Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 127-137. p.
Tér és Társadalom 1998 s 1-2: 127-162
GYORS TÉNYKÉP
VÁROSFEJLESZTÉSI DILEMMÁK SZEGEDEN
TÖRTÉNELMI HÁTTÉRREL
(Dilemmas of Planning Urban Development: a Historical
Review of Spatial Change in Szeged)
MÉSZÁROS REZS Ő
Úgy tűnik, hogy az ezredvég a regionalizmus értelmezésével, területfejlesztésével,
a területfejlesztés tartalmának, struktúrájának, koncepciójának meghatározásával, a
megvalósítás programrendszerének kialakításával telik el. Ötletek, vélemények,
elemzések, kívánságok tömege kapcsolódik ide. A jelen írás is ezek közé sorolandó.
Nem több, mint gondolatkísérlet egy magyar nagyváros sorsának néhány
tényezőjéről.
A várostest
A 13. századtól követhet ők azok a folyamatok, amelyek a térkitöltés, a térbeli
terjedés igen változatos konfigurációját eredményezték. Ebben a hétszáz évben
kiemelkedő volt a 19. századi lendület, amely Szegedet a századfordulóra a második
legnépesebb magyar várossá emelte, miközben az árvíz csaknem teljesen
elpusztította a várost. Ám az akkori modern városépítési elvek szerint megformált
városszerkezet a térfejl ődés újabb lehetőségeit (és részben korlátait) teremtette meg.
Az elképzelés a körtöltésen belül mintegy 200 ezer ember számára látott elhelyezési
lehetőséget. A reálfolyamatok azonban ezt kevéssé vették figyelembe. Már a 20.
század elején elkezd ődött a körtöltésen kívüli területek parcellázása és beépítése
szegényes falusi házakkal. Ez máig feloldatlan funkcionális morfológiai kontrasztot
teremtett.
Az I. világháború utáni új földrajzi helyzetben, az új térbeli kapcsolatrendszer
kialakításának id őszakában ismét az érdekl ődés előterébe került az 1909-ben
felvetett Nagy-Szeged gondolat, ami végül is 1974-ig, a környez ő falvak Szegedhez
csatolásig jelen volt a várospolitikai szemléletben. A II. világháború után a várostest
fejlődése a '60-as években vett nagyobb lendületet.
Érdemes megvizsgálni, hogy a város fejl ődésének folyamata, hogyan jelenik meg
a várostest alakulását alapvet ően meghatározó városfejlesztési-rendezési tervekben.
Nem az a fő kérdés, hogy a tervezés (és a megvalósítás) kényszerei adott esetben
miféle torzót eredményeztek, hanem az, hogy a tervezés a maga konkrét
produktumával akart-e szemléletet alakítani? Törekedett-e arra, hogy felismerje a
város hosszú távú életképességét adó f ő funkciók térbeli és morfológiai
összefüggéseit? Vállalkozott-e arra, hogy a "napi" városrendezési feladatok ezt ne
homályosítsák el?
Mészáros Rezső :
Városfejlesztési dilemmák Szegeden történelmi háttérrel
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 127-137. p.
128 Gyors ténykép TÉT 1998 s 1-2
Kissé ambivalens érzés alakul ki az emberben, ha az elmúlt 100 év fontosabb
városfejlesztési-rendezési terveit áttekinti. Az árvíz utáni újjáépítést megálmodó
Lechner Lajostól napjainkig sokféle hangsúly, szemlélet érzékelhet ő, de úgy tűnik,
hogy a szükségesnél kevesebbszer merészkedett a gondolat a fantázia világába,
illetve a távolabbi jöv őbe, bár kétségtelenül végig jelen van a belvárost meg őrizni
szándékozó akarat. Takács Máté építész alapos összegzést készített a város árvíz
utáni fejlesztési-rendezési terveir ől. Nagyon tanulságos végigkövetni a folyamatot, a
város mai térproblematikájának számos eleme ismerhet ő fel. Lehetséges, hogy a
korábbi tervek elemzésére nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a településfejlesztési
koncepció kidolgozásakor.
Az 1879-es Lechner-féle újjáépítési terv után 194I-ig nem készült újabb átfogó
városfejlesztési terv. 1911-ben azonban megszületett a város külterületükre is kiterjed ő
Építési Szabványrendelete, amely igen részletesen szabályozta a telkek, földterületek
beépítését.
Az első világháború után a város intézmény-hálózata b ővült, elkészült a Dóm-téri
együttes, a klinikai negyed, fejl ődött a tömegközlekedés. Az 1920-as, 30-as években
jöttek létre a körtöltésen kívüli családiházas lakótelepek a szakemberek tiltakozása
ellenére.
Az 1941. évi városfejlesztési program a fejlesztési célokat két emberölt őre (60 évre)
tűzte ki. A város belterületi lakosságszámát 2000-re 150 ezer f őre becsülték.
Legfontosabb célkit űzés a lakós űrűség növelése volt: a városiasság alacsony szintjének
okát a szétszórt, laza településmódban látták. A város fejlesztésére a terv által
alkalmasnak tartott területek napjainkig nagyrészt beépültek. A fejlesztési program igen
alaposan foglalkozik a közlekedés valamennyi ágával. Nem javasolja azonban újabb
Tisza-hidak építését, csupán a vasúti híd áthelyezését irányozza el ő . A második
világháború miatt azonban a fejlesztési elgondolások csupán tervek maradtak.
A második világháború utáni els ő városfejlesztési tervet 1947-ben hagyta jóvá a város
közgyűlése. A terv célja az volt, hogy a történelmi-m űszaki-gazdasági-társadalmi
adottságok alapján kijelölje a fejl ődés útját. Gondosan elemezte a súlyos lakáshelyzetet,
elsődleges célja ennek és a kommunális ellátásnak a javítása volt. A városfejlesztési terv
szerkezete, hangvétele lényegében megegyezett a háború alatt készített tervvel, néhány
vonatkozásában azonban alapvet ő eltérést mutat: elhatározta a személypályaudvar
kitelepítését és új főpályaudvar kialakítását az Öthalmi és a Kálvária út között 200 m
széles sávban, ahová az összes vonat befutna. Nagyobb távlatban új közúti Tisza-hidak
építését vetette fel, a Bécsi körutat meg kívánta hosszabbítani a Tisza-partig. A
Boszorkány-sziget térségbe tervezett vasúti hidat közúti közlekedésre is alkalmas
módon javasolta megépíteni, nagyméret ű ipari területeket jelölt ki a Tisza jobb- és bal
partján, a Dorozsmai út mindkét oldalán és a Francia-hegy (ma Újrókus) területén.
A fürdő negyed számára kijelölte a Torontál tér és a Temesvári körút közötti Tisza
szakaszt Újszegeden. Építési tevékenység a kisebb háborús károk megszüntetésén túl
azonban nem volt, így a szép elhatározások tervek maradtak.
1952-ben a megváltozott bel- és külpolitikai viszonyokhoz illeszked ő újabb fejlesztési
programot hagyott jóvá a városi tanács. Szembet űnő a gigantikus méret ű ipartelepítés
javaslata: a szegedi oldalon 550 ha, Dél-Újszegeden 100 ha ipari területet jelölt ki (820
ha összes lakóterület mellett). Az ipari területek munkáslétszámát 85 ezer f őre, a város
lakosságszámát 1972-re, mindössze 105 ezer f őre becsülte, Újszegedet egészen a
Marostő Töltés utcáig nagy térigény ű közintézmények számára tartotta fenn. Napjainkig
visszatérő javaslat az E5-ös út Maty-fehértói csatorna melletti kitérítése. Az új közúti
hidat a Római körút-Temesvári körút között tervezi. Építési-városfejlesztési
tevékenység azonban ebben az id őben alig folyt a város területén.
Mészáros Rezső :
Városfejlesztési dilemmák Szegeden történelmi háttérrel
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 127-137. p.
TÉT 1998 s 1-2 Gyors ténykép 129
A város legújabb-kori nagyobb arányú fejl ődése 1957-ben indul új városfejlesztési
program alapján, mely 1970-ig — a város általános rendezési tervének kormány általi
jóváhagyásáig — többször módosult. A terv jellemz ője a küls ő, központ-fejleszt ő
energiára való alapozás (Budapest ellenpólusainak létrehozása, koncepció alapján). A
város közelében Domaszék térségében mintegy 40 ha területet jelölt ki petrolkémiai
kombinát építésére és további 200 ha-t tartalékolt a kiegészít ő ipari létesítmények
számára. A teljes körtöltésen belüli területet és Újszeged egy részét többszintes
átépítésre javasolta Dél-Újszegedre 80 ezer f ő s, új városrészt javasolt, új Tisza-híddal.
Ebben a tervben jelent meg a Harmadik körút a Fels ő-Tiszaparttól a Tisza-pályaudvarig,
valamint az új főgyűjtő csatorna. Figyelemre méltó a tervben, hogy a város fejlesztését
együtt tervezi Kiskundorozsma, Tápé, Sz őreg és Gyálarét községekkel, de megtartja
önálló közigazgatási egységüket.
A város belterületén is feltárt olajmez ők és az alacsonyabb költséggel beépíthet ő
lakóterületek hiánya 1975-ben szükségessé tette a kormány által jóváhagyott általános
rendezési terv felülvizsgálatát. A felülvizsgálat és módosítás során többségében
megmaradt az eredeti terv városszerkezeti koncepciója, de a fejlesztést már els ősorban a
helyi-helyzeti energiákra alapozta és részletesebben feltárta a környezeti ártalmakat.
Megjelent a tervben az olajipar területigénye, de elmaradt a domaszéki, repül őtéri,
dorozsmai, újszegedi korábban tervezett iparkörzet.
Megállapította, hogy a város bels ő területe — visszafogott átépítés mellett is — nagyobb
távlatban is kielégítik a fejlesztési igényeket, ezért elhagyta Dél-Újszeged lakóterületi
célú felhasználását, ugyanakkor a repül őteret tartalék lakóterületként jelölte ki,
számolva az M5-ös autópálya szívóhatására. A terv hangsúlyozta a történelmi
városrészek — Belváros, Fels ő - és Alsóváros, valamint az ekkor már a várossal egyesült
községek bels ő magjainak — fokozott védelmét. A közép- és fels őfokú
intézményhálózatot a vonzáskörzetre, a közlekedést és a kommunális ellátást a nappali
népességre méretezte.
A városszerkezetet is befolyásoló közlekedési módosítása a tervnek, a Déli Tisza-
hídnak a harmadik körút vonalába helyezése volt. Új forgalmi kapcsolatként jelentkezett
a tervben a 47-es sz. út összekötése az M5-ös autópályával a várostól északra, a
Debrecen-Szeged-Pécs autóút részeként. Az általános rendezési terv alapvet ő céljának
megfelelt: a városfejlesztés-rendezés-építés során biztosította a térbeli keretek
összhangját.
Az 1980-as évek elején (1982-83) a társadalomban, majd az urbanisztika különböz ő
szakterületein is olyan mértékű fejlő dés indult, amely néhány sarkalatos ponton rövid
idő alatt túlhaladottá tette a 70-es évek metodikája szerint készített tervet (építési
tilalmak feloldásának kikényszerítése, lakótelep-ellenesség, egyre romló gazdasági
lehetőségek, stb.).
Az átmenetinek vélt nehéz gazdasági helyzet és a hiányzó anyagi feltételek miatt
azonban csak a szabályozási terv "naprakésszé" tételére került sor 1986-ban. 1989-ben
elkészült a teljes kör ű felülvizsgálathoz szükséges el őzmények feltárása és ezzel
elkezdő dött az új távlati fejlesztési koncepció kialakítása. Az új terv legfontosabb
szemléleti újdonsága az, hogy a korábbiaknál nagyobb mértékben hangsúlyozza a
funkcionális tereket, a funkciók térigényét (pl.: el őször jelenik meg önálló
városfejlesztési-rendezési elemként a fels ő oktatás), de hangsúlyosabb lehetne a város
nemzetközi szerepkörének városfejlesztési megjelenítése.
A város elmúlt száz évi funkcionális és térbeli fejl ődése azt eredményezte, hogy:
• egyközpontú maradt, így a belváros funkcionális szerepe ma is meghatározó,
• a külterület-belterület viszonya a városon belüli, illetve a város közvetlen
környezetét érintő területi fejlő dés nagyon fontos eleme volt. De a község
alakítások, valamint az 1974-es település összevonás óta a külterület
városfejlesztési értelmezése háttérbe szorult,
Mészáros Rezső :
Városfejlesztési dilemmák Szegeden történelmi háttérrel
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 127-137. p.
130 Gyors ténykép TÉT 1998 s 1-2
• a hidak hiánya miatt a folyó két oldalán lév ő településrészek egymáshoz
kapcsolódó fejlő dése hosszú ideig korlátozott volt (területfejl ődési
szegregáció alakult ki),
• a funkciók kialakulása, városon belüli lokalizációjuk és a város térbeli
kiterjedése időben nem volt szinkronban, ezért kedvez őtlen funkcionális
keveredés jött létre, főként a bels ő gazdasági (ipari) tér és a lakosság térbeli
elhelyezkedése vonatkozásában,
• egy-egy funkció fejlesztése nem volt folyamatos, így az adott funkció
elhelyezkedésében térbeli széttagolódás alakult ki. Jól érzékelhet ő ez
elsősorban a fels őoktatás és kutatás épületeinek elhelyezkedésében,
• nem épült ki megfelelő mértékben és időbeni megfelelésben a regionális és
nemzetközi szerepkör objektumrendszere, és ezzel együtt, jórészt figyelmen
kívül maradt e funkciórendszer bels ő tér-alkalmassági és térfelhasználási
összefüggéseinek a feltárása, konkretizálása,
• miközben az új gazdasági szerepl ők városon belüli elhelyezkedése, térbeli
terjedése, az új intézményi struktúra b ővülése, illetve egyes funkciók területi
kiterjedése következtében a tradicionális városszerkezet funkcionális
tartalma (és az ehhez kapcsolódott társadalmi szerkezet, életvitel és
értékrend) véglegesen átalakul. De a tudati pályákon, a napi szóhasználatban
a régi szerkezet és elnevezés nem halványul. Tulajdonképpen ez konfliktus-
helyzet, amit el őbb-utóbb kezelni kell. Érdekes és jellemző, hogy a várost
bemutató írások, de még a tervek is, a tradicionális városrészek taglalásakor
többnyire csak a "régi életképet" részletezik. Talán érdemes lenne a bels ő
területfejlődési elmozdulásokat is elhelyezni a városképben és a város
értékeként min ősíteni új, életképességet növel ő folyamatokat.
Az egyközpontúság és az ebb ől adódó zsúfoltság állandósulni látszik, ezért
koncepcionális kérdésként merül fel a belváros sorsa. A nemzetközi gyakorlatban
alapvetően két nézet él. Az egyik szorgalmazza az ingatlan-beruházások és a magas
szintű szolgáltatások belvárosba való telepítését; a másik pedig igyekszik ezeket a
tevékenységeket a belvárostól kifelé, de még a bels ő várostestben, lehet őleg
csaknem egyenletesen elhelyezni.
Az első megoldás els ősorban az ingatlanforgalmazás érdekeit fejezi ki (a belvárosi
befektetések minimalizálják a kockázatot, növelik a beépítési s űrűséget és az
ingatlanhasznosítás módosításával, úgymond funkcióváltásokkal növelik a bevételt).
Rendkívül fontos ebben az esetben az ingatlantulajdonos szerepe. De e megoldás
sikere nemcsak gazdasági okokkal magyarázható. Mindenütt a világon a
városközpontba való visszatérés annak az értékváltásnak a következménye, ami a
városi tér felosztásában a funkcionális és szimbolikus fogyasztási formákban
végbement. E modellnek azonban sok problémája van. Els ősorban rugalmatlan, a
belváros és a többi városrész elkülönülését idézi el ő, irracionálisan magassá növeli
az ingatlan árakat (bérleti díjakat), közlekedési eldugulást eredményez, stb. Bár a
városfejlődésnek azon szakaszában, amikor a városfejlesztéshez bels ő
pénzforrásokat is teremteni kell, kell ő kontrollal, mértéktartással el őnyös is lehet.
Mészáros Rezső :
Városfejlesztési dilemmák Szegeden történelmi háttérrel
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 127-137. p.
TÉT 1998 s 1-2 Gyors ténykép 131
A másik megoldás a belvárost szeretné tágítani, azért, hogy hosszabb távon a
város értékes bels ő területei növekedjenek és egyben a fenti feszültségek is
elkerülhet ők legyenek. Ám ez a megoldás a város pénzügyi beavatkozását igényli (a
kívánt területeket infrastrukturálisan fel kell javítani).
Ez a dilemma Szeged fejlesztése kapcsán sem kerülhet ő meg, de hosszú távon a
második megoldás kínál nagyobb el őnyöket.
Szegeden a városon belüli területi kapcsolatrendszerek leginkább sajátos
megjelenési formáit a csatolt települések adják. Ez a településegyüttes-állapot több
mint "egyszerű" igazgatási kérdés, bár létrejötte az agglomerációs fejlődés egy
pillanatára adott közigazgatási válasz volt.
A településhálózat adminisztratív alakítása eme eljárásának ez az esete 1974-ben
történt, amikor Szegedhez csatoltak ót közeli községet. Ezek a - városhatáron belüli -
települések többnyire hosszú történelmi múlttal rendelkeznek, a jelenben (még)
léteznek, de települési státusuktól már megfosztottak, önálló jöv őjük pedig
valószínűleg nincs. Kétségkívül, jelenleg a város részeit. De vajon részei-e
valójában? A városodás folyamatában léteznek, vagy falvak maradtak a városon
belül? Úgy vélem, hogy a város távlati sorsának ezek alapvet ő kérdései.
(A probléma lényegét Algy ő kiválása nem érinti.)
Lehetséges, hogy a település-összevonás óta eltelt id ő viszonylagos rövidsége
miatt, de a csatolt települések nem váltak a város szerves részeivé. Ezt leginkább a
kapcsolatrendszerek mutatják igen kifejez ően. Az individuális, valamint a
gazdasági, társadalmi igazgatási kapcsolatrendszerek rendkívül s űrűk és tartósak,
ám nagyon szegényes és esetleges a csatolt települések egymás közötti direkt
kapcsolatrendszere - természetesen nemcsak közlekedési értelemben. Ha ugyanis a
kapcsolatok útját végig követjük, az a meglep ő felismerés adódik, hogy számos
közülük a városmagon keresztül haladva tart a másik csatolt településhez. Ebben az
értelemben tehát ezen térszerkezet legáltalánosabb megnyilvánulása a centrum-
periféria viszony. Ugyanakkor a teret elhagyó kapcsolatrendszerekben jól
érzékelhet ők a csatolt falvak önálló küls ő kapcsolatai más településekhez, vagyis a
belső integráció centralizált, míg a küls ő, a kifelé irányuló decentralizált.
A csatolt falvak "különállásának" számos funkcionális és morfológia jele is van:
• ma is tartják régi m űködési és formai jegyeiket. Az épül ő új lakásokhoz kert
kapcsolódik, általános a főmunkaidőn kívüli kertgazdálkodás,
• az " őslakók" nem tartják magukat városi polgárnak, s őt észrevehető, hogy
erősödik a (volt) települési névhez való, gyakran látványosan megnyilvánuló
kötődés (például monográfiákat készíttetnek a településr ől),
• Algyőn néhány éve faluházat avattak,
• az aktív keres ők túlnyomó többsége (közel háromnegyede) a városban
dolgozik, utazik naponta 10-15 km-t, de nem ingázó. Másutt fele ilyen
távolsággal hátrányos helyzetű ingázónak minősülne,
• a város tehet ősebb polgárai (a legkülönbözőbb társadalmi rétegekb ől)
szívesen költöznek különösen Sz őregre, Tápéra, ebbe a szerintük szuburbán
zónába, ám gyorsan átveszik az itteni falusias életmódot, életritmust,
• ám városi intézmények nem települnek ki, egyik csatolt település sem lett
városi minőségű decentrum,
• a város lakói sem tekintik a város részének e településeket, inkább annak
tartják az új lakótelepet, mert azt ők, a korábban is városlakók lakják,
Mészáros Rezső :
Városfejlesztési dilemmák Szegeden történelmi háttérrel
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 127-137. p.
132 Gyors ténykép TÉT 1998 s 1-2
• ugyanakkor a népesség foglalkozási szerkezete közelít a városihoz,
• ennek ellenére azonban változatlanul fontos a mez őgazdaság szerepe,
• a jelentős bevándorlás miatt a csatolt településekben az új házak aránya
látványosan növekedett - új területen van a régi házak helyén és dönt ően a
70-es évtizedben. A 80-as években azonban csökkent az ütem (ebben
feltehetően szerepet játszott a telekhiány is), de a lakásállomány
modernizálódása folyamatosnak min ősíthető.
Az összevonás óta eltelt közel két és fél évtized azt bizonyította, hogy e
településeknek a városhoz tartozása következtében kifejezettebbekké váltak a
városon belüli területi különbségek az életkörülményekben és a települési fejl ődés
jellegében. Úgy tűnik, hogy a város szinte falként körülvette magát lakótelepekkel,
közvetve kijelölte a város határát is a közszemléletben. Mintha kifejezett volna
egyfajta elzárkózást!
Az a véleményem tehát, hogy még mindig több a falusi vonás Tápén, Sz őregen,
Kiskundorozsmán és Gyálaréten, mint a városi jelleg. Azt lehet mondani, hogy a
szuburbán min őségű területek nem kell ő mértékben gyarapodtak ezekben a
városrészekben.
Nem került sor a városi színvonalhoz felzárkóztató infrastruktúra fejlesztésére
sem. Ez nemcsak a város mutatóit rontja, hanem a város kívánatos térszerkezeti
fejlődését is akadályozza. De ez a megállapítás kissé félrevezet ő. A területi
fejlettségbeli különböz őség bizony a tradicionális városon belül is jelen van. S őt,
esetenként a bels ő városrészek még rosszabb paraméterekkel rendelkeznek. Ezért,
nézetem szerint, alapvet ően innen vezethet ő le a város és a csatolt települések
konfliktusa. Ellenérdekeltségek sorozata épült be a szakmai- és a közvéleménybe, és
ez táplálja az önállóvá válási igényeket is. Településfejl ődési szempontból azonban
aligha vitatható, hogy itt olyan település-együttesr ől van szó, amely speciális
megközelítést igényel mind részeit, mind egészét tekintve.
Azt gondolom, nem az lesz a meghatározó, hogy e települések elválnak-e
egymástól közigazgatásilag vagy nem, hanem az, hogy milyen új m űködési
mechanizmusok alakulnak ki, hogyan formálódik tovább ez a speciális
térkombináció. Vagyis nemcsak azt kell ismerni, hogy a jelen új tényez ői milyen
gazdasági funkciót hordoznak, hanem azt is, hogy azok térbeli terjedése milyen
sajátossággal bír, és milyen konfigurációt alakít ki. Az viszont valószín űsíthető,
hogy nemzetközi jelent őségű funkciót hordozó térfelhasználás legfeljebb Sz őregen
lehetséges.
A város fejl ődésének ma még talán nem eléggé érzékelhet ően, térben elkülönülten
megjelen ő eleme a szuburbanizáció, a szuburbán fejl ődés. Értelmezése, az idevágó
mutatórendszer tartalma, sem a hazai, sem a nemzetközi szakkörökben nem
egységes.
A szuburbanizáció els ő meghatározása el ővárosi fejlődést létrehozó folyamatra
utalt. A definíciók egy csoportja mindmáig kizárólag a földrajzi fekvést veszi alapul
(a szó eredeti jelentése is tulajdonképpen geográfiai volt: a városhoz viszonyított
elhelyezkedést fejezte ki). Más megközelítések a fekvésen túl az adminisztratív
függetlenséget tekintik a szuburbia legfontosabb sajátosságának (azért, mert a
tapasztalat azt mutatja, hogy az el ővárosiasodó települések közigazgatási
hovatartozása sokkal inkább politikai, esetleg gazdasági érdek következménye, mint
a város tényleges fizikai terjeszkedéséé). Nem teljesen helytállóak a statisztikai
Mészáros Rezső :
Városfejlesztési dilemmák Szegeden történelmi háttérrel
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 127-137. p.
TÉT 1998 s 1-2 Gyors ténykép 133
alapú definíciók sem, hiszen többnyire egy adott városi népességszám fölött tartanak
lehetségesnek a környezetben szuburbán fejl ődést. A műszaki megközelítés hívei a
szuburbiát településtervezési, építészeti típusnak tekintik (de vajon melyik építészet
az igazi szuburbán, a különálló amerikai szuper-családiház, vagy az 50-es évek
holland sorháza, netán a francia vagy a svéd többemeletes el ővárosi tömbház?).
Meglehető sen gyakran határozzák meg a szuburbiát humánökológiai alapon,
amelyben az ökológiai helyzetet vetik össze a demográfiai, illetve társadalmi,
gazdasági tényez ő kkel. Sokan a szuburbiát kizárólag lakóhelynek tekintik, amely
kizárja a termelést, a kereskedelmi tevékenységet, csak a speciálisan a lakóterület
ellátására szakosodó vállalkozásokat t űri el. Ugyanakkor a fejlett világ
szuburbiáiban éppen a nem-lakófunkciójú fejl ődés felé való elmozdulás érzékelhet ő,
ami egy teljesen új városfejl ő dési jelenség, általában a technourb-nak nevezett típust
reprezentálja. Eléggé általános viszont a szuburbia társadalmi alapú leírása, amely
azt a középosztálybeliek lokalizációjának tekinti. Bár ennek számos ellenpéldája
lelhető meg, mégis kétségkívül érzékelhet ő egyfajta társadalmi szegregáció a
nyugati polgári társadalmak szuburbiáiban. Továbbá egyre inkább fontossá válik
egyfajta szociálpszichológiai aspektus, amely több megközelítésben is
megfigyelhet ő . Vagyis az, hogy a szuburbia egy jellemz ő életmóddal, viselkedési
tulajdonságokkal azonosítható. De sokan ezt is elvetik és nem tartják indokoltnak a
különbségtételt a városi és a szuburbán életmód között.
Ez a sokszínű ség arra enged következtetni, hogy nem szerencsés azt a
gondolkodási pályát választani, amelynek az a végcélja, hogy azonosítsa a hazai
szuburbán jellegeket valamelyik külföldi modellel, és nem indokolt az el őváros
valamiféle ideáltípusáról sem beszélni.
Az előváros térben és id őben változó település- és életforma. Az el őváros végső
soron egy térfolyamat terméke, amelyben meghatározó irány a város, ezért ennek
minden jelenségét, rezdülését érdemes figyelni. Az a véleményem, hogy Szeged
esetében, éppen a csatolt települések jelenléte miatt, a településen belüli körben is
szükséges értelmezni a szuburbanizációt, abban a megközelítésben, hogy a
családiházas-kertes beépítettség magasabb színvonalú infrastrukturális ellátottsággal
a városi minő ség egy magasabb szintjét jelentheti.
A regionális szerepkör
A város létrejöttét és létét helyi és helyzeti energiák (folyók, országhatár-menti
helyzet) határozták meg. Ezért feltételezem, hogy a jöv őben is szerepe lesz a város
földrajzi, politikai földrajzi helyzetének, természeti környezeti adottságainak,
valamint a város központi szerepkörének. Ezt a feltételezést meger ősíti a város
története, amelyen végig vonul a regionális szerepkör fejl ődése.
Szegedet már a 12. században a regionális szerepkört megjelenít ő kereskedelmi
funkció (sólerakóhely) emelte ki a többi település közül. De földrajzi helyzete
révén, a déli határvidéken, védelmi szerepet is betöltött. Korán, 1246-ban városi
rangot kapott, majd 1498-ban elérte a magasabb hierarchiai szintet, a szabad királyi
városi rangot, miközben az európai szellemi áramlat részévé vált és országos
közéleti események színhelye volt (királyi hadak gyülekez ő helye, nemzetközi
tárgyalások, országgyű lés színhelye) és tartósan őrizte nemzetközi kereskedelmi
központ szerepét (Itáliába induló marhakereskedelem, bor export Bécsbe,
Mészáros Rezső :
Városfejlesztési dilemmák Szegeden történelmi háttérrel
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 127-137. p.
134 Gyors ténykép TÉT 1998 s 1-2
Regensburgba, Gdanskba). Feltehetően földrajzi helyzetének is köszönhet ő, hogy a
török megszállás alatt fejl ődni volt képes és meger ősítette kereskedelmi központ
funkcióját. Ez a szerepkör b ővült az 1700-as években egy újabb, regionális hatókör ű
az egész Délvidékre kisugárzó funkcióval, az oktatással. A regionális funkciók
életképességét nagymértékben segítette a város közlekedésföldrajzi helyzetének
jelentős javulása a 19. században. A 19. század eleji reformkori általános fejl ődés
Szegedre is hatással volt. Tovább folytatódott a betelepülés, s igen figyelemre
méltó, hogy ez id őben a betelepül ők között jelentős számú kisiparos volt. Erre az
időszakra esik a Tisza szabályozásának megindulása, majd az 1850-es évek
közepétől a vasúti és közúti közlekedés tervszer ű fejlesztése. Vasúti híd épült, és
1857-ben megindult a forgalom Temesvár felé is. 1864-ben megnyitották az alföld-
fiumei vasútvonalat, amely Szegedet Szabadka és Nagyvárad felé kötötte össze az
ország távolabbi részeivel, kés őbb pedig Fiuméval (Rijeka), vagyis a tengerrel.
Mindez javította a város közlekedés-földrajzi helyzetének min őségét és er ősítette
központi szerepkörét.
Az els ő világháborút követő államhatár-módosítás kedvez őtlenné tette Szeged
helyzetét. A város elvesztette déli vonzásterületének nagy részét és közlekedés-
földrajzi helyzetének min ősége is romlott. Ezek a körülmények ugyan lassították a
város fejlődését, de másrészr ől a regionális szerepkört számos új impulzus
erősítette, amely a város bels ő fejlődésére is nagy hatással volt: 1921-ben Szegedre
költözött a Kolozsvári Egyetem, 1923-ban ide tette át székhelyét Temesvárról a
csanádi püspök, 1928-ban Budapestr ől költözött a városba a polgári iskolai
tanárképz ő fő iskola, 1931-ben a külföld érdekl ődését is felkeltő szabadtéri játékokat
rendeztek a Dóm téren.
A déli területek elvesztése új vonzáskörzet kialakítására kényszerítette a várost.
Ekkor kezdett formálódni az új országterület dél-alföldi részére kiterjed ő
vonzásterület. A város fejl ődése a második világháború után sem volt egyenletes.
Továbbra is hátrányos helyzetben volt, mert a várost elkerülte az iparosítás els ő
hulláma, a feszült politikai viszony Jugoszláviával kifejezetten fékezte a város
fejlődését, térbeli hatókörében b ővülését.
A fejlődés nagyobb lendületet az 1960-as években kapott. A város megyeszékhely
lett, fejlődött gazdasága, feler ősödtek nemzetközi funkciói (1989-ben tagja lett az
Európai Nagyvárosok Szövetségének). Elismert oktatási, kutatási, kulturális és
egészségügyi központtá vált. De a nemzetközi szerepkör gyorsabb fejl ődéséhez nem
volt kellően kiépített intézményrendszere, er őtlen volt a várospolitika is e
tekintetben.
Ebben az időben a város térben is kiterjedt. A dinamikus agglomerálódási
folyamatok okán 1974-ben Szegedhez csatolták az 5 környez ő községet, új
lakótelepek épültek. A városi min őség fejlődése a városon belül azonban igen nagy
különbségekkel valósult meg.
Az 1990-es évek folyamatai jól jelzik, hogy Szeged jöv őbeni regionális
funkciórendszerében nem a hagyományos dél-alföldi központ szerepkör lesz
meghatározó, hanem egy olyan regionális kapcsolatrendszerb ől adódó központi
szerepkör, amelyben a kapcsolatok többsége részben a Szeged-Békéscsaba-Arad-
Temesvár-Szabadka-Novi Sad térségben, részben az országon belüli speciális
vonzásokban és részben egy tágabb nemzetközi térben él. Ez a térfejl ődési lehetőség
a hazai magántőke és a nemzetközi t őke számára is érdekes lehet.
Mészáros Rezső :
Városfejlesztési dilemmák Szegeden történelmi háttérrel
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 127-137. p.
TÉT 1998 s 1-2 Gyors ténykép 135
A korábban három megyére kiterjed ő dél-alföldi körzet ugyanis megsz űnik
karakteres régiónak lenni. A régió északi, északnyugati sávja leválik, központjai a
főváros paracentrumai lesznek. Ezt a folyamatot er ősítik a mai közlekedési
adottságok is (az autópálya Kecskemétig tart).
A régió déli része nemzetközi régióvá válhat, amelyben Szeged integráló szerepet
tölthet be. Számos új tényez ő (szabadpiaci, devizaelhelyezési, vállalkozásszervezési
lehetőségek) működése is arra utal, hogy Szeged már a jelenlegi (többnyire
szervezetlen) körülmények között is e térség természetes központjaként funkcionál.
Úgy tűnik, hogy Szeged történelmi lehet ősége, aktívan részt venni egy európai régió
kialakításában, vagyis érdemben bekapcsolódni az új európai regionalizációs
folyamatokba.
De szükséges azt is látni, hogy ebben a térszervez ődési átalakulásban Szeged
"hagyományos" nagytérségi kapcsolatrendszere egyfajta versenyhelyzetbe kerül. A
nagytérségi vonzásterület központjaiban fejl őd(het)nek a szegedihez hasonló
funkciók, ami térbeli versenyt teremt Szeged számára (pl.: a fels őoktatás egyes
területein, a gazdasági specializációs intézmények "elszívása" vagy a
gazdaságélénkít ő beavatkozások vonatkozásában már manapság is érzékelhet ő ez).
A konkurencia er ősödés a nemzetközi méretű funkciórendszer tekintetében is jelen
van. A város egyes hagyományos regionális funkcióinak monopol helyzete gyengül.
Fennáll a regionális szerepkör er őtlenedésének veszélye.
A problémakör rendkívül fontos várospolitikai tartalmat, hosszú távú
koncepcionális összefüggést hordoz, hiszen éppen ezek a nagytérségi funkciók
adják a város magas hierarchiai szintjét. Ezért elkerülhetetlen kijelölni azon
funkciók körét, amelyek a város távlati fejl ődését a leginkább meghatározhatják,
továbbá kijelölni ezen belül valamiféle prioritás rendszert. Kétség kívül, ez nagy
bonyolultságú feladat. Aligha vitatható, hogy a város napi életfolyamatainak
fenntartása, fejlesztése, gondjai és a jöv ő igénye között itt húzódik a legnagyobb,
alapvetően pénzügyi természet ű feszültség.
Eurorégió központ
-
Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozásra készül. Ez a keserves,
bonyolult, de történelmileg minden bizonnyal igazolható vállalkozás nemcsak a
természeti és gazdasági er őforrások felhasználásának hatékonyabbá tételét igényli,
hanem számos más tényező "idomulásának" el ősegítését is. Elsősorban talán
azoknak a szemléleteknek, erőfeszítéseknek és történéseknek a megértését, amelyek
révén az Európai Unió létrejött, fejl ődött és jelenleg működik. Nem remélhető
ugyanis, hogy az a sajátjától eltér ő szemléleteket, m űködési mechanizmust és
hatalmi struktúrát képes elt űrni.
Gorzelak, G. lengyel kutató érdekes könyvet jelentetett meg 1995-ben
(The Regional Dimension of Transformation in Central Europe), amelyben többek
között azt fejtegeti, hogy Közép-Európa jelenlegi térszerkezete általában hosszú
távú településszerkezeti folyamatok során, illetve a XIX. századi iparosítás hatása
eredményeként alakult ki és ezek együttesen vezettek a Kelet és a Nyugat közötti
különbségek kialakulásához. Valójában az egyre gyorsuló iparosodás ellenére ez a
hagyományos különbség a keleti és a nyugati régiók között ma is jelen van Közép-
Európa országaiban. Ezen országok az átalakulás folyamatát er ősen polarizált,
regionális struktúrával, jelent ős térbeli egyenl őtlenséggel, túliparosított városokkal,
Mészáros Rezső :
Városfejlesztési dilemmák Szegeden történelmi háttérrel
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 127-137. p.
136 Gyors ténykép TÉT 1998 s 1-2
fejletlen infrastruktúrával és szennyezett környezettel élik meg. A szerz ő azt állítja a
külföldi befektetések regionális megjelenésének vizsgálata alapján, hogy az tükrözi
az adott régiók már korábban kialakult el őnyeit, illetve hátrányait. Vagyis csekély
lehet a valószínűsége annak, hogy a külföldi befektetések helyi jellemz ői
megváltoztathatók lennének, - így a periférikus régiók kedvez őtlen fekvése egy
további polarizációt növel ő tényező lehet. Az a véleménye, hogy egy régió sikeres
átalakulásának három meghatározó tényez ője van: a gazdasági szerkezet
sokszínűsége, a társadalmi-gazdasági fejl ődés általános szintje és a t őke- és
innovációs források közelsége. Mindebb ől következően egész Közép-Európát
tekintve vannak olyan régiók, amelyek vezet ő szerepet játszanak az átalakulási
folyamatban. Ennek a közép-európai központi térségnek a f ő központjai: Gdansk,
Poznan, Wroclaw, Prága, Brno, Pozsony, Bécs, Budapest. Fontos továbbá a
fejlődés szempontjából különös figyelemmel lenni a periférikus területre, amely
Lengyelország észak-keleti részét ől Magyarország dél-keleti részéig tart. A
periférikus helyzet "okozója", az alacsony fejlettségi szint, a viszonylag ritka
népsűrűség, a falusi térségek túlsúlya, a gyengén fejlett városhálózat, valamint a
külföldi befektetések alacsony szintje vagy hiánya.
Ezen általános közép-európai képen belül Magyarország helyzete némileg
speciális vonásokkal is rendelkezik. Fontos felidézni, hogy 1968-ban Lengyelország
után hazánk is ún. "technikai megállapodást" kötött az EGK-val (ez egyfajta
árkötelezettséget tartalmazott), ami azt eredményezte, hogy Magyarország az
informális kapcsolatok b ővülő sorozatát alakíthatta ki az EGK országaival. Ez a
szemlélet formálásában tagadhatatlan szerepet játszott, ám eközben a nyugat-
európai integráció a bels ő területi fejl ődés számos olyan új elemét hozta felszínre,
amelyeknek azonnali hazai "leképezésére" sem társadalmi, sem gazdasági, sem
politikai lehetőség nem volt. Nagyon érdekes, hogy ebben az új bels ő területi
fejlődésben Nyugat-Európában nem ugyanazok a régiók kerületek a fejl ődés
élvonalába, amelyek az európai tradicionális ipari fejl ődés fő területei voltak, hanem
például Bajorország, Baden Württemberg, Katalónia, Közép Olaszország.
- -
Fejlődésük fontos eleme volt a regionális fejlesztési program, amelyeket gyakran a
regionális kormányzatok, a központi szervek ellenállásával szemben dolgoztak ki.
Vagyis érzékelhet ővé vált, hogy kibővült a regionális hatalom mozgástere. Ily
módon a nyugat-európai fejl ődésben két fő vonulat vált meghatározóvá, az egységes
európai identitás megteremtésére való törekvés és a regionalizmus.
A régiók együttműködési hajlamait, vagy együttműködési kényszereit els ősorban a
gazdasági szerkezet azonossága, a szerkezet-átalakítási elképzelések hasonlósága és
a földrajzi közelség táplálja. A földrajzi közelségnek egy sajátos, de nagyon tipikus
régió-formálódási és együttm űködési formája alakult ki: a határmenti régió-fejl ődés.
Az európai közösségi politika preferált területe lett az az er őfeszítés, amelyben a
gyakran nemzetiségileg kevert lakosságú, ám történelmi-kulturális, vagy éppen
gazdasági téren hasonló vonásokkal rendelkez ő, de határok által elkülönített
táj egységek, erőforrásaik jobb felhasználása érdekében az együttm űködés felé
mozdultak el. Ennek eredményeképpen az elmúlt két évtizedben rendkívül
széleskörű ipari, kereskedelmi kapcsolatrendszer alakult ki Nyugat-Európa
határmenti térségeiben, amelyet sok ország külön jogi és politikai intézményekkel is
támogatott, s őt 1980-ban az Európa Tanács madridi miniszteri értekezletén
keretmegállapodás született a határokon átnyúló együttm űködések
decentralizálásáról. Ezekben az új regionális téregységekben bizonyos központok új
Mészáros Rezső :
Városfejlesztési dilemmák Szegeden történelmi háttérrel
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 127-137. p.
TÉT 1998 s 1-2 Gyors ténykép 137
funkciórendszert voltak képesek kialakítani, minek következtében az európai
nagyvárosok között egy új hierarchia látszik kibontakozni. Az elmúlt évtized végén
elemzés készült a tagországok, valamint Ausztria és Svájc 200.000 f őnél népesebb
városairól, azt vizsgálva, hogy milyen mértékben felelnek meg az ún. 16
kritériumnak, amellyel a városok nemzetközi tekintélyét és dinamizmusát mérték
(p1.: hány nemzetközi cég és képviselet m űködik, hány kutató dolgozik az
egyetemeken, kutatóintézetekben, hány vásárt, rendezvényt, nemzetközi
kongresszust rendez évente a város, milyen forgalmat bonyolít le a város
repülőtere?). Természetesen a rangsor elején a nagy európai f ővárosok és a fejlett
gazdasági alközpontok helyezkednek el (Marseille, Barcelona, Milánó). De azt
követően már azok a városok találhatók a rangsorban, amelyek az új európai
fejlődés egyfajta központjaiként jelentek meg (Utrecht, Augsburg, Graz, Bologna).
Vagyis manapság egy Szeged nagyságú város sikereit, sorsát többnyire az dönti el,
hogy mennyire képes kapcsolódni a nemzetközi termelési és fogyasztási
rendszerekhez. A városok között új hierarchia alakul ki, amelynek élén az általában
pénzügyi metropoliszoknak nevezett, pénzügyi központok állnak. Ezek a városok az
integráció legmagasabb fokát valósítják meg. A többi város aszerint helyezkedik el
ebben a hierarchiában, ahogyan részt vesz a termelés és fogyasztás nemzetközi
rendszerében. Az a tapasztalat, hogy azok a pozíciók, amelyek az egyes városoknak
a gazdasági átszervezése, funkcionális b ővülése, vagy azok nemzetközivé válás
során létrejönnek, meghatározóak a jöv őt illetően. Ez a körülmény jelentősen érinti
a várospolitika ars poetica fának lényegét is, hiszen a várospolitika "hagyományos"
értelmezésében döntően a helyi fejlődés és újraelosztás szabályozását tartalmazza.
Egy "belső" politikáról van szó, a szűkebb és tágabb környezet legfeljebb a
városban megtermelt áruk és szolgáltatások szempontjából fontos. Tehát a városon
kívüli térségek felé irányuló politikát úgy szemléli, mint a helyi alapok egyfajta
pótlólagos erőforrását (pl.: munkaer ő, fogyasztás, stb.). Az új szemlélet ű
várospolitika viszont arra az alaptényez őre épül, hogy a globális rendszerekt ől való
függés következtében megn ő a (város)politika szerepe, el őtérbe kerülnek a küls ő
kapcsolatok szempontjai, alapvet ően azért, mert az új funkcionális hálózatok
különféle rendszerei adják az új viszonyítási alapot. Ez a viszonyrendszer
természetesen a régión belüli és a régiók közötti kapcsolatok tartalmára, m űködési
mechanizmusára is hatással van.
Ahhoz, hogy egy határmenti régió, benne egy európai mércével is mérhet ő
nagyváros milyen mértékben és milyen gyorsan tud alkalmazkodni az európai
folyamatokhoz, alapvetően ismernie kell erősségeit, gyengeségeit, lehet őségeit és
fenyegetettségeit. Csak ezek mérlegelésével lehet képes olyan fejlesztési programok
kidolgozására és megvalósítására, amelyek révén er őteljes offenzívát folytathat a
nemzetközi szerepkör b ővítésére és er ősítésére, tényleges eurorégió központként az
európai nagyvárosok közé való tartós integrálódásra.
Szeged város fbldrajzi helyzete, fejlettségi szintje, funkcionális sajátosságai, a
fentiek figyelembe vételével egyrészt arra engednek következtetni, hogy a város
fejlődésének legújabb szakaszában ismét kiváltságos helyzetbe kerül, annak
ellenére, hogy nagy intézményei válságos helyzeteket élnek át; másrészt arra
kényszerítenek, hogy a város új típusú területi kapcsolatrendszereinek meghatározó
elemi legyenek részei a várospolitikának.