Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 88-94. p.
NYÍLT TÉR
BELUSZKY PÁL:
ER ŐS VAR A MI VARMEGYÉNK?
(Hozzászólás Tóth József meditációjához)
Erős a csábítás, hogy csatlakozzunk TÓTH JÓZSEF meditációjának alap-
gondolatához, nevezetesen: „A termel őerő k fejl ő dése során, objektív folyamatok
eredményeként kialakuló területi egységek a termel őerő k fejl ő dése jövőjének befo-
lyásolásakor mint adekvát térbeli egységek felhasználhatók, fígyelembevételükkel a
termel őerő k fejl ődése meggyorsítható." Ha ugyanis „így áll(na) a helyzet", akkor a
társadalmi földrajz legsajátabb feladatán, a társadalmi tér felosztásán munkálkodva
egyúttal közvetlenül szolgálhatjuk a közjót is („a tudomány váljék termel őerő vé!").
Másrészt jónev ű tudományos iskola s „középszint ű elmélet" képvisel őjének is érez-
hetjük magunkat, hisz a földrajzi és igazgatási térfelosztás közelítése régi óhaja a
hazai geográfiának is. MARKOS GYÖRGY már 1952-ben úgy vélte: „Elvileg kimond-
hatjuk, hogy a közigazgatási és a gazdasági egységeknek egybe kell vágniuk, a gazda-
sági és közigazgatási egységek határai nem keresztezhetik egymást". 1 K RAJKÓ GYU-
LA elutasította ugyan azt az álláspontot, miszerint .... a gazdasági rajon mint alap,
meghatározza a közigazgatási beosztást, mely vitathatatlan felépítmény", de fel-
fogása szerint a gazdasági körzetek és a közigazgatási egységek között „... a szocia-
lista társadalomban törvénnyé válik az egység, az azonosság" 2 . K Ő SZEGI LÁSZLÓ
1964-es megfogalmazása talán még közelebb áll a meditáció szerz őjéhez: .... a gaz-
dasági körzetek és az igazgatási beosztás egysége egyik sarkalatos elve a szocialista
rajon-elméletnek, éppen a gazdasági körzetesítés aktív szerepét, a gazdasági fejlesz-
tés realizálását tartva szem el ő tt".3 Az idézetek sorát hosszan folytathatnánk; legyen
elég befejezésül magát TÓTH JÓZSEFET citálni: „Elméletileg vitathatatlanul éssze-
r ű követelmény, hogy a tágabb értelemben vett termelés és az államigazgatási szer-
vezet területi egységeinek határa egybeessék, és ezt oly módon kell megvalósítani,
hogy az államigazgatási területi struktúra a gazdaság térbeli egységeihez alkalmaz-
kodjék."4 (A pontosság kedvéért megemlítjük, hogy az idézett szerz ő k többnyire
utalnak a kétféle térfelosztás összehangolásának gyakorlati nehézségeire; K Ő SZEGI L.
is felveti: „Ellentmondás jelentkezik ... nálunk abban, hogy ezt az elvet csak a gaz-
dasági körzetesítés egyéb alapvet ő elveinek mell őzése esetén tudnánk kielégíteni."
TÓTH JÓZSEF pedig rámutat, hogy a termelés területi egységei folytonosan változ-
nak, a közigazgatási beosztás viszont viszonylagos állandóságot igényel. Ezért „... a
kett ő pontos területi azonossága ... csak id ő leges lehet ...")
Ráadásul a „másik oldal", a közigazgatástudomány szakemberei „engedtek"
BELUSZKY PÁL:
ERŐS VÁR A MI VÁRMEGYÉNK?
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 88-94. p.
89
a rábeszélésnek, s hosszú évek óta közülük sokan hasonló nézeteket vallanak, mint
a rajonírozás geográfus hívei. Legyen elég e helyütt csak HENCZ AURÉL vélemé-
nyét idézni — „A fejl ő dés a különböz ő szint ű gazdaságí régió és igazgatási egység ha-
tárainak megfelel ő összehangolását kívánja meg." 5 — s egy fels őoktatási tankönyvre
hivatkozni, melyben a BERÉNYI SÁNDOR, MADARÁSZ TIBOR, TOLDI FERENC
szerz ő hármas úgy vélte, hogy „... az ország legnagyobb természetes tájegységei az
egyre inkább kifejl ődő gazdaságí körzetek, az ún. régiók... A régiók — kifejl ő désük
esetén — az állami területi beosztást befolyásoló természetes egységek lesznek". 6
ű nhet tehát, hogy a Szerz ő javaslatára — a 19 megye helyett 4 régió — meg-Úgyist
érett az id ő , legalább is a tudomány „szintjén".
(S itt ki kell térnünk a közigazgatás hagyományos területi beosztásában a
közelmúltban bekövetkezett változásokra, a járások megszüntetésére, a városkör-
nyékek kialakítására. Hisz ez az aktus egyrészt a közigazgatási beosztás „sérthet ő-
ségét" bizonyítja, másrészt a geografikum diadalaként is értékelhet ő , amennyiben
deklaráltan is egy valós térszerkezeti elemre, a város-falu közötti kapcsolatokra — a
középfokú vonzáskörzetekre — kívánta alapozni a középszint ű igazgatási beosztást.
E változásokat a geográfia eleddig kevés figyelemre méltatta; vélhet ően közrejátszik
e közömbösségben a városkörnyékek tartalmában bekövetkezett változás is. Az ere-
detileg tervezési, fejlesztési, pénzügyi, ellátási, igazgatási, önkormányzati egységnek
elképzelt — s így fontos gazdasági-társadalmi térszerkezeti egységgé, földrajzi egység-
gé váló — városkörnyék általánossá tételekor alapvet ő tartalmi módosuláson esett
át, tulajdonképp „fél-szintté" szerényedett, miután egyetlen kötelez ő funkciója a
hatósági ügyintézés maradt. Minden egyéb társulás önkéntes, s a városkörnyékek
határaitól, központjaitól független (is lehet). Ez az igazgatási beosztás és a térszer-
kezeti egységek megfelelésének jelent őségét alaposan csökkenti, mint ahogy csök-
kenti az így kialakított egységek „igazgatási" kohézióját is. Mindebb ő l fontos ta-
nulság, hogy az igazgatási téregységek feladatai, m ű ködése, tartalma messzemenően
befolyásolja a közigazgatási egységek s a térszerkezet viszonyát.)
Az elmondottak ellenére jelen sorok írójában számos kétely támadt a regio-
nális közigazgatás megvalósíthatósága kapcsán.
Elviccelném a dolgot, ha most azt írnám: e kételyek sorában az els ő , hogy
az ország térszerkezete nem osztható régiókra; a többi ennek folyománya. A hely-
zet — általában is, meg a vitacikkben írtakhoz képest is — sokkal bonyolultabb. Min-
denesetre e sorok írója számára egyértelm ű : mint ahogy a társadalmi munkamegosz-
tás is igen bonyolult rendszer, annak „területi vetülete", a földrajzi munkamegosz-
tás is az. (A fenti megfogalmazás is megengedhetetlenül szimplifikál persze, mert a
földrajzi munkamegosztás nem egyszer űen vetülete a társadalmi munkamegosztásnak,
hanem számos elemével része is annak; így pl. a város-falu közötti munkamegosztás
jellegzetesen földrajzi, ám a város-falu közötti különbségeket kialakító intézményi
hierarchia a társadalmi munkamegosztás része is.) Az ágazatokon belüli munkameg-
osztás, az ágazatok közötti munkamegosztás épp úgy létrehozza területi egységeit
(pl. a mez őgazdaság egyes termelvényeinek term őtájai, az agrártermelés „komplex"
körzetei, körzet-típusai, üdül ő körzetek stb. ► , mint a lakó- és munkahelyek közötti, a
városok és falvak közötti differenciálódás (ingavándorlási körzetek, vonzáskörzetek ► ,
újabban a falvak és falvak közötti „hierarchizálódás". Se szeri, se száma a speciális
BELUSZKY PÁL:
ERŐS VÁR A MI VÁRMEGYÉNK?
90 Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 88-94. p.
téregységeknek (pl. a búcsújáróhelyek vonzáskörzetei). S mindezen területi egység-
fajták taxonómiailag, hierarchikusan tagoltak. Nem beszélhetünk tehát általában a
területi munkamegosztás téregységeiről — ilyenek nincsenek. Megkísérelhetünk gon-
dolati úton, gondolati sémákkal rendet teremteni e kuszaságban — mely kuszaság
különösen akkor válik majd áttekinthetetlenné, ha „egyetlen síkba" préseljük a sok-
féle térszerkezeti elemet —, különböző szempontok alapján, mint pl. a hasonlóság
elve, a belső kohézió maximálása, a kapcsolat-háló metszéseinek minimalizálása a ha-
tármegvonáskor, a taxonómiai síkok kitüntetett kezelése stb.
így több-kevesebb sikerrel megállapíthatók a városok „vonzásterületei"
(noha egy-egy terület vonzáskörzet-rendszere maga is igen bonyolult; gondoljunk
arra, hogy egy város különböz ő intézményeinek vonzásköre eltér ő kiterjedés ű, in-
tenzitású, hogy egy-egy falu többfelé vonzódhat egy funkción belül is, hogy a maga-
sabb hierarchikus szint ű városok vonzáskörzete rátelepszik az alacsonyabb szint ű re,
és így tovább); egy-egy ágazat, a/ágazat termelési körzetei (szénbányászati körzetek,
történeti borvidékek stb. ► , kisebb-nagyobb „homogén" — a hasonlóság alapján ki-
alakítható — térségek, melyeket esetenként a közvetlen kölcsönhatások és közös
okok következtében több „ágazat" homogén téregysége alkot, más szóval több szem-
pontból is hasonlóság tapasztalható (pl. a Cserehát sovány erd őtalajain, irtványain
kis lélekszámú falvak alakultak ki, maradtak fenn; az alacsony színvonalú mez őgazda-
ság, az életkörülmények alacsony szintje, az egyoldalú agrárjelleg, a forgalmi elzárt-
ság következtében nagyarányú az elvándorlás, hasonlóan alakulnak a demográfiai
folyamatok stb. ► .
Kétely merül fel viszont az ún. komplex gazdasági körzetek (rajonok) lété-
vel kapcsolatban. „A körzetkutatás a definitív termeléssel foglalkozik, és ennek terü-
leti egységeit közvetlenül, a termelés specializációján, a termelési vertikumok térbeli
megjelenésén, a kooperációs kapcsolatokon keresztül közelíti meg" 7 — fogalmazta
meg jó tíz évvel ezel ő tt a gazdasági körzetek lényegét TÓTH JÓZSEF szerz őtársaival.
Csakhogy a gazdaságban — s nemcsak az iparban! — olyan technológiai-szervezeti
változások zajlottak le, melynek nyomán épp a termelési vertikumok, a termelési
kapcsolatok lokalizálása lehetetlen, illetve nem szorítható valamely területi egység
keretébe, hisz minden termék útja más és más, s jellegzetes s űr űsödési gócokat nem
alkotnak, nincs mód a kohézió „maximálására" bizonyos körzet-rendszerekben.
Az imént elfogyasztott tejszínes krémsajtot — nem túl bonyolult termék! — például a
Csongrád megyei Tejiparí Vállalat kisteleki üzemében gyártották, a Zala megyei Tej-
ipari Vállalat (!) csomagolta, s — többek között — Budapesten árusították. „Aki ezen
elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem
helyes irányba haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára" — mondhatjuk erre
ÖRKÉNNYEL.
Vagyis a társadalmi munkamegosztás százféleképp „vetül" a térre (most
ne térjünk ki rá, melyik térre ► , s a közigazgatási célra leginkább használhatónak t űnő
területegység, a komplex gazdasági körzet feltehet ő en nem létezik, de legalábbis nem
határolható el. Ez lenne alapvet ő ellenérvünk a szerz ő meditációinak eredményére.
1. Csakhogy a „meditáció" itt „csúszhat": a Szerz ő által ajánlott négy régió
— Központi körzet, Észak-Magyarország, Dunántúl, Alföld — elkülönítése ugyan
kézenfekvő , ezek azonban nem „klasszikus" gazdasági körzetek, nem felelnek meg a
BELUSZKY PÁL:
ERŐS VÁR A MI VÁRMEGYÉNK?
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 88-94. p.
91
hagyományos követelményeknek, definícióknak. Nem véletlen, hogy a meditáns is
Csak azt hangsúlyozza, hogy „A régiók lényege a 'másság', a többi régiótól való lénye-
gi eltérés." Ilyen értelemben létez ő térszerkezeti elemnek kell elfogadnunk a régió-
kat — I. el ő bb —, illetve pontosabban a homogén (hasonlósági alapon kijelölt) térsé-
gek egész taxonómiai rendszerét (az al- és felvégt ő l kezdve Göcsejen, a Dunántúli
d ombságon át a Dunántúlig, majd tovább legalábbis Európáig ► . Csakhogy ezen tér-
Ggységeknek nem szükségszer ű velejárója, jellemzője pl. a kohézió (s a kohézió forrá-
ai, a termelési vertikumok régión belül maradó zárt kapcsolatrendszere, kiépült bel-
ő közlekedési hálózat stb.). Nincs ez másként Észak-Magyarországgal vagy az Al-
. ölddel sem, noha kétségtelen, hogy mennél nagyobb egy térség, annál több bels ő kap-
bsolatrendszer kialakulására van lehet őség. Nincs e régióknak egyértelm ű központjuk
em, vagy több is, de ezek közigazgatási székhelynek aligha alkalmasak; lehet-é a
iDunántúlt Pécsr ő l igazgatni, különösen ha már nem lennének megyék? Másodrend ű
kérdésnek t ű nik, de egyrészt, ha a közigazgatást akarjuk elcsábítani, olyasmit kell
ajánlanunk, ami ízlésének megfelel, másrészt az egyértelm ű központ hiánya tovább
g yengíti a „régió" kohézióját. (Megjegyezzük, hogy egy község-középfokú város-
(környék)-régió(központ) igazgatási tagolás nem felel meg a településhálózat „termé-
szetes" hierarchiájának, amelyben a megyeszékhelyek s egy-két középváros a köz-
igazgatási szerepkört ő l függetlenül is kiemelkednek a középfokú központok sorából,
s ezt a hierarchikus szintet, az ahhoz tartozó vonzáskörzetet regionális igazgatás ese-
tén is megtartanák.) Vagyis: a javaslatba hozott régiók a termelésnek, a társadalmi
folyamatoknak nem kitüntetett téregységei, kohéziójuk csekély, központjuk nincs,
bels ő közlekedési hálózatuk kiépítetlen — mivel csavarjuk hát el a közigazgatás fejét?
2. Az érdekképviselettel — válaszol a szerz ő . A területi érdek ma nem tud
„manifesztálódni", felaprózódva, megyei érdekként jelentkezik s így „lényegesen meg-
gyengülve tudnak érvényesülni". A régiók viszont „... a megfelel ő intézményrend-
szer birtokában artikulálni tudnák érdekeiket, amelyek a fejlesztési eszközök elosz-
tásában, az egységes területfejlesztési szemlélet és gyakorlat meghonosításában, az
ágazati allokációk befolyásolásában ragadhatók meg els ő sorban." De vajon léte-
zik-e „dunántúli érdek" meg „alföldi érdek"? Van e közös érdeke a balatonparti
üdül ő telepnek, a zselici kisfalvaknak, a tatabányai iparvidéknek, a nyugatmagyar-
országi m űemlékvárosoknak? Aligha.
Az persze igaz, hogy bizonyos gazdasági, gazdaságpolitikai vagy akár társa-
dalompolitikai döntések hordereje egyik régióban nagyobb lehet, mint a másikban.
A vaskohászat veszteségeinek sorozatos annullálása (mely döntés nagyobb összege-
ket juttatott évente egy-egy területnek, mint a halmozottan hátrányos helyzet ű te-
rületek támogatására létrehozott alapra jutó 5 éves összeg!) például els ő sorban „Észak-
magyarországi érdek", semmiképp alföldi. Észak-magyarországi érdek lenne persze
pl. a kisfalvak rendbetétele vagy a Hegyalja rekonstrukciója, rehabilitációja is, s a vas-
kohászatnak juttatott adományokból ez megoldható is lenne. Mi is akkor igazán
Észak-Magyarország érdeke?
Az is igaz, hogy egy-egy „ügy" — pl. a Balaton környezetvédelme — regioná-
lis felvállalása eredményesebb lehetne, mint ha 2-3 megye képviseli azt. Aztán persze
az is igaz, hogy ha egy országban a megtermelt javak jórésze újraelosztásra kerül (nem-
ritkán szubjektív döntések, ágazatok, területek tradicionális preferálása, „bázisszem-
BELUSZKY PÁL:
ERŐS VÁR A MI VÁRMEGYÉNK?
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 88-94. p.
92
'élet", „tervalkú", lobbizás, „maradványelv" alapján), akkor területi érdekké lehet
az elosztás során a sikeres érdekérvényesítés — a konkurrensek rovására természete-
sen. Regionális érdek tehát, hogy az Alföld vagy a Dunántúl többet „kapjon" a kö-
zösbő l, mint a vetélytárs. A Szerz ő — kinek rokonszenves alföld-pártisága közismert —
talán azt reméli, hogy egy A/földi Régió eredményesebben vívhatná meg csatáját — ne
ragadtassuk el magunkat: tervalkúját — a „központtal", mint Szolnok, Békés, Csong-
rád, Hajdú s a többiek külön-külön. Csakhogy akkor „ellenfele" sem Komárom vagy
Somogy lenne, hanem a Dunántúli Régió. Cseber helyett veder?
Vagyis: nehéz általában régió-érdeket találni; a legnyilvánvalóbb régió-érdek
— regionális harc a központi javakért — sem biztos, hogy jobb érdekérvényesít őt
nyer a régióban mint a megyében, ha az ellenfél is régió. Nem az elosztás gyakorlatán
kellene é inkább változtatni? A szubjektivizmust, a bázisszemléletet, a ködbe vesz ő
-
eredet ű preferenciákat, a lobbikat stb. háttérbe szorítani? Egyáltalán: a paternalista
adás-kapást, az újraelosztás mértékét csökkenteni? Végül még egy kérdés e ponthoz:
ha mégis úgy találtatik, hogy van régió-érdek, ennek érvényesítése érdekében a terü-
leti beosztás (többek között a közigazgatás) egészét hozzá kell rendelni? Nem old-
ható ez meg valamely más intézményrendszerrel („Alföldi Kamara")?
3. El kell ismerni, hogy az államigazgatás „saját logikával" (is) rendelkezik,
saját céljai, szemlélete, feladata, fejlődési útja van. A közigazgatás álma nem az (eny-
hébben: nem csak az ► , hogy „megfeleljen" az ország térszerkezetének. A közigazga-
tás tendencíáit — legalábbis rövid távú javaslat esetében — nem hagyhatjuk figyelmen
kívül. Márpedig az államigazgatás jelenlegi elképzelései, rövid távú célkit űzései egye-
nesen tagadják a regionális igazgatást. Az államigazgatás jelenlegi elképzeléseinek
központjában a helyi tanácsok — városi, községi tanácsok — önállóságának, önkor-
mányzati jellegének további er ősítése áll. Ezért lett olyan a városkörnyék tartalma,
amilyen. Ezért nem túl távoli cél a kétszintű igazgatás bevezetése. Viszont másfélezer
tanács és négy régió — ez az igazgatási modell ma elképzelhetetlen. A meditáns ugyan
nem bíbel ődött a javaslat igazgatási, irányítási tartalmával, annyi azonban vélhet ő ,
hogy háromszint ű igazgatásra gondol: a helyi igazgatásra, a (korrigált) városkörnyé-
kekre és a 4 régióra. A korrekcióval egyetérthetünk (a „helyi érdek" által kikénysze-
rített mesterséges városkörnyékek — mórahalmi, tiszakécskei, sarkadi, dunakeszi
stb. — felszámolása ► , de tisztán kell látnunk: a megyék esetleges megszüntetése ese-
tén a városkörnyékek funkciói, hatásköre gyökeresen megváltozna, át KELLENE
venniök a megyék számos funkcióját, e feladatokhoz feltehet ően testületet kellene
rendelni (tanács!), önálló szakigazgatási szervet létrehozni (ma a városi, nagyközségi
tanácsok látják el a városkörnyéki feladatokat is), és így tovább. S akkor kérdés:
nem támadna-é a 19 megye helyén 110-120 „kis megye"? Volna-é ebben a mo-
dellben érdekintegráló-közvetít ő-érvényesít ő szerepe a városkörnyéknek? Negyven
érdek, negyven érdek kontra régió-érdek?
Mindenesetre átgondolandó. S noha nyilvánvaló, hogy egy esetleges „átala-
kítás" irányítási, igazgatási modelljének, az egységek hatásköreinek stb. kidolgozása
az illetékes szakemberek feladata, de egy ily tárgyú meditáció során legalább körvo-
nalazni kellene az ajánlott modellt; ez némiképp próbáját is jelenthetné (I. fenn a
helyi-városkörnyéki-régió-érdek tisztázatlan kapcsolatát). Mivel ez a körvonalazás
nem történt meg, további kérdéseink indokolatlanok. (Csak hogy érzékeltessük a prob-
BELUSZKY PÁL:
ERŐS VÁR A MI VÁRMEGYÉNK?
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 88-94. p. 93
émák sokrét űségét: a jelenleg is „regionális" lépték ű szakigazgatás — postaigazgató-
gok, MÁV-üzletvezet ő ségek, áramszolgáltatás hatósági ügyei stb. — betagolódna az
I1, ‚ új" régiókba vagy sem?)
4. Akkor maradjon a vármegye? (Mellesleg az a tény, hogy a királyi várme-
gye el ő bb nemesi vármegyévé alakult, majd a polgári közigazgatás része lett s 40 éve
együtt él a ma politikai-gazdasági rendszerével — életképességre vall!) Az el ő z őekbő l
alán kitetszik: jelen sorok írója kételkedik abban (véli: alapos indokkal), hogy a tár-
adalmi-gazdasági tér egyértelm űen tagolható olyan egységekre, amelyek „adekvát"
rányítási, igazgatási egységeket kívánnának meg. A megye sem ilyen egység; a me-
yék, a megyerendszer korrekciója sem hozhatna sokkal jobb megfelelést, ilyen in-
okkal tehát feleslegesnek tartok valamiféle átszervezést (ami nem jelenti bizonyos
erületátcsatolások jogosulatlanságát! ► . De nem valódi egység a régió sem. Igy tehát
alamin ő területi-tartalmi átszervezés indoka és rendez ő elve nem földrajzi lenne,
anem irányítási, igazgatási, politikai stb. Addig maradjon a megye? Maradjon, a
„földrajz" nem tagadja létét.
Jómagam inkább tartalmi, szervezési változásokat tartok szükségesnek, s e
változások a geografikum szerepét is befolyásolják. Példa erre a városkörnyékek
tartalmának módosulása s ennek következményeként a városkörnyék és a térszerke-
Zet viszonyában bekövetkezett változás. E tartalmi változásokat itt módszeresen sor-
avenni nincs módunk. Néhány példa, illetve alapelv:
A közigazgatás ma túldimenzionált; a megye része a túlcentralizáltságnak.
közigazgatás a gazdaságirányítás, fejlesztés stb. számos feladatát felvállalja. A piaci
echanizmusok általánosabbá válása számos kérdést megoldana.
Ma egy megyehatáron lév ő kenyérgyár fejlesztése gondot okozhat a megyei
zdának, ha a kenyérgyár székhelyén más megyében lakó, de mindenre képes ve-
ő k is megjelennek. „Én fizessek, más megye egye meg?!" — mondja — a jelen rend-
zerben talán jogosan — az illetékes. S esetleg a megye közepén „fejleszt", ahol na-
yobb biztonságban van a megtermelt zsemle, kifli. Vagy szorgalmazni kezdik az
‚együttm ű ködést": ha a szomszéd megye hozzájárul a fejlesztéshez X forinttal, ne-
kik is jut a kenyérb ő l. Csakhogy a szomszéd kifejti: a határ másik szakaszán viszont
ölük szivárog ki a hurka és a töpörty ű , tehát ő k is elvárják a kompenzációt. Nehéz
kérdések ezek, nem is nagyon „megy" az együttm ű ködés. A geográfus — a geográ-
fiától megfert ő zött közigazgató — viszont azt tanácsolja: vegyük figyelembe a zsem-
e és a töpörty ű-vásárlók ide-oda utazását — persze, persze: mozgásterét —, igazítsuk
ki a megyehatárokat, kevesbednek a gondok. Dehát oly nehezen méricskélhet ő ki,
ogy annyit adjunk, amennyit kapunk, különben sem ildomos csereberélni a me-
yénket ... ez a megoldás sem megy. És lesz megyehatármentiség, mint gond. Ha
iszont a kereskedelmünk az lenne, aminek a kereskedelemnek lenni kell, s nem
,ellátási kötelezettség", áruk elosztója stb., a helyzet alapvet ő en megváltozna: a
ékek elégedetten dörzsölnék kezeiket: „Lám, még a szomszéd megyebéliek is a mi
kenyerünket veszik!" S a megyehatár-probléma — legalábbis keresedelmi téren —
áris a múlté lenne. A példázat elmondható az egészségügyi ellátás állampolgári jogá-
ak és a szabad orvosválasztás összekapcsolásának következményeir ő l és sok másról.
Az is nyilvánvaló, hogy ha a „megye" — a megye formális és informális vezetése —
BELUSZKY PÁL:
ERŐS VÁR A MI VÁRMEGYÉNK?
94 Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 88-94. p.
pozíciója megváltozik az újraelosztásban, máshogy alakul a megyehatár-mente hely-
zete is, meg a megye egész érdekképviseleti, -egyeztetési mechanizmusa is.
Aztán: szükségszer ű-é, hogy a megye szolgáljon területi kereteket az ismeret-
terjesztésnek éppúgy, mint a múzeumi, levéltári szervezeteknek, a közm űvelésnek, a
temetkezési vállalatoknak, a hulladékgy űjtésnek, a gyógyszerelosztásnak és így to-
vább? Nem kellene-é szaporítani a számát a megyéknél nagyobb területen m ű köd ő ,
a feladat területi vetületéhez igazodó szervezeteknek? Lásd: vízügyi igazgatás, posta,
MÁV, bányam űszaki felügyel őség.
Ahol a helyi önkormányzat er ős, s a közigazgatásra nem tapad rá az élet
minden szférája — vagy viszont —, ott a közigazgatás területi beosztása számos fur-
csaságot elvisel s m ű ködik (I. az Egyesült Királyság grófságait). Burgenland vagy Tirol
sem míntapéldája az ésszer ű területszerveiésnek, mégsem gondolnak reformjára. 8
Ekérdsbenigaztloméfrköcsnhatá.Mrlometáskén
jelentkezik a területi beosztás kérdése is, a közigazgatás területi egységeinek kér-
dése is.
JEGYZETEK
1. MARKOS GY. 1952: Magyarország gazdasági körzetbeosztása. Földrajzi Értesít ő , 1. pp. 582-
634.
2. KRAJKÓ GY. 1961: A gazdasági körzetesítés néhány elvi kérdése. Földrajzi Közlemények, 9.
pp. 223-246.
3. K Ő SZEGI L. 1964: A gazdasági körzetesítés néhány problémája hazánkban. Földrajzi Közle-
mények, 12. pp. 1-11.
4. TÓTH J. 1978: A Dél-Dunántúl gazdasági térszerkezete. Földrajzi Értesít ő , 27. pp. 205-222.
5. HENCZ A. 1973: Területrendezési törekvések Magyarországon. Közgazdasági és Jogi Könyv-
kiadó, Budapest.
6. BERÉNYI S. — MADARÁSZ T. — TOLDI E 1975: Államigazgatási jog. Budapest.
7. TÓTH J. — DÓVÉNY I Z. — MOSOLYGÓ L. 1975: A vonzáskörzetkutatások és a gazdasági kör-
zetesítés kapcsolata. Földrajzi Közlemények, 23. pp. 347-354.
8. Megjegyezzük, hogy a hagyományos közigazgatás radikális reformja, a hagyományos egységek
fölé rendelt egységek — tartomány, kerület stb. — majd mindig a centralizáló államhatalmat
szolgálták, létrehozásukkal épp ez volt a cél is; I. pl. nálunk II. József kísérletét, vagy az ab-
szolutizmus igazgatási intézkedéseit, a francia közigazgatási reformokat stb.