Tér és Társadalom 11. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
Tér és Társadalom 1998 s 1-2: 13-37
A TERÜLETFEJLESZTÉS FINANSZÍROZÁSI
RENDSZERE AZ EU CSATLAKOZÁS TÜKRÉBEN
(Towards a New System of Regional Development Finance:
Adaptation to the EU Standards)
RUTTKAY ÉVA
Bevezetés: az Európai Unióhoz való csatlakozás - kihívás és lehet őség
a modernizációra
A modern piacgazdasági állami támogatáspolitika és finanszírozási rendszerre
való áttérés a magyar gazdasági modernizáció egyik további megteend ő lépése. Az
Európai Unióhoz való csatlakozás egyik modernizációs hozadéka - az uniós
támogatás politikai eszközökhöz való hozzájutáson túl - is éppen az e téren való
elő relépés lenne. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy ez egy alapvet ően
szocialista - szociáldemokrata értékrenden és filozófián alapuló technika és eljárás
rend meghonosítását jelenti.
A tagságra való felkészülés a társadalmi, gazdasági kohézió témaköre esetében az
alábbi fő témaköröket foglalja magába:
• A gazdaságpolitikai beágyazódás megteremtésének kérdései, ezen belül:
makropálya, abszorpciós képesség,
különféle állami-nemzeti szektorpolitikák, valamint ehhez kapcsolódóan az
egész támogatás politikai rendszer felülvizsgálata a csatlakozás
szempontjából, (célrendszer, eljárások),
- a decentralizált finanszírozási modell kialakítása.
• Új típusú, középtávú tervezési rendszer kialakítása (programozás):
a programozási eljárás hazai gyakorlatba való ültetése,
szükséges működtető rendszer kialakítása,
államháztartási rendszerbe való beágyazás.
• Területszervezési kérdések, a régió problémakör;
• A fentiekhez kapcsolódó intézmény-kialakítás:
a szükséges gazdaságirányítási-igazgatási feltételek megteremtése,
közigazgatási szervezési feladatok,
régiószervezési kérdések,
központi közigazgatáson belüli szervezeti kérdések.
Ruttkay Éva :
A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
14 Ruttkay Éva TÉT 1998 s 1-2
A gazdaságpolitikába történ ő illesztés
Vitathatatlan, hogy a csatlakozással (s őt már az előkészületek kapcsán is) a
gazdaságpolitikán belül is hangsúlyeltolódások mennek végbe. A felértékel ődő
strukturális politikára kett ős követelmény hárul.
• Egyrészt a már elindult - a gazdaság export- és versenyképességét tartósan
növelő - szerkezeti változásokat eredményez ő folyamatokat kell fel-
erősítenie.
• Másrészt a sokrétű szerkezeti differenciálódási folyamatot megfelel ő
kiegyenlítő mechanizmusokkal szükséges fékeznie.
A gazdaság makroszintű szabályozása és a struktúrapolitika összhangja - még az
EU tagországok esetében is - alapvet ően nemzeti hatáskörben érvényesül.
A csatlakozás várható hatásai a makrogazdasági egyensúlyra és a
költségvetés helyzetére
Az EU közös költségvetéséhez való magyar hozzájárulás lehet őségét a
költségvetés bevételi struktúrájának és nagyságrendjének "csatlakozásfügg ő"
változása befolyásolja. A magyar költségvetés kiadási oldalát terhelik az EU
költségvetésbe történ ő befizetésen kívül a csatlakozás megvalósításához szükséges
intézményi, vámügyi határellenőrzési, rendőrségi fejlesztések, a tervezés,
végrehajtás, ellenőrzés EU-konform átalakításának adminisztratív költségei,
valamint az információs rendszerek kiépítéséhez szükséges ráfordítások, viszont
csökkentheti az agrártámogatásokhoz bevonható EU forrás. A bevételeket részben
növelheti az a hatás, amit az 1996. évet követ ően bizonyos adómentességek,
kedvezmények fokozatos megszüntetése (pl. külföldiek befektetési
adókedvezménye) eredményez, viszont csökkenti az EU közös költségvetésébe
befizetend ő vámtételek kiesése a bevételek közül. A csatlakozással megvalósuló
közös küls ő vám- és a belső vámok megszüntetése jelent ősen megváltoztatja a vám
és importilleték-befizetések nagyságrendjének alakulását.
Portugália, Spanyolország, Görögország csatlakozási tapasztalatai azt mutatják, hogy
kiélezett versenyhelyzetben - legalábbis rövid távon - romlik a külkereskedelmi
egyenleg és a folyó fizetési mérleg. Ez még inkább aláhúzza annak jelent őségét, hogy
már a felkészülés id őszakában is, majd a csatlakozást követ ően a társfinanszírozás révén
törekedni kell a versenyképességünk növelését biztosító strukturális célú támogatások
fokozott igénybevételére.
Belépéskor még egy összességében pozitív EU-szaldó ellenére is n őhet az
államháztartás deficitje, tekintettel arra, hogy az EU által nyújtott addicionális
források els ő dlegesen a programok finanszírozását és nem a költségvetési bevételek
közvetlen növelését szolgálják. Az államháztartási terhek csökkentésére, a
költségvetésre ható tényez ők pontosítása, számszer űsítése után, a csatlakozási
tárgyalások keretei között lehet majd módot találni.
Az államháztartási reform következetes végrehajtása során a társfinanszírozásra
átcsoportosítható hazai források növelésével azonban az EU források
nagymértékben b ővítenék a költségvetés mozgásterét is, el ősegítve a gazdaság
modernizációját és dinamizálását. Olyan fejlesztéseket indíthatnának el, amelyek
multiplikátor hatása már rövidtávon is érzékelhet ővé válna (pl. az infrastruktúra-
Ruttkay Éva :
A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
TÉT 1998 s 1-2 A területfejlesztés finanszírozási rendszere... 15
fejlesztéseknél, a foglalkoztatásban, adófizetésben, a pénzügyi transzferekhez
kötődő termelésben, stb.), hosszabb távon pedig az oktatásban, képzettségi szintben,
illetve hazánk összeurópai kereskedelmi- és t őkekapcsolatokba való
beintegrálódásában.
Nyilvánvaló, hogy a költségvetéssel kapcsolatos kötelezettségek kérdése, konkrét
számai nagyrészt bizonytalanok és viszonylagosak e stádiumban. A csatlakozás
költségvetési terhei olyan stratégiai fontosságú kérdés, amit csak egy tágabb
összefüggésrendszerbe ágyazottan - pl. egy konvergencia-program makro-hatásait
figyelembe véve - szabad vizsgálni.
A hazai befizetések nagysága a jelen stádiumban még tisztázatlan, azonban abból
a feltételezésb ől lehet kiindulni, hogy a bruttó hazai termék után számolt 1,27%-os
felső határt nem haladhatja meg.
Az ország vélemény szerint az agrár költségvetést kb. 1 Mrd ECU-vel, a
strukturális alapokat (a 4%-os plafon miatt) kb. 1,4 Mrd ECU-vel, a bels ő piaci
mechanizmusokat néhány százmillió ECU-vel terhelnénk, így várhatóan
2,5-3,1 Mrd ECU lesz a bruttó transzfer. Mindez azt jelenti, hogy belépésünk els ő
éveiben (2006-ig) a nettó transzfer évi 2,0-2,5 Mrd ECU körül lenne. Ez b őven
kompenzálná a belépés utáni els ő években várható fizetési mérlegromlást.
Az eddig csatlakozott országok tapasztalatai szerint minden taggá váló ország
számára lehetővé vált az átmeneti felmentés, derogáció alkalmazása a
szabályozások átvételében. Az els ő kibővülés alkalmával az átmeneti időszak (az
integrációs szervezeten belüli felzárkózás) jellemz ő időtartama 5 év volt a közösségi
költségvetéshez való teljes mérték ű hozzájárulás elérése terén. Amennyiben a
"felvételiző" új tag fejlettségi szintje nem éri el a közösségi átlagot, a technikai
adaptáció, az id őleges eltérés és az átmeneti rendelkezések intézményei segítik a
felzárkózásban.
Abszorpciós kapacitás
Az EU-tól megszerezhető támogatások mértéke egyrészt a gazdaság
teljesítőképességének alakulásától, másrészt a gazdaság felszívó képességének,
abszorpciós kapacitásának alakulásától függ.
A gazdasági teljesít őképesség megítélése a hosszú távú és középtávú növekedési
pálya, ezen belül a felhalmozási-beruházási kiadások alakulásának függvénye. A
PM középtávú el őrejelzése adja meg a számítások alapját, amely az alapot jelenti a
magyar gazdaság pályájának az el őrejelzésében. A PM a 2000. éven túlnyúló
számításaiban fokozatosan gyorsuló GDP-növekedést prognosztizál, az ezredvéghez
közeledve új, magas növekedési rátát ér el. Növekszik a beruházási hányad, mind a
magánszférában, mind a közösségi beruházások esetében. 2000-ben a beruházások
aránya a GDP százalékában összességében eléri a 29%-ot, s ezen belül az állami
beruházásoké kb. 4%-ot (480 Mrd Ft).
A különböző szakért ői csoportok számításait figyelembe véve a gazdasági pálya
alakulása egészében véve kedvez ő képet sugall az EU támogatási rendszeréhez való
illeszkedéshez.
Ruttkay Éva :
A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
16 Ruttkay Éva TÉT 1998 s 1-2
• A gazdaság abszorpciós képességének alakulása makro- és mikrokörnyezeti
szinten, amely különféle megközelítések, számítások alapján becsülhet ő.
• Makroszinten az egész nemzetgazdaság fogadókészsége értend ő . Ezen belül
is a közpénzek még további bontásban a felhalmozásra szánható eszközök
nagyságát, egész pontosan az EU által társ-finanszírozható források
alakulását kell számításba venni.
A gazdaság mikroszférájának, fogadókészségének a megbecsülése is els ősorban a
társ-finanszírozásba fogható pénzeszközök megbecslését jelenti, amely már több
bizonytalansági tényez őt rejt magában. Az abszorpciós képesség magába foglalja
egyébként az emberi-vállalkozási képességeket is. Képesek lesznek-e magyar
vállalkozások, önkormányzatok vagy közösségi szféra a megfelel ő európai
gondolkodásmódot, a csatlakozó kultúrát (projekt és programkészítés, pályázatok
készítési technikája) átvenni.
Az abszorpciós képesség közgazdasági értelemben tágabban is értelmezhet ő, nem
csak a strukturális alapok fogadókészségéhez viszonyítva. Tágabb értelemben az
ország abszorpciós képességénél az alábbiakat kell még figyelembe venni.
Szakértő i vélemények szerint a magyar gazdaság kifejezetten magas
tőkeabszorpciós képességgel rendelkezik, mivel:
• A magyar gazdaság szinkronban van a világgazdaság t őkefolyamataival,
amelyekben a külföldi m űködőtő ke beruházások a világgazdaság
meghatározó folyamatává váltak. A privatizáció után a zöldmez ős ipari
befektetések szerepe tovább n őtt, s ma már Magyarország és a régió esetében
a külföldi, zöldmez ős ipari beruházások adják a GDP növekedés
dinamikáját. A magyar tő keabszorpciós képesség a privatizáció után a fejlett
feldolgozó ipari termékcsoportokban a leger ősebb. A zöldmez ős külföldi
beruházások a világ legnagyobb beruházóitól érkeznek, amelyek
folyamatosan b ővítik tőkekivitelüket, ez valószínűsíti a hazai gazdasági trend
kedvező alakulását. A zöldmez ős ipari beruházások viszonylag kevés új
munkahelyet teremtenek, tehát munkaer ő oldalról nincs korlátja a
tőkeabszorpciós képességnek. A külföldi t őkebefektetések motivációi
sokrétű ek Magyarország esetében, ami jelent ős tőkeabszorpciós képességre
utal.
• A külföldi tő kebefektetések nyomán a magyar gazdaságban jelent ős a
külföldi kontroll, ami további beruházásokra motiválja a külföldi
tulajdonosokat. A privatizált cégekben is fejlesztenek. A várható zöldmez ős
beruházások 1998-2004 között évi 1-1,5 Mrd USD közé tehet ők.
• A regionális fejl ődési szerkezet alakulása is a magas t őkeabszorpciós
képességet támasztja alá. Az ipari zöldmez ős beruházások jelent ős földrajzi
koncentrációt mutatnak.
• A magyar gazdaság magas t őkeabszorpciós képességét a meglév ő szűk
infrastrukturális keresztmetszetek is fenntartják.
• A GDP, a nemzeti vagyon, a szellemi t őke közötti új arányok folyamatosan
magasan tartják egy, a világgazdaságba integrálódó ország t őkeabszorpciós
képességét. A magyar gazdaságban beruházási hiány alakult ki, ami az EU
integráció során folyamatosan magasan tartja a t őkeabszorpciós képességet.
• A gazdasági növekedés automatikusan er ősíti a gazdaság t őkeabszorpciós
képességét.
Ruttkay Éva :
A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
TÉT 1998 s 1 2 - A területfejlesztés finanszírozási rendszere... 17
Végül a fentiek alapján kimutatható, hogy megvan a "saját er ő", mivel kialakult
egy tőkeerős hazai tulajdonos osztály, amelyik ugrásra készen várja a kedvez ő
beruházási klímát. A jelenlegi kormányzati programok ugyan széttagoltan, de
lényegében a szükséges "saját er ő" forrását kontroll és koordináció nélkül ma is
beteszik a magyar gazdaságba. Továbbá a "saját er ő" a külföldi működőtőke
befektetésekhez kapcsolódó forrásokból is táplálkozik.
A költségvetési közvetlen hatásokon túlmen ően az EU támogatásoknak a
nemzetgazdaság egésze szempontjából is lesznek el őnyei, bár ezek nehezen
számszerűsíthetők, illetve jelezhetők előre. A megkapható támogatásokon
túlmenően már az EU követelményeknek a támogatási rendszerben, illetve
politikában való érvényesítését ől önmagában is pozitív hatások várhatók a
csatlakozásig hátralev ő időben.
Meg kell említeni, hogy szűkebben a strukturális alapok tekintetében vannak olyan
szakértői vélemények, melyek szerint a magyar gazdaság jelenlegi (nem potenciális)
tőkeabszorpciós képessége er ősen a határán mozog a potenciális fogadókészségnek.
Ennek fő okait a következőkben látják:
• A gazdasági növekedés elmarad attól az 5-7%-os sávtól, amely már
automatikusan és érezhet ően, ráadásul folyamatosan javítja a t őkevonzást és
a tőkefelszívást.
• A kis belső piac határokat szab a t őkeabszorpciónak, ezt csak a Kárpát-
medence régió integrációjával lehet feloldani, az ezt megvalósítani képes
politikai és gazdasági folyamatok ma lassúak (egyes esetekben ellentétesek a
vázolt iránnyal).
• A dinamikus területek és ágazatok és a lemaradó területek és ágazatok között
nagyon gyengék a kapcsolatok, az els ő nem képes dinamizálni a másodikat.
• A fizikai és humán infrastruktúra korlátok igen er ősen érzékelhet ők.
• Az 1990-97 között lezajlott privatizáció és piaci átmenet a belföldi piac
jelentős részét (mintegy 60-70%-át) átadta külföldi befektet őknek, ezért a
belföldi piaci szerepl őkön keresztül történ ő dinamizálás lehet ősége leszűkült.
• Nem érzékelhető világos kormányzati stratégia a beruházások és a
reálgazdaság b ővítésére, s őt ezzel ellentétes a pénzügyi politika.
• Nem érzékelhető egy innováció-központú kormányzati politika.
• A vállalkozói struktúra erős szakadást mutat a foglalkoztatást legjobban
megoldó középvállalati csoportban, ami korlátozza a belföldi piac b ővülését.
• A kereskedelmi mérleg 3 milliárd dollár körüli passzívumra látszik beállni,
amely mögött jelent ős rejtett tőketranszfer húzódik meg ami egy elmaradt
beruházási-növekedési forrást jelent.
A tervezési rendszer kialakítása (Programozás)
Az Európai Unióban a támogatási rendszerek elosztása meghatározott eljárási
rend, az ún. programozási folyamat keretében történik. Ennek a korszer ű és
hatékony tervezési eljárásnak az átvétele az ország modernizációja szempontjából
önmagában véve is igen fontos lépés, az ország az Unióhoz való csatalakozás
kapcsán szükségképpen köteles is erre.
Ruttkay Éva :
A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
18 Ruttkay Éva TÉT 1998 s 1-2
A Strukturális és Kohéziós Alapokhoz való hozzájutás jogi feltételei között
szerepel a tagállamok által készített nemzeti (vagy regionális) fejlesztési
keretprogram kötelez ő tartalma és időhorizontja. Ez a hatéves költségvetési
elkötelezettséggel járó, meghatározott felépítés ű és tartalmú középtávú programok
kialakítását követeli meg, amelynek intézményi és metodikai kereteit meg kell
teremteni. Az európai szabályozásban igen fontos követelmény, hogy a
programoknak több évre szóló, kvantifikált, számon kérhet ő célokat kell kitűznie és
ezekhez finanszírozási forrásokat biztosítani - a programokba foglalt és jóváhagyott
összegekben. Így a hatékonysági ellen őrzés is lehet ővé válik.
A fentieknek megfelel ő en a program készítés komplex követelmény rendszere
alapvető en két terület reformjának követelményét foglalja magába:
• a programkészítés feladatait, a programozási folyamatot,
• a költségvetés középtávú tervezésének feladatait.
Programkészítés
A Magyarországon ma még nem alkalmazott programozás tág értelemben magába
foglalja a tervezést és a megvalósítást egyaránt. Sz űkebb értelemben egy olyan
szigorú eljárási rend, amely meghatározó mind a programok kidolgozása, mind azok
megvalósítása szempontjából.
A programozás lényege:
• stratégiai megközelítés: csak stratégiai programba illeszked ő projekt
(operatív program) támogatható,
• integrált és nem centralizált forráselosztás: a különböz ő források integrált
felhasználásával, a szinergikus hatással növelni lehet a források
felhasználásának a hatékonyságát,
• koherencia követelménye (célpiramis): az országos makro céloknak és a
helyi szintű fejlesztési szándékoknak egymást er ősíteniük kell. Több,
egymást erősítő és kiegészít ő intézkedés támogatásával érhet ő el a
legkedvező bb társadalmi-gazdasági hatás,
• épít a decentralizációból fakadó vertikális és horizontális koordinációra,
együttműködésre,
• integráló eleme a területiség, így a fejlesztési egységek, az akcióterületek a
különböző (országos, regionális és kisebb) területegységek,
• alapkövetelmény a finanszírozás és megvalósítás folyamatának
ellenőrizhető sége, átláthatósága, ami monitoring rendszer kiépítését igényli.
Az Unió országaiban sem egyforma a területfejlesztés, a területi tervezés
gyakorlata, így a velünk szembeni elvárás sem egy nem létez ő egységes
gyakorlathoz való igazodás, hanem azonos alapelvek érvényesítése, a szükséges
közös elemek, kapcsolódási pontok beépítése a hazai gyakorlatba. Az EU ugyan
nem fogalmaz meg direktívákat a területfejlesztéssel, a területei tervezéssel
szemben, de a strukturális alapok igénybevételét feltételekhez köti, így ezeket saját
érdekünkben alkalmazni kell. Várható, hogy a tervezéssel kapcsolatos közösségi
elvárások is a strukturális alapok felhasználásának szabályozásába kerülnek be
1999-et követően.
Ruttkay Éva :
A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
TÉT 1998 s 1 2 - A területfejlesztés finanszírozási rendszere... 19
A programozás bevezetésének már ma is létez ő alapjai, erősségei:
• a területfejlesztés jogi kereteinek megléte,
• a stratégiai programozás gerince a stratégiai tervezés, amelyhez a magyar
gyakorlatban a fejlesztési koncepció készítése áll közel. A különböz ő
területegységekre készült, illetve készül ő fejlesztési koncepciók
kibővíthetők, átalakíthatók stratégiai programmá,
• a források egy részét már ma is decentralizálták, és pályázati úton használják
fel,
• kialakult a pénzintézeti rendszer (kincstár, bankok), amely alkalmas a
támogatások kezelésére.
A bevezetés el őfeltételeinek hiányosságai, gyengeségek:
• A programozás bevezetésének legfőbb akadálya a jelenlegi folyó
költségvetési tervezési gyakorlat. Így a stratégiai és operatív programokból is
hiányzik a reális költségvetési háttér.
• Nincs valós kapcsolat a stratégiai tervezés és az operatív (ágazati)
programok között.
• A konkrét projektek monocentrikusak. Hiányos a más programokkal való
harmonizálás. Kialakulatlan a széleskör ű egyeztetési mechanizmus.
• Koordinálatlan a különböz ő (központi) források felhasználása. Az alsóbb
szinteken hiányzik a fejlesztési szándékot er ősítő saját forrás.
• A regionális szint gyengesége. Nincs önálló döntési hatásköre és
finanszírozási forrása. Nem tisztázott a szint kompetenciája, a tervek
tartalma.
• Az önkéntesen alakuló, számtalan szubjektív (politikai) elemet hordozó
régiók nem szolgálják a hosszabb távú stratégiai programozást.
• Nincs területfejlesztési monitoring, hiányzik a támogatások felhasználásának
értékelési mechanizmusa.
A programozási folyamat a gyakorlatban különböz ő - szektorális, horizontális és
regionális - támogatási formákat, valamint egyes ágazati, illetve a hosszú távú
területfejlesztési koncepción alapuló regionális fejlesztési terveket integrálja
rendszerbe, támaszkodva a lokális, regionális szint ű - partnerségen alapuló -
szereplők közötti korporatív struktúrákra, a helyi köz- és magánforrások bevonására
és a határ menti együttm űködés kiaknázására.
A programkészítés folyamata a hazai körülmények és a törvényi keretek
figyelembevételével a következ ő séma szerint képzelhet ő el.
Alapelvként rögzíthet ő, hogy olyan rendszer kialakítása szükséges, ami biztosítja:
- az átalakulás folyamatosságát, azaz a ma m űködő rendszerek el őnyeire épít,
a tárcák szakmapolitikai elgondolásainak érvényesítését,
a térségi fejlesztések, prioritások érvényesítését,
a visszacsatolást, az iterációt a központi, a tárcaszint ű, szektorális és a térségi
tervezés között,
a gazdaság és más fejlesztési célok nem költségvetési fejezetfügg ő, egységes
áttekintését.
Ruttkay Éva :
A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
20 Ruttkay Éva TÉT 1998 s 1-2
A programkészítés folyamata
A programkészítés és -finanszírozás jelenleg érvényes fogalmi kategóriái az
alábbiak:
- fejlesztés: olyan alapvetően felhalmozási kiadásokban megtestesül ő
tevékenység, amely új, a korábbinál mű szaki, technikai szempontból
korszerűbb tárgyi eszközök létrehozására irányul, illetve a meglév ő tárgyi
eszközök műszaki, technikai paramétereinek korszer űsítését valósítja meg.
program: adott feladatok megvalósításának folyamata, melynek
finanszírozása meghatározott államháztartási források bevonásával is
történik. (A kés őbbiekben a programok nem kizárólag állami források
felhasználásával is bonyolódnak.)
A Magyarországon ma még csak bizonyos alapelemeiben alkalmazott fejlesztési
programozás tág értelemben magába foglalja a tervezést és a megvalósítást
egyaránt. Szűkebb értelemben egy olyan szigorú eljárási rend, amely meghatározó
mind a programok kidolgozása, mind azok megvalósítása szempontjából. Még
átfogóbban megfogalmazva, a klasszikus programozás ugyanis egy összetett,
sokszerepl ős, nagyobb időtávot átfogó program decentralizált irányítási modelljét
jelenti. Az Európai Unióban a programozás lényegéhez tartozik
alapkövetelményként a finanszírozás és megvalósítás folyamatának
ellenőrizhető sége, átláthatósága, ami monitoring rendszer kiépítését igényli.
A programkészítés jogszabályi el ő zményei és megalapozását szolgáló
intézkedések az alábbiak:
1. A programozás bevezetésében már ma is vannak olyan el őzmények, amelyek
megfelelő ütemezés és a fokozatosság elvének betartásával lehet őséget
nyújtanak az európai elvárásoknak megfelel ő programozás és
programfinanszírozás bevezetésére. Els őként kell említeni, a területfejlesztés
jogi kereteinek meglétét, továbbá az erre alapuló további jogszabályi
előzményeket.
2. A területfejlesztésr ől és a területrendezésr ől szóló 1996. évi XXI. törvény
tervezési és jóváhagyási rendszert már az EU programfmanszírozási
rendszerével összhangban alakították ki. A programozási folyamat kialakítása
jelenleg több szálon futó és némileg külön álló területeken fut.
3. Általánosságban közelíti a programkészítés elvi és gyakorlati kiépítését néhány
jogszabály.
A programkészítés folyamatának tervi feltételei: az európai típusú programozásra
való áttérés
A regionális alapú fejlesztési programozási folyamat európai uniós igények
szerinti teljes kiépítését a csatlakozási tárgyalások folyamán kell megvalósítani. A
rendszer bevezethet ő már uniós tagságunk el őtt is. Ez többlépcs ős folyamatot jelent,
amelynek eredményeként kiépül a programkészítésre alkalmas intézményrendszer és
elkészül az ún. Nemzeti Fejlesztési Terv. A Nemzeti Fejlesztési Terv kialakításának
folyamatát, a hordozó intézményrendszer vonatkozásában az EU-konform
támogatási rendszerr ő l szóló 2355/1997(X1.7) Korm. határozat szabja meg.
Ruttkay Éva :
A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
TÉT 1998 s 1-2 A területfejlesztés finanszírozási rendszere... 21
Az Európai Unióban az ún. ország-programok többlépcsős iterációs folyamatban
elkészülő fejlesztési célokat tartalmazó tanulmányok, ahol a programozási munka
végterméke az 1. célcsoportba tartozó országok (Magyarország vélhet ően ebbe a
kategóriába sorolódik) esetében a nemzeti fejlesztési program (az EU gyakorlatot,
ezen belül az egyeztetési rendet az I. ábra mutatja). Az ún. „egységes programozási
dokumentum" komplexen tartalmazza az összes prioritást, a hozzájuk rendelt
programokat és alprogramokat, valamint az ezekhez tartozó pénzügyi, azaz
finanszírozási tervet. Magyarországon ez az egyszer űbb eljárási rendű program
kialakítása valószínűsíthető.
Emellett már a csatlakozási felkészülés során szükségesnek látszik egy valamennyi
fejlesztési prioritást (országos, ágazati, valamint regionális) magába foglaló
országos, ún. átfogó program kidolgozása. Ez bizonyos értelemben szélesebb
program, mint az EU által társ-finanszírozható Nemzeti Fejlesztési Program. Az
átfogó program célja, hogy meghatározza a nemzeti sajátosságoknak megfelel ő
célrendszert, elválassza a nemzeti politikákat az EU társfinanszírozásba is
bevonható céloktól, ezen belül pedig differenciáljon az EU különböz ő alapjai által
finanszírozandó célok között is.
A nemzeti és társ-finanszírozható célok kialakítását tartalmazó átfogó program
alapján dolgozható ki - 2001-ben történ ő indítással - a Nemzeti Fejlesztési Program.
A programot az alábbiakban lehet összegezni:
• 4-6 fő bb támogatási célprioritást kell megjelölni, amely levezethet ő a
felzárkózást hátráltató regionális vagy országos problémákból.
• Valamennyi fő- és alprogramhoz biztosítani kell több éven keresztül a
program lefutásáig a nemzeti finanszírozást. A közösségi támogatások
arányát a nemzeti (közpénzek + magánt őke) forrásokhoz viszonyítva
határozza meg az EU.
• Biztosítani kell a végrehajtás minden szintre kiterjed ő monitoringját, létre
kell hozni egy központi monitoring egységet, valamint a minisztériumoknál
és az országos hatáskörű szerveknél a Monitoring Bizottságokat.
Az átfogó program, valamint a Nemzeti Fejlesztési Program adta keretbe, ehhez
illeszkedve készülnek a régió programok. A fenti kormányhatározat egyúttal
megszabja a támogatási rendszer regionális szintjeinek a vizsgálatát, valamint a
regionális tervkészítés rendjének kidolgozását.
A Nemzeti Fejlesztési Program nagyságrendje, a megmozgatott források
volumene miatt Parlament általi elfogadást igényel. Kidolgozása is "felülről
indított", központi koordinációt igényel. A benne lefektetett támogatási cél és
prioritás-sor éves aktualizálása és a végrehajtására évente kiadott kormány és
tárcarendeletek útján történhet. Ezek minden programkészít ő számára
alapinformációk. Központ szinten ("felülr ől") készülnek a tárcák fejlesztési
programjainak tervezetei, mégpedig regionális bontásban. Régió szinten ezen
esetben az Országos Területfejlesztési Koncepció által nevesített és az Országgy űlés
által elfogadott ún. statisztikai-tervezési szintek értendők.
Ruttkay Éva :
-
A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
22 Ruttkay Éva TÉT 1998 s 1-2
•
a
a
REGION ÁLI SFEJLESZT ÉSI TAN ÁCSOK
u_
w
— AD.
E
E
EUStru kturális Alapo k
1>
1'
Ruttkay Éva :
A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
TÉT 1998 s 1-2 A területfejlesztés finanszírozási rendszere... 23
Régiók szintjén történik a tárcaprogramoknak és a megyei fejlesztési
programoknak az egybehangolása. Itt történik azon területfejlesztési célok
kialakítása, amelyhez a kés ő bbiekben EU támogatást kívánunk szerezni. A régió-
program a csatlakozás függvényében Uniós egyeztetést is igényel. A régiók
fejlesztési programjának készítése a területfejlesztési tervkészítés oldaláról az alábbi
folyamat alapján javasolható.
A Nemzeti Fejlesztési Programmal való „összenövést" az 1996. évi XXI. sz .
Területfejlesztési és rendezési törvény alapján felvázolható tervkészítési folyamat
képezi. A tervezési koncepciók és programok kidolgozása mind alulról, mind
felülről építkezve megindult.
A fenti törvény két tervtípust különböztet meg: a területfejlesztési koncepciót és a
területfejlesztési programot. Alapvető különbség a törvény által meghatározott
tervfajták és az Európai Uniós programkészítés között, hogy egyik sem tartalmazza
a koncepciók, illetve tervek megvalósítását, realizálását szolgáló pénzügyi
elkötelezettségeket, csupán egyfajta koherens elgondolást összegeznek. Az uniós
programkészítés elvi logikáját követve azonban ezek a koncepciók és tervek alapul
szolgálhatnak a kés őbbi, teljes mértékben harmonizált programkészítésnek.
• A területfejlesztési koncepció az ország, illetve egy térség átfogó távlati
fejlesztését megalapozó és befolyásoló tervdokumentum, ami meghatározza
a térség hosszú távú, átfogó fejlesztési céljait, továbbá a fejlesztési
programok kidolgozásához szükséges irányelveket, információkat biztosít az
ágazati és a kapcsolódó területi tervezés és a területfejlesztés szerepl ői
számára.
• A területfejlesztési program a területfejlesztési koncepció alapján
kidolgozott középtávú cselekvési terv, amely stratégiai és operatív
programokra épül.
A stratégiai program az adott térség er ős és gyenge pontjai elemzésével
(SWOT-analízis), továbbá a fejlesztési koncepcióban meghatározott célok és
prioritások, az igények és adottságok, az el őre jelezhet ő fejlődési tendenciák és az
elérendő jövőkép alapján:
meghatározza a végrehajtandó rövid- és közép távú feladatokat,
a fejlesztéshez szükséges lehetséges forrásokat,
a programban közrem űködők körét,
a program eredményességének kritériumait, mutatóit,
az együttműködés rendszerét,
- a program egészének végrehajtásáért felel ős operatív szervezetet.
Az operatív program a stratégia alapján meghatározza:
a feladatok végrehajtásának intézkedési és ütemezési tervét,
a részfeladatok végrehajtásáért felel ős szervezeteket és közrem űködőket,
a finanszírozás módját,
a végrehajtás mechanizmusát,
a végrehajtás ellen őrzési rendszerét,
az eredményesség vizsgálatának, értékelésének szempontjait.
Ruttkay Éva :
A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
24 Ruttkay Éva TÉT 1998 s 1-2
Lényeges eleme a folyamatnak a monitoring rendszer, ami:
- figyeli a megvalósulást,
- ellenőrzi a hatékonyságot,
- jelzi a területi folyamatok által igényelt pályakorrekciót.
A fenti terv fajták definiálása lényegében már megfelel az EU irányelveinek, ahol
a stratégiai programozás gerince a stratégiai tervezés, amelyhez a magyar
gyakorlatban a fejlesztési koncepció készítése áll közel. A megfelel ő metodikával
készülő különböző területegységekre készült, illetve készül ő fejlesztési koncepciók
kibővíthetők, átalakíthatók stratégiai programmá. Az átalakíthatóság egyik záloga,
hogy a rövidesen kiadásra kerül ő KTM-rendelet már a tartalmi követelmények
kialakításánál figyelembe veszi ezt a szempontot is (EU-konform tartalmi
követelmények).
Az átalakítás további biztosítéka, hogy a magyar területi szerkezet jól
megfeleltethet ő az EU-struktúráknak, továbbá a források egy jelent ős részét már ma
is decentralizálták, és pályázati úton használják fel. Kialakult a pénzintézeti
rendszer (kincstár, bankok), amely alkalmas a támogatások kezelésére, s
folyamatban van az államháztartási rendszer átalakítása, amely alkalmas lesz a
programok pénzügyi lebonyolítására és a monitoringjára.
A regionális alapú programozási folyamat a gyakorlatban különböz ő - szektorális,
horizontális és regionális - támogatási formákat, valamint egyes ágazati, illetve a
hosszú távú területfejlesztési koncepción alapuló regionális fejlesztési terveket
integrálja rendszerbe, támaszkodva a lokális, regionális szint ű - partnerségen
alapuló - szereplők közötti korporatív struktúrákra, a helyi köz- és magánforrások
bevonására és a határ menti együttm űködés kiaknázására.
A Nemzeti Fejlesztési Program valamennyi központi fejlesztési forrás egységes
tartalmi és területi áttekintését biztosítja. Ehhez kapcsolódva, erre alapozva a
regionális programkészítés folyamata a hazai körülmények és a törvényi keretek
figyelembevételével a következ ő séma szerint képzelhető el. A nemzeti fejlesztési
program egyszerű, kereszttábla formájában való kidolgozását javasoljuk. A táblázat
sorai a f nemzetgazdasági fejlesztési (az EU által is támogatott) célokat, azon belül
ő
pedig a szektorális, szakmapolitikai célkit űzéseket tartalmazzák. Az oszlopok egyes
térségekre lebontva tartalmazzák az 1. célkit űzés szerinti célel őirányzatokat,
ésszerűen, tervezési-statisztikai nagyrégiónként (NUTS II.), ahogyan az EU
strukturális eszközeit meghatározzák.
A regionális alapú programtervezés inputjai:
- makrogazdasági követelmények, országos struktúrapolitikai prioritások,
- ágazati szakmapolitikai koncepciók,
- regionális fejlesztési programok.
Az ágazati és a regionális inputrendszer iteratív illesztése jelenti a
forráskoordinációt, illesztésük feltétele, hogy:
a térségek, mint fejlesztési célterületek az ágazati célokkal összhangban
alakítsák ki prioritásaikat,
a tárcák pedig a szakmapolitikai koncepció alapján készítsenek el őzetes
térségi javaslatot a források felhasználására.
Ruttkay Éva :
A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
TÉT 1998 s 1-2 A területfejlesztés finanszírozási rendszere... 25
A területi bontás ez esetben nem jelent minden esetben decentralizálást is, mert a
központilag finanszírozott céloknál a területi bontás indikatív jelleg ű. A lebontási
arányok ezekben az esetekben a területi preferenciákat csak jelzik. Ezeket a
preferenciákat az el őértékelés szabályozása során lehet érvényesíteni.
A két inputrendszer iteratív illesztése jelenti a forráskoordinációt, illesztésük
feltétele:
- a térségek a fejlesztési célterületek, ágazati céloknak megfelel ően alakítsák
ki prioritásaikat,
- az ágazatok pedig a szakmapolitikai koncepció alapján készítsenek el őzetes
térségi javaslatot a források felhasználására.
A táblázat harmadik dimenzióját, a felel ősségi kört külön határozzák meg. A
felülről folyó tervezési munkálatokkal párhuzamosan megindulhatnak a kistérségi
stratégiai fejlesztési programok. Itt az a cél, hogy a településfejlesztési programok,
vagy legalábbis azok a program-elemek, amelyekre a települések központi
támogatást kívánnak igénybe venni, olyan feltétel mellett kaphassák ezt meg, hogy
illeszkedniük kell az érintett kistérség fejlesztési programjába. Megyei város
esetében a megyei fejlesztési programba, a főváros esetében pedig a központi régió
fejlesztési programjába. A kistérségi programokat a megyei programmal
folyamatosan egyeztetni kell, végül is a megyei stratégiai fejlesztési program a
kistérségi programok vonatkozó elemeinek a beépítésével készül.
A Nemzeti Fejlesztési Program készítésének regionális tervi feltételei
1997. júniusban a kormány beterjesztette az országgy űlés elé az Országos
Terüle tfejlesztési Koncepciót. Ennek jóváhagyását követ ően a területfejlesztési
koncepciók, programok tartalmi követelményeir ől szóló KTM miniszteri rendelet
értelmében és annak megfelel ően a megyei területfejlesztési tanácsok
véglegesíthetik és jóváhagyhatják a hosszú távú megyei területfejlesztési
koncepciókat. E koncepciók készítése valamennyi megyében megkezd ődött, 1998
közepére - a csatlakozási tárgyalások ütemezésének, el őrehaladtának ismeretében -
megtörténhet a jóváhagyásuk is. A megyei programok elfogadása után kerülhet sor a
régió programok elkészítésére. A régiók fejlesztési stratégiai céljainak
meghatározása után a regionális fejlesztési tanácsok keretében kerülhet sor. A
régiók stratégiai programjai 1998. IV. negyedév végére elkészíthet ők, és a jövő év
végén való elfogadásukra is van lehet őség.
Miután a csatlakozás várható id őpontja és az akkor érvényes programozási rend
ismeretének hiánya bizonytalansági tényez ő, így a közeljövőben életbe lépő
szabályozás keretjellege megfelel az el őcsatlakozási id őszakban felvállalható
célnak. Kell ő érdekeltség van az eljárás betartásához, ezért nem indokolt a
rendeletek módosítása. Az EU-eszköztár várható változása miatt elégséges tervezési
irányelvek kialakítása.
A megyei és programozási régió szint ű koncepciók ebben a formájukban még nem
tartalmaznak a programok finanszírozására, pénzügyi lebonyolítására vonatkozóan a
költségvetés tervezési rendszeréhez illeszked ő elgondolásokat, mivel az
államháztartási rendszer és a költségvetési tervezés felkészítése erre a feladatra
párhuzamosan, több lépcs őben folyik. Viszont az elvi alap azonossága a
Ruttkay Éva :
A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
26 Ruttkay Éva TÉT 1998 s 1-2
késő bbiekre nézve alkalmas keretet biztosít, hogy a nemzeti és bevonásra kerül ő
külföldi források körvonalainak ismeretében, így az els ő ország-program
összeállítása 1999-ben elvégezhet ő a 2000-2006. közötti évekre.
A Nemzeti Fejlesztés Tervbe való átnövéséhez az eljárási javaslat egyeztetése és
elfogadása után, figyelembe véve az EU-struktúra politikai eszközeit, illetve azok
akkor már részletesen rendelkezésre álló tervezett átalakítását is, ha szükséges,
módosítani kell a területfejlesztési koncepciók, programok tartalmi
követelményeirő l szóló KTM miniszteri rendeletet, illetve a területfejlesztési
koncepciók, programok és a területrendezési tervek egyeztetésének és
elfogadásának rendjér ől szóló kormányrendeletet.
A programozás államháztartási rendszerbe való beágyazása
A magyar támogatáspolitika célrendszere és annak átalakítása
A magyar támogatáspolitika célrendszerének kimunkálásában a célrendszer
átalakításának vezérl ő elve természetesen az EU támogatás-politikába való
beilleszthető ség, azonban emellett az is alapvet ően fontos, hogy a nemzeti
kezdeményezés ű fejlesztési programok a közösségi céloktól eltér ő célhierarchiát és
súlypontokat is hordozhatnak.
Az EU támogatási rendszeréhez való kapcsolódás keretei adottak, részben
megfelelő magyar jogszabályokban lefektetettek, részben pedig a jogszabályokban
megjelenő elvekben tükröz ő dnek, azokból következnek, s ily módón látszólag
viszonylag egyszer űen eldönthető a harmonizáció kérdése.
A támogatások EU-konformitásának alapvető en két aspektusa van:
- hogyan viszonyul az adott támogatás az Európai Unió versenyszabályaihoz,
- társfinanszírozásba bevonható-e a támogatás.
Egy támogatás akkor társfinanszírozható az Unióban, ha az a versenyszabályokkal
nem ellentétes és beilleszthet ő az EU gazdasági és szociális kohéziót szolgáló
célkitűzéseinek egyikébe.
Ezért az állami támogatási rendszer reformja során valamennyi változtatás és új
elem bevezetése el ő tt azokat olyan vizsgálatnak kell alávetni, amely meghatározza,
hogy az EU versenyszabályaival összeegyeztethet ő-e. Az ilyen irányú megítélésnek
és egyeztetésnek már létezik intézményes rendje.
Az EU támogatási rendszerével kapcsolatban a másik követelmény a keret-
jelleggel lefektetett elvekb ől adódik: ez pedig mindenekel őtt a mainál jóval
decentralizáltabb, számos vonatkozásban regionális elvek szerint szervez ődő
támogatáspolitika kialakítását jelenti.
A célrendszer kialakításánál néhány alapvet ő szempont kijelölhet ő :
• A támogatáspolitika EU-konform átalakítása nemcsak a harmonizált célok
átvételét feltételezi, hanem azok koherens gazdaságpolitikai megjelenítését, a
támogatási rendszer makro- és mikro-szabályozási elemeinek következetes
elválasztását, valamint a prioritások számszer űsíthető ségét és végrehajtásuk
kiértékelhet őségét is.
• A gazdaságpolitikai el őfeltételekb ő l adódik, hogy a nemzeti célok
meghatározásánál - tekintettel az ország abszorpciós képességére, valamint a
nemzeti források szű kösségére, célszer ű figyelembe venni, hogy nemzeti
Ruttkay Éva :
A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
TÉT 1998 s 1 - 2 A területfejlesztés finanszírozási rendszere... 27
sajátosságként kell kezelni, hogy az EU-konform támogatási rendszer nem
fogja azt jelenti, hogy az állami promóció csak a területi elv ű szempontokat
érvényesíti. Magyarország esetében a modernizáció, a gazdasági szerkezet-
átalakítás követelménye a horizontális - minden alany számára hozzáférhet ő -
támogatásokat is el őtérbe állítja még a várható csatlakozás id őpontjában is.
• Az előbbiek következménye, hogy a támogatási rendszerben továbbra is
indokolt fenntartani olyan szektorális intézmény- és eszk őzrendszert,
amelynél nem a regionális preferenciákat állítjuk el őtérbe (pl. a beszállítói
háttéripar fejlesztésének támogatása, stb.).
• A célrendszer kialakításánál - nem utolsósorban arra tekintettel, hogy az
ország egésze lényegesen az uniós átlag alatt marad, érvényesíteni kell, hogy
a regionális támogatások fokozott mértékben érintsék a városi (benne
nagyvárosi) térségeket is. Maga az uniós támogatási politika is ilyen irányba
mozog. A nagyvárosi fejlesztési célok (metró-hálózat, stb.) bevonása nélkül
nehéz lenne olyan támogatási célokat kijelölni, amelyek az ország valós
igényeit fejezik ki, és érdemesek a társ-finanszíro zá sra. A területfejlesztés
szereplőiben is tudatosítani kell, hogy az európai regionális politika nem
egyenlő a vidékfejlesztés viszonylag szűk horizontú célkitűzéseivel. Ez
nyilvánvaló ütközést is jelent az egysíkú válságkezel ő és vidékfejlesztési
orientációjú területfejlesztési szemlélettel.
• Magán a nemzeti területfejlesztési politikán belül is bizonyos
szemléletváltásra és hangsúly-eltolódásra kell számítani. Az európai
regionális politikához való illeszkedés a magyar esetben - természetesen
kiegyenlítési célokat is tartalmazó - "ország-fejlesztést" jelent, az ettől
elkülönülten megjelenő nemzeti regionális politika célkeresztjében jelenhet
meg (ha marad rá eszköz) az er őteljes kiegyenlítési igény. Elképzelhet ő
olyan területfejlesztési alternatíva is, amely során a relatíve fejlettebb
területek jutnak nagyobb forrásokhoz.
• A területfejlesztési politikán belüli szemléletváltáshoz tartozik, hogy
céljaiban és területileg más allokációkat kell preferálnia. Az Európai Unió
valamennyi támogatott térségében lényegesen nagyobb a munkahelyteremt ő,
vállalkozástámogató, valamint a humán infrastruktúra-beruházások aránya és
kisebb a műszaki infrastruktúráé, mint Magyarországon. Az eltérés egy
részét infrastruktúránk elmaradottságával lehet magyarázni, egészét azonban
nem.
• A gazdaságfejlesztés súlyának növekedéséb ől következik, hogy a koncentrált
munkahelyteremtés szempontjából kedvez őbb feltételeket nyújtó térségi
centrumok felértékel ődnek.
• A nemzeti politika sajátosságát fogják alkotni azon célok, amelyek
tartalmazzák, pl. az EU által nem tiltott, de a társ-finanszírozásba elvileg
nem bevonható, nemzeti érdekb ől azonban elengedhetetlenül szükséges,
horizontális (pl. K+F, kis- és középvállalkozások elaprózódó, kis volumen ű
támogatása, stb.), vagy szektorális célt szolgáló (egyedi kormányzati
határozatokon alapuló) támogatásokat, továbbá a társ-fmanszírozható célok
EU-elveknek nem megfelel ő formában történ ő támogatását is
(adókedvezmények, garanciavállalás, stb.). Ide tartozhatnak speciális
területpolitikai célok is.
Ruttkay Éva :
A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
28 Ruttkay Éva TÉT 1998 s 1-2
• A nemzeti célok kialakításánál számolni kell, hogy a megvalósuló
fejlesztéseknek m űködtetési, fenntartási költség vonzata is van, amelyek
viszont már egyértelműen átháríthatatlanok (tekintettel a költségvetési hiány
limitjeire), s a magyar nemzetgazdaságot, els ősorban a közösségi kiadásokat
terhelik.
• A támogatási rendszer racionalizálásához és az EU-konform
támogatáspolitika kialakításához vezet ő munkaprogram több évre szóló
lépéssorozatot, a feladatok súlyponti és id őbeni ütemezését feltételezi.
Mindenekelőtt arra kell figyelemmel lenni, hogy a korszer ű struktúrapolitika
nemcsak a célok, a prioritások meghatározását, hanem ezek rendszerszer ű
működését és a megvalósítási folyamat menedzselését, valamint ellen őrzését
is magába foglalja. Alapelv, hogy a támogatáspolitika jöv őbeni rendszere
kiküszöbölje a jelenleg működő támogatási formák hiányosságait. Ez olyan
kormányzati feladat, amelyet az EU-csatlakozástól függetlenül is meg kell
oldani. Ezzel párhuzamosan szükséges az EU-nak a strukturális és kohéziós
támogatáshoz előírt - makrogazdasági-költségvetéspolitikai, döntési és
intézményi feltételeket érint ő - követelményeihez igazodni.
• Indokolt az állami alapok és célel őirányzatok olyan átrendezése, amely
lehetővé teszi a közfeladatok finanszírozásának és a fejlesztés támogatási
rendszerének szétválasztását (m űködési vagy egyértelműen szociális
finanszírozás pl. ne történjen fejlesztési célú alapokból és
célelőirányzatokból). Lényeges továbbá az indokolatlan párhuzamosságok
kiszűrése, a támogatások halmozódásánál a szabályozott limitek megtartása,
ellenőrzése, szükség esetén szankcionálása. A rendelet hatálya az összes
alapra és fejezeti kezelés ű előirányzatra kiterjed, s célzottan a
fejlesztéspolitikát közvetlenül érint ő (gazdasági szerkezet átalakítása,
munkahelyteremtés, infrastruktúrafejlesztés, foglalkoztatás, K+F,
felhalmozás, stb.) el őirányzatokra vonatkozóan további szabályozási
szempontokat érvényesít. Ezen területek nagyobb lépték ű projektjeire
javasolható, hogy épüljön be a rendszerbe a korszer ű költség-haszon elemzés
is. Minthogy a szabályozás eleve keretjelleg ű, javasoljuk, hogy a
legfontosabb alapelvei érvényesüljenek az államháztartáson kívüli (pl.
alapítvány) forrásokból a kis- és középvállalkozásokat támogató
konstrukciók esetében is.
• A különböző alapok, célelőirányzatok racionális működtetését szolgálóan
fontos vizsgálati szempontok vet ődnek fel a források célzottabbá,
hatékonyabbá, eljárásrendjében átláthatóbbá tétele érdekében. Itt szóba jöhet
szükség esetén az egyes bloklcosítható források Összevonása, illetve
átstrukturálása (felmerülhet például a turisztikai célel őirányzat
gazdaságfejlesztési célel őirányzatba történ ő integrálása, vagy a humán
erőforrások fejlesztése érdekében az alap- és alkalmazott kutatások
finanszírozását biztosító fejezeti kezelés ű költségvetési előirányzatok,
célelőirányzatok összevonása).
Ruttkay Éva :
A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
TÉT 1998 s 1-2 A területfejlesztés finanszírozási rendszere... 29
A programozás államháztartási rendszerbe való beágyazása
Az EU típusú programokban a programok finanszírozására vonatkozó
elgondolásokat a programkészítés folyamatában definiálják. Ez azt jelenti, hogy a
nemzeti költségvetés is a stratégiai programokban, a Nemzeti Fejlesztési Tervben
programfinanszírozás keretében határozza meg a strukturális támogatási célokat, az
állami hozzájárulás nagyságrendjét, az önkormányzatok, a gazdasági szféra
számításba veend ő forrásait. Mindezek során rögzítik fejlesztési, ezen belül a
területfejlesztési, valamint a külföldi forrásokból e célra biztosítható összegek
közelítő nagyságát. Ezzel egyúttal számba veszik a fejlesztésbe bevonható egyéb
(lakossági, vállalkozói) forrásokat is.
A megbízható el őzetes költségtervezés kialakításához kiindulási kereteként az
államháztartás információs rendszerének megújítása szükséges. A kincstár
információs rendszerének célszer ű továbbfejlesztése már a programfinanszírozás
jelenlegi kormányrendeletekben kialakított végrehajtásához szükséges informatikai
igények alapján is megindul. Még inkább érvényesíteni kell a programozás által
támasztott igényeket a kincstári rendszer továbbfejlesztése keretében. Indokolt,
hogy kezelhetőbb és differenciáltabb, a gazdasági, pénzügyi események
befogadására alkalmas informatikai eszközökkel váltsák fől a jelenlegi rendszert,
hogy az uniós elvárásoknak megfelel ően közelíthető legyen a tervezés, a
könyvvezetés és a beszámolás információs egységesítése. Erre - a decentralizált
irányítási rendszernek megfelel ően - mind a programgazda szervezet, mind a
kincstári informatika könnyebben ráépülhet, azaz összeköthet ővé válik a fels ő- és
alsószintű tervezés. Ez a jelenlegi funkciókat kib ővíti és egyúttal a szakmai kontrollt
biztosítja. Szükségesnek t űnik például, hogy a jelenlegi kincstári alapfunkció
kiegészüljön a programozás pénzügyi integrátori feladataival, a beruházási jelleg ű
projektek pénzügyi lebonyolításával, a halmozódások figyelemmel kísérésével, a
projektek, programok hasznosulásának értékelésével, azaz egy pénzintézeti,
fejlesztési bankszerű funkcióval.
A támogatási rendszer átalakításánál az államháztartás információs rendszerének
megújításával is számolni kell. Az európai típusú programfinanszírozásra való
áttérés követelményeket támaszt az államháztartási információs rendszerrel
kapcsolatban olyan vonatkozásban például, hogy a támogatási nyilvántartásokat az
európai nemzetgazdasági elszámolások szerint (ún. GFS rendszerben) kell vezetni.
Az EU-támogatásokhoz való hozzájutás a központi és az önkormányzati
költségvetés szerkezetében változtatást igényel. Felmerülhet, hogy külön m űködési
és külön fejlesztési költségvetés készüljön.
A programfinanszírozás egyik alapfeltétele a teljes támogatási rendszer általános
szabályozási keretfeltételeinek megteremtése. A rendeletben rögzített felhasználási
szabályozási alapelveket figyelembe kell venni az egyes el őirányzatokra vonatkozó
végrehajtási rendelkezésekben, illet őleg a tárcaszint ű szabályozásnál, hogy az
alapok és a fejezeti kezelés ű előirányzatok szabályai általános
követelményrendszerré álljanak össze.
Ruttkay Éva :
A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
30 Ruttkay Éva TÉT 1998 s 1-2
Ily módon rendszerszer ű en definiálható a pályázatok útján elnyerhet ő támogatások
általános feltételrendszere, eljárási-, fmanszírozási-, ellen őrzési és információs
rendje, az egyes miniszterek egyeztetési és tájékoztatási feladatait tekintve.
A program - (projekt) fmanszírozás irányában tett els ő jelentős lépés, hogy
1997-tő l hatályos kormányrendelet szabályozza a kincstár információs bázisán az
egyes fejezeti kezelés ű elő irányzatok fejlesztési költségvetését.
Mindazonáltal az eddigi m űködés tapasztalataiból már most látható, hogy a
kincstár - egyoldalúan tranzakciós kódokra épül ő - információs rendszere képtelen
megfelelni a kormányrendelet végrehajtásához szükséges informatikai igényeknek.
A kincstári rendszer átfogó továbbfejlesztése keretében ezért indokolt, hogy a
tranzakciós kódokat megbízhatóbb, kezelhet ő bb és differenciáltabb, a gazdasági,
pénzügyi események befogadására alkalmas eszközökkel váltsuk f ől. Így
megvalósulhat a tervezés, a könyvvezetés és a beszámolás információs
egységesítése, amire - a decentralizált irányítási rendszernek megfelel ően - mind a
programgazda szervezet, mind a kincstári informatika könnyebben ráépülhet, azaz
összeköthet ővé válik a fels ő és alsószintű tervezés. Ez a jelenlegi funkciókat
-
kibő víti és a szakmai kontrollt biztosítja.
Ezzel összefüggésben azonban koncepcionális meggondolást érdemel az a kérdés,
hogy a jelenlegi kincstári alapfunkció mennyiben és miként egészíthet ő ki a
programozás pénzügyi integrátori feladataival, a beruházási jelleg ű projektek
pénzügyi lebonyolításával, a halmozódások figyelemmel kísérésével, a projektek,
programok hasznosulásának értékelésével, azaz egy pénzintézeti, fejlesztési bank-
szerű funkcióval.
• Hosszú távon arra kell törekedni, hogy a fejlesztési források az els ődleges
célok szerint differenciálódva elkülönült pénzügyi alapokban jelenjenek
meg. Ez az alapok és célel ő irányzatok összevonását és átstrukturálását is
jelenti.
• A támogatások tényleges folyósítása általában igen lassú és bürokratikus,
ezért tisztázni szükséges, hogyan, milyen csatornákon történhet a pénzek
megelő legezése. (ez a probléma már a PHARE forrásoknál is felmerülhet)
Erre, valamint a pénzkezelésre — a versenyeztetés követelményeinek eleget
téve — alkalmas lehetne egy bank vagy a kincstár is. Önmagában ez a
momentum is erő sítheti a pénzintézeti szféra decentralizációját és/vagy a
kincstár területi hálózatát.
Természetesen a projektfinanszírozást meg kell különböztetni a regionális alapú
program-finanszírozástól. A program költségvetési alapokmány tartalmi leírást ad az
egyes programok (feladat, projekt) azonosításáról, ideértve a program
érvényességének, fejezeti hovatartozásának államháztartási egyedi azonosító
meghatározását is. Ez a dokumentum pontos megnevezéssel, részletes leírással, a
célállapot kijelölésével, a programot meghatározó jogszabály, pályázat, egyéb
dokumentum hivatkozásával, a programmal kapcsolatos statisztikai és más mutatók
megjelenítésével értelmezi a program rendeltetését.
Ruttkay Éva :
A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
TÉT 1998 s 1-2 A területfejlesztés finanszírozási rendszere... 31
E szabályozási keret mind alapelveiben, mind a végrehajtás részleteiben,
pénzügytechnikai eszközeiben, még ha csak egyedi fejezetekhez rendelt (projekt)
objektumokra vonatkozóan is, de ró struktúráját tekintve is megfelel a program
fmanszírozás nemzetközileg elterjedt rendszerének.
Ugyanakkor az eddig megtett lépéseken túl további finomításra szorul a magyar
költségvetés EU-igényeket kielégít ő átalakításán belül a fejlesztési költségek
tervezése, valamint a fejlesztésekhez kapcsolódó, hosszú távú elkötelezettségek
kialakítása is. Ennek egyik eszköze lehet, hogy a finanszírozási rendszerbe olyan
automatizmusokat kell beépíteni, amelyek lehet ővé teszik a több évre tervezést, és
csak igen szűk sávban engedélyeznek mozgásokat, eltéréseket annak érdekében,
hogy a kötelező vállalásoknak a pénzügyi tervben foglalt ütemezésben és módon az
önkormányzatok eleget tudjanak tenni.
A program-finanszírozás egyik legfontosabb alapfeltétele a teljes támogatási
rendszer általános szabályozási keretfeltételeinek megteremtése. Az ehhez vezet ő
egyik kiemelkedően fontos lépcs ő az a kormányrendelet, amelyet a közeljöv őben
hoznak nyilvánosságra, és amely hatékony lépés az EU típusú programfinanszírozás
irányába is.
A rendelet rögzíti a felhasználási szabályozási alapelveket, amelyeket figyelembe
kell venni az egyes el őirányzatokra vonatkozó végrehajtási rendelkezésekben,
illetőleg a tárcaszintű szabályozásnál, hogy az alapok és a fejezeti kezelés ű
előirányzatok szabályai általános követelményrendszerben álljanak össze. Ily
módon rendszerszerűen definiálható a pályázatok útján elnyerhet ő támogatások
általános feltételrendszere, eljárási-, finanszírozási-, ellen őrzési és információs
rendje, az egyes miniszterek egyeztetési és tájékoztatási feladatait tekintve.
A finanszírozás területi decentralizációja
A programozási alapelv érvényesítése sokkal bonyolultabb feladat annál, mintsem
hogy a monitoring és pénzügyi ellen őrzés problémáját csupán a kincstár
informatikai rendszerfejlesztése szempontjából gondoljuk végig. A klasszikus
programozás ugyanis egy összetett, sokszerepl ős, nagyobb időtávot átfogó program
decentralizált irányítási modelljét jelenti.
Ezen belül külön speciális problémát jelent, pl. a területileg decentralizált
finanszírozási rendszer - központi, fejezeti, illetve a megyei fejlesztési tanácsok
hatáskörébe utalt feladatai végrehajtásának összehangolása is. Mindez egyrészt
felveti:
• a decentralizált támogatási rendszer törvényi kereteinek és a végrehajtási
jogszabályok konzísztenciájának érvényesítését, különös tekintettel a
finanszírozási modell — EU-konform - megvalósítását tekintve;
• másrészt gondoskodni kell e szabályrendszer pénzügyi lebonyolításának -
elsősorban a kincstárt érint ő - intézményi feltételeir ől, ideértve a társ-
finanszírozásban résztvev ő további szereplők (megyei fejlesztési tanácsok,
helyi önkormányzatok, stb.) feladatait, kötelezettségeit is.
Ruttkay Éva :
A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
32 Ruttkay Éva TÉT 1998 s 1-2
Más típusú, átfogóbb megközelítést jelent, hogy a decentralizált döntési elvnek
megfelelően a helyi önkormányzatok finanszírozását egyszer űbbé és áttekinthet őbbé
tevő forrásszabályozásban a helyhatóságok jövedelem-részesedését növelni
szükséges, ugyanakkor kiegyenlít ő mechanizmusokat kell érvényesíteni.
A finanszírozási rendszer hatékonyságát fokozhatja a központi kormányzat, a
régió és a területfejlesztés többi szerepl ője között létrejöv ő tervszerz ődések
mechanizmusa, a különböz ő források egyesítésének és felhasználásának jogi-
pénzügyi kötelezettségeit tartalmazó dokumentum.
A költségvetés a stratégiai programokban, a Nemzeti Fejlesztési Tervben program
finanszírozás keretében határozza meg a strukturális támogatási célokat, az állami
hozzájárulás nagyságrendjét, az önkormányzatok, a gazdasági szféra számításba
veendő forrásait. Mindezek során rögzítend ő a területfejlesztési, valamint a külföldi
forrásokból e célra biztosítható összegek nagyságrendje. A lakossági források
bevonására, a befektet ők megnyerésére jelent ős szemléletváltást is eredményez ő
külön program dolgozandó ki.
Az önkormányzati finanszírozást olyan irányban kell fejleszteni, hogy minden
önkormányzat részére elegend ő forrás jusson a kötelező feladatok ellátására, s
lehetővé váljon a forrásképzés az önként vállalt feladatok, a pótlás és a fejlesztések
megvalósítására, a területfejlesztési célokhoz való hozzájárulásra. Ez a rendszer
eredményezheti, hogy mind az önkormányzatok, mind a különböz ő területfejlesztési
szereplők részt tudjanak venni a fejlesztések finanszírozásában. Ennek másik oldala,
hogy az önkormányzati helyi fejlesztések finanszírozása alapvet ően az
önkormányzati és a helyi gazdasági forrásokból történjen. Alanyi jogon csak akkor
van szükség központi támogatásra, ha egy helyi fejlesztési cél országos probléma
megoldását segíti el ő, beruházási költségigénye igen magas, megtérülésére csak
hosszú távon van remény, és egyéb források bevonása nehézkes.
A finanszírozási rendszerbe olyan automatizmusokat kell beépíteni, amelyek
lehetővé teszik a több évre tervezést, és csak igen sz űk sávban engedélyeznek
mozgásokat, eltéréseket annak érdekében, hogy a kötelez ő vállalásoknak a pénzügyi
tervben foglalt ütemezésben és módon az önkormányzatok eleget tudjanak tenni.
A területfejlesztés központi, regionális, megyei programjainak támogatási
rendszere, valamint a pénzeszközök felhasználásának ellen őrzési rendszere
A klasszikus programozás egy összetett, sokszerepl ős, nagyobb időtávot átfogó
program decentralizált irányítási modelljét jelenti, amelyben a területfejlesztés
szerepl ői a partnerség elvén keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Ma azonban a
területfejlesztés meghatározó szerepet betölt ő szerepl őinek igen kevés saját forrás
áll rendelkezésére. Ezért a programozás hatékony és eredményes alkalmazásához
végig kell gondolni a fiskális decentralizáció lehetséges útjait. A már említett
Agenda 2000 dokumentum javasolja, hogy a legnagyobb figyelmet a partnerség
elvének betartására kell helyezni, ehhez pedig valódi elmozdulást kell elérni a
fiskális decentralizációban.
Ruttkay Éva :
A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
TÉT 1998 s 1 2 - A területfejlesztés finanszírozási rendszere... 33
A fiskális decentralizáció felé való elmozdulás folyamatán belül külön speciális
problémát jelent, p1. a területileg decentralizált finanszírozási rendszer - központi,
fejezeti, illetve a megyei fejlesztési tanácsok hatáskörébe utalt feladatai
végrehajtásának összehangolása is.
A területfejlesztés központi, regionális, megyei programjainak támogatási
rendszerére vonatkozó átalakítás menetét els ősorban a támogatási rendszer
EU-konform átalakításából adódó feladatok határozzák meg. A magyar támogatási
rendszerünk átalakításához, a támogatási rendszer ésszer űsítéséhez és az
EU-konform támogatás-politika kialakításához vezet ő munkaprogram több évre
szóló lépéssorozatot, a feladatok súlyponti és id őbeni ütemezését feltételezi.
Mindenekelőtt azt kell tekintetbe venni, hogy a korszer ű struktúrapolitika nemcsak a
célok, a prioritások meghatározását, hanem ezek rendszerszer ű működését, a
megvalósítási folyamat menedzselését, valamint ellen őrzését is magába foglalja.
Alapelv, hogy a támogatás-politika jöv őbeni rendszere kiküszöbölje a jelenleg
működő támogatási formák hiányosságait. Ez olyan kormányzati feladat, amelyet az
EU-csatlakozástól függetlenül is meg kell oldani. Ezzel párhuzamosan szükséges az
EU-nak a strukturális és kohéziós támogatáshoz el őírt - makrogazdasági-
költségvetéspolitikai, döntési és intézményi feltételeket érint ő - követelményeihez
igazodni.
Becslések szerint a magyar támogatás politika elemei jelenleg mintegy
60-70%-ban azonosíthatók az Európai Unióban alkalmazott támogatás politika
céljaival és elveivel. Az állami fejlesztési támogatási rendszer elemeinek ma (több
különböző szakértői becslést figyelembe véve) mintegy 60-62%-át Budapesten
kívül használják fel. Az egységes fejlesztési elvek alkalmazása érdekében a
központi régiót is számításba kell venni, a regionális programozásba be kell vonni.
Az államháztartás információs rendszerének hiányosságai miatt a teljes támogatás-
politika térbeli megoszlásának vizsgálata ez idáig nem történhetett meg. Így csak
közvetett információk és becslések révén állítható össze a kép, amely az
alábbiakban jellemezhet ő :
• az állami támogatás és fejlesztés-politika a kilencvenes évek folyamán nem
szolgált nivellációs célokat, gyakorlatilag a fejlesztési célú közpénzek
38-40%-át központi régióban használják fel, s a fejlett régiók aránya is
magasabb volt, mint az gazdasági szerepük vagy népesség-arányuk alapján
indokolt lett volna;
• a hagyományos értelemben területfejlesztési (nivellációs és válságkezel ő)
célú eszközök területi allokációja megfelelt az elvárásoknak, de
nagyságrendjüknél fogva csak tüneti kezelést jelentettek.
A támogatási rendszer regionalizálásával kapcsolatban az alábbi teend ők
elvégzése szükséges a támogatási rendszer jelenlegi formájában az egyes elemek
horizontális és regionális jellegének, annak mértékének meghatározása, a várható
továbbfejl ődés irányának megfelel ően a regionális programokba való
integrálhatóságának a megvizsgálása, továbbá a döntési kompetenciák és a
finanszírozás függvényében a különböz ő területi szintek meghatározása.
Ruttkay Éva :
A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
34 Ruttkay Éva TÉT 1998 s 1-2
Gyakorlati szempontból aggályosnak tartható a 19 megyei fejlesztési program
racionális időkereteken belüli egyeztetési folyamatának a jelenlegi közigazgatási
kapacitási keretek között, így javasolható, hogy a külön megyei programok
rendszerét hagyni kell elcsökevényesedni, s kizárólag a régiók és a központi
kormányzat között legyenek "programalkuk".
A régió egyeztet ő fórum a központi szervek és a nagyobb autonómiást élvez ő
megyék között. Ezt biztosítja a régiók fejlesztési tanácsának összetétele is. A
tényleges forrásallokációt a költségvetési törvény keretében az OGY végzi. A
partnerség elve érvényesül a megyei területfejlesztési tanácsokban is. A 2. ábrán
feltüntettünk egy lehetséges elvi sémát, amely a korszer ű regionális alapú
programfinanszírozás kialakításának folyamatát modellezi.
Ma az államháztartásban bevezetett program fogalom az uniós kategóriánál
szűkebb fogalmat takar (habár a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei integrált szerkezet-
átalakítási program keretében folyik PHARE-források felhasználása is).
Jelenleg az adott feladatok megvalósításának folyamatát határozzák meg, melynek
finanszírozása meghatározott államháztartási források bevonásával történik. (A
későbbiekben az EU támogatási rendszeréhez való illeszkedéssel a programok nem
kizárólag állami források felhasználásával bonyolódnak, hanem az uniós források
mellett a hazai és külföldi magánszféra, hitel szféra, stb. is bekapcsolódik, így a
programoknak az államháztartási rendszer belüli kezelése, különösen az információs
rendszer oldaláról még bonyolultabbá válik.)
Meg kell állapítanunk, hogy az ez irányú lépések és tényleges el őrehaladás
ellenére az európai típusú programozás bevezetésének legfőbb akadálya éppen a
jelenlegi folyó költségvetési tervezési gyakorlat. Így a stratégiai és operatív
programokból is hiányzik a reális költségvetési háttér.
A finanszírozási rendszer hatékonyságát fokozhatja a központi kormányzat, a
régió és a területfejlesztés többi szerepl ője között létrejövő - a nemzetközi
gyakorlatban ismert és jól m űködő mechanizmusnak, a tervszerz ődések
(a különböző források egyesítésének és felhasználásának jogi-pénzügyi
kötelezettségeit tartalmazó dokumentum) rendszerének a kialakítása és
működtetése. Ennek a kidolgozása valószín űleg jól adaptálható a magyar
gyakorlatba, s ezért az ezzel kapcsolatos elgondolások kialakítása sürget ő feladat. A
tervszerződés tartalmazza a célok megvalósításának szintjeit, ezek elérésének
módját, a végrehajtandó fejlesztéseket, kijelöli a végrehajtásért felel ős szervezetet, a
végrehajtás ütemezését, a pénzügyi hozzájárulás összegét, finanszírozási feltételeit
és ütemezését, a programteljesítésr ől szóló beszámoló rendjét.
Ruttkay Éva :
A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
TÉT 1998 s 1-2 A területfejlesztés finanszírozási rendszere... 35
Ruttkay Éva :
A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
36 Ruttkay Éva TÉT 1998 s 1-2
A programok monitoring rendszere
A programokkal kapcsolatos monitoring bizottságokat kell szervezni. Ezek
összetételét és jogkörüket az uniós források felhasználása esetén el őírások
szabályozzák. A monitoring bizottság ellen őrzi:
• a programcélok kitű zésének a szakmai helyességét,
• a részarányos teljesítést,
• a program el őrehaladását, befejez ődését,
• a program eredményességét, a program-szerz ődésben rögzített célok
teljesítését.
A monitoring bizottságokat alapjában véve régiónként kell szervezni. Lehetséges
azonban, hogy ilyenekre megyénként is szükség lehet, akár önállóan, akár pedig
albizottság formájában. A programokhoz kidolgozásához és monitoringhoz
megfelelő információs rendszer szükséges. Ennek két fő alrendszere van:
• A természeti — társadalmi - gazdasági helyzet és folyamatok regisztrálása és
figyelemmel kísérése.
• A támogatásokra és a pénzügyi m ű ködésre vonatkozó adatok számon tartása.
A területi információs rendszer megszervezésér ől az 1996. évi XXI. sz.
Területfejlesztési és rendezési törvény intézkedett, kiépültek annak országos és
területei (megyei) központjai, illet ő leg az igényekhez mérten már régió- és
kistérségi szinten is szervez ő dnek. A pénzügyekkel kapcsolatos információs
rendszer kialakításról a már említett 2355/1997. (XI.7.) Kormányhatározat az
EU-konform támogatási rendszerekr ől intézkedik.
A programozási folyamatban - miután több szálon és némileg külön álló
területeken fut - így a különböz ő területeken folyó tevékenységeket össze kell
hangolni, és erre intézkedési tervet kell kidolgozni.
TOWARDS A NEW SYSTEM OF REGIONAL
DEVELOPMENT FINANCE: ADAPTATION TO THE EU
STANDARDS
ÉVA RUTTKAY
National financial system of regional development finance system should be
modernised and adjusted to the European standards. The approaching enlargement
of the European Union raised the following issues:
• Adaptation of economic policy that should be focused on the improvement of
competitiveness of the economy and ease of territorial differentiation;
• Enhancement of absorptive capacities including human, institutional and
economic (financial) factors to obtain resources from EU funds;
• A new, decentralised model of financial framework should be established;
• A mid-term planning system must be formulated, including the elaboration of
a national programming system that is adjusted to the EU standards and fitted
int() the national economic policy.
Ruttkay Éva :
A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 13-37. p.
TÉT 1998 s 1-2 A területfejlesztés finanszírozási rendszere... 37
To realise strategic purposes outlined above, institutions of territorial
administration must be made operational furthermore, functions of central
governmental and regional authorities should be clarified. The main constraint of
the introduction of a new programming system is the recent financial policy that
provide insufficient resources to ease regional differences and realise long-term
development strategies. To set up a working programming system, financial
conditions and institutional background must be improved furthermore, the
programming process must be co-ordinated and an information and monitoring
system should be established.