Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 283-296. p.
Tér és Társadalom 1997 s 1: 283-296
REGIONÁLIS KONJUKTÚRAKUTATÁS
EREDMÉNYEI, TAPASZTALATAI
(The experiences of pilot project on regional prosperity analysis)
DŐRY TIBOR LADOS MIHÁLY-
I. Előzmények
Az MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézete (NYUTI) 1996.
végén hároméves - az OMFB által támogatott - kutatást zárt le. Az Északnyugat-
Dunántúlon lebonyolított program alapvető feladata volt egy regionális
konjunktúra kutató intézet feladatainak megalapozását segítő vizsgálatok elvégzése
és különféle elemz ő tanulmányok készítése az alábbi területeken: gazdasági
prognózisok, marketing- és piacelemzés. Ugyanis a NYUTI kutatási tapasztalatai
azt mutatták, hogy a Gazdaságkutató Rt. 1996-tól jelentkez ő megyei konjunktúra
elemzésein kívül nincsenek Magyarországon területi konjunktúra vizsgálatok. A
kutatók meggyőződése volt, amit a vizsgálatok időközben megerősítettek, hogy a
gazdaságban a helyi és a regionális piacok felértékel ődésével, valamint a térségi
szintű fejlesztési programok iránti igény megjelenésével nagy jelent őséget
nyerhetnek a régió gazdaságára vonatkozó konjunktúra és versenyképességi
értékelések.
Mielőtt az elvégzett vizsgálatok eredményét, illetve azok tapasztalatait bemutatjuk
szükséges annak definiálása, hogy a program során mit értettünk az egyes
kulcsfogalmak alatt, kikre terjedt ki a vizsgálat a vállalkozások méretét, ágazati
szerkezetét és területi elhelyezkedését tekintve.
A konjunktúrakutatás fogalma alatt a gazdaság fejlődésének, változásának,
elmozdulásainak elemzését, prognózisok készítését értettük tanulmányunkban. Ezen
vizsgálatok célja, hogy segítse a gazdaság egyes szerepl őinek - vállalkozások,
költségvetés, háztartások - tervezését, döntéseinek megalapozását. Tartalmilag a
konjunktúrakutatás mind a helyzetelemzés, mind a prognózis készítés szintjén két
területre osztható, mégpedig a vizsgálatok id őhorizontja szerint. Ebben a tekintetben
megkülönböztetünk hosszú (6-20 éves vagy hosszabb id őtávú), illetve rövid (negyed
évtől egy évig) és közép távú (1-5 éves) el őrejelzéseket.
A konjunktúravizsgálatok, elemzések célja az, hogy olyan konjunktúrapolitikát
lehessen megfogalmazni adott régió esetében is, mely az alkalmazott eszközök
segítségével képes a konjunktúrahullámzások széls őségeinek tompítására, vagyis a
válság enyhítésére és a fellendülés túlhajtásainak megakadályozására, azaz a
gazdaság egészének egyensúlyi állapota közelítéseire a régió szintjén.
A regionális konjunktúrakutatás azonban túlmutat a kormányzati politikát segít ő
eszköz szerepen. Elsősorban az adott régió vállalkozói számára kell biztosítania,
hogy döntéseik megalapozását segítse. Továbbá funkciója lehet, hogy a regionális
gazdasági önkormányzatok, valamint a Területfejlesztési törvény alapján megalakult
Dőry Tibor – Lados Mihály:
Regionális konjuktúrakutatás eredményei, tapasztalatai
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 283–296. p.
284 Gyors ténykép TÉT 1997 s 1
területfejlesztési tanácsok munkájához nyújtson támpontokat. Egy harmadik
metszete a jelentések régión belüli hasznosulásának a terület attraktivitásának
biztosítása a küls ő befektet ők számára.
Az Észak-dunántúli Konjunktúrakutató Intézet megalapozása program els ő
változatai egy három megyés rendszerben gondolkodtak (Gy őr-Moson-Sopron,
Komárom-Esztergom és Veszprém megye). A programterv végül is egy hat megyére
- Fejér, Gy ő r-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Vas, Veszprém és Zala megye -
vonatkozó egységes minta kialakítását javasolta.
2. A vállalkozói minták kialakítása
Az eredeti elképzelésekhez képest változott a megyék közötti arányok
meghatározása. A programterv azzal számolt, hogy a mintában minden megye
egyenl ő súllyal szerepelne, nevezetesen megyénként 500-1000 kis- és
középvállalkozás, valamint 25-30 nagyvállalat. A szakmai zs űri megfogalmazta,
hogy bizonyos elemzési szempontokat figyelembe véve (p1. ágazati elemzések), a
megyénkénti elemzés kicsi elemszámokat ad, ezért javasolta a megyék összevont,
"nagy régió" szintű elemzését. Ennek a követelménynek azonban jobban megfelelt,
ha a minta figyelembe veszi a területi súlyokat, vagyis a vállalkozások számának
megyék közötti megoszlását.
A vizsgálatok során a legalább 300 f ő t foglalkoztató cégeket tekintettük
nagyvállalkozásoknak. A tervezett megyénként egységesen 25-30 vállalkozás
megkeresésének koncepciója a szakmai zs ű ri véleményének figyelembe vételével
módosult. Abban az esetben, ha a nagy régiót tekintjük az els ődleges és a megyéket
másodlagos elemzési egységnek, akkor szükséges figyelembe venni a
nagyvállalkozások egyes megyék közötti megoszlását.
Előzetes felméréseink szerint e a vizsgált régióban összesen 182 cég volt található
a konjunktúra hordozó ágazatokban 1995. év végén. Mivel ez az elemszám
nagyjából lefedte az eredetileg tervezett mintát, ezért a vizsgálatnak ebben a
szakaszában ennek a vállalkozási körnek a teljes lekérdezésére törekedtünk. A nyári
időszak ellenére 59 kérd ő ív érkezett vissza a kérdez ő biztosoktól a megadott
határidő n belül (1996. augusztus 31.). Ez a tervezettnek közel egyharmada. Ez régió
szinten jó reprezentativitásnak felel meg, azonban a megyék között hatalmas
aránytalanságok vannak. Gy ő r-Moson-Sopron és Vas megye er ősen felül repre-
zentált, míg a másik négy megyéb ő l alig érkezett be kitöltött kérd ő ív.
A kutatási terv megyénként 200-250 szervezet közvetlen, illetve további 400-500
szervezett közvetett (direct mail), összesen mintegy 3600-4500 kis- és
középvállalkozás lekérdezésével számolt. A futó mintaprogram során használt minta
nem csupán egy egyszer lefutó konjunktúra teszt bázisát adja, hanem részben a
regionális konjunktúraelemzés következ ő években működő vállalkozási mintájának
kialakítását, részben pedig különböz ő lekérdezési és mintavételi módok tesztelését
is szolgálta. Így az el ő zetesen megálmodotthoz képest valamelyest változott a
lekérdezés nagyságrendje, továbbá a módszer alkalmazása szerint az egyes
megyékben alkalmazott minták nagysága is eltér ően alakult.
A legmegfelel őbb mintát Gy őr-Moson-Sopron megyében sikerült összeállítani. A
kamarai adatbázisra támaszkodva, az el ő zetesen meghatározott feltételeknek 1490
Dőry Tibor – Lados Mihály:
Regionális konjuktúrakutatás eredményei, tapasztalatai
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 283–296. p.
TÉT 1997 s 1 Gyors ténykép 285
vállalkozás felelt meg és összesen 237 feldolgozható kérd ő ív (16,0%-os
visszaküldési arány) érkezett vissza a megyéb ől. Zala megyében a kamara által
megadott címlista alapján a NYUTI Szombathelyi Csoportja postázta ki a
kérdőíveket, amelyekb ől 109 kitöltöttet küldtek vissza a vállalkozások, ami 7,3%-os
aránynak felel meg. Komárom-Esztergom megyében szintén a helyi kamara állította
Össze a mintát és a kamarai újsághoz csatoltan küldték ki a tagok részére. Itt 91
értékelhető kérdőív futott be, ami 6,1%-os beérkezési arányt jelentett. Fejér
megyében a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány bonyolította a lekérdezést és annak
ellenére érkezett csak 59 kitöltött kérd őív (3,9%), hogy azon vállalkozások kapták
meg, akik valamilyen módon kötődnek az alapítványhoz. Vas megyében kérdez ő
biztosok járták végig a vállalkozásokat, korábbi évek lekérdezése alapján, amelynek
eredményeképpen a 400 címb ől 151 esetben (37,8%) volt sikeres az
adatszolgáltatás. Veszprém megyében 500 vállalkozás közvetlen lekérdezése történt
100%-os hatásfokkal, azonban még a kérd őív véglegesítése el őtt, így
inkompatibilitása miatt elemzéseinket Veszprém megye nélkül végeztük.
3. Az Észak-Dunántúl gazdasági kilátásai 1996. 1. félévének tükrében
- Nagyvállalatok
Hangsúlyoznunk kell a NYUTI által elvégzett konjunktúrakutatás pilot-projekt
jellegét, hiszen az elkészült konjunktúra jelentés eseti jelleg ű megállapításokat is
tartalmaz, idősorok hiányában mélyebb elemzéseket nem állt módunkban végezni. A
továbbiakban - a technikai részletek és a kevésbé lényeges megállapítások
mellő zésével - közreadjuk a nagyvállalkozások gazdasági kilátásait feltáró részét,
hiszen terjedelmi korlátok miatt nem tudunk kitérni a kis- és középvállalkozói
kérdőív eredményeire, amelynek ismertetése szintén egy önálló cikket érdemel.
3.1. A minta szerkezete
A megadott határid őn belül 59 kérdőív futott be a kérdez ő biztosoktól. Ezt
követően került sor a feldolgozásra. Ennek megfelel ően a nagyvállalati minta 73%-a
Győr-Moson-Sopron és Vas megyei szervezetekb ől állt össze. A jogi forma szerinti
szerkezetrő l elmondható, hogy a régió egészét tekintve azonos arányban voltak kft
és rt formában m űködő társaságok, valamint 4 szövetkezet is válaszolt.
A foglalkoztatottak száma volt az egyik lényeges kiválasztási szempont, hogy
mely vállalkozások kerültek a nagyvállalatok közé. Arra törekedtünk a minta
meghatározásánál, hogy a 300 fő feletti vállalkozások véleményét ismerjük meg, de
a megkérdezettek 22%-a (13 vállalat) a lekérdezéskor kevesebb, mint 300 f őt
alkalmazott, többségük 300-500 munkavállalónak adott munkát, csak a Rába Rt és a
Dunaferr Kft foglalkoztatott 3000 főnél többet.
Az árbevételt tekintve az 1 milliárd, illetve az 1-5 milliárd forint éves árbevétel ű
cégek domináltak, kisebb arányban ugyan, de a mintába kerültek magas, 5-10,
valamint 10 milliárd forintot meghaladó forgalmat realizáló vállalatok is. A
kategóríák már a feldolgozás során kerültek meghatározásra, a kérd őívben az
árbevétel összegére kérdeztünk rá. Úgy igyekeztük a mintát kialakítani, hogy az
reprezentálja az adott megye gazdasági szerkezetét, legalábbis a megye
Dőry Tibor – Lados Mihály:
Regionális konjuktúrakutatás eredményei, tapasztalatai
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 283–296. p.
286 Gyors ténykép TÉT 1997 s 1
gazdaságának jelent ősebb vállalatai szerepeljenek benne. A régió tradicionális
iparágai, a gépipar és a textilipar alkották a megkeresett vállalatok gerincét,
összesen 43%-át, amit az élelmiszeripar (16%) és a kereskedelem (16%), majd az
építő- és építőanyag-ipar (12%) követett.
A cégek tulajdonosi szerkezete meglehet ősen vegyes képet mutat, mert a
tulajdonosok között a lehetséges összes típus el őfordult. Nehéz egyértelm ű választ
adni arra, hogy melyek a dominánsak a mintában, hiszen a gyakorlat szerint ma már
a társaságoknak legritkább esetben van csak egyetlen tulajdonosa. Legtöbbször
hazai társaságot (31), hazai magánszemélyeket (22) és a dolgozói tulajdont (21)
nevezték meg, de a tulajdoni arányok tekintetében a még mindig domináns állami
tulajdon (13) mellett, külföldi társaság (18), illetve magánszemély (5) volt a
meghatározó.
3.2. Az értékesítési és beszerzési kapcsolatok értékbeni alakulása
Az export tevékenységb ől származó bevételek változása az 1995-ös évhez
viszonyítva 1996-ban mintegy 29,9%-kal növekszik, míg a következ ő esztend őben a
kérdésre választ adók csupán 13,9%-os b ővülésről számoltak be. Sajnálatos
azonban, hogy ezen átlagos érték mögött volumenét tekintve 11 %-kal csökkennek
majd a várakozások szerint az árukiszállításokból származó vállalati jövedelmek
(1. ábra). A kissé borús képet színesíti azonban az a néhány vállalkozás, amely az
átlagot jóval meghaladó (több, mint 100%-kal) módon tervezi növelni exportját.
Az exporttal szembeállítva az import beszerzéseket elmondható, hogy azok
volumene csak mintegy fele az exportból származó vállalati bevételeknek, tehát a
mintába vont vállalkozások nettó export őrök, évente közel 250 millió dolláros
aktívummal. Az import folyamatok mértéke 1996-ban dinamikusabban változott, de
1997-re itt is enyhe visszaesés várható. A vállalati szerkezetet tekintve jelent ős
eltérések tapasztalhatók ezen belül, hiszen az import b ővülés átlagos mértéke
meghaladta a 83%-ot.
Figyelemre méltó mértékben növekedett, illetve a várakozások szerint növekedni
fog a vállalkozások árbevétele, 25,5%-kal haladja meg az elmúlt évben
realizáltakat Ezzel szemben a vállalatvezet ők prognózisa 1997-re nézve kevésbé
optimista, mindössze 3,3%-os b ővülést remél.
Az árbevétellel közel azonos mértékben várható a termelési érték változása,
azonban annál alacsonyabb mértékben n ő . Itt is számottev ő az 1997-re várt
növekedés dinamizmusának csökkenése, mindössze 2,2%-kal emelkedik majd.
A nyereség vonatkozásában még az eddigieknél is sokkal óvatosabban
nyilatkoztak a megkérdezett vállalkozások. Eszerint meglehet ősen nagy mértékben
(20,4%) fog visszaesni a nyereség a következ ő évben az 1996-os esztend őhöz
viszonyítva.
Dőry Tibor – Lados Mihály:
Regionális konjuktúrakutatás eredményei, tapasztalatai
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 283–296. p.
TÉT 1997 s 1 Gyors ténykép 287
1. ÁBRA
Az értékesítési és beszerzési kapcsolatok értékbeni alakulásának változása
(1996/95 és 1997/96)
Transition of the values of sales and purchase connections
(1996/1995 and 1997/1996)
11196/95—
97/96 u
export import árbevétel termelési nyereség
változása változása változása érték változása
változása
Forrás: Nagyvállalati kérd őívek, 1996
A helyi piacok jelentőségét a vállalkozások 43,9% úgy tekinti, hogy az nem fog
jelentősen változnia az elkövetkez ő három évben, 24,6%-uk szerint növekszik majd
jelentőségük. Meghatározó hányaduk (17,5%) véleménye azt tükrözi, hogy ezen
piaci szegmensnek nincs jelent ősége, amit az magyarozhat, hogy a felmérésbe került
nagyvállalatok alapvetően nem a helyi piacra termelnek, termékeik inkább hazai és
nemzetközi piacokon találnak vev őre. Azt mondhatjuk, hogy a 300-500 fő közötti,
1-5 milliárd árbevétel ű, döntően gépipari szervezetek számára van jelent ősége a
helyi piacnak.
Az el őzőekben vázoltak hasonlóan igazak a megyei és a regionális piacok
megítélésével kapcsolatosan is. Ezen piaci típusok elkövetkez ő évekbeli
jelentőségét semlegesnek, illetve kis mértékben meghatározónak tekintik a helyi
piacoknál már tipizált vállalkozások.
Dőry Tibor – Lados Mihály:
Regionális konjuktúrakutatás eredményei, tapasztalatai
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 283–296. p.
288 Gyors ténykép TÉT 1997 s 1
3.3. A foglalkoztatottak számának alakulása
A foglalkoztatott létszám tekintetében kis mérték ű (2,7%) növekedésre számítanak
a megkérdezett vállalatok 1996-ban, ami azonban már nem mondható el a
következő évre. Ha csupán a kérdésre választ adókat tekintenénk, úgy a
foglalkoztatottak számának 7,3%-os csökkenését prognosztizálhatnánk, ami
azonban nem teljesen fedi a valóságot, hiszen a mintából 5 vállalat 1997-re nem
adott meg várható létszámadatot. Az ebb ő l adódó torzítások elkerülése végett -
interpolációval becsült adatokra támaszkodva - kedvez őbb képet nyertünk, így a
visszaesés mértéke már csak 1,0% volt. A kapott válaszok azt mutatják, hogy a
jelentő sebb leépítéseket az élelmiszer,- az épít ő- és építő anyag-iparban, valamint a
gépiparban jelezték a vállalatok.
A foglalkoztatottak szakképzettség szerinti változására jellemz ő a kevésbé
kvalifikált alkalmazottak, betanított és segédmunkások létszámának csökkenése (-
0,4%), valamint a szakmunkások és a fels őfokú végzettség űek (+0,5%) iránti
kereslet növekedése. A változás mértékét azonban árnyalja az a tény, hogy nem
mindegyik vállalat adta meg a foglalkoztatottak szakképzettség szerinti bontását, így
a kapott eredményt fenntartással kell kezelni. Ha a gazdasági folyamatokat ezzel
párhuzamba állítjuk, úgy reálisnak t űnhet a megadott változás iránya, mértékének
nagysága azonban attól eltér ő lehet.
Megállapítható, hogy a nyelvvizsgával rendelkező munkatársak száma az ágazatok
mindegyikében rendkívül alacsony, átlagosan a dolgozók 1,85%-ának van államilag
elfogadott nyelvismerete. Ezen szempontból a megkérdezett vállalatok között nincs
nagy különbség, kiugróan sok idegen nyelvet beszél ő szakembert sehol sem
foglalkoztatnak, s őt hat helyen egyáltalán nincs idegen nyelvismeretet vizsgával
igazolni tudó munkatárs. Egyetlen esetben tapasztalhattuk csupán 11%-nál
magasabb arányt, amely azonban kifejezetten német érdekeltség ű vállalat.
3.4. Az értékesítési árak alakulása
Az értékesítési árak mértékére vonatkozólag visszafogottan nyilatkoztak a
vállalatok, ami azt jelenti, hogy nem terveznek - saját bevallásuk szerint - a
hivatalos inflációs rátánál nagyobb mérték ű áremelést, többségük (46%) 10-20%
közötti áremelést jelez, s ő t további 22%-uk 10%-nál alacsonyabb mértékben emeli
árait (2. ábra). Figyelemre méltó, hogy dönt ően textilipari cégek egyáltalán nem
prognosztizálnak árnövekedést, míg zömében élelmiszeripari vállalatok
valószínű sítenek 20-30%-os drágulást. Érdekes, hogy mintába vont vállalkozások e
feletti értékesítési áremelést nem céloztak meg.
Az ágazatokat tekintve kiemelend ő a textilipar alacsony árnövekedési indexe, de a
gépiparban, illetve az épít ő- és építőanyag-iparban sem jellemz ő az árfelhajtás, ami
azt jelentheti, hogy a jövedelmez őbbnek ígérkező exportból igyekeznek
kompenzálni a belföldi piacokon elmaradó jövedelmüket.
Dőry Tibor – Lados Mihály:
Regionális konjuktúrakutatás eredményei, tapasztalatai
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 283–296. p.
TÉT 1997 s1 Gyors ténykép 289
2. ÁBRA
Az értékesítési árak változása
Transition of the sales prices
nem tereznek
10% 20-30% között
22%
< 10%
22%
10-20% között
46%
Forrás: Nagyvállalati kérdőívek, 1996
3.5. A vállalat és a gazdaság helyzetének megítélése
A vállalkozás és a magyar gazdaság kilátásainak megítélése 1997-ben minden
területen kedvez őbben alakul, mint 1996-ban - 1995-tel való összehasonlítása
alapján. A legdinamikusabb javulást a FÁK-piacain (10,8%) és a nyugat-európai
piacokon (8,2%) várnak a megkérdezettek.
A vállalat helyzete a megyében az ötfokozatú skálán a három évben 3,89-os
értéket kapott, ami az egyes felsorolt tényez ők között a legmagasabb és leginkább
megközelíti a megfelelő szintet. Néhány századdal, illetve tizeddel marad el ett ől a
vállalat és az ágazat régióban és az országos összehasonlításban betöltött
szerepének értékelése. A helyzetelemzés világméret ű kitekintésben azonban már
"rossz" és a "nagyon rossz" ítéletet kapta és ellensúlyozza a helyi és regionális
szintű optimizmust.
Hasonló igaz az ország gazdasági megítélésére is, amelyet a vállalatok - adott
válaszaik alapján - rossznak tartanak.
Dőry Tibor – Lados Mihály:
Regionális konjuktúrakutatás eredményei, tapasztalatai
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 283–296. p.
290 Gyors ténykép TÉT 1997 s 1
3.6. A vállalatok gazdálkodását akadályozó tényez ők
3.6.1. Vállalati belső tényez ők
A kérdőívben említett akadályok közül leggyakrabban a magas anyagköltséget
(3,19) és a rendelkezésre álló saját források hiányát (3,07) nevezték meg, de a
lényeges gátló tényez őkhöz sorolták az elöregedett, korszer űtlen gépállományt is. A
magas hitelállomány, a vállalati marketing hiánya kismértékben gátolja a
vállalkozások növekedését, azonban saját bevallásaik szerint kihasználatlan
kapacitásaik nem állják fejl ődésük útját és nem jelent kiugró problémát a beszállítók
elé támasztott min őségi követelmények kielégítése és a szállítási határid ők betartása
sem, ami azonban megítélésünk szerint megkérd őjelezhető, talán kicsit jobb színben
látják a megkérdezettek a vállalkozói környezetet.
3.6.2. Piaci tényezők
A vállalkozás gazdálkodásának akadályozó tényez ői között a piaci tényez ők
játsszák a legkisebb mértékű szerepet, amelyek közül a piaci lehet őséget hiánya és a
versenytársak miatti konkurencia a meghatározó. Figyelemre méltó, hogy a
megkérdezettek számára a fogyasztói igények változása egyáltalán nem akadály,
amit úgy is mondhatunk, hogy tudják követni az igények változását.
3.6.3. Kormányzati politikától függ ő tényez ők
Nem mondhatunk újat azzal a közhelyszer ű kijelentéssel, hogy a vállalkozások
magasnak tartják a kormányzati adók és illetékek mértékét és bizonytalan
helyzetben érzik magukat a szabályozók évenkénti - már-már állandósuló -
változása miatt Megítélésük szerint a hosszú(abb) távú tervezéshez
elengedhetetlenül fontos gazdasági és jogi környezet folytonosságát kellene
megteremteni. A vállalkozások megtérülési rátájával veteked ő hitelkamatok szintje
és a vállalkozás támogatás jelenlegi rendszere is a komoly akadályok közé tartozik.
3.6.4. Helyi/regionális tényez ők
A helyi/regionális feltételek értékelését két csoportra oszthatjuk: a munkaerő
kínálattal, illetve a telephellyel összefügg ő tényezők. Fontosnak tartjuk kiemelni,
hogy a vállalkozások megítélése szerint az Észak-Dunántúlon, különösen Gy őr-
Moson-Sopron és Vas megyében magasak a bérköltségek, - természetesen beleértve
annak közterheit3 - akadályozó tényez ő lehet (egyes szakmákban esetleg már az is) a
munkaerő-kínálat nem megfelel ő mennyisége és kiemelten a minősége.
A telephelyi tényez őket tekintve magasak a helyi adók, a szakemberek még nem
érzik a központi adóztatás helyi szintre való hangsúlyeltolódásának
szükségszerűségét, azt csak újabb adóztatási formának tekintik. Kisebb mértékben
ugyan, de a helyi infrastruktúra, a szállítási kapcsolatok is a fejl ődés gátjai.
3.6.5. Nemzetközi tényez ők
Kisebb mértékben befolyásolják a vállalkozások növekedését a nemzetközi
feltételek is, amelyen belül leginkább korlátozók a nemzetközi vámegyezmények
el őírásai, az eltér ő szabványok, minőségi előírások. A keleti piacok elvesztésével, a
délszláv konfliktus elhúzódásával, valamint a közép-kelet-európai térség
Dőry Tibor – Lados Mihály:
Regionális konjuktúrakutatás eredményei, tapasztalatai
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 283–296. p.
TÉT 1997 s 1 Gyors ténykép 291
kedvezőtlen megítélésével szemben közömbösnek mutatkoztak a megkérdezettek.
Ausztria EU-belépését felt űnő módon semlegesnek ítélték az érintettek
3.7. A vállalkozások vagyoni helyzetének változásai
A válaszadók többsége (79%) szerint jelent ősen nőtt, vagy egyszerűen csak nőtt az
elmúlt három évben cégük vagyona, míg csökkenésér ől, jelentős csökkenéséről
csupán 7%-uk tett említést, fennmaradó hányaduk pedig annak változatlanságáról
számolt be.
Jelentő s növekedést gép-, textil és vegyipari vállalatok érték el, ugyanakkor a
vagyoncsökkenést ől érintett szervezetek többsége is a gépiparból került ki. A
vagyoncsökkenés okait és módját fürkészve csak elvétve kaptunk választ, így a
kérdés ezen felét nem tudtuk értékelni.
A vállalatok vagyonnövekedésének módja új üzletág nyitásával, új technológia
bevezetésével, új telephely létesítésével, valamint kapacitásb ővítéssel történt, de a
nevezett okok között megtalálható volt az exportb ővítés, a felesleges tőke pénzügyi
befektetése, illetve a tulajdonosoktól függ ő tőkeátadás is. Érdekességként
említhetjük meg a energiatakarékosságot is, mint vagyonnövel ő tényezőt, illetve a
"nem fizetek társasági nyereségadót és növelem az eredménytartalékot" megoldást.
Az elkövetkező időszakban tervezett vagyonnövekedés a realizálthoz hasonlóan
fog alakulni és a többszörös megjelölés lehet ősége miatt markánsabban fejez ődött ki
az új üzletág nyitásának, új technológia bevezetésének és a kapacitásb ővítés
jelentősége.
3.8. Magyarország EU-csatlakozásának jelentősége
Egyértelm űen pozitív képet tükröz hazánk EU-csatlakozásának megítélése, amit
nem tompít a közömbös, illetve semleges hatásról beszámoló néhány vállalat. A
többség számára a piaci lehetőségek javulása, a külpiacokra jutás egyszerűsödése
és a piac bővülése jelenti az igazi el őnyt. Szerintük n őhet a magyar gazdaság és
egyben az ország vonzereje, a csatlakozás el őkészítése során pedig egyre
erőteljesebben fogalmazódnak meg a min őséggel és a környezetvédelemmel
kapcsolatos követelmények. A főként exportra dolgozó cégek azonban nem
fogadnák kitörő lelkesedéssel a vámok lebontását, amely a piaci védettség
megszűnésével és fokozódó versennyel járna. Ezt egyébként a csatlakozás
előnyösségét hangsúlyozók is kiemelték.
A megyében, illetve a térségben jelenleg is meglév ő előnyöket kihasználva
erőteljes fejlődés indulhat meg, ami a befektetések, ipartelepítések során a
foglalkoztatás b ővülésében, a jövedelmek növekedésében jelenik meg. Hátrányként
fogalmazódott meg, hogy az itt m űködő vállalkozásoknak fokozódó versennyel kell
számolni, valamint várható a mezőgazdaság hátrányos helyzetbe kerülése.
3.9. A vállalat fejlesztésének f őbb irányai
A jöv őépítés szempontjából meghatározó az új termékek, szolgáltatások
bevezetése, a beruházások megvalósítása mellett az új piacokon történ ő megjelenés,
illetve az ezt támogató marketing akciók, programok eredményes végrehajtása. A
preferencia sorrendben el őkelő helyen szerepelt a meglév ő kapacitások b ővítéséhez
kapcsolódóan, az eszközpark energiatakarékos gépekre, berendezésekre való
Dőry Tibor – Lados Mihály:
Regionális konjuktúrakutatás eredményei, tapasztalatai
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 283–296. p.
292 Gyors ténykép TÉT 1997 s 1
cseréje, esetenként átalakítása. Az vállalat fejlesztése során igénybe veend ő
területek leginkább a termelés infrastrukturális környezetétét érintették, úgymint az
információáramlás javítását, er őteljesebb reklámtevékenység folytatását a régióban
és ennek következtében az új piacokra való behatolást. A vállalatok kevésbé
hajlanak a nyersanyagok másodlagos felhasználására és a hulladékhasznosításra,
valamint visszafogottak új telephelyek, m űhelyek létesítésében is. Ezt
megerősítendő, legtöbbször nevezték meg az épület és telephely b ővítését és a
vállalatok egyel őre nem szándékoznak tevékenységüket diverzifikálni, új üzletágak
nyitásának kockázatát felvállalni.
3.10. Beruházások
A vállalat fejlesztési irányainál megállapítottuk, hogy a vállalkozások kevésbé
hajlamosak nagyobb invesztícióra, inkább meglév ő kapacitásaik kihasználását
igyekeznek fokozni, illetve minőségileg fejleszteni. A beruházások tárgyát tekintve
leginkább termelési eszköz beszerzését (13 megnevezés), új üzemcsarnok építését
(10 megnevezés) tervezik. 7, illetve 6 említés szól technológia és épület
korszerűsítésről, bővítésről, míg 5 vállalat önálló üzletet/irodát kíván létesíteni.
Elgondolkodtató, hogy az 57 vállalatot tartalmazó mintából csupán 4 esetben
regisztrálhattuk új termék piacra vitelének szándékát. Ezek után már nem meglep ő a
környezetvédelem és az energia-megtakarítás melletti elkötelezettség
beruházásokban kifejez ődő hiánya, ami a vállalatok töredékénél (3-3 vállalat) jelent
csak meg.
A tervezett beruházások összvolumene majdnem megközelíti a 27 milliárd
forintot, (pontos összege: 26.988 millió Ft), amelyet 47 projektr ől nyújtott
információ alapján összesíthettünk. Jelent ős eltérések mutatkoztak azonban
emögött, hiszen megtalálható volt a mintában a 10 milliótól egészen a 7,5 milliárd
forintig terjedő nagyberuházás is. A befektetéseik jellemz őit áttekintve (1. táblázat)
szembetűnő a 100-500 millió forint közöttiek túlsúlya, amelyeket már a fajsúlyos
fejlesztések közé sorolhatjuk, az 500 millió forint feletti 5 invesztíciót pedig
nemzetgazdasági jelent őségűnek minősíthetünk.
A foglalkoztatottak számát a beruházások következtében összesen 1495 f ővel
tervezik növelni a megkérdezettek, amelynek projektenkénti átlaga 43,9 f ő, de
előfordult a beruházással (racionalizálás) kapcsolatos munkaer ő-leépítés lehet ősége
is. Annak ellenére, hogy legnagyobb számban 0-10 fő között növelik a cégek a
foglalkoztatottságot, el őfordul - a nagybefektetéseknél - 450, 600 fő újonnan történő
munkába állítása (1. táblázat) is.
1. TÁBLÁZAT
A befektetések jellemz ői
Characteristics o the investments
Beruházás összege Tervezett létszámb ővítés
kategória (Ft) említések száma kategória (tő) említések száma
100 millió alatt 17 0-10 fő között 17
100-500 millió között 26 10-50 fő között 10
500 millió felett 5 50 fő felett 5
Forrás: Kérdőívek
Dőry Tibor – Lados Mihály:
Regionális konjuktúrakutatás eredményei, tapasztalatai
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 283–296. p.
TÉT 1997 s 1 Gyors ténykép 293
3.11. Telephelyi tényez ők
A telephelyi tényezők fontosságának aktualitását az Észak-Dunántúlon
koncentráltan jelentkez ő külföldi tőke megjelenése adja, így nem tekinthetünk el az
egyes jellemzők minősítésétől, hiszen ezáltal válik láthatóvá, láthatóbbá, hogy az
országban miért éppen itt ruháznak be Budapestet követ ően a legtöbbet.
Munkaerő
A vállalatok szempontjából legfontosabb, az adott szakirányra rendelkezésre
álljon a képzett munkaer ő (4,00)4, és természetesen szükséges számban (3,65), ezzel
szemben kevésbé fontos a munkaer ő területi megoszlása (2,76). Kiemelt
jelentőséget tulajdonítottak a vállalatvezet ők az új ismeretek fogadási készségének
(3,88), a munkakultúrának és a termelési tapasztalatoknak (3,78).
Közlekedés, kommunikáció
Az infrastrukturális jellemz ők közül a telefonnal való ellátottság színvonala
(4,36), és a közúti közlekedési kapcsolatok (4,29) kapta a legjobb min ősítést,
mellyel szemben Bécs elérhetősége (ami ma már nem probléma) (2,40) és a vasúti
közlekedési kapcsolatok (2,71) a kevésbé lényeges tényez ők.
Fogadási és támogatási feltételek
A beruházásokat végrehajtó és azt tervez ő vállalatok számára legfontosabb az új
beruházások infrastrukturális fogadási feltételei (4,04), a helyi adókedvezmények
(3,65) és adók mértéke (3,65) és érdekes módon az utolsó helyen szerepel a
letelepedést segít ő szervezetek (pl. közjogi kamarák) megítélése.
Helyi, térségi piac
A helyi és a térségi piac a megkérdezett vállalatok számára kevésbé lényeges,
inkább közömbös; hiszen tevékenységük jellegéb ől adódólag számukra
jelentő sebbek a magyar és a nemzetközi piacok. Ebben a tekintetben a helyi és a
térségi piacokért való versenyt emelték ki (3,22) és a közösségi megrendeléseket
(önkormányzati, költségvetési) (2,41) nem tartották fontosnak.
A fejlesztést, a megújítást szolgáló helyi, térségi intézmények
A munkaadók számára, a termelés megfelel ő színvonalon való elvégzéséhez a
nyersanyagokon kívül az emberi er őforrásnak van a döntő szerepe, amelynek
szellemében számukra a képzettség színvonala meghatározó. Így a szakmai képzést
(3,50) és a menedzsment (tovább)képzését (3,32) részesítették el őnybe a
szakemberek. A fejlesztést hordozó K+F intézmények (2,51) és K+F információkat
kínáló szervetek szolgáltatásai (2,55) iránt csak minimális igény mutatkozott.
Településhálózat és életkörülmények
A vállalatok ebben a blokkban is hangsúlyozták a kommunális infrastruktúra
(4,29) kiemelt szerepét, valamint a helybeli vagy gyorsan elérhet ő pénzügyi
szolgáltatások (3,82) és a közbiztonság (3,62) jelent őségét. Úgy tűnt, a kulturális és
Dőry Tibor – Lados Mihály:
Regionális konjuktúrakutatás eredményei, tapasztalatai
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 283–296. p.
294 Gyors ténykép TÉT 1997 s 1
szórakozási feltételek (2,37) és a lakáskínálat min őségi összetétele (2,82) még nem
foglalkoztatja a nagyvállalatok vezet őit.
A legjobb telephelyi tényez ők közül a munkaer őt költségét, minőségét, a
rendelkezésre álló szakemberek számát, némelyek viszonylag alacsony árát tekintik,
- a már egyre jobban kiépül ő infrastruktúra (els ősorban a jó szállítási kapcsolatok
miatt - Ml-es autópálya, vasút) mellett - a térség legf őbb vonzerejének. A nevezett
"kemény" tényezőkhöz párosítva némely esetben már a "puha" tényez ők, mint az új
ismeretek fogadási készsége, az újra való fogékonyság, a munkakultúra is
kifejezésre jutott.
A kevésbé megfelel őnek tartottak közé sorolták - érdekes módon - a legjobb
tényezőkkel párhuzamosan a bizonyos szakmákban a kell ő számban rendelkezésre
nem álló munkaer ő t, a helyi adók, az adókedvezmények mértékét és az ingatlanárak
magas szintjét. A rendkívül sokféle, rossz telephelyi jellemz ő között található még a
műszaki fejlesztést segít ő kutató-fejleszt ő intézmények hiánya, vállalkozások
beruházásait támogató pénzeszközök sz űkössége, valamint a nehézkes
önkormányzati ügyintézés és fogadókészség.
3.12. A fejlesztést szolgáló feladatok és intézmények
A vállalatok értékelése szerint kiemelt jelent őségű a megyére vonatkozó
területfejlesztési stratégia kidolgozása és a stratégiához rendelt decentralizált
pénzalapok létesítése, amelyek a feltétlenül kialakítandónak tartott feladatok
rangsorában az els ő két helyre kerültek. Alig marad el ett ől a vállalatok emberi
erő forrás fejlesztését szolgáló szakmai képzés, át- és továbbképzési programok
prioritásként kezelése. A nem fontos, de nem is közömbös tényez ők közzé
soroltatott a megyearculat egységesítése, a megyekép kialakítása és terjesztése, a
kistérség-fejlesztési koncepciók kialakítása. A vállalatok oldaláról fontosabbnak
ígérkez ő piackutatással, értékesítési lehet ő ségek feltárásával foglalkozó ügynökség
létrehozása, a gyorsan elérhet ő vállalkozásfejlesztési tanácsadás iránti érdekl ődés
hiánya azt jelezi, hogy a nagyvállalatok ezt saját kereteik között oldják meg,
ezeknek az intézményeknek a célcsoportját a kis- és középvállalkozások jelentik.
3.14. Kutatás-fejlesztési tevékenység
Arra a nagyon egyszer ű és könnyen megválaszolható kérdésre, hogy a vállalat
folytat-e valamifajta kutatás-fejlesztési (K+F) tevékenységet a megkérdezettek 63%-
a egyértelmű nemmel felelt. Ez különösen a termel ő vállalatok esetében szomorú,
hiszen ebb ő l arra következtethetünk, hogy csupán régi termékeiket gyártják, vagy
bérmunkát folytatnak, ami semminem ű helyi fejlesztést nem igényel.
Ha a K+F területen foglalkoztatottak számát tekintjük akkor sem kedvez őbb a
helyzet, mert kiderül, hogy a saját bevallásuk szerint K+F-et folytatók sem
kimondottan helyeznek erre a területre hangsúlyt. Megdöbbent ően alacsony az egy
vállalaton belül, ezen a területen dolgozók száma, ami az igennel válaszolók 80%-
ánál kevesebb, mint 10 fő t jelent. Jelent ősnek tekinthet ő fejlesztési részleggel a
minta két vállalata rendelkezik 65, illetve 330 f ő vel. Ehhez azonban lényeges
Dőry Tibor – Lados Mihály:
Regionális konjuktúrakutatás eredményei, tapasztalatai
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 283–296. p.
TÉT 1997 s 1 Gyors ténykép 295
megjegyezni, a vállalat nagyságából adódóan ez a viszonylag magas létszám sem
haladja meg az összes foglalkoztatott 0,5-1%-át.
Az évente K+F-re fordított összeg mértéke - az el őzőkkel összhangban -
meglehetősen alacsony, a termelési költségek 1-2 százalékát teszi ki jobb esetben,
de találkozhattunk tizedszázalékpontos fejlesztési ráfordításokkal is. Értékét
tekintve pár millió forinttól a 100-300 millió forintig terjed.
A magyar gazdaság jelenlegi állapotáról borús képet fest, hogy a vállalatok
nagyobb hányada (esetünkben 56%-a) az elmúlt három évben egyáltalán nem
fejlesztett ki új terméket vagy eljárást. Az újonnan létrehozottak között is kevés az
igazi innovatív termék. A kifejlesztett gyártmányok zömmel a korábban gyártottak
módosított változatai és csak kis számban találhatunk valóban új, a piacon
megjelenéséig nem található terméket.
A fejlesztési szándékok után fürkészve az el őzőekhez hasonló helyzettel találjuk
szemben magunkat, mert éppolyan kevés helyen vették tervbe új termék, eljárás
kifejlesztését az elkövetkez ő három évben is, mint az azt megel őző időszakban.
Konjunkturális szempontból ez azt jelenti, hogy a közeljöv őben sem fog megújulni
a vállalatok tömegénél a termékszerkezet, kisebb jelent őségű fejlesztésekkel pedig
csak apró eredményt lehet elérni, jó ha nem szorulnak ki - az egyre több
konkurenssel megvívandó harcban - a piacról. Ebb ől a szempontból lehet veszélyes
és figyelemfelkelt ő, hogy a kifejlesztett termékek, eljárások részesedése rendkívül
alacsony az árbevételen és legfőképpen az exporton belül, csupán 8 vállalatnál
haladja meg a 10 százalékot. Pozitív példaként létezik olyan szervezet is, ahol a
kifejlesztett termékb ől való árbevétel meghaladja a 30, illetve a 35%-ot.
Az 57 vállalatra kiterjed ő vizsgálatban mindössze két(!) esetben számoltak be
saját találmány vagy más szellemi termék értékesítésér ől, ha pedig azok volumenét,
jelentő ségét figyeljük, úgy az értékesítésükért kapott 600 ezer, illetve 1 millió forint
meglehető sen minimális összeg a vállalatok által realizált árbevételb ő l való
részesedése tekintetében. Hasonlóan kevés cégnél (8 említés) nyilatkoztak licensz
vásárlásról, ami pedig a technikai, technológiai megújulás alapjául szolgálhatna.
Ezek is vegyes vállalatok vagy dönt ően bérmunkát folytató szervezetek voltak, ahol
a termelési kultúra meghonosítása nem járt további fejlesztésekkel, csupán az otthon
megszokott, esetleg kifutóban lév ő eljárások magyarországi adaptációját jelentette.
A vásárolt licenszek eredete magyar (2), német (2), angol, belga, japán és svájci
(1-1) illetőségű volt.
A vállalatok termékeinek/termékcsoportjainak életkora nagyon magas, átlagosan
megközelíti a 15 évet. Mindössze hat esetben gyártanak 1 évnél fiatalabb terméket.
Az életkorból következő en a gyártmányok túlnyomó többsége az érettség, illetve a
hanyatlás stádiumában található.
Felsőoktatási intézményekkel, kutatóintézetekkel a megkérdezettek 35%-a tart
fenn kapcsolatot, amelynek típusa eseti megbízás, fejlesztési együttm űködés vagy
éppen valamely probléma vizsgálata. A kapcsolatok intenzitása rendszeres,
konzultációs jelleg ű, amelynek kialakulása (pár kivételt ől eltekintve) az 1990-es
évek kezdete óta tart.
A fejlesztési elképzelések megvalósításához a vállalatok csak szerény mértékben
kaptak állami támogatást. A támogatási forrásokat szétosztó szervezetek közül az
OMFB nyújtotta a legnagyobb összegűt, de az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium
Dőry Tibor – Lados Mihály:
Regionális konjuktúrakutatás eredményei, tapasztalatai
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 283–296. p.
296 Gyors ténykép TÉT 1997 s 1
kereskedelem-fejlesztési és exportösztönzési támogatásai nagyságrendben nem
sokkal maradtak el ett ől. A vállalatok gazdasági súlyát, potenciális fejlesztési
lehetőségeit mérlegelve azonban a támogatások összege a minta vállalatai által
tervezett beruházásokhoz képest is minimális, nem éri el annak egy(!) százalékát.
4. A regionális konjunktúrakutatással kapcsolatos további teendők,
tapasztalatok
A lefutott program alapján újra kell értékelni a kérd őívek hatékonyságát,
módosítani vagy el kell hagyni a nem m űködő részeket. Újra kell gondolni a
program infrastruktúráját, mind a humán (bels ő és külső erőforrások), mind a
technikai háttér (hardver, szoftver, nyomda, postázás) tényez ők tekintetében.
Továbbra is szükséges a küls ő szakmai partnerekkel való kapcsolatépítés. A
program know-how-ját biztosító osztrák intézet mellett fontos lenne a hazai nagy
konjunktúrakutató m űhelyekkel való kapcsolat felvétel, valamint lehetséges szlovák
partnerek felkutatása.
Folytatni kell a regionális konjunktúrakutatási program marketing tevékenységét,
hiszen a mintaprogram akkor lesz m űködőképes, ha a lekérdezések folyamatosan
megismételhetők. A program nagyobb mérték ű elterjesztése azonban legalább két-
három sikeresen lefuttatott program referenciáival biztosítható. Éppen ezért a
potenciális vásárlókon, a piac megnyerésén túl újabb pályázati források (OMFB,
Kereskedelemfejlesztési el őirányzat, PHARE CBC, megyei területfejlesztési alapok
stb.) elnyerése is szükséges.
A pályázati források a program továbbfejlesztését (pl. szoftvere fejlesztés, hardver
háttér minő ségi javítása) a publikációk, konjunktúra jelentések megjelenítési
minőségének fejlesztését, az eladhatóság növelését szolgálhatják.
Egy másik irány lehet a regionális konjunktúrakutatás kiterjesztése a határok túlsó
felére egy körvonalazódó Bécs-Pozsony-Gy őr eurorégiós program keretében. Els ő
lépésben a már működő osztrák regionális konjunktúrakutatással való kompatibilitás
és közös jelentések kiadása lenne megvalósítható. Következ ő lépésben pedig egy
know-how program keretében - egy szlovák partner bevonásával - a szlovák
határmentére is kiterjeszthet ők a felmérések és elemzések.
Jegyzetek
KSH CIM-KE számítógépes adatbázis 1995. december 31-i állapot. Az adatbázis csak jogi
személyiségű szervezeteket tartalmaz.
2 KSH CIM-KE számítógépes adatbázis 1995. december 31-i állapot. Az adatbázis csak jogi
személyiségű szervezeteket tartalmaz.
3 Megj.: amit a kormányzati politikától függ ő tényezőknél már elemeztünk.
4 Az értékelés ötfokozatú skálán történt; az 5-ös osztályzat a legfontosabb, míg az 1-es a legkevésbé
lényeges kategóriákat jelenti.