Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 125-146. p.
Tér és Társadalom 1997 s 1: 125-146
KOMMUNIKÁCIÓS SZEKTOR AZ ÉSZAKNYUGAT-
DUNÁNTÚL TÉRSÉGBEN
(The Communication Sector in the Nortwest Transdanubian Region)
NAGY GÁBOR
Bevezetés
A világgazdaság történetében újabb nagy átmenethez érkeztünk. Az 1971-es
valutaválság, az 1973-as nyersanyag-árrobbanás, az 1979-es második olajár-
robbanás, az 1987-es t őzsdekrach csak felszíni jelenségei annak a
paradigmaváltásnak, mely napjainkban érkezik dönt ő szakaszába.
Az új szakaszt mely felé a világ gazdasági, illetve társadalmi fejl ődésének iránya
mutat sok névvel illették már, melyek csak részben fedik egymást. De abban minden
szerző egyetért, hogy a gyökeres változások alapvet ően a mikroelektronikában
elsőként jelentkező forradalmi változásokkal indultak meg, majd a gazdaság
különböző ágazataiba való begy űrűzésével folytatódtak, illetve a közszolgáltatások
területén is átfogó változásokat indított el, majd utolsó fázisként éppen napjainkban
otthonaink nélkülözhetetlen alkotórészévé válik.
Az információs szektor az utóbbi évtized legdinamikusabb gazdasági alrendszere,
melyben a telekommunikáció, a számítástechnika és a médiapiacok fejlődése
meghatározó szereppel bír a teljes nemzetgazdasági teljesítményre. De gyakorlatilag
valamennyi gazdasági ágazatban éreztetik hatásukat a változások, közvetve vagy
közvetlenül jelen vannak valamilyen formában az információs technológiák,
gondoljunk csak egy modern személygépkocsira, melynek vezérlésére akkora
számítógépes kapacitás van beépítve, mint egy gyengébb PC-be.
Az új technológiák alapvet ően átalakították a telephelyválasztás korábbi
prioritásait, új üzemszervezési formákat terjesztettek el, megváltozatták a vállalati
hierarchiát, átformálták az egyes munkakörök tartalmát, jelent őségét. Gyökeresen
megváltozott a vállalatok közötti kapcsolattartás formája, az együttm űködési
lehetőségek, az egyes gyártási folyamatok szétválaszthatósága, a
készletgazdálkodás, a min őségellenő rzés, a piacokra való eljutás, a marketing stb.
A közösségi szolgáltatások terén az oktatás lassan átformálódó profilja mellett, az
egészségügy, a közlekedési rendszerek szervezése, az államapparátus hatékony
működtetése mára nélkülözhetetlenné tette az új technológiákat.
S végül, a nyolcvanas évtizedben megjelent otthoni-PC-k rohamos terjedése révén
a legfejlettebb országokban átalakította a mindennapok rutinját is, a bevásárlás,
orvosi ellátás, pénzügyi szolgáltatások, munkavégzés és szervezés, illetve a
kikapcsolódás területén.
Ennek az átalakulásnak természetesen nem csak nyertesei, de vesztesei is vannak.
Általában vesztesek a perifériák, az alacsony végzettség ű társadalmi csoportok, a
folyamatos tanulásra, megújulásra képtelen egyének. De vesztesei a hagyományos
Nagy Gábor:
Kommunikációs szektor az Északnyugat–Dunántúl térségében
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 125–146. p.
126 Nagy Gábor TÉT 1997 s 1
szakmunkásréteg képvisel ői, az irodai munkát végző k (annyiban mindenesetre, hogy
jóval feszítettebb munkatempóra lehet ő ket szorítani), a közvetlen termelésirányítók,
a középvezet ők. Ugyanakkor felértékel ődnek a kreativitást igényl ő szakterületek,
illetve az új technológiák m űködtetését végz ő szakemberek tudása.
Ma még nem látható világosan, hogy Magyarország helye hol lesz ebben az
formálódó új világgazdasági rendben, csak remélhetjük, hogy még éppen id őben
léptük meg azokat a fejlesztéseket, melyek korábbi halasztása már az egész
gazdaság működőképességét veszélyeztette.
Az is világosan látható, hogy az országtest nem homogén egészként lép át az
informatikával fémjelezhet ő gazdaság és társadalom küszöbén, hanem az eltérő
induló feltételek, a közelmúlt, a jelen és a közeljöv ő folyamatai dönt ően
meghatározzák egy-egy szűkebb, vagy tágabb térség esélyeit a folyamatban.
A következő oldalakon az ország egyik - innovativitásával kit űnő - régiójának
kilencvenes évek közepi állapotát igyekszünk feltárni, esélyeit felmérni a
kommunikációs szektorban.
1. Telekommunikáció
1.1. Vezetékes telefonhálózat
Távközlési rendszerek, hálózatok, területi struktúra, tulajdonviszonyok
A távbeszél ő hálózat kiépülése hazánkban számos, eltér ő technológiával telepített
egységet eredményezett. A múlt század végén elkezd ő dött telefonvonal kihúzások
mind kézi kapcsolású központokból indultak. A hetvenes évtized nagy technikai
áttörése a crossbar központok szélesebb kör ű elterjedését hozta magával - sajnos
abban az id ő ben az általunk megvett és bevezetett technológia már lemaradónak
számított. Az újabb nagy technológiai ugrásra két évtizedet kellett várni, amikortól
nagyobb számban megjelentek a digitális központok, melyek a jelen min őségi
színvonalát nyújtják úgy üzembiztonságban, mint a nyújtott szolgáltatások
számában és min ő ségében. A különféle technikai megoldások, szolgáltatási
lehető ségek az egyes primer körzeteken belül is mozaikszer ű területi
elhelyezkedésben jelennek meg.
Az országos gerinchálózat alapvet ően kétféle kiépítés ű hálózatból áll. (A kiépítés
módja a szolgáltatás teljesítményét és min ő ségét is befolyásolja!) Létezik az analóg
rendszer ű rézbő l készített koaxiális kábelhálózat, mely nagy csatornaszámú (300-
2700 ér), s a múlt század végét ő l 1990-ig épült ki. Emellett folyamatosan növekszik
az 1991. óta lefektetett üvegszálas optikai kábelhálózat (1. ábra) hossza, mely a
hazai kommunikáció gerinchálózataként funkcionál. A digitális hálózat
létrehozásának célja, hogy kielégítse a hosszú távú átviteli igényeket, s emellett
biztosítson korszerű átviteli lehet ő séget a digitális központok és a
telekommunikációs és számítástechnikai (utóbbi években rohamos ütemben b ővülő)
szolgáltatások számára. Az 1991-94 közötti hároméves id őszakban 3400 km-nyi
optikai kábelt fektettek le, mellyel összekötötték a góckörzetek központjait, s
megteremtették a csatlakozási pontokat a nemzetközi hálózathoz.
Nagy Gábor:
Kommunikációs szektor az Északnyugat–Dunántúl térségében
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 125–146. p.
TÉT 1997 s 1 Kommunikációs szektor az ... 127
.7,
.0
O
V
O
Nagy Gábor:
Kommunikációs szektor az Északnyugat–Dunántúl térségében
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 125–146. p.
128 Nagy Gábor TÉT 1997 s 1
Az analóg és az optikai hálózat alapvet ő konfigurációja a főváros centrikus
csillagszerű kiépítés, így a régió is ezeken keresztül volt kapcsolatban Budapesttel.
A belföldi összeköttetések mellett mind az analóg, mind az üvegszálas hálózat
külföldi kapcsolódásokat is lehet ő vé tesznek. Az északnyugati megyéknek Ausztria
és Szlovákia felé, Zala megyének Horvátország felé van kifelé irányuló
kapcsolódása.
A telekommunikációs szektor országosan a kevés prosperáló ágazat közé
sorolható. A kilencvenes években felpörgött beruházások, a hálózat gyors ütem ű
korszerű sítése komoly eredményeket hozott, már néhány év alatt. A távbeszél ő
központok kapacitása 1990-t ő l 1994 végéig csaknem megduplázódott, megközelítve
a 2,4 millió vonalas kapacitást. A bekapcsolt f őállomások száma ugyanezen id ő alatt
közel 80 százalékkal emelkedett, közelítve az 1,8 milliós el őfizetői számot. A
hálózat minő ségi paraméterei is számottev ő en javultak. A nemzetközi távhívásba
1994 végére a fő vonalak 93,9%-a volt bekapcsolva, a digitalizáltság foka 1995
végére meghaladta az ötven százalékot, ami már nemzetközi összehasonlításban is
jó.
A beruházások ütemét jelzi az átadott távbeszél ő fő- és alközponti állomások
száma, amely 1992-ben 236 ezer, 1993-ban 182 ezer, míg 1994-ben újabb 228 ezer
vonal volt. A MATÁV 1995-ös tervében 60 milliárd forintos beruházással
számolnak, melynek eredményeképpen közel 340 ezer új el őfizetőt tudnak a
rendszerre kapcsolni. A koncessziós pályázatok után a MATÁV kezelésében maradt
körzetekben a hálózatfejlesztés az 1995-ös évben nagyjából a tervek szerint haladt.
Az összes beruházás meghaladta a 68 milliárd forintot, s az év végéig 315-320 ezer
vonalat kötöttek be. A központok vonalkapacitása ugyanakkor mintegy 350 ezer
vonallal növekedett. 1996-ban a MATÁV további 300 ezer új el őfizetőt köt be az
általa működtetett körzetekben, ezzel az el őfizető i száma év végére meghaladja a
kétmilliót. 1997 végére pedig a koncessziós szerz ődés szerint minden körzetben
megszűnik a mennyiségi telefonhiány. 1
A koncessziós körzetekben 1995-ben alig 40 ezer vonalat kapcsoltak be, ez
lényegesen elmarad a vállalt fejlesztésekt ő l. Ennek oka az elhúzódó vagyoni vita a
MATÁV-val, az anyagi források el ő teremtésének elhúzódása, valamint a
tulajdonosi szerkezet, az alapt ő ke menet közbeni változtatása. 1996-ra az ígéretek
szerint már csaknem akkora vonalkapacitást hoznak létre, mint a MATÁV, s a
rákötésekben sem maradnak el t ő le. 1997 végéig - a kínálati piac eléréséig - 710
ezer új el őfizetőt kívánnak együttesen bekapcsolni a távbeszél ő hálózatba, melynek
költsége a hálózati korszer ű sítésekkel és az új építmények elkészítésével együtt
messze meghaladja a 150 milliárd forintot.
Mindennek eredményeként az országos ellátottsági mutatók látványosan javulnak.
Míg 1991-ben éppen csak meghaladta a 10 fővonal sűrűséget 100 főre, addig 1994-
ben 18, 1996 végére pedig 28 vonal jutott ugyanennyi lakosra. (Ez az ellátottsági
szint közelíti Portugália és Görögország 1990-es szintjét, s Kelet-Európában
hazánkat az els ő helyre emelheti a vezetékes távközlés tekintetében, ha figyelembe
vesszük a hálózat min őségi-mű szaki paramétereit is!)
Nagy Gábor:
Kommunikációs szektor az Északnyugat–Dunántúl térségében
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 125–146. p.
TÉT 1997 s 1 Kommunikációs szektor az ... 129
Területi különbségek a régióban góckörzetenként
Az Északnyugat-Dunántúl megyéi közül technikai paraméterek alapján a
leginkább homogén képet Gy őr-Moson-Sopron megye nyújtja, ahol Csíkvánd,
Gyarmat és Szerecseny községeket kivéve mindenütt nemzetközi távhívásra is
alkalmas automatikus központok üzemelnek. A megyén belül a soproni góckörzet
technikai színvonala a magasabb, ott kizárólag digitális központokat találunk, hála
az 1990-1994 között végbement fejlesztésnek. A gy őri góckörzetben a crossbar
központok kiváltása folyamatosan zajlik, a legutóbbi nagyobb volumen ű beruházás
Csorna és környékén zajlott, most a sokorói térség (Pannonhalma és térsége)
következik. Mindkét góckörzet MATÁV tulajdonban van.
Vas megyében a szombathelyi góc vonalai teljes egészében alkalmasak
nemzetközi távhívásra, a települések jó felén már digitális központ üzemel. A körzet
legutolsó nagyobb fejlesztése Körmend és térségének automatizálása volt. A sárvári
góckörzet az 1993-1994-es tenderezés eredményeként kikerült a MATÁV
fennhatósága alól. Rábacom néven alapított regionális telefontársaságot a Hungarian
Telecom and Cable Corp. (HTCC) (54%) magyar-amerikai konzorcium, a Telecom
Denmark (20%) és az érintett önkormányzatok (26%). A területen csak kézi
kapcsolású központok üzemeltek, amikor 1995. január 2-án a társaság átvette a
szolgáltatást a MATÁV-tól. Az azóta eltelt id őszak legfontosabb eredménye, hogy
átadták a sárvári digitális központot, s a környez ő településeken megkezdték a
kihelyezett fokozatok üzembe helyezését. A cég a koncesszióban vállalt
ütemtervhez képest késésben van, de ez 1997 elejéig behozható.
Veszprém megyében a veszprémi körzetre a tendernyitás után a United Telecom
Investment (UTI) vezette konzorcium nyerte el a szolgáltatás jogát. A Bakonytel
néven bejegyzett regionális társaság vagyoni viták miatt csak 1995. február 2-án
vette át a szolgáltatást a MATÁV-tól. A góckörzet technikai színvonala er ősen
változó, legkorszerűbbek a megyeszékhelyen üzembe állított digitális központok, de
például Zirc térségében csak kézi kapcsolású központok m űködnek. A társaság az
1995-ös évben lényegében csak az el őmunkálatokat, illetve a beruházáshoz
szükséges anyagi források el őteremtését végezte el. Nagyobb szabású fejlesztésekre
1996-tól lehet számítani. A pápai körzet nyertese a Pápatel lett, melyben a C.E.T.
amerikai tulajdonú társaság rendelkezik többségi tulajdonnal, 10%-os részesedése
van a HTCC-nek, és 26%-ot jegyeztek a helyi önkormányzatok. A góc technikai
színvonala elavult, az utóbbi években szinte semminem ű fejlesztés nem történt. A
települések nagy részében kézi kapcsolású központok üzemelnek. A tulajdoni viták
miatt a szolgáltatást csak 1995 december 31-én vették át a MATÁV-tól, így érdemi
fejlesztésre még nem került sor. A góckörzetben Vaszaron indult el kísérleti
jelleggel a WLL típusú berendezések beüzemelése, egyel őre korlátozott
vonalszámmal. A tapolcai körzet a Soproni Igazgatóság kezelésében maradt. Az
1985-90. között lezajlott, majd 1993-tól újra elindult fejlesztések eredményeként a
góckörzet teljes területén automatizált központok szolgálják ki az el őfizetőket. A
gyengébb ellátottságú Sümeg környéki falvakban tovább folytatódott a
lakástelefonok felszerelése, míg a Balaton-parti településeken a nyilvános telefonok
telepítése gyorsult fel.
Zala megye mindhárom körzete a Pécsi Igazgatóság fennhatósága alatt maradt.
Legkedvezőbb a helyzet a zalaegerszegi góckörzetben, ahol teljessé vált az
Nagy Gábor:
Kommunikációs szektor az Északnyugat–Dunántúl térségében
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 125–146. p.
130 Nagy Gábor TÉT 1997 s 1
automatizálás, s ezzel a körzet egész lakossága számára lehet ővé vált a nemzetközi
távhívás. A nagykanizsai körzetben a népesség fele, a települések 30%-a számára
állnak rendelkezésre az automatizált, belföldi távhívásra is alkalmas központok. A
kisebb lakosságszámú, elzártabb helyzetben fekv ő községek számára a napi realitás
a kézi kapcsolású, minimális kapacitású központ. A keszthelyi körzetben 1992
végén, még az el őzőnél is kedvező tlenebb mutatókkal találkozhattunk. A góc
lakosságának mindössze 40%-a élhetett a belföldi távhívást lehet ővé tevő automata
központok nyújtotta lehet ő séggel, a többiek számára, s ez a településeknek 94%-a
volt, be kellett érniük a kézi kapcsolású központokkal, melyek nagyobb része csak
nappal üzemelt. Az utóbbi két év fejlesztései eredményeként elindult a körzet gyors
ütemű fejlesztése - a primer központban üzembe helyezett nagykapacitású digitális
központ segítségével.
A négy megye gócainak ellátottsági mutatóit vizsgálva azonnal magyarázatot
nyerünk Győ r-Moson-Sopron megye kedvez ő helyzetére, hiszen mindkét körzetben
kielégítő - az országos vidéki átlagot jócskán meghaladó - az ellátottság szintje, s őt
a soproni góc átlaga már eléri a nyolcvanas évek eleji nyugat-európai szintet is
(1. táblázat). Vas megyében a sárvári, Veszprémben a pápai góc húzza le
erő teljesen az átlagot. Zalában az 1993-1994-es évek beruházásai után már sokkal
kedvező bb helyzettel találkozhatunk, mint korábban. A területi egyenl őtlenségek is
kisebbek, mint az el őző két megyében, bár Nagykanizsa környéke telefonellátottság
szempontjából 1994 végéig egyértelm űen hátrányos helyzet ű volt.
1. TÁBLÁZAT
A régió távközlési góckörzeteinek f őbb jellemz ői
Major features of the telecommunication districts of the region
Megye Góc- Góckörzet Kör- Lakó- Lakó- Telefon Vonal Fővonal Fővonal
körzet központja zet népesség népesség vonalak /1000 fő szám /1000 fő
száma szám 1990 1992 száma (1992) (1994) (1994)
(1992)
Gy-M.-S. 19 Győr 96 333132 334412 37761 114 62493 187
Gy-M.-S. 20 Sopron 99 91635 92588 20237 219 27829 303
Vas 47 Szombathely 94 208470 208008 29242 141 37488 181
Vas 48 Sárvár 95 67474 65866 2375 36 2395 36
Veszprém 49 Veszprém 88 233833 233636 20439 88 20800 89
Veszprém 50 Pápa 89 65186 64337 2562 40 2804 44
Veszprém 51 Tapolca 86 80227 79881 10297 129 15065 188
Zala 52 Zalaegerszeg 92 133416 132040 16478 125 20211 152
Zala 53 Keszthely 83 66347 65858 4034 61 10770 165
Zala 54 Nagykanizsa 93 106902 104701 6559 63 9066 85
Forrás: MATÁV, 1994.
Nagy Gábor:
Kommunikációs szektor az Északnyugat–Dunántúl térségében
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 125–146. p.
TÉT 1997 s 1 Kommunikációs szektor az ... 131
Végrehajtott és tervezett fejlesztések
A gy őri primer körzetben 1993-95. között kiemelt fontosságú volt Csorna,
Kapuvár és Pannonhalma térsége, amely az automatizálás tekintetében addig fehér
foltnak számított a megyében. Gy őr körzetében 1995-ben indulnak jelent ősebb
fejlesztések, melynek során 1995-1996-ban a meglév ő vonalkapacitást 43800
állomással b ővítik, s emellett 33300 új el őfizető is vonalhoz juthat. Ezzel,
Mosonmagyaróvár és környéke kivételével kínálati piac lesz a körzetben 1996
végéig. A soproni primer körzetben a jelentkező igények folyamatos kielégítése lesz
a cél, miután itt 1995 februárjára megvalósult a kínálati piac, az országban els őként.
A szombathelyi primer körzetben befejeződött Körmend és Szentgotthárd
térségének digitális központokkal történ ő felszerelése. A fejlesztés az érintett
települések számára azt jelenti, hogy az 1993 végi 3,7 vonal/100 lakos vonals űrűség
33%-os ellátottságig növekedhet. Szombathely és térségében 1995-ben 27000
vonalkapacitást építettek be, amelyre 1995-ben és 1996-ban 10300 új el őfizető
kapcsolódhatott. A sárvári primer körzet tulajdonosa a Rába-Com Koncessziós Rt.
1995. január elsején vette át a szolgáltatást a MATÁV-tól. A körzetben lév ő 25000
lakásban mindössze 2500 telefon m űködött kézi kapcsolású központon keresztül. A
beruházások 1995-ben indultak, egy SIEMENS EWSD digitális központ
beépítésével, melyre 12-13000 el őfizetőt kapcsolhatnak rá. (A hálózati kapacitás
ennél lényegesen nagyobb, 25000 vonalas lesz.) Az 1995 decemberére elkészült
digitális központra rákötik az összes sárvári vonalat, ezzel párhuzamosan az év
folyamán a környez ő községek vonalaínak ráterhelése is lezajlik. 1996. május elején
átadták a celldömölki digitális központot is, most már ott is a rákötések indulnak.
A veszprémi primer körzet új tulajdonosa a Bakonytel részvénytársaság,
viszonylag kedvező helyzetben volt a szolgáltatás átvételekor. A megyeszékhelyen
összesen 23500 vonalas digitális vonalkapacitás m űködött, igaz, ebből 20800-ra
már el őfizetőket kötöttek, míg további 23 ezren jelezték igényüket telefonvonalra.
Az 1995-ös évben a társaság főként a beruházás anyagi forrásainak el őteremtésével
foglalkozott, a kihelyezett központok építési-szerelési munkálatait csak év végén
kezdték meg. A pápai körzet tendernyertese a Pápatel Rt., az elhúzódó vagyoni
viták után a társaság csak 1995 decemberével vette át a szolgáltatást a MATÁV-tól -
az országban utolsóként. A körzetben 1993 végén 10600 vonalas
központkapacitáson 2800 működő vonalat tartottak nyilván, míg a várakozók száma
7600 körül alakult. Érdemi beruházások legfeljebb ez év közepén kezd ődhetnek
meg, jelentősebb bekötések pedig év vége el őtt nem várhatók. Az 1985-90-es
időszakban került sor - még analóg technológiával - a tapolcai primer körzet
bővítésére, mely a Balaton-partot is magában foglalja. Nagyobb méret ű fejlesztés
1995-ben indult a góckörzetben, 16000 vonalnyi új kapacitás kiépítése és 8300 új
főállomás bekapcsolása szerepel a tervekben. 1996-ra húzódott át 7800 új el őfizető
bekötése, illetve 5300 vonalnyi kapacitásb ővítés.
A Pécsi Igazgatóság területéhez tartozik Zala megye valamennyi primer körzete.
Zala megye három primer körzete közül a keszthelyi van a legkedvez őbb
helyzetben. 1994 és 1996 között lényegében csak be kellett kötni az új el őfizetőket
a meglévő központkapacitásokba. 1994 végén 21000-es kapacitásra 10770 el őfizető
jutott, ezek a számok 1996 végére 22600 vonalas központkapacitásra és 19050
előfizetőre változnak. (A körzet lakossága 65375 f ő .) A három év során 9000 új
Nagy Gábor:
Kommunikációs szektor az Északnyugat–Dunántúl térségében
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 125–146. p.
132 Nagy Gábor TÉT 1997 s 1
el őfizető t kötöttek be, mindössze 1600 vonalas kapacitásb ővülés mellett. A
nagykanizsai körzetben a fő cél a kábelhálózat b ővítése, melynek eredményeként
9600 el őfizető juthat telefonhoz, a központkapacitások alig ezer vonalas b ővülése
mellett. 1994 végén a 23900 vonalas kapacitásra 9100 el őfizető jutott, 1996 végére
24700 vonalas kapacitásra 18600 fő vonalat kötnek be. Zalaegerszeg körzetében a
munka döntő szakasza 1995-1996-ban zajlott. Nemcsak a hálózatot, hanem a
központkapacitást is megduplázták, miközben 12 ezren váltak telefontulajdonossá.
El ő reláthatólag még 1996 végén is lesz a körzetben 3500 várakozó, akiknek igényét
csak 1997 els ő felében tudják kielégíteni. 1994 végén a 20350-es kapacitásra 20200
el őfizető t terheltek rá, míg 1996 végére a 40120 vonalas központkapacitáson 32300
el őfizető fog osztozni.
1.2. Rádiótelefonok
A 450 MHz-es rádiótelefon rendszer kiépítése 1990-ben a budapesti központ, és
cellák üzembe helyezésével indult meg. A beruházás dönt ő szakasza az 1990-1993-
as idő szakban zajlott, melynek végére az ország területének nagyjából 80%-át
lefedték, s a lakosság 90%-a számára elérhet ő vé tették a rádiótelefon
szolgáltatáshoz való hozzáférés lehet őségét. A rendszerb ől kiléphetünk a
nemzetközi hálózatba, s a hazai el őfizető k is a világ összes részéb ő l hívhatók.
1996 végére már mintegy 270 telephelyen közel 400 cella üzemelt. 1993 végét ől
már csak az ellátatlan kisebb fehér foltok felszámolására, illetve a forgalmi
torlódások megszüntetésére irányul a fejleszt ő tevékenységük. Országosan három
nagyközpont szolgálja ki a telefonálókat, ebb ő l kettő t Budapesten, a harmadikat
Székesfehérváron helyezték üzembe. A budapesti két központ alapvet ően a fővárosi
hívások gyűjtését és továbbítását végzi, a székesfehérvári pedig a vidékiekét.
Az Északnyugat-Dunántúl területén els ő dlegesen Veszprém és Zala megye
területén vannak még lefedetlen területek az igen tagolt domborzat miatt. Ennek egy
részén már 1995-ben megindulhatott a rádiótelefon forgalom, hiszen ez évben
létesítettek új bázisállomást Komáromban, Hegyeshalmon, Jánosházán,
Keszthelyen, Balatonalmádiban, Sárváron, valamint a Zalai-dombság területén. Az
ország területének 97%-át lefed ő rendszer 1996-ra a hálózat min őségi
paramétereinek javítása mellett 72 ezer el őfizető volt a rendszerükben.
A 900 MHz-es szolgáltatók lefedési stratégiájában els ő helyen a főváros, majd a
Balaton környék és az M7-es autópálya nyomvonalának lefedése állt, hiszen itt
lehetett számítani a legnagyobb tömeges - még ha idényszer ű is - keresletre.
Második lépcs ő ben a nagyvárosok és az egyszámjegy ű főközlekedési utak
nyomvonalának ellátása következett, melyet a szolgáltatás megindítása után a
Westel hat, a Pannon tíz hónapon belül valósított meg. Harmadik körben a közép és
kisvárosok, a budapesti agglomeráció, illetve a technikai szempontból könnyebben
lefedhető alföldi területek következtek. A Westel ezt az ütemet 1995 októberére, a
Pannon 1996 márciusra fejezte be. Utolsóként a tagoltabb domborzattal (dombság,
középhegység) rendelkez ő falusi térségek kerülnek sorra, ez a fázis lényegében
egyszerre fejez ő dik majd be a két cégnél 1996 végére.
A Pannon GSM hálózatán 1995 végéig a lefedettséget országosan 70% fölé
emelték. Nagyobb ellátatlan területek els ő sorban a tagolt domborzattal rendelkez ő
Nagy Gábor:
Kommunikációs szektor az Északnyugat–Dunántúl térségében
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 125–146. p.
TÉT 1997 s 1 Kommunikációs szektor az ... 133
középhegységi és dombsági területeken maradtak, illetve Zala nyugati felében a
határmenti sávban, ahova a fejlesztés csak 1996 folyamán ért el. Az építési
beruházások összege 1995 végéig 180 millió, 1996 végéig közel 280 millió USD
volt. A rendszer el őfizetőinek száma 1995 végén országosan 71 ezer, 1996 végén
közel 150 ezer volt. 1996 végére országos lefedettséget értek el, azaz az ország
területének 98%-án használható a rendszer, ezzel a három szolgáltató közül az övék
a legteljesebb hazai hálózat. 1996 decemberére elérték országosan az 500
bázisállomást, melyet részben új cellák létesítésével, részben a zsúfoltabb
térségekben - főként a fővárosban - mikrocellák kialakításával építenek ki.
A Westel 900-as hálózat építése valamivel nagyobb ütemben indult. 1996
márciusára az ország 3200 településéb ől 2100-ban már használható a Westel
hálózata (a lakosság 90%-a). A beruházások összege 1995 végéig meghaladta a 250
millió USD-t. Az előfizetők száma 1995. augusztus elején lépte át a százezret, év
végére 126 ezer fölé n őtt. A teljes rendszerben ma már 450 cellánál több üzemel,
melyeket négy központból látják el (ebb ől kettő Budapesten, egy Szolnokon és egy
Székesfehérváron szolgálja az el őfizetőket). Az 1996-os évben további 36 millió
USD-os befektetéssel 97%-os lefedettséget értek el, el őfizetőik száma valamivel
túllépte a 200 ezret.
A mobiltelefonok terjedése er ős térbeli hierarchiát mutat. Az ellátottsági szint
gyors növekedését (1994-ben 55000, 1995-ben 270000, 1996 végén 470000
előfizető) egyel őre nem követi az igénybevev ők körének kiegyenlítődése. A főként
üzleti célokra használt készülékek megjelenése a főváros (kb. 50%) mellett a
nagyvárosi hálózatban (kb. 20-25%) karakteres, a hierarchia alacsonyabb fokain
álló településekben elterjedése a helyi gazdasági aktivitás és a jövedelmi viszonyok
fiiggvénye. A vezetékes rendszer kiépülése nyomán várhatóan megsz űnik a mobil
telefonok helyettesít ő szerepköre, de néhány éven belül új alkalmazási területként
megjelenhet a háztartásokban, ahogy ez a skandináv országokban már ma is
mindennapos.
1.3. Telekommunikációs szolgáltatások
A szöveges üzenetek küldésében 1984 óta rohamosan terjed ő eszköz a telefax. A
faxállomány terjedése robbanásszer ű volt, hiszen 1991 közepén, már közel tízezer
készüléket tudtak beazonosítani. Az állomány térbeli eloszlása továbbra is
hierarchikus. (Budapesten regisztrálták a teljes állomány 40%-át!) Az egyes
megyéken belül minden esetben kiugró értékeket mutattak a megyeszékhelyek, az
50%-os részesedést csak Bács-Kiskun és Komárom-Esztergom megyékben nem
érték el, de mindkét megyére a kiegyenlített településszerkezet jellemz ő, így a
megyeszékhely relatíve kisebb súlya ezzel magyarázható. Extrém magas részesedés
jellemzi Nógrád, Vas, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyéket,
melyeknek els ősorban településhálózati okai vannak.
A megyék ellátottsági sorrendjében Gy őr-Moson-Sopron megye els ő helyen állt,
mind a teljes, mind a megyeszékhely nélküli mutató tekintetében. (A megyeszékhely
nélkül számított ellátottság mutatja, hogy a régió megyéiben a faxok elterjedése nem
korlátozódik csupán a nagyvárosi körre, hanem a kisvárosok és a különleges
helyzetű községek bizonyos hányadában is megjelennek a korszer ű
Nagy Gábor:
Kommunikációs szektor az Északnyugat–Dunántúl térségében
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 125–146. p.
134 Nagy Gábor TÉT 1997 s 1
telekommunikációs eszközök és ezek használói is.) A régió megyéi közül a fajlagos
ellátottságban mindkét mutatóban nyolcadik Zala, tizedik, illetve hetedik Veszprém
(ez utal a faxállomány kiegyenlítettebb megoszlására a településhálózaton belül),
12. és 16. Vas (korábban már utaltunk a megyeszékhely extrém magas arányára a
megyei állományon belül).
A legfontosabb felhasználók köre némiképp eltér a városi és a falusi közegben:
2. TÁBLÁZAT
A felhasználók köre a városi és a falusi közegben
Users in urban and village environment
Funkció Városok Falvak
Kereskedelem, szolgáltatás, idegenforgalom 28,7 17,6
Pénzügy, biztosítás 10,9 8,0
Ipar, építő ipar 29,5 25,2
Közlekedés, hírközlés 3,8 2,0
Mezőgazdaság és élelmiszeripar 6,0 26,2
Tudomány, oktatás, kultúra 3,1 0,9
Közigazgatás, jog 7,7 12,3
Egészségügy, sport, vallás, politika, egyéni el ő fizető k 9,3 7,8
Forrás: Tiner T., 1992.
A legnagyobb telefax állományok a megyeszékhelyeken és a megyei városokban
koncentrálódtak. A kis és középvárosi hálózatból Gy őr-Moson-Sopron megyében
kiemelkedik Mosonmagyaróvár és Kapuvár. Vas megyében Szombathely mellett
nem volt jelentő s koncentráció. Veszprémben Ajka, Balatonfüred, Pápa, Tapolca és
Várpalota, Zalában csak Keszthely és Hévíz ellátottsága ugrik ki. A vidéki városok
fajlagos faxellátottságában az utolsó negyvenben találtuk Celldömölköt, Körmendet,
Szentgotthárdot, Lentit, Zalaszentgrótot, Sümeget és Tapolcát.
A MATÁV által nyújtott szolgáltatások: Digifon szolgáltatási csomag, X.25.-ös
szolgáltatás, bérelt vonal (LNN), menedzser bérelt vonal (MLNN) szolgáltatás, az
intelligens hálózat (IN), az ISDN, illetve legújabban az EDI rendszer és az Internet
kapcsolódási lehet ő ség piaci bevezetése történt meg.
A mobil telefonrendszerek üzemeltet ő i egymással és a vezetékes szolgáltatókkal
versengve nyújtják az értéknövelt szolgáltatásokat. Az élen a Pannon GSM járt az
újdonságok bevezetésében, de a többiek hátránya a piac lefedése szempontjából
nem jelentős.
Megyék rangsora a telekommunikációs ellátottság alapján
Erdő si Ferenc professzor az 1992. év végi állapotokra elkészítette a megyék
sorrendjét a kommunikációs ellátottság alapján (3. táblázat). A régió megyéi az
országos átlagnál kedvez ő bb helyzetben vannak, az összevont ellátottsági mutató
alapján Győ r megye - Baranya mögött - a második legkedvez őbb helyzetű, míg
Veszprém a hatodik, Zala a nyolcadik, Vas a kilencedik helyet foglalja el az
összegzett rangsorban.
Nagy Gábor:
Kommunikációs szektor az Északnyugat–Dunántúl térségében
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 125–146. p.
TÉT 1997 s 1 Kommunikációs szektor az ... 135
3. TÁBLÁZAT
A megyék rangsora a telekommunikációs mutatók alapján (1992)
Order of the counties by indices of telecommunication (1992)
Távbeszél ő Távhívásba Telex Telefax CB-rádió TV Telekomm.
Megyenév ellátottság bekapcsolt ellátottság el látottság ellátottság készülék ellátottság
települések ellátottság általános
aránya mutatója
Baranya 1 5 4 3 2 12 1
Bács-Kiskun 10 12 I 7 16 19 13
Békés 14 9 9 11 8 5 11
Borsod-A.-Z. 5 16 18 15 17 15 17
Csongrád 2 4 5 2 7 16 3
Fejér 16 8 15 13 4 6 12
Győr M S.
- - 3 1 3 I 6 17 2
Hajdú-Bihar 11 15 16 14 14 2 14
Heves 8 3 19 9 10 7 10
Komárom-E. 4 I1 6 6 11 3 4
Nógrád 15 19 11 17 19 4 16
Pest 18 6 14 16 15 18 18
Somogy 9 14 2 5 1 14 5
Szabolcs-Sz.- 19 17 17 19 18 II 19
Jász-N.-Sz. 17 18 13 18 5 1 15
Tolna 13 2 12 4 13 10 7
Vas 6 13 7 12 9 9 9
Veszprém 7 10 I0 10 3 13 6
Zala 12 7 8 8 12 8 8
Forrás: Erdősi F. 1994.
2. A számítástechnika megjelenése és terjedése
2.1. Az ellátottság területi különbségei
A korai szakaszban (1970-es 80-as évek) a gépek terjedésében a régió megyéi
közül a legnagyobb dinamikát Veszprém megye, majd Gy őr-Sopron megye mutatja,
mindkettőre a koraí indulás és a lassan, egyenletesen csökken ő ütemű, magas
gyarapodási ütemek a jellemz őek. Vas és Zala megye tipikus kés őn induló,
lemaradásuk kezdetben jelent ős, de országosan is kiemelked ő növekedési
ütemükkel fokozatosan zárkóznak fel a vezet ők mögé. Kései reagálásukban az is
szerepet játszhatott, hogy - különösen Vas megyében - viszonylag kevés
nagyvállalati döntési központ székelt a megyében, így a gépesítés els ődleges
szerepl őinek köre jelent ősen szűkebb volt, mint Gy őrben, vagy Veszprémben.
Nagy Gábor:
Kommunikációs szektor az Északnyugat–Dunántúl térségében
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 125–146. p.
136 Nagy Gábor TÉT 1997 1 1
Nagy Gábor:
Kommunikációs szektor az Északnyugat–Dunántúl térségében
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 125–146. p.
TÉT 1997 s 1 Kommunikációs szektor az ... 137
A településhálózat egyes elemeiben a számítógépek megjelenése eltér ő volt a
nyolcvanas évtizedben. Az apró és kisfalvakban a megjelenésük csak jelzésszer ű. A
közép és nagyfalvak esetében a TSZ és ÁFÉSZ központokban, az ipari
telephelyeken már jelent ős százalékban alkalmaztak számítógépeket. A kis és
középvárosi hálózat gépellátottsága már érzékelhet ő , a nagyobb gazdasági
egységeken kívül a közigazgatási, m űvelődési és kulturális intézményekben is
megjelenik a számítógép. A nagyvárosokban a terjedés még számottev őbb, a
nagyobb gazdasági egységeknél, az intézményekben egyre több gépet regisztráltak,
mégpedig az átlagosnál nagyobb kapacitásokkal. A fajlagos adatokban megindult
egy erős kiegyenlítő dés a regionális központok és a megyeszékhelyek között, de az
abszolút számokban természetesen az el őbbi kategória dominál.
A nyolcvanas évtized végén a közvetett mutatók alapján (számítástechnikai
társaságok és egyesületek tagsága, számítástechnikai folyóiratok el őfizetői) a térbeli
megoszlás erős városi dominanciát mutat (2. ábra). A régió településszerkezete
nyomon követhető az el őfizetők megoszlásában, az aprófalvas térségekben
összefüggő üres foltokat fedezhetünk fel. A városok körüli agglomerálódó
településeken csak elvétve fordulnak el ő előfizetők, talán azért, mert a
nagyvállalatokban, az intézményekben elérhették a megfelel ő szakirodalmat a
számítástechnikában dolgozók.
2.2. A foglalkoztatottak száma, gazdasági szervezetek az ágazatban
A számítástechnikában dolgozók száma megyei bontásban ismét er ős
aránytalanságokat mutat. A fő városban koncentrálódik az összes országos hatáskör ű
szervezet, a nagyvállalati kör jelent ős része, és számos szolgáltató szervezet, így
érthető , hogy e központok adatfeldolgozó és információs apparátusa is itt
összpontosul. Az évtized végéig lényegében a f ővárosban van a teljes
számítástechnikai szakma irányítása.
Az Északnyugat-Dunántúl régió megyéiben a számítástechnikai foglalkoztatottak
aránya nagyjából az országos vidéki átlag körül szóródik. A városi központokban
dolgozók számában egyértelm ű Győr dominanciája, itt 300 főnél is több dolgozót
regisztráltak 1987-ben. (Gy őrt Szombathely és Zalaegerszeg követi, majd a
Veszprém, Várpalota, illetve Sopron, Mosonmagyaróvár négyes következik. A
harmadik hierarchiaszinten Pápa, Ajka, Keszthely és Nagykanizsa található.)
Az 1990-es népszámlálás foglalkoztatottsági adatai szerint úgy országos, mint
megyei vagy városi viszonylatban csökkent az ágazatban dolgozók abszolút száma,
a közel harmincezres csúcsról 24 ezer közelébe. A megyei városok közötti sorrend
lényegében nem változott. A fő város még 1990-ben is a szakmai irányítók közel
43%-át tömöríti, a megyei városok nagyjából 30%-ot, míg a többi városban és a
községekben mindössze 17%-ot találtunk. A régió legcentralizáltabb megyéje Vas,
ahol a megyeszékhely az irányító pozíciók 73%-át tömöríti. Gy őr-Moson-Sopron és
Zala megyében ilyen arány a két-két megyei város együttes arányával alakul ki
(ebb ől Győ r 65, Zalaegerszeg 54%-kal részesedik), míg Veszprém megyében a
megyeszékhely aránya alig haladja meg a 40%-ot, mely kiegyensúlyozottabb
települési és gazdasági szerkezetre utal.
Nagy Gábor:
Kommunikációs szektor az Északnyugat–Dunántúl térségében
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 125–146. p.
138 Nagy Gábor TÉT 1997 s 1
A számítástechnikai és szervezési területen m űködő kisszervezetek
elhelyezkedésében már a nyolcvanas évek végén a megyeszékhelyek szerepe volt
meghatározó.
1994-re országosan több, mint ezer jogi személyiséggel rendelkez ő vállalkozást
tartottak nyilván az ágazatban, ebb ől a régió megyéiben összesen 104 céget
találtunk (4. táblázat). A megyék sorrendjében Gy őr-Moson-Sopron vezet, míg Zala
megye erőteljes leszakadást mutat. A számítástechnikai tevékenység centralizációját
mutatja, hogy a kisszámú vállalkozás még kevesebb település között oszlik meg.
Egynél több számítástechnikai céget csak a megyeszékhelyeken, valamint
Sopronban, Mosonmagyaróváron és Balatonfüreden találtunk. A megyeszékhelyek
sorrendjében tükröz ődik a nagyságbeli különbség. (A Veszprém és Zalaegerszeg
között tapasztalható differencia oka az el őbbi városban meglévő informatikai
oktatás, az általa kibocsátott szakembergárda lehet.)
4. TÁBLÁZAT
Számítástechnikai cégek a régióban (1994.)
Computer technics companies in the region (1994)
Megye darab Település darab
Győr Moson Sopron
- - 45 Győr 30
Mosonmagyaróvár 3
Sopron 5
Gönyű, Győrszemere, Gy őrújfalu, Halászi, Kópháza, Nagycenk, 1-1
Nyúl
Vas 22 Szombathely 19
Kőszeg, Sárvár, Tanakajd I 1
-
Veszprém 23 Veszprém 16
Balatonfüred 2
Ajka, Balatonalmádi, Balatonrendes, Berhida, Markó 1-1
Zala 14 Zalaegerszeg 10
Böde, Gellénháza, Keszthely, Nagykanizsa 1 1
-
Forrás: CIMKE 1994.12.31.
2.3. Számítástechnika az oktatásban és a kutatásban
A nyolcvanas évek elején országos program indult az oktatás számítógépekkel
való felszerelésére, melynek eredményeként az évtized végére lényegében minden
iskolában megjelentek az els ő gépek. A számítástechnikai laborok kialakítása, a
folyamatos gépi és szoftverfejlesztések azonban rendre elmaradtak, így a
gépállomány összetétele egyre kevésbé követte a piacon megjelent új és új PC
generációkat. A nyolcvanas évek végét ől - a központi fejlesztési források
beszűkülése időszakától - az iskolák fejlesztésében egyre nagyobb szerepet kaptak a
hazai és nemzetközi pályázatok, a nagyobb cégek szponzori tevékenysége. A
látványos eredmények mellett látnunk kell azonban, hogy a kilencvenes évek
közepére az általános iskolák gépállománya átlagosan három, a középiskoláké két
Nagy Gábor:
Kommunikációs szektor az Északnyugat–Dunántúl térségében
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 125–146. p.
TÉT 1997 s 1 Kommunikációs szektor az ... 139
generációval marad el a piacvezet ő típusoktól. A leépülést megállíthatja az 1996
végén indult program, mely 1998-ig a középiskolák mindegyikében, az
ezredfordulóig pedig az általános iskolákban is mindenütt megvalósul az Internet
hozzáférés, mely sok esetben a gépállomány megújításával is együtt jár.
A felsőoktatás fejlesztése valamivel kés őbb indult el, ezért a nyolcvanas évek
végén számos esetben el ő állt az a helyzet, hogy a jobb középiskolákból érkez ő
diákok az egyetemeken és fő iskolákon gyengébb gépállományt találtak, mint amivel
addig dolgoztak. Ugyanakkor végzés után, kikerülve a magánszektorba, egyszerre
kellett behozniuk addigra már évtizedessé növekedett lemaradásukat. A kilencvenes
évek els ő felének fels őoktatási fejlesztéseiben rendkívül jelent ős szerepet töltött be
a FEFA (Felzárkózás az Európai Fels őoktatáshoz Alapítvány), mely pályázati
rendszerén keresztül éveken át milliárdos nagyságrend ű fejlesztési forrásokat
áramoltatott az intézményekbe. Az öt év során (1990-94) jelent ős korszerűsödés
ment végbe a régió fels ő oktatási intézményeinek számítástechnikai eszközeiben.
1991. és 1993. között 14 projektben összesen közel kétmillió USD jutott a régió
felsőoktatásának korszer ű sítésére (a nyelvi képzésen kívül), illetve 1991. és 1994.
között hazai forrásból nagyjából 400 millió forintnyi pályázatot nyertek el a régió
intézményei. A FEFA forrásainak besz űkülése 1994-től, azonban egy-két éven belül
ismét felveti a gépállomány korszer űsítését, melyet azonban hathatós küls ő
támogatás nélkül az egyetemek és f őiskolák képtelenek lesznek végrehajtani.
Az egyetemek és fő iskolák hálózati fejlesztéseiben az 1984-t ő l indult IIF, majd
1995-tő l az elő bbi szerepét átvett NIIF Program óriási szerepet játszott. Ezek
keretében el ő ször az oktatói-kutatói állomány, majd a hallgatók számára is lehet ővé
vált az e-mail szolgáltatás, majd az Internet elérhet ősége. (A hazai Internet
felhasználók jó kétharmada ma is az egyetemi, f őiskolai és a kutatóintézeti
hálózatból kerül ki!)
A régió tudományos intézeteiben és a kisebb fels őoktatási intézményekben
jelentő s hardver és szoftver beruházásokra került sor a kilencvenes évek els ő
felében. A beszerzések nagyobb hányadát a gépállomány fejlesztése tette ki, a
programok vásárlása egyel őre csak néhány intézményben vált jelent ős tétellé. A 12
kérdő ívvel megkeresett intézményben összesen 2,5 millió Ft-nyi szoftvert és 32,5
millió Ft összegű gépet és perifériát vásároltak a vizsgált öt év alatt.
2.3. A számítástechnika megjelenése a vállalkozásokban,
a háztartásokban
1991 elején Gy őr-Moson-Sopron megyében 172 kis és közepes méret ű
vállalkozást keresett meg az Intézet egy kérd őíves felméréssel, melyben - többek
között - a vállalkozások és a modern kommunikációs technikák viszonyára
kérdeztek rá.
A tíz főnél kisebb létszámmal dolgozó cégek egyharmada, a 11-49 főt
foglalkoztatók fele már használt modern kommunikációs technikákat, bevezetését az
előbbi csoportnál a teljes lekérdezett kör egyhatoda, utóbbiaknál egyhetede tervezte
két-három éven belül. A legfontosabb alkalmazási területek; az adminisztráció, a
rendelések, a költségtervezetek, az ügyfélkör nyilvántartása, a beszerzés és az
Nagy Gábor:
Kommunikációs szektor az Északnyugat–Dunántúl térségében
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 125–146. p.
140 Nagy Gábor TÉT 1997 s 1
értékesítés voltak. A gy őri kisvállalkozók gépesítettsége ekkor alig valamivel
maradt el a hasonló méret ű burgenlandi cégek átlagától.
A gépesítések következő nagy hulláma a kilencvenes évek elejéhez köthet ő. 1994
végére lényegében minden cég megszerezhette a számára szükséges
számítástechnikai berendezéseket. Az újabb felmérés során, mely 76
kisvállalkozásra terjedt ki, a cégek nyolcvan százalékában már m űködött
számítógép, s a cégek egynegyedében már a min őségi fejlesztés igénye is megjelent,
azaz a régi gépállomány lecserélését akarták végrehajtani, új típusú, nagyobb
kapacitású gépek beállításával. A gépállomány beszerzésekor a vezet ők általában
konkrét meghatározott célok elvégzésére vásárolnak hardvert és szoftvert is. A
géppark felszerelése perifériákkal már el őrehaladott. Az állomány homogén - talán
túlságosan is az -, hiszen a gépek közel 95%-a IBM, vagy IBM kompatibilis PC
volt. A legfontosabb felhasználási területek köre b ővült, (általában 6-8 terület volt
egy-egy vállalkozásban), a gépesített területek hatékonysága általában jobb, mint a
korábbi kézi feldolgozás során volt (ezek közül is kiemelkedik a könyvelés). A
legerősebben gépesített ágazatok az ipar, a gazdaságot segít ő szolgáltatások és a
kereskedelem voltak.
A nagyvállalatok körében 1991 elején végzett felmérés szerint általános volt a
modern kommunikációs eszközök használata, a 83 megkeresett cégb ől mindössze
hatban nem alkalmazták. A gépesítés fő területei megegyeztek a kis cégeknél
tapasztalt prioritásokkal, azzal a különbséggel, hogy egy-egy nagyszervezet már
ekkor négy-öt hasznosítási területet nevezett meg. A gépesítés szintjében különösen
a raktározás és készletezés területén volt er ős lemaradás.
A háztartásokban üzemelő PC-k arányáról a legfrissebb adatok a KSH által 1994.
december végén végzett, 15000 háztartást lekérdez ő, regionális átlagokat mutató
felmérése. Az országban ekkor a háztartások 7%-ban találtak személyi
számítógépet, ennél az aránynál csak Budapesten (13%) és a Nyugat-Dunántúlon -
Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye - (8%) regisztráltak magasabb
ellátottságot.
A kilencvenes évek közepére a közepes és nagyméret ű szervezetek számára már
nem a gépellátottság mennyiségi paraméterei, hanem a min őségi jellemzők kerültek
előtérbe, azaz a gépek kapacitása és gyorsasága, a kompatibilitás, a hálózatba
szervezhetőség kritériuma. Az évtized közepére a legjelent ősebb
nagyvállalkozásokban a számítógépek már hálózatba szervezetten üzemelnek,
megsokszorozva az egyes gépek hatékonyságát, megkönnyítve a cég irányítását.
A hálózatok megjelenése és terjedése a nagy- és középvállalkozói körben
egyértelműen városi jelenség, jellemzően egy-egy megyében 3-6 településen
léteznek mindössze - kivétel Veszprém megye, ahol a nagy iparvállalatok
decentralizált települése 11 településen tette lehet ővé e rendszerek megjelenését. A
régióban összesen 85 létez ő hálózatot találtunk. Várható, hogy az ezredfordulóig
legalább megkétszerez ődik a belső számítógép hálózatok száma a régióban, s a
terjedés további településeket is érinthet.
A hálózatok terjedése nem csak a sz űkebb értelemben vett gazdasági szférához, a
nagy és középvállalkozásokhoz köt ődik, ellenkezőleg, a megjelenés a gazdaságon
kívül bizonyos területeken (pl. az intézményi szféra) lényegesen el őbbre tart. A
felsőoktatás egységeiben 1991-95 között a legtöbb helyen megindult a hálózatok
Nagy Gábor:
Kommunikációs szektor az Északnyugat–Dunántúl térségében
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 125–146. p.
TÉT 1997 s 1 Kommunikációs szektor az ... 141
kiépítése. A beruházások nagyobb hányadát pályázatokból fedezték. A
kutatóintézetek nagyobb részében szintén megvalósult a helyi hálózatok kiépülése,
ezt részben pályázatokból, részben bels ő forrásokból fedezték. A pénzügyi és
biztosítási szféra szinte egészére jellemz ő ma már, hogy a helyi hálózatok
kialakításán túl országos hálózatok telepítése folyik. A kereskedelmi ágazatban a
hálózatok terjedése a nemzetközi láncok megjelenésével volt összekapcsolható,
ezek már induláskor helyi, majd a terjeszkedés folyamán regionális és országos,
végül pedig nemzetközi hálózatokat építenek ki. A posta és távközlés területén az
elsők között létesültek a helyi hálózatok, mára az országos hálózatok kialakítása is
szépen halad. A közigazgatás területén szintén megfigyelhet ő, hogy a nagyobb
városok, illetve a megyei önkormányzatok a számítógépeiket helyi hálózatba
szervezik, melyek a kés őbbiekben akár egy országos hálózat gerincét is alkothatják.
(E szféra els ő látványos hálózatépítése az 1990-es országgy űlési választásokra a
választókörzetek központjaiba telepített 139 db IBM AS 400-as gép egységes
országos hálózatba szervezése volt.)
Magyarország 1991. óta teljes jogú tagja az Internet hálózatnak, ám a tömeges
igény megjelenésére lényegében 1994-ig kellett várni. Azóta országos szinten az
előfizetők száma harmincezerre n őtt, becslések szerint a jelenlegi növekedési ütem
mellett 1996 elejére számuk elérheti az ötvenezret is. Az Internet egyik nagy
vonzereje, hogy közvetlen kontaktust teremt a kommunikáló partnerek között, hogy
írott, képi, hang vagy multimédia üzeneteket korlátozás nélkül lehet rajta
továbbítani, s hogy számos hazai és nemzetközi adatbank megnyílik a használók
előtt.
3. Kommunikáció-orientált térség fejlesztés
Az Északnyugat-Dunántúl fekvése és ebb ől következ ően földrajzi helyzete
megköveteli a kommunikáció csatornáinak gyors fejlesztését. A gyorsan b ővülő
üzleti kapcsolatokban, az alvállalkozói rendszerek kiépülése során, a beszállítói
hálózatok létrehozásakor a helyi gazdaság sikerességének egyik alapfeltétele a
gördülékeny kapcsolattartás a partnerekkel, illetve új piaci együttm űködések
kialakítása e csatornákon keresztül. A régió megyéinek er ős külső
kapcsolatrendszere (intra- és interregionális, illetve országhatáron túlnyúló
egyaránt), az exportorientált gazdasági szerkezet, a vegyes vállalatok száma, illetve
az általuk képviselt gazdasági er ő mind amellett szólnak, hogy az érintett
megyékben nyugat-európai szintű kommunikációs lehető ségeket kell teremteni a
vállalkozási szféra számára.
Másrészt, mivel a régió er ős külső kötődésein keresztül számos újdonság érkezik
az országba, ezen innovációk közvetítése az ország távolabbi részeibe szintén
magas szintű kapcsolódási lehet őségeket követel meg. Ennek segítségével a régió
betöltheti a földrajzi helyzetéb ől következő híd szerepet Nyugat-Európa és
Magyarország között.
Azonban ennél a pontnál érdemesebb kissé távolabbra is nézni. A régió jó induló
adottságai lehet ő séget adnak az új paradigmán alapuló gazdasági szerkezet, az
információ-, vagy kommunikáció-orientált gazdaság alapjainak lerakására is.
Nagy Gábor:
Kommunikációs szektor az Északnyugat–Dunántúl térségében
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 125–146. p.
142 Nagy Gábor TÉT 1997 s 1
Látnunk kell ugyanis, hogy azok az el őnyök, melyekből a régió pillanatnyilag
gazdaságilag profitál (magas személyi jövedelmek, alacsony munkanélküliség) nem
örökkévalóak, hanem átmenetinek tekinthet ők. A viszonylag képzett munkaerő, a
viszonylagos térbeli közelség a nyugat-európai és a kelet-európai piacokhoz és
partnerekhez, a viszonylag olcsó bérek csak rövid, legfeljebb egy-két évtizedes
lehetőséget nyújtanak, megkönnyítve az átállás folyamatát. Biztosra vehet ő, hogy a
Balkán gazdasági újjáéledése, az ukrán és az orosz piacgazdaság meger ősödése
azonnal elfordítja rólunk a fejlett világ nagybefektet őinek figyelmét, s a
termel őkapacitások jelent ős része, mely az utóbbi években a régióban letelepült,
tovább fog vándorolni déli és keleti irányban.
A helyi gazdasági és önkormányzati vezet ők felelőssége az, hogy a változás ne
érje őket felkészületlenül, hogy legyen határozott elképzelésük, stratégiájuk a
folyamatok kezelésére, hogy megtalálják a régió prosperitásának új formáit.
Az üt nem teljesen ismeretlen, hiszen az információs gazdaság irodalma a
nyolcvanas évek eleje óta szinte kimeríthetetlen forrás az ért ő kezekben. S őt, a
legutóbbi évtizedben már bizonyos gyakorlati tapasztalatok (települések,
kistérségek, régiók) is felhalmozódtak, melyek a eredményei a napi gyakorlatban is
jól hasznosíthatónak látszanak.
Az bizonyosnak látszik, hogy a korábban csodatév őnek kikiáltott otthoni
munkavégzés nem lesz dönt ő elem a jövő foglalkoztatási struktúrájában sem, de
jelentősége a rutinfeladatoknál (p1. könyvelés, szövegszerkesztés, fordítás), valamint
a részmunkaid ős foglalkoztatásban (pl. n ők család melletti rugalmas munkavégzése,
fogyatékosok foglalkoztatása) jelent ősége erőteljesen növekedni fog.
Nagyobb fantázia látszik a szatelit-irodák létesítésében, ahol egyes specializált
szakmai csoportok közös munkavégzése lenne megoldható. Ez egyúttal a mai nagy
irodaházak jelen formában való továbbélése ellen dolgozik, ugyanis a szatelit-irodák
egy hatékony, kislétszámú központi apparátussal lennének aktív, folyamatos
kapcsolatban a kommunikációs csatornákon keresztül. Ez a zsúfolt belvárosok
területhasznosítási problémáit is segítene kezelni, hiszen a team-ek letelepítése a
város zöldövezetében, vagy a városok körüli szuburbán zónában is lehet ővé válik,
tehermentesítve a city-t.
Az információ-orientált gazdaság alapja maga az ismeret, a tudás, az információ.
Ennek termelése, tárolása, feldolgozása, elemzése, piaci célcsoportokhoz eljuttatása
egyre nagyobb szeletet hasít ki magának a gazdaság egészéb ő l. Előnye, hogy
kevéssé terheli a környezetet, hogy nem kíván speciális természeti er őforrásokat, de
nagyon er ősen épít a képzett, kreatív "agyakra", s természetesen nagylétszámú
kevésbé kvalifikált munkaer őt is igényel.
A tudás termelése jelenthet pl. új termelési eljárásokat, új üzemszervezési
ismereteket, találmányokat, szabadalmakat, melyeknek alapja a magasan képzett,
alkotó elmével rendelkez ő kiváló szakember. Ezek "el őállítása", piacképes
ismeretekkel való ellátása az oktatás feladata. Ebben az esetben hiba lenne leragadni
a klasszikus iskolarendszernél, hiszen az információs társadalomban a
tanfolyamokon, kurzusokon, továbbképzéseken való részvétel alapkövetelménnyé
válik minden munkavállaló számára. S ebben a feln őttoktatás szerepe rendkívüli
fontosságú lesz.
Nagy Gábor:
Kommunikációs szektor az Északnyugat–Dunántúl térségében
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 125–146. p.
TÉT 1997 s 1 Kommunikációs szektor az ... 143
A régió megyéiben talán éppen a humán er őforrások minőségi oldalán mutatkozik
a legnagyobb hiányosság. (Egy 55 országra kiterjed ő vizsgálat szerint az
információs-gazdaság és -társadalom megteremtésében Magyarország a 27.
legkedvez őbb lehetőségekkel rendelkezik, de míg a hardver oldalon pozíciónk
viszonylag erő snek mondható - Kelet-Európában pl. a legjobbak vagyunk e téren -,
addig az emberi erőforrások terén a hátsó régiókban foglalunk helyet. Kelet-Európai
vetélytársaink közül Csehország, Szlovénia és Lengyelország is megel őz
bennünket.) Sajnos a jelen folyamatai, az iskolai leépítések, a tanítói-tanári presztízs
zuhanása nem igazán kedvez ő előjelek a jövőre nézve.
A kommunikáció-orientált fejl ődés egyik alapvető kérdése a pontos információ
gyors eljuttatása a megfelel ő fogyasztóhoz. Ennek csatornái ma még csak
nyomokban állnak rendelkezésre. El őremutató kezdeményezések természetesen
léteznek, de egyel őre szigetszerűen tevékenykednek. Óriási szerep vár a Kamarákra,
melyek az üzleti típusú információk legfontosabb letéteményeseivé válhatnak a
régióban. Hasonló szerepkörrel jelentkeznek a Vállalkozói Központok, de a
hagyományos információforrások szerepének átalakulása is várható (pl. Statisztikai
Hivatalok, TÁKISZ, Munkaügyi Központok). A kutatás és fejlesztés eredményeinek
a gazdaság szerepl őihez való kiközvetítésben a technológiai transzfer-centrumok
tölthetnek be kulcspozíciót. Az önkormányzati szférában is megfigyelhet ők az új
gondolkodás els ő csírái, példa erre a telefalu (bár ez a régión kívül Csákváron
üzemel - sikerrel - de megfontolandó, hogy pl. a Rábcatorok kistérség fejlesztési
koncepciójában hét falura kiterjed ő hasonló hálózat megteremtése szerepelt!).
A mindennapok világában is megjelentek a változás csírái. A pénzügyeinket egyre
többen intézzük folyószámlán, növekszik a "plasztik pénz" szerepe a vásárlásokban,
megjelentek a "home-banking" szolgáltatások. A különböz ő katalógusokból
otthonunkban megrendelhetünk bizonyos árucikkeket, a hálózati és mobil
telekommunikációs szolgáltatók új és új szolgáltatásokkal (pl. otthoni Internet
csatlakozási lehetőség) bombázzák a fogyasztókat. Növekszik a multimédiás játék,
oktató, adatbázis típusú, vagy lexikonszer ű CD-ROM-ok száma, egyre több
hírforrás jelenik meg a "hálózaton" is. Ezek a változások folyamatosan gyorsuló
ütemben alakítják át mindennapjainkat, s a folyamatot nem fékezni kell, hanem
okosan kihasználni, egy emberibb élet érdekében.
Ezeknek a változásoknak az ered őjeként számolni kell azzal is, hogy az emberek
nagyobb részének jelent ősen megn ő a szabadideje, melyet valamilyen
szórakozással, kikapcsolódással kíván eltölteni. Az információs gazdaság másik
rohamosan b ővülő szeletét tehát a személyi szolgáltatások folyamatosan b ővülő
palettája adja. E területek fejlesztése kiemelt feladat kell, hogy legyen, úgy
önkormányzati, mint kistérségi, megyei, vagy regionális szinten. Itt a speciális helyi
adottságokra (vízpart, hegyek, épített környezet) ugyanúgy alapozni kell, mint a
gazdag programajánlatra, a speciális célcsoportokat megcélzó rendezvényekre,
eseményekre. Ebben a szegmensben a települési és térségi marketing fontosságára
hívjuk fel a figyelmet.
Természetesen nem állíthatjuk, hogy a fentebb felvázolt folyamatok és megtett
lépések eredményeképpen egy boldog, gondtalan, egyenletesen gyarapodó régiót
sikerül létrehozni, de állítjuk, hogy e folyamatok figyelmen kívül hagyása
bizonyosan rontja az Északnyugat-Dunántúl esélyeit az európai régiók versenyében.
Nagy Gábor:
Kommunikációs szektor az Északnyugat–Dunántúl térségében
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 125–146. p.
144 Nagy Gábor TÉT 1997 s 1
1995-ben az EU Bizottság megbízásából kidolgozott "Fehér Könyv" felvázolja az
információs társadalom elemeinek terjedését a közeli jöv őben. Ennek nyomán
gőzerő vel indult meg a különféle nemzeti, regionális és települési fejlesztési
programok kidolgozása, pontos ütemezéssel, forrásokkal, résztvev őkkel,
felelő sökkel, s a gyakorlati megvalósításuk sem várat sokat magára. A Bangemann-
jelentés alapvet ő felismerése, hogy a gazdaság információs szektorát egységes
egészként fogja fel, s erre dolgozza ki az ajánlásokat is. (Természetesen az ihletet az
amerikai Gore-jelentésb ől emelték át az európai szakért ők, de ez nem kisebbíti az
érdemeiket.)
Hazánkban még mindig az a felfogás érvényesül, hogy elkülönült területekként
kezeljük a hírközlést, a médiát, a számítástechnikai fejlesztési stratégiákat, s az
egyes koncepciók közötti kapcsolódási pontok felfedezése bizony nehézségekbe
ütközik.
Ám nem elképzelhetetlen egy fordított irányú nyomásgyakorlás sem, azaz alulról
építkező stratégiai javaslatokkal befolyásolni a nemzeti koncepciók kidolgozását.
(Erre egyébként éppen a Bangemann-jelentés a legjobb példa, mely számos
regionális fejlesztési elképzelés javaslatait beépítette az összeurópai folyamatok
felvázolásába.) Bizonyos, hogy a források elosztásakor az eddiginél nagyobb arányt
kell biztosítani az információs szektornak. Az EU új EUREKA programjának
prioritásaiban a kommunikációs ágazatok aránya már megközelíti az 55%-ot, míg a
hagyományos feldolgozóipar egészére mindössze 18% jutott, vagy a
hagyományosan erő s támogatásokra (pl. kereskedelmi támogatások, kapcsolatépítés
EU-n kívüli partnerekkel) csak 3%-ot szándékoznak fordítani.
Véleményünk szerint a régió fejl ődésében jelen lév ő külső meghatározottság, mely
az EU keleti határát jelenti esetünkben azt is jelenti, hogy az Északnyugat-Dunántúl
fejlődésében az EU várható fejl ő dési irányát követni nemcsak célszer ű, de
életbevágóan fontos is. Ebb ő l a szempontból a régió információ-orientált fejl ődési
pályára állítása kívánatos célként fogalmazható meg a döntéshozók számára.
Jegyzetek
A szerző dés szerint a kínálati piac elérése azt jelenti, hogy a felmerül ő igények 90%-át fél, 98%-át
legfeljebb egy éven belül kielégítik legkés ő bb 1997 végéig. (A koncesszorok ennél jóval kedvez őbb
bekötési ígéreteket tettek az egyes körzetekre kiírt pályázatokban!)
Irodalom
Balaton K. (1988) Szervezeti változás és mikroelektronika. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest.
Benko G. (1992) Technológiai parkok és technopoliszok földrajza. MTA RKK, Pécs.
Erdő si F. (1991) Kommunikáció és Térszerkezet. Területi és Települési Kutatások 7. MTA RKK, Pécs.
Erdősi F. (1992) Telematika. Távközlési Kiadó, Budapest.
Erdő si F. (1992) A telekommunikáció, mint a tér legy őzésének különleges eszköze. Földrajzi
Közlemények 3-4. sz. 163-179. o.
Erdő si F. (1993) A kommunikációs ellátottság területi különbségei. In: Társadalmi-területi
egyenlőtlenségek Magyarországon (Szerk.: Enyedi Gy.) Közgazdasági Kiadó, Budapest, 175-210. o.
Nagy Gábor:
Kommunikációs szektor az Északnyugat–Dunántúl térségében
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 125–146. p.
TÉT 1997 s 1 Kommunikációs szektor az ... 145
Erdősi F. (1993) Az Alföld infrastruktúrájának jellemz ői és főbb fejlesztési feladatai. Tér és Társadalom
3-4. sz. 13-34.0.
Erdősi F. (1994) A Dél Dunántúl fejlesztési koncepciója. Közlekedés és telekommunikáció fejezet.
-
Heller K. Nádasi F. (1990) A telekommunikáció társadalmi és gazdasági hatásai. Akadémiai Kiadó,
-
Budapest.
Lajtha Gy.-Schmideg I. (1994) A távközlés fejl ődése és fejlesztése. Magyar Tudomány 4. sz. 417-430. o.
Rácz M. (1987) Az informatikai világpiac változásai a nyolcvanas években. Medvetánc 3-4. 289-311. o.
Rechnitzer J. (1989) A számítástechnika térbeli terjedése Magyarországon. MTA RKK, Pécs.
Rechnitzer J. (szerk.) (1990) A nyitott határ. MTA RKK ÉDO, Győr.
Rechnitzer J. (1993) Szétszakadás vagy felzárkózás. MTA RKK, Győr.
Ruttkay É. (1988) Innovációra alkalmas térségek Magyarországon. Kutatás Fejlesztés 3-4. sz. 232-
-
242. o.
Ruttkay É. (1992) Az információgazdaság térbeli terjedésének néhány jellemz ője hazánkban. Kutatás -
Szervezés 3-4. sz. 109-120.o.
Szabó J. (szerk.) (1986) Tanulmányok az információgazdaságról. KSH - OMIKK, Budapest.
Tiner T. (1991) Távközlési m űholdvevő rendszerek és telefaxok terjedése Magyarországon. Kézirat
41.o.+ 14 térkép+16 táblázat, Budapest, MTA FKI.
THE COMMUNICATION SECTOR IN THE
NORTWEST TRANSDANUBIAN REGION
GÁBOR NAGY
The location and the geographical situation of Nortwest Transdanubia require the
rapid development of the telecommunication channels. In the rapidly growing
business connections, during the building out of sub-contracting systems and
supplier networks, a precondition of the success of local economies is keeping in
continuous touch with the partners and the creation of new market cooperations.
The strong external connections of the counties of Nortwest Transdanubia (intra-
and interregional connections as well as connections reaching beyond the State
border), the export-oriented economic structure, the number of joint ventures and
the economic power that they represent all suggest that Western European level
communication be created for the business sphere in the Nortwest Transdanubian
counties.
Furthermore, as several novelties arrive at Hungary through the strong external
Iinks of the Nortwest Transdanubian region, the mediation of these innovations to
the farther parts of Hungary requires high quality connection possibilities, with the
help of which the region can fulfil its role, coming from its geographical position, as
a bridge between Western Europe and Hungary.
However, we should look further than this point. The favourable preconditions of
the region provide an opportunity for the establishment of the basis of an
information- and communication-oriented economic base. We have to see that the
advantages from which the region's present profits derive (high personal incomes,
low unemployment) are not eternal but rather temporary endowments. The relatively
skilled labour force, the relatíve proximity in space to the West and East European
Nagy Gábor:
Kommunikációs szektor az Északnyugat–Dunántúl térségében
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 125–146. p.
146 Nagy Gábor TÉT 1997 s 1
markets and partners and the relatively low wages only offer a short term
opportunity lasting for not more than one decade or two, alleviating the process of
restructuring.
A fundamental issue of the communication-oriented development is the rapid
transmission of the precise information to the appropriate customer. The channels
for this can only be found in fragments at the moment. The Chambers as the most
important conveyors of business information will have a huge role in this respect..
The Business Centres have a similar role, also, the transition of the role of the
traditional sources of information is expected (e.g. Statistical Agencies, Regional
Information Service on the State Budget and Public Administration, Labour
Offices).
A pressure of opposite direction, i.e. influencing the national concepts with
bottom-up strategic suggestions is also possible. In the distribution of the resources,
the information sector should be given a weight bigger than until now. Setting the
region on an information-oriented development track can be stated as an objective
for the decisionmakers.