Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 57-72. p.
Tér és Társadalom 1997 s 1: 57-72
SZELLEMI POTENCIÁL ÉS A M ŰSZAKI
FEJLESZTÉS' AZ ÉSZAKNYUGAT-DUNÁNTÚLON
(Intellectual Potential and Technical Development in Northwest
Transdanubia)
DŐRY TIBOR
Nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a gazdasági visszaesés, a válság
időszaka rendszerint a technikai, technológiai megújulás, a fellendülésre való
készülés időszaka is. Korszakunkban, amikor a tudásintenzív gazdasági fejl ődési
típus a meghatározó, az er őteljes innováció még a válságban lév ő fejlett
országokban is uralkodó folyamat maradt. Ezekben az országokban a válságból való
kiemelkedést a meglév ő versenyképes, kihasználatlan termelési kapacitások
fokozatos bekapcsolása is segítheti. A magyar gazdaságnak ilyen tartalékai
nincsenek, a fellendülés az innovációtól, a versenyképes kapacitásokat
létrehozó/b ővítő technológiai fejlesztést ől, a társadalom innovációs készségét ől és
képességét ől nagymértékben függ (Nyíri 1996).
Egy ország, egy térség felemelkedésének kulcskérdése a gazdasági környezet
innovációs aktivitása, hogy a vállalkozások igényeljék az új kutatási-fejlesztési
eredményeket, illetve képesek legyenek azokat a piacon hasznosítani, értékesíteni.
Ehhez alapvetően szükséges, hogy legyen olyan szellemi potenciál, amely képes a
piacon hasznosításra alkalmas tudományos eredmények létrehozására, a másutt
született fejlesztések transzferálására, terjesztésére.
Az Északnyugat-Dunántúl térsége számára különösen kiemelt feladat a
felső oktatás és a kutatás-fejlesztési potenciál kiemelt fejlesztése, hiszen az
országban Budapest és a központi térség után itt jött létre a legtöbb és legnagyobb
összegű külföldi beruházás, amelyek lehet őséget nyújthatnak hazai beszállító
hálózatok kialakulásának, kutatás-fejlesztési eredmények hasznosulásának. Ezzel
kapcsolatosan azonban óvatosnak kell lenni, mert a legújabb ezzel kapcsolatos
kutatások (Farkas 1996) ezt a kívánt tendenciát még nem tudták igazolni.
A térségben bejegyzett gazdasági szervezetek száma 9,1%-kal haladja meg a
vidéki átlagot és minden megyében - Vas megyét leszámítva - több vállalkozás
található, mint Budapestet nem számítva, az országban (1. táblázat). Különösen
kiemelkedik azonban az egy lakosra jutó beruházások értéke, amely itt 39,7%-kal
magasabb a vidéki átlagnál, valamint megyék szerint értékelve azt, az els ő négy
helyezett megye is ebben a térségben található (Vas t, Fejér, Győr-Moson-Sopron és
Komárom-Esztergom). Ez egyértelm ű jelzésül szolgál, hogy az országban - a
fővárost kizárva a megfigyelésb ől - itt már látszanak pozitív jelei a
modernizációnak, struktúraváltásnak. Hasonlóképpen beszédes mutató a külföldi
érdekeltségű vállalkozások magas száma, ami nem csupán számban, hanem a
jegyzett t őke alapján is meghatározó tényez ő.
Dőry Tibor:
Szellemi potenciál és a műszaki fejlesztés az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 57–72. p.
58 Dőry Tibor TÉT 1997 s 1
1. TÁBLÁZAT
A gazdasági szervezetek, a beruházások értéke és a külföldi érdekeltség ű
vállalkozások száma az Északnyugat-Dunántúlon, 1995
Economic companies, the value of investments and the number of businesses with
foreign interest in Nortwest Transdanubia, 1995
Megye Gazdasági Egy lakosra jutó Külföldi
szervezetek 1000 beruháiás érdekeltségű
lakosra jutó száma (Ft/f
ő) vállalkozások
(db) száma (db)
Fejér 93 105.453 515
Győr-Moson-Sopron 96 99.130 1247
Komárom-Esztergom 94 73.579 471
Vas 81 120.247 651
Veszprém 106 51.965 749
Zala 110 58.692 1069
Térség átlaga: 96 84.844 784
A vidéki átlagtól való eltérés +9,1 +39,7 +16,1
(%):
Forrás: Területi statisztikai évkönyv 1995.
A bemutatott kedvez ő eredmények ellenére a térség felemelkedését szolgáló
kutatás-fejlesztési és fels őoktatási potenciál csak részben adott, együttm űködési
hálózatok nem alakultak ki. Ennek megfelel ően a jelen cikk megkísérli áttekinteni a
térség szellemi potenciálját adó tudományos és fels őoktatási bázist, illetve a
műszaki fejlesztésre jutó források területi eloszlását, valamint az innovációs
aktivitás egyik fokmérőjeként a szabadalmak számának térbeli és id őbeli változását.
Természetesen terjedelmi korlátok miatt csak a f őbb változási irányok, tendenciák
bemutatására vállalkozhatunk, elkerülve a folyamatok hátterében meghúzódó
adathalmazok ismertetését, csak a leglényegesebb táblázatokra térve ki.
I. Kutatók, fejleszt ők és intézmények a térségben
A 90-es évek el őtt kedvez őbb helyzetben voltak a témát elemz ő kutatók, amikor a
kutatás-fejlesztés er őforrásainak és ráfordításainak területi megoszlását vizsgálták,
hiszen azóta a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által kiadott kiadványok - a
statisztikai adatszolgáltatás hiányosságai miatt - nem tartalmazzák a korábbi
részletezettségben a kutatóhelyek jellemz őit. Így a rendelkezésre álló adatok
felhasználásával csak részlegesen lehet a korábbi forrásmunkák (Bartke-Nemes
Nagy 1992, Rechnitzer 1989) aktualizálását, az elmozdulási irányokat felderíteni.
A kutató-fejlesztő helyek számának regionális megoszlása - 1984-es adatok szerint
- azt mutatta, hogy valamilyen tudományos bázissal minden megye és a legtöbb
megyeszékhely (Tatabányát leszámítva) rendelkezett. Az országrészek szerinti
megoszlást tekintve jellemz ő volt a főváros relatív túlsúlya, ahol a kutató-fejleszt ő
helyeknek pontosan fele m űködött. Az egyes térségek jelent őségét az azokban lév ő
nagyobb egyetemi városok határozták meg és az Északnyugat-Dunántúlra ekkor a
kutató helyek 9,0%-a jutott (Bartke-Nemes Nagy 1992).
Dőry Tibor:
Szellemi potenciál és a műszaki fejlesztés az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 57–72. p.
TÉT 1997 s 1 Szellemi potenciál és a ... 59
Az 1988-1995-ig terjed ő időszakban kett ős hatás érvényesült a K+F létszám
alakulásában. Egyrészt a zsugorodó források rákényszerítették a vállalatokat és a
kutatóintézeteket a létszámcsökkentésre, másrészt a tömegével újonnan alakult
szervezetek is er ő s szívó hatást gyakoroltak a jól képzett kutatókra, fejleszt őkre.
Ami azonban fejlesztési eredmények csökkenésében is megnyilvánul az az, hogy a
létrejött új szervezeteknek csak töredéke végez kutatást, kísérleti fejlesztést.
A kutató-fejlesztő helyek létszáma az országban (teljes munkaidej ű dolgozóra
átszámított egyenértékben) 1995. becsült adatai alapján mintegy 21.000 f ő volt,
53%-kal kevesebb, mint az 1988. évinél. Közülük kutató-fejleszt ő csupán 11.000 fő,
ami az 1988. év létszámadatának alig fele. Országos szinten a K+F-ben
foglalkoztatottak aktív keres őkhöz viszonyított aránya az 1988. évi 0,94%-ról
1995-re 0,58%-ra zsugorodott (K+F ráfordítások és eredmények 1988-1995,
OMFB, 1996).
A létszámcsökkenés és ezen belül a kutatók, fejleszt ők számának drasztikus
csökkenése mindenekel őtt a vállalati kutatóhelyeket (33,7 ill. 36,5%), illetve a
kutató-fejleszt ő intézeteket (41,0 ill. 46,4%) érintette. Ezen szervezetek korábbi
megrendel őik elvesztésére - sajnálatos módon - el őször a kutatók-fejleszt ők
számának csökkentésével, majd a kutató-fejleszt ő részlegek felszámolásával
reagáltak. A KSH területi GDP-re vonatkozó kísérleti számítása alapján
hozzáférhető az egyes megyék K+F ráfordításainak a saját megyei GDP-hez
viszonyított aránya (2. táblázat).
2. TÁBLÁZAT
A kutató-fejleszt ő helyek létszáma és a ráfordítások, 1994
Number of places of research and development, and the inputs, 1994
10.000 lakosra jutó 1 kutatóra jutó A területi
Megye
kutatók, fejleszt ők K+F ráfordítás GDP
száma (eFt) %-ában
Fejér 8 1.953 0,39
Győr-Moson-Sopron 14 1.737 0,54
Komárom-Esztergom n.a. n.a. n.a.
Vas 4 1.195 0,10
Veszprém I5 1.273 0,55
Zala 4 1.368 0,12
Térség átlaga*: 9 1505 0,34
A vidéki átlagtól való eltérés (%): -10 +7,7 -21,0
* Komárom-Esztergom megye nélkül számítva, mivel nem állt rendelkezésre a megyére vonatkozó adat.
Forrás: K+F ráfordítások és eredmények 1991-95. OMFB. 1996.
A térségben a vidéki átlagnál 10%-kal kevesebb a 10.000 lakosra vetített kutatók,
fejlesztők létszáma, az egyes megyék mutatói pedig lényegesen elmaradnak az
egyetemi központokkal rendelkez ő megyék hasonló adataitól, amelyt ől jelentősen
csak Veszprém és Gy őr-Moson-Sopron tér el. Kedvez őbb a kép az egy kutatóra jutó
fejlesztési ráfordítások területén, de ez sem enyhíti azt a tényt, hogy a K+F
ráfordítások megyei GDP-b ől való aránya az Északnyugat-Dunántúlon a vidéki
átlag négy-ötödét éri csak el. A tendencia a fent leírtakhoz hasonlóan ebben az
Dőry Tibor:
Szellemi potenciál és a műszaki fejlesztés az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 57–72. p.
60 Dőry Tibor TÉT 1997 s 1
esetben is negatív irányú, a korábbi forrásmunkák (Bartke-Nemes Nagy 1992,
Rechnitzer 1989) a mainál sokkal kedvezőbb - az akkori viszonyokhoz mérten sem
kielégítő - helyzetről számoltak be.
Az OMFB idézett tanulmánya, hivatkozva a K+F szakma törekvéseire azt mondja,
hogy kívánatos elérni hazánkban is az EU országok középmez őnyének - a K+F
ráfordítások hazai GDP-hez viszonyított arányának 1,3-1,5%-os - átlagát. Tehát
pozitív irányú törekvések vannak, de a tényleges megvalósulás várhatóan az ország
pénzügyi teljesít őképességének megfelel ően alakul majd, ami kérdésessé teszi az
ezredfordulóra várt 1-1,1%-os értéket is. Technológiapolitikai törekvések szerint a
kutatás-fejlesztés Budapest központúságát várhatóan feloldja az egyetemek egyre
növekedő részesedése a K+F-ben mind kutatók képzésében, mind kutató-fejleszt ő
szervezetek és egyetemi kutatóhelyek együttm űködésének erősítésében, valamint
egyre gyakoribb vállalatok számára végzett megbízásos K+F-ben. A vidéki K+F
tevékenység fokozódását mutatja a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány
terjeszkedése, az egyetemek mellett szervez ődő innovációs központok, technológiai
központok3 .
A térség fels őoktatása jelenti azt a bázist amely a szellemi er őforrások
utánpótlásáért felel ős, az intézményekben folyó kutatómunka pedig a tudományos
kapacitások egyik meghatározó tényez ője. Az Északnyugat-Dunántúlon az elmúlt tíz
évben szinte megduplázódott (86%-kal n őtt) az egyetemi és főiskolai hallgatók
száma, az akkori 15 intézmény (Rechnitzer 1989) után ma már 23 helyen folyik
felsőoktatási képzés, amely az ország fels őoktatási kapacitásának 13,1%-át adja (3.
táblázat). A felsőoktatás központjainak sorrendje változatlan a hallgató létszámok
alapján: Győr, Szombathely, Veszprém. Mára közel felére (43%-ról 20%-ra)
csökkent a levelez ő tagozatos hallgatók részaránya, ami az intézményekbe felvehet ő
hallgatók számának jelent ős növekedésével magyarázható. Az intézményhálózat
továbbra is elaprózott, a térségben nincs nagy egyetem, az egyes intézmények
többnyire önállóan próbálkoznak valódi universitassá válni.
3. TÁBLÁZAT
Hallgatók létszáma az Északnyugat-Dunántúlon (1994/95-ös tanév)
Number ofuniversity and college students in Nortwest Transdanubia
(1994/1995 school year)
Megye Nappali Levelező összesen
tagozat tagozat
Fejér 2709 235 2944
Győr-Moson-Sopron 5583 1934 7484*
Komárom-Esztergom 764 69 833
Vas 2699 1395 4094
Veszprém 2221 1263 3484
Zala 1069 259 1328
Térség összesen: 1
/5045 4136 20265
Részesedés az országosból (%): 12,9 12,6 13,1
* Esti tagozatos hallgatókkal
Forrás: Statisztikai Tájékoztató - Fels őoktatás 1994/95. alapján egyéni számítás
Dőry Tibor:
Szellemi potenciál és a műszaki fejlesztés az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 57–72. p.
TÉT 1997 s 1 Szellemi potenciál és a ... 61
A hallgatói-létszám alapján a fels őoktatási profilban a pedagógus képzés továbbra
is vezető szerepet tölt be, azonban részaránya 7,7%-kal csökkent, amelyhez hasonló
tendencia figyelhet ő meg a műszaki és agrártudományi képzésben is (4. táblázat). A
változások egyértelmű haszonélvezője a társadalomtudományi képzés, amely egyre
nagyobb teret hódít a térség fels őoktatásában is, igazodva az országban
megfigyelhet ő tendenciához és a gazdálkodó szervezetek fokozott igényeihez. Az
egyes intézmények (pl. SZIF/Gy őr, Soproni Egyetem, Veszprémi Egyetem) Önálló
karok, szakok újonnan történ ő beindításával próbál eleget tenni a
társadalomtudományi képzés iránt mutatkozó megnövekedett igényeknek, ami
tovább javíthatja növekvő részarányát.
4. TÁBLÁZAT
A térség fels őoktatási profilja
Profile of higher education in the region
Képzési típus 1986/87-es tanév 1994/95-ös tanév
pedagógus képzés 43,0% 35,3%
m űszaki képzés 35,3% 32,3%
agrártudományi képzés 13,2% 12,0%
társadalomtudományi képzés 7,8% 13,9%
hittudományi képzés n.a. 3,0%
egészségügyi képzés n.a. 2,9%
művészeti képzés 0,7% 0,6%
Összesen: 100% 100%
Forrás: Rechnitzer 1989, Statisztikai Tájékoztató - Fels őoktatás 1994/95. alapján egyéni
számítás
A korábbi állapothoz képest megjelentek a térségben az alapítványi, magán
intézmények is (Kodolányi János F őiskola/Székesfehérvár, Modern Üzleti
Tudományok Főiskolája/Tatabánya), öt hittudományi f őiskola és a POTE
Egészségügyi Főiskolai képzése (Zalaegerszeg, Szombathely) jelentik az
elmozdulási pontot.
A fels őoktatás színvonalát, az oktatás m űködésének hatékonyságát dönt ően
befolyásolja az oktatók képzettsége, szakmai felkészültsége. Ennek megfelel ően
szintén pozitív tendencia követhet ő nyomon a térségben (5. táblázat). Az új
intézményeknek és az újonnan beindított szakoknak köszönhet ően mintegy 48%-kal
nőtt az oktatók száma, amelyen belül külön örvendetes a tudományos fokozattal
rendelkezők számának átlagot meghaladó növekedése.
5. TÁBLÁZAT
Oktatók a fels őoktatásban az Északnyugat-Dunántúlon, 1994/95 (fő)
Instructors in higher education in Nortwest Transdanubia, 1994/1995 (persors)
Tanár Docens Adjunktus Tanársegéd Egyéb Összes oktató
ÉNY-D összesen: 169 383 580 306 203 1641
Részesedés az országosból (%): 8,8 10,4 10,2 8,2 12,2 9,8
Forrás: Statisztikai Tájékoztató - Fels őoktatás 1994/95. alapján egyéni számítás
Dőry Tibor:
Szellemi potenciál és a műszaki fejlesztés az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 57–72. p.
62 Dőry Tibor TÉT 1997 .1
A térség fels őoktatásának regionális és országos vonzása is számottev ő. Az
intézményekben oktatók a kutatás-fejlesztés potenciális bázisát jelenthetik. Azonban
egyre nagyobb gondot okoz a tudományos utánpótlás, mivel anyagi megbecsülés
hiányában az nem vonzó a végzettek számára. Így nem meglep ő, hogy a doktori
(Ph.D) képzésben részt vev ők száma a térségben elenyész ő, csupán a Veszprémi
Egyetem Mérnöki Karán (54 fő), a Soproni Egyetem Erd őmérnöki Karán (7 fő),
Faipari Mérnöki Karán (17 fő ) és a Pannon Agrártudományi Egyetemen (27 f ő)
folyik ilyen jellegű képzés, ami az országos értéknek mindössze 4,2%-át teszi ki.
2. Kutatóintézetek a térségben
Az akadémiai intézetekben folyó kutatásokat a csökken ő költségvetési
finanszírozás, visszaes ő létszám, valamint az alkalmazott kutatások irányába
történő elmozdulás jellemezte az elmúlt 5-6 évben. Ez utóbbi különösen igaz a
műszaki és agrár kutatásokra. Ennek köszönhet ően az előbbi területen volt a
legmagasabb a saját források aránya a kutatás finanszírozásában. Mindez azt
feltételezi, hogy az intézetek növekv ő számban vállaltak megbízásokat, kapcsolataik
a gazdasági szféra szereplőivel sokrét űbbé váltak.
A térségben működő intézményekr ől közvetlen megkeresés útján szerezhettünk
információkat statisztikák híján. A Veszprémi Akadémiai Bizottság (VEAB) által
nyilvántartott kutatóhelyek közül három kísérleti állomás, illetve két, azóta
gazdasági társasággá alakult kutató részleg maradt ki a vizsgálatból.
Győr-Moson-Sopron megye
A fent említett állomások mindegyike Gy őr-Moson-Sopron megyében m űködik.
Közülük kettő élelmiszeripari, egy mező gazdasági vizsgálatokat, kísérleteket végez,
tehát tevékenységük alapvet ően alkalmazott kutatás és fejlesztés. Székhelyük
Fertődön, illetve Győrben található.
Az agrárkutatásokat képviseli az Erdészeti Tudományos Intézet Sopronban.
Profiljába tartoznak az erd őgazdálkodás környezeti és gazdasági kérdései, a
környezetkímél ő gazdálkodás problémája. A kisebb kutató egységek közé tartozik 5
főnyi, közgazdászokból ás erd őmérnökökbő l álló szakembergárdájával. 1989 óta
ugyanennyien elhagyták az intézetet. Szakmai kapcsolatuk szoros az Erdészeti és
Faipari Egyetemmel.
A Gyümölcs- és Dísznövénytermeszt ő Vállalat mezőgazdasági kísérleti
kutatásokat folytat hat agrármérnök szakemberével (közülük három tudományos
minősítéssel rendelkezik). Szakmai együttm űködésük a Gödöll ői Agrártudományi
Egyetem intézeteivel szoros.
A BETA Kutató és Fejleszt ő Kft. Sopronhorpács székhellyel m űködik. Nem
akadémiai intézet ugyan, viszont a hasonló profilú kutatóintézet jogutódja, nyolc
fővel működik. Az átalakulás el őtt öten hagyták el az intézetet. A cég kapcsolatai
első sorban gazdasági szervezetekkel, cukorgyártó cégekkel (Szolnok) intenzív, de
közös kutatásokat folytatnak a keszthelyi Agráregyetemmel is.
A Sopronban működő MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézete a megye és a
térség egyik legnagyobb intézete. 32 kutatót foglalkoztatnak jelenleg, közülük 18
Dőry Tibor:
Szellemi potenciál és a műszaki fejlesztés az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 57–72. p.
TÉT 1997 s 1 Szellemi potenciál és a ... 63
rendelkezik tudományos minősítéssel. Területi kapcsolataikban budapesti és
külföldi (Ausztria, Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia, Németország)
szakmai kapcsolatai meghatározóak.
A térség egyetlen társadalomtudományi kutatóintézete az MTA Regionális
Kutatások Központja Nyugat-magyarországi Tudományos Intézete. Az intézet
jelenleg kilenc kutatóval működik, közülük négyen rendelkeznek tudományos
minősítéssel. Kutatási profiljukba a térbeli társadalmi-gazdasági folyamatok
vizsgálata tartozik. Az intézet gazdasági és szakmai kapcsolatai rendkívül
intenzívek a megye és a térség nagyvárosaival, a Széchenyi István F őiskolával,
továbbá a kutatóhálózat többi egységével (Pécs, Budapest, Kecskemét, Miskolc).
Vas megye
Nincs kutató intézmény.
A VEAB nyilvántartásában szerepel viszont a Vas Megyei Növényegészségügyi
Állomás. Ez ugyan nem akadémiai intézet, de készülnek környezeti
hatástanulmányok, empirikus vizsgálatok is. Az állomás 28 fővel működik, feladata
a megye gazdálkodói számára szolgáltatás, tanácsadás biztosítása. Kapcsolataik a
keszthelyi egyetemmel intenzívek.
Veszprém megye
A Műszaki Kémiai Kutatóintézet munkatársai anyag-átalakítással,
környezetvédelmi eljárásokkal, folyamat modellezéssel foglalkoznak. A kutatók és
fej lesztőmérnökök száma 41, közülük 15-en rendelkeznek tudományos min ősítéssel.
Területi kapcsolataik rendkívül szerteágazóak, a térségen belül kiemelkedik kutatási
együttműködésük a Veszprémi Egyetemmel és a PATE mosonmagyaróvári karával;
gazdasági partnereik közül pedig a fúzfói Nitrokémia, továbbá az élelmiszeripari
cégekkel (Gy őr, Csorna, Kőszeg, Zirc) fennálló tradicionális együttm űködése
érdemel említést. Az utóbbi öt évben csökkent a térség szerepe az intézet gazdasági
kapcsolataiban, ugyanakkor növekedett Budapesté és az ország más ipari
központjaié. Kutatási együttm űködésekben a külföldi nyitás volt a legfontosabb
változás (Kelet-Közép-Európa országai mellett, Németországgal, Ausztriával,
Franciaországgal és az Egyesült Államokkal).
Az MTA Balatoni Limnológiai Intézete a tó környezeti problémáival, flórájával,
faunájával foglalkozik. Az intézetben 25 kutató dolgozik, közülük 15 tudományos
fokozatot szerzett. Legfontosabb kutatási-oktatási együttm űködés a Veszprémi
Egyetem, a JATE, a KLTE, illetve a JPTE irányába épült ki. Legjelent ősebb
gazdasági partnerük a Siófoki Halászati Rt. és a szombathelyi NYUVIZIG.
Szakmai kapcsolataik Oroszország, Németország és Svédország felé a
legintenzívebbek.
Zala megye
Nincs kutatóintézet.
Dőry Tibor:
Szellemi potenciál és a műszaki fejlesztés az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 57–72. p.
64 Dőry Tibor TÉT 1997 s 1
Általánosságban elmondhatjuk, hogy a kutatóintézetek tevékenysége két irányban
változott meg: egyrészt növekedett az alkalmazott kutatások, illetve az ehhez
kapcsolódó szolgáltatások - tanácsadás, a m űszerparkra alapozott kísérlek, mérések
- jelentősége; másrészt az intézetekben tevékenyked ő szakemberek a
fels őoktatásban is hasznosítják tudásukat. Mindkettő gazdasági kényszer
eredménye, de vannak pozitív hatásaik: az el őbbi változás a gazdasági szféra és a
kutatás kapcsolatát teszi mindennapivá, utóbbi a fels őoktatás új irányokkal történ ő
bővítését segíti.
Az egyes intézmények szintjén más és más stratégiával találkozunk. A
szervezetileg önálló, nagyobb létszámmal m űködő egységek (Erdészeti Kutató
Intézet, Limnológiai kutató Intézet, MÜKKI, továbbá az MTA RKK Nyugat-
Magyarországi Tudományos Intézet) támogatják a Soproni és a Veszprémi Egyetem,
illetve a Széchenyi István F őiskola új szakirányait.
A gazdasági kapcsolatok sokrét űségét és térbeliségét, tehát a város, térség
gazdaságához való kötődést az intézetek profilja határozza meg. Az ipari bázisra
alapozott Veszprém megyei kémiai kutatásoknál még mindig a térségbeli
kapcsolatok a hangsúlyosabbak, az elmúlt öt-hat évben lejátszódott nyitás ellenére.
A Balaton-kutatásra létrehozott Limnológiai Intézet esetében is hasonló a helyzet.
A geodéziai és az erdészeti intézet országos jelent őségű kutatásokat folytat,
szakmai, gazdasági kapcsolataik a térségen túlra mutatnak els ősorban. A kisebb,
agrár szférához kapcsolódó intézetek, állomások tevékenysége els ősorban
kísérletekre terjed ki, ezért szakmai kapcsolataik az agráregyetemekkel, gazdasági
kapcsolataik az élelmiszeripari és mez őgazdasági üzemekkel élénkek. Ebb ől a
csoportból két intézmény (a gy őri agrárkutató, illetve a sopronhorpácsi répakutató)
is kivált, és gazdasági szervezetté alakult.
3. Felsőoktatás
A térség fels őoktatási hálózata elaprózott, több újonnan telepített intézmény
található itt, amelyek még nem rendelkeznek megfelel ő tapasztalatokkal és
tradícióval, valamint problémát jelent számukra a magasan kvalifikált oktatói gárda
hiánya is. A régi hagyományokkal rendelkez ő központok kialakították arculatukat,
új karok és szakok indításával próbálják "versenyképességüket" fokozni 4. A
felső oktatásban korábban említett pozitív tendenciák ellenére azt kell mondani,
hogy igazán jelentő s súlyú, a gazdaság igényeihez alkalmazkodó fels őoktatási
centrum (mint p1. Szeged, Debrecen, Pécs) nem található az Északnyugat-
Dunántúlon.
A fels őoktatás sajátos, kett ős szerepe - a kvalifikált szakemberek képzése és a
kutató tevékenységek koncentrációja - miatt különösen fontos a helyi/regionális
innovációs potenciál vizsgálatakor. E kettős szerep azonban egy sor ellentmondást
is rejt: a kétféle funkció súlya, fontossága, ennek mérése, vagy az oktatás
finanszírozása kutatási forrásokból állandó feszültséget jelentenek. Ugyanakkor a
térség kutatóintézeti bázisának sz űkülését a fels őoktatás expanziója ellensúlyozta az
elmúlt években: ez a szakemberek átáramlását jelentette egyrészt az akadémiai
szférából, másrészt pedig a fent említett együttm űködések kiépítését.
Dőry Tibor:
Szellemi potenciál és a műszaki fejlesztés az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 57–72. p.
TÉT 1997 s 1 Szellemi potenciál és a ... 65
Az egyetemek esetében az európai minőségi mércék elérése a cél (akkreditáció, a
diploma európai konvertálhatósága). Ezek valamennyi karon folyamatban vannak,
vagy már megvalósultak (Soproni Egyetem, Veszprémi Egyetem Mérnöki Kara).
A fő iskolák esetében a növekedés és az ezzel párhuzamosan haladó min őségi
javulás jellemző : bővült a képzési irányok köre, ezért növekedett az oktatói kar
létszáma, közöttük pedig emelkedett a tudományos fokozattal rendelkez őké.
Az intézmények bázisa, ezek kvalifikációja, tevékenysége meghatározza a térség
felsőoktatási centrumainak helyét, szerepét a kutatásban és az oktatásban. Tehát az
intézmények szakmai összetétele és típusa - f őiskola, egyetem - a meghatározó. Az
erősen hiányos struktúra - különösen a humán, a jogi, közgazdasági és orvosi
képzés területén -, illetve a tudományegyetem nemléte teszik a térséget - a
szakemberek kifejezésével élve - fels őoktatási vákuummá. Ez egyrészt rányomja a
bélyegét az itt folyó tudományos kutatásokra, másrészt arra készteti a
legtehetségesebbeket, hogy máshol tanuljanak tovább, amivel kockáztatjuk az
elszakadásukat a térségt ől.
Az alábbiakban részletesebben áttekintjük a térség fels őoktatási intézményeiben
folyó kutatási és oktatási tevékenységet, különös tekintettel az utóbbi öt évben
bevezetett újításokra és ezek térbeli összefüggéseire.
A Soproni Egyetem kutatásai országos jelent őségűek. Új irányt képvisel az erdészeti
kutatásokban a környezetvédelmi és gazdálkodási kérdések vizsgálata. Ezek miatt is er ősen
érzik a természettudományi kutatási bázis hiányát. A szombathelyi tanárképz ő főiskolával
folyatott együttm űködésük ezt csak részben pótolhatja, és azt is inkább az oktatásban.
Közös törekvésük egy egyetemi színvonalú természettudományi kar kiépítése. A szakmai
együttműködés a hasonló kutatásokat és oktatást végz ő intézmények, a PATE
Mosonmagyaróvári Mez őgazdasági Kara és az Universitat für Bodenkultur (Bécs), illetve
Sopron között is intenzív, a "Zöld Szövetség" keretében.
A kutatások javarészt (a bevételek kb. kétharmada) megbízásokat teljesítenek. Ilyen
irányú területi kapcsolataik szerteágazóak, a térség nem játszik meghatározó szerepet.
Fontosak a személyes kapcsolatok a megbízások megszerzésekor, amelyek az egyetem
egykori tanítványaival fennállnak. A megbízásokat az oktatók nagyrészt az egyetemen
keresztül teljesítik, ám legtöbbjüknek van magánvállalkozói igazolványa is. Ilyen irányú
tevékenységükr ől keveset tudnak az egyetemen, de léteznek egyéni szakmai megbízatások.
A Veszprémi Egyetem kutatási irányai között jelenleg is a kémiához kapcsolódó alap- és
alkalmazott kutatások a meghatározóak (fizikai, fizikai kémiai, ásványtani, radiokémiai,
szerves és analitikai kémiai tanszékeken). Az informatikai, automatizálási és robottechnikai
kutatások új keletűek (a tanszék 1990-ben alakult), illetve a vállalati vezetéshez kapcsolódó
vizsgálatok (1990-től). Rendszeres a szakmai kapcsolatuk a M űszaki Kémiai Kutató
Intézettel, illetve a Keszthelyi Pannon Agrártudományi Egyetemmel. Az egyetem több
oktatója a megszűnt helyi, minisztériumi kutatóintézetekb ől került ki.
Ebben az intézményben is jellemz ő az oktatók "küls ő" gazdasági tevékenysége: jelenleg 7
oktatónak, kutatónak van saját cége, amelyek az alapítók szakmai tudására alapozzák
működésüket. Ez számos etikai problémát vet fel, például a m űszerhasználattal
kapcsolatban.
A főiskolák tudományos eredményei jóval szerényebbek, de itt is a kutatási témák
bővülése tapasztalható.
Dőry Tibor:
Szellemi potenciál és a műszaki fejlesztés az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 57–72. p.
66 Dó'ry Tibor TÉT 1997 .1
A Széchenyi István Főiskola - a műszaki főiskoláknál tapasztalható országos
tendenciáknak megfelel ően - növelte részesedését a kutatás-fejlesztésre fordított
forrásokból. Az intézmény oktatói létszáma alapján a második legnagyobb ilyen intézmény,
és általában a főiskolák között is a nagyobbak közé sorolható. A kutatási témák számából
való részesedése elmarad ett ől. A hazai publikációk számában a középmez őnyben található
az intézmény, a külföldön megjelentek számában viszont - más m űszaki főiskolákhoz
hasonlóan - meglehetősen gyengék az eredmények. Ennek magyarázata a kutató-fejleszt ő
tevékenység gyakorlati orientációja. Ez utal arra is, hogy még mindig a m űszaki kutatások
súlya a meghatározó, annak ellenére, hogy kiépül őben van a közgazdasági kar.
A fejlesztési tervekben egyel őre az oktatási tevékenység áll az els ő helyen a főiskolai
tradícióknak megfelel ően. Az oktatói kar ehhez kapcsolódó min őségi átalakulása néhány év
múlva a kutatások sokrét űbbé válását hozhatja. A jelenleg folyó kutatásokat egyrészt
pályázatokból (beruházások), másrészt a városból, illetve a térség nagyszervezeteit ől érkező
megbízásokból finanszírozzák. Közlekedési vállalatok, a MATÁV, a Posta és az
önkormányzatok a legfontosabb megrendel ők (utóbbiak esetében közlekedésfejlesztési,
környezetvédelmi feladatok dominálnak). Valószín űleg itt is jellemző az oktatók
intézményen kívüli szakmai-gazdasági tevékenysége. A tóiskola igyekszik nyomást
gyakorolni annak érdekében, hogy ezek az intézmény keretein belül koncentrálódjanak.
A Pénzügyi és Számviteli F őiskola Zalaegerszegi Intézete szervezetileg nem önálló, ám a
térségben a SZIF mellett csak itt folyik gazdaságtudományi oktatás és kutatás i . Ez
elsősorban gyakorlati jelleg ű, a témák a hazai pénzügyi folyamatok, az önkormányzati
gazdálkodás, a vállalkozások számviteli problémái és a számítástechnika alkalmazási
lehetőségei kérdésköreit fogják át.
Az orvostudományi kutatások csak a fels őoktatás részeként t űnhetnek újdonságnak a
térség tudományos életében. A kórházakban - els ősorban a megyei intézményekben -
évtizedek óta folynak kutatások az ott dolgozó szakemberek - közülük sokan tudományos
minősítést is szereztek - vezetésével. Gy őrben és Szombathelyen létezik, illetve hamarosan
intézményessé válik az együttm űködés a kórházak és a főiskolák között.
4. A m űszaki fejlesztés területén elért eredmények
A kutatás-fejlesztés bázisának áttekintése után nem hagyhatjuk figyelmen kívül az
eredmények minősítését, az innovációs aktivitás értékelését. Napjainkban nagyon
nehéz olyan megbízható adatokhoz jutni, amelyek teljes kör űen vagy legalább
részben foglalkoznak a K+F ráfordítások, illetve források bemutatásával. Sajnos a
gazdasági társaságok számának ugrásszer ű növekedésével egyidej űleg megszűnt a
korábbi folyamatos statisztikai adatszolgáltatási kötelezettség, így a vállalkozások
K+F tevékenységére, illetve ráfordításaira vonatkozó adatok nagyvonalú becslésével
találkozhatunk csupán. A szaksajtóban megjelenő publikációk is inkább
makrogazdasági mutatókról, a hazai K+F szféra nagyarányú leépülésér ől számolnak
be (Nyíri 1996, Inzelt 1996, Regős 1997). Valóban aggasztó, hogy a K+F
ráfordítások a GDP 0,5 százaléka körül mozogtak 1995-ben és riasztó hírek látnak
napvilágot az ország egykori kutatói potenciáljának szinte totális
megsemmisüléséről (p1. számos ágazati kutatóintézet felszámolása), de felt űnő,
hogy az eredmények ismertetése háttérbe szorul. Az Innovációs Nagydíjat amelyet -
az ország legjelent ősebb innovációját megvalósító vállalkozásának adományoznak -
meghirdető Magyar Innovációs Szövetség jelentése szerint az 1995-ös pályázatára
54 pályamű érkezett, az el őző évi 104, illetve az 1993-as 92 kiemelked ő
Dőry Tibor:
Szellemi potenciál és a műszaki fejlesztés az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 57–72. p.
TÉT 1997 .1 Szellemi potenciál és a ... 67
innovációval szemben. Ez a visszaesés egyértelm ű következménye a m űszaki
fejlesztés számára rendelkezésre álló források besz űkülésének. Sajnálatos, hogy a
kormányzati K+F források elosztásában közrem űködő Országos M űszaki Fejlesztési
Bizottság által allokált támogatások összege az 1991-es 14,04 milliárd forintos
szintről, - az inflációt nem számítva - 1994-re 11,18 milliárd forintra apadt. 1996-
ban járulékos források hozzárendelésével értéke valamelyest n őtt, de az még mindig
nem közelítette meg a korábbi évek szintjét.
A bemutatott helyzetkép és a m űszaki fejlesztési tevékenység mértékének
alátámasztására megvizsgáltuk a Központi M űszaki Fejlesztési Alap (KM ŰFA) által
a gazdálkodó szervezetek számára folyósított támogatások területi megoszlását. Ez
alapján megállapíthatjuk, hogy az északnyugat-dunántúli térség megyéi az országos
átlag alatti mértékben részesültek műszaki fejlesztési támogatásban, kivéve
Veszprém megyét, mely a negyedik helyen áll az elfogadott pályázatok számát és a
támogatás összegét tekintve is. Szembet űnő Budapest és az egyetemi város(ok)kal
rendelkez ő megyék dominanciája az elfogadott pályázatokban és az elnyert
támogatásokban. Szomorú, hogy Vas megye az utolsó el őtti, csak az er őteljes
depresszióval sújtott Nógrád megyét el őzi meg. Szakterületenként vizsgálva a
pályázatokat megállapítható, hogy a térségben és annak megyéiben els ősorban az
ipari, infrastrukturális, valamint a környezetvédelmi és egészségügyi fejlesztések
játszanak döntő szerepet. Ki kell emelni a megyék sorából Gy őr-Moson-Sopron és
Zala megyét, ahol a természeti adottságaiknak megfelel ően jelentős mértékűek
voltak a mez őgazdasági célú fejlesztések is.
A vállalkozások számát figyelembe vev ő összehasonlítás (6. táblázat) jogi
személyiség ű, ill. jogi személyiség nélküli gazdasági szervezetekre, valamint egyéni
vállalkozásokra vetítve adja meg az elnyert támogatások összegét'. Ennek
megfelel ően Budapestet nem számítva, a térség az országos átlagtól kicsit nagyobb
arányban részesedett a KMŰFA támogatásokból. Eltérések a fentiekhez hasonlóan
természetesen itt is mutatkoznak, széls őséges esetként kiemelve az átlagtól jelent ős
pozitív irányba eltér ő Veszprém, illetve az átlagtól er ősen negatív irányba eltér ő
Vas megyét.
6. TÁBLÁZAT
KM ŰFA támogatás összege gazdasági szervezet típusonként, 1991-1995 (eFt)
Amount of support from the Research and Technical Development Fund,
1994-1995 (thousand HUF)
1 jogi szem. gazd. 1 jogi szem. nélküli 1 egyéni vállalkozóra
Megyék szerv.-re jutó KMŰFA gazd. szerv.-re jutó jutó KMÜFA
KMŰFA
Fejér 132,41 111,55 13,76
Győr-Moson-Sopron 68,04 82,99 8,86
Komárom-Esztergom 116,94 138,36 15,19
Vas 8,40 11,94 1,01
Veszprém 133,09 179,25 12,38
Zala 43,03 35,21 3,88
88,36 96,43 9,72
7'érség összesen:
A vidéki átlagtól való eltérés (%): +17,3 +31,7 +15,1
Forrás: OMFB és KSH adatai alapján egyéni számítás
Dőry Tibor:
Szellemi potenciál és a műszaki fejlesztés az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 57–72. p.
68 Dőry Tibor TÉT 1997 s 1
Az OTKA esetében az 1991-95-ben nyertes pályázatok száma utal az intézet
méreteire, illetve az ott folyó kutatások sokszín űségére: a legtöbb pályázatot
veszprémi intézetekb ő l nyújtották be, itt meghatározó az egyetem és a MÜKKI
súlya.
Az elnyert összeg a térségben ugyancsak a legmagasabb (közel 40 millió Ft). Az
éllovas Veszprém és a második helyen álló Gy őr között jelent ős - kétszeres - a
különbség. Utóbbi esetében egy pályázatra átlagosan nagyobb összeg jut, ami arra
utal, hogy itt a m űszaki témák súlya még nagyobb. Sopron, illetve Keszthely még az
egyetemi városok közé számít 14, illetve 12 pályázattal, de Szombathelyr ől csak 7
nyert, és igen szerény összeget. Mindez az egyetemek dominanciáját, a gy őriek
felzárkózási kísérleteit, illetve a tanárképz ő fő iskolával kapcsolatos fenntartásokat,
hiányérzetet erő sítik. Hasonló, bár Szombathely estében kedvez ően módosuló a kép
a FEFA-pályázatok esetében, amelyeket els ősorban az oktatással kapcsolatos
beruházásokra nyújtottak be.
Országos összehasonlításban az OTKA-pályázatok száma a legbeszédesebb
mutató: a jelentős egyetemi-kutatási centrumok közé talán Veszprémet lehet sorolni,
de a térség többi jelent ősebb tudományos centruma a kis egyetemi városok,
valamint nagyobb fő iskolával rendelkez ő központok alkotta középmez őnyben
található. A térség összes oktatási-kutatási központja együtt éri el a harmadik helyen
álló Pécs mutatóját.
Az intézmények szakmai tevékenysége - mint azt korábban említettük - két
területen kiemelked ő : a m űszaki és agrár-kutatásokban, más szakterületeken
hiányos. A térség nagyobb intézményeinek vezet őivel készített interjúk is
alátámasztják a statisztikát: a térség gyenge pontjaként tartják számon a
társadalomtudományi, jogi, gazdaságtani, egészségügyi és természettudományi
képzést, illetve kutatást. Míg az első négy terület általánosságban, inkább a
felsőoktatás problémájaként vet ő dik fel, az utolsó esetében a kutatások
kiterjesztésének, fejl ődésének egyik akadályáról van szó.
A szabadalmi bejelentések és szabadalmak száma megyénként a már vizsgált
KMŰFA-hoz hasonlóan alakult (7. táblázat). A pozitív csúcsot ez esetben is
Veszprém, míg a negatív csúcsot Vas megye jelenti. A megyéken belül elsősorban
az egyetemnek, illetve f őiskolának otthont adó városok a dominánsak. Kivételt
képezek azonban az olyan kisebb települések, amelyeken egyedülálló, szenvedélyes
feltalálók laknak, őket leszámítva nem jellemz ő a feltalálói tevékenység, az
újdonság keresése. Ennek következtében nagyon nehéz arról beszélni, hogy az
egyes szabadalmaknak, találmányoknak mi a további sorsa, hogyan hasznosulnak.
Ez annál is inkább érdekes, hiszen a bejegyzett találmányokból nem minden
esetben, - s őt csak kisebb részükb ől - lesz a piacon feltűnő termék vagy szolgáltatás.
Dőry Tibor:
Szellemi potenciál és a műszaki fejlesztés az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 57–72. p.
TÉT 1997 s 1 Szellemi potenciál és a ... 69
7. TÁBLÁZAT
A szabadalmak számának változása az Északnyugat-Dunántúlon', 1990-1994 (db)
The development of the number of patents in Nortwest Transdanubia
1990-1994 (No.)
Megye 1990 1991 1992 1993 1994
Fejér 38,46 26,80 33,32 25,28 11,65
Győr-Moson-Sopron 23,11 23,53 13,17 21,26 9,65
Komárom-Esztergom 30,10 17,33 33,31 20,10 11,86
Vas 2,20 3,00 3,54 1,79 0,62
Veszprém 41,68 48,24 38,59 32,38 23,85
Zala 12,62 10,65 4,11 4,50 3,46
Térség összesen 148,17 129,55 126,04 105,31 66,09
Részesedés a vidékb ől (%) 29,5 30,7 30,4 31,9 29,9
Forrás: OTH adatai alapján egyéni számítás
S. A m űszaki fejlesztés szellemi potenciáljának min ősítése, fejl ődési
irányok
Hiába ejtünk szót a fejlesztést megvalósítókról, - a mai körülmények között
nevezhetnénk őket akár megszállottaknak is - nem mehetünk el a térségben
rendelkezésre álló források értékelése mellett. A prognózisok szerint a következ ő tíz
évben jobb esetben is csak a finanszírozási források szinten tartása várható a
felsőoktatásban és a kutatás-fejlesztésben. Valószín űleg fennmarad a jelenlegi
elaprózott, térben szórt intézményi struktúra is.
Az Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) ilyen feltételek mellett azt
mondja, hogy az országban széttagolt intézményhálózatot felül kell vizsgálni, az
intézmények számát csökkenteni kell annak érdekében, hogy magasabb szakmai
színvonalú, jobb gazdasági hatékonyságú, a párhuzamosságoktól mentes intézményi
és szervezeti struktúra jöjjön létre. A térségi fej lesztésben a fels őoktatási
központokra vonatkozó javaslatok azonban csak az innovációs rendszer harmadik
elemeként említik az Északnyugat-Dunántúl városainak többségét (Gy őr,
Dunaújváros, Székesfehérvár, Tatabánya, Szombathely és Zalaegerszeg). Igaz egy
szinttel feljebb, az innovációs alcentrumok fejlesztésére alkalmasnak találtatott a
Veszprém-Keszthely, illetve Sopron-Mosonmagyaróvár tengely, de ez figyelmen
kívül hagyja az intézmények törekvéseit. Regionális szempontból azonban kívánatos
lenne Veszprém Székesfehérvárral és Dunaúj várossal kiépítend ő kapcsolata,
igazodva a már megkezd ődött gazdasági együttm űködésekhez, valamint
Szombathely Sopron irányába történ ő gravitációja. Utalni kell egyúttal Komárom-
Esztergom megye érdekeltségére ezekben a fels őoktatási együttműködésekben,
mivel két intézménye meglehet ősen szűk irányokban (gazdasági és pedagógiai)
képez szakembereket.
Az OTK állásfoglalásával szemben fontos lenne a térségben valódi regionális
innovációs központ (tudományos-technológiai parkkal, a nemzeti innovációs
rendszerhez való csatlakozással) kialakítását kezdeményezni, amelynek központja
az egyetemi törekvéseit valóra váltó Gy őr lehetne, valódi tudományegyetem és
Dőry Tibor:
Szellemi potenciál és a műszaki fejlesztés az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 57–72. p.
70 Dőry Tibor TÉT 1997 s 1
kutató-fejlesztési bázis táptalaján. Erre a térségi gazdaságnak el őbb utóbb igényt
formál majd, alapját pedig a kiemelked ően magas beruházási aktivitás jelentheti
(1. táblázat).
Az együttmű ködések legfontosabb szintjei lehetnek:
• az egyes intézmények, illetve a helyi önkormányzat és gazdasági szervezetek
közötti együttm űködés, szakmai tanácsadás, fejlesztések, szakember-utánpótlás,
közös rendezvények; a gazdasági szervezetek részér ől üzleti kapcsolatok,
alapítványi támogatás, részvétel a gyakorlati képzésben;
• kutatási és oktatási együttm űködés helyi intézmények között;
• kutatási és képzési együttm űködés a térségen belüli intézmények, gazdasági
társaságok között;
• együttm űködés térségen kívüli intézményekkel az oktatás szintjének emelésére,
illetve a tudományos kutatásban.
A fent említett formák jelenleg is léteznek és m űködnek. A helyi erőforrásokra
történő építkezés Gy őrben a legsikeresebb a felsőoktatás struktúrájának
bővítésében, pénzügyi forrásainak megteremtésében. A helyi kapcsolatok mellett a
térségen kívüli, nagyobb egyetemekkel kiépített kapcsolatok megteremtése, a 3+2
éves egyetemi képzés kereteibe történ ő betagozódás a másik, sikeresnek t űnő lépés.
Mindez, továbbá a földrajzi távolság el is szigeteli Gy őrt a többi központtól.
Sopronban és Veszprémben a felsőoktatás a helyi kutatóintézeti bázissal, az
oktatásban a térségbeli intézményekkel (első sorban Szombathely, illetve
Mosonmagyaróvár és Keszthely) integrálja tevékenységét. Az említett négy város a
tudományos teljesítményeket, illetve az oktatói és hallgató létszámot tekintve
hasonló súllyal bír a térségben. A regionális kezdeményezések els ősorban a két
egyetemi központból indulnak ki. A meglév ő együttm űködések infrastrukturális
feltételeinek megteremtése, a mobilitás el ősegítése fontos tényez ője az új
kezdeményezések valamiféle integrációjának. Az információcsere intézményesítése,
továbbá Gy őr elszigeteltségének megszüntetése szintén megoldásra váró, alapvet ően
fontos feladatok.
Jegyzetek
A cikk egyes részei az "Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési stratégiája", "A kutatás és fejlesztés
mint innovációt hordozó elemek" alfejezetére épülnek, amelynek társszerz ője Nagy Erika.
2 Els ő sorban a GM Opel szentgotthárdi és az ahhoz köt ődő beruházások miatt.
3 A térségben Győ rben, Sopronban, Mosonmagyaróváron, Veszprémben és Székesfehérvárott terveznek
innovációs, ill. technológiai központot megvalósítani, talán hamarosan jelentkez ő eredménnyel.
4 Érdekességként lehet megjegyezni, hogy a térség 23 fels őoktatási
intézményében 304 különböz ő
szakon folyik képzés, amelyb ő l kiemelkedik a pedagógiai képzés (174 szak) és a m ű szaki képzés (73
szak), a m ű vészeti képzésben 17, a társadalomtudományi képzésben 15, az agrártudományi képzésben
14, a hittudományi képzésben 6, valamint az egészségügyi képzésben 5 szakon történik oktatás.
5 A Soproni Egyetem Közgazdasági Karán 1996-tól kezd ő dött ilyen jelleg ű képzés.
6 A jogi személyiségű , jogi személyiség nélküli gazdasági szervezetek, valamint egyéni vállalkozások
számának figyelembevételekor a KSH 1995. évi adatközlését vettük alapul.
7 Az OTH adatközlésének megfelel ő en a találmányok tulajdoni részarányának megfelel ően határoztuk
meg az egyes megyékben megadott szabadalmak számát, így jöttek létre a táblázatban szerepl ő
törtszámok.
Dőry Tibor:
Szellemi potenciál és a műszaki fejlesztés az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 57–72. p.
TÉT 1997 s 1 Szellemi potenciál és a ... 71
Irodalom
Bartke I.- Nemes Nagy J. (1992) A kutató-fejleszt ő tevékenység területi megoszlása. In: A
szürkeállomány fehér foltjai - A szellemi potenciál térszerkezete Magyarországon. Fels őoktatási
Koordinációs Iroda. Budapest, 1992. 57-70. o.
Farkas P.(1996) A külföldi m űködőtőke-beáramlás hatása a K+F-re és az innovációra Magyarországon.
Magyar Tudomány 9. sz. 1067-1079. o.
Farkas P.(1996) A magyar vállalatok beszállítói, bérmunka-vállalói szerepe és a m űszaki fejl ődés.
Külgazdaság 10. sz. 29-41. o.
Horváth Gy. (1994) A Dél-Dunántúl nemzetközi versenyképességének el őfeltétele, a technológiai
megújulás. Tér és Társadalom 1-2. sz. 37-58. o.
Innovációs folyamatok a magyar gazdaságban. OMFB. Budapest, 1995.
Inzelt A. (1996) A ráfordítások és eredmények a hazai K+F-szférában. Külgazdaság 1. sz. 58-73. o.
K+F eredmények és ráfordítások 1991-1995. OMFB. Budapest, 1996. június
Kovács I. (1996) Trendek és tendenciák a kutatás-fejlesztési ráfordítások alakulásában. Ipari Szemle 5.
44-45. o.
Nyíri L. (1996) Leszakadás vagy követés a tudásintenzív fejl ődésben. Közgazdasági Szemle 6.
564-576. o.
Rába A. (1996) Technológiapolitikai irányzatok a fejlett ípari országokban. Külgazdaság 1. sz. 45-57. o.
Rechnitzer J.(1989) A szellemi er őforrások három eleme az Észak-Dunántúlon. Kutatás-Fejlesztés -
Tudományszervezési Tájékoztató 6. sz. 449-476. o.
Regős Zs. (1997) Agytröszt - Innováció Magyarországon. Figyelő 1997. február 6. 13-15. o.
Tóth J.(1992) A tudományos min ősítéssel rendelkez ők születési, lakó- és munkahelyeinek területi
sajátosságai. In: Tér-Idő-Társadalom MTA RKK Pécs, 225-271. o.
Török Á. (1996.) A K+F diffúziós rendszere Magyarországon. Külgazdaság 5. sz. 63-72. o.
Statisztikai Tájékoztató - Fels őoktatás, 1984, 1992, 1994, 1996. KSH, Budapest
Tudományos kutatás és kísérleti fejlesztés, 1984, 1993, KSH, Budapest
Az OTKA (1991-1994), a FEFA(1991-1994), KM Ű FA (1991-1994) és az Országos Találmányi Hivatal
(1988-1994) adatbázisai
INTELLECTUAL POTENTIAL AND TECHNICAL
DEVELOPMENT IN NORTHWEST
TRANSDANUBIA
TIBOR DŐRY
For the Nortwest Transdanubian region the development of higher education and
research and development is an especially important task, as this is region in
Hungary where the largest amount of foreign inward investment was accumulated,
following Budapest and the central region. This can provide a possibility for the
creation of Hungarian suppliers networks and the utilisation of the results of
research and development.
The number of researchers and developers per 10 000 inhabitants is 10% less than
the countryside average, and the indices of the individual counties lag behind the
data of the counties with university centres. The picture is nicer, however, if we look
at the amount of development expenditure per one researcher, but it does not change
the fact that the share of R + D expenditure from the county GDP in Northwest
Dőry Tibor:
Szellemi potenciál és a műszaki fejlesztés az Északnyugat–Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 57–72. p.
72 Dőry Tibor TÉT 1997 .1
Transdanubia is only four-fifths of the countryside average. During the past ten
years the number of university and college students almost doubled (grew by 86%).
Today there are 23 places where university or college education takes place, which
is 13.1% of the higher education capacity of Hungary. However, the higher
education network of Nortwest Transdanubia is fragmented and there are several
newly settled institutions which do not yet have the necessary experiences and
traditions.
Researches in the research institutes were characterised in the past 5-6 years by
declining financing from the state budget, decreasing number of personnel and a
shift towards applied sciences. This latter is especially relevant for technical and
agricultural researches. Due to this fact, the share of own resources in the financing
of the researches was the highest in the former areas.
In national comparison, in the award of scientific research grants, the number of
OTKA (National Scientific Research Fund) applications is a good indication:
Maybe Veszprém can be listed among the significant university-research centres,
but all other major scientific centres of the region are among the mediocre centres
with universities or bigger colleges. All the educational-research centres of the
region combined are equal to the third centre in Hungary, Pécs.
The territorial structure of the expenses on technical development shows a very
diverse picture in the region. In Veszprém county the amount of Research and
Technical Development Fund per person was ten times higher than in the
neighbouring Vas county. The western border in this case is no attraction for the
knowledge intensive development activity and the location of businesses involved in
the sector. In this respect the higher education and academic research base has a
much more important role.
The number of applied and registered patents across the counties is similar to the
case of the Research and Technical Development Fund. The positive end is again
Veszprém, while the negatíve one is Vas county. Within the counties mainly those
towns are dominant that are home to universities or colleges.
Opposite to the opinion of the National Regional Development Concept of
Hungary, the establishment of a real regional innovation centre (with science park
and links with the national innovation system) should be initiated. This centre could
be Győ r, on the ground of a real research university and research and development
base.