Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 147-181. p.

Tér és Társadalom 1997 s 1: 147-181

A KISTÉRSÉGEK GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI
JELLEMZŐI ÉS TRENDJEI ÉSZAK-DUNÁNTÚLON
(Economic and Social Features and Trends of the Small Regions in
Nortwest Transdanubia)

SZÖRÉNYINÉ KUKORELLI IRÉN

I. A régió területi egységeinek helye az országos vizsgálatok tükrében

Az önkormányzati törvény életbe lépésével megsz űnt a városkörnyék beosztás, s
mind a KSH szintjén, mind egyéb adatszolgáltatás szintjén településszint ű, illetve
megyei és országos szint ű adatok álltak csak rendelkezésre a területi vizsgálatokra.
A 90-es évek elejét ől szinte az atomizációval egyid őben elindult a kistérségi
szerveződés, mely az alulról, a település önkormányzati szintr ől indult. Teljesen
önkéntes alapon alakultak meg a kistérségi szervezetek, szövetségek, társulások,
vagy aminek éppen nevezték magukat. Ugyanakkor szinte egyid őben jelentkezett az
az igény, hogy a megyénél kisebb, de a településszintnél nagyobb területi egység
vizsgálatára sor kerüljön, s ez főleg a vonzásközpontok térségét jelentse. Így 1994-
re a KSH elkészítette a maga vonzáskörzeti beosztását, mely többnyire a korábbi
városkörnyék-beosztást követi. Bár e KSH körzeteket a KSH kiadványokban
kistérségként említik, s ennek alapján 138 ún. kistérségr ől szólnak, valójában a
kistérség fogalom az utóbbi években a kistérségi szervez ődések által létrehozott
területi egységeket jelölte. így úgy vélem, helyesebb, ha a továbbiakban az 1994.
januári KSH területi beosztás elemeit egyszer űen KSH körzeteknek, vagy
városkörnyéki beosztásnak nevezzük.
A 138 definiált körzet mindegyikében legalább egy város található. Az általunk
vizsgált Észak-Dunántúl négy megyéjében a körzetek száma 27, a települések száma
869, melyből az 1995. évi állapotot tekintve 30 település városi jogállású, és a 27
KSH körzet közül háromban két város található; a soproni körzetben Sopron és
Fertőd, a kőszegi körzetben K őszeg és Csepreg, valamint a Keszthely-hévizi
körzetben Keszthely és Hévíz.
A KTM számára a Országos Területfejlesztési Koncepció Irányelveit megalapozó
anyag a 138 térséget besorolja a különböz ő térségtípusokba, összesen 10
beavatkozási típust határoz meg. A koncepció Észak-Dunántúl négy megyéjének
körzetei hat típusba sorolódnak a különböz ő szempontok szerint. Gy őr-Moson-
Sopron, Vas és Zala megye egész területe a határmenti térség típusba tartozik, s
ezen belül is azon altípusba, amelyre a Phare-Interreg II. program kiterjed. A
társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségtípusba csupán a Vas megyei
vasvári körzet, s a Zala megyei lenti-i, letenyei körzetek tartoznak. A kapuvári, a
sümegi és a zalaszentgróti és lenti-i körzetek a mez őgazdasági (rurális) térség
kategóriába tartoznak. A magasan tartós munkanélküli körzetek típusába Sümeg és
Letenye körzete tartozik.
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

148 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT 1997 s 1

8.
8
O

'2
í19

E
Q
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

TÉT 1997 s 1 A kistérségek gazdasági és ... 149

Győr-Moson-Sopron és Vas megyét érinti a környezeti szempontból kiemelten
kezelendő típus, ahova a Fertő-Hanság térsége, a K őszeg-Hegyaljai Üdül őkörzet és
Szigetköz tartozik, az utóbbi mint a Dunai Vizier őmű projekt által érintett terület
egyike. A 27 KSH körzet közül csupán 6 olyan körzetet említ az anyag, mely
valamely támogatásra javasolt. Tehát az ország egészét vizsgálva meglehet ő sen
homogénnek tűnik az ország észak-nyugati része, hiszen 21 térség semmilyen
támogatási típusba nem tartozik (1. ábra).
1995-ben a KSH kiadványaként elkészült a Kistérségi vonzáskörzetek cím ű
kiadvány, mely a térszerkezetet vizsgálja, s tipizálja az ország 138 körzetét. Négy
típus kerül meghatározásra, az els ő típus az ún. vállalkozói, ipari típus, ahova azok
a körzetek tartoznak, amelyekben a kilencvenes évek elején az eszközigényes ipari
nagyvállalatok dominanciája viszonylag jó vállalkozási potenciállal párosult. Ebbe a
négy megye 27 kistérségb ől 14 tartozik, Gy őr-Moson-Sopron megyében csornai
körzet kivételével valamennyi, Vas megyében hétb ől öt, Veszprém megyében 9
körzet közül csak 2 tartozik íde, míg Zala megyei körzetek közül három (Kistérségi
Vonzáskörzetek 1995).
A második típus a vállalkozói, nem ipari klaszter, ide a nem ipari körzetek
tartoznak, amelyekben a kilencvenes évek elején az eszközigényes ipari
nagyvállalatok hiányoztak, de többnyire az idegenforgalom területén a vállalkozási
potenciál magas. Ezt a csoportot a celldömölki, a csornai, a Keszthely-hévízi, a
balatonfürredi és Balatonalmádi és térsége alkotják (Kistérségi vonzáskörzetek
1995).
A harmadik klaszter a nem vállalkozói, ipari körzetek klasztere. Ezekre a
körzetekre még a kilencvenes években is a nagyvállalatok dominanciája a jellemz ő ,
s ez nem párosult vállalkozási potenciállal. A számítások szerint ide sorolódott a
régióból a pápai, a zirci, az ajkai, a várpalotai és a letenyei körzet.
A negyedik klaszter a nem vállalkozói, nem ipari körzetek csoportja, ezekben a
körzetekben sem a nagyvállalatok, sem a vállalkozási potenciál nem jellemz ő . A
régióból három körzet, a vasvári, a zalaszentgróti és a sümegi tartozik ebbe a
csoportba.
A KTM számára készült, a területfejlesztési koncepció irányelveit megszabó
anyag és a KSH Kistérségi Vonzáskörzetek cím ű anyagok abban sugalnak azonos
véleményt, miszerint az Észak-Dunántúli régió meglehet ősen kedvező helyzetben
van, az ország többi részéhez képest, s e régió meglehet ősen homogén (2. ábra).
Ugyanakkor a 27 körzet egyenkénti megítélése, illetve a különböz ő típusokba
sorolása már nem egyértelm ű a két anyagban, s őt ellentmondásokat is találunk.
Például, míg a KTM anyag rurális térségek közé sorolja a kapuvári körzetet, addig a
KSH vizsgálat a vállalkozói, ipari klaszterbe helyezi, vagy hasonlóan a Lenti és
térsége az egyik anyagban a vállalkozói, ipari csoportba tartozik, a másik vizsgálat
szerint viszont rurális, illetve társadalmilag, gazdaságilag elmaradott térség.
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

150 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT 1997 s 1
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

TÉT 1997 s 1 A kistérségek gazdasági és ... 151

A négy megyére kiterjed ő fejlesztési koncepció nem kezelheti a fenti anyagok
eredményei alapján a térség 27 vonzáskörzetét, árnyaltabb, a helyi állapotokat
kellően ismerő és a differenciákat er ősebben kiemel ő elemzésre van szükség. Még a
27 körzetet vizsgálva is felfedezhetünk lényeges differenciákat, például a
vállalkozói, nem ipari típusba sorolt Balaton menti körzetek teljesen más gazdasági
milliőt mutatnak, mint az ugyanebbe a csoportba tartozó celldömölki vagy csornai
térség.
Az árnyaltabb vizsgálat úgy érhet ő el, hogy több változót figyelembe véve a
városkörnyékeknél homogénebb téregységeket vizsgálunk. Hogyan lehetséges ez? A
fent említett alulról építkez ő térszervez ődéseket figyelembe kell venni, hiszen ezek
sok esetben az összetartozás történelmi gyökereib ől, az identitás tudatukból, az
azonosságukból táplálkoznak. Nem szabad semmisnek tekintenünk a 90-es évek
első felében elindult önkormányzati térségfejleszt ő társulásokat, szövetségeket,
hiszen ezekben a tájtudat, és az azonos társadalmi-gazdasági adottság testesül
meg. Ezen szellemben határoltuk le a kistérségeket, melyeknek a száma a KSH
körzetek számánál több, majdnem duplája annak, összesen 48.
A vizsgálatunk e 48 kistérségre terjed ki. s mindenegyes kistérséget a demográfiai
állapot, a munkaer ő kínálat, illetve munkanélküliség, a gazdasági aktivitás, az ipar
és mezőgazdaság, a turizmus és az infrastruktúra jellemz őin keresztül vizsgáljuk.
Mindenegyes vizsgálati csoportra külön adatbázist építettünk fel, ennek segítségével
jellemezzük a térségeket, majd a faktor- és klaszteranalízis segítségével tipizáljuk
azokat. Az így kialakított típusokra javaslatot teszünk a fejlesztés azon irányaira,
melyek a helyi adottságok, a helyi er őforrások kihasználását helyezik az els ő helyre.

2. A kistérségek bemutatása, különbségek és hasonlóságok

A négy megyére kiterjedő régióban 48 kistérségb ől 10 kistérséget Veszprém
megyében, 11-et Vas megyében, 13-at Zala megyében és 14-et Gy őr-Moson-Sopron
megyében definiáltunk. E kistérségek lehatárolásánál, - mint ahogyan a fentiekben
említettük - a tájtudatot, a már meglév ő kistérségi szervez ődéseket éppenúgy
figyelembe vettük, mint a városok körül kialakult, s létez ő vonzáskörzetet. Úgy
véljük, éppen ezek a szempontok segítik a tulajdonképpen létez ő, de a KSH
körzetbeosztás során elmosódó, nagyobb téregységen belüli éles differenciák
felszínre kerülését, s majdani kezelését. Az, hogy az els ődleges cél nem a térségek
aprózódása volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a régiót érint ő Balaton
part a KSH beosztás szerint öt kistérséghez tartozik, ezen beosztás szerint pedig
háromhoz. Ezt éppen azért tehettük meg, mert a Veszprém megyei településszint ű
vizsgálatok a Balaton part homogenitását mutatja. Ugyanakkor a Balaton-felvidék
mikrokörzet ugyanúgy más jegyeket tartalmaz a Balaton parthoz képest, mint Dél-
Rábaköz Csorna közvetlen vonzáskörzetéhez képest.
A KSH körzeteknél jóval több kistérség Zala és Gy őr-Moson-Sopron megyében
található, ez az aktív kistérségi szervez ődéssel kapcsolatos, s azzal, hogy Gy őr-
Moson-Sopron megye déli sávja éppen a városhiányossága miatt, határátkel őhely
hiánya miatt (Alpokalja) tipikusan bels ő perifériális jegyeket hordoz. De ezt az
állapotot megtaláljuk Veszprém, Vas és Zala megye egyes megyehatár menti
területein is. Ezek mind infrastrukturálisan, mind gazdaságilag hátrányos jegyeket
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

152 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT 1997 s 1

mutatnak, s így rajzolódik ki a három megyehatár találkozásánál a lokális gazdasági
és infrastrukturális minimumpont, a régió "tekn ője".
A kistérségek nagyságrendje széles skálán mozog. A legkevesebb települést
magába foglaló kistérség a Mosoni sík, a legtöbbel rendelkez ő Zalaegerszeg térsége,
melyhez 50 település tartozik. Természetesen az egyes térségek népességszáma nem
követi ugyanezt a sorrendet, a legkevesebb népesség ű a Kerkamente, valamivel
több, mint 4000 fő vel, s természetesen legnagyobb népesség ű a régió legnagyobb
városát Győrt tartalmazó kistérség, azaz Gy őr és vonzáskörzete. Egyébként a
legnagyobb népességszámú kistérségek népességszám szerinti sorrendje
megegyezik a bennük lév ő városok népesség számának sorrendjével. Az átlagos
településnagyság is meglehet ő sen nagy különbségeket hordoz. A legkisebb
településnagyság az Őrség kistérségre jellemz ő, mely 345 fő/település, de
Kerkamente és Bels ő -Göcsej átlagos településnagysága sem éri el az 500 f őt,
természetesen az átlagos településnagyságok azokban a kistérségekben nagyok,
amelyben nagyváros található.

2.1. A demográfiai jellemz ők a régió kistérségeiben

A régió népessége 1990 és 1994 között 1820 fővel csökkent. Ez önmagában
ugyan nem kevés, de ha az országos tendenciákhoz viszonyítjuk, akkor ez nem túl
jelentős. Három fő jellemző t vizsgáltunk meg, a népesség változását 1990 és 1994
között, ugyanezen két évre a vándorlás egyenlegét, s az öregségi indexet.
Pontosan a kistérségek felében, azaz 24 kistérségben n őtt a lakosságszám, melyek
közül 14-ben a vándorlás trendje is kedvez ő volt. A legnagyobb népességnövekedés
és a legnagyobb pozitív vándorlási egyenlegek is ezeket a térségeket érintik. Ezek a
térségek: veszprémi, celldömölki, várpalotai, letenyei és gy őri térség, valamint a
Szigetköz. Az 1000 fő re vetített népességszám-változás már nem egyezik meg ezzel
a sorrenddel, például a Fert őmente értékei a legkedvez őbbek.
A Balaton mentét, a szombathelyi, a zalaegerszegi és soproni régiót abszolút
mértékben a legnagyobb a népességnövekedés jellemzi. Ezeknek a térségeknek a
vándorlás egyenlege már 1990-ben is a zalaegerszegi térség kivételével, pozitív
volt, és 1994-re a bevándorlási kedv tovább növekedett. Gy őr-Moson-Sopron
megyében a három kisváros térségében az elvándorlás tendenciává vált, míg
Sopron, Győ r térsége a korábbi is pozitív bevádorlási mértéket tovább tudta
növelni. Külön figyelmet érdemelnek a megye város nélküli térségei, mert a Dél-
Rábaköz és a Mosoni-sík kivételével valamennyi 1994-re pozitív vándorlási
egyenleget mutatnak.
Vas megyében Szombathely és K őszeg térségébe erős a bevándorlás mind 1990-
ben, mind 1994-ben. Ennek ellenére Szombathely és térsége nem tudta növelni
népességét. Szentgotthárd és Vasvár térsége meg tudta változtatni az 1990-es
elvándorlási irányt 1994-re bevándorlásira, de a sárvári, celldömölki, őriszentpéteri
és a jánosházai kistérségre továbbra is az elvándorlás a jellemz A megye két
ő.
legkedvez őtlenebb korstruktúrájú kistérsége az Őrség és Jánosháza térsége.
Veszprém megye helyzete különbözik a másik három megyét ől, mivel az egész
régió legkedvező bb demográfiájú megyéje. A volt ún. ipari tengelyhez tartozó
települések ma is kedvező korstruktúrát hordoznak, így az ajkai, várpalotai,
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

TÉT 1997 s 1 A kistérségek gazdasági és ... 153

veszprémi, de még a tapolcai térségben is kedvez ő a korstruktúra, ennek
megfelelően a kedvező természetes szaporodás, amelyb ől adódik a népesség
növekedése. Az ipar válságba kerülése miatt az ajkai, sümegi és zirci kistérségben
az elvándorlás mértéke jelent ő s, 90-es évek elején még várpalotai térségre is ez volt
a jellemző . Kedvelt térséggé vált, mint ahogyan azt a bevándorlási értékek
mutatják, a Balaton-mente, a pápai és a veszprémi kistérség.
Zala megye az aprófalvas volta miatt, s az évtizedeken keresztül folyó demográfiai
erózió miatt nehéz helyzetben van. Különösen nagy a népességfogyás Bels ő-
Göcsejben, zalaegerszegi és a nagykanizsai térségben. Sajnos öt kistérségben az
elvándorlás tendenciája 1990-t ő l sem változott, ma is negatív, s a vándorlásból
adódóan a legtöbb népességet veszt ő két kistérség éppen Bels ő-Göcsej és a
nagykanizsai térség.
A népességre legjellemz őbb hét fajlagos változó segítségével faktor és az azt
követő klaszteranalízis módszerével a kistérségeket tipizáltuk. Az eljárás során négy
faktort határoztunk meg, melyek együttvéve az eredeti változók
információtartalmának 89%-át magyarázzák.
Az első faktor leginkább az iskolai végzettség változóval azonosítható, de alakítja
még az aktív népesség változó is. A második faktort egyértelm űen a vándorlás
faktorának nevezhetjük, hiszen a 90-94-es évek vándorlási tendenciája, illetve a
1994. év vándorlási egyenlege változók alakították ki. A harmadik faktor az
öregségi index faktora, míg a negyedík az 1990-94 évek közötti népességváltozásé.
Az egyes térségekhez rendelt faktorpontértékek alapján a klaszteranalízis
segítségével tipizáltuk az egyes térségeket. Öt csoportot állapítottunk meg, melyeket
röviden jellemzünk.

1. csoport: Legkedvez őbb népességstruktúrával rendelkez ő térségek:
E csoportnak hét tagja van; mosonmagyaróvári, répcelaki, tapolcai, várpalotai,
veszprémi, ajkai térség és a Mosoni-sík települései. Kivétel nélkül rájuk a kedvez ő
korstruktúra jellemz ő , ugyanakkor népességüket nem tudják növelni, mert
Veszprém és Mosonmagyaróvár térségének kivételével a csoport valamennyi tagjára
a magas elvándorlási értékek a jellemz ők. Viszont a kedvező korstruktúra miatt az
elvándorlás megállítása esetén még népességnövel ő térségekké is válhatnak.
2. csoport: A régió nagyvárosai és térségük a klasztere
Elsősorban az els ő faktor, azaz az iskolai végzettség kiugróan magas
faktorpontértékei alakították, másodsorban a pozitív vándorlási egyenleg jellemz ő
rájuk. A csoport tagjai: Sopron, Gy őr, Zalaegerszeg és Szombathely nagyvárosok és
térségeik, valamint a Balaton térsége, mely a Balaton-mente és Keszthely-Hévíz két
kistérséget foglal magába.
3. csoport: Az átmenet klasztere
Csupán négy kistérség tartozik ehhez a csoporthoz; csornai, Csepreg-büki, kőszegi
és a zirci kistérség. A fő jellemző az, hogy inkább a kedvez őtlen
népességstruktúrájú csoporthoz áll közelebb, de már az elvándorlás megtorpant, a
népesség korstruktúrája kedvez őbb jegyeket hordoz.
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.
154 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT 1997 s 1

3. ÁBRA
Térségi típusok a demográfiai jellemz ők alapján (Faktor- és klaszteranalízis eredményei szeint)
(Regional types by demographic characteristics) (by results offactor and cluster analysis)

Legerő sebb népességerózióval sújtott térségek

Kedvező tlen népességstruktúrájú térségek

Az átmenet klasztere

A régió nagyvárosai és térségük klasztere

Szerkesztette: Szörényiné dr. Kukorelli 1.,1996.
s Legkedvező bb népességstruktúrával
rendelkező térségek
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

TÉT 1997 s 1 A kistérségek gazdasági és ... 155

4. csoport: Kedvez őtlen népességstruktúrájú térségek
A legnépesebb klaszter, tagjainak száma 22. A falusi térségekre jellemz ő
hátrányos demográfiai viszonyok hordozóí, az elöregedés, az elvándorlás, s ezekkel
együtt a népességvesztés jellemz ő rájuk. A kisvárosok és térségeik (Sümeg,
Körmend, Vasvár) éppúgy beletartoznak, mint a város nélküli térségek (Sokoróalja,
Balaton-felvidék, Tóköz, Mura-mente). Ezek a kisvárosok éppúgy hátrányos
népességstruktúrát hordoznak, mint a környezetük, nem jelentenek térségük számára
jelentős vonzerőt, emiatt a népességerózió folyamata egész térségükre jellemz ő, a
népesedési folyamatok kedvez őtlen irányúak.
5. klaszter: Legerősebb népességerózióval sújtott térségek
A klaszter tagjainak a száma kilenc, tagjai; Kapuvár, Celldömölk, Sárvár,
Ő riszentpéter, Jánosháza, Nagykanizsa térsége, valamint Dél-Rábaköz, Göcsej-
Őrség-Hetés vidéke, és Bels ő-Göcsej. Bár egyik faktoruknak az értéke sem kiugróan
magas, illetve alacsony, de mindenegyes faktorpontjuk negatív, azaz a kedvez őtlen
iskolai végzettséghez az elvándorlás, az elöregedés párosul. Az elvándorlás
tendenciáját az utóbbi négy évben sem tudták kedvez őbbé tenni, s mindezek együtt
a térségben a népesség további csökkenését idézik el ő.
A térségek klaszterekbe való sorolását mutatja a 3. ábra.

2.2. A kistérségek munkaer őstruktúrája

A népesedési folyamatok mellett egy térség gazdasági viszonyaira er ősen hat,
illetve visszahat az adott térségben a munkaképes korúak aránya a népességen belül,
a munkanélküliek aránya, nemek szerinti összetétele. A munkanélkülieknek nyújtott
önkormányzati támogatás mértéke is jó jelz őszám egy-egy térség munkaer ő
ellátottságára, az önkormányzat feladataira, t űrőképességére, a munkanélküliség
kezelésére, annak szükségességére.
A régió egészének munkaer őpiaci feltételei jók, hiszen ez az a régió, ahol
Budapest után legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta, a munkaer őpiac a
legélénkebb. De a régión belül a kistérségek között az adatok elemzése közben
vehetjük csak észre a jelent ős differenciákat. A legkedvez őbb helyzetben Gy őr-
Moson-Sopron megye van, míg Veszprém és Zala megye a régión belül a
hátrányosabb munkaerő piaci feltételekkel rendelkezik.
Gy őr-Moson-Sopron megye összes kistérségében a munkanélküliségi ráta az
országos átlag alatt van, a régió átlagot is csak két kistérség haladja meg
(Sokoróalja és Mosoni-sík), de az eltérés csupán 1-2%.
A régióban az egyes kistérségek munkanélküliségi rátája nagy szóródást mutat, a
differencia közel ötszörös, míg Sopron térségében ez az érték 3,79, addig a régió
legalacsonyabb értéke Kerkamente kistérséget jellemzi, ahol a ráta értéke 17,58.
Vas megyében négy kistérség munkanélküliségi rátája magasabb a régió átlagánál,
míg Zalában és Veszprémben két-két kistérség, mindegyik esetben a megye két-két
nagyvárosának vonzáskörzete esetében alacsonyabb a munkanélküliségi ráta a régió
átlagánál, a többi térségben magasabb. A legmagasabb értékek a város nélküli,
rurális, hátrányos helyzetű térségekben mérhet ők, mint például Somló-környéke
(16,8%), Kerkamente (17,6%), és Zalakar (16%) térségében.
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

156 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT 1997 s 1

Az előzőhöz hasonló értékeket kapunk, ha a munkanélküliek számát a lakosságra
vetítjük. De ez az érték már a demográfiai struktúrával is szoros összefüggést mutat,
hiszen ahol kedvezőbb a korstruktúra, ott a potenciális munkanélküli réteg is
szélesebb, így a lakosságra vetített fajlagos érték is magasabb. Ez tükröz ődik
Veszprém megye esetében, ahol a mindegyik vizsgált megyénél fiatalabb a
népesség, szélesebb az aktív réteg, s a megye valamennyi kistérségében az átlag
körül, vagy az átlag fölött van az 1000 lakosra jutó munkanélküliek aránya. Így
lehet, hogy míg Várpalota és térségében ez az arány 67,5%, addig az elöregedett
Belső-Göcsejben 47%.
A munkaerőerőpiaci helyzetre, az új munkahelyek betöltésének lehet őségére
enged következtetni a tartós munkanélküli réteg aránya, a 180 napon túl
regisztráltatottak, a jövedelempótló támogatásban és az önkormányzatoknál
szociális segélyben részesítettek fajlagos értéke. A tartós munkanélküliség f őleg a
hátrányos helyzet ű, rurális kistérségekre jellemz ő, mint a vasvári, sümegi, Somló-
környéki, Kerka-menti, és a ZalaKar kistérségek. Az ipari térségek közül a tartós
munkanélküliségre, a pangó munkaer őpiacra csak a várpalotai kistérség értékei
utalnak. E térségben mind a tartós munkanélküliek aránya, mind az önkormányzatok
által szociális támogatásra fordított összeg kiugróan magas.
Az önkormányzatok által szociális segélyben részesítettek aránya három
kistérségben az átlagnál jóval magasabb, ezek a térségek; a Gy őr-Moson-Sopron
megyei Kavicstakaró kistérség és a Vas megyei Őriszentpéter és Jánosháza környéki
térségek. Mindháromban magas a cigány lakosság aránya.
A kistérségekre készített nyolc fajlagos mutató segítségével faktor- és
klaszteranalízist végeztünk. Az eljárás során négy faktor került meghatározásra,
melyek közül az els ő a munkanélküliség faktora, a második az önkormányzatok
által a szociális támogatás mértékét kifejez ő faktor, a harmadik a kistérségre vetítve
a mindenféle szociális segélyre fizetett összeg, s a negyedik faktor szinte teljes
mértékben az aktív népesség faktora. A legdominálóbb az els ő két faktor, hiszen az
összes változó információtartalmának 80%-át s űríti, ezért ennek alapján készítettük
el a klaszteranalízist. Az öt klaszter öt különböz ő munkaerőstruktúrájú csoportot
testesít meg.
1. klaszter: A legmagasabb munkanélküliséggel sújtott kistérségek
A nyolc tagú klaszter tagjai: Vasvár, Zirc, Zalaszentgrót, Várpalota városok és
vonzáskörzetük, valamint Somló környéke, Kerkamente, ZalaKar települései és
Balaton-felvidék. Várpalota és Zirc térsége kivételével valamennyi ide tartozó
kistérség rurális jellegű, tehát a régióban els ősorban nem az ipari térségeket sújtja a
magas munkanélküliség, sokkal inkább a nagyobb központoktól távol es ő belső
perifériális területeket.
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

TÉT 1997 s 1 A kistérségek gazdasági és ... 157

4. ÁBRA
A munkaerőstruktúra térségi típusai (Faktor- és klaszteranalizis eredményei szerint)
(Regional types of the labour forte structure by results offactor and cluster analysis)

A legmagasabb munkanélküliséggel
sújtott kistérségek
Tartós munkanélküliséget
hordozó térségek
Magas munkanélküliséggel
rendelkező térségek
A régió átlag körüli értékkel

s
rendelkező kistérségek
Kedvező munkaerőstruktúrával
rendelkező térségek

Szerkesztette: Szörényiné dr. Kukorelli 1.,1996.
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

158 Szörényiné Kukorelli kén TÉT 1997 s 1

2. klaszter: Tartós munkanélküliséget hordozó térségek
E csoportnak hét tagja van, s azok a kistérségek tartoznak ide, melyeknél jelent ős
azon munkanélküliek száma, akiket az önkormányzatok jelent ős mértékben
támogatnak. Mivel ezek a térségek nem esnek egybe a magas munkanélküliségi rátát
mutatókkal, itt arra kell gondolnunk, hogy az egyes önkormányzatok a segélyt
nagyobb számban és értékben a regisztrációból már kikerülteknek juttatja. Ezekben
a térségekben tehát magas a munkahellyel nem rendelkez ők, szociális támogatásra
szorultak száma. A csoport tagjai: Szentgotthárd, Őriszentpéter, Jánosháza, Sümeg,
Csepreg-Bük vonzáskörzete valamint a Gy őr-Moson-Sopron megyei Alpokalja és
Kavicstakaró kistérségek. Meg kell jegyezni, hogy ezekben a kistérségekben elég
magas a cigány etnikum aránya.
3. klaszter: Magas munkanélküliséggel rendelkez ő térségek
A tizenkét tagot számláló csoport tagjainak munkanélküliségi rátája a régió átlaga
fölött van. A tagok: Nagykanizsa, Zalalöv ő, Letenye, Tapolca, Ajka, Zalaszántó
települések és térségük, valamint Bels ő-Göcsej, Kis-Balaton, Göcsej- Őrség-Hetés,
Balaton-mente és Sokoróalja kistérségek.
4. klaszter: A régió átlag körüli értékkel rendelkez ő kistérségek
A legnépesebb csoport, 17 tagja van, melyek a következ ők: Győr,
Mosonmagyaróvár, Celldömölk, Körmend, K őszeg, Sárvár, Szombathely, Répcelak,
Sárvár, Veszprém, Zalaegerszeg és térségük, és Muramente, Dél-Rábaköz, Tóköz,
Mosoni-sík, Sokoró és Szigetköz kistérségek. A térségeknek az els ő faktorhoz
tartozó faktorpontértékük közel azonos, ami azt jelenti, hogy a regisztrált
munkanélküliek és a jövedelempótló támogatásban részesültek aránya az egyes
egységekben hasonló.
5. klaszter: Kedvez ő munkaerőstruktúrával rendelkező térségek
Csupán öt eleme van a klaszternak, Sopron, Csorna, Kapuvár, Fertőd és
Keszthely-Hévíz városok térsége. Az ötb ől négy Győr-Moson-Sopron megyei és
egy kiemelt üdülő- és gyógykörzet, tulajdonképpen a munkanélküliség nem jellemz ő
ezekre a térségekre.
A térségek klaszterekbe való sorolását mutatja a 4. ábra.

2.3. A kistérségek infrastruktúra ellátottsága
Egy település, egy vonzáskörzet, egy régió infrastrukturális ellátottsága
nagymértékben meghatározza az ott él ők, vagy oda települ ők életminőségét,
vállalkozási kedvét, az infrastruktúra fejlettségi szintje összefügg a t őke fogadási
feltételeivel, a gazdaság élénkülésével. Ahol az infrastruktúra ellátottságban
alapvető hiányosságok vannak, ott észrevehet ően kisebb a befektet ők érdeklődése, a
helyi vállalkozók is nehezebben tudják vállalkozásukat fejleszteni, illetve
megtartani.
Az infrastruktúra ellátottságának vizsgálatához 11 abszolút és ezekb ől képzett 11
fajlagos mutatót vizsgáltunk meg. A legfontosabb mutatók a lakásállományra, a víz
és csatorna hálózatra, a gázhálózatra és fogyasztásra, a telefon és személygépkocsi
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

TÉT 1997 s 1 A kistérségek gazdasági és ... 159

ellátottságra, a közlekedés-földrajzi helyzetre és az intézményi alapellátottságra
vonatkoztak. A vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya nem mutat jelent ős
differenciát, a régió átlaga 90%, a Balaton-mente rendelkezik a legmagasabb
értékkel, a legalacsonyabb értéket az őriszentpéteri kistérségben találjuk (51%),
amely els ősorban a "szeres" típusú településszerkezettel magyarázható, mert a
szétszórt településmagok között rendkívül drága a vízvezeték építése, s
természetesen minden más vezetékes infrastruktúra.
A 48 kistérség közül 16 kistérségben, közöttük a szeres településszerkezettel
rendelkező őriszentpéteriben is teljes mértékben hiányzik a csatornahálózat, és nincs
gázvezeték 12 kistérség egyetlen településben sem. Éppen ezért rendkívül nagy
szóródást mutat egyes térségeknek a régió átlagtól mért eltérése. A régióban a
gázzal ellátott lakások aránya 42%, s 12 kistérségben jóval az átlag feletti értékeket
találunk, amelyek főleg a nagyvárosok, megyeszékhelyek vonzáskörzetére
jellemzők, de Fertő-mente, Csepreg-Bük térségében is 50% fölött van a gázzal
ellátott lakások aránya. Az amúgy hátrányos helyzetben lév ő Kerkamentén 83%-a
gázzal ellátott, s ugyanilyen magas a gázzal f űtött lakások aránya is. Ezen kívül csak
Nagykanizsa és térsége mutat hasonlóan magas ellátottságot, ezek a magas értékek a
térségben található földgáz mez őkkel magyarázhatók.
A személygépkocsi és a telefon ellátottsági mutató már jóval kiegyenlítettebb.
Mindkettő elsősorban a nagyvárosok vonzáskörzetében magas, de hasonlóan
magasak a fajlagos értékek a Balaton mentén, a Keszthely-Hévíz kistérségében és a
Fertő mentén. Mindhárom térség turisztikailag frekventált területnek számít.
A fajlagos mutatók szolgáltak adatbázisul a faktor- és klaszteranalízisnek.
Végeredményképpen négy faktort határoztunk meg, melyeket az eredeti
változókhoz be tudtunk azonosítani. Az els ő faktor a gázellátottság faktora, a
második a telefon és személygépkocsi ellátottságé, a harmadik faktor els ősorban a
víz- és csatorna ellátottsági mutatókhoz áll legközelebb, míg a negyedik a lakás és
az intézményi ellátottságot kifejez ő faktor. Az így meghagyott négy faktor az eredeti
változók információtartalmának 67%-át adja. E négy dimenziós faktortér
segítségével klaszteranalízis eljárással csoportokat képeztünk. A továbbiakban az öt
klaszter tagságát és főbb jellemzőit ismertetjük.
1. klaszter: Elmaradott infrastruktúrával rendelkező térségek
Öt Vas megyei (vasvári, őriszentpéteri, jánosházai, körmendi térség), két
Veszprém megyei (Somló-vidéke és a Balaton-felvidék) és három Zala megyei
kistérség (ZalaKar, Bels ő-Göcsej és a zalaszántói kistérség) és egy Gy őr-Moson-
Sopron megyei kistérség (Tóköz) tartozik ide. A kedvez őtlen vonalas infrastruktúra
ellátottság mellett jellemz ő még a többi térségnél kedvez őtlenebb lakásellátottsági
mutató is.
2. klaszter: Alapvet ően hiányos infrastruktúrával rendelkez ő térségek.
Ebbe a csoportba tartozó 14 kistérségre még mindig az infrastruktúra
elmaradottsága a jellemz ő, s az, hogy ezen kistérségekben az egyes infrastruktúra
elemek magas ellátottsági szintje mellett egy másik infrastruktúra elem teljes
mértékű hiányát, vagy legalábbis rendkívül alacsony az ellátottsági szintjét találjuk.
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

160 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT 1997 s I

Például Kerkamente településeiben jó a gázhálózat kiépítettsége, ugyanakkor
csatornahálózat még nincs a kistérségben.
A csoport tagjai: Szentgotthárd, Répcelak, Pápa, Sümeg, Tapolca, Zirc, Letenye,
Nagykanizsa és térségük, valamint Mosoni-sík, Dél-Rábaköz, Göcsej- Őrség-Hetés,
Kerkamente, Muramente, és Kavicstakaró kistérségek.
3. klaszter: Közepes infrastruktúra ellátottsággal rendelkez ő térségek
A csoport kistérségei között ha találunk is olyan kistérségeket, melyekben
valamely vizsgált infrastruktúra elem hiányzik, akkor is a többi olyan mértékben van
jelen, hogy a térségek infrastruktúrája már nem nevezhet ők rossznak.
A csoport tagjai: Zalaszentgrót, Zalalöv ő, Kapuvár, Csepreg-Bük települések és
térségei és Sokoróalja, Alpokalja, Kis-Balaton térségek.
4. klaszter: Kedvez ő infrastruktúrával ellátott térségek
Nyolc kistérség tartozik ebbe a klaszterbe, melyek közül öt Gy őr-Moson-Sopron
megyei (Fertő-merne, Szigetköz, Sokoró, csornai és a mosonmagyaróvári körzet). A
klaszternek tagja még a Vas megyei kőszegi és sárvári kistérség, valamint Ajka és
Várpalota térsége Veszprém megyéb ő l. E csoportba tartozó kistérségekben a gáz,
csatorna, víz- és csatornahálózat közül egy vagy több kedvez ő ellátottságot mutat
olyannyira, hogy a térségek faktorpontértékei már pozitívok, kiugróan magasak,
mint például Fert ő -mentén és a mosonmagyaróvári körzetben a telefon- és a
személygépkocsi ellátottság, Szigetközben, Ajka és Várpalota térségében a
csatornahálózat kiépítettségének mértéke magas.
5. klaszter: A legjobb infrastruktúrával rendelkez ő térségek
A legzártabb klaszter, hiszen bármennyi faktor meghagyása, bármennyi klaszter
készítése esetén ennek a csoportnak a tagsága helyben maradt, nem változott. Ez a
nagyvárosok és a Balaton part klasztere, hiszen a soproni, gy őri, szombathelyi,
veszprémi, zalaegerszegi térségek tartoznak ide, valamint a Veszprém megyei
Balaton-mente és Keszthely-Hévíz kistérség. Mind a víz-és csatorna hálózat, mind a
gázhálózat kiépítettsége mellett mindegyik térségben magas a telefon és
személygépkocsi ellátottság, ez azért is érdekes, mert korábbi, 10-15 évvel ezel őtti
vizsgálatok azt mutatták, hogy nincs korreláció a nagyváros és térsége és a
személygépkocsi ellátottság között, s ő t a kistelepülésekben még magasabb a
személygépkocsi ellátottság, mint a városokban. Ezek az adatok és eredmények a
korábbi évtizedek trendjét cáfolni látszanak.

A térségek klaszterekbe való sorolását mutatja az 5. ábra.
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

TÉT 1997 s 1 A kistérségek gazdasági és ... 161

5. ÁBRA
Térségi típusok az infrastruktúra ellátottság alapján (Faktor- és klaszteranalízis eredményei szerint)
(Regional types by the provision with infrastructure by results offactor and cluster analysis)

Elmaradott infrastruktúrával
rendelkező térségek

H Alapvetően hiányos infrastruktúrával
rendelkező térségek

E Közepes infrastruktúra ellátottsággal
rendelkező térségek
Kedvező infrastruktúrával

s
ellátott térségek
A legjobb infrastruktúrával
rendelkező térségek

Szerkesztette: Szörényiné dr. Kukorelli I., 1996.
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.
162 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT 1997 s 1

2.4. A gazdasági aktivitás jellemz ői kistérségenként
A gazdaság állapotát, a gazdaság aktivitását négy tényez őcsoport alapján
közelítettük meg. Kistérségi szinten az export-import változását négy év alatt, a
vállalkozói aktivitást, a személyi jövedelemadó alapot, s annak három éves
változását, valamint az önkormányzatok beruházási kiadásait három évre
visszamen őleg vizsgáltuk meg. Tehát els ő sorban azt próbáltuk kistérségenként
meghatározni, hogy egy adott térségnek a szektoroktól függetlenül mekkora a
gazdasági szerepe.
Az 1994. évi export-import mennyiségét összehasonlítottuk, a 48 kistérség közül
33-ban nagyobb az export mennyisége, mint az importé, s őt két térségben, a
várpalotaiban és az ajkaiban 3-4-szeresen haladja meg az export az importot. A
lakosságra vetített mennyiség Gy ő r-Moson-Sopron és Vas megye kistérségeiben
magas értékeket ér el mind az export, mind az import, Veszprém és Zala megyében
ezek a fajlagos értékek átlagosan alacsonyabbak, egy-egy kistérségben - mint
például a zalaegerszegi, várpalotai térségekben és a Balaton mentén - magasabbak
ezek az értékek. 1991-94 között csupán hét kistérségben esett vissza az import, s
nyolcban az export mennyisége.
Az 1000 lakosra jutó önkormányzati beruházások értéke Veszprém megye
valamennyi kistérségében a régió átlag alatt maradt, míg Zala megye hat
kistérségében a régió átlagát messze meghaladja. Ezek többnyire infrastrukturális
beruházásokat jelentenek, s ezért ezek a beruházások a hátrányosabb helyzet ű,
elmaradott infrastruktúrával rendelkez ő kistérségeket érintették, mint például Bels ő-
Göcsej, Muramente, Göcsej- Őrség-Hetés, és Dél-Rábaköz.
A vállalkozói aktivitás lakosságszámra vetített értékeit vizsgálva, messze
kiemelkedik a Balaton menti térség, Gy őr, Sopron, Csepreg-Bük, Veszprém, és
Keszthely-Hévíz térségek. A társas vállalkozások településre jutó átlaga
kistérségenként még nagyobb szóródást mutat, hiszen míg a győ ri kistérségben egy
településre 208, addig Kerkamentén egy településre 1.56 társas vállalkozás jut. A
legmagasabb értékek a gy őri térségen kívül Keszthely-Hévíz, Veszprém,
Mosonmagyaróvár és Sopron kistérségét jellemzik. A legalacsonyabbak a centrum
nélküli rurális térségekre jellemz ő k, hiszen a társas vállalkozások száma a falvakban
rendkívül alacsony, az aprófalvakban többnyire nincs is.
A fajlagos mutatók rövid áttekintése után összesen kilenc v41tozóval végeztük el a
faktoranalízist. Négy faktort meghagyva az eredeti változók információtartalmának
87%-át tudtuk megtartani. A négy faktor közül az els ő faktort főleg a személyi
jövedelemadó és az önkormányzati beruházások alakították, a második faktor az
import mennyiségének faktora, a harmadik az export faktor, s a negyedik a
vállalkozási aktivitás faktora.
E négy dimenziós faktortérben a faktorpontok, mint koordináták határozták meg
az egyes kistérségek helyét, s a klaszteranalízis segítségével a faktortérben öt
csoportot képeztünk.
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

TÉT 1997 s 1 A kistérségek gazdasági és ... 163

6. ÁBRA
Kistérségi típ usok a gazdasági aktivitás alapján (Faktor- és klaszteranalízis eredményei szerint)
(Types of the small regions by economic activity by results offactor and cluster analysis)

TI •
Depressziós gazdasággal
rendelkező kistérségek
1 Gyenge gazdasági szereppel
I rendelkező kistérségek
Közepes gazdasági súllyal
rendelkező kistérségek
Jelentős gazdasági súlyt
képviselő térségek
mi A légerősebb gazdasági súlyt
képviselő térségek

Szerkesztette: Szörényivé dr. Kukorelli 1., 1996.
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

164 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT 1997 s 1

I. klaszter: Depressziós gazdasággal rendelkező kistérségek
A klaszterbe tartozó 15 kistérségnek a gazdasági mutatói a leggyengébbek. A 15
kistérség közül hét Zala megyei (Göcsej- Őrség-Hetés, Kerkamente, Muramente,
Bels ő-Göcsej, ZalaKar, Zalaszántó és Zalalövő kistérsége), három Veszprém
megyei (Balaton-felvidék, Som/ó-környéke és Zirc kistérsége), kettő Vas illetve
három Győ r-Moson-Sopron megyei kistérség (Jánosháza, Őriszentpéter kistérsége,
Tóköz, Kavicstakaró és Alpokalja). Jellemző rájuk, hogy gyakorlatilag valamennyi
faktorpontértékük negatív, a társas vállalkozások száma nagyon alacsony, a
gazdaságban betöltött szerepük kicsi, mutatóik értéke a régió átlag alatt vannak.
2. klaszter: Gyenge gazdasági szereppel rendelkez ő kistérségek
A kilenc tagú klaszter tagjai alig különböznek az el őző klasztertől. Gazdasági
mutatók csak valamivel erősebbek, fő leg a vállalkozói aktivitás értékei magasabbak
ezekben a térségekben, mint az el őzőekben.
A klaszter tagjai: Vasvár, Ajka, Sümeg, Tapolca, Zalaszántó, Zalalöv ő, Mosoni-
sík, Kis-Balaton és Nagykanizsa térsége.
Ezek közül talán Ajka és Nagykanizsa térségének ide sorolása meglep ő, de ha a
gazdaság jelenlegi aktivitását vizsgáljuk, akkor már érthet ő, hiszen mindegyik
vesztett korábbi gazdasági súlyából, s gazdaságukban az áttörés még nem történt
meg. Ajka és térsége csupán a személyi jövedelemadó alap magas voltában t űnik ki,
ami az iparban foglalkoztatottak magas számából következik.
3. klaszter: Közepes gazdasági súllyal rendelkez ő kistérségek
A közepes gazdasági súly csupán hat kistérséget jellemez. Els ősorban a
vállalkozási aktivitás kedvez ő bb ezekben a térségekben, de a gazdaságuk
élénkülésére utal az export-import magas aránya is. Különösen érdemes odafigyelni
a Győ r-Moson-Sopron megye három kistérségére (Sokoró, Szigetköz és Dél-
Rábaköz kistérségek), melyek tagjai ennek a klaszternek, egyikben sincs város, s a
város húzóereje nélkül maradt térségek gazdasági súlya közepesnek mondható.

4. klaszter: Jelentős gazdasági súlyt képvisel ő térségek
A tizenegy térséget összegy űjtő klaszter meglehet ősen inhomogén, megtaláljuk
benne a vizsgálat nélkül is kedvez ő nek ítélt térségeket éppen úgy, mint azokat,
melyek a meglepetés erejével hatnak. Hiszen meglep ő, hogy ide tartozik Sokoróalja,
Fertő-merne, Kőszeg és Csepreg-Bük térsége is. Ezek azok a térségek, melyekben a
rendszerváltás után jellemz ő vé vált a magas vállalkozói aktivitás, a külföldi t őke
beáramlása, ami miatt n őtt a társas vállalkozások száma, s így ezekre a rurális
térségekre is jellemző a gazdaság élénkülése.
Nincs abban semmi meglepetés, hogy ehhez a csoporthoz tartozik a szombathelyi,
a zalaegerszegi, mosonmagyaróvári, kapuvári, celldömölki, sárvári kistérségek is.
5. klaszter: A leger ősebb gazdasági súlyt képvisel ő térségek
Úgy is nevezhetnénk, hogy a nagy távolságok klasztere, mert az egyes elemei
éppen sajátságos tulajdonságaik miatt távol kerülnek egymástól, csak abban
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

TÉT 1997 s 1 A kistérségek gazdasági és ... 165

közösek, hogy mindegyik valamely tulajdonságában kiemelked ő. Mondhatjuk, hogy
általában a tagjainál az els ő és a negyedik faktorpontértéke magas, azaz a magas
jövedelemi szinthez a magas vállalkozói kedv párosul, ez alól csak egy kivétel van a
csoportban, Balaton mente, ahol a legmagasabb a vállalkozói aktitvitás, s
mindehhez a legalacsonyabb jövedelemadó alap párosul. Lehet hogy egyértelm ű a
fordított arányú összefüggés?
A klaszter tagjai: soproni, gy őri, veszprémi, várpalotai, répcelaki, Keszthely-
hévízi kistérségek, s a már említett Balaton mente. Mindegyik térséget jelent ős
export-import mennyiség jellemez.
A klaszterekbe sorolt térségeket mutatja a 6. ábra.

2.5. Az ipar szerepe az egyes kistérségekben

A kistérségek általános gazdasági állapotának vizsgálata után ebben a fejezetben
csak az ipar jelenlétét, jelent őségét elemezzük kistérségenként. Ehhez létrehozott
adatbázisból különböz ő fajlagos mutatókat generáltunk, melyek közül a vizsgálatra
felhasználtak a következ ők: az ipari szektorban a társas vállalkozások száma 1000
lakosra vetítve, az egyéni vállalkozók száma az ipari szektorban településre és
lakosságszámra vetítve, 1000 f őre jutó ipari foglalkoztatott 1993-ban, valamint
1990. évhez képest az 1993-ban az iparban foglalkoztatottak aránya.
Az ipari társas vállalkozásokat akár a lakosságra, akár a településre vetítjük, nyolc
kistérségben jelent ős az iparban történ ő vállalkozások száma, ezek a térségek a
következők: Győr, Veszprém, Sopron, Keszthely-Hévíz, Mosonmagyaróvár,
Szombathely, Zalaegerszeg és térségük és a Balaton-mente. Az ipari szektor
területén az egyéni vállalkozások száma csak kevéssel tér el a társas vállalkozások
sűrűsödési pontjaitól, csupán a zalaszántói és az őriszentpéteri kistérség és a
Balaton-felvidék kivétel, ahol el őzően említett ipari-vállalkozói kistérségek mellett
az egyéni vállalkozás a jelent ős.
A vállalkozói aktivitás elemzése csak az egyik megközelítés az ipari jelleg ű
térségek elkülönítésére. A másik az iparban foglalkoztatottak száma, illetve annak
változásának vizsgálata. A legtöbb ipari munkahellyel rendelkez ő kistérségek, azaz
az 1000 lakosra jutó legtöbb ipari foglalkoztatott Gy őr-Moson-Sopron megyében a
győri, mosonmagyaróvári és a kapuvári kistérségre, Vas megyében a k őszegi és a
sárvári kistérségre jellemz ő, bár nem sokkal marad el Szombathely és térsége sem,
viszont kiugróan magas Répcelak kistérségében az ipari foglalkoztatottak aránya.
Veszprém megyében az ipari zóna két térsége, az ajkai és a várpalotai kistérségek
értékei jóval magasabbak az átlagnál, Zala megyében a megyeszékhely,
Zalaegerszeg és a Nagykanizsa és térségük számít jelent ős ipari foglalkoztatónak.
Nagyon alacsony az ipari foglalkoztatottak száma Gy őr-Moson-Sopron megye
három kistérségében Szigetközben, Tóközben és a Kavicstakaró településeiben, a
Vas megyei Jánosháza kistérségében, és Zala megyében a zalaszántói kistérségben.
Az ipari szektor visszavonulására, illetve 90-es évekt ől annak el őretörésére enged
következtetni az iparban foglalkoztatottak számának alakulása. 1990-93 között 29
kistérségben csökkent az ipari foglalkoztatottak száma 1990. évhez viszonyítva, de
ez a csökkenés rendkívül nagy differenciákat mutat. Tíz kistérségben jelent ős
csökkenés regisztrálható a négy éves periódus alatt, els ősorban a nagyvárostól
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

166 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT 1997 s 1

távolabb es ő, jellemző en rurális térségekben fogyatkozott meg az iparban
foglalkoztatottak száma, mely szoros összefüggést mutat részben a távolabb lakó
ingázók elbocsátásával, részben a falusi térségekben m űködő telephelyek
felszámolásával. Fajlagosan a legnagyobb mérték ű csökkenés a Tóköz, a
Kavicstakaró, a Balaton-felvidék térségekben regisztráltak, de jelent ős csökkenés
történt a veszprémi, ajkai, várpalotai térségben is.
De találunk ellenkez ő példákat is, az Őriszentpéter, Vasvár kistérségekben,
valamint Somló-környékén hat-hétszeresére n őtt az iparban foglalkoztatottak
száma, persze ez a növekedési ráta alacsony ipari foglalkoztatottsághoz képest n őtt.
Egyébként Vas megye valamennyi kistérségében, Jánosháza és térsége kivételével,
nőtt az ipari foglalkoztatottak száma.
A fajlagos mutatókat felhasználva faktoranalízis segítségével igyekeztünk a
térségek jellemz őit megtalálni, majd ennek eredményéb ől klaszteranalízissel
tipizálni. A három dimenziós faktortérben, ahol az els ő faktor az iparban történ ő
vállalkozási aktivitás faktora, a második az ipari foglalkoztatottságé, a harmadik a
ipari foglalkoztatottság változásának faktora. A három faktor által kifeszített
faktortérben a vizsgált kistérségeket öt klaszterba soroltuk.
I. klaszter: Ipar nélküli kistérségek
Hat kistérségre mondhatjuk, hogy gyakorlatilag hiányzik az ipari szektor bennük,
az ipari társas vállalkozások nem jellemz ők a térségben, például az egyes térségeken
belül az egy településre 0,30 (Tóköz), 0,57 (Kavicstakaró) társas vállalkozás jut,
míg például a győri térségben ez az érték 45.32). De nemcsak a vállalkozás hiányzik
ezekben a térségekben, hanem a helyben vagy más térségbe eljáró ipari dolgozó is,
hiszen 1000 lakosra csupán 2,66 f ő (Kavicstakaró), vagy például 21,32 fő
(Jánosháza) jut. Ezekre a térségekre jellemz ő az ipari munkahelyek megszűnése, a
foglalkoztatottak számának jelent ős csökkenése.
A klaszter tagjai: Jánosháza és térsége, Tóköz, Kavicstakaró, Kerkamente,
Muramente és Bels ő-Göcsej.
2. klaszter: Az ipari funkció már megjelent
Ebbe a csoportba tartozó kistérségek bár ipari jelent őségük kicsi, sőt korábban is
hiányzott az ipari szektor, a 90-es évekt ől nem visszaesett, hanem növekedett
gazdaságukban az ipar szerepe. Vélhet ően ez csak a maguk kistérségében jelent ős,
hiszen inkább csak a növekedés mutatható ki, de tény, hogy az iparban
foglalkoztatottak száma jelent ősen megnövekedett. A klaszterba négy kistérség
tartozik, a vasvári, az őriszentpéteri kistérség, és a Somló-környéke és az Alpokalja.
3. klaszter: Térségek, melyekben az ipar nem meghatározó
A legnépesebb klaszter, 25 tagja van, azok a térségek tartoznak ide, melyek az
átmenetet hordozzák, vagy az ipari vállalkozások aktivitása, vagy az iparban
foglalkoztatottak száma és aránya arra utal, hogy az ipar jelen van, de nem számít
kiemelkedő szektornak. Mivel ez a klaszter rendelkezik a legnagyobb tagsággal, ez
a legkevésbé homogén csoport, de egyben azonosak, mégpedig abban, hogy nem
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

TÉT 1997 s 1 A kistérségek gazdasági és ... 167

ipari típusú kistérségek. Az elmúlt négy évben az ipari szektor területén lényeges
változás nem állt be, a vállalkozói aktivitás a régió átlaga körül mozog.
A klaszter tagjai: Szigetköz, Sokoró, Fert ő-mente, Sokoróalja, Mosoni-sík, Dél-
Rábaköz, Balaton-felvidék, Balaton-mente, Kis-Balaton, Göcsej- Őrség-Hetés,
ZalaKar, Csorna, Csepreg-Bük, Celldömölk, Sárvár, Pápa, Zirc, Sümeg, Tapolca,
Letenye, Zalaszántó, Zalaszentgrót, Zalalöv ő, Zalaegerszeg kistérségei.
4. klaszter: Jelentős ipari szerephez jutó térségek
Öt tagú a klaszter, s azok a kistérségek a tagjai, melyek jelent ősen tudták a 1990-
es évhez képest növelni az iparban foglalkoztatottak számát, tehát egy expanzív
növekedést tudtak el őidézni. Az ipari szektorban alapított társas vállalkozások
száma viszont nem magas, s őt a régió átlag alatt marad.
A klaszter tagjai: Kapuvár, K őszeg, Körmend, Szentgotthárd, Répcelak,
Nagykanizsa települések és térségeik. Többnyire egy-egy nagyobb ipari
beruházással magyarázható a térség ipari szerepének megnövekedése
(Szentgotthárd).
5. klaszter: Ipari kistérségek
A klaszter elnevezése már magába foglalja a jellegét. Az ide tartozó kistérségek
azok, melyekre az ipar jellemz ő, de funkciórendszerükben nem ez játsza a vezet ő
szerepet, a 48 kistérség közül ezekben a legjelent ősebb az ipar, de nem
mindenesetben meghatározó, mint például Gy őr, Veszprém, Mosonmagyaróvár és
Sopron kistérségében az ipar aktivitására utaló mutatók magasak, de rájuk
elsősorban mégsem az ipar, mint fő funkció a jellemz ő, . A csoport tagjai még Ajka
és Várpalota, melyek a régió tipikus ipari térségei. Keszthely-Hévíz kistérség
ugyancsak ebben a klaszterben foglalja el a helyét, minden mutatójában a régió
átlagánál magasabb értéket ér el, egyedül az iparban foglalkoztatottak száma
csökkent nagyobb mértéknél a régió átlagánál. Erre a térségre inkább a kisméret ű
ipari üzemek, a magas vállalkozási aktivitás a jellemz ő.
A térségek klaszterekbe sorolását mutatja a 7. ábra.
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

168 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT 1997 s 1

7. ÁBRA
Térségi típusok az ipari tevékenység jellemz ői alapján (Faktor- és klaszteranalízis eredményei
szerint)
(Regional types by the characteristics of industrial activity by results offactor and cluster analysis)

ri Ipar nélküli kistérségek

Az ipari funkció már megjelent

Térségek, melyekben az

•
ipar nem meghatározó
Jelentős ipari szerephez
jutó térségek
Ipari kistérségek

TÉT 1997 s 1 A kistérségek gazdasági és ... 169

2.6. A mez őgazdaság jelentősége és szerepe a kistérségekben

Már az ipari tényez ő vizsgálatánál kitűnt, hogy a térség nagy része nem tipikusan
ipari jellegű. A mező gazdaság vizsgálatához egy adatbázist állítottunk össze,
melyben a természeti er őforrást, jelen esetben a föld min őségét éppúgy hozzávettük,
mint a társas és egyéni vállalkozások, a mez őgazdasági szövetkezetek számát.
A régió nagy differenciákat hordoz, a térségenkénti átlagos aranykorona a 28-29
AK skálán mozog. A mező gazdasági egyéni vállalkozók 1000 főre jutó átlaga is
nagy differenciát hordoz kistérségenként, (Ajka és térsége 1,1; Balaton-mente 9,88),
de a társas vállalkozások száma a mosonmagyaróvári körzetben 8.38/település, míg
Kerkamente kistérségben 1,1/település. Tehát a régióra a mez őgazdaság
szempontjából erősen differenciált térségek jellemz őek. A tipizálás érdekében
klaszterekbe soroltuk az egyes térségeket, az egyes térségek koordinátáit a
faktoranalízis során nyert faktorpontok szolgáltatták.
Három faktort határoztunk meg, az els ő faktor a mez őgazdaságban a társas
vállalkozások faktora, a második szinte teljes egészében az aranykorona mutatónak
felel meg, a harmadik faktor a mez őgazdaságban az egyéni vállalkozás mértékét
kifejező faktor. Ebben a három dimenziós faktortérben helyezkednek el a
kistérségek, s a klaszteranalízis segítségével meghatároztuk az egyes kvázi homogén
csoportokat.
I. klaszter: Alacsony aranykorona, s alacsony vállalkozási kedv
A csoport tagjainak a száma 14, s a benne lév ő kistérségeket két alcsoportra
lehetne bontani. Az egyik alcsoportban megtaláljuk a korábban ipari térségként
definiált Ajka, Veszprém, Várpalota városok és térségeit, ebben a csoportba került
Zalaegerszeg, Szentgotthárd, Keszthely-Hévíz és térsége, ezek azok a térségek,
melyekben az adottság miatt, és a más funkciójuk miatt a mez őgazdaság nem játszik
szerepet. A klaszter többi tagja már inkább az elmaradottság jegyeit hordozza
(Celldömölk, Vasvár, Jánosháza, Zirc, Sümeg, Letenye városok és kistérségeik,
valamint Kerkamente is), a gazdaság kedvez őtlen volta jellemző rájuk, s ez kihat a
mezőgazdaságra is.
2. klaszter: Alacsony aranykorona, de magas a vállalkozói aktivitás
Ennek csoportnak csupán három eleme van, mindegyikre jellemz ő, hogy nem
tipikusan rurális térség, s őt, a térségközpontokra jellemz ő az ipari szektor, s ennek
főleg korábban nagy volt a munkaer őigénye. Nem hagyományos mez őgazdasági
területek. Ez a három kistérség a tapolcai, nagykanizsai és a pápai kistérségek.
3. klaszter: Alacsony aranykorona, de aktív a magángazdálkodás.
Ebbe a klaszterba azok a tipikusan rurális területek tartoznak, amelyekben a
természeti adottság ugyan nem a legkedvez őbb, de a térségben hiányzik, vagy csak
kismértékben van jelen más gazdasági ág, azaz tradicionálisan mez őgazdasági
területek. A csoport tagjai: Sokoróalja, Göcsej- Őrség-Hetés, ZalaKar, Bels ő-Göcsej,
Somló-környék, Balaton-felvidék, Őriszentpéter, Zalaszántó, Zalaszentgrót,
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

170 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT 1997 s 1

Zalalövő települések és kistérségeik. A felsorolásból is jól látszik, hogy a rosszabb
mezőgazdasági adottsággal rendelkez ő főleg Zala megyei térségek tartoznak ide.
4. klaszter: Magas aranykorona, de nem tipikusan mez őgazdasági területek
Mint az első klaszter esetében, ezt a klasztert is két alcsoporttá kellene
szétválasztani. Az egyik alcsoportba tartoznának a klaszternek azon tagjai, melyek
fejlett gazdasággal, a gazdaságuk egészét jellemz ő magas vállalkozói aktivitással
rendelkeznek, s a fejlett gazdasági környezet, s a jó mez őgazdasági adottság
kedvező mezőgazdasági feltételeket indukál. Ezen alcsoport tagjai: Sopron, Gy őr,
Szombathely, Mosonmagyaróvár és kistérségeik, valamint a Balaton-mente. Másik
alcsoportot alkotva még ebbe a csoportba tartozik a f őleg mezőgazdasági funkciót
hordozó Szigetköz, Fert ő-mente, Mosoni-sík és a sárvári kistérség. A klaszter
valamennyi tagjára jellemző, hogy az egyéni vállalkozók száma kevés a
mezőgazdaságban, de a társas vállalkozások száma és aránya magas.
5. klaszter: Jó adottságú és hagyományosan mez őgazdasági térségek
Ebbe a klaszterbe nyolc kistérség tartozik, melyek a következ ők: Sokoró,
Alpokalja, Dél-Rábaköz, Muramente, Kis-Balaton, Tóköz, Csepreg-Bük és Csorna
térsége. Valamennyire jellemz ő, hogy tipikusan mezőgazdasági térség, a fő
gazdasági ág a mez őgazdaság, a kárpótlási folyamatot követ ően a
magángazdálkodás jellemzővé vált. A jó természeti adottsághoz a vállalkozói
készség is párosult. A felsorolt térségek a régió tradicionális mez őgazdasági
területei.
A térségek klaszterekbe való besorolását mutatja a 8. ábra.
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

TÉT 1997 s 1 A kistérségek gazdasági és ... 171

8. ÁBRA
Térségi típusok a mez őgazdasági tevékenység jellemz ői alapján (Faktor- és klaszteranalizá
eredményei szerint)
(Regional types by the characteristics of agricultural activity by results offactor and cluster analvsis)

Alacsony aranykorona. s
alacsony vállalkozási kedv
Alacsony aranykorona. de
magas a vállalkozói aktivitás
Alacsony aranykorona, de
aktív a magángazdálkodás
Magas aranykorona. de

s
nem tipikusan mezőgazdasági területek
Jó adottságú és hagyományosan
mezőgazdasági térségek

172 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT 1997 s 1

2.7. A turizmus megjelenése és szerepe a régió kistérségeiben
A turizmus, mint gazdasági ág egyre nagyobb jelent őséggel bír. A vizsgált
régióban is vannak térségek, melyekre jellemz ő a turizmus, sőt az a gazdaságuk
meghatározó ágazata, mint például a Balaton-mente vagy Keszthely-Hévíz térsége.
De napjainkban egyre több kistérség határozza el stratégiai tervében a turizmus
fejlesztését, a turizmusra alapozott gazdasági fejl ődést. A régió valamennyi
kistérségében megvizsgáltuk a turizmus feltételeit, adottságait, az illet ő térség
keresettségét, a turizmus területén mutatkozó vállalkozói aktivitást. Már az
alapadatok felszínes elemzése is rendkívül nagy területi különbségekre enged
következtetni. Er ős az idegenforgalmi funkció a Balaton mentén, Sopron és
Mosonmagyaróvár térségében, Csepreg-Bük, Keszthely-Hévíz kistérségben, de még
a Kis-Balaton térségében is ha a vendégéjszakák számát tekintjük. Viszont semmi
szállásférőhely nincs Tóköz, Muramente és ZalaKar kistérségekben, s gyakorlatilag
szállásférőhely nélküli kistérségek még az Alpokalja, Kavicstakaró, Sokoróalja,
Mosoni-sík, Dél-Rábaköz, Kerkamente, Vasvár és Répcelak térsége. A
hagyományosan idegenforgalmi területeken kívül gyakorlatilag csak a városokban, s
közülük is főleg a nagyobb városokban találunk szállásférőhelyet, az egy-egy vidéki
településen az utóbbi években megépült panzió, vagy privatizált korábbi
vendégházak még nem jelentik a szálláshelyek bö kínálatát.
A kialakított adatbázis nyolc fajlagos adatával faktoranalízist végeztünk. Az
üdülők, a különböző típusú szállásfér őhelyek, s vendégéjszakák számára
kistérségenként települési átlagokat készítettünk, kiszámoltuk a turizmusban a társas
vállalkozások egy településre jutó átlagát kistérségenként, valamint a lakosságra
vetítettük az összes kereskedelmi szállásfér őhelyek számát és az egyéni
vállalkozások számát a turizmus területén. Az így kapott adatbázisból három faktor
meghagyása mellett az eredeti változók információjának 89%-a megmaradt. Az els ő
faktort négy változó alakította ki, a különböz ő kategóriájú szállásfér őhelyek, a
vendégéjszakák és társas vállalkozások településre vetített értékei. A második faktor
gyakorlatilag a kereskedelmi szállásfér őhelyek lakosságra vetített változójával
azonosítható, a harmadik faktor a turizmus területén az egyéni vállalkozók
lakosságra vetített változója. E három dimenziós faktortérben határoztuk meg
klaszteranalízis módszerével az öt különböz ő típust.
I. klaszter: Turisztikai alapellátottsággal nem rendelkező térségek
A 12 kistérséget magába foglaló klaszterre legjellemz őbb az, hogy a turizmushoz
szükséges ellátottságnak nincs jelen semmiféle jele. Ezekben a térségekben
gyakorlatilag hiányzik a szállásfér őhely, ennek megfelel ően a vendégéjszakák
száma is rendkívül alacsony. A klaszter tagjai: Tóköz, Muramente, ZalaKar,
Alpokalja, Kavicstakaró, Sokoróalja, Mosoni-sík, Dél-Rábaköz, Kerkamente,
Somló-környék és Vasvár és Répcelak térsége. Az elgondolkoztató csak az, hogy
ezen térségek közül amelyiknek létezik kistérségfejlesztési programja (Alpokalja,
ZalaKar, Muramente, Somló környéke), valamennyi a turizmusban látja a lehetséges
kitörési pontot, pedig ezeknek a térségeknek szembe kell nézni azzal, hogy a
kellemes természeti környezeten kívül alig tudnak nyújtani valami, a turizmus
infrastruktúrája a térségükben nem létezik.
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

TÉT 1997 s 1 A kistérségek gazdasági és ... 173

2. klaszter: Gyenge turisztikai ellátottsággal rendelkez ő térségek
Gyakorlatilag ennek a klaszternek a tagjaira sem jellemz ő a turizmus, bár már
mutatószámai jelzik, de csak egy-egy példa mutatja a lehet őséget.
A klaszter tagjai: Várpalota, Jánosháza, Letenye, Zalaszentgrót, Zalalöv ő, Csorna,
Celldömölk, Körmend, Szentgotthárd, Pápa, Zirc, Sümeg városok és térségeik,
valamint Bels ő-Göcsej, Sokoró és Balaton-felvidék. Az utóbbi három az a térség,
ahol a fejlesztési célként megfogalmazott turizmus már megjelent. A korábban
felsorolt térségekben inkább csak a térségi központokban, a városokban
érzékelhet ők a turizmus jegyei, de nem is tekintik és kezelik kiemelt célkit űzésként.
3. klaszter: Közepes turisztikai ellátottsággal rendelkez ő térségek
A csupán hat térséget magába foglaló klaszterre valóban az jellemz ő, hogy a
turizmusnak, a vendéglátásnak a jegyei már mutatkoznak, de rögtön két csoportra
kellene osztani ezt a klasztert, mert a turizmusnak a jeleit két oldalról közelíthetjük
meg. Az egyik csoportot azok a kistérségek alkotják, melyekben a város
nagyságrendjéből fakad a vendéglátás jelenléte, azaz a közepes térségi átlag
elsősorban a városoknak köszönhet ő. Ezek az ajkai, a zalaegerszegi és a
nagykanizsai kistérségek.
A második alcsoportba szintén három kistérség tartozik, azok, amelyekben az
utóbbi években indult meg a turizmus fejlesztése, s ezek a beruházások a város
nélküli, rurális térségeket érintik. A turizmus fejlesztésével megcélzott térségek a
Szigetköz, a Fert ő-mente és Zalaszántó és térsége, mint a Balaton egyik
háttérterülete.
4. klaszter: Kedvez ő turisztikai ellátottsággal rendelkező térségek
Ebben a csoportban megtaláljuk azokat a térségeket is, melyek nagyságrendjüknél,
gazdasági jelent őségüknél fogva jelent ős férőhelykapacitással rendelkeznek, mint
például Győr, Szombathely, Veszprém és térsége, de megtaláljuk a régió
másodlagos turistacentrumait is, mint K őszeg, Tapolca, Sárvár, az utóbbi gyógyvize
miatt vált keresett hellyé, de hasonló a kapuvári térség szerepe is. Ebben a
klaszterban találunk két olyan kistérséget, melyek az utóbbi évtizedben, években
programjukban fogalmazták meg a turizmus fejlesztését, s már ennek láthatóak a
jelei, s ezek az őriszentpéteri és Göcsej- Őrség-Hetés kistérségek.
5. klaszter: A turizmus céltérségei a régióban
Egyértelműen, jól elkülöníthet ő csoportot alkot az ide tartozó hat kistérség. Rájuk
valóban jellemző a turizmus, mely a nyári szabadid ő turizmust, a gyógyturizmust és
a határmenti turizmust foglalja magába. Jelen van a turizmushoz szükséges
infrastruktúra, a szállásfér őhelyek magas száma, hiszen ezt jelzi az is, hogy
Keszthely-Hévíz térségben 1000 lakosra 475, Balaton-mentén 479 szállásfér őhely
jut, de Mosonmagyaróvár térségében is magas ez az érték, amit a határátkel őhely
közelségével magyarázhatunk.
A klaszter hat tagja a következ ő : Sopron, Mosonmagyaróvár, Csepreg-Bük,
Keszthely-Hévíz, Kis-Balaton és Balaton-mente. Sopron mind a hazai, mind az
osztrák turizmusnak kedvelt színhelye, Csepreg-Bük, Keszthely-Hévíz, és a Kis-
Balaton mindegyike neves gyógyfürd őhelyet foglal magába.
A térségek klaszterbe történ ő besorolását mutatja a 9. ábra.
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

174 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT 1997 s 1

9. ÁBRA
Térségi típusok a turizmus jellemz ői alapján (Faktor- és klaszteranalízis eredményei szerint)
(Regional types by the characteristics of tourism by results offactor and cluster analysis)

• Turisztikai alapellátottsággal
nem rendelkező térségek
Gyenge turisztikai ellátottsággal
rendelkező térségek

Közepes turisztikai ellátottsággal
rendelkező térségek
Kedvező turisztikai ellátottsággal
rendelkező térségek
s A turizmus céltérségei a régióban

TÉT 1997 s 1 A kistérségek gazdasági és ... 175

3. A kistérségek típusai

A típusalkotás a szintézisnek talán a legnehezebb szakasza, hiszen nincs két
egyforma település, sem térség, tehát csak a leginkább jellemz ő közös jegyeket lehet
kiemelni, ami sok esetben torzulást, esetleg torzító leegyszer űsítést eredményez.
Mégis kénytelenek vagyunk ezt a lépést megtenni, mert a térségkezelésnél a kvázi
azonos térségek azonos beavatkozási területeit kell megkeresnünk. A korábbi
vizsgálatok eredményeinek felhasználásával a térségeket hét diszjunkt típusba
soroltuk, két típuson belül két-két altípust megkülönböztetve.
A tipizálás módszere a következ ő: a hét vizsgálati szint közül a demográfiai
struktúra és a munkaer őstruktúra pontokká alakított eredményeit összeadtuk, így
humán tőkére vonatkozó értéket kaptunk, figyelembe vettük továbbá az
infrastruktúra állapotára kapott pontértéket is. A gazdasági aktivitás pontértékei
alapján szétválasztottuk a térségeket gazdaságilag aktív és depressziós térségekre,
ezen belül az egyes típusokat a mez őgazdaság, az ipar, a turizmus vizsgálata során
kapott pontszámok alapján a gazdaságra vonatkozó típust is meghatároztuk. Az
egyes térségekre vonatkozó típusokat a 10. ábra mutatja.

Az így meghatározott hét típus, s azok elemei a következ ők:

1. Rurális térségek jó humán tőkével és jó infrastruktúrával:
Szigetköz, Sokoró, Fert ő-mente, csornai kistérség

2. Depressziós rurális térségek (kedvezőtlen humántőke állomány, rossz
infrastruktúra ellátottság): Kavicstakaró, Dél-Rábaköz, Somló-környék,
Balaton-felvidék, Göcsej- Őrség-Hetés, ZalaKar

3. Egyéb rurális térségek:
3/A. Egyéb rurális térség jó humán erő forrással, kedvezőtlen infrastruktúra
ellátottsággal: Mosoni-sík, Tóköz, Muramente, Őriszentpéter kistérsége
3/B. Egyéb rurális térség kedvez őtlen humán erőforrással, jó infrastruktúra
ellátottsággal: Alpokalja, Kis-Balaton, Csepreg-Bük

4. Gazdasági innováció pólusterületei (a legjobb gazdasági aktivitáshoz jó
humántőke és kiépített infrastruktúra párosul): Sopron, Gy őr, Szombathely,
Veszprém, Kapuvár, Mosonmagyaróvár, K őszeg, Zalaegerszeg városok és
térségeik
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

176 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT 1997 s 1

10. ÁBRA
A kistérségek típusai az Észsk-Dunántúlon a faktor- és klaszteranalízis alapján
(Types of small regions in North Transdanubia by results offactor and cluster analysis)

Depressziós rurális térség

Kedvezőtlen infrastruktúrával rendelkez ő
egyéb rurális térség

H Kedvező tlen humán tő kével rendelkező
egyéb rurális térség

Rurális térség kedvez ő adottságokkal

Depressziós vegyes gazdaságú térségek
A hét klasztortagság
helyuesi számának
összege
1fin1
11 Gyenge gazdasági aktivitású, vegyes gazdaságú
térségek rossz infrastruktúrával
Gyenge gazdasági aktivitású, vegyes gazdaságú
— "Depressziós tekn ő "
La] térségek kedvez őtlen humán erőforrással

s
111
" Dinamikus zóna"
Élénk gazdaságú térségek turizmis profillal

Gazdasági innováció pólusterületei

Szerkesztette: Szöréminé dr. Kukorelli 1,1996.
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

TÉT 1997 s 1 A kistérségek gazdasági és ... 177

5. Vegyes gazdaságú térségek:
5/A. Vegyes gazdaságú térségek közepes, vagy annál gyengébb gazdasági
aktivitással, kedvez ő humán erő forrással, rossz infrastruktúra
ellátottsággal: Körmend, Pápa, Tapolca, Ajka, Várpalota, Répcelak,
Jánosháza települések és kistérségeik
5/B. Vegyes gazdaságú térségek, közepes vagy annál gyengébb gazdasági
aktivitással, kedvez őtlen humán erő forrással, de jó infrastruktúrával:
Sokoróalja, Sárvár, Zalaszentgrót, Zalalöv ő kistérségei

6. Depressziós vegyes gazdaságú térségek, amelyeket a kedvez őtlen humán
tőke és az infrastruktúra alacsony szintje jellemez: Celldömölk, Zirc,
Letenye, Sümeg, Vasvár, Szentgotthárd, Nagykanizsa, Zalaszántó
települések és kistérségeik, valamint a Kerkamente és Bels ő-Göcsej.

7. Turizmus által frekventált területek magas szint ű gazdasági, vállalkozási
aktivitással jó humán tőkével és kedvez ő infrastruktúrával: Balaton-
mente, Keszthely-Hévíz térsége

A Országos Területfejlesztési Koncepcióban lehatárolásra került kilenc
térségtípus, ezekbe térségtípusokba is megpróbáltuk beilleszteni a régió kistérségeit.
Természetesen ezek a csoportok már nem diszjunktak, egy-egy kistérség több
típusba is beletartozhat, bel kell, hogy tartozzon. A kilenc típus közül a Budapest és
agglomerációja, valamint a vállalkozási övezetek típusok a régió esetében üresek
maradnak (11. ábra).

1. Gazdasági innováció pólusterületei:
Győ r, Szombathely, Veszprém, Sopron, Zalaegerszeg, Keszthely-Hévíz városok és
térségeik, valamint Balaton-mente

2. Határmenti térségek:
Mosonmagyaróvár, Kapuvár, Sopron, K őszeg, Szombathely, Körmend,
Szentgotthárd, Letenye, Ő riszentpéter települések és térségeik, valamint Mosoni-sík,
Fertő-mente, Alpokalja, Göcsej-Ő rség-Hetés, Kerkamente és Muramente
kistérségek

3. Gazdasági, társadalmi szempontból elmaradott térségek:
Somló-környék, Balaton-felvidék, Kerkamente, ZalaKar, Bels ő-Göcsej
kistérségek, valamint Celldömölk, Zirc, Letenye, Vasvár, Sümeg,
Zalaszántó, Nagykanizsa települések és térségeik

4. Ipari hanyatlás által sújtott térségek:
Ajka, Várpalota, Zirc, Tapolca városok és térségeik
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

178 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT 1997 s 1

11. ÁBRA
Az Északnyugat-Dunántúl kistérségeinek besorolása az Országos TeruletJellesziési Koncepció szerint
(Classification of the small regions of North-West Transdanubia by the National Regional
Development Concept)

Gazdasági innováció pólusterülete

Elmaradott térség

Ipari szerkezetátalakítás térsége

Rurális térség

Munkanélküliséggel küzdi térség

Környezeti szempontból
•• kiemelten kezelendö térség

• 4: Átmeneti, vegyesgazdaságú térség

14 Határmenti térség. nem
Szerkesztette: Szörényiné Kukorelli I.. 1996. 1111C 1 0...1,7 .0“0.0.1‚,1,s domináns kapcsolatokkal
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

TÉT 1997 s 1 A kistérségek gazdasági és ... 179

5. Rurális területek:
Szigetköz, Sokoró, Fert ő-mente, Mosoni-sík, Tóköz, Muramente, Alpokalja, Kis-
Balaton, Kavicstakaró, Dél-Rábaköz, Somló-környék, ZalaKar, Göcsej- Őrség-
Hetés, Balaton-felvidék és a csornai, az őriszentpéteri, a Csepreg-büki kistérségek

6. Munkanélküliséggel sújtott térségek:
Alpokalja, Kavicstakaró, Balaton-felvidék, Somló-környék, Kerkamente, ZalaKar
és Csepreg-Bük, Szentgotthárd, Őriszentpéter, Jánosháza, Zirc, Sümeg,
Zalaszentgrót és Várpalota települések és térségeik

7. Környezeti szempontból kiemelten kezelend ő térségek:
Fertő-mente, Szigetköz, Balaton-mente, Kis-Balaton, Somló-környék, Balaton-
felvidék, kőszegi és a tapolcai kistérségek

4. Összegzés

A hét ismérv vizsgálata során klasztertagságok helyezési számát összeadtuk, így
minden kistérségre kaptunk egy pontértéket, ami alapján a 48 kistérség sorrendbe
rendezhet ő, sőt elkülöníthetünk pontszámaik alapján csoportokat is, csak ebben az
esetben nem tudjuk, hogy melyik kistérséget valójában mi jellemez.
Érdemes a legmagasabb és legalacsonyabb pontszámmal rendelkez ő csoportokat
elkülöníteni, illetve megismerni, az elérhet ő maximum 35 pont (a hét csoport
mindegyikében elért helyezés maximum öt lehet) lehet.
A 29-35 közötti pontszámmal rendelkez ő kistérségek: Sopron, Keszthely-Hévíz,
Mosonmagyaróvár, Gy őr, Szombathely, Veszprém városok térségei és a Balaton-
mente.
A 13 ponttal vagy annál kevesebbel rendelkez ő kistérségek: Vasvár, Jánosháza,
Zirc városok kistérsége és a Kavicstakaró, Somló-környék, ZalaKar, Kerkamente,
Belső-Göcsej, Balatonfelvidék.

Az egyes kistérségek pontértékei alapján a régió térszerkezetében a fejlett térségek
három különböz ő sávja különíthető el.
1. Északnyugat-délkeleti irányú északi sáv, mely magába foglalja a
mosonmagyaróvári és gy őri kistérséget
2. Nyugati határmenti sáv, mely a soproni térségtől Csepreg-büki, köszegi és
szombathelyi térséget jelenti
3. Élesen kirajzolódik a régió déli pereme, mely a zalaegerszegi térségt ől a
Kis-Balatonon keresztül a Keszthely-hévízi kistérségen és Balaton-mentén
húzódik Veszprém, Várpalota térségén át a régió határáig.

Megtaláljuk a régió ún. "depressziós tekn ő"-jét is, mely Vas, Veszprém és Zala
megye megyehatár menti térségeit foglalja magába. Vasvár, Jánosháza, Sümeg,
Zalaszentgrót kistérségek és ZalaKar, Somló-környék alkotják ezt a depressziós
területe, melynek átlagos pontszáma 12 (10. ábra).
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

180 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT 1997 s 1

Irodalom

Bácsai V. - Nagy L. (1984) Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Bp.,
Akadémiai Kiadó.
Beluszky P. (1973) Adalékok a magyar településhierarchia változásaihoz, 1900-1970, Földrajzi Értesít ő
XXII. évf. 1. füzet 121-142. o.
Beluszky P. (1980) A közigazgatási területi beosztás földrajzi térszerkezeti alapjai. Bp.,
-

Államigazgatási Szervezési Intézet.
Beluszky P. (1985) A vonzáskörzet-kutatás néhány kérdése (In: A vonzáskörzetek gazdasági és
közigazgatási kérdései Szerk: Faragó L. Hrubi L.) MTA RKK DTI Pécs Közlemények 32. 15-18. o.
Beluszky P. (1987) A középszint ű igazgatás és hazánk térszerkezete. Pécs, MTA RKK
Beluszky P. (1990) A polgárosodás törékeny váza - városhálózatunk a századfordulón I. Tér és
Társadalom, 3-4. 13-56. o.
Bibó I. (1975) Közigazgatási területrendezés és az 1971. évi településhálózat fejlesztési koncepció. Bp.,
-

MTA Igazgatástudományi Bizottsága Közigazgatástudományi Szekció.
Bibó I, - Mattyasovszky J. (1950) Magyarország városhálózatának kiépítése. Bp., Államtudományi
Intézet
Csapó T. (1992) Az alapellátottság vizsgálata Észak- és Nyugat-Dunántúl falusi településeiben. Gy őri
Tanulmányok 12. Győr, 47-69. o.
Csizmadia A. (1976) A magyar közigazgatás fejl ődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig.
Bp., Akadémiai Kiadó.
Erdei F. (1977) Településpolitika, közigazgatás, urbanizáció. Bp., Akadémiai Kiadó.
Füstös L. - Kovács E. (1989) A számítógépes adatelemzés statisztikai módszerei Tankönyvkiadó,
Budapest
G. Fekete É. - Bodolai É (1995) Együtt! De hogyan? Kistérségi szervez ődések megjelenése a
-

területfejlesztésben MTA RKK - PHARE Miskolc
Gyimesi S. (1975) A városok a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet id őszakában. Bp.,
Akadémiai Kiadó.
Hajdú Z. (1983) A Dél-Dunántúl központi jelleg ű településeinek vonzáskörzet-rendszere az 1920-as
években. Földrajzi Értesítő, 1. 49-80. o.
Hajdú Z. (1992) Település- és településhálózat-fejlesztési politika Magyarországon az államszocializmus
időszakában. Földrajzi Közlemények, 1-2. 29-37. o.
Hencz A. (1973) Terülerendezési törekvések Magyarországon. Bp., Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Lettrich E. (19759 Településhálózat, urbanizáció, közigazgatás. Bp., MTA Állam- és Jogtudományi
Intézete.
Makkai L. (1961) A magyar városfejl ődés történetének vázlata. In: Borsos J, (szerk.): Vidéki városaink.
Bp., Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 25-75. o.
Matematikai és statisztikai módszerek alkalmazási lehet őségei a területi kutatásokban Szerk: Sikos T T.
1984. Földrajzi Tanulmányok 19. Bp. Akadémiai Kiadó
Matheika M. (1988) A településhálózat vizsgálat elméleti és gyakorlati vonatkozásairól. Bp.,
-

Akadémiai Kiadó.
Pálné Kovács I. (1994) Kistérségek, megyék, régiók és a közeljöv ő közigazgatása (kutatási
zárótanulmány) MTA RKK DTI Pécs
Perczel K. - Gerle Gy. (1966) Regionális tervezés és a magyar településhálózat. Bp., Akadémiai Kiadó.
Szoboszlai Gy. - Wiener Gy. (1978) A város szerepe a középszint ű területi igazgatásban. Bp.,
Államigazgatási Szervezési Intézet.
Szörényiné Kukorelli Irén:
A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei Észak–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 147–181. p.

TÉT 1997 s 1 A kistérségek gazdasági és ... 1 81

ECONOMIC AND SOCIAL FEATURES AND
TRENDS OF THE SMALL REGIONS IN NORTWEST
TRANSDANUBIA

IRÉN SZÖRÉNYI-KUKORELLI

The essay is based on the former delimitation of the small regions of Nortwest
Transdanubia. The basis of the delimitation was the physical geographical,
historical and ethnographic information in the questionnaires coming from the
settlements.
Instead of the delimitation of the Central Statistical Agency, which divided the
region into 27 small regions, a more subtle region divided into 48 small regions is
now analysed. At the levei of the small regions, the method of cluster and factor
analysis was selected to analyse the socio-economic characteristics. Having chosen
seven groups of characteristics, namely demography, structure of the labour force,
infrastructure, general economic activity, industry, agriculture and tourism, and
processing each of the small regions with the method of cluster and factor analysis,
the small regions were put into groups. Finally, after the summary of the results,
different clusters of small regions were defined.
From the point values of the small regions, we can clearly draw three different
stripes of the developed regions in the spatial structure of the region:
1. A northern stripe with a nortwest-southeast direction, covering the
small regions of Mosonmagyaróvár and Gy őr.
2. A western border stripe, which comprises the Sopron, the Csepreg-Bük,
Kőszeg and Szombathely region.
3. The southern edge of the region is clearly visible, reaching from the
Zalaegerszeg small region, through Little Balaton, the Keszthely-Hévíz
Mountains and along the Lake Balaton and through the Várpalota area,
to the border of the region.
We can find, however, the so-called "depression basin" of the region, covering
the border areas of Vas, Veszprém and Zala counties. The Vasvár, Jánosháza,
Sümeg, Zalaszentgrót, Zalakaros small regions and the Somló area are part of this
depression region.