Tér és Társadalom 11. évf. 1997/2. 29-54. p.
Tér és Társadalom 1997 s 2: 29-54
EURORÉGIÓ VÁZLATOK A MAGYAR-OSZTRÁK-
SZLOVÁK HATÁR MENTI TÉRSÉGBEN
(Sketches for a Potential Euro-region in the Hungarian-Austrian-
Slovakian Border Area)
RECHNITZER JÁNOS
Magyarország területi szerkezetének átalakulása a kilencvenes évek elejét ől
felgyorsult. Kiélez ődtek a területi különbségek, így a főváros és a vidék ellentétei. a
nyugati és a keleti országrészek közötti fejl ődési eltérések, illetve a
településhálózatban elfoglalt helyzet adott okot arra, hogy egyes térségek
leszakadjanak, mások gyorsabban alkalmazkodjanak a változó viszonyokhoz
(Rechnitzer 1993). Ebben az átrendez ődésben fontos szerepet játszott a határ menti
helyzet. Különösen érvényes ez az osztrák-magyar határ menti területekre.
A határ hosszú évtizedekig elválasztotta a két országot egymástól. A kapcsolatok
lényegében csak a nyolcvanas évekt ől kezdtek szervez ődni. Fokozatosan
megszűntek az együttm űködést akadályozó tényez ők, hiszen a kilencvenes évekre a
határ nyitottá vált. A szabad utazások hatottak a gazdasági együttm űködésekre is,
majd azok intézményes rendszereinek kiépülésével felgyorsult az osztrák t őke
térhódítása (Rechnitzer 1990).
A magyar térségek kedvez ő adottságai is serkentették a kapcsolatok élénkítését. A
gazdasági szerkezet a nyugati régiókban gyorsabban alkalmazkodott a piacgazdaság
viszonyaihoz, a munkaer ő képzettsége magas volt, jövedelmi helyzete kedvez őbb
volta egy magasabb vállalkozási aktivitással párosult. Végül a települések
infrastrukturális ellátottsága is gazdagabbnak tekinthet ő (közlekedési kapcsolatok,
távközlés, szociális infrastruktúra). Mindehhez járult, hogy a területi (megyei) és a
helyi (települési) gazdasági és politikai szerepl ők felismerték, hogy az osztrák-
magyar kapcsolatok támogatása új fejl ődési lendületet adhat a térségeknek, s azok
különféle feszültségeit (pl. foglalkoztatás, jövedelmi különbségek) mérsékelhetik.
Tanulmányom terjedelme nem teszi lehet ővé a sokoldalú osztrák-magyar határ
menti kapcsolatok áttekintését, csupán annak néhány újabb elemét villantom fel,
törekedve egyúttal az ellentmondások, vagy feszültségek bemutatására is. Ezek a
pillanatképek a gazdasági kapcsolatokat, a hivatalos, intézményi szférákat fogják át,
s vázolják azokat az elképzeléseket, amelyek az együttm űködések új irányait érintik.
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
30 Rechnitzer János TÉT 1997 s 2
A gazdasági kapcsolatok
Az osztrák-magyar határ menti térségek gazdaságát legátfogóbban a külföldi
befektetések alakulásával, illetve a külkereskedelmi kapcsolatokkal jellemezhetjük.
A két határ menti megyében' (Gy őr-Moson-Sopron, Vas) 1995-ben a vidéki
befektetések 19,6%-a realizálódott, míg a szervezetek számát tekintve 15,2%-a
választotta telephelynek a térséget (/. táblázat). Jelentős ez az arány, hiszen szinte
megegyezik az egész Alföldön (az ország területének 38,7%-a és a népesség
28,4%-a) befektetett külföldi t őkével, azaz e két megyében a befektetések
koncentrációja országos szempontból is kiemelked ő. A külföldi tőke növekedése
egyenletesnek mondható, a nagy ugrás 1992-ben történt, a következ ő esztendőkben
az ütem már mérsékeltebb lett, de 1994-r ől 1995-re Győr-Moson-Sopron megyében
több mint kétszeresére n őtt a külföldi érdekeltség (221%), míg Vas megyében közel
másfélszeresére (142%).
A befektetési hullám lecsengett 1996-ban Gy őr-Moson-Sopron megyében, a
külföldi érdekeltség ű vállalkozások jegyzett t őkéje csak 4,5 milliárd Ft-ot tett ki 173
szervezetben, míg ugyanez Vas megyében 89 vállalkozásban 339 millió Ft-ot ért el.
Az utóbbi két esztend őben erőteljesebben Vas megyében mérsékl ődött a külföldi
befektetések volumene, míg a másik megye a pozícióját országos szinten is meg
tudta tartani.
1. TÁBLÁZAT
A külföldi érdekeltség ű vállalkozások az osztrák-magyar határ menti megyékben
(1994, 1995)
(Companies with foreign capital share in the Hungarian-Austrian Border region,
1994, 1995)
Megnevezés Győr-Moson-Sopron Vas
1994 1995 1994 1995
Szervezetek száma (db) 1184 1247 615 651
Jegyzett tőke (Mrd Ft) 45,8 114,0 30,5 46,0
Ebből külföldi részesedés (Mrd Ft) 32,5 72,0 28,1 40,0
Szervezeti részesedés az országból (%) 5,0 5,0 2,6 2,6
Szervezeti részesedés a vidékb ől (%) 11,0 10,0 5,7 5,2
Külföldi tőke részesedés az országból (%) 3,9 5,5 3,3 3,1
Külföldi tőke részesedés a vidékb ől (%) 10,3 12,6 8,9 7,0
Forrás: Területi Statisztikai Évkönyv 1995
Az Ausztriához kötődő vállalkozások aránya a külföldi t őkén belül meghatározó
(2. táblázat). Győr-Moson-Sopron megyében jellemz ő a nagyobb vállalkozásokban
való részvétel (épít őanyag-ipar, épít őipar, vegyipar, élelmiszeripar, szolgáltatások),
Vas megyében viszont néhány nagyobb gazdasági szervezet (vegyipar, cip őipar,
élelmiszeripar) mellett inkább a számos kis- és közepes vállalkozásban szerveznek
érdekeltséget az osztrák befektet ők.
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
TÉT 1997 s 2 Eurorégió vázlatok... 31
2. TÁBLÁZAT
Az osztrák érdekeltségű vállalkozások az osztrák-magyar határ menti megyékben
(1989-1994 között)
(Joint ventures with Austrian capital share in the counties alongside the Austrian-
Hungarian border, between 1989 and 1994)
Részesedés a Részesedés az összes
Szervezetek külföldi Jegyzett tőke külföldi érdekeltségű
Megyék
száma (db) érdekeltségű (Mrd Ft) jegyzett tőkéből (%)
szervezetből (%)
Győr-Moson-Sopron 485 40,9 8.84 19,7
Vas 366 59,5 4.24 13,8
Forrás: Cégközlöny adatai 1989-1994. között
A határ menti helyzet és a külföldi befektetések között az alábbi összefüggések
ismerhetők fel (Dőry, Máthé 1996):
• a térségben működő jelentősebb gazdasági szervezeteknek már a nyolcvanas
évek elejétől voltak kapcsolataik (export, import, licensz vásárlás) osztrák
cégekkel,
• a térségben - különösen érvényes ez Győr-Moson-Sopron megyére - egy
fejlettebb és egyben sokoldalúbb gazdaság m űködött, amelynek a
privatizációjában az osztrák t őke - számos esetben éppen a korábbi kapcsolatok
miatt - aktívan részt vett. Az osztrák érdekeltség részaránya 1994-ig
magánosított gazdasági egységek esetében Gy őr-Moson-Sopron megyében
60,7%, Vas megyében 92,4%,
• az osztrák befektet ők azért is települtek ide, mert könnyebben tudták tartani az
otthoni egységekkel a kapcsolatot, már korábban megismerték a magyar
viszonyokat, a fej lesztéseik során a magyarországi, s kés őbbiekben a kelet-
európai hálózatukat innen építik, építették ki,
• a munkaerő képzettsége, a viszonylag magasabb nyelvismerete, továbbá a
kedvező bb infrastrukturális ellátottság, illetve néhány multinacionális cég
(Audi, Opel) jelenléte serkent őleg hatott a telephelyválasztásra.
A szomszédos Ausztriával kialakult külkereskedelmi forgalom alakulása jól
tükrözi a határ menti megyék gazdasági kapcsolatait, azok változását, vagy éppen
szerkezeti átrendez ődését.
Az export és import id ő beli változása mindkét megyében dinamikus volt, azon
belül az osztrák részesedés is egyenletesen emelkedett, s Németország után, mindkét
viszonylatban a második, vagy harmadik szállítási országot jelenti, azaz a határ
menti megyék gazdasága er ősen kapcsolódik az osztrák piachoz (1. ábra).
Az elemzési idő szakból (1991-1994) megállapíthatjuk, hogy annak utolsó éveiben
csupán Győ r-Moson-Sopron megyében növekedett az Ausztriába irányuló export az
összes forgalmon belül (12,4-r ő l 14,3%-ra), míg az import aránya kisebb mértékben
csökkent (25,2-r ő l 23,2%-ra). Az osztrák gazdaság Vas megyében nem képes a
pozícióit erő síteni, hiszen mindkét relációban jelent ős csökkenést (export 46,3-ról
26,1%-ra; import 47,0-r ő l 27,2%-ra) regisztráltak, miközben a beszállítások
(96,6%) és a kiszállítások (88,6%) sem érik el az 1991-es szintet.
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
32 Rechnitzer János TÉT 1997 • 2
1. ábra
estet
xat noA
vsn
.:2)
›
ma.v.s taa
'''d
E
41'
.M.~4 sC
L)
ooN
rsa.... na
.5.
MA= V 42 ti,-
v
oi C
wortSlo,
43 z
,
4 s E>2,
4
ig g
1E
g ti
t ••••
os yon
9 '13
vsn
8?
yy
`k>
I 2
ityzuom.m
X.M. na
nmany
1 1 °
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
TÉT 1997 s 2 Eurorégió vázlatok... 33
A két megye külgazdasági kapcsolatai tehát fokozatosan átrendez ődnek. Győr-
Moson-Sopron megyében az osztrák gazdasági kapcsolatok lehetséges aránya a
beszállításokban 23-28% között mozog, míg a kiszállításokban 12-15%-on
stabilizálódtak, amit er ősen veszélyeztet a németországi szállítások rohamos
növekedése. Vas megye esetében a helyzet más, a németországi gazdaság
előretörését nem képesek az osztrák kapcsolatok ellensúlyozni, azok aránya mindkét
relációban jelentősen csökkent (46%-ról 25%-ra). Lényegében 23-27%-ban
határozhatjuk meg a gazdasági függ őséget Ausztriától, amit a jöv őben tovább
mérsékelhetnek a dinamikus németországi gazdasági együttm űködések.
Nem arról van szó, hogy az osztrák gazdasági függés fokozatosan megsz űnne a
határ menti megyékben, éppen ellenkez őleg, azok meghatározó irányai az ottani
gazdasági bázisoknak. Ausztria részesedését már nem tudja növelni a
szállításokban, azaz stabilizálta kapcsolatait, azokat csak átfogó gazdasági
együttműködésekkel (befektetések, újabb szállítási kapcsolatok, b ővítendő
bedolgozó rendszer, termelés-kihelyezés stb.) képes jelent ősen megváltoztatni.
Az együttm űködés szervezeti keretei
Kormányzati szinten 1985-ben jött létre a Magyar-Osztrák Területrendezési és
Tervezési Bizottság (MOTTB) azért, hogy a megjelen ő szakterületeken és
különösen a közös államhatár menti térségben deklarálja az együttm űködés
szükségességét, amelynek célja javaslatok és ajánlások kidolgozása, valamint a
területrendezési- és tervezési intézkedések összehangolása. Amint azt a Bizottság 10
éves működését összefoglaló, idézett munka kiemeli:
"Az 1985-ben létrejött kormányközi megállapodás máig egyetlen ilyen jelleg ű
kétoldali szerz ődés, amelynek jelent ősége abban van, hogy egyrészt megnyitotta a
lehetőséget a határ menti megyei és települési tanácsok, majd önkormányzatok
országhatáron átnyúló regionális együttműködéseinek, másrészt megteremtette
egyúttal az adott szakmai körben a két ország általános együttm űködésének jogi és
szervezeti kereteit is. Úttör ő jellege megmutatkozott abban is, hogy modellül
szolgált az Ausztria és Szlovákia közötti hasOnló tárgykör ű együttm űködésnek."
(Kovács, Váradi 1996)
A Bizottság - bár kormányok közötti megállapodáson alapul, aláírói (több aláíró van mindkét
részről, a szerződést ugyanis megerősítették 1993-ban) az osztrák kancellár és a magyar
területfejlesztési miniszter voltak - regionális hatókör ű szervezet, amelyet az garantál, hogy az
Albizottságban Burgenland tartomány és a két szomszédos magyar megye, Gy őr-Moson-
Sopron és Vas képvisel ői vehetnek részt. (Az Albizottság eddig 7 alkalommal ülésezett.)
Munkacsoportok alakultak és megsz űntek, mindig az aktuális probléma függvényében.
(Összesen 8 munkacsoport alakult, közülük az alábbiak sz űntek meg: Település- és
környezetrendezési; Falufelújítás; a Fert ő-tó, Sopron-Kőszeghegyalja, Közép-Burgenland
közös határvidék területi terveit egyeztet ő; Termálvíz hasznosítás; Világkiállítás; Duna-térség
munkacsoport.) Jelenleg két munkacsoport m űködik, a Határmenti Együttm űködés
Munkacsoport a határ menti területek rendezési terveinek összehangolását végzi, a Regionális
Gazdasági Munkacsoport a közös fejlesztések összehangolásán fáradozik.
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
34 Rechnitzer János TÉT 1997 s 2
Ha meg is tekintjük a bizottsági és albizottsági ülések résztvev őinek listáját, azt
látjuk, hogy a magyar képvisel ő k mindig eggyel alacsonyabb kompetencia-szintet
képviselnek; ez már az aláírás pillanatában is jellemz ő volt (kancellár - miniszter).
Azt ugyan nem állíthatjuk, hogy ennek az együttm űködésnek ártott volna ez a meg-
nem felelés, a való életben azonban számtalan baj forrása, illetve er ős korlátozó
tényező , hogy a magyar megyék messze nem rendelkeznek akkora hatalommal,
igazgatási kérdéseket illet ő kompetenciával, mint az osztrák tartományok.
Lényegesen több kérdésben kell a magyar feleknek a kormányzati szervekhez
fordulni végleges döntés kicsikarása végett, mint Ausztriában.
Az 1992-ben megalakult Regionális Tanácsként, Pannon Regionális Tanácsként
vagy - újabban - Határmenti Regionális Tanácsként emlegetett magyar-osztrák
együttmű ködés életre hívásának éppen az lett volna a célja, hogy egy regionális
parlamentet hozzanak létre a kapcsolatok tartalmasabbá tételével, amelyet a
döntéshozatali fórum régióhoz való közelítése biztosított volna. A Tanács
munkájában a kormányzati szint kivételével ugyanazok a szerepl ők vesznek részt,
mint a fent ismertetett MOTTA-ban, kiegészülve a megyei jogú városok
megfigyel ői státusú képviselő ivel. Mivel a jelzett okok következtében nem sikerült
jogalkotó jogosítványokkal rendelkez ő együttműködési formát kialakítani, a Tanács
a két régió összehangolt fejlesztésével kapcsolatos ajánlásokat fogalmazott meg a
regionális, illetve a központi kormányzatok számára. Mivel a tisztségvisel ők és a
mögöttük tevékenyked ő szakértők személye a MOTTA-ban és az évente kétszer
ülésező Tanácsban megegyezik, az utóbbiban folyó érdemi vita a határtérség valós
problémáiról (p1. a kompetenciák különböz ő sége miatt megakadt közös beruházási
döntésekrő l, mint amilyen a Halbturn-Jánossomorja közös szennyvíztisztító lett
volna) a kormányszintű bizottság és albizottság m űködését is hatékonyabbá teszi.
A Tanács évente egyszer vagy kétszer rendez plenáris üléseket az éppen soros régióban
(1993-ban Burgenland, 1994-ben Gy ő r-Moson-Sopron, 1995-ben Vas megye, majd ismét
Burgenland, 1996-ban) a megyei elnökök illetve a tartományi vezet ő elnökletével. Az
adminisztrációs és szervez ő munkákat az önkormányzati hivatalok látják el, illetve a
munkacsoportok vezet ő i mögött álló intézmények apparátusai. 1996-ban az együttm űködés
keretében 9 munkacsoport tevékenykedett az alábbi szakterületeken: infrastruktúra
(alcsoportjai: gazdaság, energetika és vízgazdálkodás); munkaer ő-foglalkoztatás; közlekedés
(alcsoportja: határátkel ők); katasztrófavédelem; természet- és környezetvédelem; ifjúság,
kultúra, tudomány és kutatás; egészségügy; információ, adatok cseréje.
Ausztria Unióhoz való csatlakozása után 1995-ben, a fent ismertetett
együttműködési kapcsolatok már lehet ő séget adtak arra, hogy azok konkrét
fejlesztési együttm űködésekké váljanak. Ennek kereteit az Interreg II. - Phare CBC
program nyújtja, amely 1995-1999 között, mintegy 50 millió ECU-s (7,5 Mrd Ft a
jelenlegi árfolyam szerint) fejlesztést céloz meg a határ térségben. (Zala megyével
bővül a programban résztvev ő megyék listája. Zala megye ugyan nem rendelkezik
osztrák határszakasszal, de kapcsolódását a programhoz a kedvez ő politikai
kapcsolataival, illetve a késleked ő - előkészítés alatt lév ő - szlovén-magyar
együttmű ködési tervezetekkel magyarázhatjuk.) Az el őzetes felmérések szerint az
osztrák-magyar Interreg II.- Phare CBC programra valamivel több, mint 20 Mrd Ft
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
TÉT 1997 s 2 Eurorégió vázlatok... 35
végösszegű elő zetes pályázati anyag érkezett. A prioritásokat - a fejlesztési
programok bizonyos mederben tartása végett -, a MOTTA és a Regionális Tanács
szakemberei dolgozták ki. Ezek az alábbiak:
1. Műszaki infrastruktúra: az infrastruktúra fejlesztése a határ közeli területeken,
vagy határon átnyúló eredménnyel (közlekedés, távközlés, energia,
vízgazdálkodás);
2. Gazdaságfejlesztés és együttm űködés: a határon átnyúló gazdasági
együttműködések támogatása, privát kezdeményezések piacra segítése (turizmus,
ipar és vállalkozás, különösen a kis- és középvállalatok fejlesztése, K+F);
3. Területrendezés és tervezés: tanulmányok készítése, technikai segítségnyújtás és
management, a megvalósítás információs és intézményi feltételeinek fejlesztése;
4. Humán erő források: A munkaerő mozgására vonatkozó speciális szabályozások
kidolgozása, programok a továbbképzés és kultúra területén;
5. Környezet és természetvédelem: élővízfolyások, talajvíz, a leveg ő és a talaj
minősége illetve az egészségügyi állapot javítása a határ közeli helyeken, vagy
határon átnyúló hatással.
A rendkívül hosszú el őkészítő és egyeztető fázis után lényegében napjainkra
(1997. március) hirdették meg a nagy (10 000 ECU felett) és a kis (10 000 ECU
alatt) projekteket az 1995. évre vonatkozóan. Ez a két esztend ős késés részben a
brüsszeli bürokráciával, részben pedig a hazai szervezet kialakulásával, illetve a
területi (megyei) projektgazdák pályázat el őkészítésében való, mérsékelt
tapasztalatával magyarázható. Sopronban a Phare CBC magyarországi központjának
kihelyezett irodája működik, ami szinte egyedülálló a magyar gyakorlatban, hiszen
eddig minden területi projektet a f ővárosból szerveztek, most lehet őség kínálkozik a
közvetlen kapcsolattartásra a térséggel, illetve az ottani szerepl őkkel.
A támogatásra érdemes projektek kiválasztásánál az osztrák fél véleménye a
meghatározó. Így a programba nem kerülhetnek be még véletlenül sem olyan
projektek, amelyek valamilyen módon versenytársai, potenciális konkurensei
lehetnének az osztrák oldalnak, azaz Burgenlandban meglév ő, vagy ott tervezett
létesítményeknek. Az osztrák partnerek éberen figyelik a három megyében
megindult modernizációs folyamatokat. Ha az ott tervezett létesítmények támogatást
igényelnek a Phare CBC programtól és egyben azok sértik a szomszédos osztrák
tartomány érdekeit, mindent megtesznek a projekt támogatások megakadályozására,
vagy lassítására (példa lehet a Gy őrben létesítend ő innovációs központ támogatása
körüli hosszadalmas egyeztetés, vagy éppen a termálturizmusra irányuló fejlesztések
visszaszorítása). Lényegében a Phare CBC támogatások irányainak, azok f őbb
projektjeinek meghatározásánál az alapelv a határ menti kapcsolatok er ősítése,
szélesítése. Ennek következtében a megyék gazdasági-társadalmi és
településhálózati 'fejlesztésének szinte minden kezdeményezése része lehet a
programnak, másik oldalról viszont korlátozhatók a felhasználások, hiszen számos
kezdeményezés közvetlenül egyáltalán nem szolgálja a határ menti együttm űködést,
azaz számos lehet őség nyílik a magyar kezdeményezések akadályozására.
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
36 Rechnitzer János TÉT 1997 s 2
Szlovákiai kapcsolatok
Tanulmányunkban hosszú ismertet őt nem tudunk adni a magyar-szlovák határ
menti kapcsolatokról. Az államszocializmus id őszakában még működött egy
kormányközi bizottság a határ menti térségek együttes fejlesztésére, illetve
számtalan településnek voltak, f őleg gazdasági jellegű kapcsolatai a szomszédokkal.
A rendszerváltás után a helyzet alapjaiban megváltozott, s szinte mondhatni
megszűntek a szlovák-magyar határ menti intézményes együttm űködések. Egy-egy
kísérlet történt a hivatalos kapcsolatépítésre, de azokat megzavarta a kialakulatlan
közigazgatási struktúra, illetve a két ország között húzódó politikai feszültségek.
Természetesen mindez nem befolyásolta a lakossági kapcsolatok alakulását,
hiszen a két országban meglév ő árkülönbségek és ellátási különbségek fokozták a
bevásárló turizmust mindkét irányban. A határ menti területek lakossága magyar,
így a kapcsolatépítés és megtartás könnyebb volt, ami például a vállalkozások
megjelenését, illetve a gazdasági kooperációk lassú megindulását tette lehet ővé.
Átfogó elemzések hiányában adatokkal nem szolgálhatunk az együttm űködésekről,
de azok a gazdasági szférában lassan megindulnak, miközben az intézményes
kapcsolatok - a meglév ő alapszerző dés ellenére- sem mutatnak elmozdulást.
Megítélésünk szerint a politikai okokon túl a határ menti együttm űködés
szélesítését akadályozza, hogy napjainkra alakult ki a szlovák közigazgatási
rendszer, tisztázódtak a különféle szintek jogosítványai. Az intézményi rendszer
véglegesítése a partnerek stabilitásához is vezet, hiszen gyakran változtak a kontakt
partnerek, ami a megbeszéléseket megnehezítette. Szólni kell arról is, hogy két
hasonló színvonalú gazdaság esetében nehéz megtalálni a megfelel ő árualapot a
kereskedelemre, ugyanakkor nem voltak ismertek a vállalkozási feltételek, s őt nem
indult meg a szlovák gazdaság privatizációja sem, ami növelhette volta az
érdeklő dést. A sokoldalú lakossági és személyes kapcsolatok a jöv őben talán
megfelel ő alapot kínálnak a térségi intézményes együttm űködések erősítésére.
Az együttm űködés akadályozó tényez ői
Stix burgenlandi tartományfőnök, - aki az Osztrák Szociáldemokrata Párt országos
elnökhelyettese és a volt osztrák kancellár egyik bizalmasa - 1996. novemberében
kisebb "határ menti forradalmat" okozott nyilatkozatával. Ebben azt jelentette ki,
hogy teljesen elhibázottnak tartja Magyarország gyors EU belépésének
szorgalmazását, mert az ország egyrészt még nem felkészült a tagságra, másrészt
Burgenlandot gazdasági katasztrófába sodorhatná a magyar tagság. Hiszen a két
térség között lehet ő vé válna a munkavállalók és a vállalkozások szabad mozgása, s
a mérsékelt magyar bér- és termelési költségek miatt a burgenlandi cégeket és
munkavállalókat a piacról fokozatosan kiszorítanák.
A nyilatkozat - amelynek alapvet ő en politikai okait már értjük; hiszen Vraniczky
kancellár idő közben lemondott, így vélhet ően egy bels ő hatalmi harc is inspirálta
mindezt, illetve az, hogy az elmúlt októberi választásokon gyengén szerepl ő
Szociáldemokrata Párt folyamatosan rendezi át sorait, igyekszik növelni
népszerűségét - újabb és újabb reagálásokat eredményezett. Témánk, a határ menti
kapcsolatok szempontjából talán Ausztria budapesti nagykövetének megállapításait
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
TÉT 1997 s 2 Eurorégió vázlatok... 37
érdemes kiemelni, miszerint Burgenland hosszú évtizedeken keresztül a nyugat
végállomása volt, ebb ő l kifolyólag a tartomány bizonyos részei gazdaságilag
elmaradottak, a térség az utóbbi években kezdett felzárkózni az osztrák és a nyugat-
európai szintre és Stix valószín űleg ezt félti (Népszabadság 1996. december 30.). A
magyar partnerek, a megyei közgy űlések elnökei inkább belpolitikai akciónak
tekintették a nyilatkozatot, s utaltak arra, hogy a jószomszédi kapcsolatokat nem
rúgja fel a magyarországi EU csatlakozás egyoldalú megvétózásának
kezdeményezése (Magyar Hírlap 1997. január 21., Észak-Dunántúl melléklet).
Mindezeken túl a napi gyakorlatban megfigyelhet ő volt, hogy az elmúlt
hónapokban osztrák részr ől a határellen őrzések időtartama növekedett, egyre több
nyilatkozat jelent meg a Schengeni-egyezmény alkalmazásáról, annak betartásáról,
mindazokról a növekvő költségekről, amik Ausztria keleti határainak őrzése
kapcsán jelentkeznek. Több embercsempész-ügy került nyilvánosságra, mint
korábban, s őt két osztrák újságíró illegális határ-átlépése szintén az osztrák
politikusoknak és a közvéleménynek, hogy az osztrák-magyar határon valami nincs
rendben, illetve - kedvez őtlenebb néz őpontból - a magyarok igencsak
felkészületlenek az EU-csatlakozásra.
A fenti bevezet ő azt jelzi, hogy az osztrák-magyar határ menti térség szerepe
felértékel ődött, az országos politika szintjére került, s egyben számítani lehet arra,
hogy az ország EU csatlakozásának egyik állandóan figyelt térsége, "barométere"
lesz, vagy lehet. A térség modell jellegét er ősíti az is, hogy a Phare program
kiterjesztése megtörtént a határ menti területekre, így egyrészt ezekben a
megyékben is már tesztelhetik az EU-bürokraták és politikusok azt, hogy a magyar
területi szervek mennyire képesek és alkalmasak fogadni a támogatásokat, illetve az
azokkal együtt járó pályázati, elszámolási, értékelési rendszereket. Másrészt osztrák
észrevételek határozottan megjelennek ebben az együttm űködési és támogatási
rendszerben, ami ugyan nem korlátozza a térségek fejlesztési irányait, de azokat
befolyásolhatja. Az osztrák-magyar határ menti együttm űködés fejlődését több
tényező befolyásolja. (Rechnitzer 1996)
Az els ő lényege, hogy a határ menti térségben osztrák részr ől egy periféria
érintkezik - magyar részr ől - egy kvázi- centrummal. Gy őr-Moson-Sopron megye,
de lényegében Vas megye gazdasága is gyorsabban tudott átállni a piacgazdaság
viszonyaira, a privatizáció itt viszonylag zökken őmentesen lezajlott. A vállalkozási
aktivitás magas, a népesség iskolázottsága magasabb színvonalú és sokoldalúbb,
mint az ország többi részén a településhálózat is fejlett, nem beszélve az
infrastrukturális ellátottságról. Továbbá a lakosság polgári hagyományai is
érvényesülnek, a népesség termelési ismereteiben megtalálható az innováció-
orientált szemlélet, az életkörülmények kedvez őek, s a régióban nagy tömeg ű
fogyasztó található (a két megye népessége megközelíti a 700 ezer f őt), magasabb
jövedelemmel, ami serkenti a lokális és a regionális piac kialakulását.
Mindezek nem mondhatók el Burgenlandról, hiszen alacsony a népesség szám
(270 ezer fő), a gazdasági szerkezet egyoldalú (agrártermelés), az iskolázottság
alacsony, a centrumok hiányoznak. A tartomány dönt ően mezőgazdasági jellegű
térség, önálló ipari bázisa gyenge, függése er ős Bécstől, illetve más osztrák
gazdasági-ipari centrumoktól (Graz).
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
38 Rechnitzer János TÉT 1997 s 2
Egyértelmű tehát, hogy a magyar térségek alkalmasak a gyorsabb modernizációra
és a fejlesztésüknél más igények jelentkeznek, mint egy elmaradott, periférikus
régiónál. Nem vethet ő k össze reálisan a burgenlandi fejlesztések a magyarországi
határ menti térségek megújítási kezdeményezéseivel. Itt nem versenyhelyzetr ől van
szó, hanem egy sokoldalú szerkezet további átalakításának ösztönzésér ől. (Elkészült
mindkét megyében a területfejlesztési koncepció, amelyek lényegében ezt a
szemléletet sugallják, egy olyan gazdasági mili ő kialakítását szorgalma77ák, ami a
meglévő szerkezetek b ővítését és bels ő megújítását is segíti a termelési
infrastruktúra, a képzés és oktatás fejlesztésével, valamint a vidékfejlesztéssel.)
Az osztrák-magyar határ menti régió térszerkezete alakításának másik eleme Bécs.
Az osztrák főváros hatása er ő teljesen jelentkezik a régióban, hiszen nemcsak a
gazdasági szervezetekben, a lakossági kapcsolatokban, a munkavállalásban
meghatározó, hanem a mindennapi életben is kitapintható Bécs jelenléte. A régió
jövőbeli helyzetét a fő város jóval nagyobb mértékben befolyásolja, mint
Burgenland. Sajnos egyértelmű kapcsolatok, együttm űködések csak lassan
alakulnak ki az osztrák fő várossal a térségben, hiszen arra lényegében Burgenland
rátelepült, másrészt Bécsnek, mint f ő város-tartománynak még nem dimenzió ezen
megyékkel, azok centrumaival való intenzív kooperálás ösztönzése. (Az elmúlt
idő szakban, talán éppen a Phare CBC program hatására növekszik a bécsi
érdeklő dés a térség iránt, amit több közös fejlesztési program is segíthet a jöv őben.)
A határ menti együttm ű ködés alakítására tehát hatnak a térszerkezetben meglév ő
különböző ségek, de a nagyvárosok funkcióinak változása, illetve igénye is hatással
van a térségre. Ugyanakkor a kapcsolatokat a magyar térszerkezet változásai, éppen
úgy befolyásolják, mint az átalakuló regionális politika. Vegyük sorra ezeket a
tényezőket is!
A hazai regionális szerkezetben a nyugat-keleti különbségek nem csökkennek,
hanem növekszenek, ennek következtében az osztrák-magyar határ menti régió
tartósan fejlettebb lesz, mint az ország többi része. Politikai feszültségekkel kell
tehát számolni a térségek között, ami - bármely színezet ű is a kormányzat - azt
eredményezi, hogy az elmaradottabb régiókban koncentrálódnak az állami
fejlesztési támogatások. A fejlettebb régióknak tartós küzdelmet kell vívniuk a
többiekkel és a központi kormányzattal, annak igencsak er ős "keleti" lobbyjaival.
A területfejlesztés intézményrendszere napjainkban formálódik, azt lehet látni,
hogy a térségek különféle szerepl ő i jogot kaptak a fejlesztések véleményezésére,
illetve egy mérsékelt decentralizáció is megindult a jelentéktelen (a GDP 0,2%-át
kitevő ) területfejlesztési alap vonatkozásában. Az intézményrendszer, a megyei
területfejlesztési tanács azonban egy átmeneti megoldást mutat, hiszen nem területi
választott testületre épül, hanem lényegében egy kinevezett intézményre (a törvény
által meghatározott szerepl ők a tanács tagjai).
Ennek az intézménynek nincsen megfelel ője a határ túlsó oldalán, ott egy
választott, jelent ő s decentralizált jogosítványokkal rendelkez ő intézmény
(tartományi parlament és kormány) m űködik, számottevő saját pénzügyi forrással. A
magyar részben decentralizált és az osztrák autonóm struktúra kapcsolódási pontjai
zavarokkal terhesek, korlátozott mozgásteret adnak a magyar szerepl őknek.
Ugyanakkor a magyar fél is megosztott, hiszen három megye, más-más érdekekkel
lép fel, s mindezt színesíti az önkormányzati önállósággal rendelkez ő öt nagyváros
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
TÉT 1997 s 2 Eurorégió vázlatok... 39
jelenléte is. Szervezeti szinten csak napjainkban formálódik a Nyugat-dunántúli
Regionális Fejlesztési Tanács, amelyet a három Phare CBC által érintett megye
hozott létre. Megítélésünk, szerint ezen összefogást alapvet ően az motiválta, hogy a
Phare támogatást minél teljesebb mértékben igénybe vegyék, illetve minél gyengébb
tervezési-statisztikai régiót hozzanak létre, nehogy egy közigazgatási reform során a
megyék önállósága mérsékl ődjön.
Ennek a három megyének a bels ő regionális kapcsolatai gyengék, esetiek,
alapvetően csak Győ r-Moson-Sopron és Vas, illetve Vas és Zala megye irányában
vannak kimutatható együttm űködések, de már például Zala és Győr-Moson-Sopron
megye viszonylatában jóformán semmilyen térségi együttélésr ől nem adhatunk
számot. A pszeudo-régió tehát nem növeli, hanem lényegében csökkenti az
együttmű ködési potenciált, mivel a megosztottság tartósan fennmarad, közös célok
látszólagosak, egységes érdekek mögött egy-egy megye bels ő fejlesztése áll, azaz
nem motiválják a Burgenlanddal szembeni egységes fellépést, mindez aztán
lehetőséget nyújt a partnerek megosztására.
Az osztrák partnerek hatása a térségre és annak gazdaságára a jöv őben nem
növekszik, s őt véleményünk szerint stabilizálódik, vagy mérsékelten csökken. A
magyarországi osztrák vállalkozói elemzés (Dőry, Máthé 1996) alapján
megállapítható, hogy egyrészt a határ menti térségekben már a rendszerváltozás
előtt, vagy közvetlen azt követ ően jelentek meg a számottev ő vállalkozások2 . Ezek
többségükben a multinacionális jelleget hordozzák - a felmérésbe bevont nagyobb
osztrák vállalkozások egy része nem igazán osztrák, hanem a német, a holland és
más nemzetiség ű vállalatok exkluzív kelet-európai jogokkal felruházott osztrák
partnerei, vagy vállalatai -, hiszen nemcsak Magyarországon vannak befektetéseik,
hanem a környez ő országokban is megjelennek. A fejlesztéseikben tehát a hálózati
jellegre törekszenek, így többen alakítanak ki a jöv őben telephelyet a román, ukrán,
vagy kelet-szlovák határ menti térségekben. A megítélés az, hogy a magyar
privatizáció befejez ődött, a térségben már nincsenek kivásárlásra érdemes
vállalkozások, illetve olyan nagyvállalatok vannak, amikben az osztrák t őke nem
érdekelt (Rába Rt). A zöldmez ős beruházásokhoz nem ismert a telephelyi kínálat,
hiszen ajánlásának módszerei - telephely- és településmarketing - és szervezeti
rendszere kimondottan kezdetleges Magyarországon, még ebben a térségben is.
Másrészt az EU-tagság az osztrák gazdaság számára nagy kihívást jelent, egyre
élesebb a verseny az osztrák piacokon is, amiben ugyan el őnyt jelentenek a magyar
telephelyek alacsonyabb költségei, de a felmért vállalkozások a jöv őben a hazai
(osztrák) pozíciójuk megvédését is fontosnak tekintik, így er őforrásaikat és
fejlesztéseiket oda is koncentrálják.
Végezetül arról kell szólni, hogy a mindennapi élet alakítja, formálja a határ menti
kapcsolatokat. A térség Magyarországon belüli vonzása számottev ő, egyre több az
áttelepül ő, egyre több új vállalkozás jelenik meg, amely valamilyen formában
számba veszi az osztrák jelenlétet, vagy éppen a szomszéd ország nyújtotta
számtalan lehetőséget. A centrumok funkciói gyarapodnak, vonzásterük
folyamatosan bővül, rendez ődik át, s kapcsolataik, amelyet az ott megteleped ő
vállalkozásokkal és intézményekkel lehet jellemezni, szélesednek. Megállapítható,
hogy Sopron, Szombathely, Kőszeg, Mosonmagyaróvár, Gy őr egyenrangú
központjai a két ország határ menti térségeinek, s őt bizonyos szerepkörökben
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
40 Rechnitzer János TÉT 1997 s 2
(vendéglátás, bizonyos szolgáltatások) többet nyújtanak, mint a közelükben lév ő,
népességszám szempontjából nagyságrenddel kisebb osztrák kisvárosok. A minden
napi élet tereiben tehát mindkét megye, annak települései és lakossága valamilyen
formában kapcsolódik az osztrák térségekhez. Az osztrák települések, s az ott él ő
népesség számára is meghatározó a "magyar kapcsolat". Mondhatjuk azt, hogy a
hétköznapok világában lényegében egy er ősen együttműködő térségről, egymással
számos szálon összekapcsolódó régióról, egy formálódó eurorégióról beszélhetünk.
Az eurorégió, mint az együttm űködés új modellje
A "hétköznapok eurorégióját" valóságos eurorégióvá kell formálni, talán ez lehet a
térség legfontosabb fejlesztési iránya. Nem könny ű - éppen a komplex feltáró
jellegű kutatások hiányában - meghatározni azt a területet, amit felölelhet a jöv őbeli
együttműködés térsége. A kijelölt területi egységekhez - s éppen az eltér ő döntési
kompetencia miatt nem mindegy, hogy milyen - közigazgatási egységeket lehet
rendelni, hogy a multiregionális együttm űködések szervezését segítsék, azt
befogadják.
Számos elemzés (Gorzelak, Enyedi 1996) megerősíti azt, hogy a három főváros
Bécs, Pozsony, Budapest hatásterülete, mint a napjainkra egyre határozottabban
kirajzolódó gazdasági-településhálózati mega-agglomeráció a közép-európai térség
új növekedési centrumává váljék (2. ábra).
A nagyközpont ezen hatásterülete viszont nehezen kezelhet ő, nem illeszkedik -
éppen nagy területi kiterjedése, jelent ős népességszáma, eltér ő, sokszínű
sajátosságaik miatt - az eurorégiók eddig kialakult rendszeréhez. Célszer űbb tehát
kisebb, konkrétan együttműködő térségben gondolkodni, ahol a kapcsolatok
egyértelműek és intenzívek. Infrastrukturális rendszereik több esetben
egybefonódnak, a településhálózati rendszerei hasonlóak, így a sokoldalú
összekapcsolásukhoz több lehet őség kínálkozik. A térségek intézményesítése azért
fontos, hogy a szervezett programok konkrétak legyenek, s a különféle szerepl ők
részesei lehessenek az akcióknak, azokat magukénak tudják tekinteni.
Nem lehet egyetlen területi lehatárolást sem lezártnak, végérvényesnek venni. A
cél az, hogy a Bécs-Pozsony-Budapest makrorégióban rejl ő kedvező adottságok
minél jobban kihasználásra kerüljenek, illetve ezen fejl ődési tengelyre épül ő
multiregionális együttműködés a jövőben kibővíthető legyen (Rechnitzer 1995).
A nagyrégiós modell; Fels ő Pannónia Eurorégió
-
Az elsőt nevezzük a tartományi, megyei modellnek (3. ábra) abból kiindulva,
hogy a középszintű területi egységek, így az osztrák tartományok, a magyar megyék
és a szlovák tervezési régiók dimenziójában lenne célszer ű az együttműködéseket
szervezni. Ennek megfelelően Bécs, mint főváros, Burgenland és Niederösterreich
(Alsó-Ausztria) tartományok, Gy őr-Moson-Sopron, Vas, Zala, Veszprém megyék és
azok nagyvárosai, valamint a korábbi Nyugat-Szlovákia területe alkothatná a
kialakítandó eurorégiót.
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
TÉT 1997 s 2 Eurorégió vázlatok... 41
2. ábra
4 o < • P Q • *
tO •—• 1•4
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
42 Rechnitzer János TÉT 1997 s 2
3. ábra
I <1 o< • L MCI •• :: HEJ
II
I
..
cn
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
TÉT 1997 s 2 Eurorégió vázlatok... 43
A három osztrák tartomány együttesen alkotja a Keleti Régiót (Region Ost) vagy
Bécsi Régiót (the Vienna Region), ami lényegében egy tervezési, együttm űködési
szövetségi . Célja, hogy egyrészt Bécs révén Alsó-Ausztria és Burgenland
nemzetközi ismertsége fokozódjék. Ugyanakkor mindkét tartomány számos szállal
kötődik Bécshez, annak szűkebb és tágabb vonzáskörzete területükbe benyúlik, így
a gazdaság, az infrastruktúra, vagy éppen a településhálózat fejlesztés együttes
alakítása nélkülözhetetlen (Siedlungs Politisches 1994). A Keleti Régiót tehát
-
tekinthetjük egy osztrák interregionális együttm űködésnek, amelyhez
kapcsolódhatnak a magyar megyék kibontakozó regionális szervez ődései, illetve a
szlovák területi tervezési egység.
A négy magyar megyéből három a jövőben egy tervezési-elemzési és fejlesztési
régiót alkot, tehát az egységes részvételüket ez is indokolja. Veszprém megye ugyan
egy másik regionális szervez ődés tagja, de a Balaton partjával fontos tényez ője lehet
egy közép-európai együttműködésnek. Továbbá az is, hogy a korábban említett
Interreg II. - Phare CBC program érintettjei, így a három megye, valamint
Burgenland és Alsó-Ausztria kapcsolódó térségeiben el őbb-utóbb - a program
részeként - egységes területi fejlesztés kezd ődik meg, és a határ menti
kapcsolataiknak megújítása már regionális szinten folytatódhat. (Gondolunk itt arra,
hogy célszerű a területfejlesztési koncepciókat összevetni, azok kölcsönös
hatásrendszereit értékelni, kidolgozni a kapcsolódási pontokat, így megalapozottá
tenni az együttes, vagy pontosabb multiregionális együttm űködéseket.)
A nagyrégiós modell el őnye még az, hogy a lehetséges eurégió jelent ős gazdasági
potenciált (3. táblázat) képviselne, annak sokszín űsége a versenyfeltételeit és
telephelyi adottságait növelhetné, er ősítve a térségen belüli gazdasági kapcsolatokat,
így lényegében Közép-Európa fejl ődési motorjaként funkcionálhatna. A magyar
régió gazdasága sok szállal kapcsolódik az osztrák tartományokhoz, így kialakult,
szervezeti-intézményi kapcsolatok vannak, azok m űködési terei viszonylag kis
ráfordítások mellett b ővíthetők.
Osztrák-magyar vonatkozásban napjainkra már kiépültek a térségi infrastrukturális
rendszerek, így az egybefügg ő közlekedési hálózat, a villamos energia és a
földgázhálózat összekapcsolódott, a határátkel ő helyek száma növekszik, azok
megközelíthetősége is javul. A magyar régió nagycentrumai (Sopron, Gy őr,
Szombathely) a határ menti bevásárló turizmus színterei, valamint a régió
idegenforgalmi területén az osztrák kereslet is számottev ő (Balaton; második
otthonok létesítése a határ mentén és az egész régióban; hobby-turizmus: vadászat,
kerékpározás, horgászat; ökoturizmus). El őnye továbbá, hogy a magyar-osztrák
határ menti kapcsolatok területi együttélési viszonylatok szinte teljes spektumát
felölelik, így olyan együttműködések is megjelenhetnének ebben a multiregionális
rendszerben, amelyek ugyan még bilaterálisak, de mintaérték űek lehetnek egy
trilaterális, három ország határain átnyúló regionális együttm űködés számára is.
Rövidtávon nem várhatunk jelent ős áttörést a szlovák-magyar határ menti
kapcsolatokban, de éppen az osztrák-magyar kapcsolatok megújítása és egy
szervezett együttm űködés segíthet a feszültségek oldásában.
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
44 Rechnitzer János TÉT 1997 s 2
3. TÁBLÁZAT
Felső-Pannónia potenciális eurorégió néhány gazdasági jellemzője
(Several ecnomic indicators of the potential „Upper-Pannonia" Euroregion)
Megnevezés Osztrák Szlovák Magyar al-
alrégió alrégió régió
Terület (km2) 23554 4539 15822
Népesség (ezer fő) 3284,5 859,6 1380,1
Népsűrűség (fő/km2) 143 190 87
GDP összesen (Mrd USD) 85,3 7,6 5,1 1
Egy lakosra jutó GDP (USD) 25955 8797 3666
GDP ágazati szerkezete (%)
mezőgazdaság 2,1 3,2 9,2
ipar 32,4 53,2 38,7
szolgáltatás 65,4 43,6 52,1
Ipari beruházások nagysága (millió USD) 1497,5 n.a. 361,2
Egy lakosra jutó ipari beruházás nagysága (USD) 456 n. a. 262
Külföldi befektetések
szervezetek száma (db) 885 46922 3313 3
alaptőke (millió USD) 6239 2502 419
Gazdasági szervezetek száma (ezer db)* 144,8 15,7 131,1
1000 lakosra jutó gazdasági szervezetek száma 44 54 95
(db)
Foglalkoztatottak száma (ezer fő) 1276,4 414,7 371,4
Foglalkoztatottsági szerkezet (%)
mezőgazdaság 5,3 7,9 9,4
ipar 31,8 36,4 38,3
szolgáltatás 62,9 55,7 52,3
Átlagbérek (USD) 1931 2704 275 5
Munkanélküliségi ráta (%) 4,6 4,7 7,5
Idegenforgalmi férőhelyek (ezer db) 87,5 7,7 73,3
Vendégéjszakák száma (ezer db) 15081 849 4569
'Bécsi alrégióban csak Bécs adatait tartalmazza az 1991. évre, Pozsony alrégióban 1995. évre és a gy őri alrégióban az
1994. évre.
1994. év végi középárfolyamon 1 USD = 110,98 HUF,
2 Az adatok 1995. évre vonatkoznak. Az alrégió az összes szlovákiai külföldi befektetés 53,4%-át, míg a szervezetek
53.8%-át koncentrálja.
3 Az adatok 1994-re vonatkoznak, a megyék a magyarországi külföldi befektetések 3,8%-át és a szervezetek 4,7%-át
adják.
Bratislava - vonzáskörzetben a bérek alacsonyabbak, Bratislava járásban 207 USD, Senica járásban 224 USD és
Dunajska Stredajárásban 196 USD (1995).
Bratislava - vonzáskörzetben a munkanélküliség magasabb, Bratislava járásban 7.4%, Senica járásban 9,6% és
Dunajska Stredajárásban 16,6% (1995).
Forrás: Statistisches Jahrbuch 1995; Szlovák Statisztikai Évkönyv 1995;
Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala Veszprém megye statisztikai évkönyve 1994
A nagyrégiós modellen belül természetesen m űködhetnek kistérségi
együttműködések (Aschauer 1995), így település-település kapcsolatok, amelyek
lényegében a konkrét tereit jelentik az eurorégiónak. Gondolunk itt a Sopron-
Eisenstadt-Wiener-Neustadt városhármasra, vagy a Szombathely-Oberwart
együttmű ködésre, de a továbbiakban egy Graz-Szombathely-Zalaegerszeg
(-Maribor) hármashatár menti kapcsolatokra. A település-település
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
TÉT 1997 s 2 Eurorégió vázlatok... 45
együttműködések ma már sok szállal szövik egybe a régiót, így a Jánossomorja-
Andau, Fertőrákos-Mörbisch, Kópháza-Deutschkreutz, Zsira-Lutmannsburg,
Kőszeg-Lockenhaus, Szentgotthárd-Jennersdorf-Güssing kapcsolatok.
Ennek a modellnek hátránya, hogy olyan térségeket is megjelenít, amelyeknél a
hármashatár menti kapcsolatok, azok lehet ősége közvetlenül már nem érvényesül
(gondolunk itt Alsó-Ausztria nyugati területeire, vagy éppen az osztrák határral nem
érintkező Zala, Veszprém megyére). Az utóbbi két megye részvételét viszont azért
tartjuk fontosnak, mert nagyon határozott és egyértelm ű (gazdasági) kapcsolatokat
alakítottak ki a közeli osztrák tartományokkal, illetve a szervez ődő nyugat-dunántúli
és közép-dunántúli régió részét képezik, így az interregionális kapcsolataik
fokozatos b ővítésével egy egységes regionális rendszerbe tagozódnak.
Hasonlóan fontosnak tartanánk a jöv őben Komárom-Esztergom megye részvételét
a potenciális eurorégióban, hiszen a megye egyrészt szervesen kapcsolódik az egyre
határozottabban kibontakozó Bécs-Budapest innovációs zónához, másrészt viszont
Szlovákiával határos, így a kétoldalú kooperációk számottev őek, s végül kapcsolatai
a kibontakozó nyugat-dunántúli régióval szintén több szinten érvényesülnek.
A szlovák középszintű közigazgatási struktúra az elmúlt id őszakban alakult ki.
Első lépésben a volt Nyugat-Szlovákia térsége (jelenleg Bratislava és Trnava régió)
kapcsolódhatna a multiregionális együttm űködéshez, majd a jöv őben a Nitra-i régió.
A végleges közigazgatási szerkezet, valamint az ahhoz kapcsolódó jogkörök és
hatáskörök ismeretében lesz célszer ű javaslatot tenni ebben a modellben a szlovák
partnerekre.
Döntő ellenérv lehet a nagyrégiós modellel szemben, hogy rendkívül nagy területi
egységet képvisel, hiszen a közel 44 ezer km 2 és 5,5 millió lakosával valójával egy
kisebb európai állammal lehet egyenérték ű'', így egy sajátos új kelet-közép-európai
tömb jönne létre. A nagyrégión belül jelentő sek a regionális különbségek, hiszen ha
az osztrák alrégiót tekintjük egységnek, akkor a területi különbségek mértéke a
következő :
4. TÁBLÁZAT
A szlovák-magyar határ menti régiók néhány gazdasági mutatója
(Some economic indicators of the Hungarian-Slovakian border region)
Tényező Szlovák alrégió Magyar alrégió
GDP 11,2 16,3
Egy lakosra jutó GDP 2,9 7,1
Népesség 3,8 2,4
Bérek 7,2 7,1
Külföldi befektetések 4,7 14,8
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
46 Rechnitzer János TÉT 1997 s 2
Ezek az arányok természetesek, hiszen különféle történelmi fejl ődési utat bejárt
térségekről van szó, amelyek nagyon eltér ő körülmények között alakították ki mai
szerkezetüket, viszont éppen azért, mert évszázadok alatt - eltekintve az elmúlt
40-50 évtől - egy egységes gazdasági teret alkottak, biztosítottak a lehet őségek,
hogy közöttük mindegyik fél fejl ődését segítő együttműködések kialakuljanak.
Vélhetően radikálisan nem fognak a regionális különbségek csökkeni, hiszen a
potenciális eurorégióban lényegében két ország f ővárosa, mint jelentős gazdasági
koncentráció is megtalálható, elérhet ő viszont, hogy a tudatosan szervezett
kapcsolatokkal, a gazdasági és társadalmi kommunikáció tereinek szélesítésével új
fejlődési irányok alakuljanak ki. Végezetül alapvet ő kérdés, hogy mi tekinthető
„nagynak" egy eurorégió esetében. Amennyiben a partnerek képesek egymás között
koordinálni a feladatokat, akkor a térség nem nagy, ha csak például bilaterális
együttélések szervez ődnek meg, akkor azokat a területi egységeket kell
eurorégiónak tekinteni, ami nem jelentheti a harmadik, vagy a további területi
egységek kizárását, illetve azok kés őbbi bekapcsolódását.
A kisrégiós határ menti együttm űködésre épülő modell; Bécs-Pozsony-Gy őr-Sopron
(város) eurorégió
A másik lehatárolás, nevezzük a városi vonzáskörzeti modellnek, már jobban épít
a közvetlen kétoldalú kapcsolatokra, azok területi összefüggéseit zártabban
közvetíti, így kisebb térségben gondolkodik.
A területi lehatárolása ennek az együttm űködési térségnek, mint funkcionális
régiónak nem egyszer ű feladat. Alapvető sajátossága, hogy három ország határ
menti övezeteiben található (4. ábra), s ennek megfelelően három eltérő társadalmi-
gazdasági szerkezet ű országot, s azoknak a különféle közigazgatási és intézményi
rendszerét érinti. A funkcionális régió hipotetikus lehatárolásánál részben a
centrumok szűkebb vonzáskörzetét, részben pedig ebben a térségben kialakult
történelmi, gazdasági és társadalmi összefüggéseket vehetjük alapul, így annak
`serületét 17 ezer km 2 -ben és 3,4 millió lakosban határozhatjuk meg
(5. táblázat).
A két fő város és egy regionális központ vonzáskörzete alkotja lényegében a
hipotetikus régiót, ezek viszont eltér ő közigazgatási beosztásokra épülnek, így az
egyes országokhoz tartozó alrégiók meghatározásánál figyelembe kell vennünk az
ott alkalmazott területi beosztást. A különféle közigazgatási szerkezetek alapján
kijelölt régióra - mint a vizsgálat területi egységére - azért volt szükség, hogy jobban
jellemezni tudjuk a térség sajátosságait, értelmezzük a különféle gazdasági,
infrastrukturális együttm űködési rendszereket, s egyben felvázoljuk az intézményes
kapcsolatok szféráit, amik lehet őséget kínálnak majd az eurorégió megteremtésére.
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
TÉT 1997 s 2 Eurorégió vázlatok... 47
4. ábra
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
48 Rechnitzer János TÉT 1997 s 2
5. TÁBLÁZAT
Bécs-Pozsony-Gy őr-Sopron (város) eurorégió néhány gazdasági jellemző je
(Some economic indicators of the Vienna-Bratislava-Gy őr-Sopron city-Euroregion)
Megnevezés Bécs i Pozsony Győr-Sopron
alrégió alrégió alrégió
Terület (km2) 9057 4539 4012
Népesség (ezer fő) 2115,7 859,6 424,4
Népsűrűség (fő/km2) 233 190 106
GDP összesen (Mrd USD) 51,9 7,6 1,7
Egy lakosra jutó GDP (USD) 32626 8797 4045
GDP ágazati szerkezete (%)
mezőgazdaság 0.2 3.2 11,2
ipar 25.6 53.2 35,4
szolgáltatás 74.2 43.6 53,3
Ipari beruházások összege (millió USD) 77651 n.a. 2102
Egy lakosra jutó ipari beruházás nagysága (USD) 446 n. a. 493
Külföldi befektetések, szervezetek száma (db) 686 46923 12284
alaptőke (millió USD) 5587 2502 165
Gazdasági szervezetek száma* (ezer db) 71,7 15,7 39,2
1000 lakosra jutó gazdasági szervezetek száma 22 54 108
(db)
Foglalkoztatottak száma (ezer f ő)
centrum 788,3 280,1
vonzásterület 225,4 134,6
összesen 1013,7 414,7 117,8
Foglalkoztatottsági szerkezet (%)
mezőgazdaság 0.3 7.9 9.4
ipar 22.8 36.4 37.6
szolgáltatás 76.9 55.7 53.0
Átlagbérek (USD) 2105 2705 2826
Munkanélküliségi ráta (%) 5.3 4.7 6,2
Idegenforgalmi férőhelyek (ezer db) 39,8 7,7 10,3
Vendégéjszakák száma (ezer db) 6891,6 848,7 687,6
*Bécsi alrégióban csak Bécs adatait tartalmazza az 1991. évre, Pozsony alrégióban 1995. évre és a gy őri
alrégióban az 1994. évre.
1 A gazdasági adatok csak Bécsre vonatkoznak.
2 Üzembe helyezett beruházások értéke 1994. évre.
3 Az adatok 1995. évre vonatkoznak. Az alrégió az összes szlovákiai külföldi befektetés 53.4%-át, míg a szervezetek
53.8%-át koncentrálja.
4 Az adatok 1994-re vonatkoznak, a megye a magyarországi külföldi befektetések 3.8%-át és a szervezetek 4.7 %-át
adja.
5 Bratislava értéke, a vonzáskörzetben a bérek alacsonyabbak, Bratislava járásban 207 USD, Senica járásban 224 USD
és a Dunajska Streda járásban 196 USD (1995).
6 Bratislava értéke, a vonzáskörzetben a munkanélküliség magasabb Bratislava járásban 7.4%, Senica járásban 9.6 % és
a Dunajska Streda járásban 16.6% (1995).
Forrás: Statistisches Jahrbuch 1995.; Szlovák Statisztikai Évkönyv 1995.; Gy őr-Moson-
Sopron megye statisztikai évkönyve 1994.
A régió magterületét Bécs alkotja, amely egyben az osztrák szövetségi állam
tartománya, Ausztria fő városa. Bécs vonzáskörzete viszont már Niederösterreich és
Burgenland tartományok területébe nyúlik be, amelyet a f ővárostól számított 40-50
km-es körzetben határozhatunk meg. A bécsi városkörnyék (Wiener Umland)
Niederösterreich tartományból három várost (Krems, Saint Pölten, Wiener
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
TÉT 1997 s 2 Eurorégió vázlatok... 49
Neustadt) és 12 politikai kerületet (járás), míg Burgenland tartomány északi részén
két várost (Eisenstadt és Rust) és három politikai kerületet (járást) fog át (Klotz
1994).
A régió másik centruma Pozsony, amely egyben Szlovákia f ővárosa, illetve annak
vonzáskörzete, amely három járásra terjed ki (amelyek már tartalmazzák azok
városi központjait, így Dunaszerdahelyet; Dunajska Streda, Szencát; Senica). Ezen
járások országhatár mentén találhatók, így az érintkezési aktivitásuk a szomszédos
országokkal jóval élénkebb.
A harmadik központ Gy őr, amely egy magyar megye székhelye, a megyével
azonos jogokkal rendelkező magyarországi regionális központ. Magyar
vonatkozásban már nem beszélhetünk csupán Gy őr város vonzáskörzetér ől, hanem
az alrégiót Győr-Moson-Sopron megye egész területében kell meghatároznunk.
Ennek oka, hogy a megye egy közel 150 km-es határszakaszon érintkezik az osztrák
alrégióval, annak hatása mind történelmi, mind gazdasági és társadalmi
vonatkozásban tartósan érvényesül, s nemcsak a megyeszékhelyre, hanem a megye
településeinek többségére is kiterjed. Hasonlóan számottev őek Bratislava és
vonzáskörzetének a hatásai Gy őr-Moson-Sopron megye nyugati felében, annak
centrumaiban (Mosonmagyaróvár, Gy őr) jól kimutatható, még ha a két alrégiót egy
közel 70 km-es szakaszon a Duna, mint határfolyó választja el is egymástól.
A városi vonzásterekre épül ő térség lehatárolás el őnye, hogy könnyebben
befogható, annak területi megjelenítése nem túl nagy, s lényegében egy nagyon
koncentrált gazdasági bázist képvisel. A nagytérségi - el őző - modellel összevetve a
legfontosabb gazdasági kapacitásokat és jövedelemtermel ő szerepl őket
összpontosítja. Elő nye, hogy a területi egységek száma viszonylag csekély, így azok
könnyebben kialakíthatják kapcsolataikat, kezdhetnek kölcsönösen érint ő akciókba.
A területi egységek közelsége, azoknak több tényez őben megegyező adottságai és
problémái miatt (nagyvárosok, azok vonzáskörzete) egyszer űbb és talán sikeresebb
az érdekek egyeztetése a közös programokra, miközben azok eredményei is
könnyebben lemérhet ők.
A modellnek az a hátránya, hogy nem egyenrangú közigazgatási egységek
kapcsolatáról van szó, így a kompetencia-szintek eltérnek, azokhoz a magasabb
szint engedélye, hozzájárulása szükséges. Problémát jelenthet, hogy a potenciális
eurorégió elszigetel ődik a környezetét ől, inkább a belső forrásainak fejlesztésére
koncentrál, így térségi, regionális konfliktusokkal kell számolni. S végül ebben a
kombinációban Bécs túlsúlya er ős és egyértelmű lesz, az fogja meghatározni a
fejlesztés irányait, míg a kisebb és gyengébb területi egységek csak a kiszolgáló
szerepre vállalkozhatnak. Az el őző modellben éppen a partnerek nagyobb
önállósága miatt valamelyest kompenzálódhat Bécs meghatározó szerepe.
Törekvések az eurorégió kialakítására
Elemzéseinkben megállapítottuk (Rechnitzer 1996), hogy a meglévő intézmények
már alkalmasak lehetnek ennek a magasabb szint ű együttműködésnek a
létrehozására. A helyi akaratok erre vonatkozóan magyar részr ől már felismerhetők
(az északnyugat-dunántúli megyék és nagyvárosok szándéknyilatkozata a Pannónia
Eurorégió megalapítására, Bécs, 1996. szeptember). Az utóbbi id őben az osztrák fél
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
50 Rechnitzer János TÉT 1997 s 2
kereste a kibúvókat ezen új intézményesített formák alól, mondván, hogy az eddigi
rendszer jól működik, nincs szükség annak kiszélesítésére.
A térségi kapcsolatok fejlesztéséhez szükségesek a további kormányzati szint ű
megállapodások is, ezek lényegében el őkészítés alatt vannak, így a határ menti
térségekben a munkavállalás szabályozása, vagy az osztrák közvéleményt er ősen
foglalkoztató toloncegyezmény módosítása, illetve a határellen őrzések rendszerének
egységesítése. Nélkülözhetetlen lenne további állandó, vagy id őszakos átkel őket
nyitni, hogy a nagy forgalmat, a hosszú várakozásokat a frekventált
határállomásokon mérsékelni lehessen. A szlovák-magyar alapszerz ődés is elismeri
a területi és települési önkormányzatok jogát a határon túli együttm űködésre.
A magyar oldalon a határpontok megközelítésének növelése az egyik alapvet ő
feladat, így Sopron-Gy őr, Sopron-Balaton. Rábaftizes (Szentgotthárd)- Veszprém -
Székesfehérvár-Budapest közúti kapj liok megújítása szükségszer ű. Hasonlóan
célszerű lenne a vasúti közlekedés FL.,/beni helyreállítása Szombathely-Oberwart
irányában, valamint a kerékpárutak kiépítése a közvetlen határ menti térségekben.
A gazdaság fejlesztésénél a legnagyobb gond az, hogy csak fogadókészség van a
magyar településekben, de azok adottságait, lehet őségeit a szomszéd országban nem
ismerik, illetve nem képesek kell ően segíteni a telephelyválasztást és kialakítást.
Kimondottan gyenge a település- és telephely-marketing, annak nincs
intézményrendszere, s fő leg nem jelenik meg mindez az osztrák centrumokban,
gazdasági központokban. Hogy kinek lenne ez a feladata, nem a mi dolgunk
eldönteni. Vélhető en számos intézménynek kell ezzel sokkal komolyabban
foglalkoznia (például a gazdasági kamaráknak), s nemcsak az ajánlások szintjén,
hanem a projektek tényleges telepítése esetében is. Hosszabb távon a térségben,
fő leg annak nagyobb centrumaiban gondot jelent a képzett munkaer ő hiánya, a
kismértékben beáramló népesség nem képes ezt a hiányt kompenzálni, s ezért is
szükséges a telephelyválasztást orientálni, fő leg a vidéki térségekbe, kisvárosokba.
Nem elhanyagolható fejlesztési irány az együttm űködés és az együttélés minél
szélesebb körben való tudatosítása, az azzal kapcsolatos információk, tájékoztatások
nyújtása. Még természetesebbé, még átláthatóbbá kell tenni a lakosság el őtt a határ
menti együttmű ködések szükségességét, azt az integrációs folyamatot, ami ebben a
térségben megindult. Azt tapasztaljuk, hogy a helyi, területi médiák viszonylag
keveset foglalkoznak ezen kapcsolatokkal, azok alakulásával, szükségességével és
eredményeivel, holott sokkal tudatosabban kellene a közvéleményt formálni.
Vizsgálatot végeztünk arról, hogy a megyék legfontosabb médiáiban, a megyei
lapokban milyen súllyal szerepelnek az osztrák-magyar határ menti kapcsolatokkal
foglalkozó hírek, tudósítások (5. ábra). Érdekes módon csökkent egyik évr ől a
másikra mindkét megyében a híradások száma, s azok szerkezete is módosult,
jelentő sen átalakult. Egyre kevesebb információ jelenik meg az együttm űködésekről
általában, s azon belül a gazdasággal kapcsolatos hírek, információk száma csökkent
a legnagyobb mértékben, miközben a társadalmi, közösségi kapcsolatokat bemutató
információk aránya növekedett. A megyék között is különbségek vannak, hiszen
Győ r-Moson-Sopron megyében a gazdasági tudósítások ugyan mérsékelten
visszaestek, de például a kulturális információk ugrásszer űen megnövekedtek a
korábbiakhoz képest. Vas megyében a hírekben az oktatási kapcsolatok kerültek
többségbe, miközben az összes többi együttm űködési területr ől szóló tudósítások
száma és belső szerkezete átalakult.
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
TÉT 1997 s 2 Eurorégió vázlatok... 51
5. ábra
5 ÁBRA
Az osztrák-magyar kapcsolatok a határ mentimagyar napilapokban 1993,
1994 ("Vas népe")
(Austrian-Hungarian cross-border relations in the newspaper "Vas Népe")
gazdasági
1993 u politikai
(92 db) s intézményi
Dl kulturális
1994 s sport
(61 db)
u oktatás
társ.-i szervezetek
Forrás: Vas népe
1993, 1994.
Az osztrák-magyar kapcsolatok a határ mentimagyar napilapokban 1993,
1994 ("Kisalföld")
(Austrian-Hngarian cross-border relations in the newspaper "Kisalfold")
El gazdasági
▪ politikai
s intézményi
El kulturális
1994 • sport
(138 db)
u oktatás
1993 D társ.-i szervezetek
ilI I I I 000"
(175 db)
Forrás: Kisalföld
1993, 1994. évfolyam
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
52 Rechnitzer János TÉT 1997 s 2
A híranyagok mérsékl ő désének okát abban látjuk, hogy a megyei lapok
privatizációjával azok közszolgáltató jellege csökkent, a gazdasági hírek nagy részét
reklámnak tekintik, így azokat csak kivételes esetben közlik le, másrészt az osztrák-
magyar kapcsolatok természetessé váltak, azok részei lettek a mindennapoknak, a
hírértékük csökkent. S végül a helyi médiák, azok szerkeszt ői a határ menti
együttmű ködéseket, együttélés formálását, alakítását nem tartják fontosnak, azt
lényegében a helyi politika sem ösztönzi, serkenti. Elgondolkodtató, hogy a határ
meni együttműködésnek egyik megyében sem volt egy kidolgozott marketing
koncepciója, ami irányulhatna a helyi lakosság véleményének formálásától kezdve
az intézmények kapcsolatainak szélesítésén át, egészen a megyék kormányzati
szintű lobbyzásáig éppen az együttm űködések lehetőségeinek bővítésére (pl. a
kormányzati szintű egyezményekre, illetve a regionális külkapcsolatok intézményi
rendszereinek megteremtésére).
Az együttmű ködés szélesítésének támogatása a Phare CBC program keretei között
biztosított, annak megvalósítására a lépések megtörténtek, s őt megkezdődött az
elő készítés az osztrák-magyar-szlovák határ menti együttm űködés kidolgozására is.
A különféle projektek, de már magának a támogatási lehet őségnek a meghirdetése is
élénkítette a kapcsolatokat, segítette újabb és újabb ötletek kidolgozását (pl.
térségfejlesztési koncepciók összehangolása, közúthálózat korszer űsítésének
megkezdése, vasúti összeköttetés, számtalan kisebb projekt beindítása). A jöv őben
ezek a kezdeményezések még sokoldalúbban összekötik a térségeket, ami nemcsak
az itteni gazdaság további modernizációja miatt fontos, hanem azért is, mert
példaértékű lehet Közép-Európa más országai határ menti együttm űködéseiben is.
Jegyzetek
1 Az osztrák-magyar határ menti térség két közigazgatási egységet, megyét foglal magába, ezek az
ország területének 7,9%-át és a népességének 6,8%-át képviselik.
2 Az elmúlt két-három esztend őben a térségben jelent ős osztrák érdekeltség ű vállalkozás nem települt
meg.
3 A Planungsgemeninschaft Ost (PGO) hangolja össze a tartományok tervezését, illetve dolgoztatja ki a
közösen érintő problémák terveit, s azok megvalósításában is részt vesz.
4 A terület és részben a lakosság szám megegyezik Dánia adataival (43 ezer km 2 és 5,2 millió fő),
nagyobb a területe Belgiumnál (30519 km 2 ), s népessége több, mint Írországé (3,5 millió).
Irodalom
A nyitott határ. (A gazdasági és szellemi er ő források innováció-orientált fejlesztése az osztrák-magyar
határ menti régióban) Szerk. Rechnitzer MTA RKK ÉDO, Gy őr. 1990.
Aschauer, W. (1995) Határon átnyúló magatartás és a határhelyzet tudatossága az osztrák-magyar határ
térségben. Tér és Társadalom 3-4. sz. 157-178. o.
Dő ry T., Máthé M. (1996) Az osztrák-magyar gazdasági kapcsolatok értékelése (helyzetelemz ő
tanulmány). MTA RKK NYUTI, Gy őr. 37. o.
Enyedi Gy. (1996) Regionális folyamatok Magyarországon az átmenet id őszakában. Ember, település,
régió. Budapest. 138. o.
Gorzelak, G. (1995) The Regional Dimension of Transformation in Central Europe. Regional policy and
Development Series No. 10. Regional Studies Association. Jessica Kingsley Publishers, London.
Határ Menti Regionális Tanács Közös Nyilatkozata. Eisenstadt, 1992.
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
TÉT 1997 s 2 Eurorégió vázlatok... 53
Klotz, A: 1994. Die Stadtentwicklung und ihre wichtigsten Planungsinstrumente. Stadtentwicklungplan
1994. Aufbau Perspektiven 10. Heft. 3-64.
Kovács K., Váradi M. (1996) Karöltve. A regionális együttm űködés esélyei a Bécs-Gy őr-Pozsony
háromszögben. Műhely. 3. sz. 1-11. o.
Rechnitzer J. (1993) Szétszakadás vagy felzárkózás? A térszerkezetet alakító innovációk. MTA RKK,
Győr. 208. o.
Rechnitzer J. (1995) EUROREGIÓ DANUBIENSIS? Multiregionális együttm űködési lehetőségek Bécs-
Pozsony-Győr hármashatár menti térségében (helyzetelemz ő tanulmány). MTA RKK NYUTI, Győr.
Kézirat. 41. o.
Rechnitzer J. (1996) Az osztrák-magyar határmenti térségek együttm űködésének új dimenziói, egy
potenciális eurorégió körvonalai. MTA RKK NYUTI, Győr. Kézirat. 74. o.
Siedlungspolitisches Konzept Ostregion. Konzept für eine dezentralisierungsstrategie im Umland von
Wien. Planungsgemeinschaft Ost. Berichte Veroffentlichungen. 1994. 1. N°
West-Ost Erfahrungstransfer. Regionalprojekt Gewerbe in der Grenzregion Ost-Österreich, West-
Slowakei und West-Ungam. Institut für Gewerbe- und Handwerksforschung-Mitteilungen 1. Hj.
1994.
SKETCHES FOR A POTENTIAL EUROREGION IN
THE HUNGARIAN-AUSTRIAN-SLOVAKIAN
BORDER AREA
JÁNOS RECHNITZER
The purpose of this study is to analyse the cross-boundary relationships in the
Hungarian-Austrian-Slovakian border region and outline the new types of the
collaboration. Austrian investors represented mainly by small and medium scale
companies stimulate the economic links. Their activity involves considerable
trading between the countries: about one-fourth of the export and import activity of
the analysed Hungarian counties is related to Austrian partners. This proportion
seems to be stable now. The relations to the Slovakian economy have just restored
and they have a scarce effect on the Hungarian counties.
They institutions of the cross-border collaboration are established at national and
regional level. Their operation is supported by the financial resources of the Phare
CBC program between 1995 and 1999. Organisations of the Slovakian-Hungarian
co-operation have not been set up yet. Cross-border relations are random, they exist
at the level of particular institutions.
The author summarised the conditions of the future co-operation. He emphasised
the significant differences of the spatial structure of the involved regional economies
(particularly, the dominant role of Vienna). The incompatibility of the units of
regional decision-making (counties, provinces) and different perspectives of
regional development in the three regions may render the progress more difficult.
Despite the conflicts, people living nearby the borders and the actors of regional
development are in day-by-day contact. The net of these relations may be the hasis
of an Euroregion.
Rechnitzer János:
Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben
Tér és Társadalom, 11. 1997. 2. 29–54. p.
54 Rechnitzer János TÉT 1997 s 2
The author distinct two possible versions of a potential Hungarian-Austrian-
Slovakian Euroregion. The first model is based on the medium levei of the spatial
administration. The second one consists of the attraction zones of Vienna (Austria),
Bratislava (Slovakia), Gy őr and Sopron (Hungary). The cities would share the
central functions of the Euroregion. To stimulate the cross-border relations, it would
be necessary to improve the transportation links, support the economic co-operation
and make the actors of the regional development aware of the advantages of the
collaboration.