Tér és Társadalom 12. évf. 1998/3. 93-104. p.
Tér és Társadalom XII. évf. 1998 s 3: 93-104
FRIEDRICH RATZEL HATÁSA A MAGYAR
FÖLDRAJZTUDOMÁNYBAN
(The Influence of Friedrich Ratzel to the Geography in Hungary)
HAJDÚ ZOLTÁN'
Bevezetés
Friedrich Ratzel (1844-1904) munkásságának a hatása rendkívül szerteágazó,
időben tagolt, értékelése pedig szinte az els ő pillanattól kezdve ellentmondásos volt
a magyar földrajztudományban. Ratzel hatása megjelent a földrajztudomány kutatási
tárgya, tudományrendszertani helyzetével kapcsolatos magyarországi vitákban,
valamint az antropogeográfiában és a politikai földrajzban. Ratzel hatása, ill. érté-
kelése a magyar földrajztudomány bels ő fejlődése, valamint szélesebb értelemben
az ország politikai változásai függvényében érvényesült, s három jól elkülöníthet ő
szakaszra tagolható:
- 1948-ig tudományos kérdés Ratzel és munkásságának megítélése, mind azok
körében akik Ratzel munkásságát magasra értékelték és felfogását követték,
mind pedig azok körében, akik megkérd őjelezték, ill. elutasították Ratzel
földrajzi felfogását, vagy annak jelent ős részét;
- az 1948-as kommunista fordulattól kezdve az 1980-as évek végéig Ratzel
megítélése els ősorban nem tudományos, hanem politikai kérdés volt. Már
1948-ban megkapta a "fasiszta" min ősítést. E minősítés szalonképtelenné
tette, s munkássága egészét inkább elítélték, semmint elemezték, avagy meg-
ítélték, a minősítés fokozatosan "reakciós"-sá enyhült;
- az 1980-as évek végét ől kezdve fokozatosan ismét megteremt ődtek a politi-
kai földrajz nyilvános művelésének a lehetőségei Magyarországon, s Ratzel
tudományos munkásságának, földrajztörténeti szerepének és jelent őségének
értékelése ismét tudományos kérdéssé válik.
Ratzel munkásságának magyarországi hatását az 1948-ig terjed ő első szakaszban
vizsgáljuk, hiszen ennek a korszaknak az elemzése járulhat hozzá leginkább Ratzel
szerepének újraértékelési folyamatához. Az elemzés során el őtérbe helyezzük
Ratzel emberföldrajzi és politikai földrajzi munkásságának hatását, de a vizsgálódá-
sunkat nem szűkítjük le csak ezekre a kérdéskörökre.
Ratzel minden életrajzírója (Bassin 1987, Buttmann 1977) számon tartja, hogy
fiatal újságíróként, a Kölnische Zeitung munkatársaként 1871 nyarán és őszén egy
hosszabb utazást tett az Osztrák - Magyar Monarchiában, s az akkori történeti Ma-
gyarországon. Megismerte az ország nagy részét, s újságcikkeket írt a Kárpátokról,
Erdélyről, az Alföldről, a Dunántúlról és Budapestr ől. Az ekkor megszerzett be-
nyomásai és lokális empirikus ismeretei részben visszatükröz ődtek későbbi munkás-
ságában. A nyugati geográfusoknál lényegesen jobban ismerte a "magyar problé-
mát", valamint a magyarországi nemzetiségek, különösen a Dél-Alföldön él ő né-
Hajdú Zoltán:
Friedrich Ratzel hatása a magyar földrajztudományban.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 93–104. p.
94 Hajdú Zoltán TÉT XII. évf. 1998 s3
metek helyzetét. Az Alföld Ratzel számára magyar kolonializációs területként jelent
meg, később párhuzamot vont az alföldi magyar és a vadnyugati amerikai
kolonializáció között.
Ratzel földrajzi életm űve
Ratzel nem geográfusnak készült. 1866-ban Karlsruheban kezdte meg egyetemi
tanulmányait, majd Heidelbergben folytatta. Geológiát, zoológiát tanult f őleg, de
érdekelte a gyógyszerészet és a biológia számos területe is. 1868-ban zoológiából
szerzett diplomát. 1869-ben már a Kölnische Zeitung újságírójaként hallgatta
Haeckel egyetemi előadásait Jénában, s természettudományi ismeretterjeszt ő cikke-
ket írt.
Az 1870-71-es porosz-francia háborúban aktívan részt vett, s komoly fejsérülést
szenvedett. A háborús élmény mellett Moritz Wagner megismerése jelentette a
fordulópontot Ratzel életében és szakmai fejl ődésében. Az etnográfus, felfedez ő
Wagner hatására (aki a darwini kiválasztódással szemben a migrációt állította el ő-
térbe) fordult Ratzel az antropogeográfia felé. Ratzel munkásságának szinte egészén
végigvonult a migráció, az áttelepülés, a mozgás problematikájának elemzése.
(Darwin és Spencer hatása a kés őbbiek során erősödött fel Ratzel munkásságában).
1873-74-ben újságíróként beutazta az USA-t és Mexikót. Els ősorban a gazdasági,
társadalmi, történelmi kérdések és folyamatok elemzésére fordította figyelmét. Az
amerikai gazdaság teljesít őképessége szinte lenyűgözte. Sok tudománytörténész
(nem csak amerikai) úgy véli, hogy valójában ezen tapasztalatok alapján vált Ratzel
valójában emberföldrajzossá. Ratzel munkásságában jelent ős helyet foglal el Észak-
Amerika, s különösen az USA földrajzi feldolgozása. Ratzel valójában a modern
amerikanisztika egyik korai képvisel őjének tekinthet ő. (Teleki Pál is nagyban tá-
maszkodott Ratzel Amerikával kapcsolatos kutatási eredményeire, amikor megírta a
kontinens gazdaságföldrajzi monográfiáját).
1875-ben kezdett tanítani a Müncheni M űszaki Egyetemen, s ott tartotta meg
habilitációs elő adását is a kínai emigrációs folyamatokról és azok várható követ-
kezményeirő l. 1878-tól tevékenyen részt vett annak a szervezetnek a megalapításá-
ban és a munkájában, melynek els ődleges szerepe a német érdekek külföldi védel-
me, s a német gyarmatosítási folyamatok el ősegítése volt. Ett ől az időponttól kezdve
- lényegében tehát szinte egész munkássága alatt - egyszerre folytatott napi politikai
jellegű , s tudományos tevékenységet. A kétféle munka eredményei gyakran keve-
redtek, s jelent ős részben ebb ől fakadt a ratzeli életm ű tudományos értékei megíté-
lésének problémája.
Ratzel 1882-ben megjelentette az "Anthropogeographie" els ő, majd 1891-ben a
második kötetét, s közben a leíró jellegű "Völkerkunde" három kötetét. 1886-ban a
Lipcsei Egyetemen lett professzor.
Ratzel tudatosan vállalta fel az "emberföldrajz" tudományos megalapozását. Az
antropogeográfia els ő kötetében Ratzel minden korábbinál egyértelm űbben fogal-
mazta meg földrajztudományi felfogását (a földrajz az egyik legnagyobb terjedelm ű
tudomány, mivel célja a Föld felszínének a kutatása és leírása) s két meghatározó
részre (természeti vagy fizikai és ember/kultúrfóldrajz) tagolódik.
Hajdú Zoltán:
Friedrich Ratzel hatása a magyar földrajztudományban.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 93–104. p.
TÉT XII. évf. 1998 s 3 Friedrich Ratzel hatása a ... 95
Az emberfóldrajzot két részre tagolta Ratzel, az ember és az ember tevékenységé-
nek földrajzi összefüggéseivel foglalkozó részt az emberföldrajz mechanikai részé-
nek, míg a népek és államaik földrajzi eloszlását, alakját, és nagyságát vizsgáló
részét pedig az emberföldrajz statisztikai részének tekintette. Úgy vélte, hogy a saját
korában (ideiglenesen) az emberföldrajzhoz tartozik még a néprajz és a politikai
fölrajz is, az el őző "véletlenül", az utóbbi pedig "gyakorlati okokból".
A kötetet (Anthropogeographie) általában a földrajzi determinizmus ratzeli elmé-
lete alapmű veként aposztrofálják, de megítélésünk szerint a kérdés sokkal bonyo-
lultabb és ellentmondásosabb. Közelebb állunk az igazsághoz, ha úgy fogalmazunk,
hogy a részletes elemzésekben egyszerre jelen vannak a természeti környezet és a
társadalom kölcsönhatásainak minden lehetséges felfogásának elemei, de elméleti
végkicsengésében Ratzel felfogása valóban determinisztikusként fogalmazható meg.
(Ugyanakkor olyan rövid megfogalmazásokat is találhatunk a m űben, melyek alap-
ján akár földrajzi nihilistaként, avagy posszibilistaként is megjeleníthet ő lenne
Ratzel).
Későbbi kutatásaitól eltér ő en Ratzel 1882-ben még úgy fogalmazott, hogy a törté-
neti folyamatok és a természeti tényez ők kölcsönviszonyában "...mindig csak fölté-
telesen mondhatunk ki általános következtetéseket" (Ratzel 1887). A földrajztudo-
mány - Ratzel itteni megítélése szerint - nem törvényeket, hanem valószín űségeket
fogalmaz meg: "ha nem is mondhatunk ki biztos törvényeket, valószín űségeket
elérhetünk".
Ratzel már ekkor megfogalmazta politikai földrajzának alapkategóriáit, szemléle-
tének és értékítéletének jelent ős részét. Az országok és határaik vizsgálata során
alapvető kiinduló pontja az, hogy: "A népek folyamatosan mozognak, azért határaik
a lakható területen se lehetnek tökéletesek, sem pedig állandóak..." (Ratzel 1887). A
természetes és mesterséges határokra vonatkozó fejtegetéseikor a természetes hatá-
rok kategóriáját nagyon sokszor idéz őjelben használta, mert úgy vélte, hogy a ter-
mészetes határok is változhatnak, nem örök élet űek.
Ratzel politikai földrajzi gondolkodásának egyik legtöbbet vitatott kérdése a "né-
pek haladása, avagy hanyatlása". Ekkor úgy látta, hogy: "A népek tartós veszteglése
természetellenes, vagy haladniok vagy hanyatlaniok kell; a haladás a rendes állapot"
(Ratzel 1887).
1897-ben publikálta a legtöbbet vitatott, legellentmondásosabban megítélt monog-
ráfiáját, a "Politische Geographie"-t. A m ű a modern politikai földrajz els ő nagy
összefoglalása, leglényegesebb elemének az organikus állam elméletének földrajzi
kifejtését tekinthetjük.
Ratzel kitüntetett szerepet vállalt a német haditengerészet fejlesztési programjának
megalapozásában, ill. annak propagandájában. (A "flottaépít ő professzorok" népes
csoportjában találjuk Ferdinand Richthofent, valamint Max Webert is). Úgy ítélte
meg, hogy csak egy olyan Németország játszhat igazán világpolitikai szerepet, mely
a szárazföldi hatalom jellegének megtartása mellett nagyon er ős, s mindenütt haté-
kony hadiflottával rendelkezik.
1901-ben jelent meg Ratzel másik vitatott m űve, melyben Wagner
"Lebensgebier-jét rendszerjelleggel "Lebensraum"-má fogalmazta át, s az így meg-
fogalmazott életteret biogeográfiai kategóriaként elemezte. Ratzel ezen kategóriája
földrajzi munkahipotézisb ől később politikai kategóriává vált.
Hajdú Zoltán:
Friedrich Ratzel hatása a magyar földrajztudományban.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 93–104. p.
96 Hajdú Zoltán TÉT XII. évf. 1998 s3
Ratzel munkássága többosztatú, s részben a megfogalmazási nehézkességei miatt
(annak ellenére, hogy újságírói gyakorlata miatt könnyen írt), többféleképpen értel-
mezhetőek. (Ratzel minden fordítója - még azok is, akik egyetemi tanítványai is
voltak, s élőszóban is hallhatták fejtegetéseit - arra panaszkodott, hogy németül is
nehéz megérteni, s tisztázni, hogy mit gondolt valójában Ratzel).
Ratzel antropogeográfiájának hatása a magyar földrajztudományban
Ratzel alapvető antropogeográfiai műve németországi megjelenésekor (1882) még
a Carl Ritter szellemében alkotó és oktató Hunfalvy János (1820-1888) határozta
meg Magyarország egyetlen földrajzi tanszékének felfogását, ill. a Magyar Földrajzi
Társaságon, s volt egyetemi tanítványain keresztül szélesebb értelemben a magyar
földrajztudomány felfogását is. (Hunfalvy emberi tisztességét és szakmai elfogulat-
lanságát az is meger ősíti, hogy a felfogásbeli különbségek ellenére, avagy éppen
azért, támogatta Ratzel munkájának magyarországi megjelentetését).
Ratzel műve a magyar geográfia egy része figyelmének és érdekl ődésének a kö-
zéppontjába került, s Czirbusz Géza szokatlanul hosszú terjedelm ű könyvismerte-
tésben elemezte (Czirbusz 1883). Czirbusz nagyra értékelte Ratzel munkáját, de
jelezte jelent ős gyengéit is: "...philosophiai és abstract jelleg ű e mű. Az épen hibája,
hogy sokat eszmél ődik és keveset bizonyít", "... sok szép gondolat van a lapos és
terjengős mondatokba beburkolva". Czirbusz "quasi egy ujabb iránynak képvisel ő-
je"-ként minősítette Ratzelt, már a m ű megjelenésének szinte másnapján.
Ratzel újonnan megjelenő műveit is szinte azonnal ismertették a Földrajzi Közle-
ményekben, a magyar földrajztudomány meghatározó tudományos folyóiratában. A
kritikai észrevételek mellett a magas tudományos teljesítmény elismerése volt túl-
súlyban (Hanusz 1886; 1887).
A Magyar Tudományos Akadémia illetékes tudományos bizottsága úgy döntött,
hogy a szélesebb érdekl ődő nagyközönség számára is hozzáférhet ővé teszi Ratzel
egységesen nagyra értékelt, s őt már megjelenésekor kiemelked ő, tudománytörténeti
jelentőségűnek tekintett antropogeográfiai m űvét (Ratzel 1887).
A mű magyar változata némileg eltért az eredetit ől, mert a fordító Pintér Jenő - aki
a földrajztudomány történetének jelent ős korabeli kutatója is volt - mindvégig szo-
ros kapcsolatban állt a szerz ővel. Ratzel javításokat eszközölt az eredeti szövegen,
de lényegesen nem változtatta meg azt. Sokkal fontosabb az, hogy hozzájárult, s
tanácsokat adott ahhoz, hogy a m ű függelékeként elkészüljön egy Magyarországgal
kapcsolatos fejezet, (Magyarország természeti viszonyai történeti hatásaikban, 588-
596. o.) melyben Pintér Jen ő Ratzel szellemében és tanácsai alapján fogalmazta meg
Magyarország sajátos problematikáját.
Pintér megfogalmazásában: "Magyarország jól kifejl ődött földrajzi egyéniség.
Természetes határai vannak, a melyeken tartósan túl nem terjedt soha, a melyen
innen meg nem bírt gyökerezni idegen hatalom tartósan sohasem". A magyarság
minden irányba megpróbálta történetileg a honfoglalás után a terjeszkedést, de csak
Erdélyben és Horvátországban járt sikerrel, azokon a területeken, amelyek Ma-
gyarországot természetes egységgé egészítik ki. Az ország nagysága, történeti fejl ő-
désének sokszínűsége magában hordta a nagyregionális egységek, a "kerületi jelen-
ségek" kialakulásának lehet őségeit. A regionalizálódásnak történeti, természeti
földrajzi és demográfiai alapjai voltak.
Hajdú Zoltán:
Friedrich Ratzel hatása a magyar földrajztudományban.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 93–104. p.
TÉT XII. évf. 1998 s3 Friedrich Ratzel hatása a ... 97
Ratzel antropogeográfiájának a hatása sok vonatkozásban megjelent a magyar
földrajztudományban, de leginkább a következ ő területeken érvényesült:
- a modern földrajztudomány fogalma, kutatási tárgya és módszerei,
- a földrajztudomány sajátos tudományrendszertani megfogalmazása,
- a földrajz és a történettudomány kapcsolatának értelmezése,
- az antropogeográfia fogalma, kutatási tárgya, módszerei,
- a természeti tényez ő k emberre gyakorolt hatásának földrajzi determinisztikus
jellegű megfogalmazása,
- az országok és határaik politikai földrajzi elemzése.
A magyar földrajztudományban folytatott elméleti, módszertani, tárgyi vitáknak,
személyi összeütközéseknek állandó szerepl őjévé vált Ratzel és követ őinek kritiká-
ja, néha felfogásuk éles elítélése. A természettudományi geográfia hívei pejoratív
értelemben említették a "Ratzel féle" geográfiát. A vita jelent ős részben nem Ratzel
tudományos teljesítményér ől szólt, hanem különösen 1910-t ől kezdve a magyar
földrajztudomány belső személyi megosztottságához kapcsolódott.
1910-ben Czirbusz Géza lett a Budapesti Tudományegyetem földrajzprofesszora,
s ő a természettudományi földrajzfelfogással szemben az antropogeográfiát állította
a földrajztudomány, valamint saját tudományos tevékenysége központjába. Czirbusz
"a geográfiai fatalizmus"-t vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy mind törté-
netileg, mind pedig saját korában jelen volt és hatott, de Czirbusz elutasította a
mechanikus földrajzi determinizmust, (földrajzi fatalizmust, földrajzi materializ-
mus) s jelentő s részben Ratzel ezzel kapcsolatos felfogását is (Czirbusz 1910;
1912).
1918-ban Dékány István negatív módon ítélte meg Ratzel m űvét, s úgy fogalma-
zott az antropogeográfiával kapcsolatban, hogy: "Ratzel munkáját alapvet őnek
tekintették, holott olyan korban írt, amikor alapvet ő nem is lehetett. Nemcsak gyak-
ran semmitmondó általánosságai, amelyek távol állanak törvényszer űségektől, nem
állanak szolid induktív alapon, ...Ez hibája a Ratzel utánzóknak is, akikben, miként
Ratzel korában, uralkodó a gyors általánosító irányzat s így fejtegetésük gyakran
üres szépprózává válik" (Dékány 1918).
Fodor Ferenc a magyar földrajztudomány történetét a legteljesebben feldolgozó
kéziratos művében (Fodor 1948) úgy ítélte meg, hogy a magyar földrajztudomány
történetének egyik igazi problémája Ratzel antropogeográfiájának hatásával kap-
csolatban az, hogy az 1880-as években valójában a régi irány élt és hatott (Ritter), s
nem a korszak új eszmevilága vált meghatározóvá. Fodor úgy vélte, hogy "Ratzel
szelleme még csak epizódként sem jelent meg a maga idejében, hanem csak sokkal
később, a természettudományi geográfia reakciójaként ébredt fel és csak beteges
másodvirágzása Czirbusz Gézában."
Ratzel politikai földrajzának közvetlen hatása a magyar földrajztu-
dományban az I. világháború végéig
A magyar földrajztudományban a XIX. század végén még mindig az
"államismerettan" jelent meg politikai földrajzként, s őt középiskolai tananyagként
is. Politikai földrajzként államtörténetet, államstatisztikát és közigazgatási ismerete-
ket tanítottak.
Hajdú Zoltán:
Friedrich Ratzel hatása a magyar földrajztudományban.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 93–104. p.
98 Hajdú Zoltán TÉT XII. évf. 1998 s3
Ratzel politikai földrajzi monográfiájának megjelenésekor a magyar politikai föld-
rajz "nyugtázta" a művet, de az eltér ő jellegű nemzeti politikai földrajzi helyzet
meghatározottságok, s a tradicionális értelemben felfogott politikai földrajz kiépült
pozíciói miatt a magyar politikai földrajz más szemléleti meghatározottságban vizs-
gálta a politikai határok, a nyelvhatárok és a történetileg változó államok és állam-
határok problematikáját.
Ratzel politikai földrajzának ismerete és részleges hatása egyértelm űen megjelent
Teleki P. államtudományi (Teleki 1903) és Kürti P. bölcsészdoktori értekezésében
(1908), ami azt jelenti, hogy Ratzel munkásságának hatása, felfogása 1910 el őtt
elérte a végz ős egyetemi hallgatók és a kezd ő tudományos kutatók körét.
Prinz Gyula 1914-ben jelentette meg Magyarország els ő modern, komplex föld-
rajzát, melynek mind az államföldrajzi, mind pedig a közigazgatásföldrajzi részében
erősen támaszkodott Ratzel felfogására, de korántsem kritikátlanul (Prinz 1914).
Prinz elsősorban az organikus államelmélet területén köt ődött erősen Ratzel felfogá-
sához.
A három kötetes antropogeográfiájában Czirbusz els ősorban Ratzel munkáinak
figyelembe vételével és "hasznosításával" tárgyalta a kérdéseket, elemezte a folya-
matokat, néha direkt módon vitatkozva Ratzel állásfoglalásával, elutasítva annak
mechanikus földrajzi determinizmusát, a részletekben pedig gyakran idéz őjel nélküli
hosszabb szövegátvételekkel dolgozott (Czirbusz 1915; 1917; 1919).
Czirbusz szerint: "Ratzel természettudósnak készült, amerikai útja után azonban
geo- de fő leg etnografus lett. Mindkét téren nyomós és új gondolatokkal b ővelkedő
munkásságot fejtett ki, de alapjában megmaradt természettudósnak, mi
anthropogeografiájából is kitűnik" (Czirbusz 1915). Ratzel antropogeográfiai felfo-
gásával kapcsolatban Czirbusz "fatalisztikus dohosság"-ról beszélt. Úgy ítélte meg,
hogy a modern emberföldrajznak túl kell lépnie a földrajzi determinizmuson, na-
gyobb hangsúlyt kell fektetnie az ember szabad akaratára.
Czirbusz a geopolitikai részben is felemás módon viszonyult Ratzel politikai föld-
rajzi felfogásához: "Geopolitikának azért nevezem ezt a könyvet, mert ez a világpo-
litikába vágó tételeket is felöleli s Ratzelt ől eltérőleg nem a felületi formák politikai
értékelésére, hanem az államokra helyezem a súlyt, mint a népek és nemzetek m ű-
ködésének telluris köreire. ...Geopolitika eszerint az országok életének természet-
rajzolata" (Czirbusz 1919).
Czirbusz áttekintette az államok keletkezésére vonatkozó elméleteket, s úgy ítélte
meg, hogy két alaptípusba sorolhatók ezek: 1) ethnológiai, 2) geográfiai. Ratzel
organikus államelméletét etnológiai elméletnek tekintette, vele szemben Rousseau
államelméletét fogadta el, mely szerinte az államot heterogén elemek együtteseként
fogalmazta meg, így Czirbusz számára az állam: "els őrendű összeforrasztott típusú
személyiség"-ként jelent meg.
Czirbusz Ratzelhez való viszonya és elemzési munkamódszere nem idegen a kor-
szak Ratzellel kapcsolatos feldolgozásai között. Az amerikai földrajzban hasonló
szerepet játszott Ratzel egyik közvetlen tanítványa (Semple E. C. 1911). Semple
kisasszony még Czirbusznál is hosszabb részeket vett át Ratzel m űveiből.
Milleker Rezső - a debreceni egyetem földrajzprofesszora politikai földrajzi mo-
nográfiájában a politikai földrajz alapjait illet ően Ratzel szellemében fogalmazott, s
a részletek tekintetében is sok helyen támaszkodott Ratzel politikai földrajzi monog-
ráfiájára (Milleker 1917), de ő is vitatta Ratzel számos megállapítását.
Hajdú Zoltán:
Friedrich Ratzel hatása a magyar földrajztudományban.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 93–104. p.
TÉT XII. évf. 1998 s3 Friedrich Ratzel hatása a ... 99
Teleki Pál 1917-ben megjelent földrajztörténeti szintézisében már kísérletet tett
Ratzel rövid- és hosszú távú elméleti hatásának felmérésére. Teleki úgy ítélte meg,
hogy Ratzel a geográfia organikus jelleg ű felfogásával hozott alapvet ően újat (Tele-
ki 1917). A földrajz elterjedéstani felfogását jelent ősnek, de Ratzel egész munkás-
ságát tekintve csak másodlagosnak tekintette Teleki. A nemzetközi és hazai föld-
rajztudományban lefolytatott viták, (melyeket Teleki a "geológus-geographusok és a
ratzelisták harca"-ként mutatott be), nagyban hozzájárultak az emberföldrajz meg-
erősödéséhez.
A fejlődés gondolatának feler ősítésével és a földrajztudományba való bevitelével
Ratzel jelentős szerepet játszott a földrajztudomány fejl ődésében. 1917-ben Teleki
még Ratzel antropogeográfiai munkásságát emelte ki legértékesebbként és legis-
mertebbként, s csak majd az I. világháború befejezése után kezdte "felértékelni"
Ratzel politikai földrajzi munkásságát.
Ratzel munkásságának hatása az I. világháború végétől 1948-ig
A két világháború közötti id őszakban Ratzel szervesen, néha látványosan jelen
volt a magyar földrajzi irodalomban. Mind az emberföldrajz, mind pedig a politikai
földrajz művelői - gyakran élesen különböz ő értéktartalommal - hivatkozták m űveit.
A magyar geográfusok jelentő s tudományos feladatot vállaltak 1918-1920 között a
béke előkészítő munkálatokban. Szinte mindannyian bekapcsolódtak a béketárgya-
lások tudományos anyagainak kidolgozásába. Némi túlzással azt is mondhatjuk,
hogy e tevékenységben született meg a modern magyar tudományos geográfia.
Teleki Pál főmegbízottként, geográfus szakért őként vett részt a béketárgyalások
magyar delegációjának munkájában.
A magyar geográfia jó néhány képvisel ője önkritikára kényszerült a tekintetben,
hogy korábban nem fordított kell ő figyelmet sem az antropogeográfiai sem pedig a
politikai földrajzi kutatásokra. Ugyanakkor kiélez ődtek a "régi ratzelhív ők" és az
antropogeográfiát újabban m űvelők közötti ellentétek.
Geszti Lajos 1924. évi megfogalmazása szerint a magyar politikai földrajzban
"...tisztán platonikus vizsgálódások folytak". (Geszti 1924) Az I. világháborús vere-
ség, majd a békeszerző déssel megvont új államhatárok kialakulása után a magyar
földrajztudományban hirtelen felértékel ődött a politikai földrajz szerepe és jelent ő-
sége. Geszti szerint a politikai fölrajz megújulásakor még lehet támaszkodni Ratzel
munkásságára. (Geszti Lajos könyvtárának nagy része az MTA RKK Dunántúli
Tudományos Intézetének Könyvtárába került, s külön tanulmányt érdemelne Geszti
kézírásos kritikai széljegyzeteinek feldolgozása).
A tudományos felfogásbeli és személyi ellentétek megosztották a magyar föld-
rajztudomány egészét. A "régi" antropogeográfus gárda a Magyar Néprajzi Társasá-
gon belül hozta létre az Emberföldrajzi Szakosztályt, s 1921-t ől kezdve megjelen-
tette a szakosztály új tudományos folyóiratát, a "Föld és Ember"-t.
A folyóirat felvállalta az antropogeografia általános elméleti, módszertani és regi-
onális kutatási problémáinak vizsgálatát és terjesztését. Kogutowicz Károly tiszte-
lettel emlékezett meg Lóczy Lajosról, de a folyóiratban megjelenhetett az 1920-ban
elhunyt Czirbusz Géza egyfajta óvatos értékelése is, nevezetesen, hogy minden
ellentmondásossága ellenére ő volt az első modern magyar emberföldrajzos.
Hajdú Zoltán:
Friedrich Ratzel hatása a magyar földrajztudományban.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 93–104. p.
100 Hajdú Zoltán TÉT XII. évf. 1998 s 3
Az elméleti kérdések megválaszolásában kiemelked ő szerepet játszott a magyar
földrajztudomány egyik legsokoldalúbban művelt, filozófiailag képzett, s a föld-
rajztudomány társadalmi-politikai kérdéseit sokszín űen elemző Dékány István mun-
kássága (Dékány 1921; 1922a; 1922b; 1924).
Dékány Ratzel politikai földrajzát állította a magyar politikatudománnyal foglal-
kozók elé: "szabad-e ma is még a "politikák"-ban csak annyit mondani amennyit
mondanak - egy Ratzel "Politische Geographie"-ja után?" (Dékány 1921) Dékány
szerint Ratzel politikai földrajzi alapm űve megjelenése óta a politikai földrajz az I.
világháború kezdetéig alig lépett el őre, a világháborút követ ően a politikai földrajz
túlságosan is a napi politika területére tévedt.
Hézser Aurél, a magyar emberföldrajz meghatározó személyisége a két világhábo-
rú között úgy látta és értékelte az emberföldrajz kialakulását és történeti fejl ődését,
hogy abban meghatározó volt Ratzel tevékenysége. Ratzel életm űvéből az
antropogeográfiát és a politikai földrajzot azonos jelent őségű területként emelte ki:
"Klasszikus becs ű művei... nagy feltűnést keltettek mindenütt, mert hozzá hasonló
tájékozottsággal, tudományos megalapozottsággal és kimerít ő részletességgel senki
sem foglalkozott el őbb ezekkel a kérdésekkel. Nem teremt új tudományt, csak új
nézőpontokat hoz be a tudományba, s ezért méltán nevezhetjük őt az emberföldrajz
tulajdonképpeni megalapítójának" (Hézser 1922).
A magyar földrajztudományban Hézser szerint Ratzel hatása inkább megosztó,
semmint egyesítő jellegű volt. Sokan élesen szembefordultak földrajzi determinisz-
tikus felfogásával, melyet földrajzi materializmusként, ill. földrajzi fatalizmusként
fogalmaztak meg.
Hézser szerint a magyar emberföldrajznak az eddigi eredményeket feldolgozva
újra kell fogalmazni az emberföldrajz fogalmát és tárgykörét. Állította: "az ember-
földrajz átmenetet foglal el a természeti és az emberi (humanisztikus) tudományok
között és főtárgya az ember az összes földi tényez őkkel való kapcsolatában; nem
törvényeket, hanem csak okozati kapcsolatokat keres az emberi és a természeti világ
között" (Hézser 1922).
Hézser a politikai földrajzot az emberföldrajz legkényesebb, legproblematikusabb
részének tartotta, s úgy vélte, hogy: "Ennek a nevével történt eddig a legtöbb visz-
szaélés" (Hézser 1922, 29. o.). Hézser Ratzel segítségével definiálta a politikai
földrajzot: "az emberföldrajznak azt az ágát nevezik így, mely a földrajzi tényez ők-
nek az egyes államok keletkezésére, fejl ődésére és esetleges pusztulására gyakorolt
hatásával, illetve ezeknek a hatásoknak oknyomozó vizsgálatával foglalkozik"
(Hézser 1922).
A "természeti és humanisztikus geográfusok" 1925. évi éles vitájában is megjelent
Ratzel magyarországi szerepének eltér ő értékelése. Cholnoky Jen ő mintegy Ratzel
antropogeográfiájának magyar megjelentetését tette felel őssé azért, hogy nem jött
létre az önálló, modern magyar emberföldrajz, míg Littke Aurél rendkívül élesen
utasította vissza Cholnoky elemzését és Ratzelt ért kritikáját (Littke 1925).
Teleki Pál 1920-ban miniszterelnökként hozta létre a Közgazdaságtudományi
Kart, s a Karon a Gazdasági és Politikai Földrajzi Tanszéket, melynek 1938-ig pro-
fesszoraként (is) tevékenykedett. Teleki a politikai földrajz keretében egyszerre
foglalkozott a közigazgatási térszervezés alapkérdéseivel, a táj-állam és a közigaz-
gatás közötti összefüggések feltárásával, Magyarország történeti és politikai földraj-
zával, az európai kérdéssel, s az európai kérdés történeti újrafogalmazódásai során
Hajdú Zoltán:
Friedrich Ratzel hatása a magyar földrajztudományban.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 93–104. p.
TÉT XII. évf. 1998 s3 Friedrich Ratzel hatása a ... 101
azon belül Magyarország mindenkori helyzetével, valamint a nemzetiségi kérdés
politikai földrajzi összetev őivel s Magyarország határaí politikai földrajzával (Tele-
ki 1919; 1921; 1923; 1930; 1934).
Teleki kezdő kutatóként már megismerkedett Ratzel politikai földrajzával, érté-
kelte is tevékenysége egy részét, de Ratzelt ől jelentős pontokon eltér ően fogalmazta
meg a politikai földrajz alapkérdéseit, azon belül pedig Magyarország sajátos prob-
lémáit helyezte el őtérbe. Teleki számára Ratzel politikai földrajza már történeti
irodalommá vált, bár szinte nincs olyan m űve, melyben ne hivatkozott volna Ratzel
politikai földrajzi munkásságára.
Teleki 1928-ban létrehozta az Államtudományi Intézetet, mely az utódállamok
politikai földrajzi kutatásának központjává vált. Az Államtudományi Intézet a nem-
zetiségi kérdés kutatásának nemzetközileg elismert kutatóm űhelyévé is vált. Az
intézet jelentő s kutatásokat folytatott a német politikai földrajz Magyarországra
vonatkozó kutatásait illet ően.
Teleki tanítványai közül kiemelkedett Rónai András (1906-1991) politikai földraj-
zi munkássága, aki Teleki utóda lett 1938-ban a gazdasági és politikai földrajzi
tanszék élén (Rónai 1939; 1941; 1945; 1947; 1948). A tartós államterületek kutatá-
sa során Rónaí erőteljesen támaszkodott Ratzel felfogására. Úgy ítélte meg, hogy a
földrajztudományból a politikai földrajzon át már kin őtt az ilyen feladatok megoldá-
sára hivatott geopolitika, bár még tétován halad és a kezdetlegesség sok bajával
küzd.
Rónai politikai földrajzi kutatásaiban a határelmélet, határtörténet, a nemzetiségi
kérdés megoldásának lehetőségei, majd a politikai földrajz alapkérdései és Közép-
Európa problematikája került el őtérbe.
Rónai 1941-ben megjelent politikai földrajzi elemzésében átfogóan és részletekbe
menően is értékelte Ratzel politikai földrajzi munkásságát, s magyarországi hatásait
(Rónai 1941). Rónai jelentős részben Ratzel nyomán fogalmazta meg a politikai
földrajzot: "A politikai földrajz az állammal foglalkozik és az államban egy földraj-
zi jelentőségű szervezetet lát el, a földfelszíni életnek egy tényez őjét. Azt mondja,
hogy az állam élő organizmus, amelynek születése, fejl ődése, elmúlása van s hogy
ez az organizmus a föld felszínének egyik jelensége." (Rónai 1941).
Rónai azt is megfogalmazta, hogy a magyar és a német politikai földrajz jelent ős
pontokon alapvető en kell, hogy különbözzék: "Németországnak nincsen természetes
keretek közé zárt területe. Németországot sokkal inkább izgatja a német nép, mert a
birodalom egyetlen összefogója a német nép. Ott nincs táji összetartozóság." (Rónai
1941). Rónai úgy vélte, hogy ezért az a politikai földrajz, melyet a német földrajz-
tudomány kitermelt magából: "az jó Németországnak és a hozzá hasonló helyzet ű
államoknak, de nem mindig illik rá másokra", s e tekintetben különösen nem Ma-
gyarországra.
Az állam vizsgálata során Rónai szinte teljes egészében Ratzel organikus államel-
méletét érvényesítette: "az állam sajátszer ű organizmus. Hogy az államnak születé-
se, fejlődése és elmúlása van. Organizmus ugyanúgy, mint egyéb organizmusok a
növény- vagy állatvilágból s hogy a táj, ahol ez az állam fejl ődik, ugyanúgy hat erre
az organizmusra." (Rónai 1941).
Rónai direkt módon kitér politikai földrajzában az élettér és a Ratzel által megfo-
galmazott élettér kritikai elemzésére is. Rónai nyomon követte az élettérelmélet
németországi formálódásának évtizedeit, s úgy látta, hogy kényes, többtartalmú
Hajdú Zoltán:
Friedrich Ratzel hatása a magyar földrajztudományban.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 93–104. p.
102 Hajdú Zoltán TÉT XII. évf. 1998 s3
kategóriáról van szó, melyben nincsenek abszolút igazságok: "Ha tehát valaki itt -
mint ahogy megpróbálták - abszolut igazságokat akar felfedezni, ha azt akarja valaki
megállapítani, hogy tényleg melyik államnak mekkora "jogos" élettere van, hol van
az az élettere, az hiábavaló dolgot m űvel, mert abszolut életterek nincsenek" (Rónai
1941).
Kalmár Gusztáv az 1941-ben megjelentetett "Magyar geopolitikája"-ban nem vi-
tatkozott direkt módon a német geopolitikai felfogásokkal, de azt egyértelm űen
megfogalmazta, hogy a magyar geopolitikának a magyar kérdésre kell választ adnia
(Kalmár 1941), s a magyar geopolitika csak történetileg megragadott tudomány
lehet.
A magyar földrajztudomány Ratzelhez való viszonya 1945, a II. világháborús ve-
reség és 1948, a kommunista hatalomátvétel között is többosztatú volt. A magyar
emberföldrajz képvisel ő inek többsége Ratzelt már tudománytörténeti anyagként, a
kisebbség pedig még élő és ható tényez őként kezelte.
Mendöl Tibor a magyar emberföldrajz történetét, állását és jöv őbeni feladatait
vizsgálva 1947-ben Ratzel antropogeográfiáját lényegében mili ő-elméletnek min ő-
sítette, s úgy ítélte meg, hogy mint ilyen szilárdabb természettudományos alapokon
áll, mint a francia felvilágosodás, avagy a pozitivista történetírás. Azt is megfogal-
mazta Mendöl, hogy Ratzel antropogeográfiája egyoldalú, mert csak a természeti
földrajzi környezet társadalomra gyakorolt hatását vizsgálta, s nem elemezte érdem-
ben az ember környezetre gyakorolt hatását. Mendöl lényegében történetinek min ő-
sítette már Ratzel munkásságát: "Az emberföldrajz mai képvisel ői tudományuk fő
feladatát már nem abban látják, mint Ratzel" (Mendöl 1947).
1945 után a megváltozott politikai feltételek között változó politikai földrajz
Ratzel koncepcióit, kategóriáit és tevékenységét a korábbiakhoz képest negatívab-
ban ítélte meg (els ő sorban egy sajátos, általánosnak tekinthet ő akkori németellenes-
ség miatt), de nem politikai alapon ismertette és értékelte (Rónai 1947; 1948)
Rónai 1948-as politikai földrajzi tanulmánya - hosszú ideig az utolsó a magyar
politikai földrajzban - jelent ő s részben Ratzel és Otto Maull felfogása alapján ele-
mezte a politikai földrajz fogalmát, egyes kategóriáit, különösen az államkeletkezés,
államfejlő dés és államelhalás kérdéseit. 1948-ban Rónai munkájában jelent meg
hosszú idő re utoljára pozitív értelemben Ratzel neve és politikai földrajzi felfogásá-
nak egy része (Rónai é. n. 1948).
Összegzés
Ratzel hatása a magyar földrajztudományban több irányban érvényesült, két meg-
határozó területe az antropogeográfia és a politikai földrajz volt. Egyik tekintetben
sem vált abszolút módon elfogadottá, különböz ő alapállásból vitatták elméleti meg-
közelítéseit.
Ratzel szerepe id őben is differenciált módon jelentkezett a magyar földrajztudo-
mányban, hiszen mindenkor a magyar valóság határai között érvényesült a hatása,
ill. jelent meg a hozzá való viszony.
Ratzel megítélése jelent ő s részben a magyar földrajztudomány bels ő megosztott-
ságaihoz és személyi ellentéteihez is kapcsolódott már életében, s különösen halála
után. A két világháború közötti id ő szakban - a politikai földrajz nagyarányú m űve-
lése miatt Ratzel folyamatosan jelen volt a földrajzi irodalomban, de az eltér ő ma-
gyar problematika miatt ekkor sem vált abszolút tekintéllyé.
Hajdú Zoltán:
Friedrich Ratzel hatása a magyar földrajztudományban.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 93–104. p.
TÉT XII. évf. 1998 s3 Friedrich Ratzel hatása a ... 103
Jegyzetek
1
A tanulmány angol nyelv ű változata elhangzott a Nemzetközi Földrajzi Unió Világ Politikai Térképe
Bizottsága által Ratzel politikai földrajzi monográfiája megjelenésének 100. évfordulója alkalmából
Triesztben 1987 decemberében rendezett Ratzel konferencián.
Irodalom
Bassin, M. (1987) Friedrich Ratzel 1844-1904. In: FREEMAN, T. W. (szerk.) Geographers:
Biobibliographical Studies, London stb., Mansell Publishing Ltd. Vol. 11, 123-132. o.
Buttmann, G. (1977) Friedrich Ratzel. Leben und Werk eines deutschen Geographen 1844-1904.
Stuttgart, Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft.
Cholnoky J. (1922) Az emberföldrajz alapjai. Magyar Földrajzi Értekezések IV. Budapest.
Czirbusz G. (1883) Anthropo-Geographie. Könyvismertetés. - Földrajzi Közlemények, XI. évf.
379-384. o.
Czirbusz G. (1910) Nemzetek alakulása anthropo-geografiai szempontból. Nagybecskerek, Pleitz
nyomda.
Czirbusz G. (1912) A nemzeti m űvelődés geográfiája és a geográfiai fatalisták. Budapest, Éggenberger
nyomda.
Czirbusz G. (1915) Anthropo-geografia. I. A Föld felületi formáinak hatása. Budapest, Franklin Társu-
lat.
Czuirbusz G. (1917) Az ember geografiája. Az anthropo-geografia II. része. Budapest, Franklin Társu-
lat.
Czirbusz G. (1919) Geopolitika. Az anthropo-geografia III. része. Budapest, Franklin Társulat.
Dékány I. (1918) A fbldrajz tudományos módszere és ismerettana. - Földrajzi Közlemények, XLVI. évf.
1-22. o.
Dékány I. (1921) Milieu-elmélet, kulturföldrajz és a mai szociológia. - Föld és Ember, I. évf. 1. sz. 40-
50. o.
Dékány I. (1922a) A politikai földrajz jelen állása. - Föld és Ember, II. évf. 1-2. sz. 42-53. o.
Dékány I. (1922b) Kritikus fejezetek az államföldrajzban. - Föld és Ember, II. évf. 114-129. o.
Dékány I. (1924) Az ember környezete viszonyának új elmélete. (Az anthropogeográfia alapvetéséhez). -
Földrajzi Közlemények, LII. évf. 1-3 sz. 123. o.
Fodor F. (1948) A magyar földrajztudomány története. Kézirat. Budapest, Magyar Tudományos Akadé-
mia Kézirattára.
Hajdú Z. (1995) A magyar államtér változásának történeti és politikai földrajzi szemlélete a magyar
földrajztudományban 1948-ig. - Tér és Társadalom IX. évf. 3-4. sz. 111-132. o.
Haltenberger M. (1935) Czirbusz Géza és a magyar geografia. Budapest, Stephaneum nyomda.
Hanusz I. (1886) Völkerkunde I. Könyvismertetés. - Földrajzi Közlemények, XIV. évf. 158-159. o.
Hanusz I. (1887) Völkerkunde II. Könyvismertetés. - Földrajzi Közlemények, XV. évf. 250. o.
Hézser A. (1922) Az emberföldrajz fogalma és tárgyköre. - Föld és Ember, II. évf. 16-34. o.
Kalmár G. é. n. (1941) Magyar geopolitika. Budapest, Stádium.
Kürti P. (1908) A határokról, különös tekintettel Magyarországra. Bölcsészdoktori értekezés. Budapest,
Engel S. Zsigmond nyomda.
Littke A. (1925) Válasz Cholnoky Jen őnek. - Föld és Ember, V. évf. 3-4. sz. 108-112. o.
Lóczy L. szerk. (1918) A Magyar Szent Korona Országainak földrajzi, társadalomtudományi, közm ű-
velődési és közgazdasági leírása. Budapest, Magyar Földrajzi Társaság.
Mendöl T. (1947) A magyar emberföldrajz múltja, jelen állása és feladatai. Budapest, Néptudományi
Intézet.
Milleker R. (1917) A politikai földrajz alapvonalai. Debreczen, Csáthy nyomda.
Prinz Gy. (1914) Magyarország földrajza. Budapest, Magyar Földrajzi Intézet Rt.
Prinz Gy. (1942) Magyarország földrajza. Budapest, Renaissance.
Prinz Gy. (1943) Hat világrészföldrajza. Budapest, Renaissance.
Prinz Gy. - Teleki P. - Cholnoky J. é. n. Magyar Földrajz, Budapest, Kir. Magyar Egyetemi ny.
Ratzel F. (1887) A Föld és az ember. Anthropo-geographia vagy a földrajz történeti alkalmazásának
alapvonalai. Ford. Simonyi Jen ő. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia.
Hajdú Zoltán:
Friedrich Ratzel hatása a magyar földrajztudományban.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 3. 93–104. p.
104 Hajdú Zoltán TÉT XII. évf. 1998 s3
Rónai A. (1939) Nemzetiségi problémák a Kárpát-medencében. - Földrajzi Közlemények, LXVII. évf.
461-473. o.
Rónai A. (szerk.) (1945) Közép Európa atlasz. Balatonfüred-Budapest, Államtudományi Intézet.
-
Rónai A. (1947) Területi problémák Közép-Európában. In: Magyar Földrajzi Társaság Zsebkönyve
1947. Budapest, Magyar Földrajzi Intézet Rt., 65-85. o.
Rónai A. é. n. (1948) Fejezetek a politikai földrajzból. Budapest, Püski nyomda.
Semple, E. C. (1911) Influences of geographic environment (on the basis of Ratzel's system of
anthropo-geography). New York, Henry Holt Co.
Teleki P. (1903) Az els ő dleges államkeletkezés kérdéséhez. Államtudori értekezés. Budapest, Franklin
Társulat.
Teleki P. (1917) A földrajzi gondolat története. Essay. Budapest, Szerz ő kiadása.
Teleki P. (1919) Short notes on the economical and political geography of Hungary. Budapest,
Homyánszky nyomda.
Teleki P. (1921) The frontiers of Hungary. Budapest, Homyánszky nyomda.
Teleki P. (1923) The evolution of Hungary, and its place in European history. New York, The
MacMillan Co.
Teleki P. (1930) Aktuelle Fragea intemationaler Politik und die politische Geographie. - Zeitschrift fúr
Geopolitik, Vol. 7. No. 1. 45-57. o.
Teleki P. é. n (1934) Európáról és Magyarországról. Budapest, Athenaeum.
THE INFLUENCE OF FRIEDRICH RATZEL TO THE
GEOGRAPHY IN HUNGARY
ZOLTÁN HAJDÚ
The influence of Friedrich Ratzel's (1844-1904) activity is extremely diversified
and divided in time in the geography in Hungary. In Hungary the influence of Ratzel
was appeared in the dispute of the geography's research object and it's place in the
taxonomy of science. It also showed up in the antropogeography and political geog-
raphy. The influence of Ratzel was prevailed depend on the inner evolution of the
geography in Hungary and in a wider sense on the political changes in the country.
It could be divided into three separable periods:
- Until 1948, the judgement of Ratzel and his activity was a question within
the domain of science, among not only who appreciated Ratzel's activity and
followed his opinion, but who queried or refused Ratzel's geographical view
or it's major share.
- From the communistic turn in 1948 to the end of the 1980-s the judgement of
Ratzel was a question of policy instead of science. In 1948 he got the fascist
record and it took him unfit for good society. His activity was condemned in-
stead of valuing it correctly.
- From 1990 the opportunities of public act of political geography are gradu-
ally reforming in Hungary. The judgement of Ratzel's role in historic of ge-
ography and his significance become a question within the domain of science
again.