Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 15-36. p.
1987. 1. évf. 4. sz. pp. 15-36.
KOZMA TAMÁS:
A KULTURÁLIS INNOVÁCIÓ TERÜLETI TERJEDÉSE
Ebben a tanulmányban l egy kulturális magatartás változásának területi
szabályszer űségeit keressük, hogy hozzájárulhassunk az innováció-orientált terület-
fejlesztési politika kialakításához, esetleges fejlesztési - prioritások ajánlásához.
A szakirodalom 2 fölhívja figyelmünket arra, hogy az innovációk terjedése
— amelyeket jelen összefüggésben kulturális magatartásváltozásként értelmezünk —
nemcsak a befogadók, hanem a kibocsátók szempontjából is vizsgálható, s ő t a közve-
títő k sajátos szerepet töltenek be. Ennek megfelel ően beszélt régebben a szakirodalom
különféle (hierarchikus és szomszédsági) terjedési, terjesztési és befogadási model-
lekrő l. Ezek azonban, számos empirikus vizsgálat tanulságai szerint nem választhatók
el megbízhatóan egymástól, tehát sokkal inkább egyfajta „ideáltípusnak" tekinthet ő k.
Újabban eredményeket értek el a közvetít ő k magatartásának szimulálásával. A kül-
földi szakirodalomban nem találtunk megbízható el őzményeket a kulturális magatar-
tások változásának területi vizsgálatáról; a szakirodalom inkább csak az ún. eco/ogica/
fallacy veszélyére hívta föl a társadalom kutató figyelmét. 3 Egynémely hazai el ő zmény
azonban — többek közt saját kutatásainkban is — volt. 4
I. A vizsgálatról
A kulturális magatartás, amelynek jellegzetességét és változásait vizsgálni
próbáljuk, egy hetilap, a Heti Világgazdaság (a továbbiakban HVG) el őfizetésének
változása a hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján, valamint a nyolcvanas évek elején
(1979-1983). A lap 1979-ben indult, és sajátos színt képvisel a hetilapok között;
sokat tanulva például a londoni Economist stb. profiljából, formájából. Gyors nép-
szer űségét tanulmányozva fölhívhatjuk a figyelmet két szempontra. Az egyik az a
hangsúlyozottan közgazdasági megközelítés, amellyel a szerkeszt ő ség valamennyi fel-
merült kül- és belföldi kérdéshez közelít. Ez a szemléletmód terjed őfélben van, kü-
lönösen bizonyos értelmiségi (és nemcsak értelmiségi) társadalmi csoportban. A má-
sik az a körülmény, hogy a lap mintegy „rájátszott" a hetvenes és nyolcvanas évek
fordulójának gazdaságirányítási váltására. E folyamatok — ti. a reform propagandája
és maga a lap, annak terjedése — különösen az els ő években egymást er ősítették.
ügy véljük, egy ilyen profilú lap elterjedésének els ő néhány évét közelr ő l megfigyelni
jó empirikus anyagnak bizonyulhat a sajtótermékekkel kapcsolatos lakossági maga-
KOZMA TAMÁS:
A kulturális innováció területi terjedése
16 Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 15-36. p.
tartásváltozás vizsgálatához. E vizsgálat id ő horizontja az els ő öt esztend ő , 1979-
1983.
A HVG elterjedésének empirikus adatait az el ő fizetések alapján gy űjtöttük
össze. A vizsgált években a december 31-i állapotot vettük figyelembe (kivételt ké-
pezett 1983, amikor adatgy ű jtési okokból július 31-ét figyeltük ► . Kérdés, miért nem
az eladott lapszámokra figyeltünk. A lap nagyjából fele részben el ő fizetésben kel el
(kezdetben természetesen nem így volt ► , s ez lehet ő vé teszi, hogy egy lépéssel köze-
lebb menjünk a fogadóhoz, az olvasóhoz. Az eladott, illetve ún. remittendaként
megmaradt lapszámok hétr ő l hétre való figyelése tanulságos lehet az olyan innováció-
kutatás számára, amely a propagátorok területi elhelyezkedésére és annak változásaira
figyel. Mi viszont — mivel kulturális magatartásváltozást kívántunk jellemezni — sok-
kal inkább a stabilnak tekinthet ő lakossági döntéseket figyeltük meg. Az el ő fizetés,
megítélésünk szerint, ilyen döntésnek tekinthet ő .
Az elmondottakból következik, hogy adatgy űjtésünk alapegysége a posta-
hivataloknál elfogadott egyéni el ő fizetések településszinten aggregált mennyisége
volt. 5 Mint a területi kutatásoknál egyébként is, a területi egység — esetünkben a „te-
lepülés" — kiválasztása mégsem problémamentes. A postahivatalok hálózata ugyanis
— amely egyébként Magyarországon európai összehasonlításban is imponálóan s ű r ű —
nem vagy csak nehézkesen követi a településhatárok megváltoztatását és a települé-
sek jogállásában bekövetkezett változtatásokat. Igy fordulhatott el ő néhány eset-
ben, hogy a postai nyilvántartás még ő rzött olyan településneveket, amelyek pilla-
natnyilag már csak településrészeknek számítanak (például Sz ő ny). Ilyenkor az
1980-as jogállást vettük figyelembe.
Legfontosabb megállapításainkat el ő rebocsátva elmondhatjuk, hogy a HVG c.
lapot 1983 közepén — amikor adatgy ű jtésünket lezártuk — 25 500-an fizették el ő
országszerte, több mint 1370 településen. Nem mindegy természetesen, hogy mek-
kora településeken; hiszen ha az el ő fizetések száma például nagyvárosban gyorsan
emelkedik, ez még nem jelenti a viszonylagos elterjedés megnövekedését. Ezért a ter-
jedés „mérésére" két - mutatószámot is kialakítottunk. 6 Az egyik mutató, amelyet
„relatív elterjedtségnek" neveztünk el, az adott területi egységben megfigyelt el ő -
fizetések számát népességszámra vetíti (ezrelékekben, 1980-as adatok). Ez, mint majd
lánti fogjuk, „kisz ű ri" azt a különbséget, amely a települések népességszámának
különbségeibő l adódik, ha az el ő fizetések változásait figyeljük. A másik mutatóval
mérni kívántuk a terjedés intenzitását. Ezért az 1979-83 közötti el őfizetések közti
különbséget vetítettük a már említett népességszámra. Ezt neveztük terjedési muta-
tónak. Már elöljáróban megjegyezzük azonban, hogy terjedési mutatónkat a követ-
kező elemzésben viszonylag kevésbé tudtuk fölhasználni. Nem utolsósorban azért,
mert az elemzésb ő l számos település maradt ki így, mivel 1979-ben még nem fizettek
el ő .7
KOZMA TAMÁS:
A kulturális innováció területi terjedése
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 15-36. p.
17
II. Előfizetések országosan, megyeileg és település-kategóriánként
1979-ben, a HVG indulásakor országosan 2649 el ő fizető t regisztráltak. Négy
évvel kés ő bb, mint már említettük, több mint 25 ezret. Ez tízszeres emelkedés; sajtó-
termékeink történetében valósággal példa nélkül áll. Ha az indulás évét tekintjük bá-
Az el őfizetések számának országos
alakulása és mértéke
1979 -100
Növekec
siéná
25000
z előfizetések
száma
20007
:1:7
100
zázalekqs
öveke dés
100
1 )79 1980 1981 1982 1983 e‘/
1. ábra
KOZMA TAMÁS:
A kulturális innováció területi terjedése
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 15-36. p.
18
zisnak, ez az emelkedés 964 %-os. Különösen gyors növekedést tapasztalhatunk
1980-81 között, de még inkább 1982-83 között.
A grafikon (lásd az 1. ábrát) egy kezdeti és egy közbens ő törés után mere-
deken emelkedik. Ha ezt a törést „kiegyenesítjük", például az 1980-82 közötti ada-
tok trendszámításával, akkor egy kezdetben lassan, kés ő bb pedig gyorsulva emel-
ked ő görbe képét kapjuk. Az 1. ábra második görbéje — amely az el ő fizetések 1979-
hez viszonyított százalékos növekedését mutatja be — érzékelteti, hogy mire gondo-
lunk.
Ha meghosszabbítanánk, vajon meddig emelkednék ez a görbe? A sajtópro-
pagandista és a kutató itt persze másként spekulál. A sajtópropagandista maximális
példányszámot szeretne elhelyezni, ezért további meredek, ha nem is mindig törés-
mentes növekedésben bízik. A kutató viszont fölismerheti ebben a görbében a logisz-
tikus trendfüggvény jellegzetes S alakú görbéjének egyik, növekedési felét. Különösen
-
kifejez ő en látszik ez a láncviszonyszámokat ábrázoló jörbén. Az ilyen logisztikus
függvény — amely lehet szimmetrikus, de lehet késleltetett, négyzetes (JOHNSTON,
GOMPERTZ stb.) függvény is — el ő revetíti az elterjedés,'az ezt megel őz ő megismerés
(lappangás ► , valamint az ezt befejez ő telít ő dés, stagnálás szakaszát. Olyan jelenség,
innováció terjedését (befogadását) szerencsés területileg is vizsgálni, amely a gyorsuló,
az elterjed ő szakaszban van. Minden jel arra mutat, hogy a HVG el ő fizetése éppen
ilyen.
Ez az országosan aggregált el ő fizetésszám azonban csak ilyen általános jellem-
z ő megállapítására alkalmas. Kérdés, hogy az ország eltér ő területei között találunk-e
valami kezdeti különbséget az el ő fizetések számának alakulása között. Kiinduláskép-
pen — még mindig viszonylag magasan aggregálva — az ún. tervezési-gazdasági körze-
teket vagy másként: régiókat választottuk. A megoldás a következ ő . Kimutatható,
hogy e régiók — különösen az észak-alföldi és a dél-alföldi, kisebb mértékben a dél-
dunántúli — egyfajta szellemi központot és vidékét alkotnak. Elképzelhet ő tehát,
hogy a régiók vélt vagy valóságos szellemi regionális központjai amelyek nagyjából
—
egybeesnek ún. fels ő fokú, kiemelt fels ő fokú központjaikkal, vidéki nagyvárosaink-
kal — egyfajta transzfer szerepét játsszák. Ahol az ilyen központ eredményesen m ű-
ködik, ott a régión belül nagyobb lehet az el ő fizetések terjedése. Lássuk a föltételezé-
sünket az adatok tükrében!
Az 1. táblázat az egyes körzetek el ő fizető inek arányát tartalmazza az összes
százalékában. 1979-ben magasan az észak-dunántúli és a dél-alföldi régió vezetett az
el ő fizetések terén, és a központi körzet van leginkább elmaradva. Nem nehéz kita-
lálni az okát: a f ő városban könnyen és sokan megkaphatták a lapot a standokon, eh-
hez nem kellett az el ő fizetés. A lap terjedését, ha úgy tetszik, épp az mutatja, hogy
négy évvel késő bb mindennek ellenére is 10 %-kal részesedik az összes el ő fizet ő kbő l;
ugyanannyival, mint az észak-dunántúli régió. Holott az indulás évében a központi
régió el ő fizetései csak 5 %-át tették ki az országosnak, míg az észak-alföldi körzet
14 %-kal részesedett.
Kiindulásunkhoz visszatérve, most a leggyorsabb növekedéseket hasonlít-
juk össze. Ha igaz lenne a gyanúnk, hogy a szellemi élet ún. regionális központjai
már közrejátszanak az el ő fizetések számának alakulásában, a leggyorsabb növekedést
tulajdonképpen az észak- és a dél-alföldi régióban kellene kapjuk, kisebb mértékben
KOZMA TAMÁS:
A kulturális innováció területi terjedése
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 15-36. p.
19
Az előfizetések megoszlása az összes százalékában tervezési-gazdasági körzetenként,
1979-83
1. táblázat
Körzetek 1979 1980 1981 1982 1983
Központi 4,9 10,2 11,0 12,0 10,0
Észak-dunántúli 29,1 26,1 23,7 21,8 22,2
Dél-dunántúli 5,7 12,2 13,7 16,2 17,7
Észak-alföldi 14,0 9,6 10,9 10,8 10,6
Dél-alföldi 30,6 26,5 26,0 25,0 25,0
Észak-magyarországi 15,5 15,0 14,7 14,2 14,5
Összesen: 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
a dél-dunántúli körzetekben (1. táblázat). Nos, országosan is a leggyorsabb növekedést
éppen a dél-dunántúli régióban figyelhettük meg (1979-hez viszonyítva csaknem
2300 %); a második leggyorsabb növekedést pedig a központi körzetben (1500 %).
A jelenségben nyilván közrejátszhat a közgazdasági egyetemi oktatás jelenléte. A má-
sik három körzet közt ilyen szempontból úgyszólván nincs is különbség; az észak-ma-
gyarországi régió valamivel gyorsabban növekedett, de a kiszemelt három, állítólag
regionális szellemi központtal (is) rendelkez ő körzet bizony csaknem pontosan egy-
forma növekedést mutat. Ez, érdekes módon, az egész növekedési pályára érvényes-
nek látszik, legalábbis 1983 közepéig, ameddig megfigyeléseink tartottak. Csupán az
1980-as évben nem d ő lt meg, hogy az Észak-Alföld számottev ően elmarad a Dél-
Alföldtő l és az Észak-Dunántúltól, vagy fölzárkózik hozzá. Elgondolásunkat tehát a
szellemi élet regionális központjainak jelent ős transzmissziós hatásáról, 8 ezeknek az
adatoknak a fényében, úgy látszik, el kell vetnünk. Ez annál is elgondolkodtatóbb,
mert az így együvé kerül ő régiók közt nagyon is jelent ős különbségek vannak.
Korábbi, fő ként a felső oktatásra és a fels őfokú végzettség ű szakemberellá-
tottságra vonatkozó elemzéseink 8 szerint is - egybehangzóan más hasonló analízisek-
kel - igen jelentősek az eltérések az észak-dunántúli, valamint az észak-magyarországi
régió kulturális arculata között is, amint infrastrukturális és egyéb ellátottságuk közt
is nagy különbségek vannak. Oktatás- és szakképzésfejlesztési javaslatainkban például
ezeket a régiókat egymástól is, az alföldiekt ő l is következetesen külön kezeltük. Más-
felő l viszont a dél-dunántúli körzetnek nem ismerjük egyel őre semmi olyan sajátos-
ságát, amely magyarázatul szolgálna ennek a kiugróan magas növekedésnek. S őt, a
főváros közelsége és hozzáférhet ő áruspéldányok ellentmondanak a központi körzet-
ben is az el őfizetések gyors növekedésének.
Az elmondottak úgy foglalhatók össze, hogy a dél-dunántúli régióban kb.
1981461 az előfizetések az exponenciálisan növekvő szakaszba léptek. A központi
körzet 1981-83 közötti stagnálását okozhatja egyfajta relatív telítettség is - bár ez
azért szokatlan lenne -, vagy inkább mégis az áruspéldányok jelenléte a f ővárosi
újságos standokon, esetleg az a tény, hogy itt a félévi el őfizetéseket regisztráltuk,
amikor a fővárosiak nyaralni mennek. Maradék más régióink viszont - eltekintve
egyéb igen nagy fejlettségbeli és fejl ődésbeli különböz őségeiktő l - sokkal inkább a
lappangás, a megismerés szakaszában látszanak lenni.
KOZMA TAMÁS:
A kulturális innováció területi terjedése
20 Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 15-36. p.
Az előfizetések relatív elterjedtsége * tervezési-gazdasági körzetenként, 1979-83
2. táblázat
Körzetek Terjedési
1979 1980 1981 1982 1983
mutató**
Központi 0,13 0,64 1,16 1,85 1,97 1,84
Észak-dunántúli 0,41 0,86 1,31 1,76 2,32 1,91
Dél-dunántúli 0,10 0,54 1,02 1,75 2,48 2,37
Észak-alföldi 0,39 0,62 1,18 1,69 2,17 1,78
Dél-alföldi 0,42 0,85 1,40 1,95 2,53 2,10
Észak-magyarországi 0,29 0,66 1,06 1,50 2,00 1,70
Megjegyzés:
*Az elterjedések száma az adott évben, a népességszámra (1980) vetítve.
**Az el ő fizetések számának növekedése 1979-83. között, a népességszámra (1980) vetítve.
A 2. táblázatban bemutatott mutatók azonban• tovább színezik a képet. Ha
ugyanis az el ő fizetéseket régiók lakosságszámára vetítjük, módosulnak a növekedési
rangsorok. Mindenekel ő tt terjedési mutatónk értékeire hívjuk föl a figyelmet; ez
ugyanis a dél-dunántúli régió után a dél-alföldit és az észak-dunántúlit jelzi olyan:
nak, mint amelyben az el ő fizetések arányszáma - egybevetve az ott él ő népesség
számával - dinamikusan növekedett. A sorban az észak-magyarországi régió került
most a leghátrább; de e központi körzet is hátulról a harmadik (!). Úgy fest, hogy
az elő fizetések dinamikus növekedése terén mégiscsak a dél alföldi régió kerül a má-
-
sodik helyre, igaz, vetekedve az észak-dunántúli körzettel. Mégsem vetjük el tehát
egészen az imént megfogalmazott hipotézisünket a szellemi élet regionális központjai-
nak hatásáról, bár módosítanunk kell. Valahogy így: az észak-dunántúli régió általá-
nos fejlettsége jól tükröz ődik az el ő fizetések relatív elterjedtségében, valamint a ter-
jedési mutató értékében. Ugyancsak a várakozásnak megfelel ően tükröz ődik most
már az észak-magyarországi körzet viszonylagos elmaradottsága is. A dél-alföldi régió
elő bbre kerülését tudjuk be annak, hogy regionális szellemi központja (ez itt most
persze csak munkahipotézis) valóban egyfajta kulturális szervez ő erőt jelent. Ilyen,
úgy t ű nik, az Észak-Alföldön még mindig nincs. A Dél-Dunántúlra azonban így sincs
kell ő magyarázatunk.
További magyarázatért megpróbáltunk a megyesoros el ő fizetési adatokhoz
fordulni. Az összes százalékában bontott összehasonlításokat véve figyelembe (3. táb-
lázat), el őször is jelentős id ő beli eltolódásokat figyelhetünk meg. A lap indulásakor
magasan kiemelkedett Bács-Kiskun megye (14 %), és messze elmaradt Tolna (0,6 %).
Ez a két érték jelzi a széls őségeket, amelyek közt az el ő fizetések aránya a megyék
skáláján ingadozott. 1983-ban az olló jóval sz ű kebbre zárult. A hajdan éllovas Bács-
Kiskun ebben az évben már csak 7 %-kal részesült az összes el őfizető kben; Tolna
megye fölzárkózott (több mint 3 %). Az élen Borsod-Abaúj-Zemplén és Pest megye
állnak 9-10 %-kal; nem sokkal t ő lük elmaradva Csongrád, majd Baranya és Hajdú-
Bihar (6-7 %).
E megoszlások, sajnos, önmagukban nem tisztítják, inkább homályosabbá
teszik a képet. Ha az el ő fizetések számát - nagyságrendi csoportosításban - térképen
KOZMA TAMÁS:
A kulturális innováció területi terjedése
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 15-36. p.
21
Az előfizetések megoszlása megyénként az összes százalékában, 1979-83
3. táblázat
Megyék 1979 1980 1981 1982 1983
Bács-Kiskun 14,0 9,4 8,7 6,8 7,0
Baranya 2,0 5,0 5,0 6,5 6,2
Békés 6,5 4,3 5,3 5,6 5,4
Borsod-Abaúj-Zemplén 9,4 9,3 8,0 8,4 9,3
Csongrád 6,7 8,5 7,5 7,7 7,7
Fejér 7,4 6,7 5,6 5,6 5,6
Győ r-Sopron 5,7 5,1 4,4 4,3 4,6
Hajdú-Bihar 8,7 5,3 6,0 6,0 6,1
Heves 3,5 3,7 3,8 3,6 3,0
Komárom 6,5 6,3 5,3 4,5 4,6
Nógrád 2,6 2,3 2,7 2,6 2,2
Pest 5,0 10,2 11,0 12,0 9,9
Somogy 1,6 3,3 3,7 3,8 4,6
Szabolcs-Szatmár 5,4 4,3 5,0 4,7 4,5
Szolnok 3,3 4,4 4,6 4,8 4,8
Tolna 0,6 1,3 1,9 2,3 3,1
Vas 2,1 1,8 3,0 2,7 2,7
Veszprém 7,3 6,2 5,3 4,7 4,8
Zala 1,6 2,6 3,2 3,6 3,9
Összesen: 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
is ábrázoljuk, talán valamivel többet mondhatunk (vö. az 1-4. térképek mellékáb-
ráit). 1979-ben, mint látható, a dél-dunántúli régió három megyéje volt el őfizetések-
ben a leginkább lemaradva; Somogy és Baranya dinamikusabban, Tolna lassabban vál-
tozott az évek folyamán. 1983-ra a dunántúli megyék egy, a közepesnél alacsonyabb
szinten álltak meg; Baranya és Fejér kivételével - ő k az átlagnál több el őfizetést mu-
tathattak föl. Ha a jelzett térképeket ismét végiglapozzuk, az elmondottakból jel-
legzetesen eltér ő elő fizetésszámokat találunk Bács-Kiskunban, Csongrádban, Békés-
ben és Hajdú-Biharban; Bács-Kiskun megye magas el ő fizetési szintr ő l fejl ő dött tovább,
és már 1982-ben elérte a legmagasabbnak látszó kategóriát (1983-ra kiderült: létezik
ennél magasabb csoport is). Csongrád és Békés megye alacsonyabb szintr ő l zárkózott
föl; a két megye közül Csongrád látszik a dinamikusabbnak. Az északkeleti megyék
ezzel szemben elmaradnak, és Hajdú-Bihar csak 1983-ban zárkózik fel az el ő bbi cso-
porthoz, míg Szabolcs-Szatmár egy kategóriával lejjebb csúszik.
Az elmondottakra két magyarázat kézenfekv ő , valószín ű leg együttesen.
Az egyik az alföldi települések nagyobb lélekszáma, aminek következtében értelem-
szer ű en itt van több el őfizető is. De ez csak részben igaz. Igaz Bács-Kiskunra és Csong-
rédra; kevésbé igaz Békésre és még kevésbé Szolnokra. Érdemes tehát figyelembe
venni egy további magyarázatot is. Egy egy nagyváros közelsége
- -nem utolsósorban
pedig éppen előfizetési statisztikái, amelyek a megyei átlagokba bele vannak mosva
ősen emelik az illető megye előfizetéseit. És valóban: egyfel ő l Baranya megyébennt
-jele
ott van Pécs, másfel ő l Borsod-Abaúj-Zemplénben Miskolc. Csongrádot valószín ű leg
KOZMA TAMÁS:
A kulturális innováció területi terjedése
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 15-36. p.
22
Szeged emeli, statisztikáival mindenesetre. És most visszatérhetünk újra a szellemi
élet regionális központjairól mondottakra: hiszen az észak-alföldi körzetekben, de
még Hajdú-Biharban is, érdekes módon, Debrecen hatása kevésbé érzékelhet ő . Ugyan-
így: az észak-dunántúli körzet egymással vetélked ő nagyvárosai (Veszprém, illetve
Győ r, részben Szombathely) emelik ugyan megyéik statisztikáit, de mégsem egyértel-
m ű en. Vas folyamatosan el van maradva, és Komárom is megel ő zi Gy őr-Sopront.
Mindez azonban még mit sem mond a dinamikáról. Hipotézisünk szerint
az alföldi megyéket részben lakosságszámuk, részben viszont regionális centrumaik
eme/ik ki a többi megye közül. Érdemes ezzel a hipotézissel egybevetni a megyékben
az el ő fizetések növekedésének mértékét. A legdinamikusabb növekedést a leginkább
lemaradt Tolna mutatja 1979-83 között; hozzá hasonlóan alacsony szintr ő l indult
és dinamikusan fejl ő dött Baranya, Somogy és Zala, kevésbé dinamikusan, de azért
kiemelkedő en Szolnok és Pest megye. Ha Baranyát kivesszük a sorból, akkor mind
olyan megye, amelynek nincs nagyvárosi központja, s így nem is emeli meg az el ő -
fizetési statisztikákat (Budapest adatait nem vontuk be a megyei elemzésbe). Bara-
nya az egyetlen olyan lemaradt megye, amelynek nagyvárosa van, és kiugróan dina-
mikusan is fejl ődött. Részben itt találjuk a dél-dunántúli régió imént még megma-
gyarázhatatlannak t ű nő elő fizetési dinamizmusát. Itt minden bizonnyal egy olyan
nagyváros m ű ködik, amely nélkül a közvetlen környéke, a megye igen elmaradott
lenne. Egyéb infrastrukturális mutatók is visszatér ő en ezt tükrözik.
További két kategóriát különíthetünk még el. Az egyik azok az alföldi me-
gyék, amelyekben kiemelt fels őfokú központ van (például Csongrád, Hajdú-Bihar).
Ezek a megyék magasabb szintr ő l indultak, bár dinamizmusuk elmarad az iménti
csoportétól. Ide sorolhatjuk Borsod-Abaúj-Zemplént is, ahol Miskolc és a vidéke föl-
tételezhet ő en kissé hasonló viszonyt alakított ki, mint Pécs és Baranya. Hajdú-Bihar
ísmét nem illeszkedik a sorba; Debrecen nem „m ű ködik" annyira hatékonyan, mint,
mondjuk, Szeged. Ezekben a megyékben a településnagyság is minden bizonnyal
hozzájárult egy, már kezdetben is viszonylag magas el őfizetésszám kialakulásához;
ehhez hozzásegített még „a város". Az észak-dunántúli megyék eszerint az ádatsor
szerint is jóval kiegyenlítettebben fejl ődtek, annak ellenére, hogy mint említettem, itt
is találhatók valódi „nagyvárosok". Érdekes, hogy Szombathelyen és Vas megyében
az el őfizető k száma alacsony, növekedésük azonban dinamikus. Számban Zalához,
dinamikában, mondjuk, Csongrádhoz hasonlítható. Ez azt is jelentheti, hogy egy Ba-
ranyához hasonló településviszonyú és társadalmi-gazdasági fejlettség ű falurendszert
nem segít olyan nyomatékkal nagyváros, mint Pécs Baranyát. Az eredmény: más in-
dulási szintrő l is csak azt tudja produkálni, amit — a maga jóval magasabb szintjér ő l --
Csongrád, ahol viszont a nagyváros is közrejátszik.
Az elmondottakból úgy látszik, hogy a magas indulási szintet a települések
nagysága, illetve a városi közelség határozza meg; a dinamikában egyértelm űen az ját-
szik közre, ha valamelyik megye kezdetben elmaradott volt. 2 ábránkon néhány ki-
választott megye el őfizetési adatait, illetve azok növekedését mutatjuk be. Az elmon-
dottak alapján úgy látszik, hogy Tolna és Baranya megye egy valóban exponenciáli-
san növeked ő szakaszban vannak (és itt visszautalunk arra is, amit a dél-dunántúli
régióval kapcsolatban már leírtunk). Pest és Heves között van ugyan jelent ős különb-
KOZMA TAMÁS:
A kulturális innováció területi terjedése
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 15-36. p.
23
ség, de egyben hasonlítanak egymásra: mindkét esetben, de különösen Heves esetében
egyel ő re még csak az ún. „lappangási" szakaszt érzékelhetjük.
Az el ő fizetések növekedésének mértéke
néhány megyében
1979 -100
4000 Tolna
3000
Baranya
2000
Pest
1030
Heves
100
1979 1980 1981 1982 1983 év
2. ábra
A településnagyság zavaró hatásait próbáljuk meg számított mutatóinkkal ki-
küszöbölni (4. táblázat). A relatív elterjedtség 1979-ben 0,06-0,66 között szóró-
dott, azaz tízszeres különbségeket tapasztalhattunk. 1983-ra nagyfokú kiegyenlített-
ség jött létre. A gyors terjedésnek alighanem néhány típusát vázolhatjuk föl.
Az első Baranya, amelyben egy rendkívül alacsony relatív elterjedtséget négy
v alatt az egyik legmagasabb elterjedtség váltott föl. Ebben föltételezésünk szerint,
Pécs statisztikai és transzmissziós hatása is tükröz ő dik. A másik típust Csongrád
KOZMA TAMÁS:
A kulturális innováció területi terjedése
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 15-36. p.
24
Az e/ófizetések relatív elterjedtsége* megyénként, 1979-83
4. táblázat
Terjedési
Megyék 1979 1980 1981 1982 1983
mutató**
Bács-Kiskun 0,66 1,01 1,56 1,80 2,39 1,73
Baranya 0,12 0,71 1,19 2,14 2,77 2,65
Békés 0,40 0,60 1,23 1,93 2,41 2,01
Borsod-Abaúj-Zemplén 0,31 0,71 1,01 1,47 2,22 1,91
Csongrád 0,39 1,14 1,68 2,52 3,28 2,89
Fejér 0,47 0,98 1,36 1,99 2,57 2,09
Gyár-Sopron 0,35 0,74 1,06 1,49 2,09 1,73
Hajdú-Bihar 0,41 0,59 1,11 1,63 2,14 1,72
Heves 0,27 0,64 1,12 1,52 1,66 1,40
Komárom 0,53 1,9 1,69 2,74 2,74 2,21
Nógrád 0,29 0,59 1,15 1,63 1,76 1,47
Pest 0,13 0,65 1,17 1,85 1,98 1,84
Somogy 0,12 0,57 1,04 1,57 2,47 2,35
Szolnok 0,19 0,60 1,07 1,60 2,07 1,88
Tolna 0,06 0,29 0,73 1,27 2,26 2,21
Vas 0,20 0,43 1,10 1,43 1,80 1,61
Veszprém 0,50 0,99 1,42 1,84 2,38 1,88
Zala 0,13 0,52 1,02 1,87 1,89 2,18
*Az elő fizetések száma az adott évben, a népességszámra (1980) vetítve.
*"Az elő fizetések számának növekedése 1979-83 között, a népességszámra (1980) vetítve.
mutatja. Itt magas szintr ő l jutottak országosan a legmagasabbra; és ugyancsak Szeged
hatására kell gyanakodnunk. A két megye közti különbséget - f ő leg az induló szint-
ben - azonban önmagában még nem magyarázza meg a nagyváros; egyéb hatásokat
is fölfedezni vélünk, fő ként induló szintjében. A harmadik típust Tolna megye kép-
viseli: alacsony induló szintrő l ugyancsak országosan kiemelked ő szintre jutótt. Itt
azonban nem játszott közre a nagyváros hatása, sem az induláskor, sem menet közben.
Itt tehát a terjedés más okait kívánatos keresni. (Például Paks gyors felfutását.) Végül
Komárom megye lehet a negyedik példa, amely az országosan legmagasabb induló
szintr ő l jutott országosan ugyancsak magas helyre az el őfizetések relatív elterjedtsé-
gében. Itt egyetlen nagyváros hatása sem mutatható ki (mert nincs), viszont közre-
játszhat a f ő város és a kiváló közlekedés.
Hogy kutatási kérdéseinket plasztikusabbá tegyük, állítsuk Baranyát Vas
megyével párba. Vasban, ahol az indulási szint magas volt, alacsony dinamika és meg-
lehető sen alacsony 1983-as szint jött létre. Pécset, úgy tűnik, Szombathely nem
helyettesítheti. Csongrádot Hajdú-Biharral vetjük egybe (nagyjából azonos induló
szint), hogy újólag rámutassunk: Szeged hatása er ő teljesebb Debrecenénél. Komá-
romot a szomszédos Gy ő r-Sopronnal párba állítva, alighanem kifejezettebbé válik a
fő város közelségének hatása. Végül, Tolna és Szabolcs-Szatmár különbségét elemez-
ve - figyeljünk az induló szint igen nagy különbségére, valamint az 1983-as szint
ugyancsak nagy különbségére és a dinamikát mutató terjedési indexre is! - fel kell
figyelnünk olyan tényező k meglétére is, amelyek sem a f őváros közelségével, sem az
KOZMA TAMÁS:
A kulturális innováció területi terjedése
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 15-36. p.
25
Az előfizetések számának megoszlása településkategóriánként, az összes százalékában,
1979-83
5. táblázat
Településkategóriák 1979 1980 1981 1982 1983
Felső fokú központok* 47 45 45 49 59
Középfokú központok 31 29 27 25 20
Alsófokú központok 17 18 18 17 19
Egyéb 5 8 10 9 8
Összesen: 100 100 100 100 100
Megjegyzés: *Budapesttel
Az el ő fizetések növekedésének mértéke
telepirléskategóriák szerint
1979 -100
2000
Budapest
1000
Fels őfokú központ
Középfokú központ
Egyéb
Alsófokú központ
100
1979 1980 1981 1982 1983 év
3. ábra
KOZMA TAMÁS:
A kulturális innováció területi terjedése
26 Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 15-36. p.
ipari fejlettséggel, sem kiemelt felsőfokú központtal nem magyarázhatók. Alighanem
itt rejlik az innováció terjedésének igazi kérdése.
Végül kiegészítésképpen bemutatjuk az el ő fizetések alakulását településkate-
góriánként. 1 ° (5. táblázat) Ami a felsőfokú központok részesedését illeti, az el ő-
fizetések 60 %-át lehetett itt észlelni. Er ősebbé vált az egyéb kategóriájú települések
szerepe is (1981-ben volt a legjelent ősebb). Viszont elgondolkodtató a közép- és
alsófokú központok el őfizetési részesedésének fokozatos háttérbe szorulása: négy év
alatt az alsófokú központok 4, a középfokúak 11 százalékpontot veszítettek! Ez az
adatsor azt a föltételezésünket er ősíti, hogy azokban a megyékben magas az előfize-
tések száma és dinamikus a változása, ahol felsőfokú központok vannak; s jelentős
középfokú központokkal rendelkez ő megyék a ranglistán visszaszorulhatnak. Ez is
magyarázat lehet az észak-alföldi régió bizonyos hátrányára.
A növekedés ütemét tekintve — ebben a csoportosításban is — Budapest
viszi el a pálmát. (3. ábra) A felsőfokú központok egyenletesebben, a középfokú
központok előfizetései kis gyorsuló töréssel, de hasonlóan növekedtek. Ez egy má-
sodik növekedési csoport lehet. Végül, ami a növekedés ütemét illeti, nem mutatható
ki különbség az egyéb kategóriájú települések és az alsófokú központok között. De
ha igen, egy hajszálnyi különbség mégis az egyéb kategória javára látszik.
Ill. Előfizetések térségenként, településenként
A megyék említett négy csoportját — alacsony szintr ől lassan fejl ődő , ala-
csony szintrő l dinamikusan fejl ő dő , magas szintr ő l lassan, illetve magas induló szint-
rő l is dinamikusan fejl ődő — csak akkor tudjuk részletesebben magyarázni, ha az el ő-
fizetések elterjedtségét, illetve terjedését településenként figyelembe vesszük. E tele-
püléssoros adatokból, ha térképre visszük ő ket, az ország sajátos térségei, körzetei
rajzolódnak ki. E térségek a kulturális magastartásváltozás szempontjából kitünte-
tetten el ő nyösek, hátrányosak. Alább ezeket a térségeket, illetve ezt a településenkénti
megközelítést fogjuk bemutatni.
Háromfajta térképpel dolgozunk. Legfontosabbnak az el őfizetések abszolút
számának változását tekintettük (lásd az 1-2. térképet). Az ezen térképeken kiraj-
zolhatónak vélt tendenciákat azonban alkalmanként ellen ő riztük, mivel a település-
nagyság zavarhatja az el őfizetésekr ő l alkotott összképet (mint látni fogjuk, nem
túlzottan zavarja mégsem ► . Ezért kiválasztottunk három mintaévet, els ősorban azo-
kat, amelyekben — 1. ábránk tanúsága szerint — tendenciaszer ű változást véltünk föl-
fedezni az el őfizetések alakulásában. Ezekben az években elkészítettük az el őfizeté-
sek viszonylagos elterjedtségének településsoros megoszlását is; természetesen csak az
osztályközöket tüntettük föl. (A 3. térképen a legjellegzetesebbnek ítélt 1983-as
évet mutatjuk be.) Végül térképre vittük az el őfizetések terjedésének dinamikáját is
(4. térkép). Ez a térkép abban segíthet, hogy közelebbr ő l és más aspektusból (dina-
mika) is ellenő rizhessük kiemelked ően jónak vagy kiemelked ően kedvez őtlennek talált
településeinket, térségeinket.
Ha az el ő fizetések megjelenését egyfajta innovációnak tartjuk a kulturális
KOZMA TAMÁS:
A kulturális innováció területi terjedése
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 15-36. p.
27
KOZMA TAMÁS:
A kulturális innováció területi terjedése
28 Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 15-36. p.
KOZMA TAMÁS:
A kulturális innováció területi terjedése
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 15-36. p.
29
magatartások köréb ő l, akkor az 1. térkép alapján ennek az innovációnak egy jelleg-
zetesen hierarchikus terjedését véljük fölfedezni. Legalábbis a Duna Tisza közén,
-
valamint a Dunántúlon egyértelm ű nek látszik a kép. Mintha három sugárnyalábot
rajzoltunk volna föl; egyet dél-délkeleti, egyet északnyugati, egyet pedig délnyugati
irányban. Az északnyugati és a dél-délkeleti „sugárnyaláb" kifejez ő ; a délnyugati
nagyjából a Balaton magasságában megtörik. Halványan egy negyedik terjedési vonal
is dereng, mégpedig északkelet felé. (Emlékeztetünk: ezek a f ő közlekedési vonalak
— négy közülük —, amelyek a f ő várost négy vidéki nagyvárosunkkal, Székesfehérvár-
ral, Győ rrel, Szegeddel, illetve Miskolccal kötik össze.) A 2. térképen fölfedezni vél-
jük ennek a sugaras terjedésnek a folytatását is. A dél-délkeleti terjedés kelet-délkelet
felé szétterül. Az északnyugati terjedés továbbra is meglehet ő sen határozottan ki-
vehető . A délnyugati terjedés a Balaton déli oldalán hosszabbodik meg, elérve So-
mogy megye déli határszélét. Sajnos, ez az északkeleti vonal továbbra is kevésbé ki-
vehető , alig összefüggő .
Ha a hierarchikus terjedésnek ez a látszata igaz, akkor vannak jellegzetes te-
rületek, amelyek kimaradnak a terjedésb ől, illetve leglassabban telít ődnek. Az 1.
térkép tanúsága szerint két ilyen „fehér foltja" van az országnak: a Dunántúl na-
gyobbik fele, de mindenekel ő tt az ún. dél-dunántúli régió megyéi; valamint az észak-
magyarországi régió az Alföld középs ő részével. A fehér foltok értelemszer űen foko-
zatosan zsugorodnak, de továbbra is körülhatárolhatók. Öt év múlva is (2. térkép)
látszik, hogy — furcsa mód — a Bakony északnyugati lejt ő je, Pápa térsége, valamint
Baranya a Dunántúlról azok a foltok, amelyekben még mindig nem találunk el őfi-
zető ket. Az észak-magyarországi régióból a volt Abaúj és Zemplén, valamint Szat-
már — fő ként a határszél — „állt ellen" legtovább.
Ezek lennének tehát az innovációval szemben legkedvez ő tlenebb környékek?
Persze, csak az el őfizetések terjedésér ő l beszélhetünk; ne tagadjuk azonban, hogy
— Pápa térségének kivételével — a kép kielégíti a szokványos elvárásokat. A jelölt
peremvidékek csaknem mind aprófalvasok, az aprófalvas térség valamennyi társadalmi,
gazdasági hátrányával. Nem volna csoda, ha többek között egy kulturális innováció
számára is ezek volnának a legnehezebben hozzáférhet ő k. Miel őtt azonban a hierar-
chikus terjedésre, illetve az abból kimaradt térségekre végleg igent mondanánk, hipo-
tézisünket a viszonylagos elterjedtséget ábrázoló térképekkel ellen őrizhetjük. A 3.
térkép szerint eléggé egyértelm űen körülhatárolhatók a már említett térségek, hiszen
ha nincs elő fizetés, ezen a különféle mutatók alkalmazása mit sem változtat. A vi-
szonylagos elterjedtséget mutató térkép azonban színezi a dunántúli lemaradásról
alkotott eddigi képünket: jól látható ugyanis, hogy aprófalvas körzetekben jelentős
„előfizetési gócok" formálódtak ki, miközben az alföldi és Duna melléki nagyfal-
vas térségekben azért az elterjedtség mégiscsak viszonylagos.
Visszatérve 1. térképünkhöz, most rámutatunk egy olyan jelenségre, amely
ellentmond a hierarchikus terjedésr ő l alkotott fönti véleménynek. Az Alföld keleti
részér ő l, zömmel Biharról és a Hajdúságról van szó, részben Békésr ő l is. Ezek a terü-
letek valamennyi térképünk tanúsága szerint mintegy „magukat generálják", azaz lát-
szatra nem tudunk egyenest húzni az el őfizetések itteni elterjedtsége és a f ő város
közé. Azt mondhatnánk tehát, hogy itt olyan „innovációs gócot" találtunk, amely
KOZMA TAMÁS:
A kulturális innováció területi terjedése
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 15-36. p.
30
KOZMA TAMÁS:
A kulturális innováció területi terjedése
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 15-36. p.
31
KOZMA TAMÁS:
A kulturális innováció területi terjedése
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 15-36. p.
32
nem a főváros közelsége, a vele való területi kapcsolat révén fogadta be ezt a kulturális
innovációt
De igaz-e ez? Nézzük ismét a viszonylagos elterjedtség mutatószámainak
megoszlását (3. térkép). A szolnoki, bihari és hajdúsági nagyfalvak, különösen pedig
a békési konurbáció jellegzetesen kiemelkedik. Tekintsük tehát egyel őre ezt a kelet-
délkeleti térséget egyfajta „innovációs gócnak" (persze csak a HVG szempontjából).
A viszonylagos elterjedtség térképének tanulmányozása azonban azzal az eredmény-
nyel jár, mintha máshol is volnának effajta „gócok". Mindenekel őtt Szeged és vidéke,
valamint az egykori Bács megye látszik ilyennek. Holott valójában „innovációs góc"
egyedül Budapest lehet a HVG esetében. A többi térség, ahol magas az abszolút
vagy relatív telítettség, egyszer űen csak a terjedés el ő rehaladott stádiumát képviseli.
Feltehet ően a kedvez ő adaptációs körülmények és a véletlen összegez őd ő hatására.
E „gócok" dinamizmusát más oldalról a viszonylagos terjedési mutató terü-
leti megoszlásával is ellen ő rizhetjük (4. térkép)". E térképek meger ő sítik azt az
el ő bbi véleményünket, hogy elsősorban a délalföldi és az északalföldi régió megyéi
voltak az elmúlt esztendőkben dinamikusak. A Dunántúlon viszont jobbára a megye-
székhelyek emelkednek ki; és csak Komárom, valamint Gy ő r-Sopron megye látszik
jelent ős kivételnek. A térkép a csökkenéseket is tartalmazza. Fölhívjuk a figyelmet
arra, hogy míg a dél-alföldi térségekben a csökkenések általában „zárványszer űek"
— többé-kevésbé dinamikusan el őfizető települések fogják közre ő ket —, addig a du-
nántúli csökkenések magukban állnak, és egyszer űen rontják a Dunántúlról kiala-
kítható összképet. Itt visszatérünk Tab és vidékére, meg a hozzá hasonló, imént „in-
novációs gócnak" föltételezett térségekre, hogy rámutassunk: minden valószín űség
szerint efemer jelenségr ő l volt szó. A 4. térkép tanúsága szerint ugyanis ennek a
vidéknek az el ő fizetése nem n őtt, ellenkez ő leg, csökkent.
Beszélhetünk-e tehát a HVG el ő fizetésének hierarchikus, illetve — ellenkez ő -
leg — körkörös (szomszédsági) elterjedésér ő l? Nem számítva most a két „ideáltípus"
társadalmi-kulturális kötöttségeit — más-más földrajzi és társadalmi-gazdasági kon-
textusban figyelték meg, és alakították ki ő ket — kérdés, vajon egy központi lap el ő -
fizetése terjedhet-e másképp, mint az ország szellemi (és kiadói) központjából ki-
indulva. Ami természetesen nem kell értelemszer űen azt jelentse, hogy a f őváros-
tól mért földrajzi távolság mértékében törvényszer űen növekedni, illetve csökken-
nie kell például a lap el őfizető inek. E meggondolásokkal együtt azt mondhatjuk,
hogy északnyugatra, illetve délkeletre eléggé egyértelm űen hierarchikus modell sze-
rint figyelhettük meg a terjedést. Találtunk olyan térségeket mindenekel őtt az
—
Alföld dél délkeleti részét
- , amelyben körkörös terjedési modell jobb magyarázatot
—
adhat. Viszont a Dunántúl jelent ő s részén a terjedést nem tudtuk modellbe foglalni.
Emellett találtunk tartós „fehér foltokat" ott is, ahol számíthattunk rá — az ország
aprófalvas peremvidékein —, de ott is, ahol erre alig számítottunk (a Dunántúl északi
felén).
Az észlelt különbségek magyarázatát abban látjuk, hogy míg az Alföld déli
és keleti részeiben vannak ún. regionális szellemi központok, amelyek kisugárzó hatása
a főváros közelségét ő l függetlenül is érvényesülhet, addig a Dunántúlon ilyen szel-
lemi központ, úgy t ű nik, legalábbis ebben a vonatkozásban még nem alakult ki. (El-
gondolkodtató például, hogy Szeged el ő fizetései mennyivel dinamikusabban alakul-
KOZMA TAMÁS:
A kulturális innováció területi terjedése
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 15-36. p.
33
tak, mint, mondjuk Pécsé ► . Ott, ahol közepes méret ű települések alkotják a dunántúli
térséget, ez a hatás különböz ő képp egyensúlyozható ki. (Tab és vidéke a példa rá, ha-
sonló példákat érdemes még — a további kutatás céljából is — gy űjteni.) Ott azonban,
ahol aprófalvas vidék veszi körbe a szellemi központot, és az nem sugározza rájuk
hatását, a fejlődés tartósan visszamarad. Erre Pécs és Baranya sajátos viszonya lehet a
példa.
Az ország északi felében más a helyzet. Az észak-dunántúli régiónak nincs
ugyan szellemi kisugárzó központja, de a f őváros közelsége, valamint számos na-
gyobb városa jól segíti az el ő fizetések terjedését. (Ez a helyzet egyébként, nagyjából
Székesfehérvár magasságában a Fejér megyei településekkel is.) Viszont az észak-ma-
gyarországi régióban, ahol valójában Miskolcnak volna regionális szellemi központ
szerepe, ez a hatás látnivalóan nem érvényesül. Nógrád esetében mintha a f ő város
közelsége sem segítene. Abaúj és Zemplén megyék egykori területei nem kapcsolód-
nak Miskolc kisugárzó hatásához; Szatmár falvai pedig mintha Nyíregyházától esné-
nek távol (amely maga sem eléggé tudja a szellemi regionális központ szerepét be-
tölteni ► .
IV. Összegzés
A szakirodalom tanulságait is figyelembe véve saját kutatási eredményünket
a következ ő kben foglalhatjuk össze. Az előfizetések elterjedtségét befolyásolja, hogy
az előfizetők milyen távol laknak a fővárostól; de teljesen egyértelm űen nem hatá-
rozza meg. A főváros messzeségét kiegyenlíthetik vagy legalábbis enyhíthetik ún.
regionális szellemi központok; ezek hiánya viszont a f őváros távolságának hatását
valósággal megsokszorozza. A megyék el őfizetéseinek elemzése alapján ő ket négy tí-
pusba tudjuk sorolni. Az egyik típus alacsony el ő fizetési szintr ő l kis dinamikával
fejl ődött tovább, a második típusba tartozók viszont alacsony induló szintr ő l fejl őd-
tek alacsony dinamikával, míg a negyedik típusba olyan megyék tartozhatnak, ame-
lyek magas induló szintr ő l jelentő s dinamikát mutattak. Úgy találtuk, hogy az induló
szintben elsősorban a települések nagysága játszik közre (és még egyéb, föl nem de-
rített társadalmi tényez ő k ► , a dinamikában viszont a szellemi központ kisugárzó ha-
tása. Ez lehet a f ő város, ennek közelsége; de lehet egy-egy regionális központ elérhet ő
volta is. Néhány sajátosságot viszont csak tüzetesebb társadalomkutatás deríthet föl;
így például a Csongrád megyei települések magas induló el őfizetéseit (Szeged nélkül
is), vagy a Tolna megyei falvakban tapasztalható gyors el őfizetés-terjedést.
Az el ő fizetések elterjedtsége és terjedési dinamikája alapján látszólag el tud-
tunk határolni néhány „innovációs gócot" az országban. Másfel ől el tudtunk külö-
níteni olyan térségeket, amelyek ebb ől az innovációs folyamatból kimaradtak. Ilyen
térségeknek találtuk a Dél-Dunántúl aprófalvas területeit, els ő sorban Baranyában, az
észak-dunántúli régióban pedig Pápa vidékét. Az észak-magyarországi régióban a volt
Abaúj és Zemplén települései látszanak ilyeneknek; Magyarország keleti csücskében
pedig a szatmári falvak. Ezek alapján úgy gondoljuk, hogy különösen az észak-du-
nántúli elmaradás, valamint a dél-alföldi „innovációs gócok" igényelnének behatóbb
KOZMA TAMÁS:
A kulturális innováció területi terjedése
34 Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 15-36. p.
vizsgálatokat. Hasonlóképp fölhívjuk a figyelmet néhány másodlagos, inkább köz-
vetítő jelentőség ű környékre, mint a Somogy megyei Tab és vidéke, Tolna megye
már említett gyors felfutása és így tovább.
Végül szeretnénk hangsúlyozni, hogy az itt fölsorolt megállapítások in-
kább egyfajta munkahipotézisek, mint minden oldalról megbízhatóan igazolt állí-
tások. Úgy látjuk, hogy ehhez további kutatásokra volna még szükség a következ ő
területeken:
— a mutatók finomítása, új mutatók bevonása az elemzésbe, új mutatók képzése;
— újabb statisztikai eszközök használata, kiterjesztésük nagyobb mintaterületre
(akár egy országos elemzés keretében is);
— valamint a kérdésessé tett esetek tüzetesebb esettanulmányszer ű vizsgálata a
már többszöri emlegetett ecological fallacy lehetséges mérték ű kiküszöbölése
végett is.
JEGYZETEK
1. A tanulmány az innovációk területi terjedését vizsgáló MTA-kutatás részeként született.
A teljes kézirat megtalálható az MTA Regionális Kutatások Központja, illetve az Okta-
táskutató Intézet dokumentációjában.
2. T. HÁGERSTRAND: Aspects of the spatial infrastructure of social communications and the
diffusion of information. Region/ Science Association Papers 1966, pp. 27-42; E. M.
ROGERS, F. F. SHOEMAKER: Communication of Innovations. New York: Free Press
1971; R. R. SIE LING et al.: Studies in the Diffusion of Innovation. Saint Louis: The Ohio
State University 1975; L. A. BROWN: Innovation Diffusion. London: Methuen 1980.
A szakirodalom egy teljesebb áttekintését közli FORRAY R. KATALIN, KOZMA TAMÁS
szerk.: Oktatásökológia. Oktatáskutató Intézet 1986,254-261.
3. J. ROBINSON: The ecological fallacy. American Sociological Review 1951, pp. 15-32.
4. Oktatásökológia pp. 256-258, illetve 259-261.
5. Köszönettel tartozunk a Posta Központi Hírlap Irodának, amely — országos és megyei
hálózata révén — segítséget nyújtott az adatok begy űjtéséhez, ill. összegezéséhez.
6. ENYEDI GYÖRGY (MTA Rregionális Kutatások Központja) tanácsa alapján. Az egész
földolgozáshoz adott további javaslatait is ehelyütt szeretném megköszönni.
7. Később javítottuk a mutatónkat, és az 1980-83 közötti el őzetesek különbségeivel szá-
moltunk. A problémát ez sem oldotta meg, bár a mutató értékének eloszlása országosan
így egyenletesebbé vált. Kutatásunk egyik eredményeként el ővételezhetjük, hogy újabb,
jobb terjedési mutatót szükséges a továbbiakban, ill. hasonló kutatásoknál használni.
8. KOZMA TAMÁS: Szellemi életünk regionális központjai. Magyar Tudomány 1983/3. pp.
181-194.
9. DEÁK ZS. — FORRAY R. K. — KOZMA T. — RÉPÁSSY H.— VÁMOS D.: A fels őoktatá-
si hálózat fejlesztésének területi-társadalmi feltételei. Tervezéshez kapcsolódó kutatások
65. (Oktatáskutató Intézet 1983.1
10. A településkategóriákba soroláskor a KSH területi számjelrendszerét használtuk föl, amit
OTTIR elnevezés ű adatbázisunkba építettünk bele. Itt csak a legfontosabb kategóriákkal
dolgozunk.
11. Vö. err ő l a Békési Élet 1978. XII. évfolyamának vitáját, valamint TÓTH JÓZSEF szerk.:
Mezőberény — a helyét keres ő kisváros. Békéscsaba 1980, pp. 177-186.
KOZMA TAMÁS:
A kulturális innováció területi terjedése
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 15-36. p.
35
TAMÁS, KOZMA:
THE SPATIAL DIFFUSION OF A CULTURAL INNOVATION
(ummary)
The paper contains the results of a study on the spatial diffusion of a Hungarian popular
professional magazine the Heti Világgazdaság or HVG (World Economical Weekly) which is pub-
l'shed in Budapest from 1978. The findings can be summarized in the light of relevant literature
follows:
The spatial expansion of subscriptions is influenced, though not definitely determined,
y the distance of subscribers' homes from the capital. The so-called regional intellectual centres
y counterbalance, or at least !essen, the effect of remoteness from Budapest but their absence
rtually multiplies it.
The 19 counties of Hungary were grouped — on the basis of their initial subscription rates
d subscription dynamics — into four classes:
the first class demonstrated a slow development from a low level of subscription rate;
the second moved from a low level upwards at a rapid pace;
the third class of counties shifted from a high level with little dynamics; and finally
— the fourth group displayed high levels of both subscription rate and dynamics.
The initial subscription rate was found to be influenced significantly by the population
s:re of settlements (and other, yet undisclosed, social factors) while its dynamics could be related
t the 'irradiation' effect of intellectual centres: either the vicinity of the capital or the accessi-
ility of a regional centre. Certain extreme cases like the high initial subscription rates in Csongrád
unty leven without the regional centre Szeged) or the rapid diffusion of subscriptions in the
Ilages of Tolna county need further thorough investigations.
It was apparently possible to idenfify some 'innovation centres' within Hungary on the basis
the spatial extent and the diffusion dynamics of subscriptions. Areas which were left out of this
i novation process could also be identified. Such areas were found in the regions of small villages
'thin South-Transdanubia, firstly in Baranya county as well as in North-Transdanubia, around
pa. In North-Hungary, the settlements of Abaúj and Zemplén while in the eastern end the
v llages of Szatmár seem to be in a similar situation. Further in-depth research is therefore thought
to be required into the backwardness in North-Transdanubia and into the 'innovation centres'
in South-Alföld. Similarly, it is necessary to call the attention to certain 'secondary' regions which
are important in the transmission of innovation e.g. Tab and its environs in Somogy county or
Tolna county which was already mentioned for the rapid innovation diffusion there.
Translated by Eta Daróczy
..)3MA, TAMAW:
PPHTOPHAnbHOE PACRPOCTPAREHHE KYllbTYPHOPI HHHOBALIHH
I Fi ealome)
Ilpilueman eo seemaeme N elalB0,14b1 143 cneomanbeoA nwreparyptg, pesyribTaTbi Hate« kw,cne-
poeaus4 moryT 15b1Tb cymmepoeaew e cnejyyKnewx. Pacnpocrpenenme e6oHepoeamin nec-
KarIbK0 38BHCHT OT paCCTOPTHblA MeCT08MTefibCTB8 860HEMTOB OT CTO1714Libl, 0AllaKO, 311113HC14-
NIOCTb He crporo onpeAeneeHafl.,a8/76HOCTb CT01714146/ MONeT 6bITb BbIPOBHOH8 14/7N, no Kpaünei'i
pe, cmsrveria T. H. perN0H8libHbIPAN HHTEM.I7eICTy8T1bHb1MH Lleinpamm; orcyrcrewe *e rlOCneq-
M , IX cnoseo npuymeoxaer eneneme Aanbeocri4 cTonmum. Ha oceoee noenmcok N8 e*eee,genb-
KOZMA TAMÁS:
A kulturális innováció területi terjedése
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 15-36. p.
36
HMK „XeT14 1311flarra3AaWar" (M14p0Bafl 3K0HOMMKa 3a Hegen 10) meAbe moryr 15bITb 384kICIleHbl
B verape IlepBblil Thin meAbe p83BMBal1CM C HIA*Her0 paHHero yposhin C He6onbwoi:i
poriamktKok", a eropok — Tal0Ke C HIMHer0 Ha4aflbH01-0 ypoeHn C 6011bW0i4 AHHaMilKal. Ami
meAbe rperbero Thina xapahcrepeH BbICOKMA nepeoH848nbm4 ypolieHb N nocneAylowan meg-
neHHas AMHaMLIKa, B TO epemn KaK 40TBOpTbli":1 Tan paaameancn C BbICOKOr0 hicxoAHoro ypornin
CO 3Ha4MTEMbH0A AMHaMMK01 1. BbIRCHM.I10Cb, 4TO B HCX04HOM ypoatie B napom) °48p«, urpaer
7
ponb eenwoma noceneHaa (a rak= N Apyrae,Ao caz nop euh,e He onpeAeneHHbie o6hgecreembhe
CkaKTOpbI)• A AHH8111HK8 B OCHOBHOM 38BHCHT OT ~ANNA HerlygeHHA sHrennexwanbHoro
mempa. 3nm~ moncer oaaaarb cama cronHua, ee 6nH3ocrb, a Taloae AocrynHocrb aaaoro-
HM6ygb perHoHan bH0r0 LheHrpa. HeKOTOpbla OCO6eHHOCTM moryr 6bITb BIÁRB/10Hb1 TOIlbK0 60flee
nOApoŐ HbiM COL4il8llbHb1M MCCIle/408aHMeM, KaK, Hanphimep, BbICOKMA MCX0,14liblA ypoaeHb a6o-
HhipoeaHun B noceneHanx m@AbeLloHrpaA (He ckurrafi paace ropog Cere,g), NnN, Bb4COKM7 1remn
pacnpocrpaHemin noAnmcakt B cenbcamx noceneHmnx meAbe TonbHa.
Ha OCHOBe pacnpocrpaHemai a6oHhipoaamin N AMHaMMKM ero Ahalxthyamm EniAmmo manocb
onpe4enarb B CTEleHe HeKOTOpMe ovara HHHO8814HH. C Apyroi4 CTOpOHM, crano BO3MCDKHO
paarpaHmvarb TeKHe npocrparicraa, KOTOpMX He KOCHyfICA npoyecc HHHOBOLIHH. TaKMIMM OKa3a-
nMCb repparophim 10*Horo AyHaHrynn C xapahcrepHo menamm m Aepeeeemm, B nepayho o4epeAb
e meAbe 6apaHbn, Aanee, oapecrHoc-rb ropoga nana B perHoHe CeeepHoro AyHaHrynn. Cwrya-
akin Kancercn noAo6Hoi,1 B cny4ae noceneHi4 6biewmx meAbe A6ay(4 N 3emnneH B CeeepHoi71
BeHrphim, a rale.« Ann cen pail oHa Címlap B eocro4HOM yronae crpaHbl. Ha ocHoee ecero aroro
'
Aymeercm, 4TO 6onee Aeran bH bie mccneAoaaHHA rpe6yhorcn Ann m3r4e~ orcraeaHhin B Ceeep-
HOM RyHaHryne, Aanee, Ann aHafIM3a „04arOB MHHOBaL{MH" B IO)KHOM AnwtoanbAe. 3acny*N-
»1or BIIMMaHMe HeKOTOpb10 BTOpM4Hbie, caopee nocpe4HN4ecame npocrpaHcrea, KaK nocene-
HHe Ta6 N ero oapecrHocrb e meAbe WOMOqb, a ra!~ ynomnHyrba4 6bicrpbhii" nporpecc B me4be
TOIlbHa, M T. A.
flepeeen: Tamaw bayao