Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 118-130. p.

      118     Gyors ténykép                                                    TÉT 1997   s4

            TELEPÜLÉSRENDSZERÜNK FEJL ŐDÉSÉNEK
                        TENDENCIÁI 1

                                KŐSZEGFALVI GYÖRGY
        A rendszerváltás nyomán és következményeként alapvet ően megváltoztak és
      változnak a településrendszer fejl ődésének feltételei is. Új hatótényez ők
      érvényesülnek a településrendszer, s ennek keretében az egyes települések
      fejlődésében. A változások hatása nemcsak az ország térszerkezetében, a termelés
      és a különféle szolgáltatások területi elhelyezkedésében, hanem a
      településrendszerben és struktúráiban is nyomon követhet ő.
        Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy nagyobb távú kitekintésben a
      településrendszer átalakulásának, fejl ődésének milyen tendenciáival lehet számolni.
      Vizsgálatunk alapvető en a településrendszer várható strukturális változásával
      foglalkozik: a településrendszer szerkezetének - város-falu hálózat - átalakulása, új
      település-struktúrák megjelenése és fejl ődése következményeiben milyen
      változásokhoz vezethet a térszerkezetben, a népesség települési viszonyaiban.
        A településrendszer strukturális változásának markáns színtereként a f őváros és
      térsége, a felgyorsuló és dinamikus gazdasági fejl ődés által leginkább érintett régiók
      nagy- és középvárosai, valamint térségeik, s a f ő közlekedési vonalak mentén fekv ő
      települések nevezhetők meg. Ezek a változások az ország térségét feltehet ően
      aránytalanul és egyenl őtlenül érintik majd. A területi fejl ődés aránytalanságai a
      településrendszert és annak struktúráit is aránytalanul, egyenl őtlenül érintik, sok
      helyütt - valószínűsíthetően - kedvezőtlen, negatív folyamatokat válthatnak/váltanak
      ki az ott élő népesség települési és ellátottsági viszonyaiban, a munkaalkalmakhoz
      való hozzájutás feltételeiben. Ez egyenes következménye a településrendszer
      öntörvényű fejlődésének, annak hatásaként érvényesül. A következmények
      érdemleges korrigálására az államnak, illetve a központi irányítás szerveinek csak
      kevés a lehető ségük. Az önkormányzatiság viszonyai között végbemen ő
      településfejlődés, lényegében "magára utalt": az egyes településeknek maguknak
      kell megteremteniük, biztosítaniuk kedvez őbb irányú, gyorsabb fejl ődésük
      feltételeit, fő ként biztosítani a fejlesztés szükséges eszközeit, ösztönözni a lakosság,
      a vállalkozások, a különféle helyi szervezetek, civil szervez ődések összefogását,
      konkrét fejlesztési célok érdekében kívánatos összefogását, közös cselekvését.
        A településrendszer helyzetét, fejl ődésének várható folyamatait vizsgáló, feltáró
      kutatások sok segítséget jelenthetnek az egyes településeknek is. A kutatások átfogó
      és sokoldalú elemzéseket, objektív értékítéletet adhatnak az egyes települések,
      településcsoportok helyzetér ől, adottságairól, bemutathatják rövidebb-hosszabb távú
      fejlesztésük lehet őségeit, netán korlátait. Ezen vizsgálatok, értékelések birtokában
      az egyes települések önkormányzatai maguk alakítják ki fejlesztési stratégiájukat,
      dolgoznak ki akcióprogramokat adottságaik, potenciális lehet őségeik minél
      teljesebb körű hasznosítása érdekében. Ennek során dönt ő szerepe van/lehet a
      települések kölcsönös érdekeltségén és érdekeken alapuló összefogásának,
      társulásainak, a kisebb-nagyobb térségeket átfogó településközi, regionális
      szerveződéseiknek, szövetségeiknek.
                                   Kőszegfalvi György :
                       Településrendszerünk fejlődésének tendenciái
                       Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 118-130. p.
TÉT 1997   s4                                                  Gyors ténykép      119

  Tanulmányunk alapjául szolgáló kutatásaink során részletesen elemeztük a
településrendszer és egyes struktúráinak helyzetét a kilencvenes évek els ő felében.
A fejlődés várható tendenciáinak vizsgálatakor az adottságok számbavétele mellett,
tanulmányoztuk más fejlett/fejlettebb országok - dönt ően kutatási anyagok,
szakirodalmi források alapján, nem nélkülözve az utazások nyújtotta lehet őségeket
sem - településfejlődési folyamatait, a településrendszerek strukturális átalakulását,
annak sajátosságait, az azokból levonható következtetéseket, tanulságokat.
  A tanulmány szerzője - végzettségét tekintve - városrendez ő mérnök: több mint
négy évtizedes szakmai-tudományos tevékenysége a településtudomány területéhez
fűződött/fűződik. Szemléletét, szakmai megközelítésének alapjait a komplex
urbanisztikai felfogás határozza meg. Ezt azért tartja szükségesnek kiemelni, hogy
az olvasók a tanulmányban megállapításait, következtetéseit ennek megfelel ően
értelmezzék, értékeljék.

 Budapest térsége településrendjének várható fejlődése, átalakulása

  A rendszerváltás óta eltelt években végbement terület- és településfejl ődési
folyamatok nyomán valószínűsíthető az a következtetés, hogy a településviszonyok
legmarkánsabb strukturális átrendez ődésével a jövőben is Budapest térségében lehet
számolni. A főváros agglomerációjának (a ma is érvényes korábbi lehatárolás
alapján) fejl ődésében különféle folyamatok együttes hatása érvényesül. Az ország
népességszáma csökken, az agglomeráció településeinek többségében ugyanakkor
gyarapodik. Az érintett települések népességgyarapodása több forrásból táplálkozik:
a főváros területér ől kitelepülőkből, az ország más térségeib ől ide bevándorlókból
és a hazánkban leteleped ő külföldiek egy részéb ől, akik lakóhelyüket e települések
közül választják. A népességgyarapodás nyomán jelent ős volumenű lakásépítés
valósult és valósul meg. A lakásépítés ösztönzőleg hat, elősegíti a települések alap-
infrastruktúrájának, a lakosság infrastrukturális ellátottsági viszonyainak számokban
is jól nyomon követhet ő fejlődését, korszerűsödését. Ez egyaránt megfigyelhet ő a
vonalas és intézményi infrastruktúra vonatkozásában. A fővárossal agglomerálódó
terület már régen túllépte az egykor központi határozattal rögzített - 43 településb ől
álló - agglomeráció határait. A pozitív demográfiai folyamatok kiváltotta,
ösztönözte agglomerációs fejl ődés a főváros közvetlen térségében a településrend
alakulásának döntő tényezője.
  A budapesti agglomeráció er őteljes fejlődésével és területi növekedésével
számolhatunk az elkövetkező évtizedekben is. Hazánk az urbanizációs feji ődés
olyap szakaszába jut, amikor felgyorsul és markánsan kirajzolódik a
településrendszer strukturális átalakulásának meghatározó jegyeként a szuburbiák
gyors növekedése. Országon belül ennek a fejl ődésnek a legszembet űnőbb színtere -
minden valószínűséggel - a budapesti agglomeráció (a mainál lényegesen nagyobb
kiterjedésben) térsége lesz. Ma még a népesség ki-, illetve odatelepülése a fejl ődés
egyik döntő Itatótényezője. A f             ővárosból kivezető főutak mentén
megvalósult/megvalósuló zöldmezős beruházások már ma is jelent ős szerepet
játszanak az agglomerációs fejl ődésben. A jövőbeli várhatóan a felgyorsuló
zöldmezős beruházások tovább er ősítik az agglomeráció és a főváros sokirányú
kapcsolatait, s ma a budapesti térség peremén, vagy attól távolabb fekv ő városokat
                              Kőszegfalvi György :
                  Településrendszerünk fejlődésének tendenciái
                  Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 118-130. p.
120    Gyors ténykép                                                  TÉT 1997 • 4

 is bevonják/bevonhatják a szuburbán fejl ő dés folyamatába. Budapest körül az
 agglomerálódási folyamatok er ő teljes érvényesülésének eredményeként nagyobb
 kiterjedésű városrégió kialakulásával számolhatunk.
   Ebben a várható folyamatban meghatározó szerepe lehet a f őváros körül
 elhelyezkedő belső és küls ő városgyűrűnek. A fő város közvetlen szomszédságában
 fekvő - a korábbi döntés alapján még nem a budapesti agglomerációhoz sorolt -
 városokat az elmúlt években felgyorsult fejl ődést jelző térség agglomerálja: az
 összefüggő településtest magához "kapcsolja". Ezen városok között említhetjük
 többek között Vácot, Gödöll ő t, Monort. Ebben a folyamatban dönt ő szerepe
 van/lehet a közlekedési infrastruktúra rendszereinek (vasút és közút hálózatnak). Ez
a körülmény valószínűsíti azon feltételezésünket, hogy az agglomerálódás várható
 folyamatai Budapest távolabbi vonzásában fekv ő térségekben is csápszer űen, vagyis
markánsan a fő közlekedési vonalak mentén bontakoznak ki. Ez területi és települési
 aránytalanságokat hozhat magával az agglomerálódás által érintett térségben:
 intenzíven/intenzívebben összefonódó térségek váltakoznak majd olyan
 "árnyékterületekkel", melyekben az agglomerálódás szignifikáns jegyei -
népességgyarapodás, jelent ő sebb lakásépítés, helyi infrastruktúra fejl ődése és
korszerűsödése, urbanizáltabb területhasznosítás stb. - kevéssé figyelhet ők meg. A
fővárosba vezető , illetve onnan kifelé irányuló fő közlekedési vonalak mentén fekvő
területek, települések felgyorsuló agglomerálódása a Budapest körüli bels ő
városgyűrű térségeiben is feler ősíti/felerő sítheti ezen városok és a közvetlen
szomszédságukban elhelyezkedő községek területi összefonódását, összenövését,
összefüggő településtest kialakulását.
   A fő város körüli térstruktúra nagymérv ű átalakulásával, a területi, településközi
kapcsolatok átrendező désével lehet számolni. Ebben a folyamatban - a fentiekben
már említetteken kívül - más tényez ők hatása is érvényesülhet/érvényesül. Az
agglomerálódásból fakadóan kínálkozó lehet ő ségek kihasználására szervez ődő
zöldmező s beruházások e folyamat er őteljes ösztönző i lehetnek. Az infrastruktúra
rendszerek erőteljes fejlő dése, kiépülése dönt ő tényezőként említhető az
agglomerálódás térformáló, a térkapcsolatokat átrendez ő szerepének
érvényesülésében. Az infrastruktúra szerepe, jelent ősége az agglomerálódási
folyamatokaban kettős jellegű . A közlekedési infrastruktúra rendszerei; kiváltói,
ösztönző i az érintett térségekben várhatóan végbemen ő folyamatoknak. Az
infrastruktúra más rendszerei - mintegy követ ő jelleggel - tovább erő sítik, teljessé
teszik az új településstruktúra - adott esetben az agglomeráció - fejl ődését,
összefüggő településtestkénti szervez ődését (a közműves víz, energiaellátás,
csatornázás hálózatai, a közintézmények rendszerei stb.). A lakásépítések, mint a
települési infrastruktúra egyik legjelent ősebb összetevője, egyrészt kiváltják,
ösztönzik az agglomerálódás folyamatát, az összefügg ő településtest
kiterjeszkedését eredményezik/eredményezhetik. Az infrastruktúra követ ő jellegű
elemeinek kiépülése újabb ösztönzést ad/adhat a lakásépítési akciók
megvalósításához.
  Az agglomerálódás említett folyamatai kínálta lehet őségek, jelentős előnyök
hasznosítása csak az érintett térségek településeinek - kölcsönös érdekeik
felismerésén alapuló - együttm űködése, összefogása, társulása révén mehet végbe,
valósulhat meg. A települési önkormányzatiság m űködésének eddigi tapasztalatai e
                                   Kőszegfalvi György :
                       Településrendszerünk fejlődésének tendenciái
                       Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 118-130. p.
TÉT 1997   s4                                                 Gyors ténykép    121

vonatkozásban még viszonylag csekély eredménnyel szolgálnak. Az id ő
előrehaladtával e tapasztalatok, a települések kölcsönös érdekl ődésű és érdekű
társulásának előnyei (pl. az infrastruktúra koordinált fejlesztésében) és esetleges
hátrányai (a környezet terhelésének nem kívánatos növekedésében) szélesebb kör ű
érvényesülésének, megnyilvánulásának adnak majd teret. A települési
önkormányzatok magasabb színvonalú m űködésének egyik alapvető feltételét a
településközi együttműködést kifejező társulások szélesebb kör ű elterjedése,
működése segíti/segítheti el ő . Ez a körülmény is indokolja, hogy a települési
önkormányzatok tevékenységében a nagyobb távú kitekintésen alapuló szemlélet,
felfogás a jövőben markánsabban nyilvánuljon meg.
   Az agglomerálódási folyamat várható felgyorsulása, s ennek hatására a főváros
térségében kialakult agglomeráció területének jelent ős kiterjeszkedése alapjaiban új
feltételeket jelenthet a küls ő városgyűrű fejlődése számára is (Esztergom,
Tatabánya, Székesfehérvár, Dunaújváros, Kecskemét, Szolnok, Salgótarján). A
jövőbeni fejlő dés várható tendenciáit vizsgálva, az a következtetés fogalmazható
meg, hogy a külső városgyűrű által lehatárolt térségben nagy városrégió
kialakulásával számolhatunk. Ezt a folyamatot a vonalas infrastruktúra rendszerek
országon belüli nagymérv ű Budapest térségi koncentrálódása a jöv őben is erősíti
(pontosabban tovább er ő síti). A közlekedési infrastruktúra rendszereinek eme
koncentrálódását mérsékl ő akciók eddig még sorra-rendre megrekedtek az elméleti
felvetések és az esetenkénti tervezési javaslat szintjén. Az agglomerálódás
elmélyülése és földrajzi kiterjeszkedése a főváros közvetlen vonzáskörzetében
mindenképpen erősíti a városrégió - igaz hosszabb id őtávra valószínűsíthetően -
kialakulásának, fejlődésének folyamatát.
    A magyarországi terület- és településfejl ődés egyik legnagyobb kihívásaként a
 fentiekben említett témát nevezhetjük meg. Korábbi tanulmányainkban (Területi
 Statisztika, ill. JPTE, Pécs) részletesebben bemutattuk Budapest országon belüli
 központ szerepének újbóli er őteljes érvényesülését a rendszerváltás óta eltelt
 években. Ennek továbbgyűrűző hatása, következményei ebben a kett ős térségi
 vetületben - agglomeráció és városrégió - figyelhet ők meg. Mindezek - a
 kilencvenes években eddig végbement fejl ődési folyamatok, a várható tendenciák -
 indokolják, hogy a térség problémái nagyobb hangsúlyt kapjanak, s ennek
 megfelelő en kiemelt kutatási témaként szerepeljenek. Az önkormányzatok közötti
 együttműködés, a központi hatalom szervei és az önkormányzatok
 együttgondolkodásának és cselekvésének alapvet ően új formáira és módszereire,
 fórumaira van/lenne szükség a várható folyamatok sokoldalú megfigyelése, a
 szükséges beavatkozás vizsgálata, majd fokozatos megteremtése érdekében. A
 budapesti térség tanulmányozása arra hívja fel a figyelmünket, hogy a területi és
 települési problémák kezelésének teljesen új alapú megközelítésére van szükség,
 nemcsak az országon belül, hanem a közép-európai térség regionális
 együttműködését illetően is.
    Af őváros szűkebb-távolabbi vonzáskörzetében eddig végbement, és a jöv őben
 várhatóan kibontakozó folyamatok hatása er őteljes ösztönzést adhat a Duna-menti
 térség településrendszerének strukturális átrendez ődéséhez, a kialakulásban lévő
 településstruktúrák fejl ődéséhez. Ebben a térségben jelent ős agglomerálódás
  figyelhető meg Győr város körül, valamint az Esztergom-Komárom között
                              Kőszegfalvi György :
                  Településrendszerünk fejlődésének tendenciái
                  Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 118-130. p.
122 Gyors ténykép                                                      TÉT 1997   s4

elhelyezkedő településlánc mentén. A folyamat feler ősödését, elmélyülését
valószínűsíthetjük a jövőt illetően. A térséghez közel fekv ő, szomszédos Bécsi-
medencében nagy területi kiterjedés ű agglomeráció alakult ki: a települési
viszonyok ilyen jellegű és irányú átalakulása a múlt század utolsó évtizedeiben
bontakozott ki, majd az azóta eltelt id őszak során különböz ő hatótényezők (földrajzi
adottságok, ipar, kereskedelem, idegenforgalom fejl ődése) együttes következményei
érvényesültek az agglomerálódás folyamatában. Pozsony térségében az ötvenes
évektől bontakozott ki markánsabban s szlovák főváros és a szomszédságában fekv ő
települések közötti területi összefonódás, összefügg ő településstruktúra fejl ődése (a
város népességszáma gyorsan és nagymértékben gyarapodott, a tömeges lakásépítés
akcióterületei a város küls ő kerületei és a szomszédos települések voltak).
   A nyugat-európai térségben végbement/végbemen ő agglomerálódási folyamatok
jellegét, irányultságát, mozgató er őit vizsgálva, megfogalmazható következtetés,
hogy e három - bécsi, pozsonyi, budapesti - egymáshoz viszonylag közeli földrajzi
elhelyezkedésű településstruktúra egymás fejl ődését ösztönző, felerősítő szerepe az
elkövetkező évtizedekben szembet űnően érvényesülhet. Feltételezhet ő, hogy a
nyugat-európai "banán-alakzatú" településfejl ődés a Duna-mente eme térségében is
megjelenhet és a településrendszer strukturális átrendez ődését, átalakulását
eredményezi. Ebben a folyamatban különféle tényez ők együttesen érvényesül ő
hatásával lehet számolni: az új kihívásokhoz alkalmazkodó gazdasági átalakulás, az
 országok közötti munkamegosztás felgyorsuló intenzív fejl ődése, elmélyülése, a
 sokoldalú és sokirányú kereskedelmi kapcsolatok nagymérv ű dinamizálódása, s nem
 utolsósorban a vonalas infrastruktúra rendszerek már ma is viszonylag magas szint ű
 fejlettsége - meghatározóan a közlekedési infrastruktúra rendszerek vonatkozásában.

 A magyarországi településrendszer szerkezetének várható fejl ődése,
                            átalakulása

   A magyarországi településrendszer szerkezetében az ötvenes évekt ől figyelhetünk
meg számottev ő és mélyreható változásokat. Az er őltetett ütemű iparosítás nyomán
jelentős népességvándorlás bontakozott ki az országon belül. Ennek hatására
felgyorsult az iparfejlesztés, az ipartelepítések térségeiben - dönt ően az ún. "ipari
tengely" mentén - fekv ő városok népességszámának gyarapodása. Különösen gyors
volt a főváros népességszámának növekedése. A mez őgazdaság erőszakos
 átszervezésének, a termel őszövetkezetek létrehozásának következményeként a
hatvanas évek elejét ől jelentős tömegek hagyták el falusi, tanyasi gazdaságaikat,
vándoroltak a városokba. El őször a munkaalkalom reményében, majd ennek
birtokában lakóhelyükként is a várost választották. A tömeges lakásépítés technikai
bázisának megteremtése a lakásépítés jelent ős mennyiségi növekedését
 eredményezte a fővárosban, a nagyvárosokban, a megyeszékhelyeken és az ipar
 centrumaiban. Nem olyan mennyiségben azonban, hogy a városokba beáramló, ott
 munkát vállalókat teljes kör űen lakáshoz juttathatták volna. A fővárosban és más
 nagyvárosokban, megyeszékhelyeken munkát vállalók egy jelent ős része ennél
 fogva a városok közvetlen szomszédságában fekv ő községekben telepedett le, ott
 épített lakást maga és családja számára. A statisztikai megfigyelések a hatvanas
 évektől jelezték, hogy sok helyütt felgyorsult a városközeli települések
                                   Kőszegfalvi György :
                       Településrendszerünk fejlődésének tendenciái
                       Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 118-130. p.
TÉT 1997     4                                                 Gyors ténykép     123

népességszám gyarapodása. A népességszám gyarapodása, a jelent ős lakásépítés
kényszerítő erővel hatott a helyi infrastruktúra fejl ődésére, kiépülésére (közlekedési
kapcsolatok, közműves víz, illetve vezetékes gázellátás vonatkozásában). A
városokból a szomszédos településekre kitelepül ő, illetve azokban újonnan létesített
kereskedelmi, raktári létesítmények, különféle kommunális szervezetek új
munkahelyeket teremtettek. Mindez összességében a városok és a közvetlen
szomszédságukban fekv ő települések közötti intenzív jelleg ű kapcsolatokat
erősítette, elmélyítette.
   A városok és a közvetlen szomszédságukban fekv ő települések nemcsak
funkcionális kapcsolatok sokasága révén, hanem területileg is összefonódtak
egymással, összefüggő településtestek alakultak ki. Az intenzív településfejl ődés
térségeiben kialakult településtestek a településstruktúrák különböz ő típusaiba
sorolhatók. Budapest körül - mint arról az el őbbi fejezetben szóltunk - nagy
földrajzi kiterjeszkedés ű agglomeráció alakult ki. Lényegében száz év er őteljes ipari
fejlő dése és az általa ösztönzött nagyarányú népesség-koncentráció
következményeként agglomeráció fejl ődött Miskolc térségében, a Sajó-völgyében
is. Az agglomerálódás folyamatának feler ősödése az ország több helyén eltér ő
földrajzi nagyságú, kiterjeszkedés ű agglomerálódó térségek kialakulásához,
fejlő déséhez vezetett: a Zagyva-völgyében a Salgótarjáni-medencében,
Szombathely-Kő szeg térségében, a Duna-mentén Esztergom és Komárom között,
Pécs és Győr városok közvetlen vonzáskörzetében. Az agglomerálódás sajátos
jegyei figyelhetők meg Debrecen, Nyíregyháza, Szeged, Kecskemét városok körül,
melyet inkább a szuburbánus fejl ődés példáinak lehet tekinteni. Intenzív
 funkcionális kapcsolatok mellett az anyavárosok és a közvetlen szomszédságukban
 fekvő települések között lazább területi összefonódás ment/megy végbe. Ebben a
 sajátos településfejlő dési folyamatban meghatározó szerepe van a történelmileg
 kialakult és ma is jól nyomon követhet ő mezőváros-tanyák kapcsolatának. Az
 egykori város körüli "kertségek" beépülnek, a város vonalas infrastruktúrája
 "utoléri" ezen területeket. Az agglomeráció egy sajátos példáját jeleníti meg a
 Balaton-térségében kialakult, üdülési jelleg ű agglomeráció.
    A megyeszékhelyek, ipari centrumok, a középvárosok körül az intenzív
 funkcionális kapcsolatok még nem vezettek intenzív területi összefonódásra,
 összefüggő településtest kialakulására az anyavárosok és a közvetlen
 szomszédságukban fekvő települések között. Az agglomerálódásnak mintegy
 kibontakozó szakaszára jellemz ően különböző nagyságú, földrajzi kiterjeszkedés ű,
 egymáshoz még viszonylag lazán kapcsolódó településcsoportok kialakulása,
 fejlődése figyelhető meg ezekben a térségekben. A városok körüli agglomerálódást,
 településcsoportok kialakulását ösztönzik, er ősítik a múltbeli magyarországi
 településfejlő dés sajátos adottságai a "várospárok", "városhármasok" (pl.
 Kecskemét-Nagykőrös-Cegléd történelmileg kialakuló városegyüttes, a Közép-
 békési településhalmaz, Tatabánya-Tata-Oroszlány városhármas stb.)
    A rendszerváltás utáni években végbement/végbemen ő változások, társadalmi-
  gazdasági átalakulás sok vonatkozásban - pozitív és negatív értelemben egyaránt -
  érinti a településrendszer szerkezetét, a kialakult településstruktúrák helyzetét,
  fejlő désük feltételeit. Az ipar korábbi meghatározó szerepe a településrendszer
  fejlő désében, strukturális átalakulásában nagymértékben háttérbe szorult.
                              Kőszegfalvi György :
                  Településrendszerünk fejlődésének tendenciái
                  Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 118-130. p.
124    Gyors ténykép                                                  TÉT 1997   s4

   A településstruktúrák helyzetét, fejl ődését új hatótényezők befolyásolják. Ezek
szerepe ma még csak kismértékben érvényesül. Gondos számbavételük, hatásuk
várható következményeinek tanulmányozása mindenképpen indokolt és szükséges.
   Az ipar bázisán kialakult agglomerációk, agglomerálódó térségek - a miskolci, a
Zagyva-völgyi, a közép-dunántúli, a tatabányai - helyzete ma a legkedvez őtlenebb: a
korábban működött ipari üzemek, üzemcsoportok nagyobb része mára megsz űnt.
Ezekben a térségekben az anyavárosba ingázók nagy része ennek következtében
munkahelyét elvesztette. Magas munkanélküliség, az ott él ők elszegényedése
jellemzi ezen struktúrák mai helyzetét. Az anyavárosból a megélhetés elviselhetetlen
terhei miatt mind többen az agglomeráció, agglomerálódó térség településeibe
költöznek: eladják egykoron az államtól, tanácstól kapott - az önkormányzattól
értéken alul megvásárolt - lakásaikat. Ez további tehertételként nehezedik az
 agglomerációk településeire is. A szociális gondok, feszültségek felhalmozódnak.
Az anyavárosok feszültségforrásai; a foglalkoztatás, az ellátás, a szociális
problémák, s nem utolsósorban a környezetvédelem vonatkozásában a
 vonzástérségre is kiterjednek, az azokban fekv ő települések pozícióit negatívan,
kedvezőtlenül érintik.
   Ez nagy kihívás, ami ma a településrendszerünkben jelentkezik, s azonnali
 beavatkozásokat igényel/igényelne. Ma még nagyon nehezen bontakozik ki az
 érintett települések összefogása, súlyos gondjaik közös érdek ű és érdekeltségű
 mérséklése, érdembeni kezelése érdekében. Az állami segítségnyújtás mozgástere -
 mint már említettük - igen sz űk. A terület- és településpolitika egyik kiemelt
 fontosságú feladata a strukturális válság által súlyosan érintett, korábban az
 iparfejlődés folyamán gyorsan agglomerálódott térségek problémáira a megfelel ő
 kezelés módszereinek kidolgozása és alkalmazása. Ez egyaránt érinti a munkaer ő át-
 és továbbképzésének, az infrastruktúra kiépítésének és fejlesztésének - f őként
 korszerűsítésének - az új beruházások fogadási feltételei megteremtésének bonyolult
 feladatait. Ez nemcsak pénz kérdése. Igaz ez a legdönt őbb feltétele a nehéz helyzet
 megfelelő kezelésének.
   Olyan modell kidolgozására és széleskör ű alkalmazására lenne szükség, mely
 érdemben ösztönözhetné, segíthetné ezen térségek településeinek önkormányzatait
 az érdemi összefogásra, társulásra. Nemcsak a mai kedvez őtlen, nehéz helyzetb ől
 fakadó tennivalók teszik szükségessé a települési önkormányzatok összehangolt
 akcióit. A gazdaság remélt fejl ődése, dinamizálódása nyomán e térségek is a
 fejlesztések, a zöldmez ős beruházások akcióterületei lehetnek. Ezeknek a
 településstruktúráknak az általuk kínálta adottságok, lehet őségek hasznosítására fel
 kell készülniük, fokozatosan megteremtve a fogadás megfelel ő feltételeit.
   A hazai településrendszer strukturális átalakulásának jöv őbeli tendenciáit
 vizsgálva, megfogalmazható következtetés, hogy a ma válságtérségekben fekv ő
 településstruktúrákkal is számolni kell, a települési szerkezet meghatározói.
 Helyzetüket, pozíciójukat nagyon kedvez őtlenül, negatívan befolyásolják a
 gazdaság, s nyomában az elmaradó, nem kielégít ő színvonalú infrastrulctúrafejl ődés,
 -korszerűsödés következményei. Környezetük állapota - a korábbi évtizedek káros,
 szennyező folyamatainak következményeként - igen kedvez őtlen. Ha kialakulnak és
 a szükséges mértékben érvényesülnek a regionális társadalmi-gazdasági fejl ődés új,
 dinamikus hatótényezői, úgy az említett településstruktúrák szerepe nagyobb távon
 ismét meghatározó lehet az ország településrendszerében.
                                    Kőszegfalvi György :
                        Településrendszerünk fejlődésének tendenciái
                        Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 118-130. p.

TÉT 1997   s4                                                   Gyors ténykép    125

   Az ország gazdaságilag, illetve a gazdasági fejl ődés feltételeit illet ően
kiegyensúlyozott,       kiegyensúlyozottabb,      konszolidáltabb     térségeiben     a
településrendszer szerkezetének átalakulásával,             a korábban kialakult
településstruktúrák továbbfejl ődésével számolhatunk a jöv őben. A kialakult
agglomerálódó térségekben fekv ő települések közötti funkcionális kapcsolatok
elmélyülnek, sokoldalúak és intenzív jelleg űek lesznek. Ennek eredményeként
felerő södik a települések összefonódása, az agglomerálódás korábban kibontakozott
folyamatai perfektuálódnak (pl. Szombathely-K őszeg térségében, a Duna fels ő
szakaszán, a dunántúli nagyvárosok - Pécs, Gy őr - közvetlen vonzásövezetében). A
foglalkoztatási gondok mérséklésére, érdembeni kezelésére irányuló akciók, az
infrastruktúra fejlesztések koordinálása, a beruházások-befektetések megnyeréséért
folytatott piaci harc "összehozza" ezen térségek településeit. Igaz, helyenként ezzel
ellentétes tendenciák, az összefogás helyett az elkülönülés is érvényesülhet.
   Az anyavárosok lakossága ezekben a térségekben is gyarapodó mértékben a
kitelepülést, illetve a bevándorlók esetében a városon kívüli letelepedést részesíti
majd előnyben. Ennek alapvető en két oka van: egyrészt a magas lakásépítési
költségek a városokban, illetve - állandóan emelked ő tendenciaként - a magas
megélhetési költségek, másrészt a városi környezet állapotának gyorsabb
 szennyeződése és nagyobb mérv ű károsodása, a községek kínálta kedvez őbb
környezeti-földrajzi feltételek.
    Azokban a térségekben, ahol a funkcionális kapcsolatok és ennek nyomán a
 területi összefonódás az anyavárosok és szomszédságuk települései körül várhatóan
 bontakoznak ki olyan intenzív jelleggel, mint az agglomerációkban, szorosabban-
 lazábban összekapcsolódó településcsoportok fejl ődésével lehet számolni. Az
 Alföld területén lényegében ez - vagyis a településcsoportok kialakulása, fejl ődése -
jeleníti meg a településrendszer strukturális változását, átalakulását a jöv őben is. A
 szuburbánus fejlődés lesz a strukturális átalakulás "terméke" és hordozója ezeken a
 területeken, szemben az ország más térségeire jellemz ő - "klasszikus" értelemben
 vett - agglomerálódással. Lényegében ez a fejl ődés az egykori sajátos mezőváros-
 tanya jellegű kapcsolatrendszerre jellemz ő, az új kihívásokhoz, a társadalmi-
 gazdasági fejlődés új feltételeihez alkalmazkodó kifejez ődésként értelmezhető és
  fogható fel. A Kecskemét, Szeged, Debrecen, Nyíregyháza és más alföldi
 középvárosok térségeiben a nyolcvanas évekt ől megfigyelhető településfejl ődési
  folyamatok beható vizsgálata erre enged következtetni. Az érintett lakosság kett ős
 kötődése - a munkahely, a különféle jelleg ű és szintű ellátási intézmények és az
  általuk nyújtott szolgáltatások a városhoz, a létfenntartás feltételei (a táplálékok
  elő teremtése) - közvetlenül a szuburbán környezethez kapcsolja, ahhoz formálja az
  alapvető en megújuló város-falu, város-tanya kapcsolatok jellegét, irányát és
  tartalmát. A sok új kisváros megjelenése - pontosabban a községek várossá
  nyilvánítása - a településrendszer földrajzi térkéképén tagolja a nagyobb városok
  vonzásterét, differenciálja a településközi kapcsolatokat, a hagyományos települési
  szerkezetet átformálja, modernizálja, alkalmassá teszi az új kihívások várható
  követelményeihez.
    Feltételezhet ő következtetés, hogy az Alföld térségének földrajzi adottságai, a
  településszerkezet történelmileg kialakult sajátosságai, a mez őgazdasági termelés
  markánsabban érvényesül ő szerepe, a településrendszer strukturális átalakulásának -
                              Kőszegfalvi György :
                  Településrendszerünk fejlődésének tendenciái
                  Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 118-130. p.
126    Gyors ténykép                                                TÉT 1997   s4
az ország dunántúli és északi térségeihez képest - eltér ő jelleget adnak. Úgy is
fogalmazhatunk, hogy míg az ország nyugati és északi térségeiben térben
koncentráltabban megjelen ő településstruktúrák határozzák meg a településrendszer
átalakulását, jövőbeni fejlődését, addig az Alföld síkvidéki jellegéből adódóan, a
települések funkcionális egymásra utaltságából, kapcsolataiból következ ő
strukturális átalakulás "felolvad", földrajzilag szétterültebb lesz. Az el őbbi
térségekhez markánsabban köt ődhetnek/kötődnek a települések egymáshoz, az
utóbbiakban lazább jellegűnek tetsző kapcsolatok sz őtte háló határozza meg a
településrendszer strukturális fejl ődésének jövőbeni pályáját. Ez a körülmény a
települési önkormányzatok lehetséges együttm űködésének is eltérő, legalábbis
lényegesebben eltér ő keretet szab. Ez a legszembet űnőbben a települések
infrastruktúra fejlesztésére irányuló akcióiban nyilvánulhat meg: a vonalas
infrastruktúra települések közötti összehangolt fejlesztését, ha nem is fékezi, de
lényegesen mérsékelheti (pl. közm űves vízellátás, szennyvízelvezetés
vonatkozásában). Ez a közintézmény hálózat fejlesztését illet ően is megnyilvánulhat
(a települések közötti nagyobb távolságok, a településrend ritkább szemszerkezete
csökkentheti több település ilyen irányú érdekeltségét az összehangolt fejlesztési
akciókban a helyszíni tapasztalatok szerint).

  A főközlekedési vonalak szerepe a településrendszer fejl ődésében,
                    szerkezetének átalakulásában
  A közlekedési - különösen a főközlekedési - kapcsolatoknak, az azokat közvetít ő,
fogadó vonalaknak mindenkor meghatározó szerepe volt a települések életében,
fejlődésében. A települések - különösen a városok - fejl ődésének több ezer éves
folyamata ezt mutatja.
  A közlekedési vonalak és az azokon lebonyolódó forgalom szerepe, jelent ősége
különösen megnőtt az utóbbi évtizedekben. Meghatározó mértékben annak nyomán
és következményeként, hogy a közlekedési kapcsolatok, az általuk gerjesztett
forgalom a vasútról a közutakra - autópályákra, gyorsforgalmú útvonalakra -
terelődött át. Igaz, a gyors műszaki fejlődés eredményeként a fejlett országokban az
elmúlt évtizedekben a vasút meg őrizte korábbi szerepét a települések közötti
kapcsolatok közvetítésében, fogadásában, s ennek nyomán mérsékelte a közutakon
bonyolódó forgalom nagyságát.
  A közlekedési vonalakon lebonyolódó forgalom nagysága, jellege, intenzitása
meghatározó tényez őként érvényesül a településrendszer szerkezetének
változásában, strukturális átalakulásában (mint arra korábban utaltunk). Az
agglomerációk, agglomerálódó térségek, városrégiók kialakulása, fejl ődése a világ
különböző országaiban, így hazánkban is azt mutatja, hogy ebben a folyamatban
elsődleges a közlekedési vonalak szerepe, a közlekedési infrastruktúra fejlettsége.
  A településstruktúrák szerkezetének vizsgálata arra hívja fel a figyelmet, hogy a
közlekedés vonalai - els ősorban és döntően a közutak - ösztönzik, el ősegítik a
települések területi összefonódását, összefügg ő településtestek kialakulását és
fejlődését. Az autópályák, autóutak kiépülését követ ően szembetűnő, hogy azok
közvetlen közelében, szomszédságában építési tevékenység - els ősorban lakóház
építkezések - bontakozott/bontakozik ki. A hazánkban eddig megépült autópályák
                                    Kőszegfalvi György :
                        Településrendszerünk fejlődésének tendenciái
                        Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 118-130. p.
TÉT 1997   s4                                                  Gyors ténykép      127

mentén, közelében - mint például az Ml, M7 autópályák - különösen a f őváros
szomszédságában, gyarapodó kiterjedés ű építési területeket figyelhetünk meg. A
rendszerváltás óta eltelt id őszak tapasztalatai azt jelzik, hogy ez a folyamat
felerő södött. Nemcsak a lakásépítés akcióterületei "vonzódnak" a f ő közlekedési
vonalak mellé, annak közelébe, hanem az új zöldmező s beruhágok mindnagyobb
része is prioritást ad a telephely választás során az ilyen jelleg ű elhelyezkedésnek. A
nagy/nagyobb településstruktúrák térségeiben gyorsabb ez a folyamat, szembet űnő a
f közlekedési vonalak mentén egykor szabad területek bes űrűsödése,
  ő
lakóépületekkel, idegenforgalmi-vendéglátó létesítményekkel, bevásárló
központokkal, s őt ipari, termelő, összeszerel ő, illetve forgalmazási-raktározási
célokat szolgáló létesítményekkel.
   Ez a folyamat feltartóztathatatlannak t űnik, tartós tendenciaként érvényesül. A
járműállomány nagyarányú növekedése kiváltotta tetemes járm űforgalom - a
rendszerváltás előtti időszakhoz képest - kényszerítő erővel hat a közúthálózat
modernizálására, fejlesztésére (autópálya hálózat továbbépítése, a f őközlekedési
 utak felújítása). Ezek az akciók következményeikben a kialakult településstruktúrák
további földrajzi kiterjeszkedését, új struktúrák kialakulását, fejl ődését
 ösztönözhetik. Ugyanakkor a településrendszer strukturális átalakulásának egyik
 dinamizáló tényezőjeként is tekinthetjük a fő közlekedési útvonalakat. Mint
 említettük, vonzás gyakorolnak a nyomvonalak által érintett térségekben a népesség
 lakásépítési szándékaira, a különféle vállalkozások (ipari, raktározási,
 nagykereskedelmi, idegenforgalmi stb.) zöldmez ős beruházásainak telephely
 választására. Ily módon a fő közlekedési útvonalak mentén kínálkozó építési
 lehető ségek többirányú hasznosítása révén új települési tengelyek, struktúrák
jelennek/jelenhetnek meg a hazai településrendszerben is.
    Ezek hatása a településrendszer fejl ődését, átalakulását kett ős értelemben
 befolyásolja. Egyrészt összehozza az ország egyes térségeiben viszonylag egymás
 közeli, földrajzi szomszédságában kialakult településstruktúrákat. Felgyorsíthatja
 fejlő désüket, s ennek hatásaként nagyobb térségek települési viszonyainak
 átrendeződését eredményezheti. Ilyen jelleg ű fejlődéssel a korábban tárgyal
 budapesti térségben, és Észak-Dunántúl övezetében számolhatunk: ebben a
 folyamatban az Ml-es autópálya vonzó hatása, terület- és településfejlesztési
 következményei érvényesülhetnek. A fejl ődés hasonló helyzet kialakulását
 eredményezheti az M7-es autópálya vonzásövezetében, tekintettel a balatoni térség
 agglomeráltságának elért intenzív jellegére, Székesfehérvár és a Velencei-tó körül
 fekvő településcsoport funkcionális kapcsolataira és az agglomerálódás kibontakozó
 tendenciáira. Valószínűsíthető az M3-as autópálya, illetve tervezett gyorsforgalmi
 autóútkénti folytatása nyomán kialakuló vonzásövezet településstruktúra átalakító
 hatása, az érintett térségben kialakult/kialakuló településcsoportok, a miskolci
 agglomeráció közötti területi összefonódásra, az ország északi térségében jelent ős
 földrajzi kiterjeszkedés ű területen a települési viszonyok - hosszú folyamatot
 feltételező - átstrukturálódására. Az M5- ős autópálya mentén hasonló folyamatokkal
 számolhatunk. Az el őbbi fejezetben az Alföld térségével kapcsolatosan említett
  strukturális változások egyik markáns tényez ője, hordozója lehet a főközlekedési
 kapcsolatokból kínálkozó lehet őségek hasznosítása. Különösen Szeged, illetve
  Kecskemét térségében valószín űsíthetők - az ország gazdaságának remélt
                              Kőszegfalvi György :
                  Településrendszerünk fejlődésének tendenciái
                  Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 118-130. p.
 128     Gyors ténykép                                                TÉT 1997    s4
 dinamikus/dinamikusabb fejlő dése nyomán és eredményeként - különböz ő irányú és
 jellegű átrendez ő dések a térszerkezetben és a települési viszonyokban. Szinte
 minden, nagy forgalmat lebonyolító fő forgalmú útvonal mentén várhatók hosszabb,
 nagyobb távon strukturális változások a terület-felhasználásban, a térszerkezetben, a
 népesség településrendjében, területi elhelyezkedésében (pl. az északkelet-
 magyarországi térségb ő l Kárpát-Ukrajna, az Alföld keleti térségéb ől Erdély,
 Románia felé irányuló főközlekedési útvonalak mentén, illetve vonzáskörzetében
 stb.).
   A fő közlekedési útvonalak, az azokon lebonyolódó személy- és teherforgalom
 fontos ösztönző tényezője lehet a határmenti térségek felzárkóztatásának, aktív
 bekapcsolódásának a két, vagy többoldalú nemzetközi gazdasági kapcsolatok, majd
 megfelelő feltételek esetén az országok közötti dinamikusabb területi
 munkamegosztásba, regionális együttm űködésbe. Ezek a vonalak, mintegy
 csápokként összehozhatják, összekapcsolhatják a határmenti térségek nagyobb
 városait, regionális centrumait, s azok körül kialakult/kialakuló
 településegyütteseket, struktúrákat. Leginkább erre Észak-Dunántúl térségében
 Győr-Pozsony, Győr-Bécs irányában nyílhat lehet ő ség a közvetlen gazdasági-
 kereskedelmi kapcsolatok vonatkozásában. Ilyen jelleg ű kapcsolatok alakulhatnak
 ki - a teljesség igénye nélkül említve - Szombathely és Burgenland középs ő
régiójának települései, Nagykanizsa és a horvátországi Károlyváros, illetve Zágráb,
Pécs és Eszék, Szeged és Szabadka, Békéscsaba és Arad, Debrecen és
 Szatmárnémeti között, illetve Nyíregyháza-Záhony fel ől Ungvár irányába.
 Természetesen ez ma még távolabbi remények tartománya. A f őközlekedési vonalak
 ösztönözte településfejl ő dési, strukturális átalakulási folyamatok - objektív
jellegükbő l következő en - ösztönözheti kezeket - a jelenleg mér teoretikus
megfontolásnak tűnő - kapcsolatokat.
   A nyugat-európai országok határmenti térségeiben az elmúlt másfél-két évtizedben
végbement településfejl ő dési folyamatok, településrendszerek strukturális
átalakulásának példái tanúsítják a szoros/szorosabb gazdasági, kereskedelmi és
egyéb jellegű kapcsolatok intenzív fejl ődését, a regionális együttm űködést, a
hatá ► menti térségek korábban meglév ő el-, illetve lemaradásának jelent ős
mérséklő dését, egykoron perifériális helyzetükb ő l következett hátrányok viszonylag
gyorsan végbement felszámolódását (pl. Basel térségében, a Rajna-völgyében, Svájc
és Franciaország között, Dánia és az északnémet területek érintkezésének
régiójában és sok helyütt máshol Nyugat-Európában).

       A településstruktúrák szerepe az ország településrendszerében
  Jelen tanulmány szerzőjének elő ször a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek
elején - az akkor működött Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztérium több éves
jelentő s anyagi támogatása alapján - nyílt lehet ő sége a hazai településrendszer
strukturális változását megjelenít ő folyamatok és hatásuk nyomán kialakult
településstruktúrák vizsgálatára és értékelésére. Ezekben az években OTKA
pályázaton nyert kutatások keretében vizsgálja újra a témát, tekintettel az els ő
vizsgálatok óta eltelt idő szak alatt - a nyolcvanas években és a kilencvenes évek
első felében - végbement változásokra.
                                    Kőszegfalvi György :
                        Településrendszerünk fejlődésének tendenciái
                        Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 118-130. p.
TÉT 1997   s4                                                   Gyors ténykép    129

    A Központi Statisztikai Hivatal a nyolcvanas évek közepét ől rendszeresen
 publikál adatokat a településstruktúrák helyzetér ől, alapul véve a szerző korábbi
 kutatásainak eredményeit. A Hivatal által a Területi Statisztikai Évkönyvben
 1996-ban közzétett, 1995-re vonatkozó adatok szemléltet ően tanúsítják a
 településstruktúrák helyzetét, szerepét és jelent őségét a mai magyarországi
 településrendszerben. Tanulmányunk befejezéseként idézünk ezekb ől az adatokból,
 illetve azok alapján végzett számításaink eredményeit mutatjuk be.
    1995-ben a településstruktúrákban 6,3 millió ember, az ország népességének
 61%-a élt, Budapest nélkül 4,4 millió. Ez az egyetlen adat önmagában is jelzi, hogy
 az ország népességszámának területi koncentrálódásában milyen meghatározó
 szerepe van a településstruktúráknak. Az ország lakásállományának 61,6%-a itt
található.
   A településstruktúrákban él ő népesség infrastrukturális ellátottsági viszonyai
kedvezőbbek, illetve valamelyest kedvez őbbek az ország egészére vonatkozó
mutatóknál. A vezetékes gázt fogyasztó háztartások ezer lakosra jutó száma a
településstruktúrákban (összességükben) 282, az ország egészét illet ően 229. A
közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya 87,5% a településstruktúrákban,
78,9% országosan. A közcsatorna hálózatba bekapcsolt lakások aránya 63,3%,
illetve 44,2%. Egy háziorvosra és házi gyermekorvosra 1.526 lakos jut a
településstruktúrákban, 1.568 országosan. A m űködő kórházi ágyak 10000 lakosra
jutó száma 121, illetve 91.
   Még markánsabban kirajzolódik a településstruktúrák jelent ősége, ha a
vállalkozásokban betöltött szerepüket, vagy jelenleg az iparban alkalmazásban állók
számát vizsgáljuk. A vizsgálatunk alapjául szolgáló statisztikai megfigyelések adatai
alapján - a megfigyelt időpontban - a jogi személyiségű vállalkozások száma
országosan 116.928 volt, közülük 98.037 a településstruktúrákban m űködött
(Budapesten a számuk 52.539 volt). A jogi személyiség nélküli vállalkozások száma
országosan 929.155 volt, ebb ől a településstruktúrákban m űködők száma 695.326
volt (Budapesten a vonatkozó id őpontban 273.519 jogi személyiség nélküli
vállalkozás működött). A jogi személyiség nélküli vállalkozásokból egyéni
vállalkozás volt összesen 791.271, ebb ől a településstruktúrákban 527.422
működött, Budapesten pedig 217.193 (az ország összes egyéni vállalkozásainak
közel negyede - a statisztikai megfigyelések szerint). 1995-ben az országban
723.816 fő állt alkalmazásban az iparban, a településstruktúrákban 503.754 fő, míg
Budapesten 109.277 főnek biztosított az ipar munkaalkalmat.
   Az utóbbi adatsor kivételével a többi, fentiekben bemutatott adatokat illet ően
meghatározó, vagy jelent ős Budapest szerepe: nemcsak az ország egészéhez
viszonyítottan, hanem a településstruktúrákon belül is. Ennek ellenére az adatok
alapján szemléletesen nyomon követhet ő a településstruktúrák vitathatatlan szerepe,
jelentősége a mai magyarországi településrendszerben. A KSH által publikált
adatok - a tanulmány szerzőjétől némileg eltérően - 646 várost, illetve községet
sorolnak a településstruktúrák közé 2.749 város, illetve község a
településstruktúrákon kívül helyezkedik el).
                                 Kőszegfalvi György :
                     Településrendszerünk fejlődésének tendenciái
                     Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 118-130. p.
130     Gyors ténykép                                                               TÉT 1997     s4

                                            Jegyzetek

 Jelen tanulmány a T 22/99 sz. OTKA pályázat keretében végzett kutatások alapján készült.


                                            Irodalom
Csatári Bálint (1995) Az Alfbld helyzete és perspektívái. Békéscsaba
Erlich É. - Révész G. - Tamási P. (1994) Kelet-Közép-Európa - honnan, hova? Akadémiai Kiadó,
  Budapest
Enyedi György (1994) Budapest az európai nagyvárosi rendszerben. Európai Szemle V. évf. 2. sz.
Enyedi György (1996) Regionális folyamatok Magyarországon. Ember-település-régió, Budapest
Enyedi György (1997) Városok a közép-európai átmenetben. Társadalmi Szemle, 8-9. sz. :42-56. o.
Erdősi Ferenc (1991) Kommunikáció és térszerkezet. Akadémiai Kiadó, Budapest
Kőszegfalvi György (1984) A magyarországi településrendszer strukturális változása. Területfejlesztési
  Közlemények 13., Budapest
Kőszegfalvi György (1993) A főváros fejlesztésének új feltételei. Településfejlesztés 3. sz.
Kőszegfalvi György (1995) Budapest szerepe, jelent ősége az ország társadalmi-gazdasági életében.
  Kézirat, KSH Budapesti Igazgatósága, Budapest
Kőszegfalvi György (1995) Rendszerváltás és települések. Habilitációs el őadás kézirata, JPTE, Pécs
Kőszegfalvi György (1995) Meddig ér a budapesti agglomeráció? Kézirat, KSH Budapesti Igazgatósága,
  Budapest
Kő szegfalvi György (1997) Hazánk középvárosai. JPTE Közleményei, Pécs
Mészáros Rezső (1994) A település térbelisége. JATEPress, Szeged
Perczel Gy. - Tóth J. (szerk.) (1996): Magyarország társadalmi-gazdasági fbldrajza. Eötvös Kiadó,
  Budapest
Rechnitzer János (1993) Szétszakadás, vagy felzárkózás. MTA RKK, Gy őr
Szabó Gábor (szerk.) (1997) Város és vonzáskörzete. ön•korekép Kiadó, Budapest
Tóth József (1988) Urbanizáció az Alföldön. Akadémiai Kiadó, Budapest
Tóth József (1993) Nagyvárosok a magyar településrendszerben. Comitatus III. évf. 7-8. sz. 40-54. o.