Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 72-80. p.
FÓRUM
FARAGÓ LÁSZLÓ — HRUB I LÁSZLÓ:
AZ ELMARADOTT FALUSIAS TÉRSÉGEK FELZÁRKÓZTATÁSÁNAK
LEHET ŐSÉGEI
A jelenkor technikai kihívása különböz ő képpen érinti az eltér ő adottságú
térségeket. Egyrészt eltérés mutatkozik a fogadóképesség oldaláról, másrészt a bekö-
vetkez ő változások — többszörös áttételeken keresztül — különböz ő módon és mér-
tékben megváltoztatják a települések, egyes régiók arculatát. El ő ször azt vizsgáljuk,
milyen általános változások várhatóak, azaz reálisan hol számolhatunk az új techno-
lógiák bevezetésével, majd egy sajátos településkört, a többszörösen hátrányos terü-
letek helyzetét elemezzük.
A fő bb gazdasági ágak természetszer űen különböz ő képpen és mértékben
játszanak közre az egyes települések fejl ő désében. Az 1970-es években a vállalati
szint ű íparfejlesztési politikát leginkább a központi telephelyek létszámhiánya ha-
tározta meg. Az új telephelyek kijelölésekor kevesebb figyelmet kaptak az infra-
struktúra mennyiségi és min ő ségi tényez ő i, valamint más fontos — a telephelyválasz-
tást meghatározó — tényez ő k. Ez az extenzív terjeszkedési folyamat megnövelte a
vidéki telephelyek számát és súlyát, jelent ő sen átalakította a falusi települések gaz-
dasági szerkezetét, bizonyos mértékben javította — az érintett településeken — a
lakosság jövedelmi színvonalát, életkörülményeit. A magyar ipar el őtt álló alapvet ő
feladat jelenleg a szükséges struktúraváltás véghezvitele, amely változásokhoz, vezet-
het a települések, régíók gazdasági makroszerkezetében is. Ez a települések többsé-
gében a tercier szektor arányának növekedését vonhatja maga után, és általában a
városokban kevésbé drasztikus változásokat hoz, mint az érintett kisebb települé-
sekben. Emellett persze lehetnek olyan települések, térségek is, ahol például a nyers-
anyagkitermelés megindulása vagy új ipari objektum létesítése változtatja meg alap-
vető en a termelés makroszerkezetét, az ebb ő l adódó lényegi változások láncolata
pedig kihat nemcsak az adott településre, de a környékére is. Ez lesz azonban a kevés-
bé jellemz ő mozgáspálya.
A struktúraátalakítás másik — szempontunkból lényegi — velejárója a vesz-
teséges tevékenységek felszámolása. Mivel a vidéki telephelyek hatékonysága gyak-
ran alacsonyabb a városiakénál, a munkaer ő kevésbé konvertálható, az infrastuktú-
ra színvonala viszonylag alacsony, így a szükséges termékszerkezet-változás, az új
technológiák meghonosítása els ő sorban a központi (városi) telephelyeken történhet
meg. Kérdésessé válhat tehát számos vidéki (falusi) telephely léte. A veszteséges te-
vékenységek visszafejlesztése átmenetileg biztosan kedvez őtlenül hat a helyi kör-
nyezetre, egyaránt megviseli a vállalatok és a települések gazdasági helyzetét. Mivel
Faragó László – Hrubi László:
Az elmaradott falusias térségek felzárkóztatásának lehetőségei.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 4. 72–80. p. 73
a szerkezeti változások általában az él ő munka-igények csökkenésével járnak, így a
k rábbi foglalkoztatási szint csak új munkahelyek létesítésével vagy a munkaer ő át-
t lepítésével, ingáztatásával tartható, bizonyos térségekben pedig átmeneti foglal-
oztatási feszültségek is keletkezhetnek. Az állami támogatás eredményeként az át-
képzési id ő alatt a munkások jövedelme ugyan nem csökken, de nem is n ő , ami ese-
tenként további hátrányt jelent. Hosszabb távon azonban mind a vállalatok, mind a
t Iepülések érdekeltek a struktúraátalakításban akkor, ha az valóban a nemzetközi
t ndenciákkal egyirányban és legalább azt megközelít ő színvonalon történik (infra-
s rukturális kapacitás szabadulhat fel, javulhat a környezetre gyakorolt hatás, a jöve-
d Imi viszonyok kedvez ő bbek stb.). Tehát a korábbi gyakorlattal szemben például a
g zdaságilag elmaradott területeken sem szabad az elavult termelést állami szubven-
c ókkal, rövidtávú intézkedésekkel konzerválni, hanem az átmenetileg esetleg kelet-
ző vagy feler ő söd ő nehézségeket vállalva a korszer ű technológiák meghonosítását
II el ő mozdítani. Még foglalkoztatáspolitikai szempontból sem szabad támogatni
a kevésbé hatékony munkahelyeket, hanem a munkaer ő -átképzést vagy a mobilizá-
c ót kell segítení. A korszer űtlen, kevésbé hatékony vidéki telephelyek szervezeti ön-
á lósítása nem mindig járható út. A jól m ű köd ő üzemegységek leválását pedig a köz-
ntok nehezítik, jóllehet a területi érdekek ezt kívánnák meg.
Az agrárfejl ődés, a mez ő gazdaság modernizálása (a nagyüzemi gazdálkodás
it vezetése, az élelmiszeripari vertikum kiépülése stb.) jelent ős hatással volt és van a
f lusias térségek fejl ő désére. Amikor az állami gazdaságokat megalakították, központ-
jaikat a régi uradalmi majorokban hozták létre, nem ritkán távol a községekt ő l. Fej-
l ődésük során itt épültek fel a központi gazdasági létesítmények, a szolgálati lakások,
elyek az infrastruktúra kiépülésével esetenként új településeket is létrehoztak (pl.
torhely). A termel ő szövetkezeteket a helybeliek vagyonából hozták létre, központ-
ik többnyire a központi településekben vannak, és fejl ő désük szorosan összefonó-
t a területEik településeinek fejlesztésével, a tagok (a lakosság) boldogulásával.
elmúlt években kapott „profilszabadság" jelent ő s szerkezetváltásra adott lehet ő -
get. A városokhoz közeli települések esetében jellemz ővé vált a városi ipart kiszol-
ó ipari tevékenység is, míg a távolabbi települések többnyire önálló ipari mellék-
emágakat hoztak létre, viszonylag önálló árutermelésre. A városoktól messze es ő
Ivak termel őszövetkezetei éltek legkevésbé az ipari tevékenység engedélyezése által
ryújtott lehet őségekkel. Új lehet ő ségeket jelenthet a falusias térségek gazdasági fejl ő -
Césében a biotechnológia alkalmazása, amely már részben ma is a jelent ősebb, fejlet-
te bb mez őgazdasági termel ő központokhoz köt ődik.
A gazdasági szerkezet átalakítása során sajátos irányt jelenthet falusias tér-
gekben is az idegenforgalom és a rekreáció. Hazánkban az idegenforgalomnak a
lepülésekre gyakorolt hatása ma még nem mindenütt kedvez ő , de általában segíti
jl ő désüket, növeli társadalmi presztizsüket. A falusi üdülés elterjesztését éppen
zokban a falvakban nehezíti a megfelel ő lakásállomány, az infrastruktúra hiánya,
hol a foglalkoztatás fokozására, a kiegészít ő jövedelemre a legnagyobb szükség
I nne. Az alapfeltételek megteremtésével mintegy háromszáz 1500 f ő alatti népes-
g ű település lenne alkalmas a falusi üdültetésre.
Összességében megállapítható, hogy az új technológiák bevezetése a terme-
be önmagában a területi, települési viszonyok további differenciálódásához vezet,
Faragó László – Hrubi László:
Az elmaradott falusias térségek felzárkóztatásának lehetőségei.
74 Tér és Társadalom, 1. 1987. 4. 72–80. p.
elmélyül a polarizáció. Ugyanakkor a korszer ű infrastruktúra kiépülése ezt mérsékel-
heti, és közelebb hozza a településeket, az ott él ő ket egymáshoz, nemcsak azáltal,
hogy növeli a korszer ű technikák alkalmazhatóságának esélyegyenl ő ségét, de köz-
vetlen módon csökkenti a térbeli elkülönülés, a távolságok jelent őségét is.
Véleményünk szerint — az egyes speciális természeti kincsekkel rendelkez ő k
mellett — azok a települések lesznek els ő sorban alkalmasak a korszer ű technológia
befogadására, ahol:
— már ma is viszonylag kvalifikált munkaer ő lakik, vagy vonzó lehet ezek
letelepítésére, megfelel ő színvonalú a munkakultúra;
— a szükséges alapvet ő ellátási-szolgáltatási feltételek helybeli megléte mel-
lett viszonylag kedvez ő az egyéb, a körzetközpontokban, városokban lév ő objektu-
mok elérhet ősége, korszer ű kommunikációs (közlekedési és távközlési) kapcsolatok
vannak, vagy a kiépítés lehet ő ségei adottak;
— a település valamilyen módon kapcsolódhat fejlett kutató-fejleszt ő hát-
térhez;
— a település egyéb tényez ő k terén is kedvez ő lehet ő ségeket kínálhat (pél-
dául szélesebb az energiaválasztási lehet őség, kedvez őek az ökológiai feltételek stb. ► .
A vázolt folyamatok, feladatok tükrében különös hangsúlyt kaphat azon
falusias térségek helyzete, fejl ő dése, amelyek már a mai átlagos fejlettségi színvonalat
sem érik el. Sajátos és elodázhatatlan feladatot jelent ma hazánkban e térségek in-
tenzív fejlesztése, amelyekhez óvatos becslések alapján is a településeknek mintegy
a hatoda tartozik. Ezeket a mai magyar területi szakirodalom halmozottan hátrá-
nyos helyzet ű településeknek nevezi.
Egy területi egység (település, települések csoportja stb.) többszörösen hát-
rányos helyzete olyan tartós állapot, amelyre a társadalmi-gazdasági lét és fejl ő dés
egyedi hátrányainak egymással összefügg ő , egymást általában er ősítő halmozódása
jellemz ő . A többszörösen hátrányos helyzet alapvet ő en három folyamat eredménye,
illetve három mozzanatban juthat kifejez ő désre:
— a gazdasági bázis relatív fejletlenségében, esetleg teljes hiányában,
— a demográfiai jellemz ő k kedvez ő tlen alakulásában,
— az életkörülmények relatív elmaradottságában, ezen belül els ődlegesen az
infrastruktúra fejletlenségében, a hiányosságaiban. Mindezek mellett további konkré-
tabb jelenségek, ha úgy tetszik, létezési hátrányok is kimutathatók, amelyeket ösz-
szefoglalóan peremhelyzetnek szokás nevezni. Ezek:
— a közlekedési és hírközlési kapcsolatok alacsony foka,
— a településeknek a tágan értelmezett irányítás hierarchikus rendszerében el-
foglalt alacsonyabb szint ű helyzete, ezen belül els ő sorban a kisebb jelent őség ű köz-
igazgatási szerepkör, és ehhez rendelten a fejlesztési források relatíve sz ű kösebb vol-
ta, a döntési központoktól való nagyobb távolság;
— a határmentiség, ezen belül nemcsak az országhatár, hanem a megyehatár
közelsége is. És végül ma a hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy létezik még egy
általános jellemz ő , ez pedig az aprófalu-jelleg, jóllehet elvileg — nemzetközi példák-
kal bizonyítottan — nem szükségszer ű , hogy az aprófalu mindig hátrányos helyzet ű
legyen.
A többszörösen hátrányos helyzet történelmi kialakulásában az okok között
Faragó László – Hrubi László:
Az elmaradott falusias térségek felzárkóztatásának lehetőségei.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 4. 72–80. p.
75
első dleges szerepet játszik a gazdasági elmaradás, amely közvetlenül a foglalkoztatási
lehető ségek hiányában is jelentkezik. A települések léte, fejl ődése szempontjából
e gazdasági alap ma már nem pusztán fizikai jelenléte (közelsége), hanem dönt ően
és egyre kizárólagosabban jövedelemtermel ő képessége révén funkcionálhat. A jö-
vedelemtermel ő képesség a településfejl ődés szempontjából kett ő s irányban lénye-
ges: egyfel ő l a szabályozás (vagy egyéb módon végbemen ő elosztás és újraelosztás)
mechanizmusán keresztül a fejlesztés és m ű ködtetés forrásaként, másfel ő l pedig a
foglalkoztatott népesség munkából származó jövedelme miatt.
A halmozottan hátrányos helyzet ű térségekben az ipar közvetlen település-
formáló er ő t a városokon kívül csak a községek egy igen sz ű k körénél jelent. Lé-
nyegében ezért azt mondhatjuk, hogy a falvak hátrányos helyzetének jelenlegi meg-
ítélésekor a helyben (vagy a mikrokörzetben) települt ipari potenciál hiánya vagy fej-
letlensége alapvet ő . Sokrét ű bb és ma differenciáltabb hatótényez ő a mezőgazdasági
alap- és kiegészít ő tevékenység jövedelemtermel ő képessége.
A települések életében alapvet ő szerepet játszó gazdasági bázis elégtelensége,
jövedelemtermel ő képességének alacsony szintje az infrastrukturális fejl ő dés egyre
nagyobb elmaradását és ezzel összefüggésben a l a kónépesség gyorsuló erózíóját idézi
lelő . Ahol e három folyamat kifejlett módon már az elmúlt évtizedekben találkozott,
ott gyakorlatilag — a társadalmi-gazdasági feltételek ismeretében — a települések ha-
nyatlása nagy valószín ű séggel már visszafordíthatatlan folyamat. A terület- és tele-
pülésfejlesztési politika számára a reális intervenciós területet azon települések vagy
településcsoportok jelentik, ahol e folyamatláncolat még nem jött létre, vagy csak
kiinduló stádiumánál tart. A feladatok azonban itt is jelent ősek, és mindenképpen
komplex társadalmi-gazdasági beavatkozásokra van szükség.
A stratégia megfogalmazásakor kiindulási pont egyfel ő l a hátrányos helyzet
kialakulásának folyamata, természetrajza, másfel ő l pedig az érintett térségek jelen-
leg rendelkezésre álló adottságai, a létrejött feltételrendszer. E térségek mai gazda-
sági potenciálja, a fejlettségéb ő l és a szerkezetéb ő l adódó jövedelemtermel ő képes-
sége hosszú távon nem alkalmas a fejl ő dési források gazdagítására, kiváltképp azért,
mert már a közeli múlt és a jelen számára is elégtelennek bizonyult. Az ipar — ha
van — általában szerkezetileg egyoldalú, kevésbé dinamikus, gyenge termelékenység ű
és jövedelemtermel ő képesség ű , területileg aránytalan elhelyezkedés ű , összességében
hosszú távra fejletlen. A mez őgazdasági üzemek jövedelemtermel ő képessége, ter-
melékenysége, potenciálja ma általában fejlettebb, sok helyütt azonban a gyengébb
term ő helyi adottságok és ezzel összefüggésben a kedvez ő tlen gazdálkodási feltéte-
lek miatt a fejl ő dés nem kielégít ő . A mez ő gazdasági termékek nemzetközi piacának
ismeretében, a túlzott elvonások eredményeként a korábbiakhoz képest kisebb ütem ű
fejl ő dést prognosztizáltunk, így nem remélhetünk több forrást a településfejlesztés
számára sem. A foglalkoztatás tekintetében hosszabb távon — egy átmeneti megtor-
panás után — a mez ő gazdaság szerepe valószín ű leg csökken, ezért településfejleszt ő
hatása ebbő l a szempontból feltétlenül mérsékl ődik. Ezért a mez ő gazdaság hosszú
távon nem lehet a falusias — és ezen belül különösen a többszörösen hátrányos — te-
rületek els ő dleges vagy egyedüli gazdasági bázisa, még akkor sem, ha a kiegészít ő (pl.
ipari) tevékenység meger ő södése folytán a termelési szerkezet átalakulna. A tercier
szféra fejletlen, nem fedezhet ő fel olyan tendencia, hogy — miként azt más országok
Faragó László – Hrubi László:
Az elmaradott falusias térségek felzárkóztatásának lehetőségei.
76 Tér és Társadalom, 1. 1987. 4. 72–80. p.
példája mutatja — a területi és településfejl ő dés önálló hajtótényez őjévé válhatna, a
szerkezetváltás, az innovatív fejl ő dés számára kedvez ő alapot nyújthatna. A termel ő
és a nem termel ő infrastruktúra — a termel őerő k fejlettségével és a településszerke-
zettel is összefüggésben — általában gyengén fejlett, nincs ténylegesen m ű köd ő , egy-
séges területi rendszere, legfeljebb csak a koncentráció révén létrejött gócpontokban
(a városok és néhány nagyközség esetében, itt is gyakorta részlegesen).
Mindezek alapján úgy véljük, a halmozottan hátrányos helyzet ű térségek
fejl ő dését — figyelembe véve a rendelkezésre álló forrásokat is — ma még nem lehet-
séges közvetlenül az úgynevezett innovatív, intenzív pályára terelni, mert ennek ál-
talában nincsenek meg a minimális térségi feltételei sem. Egy közbüls ő , átmeneti sza-
kaszban a jelenlegi bázisok meger ő sítésével, átalakításával lehet létrehozni azt az ala-
pot, amelyre az intenzív fejl ő dés majd ráépülhet, különben tartós fejl ődés nem kép-
zelhető el. Hosszú távon ugyanis e térségek fejlesztésében nem azt a koncepciót kell
gyorsítva megvalósítani, amely korábban más területeken jelent ősebb területi fejl ő-
dést produkált, hanem a társadalmi-gazdasági fejl ő dés új körülményeit számbavev ő ,
egységes és új stratégiát. A települések gazdasági bázisának fejlesztése nem lehet csu-
pán foglalkoztatási kérdés, hanem legalább ilyen mértékben gazdasági növekedési
(hatékonysági) kérdés is, és ekkor a fejl ő dés szükséges alapirányát már az általános
gazdaságfejlesztési stratégia is megszabja. A halmozottan hátrányos helyzet ugyanis
mindig újratermel ő dik, ha csak a fejlett térségek korábbi növekedési modellje újul
meg, a „levetett" koncepciót és „anyagi eszközeit" átöröklik az elmaradott térségek.
A halmozottan hátrányos helyzet ű térségek hosszú távú fejlesztési koncep-
cióját — szoros összefüggésben az egész ország fejl ődésével — két szakaszra osztva lát-
juk szükségesnek megfogalmazni. Az els ő szakasz a 90-es évek közepéig terjed, a má-
sodik az ezredforduló utánig. Az els ő szakaszban a többszörösen hátrányos helyzet ű
térségek fejl ő désének els ő dleges bázisa továbbra is csak a mez őgazdaság lehet. E sze-
repköre betöltéséhez azonban nélkülözhetetlen a gazdálkodó egységek jövedelemter-
mel ő képességének fokozása, amely f ő bb vonalaiban az alábbiak révén jöhet létre:
— az objektíve hátrányos feltételek lehetséges mérték ű felszámolása küls ő
támogatással (pl.: melioráció);
— a meg nem szüntethető objektíve hátrányos adottságok normatív (szabály-
zórendszeren keresztüli) ellensúlyozása: a) az önköltségcsökkentés küls ő feltételei-
nek megteremtése révén (elvonás-, adómérséklés stb.), b) a szubvencionálás (fejlesztés,
támogatás, stb.) révén;
— az üzemi formák változtatása: ahol az eredményes nagyüzemi gazdálko-
dás feltételei csak aránytalanul nagy ráfordításokkal vagy azzal sem teremthet ő k meg,
visszatérés látszik indokoltnak a „kisüzemi" gazdálkodáshoz (pl. integrált kisgazda-
ságok, szakszövetkezeti, szakcsoporti forma stb.);
— a termelésszerkezet módosítása (mind az alaptevékenységen belül, mind
pedig az alap- és kiegészít ő tevékenység viszonyában);
— a vállalatok közötti szakosodás és ezzel együtt az együttm ű ködés jelentő s
elmélyítése a kölcsönös gazdasági érdekeltség alapján;
— a mezőgazdasági technológia továbbfejlesztése, a szükséges infrastruktu-
rális háttér kiépítése.
Az ipar tekintetében e szakasz kétirányú feladatot tartalmaz. Egyfel ő l a köz-
Faragó László – Hrubi László:
Az elmaradott falusias térségek felzárkóztatásának lehetőségei.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 4. 72–80. p.
77
vetlen iparfejlesztés megvalósítását a meglév ő bázis korszer űsítése és a lehetséges mér-
!:ék ű bő vítése révén, másfel ő l egy új hosszú távú iparfejlesztési stratégia kialakítását,
a megvalósítás el ő készítését és megkezdését.
Az iparszerkezet átalakítása csak az innovatív szférák gyorsabb ütem ű fej-
esztésévet képzelhet ő el, ami véleményünk szerint túln ő azon, hogy csak a meglév ő
zisra alapozódjon. A hosszú táv tekintetében lényeges termelési célú kutatási-fej-
, esztési potenciál a mai iparvállalatok többségénél nem áll rendelkezésre elégséges
zínvonalon, a tudományos-m űszaki háttér az érintett térségekben eléggé egyoldalú,
övetkezésképpen a feldolgozóipar fejlesztésorientált, innovatív típusú átalakulása
els ő vagy külső kutatási importot igényel. Ebb ő l következik, hogy az iparszerkezet
zükséges átalakítása, vagyis a stratégia ezekben a térségekben is csak a nagy távlatú
épgazdasági ágazati programokba való aktív (offenzív) csatlakozáson alapulhat.
ágazati szerkezétváltás alapirányát valószín ű leg a gépipar súlyának lényeges nö-
ekedése kell, hogy adja. Az új iparfejlesztési koncepció kidolgozásakor az eddigiek-
ez képest sokkal lényegesebb szemponttá kell tenni a területi szerkezet kérdését.
A hosszú távú célok kit űzésekor szem el őtt kell tartani azt, hogy a progresz-
Sesetleg néhány egyéb centrumközség) olyan ipari bázissá fejlessze, amelyek képesek
zív ágazatok a lehetséges nagyobb térségi centrumokat (városok, nagyközségek,
befogadni az innovációs fejl ő dést, és ezáltal olyan pólusokká válnak, amelyekre egy
késő bbi periódusban — a hosszú táv második felében — a körzetük települései „fel-
űzhet ő k" lesznek, e pólusok — intenzív kapcsolati rendszert feltételezve — a mér-
ékl ő d ő erej ű helyi mez őgazdasági bázist a szükséges mértékben kiválthatják. Továb-
e pólusoknak — eltér ő mértékben — alkalmasaknak kell lenniük arra is, hogy a
áttéripar, a fejlett országokban már érvényesül ő új típusú bedolgozói rendszer há-
ózati központjaivá is váljanak, amely hálózat potenciálisan a halmozottan hátrá-
yos helyzet ű térségek életképes települési körére is különböz ő szervezeti formákban,
ifferenciált módon ráépülhet.
Úgy gondoljuk ugyanis, hogy a falusias területeken dönt ően a háttériparhoz
rtozó kisüzemek (50-100 f ő alattiak) jöhetnek létre. A fejlett országok tapaszta-
atai azt mutatják, hogy a korszer ű gazdaságban sok ilyen üzemre van szükség, de
ezek jó része állandóan cserél ő dik vagy átalakul. Tehát a változékonyságuk igen
nagy, így olyan települési hátteret igényelnek, amelyek megfelel ő adaptációs lehet ő -
séget biztosítanak.
Az új, nagyobb méret ű termel ő objektumoknak, a drága technológiáknak a
isebb vagy nagyobb körzeti központokba való telepítése az elérhet őség javításával
ehet ő vé teszi, hogy a gazdasági hatékonyság és a területi méltányosság hosszabb tá-
von összhangba hozható legyen a rurális, gazdaságilag gyengébben fejlett vidékeken
s. Ennek révén ugyanis egy olyan rugalmas, adaptív térszerkezet alakulhat ki, amely
cépes a gazdasági, piaci változásokra reagálni, nem roppan össze egy-egy termékszer-
cezet-váltási kényszer miatt. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a területileg koncentrál-
tabb termelésfejlesztés csak az elérhet ő ség lényeges növelésével, a kommunikációs
capcsolatok magasabb szintre helyezésével alkalmas az összefügg ő falusias, ezen be-
ül a hátrányos helyzet ű térségek fejlesztésére. Ha ez a szoros központ és térsége kö-
ötti kapcsolat a rendelkezésre álló, kialakult központok egyikénél-másikánál nem
Faragó László – Hrubi László:
Az elmaradott falusias térségek felzárkóztatásának lehetőségei.
78 Tér és Társadalom, 1. 1987. 4. 72–80. p.
biztosítható, vagy egy falusias körzetben nincs is ilyen központ (mondjuk, város),
akkor els ő lépésben a szükséges központok kialakítására kell törekedni.
Mind a mez őgazdaság, mind az ipar hosszú távú, és ezen belül az els ő szakasz-
beli fejl ődése már az els ő periódusban a termel ő infrastruktúra olyan irányú fejlesz-
tését teszi szükségessé, amely offenzív módon segíti el ő a vázolt irányok kibontakozá-
sát. A f ő fejlesztend ő ágazat a közúti közlekedés és a hírközlés (összeköt ő utak prog-
ramja, úthálózat felújítása, korszer űsítése, másfel ő l a telefon- és telexhálózat fejlesz-
tése, amely alkalmas integrált információs rendszer létrehozására is), de nem kevésbé
fontos az energiaellátó- és a vízhálózatnak a prognosztizálható igények szerinti kiépí-
tése (kapacitásnövelése) és az egyéb m űszaki létesítmények (pl. korszer űnek tekint-
hető üzemépületek) létrehozása. A rugalmas iparszerkezet és a feltételekhez gyorsan
alkalmazkodni tudó termelési bázis elvileg birtokba vehet ő (esetleg bérelhet ő ) poten-
ciális iparterületeket, „ipari parkokat" feltételez. Hosszú távon véleményünk sze-
rint ez csak az infrastrukturális szférának a fejlesztési politikában elfoglalt — gyakran
objektívként feltüntetett — másodlagos, követ ő pozíciója megszüntetésével, a fejl ő -
dés hatótényez őjeként való elismerésével lehetséges.
Az elképzelésünk szerinti második szakasz jelentené a tényleges — intenzív —
fejl ődési pályát. A megfelel ően kiépült települési kapcsolati rendszer (kommuniká-
ciós hálózat) bázisán els ősorban az ipari, másodsorban pedig a mez őgazdasági és való-
szín ű leg a tercier szektorbeli fejl ő dési pólusok egy egységes és m ű köd ő képes, verti-
kális és horizontális mozgáspályákkal egyaránt rendelkez ő településrendszerben lé-
teznének. A települések létének, fejl ődésének, gazdasági bázisának területi rendsze-
rében az új vonást az jelentené, hogy a koncentráció megfelel ő kapcsolati rendsze-
rekkel együtt jönne létre, vagyis valós értelmet kapna a decentralizáció is.
A közlekedésfejlesztés, illet ő leg tágabban a kommunikációs kapcsolatok fej-
lesztése kapcsán is lényeges, eddig is tapasztalt ellentmondásokat kell leküzdeni. Ha
megvizsgáljuk az elérhet ő séget, valamint az ellátásszervezés és a termelési kapacitások
területi struktúráját, a meg nem felelés élesen kirajzolódik. A közlekedési feltételek
javítása egyrészt az úthálózat korszer űsítését (a zsákutak feloldása, összeköt ő utak
építése, a sugaras hálózat kiegészítése átköt ő utakkal stb.), másrészt a tömegközle-
kedés rugalmasabbá tételét (mikro- és minibuszok üzemeltetésével), harmadrészt
pedig általában az automobilizáció feltételeinek javítását jelenti.
A közlekedési feltételek javítása mellett a korszer ű technikák elterjedésének
hazánkban alapvet ő feltétele a távközlési rendszer fejlesztése. Korszer ű információs
rendszer csak a telefon, illetve általában a vezetékes összeköttetés birtokában épít-
het ő ki, de ma már számos lakossági szolgáltatást is a telefonvonalakra lehet „ráépí-
teni". Magyarország lemaradása ezen a téren óriási, és ezen belül is igen differenciált
a kép. Az egyes nagyobb körzetek között is mutatkoznak ellátottságbeli különbsé-
gek, de az eltérések még szembet űnő bbek a városias és a falusias térségek között.
A fejletlen távközlés hátrányai els ő sorban a vidéket, a községet sújtják.
Ugyanakkor az alacsonyabb néps űr űség és a kisebb kihasználtság miatt ma Magyaror-
szágon éppen itt nem rentábilis a fejlesztés. Ezért csak az állami beavatkozástól vár-
ható eredmény e téren. Minimális programnak kell tekintenünk, hogy az ország bár-
mely pontja, bármely id ő pontban elérhet ő legyen. A fejlesztésekben a korszer ű megol-
dásokra kell els ő sorban alapozni, mert különben egy elavult technikát konzerválunk.
Faragó László – Hrubi László:
Az elmaradott falusias térségek felzárkóztatásának lehetőségei.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 4. 72–80. p. 79
E zel párhuzamosan fejleszteni kell a korszer ű távközlési szolgáltatásokat is (Teletex,
T ledata, Faximile stb.). A fejlett távközlési rendszer révén a falusias térségek hát-
r nya csökkenne, és ezáltal, valamint a vidéki környezet nyújtotta el ő nyökkel nem-
k a népesség megtartása fokozódhat, hanem el ő segíthető a magasabban kvalifikált
szakképzett munkaerő visszaáramlása is a falvakba. Ez pedig a rendelkezésre álló
unkaer ő oldaláról is lehet ő vé tenné a korszer ű technika decentralizálását. E gondo-
okkal ismételten azt szeretnénk aláhúzni, hogy a hátrányos helyzet ű térségek el-
aradásának mérséklése csak a hagyományos infrastruktúra-ágon történ ő beavatkozás-
1 már nem valósítható meg, viszont az infrastruktúra kapcsán szükséges gazdaság-
p litikai váltás nélkül mindenféle hosszú távú fejlesztési koncepció e térségekre meg-
valósíthatatlan.
A többszörösen hátrányos helyzet ű települések fejl ődési-fejlesztési lehet őségei
1 1 inkább a hagyom"ányos, általános települési funkciókhoz köt ődnek. Ezekkel együtt
a speciális települési adottságokból adódó sajátos funkciók a fejl ődés önálló forrásai-
v is válhatnak, részét képezhetik a hosszú távú programnak. A többszörösen hátrá-
os helyzet ű , falusias térségek tekintetében ilyen speciális funkció lehet elvileg az
i egenforgalmi szerep, azon belül is a falusi turizmus. E térségek természeti adott-
ai, speciális (ezen belül m űvi) feltételei több lehet őséget kínálnának, a fogadóké-
pesség feltételrendszere azonban kevésbé, mert az csak jelent ős fejlesztések révén
alakulhatna ki. Hosszabb távon ezért e speciális funkció csak a településeknek egy
igen sz ű k körére jelentheti potenciálisan a fejl ődés forrását.
Összességében azt mondhatjuk, hogy — jóllehet, a települések közötti dif-
f renciálódás és szelekció objektív folyamat, különböz ő formában és élességgel a re-
tív területi elmaradás mindig jelentkezni fog — a ma többszörösen hátrányos hely-
z t ű , általában falusias térségek felzárkóztatásának szükségessége nemcsak tárcadal-
i-politikai, de sz ű kebben véve gazdasági (hatékonysági) növekedési okokból is meg-
f galmazható. Az elmaradottság mérséklése vagy esetenként megszüntetése átgon-
dolt, a folyamatok befolyásolására irányuló és nem egyedi, területileg és ágazatilag
címzett intézkedésekbő l álló stratégia révén lehetséges. Ennek a hosszú távú koncep-
c