Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 17-56. p.

Tér és Társadalom 1997 s 3: 17- 56

EURÓPAI INTEGRÁCIÓ, KELETI B ŐVÍTÉS ÉS A
MAGYAR REGIONÁLIS POLITIKA
(Enlargement of the European Union and the Hungarian
Regional Policy)

HORVÁTH GYULA

Az Európai Unió kohéziós és strukturális politikája

A reformfolyamatok
A makrogazdaságok összehangolására létrejött Európai Közös Piac politikájában -
az európai gazdaság fejl ődésében bekövetkezett gyökeres változások és az
integráció bővülésével párhuzamosan - a tagállamok és az egyes országokon belüli
téregységek közötti kohézió er ősítése fokozatosan került el őre._ a. prioritási
rangsorban. A regionális polif tr égiai jelent őségét utatja, hogy az e célra
fordított közösségi kiadáso 97 • en a költségvet 1988-ban 8,1%-át
tették ki, a strukturális m et kre fordított nzes e 1994-ben 31,3%-os
részarányt képviseltek, 99': évben pe• ot tesznek majd ki (1. ábra). A
strukturális politika fin.i szírozása az 1990-es évtized végéig az Unió második
legjelentősebb tételét jelenti. Az agrártámogatások és a regionális politikai források
közti különbsé ek jelent ősen mérsékl ődtek, a két feladatcsoport között húsz
esztendő a ,3:1-re csökkent a költségvetési támogatás volumene.
1. ÁBRA
A regionális célú kiadások aránya az EU költségvetésben (%)
(Share fo regional funds in the EU budget)

0
1975-79 1980-84 1985-89 1990-93 1994-99

Forrás: Az Annual Report of the CEC (különböző évek) alapján szerkesztette: Horváth Gy.
Horváth Gyula:
Európai integráció, keleti bővítés és a magyar regionális politika
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 17–56. p

18 Horváth Gyula TÉT 1997 s3
A re ionális fel ztések társadalo~cai szerepét az húzza alá, hogy míg az
agrártámogatásom 10 milli )mez őgazdasági -lh-glallc -őztatott jövedelmi viszonyait,
közvetve még kb. 50 rnifii fő életkörülményeit befolyás6lják, addig a strukturális
eszközökcözvetlen - vágy közvetett hatásaitnillió közösségi lakos, az
össznépesség fele érzékeli. E lényeges népessegszám-különbség okozza az Unió
költségvetésére nehezed ő nagy nyomást, ami részben a globális fmanszírozás
folyamatos reformját, illetve az egyes feladatcsoportok bels ő működésének
hatékonyabbá tételét tartja folyamatosan napirenden.
A regionális politika századfordulóig érvényes mai eszközrendszere két
4 reformsorozat eredményeit tükrözi. Az első reformcsomagod a két nyugat-
mediterrán ország belépése kényszerítette ki, a b ővítés ugzanis 56%-kal növelte a
gyenge struktúrájú területeken él ő népesség számát. AZ,J987"Svi Egységes Európai
Okmány a regionális politikai eszközök hatékorifább összehangolásának
követelményét fogalmazta meg. A közösségi alapok 1988. évi reformjának lényege
az 'erő foriásókhak a legsúlyosabb szerkezeti problémákra való összpontosítása volt.
A Strukturális Alapoic működésének átalakítása három siapcélt követett:
• a strukturális politikát tényleges gazdasági hatásokat kivárt~ökkel
valósítsák meg,
• a tagállamok támogatását hosszú programokhoz kössék,
• a strukturális politika megvalósításában résztvev ő szerepl ők között szoros
partnerkapcsolatok épüljenek ki, különös figyelemmel a regionális 1 6Sá----k--é-sgo
---
önkormányzatok koordinációs szerepére és a magánszféra pénzeszközeinek a
bevonására.
A reform során az alábbi alapelvek érvényesültek:
• rSZubszidiaritás és Jie--Wartla
e önálló mozgástér, döntési kompetencia és
fmanszirozási er őforrások a különböz ő méretű és jogállású területi
közösségeknek bels ő erő forrásaik és a nemzeti stratégia összehangolásában;
• Tartnerséia különböző ágazati, tulajdonosi és eltér ő tevékenységű
szervezetek és intézmények területi fejl ődésre hatást gyakorló d~ nek
intézetén es koordinálása;
• ogramozás: lulról építkező stratégiai és operatív tervezés a legitimált
,

stratégiákkal konform fejlesztési prioritások és támogatások, az egyedi
rojektfmanszírozást a komplex programok támogatása váltotta fel;
io es a iceona fit jól elhatárolt fejlesztési térkategóriák,
kombinált költségvetési és nem közöSSégi er ő forrás-hasznosítás a gazdasági
növekedést és a szerkezetátalakítást szolgáló ágazati prioritásokhoz rendelve.
A Strukturális Alapok második reformját az Európai Bizottság 199F. decemberi
ülésén elfogadott II. Delors-reformcsomag indította el. A tagállamoknak az a
felismerése, hogy a Közösségnek a szorosabb gazdasági és politikai egység irányába
kell fej lő dnie, azzal a megállapítással párosult, hogy a gazdasági konvergencia
veszélybe kerülhet a gazdajgi .és a társadalmi kohézió erő sítse_ndkül. --
s
A reformcsomag részeként 41%-kal megemelték a strukturális kiadásokat, a
154elmaradottabb országok (Spanyolország, Portugália, Görögország és Írország)
támogatására -létrehozták a Koh s Ala ot, egyszerű sítették a döntési
mechanizmust, a támogatáso 1Faszna asán ellenőrzésére szigoLa
Horváth Gyula:
Európai integráció, keleti bővítés és a magyar regionális politika
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 17–56. p

TÉT 1997 • 3 Európai integráció... 19

szabályrendszert dolgoztak ki, és kisebb változtatásokat hajtottak végre a
kedvezményezett ágazatok körét illet ően (az elmaradott célcsoportba tartozó régiók
egészségügyi és oktatási fejlesztési programjai is támogatásban részesíthet ők).
Jelentős - a koncentráció elvével nem összeegyeztethet ő - változás volt viszont a
kedvezményezett térségek kör ne b ővítése. A nemzeti kormányok és az egyes
régiók nyomására a kedvezményezett területen él ő népesség száma 27%-kal nőtt.
Kelet-l•1éLsz elmaradott területté nyilvánításán kívül ~m, az Egyesült
netor ág
Királys4ggs Franciaország növelte az elmaradott kategóriába sorolt területeit, Dánia
és OlaszországiTagyobb részesedésre tett szert a depressziós térségeknek
juttatott támogatásokból. Némiképp csökkent viszont az egyéb országok iparilag
hanyatló ténsé einek száma.
A zftsé i terve lt, ztési tervek' és a
megvalósítási egységes programozási dokumentumb (Single
Prógramming Document jelennek meg.
reg n is ejlesztési programok elfogadásának reljárási mechanizmusát)
egyértelmű szabályok rendezték:
• a tagállamok összeállítják a támogatandó térségek fejlesztési
progra~vaslatait;
• a programtervezetet gytec az országos, a regionális és a helyi
ez
hatóságokkal;
• meghatározzák a Közösségt ől igénylendő kiegészítő források nagyságát;
• a programokat egyeztetik a közösség egyéb (versenypolitikai,
környezetvédelmi, stb.) követelményeivel;
• részletes terv készül a közösségi alapok közti feladatmegosztásról és
finanszíroz,4sról;
• az egységes programmási elfogadásáról az Európai Közösség
Bizoifi‘ga dönt (a döntésel őkészítésbe bevonja az állandó bizottságokat,
meghatározó jelentősé et tulajdonítva a Régiók Bizottságának). cb ,
A k ncentráci e érvényesülését jelzi, hogy az'1989-91(özötti id őszak
rogramjával szemben a jelenlegi hatéves tervezési periódus már csal(
programott
~
Iván. Arányváltozások tapasztalhatók a támogatások ágazati
feasmálásában is. Míg korábban az elmaradott térségekben az infrastrulctúra-
-fejlesztés' ráfordítások domináltak, a humán er őforrások és a termel~e
cse yebb súllyal szerepelt, ma iparfejleszt S. fordított források aránya a
si
legmagasabb. Hasonlóképpen alakul a epressziós térségekben felhasznált
fejles~rőforrások megoszlása is (2. ábra).
Az95:)éyi 12. 1és.1 az újonnan tagállamokká lett országok viszonylag kis
-

mérete, fejlett piacgazdasága miatt - nem igényelte a közösségi re ionális politika
jeFeriir
5iebb módo 'tását, csupán a ritkán lako _skandináviai térsége ' ára
hozták létre ....ogatálgssNriot. Ausztria, Finnország és Svédország
területfejlesztési támogatásai összesen 4,1 milliárd ECU-t tesznek ki, 8,1 milliós
népességet érintenek. A területfejlesztési támogatásban részesül ő népességszám
csak 4,5%-kal emelked tt. A b ővülés eredmén eképpen _az U.niJá_elmaradtt
térsé s tt, a 270 ezer lakosú tartomány
öt esztendőre 162 millió i t• ogatásban (a özösség összes elmaradott
térségére jutó támogatás 0,17%-ával) részesül.
Horváth Gyula:
Európai integráció, keleti bővítés és a magyar regionális politika
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 17–56. p

20 Horváth Gyula TÉT 1997 1/1 3

2. ÁBRA
A támogatások felhasználása főbb tevékenységek szerint
(Utilisation of EUfunds by the fields of activities)
a) Elmaradott térségek
1989-93 1994-99

s Infrastruktúra

Forrás: First Report on Economic and Social Cohesion. p. 92.

b) Iparilag hanyatló térségek
1989-93 1994-96
roox

sox
eex
wx

s "f 041/anonim!»

Forrás: First Report on Economic and Social Cohesion. p. 93.
Horváth Gyula:
Európai integráció, keleti bővítés és a magyar regionális politika
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 17–56. p

TÉT 1997 NI 3 Európai integráció... 21

Rurális térségek
1989-93

B DK DE F I L Ni_ UK EUR

1994-99

B DK DE F I L NL A FIN UK EUR

s infrastruktúra s Környezetvédelem D Emberi er ő források D Termelési környezet

Forrás: First Report on Economic and Social Cohesion. p. 94.
Horváth Gyula:
Európai integráció, keleti bővítés és a magyar regionális politika
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 17–56. p

22 Horváth Gyula TÉT 1997 s3

A régiók közötti kohézió
A tagállamok között megmutatkozó jelent ős különbségekkel párhuzamosan
lényeges eltérések figyelhet ők meg a Közösség centrum- és pefférilcus régiói között
is. --A Földközi-tenger és az Atlanti-óceán menti régiók, a kelet-németországi, az
észak- és kelet-fmnországi területek gazdasági teljesít őképessége a közösségi
ét alatt marad._
át alatt
A legfejlettebb és a legfejletlenebb régiók között jövedelmi különbségek a 80-as
évtizedben csak csekély mértékben mérsékl ődtek. Az Unió leggazdagabb (a német
Hamburg Land) és a légszegényeb (a portuál Azoriszigetek , ' *ójának egy f őre
jű tó GDP-je között 1983-ban 4,7 teres,,; 1993-ban ped . -18-s volt a
különbség (3. ábra). A legfejlette és á legfejletlenebb 25— gió jövedelmi
differenciái egy évtized alatt nem csökkentek, és a két csoportot alkotó régiók sem
változtak. A kohéziós politika szükségességét indokolja, hogy az Európai Unióban
tapasztalható regionális különbségek átlagai kétszer magasabbalc,...mint az Egyesült
Allamokban. A kelet-e-OidiSai bővülés a differenciákat tovább mélyíti.
3. ÁBRA
Az egy f őre jutó GDP regionális különbségei a tagállamokban, 1993
(Regional differences of GDP/capita in the EU-member states, 1993)

Fejlett régió
200 —
Hamburg
Brüsszel
Országos átlag
i
180 I
France
ejletlen régió
160

Groningi
Lom- Ahvenanmaa/
140 hardia Aland

120

Baleári-
sz.
100
_.
Közép- Kelet-
80 — közép
Hainaut
Fevoland
Merseyside
Burgen- ySuomi
60 — land
Calabria Központi
Mecklen- Extra-
burg peiros madura
40 — Elő-
Guadeloupe Azon-sz.
pomeránia

20 — Észak-
Alföld

B D GR E F I NL A P SF S UK HU*

Forrás: First Report on Economic and Social Cohesion. p. 24.; KSH Gyorstájékoztató,
1997. április, május adatai alapján Horváth Gy. szerkesztése. (Megjegyzés:
Magyarország: 1995. évi adat)
Horváth Gyula:
Európai integráció, keleti bővítés és a magyar regionális politika
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 17–56. p

TÉT 1997 • 3 Európai integráció... 23

A régiók teljesítőképességének alakulását els ősorban az lágazati_ szerkezet
befolyásolja. A fő leg a négy kohéziós országban (Irorzág, Portugá ia,
Sprrőlőfs-Zág, Görögország) és a Finnországban található "ígjárrégiók P-
1-M1W-ŐT-Vannak jelent ősen-- az EU-átlag alatt, ezekben a jöveáZ növekedési
üteme is alacsonyabb. Az„ipa ri régiók - Németországban, Észak-Spanyolországban,
Észak-Franciaországban, Észak-Olaszországban, Közép-Angliában és Ausztriában -
teljesítő képessége meghaladja az Unió átlagait, növekedési rátái azonban csak
mérsékelt előnyt jeleznek. Az er ő s~azdasággal rendelkez ő térségek -
Lisszabon kivételével valamennyi f ővárosi_régió, észak német, holland és belga
területek - GDP-mutatói a legmagasabbak, a növekedési ütérn
A gazdasági tevékenység túl - el ntrálódik a magasan
urbaniz. o rs ge •en. Az 500 fő/lcm2 feletti néps űrűségű régiók az ETT-
öszterriletene-R csupán 4% át, az össznépességnek viszont 50%-át adják. E területek
-

fajlagos GDP-je a közösségi átlagot 14%-kal meghaladja. A nagyvárosok dinamikus
növekedése a kohéziós országok többségében tovább mélyítette a területi jövedelmi
különbségeket.
A regionális egyenl őtlenségek másik megnyilvánulási formájában, a
Munkanélküliségi rátában mind a tagállamok mind pedig a régiók között-markáns
különbségek mutathatók ki. Az 1983-1995 közötti id őszakban az Európai Unióban a
munkanélküliségi ráta 8,7%-ról(10,74/o-ra emelkedett. 1983-ban a 25 legmagasabb
rátájú régió (12 spanyol, 8 brit, 3 belga, 1 olasz régió és Írország egésze) mutatója
17,2%, 1995-ben (14 spanyol, 6 olasz, 4 finn és 1 német régió) pedig 22,4% volt. A
legalacsonyabb és legmagasabb rátájú 25 régió különbsége az 1983. évi
3,6-szeresrő l 1995-re 4,9-szeresre emelkedett.
A területi e enlőtlenségek alakulásában - gazdaságszerkezete okokon kívül -
terme enységi éls foglalkoztatási tényezől játszanak szerepet. Minelinagasabb 3
egy régió termelékenységiala (az egy foglalkoztatottra jutó GDP) és
oztatottsáei annál kedvező bb az egy lakosra jutó GDP éteke.
tényező hatása azonban a tagállamokban eltér ő módon érvényesül. A duális
gazdaságú Németországban és-Olász őrszágban a két komponens és azok
kombinációja regionálisari nagy széls ő ségeket Mutat. A kohéziós országok is
különbözőek. Spanyol-országban és Írországban a termelékenység az EU-átlaghoz
közelít, a foglalkoztatotti ráta azonban alacsony, Görögországban és_Poilugáliában
az alacsony munkanélküliségi mutatók gyenge termelékenységgel párosulnak.
A termelékenységi különbségek mérséklését az Unió egyes részein lényegesen
eltérő termelési feltételek közepette kell megvalósítani. A gazdagabb régiókban
szinte összehasonlíthatatlanul kedvez ő bbek a modern távközlési adottságok,
képzettebb és műveltebb a munkaer ő , kiépült a kutatási-fejlesztési infrastruktúra.
Érzékelhet ő különbségek tapasztalhatók az út- és vasúthálózatban, a déli perifériák
autópálya-sűrűsége nem éri el az EU-átlag 50%-át.
Változások 2000 után
. , I, , 4. r- •rmcsoma fő bb alapelveit az EU Bizottságának 1992ben-kászült 1 I /
„Agendait a , I' c.o
'
_ entuma körvonalazza. A 2000 után érvényesítend ő
kaéziós politika Célja változatlan marad. A keleti b ővítés azonban jelent ősen
megnöveli _a tagállamok közötti és az országokon belüli különbségeket, ezért a
Horváth Gyula:
Európai integráció, keleti bővítés és a magyar regionális politika
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 17–56. p

24 Horváth Gyula TÉT 1997 s3
('‘ulctin-ális és áziós össze é
_g_t_nővehii, a felhasználás
koncentráció'át fokozni cél,s,zezil,-- A 2000-2006 közötti id őszala tervezett 2'15
milli 97. évi árakon) kohéziós jellegű kiadások az EU költségvetésének
át adják majd. A strukturális intézkedések egyszer űsítése, a hatékonyság
ése érdekében a kedvezmén számát mérsékelni
kívánja az Európai Unió. Q ma érvényekedvezményezett térségformát háromra
kell csökkenteni. AzÍélifiaradott téri éék kategóriája megmarad, lehatárolásának
-
iZempontjársein lcsoportba azok a térségek kerülnek,
amelyek gazdasága szerkezeti probl miatt hanyatlik, illetve ide sorolandók a
de~ -Srijtotta városi térségek. Az új(3'.c csoportba pedig az el őző két
kategóriába be nem került, de a munkaer ő nii e miatt problematikus térségek
kerülnek, ahol az oktatás, a képzés és a szakképzés fejlesztését külön eszközökkel
kell támogatni. A kedvezményezett térségek számát sz űkíteni kívánják, a besorolási
kritériumok szigorú betartása esetén a támogatott területekén él ő népesség aránya
2006-ban 35-40% lehet (ennek kétharmada él majd elmaradott térségekben).
Az új elképzelések szerint a K őh-- zi • s ; • 'elenlegi
fennmaradna, továbbra is a transze • . • özlekedési hál zatok felesztését és
környezetvédelmi programokat támogatna. A jelenleg érvényes 13 Közösségi
1Ceinényezés (amely kb. 400 programot támogat párhuzamosan a strukturális
műveletekkel) száma csökkenne, csak három tevékenységi körre (a határmenti
együttműködések fejlesztésére és tervezésére, vidékfejlesztésre és
ese
- 'Iyégyenioséget növelő humán erőforrás fejlesztésre) terjedne ki.
A gazdasági és a szociális különbségek mérséklésében a támogatási források és a
megalapozott regionális fejlesztési programok mellett az Unió a jöv őben nagy
jelentő séget tulajdonít a decentralizált partneri kapcsolatok fejlesztésének. A tovább
egyszerűsítendő döntési mechanizmusban a fejlesztés szerepl ői között egyértelmű
munkamegosztást kell kialakítani, a döntéseket er őteljesen decentralizálni kell.

A kelet-európai b ővítés

A bővítés teljesítménycsökkent ő hatása
A keleti bő vítés hatásai - a népességszámot és a gazdasági elmaradottságot
tekintve - még a mediterrán szárny csatlakozásánál is komolyabb nehézségek elé
állítják a Közösséget. Az els ő szakaszban várhatóan taggá váló Csehország,
Lengyelország, Magyarország, Észtország és Szlovénia±ilt r •5 s népessége
.--dni---S5
40%--kariiöVelné az elmaradott térségek népességszámát, ami azt jelenti, hogy az
1.:--
támogatási célcsoportba besorolt régiókban él ő népesség aránya a mai 25%-ról
36%-ra emelkedne. Nem is szólva arról, hogy a kele~ópai régiók
fejlettségi mutatói lényegesen rosszabbak, mint a nyugat-mópaimaradott
tétségeké: é-g5-5effén régióbDP-je sem haladja meg az EU-átlag 75%-át. A kelet-
-eut (5pai--társult tagországok majdani csatlakozása egyébként jelent ősen mérsékli az
'-
Unióte~e~t. Az alapítás óta bekövetkezett és a tervezett b ővítés az egy
f re jutó GDP-t 30%-kal mérsékelte, eredeti önmagához képest az új évezred
ő
közössége az elmaradottságot jelent ő 75%-os GDP-határon áll majd (1. táblázat).
Horváth Gyula:
Európai integráció, keleti bővítés és a magyar regionális politika
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 17–56. p

TÉT 1997 s3 Európai integráció... 25

1. TÁBLÁZAT
Az egymást követ ő bővítések nyomán változó EU-alapadatok
(Changes in basic indeces of the EU as result of subsequent enlargements)
Terület- Népesség- GDP Az egy fóre Változás
B ővítés növekedés növekedés növekedés jutó GDP EUR6=100
% változása %
EUR 6 —> EUR 9 31 32 29 -3 97
EUR 9 —> EUR 12 48 22 15 -6 91
EUR 12 -+ EUR 15* 43 11 8 -3 89
EUR 15 —> EUR 26 34 29 9 -16 75
Megjegyzés: * A keletnémet tartományokkal együtt.
Forrás: Agenda 2000. p. 110.

Az Európai Unió reformcsomagja számol a társult keleti országok támogatásával.
2000-2006 között a struktulásolL egyhatod. részét kívánják az új
tagállamoknak folyósítani, a programid őszak végén támogatásuk a kiadásol(30,t
éri majd el. Lévén, hogy az új tagállamok az elmaradott térségi célcsoportba
tartoznak majd, és többségük viszonylag kis méret ű, az Unió nem tervezi az
országokon belüli megkülönböztetett támogatási térségek kialakítását a közösségi
finanszírozás céljaira. A bels ő különbségek mérséklésének feladatait a tagország
általános teljesítőképességének_ a javításával kívánja megoldani. Az országok
többségében tapasztalható jelent ős és növekvő területi különbségeket a nemzeti
kormán oknak kell mérsékelniük saját intézményrendszerükön keresztül. Az EU
s turális támo atásait a kormányok által kidolgozott, a re i azati
szervekké és a szociális partnerekkel egyeztetett'', nemzeti területfejlesztési
programok afapján folyósít
A Strukturális Alapokhoz való majdani hozzáférést azonban jelenleg - az EU
Bizottságának értékelése szerint - több tényez ő akadályozza:
• egyáltalán nincsenek vagy nagyon gyengék a regionális politikai eszközök .
• fejletlen az intézményrendszer, er őtlen az ágazatközi koordináció a
regionális fejlesztési programok társfinanszírozásában, a területi
önkományzateknalc nincsenek eszközeik, hiányos a szakértelmilk;.
• a költségvetési szféra is gyökeres átalakít ásom u : mennyiségi
szempo ma niégiliezen - oliTizálhatók az állami pénzalapok a
fi ie m
strukturális támogatások kiegészítésére, tisztázatlan a társfinanszírozáshoz
szükséges források mennyisége, min őségi szempontból megoldatlan a
felhasználás hatékonyságának garantálása, hiányzik az EU-konform
monitoring.
A társult tagállamok területi szerkezete
A tervgazdaságban folytatott látszólagos kiegyenlít ő politika szinte egyetlen
eredménye az volt, hogy a nagyrégiók között az európai helyze~ltér ő,-kiugró
különbségek nem regisztrálhatók. Az általánosan gyenge gazdasági
teljesítőképesség miatt az elmaradottság területi eloszlása egyenletesnek t űnik.
Horváth Gyula:
Európai integráció, keleti bővítés és a magyar regionális politika
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 17–56. p

26 Horváth Gyula TÉT 1997 s3

E megállapításunk a nagy területi egységekre vonatkozóan igaz, a kisebb térségek
teljesítőképességében - mint Európa más országaiban - a különbségek sokkal
nagyobbak. Az egy főre jutó GDP alapján Kelet-Európában a regionális
különbségek mértéke nem tér el lényegesen az Európai Unió adataitól (2. táblázat).
Az általános elmaradottság bizonyítja, hogy nincs Kelet-Európában az uniós
átlagot meghaladó régió, és csupán három f őyáros(a_prágai, aJap_e_sti_és a
szófiai) régió közelíti meg az ádáz 75%-át (3. táblázat). A régiók döntő többsége az
európai regionális rangsor legvégén helyezkedik el, csupán néhány cseh, lengyel és
magyar régió teljesít őképessége jobb, mint a legelmaradottabb portugál, görög és
spanyol régióké.
2. TÁBLÁZAT
A legfejlettebb és a legfejletlenebb régió közti különbség az európai országokban az
egy főre jutó GDP alapján, 1993 (vásárlóer -paritáson)
ő
(Derences between the most and the least advanced regions in the EU by the
value of GDP/capita, 1993)

Az e gyDP jutó
főre
Legfejlettebb Legfejletlenebb
Ország G
régió különbsége
Németország Hamburg hüringia ..1 _2.
Bulgária Szófia I ontana 5,00
Magyarország* Budapest szak-Alföld 2,4
Olaszország Lombardia alabria ,3
Portugália Lisszabon lentejo ,0
Belgium Brüsszel I ainaut 2,12
Lengyelország Varsó arsói régió 2,11
Spanyolország Valencia I xtremadura 1,99
Franciaország he-de-France I anguedoc-Roussillon 1,96
Szlovákia Ny-Szlovákia I -Szlovákia 1,90
Görögország Közép-Görögország szak-Égei régió 1,66
Csehország Prága Izél-Morvaország 1,61
Egyesült Királyság Délkeleti régió szak-Írország 1,58
Hollandia Groningen I riesland 1,52
Dánia Fővárosi I elet-Dánia 1,41
Románia Bukarest II, él-Moldova 1,37
'1995
Forrás: Eurostat, Brüssels, 1994; The Impact on Cohesion of EU Enlargement alapján
Horváth Gy. számításai.
Horváth Gyula:
Európai integráció, keleti bővítés és a magyar regionális politika
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 17–56. p

TÉT 1997 s3 Európai integráció... 27

3. TÁBLÁZAT
A kelet-közép-európai régiók megoszlása fejlettségi kategóriák szerint, 1993
(Distribution East Central European regions by GDP-capita categories)
Az egy főre jutó GDP az Európai Unió átlagának
Ország %-ában Összesen
-20,0 20,1- 30,1- 40,1- 50,1- 60,1-
30,0 40,0 50,0 60,0 75,0
Bulgária 6 2 — — — 1 9
Csehország — — — — 6 1 7
Lengyelország 1 8 — 1 — — 10
Magyarország* — 2 2 1 — 1 6
Románia 2 7 — — — — 9
Szlovákia — — 3 — — — 3
Összesen 9 19 S 2 6 3 44
Forrás: The Impact on Cohesion of the EU Enlargement. Különböz ő oldalak alapján
összeállította: Horváth Gy. (Megjegyzés: * 1995.)
Ugyan valamennyi országban a fővárosi régiók GDP mutatója a legmagasabb (az
országos átlagot 100-nak véve a f ővárosi adatok a következ ők: Prága: 153, Varsó:
170, Budapest: 181, Bukarest: 125, Szófia: 250, Pozsony: 175), a hazai
össztermékb ő l való részesedés koncentrációja nem nagyobb, mint a nyugat-európai
országokban.
A változások regionális hatásait vizsgálva ugyanis azt érzékelhetjük, hogy a
fővárosi régiók mindenországban az _átalakulás nyertesei lettek, míg a többi
-:-S4Tielc---a korábbi szocialista rendszerben eifOgraltiiöZTe -iójá megváltozott, az
téi
átalakulás különböz ő pályákon zajlik (4. táblázat).
4. TÁBLÁZAT
A rendszerváltozás hatása a régiók helyzetére
(Impact of transition process on the position of distinct types of regions)

Az átalakulás hatása

Kedvező Kedvezőtlen

Pozitív folyamatosság Negatív megszakítottság
Jó (Multifunkcionális (Nehézipari központok)
A tervgazdaságban nagyvárosok)
elfoglalt pozíció
Pozitív megszakítottság Negatív folyamatosság
Rossz
(Nyugati határmenti (Elmaradott agrártér-
régiók) ségek)
Horváth Gyula:
Európai integráció, keleti bővítés és a magyar regionális politika
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 17–56. p

28 Horváth Gyula TÉT 1997 E 3

Bár a szerkezet átalakítás a hagyományos fejl ődési pólusokat is hátrányosan
érintette, a korábban diverzifikált gazdasággal és viszonylag összettebb
társadalmi-gazdac grjfi- dcciókkal rendelkez ő nagyvárosi régiók csel~
n
veszteséggel juthatnak az átalakulási folyamat végére, mmt a monokultúrás
iparvidékek és a rurális térségek. A piaCosodás térnyerése és a modern gazdasági
szerkezet kiálakulása érzékelhet ő Varsó, Krakkó, Poznan, Wroclaw vajdaságokban
Lengyelországban, a budapesti agglomerációban, az észak-dunántúli régióban
Magyarországon, Prága, Karlovy Vary és Pozsony környékén. Ezekben a régiókban
az országos átlagot jelent ő sen meghaladja a magánvállalkolc száma, a külföldi
tő ke részarán a, a szolgáltató szektor (különösen az üzl'eti- és a pé -~i
szolgá tatások növekedése nyomán) lassan a gazdaság domináns ágazatávLy.álik.
Ezekátérségelc a fontosabb innovációk hordozói, új termékek kibocsátói, a
nemzetközi gazdasági együttm űködések szereplői.
A szerkezeti_ átalalculásegyértelmű vesztesei viszont a munkásosztály korábban
erősen preferált fellegvárai. A kitermelő-, nehéz- es könny űipari központok -és
agglomerációik a depresszió tipikus mutat a niu~Iktiliség, a
csődbe jutott vállalatok aránya, nehéz a munkaer ő szakképzettségét konvertálni,
gyenge a vállalkozói szellem, a progresszív munkaer ő elvándorol, a környezet
rő sen károsodott. Lengyelországban a legnagyobb transzformációs veszély-
ziléziát fenyegeti. A szénbányászat, a nehéz- és vegyipar mély válságba került. A
négymilliós térség aktív kereső inek közel felek800 e fő dolgozik a depresszió
sújtotta ágazatokban. Méreteiben kisebb, de hasonló következményekkel járó
problémákkal küszködik az észak-morva és a nyugat-cseh régió Csehországban,
Plovdiv, Várna és Rusze térsége Bulgáriában, a román Vajdahunyacl és Braila, a
szlovák. KasSa városok és környékük, a borS -C- i:L és ...a_ nógrádi )parvidék
K
Magyarországon. Ma még nem lehet egyértelm űen megrajzolni a nágyilári----
őjét. Vannak olyan térségek (pl. Fels ő-Szilézia UtQwicei vajdasága), központjv
amelyek könnyen adaptálták a piacgazdaság új elemeit, a hanyatló ágazatok
terfféléiicieséSét-iiriVariikiÓ és külföldi tő kebéVonás révén részben pótolni tudták,
viszonylag kedvező a demográfiai szerkezetük, jó az infrastruktúrájuk, kiépült
kutatási-fejlesztési hálózatuk van. A monokultúrás vállalatvárosok jöv ője azonban
teljesen bizonytalan, sorsuk megpecsétel ődni látszik.
Az átalakulás a korábban elmaradott térségek helyzetét még_k_ilátástalanabbá tette.
A rurális területek mezőgazdasági vállalatai szétzilálódtak, a keleti piacokra termel ő
élelmiszeripar kibocsátása a tizedére csökkent. A fejletlen infrastruktúra, a népesség
kedvezőtlen korösszetétele és alacsony képzettsége miatt e területek tovább
erodálódnak.
Az átmenet regionális következményei Kelet-Európában a népesség jóval nagyobb
hányadát érintették kedvn7őtlenül, mint a siétiézetátalakulás két-három évtizeddel
korábbi hatásai Nyugat-Európa népességét (5. táblázat). A változásokra sem a
kormányok, sem a területi szerepl ők nem voltak felkészülve. A területfejlesztési
politika jelentős késéssel - a 90-es évtized közepén - és többnyire az Európai Unió
fejlesztési támogatása igénybevételének feltételeként keltette fel a kelet-európai
gazdaságpolitikusok figyelmét.
Horváth Gyula:
Európai integráció, keleti bővítés és a magyar regionális politika
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 17–56. p

TÉT 1997 • 3 Európai integráció... 29

5. TÁBLÁZAT
különböz ő fejlettség ű régiókban él ő népesség becsült adatai
Kelet-Közép-Európában, 1995
(Estimated size ofpopulation in distinct types ofregions in East Central Europe,
1995)

Elmaradott Depressziós Fejlődő Fejlett
°rszá g Millió Millió % Millió % Millió
% %
fő fő fő fő
Bulgária 2,68 34,0 1,07 12,7 2,44 29,0 2,05 24,3
Csehország 2,81 27,3 1,55 15,0 2,73 26,6 3,20 31,1
Lengyelország 13,78 36,4 8,30 21,9 8,36 22,0 7,46 19,7
Magyarország 3,41 34,0 0,44 4,4 2,95 29,0 3,33 32,6
Románia 12,21 53,6 1,87 8,2 2,98 13,1 5,69 25,1
Szlovákia 1,89 35,8 1,06 20,1 1,07 20,3 1,25 23,8
Forrás: A szerző becslése nemzeti területfejlesztési forrásmunkák alapján. Az elmaradott, a
fejlődő és a fejlett térségek adatait a középszint ű területi egységek alapján számítottuk ki.

A regionális politika gyenge pozíciója
Amiikor a 80-as évtized végén érzékelhet ők voltak a tervgazdaság összeomlásának
első jelei, a malcroszabályozás átalakításának prioritásai között szinte egyetlen
országban sem jelent még meg a regionális politika eszközrendszere kialakításának
az igénye.voltak is •róbálko k r _io, . ' bevezetésére, a
javaslatok az ágazati minisztériumok érdekellentétei miatt hamar lekerültek a
napirendről. A helyi-területi önkormátlyzaten szer erejét saját szervezeti
formáinak a kialakítása és finanszírozási bázisának a megteremtése kötötte le, a
szűkös állami erőforrások sem kedveztek annak, hogy az újraelosztás rendszere egy
újabb elemmel, a területfejlesztési támogatással b ővüljön.
A re~ politika 1rinlakolását tehát három tényező akadályozt51 az átmenet
időszakó an: az önálló regionális politika megjelenésének koi -iáTcWft
támogatottsága kormányzati körökben, a területi fejlesztési intézménys
gyengesége és , a területi közigazgatás meaktatiagsága, Elvétve készültek ugyan
Icon~k és fejlesztési tervek, ezek azonb. 'eIlegfiek voltak, módszertani
megalapozottságuk gyenge volt, alkalmi célok megoldását kívánták el ősegíteni jól
körülhatárolt szervezeti rendszer és eszközök nélkül. M_Itarország volt az
ag
egyetlen, amely legalább a központi kormányzati struktúrában megjelenítette a
területfejlesztést, mint államilag támogatott tevékenyeget. Az 1990 1994 közötti -

idősralr teriiletfejlesztése nem lépte túl az eseti beavatások politikáját,
az~vezetk-tertirelfejli csekély voluméal7ar
, elkülönült, szétaprózott
finanszírozás miatt a ráfordítások gyenge hatást-éjtettek sehorszá a
kis~lsok támogatásában próbálkozott regionális vezmények
alkalmazásával, zlov t. készített területfejlesztési támogatási ro ot az
instabil népességu d gek revitalizá~ - országban az ágazati
minisztériumok a regionáffl hanyatlás tüneti kezelésére eszközeik elosztásában
Horváth Gyula:
Európai integráció, keleti bővítés és a magyar regionális politika
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 17–56. p

30 Horváth Gyula TÉT 1997 s3
alkalmaztak területi szempontokat, ezek azonban nem nevezhet ők struktúrapolitikai
intézkedéseknek.
Látnunk kell azt is, hogy,,a kelét-euróPai országok politikai döntéshozóinakAülh
dilemi
r~cell szembenézniük, ezek értelemszerűen nehezítik a konzisztens
regionális politika kialakulását. Az els ő, mindeddig válasz nélkül maradt kérdés,
7, hogy a regionálispolitika egyáltalán hatékony eszköz-e az átmenet feladatainak a
meg,oldásában.„ Mivel a válság az egyes nemzetgazdaságok valamennyi térbeli
pontján érezteti a hatását, nem lehet-e a sz űkös erőforrások időszakában, például a
korszerű iparpolitikával kedvező bb változásokat elérni, mint a redisztribúción
alapuló regionális politikával.
A másik általános hiányosság, hogy az országok dönt ő többségében a regionális
politika ioni keretei, alkotmányos alal~ iai hiányoznak. Nincsenek sem központi, sem
pedig a szubnacionális intézményeLa fejlesztés tervezésének
szervezésére, a közösségi és a magánszektof - égYtíttműködésének az ösztönzésére. A
még mindig erő sen centralizált fejlesztési forráSOkk66ttnriC-S megfelelő
koordináció, az ágazati érdekek harmonizálására néhány helyen létrehozott központi
intézmény működése formális. A minisztériumok és az ágazati_politikusok között
éles verseny tapasztalható a fejlesztési politika és forrásai feletti rendelkezési
jogokért. Hasönló jelenségek figyelhetők meg az államigazgatás alsóbb szintjein is.
A regionális fejlesztési jelleg ű feladatokat rendszerint a központi minisztériumok
dekoncentrált szerveihez telepítik, mint ahogy a külföldi támogatással létrehozott
fejlesztési ügynökségek is centrális alárendeltségben m űködnek.
S végül, a regionális fejlesztési politikát befolyásoló harmadik tényez ő - amelyet
már kedvező hatásnak tekinthetünk - az Eul.ópaLLJniElhoz_való--csatlakozás
követelmén~d. A potenciális tagjelölteknek ugyanis politikájukat és
intézményrendszerüket fokozatosan_ hozz4 kell „,azítápiuk..._az--integrác.iós
szabályokhoz, kiváltképpen a strukturális és a kohézió profi am•knak való
megfeleltség érdekében. Az európai módszerek elSajátitiSát azonban akadályozza,
hogy mind a phare_támagatások, mind pedig a bilaterális finanszírozású programok
irányítása kizárólag a központi minisztériumok kéz- 'en van, felhasználásuk nem
tervszert es edik országos fejlesztési oi RIZba;a regionális aktorok
---"--ria-
csupán egyszerű recipiensei és nem aktív formálói e programoknak.
Az új tagok támogatása
A Strukturális Alapok átalakítását általában szükségszer űnek tekintik, de annak
érdemi módozatairól folytatandó vita valójában még csak most kezd ődött. Ezért a
továbbiakban, számos feltételezéssel, absztrakcióval kell élnünk:
• Az első feltételezés az, hogy az ~cs őben a CFIAotszágok
csatlakozásával - mégpedig egyidej ű csatlakozásával - számoltunk, azaz
Csehország, Let_welország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia belépését
feltételeztük, a többi társult ország belépésének hatásait nem kalkuláltuk.
Nem számoltunk külön Ciprus és Málta belépésével sem, de tekintve, hogy a
két ország együttes lakossága sem éri el az 1 milliót, ennek közösségi hatása
nem számottevő . Nem jelent számottevő változást Szlovákia kimaradása
sem, hiszen népessége az így kib ővült Unió lakosságánalc 1 -2%-át tenné ki.
,
Horváth Gyula:
Európai integráció, keleti bővítés és a magyar regionális politika
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 17–56. p

TÉT 1997 s3 Európai integráció... 31

Természetesen jóval nagyobb - sok tekintetben meghatározó - hatása van
Lengyelország belépésének vagy kívül maradásának;
• Feltételeztük, hogy az eddig támogatott EU régiók továbbra is támogatásban
részesülnek, csak a támogatott régiók köre kib ővülne az újonnan csatlakozott
országokkal. A kisebb ellenállás irányában haladva, tehát nem a
támogatottak köre, hanem az egy-egy régiónak jutó támogatás szintje
változna_á különböz ő alternatívák függvényében;
• Végül feltételeztük, hogy a pénzeszközök forrásszabályozása, továbbá a
felosztás szabályai, módszerei alapvet ően megegyeznek_ az 1994-99-es
hatéves költségvetési tervezési periódus elveivel.
A támogatás alapkritériuma az, hogy az ac9. ILNUTS_2 régió egy főre .utó hazai
1
összterméke kevesebb, mint 75%-a legyen az Unió átlagának. Ezt a szabályt azonban
valójában ma sem értelmezik mereven. Az -1-9 .)évi bővítés előtti EU 181: régiója
közliy:pészesült az 1. cél alapján támogatásban, és ebb ől 12 fejlettségi szintje már
1990- en meghaladta az EU átlagának 75%-át.
Az öt CEFTA-ország fejlettsége - vásárlóer ő-paritáson - ma összességében az
EU-átlag 32%-át teszi ki; ásátfákb-íásuk az EU-átlag 10,4 százalékos csökkenését
ókoZná. A szabályok következetes alkalmazása esetén a támogatástól elesnének
mindazok a régiók, amelyek a mai uniós átlag 67%-a felett vannak. Ez a meglév ő;
már 75% feletti- 12 EIJ régieLnlellett további kikncet_diszkvalifikálna az 1. cél
alapi ogatásra_
Az Európai Unió jelenlegi lakosságának 25%-a, 92,2 millió fő él elmaradottnak
minősített és az 1. cél alapján támogatott területen. Ha a kritériumot szigorúan
értelmeznék, a 92,2 millió fó 77,9 millióra csökken. Dánia, Finnország és Svédország
kivételével minden tagországban van az 1. célcsoportban támogatott terület. Görög-
ország, Porhigga és_irország 10-61%-aii az, de Spanyolország közel 60%-a,
Olaszország 36,6%-a és Németország 20,7%-a is e kategóriába tartozik.
A --CEFTA-örszágok felvétele esetén egész területük az 1. cél alapján
támogatottnak minősül. Ha az új körülmények között a 75%-os határt mereven
értelmeznénk, akkor a jelenlegi Unió 92,2 millió 1. cél alapján támogatott népességéb ől
csak 52,6 millió maradna, és az 1. cél alapián~tott népességnek 56%-a, az új,
CEFTA-ból felvett tagországok területére kerülne. Ez olyan mérték ű eltolódás,
amely az érintett országok többsége számára elfogadhatatlan. Ugyanakkor az is igaz,
hogy az e cél alapján támogatott népesség aránya 25%-ról csak 27,6%-ra n őne.
Az Objective 1. teljes el őirányzatának 38,9%-a Lengyelországnak járna, és a teljes
összeg 57,4%-át az öt CEFTA-országban kell felhasználni. Magyarországon az 1.
cél által támogatott területek lakosságának 6,6°70 ,:e élne és GDP szintje, valamint
munkanélküliségi rátája alapján a támogátások 7,8%-át lenne indokolt itt
felhasználni.
Érdemes összevetni, hogy mennyi lenne a jelenlegi 1. cél által támogatott EU
tagországok részesedésének csökkenése e változás nyomán (összevetve az 1994-99.
évi tényleges arányokkal) (6. táblázat).
Horváth Gyula:
Európai integráció, keleti bővítés és a magyar regionális politika
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 17–56. p

32 Horváth Gyula TÉT 1997 S 3

6. TÁBLÁZAT
Az EU-tagországok elmaradott térségei támogatásának
csökkenése a keleti b ővítés után
(Prospective decrease offinancial support of backwarded region in the EU after
the eastern enlargement)
1994-99 tény, Keleti bővítés után
Ország Csökkenés
% számított, %
Ausztria 0,2 0,1 -0,1
Belgium 0,8 0,5 -0,3
Franciaország 2,3 I 1
, -1,2
Görögország 14,8 4,6 -10,2
Hollandia 0,1 0,05 -0,05
Írország 6,0 1,5 -4,5
Nagy Britannia 2,5 1,4 -1,1
Németország 14,5 9,3 -5,2
Olaszország 15,8 8,7 -7,1
Portugália 14,9 3,8 -11,1
Spanyolország 28,0 11,8 -36,2
Forrás: Horváth Gy.-Illés I. 1997. p. 102.
Kétségtelenül legnagyobbak Spanyolország, Portugália, írorc7Ag 6~rszág,
az eddigi fő kedvezményezettek viszonylagos veszteségei. Összességében a
legtöbl
__29tSpayorszárt ol g, arányaiban Portugália éLkország veszít. Megjegyzend ő,
hogy az utóbbi két veszteség nemcsak a keleti b ővítés következménye, hanem azé
is, hogy maga az EU is következetlen volt módszerei alkalmazásában: Írország és
Portugália többet kapott, mint amennyi objektív számítás alapján járt volna nekik, és
némileg hasonló a helyzet Olaszország arányvesztésével. A többi országban pedig a
korábbi arány sem volt jelentékeny, a veszteség ezért sem igazán fájdalmas, nem
beszélve arról, hogy ezek az országok nem els ősorban az 1. cél alapján jutnak
támogatáshoz. Spanyolország vezet ő helyét az ugyanolyan népességszámú, de jóval
alacsonyabb GDP-vel rendelkező Lengyelország foglalná el a támogatások
tekintetében.
Az abszolút összegekre vonatkozó számításunkat az 1999. évre végeztük el.
Jóllehet tisztában vagyunk vele, hogy 1999-ben a csatlakozás még nem következik
be, mégis több érv szól ezen év választása mellett.
• 1999-re az EU Strukturális Alapjairól részletes számítások állnak
rendelkezésre, és a változásokkal összevetve következtetések levonását
teszik lehetővé;
• 1999. az utolsó év, amelyre nézve az Európai Unió a Strukturális Alapokból
kötelezettségeket vállalt. Valószín ű, hogy minden további vitánál és
érdekegyeztetésnél az ez évi arányok fogják a kiinduló pontot jelenteni.
Miközben a befizetési kötelez t.•,étlenki számára n őne, beleértve az új_
ta c Li az is világos, hogy a bővítés terhe így elsősorban és döntően a
's,
g ag,--elmaradott területekkel nem rendelkez ő tagállamokat érintené, hiszen a
Horváth Gyula:
Európai integráció, keleti bővítés és a magyar regionális politika
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 17–56. p

TÉT 1997 s3 Európai integráció... 33

befizetett többletösszegb ől ők vajmi keveset, vagy semmit nem kapnának vissza. A
CEFTA-országok fejlettségi, illetve elmaradottsági szintje pedig olyan, hogy a
jelenlegi módszerek alkalmazásának folytatásával soha nem látott és remélt
támogatásban részesülnének (7. táblázat).
7. TÁBLÁZAT
1999. évi részesedés a Strukturális és Kohéziós Alapokból
(Share of distinct states of Cohesion Funds in 1999)

Az 1. cél A többi Közösségi Kohéziós
Ország előirányzata cél kezdeménye- Alap Összesen
előirányzata zések
Ausztria 127 202 21 - 350
Belgium 126 101 44 - 271
Dánia - 76 16 - 92
Finnország - 239 23 - 262
Franciaország 291 1032 242 - 1565
Görögország 1258 - 174 265 1697
Hollandia 14 191 64 - 269
Írország 409 - 73 109 591
Luxemburg - 9 3 - 12
Nagy Britannia 377 766 238 - 1381
Németország 2550 570 332 - 3452
Olaszország 2393 464 286 - 3143
Portugália 1030 - 160 217 1407
Spanyolország 3228 461 412 956 5057
Svédország - 160 19 - 179
Csehország 1439 - 164 234 1837
Lengyelország 10680 - 666 1143 12489
Magyarország 2143 - 164 279 2586
Szlovákia 1193 - 92 149 1434
Szlovénia 304 - 36 47 387
Összesen 27480 4271 3227 3400 38378
Forrás: Illés I. 1997. p. 32.
• Az 1999. évi eredeti el ő irányzat nem meríti ki az Európai Tanács által a
GDP 1,27%-ában meghatározott fels ő értéket sem. Ha figyelembe vesszük,
hogy a jelenlegi tagországok évente átlagosan 2,5%-kal növekednek, hogy az
EU idő köZben három, viszonylag gazdag országgal (Ausztria, Svédország,
Finnország) a CEFTA-beli űjtaggrvágok GDF1e is a
hátra an dinamikusan, éylmintegy,4_clwkaLnő, akkor az 1999.
'
évi ge az eredetileg el őirányzott 30
milliárd ECU helyett egál tka_tiőhet;,
Horváth Gyula:
Európai integráció, keleti bővítés és a magyar regionális politika
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 17–56. p

34 Horváth Gyula TÉT 1997 s3

• Eddig a bővítés forrásszűkítő hatásait kizárólag az Objective 1.
céltámogatásaiból részesül ő, viszonylag kevésbé fejlett országokra terheltük
rá. Ha az egyenl őbb teherelosztás érdekében a 2-6. célok kereteit is -
mintegy egyharmadával - csökkentjük, és az így felszabaduló fotrásokat az
célra, továbbá a Kohéziós Alapra csoportosítjuk át, akkor e források
szűkössé válása bizonyos fokig enyhíthet ő..
Ez a variáns nem változtat - nem változtathat - azon a tényen, hogy - ha a
hozzájárulás 1,27%-os plafonja nem lé het s .t — a keleti l) ővítés jű—vesztosi
Po IL • ;I • Irorsz. g, Görögorsz g s S any olország lesznek. Görögország az 1999-
re előirányzott 3,4 Mrd ECU helyett 1,7 Mrd-ot, Írország 1,4 Mrd helyett
0,6 Mrd-ot, Portugália 3,4 Mrd helyett 1,4 Mrd-ot kapna. Még egyszer hozzá kell
tenni, hogy ez a csökkenés csak részben a keleti b ővítés következménye, részben az
EU saját szabályaié, amelyekt ől e támogatások megállapításakor egyszer űen
eltekintettek. Portugália és Görögország pl. az EU legalacsonyabb
munkanélküliséggel rendelkező tagállamai közé tartozik, Írország pedig -
egységesen kezelve - már túllépte a 75%-os küszöböt.
Magyarország 2586 millió ECU támogatásban részesülne. Ez az összeg igen
jelentős, de lényegesen alacsonyabb, mint az ugyanolyan terület ű és lakosságú, de
lényegesen kedvezőbb fejlettségi szint ű és munkanélküliségű Portugália 1999-re
ténylegesen el őirányzott támogatása (8. táblázat).
8. TÁBLÁZAT
Portugália és Magyarország el irányzott, illetve hipotetikus támogatása 1999-re,
ő
millió ECU
(Proposed and hypothetical support for Portugal and Hungary in 1999, million

Portugália Magyarország
(tényleges el őirányzat) (hipotézis a fejlettség
alapján)
Strukturális Alapokból
2706 2143
(országalapok)
Közösségi Kezdeményezések 239 164
Kohéziós Alap 468 279
Összesen 3413 2586
Forrás: Illés I. 1997. p. 33.

A magyar regionális politika

A jelenlegi regionális politika erős és gyenge elemei
A magyar területfejlesztés komplex és magas szintű *o szabál ozás• speciális
intézményrend úttörő je egye elet-Közép-Európában, s őt sok
g. am számára is mintaérték ű lehet. Az 1996. évi XXI. törvény a
területfejlesztésr ől és területrendezésr ől, céljait tekintve megfelel a társadalmi
igazságosság, a méltamosság és a szolidaritás elveinek,_az általános kohéziós
Horváth Gyula:
Európai integráció, keleti bővítés és a magyar regionális politika
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 17–56. p

TÉT 1997 s3 Európai integráció... 35

céloknak. Az Országos Területfejlesztési Koncepció szerkezete, regionális
fejlesztési orientációja részben kielégíti a nemzeti fejlesztési pro i4 amdokumentum
köyetelmé,~ hosszú tá - •Zdra1712/8.~te
4311
:
át.
Az EU kohéziós politikájának fő irányát hosszú távra el őrevetítő dokumentum, az
Agenda 2000 miközben általában kedvez őtlen megállapításokat fogalmaz meg a
-

kelet-európai csatlakozni szándékozó országok regionális politikai felkészültségér ől
- Magyarországot pozitív példaként említi. Az EU Magyarországról készített
jelentése a következ őket emeli ki:
) --" • Csak Magyarországon létezik tertiletfeRmté~ény;
• E törvény alapelvei harmonizálnak az Unió célkit űzéseivel;
• A törvény végrehájtását kísér ő változások nyomán az ország képeslesz az
uniós szabályok átvételére, a Strukturális Ala• 9 k haték • ; felhas a;
- • Avegrehajtás során •
• Nem kieléRít6 a minisztéritimok, a regionáli
1c. ordináció
• Nem érzékelhet ő pontosan, hogy a hazairegionális fejlesztési Jorzá.!<
miként feleltethet ők meg az EU Strukturális Alapjainak pénzügyi
eszközeivel, nehezen becsülhet ő meg Magyarország társfmanszírozási
képessége;
• A területfejlesztésre szánt források sz űkösek;
• Magyarországnak a Strukturális Alapok felhas zmala£b_c_ellendrzdsdiez
al
szüksé e se echani 1
Az államigazgatással szemhpni alapkömetelmény: magas szakmai színvonal
és megkörnyékezhetetlenség.
Decentralizáció és partnerség
A területi decentralizáció Magyarországon több szinto érvényesül, e területi s zintek
azonban nem egyenl ő intézményekkel és kompetenciákkal rendelkeznek. Nem
kellően tisztázott a szintek közötti munkamegosztás, mint ahogy a jogi szabályoZás
sziriflén az sem rendezett kell őképpen, hogy mikor és milyen területi, illetve
funkcionális nagyságrendben indokolt és lehetséges a közvetlen központi
beavatkozás a decentralizált szervezetek tevékenységébe az ún. kieniaf,illerVe
gek esetében. A regionális szint lehatárolása nem történt meg,
intézményei és funkciói kialakulatlanok.
A területfejlesztési elosztási döntkek, a tervezés decentralizációja és a partnerségi,
koordináció szempontjából egyaránt me ue-iszinten történt előrelépés_ a neRei
-
területfejlesztési tanácsok létrehozásával. Az országos tapasztalatok azt mutatják,
hogy ugyan jelentő s zavarokat okozott a tanácsok jogi természetének
tisztázatlansága, a kell ő rugalmasság mégis lehetővé tette a szervezetek felállítását,
az els ő elosztási döntések meghozatalát, a tervezési folyamatok felgyorsulását. A
megyei területfejlesztési tanácsok m űködési tapasztalataiból az EU-követelmények
tükrében az alábbiak emelend ők ki:
• A működés során már felmerültek bizonyos gondok, amelyek el őre jelzik,
hogy a jogi státusz bizonytalansága szerepzavarokhoz és k nfliksokhoz
vezet. A megyei területfejlesztUrtanács kizarhátja a pályázatokból azokat a
településeket, amelyek nem csatlakoztak egyetlen társuláshoz sem, vagy
Horváth Gyula:
Európai integráció, keleti bővítés és a magyar regionális politika
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 17–56. p

36 Horváth Gyula TÉT 1997 s3

azokat a társulásokat, amelyek nem fizettek a tanács számára m űködési
hozzájárulást. Hosszabb távon edig elkerülhetetlennek látszik, hogy a
stratégiai tervezésNlasztott szervezet atáskörébe kerüljön;
• A tanácsok működésének szakszeruse ét és hatékon sá • át egyelőre_szinte
semmi nem garantálja, hiszen az esetek túlnyomó többségében (három
megye kivételével) nincs önálló, megfelel ő szakemberrel, kapcsolat-
rendszerrel és információval (informatikával) ellátott munkaszervezet.
Egyértelműen látszik, hogy a tagok között az egyik legnagyo
konfliktusforrás a költségek megosztása és a munkaszervezet elhelyezése,
megalakítása;
• A pénzeszközök felhasználásának folyamatba épített és utólagos pénzügyi
ellenőrzését a kinegtár csak meger ősített területi apparátussal tudja elvégezni,
Mert e nélkül a folyamatok rendkívül lelassulnak. A kincstár szerepvállalása
a területfejlesztésben egyébként sokak által vitatott, a jelenlegi szervezeti
konstrukcióban azonban már nem célszer ű a folyamatokat visszafordítani. A
pénzügyi, törvényességi szempontú ellen őrzés mellett kell kialakítani a
monitoring rendszert valamennyi döntéshozási, illetve forráselosztási szinten.
Az andrótépitkező területfejlesztés ma le kistérségekvonatkozásában
érvén eze5:_____Eanködtetesük, aktivitásuk fenntartása kulcskérdés. E
szerveződéseket jelent ősen érintette a területfejlesztési törvény, nem kevés
konfliktust is okoz- Va. Miközben egyértelm űen helyeselhető az a kormányzati
szándék, hogy a kistérségi szervezetek közelítsenek _a___statisztikai illetve
kedvezményezett térségek határaihoz, a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy
a kormányzati, illetve -törvényi ösZtönzés eddig alkalmazott módszerei nem elég
hatékonyak. Még mindig sok település nem tagja a társulásoknak, s a tényleges
tevékenység sok helyen nem a tárulásokhoz, tehát a tanácsi képviselethez, hanem a
korábbi egyesületekhez, szövetségekhez köt ődik, amelyek általában kisebb térséget
fognak át, a városök -több- esetben nem vesznek részt bennük. A törvény_szepzezeti
megket«déSt-éS nem integrációt eredinényezett. Megoldandó probléma az is,
különösen az EU-csatlakozás s zempontjából, hogy a megyei decentralizáció
mértéke lehetővé teszi-e azt, hogy ne csak kedvezményezett térségi beruházást
támogassanak a területfejlesztési tanácsok. A koncentráció elve ugyanis elsösorban
a kedvezményezett térségekben ösztönzi, illetve teszi lehet ővé a támogatások
felhasználását.
A törvénybeli szabályozás alapján a területi munkamegosztás leggyengébb
szintje a régió, kialakulatlan intézménye a regromai ejlesztesi tanács, miutari két
esettől ellekirifve létréh"4:52ks- ntes, területét a törvény nem igazítja _a_NUTS 2
-~
szinthez, rögzftettforrásai, döntési kompetenciája nincs, csak olyan feladatokat
láthat amelyeket a Frtégyei területfejlesztési tanácsok ra saját körükb ől
hajlandóak átráházni. Az eddig létrejött -regionállí tanácsok egyel őre még a
szervezetépíté s vannak, s érezhetően az EU-források elérése motiválja
elsősorban a tagokat a megalakulásban.
Részben érthet ő, hogy a törvényhozó az önkéntesség és az alulról építkezés
elvéhez ragaszkodva óvatos a megyék közötti társulások ösztönzése, illetve el őírása
kérdésében. Ugyanakkor hosszabb távon nehezen lesz finanszírozható és
működtethető egy olyan területfejlesztési intézményi rendszer, amelyben eltér a
Horváth Gyula:
Európai integráció, keleti bővítés és a magyar regionális politika
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 17–56. p

TÉT 1997 El 3 Európai integráció... 37

statisztikai, illetve a tervezési szint a ténylegesen m űködő döntéshozó szervek
illetékességi területétől. Az sem lenne célszerű, ha szétválna, megkett őződne az
irányítás egy uniós és egy hazai regionális politikai intézményre és tervezési
rendszerre.
A hazai partnerségi szervezetekben többnyire az önkormányzatok vannak
túlsúl regimálissziLiten a partnerségi szervezetek nem m űködnek, ezért szilárd
regionális integrációjukra vagy szövetségükre feltétlenül - szükség lenne. A
partnerség követelményét egyébként nem csak a speciális partnerszervezetek
felállítása teljesíti, hanem e szervezetek er őteljesen kooperatív, illetve a társadalmi
nyilvánosságot bekapcsoló működési mechanizmusa is. Ez egyel őre a mi partnerségi
intézményrendszerünkre nem jellemz ő.
A területfejlesztés irányításával szembeni fontos követelmény a oordináció,
amelynek jeleni illetve intézmén esítése n az
Agenda 2000 különösen a minisztériumok között tartja fontosnak a források
koncentrált, hatékony felhasználása érdekében. A hazail:ksgos Területfejlesztési
Tanács s a mellette működő Orsz,á os Területfejlesztési Központ olyan
g
szervezeteknek min ősíthetők, amelyek alkalmasak az_... ötti
koordináciára, Ugyanakkor a jelenlegi, ogosítványok, jogállás és összetétel már
jelzi, hogy a tanács nem rendelkezik igazán_er ős koordinációs befolyással. Területi
szinten a koordináció, illetve a forráskoncentráció ugyancsak akadozik:in-íg a
vidékfejlesztési forrásokat például az FM hivatalok osztják el, a ten-WfWsztésben
érintett dekoncentrált szervek csak meghívottak a területfejlesztési tanácsokban.
Összességében; a koordináció intézményei és mechanizmusai szinte teljesen
kialakulatlanok.
Területfejlesztési eszközök
addici 0.1./ eltételei ma Magyarországon még hiányosak.
A terület jfelesztési támogatások föl (a Icedvezn "-~ett
térségtípusok EU-konform lehatárolásán) kívül - ami egyébként nemzeti
kompetenciában marad a jövőben is - sem a tevékenységi koncentráció, sem pedig
az erőforrások egyesítése nem felel meg a`irtelvéknek, illetve trendeknek.
cnek,
Az Európai Unió vaTai—át mogatott térségében lényegesen nagyobb a
r
munkahelyteremt ő, vállalkozástámogató, valamint a humán infrastruktúra-
beruh~c arány_a.,és kisebb a műszaki infrastruktúráé, mint Magyarországon. Az
eltérés egy részét infrastruktúránk elmaradottságáVaT lehet magyarázni, egészét
.
azonban nem. A döntési testületekben résztvev ő önkormányzatoknak felül kell
emelkedniük saját közvetlen felel ősségük túlhangsúlyozásán, a saját politikai
népszerűségüket közvetlenül befolyásoló beruházások körén, és nagyobb hangsúlyt
kellhelyezni a vállalkozástámogatásr a vállalkozási környgotiii -egtexemtésére. Ha
nem így lesz, aldcomagaaz önkormányzati magatartás lesz az egyWró oka a
területfejlesztési döntésekbe való nem kielégít ő bevonásuknak. A gazdaságfejlesztés
súlyának növekedéséb ől következik, hogy a koncentrált munkahelyteremtés
szempontjából kedvezőbb feltételeket nyújtó térségi centrumok felértékel ődnek.
A területi feffl'dé.stkfQlyjw21(Lftrg4Kik szétapt~ jelenleg kilenc tárca
os ozik a támogatásokon. A forráskoordináció en Elengedhetetlen, hogy a
fejlesztési es egység-e-s– _ keze sének, regionális elosztásának és
Horváth Gyula:
Európai integráció, keleti bővítés és a magyar regionális politika
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 17–56. p

38 Horváth Gyula TÉT 1997 s3

felhasználásának mechanizmusa kiépüljön. A magyar önkormányzatok igen sokféle
támogatásban részesülnek, a kiegyenlít ő mechanizmusok eltérő irányultságúak,
különböző alapelvek szerint működnek.
A magyar önkormányzati rendszer a közösségi szektoron belül tfffl, és
.i~fenntartó-centrilcus, ez pedig a területfejlesztési politika tekintetében
rontja a tisztánlátást, ugyaris nincs megfelel ő kép a reális pénzügyi - a feladat és
forrás összevetéséb ől származtatható - egyerilkTeri selíycélt téveszt a
kiegyenlítési eszköz- és célrendszer (pl. pénzügyi hiányok keletkezhetnek magas
ellátottsági mutatók mellett is). A területi önlconnányg"eszint nemi:1111-4i fogó .
térségi cél- és eszközrendszert _m űködteW A mobilizáfhaf6- (és egyre
szűkülő) önkormányzati vagyon köre csekély, az önkormányzatok hitelképessége
(garanciák hiánya miatt ueuforráshiányos költségvetésük mellettvet ő
i
intézmén f működtetési gondokkal küszködria -,--siába-d forrásaik
gy orlatilag alig vannak. EZ érV-éifY -
Fegicirializáció szempontjából ~ozó
nagyvárosokra és az illetékeken kívül saját bevételekkel alig rendelkez ő megyei
önkormányzatokra is.
A közvetlenül terüle si célú.észeszközök na ságrendje más alapokéhoz
képest ő. A különböző alapok célmeghatározási-, e osztási-, elbírálási
rendje alig harmonizál egymással, a területi szempontoknak is eleget tev ő
összehangolás, k~s, egyeztetés és megfeleltetés kívánalma ma még csak
kormányzati igényként, semmint gyakorlatként jelenik meg, továbbra is az ágazati
szemlélet és érdekérvényesítés túlsúlya tapasztalható.
A társfinanszírozás bi7tnqi . nemcsak me~ségi-, .igazgatási
követelményeket is felvet, Az EU-támogatásgedélyezésének el őfeltétele, hogy
mind a központi kormányzat, mind az önkormányzat, mind az esetleges
magánbefektetők részéről a projekt egész id őtartamára vonatkozó pénzügyi
kötelezettségvállalás a pályázat beadásakor mellékelve legyen. Ez a követelmény
Magyarorsi, .í ol többéves költségvetési teezés nem ,
tervezés alig létezik,
meglehaiSinehézgégeket vet fe . . yo gy orlatilag évente ielent ősen válTő—ik, z
így a többéves köteleiétts égYállálás aránytalanul kockázatos. Az EU-finanszírozás tehát
—
összekapcsolódik az egész szabályozási rendszer továbbfejlesztésével, a szabályozás
stabilabbá tételével. E nélkül érdemi támogatás elnyerése lehetetlen.

Összegz ő értékelés
Elemzésünk végs ő mérlege a hazai területfejlesztési politika pozitív egyenlegét
in~. Az eddigi változások, az el őkészületben lév ő dolcumentumok főbb
.
megállapításai egy mer őben új, az európai trendekhez hozzásimuló politika
körvonalainak kibontakozását sejtetik. Bár az e politikára leselked ő veszélyek sem
becsülhetők le, számos gyenge elemet is felsorolhattunk, a regionális politika
erő sségei és nem utolsó sorban az európai integrációhoz való közeledéssel
párhuzamosan megszaporodó lehet ő ségei révén a területfejlesztés remélhet őleg az
ezredfordulóra a modernizálódó Magyarország egyik meghatározó részpolitikájává
válik, és modellként szolgálhat Kelet-Közép-Európa többi országa számára is. Az
átalakulás szükséges irányait összegz ő 9. táblázatból láthatják, hogy az el őttünk álló
feladatok megoldásában csak a kezdeti lépések legelején vagyunk, ahhoz, hogy az
ezredforduló után cél-, eszköz- és intézményrendszerében konzisztens regionális
Horváth Gyula:
Európai integráció, keleti bővítés és a magyar regionális politika
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 17–56. p

TÉT 1997 s3 Európai integráció... 39

politikáról beszélhessünk, az új területfejlesztési kerettörvényhez kapcsolódó
számtalan jogszabályra, gazdasági eszközre és politikai döntésre lesz szükség.
9. TÁBLÁZAT
A magyar regionális politika EU-kompatibilitása
(Compatibility of Hungarian regfonal policy with the EU regulations)
Az EU-kompatibilitás
A politika foka
C__éia_ Szerkezetátalakítás ++
A any ~ e/kistét
---- +
A piac negatív hatásainak ++
mérséklése/innováció
„
CéleSOportia / Problematikus köl.zet +++
(elmara07 , ~
131/áli.1.1,
Esz4tizei ) Területfejlesztési lelőirányzat +
32n-Szírozásának Módja 45-ecentralizálf5
fi"-- +
ösztőnzsének formája Mértegel(5 ++
Irániitásánals centr uma, • •, • .- +++
6
Vé---- iU~
y___a
:_:• el kfélyerterületfejlesztési tani +
meghatároz e eme
Pégésztésekre gyakotylt 4 'szigetelt +
hatása ---
I?iímináns kedvezme= , Infrastruktúra; +
nezettAgazatai-') _____ -----
4010f4 .1 core 29% ++
Kietlen A GDP 0,2V +
fmanszírozásá0k 2
trientlyiSége/
+ + + Magas
+ + Közepes
+ Alacsony
Az új magyar területfejlesztési politikát, a nyugat-európai nemzeti és az Európai
Unió közös regionális politikáit összevetve még mindig jelent ős különbségeket
regisztrálhatunk. A legfontosabb eltérések:
• A regionális fejlesztés támogatására _Nyil~an - a regionális
különbségek mértékének függvényében - sokkal jelent ősebb összegeket
fordítanak, mint Mal...•:, arországen. Nem ritkán a támogatások volumene a
nemzeti GDP