Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 109-124. p.
Tér és Társadalom 1997 s 1: 109-124
SZOLGÁLTATÓ CENTRUMOK AZ ÉSZAKNYUGAT-
DUNÁNTÚLON
(Service Centres in Nortwest Transdanubia)
NAGY ERIKA
A szolgáltató szektor fogalma
A szolgáltatások sajátos csoportját alkotják a gazdasági tevékenységeknek: bár
közvetve, vagy közvetlenül részei a termelési folyamatnak és növelik az áruk
értékét, teljesítményük nehezen mérhet ő . Ennek egyik oka a statisztikák szerkezete
(ipari keresőkhöz sorolt műszaki fejlesztő mérnökök, ügyviteli dolgozók stb.) és a
szolgáltató szektor parazita jellegér ől kialakult felfogás (gondoljunk a szektorra
nálunk is alkalmazott "nem termel ő" jelzőre). Nehézséget okoz módszertani
szempontból az is, hogy a szolgáltatások gyakran a termelési folyamat köztes
elemei, és nehéz azokat a termelési folyamatból kiemelni. Az ide sorolt
tevékenységek sok esetben egy gazdasági szervezet keretein belül koncentrálódnak -
a nagyvállalatok pl. az üzleti, szociális szolgáltatások széles körét építik ki
leányvállalataik, illetve dolgozóik számára -, s ez tovább korlátozza a statisztikák
használhatóságát.
A szolgáltatások tehát a gazdasági tevékenységek heterogén csoportját alkotják,
amelyek meghatározása egyrészt negatív definícióval történhet - minden ide
soroltatik, ami nem mezőgazdasági, ipari, bányászati, épít őipari tevékenység -,
másrészt a szolgáltató tevékenységek közös jegyeinek meghatározásával. Az egyik
fontos sajátosság a szektor fokozott ráutaltsága a kvalifikált munkaer őre, amit a
mutat diplomások magas aránya a szektorban foglalkoztatottak között (Marshall
1989). A szektor sajátos vonása a foglalkozási szerkezet kett őssége is: a kreativitást
igénylő, általában igen jól fizetett beosztások, illetve az unalmas, monoton, rosszul
fizetett munkák közötti különbség er ősen polarizálja a foglalkozatott munkaer őt.
(Nyugat-Európa országaiban az alágazatok szintjén a pénzügyi- biztosítási és
telekommunikációs szolgáltatások, illetve a vendéglátás között a legnagyobbak a
különbségek.) (Price - Blair 1989)
A szektorra általában jellemz ő, hogy feldolgozóiparhoz viszonyítva alacsonyak a
termelékenységi mutatók. A szolgáltatásokkal foglalkozó szakirodalom szerint a
szféra b ővülése, növekv ő hozzájárulása a nemzeti termékhez fontos szerepet játszott
a gazdasági növekedés általános lassulásában a nyolcvanas években. Ugyanakkor a
feldolgozóipar növekedése és a szolgáltatói háttér fejlettsége között szoros
kapcsolat mutatható ki (Johnston 1994). Végül közös jegy a telekommunikációra
való erős ráutaltság, ami különösen az üzleti szolgáltatások esetében fontos (ha a
kommunikáció fogalmát tágabban értelmezzük, a kereskedelem, a szállítás és
raktározás is érintett ágazat).
Nagy Erika:
Szolgáltató centrumok az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 109–124. p.
110 Nagy Erika TÉT 1997 s 1
Mivel igen összetett szektorról van szó, az ide sorolható tevékenységek
behatárolása mellett alapvet ő kérdés tipizálásuk. Erre számos kísérlet történt, a
terjedelmi korlátok miatt itt csak néhány, a nyolcvanas években készült felosztást
veszünk sorra. Daniels 1982-ben a szolgáltatások három csoportját különítette el: a
"harmadik szektort" a közlekedés és az egyéb anyagi jelleg ű szolgáltatások
(ideértve az épít ő ipart is) alkották; a negyediket a "kereskedelemi jelleg ű"
tevékenységek (a kis- és nagykereskedelem, illetve az üzleti szolgáltatások); az
ötödiket a humán jelleg ű ek (egészségügy, kultúra, oktatás, közigazgatás). Kés őbbi,
klasszikussá vált munkájában (Daniels 1985) a kereslet oldaláról megközelítve
üzleti ("producer services") és fogyasztói (lakossági) szolgáltatásokat ("consumer
services") különített el. Ezek további bontását az igénybevétel, "fogyasztás"
gyakorisága alapján végezte el. Megkülönböztetett naponta, id őszakosan (hetente,
havonta) és ritkán, évente csupán néhányszor igénybe vett szolgáltatásokat (utóbbi
két csoportra a kereskedelmi árucsoportokhoz hasonlóan a tartós és "féltartós"
jelző t használta). Price és Blair (1989) a szolgáltatók köréb ől kiindulva köz- és
magánszolgáltatásokra bontotta a szférát. A két csoport esetében a célok (társadalmi
egyenl ő ség - profit), a telepítés szempontjai (elérhet őség valamennyi társadalmi
csoport számára - fogyasztópiac mérete, agglomerációs el őnyök) és nagy
vonalakban maguk a tevékenységek is jól elkülöníthet őek.
Gershuny és Miles (1983) az alapvet ő funkciók (lakás, szabadid ő, kommunikáció,
oktatás, egészségügy stb.) és a szolgáltatások "piaci" és "nem piaci" jellege szerint
osztotta fel a szektort. A felsoroltakon kívül még számos csoportosítás létezik
(formális - informális; modern - hagyományos stb. kategóriák szerint).
A szolgáltató tevékenységek alapvet ő en kereslet-orientáltak, a fogyasztópiac a
legfontosabb telepít ő tényező ik közül. Mivel jelen tanulmány célja a szektor
térbeliségének vizsgálata, Daniels 1985-ös felosztását tekintjük kiindulópontnak. A
fogyasztói (lakossági) szolgáltatások közül a kiskereskedelem térszerkezetének,
szervezeti változásainak kutatásában születetett a legtöbb eredmény. A csoport
másik fontos eleme a közszolgáltatások szférája. Ezek a "kollektív fogyasztás"
részei, elvileg minden állampolgárnak egyformán joga van fogyasztásukhoz. Állami
irányítású rendszer m ű ködteti és finanszírozása dönt ően adóbevételekb ől történik.
Az ide sorolt tevékenységek egy része m űszaki jellegű (az infrastruktúra fejlesztése
és karbantartása), másik része pedig intézményekhez kapcsolódik (oktatás,
egészségügy, szociális szolgáltatások stb.).
A szféra fejlesztése a területi politika fontos eszköze a fejlettségi különbségek
kiegyenlítésében. Az egyenl ő ség elve (amely ebben az esetben az elérhet őség
fogalmával azonosítható) folytonos konfliktusban áll a hatékonysággal. A két
prioritás érvényességét a központi és helyi költségvetések aktuális helyzete
határozza meg. Térszerkezetét társadalmi mozgalmak, politikai harcok és döntések,
továbbá a helyi és központi kormányzat viszonya, illetve el őbbiek alkuereje is
befolyásolja. (Példa erre a Nyugat-Európában elindult decentralizációs folyamat,
amelynek első lépése az igazgatás intézményeinek széttelepítése volt.)
A termelői szolgáltatások köztes elemek a termelési folyamatban. A közlekedés, a
telekommunikáció, a javítási, karbantartási és raktározási tevékenységek
szorosabban kapcsolódnak a konkrét anyagi folyamathoz a munkamegosztás
szempontjából és földrajzilag is. Az üzleti szolgáltatások azonban nem érintkeznek
Nagy Erika:
Szolgáltató centrumok az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 109–124. p.
TÉT 1997 s 1 Szolgáltató centrumok az ... 111
közvetlenül a folyamattal, s ezek az irodai alapterület legnagyobb fogyasztói a
belvárosokban és az office parkokban.' Utóbbi tevékenységi csoport munkaer ő-
igénye is sajátos: a fels őfokú végzettség űek, közülük is a speciális végzettséggel
rendelkezők magas koncentrációja jellemz ő rájuk. A kvalifikált munkaer ő
alkalmazása lehetővé teszi a szektorban m űködő szervezetek számára a folyamatos
szakmai megújulást. Daniels (1991) kutatásai szerint a nagyvárosokban tömörül ő
üzleti szolgáltatásokat nyújtó szervezetek sokkal innovatívabbak, mint a kisebb
vidéki városban működők, s ez az erős verseny mellett a munkaer ő képzettségének
(közvetve az itt tömörül ő intézményeknek) köszönhet ő.
Az üzleti szolgáltatások esetében a kereslet és a kínálat térben er ősen elválik.
Nagy-Britanniában pl, a nyolcvanas évek elején a szektorban foglalkozatott
munkaerő 45%-a nagyvárosokban, ebb ől 22% Londonban dolgozott.
Franciaországban Párizs a foglalkoztatottak 70%-át, Németországban Frankfurt 53,
Svédországban Stockholm 83%-át koncentrálta ugyanekkor. (Price - Blair 1989)
Ugyanakkor az üzleti szolgáltatásokban is vannak dekoncentrációs trendek: a
szektorban tevékenyked ő nagyszervezetek létrehozzák vidéki hálózataikat, bár a
vidéki irodák jóval kevesebb szolgáltatást nyújtanak, mint a nagyvárosiak.
Többnyire a közvetlen kapcsolattartást igényl ő szolgáltatások: jogi, adó-, üzletviteli
tanácsadás, a piackutatás és reklám tartoznak ezek közé.
A brit tapasztalatok szerint a helyi cégek szolgáltatásai a legnépszer űbbek a vidéki
vállalkozók kőrében annak ellenére, hogy azok szolgáltatásai - infrastrukturális és
információs hátterük miatt, s gyakran szakmai szempontból is - elmaradnak a
nagyszervezetekét ől. A rendelkezésre álló szolgáltatások köre a periférikus helyzet ű
régiók közép- és kisvárosaiban tehát szegényesebb. Ez befolyásolja a fogyasztói
viselkedést is: a vállalkozások az egyáltalán létez ő és elérhet ő üzleti
szolgáltatásokra vonatkozó ismerete kevés, a piac tehát tagolatlan, ami visszahat a
szektor helyi, regionális fejlettségére, összetettségére.
A szolgáltató tevékenységek térbelisége
A szolgáltatások fejlettsége egészében véve szoros korrelációt mutat az
urbanizációs szinttel. A településhierarchia kiilönböz ő szintjein differenciáltan
jelennek meg ezek a tevékenységek: a kereskedelem, vendéglátás, személyi
szolgáltatások eloszlása egyenletesebb, követi a népességét, míg az üzleti, továbbá
az intézményekhez kapcsolódó szolgáltatások többsége a nagyobb városi
koncentrációkban telepszik meg. A szolgáltatások térbelíségének leírására tett
kísérletek egyik csoportját alkotják a központi hely elméletének alkalmazásai. A
népesség eloszlását követ ő szolgáltató tevékenységek térszerkezetének feltárására
alkalmas modell segítségével Berry (1967) a kiskereskedelmi hálózatok leírására
vállalkozott Christaller modelljének segítségével. A népességszám fontos telepít ő
tényező eben az esetben, a hierarchiaszintek pedig jól definiálhatóak a
kiskereskedelemi tömörülésekben fellelhet ő áruválasztékkal. Az intézményekhez
kötött szolgáltatások egy részére - amelyek a népesség eloszlását követik - szintén
alkalmazható a modell (oktatás, egészségügy). Ezek térbeli hierarchiájának leírására
azonban nem célszer ű alkalmazni, mert az intézményhálózat kiépítésében fontos
szerepet játszik a tervezés.
Nagy Erika:
Szolgáltató centrumok az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 109–124. p.
112 Nagy Erika TÉT 1997 s 1
Az elmélet gyakorlati alkalmazására példa az új brit városok szolgáltató
hálózatának megtervezése a második világháború után (Couch 1989), illetve a
polderek szolgáltató centrumainak kialakítása Hollandiában (van den Berg 1987). A
modellt azonban sok kritika érte merevsége miatt: nem teszi lehet ővé például az
egyéni döntések figyelembe vételét, amelyek nem feltétlenül "racionálisak" piaci
szempontból, ahogyan azt Christaller feltételezte. Így nem alkalmas a szolgáltatások
jelentős részének (p1. turizmus, szabadid ős tevékenységek) vizsgálatára. Nem vet
számot az elmélet az agglomeratív hatásokkal sem, amelyek a termel ő
szolgáltatások elhelyezkedését befolyásolják.
Az egymásrakatási modellek segítségével a helyek és egyének kölcsönhatását
vizsgálták a szolgáltató szektorban. Az els ő kísérletek a kiskereskedelemre
alkalmazott gravitációs modellek (Reilly 1929, Davies 1976, Haynes -
Fotheringham 1988), melyek célja a városok vonzáskörzetének lehatárolása volt. A
fogyasztók választásait vizsgáló valószín űségi modellek az el őbbi módszer
finomítását szolgálták. A piaci potenciálra vonatkozó - többnyire nemzetgazdasági
szintű - kutatások a központokban, mint potenciális telephelyeken elérhet ő
kiskereskedelmi forgalmat, illetve az ebb ől származó hasznot modellezték a
környező települések népessége, annak vásárlóereje, illetve a kijelölt központ és a
többi település közötti távolság függvényében. (Smith 1977) A szolgáltatások
telephelyének kiválasztásakor alkalmazzák els ősorban.
A területhasznosítási modellek elsősorban a településen belüli tér felosztására,
funkcionális tagolódására koncentráltak. Az általános modellek közül Berry-ét kell
kiemelnünk, aki (1967) Christaller modelljéb ől kiindulva új elméletet dolgozott ki a
kiskereskedelem térbeli hierarchiájára vonatkozóan. Ebben a városökológiai iskolák
által is meghatározott központi üzleti negyed (CBD) a központi elem, és a
különböző súlyú, más-más hierarchiaszintet képvisel ő csomópontok és a főbb
útvonalak mellett kialakult, szalagszer ű kereskedelmi koncentrációk alkották a
hálózat többi részét. Dawson (1982) a fenti modellt az európai városokra is
alkalmazhatóvá tette a bérletidíj-politikák és a tervezés hatásainak
figyelembevételével.
A modellek másik csoportjának kiindulópontja a bérleti díjak térbeli alakulása.
(Garner 1966) A város funkciói az ingatlanáraknak megfelel ően differenciálódtak: a
legmagasabb hierarchiaszint űek a város központjában tömörülnek, attól távolodva a
szerepkörök specializációja és területi vonzása gyengül a bérleti díjak
csökkenésével. Daniels (1990) árnyalta azt a tulajdonviszonyok, a bérletek
időtartamának, a specializált üzletek elterjedésének figyelembe vételével.
A fenti, leíró jelleg ű modellek tartalma, az általuk figyelembe vett paraméterek az
elmúlt évtizedekben megváltoztak. A leglátványosabban elérhet őség fogalma,
tartalma változott meg az autók számának növekedésével és a tömegközlekedés
fejlődésével a hatvanas, hetvenes években. Megkezd ődött a lakófunkció, majd
bizonyos szolgáltató szerepkörök dekoncentrációja (van den Berg 1987, Enyedi
1988, Timár 1994). A folyamat másik fontos eleme a telekommunikáció fejl ődése,
ami lehetővé teszi a rutinszer ű szolgáltató tevékenységek dekoncentrációját (akár
egy vállalaton belül is).
A méretek ökonómiája érvényesül a szolgáltató szektorban is: a második
világháború után szervezeti koncentráció figyelhet ő meg Nyugat- és Közép-Európa
Nagy Erika:
Szolgáltató centrumok az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 109–124. p.
TÉT 1997 s 1 Szolgáltató centrumok az ... 113
országaiban. Ennek következménye a tevékenységek térbeli s űrűsödése a
kereskedelemben (Price - Blair 1989, Pipkin 1993), amelyre példaképpen
szolgálnak a városperemeken épül ő szabadidő és bevásárló központok, a kis
kórházak csökken ő száma Angliában, vagy a speciális oktatási intézmények térbeli
koncentrációja. A szolgáltatások s űrűsödését ösztönzik az agglomerációs előnyök is
a földrajzi közelség lehet ővé teszi személyes kapcsolatok kialakítását, a folyamatos
kapcsolattartást; az információk gyors cseréjét, az újítások átvételét és a városi
infrastruktúra használatát (internet-kapcsolatok, alacsonyabb telekommunikációs
költségek). Az üzleti szolgáltatásokat nyújtó szervezetek számára ezek fontos
tényezők. A tőkeigényes és stratégiai döntésekkel elindított kutató és fejleszt ő
tevékenységek is a cégek pénzügyi és döntéshozatali központjának közelében
koncentrálódnak többnyire, tehát a nagyobb városi tömörülésekben Ezenkívül
bizonyos fogyasztói szolgáltatások esetében is - pl. az er ősen specializált
kiskereskedelmi tevékenységet folytató üzleteknél - a koncentráció jellemz ő. A
fogyasztópiac mérete és összetettsége, továbbá a kulturális intézmények a
nagyvárosokba vonzanak olyan, kreativitást igényl ő szolgáltatásokhoz sorolt
tevékenységeket, mint a m űvészetek, szórakoztatóipar, médiák, fels őoktatás. (Illeris
1988)
A leíró modellekkel szemben a behaviorista felfogás jelentett alternatívát a
hetvenes, nyolcvanas években. Az új megközelítés szerint a fogyasztói
szolgáltatások iránti keresletet az egyéni döntések (társadalmi státusz, egyéni ízlés
stb.) határozzák meg (Golledge 1972). Ezekben szerepet játszhatnak gazdasági
jellegű, tényezők, de fontos a fogyasztó helyismerete, egy-egy szolgáltató
központhoz való viszonya, szokásai (pl. bevásárló utak összekapcsolása a hivatalos
ügyekkel, ami a közeli, kisebb kereskedelmi centrum rovására, a magasabb
hierarchiaszinten álló, távolabbi központ felé irányíthatja a keresletet). (Bakker
1986) A fogyasztók viselkedése, döntései meghatározzák meg a "fogyasztói"
szolgáltatások jelent ős részének (kiskereskedelem, személyi szolgáltatások,
szabadidős tevékenységek) térbeli eloszlását.
Az üzleti szolgáltatásokat nyújtó szervezetek döntéseit - a döntéshozók egyéni
indíttatásain túl - alapvet ően méretük és tevékenységük jellege határozza meg.
Legfontosabb döntéseik a központ kiválasztása, illetve a központ és a többi
szervezeti egység közötti kapcsolatok megszervezése. A diffúziós modellek azt
sugallják, hogy a döntés rendszerint városi koncentrációk javára történik.
(Hagerstrand 1967, Haggett 1983). Stanback (1979) azonban vitatja, hogy a városi
koncentráció hierarchikus eloszlást is jelentene. A nagyvállalatok diverzifikálják
tevékenységüket, megjelennek vidéken az alacsonyabb hierarchiaszint ű
központokban is. A kis- és középszervezetek helyét tevékenységük, specializációjuk
szintje határozza meg eloszlásukat a településhierarchiában. Az "innovátorok"
(kutatás, fejlesztés, bizonyos számítástechnikai szolgáltatások, m űszaki tesztelés,
tervezés) mutatják a leger ősebb térbeli koncentrációt, ők jellegzetesen nagyvárosi
szolgáltatók. A "közvetít ők" (alvállalkozások, franchise rendszerben m űködők)
viszont már a településszerkezet alacsonyabb szintjein is megjelennek, gyakran
nagyvállalatok vidéki fiókjaihoz, leányvállalataihoz kapcsolódva. A hagyományos
szolgáltatók (javító kisipar, kiskeresked ők, személyi szolgáltatások) eloszlása a
legegyenletesebb a városhierarchiában.
Nagy Erika:
Szolgáltató centrumok az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 109–124. p.
114 Nagy Erika TÉT 1997 s 1
A hagyományos modellek a kereslet jelent őségét hangsúlyozzák, ennek térbeli
eloszlásából indulnak ki. Fontos azonban a különböz ő társadalmi csoportok
küzdelmeit, a politikai döntéseket, a gazdasági rendszer m űködését is figyelembe
venni, mert ezek is formálói a települések bels ő terének és térkapcsolatainak.
(Price - Blair 1989)
A szolgáltató szektor szerkezeti változásai Nyugat-Európában
A második világháború után a szolgáltató tevékenységek súlya növekedett a
leggyorsabban a foglalkoztatásban és a GDP-ben is. A növekv ő jólét és kereslet
serkentette a szektor b ő vülését és differenciálódását. A kiskereskedelmi hálózat és a
személyi szolgáltatások expanziójának id ő szaka ez. A magánszektor mellett az
állami beruházások is hozzájárultak a szektor növekedéséhez az infrastruktúra
beruházásokkal és a közszolgáltatások intézményhálózatának kiterjesztésével. Az
oktatás és az egészségügy legdinamikusabb szektorok közé tartoztak a hetvenes
években foglalkoztatás szempontjából, fontos szerepük volt a jóléti állam nivelláló
törekvéseinek megvalósításában (a hatvanas, hetvenes években válik tömegessé
például a fels őfokú oktatás).
A jóléti állam intézményeinek köszönhet ő en növekedett a fizetett szabadság
időtartama, s gyors fejl ő désnek indultak a szabadid ős tevékenységekkel kapcsolatos
szolgáltatások is (turizmus, szabadid ő -centrumok stb.). A szociális gondoskodást
nyújtó intézmények is felértékel ő dtek az elmúlt évtizedekben, az id őskorúak
arányának növekedése, a társadalom elöregedése miatt. Ezek a költségvetési
támogatást is élvez ő intézmények hagyományos családi funkciót vettek át,
megszüntetésük szociális és politikai feszültségekkel járhat együtt, mint azt a
nyolcvanas évek eseményei mutatták.
Ebben az idő szakban - különösen a hatvanas, hetvenes években - gyors
növekedést mutatott a telekommunikációs szektor is, a kutatás és fejlesztés, az
irányítás és szervezés, továbbá az üzleti szolgáltatások csoportja is, ami részben az
állami beruházásoknak, nagyobbrészt azonban az általános növekedésnek és a
növekvő információ-igénynek volt köszönhet ő.
A változások koncentrációs és dekoncentrációs folyamatokat indítottak el. (van
den Berg 1987, Enyedi 1988) A nagyobb városok terén belül a két folyamat
párhuzamosan zajlott: az üzleti és a speciális lakossági szolgáltatások a CBD-ben
jelentek meg, amely egyre zsúfoltabbá vált (az irodai négyzetméterárak gyors
emelkedését eredményezve). Ugyanakkor a lakossági szolgáltatások egy része és a
kiskereskedelem a városperemek felé mozdult el. A szolgáltató tevékenységek
dekoncentrációját a lakosság er ősödő mobilitása, szuburbiákba történ ő kiköltözése
ösztönözte, s ezzel a napi, heti periódusú mozgások bonyolult hálója alakult ki a
városokban, illetve város és környéke között.
A hetvenes évek második felében az európai nagyvárosok, városi régiók jelent ős
része a dezurbanizációs ciklusba lépett. Ebben a szakaszban a dekoncentrációs
folyamatok erő södtek fel, s ezek érintették a szolgáltató szektort is. A középvárosok
egy része - els ő sorban a nagyvárosok közelében fekv ő , vagy a speciális szerepkörrel
(fels ő oktatás, kutatás-fejlesztés, kommunikáció) rendelkez ő centrumok - a
nagyvárosok rovására növelte népességét (van den Berg 1987). Vonzó feltételeket
Nagy Erika:
Szolgáltató centrumok az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 109–124. p.
TÉT 1997 s 1 Szolgáltató centrumok az ... 115
kínáltak a modern feldolgozóipar és a fejlett szolgáltatások számára: olcsóbb
ingatlanokat; kevésbé zsúfolt utakat, jó min őségű környezetet és együttm űködésre
kész helyi vezet őket.
A nagyvárosok peremén, a szuburbán övezetekben formálódó szubcentrumok is
egyre több szerepkört vettek át a CBD-t ől: a kiskereskedelem mellett megjelentek a
kulturális, adminisztratív jellegű szolgáltatások is. Ezek kiszolgálására speciális
funkcionális zónákat, hivatalnok-negyedeket terveztek konferencia központtal,
szállodákkal. Az új szubcentrumok kisebbek, mint a központi üzleti negyed, de
annak szerepköreib ől egyre többet vesznek át.
A nyolcvanas években a szolgáltató szektor fejl ődésében új szakasz kezd ődött. A
recesszió miatt stagnáltak a bérek és a kiskereskedelmi forgalom. A költségvetési
deficittel küzdő országokban megindult a közszolgáltatások "racionalizálása". Ezzel
átalakul azoknak a szolgáltatásoknak a köre (els ősorban az oktatás, az egészségügy
és a szociális szolgáltatások, továbbá a városi infrastruktúra m űködtetése), amelyek
fenntartásában a nyolcvanas évek elején még a közszolgáltatásoknak, a
költségvetési forrásoknak volt meghatározó szerepe. Ezeken a területeken a
magántőke szerepe er ősödik. A folyamat a gyengébben fejlett, periférikus helyzet ű
régiókat érinti súlyosan, ahol eddig a közszolgáltatások voltak a szektor
meghatározó elemei. Számos, korábban intézmények által m űködtetett szolgáltatás
ma a magán- és közszolgálati szféra együttm űködésével valósul meg (feln őttoktatás,
átképzés), helyi együttm űködés keretei között.
Az üzleti szolgáltatások jelent ős növekedést mutattak az elmúlt másfél évtizedben
is. Itt volt a leggyorsabb a foglalkoztatás b ővülése: Nagy-Britanniában például a
számítástechnikához kapcsolódó szakmákban (a programozóktól a karbantartókig),
a műszaki fejlesztésben, az ingatlan forgalmazásban és közvetítésben a jogi
pályákon és az egészségügyi adminisztrációban (Price-Blair 1989). Az említett
szakemberek iránti kereslet fontos szerkezeti változásokra utal a szférában. A
számítógépek elterjedése átalakította az irodai munkát, a telekommunikációba
történt bekapcsolásuk a kapcsolattartást. Az ingatlan szakma b ővülése pedig arra
mutat, hogy az irodaház-építkezések önálló befektetési területté váltak, ami éppen a
szolgáltatások ilyen irányú, megnövekedett keresletének következménye. Ezek a
folyamatok a városhierarchia magasabb szintjein, a nagyvárosokban jelentkeztek
koncentráltan.
Az üzleti szolgáltatások városi fejl ődésben játszott, dinamizáló szerepét
hangsúlyozzák a nyolcvanas években készült nemzeti és európai szint ű
városhierarchia-vizsgálatok is, amelyek többnyire a települések jogi, gazdasági
tanácsadásban, pénzügyi szolgáltatásokban, kutató-fejleszt ő szektorban, m űszaki
tervezésben, piackutatásban, marketing és reklám szolgáltatásokban,
telekommunikációs hálózatokban betöltött szerepét vették figyelembe. Ezeknek a
folyamatoknak a vizsgálata 1992-re, az egységes európai piac megvalósítására
készülve ismét id őszerűvé vált. A kutatások szerint - bár elkülönítették a nagyvárosi
tömörülések jelentős, népességfogyással küzdő csoportját - az európai fejl ődés
csomópontjai továbbra is a milliós agglomerációk. A nyolcvanas években a
"hagyományos magterület" (Északnyugat-Európa iparosodott térségeinek) városai a
megújulás jeleit mutatják (Dortmund informatikai ipara, Rotterdam üzleti
szolgáltatásai, Hamburg, és Amszterdam elosztásban játszott szerepe miatt stb.).
Nagy Erika:
Szolgáltató centrumok az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 109–124. p.
116 Nagy Erika TÉT 1997 s 1
Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németország nyugati részén reurbanizációs
folyamat indult el. Az "új magterület" városai (Frankfurt, Milánó, Barcelona, Lyon,
Montpellier stb.) és a periféria néhány centruma (Nápoly, Sevilla, Porto, Rennes,
Dublin) azonban jóval dinamikusabban fejl ődött az évtizedben: népességük
jelentő sen növekedett, új funkciók, magas technológiai szintet képvisel ő iparágak,
szolgáltatások telepedtek meg itt (utóbbiak gyakran nagyobb centrumokban m űködő
szolgáltató szervezetek fiókjai). (Wegener - Kunzmann 1991)
Számunkra a periféria dinamikus központjainak fejl ődése a legtanulságosabb.
Ezek a városok er ő sen ráutaltak az "érzékeny" iparágakra (könny űipar.
elektrotechnika stb.), szolgáltató szektoruk szegényesebb, mint a magterület
városaié. A kutató-fejleszt ő szférát a külföldi cégek leányvállalatai, illetve helyi kis-
és középvállalatok képviselik. A gazdaság legdinamikusabb ágazataiban a döntések
nem helyben születnek. Az infrastruktúra színvonala európai mércével mérve
gyenge. A városok e csoportja számára Kelet-Közép-Európa vetélytárs a
befektetésekért folytatott versenyben.
A felemelked ő középvárosok is részesei akartak lenni a közös európai piac
létrehozásával járó el őnyöknek. Első lépésük a helyi stratégia kidolgozása volt.
Első sorban a helyi magángazdaságra, társadalmi szervez ődésekre, humán
erőforrásokra és a helyi vezet ő k alkuerejére támaszkodtak. A támogatni kívánt
ágazatok megtelepedését segít ő lépések (technológiai parkok, adó- és ingatlan
kedvezmények, közvetítés a helyi gazdaság szerepl ői, illetve az egyetemi
kutatóbázisok között) mellett a város küls ő, építészeti megújulása, a kulturális
intézmények támogatása, az üzleti és konferenciaturizmus feltételeinek
megteremtése is része volt a programoknak. A városok vezet ői egyrészt európai
léptékben és kapcsolatokban, másrészt hazai városszövetségben gondolkodtak a
tervek megfogalmazásakor. Így kívántak részesei lenni a nemzeti és európai
területfejlesztési politikáknak.
Szolgáltató centrumok az Északnyugat-Dunántúlon
A térség megyeszékhelyei (Gy őr, Szombathely, Veszprém, Zalaegerszeg) és két
megyei városa (Sopron, Nagykanizsa) intézményeik és a szolgáltató szektorban
tevékenykedő gazdasági szervezetek révén megyei vagy azok határain túl nyúló
vonzással, területi kapcsolatokkal rendelkeznek. A közöttük kialakult
funkciómegosztás els ősorban ebben a szektorban jellemz ő, s előzményeit már a
századforduló táján érdemes vizsgálni. Gy őr és Sopron az igazgatási hierarchia
azonos szintjén álltak, de el őbbi ipari és kereskedelmi, utóbbi kereskedelmi, oktatási
és adminisztratív szerepköreinek köszönhette növekv ő vonzását. Szombathely
alacsonyabb hierarchiaszinten állt, és funkciói Gy őrhöz hasonlóak. Veszprém ekkor
a középvárosok közé tartozott, jelent ős kereskedelmi, adminisztratív, oktatási és
egyházi központ. Zalaegerszeg is ehhez a típushoz sorolható, bár szerepkörei
szegényesebbek. Nagykanizsa pedig, bár lakossága Zalaegerszegéhez hasonló,
eggyel alacsonyabb szintre soroltatott, szegényes szolgáltató intézményi háttere
miatt. (Beluszky 1990)
A késő bbiekben a differenciált növekedésnek köszönhet ően régió városhálózata
erősebben tagolódott: Gy ő r lakosságának növekedése, funkcióinak gyarapodása
Nagy Erika:
Szolgáltató centrumok az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 109–124. p.
TÉT 1997 s 1 Szolgáltató centrumok az ... 117
révén a régió településhierarchiájának csúcsára került, és Szombathely is gyorsabb
növekedést mutatott a régióbeli városok átlagánál. Ez a folyamat már a két
világháború között megindult. A lakosság növekedése azonban a hatvanas és
hetvenes években volt a leggyorsabb, s ezzel párhuzamosan a városok szerepkörei is
gyarapodtak. A források elosztása - az ipartelepítés, a m űszaki infrastruktúra és az
intézményi szolgáltatások fejlesztése - hierarchikus elvek szerint történt, a
Településhálózat-fejlesztési Koncepciónak megfelel ően. Ebben a rendszerben a
térbeli hierarchia fels ő szintjeit elfoglaló megyeszékhelyek, s közülük a kiemelt
felsőfokú központ, Győr szolgáltató szektora b ővült leggyorsabban. Iparirányító,
továbbá a kereskedelemben és az anyagi szolgáltatásokban (pl. közlekedés,
szállítás) játszott szerepe a régió központjává tették, de a fels őoktatási, kutatási és
regionális igazgatási-irányítási funkciókon Veszprémmel, Szombathellyel és
Sopronnal osztozott. Regionális vonzású (els ősorban oktatási) intézményekkel
rendelkezett néhány középváros is (Mosonmagyaróvár, Keszthely, Pápa).
A két, szubcentrum szerepet ellátó város, Sopron és Nagykanizsa fejl ődése
lassúbb, a szolgáltatások súlyának növekedése foglalkozási szerkezetben kés őbb
indult el, és utóbbiban még 1990-ben is jelent ősen meghaladta az ipari keres ők
aránya négy a megyeszékhelyét.
A szolgáltató szektor fejl ődésében a hatvanas években tapasztalható nekilendülés
az intézményhálózat (közép- és fels őfokú oktatás, kutató és kulturális intézmények),
tehát a közszolgáltatói szféra b ővítésének köszönhet ő elsősorban. A hetvenes és
nyolcvanas években követte ezt a foglalkozási szerkezet átalakulása, ami
legmélyebben Győrt, Veszprémet és Sopront érintette. Az el őbbi évtizedben a
kereskedelem és az anyagi jelleg ű szolgáltatások bővülése jellemz ő ; a nyolcvanas
években az egészségügy, a kulturális szféra és a gazdasági, illetve a közösségi és
közigazgatási szolgáltatásoké, miközben jelent ősen visszaesett az ipari
foglalkoztatottak száma. A folyamat tehát a közalkalmazotti szférában volt a
legdinamikusabb. Ez egyben a legkvalifikáltabb foglalkozási csoportok létszámának
növekedését is jelentette. (Az ipari keres ők aránya Veszprémben süllyedt a
legalacsonyabb szintre, s ezzel a város ismét a hatvanas években megindult
iparosítás el őtti struktúra felé mozdult el. A legszerényebb mérték ű átrendeződés a
zalai városokban volt tapasztalható.)
Azokban a központokban, ahol az igazgatásban, oktatásban, egészségügyben
dolgozók száma magas volt, továbbá jelent ős autonómiát élvező ipar települt (tehát
jelentős számú fels őfokú műszaki, közgazdasági végzettség ű népességet tömörített),
kedvezőek voltak a feltételek a szolgáltató (magán-) szektor további fejl ődéséhez.
A kereskedelem szerepének növekedése mindegyik vizsgált városban jellemz ő volt
ebben az időszakban, míg az anyagi szolgáltatások más területei - els ősorban a
közlekedés, távközlés - esetében a kép er ősen differenciált: Gy őrben, Sopronban, és
kisebb mértékben Szombathelyen n őtt a szektor jelent ősége, ami a kelet-nyugati
irányú áramlások mennyiségi változásával, illetve a telekommunikáció nyolcvanas
évek végén felgyorsuló fejl ődésével magyarázható. Sopron a Posta, illetve a
MATÁV területi központja, Szombathely a regionális vasút-igazgatóságé, Gy őr
pedig a közúti és vasúti szállítás fontos csomópontja. Ezek a szerepkörök a
rendszerváltás után értékel ődnek fel igazán, amikor az északnyugati határátkel ők
válnak a külkapcsolatok kulcsszerepl őivé. A másik három város esetében a szektor
Nagy Erika:
Szolgáltató centrumok az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 109–124. p.
118 Nagy Erika TÉT 1997 s 1
foglalkoztatottjainak csökkenése jellemző . A közlekedés és a kommunikáció
regionális döntési központjainak a régió északnyugati részére történ ő koncentrációja
is oka lehet annak, hogy a fejlesztések - els ő sorban a telefonellátásban - Veszprém
és Zala megyében kés őbb kezdő dtek és lassúbb ütemben zajlottak.
A kulturális és egészségügyi szféra foglalkoztatottjainak legnagyobb
koncentrációja Gy őrben található (5745 fő ) 1990-ben. Felsőoktatási struktúrája
azonban féloldalas, hiányos szerkezet ű maradt. Önálló kutató intézménye nem volt,
és kulturális intézmények, események számában is elmaradt Soprontól, vagy
Veszprémtő l. A többi megyeszékhely szerepkörei között a nem anyagi jelleg ű
szolgáltatások hasonló súlyt képviseltek. E csoporton belül az egészségügy, kultúra
és oktatás Veszprémben és Szombathelyen közel annyi keres őt foglalkoztatott, mint
Győrben (5283, illetve 4102 fő t). Regionális vonzásuk felső - és középfokú oktatási
intézményeik révén az egész régióra kiterjedt. Veszprém kutatóintézeteinek
térkapcsolatai elérték a regionális, illetve az országos léptéket. Zalaegerszeg
szolgáltató szektora szerényebb méret ű , a megyei intézmények egy része
Nagykanizsára települt, regionális jelent őségű szerepkörei pedig már ekkor a
legszerényebbek a régióban.
Sopron és Nagykanizsa fejl ő dése, bár azonos hierachiaszinthez tartoztak, más-más
irányba mutatott az említett két évtizedben. El ő bbi funkcionális szerkezete, annak
változási iránya Veszprémhez és Szombathelyhez hasonló a tercier szektorban
dolgozók, valamint az egészségügy, oktatás, kultúra intézményeinek száma alapján.
Nagykanizsa esetében az ipar jelent ő sége nem csökkent számottev ően, az
intézményi szolgáltatások b ővülése szerényebb mérték ű volt (középiskoláinak
száma fele volt például a soproninak). A helyi lakosság iskolázottsága is
kedvező tlenebb képet nyújtott, mint a többi vizsgált centrumban: itt a
legalacsonyabb a diplomás keres ő k aránya, és nagyon alacsony a fels őfokú
oktatásban továbbtanulók aránya is. Ezek a tényez ők fontos szerepet játszottak
abban, hogy a városban volt a legkisebb mérték ű és legkevésbé összetett a szektor
fejlődése és szerkezete.
A szektor szerepl őinek köre jelent ősen bő vült már a nyolcvanas években, amikor a
kis magánszervezetek megjelentek a kereskedelemben, vendéglátásban, a
hagyományos szolgáltató kisiparban, illetve az el őbbiek működését segít ő üzleti
szolgáltatásokban. 1989-t ő l kezdve a szervezetek száma gyors növekedést mutatott
részben az új alapítások, részben az állami szervezetek felbomlása miatt. A
szerepl ők körének b ő vülése dekoncentrációs folyamatokat is elindított, amelyek a
kereskedelemben, vendéglátásban, a személyi szolgáltatásokban, szállításban
érvényesültek els ő sorban. Ezzel párhuzamosan koncentráció is jellemz ő a szektorra,
különösen a speciális tudást és gyors információ-áramlást igényl ő tevékenységek
esetében. Itt egyrészt Budapest üzleti szolgáltatásokban játszott szerepének
erő södését tapasztalhatjuk (pénzügyi, biztosítási, adatfeldolgozási, adtabanki
tevékenységek, a kutató és fejleszt ő szféra, a piac- és közvélemény-kutatás, a
médiák esetében a leglátványosabban), másrészt a megyeszékhelyek, közülük is a
regionális centrumok - a korábbi ellenpólus-városok - településhierarchiában
elfoglalt helyének meger ősödését.
Nagy Erika:
Szolgáltató centrumok az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 109–124. p.
TÉT 1997 s 1 Szolgáltató centrumok az ... 119
1. TÁBLÁZAT
Üzleti és kulturális szolgáltatások az Északnyugat-Dunántúl
megyei jogú városaiban, 1994
Business and cultural services in the county towns
of Nortwest Transdanubia, 1994
Szolgáltatás Győr Sopron Szombathely Veszprém Zala- Nagy-
egerszeg kanizsa
Könyvkiadás 0 - - +
Lapkiadás 0 0 + + - -
Egyéb pénzügyi sz. + - .. 0 0 -
Ingatlanhasznosítás + 0 0 0
Szoftver tanácsadás + - 0 -
Adatfeldolgozás 0 - 0 +
Adatbanki tevékenység 0 0 0 0
Műszaki tudományos K+F + - - + -
Társadalomtudományi K+F 0 0 0 0 0 0
Számvitel, adótanács. + 0 + + -
Piackutatás 0 - - 0
Üzletviteli tanácsadás + 0 0 0 0
Műszaki tervezés + - - + 0
Műszaki tesztelés + - 0 - -
Hirdetés 0 - 0 +
Munkaerőközv., -átképzés - - - -
Feln őtt képzés - 0 -
Bankfiókok száma + 0 0 + 0 -
Biztosítók egységeinek sz. + - 0 0 - -
Hirdetési lehet őségek + - 0 0 0 -
Ügyvédek száma - 0 0 - -
Jelmagyarázat: +: a megyeszékhelyek átlaga fölött;
-: a megyeszékhelyek átlaga alatt;
0: a megyeszékhelyek átlaga körüli érték.
Forrás: CIMKE, Pénzügyi és Tőzsde Almanach, Média Ász, megyei ügyvédi kamarák
nyilvántartása, Területi Statisztikai Évkönyv, 1994.
A rendszerváltás óta eltelt néhány év sem volt tehát elegend ő arra, hogy az eltér ő
ütemben átstrukturálódó, differenciálódó városhálózaton belül gyökeres
átrendeződés történjen. A funkcióváltás fő iránya, a tercier és kvaterner szektor
megerősödése során is meg őrizték pozíciójukat az egyes városok. A fejlett
szolgáltatásokkal való ellátottság (I. táblázat) is az szerepkörök terjedésének
hierarchikus jellegét mutatja, és differenciáltsága egy-egy központban a gazdasági
aktivitással függ össze. Gy őr önálló szintet jelent a térségben, mint gazdasági
centrum: a gazdasági szervezetek és magánvállalkozók száma nagyságrenddel
nagyobb, mint a többi városban. A szolgáltatások sokszín űségében megközelíti
Szombathely és Veszprém is, számos tevékenység jelent ősebb koncentrációja pedig
Nagy Erika:
Szolgáltató centrumok az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 109–124. p.
120 Nagy Erika TÉT 1997 s 1
(bankok, biztosítók megyei fiókjai, ingatlanforgalmazás, jogi, számviteli, üzletviteli
és adótanácsadás, hirdetés) kifejezetten a megyeszékhelyekhez kapcsolódik. Az
üzleti szolgáltatások terén tehát a megyeszékhelyek, köztük els ősorban Győr
megerősítették helyüket a hierarchiában.
A két megyei város, Sopron és Nagykanizsa közötti strukturális különbségek is
tükröződnek a fejl ődés dinamikájában: el őbbiben több lakás épül, valamelyest
növekszik a népesség, míg Nagykanizsán elvándorlás tapasztalható (a jóval
magasabb munkanélküliség miatt). Sopronban jóval nagyobb a gazdasági aktivitás
és többféle újfajta szolgáltatás lelhet ő fel. A város kedvez ő, határmenti helyzete,
jobb intézményi ellátottsága (a megyeszékhelyekhez hasonló mértékben
koncentrálódnak itt regionális intézmények) és funkcióinak összetétele (1. táblázat)
a gyorsabb fejl ődés mozgatja.
A városhierarchia "konzervatív" vonásait tükrözi a városok gravitációs terének
állandósága is. Az 1970-es évekbeli helyzet felrajzolásakor (Lackó 1978) a
centrumok demográfiai, ipari, kereskedelmi súlya volt a meghatározó, a jelenleginél
a tercier, a kvaterner szféra összetettsége, súlya, a gazdasági aktivitás és néhány
dinamikus jelzőszám (lakásépítés üteme, vándorlási mérleg) (1. ábra). Az eltérő
tartalom ellenére a hipotetikus vonzásterületek meglehet ősen stabilak. A kedvező
induló pozícióban levő, dinamikus növekedés jeleit mutató városok tehát várhatóan
megőrzik sőt, növelik előnyüket, meghatározva környezetük fejl ődését is.
A nyolcvanas évek végén már jelen voltak azok a trendek és tényez ők, amelyek a
rendszerváltás után közvetve vagy közvetlenül meghatározták a városi szerepkörök
átrendeződését:
- a funkciók sokszínűsége, az intézményi ellátottság,
- a város, városkörnyék lakosságának iskolázottsága, amely összefügg a helyi
oktatási intézmények struktúrájával, megújulási képességével,
- a helyi lakosság gazdasági aktivitása,
- a helyi és regionális piac méretei, elérhet ősége,
- a nyugati határ közelsége, illetve a Bécs-Budapest folyosóhoz való kapcso-
lódás lehető sége, a közlekedés-földrajzi helyzet,
- sajátos, lokális adottságok (épített és természetes környezet, telephely-kínálat,
helyiadó-preferenciák stb.).
Bár az 1990-es években elindult folyamatok alapvet ően differenciálták a vizsgált
városcsoportot, a szerepkörök átstrukturálódásának voltak közös jellemz ői:
- az ipar és az épít őipar voltak a legnagyobb munkaer ő-kibocsátók, s ezzel
egyidej űleg a telephelyek jelentős részét is bezárták (Lados Rechnitzer 1993);
-
mindez a két szektorra épül ő területi kapcsolatok gyengülésével járt együtt,
- a kilencvenes évek elején valamennyi városban a helyi piacra és a
városkörnyék keresletére épül ő kereskedelmi és szolgáltató szféra növekedése
volt a leggyorsabb; utóbbi szektorban a er ősödő gazdasági aktivitáshoz
kapcsolódó új szolgáltatások jelentek meg, amelyek els ősorban a vizsgált
hierarchiaszintekhez köt ődnek; s ezekkel a megyei városok területi kapcsolatai
új elemmel gazdagodtak,
- a külföldi tőkeberuházások els ősorban a régió nagyobb centrumaiban
koncentrálódtak; az alapítások számát tekintve a szolgáltató szféra a
legfontosabb befektetési terület;
Nagy Erika:
Szolgáltató centrumok az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 109–124. p.
TÉT 1997 s 1 Szolgáltató centrumok az ... 121
1. ÁBRA
A nagyvárosok hipotetikus vonzáskörzete
(Hypothetic attraction zones of the large cities)
A/ Laczkó László lehatárolása (1978) r."".•?....„,,,,N.
(Delimitation by László Laczkó 1978) / ''', s
„..,„... ....• ;,,,,..< _,..
..._,Adze,
,. •", ' ', -,
J OLC
I ! ( - ...
k :',..•'‘...-
S~,—;1.,•• .."
rfes
....1 l,
10POON \
L- SA(<
./._
.....
ow m
pAietT
'3,..„, ‘...‹.>--...,/-
stinsmo
. 044
;ItIget
~Gumi& ILLCUI171(T
Forrás: Laczkó L., 1978.
B/ Lehatárolás a szolgáltató funkciók alapján (1993)
(Delimitation by service functions 1993)
Forrás: Nagy G.- Nagy E., 1995.
Nagy Erika:
Szolgáltató centrumok az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 109–124. p.
122 Nagy Erika TÉT 1997 s 1
- új, regionális vonzású intézmények jelentek meg a városokban, a meglév ők
tevékenysége, területi vonzása részben átalakult (fels őoktatás, kulturális
intézmények),
- tehát általában megnövekedett a helyi gazdaság és intézményi szféra
szerepl ő inek köre, amelynek eredménye a területi kapcsolatok tartalmának
átalakulása.
A hetvenes és nyolcvanas években tapasztalható növekedés után a kilencvenes
években a közszolgáltatások szerepének csökkenése várható. A folyamat nemcsak az
intézményi jellegű szolgáltatásokban (oktatás, egészségügy, szociális szféra) indult
el, hanem a települések m ű ködését biztosító tevékenységeknél is tapasztalható. A
központi és helyi költségvetések nehézségei tehát a nyugat-európaihoz hasonló
folyamatot indított el. A szolgáltatások finanszírozási nehézségei a kevesebb
intézménnyel rendelkez ő kis- és középvárosokat és a falvakat (elemi oktatás) sújtja
első sorban. Ez a koncentrációs folyamatokat fogja er ősíteni a szektorban .
A szolgáltató szférában új elemként megjelen ő üzleti szolgáltatások a gazdasági
döntéshozatali és intézményi szolgáltatói centrumokban tömörülnek, meger ősítve
ezzel azok helyét a városhierarchia fels ő szintjein. A megyeszékhelyeken-
elsősorban Győrben - a legkedvez ő bbek a gazdasági aktivitás mutatói, s ezért a
szektor növekedése várhatóan továbbra is ezekben lesz a legdinamikusabb. A kis- és
középvárosi hálózat elemei közül viszont csak néhány, kedvez ő intézményi
ellátottságú, vagy speciális szerepkörrel rendelkez ő településen jelentek meg a napi
kapcsolattartást igényl ő, gazdasági tevékenységet segít ő szolgáltatások (jogi,
számvitel, üzletviteli és adótanácsadás).
A népesség térbeli eloszlását követ ő szolgáltatások - kereskedelem, személyi
szolgáltatások - dekoncentrációs trendjei az utóbbi két évben lelassultak, mert véget
ért a vállalat-alapítási hullám. A jelenlegi eloszlást jelent ősen módosíthatja a
kereskedelemben elindult szervezeti koncentráció, illetve a nemzetközi üzletláncok
megjelenése, amelyek nagy alapterület ű bevásárló központok, áruházak építésébe
kezdtek, s ez a folyamat Budapest után éppen ebben a régióban a leggyorsabb.
Jegyzetek
1 Az office parkok a nyugat- és közép-európai nagy- és középvárosok peremein létrehozott speciális
funkcionális övezetek, irodaházakkal, szállodákkal, konferenciaközpontokkal. Felépítésükkel a
belváros zsúfoltságát, a klasszikus CBD-szerepkörök dekoncentrációját igyekeztek csökkenteni.
Nagy Erika:
Szolgáltató centrumok az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 109–124. p.
TÉT 1997 s 1 Szolgáltató centrumok az ... 123
Irodalom
Bakker, D. de (1986) Small Service Centres in Dutch Seftlement System. Nederlandse Geografische
Studies 16. Utrecht, 85-98. o.
Beluszky, P. (1990) Magyarország városhálózata 1900-ban. Tér Idő Társadalom. MTA RKK, Pécs,
- -
92-133. o.
Berg, L. van den (1987) Urban System in a Dynamic Society. Aldershot. 3-171. o.
Berry, B. (1967) Geography of Market Centres and Retail Distribution. Englewood Cliffs, NJ, Prentice
Hall
Christaller, W. (1966) Central Places in Southern Germany. Englewood Cliffs, New Jersey, 1-167. o.
Blair, A.M. - Price, D.G. (1989) The Changing Geograpy of the Service Sector. Belhaven, London,
280 o.
Daniels, P.W. (1985) Service Industries: A Geographical Appraisal. London, Methuen.
Daniels, P. (1982) Special Issue on Producer Services. Environment and Planning. A 19(5).
Daniels, P. (1990) Some Perspectives on the Geography of Services. Progress in Human Geography 15,
1. 37-46. o.
Daniels, P. (1991) A World of Services. Geoforum Vol. 22, 359-376. o.
Davies, R.L. (1976) Marketing Geography: With Special Reference to Retailing. London, Methuen
Marshall, J. N. (1989) Corporate Reorganisation and the Geography of Services. Regional Studies 23,
139-150. o.
The Dictionary of Human Geography. Ed. Johnston, R.J. - Gregory, D. - Smith, D.M. (1994) 29-33, 88,
479, 487-490, 550-551. o.
Haggett, P. (1983) Geography: a Modern Synthesis 303-415. o.
Illeris, S. (1988) How to analyse the Role of Services in Regional Development.
Lados M. Rechnítzer J. (1994) Hungary: From In House to Extemal System of Business Services.
- -
Papers of the RSA, Groningen 16 o.
Kunzmann K.R. - Wegener, M. (1991) The pattem of Urbanisation in Western Europe. Ekistics, 350.
282-291. o.
Urbanisation and the Functions of Cities in the European Community, Ed. by Kunzmann M. Wegener
-
K. Commission of the EC, Brüsszel, 1994. 230 o.
Pipkin J.S. (1993) Partitioning model of urban retail structure. In: Geographical Analysis Vol. 25. No.
3. 186-197. o.
Smith L. (1992) Space for the CBDs functions. Urban Studies Vol. 29. No.7.
Dawson J.A. (1982) Commercial Distribution in Europe. Croom Heim, London, 232 o.
Enyedi Gy. (1988) A városnövekedés szakaszai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 116 o.
Lackó L. (1978) Települések vonzásterületének meghatározása egymásrahatási modell segítségével.
Földrajzi Értesítő XXVII.11. 31-43. o.
Reilly W.J. (1929) Methods for the Study of Retail Relationships. University of Texas Bulletin, No.
2944.
Couch C (1990) Urban Renewal - Theory and Practice
Gershuny J. - Miles I. (1983) The New Service Economy, Frances Printer, London, 72-95. o.
Haynes K. E; Fotheringham A. S. (1988) Gravity and Spatial Interaction Models. SAGE London, 88. o.
Timár J. (1995) A szuburbanizáció néhány elméleti kérdése és alföldi vonásai. Kandidátusi értekezés.
133. o.
Timár L. (1995) Vidéki városlakók. Magvető Kiadó, Budapest, 285. o.
Hagerstrand Th. (1967) The diffusion of the innovation waves. Lund, 124. o.
Nagy Erika:
Szolgáltató centrumok az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 109–124. p.
124 Nagy Erika TÉT 1997 s 1
SERVICE CENTRES IN NORTWEST
TRANSDANUBIA
ERIKA NAGY
The county seats of the region (Gy őr, Szombathely, Veszprém and Zalaegerszeg)
and its two towns with county rank (Sopron and Nagykanizsa), by their institutions
and economic organisations working in the service sector, have attraction and
spatial connections covering the whole counties or reaching over the county
borders. It is this sector where the division of functions among the counties is
typical. The preliminaries are worth examining back at the turn of the century.
Later the urban network of the region, due to the differentiated growth, was more
strongly divided: Gy ő r got to the peak of the seftlement hierarchy by the growth of
its population and the boom in its functions. Also, Szombathely showed a more
rapid growth than the average of the towns in the region. This process started as
soon as between the two world wars. The growth in the population, however, was
the fastest in the 1960s, simultaneously the functions of the towns expanded, too.
The booming development of the service sector in the 1960s was mainly due to
the expanding of the network of institutions (secondary and higher education,
research and cultural institutions), i.e. the public services. This was followed by the
transition of the employment structure in the 1970s and 1980s, which most
profoundly affected Gy őr, Veszprém and Sopron.
After the increase of the 1970s and 1980s, a decline in the role of public services
is expected in the 1990s. This process has not only started in the institutional types
of services (education, health care, social sphere) but can also be seen in activities
securing the functioning of the settlements. The difficulties in the financing of the
services strike in the first place the small and medium size towns and the villages,
which have less institutions (primary education). This will reinforce the processes of
concentration in this sector.
Business services as new elements in the service sector are concentrated in the
centres of economic decision making and institutional services. The indices of the
economic activity are the most favourable in the county seats, primarily in Gy őr,
thus the growth of this sector will probably be the most dynamic in these
settlements. Services promoting economic activity, which require daily contact
(legal, accounting, management and tax consultancy), only appeared, however, in a
few small and medium size towns, namely in those which are well endowed with
institutions or special roles.
The deconcentration trends of the services that follow the spatial distribution of
the population (trade, personal services) have slowed down during the past two
years, as the boom of business foundations has come to an end. The present
distribution can be largely modified by the organisational concentration which
started in trade, and by the appearance of the international business chains which
started the construction of large shopping centres and department stores. This
process in Hungary is the fastest in Nortwest Transdanubia, after Budapest.