszkélkedni, mert köztudomású,
hogy az OECD országokban nagy, ill. egyre n ő a diplomás munkanélküliek aránya a
tartós munkanélküliek között. A fels őoktatás "felhígulása", a gyorstalpalók terjedése
és az egyetemek színvonalvesztése miatt ez Magyarországon is reális veszély lehet.
Holott a regionális gazdaság- és vállalkozásfejlesztés (a megszerzett ismeretek
bővítése, aktualizálása és új szakterületek elsajátítása révén) egyik fontos területe
lehet a képzés (Csaba 1998).
Hallgató létszámok, fels őoktatási profil
A felsőfokú intézmények hallgatói létszámát, ill. oktatási profilját meglehet ősen
nehéz pontosan meghatározni, ugyanis a statisztikák csak késve közölnek erre vo-
natkozó információkat. További problémát okoz a számbavételnél, hogy a több
településen is jelen lévő intézmények karjainak településenkénti létszámadataihoz
nehéz hozzájutni, azok általában összevontan szerepelnek, s így a kisebb települések
életében jelent ős súllyal bíró kar(ok), szak(ok) kimaradnak a megfigyelésb ől.
Mindezen torzító tényezők ellenére megkíséreltük ábrázolni az ország térképén
(7. ábra) az egyes intézmények súlyát, hallgatói létszámuk figyelembevételével, és a
karok, szakok tudományterületi besorolása alapján pedig meghatároztuk az egyes
települések képzési profilját.
Dőry Tibor - Mészáros Rezső - Rechnitzer János :
Tudomány és regionalitás Magyarországon a 90-es években.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 105–126. p.
118 Gyors ténykép TÉT XII. évf. 1998 s 3
Dőry Tibor - Mészáros Rezső - Rechnitzer János :
Tudomány és regionalitás Magyarországon a 90-es években.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 105–126. p.
TÉT XII. évf. 1998 s 3 Gyors ténykép 119
A hallgatói létszámok alapján az ország fels őoktatási profiljában meghatározó
szerepe van a társadalomtudományi (közgazdasági, jogi, pénzügyi és bölcsész)
valamint a m űszaki képzésnek. Azt mondhatjuk, hogy a gazdasági változások egy-
értelmű haszonélvezője a társadalomtudományi képzés volt, amely egyre nagyobb
teret hódít az egyes térségek fels őoktatásában is, igazodva az országban megfigyel-
hető tendenciához és a gazdálkodó szervezetek fokozott igényeihez. Nem célunk a
felső oktatás egyes tudományterületeit értékelni, ezért inkább annak területi specia-
litásaival foglalkozunk a továbbiakban.
A 7. ábrán jól láthatók azok a fels őoktatási központok (Szeged, Debrecen, Pécs,
Miskolc), amelyek Budapestet követ ően meghatározói az ország fels őoktatási bázi-
sának. Ezen központoknál jóval kisebb a mérete a második vonalas, speciális kép-
zést nyújtó képzési centrumoknak (Veszprém, Gödöll ő, Győr, Sopron, Nyíregyháza,
Eger, Szombathely). Szembet űnő az oktatási profil tanulmányozása során, hogy
ezekben az intézményekben csak néhány tudományterület oktatása a meghatározó,
sokszínű ségük, képzési palettájuk nem hasonlítható a "campus-jelleg ű" felsőoktatási
központokhoz. A regionális szemléletmód alkalmazása esetén kit űnik, hogy az or-
szág nyugati részén (sem a Nyugat- sem a Közép-Dunántúlon) nincsen kimondott
felső oktatási központ: az intézmények mérete kicsi, az oktatás profilja meglehet ősen
egysíkú. Természetesen ezt felismerve történtek bizonyos kezdeményezések p1. a
Nyugat-Dunántúli Egyetem létrehozására, azonban az Oktatási Minisztérium még
nem nyilvánított egyértelm ű véleményt ezen integrációra.
Minősítettek
A felső oktatás színvonalát az oktatás m űködésének hatékonyságát dönt ően befo-
lyásolja az oktatók képzettsége, szakmai felkészültsége (Tóth 1992, Bartke - Nemes
Nagy 1992). Ezen a téren az utóbbi években pozitív tendencia követhet ő nyomon.
Az új intézményeknek és az újonnan beindított szakoknak köszönhet ően nőtt az
oktatók (és óraadók) száma.
A minő sítettek munkahelye és lakóhelye közötti összehasonlítás meglep ő eredmé-
nyekkel szolgála . A 268 akadémikus közül 208 rendelkezett budapesti lakóhellyel,
azonban csak 171-en dolgoztak a f ővárosban. A vidéki egyetemi városok közül a
legtöbb akadémikus Szegeden (18), Debrecenben (12), Pécsen (8) ill. Miskolcon (6)
dolgozott. Az akadémiai doktorok (összesen 2115 fő) tekintetében szintén a neve-
zett városok a meghatározók, Budapest súlya azonban munkahelyük tekintetében
nem éri az 50%-ot. Lakóhelyük szerinti abszolút számuk meghaladja ugyan az 1500
főt, de csak mintegy 1000-en dolgoznak a f ővárosban. A nagyszámú (9499 fő) tu-
domány kandidátusa (PhD.) címmel rendelkez ő esetén hasonló a tendencia. Lakó-
hely szerint 64,5%-uk lakik Budapesten, ugyanakkor munkahely szerinti arányuk
már alig haladja meg az 50%-ot. Szegeden lakik 6,5%-uk, Debrecenben 6,1%-uk,
Pécsen 3,6%-uk, Miskolcon 2,1%-uk, ill. a Veszprémben él ő kandidátusok száma
haladja még meg az összes létszám 1 százalékát (1,4%). Csak felsorolásszer űen a
további sorrend: Gödöllő , Sopron, Keszthely, Kecskemét, Szombathely, Eger, Gy őr,
Nyíregyháza. A vidéki városok esetében a kategóriához tartozó min ősítettek mun-
kahely szerinti aránya nem tér el jelent ő sen a lakóhelynél már vázolt tendenciához
képest.
Dőry Tibor - Mészáros Rezső - Rechnitzer János :
Tudomány és regionalitás Magyarországon a 90-es években.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 105–126. p.
120 Gyors ténykép TÉT XII. évf. 1998 s3
A bemutatott adatok ismeretében azt mondhatjuk, hogy a magyar fels őoktatás in-
tézményi szerkezete és térbeli elhelyezkedése nem optimális. A néhány fontos fel-
sőoktatási centrum (Budapest, Szeged, Debrecen, Pécs) mellett rendkívül szétforgá-
csolt struktúra van jelen. A közel 100 fels őoktatási intézmény és még a tucatnyi ún.
"kihelyezett kar" túlságosan sok. Ennek következtében elodázhatatlan valamiféle
intézményi és térbeli koncentráció megvalósítása. Ezt már felvetette az 1993-ban
született Fels őoktatási Törvény és határozottabban annak 1996-os korrekciója.
Az integrációnak nevezett koncentrációs folyamat célja, hogy nagyobb hatékony-
sággal működjön az oktatás és a kutatás, ne akadályozza szervezeti különállás az
oktatási, kutatási és szervezési lehet őségeket. A rendszer legyen ezáltal rugalma-
sabb, a hallgatók számára nagyobb választékot kínáló és majd legyen pénzügyileg is
racionálisabb (gazdaságilag is hatékonyabb).
Az integrációhoz (akadémiai kérdésekben) a kutatóintézet-hálózat is kapcsolódik,
ami segít feloldani a vélt ellentéteket. Ekkor az oktatásban is jobban hasznosulhat a
kutatóintézeti szellemi kapacitás (a kutatási együttm űködés már korábban rendsze-
res és teljes értékű volt).
Vagyis a témánk szempontjából a fels őoktatási integráció els ősorban a hatékony-
ság-növekedési és szélesebb együttm űködési lehetőségek szempontjából fontos.
Általa létrejöhetnek a regionális kisugárzás er ősebb tudásszolgáltató központjai,
miáltal mindkét szféra társadalmi elismertsége növekedhet.
A kutatás-fejlesztés és a tudomány szerepe a területfejlesztésben
Ha egy térség innovációs kapacitását szeretnénk növelni, nyilvánvalóan a legfej-
lettebb tudományos és technológiai eredményeket kell alkalmazni. Az Európai Uni-
óban számtalan példát találhatunk arra, hogyan kell a regionális fejlesztéseket szoros
összhangban tervezni és szervezni a m űszaki és technológiai átalakulással. Pozitív
példaként lehet utalni Baden-Württemberg és az észak-olasz tartományok által sike-
resen alkalmazott innováció-orientált regionális fejlesztési stratégiára. Ezen példák
arra hívják fel a figyelmet, hogy a gazdasági fejl ődésben fokozatosan er ősödik a
regionális tényez ők szerepe. A regionális innovációs rendszer mélyrehatóbb válto-
zásokat képes el őidézni, mint az elszigetelten m űködő vállalati technológiai átala-
kulások (Rechnitzer 1993, Török 1996, Rába 1997).
A regionális tényez ők sorában fontos szerepet tölthetnek be az országban m űködő
területi akadémiai bizottságok, amelyek regionális elv alapján jöttek létre a térségek
tudományos tevékenységének figyelemmel kísérése és segítése céljából. Ennek
megfelelő en minden bizottság évente néhány nagyobb, átfogó témájú nagyrendez-
vényt szervez, azonban az érdemi munka a szakbizottságok és munkabizottságok
keretében történik. A bizottságok messzemen ően támogatnak minden helyi, regio-
nális kezdeményezést, amely a lokális, térségi szellemi-tudományos élet alakítását
és szorosabbra fű zését szolgálja. A székházak fontos helyszínei tudományos és
szakmai fórumoknak, konferenciáknak, ill. módot nyújtanak arra, hogy a szervez ők
és a résztvevők közelebbi kapcsolatot létesíthessenek az MTA-val, és hatékony
közreműködésükkel segítséget nyújtsanak régiójuk fejl ődésének.
Sajnos azt kell mondani, hogy Magyarország még nem fedezte fel a regionális
stratégiaépítés fontos szerepét. Sem az Országos Területfejlesztési Koncepció s, sem
a minisztériumok ágazati programjai nem tulajdonítanak megfelel ő figyelmet annak,
Dőry Tibor - Mészáros Rezső - Rechnitzer János :
Tudomány és regionalitás Magyarországon a 90-es években.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 105–126. p.
TÉT XII. évf. 1998 s3 Gyors ténykép 121
hogy a vállalkozásfejlesztéssel és az intézményi rendszer m űködtetésével összehan-
golt technológiafejlesztési stratégia megsokszorozhatja egy térség növekedési po-
tenciálját. Fontos üzenet tehát a hazai területi politika és a tudományos élet formálói
számára, hogy az ország sikeres európai uniós integrációja nem képzelhet ő el helyi
és regionális innovációs hálózatok megteremtése és sikeres m űködtetése nélkül.
Az ország megyéiben, régióiban már elkészültek, vagy éppen most készülnek a
területfejlesztési koncepciók. Az azokban megtestesül ő programok - az innovációk
terjedését és a technológiai fejl ődés elősegítését szolgáló programok - sikere egyér-
telműen a területi szereplők együttm űködésén múlik. Azonban tapasztalataink sze-
rint alig vagy egyáltalán nem érzékelhet ő annak jele, hogy a területi szerepl ők saját
településük, megyéjük, vagy a térség jöv őbeni fejlődésének zálogát az innovációtól
és a technológiai átalakulástól tennék függ ővé. Igaz, azt is be kell vallani, hogy
országosan sincs elfogadott technológia politikai koncepció, s az Országos Műsza-
-
ki Fejlesztési Bizottság (OMFB) is csak technológia-politikai prioritásokat fogalma-
zott meg.
Végezetül meg kell állapítani, ahhoz, hogy egy térség gazdasági potenciálját nö-
velni tudja, az Európai Unió régióiban az elmúlt években sikeresen alkalmazott
regionális innovációs stratégiák (RIS/RITTS) kidolgozására és következetes meg-
valósítására van szükség. Ennek els ő lépése a térség gazdasági szerkezetének ala-
pos elemzése, különös tekintettel a kiemelt ágazatokra, majd fel kell mérni a tech-
nológiai kapacitásokat, a kutatási ráfordítások felhasználását, értékelni kell az
európai kutatási támogatási rendszerekhez való csatlakozás lehetőségeit, módjait, a
regionális fejlesztésben játszott szerepüket, továbbá javaslatokat tenni a térség
innovációs erejének fokozására.
A tudományos kutatás, fels őoktatás regionális jellemzői
az átmenetben
A területi erőforrások fővárosi koncentrációja nem csökkent, s őt növekedett,
az újdonságokat megjelenítő tevékenységek, szervezetek és egyben informáci-
ók változatlanul Budapesten összpontosulnak. A kutatás-fejlesztésben bekö-
vetkező jelentős átrendeződés a fővárost is sújtotta, azonban vezet ő szerepét
változatlanul megtartotta, valamelyest növelte több vidéki tudományos intézet
megszüntetésével, ugyanezt tapasztalhattuk a kutatás-fejlesztést szolgáló forrá-
sok vonatkozásában is. Budapest viszont veszített szerepéb ől a felsőoktatás-
ban, hiszen a vidéki egyetemi központokban és több újonnan alakult fels őok-
tatási centrumban látványosan n őtt a hallgatói létszám, miközben mindezt
ugyanolyan arányban nem követette a tudományos fokozottal rendelkez ők ará-
nyosabb területi eloszlása.
Míg a gazdasági szerkezet megújítása az ország nyugati és északnyugati térsé-
geiben gyorsabban és sikeresebben történt meg, addig ezek a térségek rendkí-
vül kedvezőtlen helyzetben voltak, vannak a kutatás-fejlesztés, de a fels őokta-
tás vonatkozásában is. Egyedül a főváros gazdaságának átrendez ődése és az
ottani kutatás-fejlesztés, illetve fels őoktatási bázis között lehet valamiféle el ő-
remutató kapcsolatot fellelni a nagyfokú koncentráció következtében, de a
nem-fővárosi centrumokban ugyanezt egyáltalán nem mutathatjuk ki, s őt, ki-
mondottan annak ellenkezője tapasztalható.
Dőry Tibor - Mészáros Rezső - Rechnitzer János :
Tudomány és regionalitás Magyarországon a 90-es években.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 105–126. p.
122 Gyors ténykép TÉT XII. évf. 1998 s3
- A magyar területi szerkezet megújítása az átmenetben nincs kapcsolatban a
kutatás-fej lesztéssel és a fels őoktatással. Egyértelm ű, hogy nem ezek a kapa-
citások generálják a telephelyválasztást, a külföldi és a hazai m űködő tőke le-
telepedését, vagy éppen a gazdasági szerkezetek megújítását. Vélhet ően a pi-
acgazdaság kialakulását jelentő első mennyiségi és szerkezet átalakító fázist
követi majd egy következ ő szakasz, amikor megkezd ődik a gazdasági egysé-
gek és a tudományos, fels őoktatási erő források fokozatos egymásra találása.
Ennek néhány jegye már felismerhet ő Budapest vonatkozásában (pl. kutató-
fejlesztő centrumok telepítése, a K+F megrendelések növekedése). A nem-
ffivárosi tudományos és fels őoktatási centrumokban a rendelkezésre álló kapa-
citások gyorsabb területi fejl ődést eredményezhetnek, s egyben a lokális és re-
gionális gazdaság átrendez ődéséhez szintén kedvezőbb feltételeket kínálhat-
nak.
- A fels őoktatás látványos mennyiségi növekedése hozzájárult, hogy a regioná-
lis egyetemi és főiskolai centrumok megerősödjenek, sőt több újabb szerve-
ződjön. Számos új tudományterület oktatása kezd ődött meg azokban a fels ő-
oktatási centrumokban, ahol korábban csak egy-két tudományterület ismeretei-
nek képzése történt. A hallgatói létszám látványos növekedése több centrum-
ban hozzájárult azok gazdasági bázisainak kiszélesedéséhez, újabb szolgáltatá-
sok megjelenéséhez, a helyi gazdaság élénkítéséhez. Nem járt viszont együtt a
létszám növekedése a tudományos humánkapacitás egyenletesebb területi el-
oszlásával, főleg az új tudományterületek vezet ő oktatói a fővárosból, vagy
más egyetemi központokból járnak át tanítani, így csak lassan alakulhatnak ki
további szakmai műhelyek, nem beszélve a helyi társadalmak alakításáról.
Mindezt alátámasztja, hogy a tudományos folyóiratok száma nem növekedett,
sőt csökkent, azokból nagyon keveset jelentetnek meg a fővároson kívül. Az
egyetemek létrehozták saját könyvkiadóikat, azonban a zavaros hazai tudomá-
nyos szakkönyvkiadásban nem voltak képesek rendet teremteni.
- A fels őoktatás tervezett szervezeti reformja vontatottan halad, több centrumban
megkezdődött a szervezeti integráció, azonban még mindig er őteljesen meg-
osztott a felsőoktatás szervezeti rendszere, abban akár a lokális, akár a regio-
nális együttműködések kezdetlegesek, vagy egyáltalán nincsenek. Mindezek
kedvezőtlenül hatnak a tudományos kapacitásokra, illetve a tudományos infra-
struktúrára. Megfigyelhet ő, hogy a tudományos kutatóintézetek (többségében
néhány, nem-fővárosi akadémiai intézet) aktívan bekapcsolódott a lokális és
regionális fels őoktatási együttműködésekbe, így segítették az integrációt, vagy
annak megindítását.
- A helyi önkormányzatok változó intenzitással ismerték fel a fels őoktatásban és
kisebb részt a tudományos kutatásban rejl ő település- és térségfejlesztési le-
hetőségeket. Általános megállapítások a helyi önkormányzatok magatartására
nem tehetők. Az elmondható, hogy azokban a centrumokban segítették határo-
zottabban e szektor fejlesztését (dönt ően létesítmények átadásával, kisebb
mértékben anyagi eszközök biztosításával), ahol korábban nem, vagy egyol-
dalú volt a felsőoktatás, illetve a jelent ős tradíciókat (néhány egyetemi város)
képes volt a személyes kapcsolatok varázsa er ősíteni. Lassan ismerik fel a na-
gyobb centrumok is, hogy a tudományos és fels őoktatási kapacitások fejleszté-
se meghatározó lehet a település jövő szempontjából. A mérsékelt felismerést
je
Dőry Tibor - Mészáros Rezső - Rechnitzer János :
Tudomány és regionalitás Magyarországon a 90-es években.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 105–126. p.
TÉT XII. évf. 1998 s3 Gyors ténykép 123
még mérsékeltebben követi ennek a fejlesztési célnak az anyagi forrásokkal
történő támogatása.
- A területi politika és a tudománypolitika nem talált egymásra az elmúlt tíz
esztendőben. Mindkét politika önmaga megalkotásával volt elfoglalva, így sem
a területi politikának nem voltak kézzel fogható üzenetei a tudomány és a fel-
sőoktatás felé, sem pedig a formálódó tudománypolitika nem tudott mit kezde-
ni a területi szerkezettel, folyamatokkal. Az Országos Területfejlesztési Kon-
cepció foglalkozik a kutatás-fejlesztés és a fels őoktatás kívánatos területi szer-
kezetével, de az abban megjelölt fejlesztési irányok mögött átfogó kutatások
nem álltak, illetve a szakmai egyeztetések hiányában inkább elutasítást, mint
támogatást kapott. Néhány gyenge jelét tapasztalhattuk a területi sajátosságok
érvényesítésének a tudománypolitikában (pl. Bay Zoltán Intézetek telepítése,
OTKA műszerközpontok), de például a fels őoktatás fejlesztési koncepcióinál a
regionális szempontok (pl. tudományterületek hiánya, elérhet őség, kapacitások
koncentrációja) nem jelentek meg határozottan, azok nem épültek a területi
gazdaságok fejlődési és megújítási irányaira. A területfejlesztés intézmény- és
eszközrendszerének átalakításánál (pl. decentralizált források) nem vették fi-
gyelembe a kutató-fejleszt ő és felsőoktatási kapacitásokat, illetve ha igen, úgy
azokhoz nem voltak képesek forrásokat rendelni. A kutatás-fejlesztés és a fel-
sőoktatás fejlesztési forrásainak területi decentralizációjára még kísérletek
sem történtek.
Ajánlások a tudomány regionalizálására
A régiók versenyképességét a tudományos kapacitásaik célirányos fejlesztésével
érhetjük el, így a jövőben sem a területi, sem a tudomány politika nem nélkülözheti
a kölcsönös egymásra épülést, illetve annak érvényesítését szolgáló eszköz- és in-
tézményrendszer működtetését. A következ őkben vázlatos ajánlásokat kínálunk a
regionális szintű tudományos aktivitás élénkítésére, ezeket a felvetéseket — elfoga-
dásuk esetén — részletesen ki kell dolgozni, és egyben integrálni szükséges mind a
területi, mind a tudománypolitika megújítására tett kezdeményezésekkel.
- A készülő regionális fejlesztési stratégiák6 térjenek ki a tudományos és fels ő-
oktatási kapacitások elemzésére, az intézményrendszer lehetséges fejlesztési
irányaira, a gazdasági szerkezet megújításában betölthet ő szerepükre. A fej-
lesztési célok között hangsúlyozottan jelenjen meg ezen megújítást hordozó
szektor sajátossága és jöv őbeli alakításának irányai.
- A területfejlesztés eszközrendszerében' a régió specifikus tudományos kutatási
programok támogatottságának lehet ősége egyenrangú legyen a gazdaságfej-
lesztési programokkal, s azok a projektek kapjanak támogatást, amelyek a ré-
gión belüli tudományos intézmények együttm űködésére, hálózati jellegének
erősítésére szolgálnak.
- A különféle állami tudományos és kutatás-fejlesztési alapokban jelenjen meg a
területi szemlélets. Első lépésként az egyes régiók képvisel ői kapjanak helyet a
bíráló bizottságokban (zsűrikben), majd második lépésként történjen meg az
alapok bizonyos hányadának decentralizációja, aminek térségen belüli felhasz-
nálását az MTA területi bizottságai koordinálják.
Dőry Tibor - Mészáros Rezső - Rechnitzer János :
Tudomány és regionalitás Magyarországon a 90-es években.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 105–126. p.
124 Gyors ténykép TÉT XII. évf. 1998 s3
- Kísérleti jelleggel egy régióban 9 kerüljön kidolgozásra a Regionális Innováci-
ós Stratégia (RIS), amely felméri és elemzi az adott térség tudományos és ku-
tatás-fejlesztési kapacitásait, meghatározza azok lehetséges fejlesztési irányait,
kidolgozza a területi szintű gazdaság-tudomány együttm űködési rendszerének
intézményi és fmanszírozási kereteit, s annak m űködtetését a kísérleti időszak
alatt elvégzi. A Regionális Innovációs Stratégia m űködtetésének tapasztalatai
nemcsak a területfejlesztésnek, hanem a tudományos kutatásnak is új lendüle-
tet adhatnak.
- Az MTA területi bizottságai m ma azok az egyedüli szervezetek, amelyek össze-
fogják egy-egy régióban a tudományos kutatással foglalkozó személyeket,
szervezeteket, s azoknak szakmai együttm űködési teret biztosítanak. A területi
bizottságok szervezeti és m űködési megerősítése nemcsak az MTA oldaláról,
hanem a kormányzati és a szervez ődő regionális fejlesztési tanácsok vonatko-
zásában is kedvez ő megoldást nyújthat. Növelni kell a területi bizottságok tu-
dományszervezési szerepét (pl. pályázati források decentralizációjával, tudo-
mányszervezési szakemberek foglalkoztatásával, regionális tudományos in-
formációs központ és eszközök m űködtetésével), szerepet kell kapniuk a régiót
érintő jelentősebb fejlesztési irányok véleményezésében és képviselettel kell
rendelkezniük a térséget érint ő döntési centrumokban. A területi akadémiai bi-
zottságok működésének megújítása lehet az egyik szakmai és szervezeti záloga
a regionális tudományos potenciálok fejlesztésének.
- A fels őoktatás integrációjában a regionális együttműködések erősítése kívá-
natos, ebben a meglév ő profilok mellett az újabb tudományterületek megtele-
pítését célszerű szorgalmazni. Nem támogatandó viszont, hogy egy-egy régió-
ban több azonos tudományterületen történjen meg a képzés fejlesztése, hiszen
tartósan nem biztosítható a megfelel ő színvonalú oktatáshoz a szakember el-
látottság. A helyi és területi önkormányzatok, a gazdasági szerepl ők és a kü-
lönféle nonprofit (érdekképviseleti) szervezetek, valamint a fels őoktatási és
tudományos intézmények bevonásával célszer ű lenne olyan (köz)ala-
pítványokat"1 létesíteni, amelyek kanalizálják a regionális és részben az állami
forrásokat a szektor fejlesztésére.
- A területfejlesztés és tudományos kutatás, fels őoktatás kapcsolatának kutatása
Magyarországon egyáltalán nem szervezett, az kimondottan véletlenszer ű.
Kapjanak támogatást ennek a témakörnek a vizsgálatai, mind az MTA kutatási
célkitűzéseiben, mind az állami kutatási alapoknál. Szükségesnek tartjuk, hogy
1999-ben országos konferencia kerüljön megrendezésre a témában, hogy egy-
részt feltérképezzük a folyó és tervezett kutatásokat, másrészt megkezdhessük
egy átfogó fejlesztési stratégia kidolgozását.
Jegyzetek
"Tudománypolitika az ezredforduló Magyarországán" kutatási program 9. munkabizottsága által
készített helyzetfeltáró elemzés.
2 Az Országgyűlés 1996. december 17-i határozata.
3 A 10 változó a következő volt: a területi GDP nagysága, a külföldi működő tőke, a beruhá7Asok mérté-
ke, a munkanélküliség, a jogi és nem jogi személyiség ű gazdasági társaságok, az iparűzési adó nagy-
sága, a személygépkocsik száma, a telefon ellátottság és a bankfiók s űrűség. A változókat egy lakosra
vetítve képeztük, mindkét id őpontra azonosan, többváltozós elemzéssel dolgoztuk fel a kapcsolatok
Dőry Tibor - Mészáros Rezső - Rechnitzer János :
Tudomány és regionalitás Magyarországon a 90-es években.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 105–126. p.
TÉT XII. évf. 1998 s3 Gyors ténykép 125
szorosságát, ami többségében er ős, határozott összefüggést mutatott, s egységes elvek - az egyértelm ű
elhatárolás - alapján alakítottuk ki a csoportokat a klaszter elemzésben.
4
A minősítési rendszer megváltozása, az egyetemek PhD cím adományozási joga meglehet ősen bonyo-
lulttá tette a számbavételt. Egyéb megbízható információ hiányában az MTA Doktori Tanács Titkár-
sága 1995 évi adatközlését tekintettük vizsgálatunk alapjául.
s Az Országos Területfejlesztési Koncepció megállapítja, hogy "... a kutatás-fejlesztés területén jelent ős
decentralizációra van szükség. A budapesti K+F szektor min őségi átalakítása a nemzetközi és a kö-
zép-kelet-európai pozíciók erősítését szolgálja. Az ország érdeke azt kívánja, hogy az új fejlesztésekre
elsősorban a regionális egyetemi központokban kerüljön sor." Budapest szerepét illetően az a cél,
hogy a főváros valódi nemzetközi jelent őségű központtá válhasson. Hangsúlyozza továbbá, hogy a
regionális egyetemi központokban (Szeged, Pécs, Debrecen, Miskolc, Veszprém) az innováció teljes
vertikumának (alap- és alkalmazott kutatások, termék- és folyamatfejlesztés, termelési innováció, ér-
tékesítési szolgáltatások) fejlesztése szükséges az intézményi széttagoltság csökkentésével és az egye-
temi integrációval. A területfejlesztési szempontból els ődlegesnek tekintett regionális innovációs köz-
pontok mellett, azokkal együttm űködésben kívánatosnak tartja az innovációs alcentrumok (Gödöllő,
Keszthely, Sopron, Mosonmagyaróvár, Kaposvár) fejlesztését, amelyek az innovációs lánc néhány
elemében rendelkeznek komparatív el őnyökkel, valamint a területi innovációs rendszer harmadik ele-
meként az ipari újjáépítés területi csomópontjaiban (Győr, Dunaújváros, Székesfehérvár, Tatabánya,
Szombathely, Zalaegerszeg, Kecskemét, Nyíregyháza, Szolnok, Eger, Pécs) a térségspecifikus terme-
lést és szolgáltatásait közvetlenül segít ő technológiai központok, ipari parkok és fels őoktatási
decentrumok telepítend ők.
6
Az országban jelenleg hét ún. fejlesztési régió került lehatárolásra, ezek a szervez ődő régiók 1998-
1999-ben készítik el fejlesztési koncepcióikat, így célszer ű minél előbb a készítők figyelmét felhívni a
területfejlesztés és a tudomány, ill. a fels őoktatás kapcsolatára.
Jelenleg a megyei területfejlesztési tanácsok, - a jöv őben vélhetően a regionális területfejlesztési taná-
csok is -rendelkezni fognak decentralizált fejlesztési forrásokkal, így ezek lehetséges felhasználásánál
célszerű a regionális kutatási programok támogatását is megjelölni.
s A regionális összefüggések, specialitások, egy-egy térségben közösen jelentkez ő pályázatok megjele-
nése eddig nem került ösztönzésre a kutatási támogatásoknál, hasonlóan nem kaptak képviseletet a
régiók szakmai körei a bíráló bizottságokban sem, azokban kimondottan a szaktudományí kérdések és
érdekek jelentek meg. Egyedül a fels őoktatási integrációs pályázatoknak volt regionális dimenziója,
azonban annak nem kell ő meghatározása következtében több tervezett térségi együttm űködés nem
kapott támogatást, így azután ezek a kezdeményezések meghiúsultak.
9 •
Az Ézak-Dunántúl térségére számos kutatási eredmény áll rendelkezésre, amely összegzi a régió
s
tudományos és fels őoktatási sajátosságait, a gazdaság igényeit, a humáner őforrások alakulását. Vi-
szonylag rövid id ő alatt (1-1,5 év) összeállítható lenne a regionális innovációs stratégia.
10
Az MTA területi bizottságainak többségi m űködési tere lényegében lefedik a fejlesztési régiókat.
Egyedül a VEAB fog át két fejlesztési régiót, de Veszprém centrális helyzete, valamint széleskör ű
szakmai kapcsolatai következtében képes ellátni a regionális szint ű tudományszervezést.
Több sikeres alapítvány ismert egy-egy fels őoktatási centrumban, célszer ű ezek bázisán szervezni a
helyi és regionális kutatási és fels őoktatási támogatásokat.
Irodalom
Az MTA Területi Bizottságainak (Veszprém, Pécs, Szeged, Miskolc, Debrecen) beszámolói.
Bartke I.- Nemes Nagy J. (1992) A kutató-fejleszt ő tevékenység területi megoszlása. In: A szürkeállo-
mány fehér foltjai - A szellemi potenciál térszerkezete Magyarországon. Fels őoktatási Koordinációs
Iroda. Budapest 57-70. o.
Csaba L. (1998) A vállalkozásfejleszt ő gazdaságpolitika lehetőségeiről. Valóság 9. 11-21. o.
Dőry T. (1997) Szellemi potenciál és a m űszaki fejlesztés az Északnyugat-Dunántúlon. In: Tér és Tár-
sadalom, 1-2. 57-72. o.
Farkas P. (1996) A külföldi m űködőtőke-beáramlás hatása a K+F-re és az innovációra Magyarországon.
Magyar Tudomány 9. 1067-1079. o.
Glatz F. (1998) Tudomány az ezredforduló Magyarországán. In: Ezredforduló 4. 19-24. o.
Horváth Gy. (1994) A Dél-Dunántúl nemzetközi versenyképességének el őfeltétele, a technológiai meg-
újulás. Tér és Társadalom 1-2. 37-58. o.
Dőry Tibor - Mészáros Rezső - Rechnitzer János :
Tudomány és regionalitás Magyarországon a 90-es években.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 105–126. p.
126 Gyors ténykép TÉT XII. évf. 1998 s3
Horváth Gy. szerk. (1997) Régiók felemelkedése és hanyatlása. Regionális átalakulás a Brit-szigeteken.
MTA RKK Pécs
Innovációs folyamatok a magyar gazdaságban. OMFB. Budapest, 1995.
Inzelt A. (1996) A ráfordítások és eredmények a hazai K+F-szférában. Külgazdaság 1. 58-73. o.
K+F eredmények és ráfordítások 1991-1995. OMFB. Budapest, 1996. június
Kiss J.-Pandurics A.-Lapid K. (1997) Innováció és versenyképesség. OMFB, Budapest
Kocsis É.- Szabó K. (1996) Technológiai korszakhatáron. Rugalmas technológiák - regionális hálóza-
tok. OMFB, Budapest
Kovács I. (1996) Trendek és tendenciák a kutatás-fejlesztési ráfordítások alakulásában. Ipari Szemle 5.
44-45. o.
Kutatás és fejlesztés a fels ő oktatásban. MKM Tudományos Ügyek F őosztálya jelentése. Budapest, 1998.
július
Nyíri L. (1996) Leszakadás vagy követés a tudásintenzív fejl ődésben. Közgazdasági Szemle 6.
564-576. o.
Rába A. (1996) Technológiapolitikai irányzatok a fejlett ipari országokban. Külgazdaság 1. sz. 45-57. o.
Rechnitzer J. (1989) A szellemi erő források három eleme az Észak-Dunántúlon. Kutatás-Fejlesztés -
Tudományszervezési Tájékoztató 6. 449-476. o.
Rechnitzer J. (1993) Szétszakadás vagy felzárkózás. A térszerkezetet alakító innovációk. MTA RKK
Győr
Regő s Zs. (1997) Agytröszt - Innováció Magyarországon. Figyelő 1997. február 6. 13-15. o.
Statisztikai Tájékoztató - Fels őoktatás, 1984, 1992, 1994, 1996. KSH, Budapest
Területi statisztikai évkönyv 1990-1996 közötti kiadványai, KSH, Budapest
Tóth J. (1992) A tudományos min ősítéssel rendelkezők születési, lakó- és munkahelyeinek területi
sajátosságai. In: Tér-Idő-Társadalom MTA RKK Pécs 225-271. o.
Török Á. (1996.) A K+F diffúziós rendszere Magyarországon. Külgazdaság 5. 63-72. o.
Tudományos kutatás és kísérleti fejlesztés, 1984, 1993, 1996. KSH, Budapest