Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 219-269. p.
Tér és Társadalom 1997 s 1: 219-269
AZ ÉSZAKNYUGAT-DUNÁNTÚL
TERÜLETFEJLESZTÉSI STRATÉGIÁJA
(TERVEZET)
(Regional Development Strategy of North-West Transdanubia)
LADOS MIHÁLY RECHNITZER JÁNOS
-
1. Előzmények és feltételek
A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) 1995. januárjában
megbízta az MTA Regionális Kutatások Központja Nyugat-magyarországi
Tudományos Intézetét (NYUTI), hogy dolgozza ki az Északnyugat-Dunántúl négy
megyéjére (Gy őr-Moson-Sopron, Vas, Veszprém és Zala megye), mint együttes
régiónak tekinthet ő térségre' az egységesen értelmezhet ő területfejlesztési
koncepcióját.
A területfejlesztési koncepció elkészítését a következ ők indokolták:
• az ország több nagytérségében (Alföld, Dél-Dunántúl) kidolgozásra
kerültek a regionális dimenzióban értelmezhet ő területfejlesztési
koncepciók, megkezdődött tehát a regionális tervezés új szemlélet ű
módszereinek elemzése, azok több régióban való alkalmazása,
• az Északnyugat-Dunántúl három megyéje (Gy őr-Moson-Sopron, Vas, Zala)
1995-ben bekapcsolódhatott az INTERREG II-Phare CBC programba,
amelynek célja az osztrák-magyar határ menti térségek együttm űködésének
sokirányú erősítése, szükséges tehát, hogy a térségre egységes szemléletet
követő területfejlesztési koncepció kerüljön kidolgozásra,
• a regionális együttm űködés jegyei egyre határozottabban felismerhet ők
voltak az elmúlt években, részben a fentebb nevezett program el őkészítése
során, részben pedig a határ menti kapcsolatok élénkülése következtében,
annak különféle intézményeinek létrejöttével (Határmenti Regionális
Tanács 1992-tő l),
• az Északnyugat-Dunántúl megyéi felismerték, hogy a térségi társadalmi-
gazdasági fejlesztés jelent ősége a kilencvenes évek közepét ől növekedni
fog, így 1994-tő l megkezd ődött a megyei szint ű fejlesztési koncepciók
kidolgozása, ezen fejlesztési stratégiák elkészültek, s lehet őség kínálkozott
az egységes tervezési elvek és módszerek alkalmazására, a regionális és a
megyei szintek összekapcsolására,
• az Északnyugat-Dunántúl gazdasági szempontból is felértékel ődött,
szükséges volt tehát rendszerezni a térség er őforrásait, összegezni a
rendelkezésre álló adottságokat, áttekinteni a fejlesztési
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
220 Lados Mihály - Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
kezdeményezéseket, s meghatározni azokat az irányokat, amelyek a
jövő ben a térség folyamatait alakítják, illetve meghatározni, hogy a
különféle szereplő k kezdeményezéseit milyen irányba célszer ű terelni,
• az elfogadásra került Törvény a területfejlesztésr ől és rendezésről
(1996. évi XXI. törvény), lehet őséget ad a regionális területfejlesztési
tanácsok létrehozására, hogy a szomszédos és az egymással kapcsolatban
lévő megyékben a nagyobb térséget érint ő gazdasági, infrastrukturális,
településhálózati és társadalmi, környezeti kérdéseket az érintettek
együttesen kezeljék, egy jöv őbeli regionális tervezési és elemzési
(statisztikai) egységek megteremtése érdekében,
• elkészült és a Kormány, illetve az Országgy űlés elé kerül az Országos
Területfejlesztési Koncepció (OTK), amely meghatározza a területi
szerkezet alakításának f ő bb szempontjait és irányait, a regionális
koncepcióban érvényesíteni kell az ország egészére, illetve azon belül a
térségre értelmezhet ő fejlesztési elveket és célokat, ugyanakkor a térségre
vonatkozó fejlesztési irányokat meg kell jeleníteni az országos
koncepcióban.
A térségre kidolgozásra került területfejlesztési koncepció alapelveit a következő
feltételek befolyásolják:
• az európai regionális folyamatok irányai:
a dezindusztrializáció (az ipar fokozatos térvesztése),
a tercierizáció (a szolgáltatóipar gyors túlsúlyba kerülése a
gyáriparral szemben),
a technológiai váltás (tudásiparok, képzettség, új technológiák
alkalmazása),
a decentralizáció (helyi döntések szerepe, verseny az er őforrásokért),
a fenntartható fejlődés követelményei (a gazdasági növekedés és a
környezetterhelés összekapcsolása),
• a területfejlesztés országos céljai:
a társadalmi-gazdasági helyzetek és esélyek közelítése (a társadalmi
szolidaritás és a területi kohézió er ősítése, egységes alapellátás
megteremtése),
hozzájárulás az ország gyorsabb és hatékonyabb fejl ődéséhez
(nemcsak az elmaradott térségek felzárkóztatása, hanem a fejlettebb
térségek adottságainak jobb kihasználása),
fenntartható fejlődés és a környezeti potenciállal összhangban lév ő
területi szerkezet kialakítása (térségek, települések környezeti
állapotának megóvása, helyi és térségi adottságok figyelembe vétele),
az EU csatlakozás területfejlesztési követelményeinek érvényesítése
(fejlesztési alapok hatékony fogadási feltételeinek biztosítása),
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési ... 221
• az Európai Unió regionális politikájának alapelvei:
szubszidiaritás és decentralizáció (önálló mozgástér, döntési
kompetencia, er őforrások feletti rendelkezés),
partnerség (a területfejlesztés szerepl őinek együttműködése),
programozás (alulról építkez ő stratégiák, fejlesztési prioritások,
programok),
koncentráció és addicionalitás (jól elhatárolható területi fejlesztési
típusok, kombinált költségvetés),
• az országhatáron túli, a térség gazdaságával szoros kapcsolatban lév ő
külföldi régiók (országok) fejl ődési irányai,
• a szomszédos és a gazdasági kapcsolatokban domináns hazai régiók,
centrumok fejl ődési irányai, azoknak a térségre gyakorolt hatása,
• a térség és azt alkotó megyék helye és szerepe a hazai modernizációban,
• a térségre, annak megyéire rendelkezésre álló fejlesztési koncepciók és
programok,
• a települések, térségek és a gazdasági szerepl ők jöv őképe, azok elvárásai a
térség fejl ődésével szemben.
2. A területfejlesztési stratégia tartalma
CÉL
A térség fejl ődését hosszú (6-10 év), közép (3-5 év) és rövid távon (1-2 év)
meghatározó tényez ők feltárása, mindezek alapján a fejlesztés lehetséges
változatainak kidolgozása, azokhoz rendelhet ő prioritások (fejlesztési célok, s
azokhoz kapcsolódó egyes programok jellegének) kijelölése, s a megvalósításuk
eszköz- és intézményrendszereinek meghatározása.
A területfejlesztési stratégia keret-jelleg ű cselekvési programcsomag, amely a
térség fejlesztésének legfontosabb irányait tartalmazza, így az egyes megyék,
kistérségek és települések, de a különféle területfejlesztési szerepl ők is, ehhez
rendelhetik és kapcsolhatják saját fejlesztési koncepciójukat.
FELÉPÍTÉS (1. ÁBRA)
• Felvázolja és értékeli a térségben zajló fontosabb népességi, környezeti,
infrastrukturális, gazdasági, településhálózati, társadalmi, kulturális
folyamatokat, meghatározza azok er ősségeit és gyengeségeit,
• áttekinti a térség egészét, s annak f őbb szerepl őit érintő nemzetközi (kelet-
közép-európai) hatásokat, értékeli a térség versenyhelyzetét a hazai
térszerkezetben, teszteli a területfejlesztés szerepl őinek véleményét a térség
adottságai és fejlesztési irányairól, s megállapítja a mindezekben rejl ő,
jövőbeli lehetőségeket és veszélyeket,
• mindezek alapján kijelöli a fejl ődés lehetséges forgatókönyveit, elemzi
azok hatását és következményeit, ajánlatot tesz a legkedvez őbb jövőképre,
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
222 Lados Mihály - Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési ... 223
• meghatározza a legkedvez őbb jövőképhez rendelt célrendszert, kijelöli a
részcélok tartalmát, felvázolja az azokhoz kapcsolódó programok f őbb
tartalmi elemeit,
• meghatározza a fejlesztés beavatkozási térségeit, azokhoz rendeli a célokat
és programokat,
• meghatározza a célok és programok finanszírozási hátterét, s kijelöli azok
megvalósításának intézményeit,
• s végül kijelöli a megvalósítást értékel ő rendszer m űködési elveit.
JELLEG
Az alternatív gondolkodás, ami a fejlesztés különféle szemléletben (polarizált,
közepesen koncentrált, dekoncentrált) készült változatai alapján tesz javaslatot a
fejlesztés lehetséges - legkedvez őbb - irányára, annak célrendszerére, azok
megvalósítására szolgáló eszköz- és intézményrendszer kidolgozására.
A FEJLŐDÉSI IRÁNY MEGHATÁROZÁSA
A térség fejl ődésének egyes forgatókönyveihez alapot a nemzeti regionális
fejlő dés lehetséges modelljei szolgáltatták. Ezt adaptáltuk a térségre, keresve
egyben a sajátosságokat, a különbségeket, az egyedi jöv őképet formáló tényez őket.
A "legkedvezőbb" jövőkép kiválasztása három irányból következett.
A) Az egyik irány a megyék jöv őképe, azok lehetséges és egyben elfogadott
fejlesztési stratégiája, hiszen ezek legalizálása megtörtént a megyei
önkormányzatok és a megyei területfejlesztési tanácsok szintjén.
B) A másik irány a térségnek, mint potenciális régiónak a sajátosságai,
azok az egyediségek, amelyek a regionális folyamatokat er ő sítik, egyben
túlmutatnak a megyei sajátosságokon, itt és csak is benne a térségben
értelmezhet ők, s mint jövőbeli regionális funkciók hordozói.
C) A harmadik irány az OTK, amelyben a kijelölt fejlesztési célok alapján
értelmezzük a térségi - regionális - er őforrásokat és adottságokat, s az
országos jövőkép regionális megfelel őit határozzuk meg.
A három irány ered őjeként kerül meghatározásra a térség lehetséges fejlesztési
koncepciója, hangsúlyozottan azon célokra, amelyek
0 a megyei fejlesztésekben térségi - regionális - jelent őséggel rendelkeznek,
E a térség egészének sajátosságaiból következnek, annak már lehetséges
regionális - a megyéket együttesen kezel ő - meghatározottságait
tartalmazzák,
0 az országos területi fejlődésnek a térségi szintű értelmezéséb ől
következnek.
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
224 Lados Mihály - Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
ÉRINTETTEK
Az ágazati minisztériumok, a különféle kormányzati szervek, a regionális
fejlesztési tanács, a megyei területfejlesztési tanácsok, területi és helyi
önkormányzatok, a gazdasági szervezetek, azok szakmai képviseletei, a térségben
található nem önkormányzati költségvetési intézmények, a társadalmi és non-profit
szervezetek és az el őbbieken keresztül a lakosságot is megtestesít ő háztartások.
ID ŐINTERVALLUM
A stratégia a hosszú távú fejl ődési folyamatok irányainak kijelölése az
ezredforduló utánig (6-10 esztend ő), miközben információt nyújt a közép (3-5 év)
és rövid távú (1-2 év) beavatkozások lehetséges hatásainak számbavételére, illetve a
fejlesztés prioritásait érint ő különféle döntések mérlegelésére. Szükséges kétévente
áttekinteni a területfejlesztési stratégiában foglaltak megvalósulását, illetve az OTK
időszaki értékelésével és a megyei területfejlesztési koncepciók megújításával
együtt elemezni és áttekinteni, szükségszer űen módosítani a térségi területfejlesztési
stratégiát. 2
MEGVALÓSÍTÁS
A stratégia
tartalmazza a végrehajtás feltételeit,
meghatározza a fejlesztéshez rendelhet ő eszközöket (források felvázolása)
és intézményeket (fejlesztés menedzsmentje és a különféle szerepl ők
feladatai), valamint
kijelöli az értékelési és visszajelzési rendszer főbb elemeit (területi
információs rendszer).
ELFOGADÁS, ÉRVÉNYESSÉG
A térség (régió) területfejlesztési stratégiáját a törvény értelmében a Kormány
fogadja el, a megyei és a regionális területfejlesztési tanácsok véleményének
kikérésével, mely az elfogadás után nyeri el érvényességét.
3. A térség fejlesztési stratégiájának épít őkövei
Az Északnyugat-Dunántúl jöv őképének kidolgozásánál a stratégia tervezés
klasszikus eszközével élve, a swot-analízissel hipotetikusan számba kell venni a
régió belső adottságainak gyengeségeit és er ősségeit, illetve a küls ő tényezőkben
rejlő lehető ségeket és veszélyeket, majd ezek alapján felvázolni a régió jöv őjét
meghatározó fejlesztési irányokat.
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési ... 225
3.1. A térség adottságai: erősségek
k> A térség népességének az országos átlagnál magasabb a gazdasági aktivitása, az
iskolázottsági szintje, valamint kedvez őbb a nyelvismerete. Az Északnyugat-
Dunántúl az ország innovatívabb, nagyobb tudással és tapasztalattal rendelkez ő
népességét fogadja be, az elvándorlás mérsékelt, így a népességfogyás tendenciája az
országos viszonyoknál valamivel kedvez őbb. Hosszú távon Győr-Moson-Sopron és
Veszprém megye demográfiai helyzete viszonylag kiegyensúlyozott (a
népességfogyás 7-8% közötti lesz), míg Vas és Zala megyében, illetve
nagyvárosaikban a népesség számának csökkenése meghaladja az országos mértéket
(12-13%).
• Magas iparosodottsági szint, amely jelentős teljesítőképességet produkál, a
számottevő export - szinte minden ágazatban és jelent ősebb centrumban - a
gazdasági egységek külpiaci kapcsolatainak sokoldalúságát mutatja. Az ipar ágazati
szerkezete heterogén, de a gazdasági klaszterek csírái már megjelentek: gépipar és
autógyártás; Gy őr, Szombathely, Szentgotthárd, elektronikai ipar; Szombathely,
Nagykanizsa, építő anyag-ipar, faipar, bútoripar és lakásfelszerelések gyártása;
Veszprém, Sopron, Gy őr, Szombathely, Zalaegerszeg, Nagykanizsa, vegyipar;
Veszprém, Zalaegerszeg, élelmiszeripar; Gy őr, Veszprém. A térségben számottev ő
kis- és középvállalkozás szervez ődött, ezekb ől ugyan még kevés tudott felfűződni a
nagyvállalatokra, beszállítási kapcsolatokat kialakítani, de már vannak
kezdeményezések részben az önálló arculatra, részben a szervezett
együttműködésekre.
A külföldi t őke több jelentő s beruházása a térségben található, illetve a privatizáció
során nemzetközi nagyvállalatok szereztek számottev ő tulajdont. Emellett fő leg
Ausztriából nagyszámú kis és közepes befektetés jelent meg a térségben, amelyek a
gazdaság széles körét fogják át. A külgazdasági kapcsolatok az Északnyugat-
Dunántúlon meghatározóak, dönt ő en a dél-német és az osztrák gazdasági térhez
kapcsolódnak, így ezen régiók gazdaságának változása érzékenyen érintheti a térség
gazdasági folyamatait.
• A térség mez őgazdaságának adottságai sokoldalúak; kedvez ő term őhelyi feltételek
(gabona és az ipari növényeknek), öntözési lehet őségek, országos átlagot meghaladó
csapadék, legelő gazdálkodásra alkalmas területek, olcsón el őállítható
tömegtakarmányok, állattenyésztés egyes ágazataiban magas színvonalú termelés (tej,
hústermelés), híres borvidékek, zöldség termelések számottev ő tradíciói és kialakult
piaci kapcsolatai. A többségében külföldi tulajdonba került élelmiszergazdaság
fejlett, egyben ágazati szerkezete is sokoldalú (hús-, tej-, cukor-, szesz-, édes-,
növényolajipar), magas termelési kultúrával rendelkezik, az EU piacok közelsége, s
folyamatos kapcsolat más külföldi piacokkal és termel őkkel a termékszerkezet
rendszeres megújítását ösztönözte. A térségben megjelentek a külföldi
mező gazdasági vállalkozások, ami sajátos - az árrendszer és a támogatások miatt nem
egyenrangú - versenyhelyzetet teremtett, ez vélhet ően jobban ösztönzi a
mezőgazdaságban a t őkekoncentrációt, a termékszerkezet váltását és a specializációt,
miközben egyre több kisgazdaság felszámolásával, vagy tartós vegetálásával kell
hosszú távon számolnunk.
• A turizmus több alrégióban jelent ős, míg fő leg a Balaton térségében meghatározó,
jövedelemtermel ő szektor. Az idegenforgalmi kínálat elemei színesek az
Északnyugat-Dunántúlon, hiszen nemcsak az egyszer ű pihenéshez, a
kikapcsolódáshoz nyújtanak szélesed ő lehetőségeket, hanem az egyre nagyobb
számban jelentkez ő speciális turizmushoz (gyógy-, falusi-, öko-, kerékpáros-, sport-,
természetjárás, kulturális) is rendelkezésre állnak akciók, az adottságok még teljesebb
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
226 Lados Mihály - Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
kihasználását, nem a szakképzettség, a vállalkozói potenciál, hanem dönt ően a
tőkehiány akadályozza.
• Mérsékelt munkanélküliség (7-10% között), számottev ő a vállalkozás aktivitás,
annak dinamikája viszont csökkent, ami a gazdasági szervezetek lassú stabilizációját
jelezheti. A munkaerő-állományt a térségben az egyre látványosabban növekv ő
szolgáltatások szívják fel. Az országhatár menti megyékben nagy számban (12-15
ezer fő között) jellemző a napi ingázás a szomszédos Ausztriába, mindez a politikai
kellemetlenségeken túl, b ővíti a térség népességének termelési ismereteit, növeli a
jövedelmeket, ami a vállalkozás aktivitás további élénkítéséhez és a lokális-regionális
piac bővüléséhez vezet.
• A bontakozó modern üzleti szolgáltatások egyre sokoldalúbb tevékenységekben
jelennek meg, országosan magas arányt képviselnek a pénzügyi szolgáltatások, a
bankfiók ellátottság kiemelked ő , azonban ezek a szervezetek a nagy- és
középvárosokban koncentrálódnak, így a vidéki térségek ellátottsága még gyenge,
szegényes.
• A térségben kirajzolhatók a gazdaság teljesít őképessége alapján a fejl ődési
(innovációs) magterületek dönt ően a multifunkciós nagyvárosok körül és a Balaton
térségében, ahol az országos átlagnál élénkebb a gazdasági miliő. A nyugati határ
mentén egy potenciális innovációs sáv formálódik, amelyben stabil a munkavállalói
pozíció és számottev ő a külföldi t őke, de alacsony a vállalkozói aktivitás
Erős polgári beállítottság, nagy hagyományokkal rendelkez ő történelmi városok, a
népesség fő leg a határ menti térségekben folyamatos információkat és kapcsolatokat
gyűjt az európai fejl ődés magterületeir ő l, ezeket a kialakult rendszereken
(vállalkozásokon) keresztül közvetítik az ország más térségeibe.
• Élénkülő a helyi társadalom, a kistérségi szervez ődések megjelentek, a
mikroregionális fejlesztési programok kidolgozása megkezd ődött, a lokális és a
térségi infrastruktúra-hálózatok fejlesztése megindult (pl. víz, gáz, szennyvíz hálózat
kiépítése, regionális hulladék-elhelyezés).
• Több megye a multiregionális együttm űködés tagja (Alpok-Adria Munkaközösség),
létrejött egyes határ menti megyékkel és régiókkal az intézményes kooperáció (Határ
Menti Regionális Tanács: Gy őr-Moson-Sopron, Vas, Burgenland), megkezd ődött az
INTERREG II. - PHARE CBC program, amely sokoldalúan fejleszteni kívánja a
határ menti együttm űködéseket, több tervezet van a kapcsolatok kib ővítésére
(Eurorégió, Phare programok kiszélesítése más határtérségekre) (2. ábra).
• A vállalkozásfejlesztés intézményei mindegyik megyében kiépültek, szervez ődnek a
gazdasági szerepl ők (kamarák), együttm űködésük a területi és helyi
önkormányzatokkal megkezd ődött, a partnerkapcsolatok egyes elemei már
felismerhet ők.
• A térség megyéi rendelkeznek önálló területfejlesztési koncepcióval, így a
megyefejlesztés tudatos irányai adottak, s ezekben már meghatározó szerepet kapott a
térségi együttm űködés, annak erősítése. A nagy és középvárosok közül csupán
-
néhány rendelkezik fejlesztési koncepcióval (helyi gazdaságfejlesztési programmal),
ezek keretében megkezd ő dött az ipari-szolgáltatói infrastruktúrájuk megújítása,
illetve a telephelykínálatuk szélesítése (ipari parkok, vállalkozói zónák,
inkubátorházak).
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési ... 227
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
228 Lados Mihály - Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
sf, A területfejlesztés központi forrásaiból a térség - kivéve Vas megyét - támogatást az
elmúlt években nem kapott, de a különféle területfejlesztési szereplők nagy aktivitást
mutattak az elérhet ő nemzeti költségvetési alapok megpályázásában, amely ugyan
eltérő eredményességgel, de hozzásegítette a helyi források b ővítését.
• A kedvező gazdasági, jövedelmi és foglalkoztatási helyzet következtében a térségnek
a nemzetközi és hazai ismertsége jó, az imázsa egy fejl ődő , megújításra képes és
alkalmas, országos viszonylatban is kiemelked ő telephelyi adottságokkal rendelkez ő
régiót tükröz. Megfelel ő alap áll tehát rendelkezésre egy átfogó térség- és
telephelymarketing kidolgozásához és érvényesítéséhez.
3.2. A térség adottságai: gyengeségek
• Megosztott a térség, a gazdasági bázisok és a települések ellátottsága különböz ő , így
az országos és térségi viszonylatban fejlettebb magterület (Gy őr-Moson-Sopron), a
felzárkózó, a szerkezeti átalakulás alatt lév ő , modernizációs hatásokat mutató, de
gazdaságában er ő sen függő helyzet ű megye (Vas), a gazdasági szerkezetének
átalakulásával küszköd ő , települési funkciókban, térbeli szerkezetben er ősen
polarizált, s egyben a helyét keres ő megyék (Veszprém, Zala).
Az Északnyugat-Dunántúl egyes térségeiben és centrumaiban a gazdasági potenciál
kimondottan mérsékelt. Er ősen tagolt belső (Bakony-vidéke, Marcal és Rába-
medence, Rábaköz) és küls ő (szlovén-horvát határ mente) perifériára szakad szét a
régió, amelynek a gazdasági adottságai és lehet őségei a jövőben igencsak
korlátozottak, így hosszú távon kell számolni a térségen belüli számottev ő területi
különbségekkel, azok tartós fennmaradásával.
• A térség népességének elöregedése követi az országos tendenciákat, de a
településhálózati megosztottsága ett ő l eltér. A nagyvárosi és a városi népesség
elöregedése az ezredforduló után számottev ően növekszik, s őt annak mértéke
meghaladja a községi népesség elöregedését, így az egyre b ővülő szociális és
foglalkoztatási feszültségekkel kell a városhálózatban hosszú távon számolni. Az
ezredforduló után csak rövid ideig (2000-2005 között) növekszik a munkába lép ő
aktív népesség száma, majd ezután annak jelent ős csökkenését kell regisztrálnunk
(18-20 évesek száma hosszú távon 2025-ig 75 ezerr ő l 44 ezerre csökken).
• A térségben a termel ő szektor intraregionális kapcsolatai gyengék, hiányzik az
összetartozás, minimálisak a kölcsönös, esetiek a kooperációs szállítások. A jelent ős
export mögött többségében a könny ű iparban (textilruházati, cip őipar) nagytömeg ű,
munkaerő-igényes termelés a meghatározó, a többségében külföldi tulajdont
képviselő vállalkozások erre alapultak, így a külföldi piaci kitettségük nagy, illetve
érzékenyen reagálnak a termelési költségek változására.
• A mez őgazdasági foglalkoztatottak aránya az országos átlagnál jobban csökken,
hasonlóan az agrárvállalkozások száma is ezen mér őszám alatt van, így a
mezőgazdasági munkanélküliek száma a kedvez őtlen adottságú térségekben a
megélhetési gondok és a társadalmi feszültségek következtében növekszenek.
Hiányoznak a programok mind a rurális térségek fejlesztéséhez, mind pedig az agrár
szerkezetváltáshoz.
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési ... 229
Q Nemzetközi mércével fejletlen inkastruktúra; fő leg a közlekedés, távközlés területén.
Mennyiségükben és min őségükben nem megfelel őek a régió észak-déli közlekedési
kapcsolatai (82., 83., 84., 74. utak), míg a nyugat-keleti összeköttetések (85., M8.,
71. utak) erősen túlterheltek, a teljesítményük határára jutottak, a telefonellátottság
csak a nagyközpontokban és a sz űkebb vonzáskörzetében megfelel ő, a vidéki térsége
között jelentős ellátottsági színvonalbeli különbségek vannak. (3. ábra)
4 Az „európai kapuk", a határátkel ők szűk keresztmetszet űek és sokoldalú
szolgáltatások nyújtására kevésbé képesek, a határon átnyúló kistérségi
együttm űködések terjedését akadályozzák az átkel őhelyek hiányai.
4 A regionális szintű együttm űködés és együttgondolkodás teljes hiánya, esetenként
vannak megye megye kapcsolatok, de azok sem dominánsak. Nem beszélhetünk sem
-
funkcionális, sem fejlesztési régióról 3, a gazdasági régió néhány kimondottan
kezdetleges jegye viszont felismerhet ő (fejl ődési magterületek, klasztercsírák,
szerveződő kapcsolatok, országostól eltér ő gazdasági aktivitás stb.). Az intézményes
kapcsolatokra csupán egy-két, regionális szint ű együttm űködést segítő intézmény
működik (pl. Határmenti Regionális Tanács, VEAB, Balatoni Regionális Tanács),
hiányzik a térségi szint ű - elemi - fejlesztési koordináció (pl. megyehatár menti
kapcsolatokban csak a települési önkormányzatok szintjén figyelhet ő meg
együttműködés). Tapasztalhatók a megyék között a latens és a valós érdekellentétek
(pl. dekoncentrált szervezetek telepítése, intézményhálózat átalakítása,
infrastruktúrák kiépítése).
Alacsony az innovációs potenciál, a K+F intézmények leépültek, megosztott, számos
párhuzamos jegyet felmutató fels őoktatási bázis, az integráció csak elvekben létezik,
gyakorlatban nem kezd ődött meg, miközben er őteljes versenyhelyzet alakult ki az
intézmények között (4. ábra).
4 A nagyvárosok versenye a regionális funkciókért állandósult, vannak történelmi
ellentétek, vélt vagy valós fenntartások a másik központtal szemben (Sopron-Gy őr,
Szombathely-Győr, Veszprém-Gy őr, Nagykanizsa-Zalaegerszeg). A térségben a
szerepkörök többirányú megosztottsága miatt nem egyértelm ű éppen regionális
centrumot képvisel ő Győr megítélése, hiszen a modern üzleti szolgáltatásokat
(pénzügyi, bank, biztosítás, gazdasági-üzleti) térségi szinten koncentrálja, szervezi,
de ugyanakkor az egyetem és a K+F bázis hiánya miatt funkciói még hiányosak. A
többi nagyvárosban is sokoldalúan jelen vannak az új gazdasági aktivitást képvisel ő
szerepkörök, ezek részben a városok között kiegészítik egymást, de többségében
azonosságokat mutatnak, így hatásuk nem regionális, hanem els ődlegesen megyei,
vagy annál nagyobb (megyehatáron átnyúló) térségi viszonylatban jelentkezik. A
középvárosok többsége mezoregionális (megyén belüli térségi) kapcsolatokat és
funkciókat mutat fel, a kisvárosi hálózat hagyományokkal rendelkez ő elemei képesek
a kistérségi szervez ődéseket organizálni, s önálló gazdasági (ipari, szolgáltatói)
arculatot kialakítani. A nem tradicionális (új) kisvárosok egy nagyon szűk
településkör ellátását szervezik csupán, térséget átszel ő városhiányos övezettel
-amelyghtároknécelódi-gyütkares,lzdó
zónát alkotnak, megjelenítve egyben a bels ő perifériák minden gondját.
4 Koncentrált környezeti problémákkal sújtott a térség; a Duna eltereléséb ő l fakadó
vízpótlás ökológiai gondjai a Szigetközben jelentkeznek, a volt bányavidéken a
karsztvizek elvesztéséb ő l fakadó tartós szint- és h őmérsékletcsökkenéssel kell
számolni (Tapolcai-medence, Dunántúli-középhegység), míg a nehézipar és a
bányászat volt központjaiban (Ajka, Várpalota) a lég- és porszennyezés okoz
problémát, illetve akadályozza a gazdasági szerkezet átalakítását.
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
230 Lados Mihály - Rechnitzer János TÉT 1997 • 1
3. ÁBRA
Az Északnyugat-Dunántúl néhány területi jellemz ője
az EU országok átlagában* I. (EU átlag =100 %)
Spatial 'characteristics of North-West Transdanubia (EU avarage =100 %)*
174,6%
160,0%
140,1Y'
126,1%
120,0%
101,3% 102,1%
100,0% 97,1%
10,0% $1,1%
59,5%
60,09
47,3%
11,6%
20,0,
0,0% • .
... ,. . .... - • .
51: I
Az Északnyugat-Dunántúl néhány területi jellemz ője
az EU országok átlagában * 11. (EU átlag =100 %)
S'patial characteristics of North-West Transdanubia (EU avarage =100 %)*
163,6%
160,0%
141.0%
122,1%
•
110,0%
•
100,0% 94,3•
110,0%
60,2% 62.2%
600%
34 I%
26.9%
20,0%
0.0..
* EU: 12 member countries - at the beginning of 1992 North-West
Transdanubia - at the and of 1994.
Source:EUROSTAT 1995., Területi statisztikai évkönyv, 1994.
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési ... 231
I
El s o s
6' Lir
'OS
£'6£
6.6
L '0Z
S'9Z
,?1
LZ
8'69
80
L'49
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
232 Lados Mihály - Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
3.3. A küls ő környezet változásai: lehet őségek
?;I A térség része egy jöv őbeli európai fejlődési zónának, a Bécs-Pozsony-Gy őr-Sopron
potenciális eurorégiónak, annak átgy űrűző hatásait sokoldalúan hasznosíthatja.
Ugyanakkor vannak együttm űködő városrégiók; Sopron-Bécsújhely-Kismarton,
valamint az er ő södő bilaterális kapcsolatok is alkalmasak azok multilaterális irányban
történ ő fejlesztésére; Szombathely-Graz, Zalaegerszeg-Maribor, illetve a kis(városi)-
térségi együttm ű ködések (pl. Szentgotthárd-Güssing), így a térség sok szállal
kapcsolódhat az európai gazdasági térhez. (2. ábra)
• Az ország nyugat-keleti orientációja mellett a térségben a növekv ő európai észak
(balti térség) - déli (mediterrán övezet) együttm űködés hatásai is érvényesülhetnek
(pl. új közlekedési és energetikai hálózatok), aminek a következtében egyes, eddig
periférikus mikrotérségek aktivizálódhatnak.
• A térség, ezen belül az országhatár menti központok a belső vándorlás célpontjai
lehetnek, nem tömegesen, de érzékelhet ő en. Mindez növeli az innovatív munkaer ő-
állományt, sőt bő vülnek ezen centrumokban a befektetések, ugyanakkor a lokális
piacaikon a kereslet tartós növekedését eredményezi, ami a telephelyi. a letelepedési
(lakás) és megélhetési költségek magasabb szintjét képviseli, mint az ország többi
részében, így tovább élénkülhet a gazdasági bázis.
• A természeti er ő forrásai közül több kiaknázása megsz ű nt (szénkészlet), vagy
idő legesen szünetel, csökkent szinten folyik (bauxit), illetve nem minden ismert
lelő hely aktivizált (termálkészlet). Változó gazdasági környezetben ezen er őforrások
új szemléletű hasznosítása több mikrotérségben és centrumban lendületet adhat a
megújításnak, a fejlesztésnek.
A térség erő forrásai között külön kell kiemelni a környezeti potenciált, amelynek
gazdasági feltárása napjainkban indult meg, s számos új lehet őséget kínálhat,
természetesen azzal a veszéllyel, hogy a meglév ő értékek kifosztása is bekövetkezhet.
• A gazdasági partnerek képesek a fejlesztések támogatására, a térségi szint ű
koordinált fejlesztések ösztönzésére, így a nemzetközi és a hazai programokban való
részvételhez a szükséges források bizonyos része rendelkezésre állhat, s őt
decentralizált programokkal azok megsokszorozódhatnak.
'? Az intraregionális gazdasági kapcsolatok feltárása a gazdasági szerepl ők számára új
2
lehető ségeket kínálhat, a multiregionális együttm ű ködések segíthetik a térségen
belüli gazdasági kapcsolatok kiszélesítését, egyben azokat jól integrálhatják.
*?2 A megyei fejlesztési stratégiák szorgalmazzák a térségi szint ű együttm űködést. A
regionális fejlesztési stratégia kidolgozása kedvez ő fogadtatást kapott,
szükségszer űen meg kell alapítani a térség fejlesztésének intézményét. A
területfejlesztési források egy részének és a nemzetközi programoknak
decentralizálása (INTERREG II. - PHARE CBC) lényegében megtörtént, az ezekben
rejlő lehető ségek kihasználása viszont még nem kell ő en szervezett (pályázatok
elő készítése, térségi szint ű programok indítása, azok menedzselése, a különféle
megyei szintű kezdeményezések összehangolása, a megyehatár menti térségek
együttes fellépése, kölcsönös támogatása stb.).
Gyorsabb modernizáció, a dinamikusabb felzárkózás érdekében a térség nagyobb
országos politikai és gazdasági támogatottságot kaphat, hiszen bizonyítható
eredményeivel a kormányzati és egyben a területfejlesztési politika sikere, illetve a
kisebb költségvetési hozzájárulás mellett (pl. nemzetközi programoknál a saját er ő
meghatározott hányadának biztosítása) jelent ő s bevétel biztosítható a térségi
szerepl ő k gazdasági aktivitásának fokozásából.
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl terüle tfejlesztési ... 233
A helyi önkormányzatok felismerték, hogy a fejlesztési forrásaikat csak úgy
bővíthetik, ha kistérségi együttm űködéseket szerveznek. Ezek közül több részben
átnyúlik a megyehatárokon, részben egymáshoz közelálló, hasonló helyzetben
(elmaradott, rurális térségek) lév ő mikrorégiókat érintenek, így lehet őség kínálkozik
a közös problémák együttes megoldására, a koordinált kistérségi fejlesztési
programok kidolgozására.
* 1 A térség kedvez ő arculattal, imázzsal rendelkezik, ami az előnyös hazai és
nemzetközi megítéléséb ől következik, így sikeresebben tudja adottságait kiajánlani.
3.4. A küls ő környezet változásai: veszélyek
i? A térségben a demográfiai folyamatok 2005-ig alakulnak el őremutatóan, azaz
mérsékelten, de emelkedik a munkába lép ő népesség, viszont ezen id őpont után
megkezd ődik a népesség gyors elöregedése, fő leg a nagyvárosokban. A munkaerő-
igényes gazdaságí bázisok telepítését tehát már középtávon, lényegében az
ezredfordulóig be kell fejezni, s azok térben els ődlegesen Győr-Moson-Sopron és
Veszprém megyét érinthetik, mert a másik két megyében (Vas, Zala) jelent ősen
csökken a munkába lép ők száma, munkaintenzív szerkezetalakításnak a tartós
feltételei kell ően nem biztosítottak.
t? A regionális identitás hiányzik a térségből. A területi egységek és a centrumok
lényegében eddig önmaguk érvényesültek, nem voltak rászorulva az
együttműködésre, ha azok voltak is, kimondottan multiregionális viszonylatban
jelentek meg. Nem egyértelm ű a térség regionális szerveződése, hiszen több
változatban elképzelhet ő a "felállás", sőt a potenciális tagok különféle regionális
érdekeltségekben már jelen vannak, így nagy veszélye van a "kvázirégió"
létrejöttének.
12 A térségben félelmek és - megalapozatlan - fenntartások alakultak ki az er ősebb, a
„gazdagabb" megyékkel, nagyvárosokkal szemben, ez további megosztottságot
jelenthet, s korlátozhatja az együttm űködéseket. A megyék csak látszat kapcsolatokat
létesítenek, a területfejlesztés többi szerepl ője alapvet ően megyei szinten érdekelt
(tagság, választás, támogatások, eredmények demonstrálása), így a létrehozandó
regionális intézmények m űködése akadozik, elismertsége gyenge lesz, valós akciókat
nem lesz képes szervezni.
e? Belpolitikai konfliktusokat gerjeszthet a térség. Hiszen az országon belül a nyugat-
keleti regionális különbségek jelent ős mérséklődése közép távon nem várható, így a
központi kormányzat kénytelen lesz a fejlettebb térségek támogatásainak
csökkentésére (a decentralizált fejlesztési források átrendezésére 6). Az Északnyugat-
Dunántúlnak az elmúlt 6 7 esztend őben nem volt karakteres politikai
-
érdekérvényesít ő képviselete, nem szerveződött meg a regionális lobby, a politikai
aktorok ezirányú gondolkodása nem alakult ki, ami a pártállások megosztottságának
is köszönhető, de annak is, hogy a térségben nem voltak éget ő gazdasági és
társadalmi problémák.
t2 Burgenland a jelentősebb külföldi beruházókat elszívhatja, azokat "megállíthatja" a
nagyságrenddel magasabb, kimondottan EU támogatások miatt (Célterület 1), így a
multiregionális együttm űködésben érdekellentétek keletkeznek. Ezek a konfliktusok
abban is érvényesülnek, hogy az INTERREG II. - PHARE CBC program magyar
kezdeményezéseit az osztrák félnek kell véleményezni (lényegében jöv őben a régió
fejlesztésének ez lesz az egyetlen garantált küls ő forrása), így a komplementer vagy
versenyfejlesztéseket fenntartással támogatják, s őt azok el őkészítését is korlátozzák
az EU forrásokból (pl. regionális repül őtér, vasúti kapcsolatok, ipari parkok,
termálturizmus stb.).
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
234 Lados Mihály - Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
12 Szlovákiával az együttműködések akadoznak. A bilaterális kapcsolatok nem
alakulnak az ismert tényez ők miatt (nemzetiségi kérdés, dunai vizier őmű), talán az
osztrák-magyar multiregionális együttm űködések segíthetik a kapcsolatok
intézményesülését, de nem várható éppen a közel azonos gazdasági helyzet miatt,
hogy a szlovák viszonylat jelent ős térségfejleszt ő erőt képvisel.
C1 Szlovén viszonylatban viszont áttörés várható, azonban a kedvez őtlen közlekedési
összeköttetés mindenféle elmélyült kapcsolatot akadályoz, s őt a határ menti
térségekben csupán az azonos fejlettség ű mezőgazdaságban lehetnek kooperációs
tevékenységek, mindezt még nehezíti a szomszéd országban a regionális vagy a
területi közigazgatási szint hiánya.
t2 Horvátország újjáépítésébe a térség bekapcsolódhat, de ezt akadályozza a
közlekedési kapcsolatok hiánya, illetve a területek és azok gazdaságának azonos
jellege, sőt a megfelelő partnerek hiánya is.
4. A térség jöv őképének lehetséges forgatókönyvei
A térség jöv őképének lehetséges forgatókönyveit az ország térszerkezetének
különféle gazdasági és társadalmi fejl ődési elképzeléseib ől vezetjük le, keresve
ezekben a térségünkre vonatkozó sajátosságokat, azokat a másságokat, amelyek
ezen fejl ődési pályák alapján az Északnyugat-Dunántúlra érvényesek lehetnek.
4.1. A domináns megyefejl ődés modellje
A forgatókönyv alapját a polarizált regionális fejlődés modellje nyújtja, ami szerint
a gazdaság stagnálása elhúzódik, csak a 2000. év után képzelhet ő el egy
dinamikusabb növekedés. A területi szerkezetben a meglév ő nyugat-keleti
különbségek tovább fokozódnak, határozottabb fejl ődés figyelhet ő meg a
Dunántúlon, illetve a fővárosban. Ezek a térségek jobban vonzzák a befektetéseket,
a hazai és külföldi tőket, de egyben a korszer ű, nagyobb versenyképességű ipari
tevékenységeket, s a kevésbé tudásigényes iparok fokozatosan kitelepülnek a
nagyobb és egyben olcsóbb munkaer ő kínálatot nyújtó keleti régiókba.
A térségben a nagyobb centrumok (megye- kapcsolatainak a kialakítása, ami rontja a térség
székhelyek, nagyvárosok) fejl ődése gyorsabb egészének fejl ődési esélyeit.
lesz, itt megkezdődik az ipari infrastruktúra A térség - főleg a határ menti zónák és a nagy-
fogadási feltételeinek látványos kiépítése. centrumok - a népességmozgás intenzív cél-
Egyben mindez növeli a versenyt a centrumok pontjává válik, ami feszültséget teremt a helyi
között, ami lényegében ellene hat a regionális lakosság és a bevándorlók között. Az
szerveződésnek, hiszen az együttm űködést infrastrukturális hálózat, így az interregionális
gátolja az er őforrásokért (befektet ők, kapcsolatok jelent ősen nem javulnak, főleg az
munkahelyek) vívott küzdelem. úthálózat átbocsátóképessége növekszik,
A tercier funkciók élénkülése is a nagyköz- kiegyenlítettebb lesz a kommunikációs
pontokban lesz látványos, ugyanakkor nem infrastruktúra, de ezek együttesen sem járulnak
történik meg alapvet ően a felsőoktatásban az hozzá a regionális szervez ődéshez, a bels ő
intézményrendszer szervezeti és tartalmi kohézió erősítéséhez.
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési ... 235
Hasonlóan nem erösíti a regionális hogy létrejöjjön a Bécs-Pozsony-Gy őr-
kapcsolatokat, hogy a térség szerkezeti Sopron/Fels ő-Pannónia Eurorégió, így annak
megosztottsága nem csökken. Éppen a érdekérvényesítése, főleg az EU forrásai felé nem
centrumok és térségeik intenzívebb fejl ődése történik meg. Nem sikerül jelent ősen előrelépni a
miatt a megyehatár menti perifériák helyzete szlovák határ menti kapcsolatokban sem, ezt
nem változik, azok népesség csökkenése egyre főleg a változatlanul gyenge infrastrukturális
látványosabb lesz a területek kiürülnek, ami a egybefűződéseken túl akadályozzák a két ország
társadalmi feszültségeket fokozza, illetve egyre közötti tartósan meglév ő feszültségek, illetve az,
több területi (megyei) er ő forrást köt le. hogy a gazdasági fejlettségi szintek lényegében
A kisvárosi hálózat - kivéve az országhatár kiegyenlítettek, azaz egymásnak számottev ő
menti zónákban - sem lesz képes aktivizálódni, erőforrást nem tudnak a térségek átadni.
ugyan megsz űnnek a térségben a városhiányos Az országos gazdasági erő források mérsékelt
övezetek, de az új és régi centrumok nem válnak növekedése miatt a kormányzati forrásokból a
a kistérségi szerveződések valós centrumaivá. térség részesedése jelent ősen nem növekszik, s őt
A térségben - éppen a törvény hatására annak kisebb méret ű csökkenésével szá-
ődik a regionális együttm űködése-mgszrvez molhatunk. A kiélezettebb nyugat-keleti regio-
intézménye, azonban annak m űködése akadozik. nális különbségek változatlanul a keleti ország-
A megyék még önmaguk keresik a lehetséges részek felzárkóztatását kényszerítik ki a kor-
mozgástereket, nem képesek egységesen fellépni mányzattól. A politikai feszültségek szintjére
a multiregionális kapcsolatokban, az ottani emelkedik a területi differenciák elmélyülése,
lehetőségeket önmagukban kísérelik meg amelyek viszont a területpolitika folyamatos
kihasználni. korrekcióját követelik meg, illetve a megkezdett
Lezárul az INTERREG II. - PHARE CBC decentralizáció fokozatos korlátozását
program els ő szakasza, ebben több látványos eredményezik.
program valósul meg, azonban ezek nem Nem nőnek számottev ően a térségben a terület-
járulnak számottev ően hozzá a térség teljesebb fejlesztés rendelkezésre álló forrásai, hiszen sem
felzárkózásához az osztrák régiókhoz, viszont jó a területi, sem a helyi önkormányzatok nem
alapot teremtenek ahhoz, hogy a regionális tudják emelni bevételeiket, s a gazdasági
szerkezet kedvez ő irányba változzon, a szerepl ő k éppen a küls ő források hiánya miatt,
multiregionális kapcsolatok er ősödjenek, s a nem kapcsolódnak be látványositn a forrás
térségi szerepl ők nagyobb ismereteket növelésbe, csak a mérsékl ődő decentralizált
szerezzenek az EU gyakorlatáról. alapok elosztásába.
A gyenge regionális együttm űködések nem
ösztönzik a szomszédos osztrák régiókat arra,
4.2. A regionális együttm űködés modellje
A forgatókönyv alapját a közepesen koncentrált regionális fejl ődés modellje adja,
ami szerint a gazdasági növekedés felgyorsul és annak területi terjedése
egyenletessé válik az országban. Mérsékl ődnek tehát a térségi különbségek, mindez
viszont kedvez ően hat az Északnyugat-Dunántúlon a regionális együttm űködések
megjelenésére, hiszen egy kiegyensúlyozottabb gazdasági mili őben a megyék
összefogása gyorsabb fejl ődést tesz lehetővé.
A térség gazdaságában a jelenlegi ipari építőanyagipari és bútor-, lakberendezés-ipari
klasztercsírák egyre látványosabbá válnak. együttm űködéseken (Gyár Nagykanizsa-
-
Megerősödnek a gépipari autóipari termelési
- Sopron - Szombathely - Zalaegerszeg - Veszprém)
kooperációk (Győr-Szombathely, túl megjelennek a környezetvédelmi és - -
Szentgotthárd), továbbá a faipari- hasznositási ipari bázisok (Veszprém Sopron).
-
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
236 Rechnitzer János - Lados Mihály TÉT 1997 s 1
Ezen három domináns ipari klaszterre egyre kisebb és speciális funkciókat kínáló
több kis- és középvállalkozás fűződik fel, így centrumokban (K őszeg, Körmend,
térben is jobban megosztottá (centrumok Szentgotthárd, Lenti, Letenye) is élénkül a
vonzáskörzete és a kisvárosi hálózat határgazdaság6.
kapcsolódó elemei) válik a nagyobb
Magyarország EU tagságával lényegében
tudásigényt követel ő iparok terjedése.
lebomlanak azok a gazdasági (vámok,
A formálódó ipari együttm űködési csoportok
áruszállítási, minő sítési követelmények)
változó infrastruktúra igénye (ipari parkok,
korlátok, amelyek a térség orientációját a
kis- és középvállalkozói zónák) mellett
főváros felé kényszerítették. A gazdasági
növekszik a kereslet a térség szellemi
szereplő k egyre nagyobb hányadban a
erőforrásai iránt. A fels őoktatási
beszerzéseiket és értékesítéseiket a közeli
együttm űködések egyre határozottabbá válnak,
európai gazdasági centrumokból bonyolítják,
fő leg az egymáshoz közelebb lév ő
így a térség még er ősebben kapcsolódik ehhez a
centrumokban (Győr-Mosonmagyaróvár;
gazdasági térhez.
Szombathely-Sopron; Veszprém-Keszthely-
Ugyanakkor számos termelési és szolgáltatási
Zalaegerszeg), s őt megkezd ődik a K+F
tevékenységben (nagyobb aktivitással a
kapacitások kiépülése is (innovációs és
turizmusban ezen belül) megjelennek a külföldi
technológia-transzfer központok; Gy őr,
befektetők, vállalkozások, így egy fokozott és
Veszprém), de éppen a speciális igények
kiélezett versennyel kell szembenéznie a térség
következtében az át- és továbbképzésekben is
gazdasági szerepl őinek, ami viszont hosszabb
megindul a térségi szintű egybevetés,
távon kikényszeríti a regionális t őke
egyeztetés (Szombathely, Gy őr).
koncentrációt, a min őségi termelést és az átfogó
A térség mez őgazdasága csak a term őtáji
piacpolitikát, térségmarketinget. Az ország EU
adottságainak jobb kihasználásával fokozhatja
tagságának kedvez ő következménye mellett
jelenlétét a külföldi piacokon. Mindez a
éppen az Északnyugat-Dunántúlon kell
zöldség és gyümölcs termelés megújítását
számolni a megjelen ő negatív területi
eredményezi jelent ős fajtaváltással, s a bor-
hatásokkal, hiszen az itteni er ősödő gazdaság
vidékek min őségi átalakulását. Az
érzékenysége ebben az id őszakban még
állattenyésztésben a feldolgozottsági szint
nagyobb, viszont a jelentősebb felvev ő piacai
átfogóbb növelése viszont az Északnyugat-
szükségszer űen vonzzák a tőkeerő sebb külföldi
Dunántúl élelmiszeripara fejl ődésének adhat új
vállalkozásokat.
lendületet.
A térség kivételezett helyzete megsz űnik,
A tercier funkciók látványos terjedését
hiszen lesz több EU-határrégió, viszont, mint
regisztrálhatjuk, ezek már nemcsak a nagyköz-
elmaradottnak tekinthet ő EU-bels ő határ,
pontokhoz kötődnek, hanem a
továbbra is számíthat a speciális fejlesztési
középvárosokhoz is, s őt egyre több
támogatásokra. A multiregionális
(alap)szolgáltatás már megfelel ő színvonalon
kapcsolatoknak inkább a min ősége bővül, nem
lesz elérhet ő a tradicionális kisvárosokban is.
lehet számítani arra, hogy újabb
A határmenti nagycentrumok (Sopron,
infrastrukturális (közlekedési) folyosók nyílnak
Szombathely, Nagykanizsa, Mosonmagyaróvár)
meg, a meglév ők fejlesztése várható
nem veszítenek multiregionális vonzásukból,
(megközelítés, áteresz-t őképesség), viszont
sőt bő vülnek funkcióik, illetve a határok
azokban a forgalom növekszik, éppen az
(osztrák-magyar, szlovén-magyar, szlovák-
orientáció fokozatos váltása miatt. Több
magyar) egyre szabadabb átjárásával térség-
kistérségi határátkel ő is létesül, amelyek fontos
szervező szerepük növekszik, miközben a
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési ... 237
alapegységei lesznek a határokon átnyúló térségek ráfűződése erősödik a nagy- és
kapcsolatoknak. szubcentrumokra.
A térség belső, intraregionális kapcsolatai Ugyanakkor azok népessége tovább csökken,
javulnak, az észak-déli összeköttetésben inkább mivel a bels ő vándorlások növekedése várható.
a minőségi változásra lehet számítani, míg a Megkezdődik viszont a rurális és elmaradott
nyugat-keleti irányban viszont gyorsabb, térségek környezet-orientált hasznosítása,
biztonságosabb lesz a régió átjárása. A illetve több forrás áll rendelkezésre a helyi
régióban logisztikai központok létesülnek kezdeményezések (öner ős fejlesztési,
(Győr; Sopron, Szombathely, Nagykanizsa), közösségépítési és megtartási programok)
ezek a több funkciós szállítási és termék- támogatására. A kiegyensúlyozottabb
átalakítási szerepköröket is magukba foglalják. életszínvonal lehet őséget kínál a "vidék"
A regionális együttm űködés a megyék között felértékel ődésére, s ez tovább tágítja - f őleg a
egyre több szálon bonyolódik, ennek oka, hogy nagycentrumokhoz közelebb es ő - a periférikus
egyrészt a kiegyenlítettebb fejl ődés nagyobb térségek mozgásterét.
teret kínál az összefogásra, másrészt az EU A területpolitika nagyobb forrásokkal
források is jobban ösztönöznek az intézményes rendelkezik, hiszen megtörténik a különféle
térségi kapcsolatokra. S végül az euroregionális központi alapok összevonása három célalappá
szerveződések is kibontakoznak, hiszen a (regionális fejlesztés, szociális és
partneri viszonyok egyenl őkké válnak, így az mezőgazdasági támogatások), illetve az EU
elzárkózás helyett, célszer űbb az össze-fogás. strukturális alapjai megnyílnak az ország
Nemcsak a Bécs-Pozsony-Gy őr-Sopron/Fels ő- számára. A decentralizáció teljessé válik, s
Pannónia Eurorégió kínál új fejlesztési abban a területi szint még a megye, de már
lehetőségeket, hanem a Szombathely-Graz- határozott ösztönz ők vannak a regionális
Maribor-Zalaegerszeg hármashatár térségben is együttműködésre, bizonyos források csak ebben
megkezdődik a kapcsolatok intézményes a dimenzióban érhet ők el, hívhatók le. A régió
szervezése. Az euroregionális együttm űködések fejlesztésében a partner kapcsolatok
számos kistérségi konkrét kapcsolatnak a érvényesülnek, a területi, a helyi
keretét adják. önkormányzatok forrásaihoz a növekv ő és
A regionális együttm űködések akcióterülete a decentralizált alapok hozzáadódnak, s a
multiregionális kapcsolatok er ősítése mellett gazdasági aktorok is felismerik, hogy a
döntően a belső perifériákra irányul. Az területfejlesztésbe történ ő "befektetéseknek" a
intraregionális infrastrukturális kapcsolatok gazdasági hatékonysága kedvez ő.
bővülése következtében a rurális, elmaradott
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
238 Lados Mihály - Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
4.3. A regionális integráció modellje
A forgatókönyv a dekoncentrált regionális fejl ődésbő l indul ki, amely feltételezi,
hogy egy gyors gazdasági növekedés indul meg az országban, aminek a
következtében a külföldi befektetések is látványosan megugranak. Mindezt csak
fokozza, hogy az EU-tagság megszerzésével együtt jelent ősen megemelkednek a
területfejlesztés forrásai, így az országban a növekv ő regionális különbséget
csökkenteni, s őt megállítani lehet.
Az el őző forgatókönyvben leírtak jellemzik az es autópálya és M8-as autóút közelebb hozza az
Északnyugat-Dunántúl iparát és mez őgazdaságát észak-olasz gazdaságot, így annak befolyása
azzal kiegészítve, hogy az el őbbinél a klaszterek növekszik. A déli és dunántúli autó-pálya
sokkal karakteresebben alakulnak ki. Gyorsabb a szakaszos kiépülésével a régió új kapcsolatokra
kis- és középvállalkozói bázis szervez ődése, tesz szert. Jelent ősen javulnak az észak-déli
aminek a m űködési feltételei már teljesebben intraregion ál is összeköttetések, aminek
garantáltak, s térbeli terjedése is nagyobb következtében a periférikus térségek feltártsága
település kört fog át. javul, a régió nagyközpontjai gyorsan elérhet ők.
A mező gazdaságban egy gyorsabb átrendez ődés A regionális együttm űködést már az integráció
következik be, ami nemcsak a termékszer-kezet váltja fel, ami azt jelenti, hogy regionális szintre
radikális váltását eredményezi, hanem a kerül a térségfejlesztés teljes eszközrendszere. A
birtokszerkezet koncentrációját is, s így a decentralizációhoz hozzátartozik, hogy lezárul a
régióban karakteres termel ő-feldolgozó agrár- közigazgatási reform, s egy jóval kisebb számú,
tájak formálódnak ki. Ezek szorosan de jelentő sen nagyobb jogkörrel és erő forrással
kapcsolódnak ahhoz az élelmiszeriparhoz, amely rendelkező önkormányzatok alakulnak meg.
már térben jobban dekoncentrált, a középüzemek A multiregionális együttm űködésben a partner ez
diffúziója révén. a regionális szint (kormány), így a térség
A tercier gazdaság válik a legnagyobb kapcsolatai és felzárkózása Európa
foglalkoztatást nyújtó szektorrá, a szolgáltatások magterületeihez már a létrejött eurégiókon (az
elérhető sége szinte teljes, a nagyvárosokban előző forgatókönyvben megadott térségekben)
megjelennek a szolgáltató parkok, s a régióba keresztül tovább szélesíthet ő.
települ több, országos hatáskörrel rendelkez ő A régió bels ő perifériáinak a kiürülése viszont
szervezet - egy átfogó decentralizációs felgyorsul, a kisvárosok mikroregionális szervez ő
kormányzati program keretén belül - aminek a funkciója ellenben kib ővül, így célpontjai lesznek
következtében néhány középváros új aktivitást a belső migrációnak, s őt a szuburbanizáció
nyer. térnyerésével - fő leg a nagycentrumokhoz
Afels őoktatás megosztottsága rendez ődik, hiszen közeliekben - a népességük stabilizálódik.
a három egyetemi centrum (Gy őr, Veszprém, A "vidék" ugyanakkor a környezeti szemlélet
Sopron) ugyan számos azonos oktatási látványos térnyerése - és persze a gazdasági
programmal rendelkezik, de tartósan tudják stabilizálódás - következtében felértékel ődik, így
biztosítani az igényes képzés feltételeit. a korábban periférikus térségek új szemlélet ű
Lényegében ezen centrumokban tömörülnek a hasznosítása kezd ődik meg, éppen a táji,
növekvő K+F intézmények is, de több természeti értékek fokozott védelme érdekében.
szubcentrumban éppen az egyetemi integráció Az Északnyugat-Dunántúl térsége a hazai
miatt regionális, s őt országos jelent őségű modernizáció egyik magterülete, így a regionális
kutatási-fejlesztési létesítmények m űködnek. szervez ődés és együttm űködés bármilyen formája
A régió infrastrukturális hálózata fejlődésnek lényegében ennek a modellnek a kialakulását
indul, ugyan változatlanul nem b ővül a segíti, s őt ösztönzi.
nemzetközi csatlakozási pontok száma, de az M7-
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési ... 239
5. A térség missziója, a területfejlesztés stratégia alapelvei
A térség területfejlesztésének f őbb irányait tehát a földrajzi helyzet, a magas
urbanizációs szint, a közlekedési folyosók mentén egyre látványosabban
kiformálódó - országosnál valamivel kedvez őbb infrastrukturális ellátottsággal
rendelkező - fejlődési zónák, a népesség magasabb iskolázottsága és termelési
tapasztalatai, a számottev ő külföldi befektetések és térségi vállalkozási hajlandóság,
s egyben a helyi és térségi piacok nagyobb fogadóképessége, azaz a gazdasági és
társadalmi átmenet gyorsabb dinamikája határozza meg.
A térségben a regionális szervez ődés nem kezd ődött meg, vannak elemei a
különféle - főként a területi önkormányzati - területfejlesztési szerepl ők
együttműködésének, de ezek nem karakteresek, még nem állnak össze egy
határozott egységgé. A regionális szervez ődés hiánya ellenére a térség mégis más
karaktert mutat, mit az ország többi része, hiszen el őrehaladottabb a modernizáció,
élénkek a területi folyamatok, azok aktorai sokoldalú tevékenységeket folytatnak, a
gazdaság fokozatosan megélénkül, a helyi piacok mellett formálódnak a térségi
funkciókra törekv ő szerveződések, amik a regionális piac alakítását segítik, s végül
a területi egységekben, a megyékben a területfejlesztés koordinációja és tudatos
alakítása megkezd ődik.
Az Északnyugat-Dunántúl helyzete tehát hosszú távon kedvez ő a hazai
térszerkezetben, s őt mint a modernizációra határozottabban érett térségnek
feladata is, hogy a megindult, előremutató területi folyamataihoz éppen a
regionális együttm űködéssel mutasson fel új megoldásokat.
Az Északnyugat-Dunántúl térségfejlesztési stratégiájának általános célja, hogy
a megindult gazdasági növekedés és el őremutató területi szerkezeti
átrendeződés feltételei tartósan biztosítottak legyenek,
növekedjen a bels ő kohézió, amihez szükséges a regionális szervez ődés
különféle szintjeinek, szervezeteinek a kialakulása, s mindezek járuljanak
hozzá, hogy a multiregionális (országhatáron átnyúló) együttm űködések
sokoldalú megjelenése, azoknak a hasznosítása a térség megújításában
érezhet ővé váljon,
a megyehatárok mentén kialakult hátrányos helyzet ű mikrorégiók fokozatos
felzárkózásának feltételei éppen a regionális szint ű együttműködésekkel
teremtődhetnek meg, ami egyben a formálódó régió számára új területi
erőforrásokat biztosít,
a környezeti potenciálban rejl ő adottságok minél szélesebb hasznosítása, s
ezáltal a fenntartható fejl ődés elvének és gyakorlatának területfejlesztési
érvényesítése.
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
240 Lados Mihály - Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
6. Északnyugat-Dunántúl fejlesztési prioritásai és programjai
A megfogalmazott általános stratégiai célok megvalósítását a régióra vonatkozó
széleskörű elemzések alapján a következ ő fő prioritásokban határozhatjuk meg
(5. ábra):
1. A gazdasági bázis innovációs mili ő jének kialakítása (gazdasági infrastruktúra
fejlesztése, szellemi erő források erősítése)
2. A multi- és intraregionális kohézió er ősítése (országhatár menti
együttműködések, régióépítés)
3. A bels ő perifériák aktivizálása (lcistérségfejlesztési programok preferálása,
intraregionális közlekedési kapcsolatok er ősítése, települési infrastruktúra
fejlesztése)
A környezeti potenciál megóvása (környezeti károk felszámolása és
mérséklése, ökopotenciál fölmérése)
Ezek a prioritások, az abban megfogalmazott stratégiai célok adják meg a jöv őbeli
akciók kereteit, fő irányait, s szolgálnak a megfogalmazandó konkrét programok,
illetve az azt fölépít ő konkrét projektek alapjául. A célok összessége a források
koncentrált és hatékony fölhasználásának, s így a fenntartható gazdasági-társadalmi
fejlő dés megvalósításának irányába hat.
Minden egyes prioritásnál, stratégiai célnál meghatározásra kerül, hogy az mely
ágazat fejlesztését jelöli meg feladatként. Azonban valamely cél lehet horizontális
jellegű (A) is, azaz megvalósulása esetén több ágazatban is érezteti pozitív hatását.
Ezen túlmenő en elkülönítjük az egyes prioritások célcsoportjait (B) is, vagyis azon
szervezeteket, társadalmi csoportokat, akik leginkább érezhetik az intézkedések
megvalósulásából származó pozitív hatásokat. Jelezzük az egyes prioritások területi
dimenzióját is, azaz az egyes célokat területi szintekhez (a régió, a megye egésze,
kistérségek, városok) rendeljük.
A stratégiai célok jellegének és célcsoportjainak meghatározását a probléma (C)
rövid leírása, a jelentkez ő szükséglet értelmezése követi: mi az adott prioritás
tartalma, miért kerül kiemelésre, mi hiányzik a régióban ezen prioritásból.
A megoldásra váró specifikus kulcsproblémák és szükségletek alapján történik az
egyes prioritások konkrét céljainak (D) kiválasztása, majd az azokhoz kapcsolható
intézkedések (E) meghatározása, lényegében a javasolt programok rövid
fölvezetése. A konkrét célok intézkedésekre és akciókra történ ő lefordítása képezi
majd alapját az alprogramoknak és a konkrét projekteknek.
A hatékony monitoring érdekében szükség van olyan eredménymutatókra (F),
melyeken keresztül figyelemmel kísérhet ő és mérhető a célok megvalósulása, azok
sikere. Ezek szintén valamennyi célnál bemutatásra kerülnek.
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
TÉT 1997 • 1 Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési ... 241
: 1
EE
2
u
)<
Szerkesztette: Rechnitzer J.
1
Éó 21,11.-.6
° 5*.-2 4 juh I
~170i° .
s
1
L
S )101M9011.1
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
242 Lados Mihály - Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
Meghatározásra kerülnek a stratégiai célok kidolgozásában, koordinálásában és
megvalósításában részt vev ő szervezetek (G), azok értelmezhet ő feladatai. Ezek
kimunkálása csak a koordináció és a partnerség elvének bázisán lesz m űködőképes.
(1. táblázat) Jelezzük az egyes stratégiai célok potenciális er őforrásait is,
támaszkodva az addicionálás elvében rejl ő lehetőségek kiaknázására. (2. táblázat)
Adott stratégiai cél megvalósíthatóságát növeli, ha az illeszkedik magasabb szint ű
programokhoz (H), ágazati elképzelésekhez (pl. a kormány modernizációs
programjához, ágazati fejlesztési stratégiákhoz, nemzetközi programokhoz). Azt is
bemutatjuk, hogy a javasolt intézkedések kapcsolódnak-e más, a tervezési régióban
futó fejlesztési program(ok)hoz, illetve mennyiben köt ődnek más - a jelen fejlesztési
stratégiában javasolt - prioritás(ok)hoz, mennyiben fedik át azok programjait
(5. ábra). Ez az elemzés segítheti a források koncentrációját, azok hatékony
fölhasználását.
1. PRIORITÁS: A GAZDASÁGI BÁZIS INNOVÁCIÓS MILI ŐJÉNEK
KIALAKÍTÁSA
A. Az innovációs mili ő fejlesztése olyan prioritás, mely közvetlenül is kifejti
hatását a gazdaság és társadalom valamennyi területén, s megalapozását
jelenti a régió jövőbeli fejlődésének.
B. A programok célcsoportjába a gazdasági szféra szerepl ői tartoznak. Elsősorban
a kis- és középvállalkozások, de a telephely kínálat b ővítése a külföldi befek-
tetőknek régiónk iránti intenzív érdekl ődésének hosszú távú megtartását is
célozza. Az innovációs környezet alakításának másik fő területe a humán
erőforrások fejlesztése, amely főbb célcsoportjai a közép- és fels őfokú
oktatásban résztvev ők, a munkanélküliek, valamint az id ősebb korosztályok
tartoznak. A programok többsége a az annak bázisul szolgáló nagy- és közép
centrumokat érinti a régióban. A szak- és átképzésre vonatkozó program
azonban a régió egészét érinti.
C. A térség gazdasági bázisa kedvez ő adottságokkal rendelkezik, így
fejlesztésének els ődleges iránya, annak mili őjének megújítása, innováció-
orientált átalakítása. Célszer ű a területfejlesztés eszközeivel hozzájárulni, hogy
a kialakuló gazdasági klaszterek egyrészt telephelyi és m űködési feltételei
javuljanak, amelyek elsődlegesen a gazdasági infrastruktúra korszer űsítését, új
intézményeinek megteremtését feltételezik. Másrészt a térségben rendelkezésre
álló sokoldalú és- szintű szellemi kapacitások összehangolt fejlesztésével
hozzá lehet járulni az új együttm űködések kereteinek szélesítéséhez. Ezen két
célcsoport alapján az intraregionális piac szélesedik, b ővülnek a telephelyi
tényez ők, amelyek aztán a gazdasági bázis kedvez őbb megtelepedési és
működési körülményeit biztosítják.
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési ... 243
A legfontosabb problémák és szükségletek az alábbiakban összegezhet ők:
C1. A térségben a gazdasági potenciál jelent ős infrastrukturális bázissal
rendelkezik, aminek az állapota leromlott és csak jelent ős átalakításokkal
képes fogadni az új technológiákat, illetve az új szervezeti formákat. Nem
alakultak ki a térségben a bels ő piac szervez ő rendszerei, a gazdasági
egységek nem rendelkeznek információval sem a fejlesztésekr ől, sem a
szállítási, értékesítési kapcsolatokról, így nem járulnak hozzá a
klaszterképz ődéshez. A telephelyi kínálat ugyan sokszín ű a térségben, de
nem koordinált, így a potenciális befektet ők nem ismerik az adottságokat, a
kínálatot, sőt a versenyhelyzet miatt számos település, térség
ellenérdekeltséget képvisel.
C2. A térségben mind a népesség iskolázottsága, mind a különféle szint ű oktatási
egységek színvonala megteremti a lehet őségét annak, hogy még képzettebb,
sokoldalú munkaerő álljon rendelkezésre, amely képes a különféle szint ű
innovációs folyamatok vezérlésére. Már a középtáv végére lényegében
kimerülnek a fejlesztés mennyiségi feltételei (telephely kínálat, munkaer ő),
így újabb bels ő forrásokat kell aktivizálni, ezek közül viszonylag kisebb
ráfordításokkal a szellemi er őforrások adottak a térségben.
D. A szükségletek alapján meghatározható főbb célok a következ ők:
• Gazdasági infrastruktúra fejlesztése (1.1. program)
Ipari parkok, szolgáltatási övezetek összehangolt fejlesztése.
(1.1.1. program)
A kis- és középvállalkozások együttes fejlesztése (1.1.2. program)
A szállítási kapcsolatok és er őforrás feltárás, telephelymarketing
(11 .3. program)
• A szellemi er őforrások felkészítése (1.2. program)
A felsőoktatási bázis integrációja (1.2.1. program)
A kutatási-fejlesztési centrumok meger ősítése (1.2.2. program)
A szakképzés, az át- és továbbképzés koordinálása
(1.2.3. program)
E. A fenti célok megvalósítása érdekében javasolt főbb intézkedések a
következők:
Gazdasági infrastruktúra fejlesztése területén:
1.1.1. program
A térség több centrumában megkezd ődött és tervezés alatt áll az ipari parkok és
zónák kialakítása, célszer ű ezek fejlesztését összehangolni, a nagyobb központok
között a lehetséges specializációkat meghatározni. A határmenti térségekben vállal-
kozási övezetek létesítése hozzájárulhat a jelentkez ő előnyök jobb kihasználásához,
a közeli gazdasági csomópontok hatásainak jobb érvényesítéséhez.
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
244 Lados Mihály - Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
1.1.2. program
A térség kis- és középvállalkozásainak egymás közötti intraregionális kapcsolatai
gyengék, esetiek, hasonlóan nincs kialakult rendszere annak, hogy ezek a gazdasági
egységek jobban megismerjék a térségi adottságokat, er őforrásokat. Célszer ű
koordinálni és segíteni ezen egyre fontosabb piaci szerepl őket a regionális szint ű
egymásra találásában, a kölcsönös szállítási kapcsolatokat ismertet ő információs
rendszerek létrehozásával, a különféle vállalkozástámogató intézmények
tevékenységeinek megismertetésével.
1.1.3. program
A gazdasági szerepl ők különféle szintjei el őtt nem ismert a térségben m űködő
egységek tevékenysége, a rendelkezésre álló kapacitások, a telephelyi kínálat, a
kooperációs lehetőségek. Mindezek szervezettebbé tétele közös információs
rendszerek (kamarák) kialakításával jelent ősen növeli a regionális
együttm űködéseket. Fontos eleme az intraregionális gazdasági együttm űködéseknek
a térség átgondolt telephely-marketingjének a kialakítása, ami a kés őbbi térség-
marketinget is segítheti, ennek eszközei a telephelykínált egységes feltérképezése,
annak nemzetközi kiajánlása (Internet), vásárkatalógus, térségismertetés, bemutatás.
A szellemi er őforrások felkészítése területén:
1.2.1. program
A térség talán az egyetlen régiója az országnak, ahol szinte mindegyik
nagyközpontban, s őt a szubcentrumok közül is többen vagy nagy hagyományokkal
rendelkez ő, vagy az elmúlt években rendkívül dinamikusan fejl ődő felsőoktatási
bázis alakult ki. Jelenleg az együttm űködés - jobb esetekben - a városokon belül
valósul meg, miközben párhuzamos fejlesztések és tervek kerülnek napvilágra. A
térség esélyeit csak azzal lehet növelni, ha megkezd ődik a tudatos, célirányos
együttműködés a térségben és két-három egyetemi központ szervez ődik meg
(Veszprém, Sopron, Gy őr).
1.2.2. program
A rendelkezésre álló gazdasági potenciáltól alapvet ően elmarad a térségben a K+F
kapacitások mértéke. Legalább mindegyik egyetemi centrumba szükséges egy-egy
innovációs centrum telepítése, illetve az azzal nem rendelkez ő nagyvárosba
technológia-transzfer centrumok (irodák) létesítése, amelyeknek a regionális szint ű
összeköttetését szorgalmazni érdemes.
1.2.3. program
Jelentő s erőforrásokat kötnek le a szakképzési programok, hasonlóan rendkívül
bőséges az át- és továbbképzési kínálat. Célszer ű ezeket határozottabban a térség
kialakuló gazdasági klasztereihez alakítani, közöttük a koordinációt megvalósítani, a
felesleges párhuzamok mérséklésével, illetve speciális, koncentrált programok
beindításával, amelyek támaszkodhatnának a fels őoktatási és K+F bázisra.
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési ... 245
F. A javasolt eredménymutatók az alábbiak:
• a beruházások aránya
• ipari parkra, vállalkozói övezetre fordított beruházási források
• a létrehozott új munkahelyek száma
• ipari parkban, vállalkozói övezetben létesült új munkahelyek száma
• tudásigényes (high-tech) iparágakhoz kapcsolódó munkahelyek száma
• a K+F szervezetek száma
• a K+F szervezetekben foglalkoztatottak száma
• új exporttermékek száma
• a termelésben alkalmazott megyei újítások száma
• a vállalkozások versenyképessége hazai és nemzetközi összevetésben
(az export részaránya a nettó termelési értékben)
• a megyén belüli üzleti-termelési kooperációk száma (és értéke)
• a nyelvvizsgával rendelkez ők száma
• a nem a megyében tanuló, de a megyében lakó fels őfokú oktatásban
részesül ő hallgatók száma, arányuk az összes megyében lakó hallgatók
között
• a fels őfokú oktatási intézményekben tanulók száma és szakonkénti aránya
• a termelésben alkalmazott, a megye fels őfokú oktatási intézményeiben
kidolgozott újítások száma
• az átképzésben részvev ő munkanélküliek száma
• az átképzést követ ő egy éven belül, az új képesítésnek megfelel ő munkát
vállaló munkanélküliek száma
G. A programok koordinálását az 1.1.1., az 1.1.3. és az 1.2.2. program esetében a
Regionális Fejlesztési Tanács. az 1.1.1. és az 1.1.2. program esetében a megyei
Ipar és Kereskedelmi Kamarák, az 1.1.2. program esetében a Magyar
Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, az 1.2.3. esetében a megyei területfejlesztési
tanácsok, valamint az 1.2.2. program esetében az oktatási tárca végzi. Az
egyes programokban együttm űködő szervezeteket a 1. táblázat, a lehetséges
finanszírozókat a 2. táblázat tartalmazza.
H. A prioritás kapcsolata más programokkal:
H 1. Az egyes programok kapcsolódását a régió stratégia más prioritásaihoz a
5. ábra mutatja be.
H2. A kormány modernizációs programja "Az ezredforduló iparpolitikája" c.
X. fejezete megfogalmaz a gazdasági szerkezet és környezet fejlesztésére
vonatkozó tételeket is. Várhatóan a kormányprogram szintjére emelkedik a
modernizációt és szerkezetváltást segít ő intézmények között egy ipari parkok
hálózatát támogató program. Ez már az 1996. évi gazdaságfejlesztési
célel őirányzat pályázati kiírása keretében elindított programként kezelhet ő .
A kormány modernizációs programja a hazai modernizáció "húzóágazataként"
kezeli a humán erő forrásokat. Két programpont (VI. és VII. fejezet) is ennek
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
246 Lados Mihály - Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
területnek a fejlesztésével foglalkozik. Különös hangsúlyt kap a középfokú- és
a felsőfokú oktatás egymásrautaltsága. A demográfiai csúcsból kifutó
korosztályok számára a pályakezd ő munkanélküli helyzettel szemben
alternatívát jelent a továbbtanulás. Ugyanakkor a következ ő, kisebb létszámú
korosztályok esetében a középiskolából kikerül őknek mind magasabb
arányban kell megfelelnie a fels őfokú oktatás, de legalább az ún.
posztszekunderi képzés követelményeinek. Az oktatási tárca külön forrásokkal
ösztönzi a fels őoktatási egységek integrációját.
H3. Mind a gazdasági infrastruktúra, mind a humán er őforrások fejlesztése számos
ponton kapcsolódik az 1995-1999-re szóló PHARE CBC programhoz. Az
előbbi elsősorban a No M31 és az No M41 jel ű programcsomaggal, az oktatás
pedig a No M42 jelű célkitűzéssel cseng össze. Konkrét projektek
fogalmazódhatnak meg iskolák partnerkapcsolatára, oktatói és hallgatói
cseréjére, nyelvtanításra, közös kutatásokra, valamint hálózatépítésre. Mindkét
stratégiai program támaszkodhat világbanki hitelprogramokra, valamint a
PHARE speciális alprogramjaira (pl. a kis- és középvállalkozások a JOPP-ra,
míg az oktatás a TEMPUS-ra és a FEFA-ra).
2. PRIORITÁS: A MULTI- ÉS INTRAREGIONÁLIS KOHÉZIÓ ERŐSÍTÉSE
A. A regionális kohézió er ősítése az Északnyugat-Dunántúl megyéinek régióvá
szervezését segít ő prioritás. Ez a stratégiai célkit űzés horizontális jellegű: a
javasolt intézkedések a megye gazdaságának valamennyi szektorában kifejtik
hatásukat, de jelent ő s befolyással lesznek a településhálózatra és a társadalmi
tényezőkre is. Ugyanakkor megfelel ő alapot biztosít a határon átnyúló
kapcsolatok elmélyítésére.
B. A programok célcsoportjába a gazdasági és társadalmi szféra valamennyi
eleme beletartozik, döntő en azonban a megyehatárok és az országhatár mentén
elhelyezked ő önkormányzatok, vállalkozások, non-profit szervezetek, valamint
térségfejlesztési társulások alkotják azt. Az intézkedések egy része a regionális
együttmű ködés intézményrendszerének kialakítását segíti, másik része pedig a
már meglév ő , illetve potenciális kialakuló kistérségi és települési
együttmű ködések fejlesztésére irányul. Ugyanakkor szerepet vállal abban is,
hogy a régión belül és kívül elhelyezked ő nagyközpontok közötti kapcsolat
erősödjék.
C. Az országban egyedül ebben a térségben indultak meg közel tíz esztendeje a
tudatosan szervezett országhatár menti együttm űködések (osztrák-magyar
határ menti kapcsolatok, illetve ezekre alapozva az INTERREG II. - PHARE
CBC program 1996-1999). Ezeknek a multiregionális kapcsolatrendszereknek
már számos eredménye van, ám a jöv őben az egyes mezorégiókban már új
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési ... 247
együttműködési formákra van szükség. A térségi bels ő kohézió gyenge,
erőtlen, ami abból is következik, hogy elavultak az interregionális közlekedési
kapcsolatok, miközben egyáltalán nem fejl ődtek az interregionális hálózatok,
sőt azok több esetben egyenesen akadályozzák a regionális szint ű
kapcsolatokat.
A legfontosabb problémák és szükségletek az alábbiakban összegezhet ők:
Cl . Északnyugat-Dunántúl több mint 400 km-es országhatár szakasszal
rendelkezik, amely részben történelmi régiókat választ el, illetve már
napjainkban is egyre b ővülő dimenziókban érvényesülnek a határgazdaság
kedvező adottságai. Az országhatár menti kapcsolatok a régiófejlesztés
meghatározó része, hiszen egyre több tevékenységet kell bekapcsolni az itt
jelentkező lehetőségekbe, s ezáltal egyre nagyobb térségek ráf űződését kell
biztosítani, hogy minél jobban "helyzetbe kerüljenek", minél sokoldalúbban
megkezdődjön a külső és belső integrációjuk.
C2. A térség bels ő kohéziója napjainkban nem számottev ő, így annak alakítását két
metszetben kell megkezdeni. Az egyik a kibontakozó fejl ődési (innovációs)
zónák, övezetek 8 összetartozását, kapcsolatait közvetít ő közlekedési és
kommunikációs hálózatok fejlesztésével, amelyek aztán a térség nemzetközi
összeköttetéseinek szélesítéséhez is hozzájárulnak. A másik a régióépítés
intézményrendszerével, ami tartalmazza a regionális fejlesztési tanács
létrehozását, a régióra vonatkozó fejlesztési koncepció kidolgozását, a térségi
médiák működtetését (regionális rádió és televízió).
D. A szükségletek alapján meghatározható főbb célok a következ ők:
• Országhatár menti együttm űködések fejlesztése (2.1.program)
Eurorégiók kialakítása (2.1.1. program)
Határmenti kistérségi és települési együttm űködések (2.1.2.
program)
• Régióépítés (2.2. program)
lnterregionális közlekedési hálózat fejlesztése (2.2.1. program)
Regionális intézményrendszer kialakítása (2.2.2. program)
E. A fenti célok megvalósítása érdekében javasolt főbb intézkedések a
következ ők:
Az országhatár menti együttm űködések fejlesztése területén:
2.1.1. Program
Középtávon ki kell alakítani - éppen az egész térség tartós megújítása miatt - a
Bécs-Pozsony-Gy őr-Sopron/Felső-Pannónia eurorégiót, annak szervezeti,
intézményi rendszerét. Hasonlóan érdemes el őkészíteni és hosszabb távon
létrehozni a Szombathely-Graz-Maribor-Zalaegerszeg hármashatár együttm űködést.
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
248 Lados Mihály - Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
2.1.2. Program
A nagytérségi regionális együttm ű ködésekhez kapcsolódnak a határ menti kistérségi
és település szint ű kooperációk, amikhez középtávon nemcsak az új határátkel ők
megnyitása adhat lendületet, hanem a közlekedési kapcsolataik megújítása,
feltártságuk növelése is. Célszer ű támogatni minden olyan akciót, ami ezen
viszonylatokban az infrastrukturális egybef űzéseket segítik el ő, hiszen ezáltal a
térségek megbomlott egysége fokozatosan újraszervez ődik. Az országhatáron túli
kapcsolatok mellett ugyanolyan érdekeltséggel szükséges foglalkozni a szomszédos
megyékkel formálódó kapcsolatokkal, egyben az észak(nyugat)-dunántúli régió
kialakításával. A regionális dimenzió az EU csatlakozás után a tervezés és a
források elosztásának szintje lesz, így nem elhanyagolható, hogy a megye milyen
pozíciót teremt meg a szervez ődő régióban. Emellett szükséges a megyehatár menti
térségek együttes fejlesztése, a régió érdekeinek különböz ő szintű (politikai,
gazdasági) képviselete, a nemzetközi források (INTERREG II - PHARE CBC)
koordinált igénylése és felhasználása.
A régióépítés területén:
2.2.1. Program
A térség együttes érdeke, hogy éppen a gazdasági szerepl ők élénkítése és a
nemzetközi hálózatokba való jobb bekapcsolódása miatt, minél sokszín űbbé
váljanak a belső közlekedési kapcsolatok. Átfogó programot kell kidolgozni az
észak-déli összeköttetések megújítására (Gy őr-Veszprém, Gy őr-Pápa-Devecser-
Tapolca, Rajka-Csorna-Szombathely-Rédics), s a nemzetközi relációkat is
megjelenítő nyugat-keleti viszonylatok radikális korszer ű sítésére (85-ös út, 8-as út,
M7-es a határig, Szombathely-Celldömölk-Pápa-Veszprémvarsány-Kisbér). A
hálózati rendszeren belül a munkamegosztás is jelent ő s, hiszen a közút fejlesztés
mellett a vasúthálózat regionális gerinceinek korszer űsítése szükséges
(Szombathely-Székesfehérvár vonal villamosítása), illetve a hiányzó - felszámolt -
nemzetközi kapcsolatainak létrehozása (Szombathely-Oberwarth). Megoldást kell
találni a regionális repül ő terek kérdésében is, nélkülözhetetlen a logisztikai
központok alapjainak lerakása, de a turizmushoz kapcsolódó térségi kerékpárutak
fejlesztésében sem lehet várakozni.
2.2.2. Program
A régió építésének egyik fontos eszköze a térségi folyamatokat szervez ő, bonyolító
intézményrendszer m ű ködtetése. A program megfelel ő alapot kínál arra, hogy éppen
a felállítandó regionális fejlesztési tanács keretén belül létrejöjjön a térségfejlesztés
menedzsmentje. Dönt ő eleme a régió alakításának, hogy folyamatosan formálódjon
annak tudata, egyes elemei, alkotórészei a területfejlesztés szerepl őinek
gondolkodásában megjelenjenek, azok a napi tennivalói között helyet kapjanak.
Célszerű megerő síteni a térségben a regionális programokat sugárzó televízió és
rádió mű ködését, azok fejlesztéséhez hozzájárulni, hiszen ezen két média sokat
tehet a régió építésében. Kívánatos a régió egészére egységes marketing koncepciót
kidolgozni, amiben ugyan jelen vannak az egyes alkotó megyék önálló karakterrel,
de mindezek mégis sajátos területi egységet sugallnak, ahol a fejl ődés dinamikus, a
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési ... 249
gazdasági és társadalmi folyamatok megújítása gyorsabb. Szükségesnek tartjuk,
hogy térségi szinten kezd ődjenek meg a különféle politikai, érdekképviseleti, de
közigazgatási egységek, s őt non-profit szervezetek kapcsolat felvételei, hiszen ezen
szféra már a térségi gondolkodás terjesztésével sokat tehet a regionális szervez ődés
érdekében.
F. A javasolt eredménymutatók az alábbiak:
• Bécs-Pozsony-Gy őr-Sopron/Fels ő-Pannónia térség potenciális eurorégió
intézményi rendszerének kiépítése
• a regionális és szektorális fejlesztési lehet őségeket bemutató tanulmányok
száma
• a határterületre elkészített közös tervek
• a határon átnyúló, hatékonyan m űködő információs és monitoring rendszer(ek)
• a határon átnyúló üzleti-termelési kooperációk száma (és értéke)
• a határon átnyúló technológiai és know-how transzferek száma (és értéke)
• a határon átnyúló K+F kooperációk száma (és értéke)
• közös turisztikai programok turisztikai marketing
• a határon átnyúló környezetvédelmi kutatások és tudományos programok száma
• a határon átnyúló természetvédelmi/nemzeti park terület nagysága, intézménye
• a határon átnyúló oktatási csereprogramokon résztvett tanulók és oktatók száma
• közösen kialakított tantervek és training programok száma
• határon átnyúló munkaer őpiaci kooperációk száma
• a szomszédos kultúra megismertetését szolgáló rendezvények száma
• határon átnyúló munkaer őkoordináció, ingázó munkavállalók száma
• a megye városai elérhet őségi idejének csökkentése
• úthálózat fejlesztésére fordított er őforrások (reálértéke)
• telefon ellátottság
• az INTERNET szolgáltatásokat igénybe vev ő vállalkozások száma
• infrastrukturális ellátási mutatók javulása
• az Észak(-nyugat)-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács
(ÉDRFT)megalakulása
• az ÉDRFT által létrehozott közalapítvány és annak összege
• az ÉDRFT és a közalapítvány által indított és koordinált programok száma
• az ÉDRFT által koordinált fejlesztések összértéke, a mobilizált források
nagysága
G. A programok koordinálását a határmenti együttműködések esetében az érintett
megyei önkormányzatok, míg a régióépítés programjait a Regionális
Fejlesztési Tanács végzi. Az egyes programokban együttm űködő szervezeteket
az 1. táblázat, a lehetséges finanszírozókat a 2. táblázat tartalmazza.
H. A prioritás kapcsolata más programokkal:
Hl. Az egyes programok kapcsolódását a megyei stratégia más prioritásaihoz a
5. ábra mutatja be.
H2. A kormány modernizációs programja egyben az országnak az EU-hoz való
csatlakozásra való fölkészülés stratégiájaként is fölfogható. Ennek ellenére
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
250 Lados Mihály - Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
kevés figyelmet fordít az osztrák-magyar határ menti, vagyis egyben az EU-
magyar határmenti kapcsolatok fejlesztésének.
A kormány modernizációs programja az infrastruktúra fejlesztését kiemelt
célként kezeli (IX. fejezet). Ezen belül a kommunikáció és a közlekedési
kapcsolatok erősítését a modernizáció alappilléreinek tekinti. Országos
koncepció van logisztikai központok kiépítésére, melyben Gy őrbe is lehetséges
helyszínként szerepel.
Az induló programokhoz pályázati források állnak rendelkezésre a különböz ő
tárcáknál lév ő infrastrukturális fejlesztéseket szolgáló célel őirányzatból.
H3. PHARE CBC program egésze a határmenti, pontosabban a határon átnyúló
kapcsolatok fejlesztésére irányul. Ezen belül a 3.1. program a No Ml 1 jel ű
célkitűzéseinek keretei közé sorolható be, amelyben konkrét projekt célként a
három országhatár menti megye által határolt térség fejlesztési koncepciójának
és rendezési tervének kidolgozása, kitekintve Bécs-Pozsony-Gy őr potenciális
eurorégió kialakítási körülményeire is. A közlekedési infrastruktúra fejlesztést
a No M21-es jel ű programcsomag segíti a PHARE CBC-n belül.
3. PRIORITÁS: A BELSŐ PERIFÉRIÁK AKTIVIZÁLÁSA
A. A belső perifériák aktivizálásának prioritása átfogó jellegű, mely nem a
gazdaság egyetlen szektorára, s nem is kizárólag a gazdaságra koncentrál. A
megvalósuló programok közvetlenül vagy közvetve a megye gazdasági-
társadalmi életének szinte valamennyi területét befolyásolják.
B. A programok célcsoportját a gazdaság valamennyi szerepl ője képezi, a
vállalkozások ugyanúgy, mint az önkormányzatok, a háztartások és a non-
profit szervezetek a régió kedvez őtlen társadalmi-gazdasági mutatókkal
rendelkező belső perifériáin.
C. A térségben a megyehatár menti, centrumhiányos övezetek bels ő perifériát
alkotnak, azaz kapcsolódási irányuk egyoldalú vagy er ősen megosztott,
gazdasági szerkezetük kiszolgáló jelleg ű (p1. alapvetően a bérmunka jellemzi,
a vállalkozások száma elenyész ő), felvevő piacuk nem jelentős, a népesség
elöregedett, az infrastrukturális felszereltség hiányos. Ugyanakkor a természeti
környezet gazdag, a népesség vendégszeret ő, s számos eddig még nem
aktivizált helyi er őforrással rendelkeznek (pl. termelési hagyományok,
termálvízkészlet stb.), így egy mérsékelt megújítási folyamat feltételei adottak.
Ezen fejlesztési prioritásnak a része az átfogó kistérségi programok
kidolgozása, a szükséges infrastrukturális hálózatok kiépítése 9, illetve speciális
kistérségi fejlesztési tanácsadás (menedzsment) intézményének a felállítása.
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési ... 251
A legfontosabb problémák és szükségletek az alábbiakban összegezhet ők:
Cl. A térségben nagy számban szervez ődő kistérségi szövetségek lehet őséget
kínálnak a területfejlesztéshez, annak is az alulról építkez ő rendszereinek a
kidolgozásához.
C2. A térségen belül napjainkban és középtávon is az intraregionális közlekedési
kapcsolatok azok, amelyek az együttélést akadályozzák. A hálózatokban az
észak-déli összeköttetések ugyan megtalálhatók, de azok min ősége gyenge,
számos esetben terhelésük nagy, ugyanakkor nem tárják fel az egész régiót,
nem teszik lehet ővé, hogy a nagytérségi és térségi szervez ő központok gyorsan
elérhet ő k legyenek. Hasonló a helyzet a nyugat-keleti kapcsolatokkal, azzal a
különbséggel, hogy ezeknek már interregionális funkcióik is vannak, így
megújításuk nemcsak térségi, hanem nemzetgazdasági érdek is. Több
közlekedési ágazatban és tevékenységben térségi szinten egyedi
kezdeményezések vannak (regionális repül őtér létesítése; Sárbogárd, Gy őr-
Pér, kerékpárutak; országhatár menti hálózat, a Balaton megközelítése,
kistérségi hálózatok; településközi kapcsolatok kiépítése stb.).
C3. A térségben, fő leg a megyehatár menti zónákban a települési infrastruktúra
több szektora fejletlen, jóval alacsonyabb, mint a nemzeti és a térségi átlag.
Kimondottan alacsony az ellátottsági szint kommunikációs (telefon)
infrastruktúrában és csatornázottságban, ezek fejlesztése csak térségi
összefogással lehetséges.
D. A szükségletek alapján meghatározható főbb célok a következők:
• Kistérségi programok kidolgozása (3.1. program)
• Intraregionális közlekedési kapcsolatok megújítása (3.2. program)
• Település infrastruktúra mennyiségi és min őségi növelése (3.3. program)
E. A fenti célok megvalósítása érdekében javasolt főbb intézkedések a következ ők:
3.1. Program
Ösztönözni kell fő leg azon kistérségi programok kidolgozását, amelyek a
megyehatár mentén húzódó településközi együttm űködéseket célozzák meg. Térségi
jellege éppen ezen zónáknak lehet, miközben a koordinált fejlesztésekkel b ővíthetők
az erőforrások, gyarapodnak az együttélés terei. Ajánlatos továbbá regionális
szinten összevetni a különféle kistérségi programokat, azokat igazítani az
Északnyugat-Dunántúl egésze fejlesztéséhez, keresni a kapcsolódási pontokat, a
közös megújítási irányokat, s egyben a szükségszer ű összhangot.
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
252 Lados Mihály - Rechnitzer János TÉT 1997 s I
3.2. Program
Célszerű áttekinteni és térségi szinten koordinálni a már kidolgozott, illetve az
ezután kidolgozandó fejlesztési elképzeléseket, hogy a kapcsolódási pontok
egyértelm űek legyenek, ugyanakkor az er őforrások koordinált felhasználása
megtörténjen. Fontos regionális szervez ő funkciónak tartjuk, hogy a térség
nagyközpontjainak a tömegközlekedési eszközökkel történ ő megközelítése
kiegyensúlyozott legyen, azok egymással kapcsolatban álljanak, s ezáltal is
megtörténjen a sz űkebb, vagy tágabb vonzáskörzetük felf űzése. Kiemelt feladatként
kell kezelni a Vas-Veszprém-Gy őr-Moson-Sopron megyék hánnashatár térségében
lévő területek keresztirányú feltárását (Rajka-Csorna-Pápa-Devecser-Tapolca,
illetve Szombathely-Celldömölk-Pápa-Veszprémvarsány-Kisbér).
3.3. Program
Támogatandók mindazok a programok, amelyek a térségben, akár a megyehatárok
mentén, akár az országhatárok mentén szervez ődő infrastrukturális
együttműködésekre irányulnak. A megyéken belüli kistérségi szervez ődések
interregionális kapcsolatait is célszer ű erősíteni, hiszen ezzel a regionális
kapcsolatok új lehet őségei nyílnak meg.
F. A javasolt eredménymutatók az alábbiak:
• kistérségi társulásba belépett megyehatár menti települések aránya
• elkészült térségfejlesztési programok
• a térségfejlesztési program, térségmarketing hatására induló beruházások
összege
• a régió nagyvárosi elérhet őségi idejének csökkenése
• úthálózat fejlesztésére fordított er őforrások (reálértéke)
• telefonellátottság
• infrastrukturális ellátás mutatóinak javulása
G. A programok koordinálását mindegyik alprogram esetében a regionális
fejlesztési tanács végzi. Az egyes programokhoz források állnak
rendelkezésére a decentralizált területfejlesztési alapból. Az egyes
programokban együttm űködő szervezeteket a I. táblázat, a lehetséges
finanszírozókat a 2. táblázat tartalmazza.
H. A prioritás kapcsolata más programokkal:
H 1. Az egyes programok kapcsolódását a megyei stratégia más prioritásaihoz a
5. ábra mutatja be.
H2. A kormány modernizációs programja az infrastruktúra fejlesztését kiemelt
célként kezeli. Ezen belül a kommunikáció és a közlekedési kapcsolatok
erő sítését a modernizáció alappilléreinek tekinti. Országos koncepció van
logisztikai központok kiépítésére, melyben Gy őrbe is lehetséges helyszínként
szerepel.
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési ... 253
Valamennyi alprogram számára rendelkezésre áll megpályázható központi
célel őirányzat.
H3. Ennek a prioritásnak a mindegyike közvetlenül bekapcsolható a PHARE CBC
prioritás rendszerébe. A 3.1. a No M 1 1, a 3.2. a No M21, a 3.3. program pedig
a No M21 és a no M51 jel ű célkitűzések keretei közé sorolható be.
4. PRIORITÁS: A KÖRNYEZETI POTENCIÁL MEGÓVÁSA
A. A megye jövőképe nem képzelhet ő el a környezeti állapot javítása nélkül. Nem
egy általános szlogenr ől van szó, hanem arról, hogy bármelyik programpont
csak akkor m ű ködik, ha a megye környezeti állapota határozottan javul,
egyáltalán teret nyer egy ökológia érzékeny szemléletmód (tervezés) és
cselekvés (programok végrehajtása).
B. A programok célcsoportjai els ősorban a megye lakossága és a vállalkozások,
közvetett módon pedig az ide látogató turisták. A környezetvédelmi koncepció
megyei szintű programot igényel, míg a természetvédelmi program inkább
térségi programokra építhet ő .
C. A legfontosabb problémák és szükségletek az alábbiakban összegezhet ők:
C 1. A térségben a környezeti potenciálhoz a gazdasági bázis számos eleme
(turisztika, nyersanyag-kitermelés) szervesen kapcsolódik, így az ökológiai
állapot bármilyen változásának jól kimutatható gazdasági és egyben
területfejlesztő hatása van. Ugyanakkor a térség ökopotenciálja olyan új
kínálati elemeket is tartalmaz, amelyek iránt hosszabb távon számottev ő hazai
és külföldi kereslet jelentkezhet. A Balaton és a természetvédelem
szempontjából védett térségek környezeti állapotának megóvása mellett,
szükséges az ipari városok környezeti ártalmainak csökkentése, a
nyersanyagtermelésb ől következő területkárosítás felszámolása, de a határozott
környezet-orientált fejlesztés alkalmazása a kistérségi programokban, ezzel a
térségek ökológiai adottságainak széleskör ű megóvása.
A térségben a korábbi gazdálkodási formák következtében környezet
szennyezési gócok keletkeztek (Várpalota, Ajka, Szigetköz, bányászati
területek), amelyek felszámolása, vagy terhelési szintjének csökkentése a
fejlesztés érdekében elengedhetetlen. A környezet szennyezés mérséklése
lehető séget kínál az ipari területek rehabilitációjához, azok új szempontok
szerinti hasznosításához. Több gócterület megtisztítása, illetve az ottani
környezeti rehabilitáció nem oldható meg sem helyi, sem térségi forrásból, így
nélkülözhetetlen a nemzeti szint ű támogatások igénylése.
C2. A térségben rendelkezésre állnak olyan természeti-táji adottságok, amelyeknek
a gazdasági hasznosítása új lehet őségeket kínálhat a területfejlesztéshez. A
természeti táj nyújtotta környezet a következ ő időszakban felértékel ődik az
életmód változásával, az életkörülmények fokozatos átalakulásával.
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
254 Lados Mihály - Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
D. A szükségletek alapján meghatározható főbb célok a következők:
• A környezeti károk felszámolása és mérséklése (4.1. program)
• Az ökopotenciál feltárása és gazdasági aktivizálásához programok
készítése
(4.2. program)
E. A fenti célok megvalósítása érdekében javasolt főbb intézkedések a
következők:
4.1. Program
A különféle fejlesztési programoknál igényes, kimondottan terület specifikus
környezeti szabályozást kell alkalmazni, illetve meghatározni az ezredfordulóig a
minimális környezetvédelmi programot (szennyvízhálózat, hulladék-elhelyezés,
vízbázis védelme, szennyezett területek rehabilitációja).
4.2. Program
A régió bővelkedik természeti értékekben (Balaton, Bakony, Szigetköz, Fert ő-tó,
Ő rség stb., gazdag termálvíz készlet), szükségszer ű növelni a védelemre szoruló
területeket, miközben azok gazdasági hasznosítását is keresni kell. Tudatosan
készülni kell arra, hogy egyrészt kiajánlásra kerüljenek ezek az adottságok, másrészt
pedig hásznosításukban a fenntartható fejl ődés elvei érvényesüljenek. A
vidékfejlesztésnél külön programokat célszer ű indítani a térség öko-potenciáljának
hasznosítására.
F. A javasolt eredménymutatók az alábbiak:
• a közműolló mértékének csökkentése
• a környezet min ő sége/szennyezettsége (emissziós és imissziós adatok)
• a környezet min őségét védő/javító beruházások mértéke
• a környezetbarát technológiákra fordított beruházások összege
• a bevezetett új környezetbarát módszerek, technológiák száma
• a természetvédelmi terület/nemzeti park területe
• a természetvédelmi/nemzeti park területen megvalósított projektek
száma, értéke
• a természetvédelmi területek monitoring rendszerére jutó ráfordítások
(reálértéke)
• a turisztikai lehet ő ségek ismerete a megyei és hazai turisztikai információs
centrumokban a természetvédelmi a megyei területekr ő l/nemzeti parkokról
• a turisztikai lehet ő ségek ismerete a határos országokban és az európai turisztikai
információs centrumokban a megyei természetvédelmi területekr ő l/nemzeti
parkokról
G. A programok koordinálását az 4.1. program esetében a környezetvédelmi és
területfejlesztési tárca, az 4.2. program esetében pedig a regionális fejlesztési
tanács és a megyei területfejlesztési tanácsok. Az egyes programokban
együttműködő szervezeteket a 1. táblázat, a lehetséges fmanszírozókat a
2. táblázat tartalmazza.
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési ... 255
H. A prioritás kapcsolata más programokkal:
Hl. Az egyes programok kapcsolódását a megyei stratégia más prioritásaihoz az
5. ábra mutatja be.
H2. A kormány modernizációs programja a környezet min őségének javítását
kiemelt célként kezeli, amelyben els őrendűnek tartja a szabályozás kérdését is.
A szennyezett ipartelepek kármentesítésére és rehabilitációjára
kormányprogram készült.
H3. A PHARE CBC program kiemelt célként kezeli a környezet min őségének
javítását a határmenti térségekben. A 4.2. program alapvet ően a No M52 jelű
célkitűzések keretei között m űködhet (pl. Fert ő-tavi Nemzeti Park és a soproni
hegyvidék fejlesztése), de a No M32 célkit űzései közé is besorolható (a
nemzeti parkok turisztikai célú fejlesztése, marketingjének er ősítése).
7. Ajánlások a Kormányzati kompetenciába tartozó célokra,
azok tartalmára
A régió fejlesztésének alapvet ő mozgatója a helyi, a kistérségi és a megyei
kezdeményezések, amelyek egyrészt tükrözik a régióban megindult gazdasági és
társadalmi folyamatokat, s mindezekhez a helyi er őforrások maximális aktivizálását
rendelik. Vannak azonban olyan fejlesztések, amelyek túllépnek a térségi szerepl ők
kompetenciáján részben az er őforrások, részben pedig a megvalósítás törvényi
lehetőségei miatt. Szükséges tehát felhívni a Kormányzat figyelmét a fejlesztési
stratégiában azokra az prioritásokra és programokra, amelyekhez nélkülözhetetlen a
Kormányzati beavatkozás, részvétel.
Az ajánlásokat objektív szakmai érvek támasztják alá, valamint egyedi
szempontok és a térségi igények egészítik ki.
7.1. Bécs-Pozsony-Gy őr-Sopron/Felső-Pannónia potenciális eurorégió intézményi
keretei
A fejlesztési stratégia súlyponti eleme, hogy minél el őbb intézményesüljön az
egyre látványosabban formálódó Bécs-Pozsony-Gy őr-Sopron együttm űködési
övezet. A térség kompetenciáját jelent ősen meghaladja ennek a multiregionális
szintű együttműködésnek a szervezése, az ahhoz szükséges jogi és egyéb feltételek
alakítása. Az intézményesült együttm űködés alapvet ő lépés lehet az integrációs
folyamatban, ugyanakkor példaérték ű modellként szolgálhat más országhatár menti
együttműködésekhez is.
Ehhez a kérdéskörhöz tartozik a határ menti vállalkozási övezetek létesítésének
szabályozása és annak megvalósulásának részbeni támogatása. Szentgotthárd,
Sopron és Mosonmagyaróvár térségében adottak a feltételek arra, hogy speciális
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
256 Lados Mihály - Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
funkciókat megvalósító vállalkozói övezet jöjjön létre, napjainkban a helyi
kezdeményezéseket a szabályozási hiányosságok akadályozzák.
Az INTERREG II. - PHARE CBC program támogatásai csak abban az esetben
lehívhatók, ha a projektek saját, illetve nemzeti forrással is rendelkeznek. A
kormányzati szintnek a bruttó programköltségvetés 20%-át kell biztosítania az
ötéves indikatív program id őszakában. Ez évi mintegy 2 MECU kormányzati forrás
rendelkezésre állását igényeli.
A fejlesztési stratégia egy potenciális négymegyés Északnyugat-dunántúli régióra
készült. Szükséges a kormányzati támogatás annak érdekében, hogy - abban az
esetben, ha a PHARE CBC programot megújítanák az ezredfordulón, akkor
Veszprém megye, mint ennek a régiónak a része, szintén a kedvezményezettje
lehessen ennek a programnak.
7.2. Kiemelt közlekedési rendszerek fejlesztésében való aktív szerepvállalás
A régió kohéziójának sz űk keresztmetszetét a közlekedési hálózat min őségi
korlátai, valamint annak egyoldalú szerkezete jelenti. Ezen hálózati elemek
korszerűsítése, így a 85-ös és 86-os utak átalakítása részben a térségen belüli
kapcsolatok javítását, részben pedig az ország új tranzit szerepének, s azzal együtt a
megyei, de az egész észak-dunántúli gazdaság fejlesztését is szolgálják.
A megyében megkezd ődött a közlekedési hálózat szerkezetének átalakítása, így a
vízi- és légiközlekedés (Göny ű, Pér, Sármellék) regionális bázisainak kiépítése.
Ezek a létesítmények tekintettel a jelent ős térségszervez ő funkcióikra, illetve a
magas beruházási költségekre csak kormányzati támogatások mellett valósíthatók
meg. A már polgári céllal hasznosítható repterek sorába történ ő fölvételre
megfontolandó a szentkirályszabadjai, valamint részleges polgári használattal a
pápai reptér is.
Hasonlóan nem területi kompetencia a nemzetközi érintkezést, s ezzel a
dinamikusan fejl ődő határ menti kapcsolatokat szolgáló új határátkel őhelyek
létesítése is, illetve a meglév ők korszerűsítése, fogadóképességének növelése.
Ugyanez vonatkozik a tervezett autópálya (8-as út Székesfehérvár és Veszprém
között), a gyorsforgalmi út (85-ös, 86-os, S9-es, 8-as út Veszprémt ől), a Vas-
Veszprém-Győr-Moson-Sopron megye hármashatár térségét föltáró keresztirányú
főutak, valamint a vasút-korszer űsítésekre is (Szombathely-Székesfehérvár vonal
villamosítása.
7.3. Környezeti potenciál megóvása
A régió környezete számos tényez őt tekintve fokozottan veszélyeztetett. A
térségben a korábbi gazdálkodási formák következtében környezet szennyezési
gócok keletkeztek (Várpalota, Ajka, Szigetköz, bányászati területek), amelyek
felszámolása, vagy terhelési szintjének csökkentése a fejlesztés érdekében
elengedhetetlen. A környezet szennyezés mérséklése lehet őséget kínál az ipari
területek rehabilitációjához, azok új szempontok szerinti hasznosításához. Több
gócterület megtisztítása, illetve az ottani környezeti rehabilitáció nem oldható meg
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési ... 257
sem helyi, sem térségi forrásból, így nélkülözhetetlen a nemzeti szint ű támogatások
igénylése.
A Balaton, mint Európa legnagyobb édesvizi tava, nemcsak Veszprém megye,
hanem Magyarország kiemelked ő természeti-turisztikai értéke. A tó környezeti
terheléséből fakadó problémák kezelése, vonzerejének megtartása és fejlesztése
térségi szinten valósítható meg. A Balatonra önálló fejlesztési koncepció készült. A
Területfejlesztésr ől és rendezésről szóló törvény rendelkezik a Balatoni Regionális
Fejlesztési Tanács létrehozásáról. Szükséges, hogy a Költségvetés - az eddigiekhez
hasonlóan - önállóan kezelje a Balaton támogatását. Az erre a célra elkülönített
központi forrásokat célszer ű a létrehozandó fejlesztési tanácshoz decentralizálni. A
Duna értékeinek meg őrzése ugyancsak túln ő a helyi és térségi feladatokon. Ehhez
jelentős hátteret biztosítana, ha a régió védett területei a Fert ő-tavi Nemzeti Park
mellett kibővülnének egy Dunamenti Nemzeti Parkkal.
8. A stratégia érvényesítése és a monitoring
8.1. A területfejlesztés beavatkozási területei
A fent meghatározott fejlesztési programok egy része a térség egészére, egyes
elemei a kistérségekre szabottan jelennek meg, míg vannak részei, melyek a vonalas
infrastruktúra fejlesztésére vonatkoznak, ezek többnyire még a megyéket is felf űzik.
Az Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) irányelveiben foglaltak szerint a
térségben 7+1 térségtípust határoltunk le, ahol a fentebb bemutatott fejlesztési
programok más és más szemléletű, és léptékű közelítésére van szükség.
A térségtípusok követik az Európai Unióban alkalmazott térségi elhatárolások
alapelveit, hiszen a támogatási rendszereknek, a kezelési technikáknak és a
fejlesztési megoldásoknak közelíteni kell az európai normákhoz. A kutatások
eredményei szerint és ezen normák alapján a régió kistérségeinek besorolását
mutatja a 6. ábra. A lehatárolt térségtípusok a következ ők:
• a gazdasági innováció pólusterülete,
• a gazdasági és jövedelemi színvonal szempontjából a térségi átlagtól elmaradott
területek,
• az ipari szerkezet-átalakítás térsége,
• rurális (dominánsan mezőgazdasági) térség,
• munkanélküliséggel küzd ő térség,
• környezeti szempontból kiemelten kezelend ő térség,
• határmenti térség, domináns kapcsolatokkal nem rendelkeznek,
• átmeneti, vegyes gazdaságú térség.
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
258 Lados Mihály - Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
6. ÁBRA
Az Északnyugat-Dunántúl kistérségeinek besorolása az Országos Területfejlesztési Koncepció szerint
(Classification of the small regions of North-West Transdanubia by the National Regional
Development Concept)
Gazdasági innováció pólusterülete
Elmaradott térség
Ipari szerkezetátalakítás térsége
Rurális térség
.**
Munkanélküliséggel küzd ő térség
Környezeti szempontból
kiemelten kezelend ő térség
..:;ss•••
• 41• Átmeneti, vegyesg~lágú térség
www Határmenti térség, nem
Szerkesztette: Sz őrényiné Kukorelli I., 1996. wq domináns kapcsolatokkal
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési ... 259
Az Országos Területfejlesztési Koncepció Irányelveit megalapozó tanulmány a 138 térséget besorolja a
különböző térségtípusokba, összesen 10 beavatkozási típust határoz meg. A koncepcióban Északnyugat-
Dunántúl négy megyéjének körzetei hat típusba sorolódnak a különböz ő szempontok szerint. Győr-
Moson-Sopron, Vas és Zala megye egész területe a határmenti térség típusba tartozik, s ezen belül is
azon altípusba, amelyre a INTERREG II. -PHARE CBC program kiterjed. A társadalmi-gazdasági
szempontból elmaradott térségtípusba csupán a Vas megyei vasvári körzet, s a Zala megyei lenti-i,
letenyei körzetek tartoznak. A kapuvári, a sümegi és a zalaszentgróti és lenti-i körzet a mez őgazdasági
(rurális) térség kategóriába tartozik. A magasan tartós munkanélküli körzetek típusába Sümeg és
Letenye körzete tartozik. Gy őr-Moson-Sopron és Vas megyét érinti a környezeti szempontból kiemelten
kezelend ő típus, ahova a Fertő-Hanság térsége, a Kőszeg-Hegyaljai Üdülőkörzet és Szigetköz tartozik,
az utóbbi mint a Dunai Vizier őmű projekt által érintett terület egyike. A 27 KSH körzet közül csupán 6
olyan körzetet említ az anyag, mely valamely támogatásra javasolt. Tehát az ország egészét vizsgálva
meglehetősen homogénnek tünik az ország észak-nyugati része, hiszen 21 térség semmilyen támogatási
típusba nem tartozik.
Tekintettel azonban a térség sokkal differenciáltabb térszerkezetére, továbbá a
látványosan megindult kistérségi szervez ődésekre, a stratégia készítése során 48
kistérséget vettünk alapul. Ezen kistérségek besorolását, mint a stratégia térségi
szintű beavatkozási területeit, az országosan alkalmazott térségtípusokba egyrészt a
térségre vonatkozó mér őszámokkal való összevetés, másrészt a térségre végzett
átfogó kutatásaink eredményei alapján határoztuk meg.
A beavatkozási területek rögzítésének el őnye, hogy
a térség egészének fej lesztésénél egyértelm űen alkalmazhatók az országos
irányelvek és igények,
a mikrotérségek fejlesztési pályáinál a nemzetközi és a hazai elvárások
érvényesíthetők,
a rendelkezésre álló források felhasználásának rangsorolása eldönthet ő,
mérhetőek és összevethet ők a fejlesztések hatásai.
I. A gazdasági innováció pólusterületei a térségben:
Gy őr, Sopron, Mosonmagvaróvár, Szombathely, K őszeg, Veszprém, Zalaegerszeg
és térségük, valamint a Balaton-mente és Keszthely-Hévíz kistérség.
A felsorolásból jól látszik, hogy a régió valamennyi megyeszékhelye és
vonzáskörzete ebbe a típusba tartozik, azaz a megyék centruma, valamint a turizmus
területén élénk vállalkozói aktivitást mutató Balaton part. E térségek három
elkülöníthető területen koncentrálódnak, az ún. észak-nyugati innovációs tengely
mentén, az osztrák határmenti sávban, s a régió déli részében Zalaegerszegt ől a
Balaton parton át a régió határáig.
A fejlesztés f őbb célkitűzései:
Ezeknek a központoknak nem a megújítása, hanem a gazdasági bázisaik
innováció-orientált fejlesztése a kívánatos, illetve egyre határozottabb részvételük
az európai városok munkamegosztásában, amit egyrészt a nemzetközi
összeköttetéseik javításával, másrészt pedig a kibontakozó multiregionális
együttműködésekkel (eurorégió) lehet elérni. Ugyanakkor olyan településkörnyezet
kialakítása is a fejlesztés célja, amely még vonzóbbá, sokoldalúbbá teszi a
központokat.
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
260 Lados Mihály - Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
A térség esetében nem elhanyagolható az sem, hogy ezen centrumok intra- és
interregionális összeköttetései, elérhet ő sége javuljon, hiszen a térségi, regionális
szerepeiket csak ennek megfelel ően tudják gyakorolni. Végezetül kiemelend ő
kapcsolatuk a vonzáskörzettel, az agglomerációs területtel. Az együttm űködésen, a
kölcsönös függésen, a rendszerek egybekapcsolásán alapuló fejlesztések
képzelhet ő k csak el, miközben az egyedi sajátosságok éppen ezen térségekben is
érvényre jutnak (Gy ő r és Mosonmagyaróvár térségében az alakuló innovációs
tengely, Sopronnál a határozott szerepvállalás a Bécsi agglomerációban, egyben
Észak-Burgenland térségszervezésében; Szombathely és K őszeg esetében a
látványosan formálódó település agglomeráció; Zalaegerszeg esetében a
vonzáskörzet felértékel ő dése; a Balaton térségében és Veszprémben pedig a sajátos
funkciókból következ ő tevékenység koncentrációk).
11. A gazdasági és jövedelmi színvonal szempontjából a térségi
átlagtól elmaradott területek:
Celldömölk, Jánosháza, Vasvár, Letenye, Zalaszántó, Zalaszentgrót,
Nagykanizsa, Sümeg és Zirc térsége, valamint ZalaKar, Somló-vidéke és Bels ő-
Göcsej térségek.
A gazdaságilag, társadalmilag és infrastrukturális szempontból is elmaradott
térségek markánsan két területen koncentrálódnak, s egyben regionális jelleget
öltenek. Az egyik területi koncentráció a három megyehatár (Vas, Veszprém, Zala)
találkozásánál jellemz ő. Közel azonos fejlettség ű ek, problémáik hasonlóak, hiszen
valamennyi távol van a centrumtól, sajátságos bels ő perifériális helyzetben voltak és
vannak ma is. Zirc és térsége szintén megyehatár menti fekvés ű, de ettő l a csoporttól
elkülönülten fekszik.
Az ide tartozó többi kistérség Zala megye országhatármenti, vagy azzal közvetlen
határos térségei, ahol korábban hosszú id ő n keresztül az országhatár jelentette az
elzártságot, akadályozta a fejl ő dést és a megújítást. Valamennyi kistérségre
jellemző , hogy gazdasági bázisuk gyenge, többnyire depressziós, elmaradott, vagy
alapvető en hiányos infrastruktúrával rendelkezik, s a népesség erózió
"mintaterületei". Mindemellett, vagy ebb ől fakadóan térségszervez ő központjaik
funkciói hiányosak, vagy sok esetben, mint térségszervez ő központok egyszerűen
hiányoznak (Bels ő -Göcsej, ZalaKar, Zalaszántó kistérségek).
A fejlesztés f őbb célkitűzései:
• térségi fejlesztési programok összeállítása,
k, munkahelyteremt ő vállalkozások telephelyi feltételeinek kialakítása és küls ő
tőkevonzás ösztönzése,
k, infrastrukturális-fejlesztés, illetve korszer ű sítés, amely hatékonyan segíti az
átfogó mikrotérség fejlesztési cél megvalósítását (térségi együttm űködések,
települések infrastrukturális szintjének emelése),
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési ... 261
4b a térségek bels ő fejlődési kezdeményezésének ösztönzése (helyi adottságokra
épülő tevékenységek, turizmus fogadóképességének kiépítése, térségek
ismertségének fokozása),
&) oktatási és képzési programok,
k, a centrumok szolgáltató funkcióinak er ősítése,
• térségi fejlesztési programok összeállítása,
k, munkahelyteremtő vállalkozások telephelyi feltételeinek kialakítása, és a
külső tőkevonzás ösztönzése,
,h infrastrukturális fejlesztés, illetve korszer űsítés, amely hatékonyan segíti a
mikrotérség átfogó fejlesztési céljainak megvalósítását (térségi
együttműködések, települések infrastrukturális szintjének emelése),
k, a térségek bels ő fejlődési kezdeményezésének ösztönzése (helyi adottságokra
épülő tevékenységek, turizmus fogadóképességének kiépítése, térségek
ismertségének fokozása),
4=. oktatási és képzési programok,
k, a centrumok szolgáltatási funkcióinak er ősítése.
III. Az ipari szerkezetátalakítás térségei:
Várpalota, Tapolca, Ajka és térségük tartoznak ebbe a típusba.
Mindhárom a korábbiakban Közép-Dunántúli Iparvidékként emlegetett területhez
tartoznak. A kedvez ő demográfiai tényez ők, mint a fiatal korstruktúra, a már ebb ől
következő népességnövekedés a megújulást magában hordozza. Ugyanakkor a
gazdaság válságba kerülése miatt feler ősödött az elvándorlás, megn őtt a
munkanélküliség. A három kistérség, illetve azok centrumaiban a gazdasági
szerkezet átalakítása megkezd ődött, részben helyi, részben pedig országos
kezdeményezésre.
A fejlesztés f őbb célkitűzései:
• a termelő infrastruktúra fogadóképességének növelése (ipari parkok
létesítése, ipari területek rehabilitációja),
k, a centrumok közlekedési kapcsolatainak megújítása,
&) a munkaer ő átképzése az új tevékenységek ellátására,
k, kis- és középvállalkozások beindítása, menedzselése,
k) centrumok térségszervez ő szerepének fokozása, szolgáltatási funkcióik
,
erősítése,
• környezeti terhelés mérséklése,
k, környezeti állapot rehabilitációja.
A területfejlesztés eszközeivel csak a gazdasági szerkezet átalakításának feltételeit
lehet megerősíteni, magának a szerkezetnek a megújítása már a gazdasági egységek
kompetenciájába tartozik.
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
262 Lados Mihály - Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
IV. A rurális (mez őgazdasági) térségek:
Győr-Moson-Sopron megye nyolc térsége: Szigetköz, Mosoni-sík, Tóköz,
Dél-Rábaköz, Sokoró, Alpokalja és a Kavicstakaró települései, és Csorna térsége.
Vas megyében Őrség, Veszprém megyében Balaton-felvidék (Nagyvázsony térsége),
Zala megyében Göcsej- Őrség-Hetés és Kis-Balaton térsége tartozik ebbe a típusba.
Természetesen a legtöbb mez őgazdasági térséget a mez őgazdaságra oly alkalmas
kisalföldi tájon találjuk. F őbb jellemzőjük, hogy a mezőgazdaság a gazdaság
meghatározó ága, mely vagy a nagyon kedvez ő adottságokból, a föld min őségéből
adódik (Tóköz, Dél-Rábaköz), vagy a magán és társas vállalkozások eredményes
működéséből, magas aktivitási fokából (Balaton-felvidék, Őrség).
A fejlesztés f őbb célkit űzései:
• a mezőgazdasági tevékenység termékszerkezetének és fajtaválasztékának a
piaci igényekhez jobban igazodó átalakítása (térségi agrárprogramok),
k, a terület-felhasználás ökológiai és földrajzi feltételeinek megfelel ő szerkezeti
átalakítása, az adottságoknak megfelel ő művelési ág megválasztása,
sb a kedvezőtlen term őhelyi adottságú térségekben a termelési árkiegészítés
helyett környezetkímél ő tájgondozási jövedelem - kiegészít ő támogatás
nyújtása,
• a városhiányos vagy gyenge városi funkciókkal ellátott területeken megfelel ő
centrumok kialakítása,
sh az alacsony népsűrűségnek és a kis településeknek megfelel ő ellátási formák
kialakítása,
k, a partnergazdaságokban a nem mez őgazdasági, nem paraszti családokban a
mezőgazdasági kiegészít ő jövedelem megszerzési lehet őségeinek elősegítése,
,b a környezetkímél ő mezőgazdasági technológiák elterjesztése,
45 jövedelem kiegészítés címén a falusi turizmus beépülése a gazdaság
szerkezetébe.
V. Munkanélküliséggel küzd ő térségek:
Győr-Moson-Sopron és Vas megyében két-két térség tartozik ide: Alpokalja és
Kavicstakaró települései valamint Őrség és Szentgotthárd térsége, Veszprém
megyében szintén két kistérség: Balaton-felvidék és Várpalota térsége.
Sajátosságuk, hogy a munkanélküliség más területi problémákkal együtt van jelen
(rurális, ipari szerkezet-átalakítás, környezeti feszültségek), Várpalota térségét
kivéve valamennyi távol esik a nagyobb városoktól, a jelent ős munkaerőt
foglalkoztató centrumoktól, csak Várpalota esetében magyarázhatjuk a magas
munkanélküliséget az ipari válságtérséggel. Tehát a régióban a magas
munkanélküliség a centrumoktól távol es ő, elsősorban rurális, azaz vidéki
munkanélküliséggel azonosítható. Ezért is fontos a gazdaságszerkezet b ővítése, a
turizmus és a szolgáltatói szféra er ősítése, azaz kiegészít ő tevékenységgel a
foglalkoztatás b ővítése, a jövedelem kiegészítése.
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési ... 263
A fejlesztés f őbb területei:
A rurális, de munkanélküliséggel sújtott térségekben:
• munkaerő képzési , átképzési programok,
• kisvállalkozások beindítása fő leg a turizmus, szolgáltatás, vendéglátás
területén,
• tréning programok a turizmus területén,
t, kis és középvállalkozások segítése,
t, a falusi turizmus feltételeinek támogatása.
Az ipari karakterű területeken (Várpalota, Szentgotthárd térsége):
• kialakításra kerüljenek a dönt ően munkaerőigényes ipari termelés feltételei
(ipar fogadóképességének megteremtése),
t átképzési programok indítása,
b a térségi központok és településeik közlekedési kapcsolatai javuljanak.
,
VI. Környezeti szempontból kiemelten kezelend ő térségek:
Győr-Moson-Sopron megyében: Szigetköz, Mosoni-sík(Hanság), Fert ő-mente,
Veszprém me.yében: Somló-környék, Ajka és Tapolca térsége, Balaton-
felvidék és a Balaton-mente, Zala megyében Kis-Balaton térsége, és Keszthely-
Hévíz kistérség,
Vas meQVében K őszeg és térsége,
Az ide sorolt térségek két megközelítésb ől kerültek ebbe a típusba: a meglév ő
környezeti értékek megóvása, és a környezeti értékek helyreállítása. Mégis a
környezetgazdálkodás érdekében egységes rendezést igényelnek, hiszen részben a
kiemelkedő jelentőségű természeti értékek védelme, részben a sokféle, eltér ő
környezet- és területhasználati érdek összehangolása követeli meg a beavatkozást.
Ezen térségek más területi sajátosságokkal is rendelkeznek, így a megújításuk
súlypontja dominánsan a területi-gazdasági szerkezetük fejlesztésére irányul, de
azok részeként vagy azokra építve a környezeti és természeti értékek megóvása,
vagy helyreállítása szükséges, illetve olyan termelési struktúrák megtelepedésének
támogatása, amelyek ezen értékekre épülnek, azok újszer ű felhasználását teszik
lehetővé.
VII. Határ menti térségek, amelyek nem rendelkeznek domináns kapcsolatokkal
nagyforgalmú határátkelőkkel) - a régióban az alábbiak:
Szigetköz, Mosoni-sík, Alpokalja, Kapuvár térsége, Körmend térsége, Muramente.
A határátkel őhely hiánya, vagy ideiglenes volta miatt a térségek a nyitott határral
járó előnyöket nem élvezhették, nem építhették be gazdaságukba, a
határátkel őhellyel rendelkező térségekkel szemben hátrányuk n őtt.
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
264 Lados Mihály - Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
A felsorolt térségek is már besorolódtak a fenti típusok valamelyikébe, azaz a
területi-gazdasági szerkezet megújításának egyes f őbb típusaiba, de ezen
fejlesztéseknél a határmenti fekvésb ől származó adottságokat hangsúlyozottan
figyelembe kell venni, s be kell építeni a térségek fejlesztési programjaiba. A
megújítást segíthetik a határon átnyúló együttm űködések fizikai rendszerének, mint
például határátkel ők (ideiglenes, vagy állandó) kiépítése, úthálózat és egyéb
infrastruktúrák (p1. benzinkút, szervíz, szállásfér őhely) kialakítása. Fontos szerephez
kell jutnia a koordinált bilateriális (települési) kapcsolatoknak, mind a társadalom,
mind a gazdaság szintjén, ezzel is hozzájárulva a gazdasági és társadalmi
potenciájuk növekedéséhez.
VIII. Átmeneti, vegyes gazdaságú térségek..
Fertő-mente, Kapuvár és térsége, Sokoróalja, Csepreg-Bük, Répcelak, Sárvár
Körmend. Szentgotthárd, Zalalöv ő és Pápa térsége
A fent hivatkozott ábrából is világosan kit űnik, hogy ezek a térségek a gazdasági
innovációval jellemzett térségekhez kapcsolódnak, rájuk fűződnek fel. Jellemzőjük,
hogy az átmenet fejl ődési stádiumában vannak. Köt ődnek a gazdasági innováció
területeihez, a régió centrumaihoz, gazdasági szerkezetük heterogén, szintén az
átmenetet tükrözik, különösen a gazdasági aktivitás mértéke figyelemre méltó, s
mindemellett a térség egészénél fejlettebb infrastruktúrát koncentrálnak. A
pólusterületekhez még nem, az elmaradott, rurális, ipari válságtérség szerkezeti
karakterű térségekhez már nem sorolhatók, esetükben éppen ez jelenti az átmenetet.
Úgy is mondhatnánk, hogy a lehet őségek térségei, hiszen felzárkózhatnak - éppen
területi elhelyezkedésük miatt - az innovációs területekhez, de könnyen
leszakadhatnak a válságtérségek valamelyik típusába is.
Fejlesztésüknél az egyedi kezelésük kidolgozása szükséges, hiszen minden egyes
térségre meghatározhatók azok a sajátosságok, amelyek fejlesztése a kedvez ő
folyamatot er ősítheti. Az egyedi fejlesztési programok mellett fontos iránya a
fejlesztésnek, hogy az interregionális kapcsolataik kiszélesedjenek, a centrumaik
funkcióikban meger ősödjenek, s minél több szálon integrálódjanak a régió
nagyközpontjaihoz, akár úgy is, hogy bizonyos funkcióikat átvállaljanak, vagy
azokat kiegészítsék. A régió fejlesztésének nagy tartalékát jelentik ezek a térségek,
fej lesztésük különös figyelmet érdemel.
8.2. Intézmény és eszközrendszer
A területfejlesztésr ől és rendezésről szóló törvény (1996. XXI. törvény) szerint a
megyehatárokon túlterjed ő egyes területfejlesztési feladatok ellátására a megyei
területfejlesztési tanácsok regionális fejlesztési tanácsot (RFT) hozhatnak létre. A
területfejlesztési koncepció kidolgozását a regionális fejlesztési tanács végzi. Az
általunk összeállított régió fejlesztési stratégia alapja lehet, egy a jöv őben
megalakuló Északnyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács által készítend ő
koncepciónak, azt egészében, vagy részben tartalmazhatja.
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési ... 265
A törvény szellemében a területfejlesztési koncepció az érintett megyékben lezajló
széleskörű egyeztetés és jóváhagyás után indikatív (vagy kötelező érvényű)
területfejlesztési dokumentummá válik, tehát csak az abban szereplő fejlesztési
programok tarthatnak igényt a központi pénzalapok támogatásaira, illetve a
területfejlesztés egyéb pénzügyi konstrukcióira.
A területfejlesztés sokszerepl ős rendszer, így szükséges a nagyobb térségi szint ű,
illetve több megyét érint ő fejlesztéseket koordinálni, segítve az abban foglalt célok
megvalósítását. Míg azonban a már megalakult megyei területfejlesztési tanácsok
esetében nagyjából látható, hogy milyen pénzügyi eszközökkel rendelkeznek
feladataik ellátásához, addíg err ől az RFT esetében nem sokat tudunk. A törvény
annyit jelez csupán számunkra, hogy az RFT rendelkezik a hatáskörébe utalt
pénzeszközökr ő l, továbbá megállapodik a megyei területfejlesztési tanácsokkal és
más, a térségi fejlesztési programokban közrem űködőkkel a programok és
fejlesztések finanszírozásáról.
Mindezek figyelembevételével a területfejlesztési stratégia prioritásaihoz rendelt
programok koordináló szervezetét meghatároztuk, de a partnerség elve alapján a
megvalósításban résztvev ő intézmények és azok lehetséges finanszírozási forrásait
is megjelöltük (1-2. táblázat).
Maradnak az INTERREG II.- PHARE CBC program forrásai, ezek támogatásánál
már lehet alkalmazni a stratégiába foglalt célokat és prioritásokat, illetve a
területfejlesztés szerepl ő i - állami, megyei és helyi alapok, non-profit szervezetek,
valamint a gazdasági szerepl ők (vállalkozások, bankok, háztartások) - által
rendelkezésre álló eszközöket, amelyek szintén korlátozottak. Ebben az esetben
azonban törekedni kell arra, hogy a fejlesztési régiót egy egységként kezelve
Veszprém megye is a program kedvezményezettjei közé tartozzék.
TÉT 1997 • I
I a ,wrgni o ue.1 304 zogesettrztá ms!Systrimigsoeszámoiistsuatod-m10T4 1
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
0
•
•
•
•
•
•
•
•
s?esa towenlaJ ,10....1 !)..4.451 1 41
0
O
5
•
•
•
•
•
•
osolonoutSosou ttusotSost,(truoui17.113pirmselp!tsátodo pi. - E . £1
•
•
•
•
0
•
gote l os,+d egp
0
• z• £1
•
•
•
•
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
rz
3. 1. Kistérs programok ki do lgozása
égi
1
0
•
•
•
•
•
•
•
•
•
Lados Mihály – Rechnitzer János:
0
•
•
•
•
•
TTZI
2. 21. Interreg ionális ködekedésihálózat fej lesztése
1
0
•
•
1 ,
0
I.s?PMEmnI ttnotsoindálá t t?!3?.91t PIIntát. .1. 11
•
•
•
•
•
5
•
•
Zf
0
5
•
•
•
•
•
éte1f4. 1. 11 19 !8?,....3 ' 1 I
1. 2. 3. A szakképzés az át - és továbbképzés koordinálása
1
0
•
•
•
•
5
•
•
_ZZ- I I
0
•
•
•
•
•
•
Lados Mihály - Rechnitzer János
L
u
•
•
•
•
5
e
1
•
L 1. 3. Szállításikapcsolatok és erőforrás feltárás, te lephely marketing
•
•
0
•
•
•
•
•
•
D
u
a
•
5
•
os tzsálta3 sánnáSá ,10tY,0,11.11lád9.O,1 s? -.Dl
•
•
•
1. 11. Ipari parkok, szo lgáltatási övezetek összehangolt fej lesztése
1
u
0
•
•
•
•
•
nyok (MVA
(C IVIL) ( MTT) (KORM) (NEMZ)
Alapítvá- (h1 9.1.) (1.1) (r9141) (1111) ~I
vezetek (141V)i) !fej lesztésiTanács zati szervek Szervezetek
lesztési
fej qoprzfuaturort 11.9~11 serzfustnuost ML Orld
CivilSzer- 11a..»..)1 MegyeiTerelet-
VáRafkozás-
( .
-11p 12?...?1 -uop£2.1N streynotZsli
Kormány- Nemzetközi
266
TÉT 1997
1s
Külföldi Allami Megyei Gazdaság
i
Helyi Alapok Alapítványok
PROGRAM Források Alapok Alapok szereplők
(FIALAP) (ALAPI)
(KÜLF) (ALAP) (MALAP) GA"
•
1. 1. 1. Ipari parkok, szolgáltatási övezetek összehangolt fej lesztése
1
•
•
•
1. 12. Kis- és középvállalkozások együttes fej lesztése
1
•
•
1. 1.3. Szállításikapcsolatok és erőforrás feltárás, telephely marketing
1
• • • •
1.2. 1. Felsőoktatásibázis integrációja
1
•
• •
• • •
12.2. K+Fcentrumok megerősítése
1
•
• • • • • •
•
1.2. 3. A szakképzés az át - és továbbképzés koordinálása
1 •
•
2. 1. 1. Eurorégiókkialakítása
• • •• • • •
1
•
•
•
•
2. 12. Határ menti, kistérségi és települési együttmüködések
1
• • •
22. 1. Interregionális közlekedésihálózat fej lesztése
1 22.2. Regionális intézményrendszer kialakítása
1
Lados Mihály – Rechnitzer János:
•
• •
•
•
•
3. 1. Kistérségi programok kidolgozása
1
•
32. Intrareg ionális közlekedési kapcsolatok megúj ítása
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
1 3. 3. Településiinfrastruktúra mennyiségi és minőségi növelése
• • •
• • • •• •
4. 1. Környezetikárokfelszámolása és mérséklése
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
1
• •
•
• • •
• •
•
1 4.2. bko-potenciálfeltárása és gawlacági aktivizálásához programokkészítése
Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési ...
3
O
267
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
268 Lados Mihály - Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
Jegyzetek
A program előkészítő szakaszában (1995. január-március), mind a megbízó (KTM), mind az érintett
megyék képvisel ői egyetértettek a koncepció által lehatárolt célterülettel. Az 1996. október-november
folyamán - az Országos Területfejlesztési Koncepciónak az egyes megyei területfejlesztési tanácsoknál
megrendezett megvitatása, valamint a megyei önkormányzati elnökök személyes konzultációja során
egyaránt - szóba került a régiószervezés kérdése. Az érdekelt megyék szorgalmazzák, hogy az OTK-ba
egy ebb ől a négy megyéb ől képződő régió is kerüljön be a javasolt régió felosztási javaslat mellé.
Napjainkban még viták folynak a régió területi lehatárolásáról.
2 A megyei jövőképek magukba építették a már elkészült kistérségi és városi stratégiákat. Ugyanakkor a
megyei területfejlesztési tanácsok pályázati rendszere segítségével számos kistérségi fejlesztési
program készül a közeljöv őben. A régió és az egyes megyék fejlesztési koncepciójának els ő
monitoringját éppen ezen most készül ő programok beépítésének az igénye fogja meghatározni.
3 A területfejlesztési koncepcióban tudatosan kerüljük a régió szó használatát, az Északnyugat-Dunántúl
esetében egy térségr ől beszélünk, amelynek adottak a lehet őségei a regionális szervez ődésre.
Az Országos Területfejlesztési Koncepció már azzal számol, hogy a térségben az eddigi 14,5%-os
fejlesztési támogatás kihelyezést közép távon 12,5%-ra csökkenti, igényelve a térségi gazdaság és más
szerepl ők nagyobb hozzájárulását a fejlesztésekhez.
5 Az Országos területfejlesztési Koncepció már azzal számol, hogy a térségben az eddigi I4,5%-os
fejlesztési támogatás kihelyezést közép távon 12,5%-ra csökkenti, igényelve a térségi gazdaság és más
szerepl ők nagyobb hozzájárulását a fejlesztésekhez.
6 A határgazdaság azt jelenti, hogy a térségek, települések speciális helyzetéb ől következően a gazdasági
faktorok több eleme felértékel ő dik. Részben a két ország az áraiban (valutáinak egymáshoz
viszonyított arányaiban) és a kínálatban meglév ő különbségek miatt, részben pedig a fokozott kereslet
következtében a telephelyi tényez ők, de a jövedelmi és megélhetési viszonyok is eltérnek a tágabb
térségben kialakult szintt ő l. A határgazdaság tehát speciális lokális piacot alakít ki, amely jóval
rugalmasabb, nagyobb t ő kekoncentrációt képvisel, mint a régió más területei, vagy más lokális piacai
(pl. nagyvárosok, idegenforgalmi központok).
7 A területi kutatásokban csak napjainkban kezd ődik meg a várható EU-tagság következményeinek
átgondolása, vethet ő, hogy a számos kedvező - talán politikai szinten túldimenzionált - hatás mellett
célszerű számbavenni - főleg a fejlettebb térségekben - a kedvez őtlen következményeket is.
8 Hegyeshalom-Győ r-Tatabánya (-Budapest), Ajka-Veszprém-Várpalota (-Székesfehérvár-Budapest),
Sopron-Szombathely-Körmend-Szentgotthárd, Balaton térsége.
9 A térségben rövid távon a telefonhálózat és a közlekedési kapcsolatok alakítása a legszükségesebb, míg
hosszabb távon a szennyvízhálózat kiépítése és az energetikai rendszerek megújítása szükséges a
területi adottságok együttes figyelembevételével.
REGIONAL DEVELOPMENT STRATEGY OF
NORTH-WEST TRANSDANUBIA
MIHÁLY LADOS - JÁNOS RECHNITZER
The study introduces the development strategy of a region comprising four
counties. North-West Transdanubia is an active area of Hungarian modernisation, a
region where the counties show significant differences in the levei of their
development. Using the method of strategy building, the essay considers the
strengths and weaknesses of the region and looks at the possibilities and threats of
development. The SWOT analysis reveals three scenarios for the future of the
Lados Mihály – Rechnitzer János:
Az Északnyugat–Dunántúl területfejlesztési stratégiája (tervezet)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 219–269. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési ... 269
region. The first prospect of the future is a projection of the present situation, the
second one considers a more moderate economic growth while the third one
suggests a dynamic development. The authors state the mission of the region based
on the second scenario. The mission of the regional developments is to promote the
already started economic transitions and provide a suitable environment for them.
The objectives of the development and their programme versions are also included
in the study. Finally it defines the regions where intervention is necessary, pointing
at their particular features and the development possibilities.
The development strategy was an experiment to find what principles and methods
can be the hasis on which the future prospects of a territory — which is not yet a
functional region — can be worked out.