Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 183-196. p.
Tér és Társadalom 1997 s 1: 183-196
A VÁROSSÁ NYILVÁNÍTÁS ELVI KÉRDÉSEI,
POTENCIÁLIS VÁROSOK AZ ÉSZAKNYUGAT-
DUNÁNTÚLON
(Principal issues of the declaration of new towns, potential towns in
Northwest Transdanubia)
CSAPÓ TAMÁS - KOCSIS ZSOLT
Bevezetés
A várossá válás mindig is izgatta a településföldrajzzal foglalkozókat, a regionális
tudomány, a közigazgatás, a statisztika és még néhány tudományág képvisel őit, az
utóbbi néhány esztendőben mintha kissé háttérbe szorult volna. Ez annak ellenére
van így, hogy a II. világháború óta soha nem volt olyan jelent ős várossá nyilvánítási
boom mint éppen az utóbbi öt évben, így a téma nagyon is aktuális.
A szakembereket mindig is foglalkoztatta a kérdés, mely településeket
nyilvánítsunk várossá, milyen kritériumok alapján és hogyan m űködjön ez a
rendszer, milyen legyen a várossá válás folyamata. Ezek a kérdések, mint település-
földrajzosokat, mindig érdekeltek, s a témához kapcsolódva az elmúlt években több
tanulmányra ösztönöztek. (Csapó 1993, 1994, 1995). Emellett Intézetünkben
1995-ben két vizsgálat folyt, Csepreg és Répcelak várossá nyilvánításához
szükséges elemzés elkészítése a települések önkormányzatainak a megbízásából.
Jelen tanulmány a fenti kérdésekre próbál meg választ adni, ugyanakkor az
Intézetünkben folyó területfejlesztési vizsgálatok alapján megpróbálja kijelölni az
északnyugat-dunántúli régiókban azokat a településeket, amelyeket a városi rangra
alkalmasnak talál.
A városodás főbb jellemz ői, hazánkban és
az Északnyugat-Dunántúlon
Az urbanizáció modern korunknak összetett és vitatott fogalma. Eredetileg a latin
urbs (város) szóból ered és a városodási folyamatot jelzi, amelynek, értelmében
létrejönnek és népességszámban b ővülnek a városok. A XX. század közepét ől egyre
többen a városi életmód elterjedését, azaz a városiasodást is az urbanizáció jelentése
mögé értették. Enyedi György szerint az urbanizáció kett ős értelmű térbeli folyamat,
amely egyrészt a népesség állandó átrendezését jelenti a településhálózaton belül,
másrészt a városi, technikai civilizáció, szokások, foglalkozások, fogyasztási és
kulturális formák elterjedését is magában foglalja (Enyedi 1988).
Az urbanizációs folyamat alapvet ően következmény jellegű, amely azt jelenti,
hogy a termel őerők és a területi munkamegosztás szakadatlan b ővülésének-
fejlődésének a sokrétű vetülete. (Tóth 1988). Mivel a termel őerők fejlődése ciklikus
Csapó Tamás - Kocsis Zsolt :
A várossá nyilvánítás elvi kérdései, potenciális városok az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 183–196. p.
184 Csapó Tamás-Kocsis Zsolt TÉT 1997 s 1
folyamat, melyben rövid-, közép- és hosszú távú gazdasági, ún. konjunktúra
ciklusok váltják egymást, így az urbanizáció is szakaszos, ciklikus kifejl ődésű
folyamat (Lackó 1988). A modern értelmezés ű urbanizációs folyamat négy
szakaszra különíthet ő el: a városrobbanás, a viszonylagos dekoncentráció, a
dezurbanizáció és az informatika urbanizációja (Enyedi 1988). Az urbanizáció
szakaszai globálisan érvényesülnek, megjelenésüket a helyi történelmi és földrajzi
sajátosságok, a gazdasági fejlettség foka befolyásolja.
Közép-Európa, s benne hazánk urbanizációs fejl ődése több tekintetben is eltér a
nyugat-európai modelltől. A tőkés fejlő dés számára a történelmi feltételek a XVIII.
ső t még a XIX. század egy részében is kedvez őtlenek voltak. Így az ipar nem
bontakozhatott ki a szerves polgári városfejl ődésbő l, hanem éppen fordítva: az
iparosítás indította el a megkésett városfejl ődést (Konrád - Szelényi 1971). Így
hazánkban az urbanizáció els ő szakaszát - a városrobbanást - az ipari fejl ődéssel
való teljes összefonódás jellemezte. Hazánkban az els ő szakasz a múlt század 60-as
éveitől kezdő dött és lényegében az 1970-es évtized elejéig tartott.
A századfordulón 42 városi rangú település volt az ország mai területén. 1900 és
1920 között két, 1920 és 1945 között pedig további hat település kapta meg a városi
rangot. Hazánk urbanizációs fejl ődésének az els ő szakaszában 1945-ig tehát a
városodásnak nem a városok számszer ű gyarapodása volt a legfő bb jellemzője,
hanem inkább a meglévő városok - közé mindenek el őtt Budapest - népességnek a
gyors növekedése. A II. világháborút követ ő en 50 város volt Magyarországon. A
politikai fordulat után indult meg hazánkban a szocialista iparosítással, az extenzív
gazdasági fejlő déssel az urbanizáció els ő szakaszának a második része. Kezdetben,
1960-ig, nagyrészt a szocialista iparosítás volt a meghatározó a várossá
nyilvánításban. 1945 és 1960 között 13 település lett város, közülük 9 úgynevezett
szocialista város, zömmel az ország energia tengelyében. Az 1960-as évtizedben
újabb tíz települést nyilvánítottak várossá, így a városok száma 1970-ben 73 volt.
Enyedi György szerint hazánkban az 1970-es évtized elejét ől kezdődött el az
urbanizációs fejl ő dés második ún. relatív dekoncentráció szakasza. Ennek f ő
mozgatója a termelés intenzívebbé és a területi munkamegosztás er őteljesebbé
válása az ország térségi fejl ő désének a nivellálódásával egyidej űleg. A második
szakaszban mérsékl ő dik a népesség városokba vándorlása, ugyanakkor
megkezdő dik - s egyre jelent ő sebbé válik - a nem városi jogú, de/vagy városközeli
vagy kedvez ő helyzetben lév ő településekbe a népességmozgás. Az urbanizációnak
ezt a folyamatát nevezzük a rurális térségek városiasodásának mely gyakran együtt
jár az agglomerálódással. Mindez szükségszer ű en a falvak differenciálódását vonja
maga után, a kedvez ő helyzetben lévő falusi jogállású települések lélekszáma
megnő, funkciók b ő vülnek, az életmód a településen városiasodik, s mindez serkenti
a várossá válási folyamatot. 1970-t ő l húsz év alatt 93 települést nyilvánítottak
várossá, így 1990-ben 166 városunk volt, a várossá válás tehát jelent ősen
felgyorsult.
A 80-as, 90-es évtized fordulójától kezd ődő en hazánk urbanizációs folyamataira
egyre inkább az abszolút dekoncentráció, Egyedi szerint dezurbanizáció vált a
jellemző vé. Ennek jeleként a városok népessége stagnál, sok esetben csökken, a
népesség egyre inkább a rurális térségekben áramlik, jellemz ővé válik a
városiasodás.
Csapó Tamás - Kocsis Zsolt :
A várossá nyilvánítás elvi kérdései, potenciális városok az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 183–196. p.
TÉT 1997 s 1 A várossá nyilvánítás elvi ... 185
Mindez nagyjából egybeesik a politikai és gazdasági rendszerváltással is, melynek
révén hazánk szakít a tervgazdasággal és a piacgazdaságra tér át. Ezzel egyidej űleg
megváltoznak a katonai és politikai prioritások és új irányt kapnak a társadalmi
folyamatok. Témánkra legnagyobb hatással az önkormányzati rendszer kialakulása
volt a decentralizálási és a liberalizálási törekvések mellett. Fentiek hatására egyre
több település kapta meg a városi címet. Az elmúlt hat évben 40 település - így 1996
végére a városok száma elérte a 206-ot Magyarországon.
A régió urbanizációs fejl ődését döntően az országos folyamatok határozták meg,
de hatottak rá a helyi regionális sajátosságok, legf őképp az, hogy a térség hogyan
kapcsolódott, ill. illeszkedett be az ország területi munkamegosztásába. A régió,
különösen Vas és Zala megye gazdasági fejl ődése a II. világháború után szerény
volt, döntően az akkor hátrányként jelentkez ő nyugati fekvése és polgári
hagyományai következtében. Mindez, párosulva az Északnyugat-Dunántúl
aprófalvas településhálózatával visszafogta a városodást, nem segítette el ő a várossá
válást.
Az Északnyugat-Dunántúlon a századfordulón nyolc város volt, számuk a II.
világháború végéig csupán eggyel b ővült. 1945-1970 között hat település kapta meg
a városi címet, Keszthely, Sárvár, Tapolca és Kapuvár régi sérelmei orvoslásaként,
Ajka és Várpalota pedig új, szocialista város lett. 1970-ben a régióban 15 város
volt, az ország városainak 20,5%-a. 1970-es évtizedben Csornát, Balatonfüredet,
Celldömölköt, Körmendet és Lentit nyilvánították várossá, így 1980-ra a városok
száma 20-ra n őtt, ez 18,3%-a az ország városainak. A legtöbb új város az 1980-as
évtizedben jött létre a régióban, ekkor kapta meg a városi rangját Szentgotthárd,
Zalaszentgrót, Sümeg, Balatonalmádi, Vasvár, Zirc és Letenye. 1990-ben a 27 város
az ország városainak 16,4%-át jelentette. 1990-es évtized eddig eltelt éveiben újabb
településeket nyilvánítottak várossá, így jelenleg a régióban 30 város található, ez
14,6%-a az ország városainak.
Az adatok ismeretében tehát úgy t űnik, az Északnyugat-Dunántúlon kevésbé
érvényesül a várossá nyilvánítási dömping, mint az ország más, zömmel alföldi
térségeiben. Hiszen amíg országosan 1970 és 1996 között 134 település kapta meg a
városi rangot, addig a régióban csak 15. Ebb ől fakadóan 20,5%-ról (1970) 15,0%-ra
(1995) csökkent az ország városaiból a régióban található városok aránya.
Az Északnyugat-Dunántúlon egy városra átlagosan 28 falu jut, ez jóval magasabb
az országos átlagnál (14,2), amit a nagy település űrűség és a városok alacsony
száma magyaráz. Különösen igaz ez Zala megyében, ahol minden városra 35,7 falu
jut, ennél csak Baranya megye mutatói a kedvez őtlenebbek (1. táblázat). A régión
belül legjobb az arány Veszprém megye esetében (23,9 falu/város), de ez is jóval
magasabb az országos átlagnál. Ugyanakkor az Alföldön csak Szabolcs-Szatmár-
Bereg megyében jut tíznél valamivel több falu egy városra, a többi alföldi megyénél
jóval tíz alatti a szám, különösen Hajdú-Bihar (4,1), Jász-Nagykun-Szolnok (4,2) és
Békés megyékben (4,4), ahol nagy és óriás falvak jellemz őek és alacsony a
településsűrűség.
Hasonló megállapításokat tehetünk, ha a városok arányát vizsgáljuk az egyes
megyék összes településeihez képest. Hazánkban ez az arány 6,6%, az Északnyugat-
Dunántúlon csupán 3,4%, azaz csaknem fele. A régió megyéit ez esetben is csupán
Baranya megye „el őzi" meg, régión belül Zala, Gy őr-Moson-Sopron, Vas és
Csapó Tamás - Kocsis Zsolt :
A várossá nyilvánítás elvi kérdései, potenciális városok az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 183–196. p.
186 Csapó Tamás-Kocsis Zsolt TÉT 1997 s 1
Veszprém megye a sorrend. Ezzel szemben az Alföld megyéiben - Szabolcs-
Szatmár-Bereg kivételével - minden tíz településb ő l legalább egy város, főként Jász-
Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar megyében, ahol a települések közül majd minden
ötödik városi rangú.
1. TÁBLÁZAT
A településhálózat jellemz ői a megyékben (1996)
Features of the settlement network in the counties (1996)
Megye Városok Falvak Egy városra Városok aránya az összes
jutó telepü-
száma (db) falu (db) léshez képest (%)
Győr-Moson-Sopron 6 167 27,8 3,5
Vas 8 208 26,0 3,7
Veszprém 9 215 23,9 4,0
Zala 7 250 35,7 2, 7
Komárom-Esztergom 8 65 8,1 10,9
Fejér 7 99 14,1 6,6
Baranya 8 293 36,6 2,6
Somogy 12 231 19,2 4,9
Tolna 9 99 11,0 8,3
Bács-Kiskun 15 103 6,9 12,7
Csongrád 8 51 6,4 13,6
Békés 14 61 4,4 18,7
Borsod-Abaúj-Zemplén 16 339 21,2 4,5
Hajdú-Bihar 16 66 4,1 19,5
Heves 7 111 15,8 5,9
Jász-Nagykun-Szolnok 15 63 4,2 19,2
Szabolcs-Szatmár-Bereg 16 212 13,2 4,9
Pest 18 166 9,2 9,8
Nógrád 6 121 20,2 4,7
ÉNY-Dunántúl 30 840 28,0 3,4
Ország összesen 206 2920 14,2 6,6
Forrás: Területi Statisztikai Évkönyv 1995. KSH Budapest.
Az Északnyugat-Dunántúlon tehát abszolút számokban kifejezve is, de még
inkább a településszámhoz viszonyítva, kevés a városban, egy városra átlag sok falu
jut. Az országban Nógrád mellett Gy őr-Moson-Sopron megyében van a legkevesebb
város (6 db), Zalában hét, míg Vasban és Veszprémben is csak nyolc, illetve kilenc
város található.
A városok központi funkciói, a várossá válás kritériumai
A település hálózat elemei a magányos települések, a falvak, a városok és a
agglomerációk/településegyüttesek (Mendöl 1963). A városok fogalma és tartalma
mindig is vitát váltott ki a különböz ő tudományágakban. A jogászok például azt
mondják: az a település a város, amelyik megkapta a városi rangot. Az építészek
szerint a város az a település, amelyben a beépítettség megfelel ő horizontális
zártsággal és bizonyos vertikális szintekkel jellemezhet ő. A statisztikusok bizonyos
Csapó Tamás - Kocsis Zsolt :
A várossá nyilvánítás elvi kérdései, potenciális városok az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 183–196. p.
TÉT 1997 s I A várossá nyilvánítás elvi ... 187
népességszámhoz kötik a városi rangot. A földrajztudomány, ezen belül a
településföldrajz, a funkciók oldaláról közelíti meg a kérdést.
A funkció szó jelentése: feladatkör, szerepkör, rendeltetés. Minden településnek
vannak funkciói. Alapvet ően a funkciók két csoportba sorolhatók: vannak
alapfunkciók és központi funkciók. Alapfunkcióknak általában azokat a
feladatköröket nevezzük, amelyekre az embereknek - a település lakóinak - a
mindennapi megélhetés során van szükségük (lakás, alapvet ő infrastruktúra, alap
oktatási, egészségügyi és kulturális ellátás stb.). Ha egy település részben, vagy
egészben csak alapfunkciókkal rendelkezik, úgy falunak tekinthet ő.
A központi funkciók olyan magasabb szint ű, ritkán - tehát nem mindennap -
jelentkez ő feladatkörök, amelyek a szükségletek egy adott min őségi színvonalon
történ ő kielégítésére szolgálnak. Ezek a szerepkörök nem lehetnek jelen a
településhálózat minden elemében, csak néhány centrumtelepülésen, melyek ezen
központi funkciókkal nemcsak a saját lakóik szükségleteit elégítik ki, hanem
környékük településeit is, azaz rájuk vonzást gyakorolnak.
Tehát azokat a településeket, amelyek központi funkciókkal rendelkeznek, s így
vonzáskörzetük alakult ki, városoknak nevezzük, a központi szerepköröket városi
szerepköröknek. Természetesen vannak olyan települések, amelyek noha
rendelkeznek városi funkciókkal, jogilag azonban nem városi rangúak. Ugyanakkor
van néhány olyan település is, mely városi jogállású, de városi-központi funkciója, s
így vonzás körzete nincs, vagy rendkívül fejletlen. A kérdés: meg lehet-e, meg kell-e
határozni, melyek azok a kritériumok amelyek elérése esetén egy település várossá
válhat?
Magyarországon a 23/1974. évi ÉVM-MTTH számú együttes közlemény, majd a
7010/1983. ÉVM számú irányelv foglalta össze a városi rang elnyerésének
kritériumrendszerét, mindez lényegében 1990-ig fennállt.
A városi rangot pályázni lehetett, s az elbírálás során mérlegelték az adott
községnek:
- a térségben betöltött ellátó, gazdasági és igazgatási szerepét, az ellátó funkcióit,
- a hasonló nagyságrend ű városokhoz viszonyított alapfokú ellátás színvonalát,
- az adott település küls ő megjelenését, rendezettségét,
- a történelmi, társadalmi hagyományait, értékeit,
- a településfejlesztési koncepciójának és területrendezési tervének a
vonzáskörzetre is vonatkozó f őbb céljait és irányait,
- a vonzáskörzetben és az adott településen m űködő közigazgatási és gazdasági
egységek, intézmények együttm űködését, a lakosság településfejleszt ő
tevékenységét.
A pályázathoz csatolni kellett a megyei közigazgatás, a végrehajtó bizottság
állásfoglalását arra vonatkozóan, hogy a pályázó település várossá nyilvánítása
összhangban van-e a megye terület- és településfejlesztési koncepciójával.
A pályázatok elbírálása mindezek alapján egyedí mérlegeléssel történt és kivételes
esetben a hivatkozott rendelet lehet ővé tette azt, hogy egy-egy kiemelked ő, sajátos
szerepet betölt ő település vonzáskörzeti funkció nélkül is várossá válhasson. A
település sajátos szerepét a rendelet nem határozta meg.
Ez a szabályozás a rendszerváltozást követ ően megváltozott. Lényeges változást
az Önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. 59. paragrafusa hozott, hiszen
Csapó Tamás - Kocsis Zsolt :
A várossá nyilvánítás elvi kérdései, potenciális városok az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 183–196. p.
188 Csapó Tamás-Kocsis Zsolt TÉT 1997 s 1
ennek értelmében az adott község kezdeményezheti várossá válását, nem szükséges
a megyei önkormányzat állásfoglalása. Azonban a benyújtott pályázat szakmai
szempontok szerint történ ő egyedi elbírálása során változatlanul egyik lényeges
kritérium a térségi szerepkör megléte, annak jellege.
Az elbírálás kritériumrendszerét a Belügyminisztérium Településfejlesztési és
Kommunális Főosztálya állította össze, az alábbi tényez őkre figyelemmel:
• A település helye az ország településhálózatában, kapcsolódása a
közlekedésforgalmi rendszerekhez. A település múltja, történeti értékei, a
korábbi városi, mez ővárosi, igazgatási szerepköre, ennek ma is bizonyítható
továbbélése, illetve hagyományai.
• A település népességének alakulása, társadalmi szerkezete. A népmozgalom
adatai (természetes és tényleges szaporodás, vándorlás stb.). A gazdasági
aktivitás, a foglalkoztatottság, az ingázás, a képzettségi jellemz ők.
• A település gazdasági fejl ődése, a község és a térség lakosságát is
foglalkoztató gazdálkodó szervezetek, társulások, egyéb intézmények
jellemzői.
• A települést, illetve térséget ellátó középfokú intézmények bemutatása,
melyek közül kiemelten fontos az oktatás, a kulturális, illetve az
egészségügyi és szociális ellátás egységei (középiskola, kollégium,
népfőiskola, művelődési-, falu-, tájház, illetve kórház vagy szakorvosi
rendelőintézet, mentőállomás, szociális intézmények stb.). Továbbá lényeges
a helyi, térségi működésű igazgatási és rendészeti szervek (p1. bíróság,
földhivatal, rendőrség, tűzoltóság stb.), illetve a műszaki infrastrukturális
üzemegységek (pl. áramszolgáltató, kommunális) jellemzése.
• A település kereskedelmi és bevásárlóközponti szerepe, szolgáltató egységei
(áruházak, bolti kiskereskedelmi forgalom, ezen belül iparcikk forgalom
stb.).
• A település idegenforgalmi jellege, intézményei, fér őhelyei (szálloda, panzió,
kereskedelmi szálláshely stb.), illetve a szabadid ő eltöltésének lehetőségei,
intézményei (strand, uszoda, szabadid őközpont, tornacsarnok stb.) és
környezeti kultúrája.
• A település műszaki infrastruktúra-ellátottsága: a villany-, gázellátás módja,
a közműves vízellátás, a szennyvízelvezet ő csatornahálózatának
kiépítettsége, a szennyvízelvezetés mértéke, a rendszeres szemétgy űjtés és
lerakás megoldottsága, út- és hírközlési hálózatának kiépítettsége. A
tömegközlekedés bels ő rendszere, módja.
• A település szellemi vonzása és kulturális színvonalának jellemz ői. Az
öntevékeny szervezetek (egyesületek, társaságok, alkotó és egyéb
közösségek stb.) létének és aktivitásának bemutatása.
• Az önkormányzati gazdálkodás jellemz ői, a tárgyév költségvetési mérlege. A
fejlesztések ismertetése.
• A település városias arculatának jellemz ői: rendezettsége, központjának
városiassága, épületeinek, épületegyütteseinek megjelenése, m űemlékei,
környezeti állapota. A község településfejlesztési elgondolásai, a
településrendezési tervek, az épített környezet védelmére tervezett
intézkedések.
Csapó Tamás - Kocsis Zsolt :
A várossá nyilvánítás elvi kérdései, potenciális városok az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 183–196. p.
TÉT 1997 s 1 A várossá nyilvánítás elvi ... 189
• A község térségi szerepe és súlya (gazdasági, foglalkoztatási, az intézmények
szervez ő és vonzó hatása, társulások mértéke stb.).
A Belügyminisztérium a beérkezett pályázatokat elbírálja, melynek során
összeveti az egyes települések mutatóit a magyar kisvárosok (20 ezer alattiak)
átlagmutatóival. Négy csoportba osztva (népesség, lakás, infrastruktúra, tercier
funkciók) 23 átlagmutatót jelöltek ki, amelyek statisztikailag jellemzik a
településeket. Le nem írt követelmény, de gyakorlat, hogy egy település akkor
pályázhat eséllyel városi rangra, ha ezen kisvárosi átlagokat többségében eléri, vagy
meghaladja. Ezután a Minisztérium szakemberei a helyszínen is szemrevételezik a
pályázó falut, majd véleményt alakítanak ki, mely ha pozitív, felterjesztik az
államfőhöz a várossá nyilvánításra.
Az MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézete Vas Megyei
Kutatócsoportja 1994-ben a fenti kritériumrendszer alapján megvizsgálta, hogy az
Északnyugat-Dunántúlon mely település alkalmas a várossá válásra a közeljöv őben.
A kutatás során az ún. TINA-2 (településszint ű innovációs adatbázis) több száz
adatát elemeztük, 15 különböző szakcsoportban. Figyelembe vettük a BM
ajánlásait, az els ő rostán bennmaradt településeket viszonyítottuk a magyar
kisvárosok átlagaihoz (Csapó-Kocsis 1994). Várakozásainknak megfelel ően csak
néhány település maradt fönn a kétszeres, de alapvet ően csak statisztikai rostán.
Győr-Moson-Sopron megyéb ől Fertőd és részben Tét, valamint Jánossomorja,
Vasban Bük, Csepreg és részben Répcelak, Veszprémben Devecser és részben
Herend, míg Zala megyében Zalalöv ő ás Zalakomár. Véleményünk szerint a várossá
válás jelenlegi feltételrendszerén és folyamatán változtatni kell. Tudomásunk szerint
megindult egy ilyen irányú vizsgálat, ehhez kívánunk jelen tanulmány
eredményeivel hozzájárulni.
A térség városhálózata tisztán a népességszám szerint kiegyensúlyozottnak
mondható, a nagy-, a közép- és a kisvárosok száma és aránya tulajdonképpen
megfelel ő lenne. Területi eloszlásuk viszont már számos problémát felvet. Az
Északnyugat-Dunántúl hagyományosan policentrikus térség. Bár Gy őr vezető
szerepéhez összességében nem fér kétség, regionális funkcióit tekintve nem teljes
értékű központ. Gazdasági súlya mellett kisebb jelent őségű igazgatási, fels őoktatási-
kutatási központ léte. Ezért a térség más megyeszékhelyei, illetve más városai is
rendelkeznek a megyehatárokon messze túlnyúló szerepkörökkel. Ez a
munkamegosztás talán el őnyösnek is felfogható lenne, de a központok ilyen
"demokratizmusa" sem enyhítheti azt a körülményt, hogy a legfontosabb centrumok
(a megyeszékhelyeken túl még Sopron, Nagykanizsa, illetve Keszthely,
Mosonmagyaróvár, Pápa) szinte mind kifejezetten saját megyéjük és a térség
peremén helyezkednek el.
Sajnos, az említett településeken kívül alig találni középvárost, kisvárost, amely a
megyeszékhely viszonylagos távolságát fejlettebb intézményi-, kereskedelmi-, stb.
funkciói alapján enyhíteni tudná, főleg nem a régió viszonylatában, megyehatáron
áthatoló érvénnyel.
A térségre tehát azt mondhatjuk, hogy bizonyos bels ő területei megyeszékhely-
hiányosnak bizonyulnak, több központ között a senki földjén, gyengén ellátva
fekszenek.
Csapó Tamás - Kocsis Zsolt :
A várossá nyilvánítás elvi kérdései, potenciális városok az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 183–196. p.
190 Csapó Tamás-Kocsis Zsolt TÉT 1997 s 1
Győr-Moson-Sopron megyében a Győr-Csorna-Kapuvár-Fert őd-Sopron vonaltól
délre találni ilyen városhiányos térséget, Zalában pedig a megye kell ős közepén.
Veszprém megyében a Bakony természetes akadályként a településhálózatot és a
közlekedési kapcsolatokat is er ősen befolyásolja, de a többi megyében komolyabb
domborzati oka nincs, alig lehet a perifériák kialakulásának.
Nem sokkal jobb a helyzet Vas megyében sem, mert itt Szombathely abszolút
túlsúlyához képest a többi kisváros gyenge, de nagyobb városhiányos területek
igazából csak ott alakulnak ki, ahol a szomszédos megyében sem találni er ősebb
centrumot.
Egy hosszan elnyúló zóna található a régió északi felében, ahol Sopron-Fert őd-
Kapuvár-Csorna-Gy őr, illetve Kőszeg-Csepreg-Sárvár-Celldömölk-Pápa-Zirc
városok által határolva a megyeszéli perifériák egymás mellé kerülésével egy
városhiányos övezet jött létre. Kisebb központjai sem tudják megoldani a tér
funkciókkal való teljes lefedését, közlekedési kapcsolatai alapján is egy észak-dél
irányú átmeneti, sok tekintetben tranzit jelleg ű térségnek tekinthet ő.
Kiterjedésében kisebb, de szintén több megyére terjed a Gy őr-Csorna-Kapuvár-
Sárvár-Celldömölk-Zalaszentgrót-Sümeg-Ajka-Pápa-Gy őr határokkal kijelölhet ő
terület. Közlekedési kapcsolatai a Gy őr-Pápa, illetve Gy őr-Sárvár irányokban
fejlettebbek, ezért inkább déli része a problematikus, ahol gyenge kisvárosi
centrumok találhatók.
A harmadik nagy, összefüggő térség a Körmend-Zalaegerszeg-Zalaszentgrót-
Hévíz-Keszthely-Nagykanizsa-Letenye-Lenti-Szentgotthárd-Körmend körön belül
fekszik. A potenciális központok közül Zalalövő és Őriszentpéter a városhiányos
térség nyugati részét lefedné, Zalakomár a Keszthely-Nagykanizsa közötti
vákuumban nyerhetne térségi funkciókat, de Bak község semmiképpen sem t űnik
alkalmasnak arra, hogy Zala megye bels ő területei számára városias szerepköröket
hordozzon. A két megyei jogú város, Zalaegerszeg és Nagykanizsa meger ősödése
esetén is ellátatlan maradna az őket képzeletben összeköt ő vonaltól nyugatra-délre
elterülő vidék, mert Lenti és Letenye csak részben tudnak megfelelni városi
szerepkörüknek.
A régió városhálózatára tehát elmondható, hogy a megyeszékhelyek közötti
funkciómegosztás nem azért alakult ki, mert több egyformán jól fejlett, életer ős
centruma van a térségnek, hanem azért, mert egymagában egyik város sem tudja
ellátni a négy megyényi területet.
Győr-Moson-Sopron megyében a két tradionális központ, Gy őr és Sopron közötti
térségben található kisvárosok nem mindenben tudják kiegészíteni a történelmi
megyeszékhelyeket, s őt sok tekintetben saját vonzásterületük ellátására sem futja
erejükből.
Vasban a megyeszékhely túlzott súlyát alig tudják enyhíteni a kisvárosok,
Sárváron kívül egyik sem tud teljes mértékben megfelelni feladatának, ezért a
megye délkeleti részén kiterjedt városhiányos terület alakult ki.
Veszprém megyében a domborzati viszonyok következtében a megye
északnyugati egyharmada szinte el van vágva székhelyét ő l, Pápa és részben Ajka
azonban sokkal er őteljesebb pótlói, kiegészítői a Veszprémnek ebben a térségben,
mint a két korábbi megye kisvárosai.
Csapó Tamás - Kocsis Zsolt :
A várossá nyilvánítás elvi kérdései, potenciális városok az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 183–196. p.
TÉT 1997 s 1 A várossá nyilvánítás elvi ... 191
Zala megyét a két rivális központ közötti űr, illetve néhány kisváros kivételével a
teljes periféria városhiányos, s őt a megye centrális helyzet ű belső területeinek volta
sújtja.
A régió városhiányos területeinek kialakulásához egyaránt hozzájárul a nagyobb
központok viszonylagos gyengesége, a megyehatár menti perifériák "összeadódása",
a domborzatí viszonyok, valamint a hagyományos aprófalvas településszerkezet. Ez
utóbbi következtében a potenciális városok többsége tulajdonképpen a nagyközség
méretkategória alsó határa körül helyezkedik el, ezért várossá avatásuk után is csak
viszonylag gyengébb térségi hatást lesznek képesek kifejteni.
Javaslatok a várossá válás új feltételeihez és folyamatához
A jelenlegi szabályozás alapjaként megfogalmazott tétellel - miszerint egy
várossal szemben bizonyos kritériumokat kell érvényesíteni - egyetértünk, mivel
ellenkező esetben minden település várossá válhatna. A kérdés az, hogy milyen
feltételek legyenek, azok mennyire legyenek adatszer űek, mérhetők akár abszolút
számban, akár fajlagosan pl. %-ban, illetve a feltételeket egységesen kell-e
megállapítani országosan, vagy lehetnek regionális különbségek. A korlátozott
terjedelem nem teszi lehet ővé a részletes, mindenre kiterjed ő állásfoglalást, ezért
csak az általunk legfontosabbnak ítélt kritériumokkal foglalkozunk.
Feltételek
Népességszám: Egyre többet hallani arról, hogy meg kell állapítani egy limitet,
három-, négy- vagy ötezer főt, és csak az afölötti települések lehessenek városok. Ez
a kritérium semmiképpen nem támogatható, legyen egy kívánatos lélekszám, de ne
rendelkezzen vétóval. Hiszen ha pl. 5 ezerben húznánk meg a határt, az aprófalvas
térségekben, az Északnyugat-Dunántúlon is csak három település (Jánossomorja,
Berhida és Devecser) lehetne város. Ha a határ 4000 f ő lenne, a régióban elvben 5
település, ha 3000 úgy 18, s ha 2000 főnél lenne meghúzva lélektani határ, akkor is
csak ötven település pályázhatna a városi rangra. Ugyanakkor például egy kétezres
határ esetében csaknem az összes alföldi falu elvileg város lehetne.
Javasoljuk, a népességszám alsó határa 2000 fő legyen, hasonlóan több nyugat-
európai országhoz, de ez csak egy feltétel legyen, ne pedig kizáró ok, és egyes
nagyon indokolt esetekben (városhiányos térség, területfejlesztési szempontok,
speciális funkciók) még ett ől is el lehessen térni.
Funkciók: Úgy véljük, egy várossal szemben alapkövetelmény, hogy
rendelkezzen központi szerepkörökkel, mind a primer, a szekunder, illetve a tercier
funkciók vonatkozásában. Településföldrajzos lévén úgy gondoljuk, egy település
éppen a központi funkciók tesznek várossá. Következtében vonzása van a
településnek, a környező falvak centrumnak tekintik, ahová lakóik vásárolni,
dolgozni, tanulni, szórakozni, gyógyulni és ügyet intézni mennek. Feltételként ezt is
rugalmasan kell kezelni, hiszen ez esetben sokszor az alföldi nagy lélekszámú
települések kerülhetnek hátrányba, hiszen központi funkciók ellenére vonzásuk
nincs vagy kicsi, mivel sok esetben a környez ő települések is már városok.
Csapó Tamás - Kocsis Zsolt :
A várossá nyilvánítás elvi kérdései, potenciális városok az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 183–196. p.
192 Csapó Tamás-Kocsis Zsolt TÉT 1997 s 1
Intézmények: Az intézmények léte összefügg a központi funkciókkal és a
lélekszámmal. Ha a jelenlegi BM ajánlásokat szigorúan vennénk, akkor az
aprófalvas Északnyugat-Dunántúlon lehetetlenné tennénk a mégoly városias
mutatókkal rendelkező falvak várossá válását is, mivel a régióban szinte alig lehet
találni p1. kórházat, középiskolát a nem városi településeken. így véleményünk
szerint minimumokat kellene felállítani, például teljes képzés ű általános iskola,
óvoda, művelődési ház, múzeum vagy gy űjtemény, szakorvosi rendel őintézet, vagy
rendelések, gyógyszertár, valamilyen szociális létesítmény, pénzintézet, több
kereskedelmi létesítmény, kereskedelmi szálláshelyek, sportlétesítmények, amelyek
egyébként az aprófalvas térségekben már többnyire központi funkcióknak is
számítanak, s így vonzást is gyakorolnak a térségre. A lényeg, hogy a funkció és
intézményei következtében legyen a településnek térszervez ő szerepköre.
Infrastruktúra - kommunális ellátottság: Kétségtelen, hogy elvárható egy
leendő várostól az, hogy fejlett infrastruktúrája, s megfelel ő minőségű legyen a
kommunális ellátottsága. Azonban nem tartjuk szerencsésnek ha fajlagos mutatókkal
normatívákat alkalmazunk és követelünk meg. A fajlagos mutatók terén találni jó
néhány anomáliát, melyek többsége az adott település egyedi helyzetével függ
össze. A vezetékes gázzal ellátott lakások aránya például ott magas, ahol egyáltalán
létezik vezeték. Telefonellátottság ott magas, amely település be van kötve a
távhívású hálózatba, ott nagy a csatornázott lakások aránya, ahol egyáltalán
csatornázva van a település. Másrészt éppen az infrastruktúra és a kommunális
rendszerek tekintetében mutatható ki legkevésbé markáns különbségek kisvárosok
és a falvak között, sok esetben a falvak mutatói jobbak.
Városias arculat: Fontos szempont lehet a települések morfológiája, s
rendezettsége, megjelenése, környezeti állapota. Azonban ezt a feltételt is
térségenként más és másképp kell megítélni. Ez tudniillik az Alföld jellegzetesen
agrár-óriásfalvait hozná nehéz helyzetbe, hiszen ott nem jellemz ő a település
vertikális tagozódása, többnyire falusias a településkép, s mindez csökkenti a
település városiasságát. Ugyanakkor szigorúbban kell figyelembe venni a község
településfejlesztési elgondolásait, a településrendezési terveket, az épített környezet
védelmére tett/tervezett intézkedéseket.
Szellemi kisugárzás: A legnehezebb ezt a feltételt megfogni s értelmezni, pedig
véleményünk szerint ez az egyik legfontosabb. A szellemi kisugárzást alapvet ően a
település funkciói, intézményei, hagyományai, történelme, de leginkább talán az ott
élt és az ott él ő lakosok, az emberek cselekedetei, tudata, viselkedése és összetartása
adja. Itt jelennek meg er ősen és pozitívan a település egykori városi létéb ő l fakadó
tradíciók, hagyományok és emlékek, melyek kétségtelenül segítik a várossá válást.
Településfejlesztés - térségi szempontok: A várossá nyilvánítás szerintünk soha
nem lehet öncélú, azaz csak az adott település érdeke. A várossá nyilvánítás
meggyőződésünk szerint a területfejlesztés egyik fontos eszköze. Különösen igaz ez
Észak-Magyarországon és a Dunántúlon, ahol s űrűbb a településhálózat és apróbbak
a falvak mint az Alföldön. Ebb ől fakadóan a várossá nyilvánításkor a térségi
szempontok figyelembevétele rendkívül fontos. Itt els ősorban a városhiányos
térségekre gondolunk, ahol van centrumtelepülés, vonzása öt-tíz, néha jóval
nagyobb településkörre terjed ki, ahol a centrum várossá válása nem els ősorban a
település érdeke, hanem inkább a térségé. Véleményünk szerint ilyen esetekben, a
Csapó Tamás - Kocsis Zsolt :
A várossá nyilvánítás elvi kérdései, potenciális városok az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 183–196. p.
TÉT 1997 s 1 A várossá nyilvánítás elvi ... 193
megyei, vagy regionális területfejlesztési stratégiákkal összhangban olyan kisebb
település is kaphatna városi rangot, amely a feltételrendszer egyes elemeit nem tudja
egyébként teljesíteni.
Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési stratégiájában éppen a fenti pontok,
különösen a térségi szempontok figyelembevételével, továbbfejlesztve korábbi
vizsgálatunkat több települést javaslunk a városi rang elnyerésére. Középtávon
(2000-ig) Győr-Moson-Sopron megyében Jánossomorja és Tét, Vas megyében
Répcelak, Bük, Veszprém megyében Devecser és Herend, Zala megyében Zalalöv ő
és Zalakomár nagyközségeket (I. ábra). Hosszú távon pedig (2010-ig) indokolt
Beled és Pannonhalma (Gy őr-Moson-Sopron), Jánosháza és Őriszentpéter (Vas),
Nagyvázsony és Balatonfűzfő (Veszprém), valamint Bak (Zala) várossá
nyilvánítása. Ezzel az Északnyugat-Dunántúl négy megyéjében összesen 45 város
lenne, s az egészséges városhálózat lényegében kialakulna.
1. ÁBRA
Az Északnyugat-Dunántúl városhálózata
Urban network of Nortwest Transdanubia
Jelmagyarázat
inTi megyeszékhely
város néhány regionális funkcióval
C ) város
(P) funkcióhiányos város
O
. potenciális város
Csapó Tamás - Kocsis Zsolt :
A várossá nyilvánítás elvi kérdései, potenciális városok az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 183–196. p.
194 Csapó Tamás-Kocsis Zsolt TÉT 1997 s 1
A várossá válás közigazgatási aspektusai
Alapvetően egyetértünk az igazgatás mai gyakorlatával, miszerint a
kezdeményezésnek alulról, a települést ől kell indulnia. Erről dönteni kell az
önkormányzatnak s el kell készíteni/készíttetni egy minden szempontból korrekt
vizsgálatot, anyagot a településről, amely feldolgozza és bemutatja a települést,
nagy hangsúlyt helyezve a feltételrendszer elemeire. Ezt az anyagot mind az
önkormányzatnak, mind a falu lakosságának ismernie s elfogadnia kell. Nagyon
lényeges kérdés, hogy a község lakói azonosuljanak a várossá válási törekvésekkel,
az ne csak az önkormányzat véleménye legyen. Hadd álljon itt példaként Bük
nagyközség esete, ahol a tanulmány elkészült, az önkormányzat elindította a
kezdeményezést, de a falu lakói leszavazták azt, ők - lévén, hogy Bük jelent ős
termál-falusi turizmust bonyolít le - nem akartak várossá válni. A nagyközség
egyébként csaknem minden feltételnek eleget tett volna.
A pályázat a Belügyminisztériumba kerül, ott szakemberek elbírálják,
személyesen ellátogatnak a településre, majd pozitív elbírálás esetén felterjesztik az
államfőhöz, aki aláírja az okiratot, mellyel a település városi rangú lesz.
A folyamat alapvet ően helyes, de hasonlóan az 1990-es önkormányzati
törvényhez, véleményünk szerint túlzottan liberális. Hiányzik a folyamatból a
középszint, a térség állásfoglalása és véleménye. Egy települést, mint azt kifejtettük,
vonzása, funkciói, azaz térségi szerepkörei teszik várossá, ezért véleményem szerint
a települési és országos szint között meg kell jelenni a térségi érdeknek,
véleménynek. A középszint lehet a megyei önkormányzat, a területfejlesztési
törvény elfogadása után megalakuló területfejlesztési tanácsok, vagy
településszövetségek, kistérségi szervez ődések. Egy a lényeg, a várossá válások ne
öncélúak legyenek, ne egy település érdeke legyen, hanem egy térségé.
A várossá válási folyamat tervszer ű kell hogy legyen, el kell készíteni a megyék és
kistérségek területfejlesztési stratégiáit, s azokban szerepelnie kell a prioritások
között, hogy mely települések várossá válása indokolt az adott térségek fejl ődése
miatt a közeli, vagy a távolabbi jöv őben.
A városi szerepkörb ől - rangból - fakadó előnyök és hátrányok
Ha a rendszerváltás el őtti évtizedeket nézzük, azt kell mondani, hogy a városi rang
elnyerése egyértelm űen előnyökkel járt. Nemcsak rangot, presztízst jelentett, hanem
az akkori területi politikának, redisztribúciós rendszernek megfelel ően kiemelt
fejlesztést, több pénzt, hatalmat. Napjainkban a változások ellenére megállapítható,
hogy bár a területi politika egyértelm űen kistelepülés - falu - párti, a városi vagy
községi jogállás nem lényegtelen a település fejl ődése, esetlegesen a társadalmi-
gazdasági nehézségeib ől történ ő kilábalás vonatkozásában. Egy adott település
fejlődése nemcsak a minisztériumok, a közigazgatás döntésein múlik, hanem a helyi
társadalmi-gazdasági-politikai szerepl ők hozzáállásán, település-területfejlesztési
törekvésein is. Egy város, éppen társadalmának, gazdaságának összetettsége és
fejlettsége, a társadalmi-gazdasági élet szerepl őinek hozzáállása, a társadalom
rétegeinek, csoportjainak egyre markánsabban megjelen ő életkörülmények és
Csapó Tamás - Kocsis Zsolt :
A várossá nyilvánítás elvi kérdései, potenciális városok az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 183–196. p.
TÉT 1997 s 1 A várossá nyilvánítás elvi ... 195
jövedelmi viszony szerinti differenciálódása és ebb ől fakadó elvárásai miatt érdekeit
jobban képes képviselni, mint a kisebb települések.
A probléma nem is ebb ől, hanem a hatáskörök és a jelenlegi finanszírozási
rendszer ellentmondásából fakad. Hiszen általános értelemben a községek úgymond
„kötelezhet ők" közvetett módon a finanszírozás módszereivel az alapellátási
funkciók gyakorlására, csakúgy mint a városok a térségi középfokú ellátására.
Ugyanakkor a városok - főleg a kisvárosok - a mai finanszírozási szisztémában a
leghátrányosabb helyzetben lev ő települések a településhálózatban. Így nem
véletlen, hogy nem képesek középfokú városi funkcióikat gyakorolni, s
szerepköreiket kénytelen átadni más - többnyire a megyei önkormányzatnak. Nem
egyedi eset ez Vas megyében, lásd a k őszegi mezőgazdasági szakközépiskola,
illetve a körmendi szakközépiskola és szakmunkásképz ő esetét. Szomorú ellentét
ez, hiszen egyrészt a városi rang elnyerésénél az országos szervek szigorú
feltételrendszert érvényesítenek, ugyanakkor a középfokú - különösen - oktatási
funkciók finanszírozási feltételei nem megfelel őek.
Azon települések esetében, amelyek történetük során voltak már városok, de a
rangot elveszítették, a várossá válás igen fontos szociológiai, pszichológiai tényez ő
lehet, így er ősítheti az azonosságtudatot, nagyobb összefogásra, cselekvésre
ösztönözhet, spontán fellendülést okozhat (lásd Csepreg példáját Vas megyében).
Irodalom
Csapó-Kocsis (1994) Kistérségi központi funkciók ellátását végz ő, vagy arra alkalmas települések,
potenciális városok Vas megyében. Térségi folyamatok a Nyugat-Dunántúlon 1. sz. MTA RKK
Szombathely, 57 o.
Csapó (1993) Az alapellátottság vizsgálata Észak- és Nyugat-Dunántúl falusi településeiben. Győri
tanulmányok 12. évf. Győr, 47-68. o.
Csapó (1994) Az urbanizációs folyamat és sajátosságai a Nyugat-Dunántúlon. UNIPRINT Kft.
Szombathely, 180 o.
Csapó-Rechnitzer (1995) Vas megye területfejlesztési prekoncepciója. Nyugat-magyarországi
Tudományos Intézet Közleményei 12. sz. Szombathely, 62 o.
Enyedi (1988) A városnövekedés szakaszai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 116. o.
Konrád - Szelényi (1971) A késleltetett városfejl ődés társadalmi konfliktusai. Valóság 12. sz.
Lackó (1988) Területi fejlődés, politika, tervezés. Akadémiai Kiadó, Budapest, 196 o.
Mendöl (1963) Általános településföldrajz. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Rechnitzer (1993) Szétszakadás vagy felzárkózás. A térszerkezetet alakító innovációk. MTA RKK, Gy őr
208 o.
Tóth (1988) Urbanizáció az Alföldön. Területi és települési kutatások. 3. Akadémiai Kiadó, Budapest
185 o.
Csapó Tamás - Kocsis Zsolt :
A várossá nyilvánítás elvi kérdései, potenciális városok az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 183–196. p.
196 Csapó Tamás-Kocsis Zsolt TÉT 1997 s 1
PRINCIPAL ISSUES OF THE DECLARATION OF NEW
TOWNS, POTENTIAL TOWNS IN NORTHWEST
TRANSDANUBIA
TAMÁS CSAPÓ - ZSOLT KOCSIS
In Hungary the network of the towns has not yet developed fully, making the dec-
laration of another 50-80 settlements as towns justifiable in the coming 10-15 years.
Most of the settlements to be declared as towns can be found in regions dominated
by small and tiny villages, i.e. in North Hungary and Northwest Transdanubia.
In this latter region, 15 settlements should be ranked as towns in two steps. In the
first phase (until the year 2000) Jánossomorja, Tét, Bük, Répcelak, Devecser, Her-
end, Zalalövő and Komár, in the second phase (until 2005-2010) the settlements of
Beled, Pannonhalma, Jánosháza, Őriszentpéter, Nagyvázsony, Balatonfű zfő and
Bak should be given town status.
This would not modify the spatial structure of the region to a large extent, but the
new small towns would significantly decrease the number and surface area of the
regions that are in want of towns at the moment, although they will probably be too
weak for a long time to eliminate the inner peripheries.
The town rank of the aforementioned small centres will only bring real results if they
develop and expand in their functions. With respect to retail trade and administration,
most of them can now be regarded as towns, central places, but their roles in health
care, economy, especially employment has to be strengthened. The single most im-
portant issue, however, is settling down secondary education in these settlements.
The would-be towns thus need to develop in the first place their institutional infra-
structure and their own economy, and only in the second place the communal infra-
structure, as this is also the priority order of the functions which make them towns
of their environment.
The acquisition of the town status should continue to be conditional, but the criteria
should be flexible, suited to the differences in the regional and seftlement network. The
desirable number of population is around 2 000, but this criterion, as each of the oth-
ers, should not have an absolute right of veto. A criterion of special importance should
be the central function, spatial organising power of any seftlement.
The criteria of obtaining the town status should be separated. A system of criteria
based primarily on statistical and quantitative-qualitative indices should be set for
those settlements in the case of which it is only to the advantage of the given seftle-
ment to become a town, as in many cases they have no real catchment area (large
villages and old agricultural towns in the Great Hungarian Plain, sleeping villages of
the Budapest agglomeration); another set of conditions should be defined for those
settlements where their region and surrounding settlements have a vested interest in
the given settlements obtaining town status, maybe an interest bigger than they
themselves have.
In the process of the declaration as town the role of the medium level has to be
strengthened. Becoming a town should be a planned process which also appears in
the small regional, county and regional development concepts. The initiatives
should of course continue to come from the boltom, the seftlement level.