Tér és Társadalom 1. évf. 1987/1
1987. 1. évf. 1. sz. pp. 31-45.
BÁNLAKY PÁL:
KISVÁROSAINK — A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT KÖZTES
HELYZETÉBEN
(Előtanulmány és hipotézis)
Az alábbi gondolatmenet kísérlet. Kísérlet arra, hogy mások és magam más
célból született, sokféle különböz ő néző pontú elemzéseinek valamin ő egybenézésével,
újragondolásával, egymásra vetítésével és esetenként kiegészítésével próbáljam meg-
határozni a magyar kisvárost, mint sajátos települési-társadalmi min őséget.
BEVEZETÉS
A várost keresem, ezen belül a kisvárost. Az alapkérdés tehát az, hogy mi tesz
egy települést — nagyságától viszonylag függetlenül — várossá, és ezen belül mi a kisvá-
rosnak — azon kívül, hogy „kicsi" — a sajátossága, sajátlagos min ősége.
A város azonban a települések rendjének a része. Nem lehet önmagában meg-
határozni, csak a településhálózat egészében szemlélve, a más településtípusokkal (falu-
val, közép- és nagyvárossal) történ ő összevetésben, az azoktól való különböz ő ségek és a
velük való hasonlóságok számbavételével.
A társadalom tagolódási formáinak egyike a térbeni tagolódás; a társadalom
térben elkülönült csoportok — a települések — együtteseként (is) létezik. A település-
rendszert természetesen lehet földrajzi, építészeti, gazdaságföldrajzi stb. szempontok-
ból is tárgyalni; bennünket itt a társadalmi mozzanatok fognak érdekelni.
Minthogy a települések egy struktúrának (a társadalom térbeli tagolódásának)
az elemei, ezt a struktúrát természetesen mozgásban, m ű ködésben, funkcionálásban
kell vizsgálni.
Az általam szándékolt társadalom-központú elemzés szempontjából a telepü-
lés-funkciók 4 típusba sorolhatók:
— A társadalmi összm űködés érdekében ellátott funkciók;
— A sz ű kebb-tágabb térbeni környezet („vidék" illetve közelebbi-távolabbi szom-
széd települések) szükségleteire felel ő funkciók;
— A település, mint önálló entitás, önmaga számára betöltött funkciói;
— Az egyének társadalmi szükségleteire felel ő funkciók.
Részben ezekb ő l, részben — itt nem részletezett — egyéb tényez ő kbő l bontható ki
(konstruálható meg) az a dimenzió-rendszer, amelyben, feltételezésem szerint, a kisvá-
BÁNLAKY PÁL: Kisvárosaink— a településhálózat köztes helyzetében
32 (Előtanulmány és hipotézis)
ros sajátszer űsége megragadható. A dimenziórendszer a következ ő :
I. Társadalmi — makrostrukturális jelleg ű — dimenziók: .
1. A települési hierarchiában elfoglalt hely.
2. A történeti útnak — a település saját történetének — a jelenre való hatá-
sa; a történet jelenbe való beépülésének a módja.
Is. A gazdasági és társadalmi munkamegosztás jelleg ű dimenziók:
1. A település gazdaságszerkezetének a differenciáltsága.
2. A munkafajták és egyéb társadalmi tevékenységek szerkezete: egynem ű -
ség vagy differenciáltság, egymásmellettiség vagy egymásra vonatkozta-
tottság.
III. Szerkezeti jelleg ű dimenziók:
1. A települések belső társadalomszerkezete.
2. A települések helyi társadalmának a politikai szerkezete.
3. A településen az egyének számára rendelkezésre álló társadalmi mozgás-
tér; a „tágasság—sz ű kösség" és a „megfelelés—meg-nem-felelés" skáláin el-
helyezve.
Megjegyzem még, hogy ami itt következik: az a dimenziók mentén történ ő hipotéti-
kus-elméleti kifejtés. Az empirikus szociológiai vizsgálat számára ezt követ ően kell
megkeresni az indikátorokat.
I. A TÁRSADALMI — MAKROSTRUKTURÁLIS JELLEG Ű — DIMENZIÓK
1. A települések hierarchikus rendjében elfoglalt hely
A településhálózatban az egyes települések hierarchikus rendbe szervez ődése
természetesen alá-fölérendeltségi viszonyokat jelent. A települések esetében ez a leg-
utóbbi id ő kig a településfejlesztési koncepcióban meghatározott központi szerepkör
— fő vonalaiban jogilag is rögzített, bár azzal végs ő leg mégsem azonosítható — külön-
böz ő fokozataival írható le.
A települések nagy többségének semmilyen központi szerepköre nincsen.
Ezek a legtöbb lényeges kérdésben (államigazgatás-politika, infrastruktúra fejlesztés,
szellemi szféra) alávetett helyzetben vannak, esetleg egy-egy részterületen van önálló-
ságuk. (gazdaság: er ős tsz v. Ág.) De — és ez a lényeg — általában és tipikusan mások-
ra — más településekre — kiterjed ő központi szerepük, tehát azokkal szembeni föléren-
deltségük nincsen. Ezek a települések a falvak.
Ezek szerint — első, durva közelítésben — azokat a településeket, amelyeknek
valamilyen és valamekkora körzetre (más településekre) érvényes szerepköre van, váro-
soknak fogjuk nevezni. És éppen e központi szerepkör milyensége és mekkorasága sze-
rint lehet a város különböz ő típusai között a különbséget megtenni.
Alapszinten a város központi szerepe egy viszonylag kis körzetre -- legfeljebb
néhány tíz falura vonatkozik. Az igazgatási szférában ez a körzetközpont szintje, de
éppúgy lényeges, hogy a közlekedés, a kereskedelem, az egészségügy, az oktatás, a kul-
BÁNLAKY PÁL: Kisvárosaink— a településhálózat köztes helyzetében
(Előtanulmány és hipotézis) 33
túra szférájában is megvan (vagy meg kellene, hogy legyen) e településeknek a körze-
tük — vidékük — szükségleteit kielégít ő szerepe.
Ennyiben fölérendelt funkciójúak. Ugyanakkor alárendeltek is; igazgatási—politikai
szempontból is, és hogy a legfontosabbat említsem, gazdasági szempontból szinte tel-
jesérvény űen. (A részletezés itt felesleges; a kérdésnek b őséges — és ismert — a szakiro-
dalma.) Az ilyen szerep ű település a kisváros.
Felette találhatók a középvárosok (megyeszékhelyek ► , és — a Magyarországon
valójában egyetlen — nagyváros.
Vagyis a települési szerkezetben elfoglalt hely dimenziója mentén egyértelm ű
és határozott a különbség a településtípusok között. Ez azonban még csak nagyon kül-
sődleges-formális különbség; noha kétségtelenül fontos mozzanata a fentebb els ő ként
említett funkcióknak (a társadalmi összm ű ködésben játszott szerep).
2. A történeti út, mint a jelen meghatározója
Nem vizsgálom itt az egyes települések — településtípusok — tényleges törté-
netének állomásait. Egyetlen tipikus mozzanatot tartok szükségesnek kiemelni.
A korai — feudalizmus-kori — alakulásban a településeknek alapvet ően durván
két típusa formálódott ki. Az egyik a feudális hierarchiába közvetlenül betagolt, tehát
lényegileg — a föidbirtoklást tekintve — a földbirtokos tulajdonában lev ő , a földbirto-
kosoknak alávetett (jobbágy) település. A másik a földbirtokos közvetlen uralma
alól — királyi szabadalmas levelekkel — kivett, viszonylag bels ő autonómiával rendelke-
ző, csaknem kivétel nélkül az ipar-kereskedelem köré szervez ődő település. Az el őbbi-
ek a falvak, az utóbbiak a városok. (Átmeneti helyzet: a mez őváros. Ez azonban e
szempontból nem külön típus, mert a kés őbbi — XIX—XX. századi — fejl ődésben vagy
teljesérvény űen várossá emelkedtek, vagy faluvá degradálódtak.)
A falvak — eredetileg — egyértelm űen a mezőgazdasági termelés telephelyei, magától
értetődően jobbágy-állású paraszti népességgel. A fokozatosan önállósodó ipar és keres-
kedelem, a maga polgári népességével alkotja a városokat. Ez a történeti különböz őség
okoz lényeges különbséget falu és város között a történet és a mindenkori jelen egy-
másbajátszása módjának tekintetében is.
Az időérzékelés — néprajzi-kultúrantropológiai szakirodalomban b őven tár-
gyalt — különböz őségének sajátos leképez ődésérő l van szó. A paraszti időérzékelés jel-
legzetesen cirkuláris típusú, minden, ami régebben volt, egy tagolatlan múlt-ba olvad
össze. Ez a tagolatlan múlt épül be a jelenbe; szükségképpen mint mitikus, nem-valósá-
gos múlt. A (városlakó) polgárságban kialakul a lineáris időérzékelés, amelyben a múlt
— éppen a város-lét kezdetével és eseményeivel — határozottan tagolt, s ennek alapján
múltja mint valóságos múlt, mint történet épül be a jelenbe.
A városnak ugyanis létezésének minden pillanatában fontos, esetenként lét-
kérdés saját történetének jelenléte, folytonos-megújuló objektivitása.
A mindenkori jelenben a kiváltságos helyzet meg őrzésének-meger ősítésének
legfőbb és legerősebb érve a városok kezében a történet, a múlt: az akár több évszázad-
dal azel őtt keletkezett királyi kiváltságlevél. Ez a történetiség egyébként a város-identi-
tás legfőbb objektív alapja is.
BÁNLAKY PÁL: Kisvárosaink— a településhálózat köztes helyzetében
(Előtanulmány és hipotézis)
34
Amirő l itt szó van, az a település-egész, mint társadalmi entitás, és ennek az
entitásnak a kollektív tudatban és az objektivációkban megnyilvánuló történetisége.
Ez az, ami valóságos múltként van meg a városban, és nem-valóságos, mitikus múltként
van meg a faluban, mert az el őbbiben így van funkciója, így van szükség rá, az utóbbi-
ban pedig a relatív identitás éppen a tagolatlan-mitikus múltra épülhet rá. E dimenzió
mentén tehát határozott különbséget csupán a falu és a város között tudtunk tenni, a
kisváros ebbő l a szempontból nem különbözik a nála nagyobbaktól.
II. A GAZDASÁGI ÉS MUNKAMEGOSZTÁS JELLEG Ű DIMENZIÓK
1. A település gazdqságszerkezetének a differenciáltsága
A települések gazdaságszerkezetének szempontunk szerinti elemzése — amely-
ben a településtípusok sajátosságainak megragadására teszek kísérletet — mindössze
annyit jelent, hogy megnézzük, milyen jelleg ű termel őegységek találhatók bennük.
Eszerint a következ ő típusok vázolhatók fel:
— Vannak olyan települések, amelyek gazdaságára eredetileg az egyféle, a
mezőgazdasági termelés volt a jellemz ő, ezek tipikusan a falvak. Noha a mez őgazda-
ság szocialista átszervezése, a mez őgazdasági nagyüzemek (termel őszövetkezetek) ki-
alakulása a falvak újtípusú gazdaságszerkezetét alakította ki, mégis ma még — egyrészt
a mez ő gazdasági termelés technikai sajátosságai miatt, másrészt a még er ősen élő
hagyományok következtében — a falut gazdaságszerkezeti szempontból is külön tele-
püléstípusnak kell tekinteni.
— A települések egy másik típusában több és több fajta termel őtevékenységet
találunk, többé-kevésbé differenciált szerkezetben. Az ebben az értelemben differenci-
ált gazdaságú települések a városok, amelyek között a különbséget a differenciáltság
foka (a termel ő tevékenységek sokfélesége) valamint a gazdasági egységek relatív önálló-
sága, illetve egymásrautaltsága-együttm ű ködése szerint tehetünk. A lényegi különbség
ott van, hogy a mai magyar kisvárosok gazdasága, a legfontosabb meghatározó nagyság-
rend ű termel őegységeket tekintve, szerkezettelen és önállótlan gazdaság. Ezek a város
életében domináns termel ő egységek csaknem kivétel nélkül nem helyi irányításúak, et-
tő l szerkezettelen is ez a gazdaság, hiszen a különböz ő központok a telepítéseket és fej-
lesztéseket saját szakmai-vállalati érdekeik szerint végzik, függetlenül a más vállalat
ugyanazon településen végzett hasonló tevékenységét ő l. Az egymástól függetlenül vég-
zett telepítések-fejlesztések természetesen nem alakítanak ki egy, a különböz ő termel ő-
egységek tevékenységeinek egymásravonatkoztatását, egymásra épülését tartalmazó
szerkezetet. (E kérdésekr ő l részletesebben Id. „Gazdaság és politika kisvárosokban";
Forrás. 1980/8. sz.)
A gazdaságszerkezet dimenziója tehát önmagában nem különíti el nagyon ha-
tározottan a településtípusokat; legalábbis könnyen megragadható formális kritériu-
mok szerint nem. De úgy látom, elég megbízható fogódzót ad ahhoz, hogy egy-egy te-
lepülés konkrét, kvalitatív jelleg ű vizsgálata során eldönthessük, hogy funkcionálisan
BÁNLAKY PÁL: Kisvárosaink— a településhálózat köztes helyzetében
(Előtanulmány és hipotézis) 35
melyik településtípusba tartozik. Ezen túlmen ő jelentősége azonban az, hogy egyrészt
a települések belső szerkezetének megértéséhez ad kiindulási pontot, másrészt alapját
képezi a tevékenységszerkezetnek.
2.A társadalmi tevékenységek (munkafajták és egyéb társadalmi tevékenysé-
gek) szerkezete a településeken
Világos, hogy a gazdasági szerkezet tagoltsága — tagolatlansága — alapvet ően
meghatározza a tevékenységek szerkezetét is. Azokon a településeken, amelyek gazda-
ságának meghatározó (jellegadó) hányadát egyféle termelés adja, magától értet ődően
az ehhez szükséges egy vagy néhány munkafajta lesz a domináns. A gazdaságszerkezet
— amelyen eddig alapvet ően az anyagi javakat el őállító gazdaság szerkezetét értettem —
differenciáltsága (differenciálatlansága) tehát eleve magával hozza a tevékenységszer-
kezet differenciáltságát (differenciálatlanságát) is, és így — az el őző pontban elmondot-
takat újra áttekintve — önmagában jelenti a településtípusok e szempontból való kü-
lönbözőségeit is.
Csakhogy egy település teljes tevékenységszerkezete korántsem csak a közvet-
len anyagi termelés munkafajtáit tartalmazza. Ezek mellett sok más tevékenység-típus-
sal is találkozunk, csak a legfontosabbakat említve: a megtermelt javak cseréjét és el-
osztását közvetít ő kereskedelem és szállítás, a különböző javító-szolgáltatások, az okta-
tás és egyéb kultúra-közvetítés, az egészségügyi ellátás, és nem utolsósorban a társada-
lom irányításával összefüggő államigazgatási-politikai munkák. Nos, az egyes település-
típusok jellegzetesen különböznek abban is, hogy ezek a tevékenységek milyen sokféle-
ségben és milyen konkrét min őségben találhatók meg bennük.
A falvakban legtöbbjük csak alapszinten, a mindennapi élet leggyakoribb
szükségleteit kielégít ő fokon van meg. A differenciáltabb igények kielégítése általában
helyben már nem oldható meg. Éles, és nemcsak fokozati különbség az államigazgatás-
politika terén: a falvakban az ilyen tevékenységekb ő l csak a saját településre kiterjed ő
hatókör ű , míg a városokban, központi szerepkörükb ő l adódóan, jelen vannak a más te-
lepülések — a körzetükbe tartozó falvak — irányításának egyes elemei is. A falvakban
a különböző tevékenységfajták többnyire csak specializálatlan általánosságban vannak
meg: vegyesbolt, körzeti (általános) orvos, az általános iskola stb.
A városokra éppen a munkatípusok differenciáltabb sokfélesége, és egyben és
ennek következtében — részleges vagy teljes — specializáltsága a jellemz ő . És e két
szempont — a sokféleség foka és a specializáltság milyensége — alapján lehet különbsé-
get tenni a városok között is: a kisvárosokban a sokféleség még inkább csak többféle-
ség, a specializáltság pedig többnyire részleges. A valódi sokféleséggel és teljes specia-
lizáltsággal a közép- (megyeszékhelyek) és nagyvárosokban lehet találkozni.
Nyilvánvaló, hogy bennünket ezúttal els ősorban a tevékenység-szerkezet dif-
ferenciáltságának a társadalmi kihatásai fognak érdekelni. E hatásokkal a következ ő
pontokban fogunk foglalkozni.
Utalni érdemes még egy, a „városias" illetve „falusias" életmódot tipikusan
jelző (meghatározó), az egyének hivatalos munkán kívüli tevékenységeinek jellegében
BÁNLAKY PÁL: Kisvárosaink— a településhálózat köztes helyzetében
36 (Előtanulmány és hipotézis)
rejl ő tényez ő re. Arra nevezetesen, hogy a falvakban — részben a mez őgazdaság sajá-
tosságaiból, részben az életformák hagyományozódásából következ ően — még nap-
jainkban is fennáll a lakóhely (részleges) termelőhely funkciója. (A házkörüli állattar-
tásban, veteményeskertben.) Ezzel szemben a „városias" életforma (egyik) jellegzetes-
sége a lakóhely—munkahely teljes elválása.
A társadalmi tevékenységek szerkezete tehát, bár jelent ősége vitathatatlan
alapvető en mégsem önálló dimenzió abban az értelemben, hogy maga határozna meg
markáns különbségeket. Egyik oldalról konkretizálja — megjeleníti a gazdaságszerkeze-
tet, másik oldalról — közvetítve ezzel a gazdaságszerkezet hatását — alapját képezi a
következ ő kben tárgyalandó szerkezeti dimenzióknak.
III. SZERKEZETI JELLEG Ű DIMENZIÓK
1. A település (belső) társadalomszerkezete: a „helyi társadalom" 1
Az egyes települések (településtípusok) társadalomszerkezetét két úton köze-
líthetjük meg: egyrészt mérhetjük azt, hogy az össztársadalmi makrostruktúra egységei
— osztályok, rétegek, munkajelleg csoportok — miként találhatók meg bennük, más-
részt a saját belső szerkezetet, a „helyi társadalom" saját (saját-elv ű ► szerkezetét keres-
hetjük.
Az első típusú elemzésre meglehet ős számban találunk példákat a település-
tudományi, településszociológiai irodalomban. (Újabban többek között Hegedüs,
Konrád-Szelényi, Enyedi, Beluszky, Kovács-Francia) ezzel tehát itt nem foglalkozom.
A második típusú elemzésre viszont kevés konkrét anyagunk van. A „helyi
társadalom" kutatása, az e szempont szerint való gondolkodás csak az utóbbi években
kezd nekilendülni.
Mi tehát a „helyi társadalom", mit nevezhetünk helyi társadalomnak? Hol, mi-
lyen településben (település-típusban) alakul (alakulhat) ki helyi társadalom?
Úgy gondolom, legáltalánosabban azt mondhatjuk, hogy helyi társadalom ak-
kor és ott alakulhat ki, ahol és amikor a településnek még megvan a viszonylagos tár-
sadalmi egysége. Ami közelebbr ő l azt jelenti, hogy a loka/itás — a térben körülhatárol-
ható társadalmi egység — a benne élők számára közvetlen vonatkoztatási keretet jelent.
Ez megnyilvánul a cselekvésekben (az egyén cselekvésrendjének néhány lényeges moz-
zanatával közvetlenül a lokalitáshoz — városához, falujához — köt ődik, illetve a cselek-
vés közvetlenül a lokalitás-egészre irányul), és megnyilvánul a tudatban, egy sajátos lo-
kalitás-identitásban. Ez a fajta viszonylagos társadalmi egység csak a falvakban és a kis-
városokban lehetséges. A közép és nagyváros mint egy társadalmi egység nem definiál-
-
ható, ezekben az egész város egy helyi társadalomként már nem létezhet.
1 A 111.1. és 111.2. pontok részletes kifejtését Id.: „Helyi társadalom—lokális közösségek" c. tanul-
mányomban; in: Helyi társadalom II., Régiók, kistájak, MSZMP KB TTI kiadása, 1984.
BÁNLAKY PÁL: Kisvárosaink— a településhálózat köztes helyzetében
(Előtanulmány és hipotézis)
37
Helyi társadalom — és így: sajátos belső helyi társadalomszerkezet — e szerint
tehát tipikusan a falvakban és a kisvárosokban alakulhat ki.
Alapkérdésünk, hogy milyen elvek mentén szervez ődik meg a „helyi társada-
lom" szerkezete?
Pillanatnyilag úgy látom, hogy a helyi társadalomnak a szerkezete két megha-
tározó tényez ő hatásainak mintegy a „metszéspontjaiban" alakul ki. Az egyik megha-
tározó maga a makrostruktúra, közelebbr ő l az a tény, hogy a helyi társadalom tagjai
szükségképpen nagycsoportokhoz tartoznak (ipari munkások, tsz-tagok, szellemi fog-
lalkozásúak stb.). Ilyenként magától értet ődő en hordozzák és megjelenítik az adott
csoportra általában érvényes jellemz ő ket; természetesen — és ez igen fontos — a helyi
társadalom sajátos „fénytörő közegén" átszűrve.
A helyi társadalom szerkezetének másik meghatározója a helyi érdekek együt-
tese. Amelyek persze sokfélék; a konkrét tartalomtól függetlenül azonban a legkülön-
bözőbb érdekeknek közös jellemz ője, következménye, hogy megkívánják-megteremtik,
mintegy el ő hívják a sajátos érdekkifejező-érdekérvényesítő mechanizmusokat. A mai
magyar társadalomban ezek a mechanizmusok csaknem kivétel nélkül informális jelle-
gűek. A formális — legalizált, megszervezett — csatornák ugyanis igen csekély mérték-
ben alkalmasak a helyi érdek kifejezésére és érvényesítésére: szerkezetük folytán első-
sorban a központi döntések közvetít ő i, érvényesítő i. Mármost nyilvánvaló továbbá az
is, hogy ezek az érdekkifejez ő-érdekérvényesít ő mechanizmusok, bármennyire infor-
mális jelleg űek is, szükségképpen csakis meghatározott csoportok tevékenységeiben
konkretizálódhatnak. Vagyis éppen a helyi érdekek alakítanak ki, hoznak létre az ér-
vényesítésükre „szervez őd ő " csoportokat, (helyi) társadalomszerkezeti egységeket. És
azt, hogy „szervez ődő ", nem véletlenül tettem idéz őjelbe. Mert ha az érdekkifejezés-
érdekérvényesítés nagyrészt informális mechanizmusok közvetítésével történik, akkor
ez a csoportokra nézve éppen azt fogja jelenteni, hogy maguk a csoportok is informáli-
sak lesznek. Mégis, az adott helyi társadalom szerkezetét alapvet ő en meghatározó ke-
mény szerkezetiségként vannak (lehetnek) jelen.
További kérdés, hogy van-e a helyi társadalomszerkezet itt leírt elvi sémájá-
bari olyan mozzanat, ami különbséget tesz a falu és a város között?
Én úgy látom, hogy van. Mégpedig a szerkezet differenciáltságának, tagoltsá-
gának a mértékében és jellegében.
A helyi társadalomszerkezet tagolódásának két meghatározó tényez őjérő l be-
széltem, a makrostruktúráról és a helyi érdek mentén kialakuló csoportszerkezetr ő l.
Nos, a falu és a kisváros szerkezet-különbségét els ősorban az első meghatározó segít-
ségével lehet megmutatni. A falu társadalomszerkezet, gazdaságszerkezetének diffe-
renciálatlansága folytán — makrostrukturális értelemben — nyilván kevésbé differen-
ciált. Az ugrópont — ami a kisvárost már azzá teszi — ott van, ahol az egyes makro-
strukturális egységek (pl. egyes foglalkozási csoportok) a helyi társadalomban is mint
elkülönült társadalom-szerkezeti egységek jelennek meg. A falvakban ezzel szemben
az érdekcsoportok átmetszik a makrostrukturális csoportok határait, itt tehát egy dif-
fúzabb, de mivel az informális viszonyok határozottan fontosabbak, önmagában egysé-
gesebb szerkezet jön létre.
Végül is, a dimenzió mentén az els ő lépésben, abban, hogy egyáltalában kiala-
kulhat-e „helyi társadalom", határozott különbséget tudunk tenni egyik oldalon a falu
BÁNLAKY PÁL: Kisvárosaink— a településhálózat köztes helyzetében
38 (Előtanulmány és hipotézis)
és kisváros, másik oldalon a közép- és nagyváros között, a második lépésben, a helyi
társadalom szerkezetének jellegzetességei mentén pedig jól megkülönböztethet ő nek
látszik egymástól a falu és a kisváros is.
2. A helyi társadalom közéleti-politikai szerkezete
Itt csak azokkal a közéleti-politikai szerkezetiségekkel foglalkozom, amelyek
az el őbb meghatározott helyi társadalomban egyáltalán kialakulnak (kialakulhatnak),
és amelyek sajátosan jellemz őek arra. A makroszint ű (országos) politikai szerkezetet,
és ennek helyi megjelenési formáit csak annyiban érintem, amennyiben a helyi társada-
lom belső közéleti-politikai mozgásait meghatározza. És természetesen a fentiek értel-
mében csak a faluról és a kisvárosról gondoskodom (mivel „helyi társadalom" tipikusan
csak e településtípusokban alakul ki ► .
A politika, a politikum középponti kategóriái az érdek és az érdek-érvényesí-
tés képességét jelent ő hatalom. Tudjuk, hogy léteznek a helyi érdekek, a kérdés most
az, hogy szervez ődik-e, s ha igen, miként, ezek köré helyi hatalmi struktúra?
El ő ször is, bár tudjuk, hogy a hivatalos-formális szerkezetben az egyértelm űen
helyben hozott döntések száma csekély, de a végrehajtásra orientált tevékenység-szer-
kezet egyidej ű leg azt is jelenti, hogy helyben születnek meg a döntések a fels őbb dön-
tés végrehajtásának hogyanjára vonatkozóan.
Ez a döntési-cselekvési mozgástér tehát az egyik forrása a helyi hatalomnak.
A másik természetesen maga a helyi érdek, amelynek képviseletére-érvényesí-
tésére a megfelel ő érdekérvényesít ő csoportok „rászervez ődnek".
Levezethető azonban, hogy ez a szerkezet szükségszerűen informális: a formá-
lis államigazgatási-politikai struktúra elemei lényegileg a fels ő szintek alapvetően végre-
hajtó jelleg ű „alkatrészei", tehát lényegüknél fogva nem alkalmasak az eltér ő helyi ér-
dekek felszínre hozására és ütköztetésére. A formális szerkezetek ugyanis mindig — el-
vileg rögzítetten is — a település-egészt képviselik, és nincsenek szervezeti formáik a he-
lyi társadalom különböz ő csoportjainak a politikai-közéleti jelleg ű megszervezésére. A
helyi (belső ) hatalmi struktúra rendez ő saját-elve tehát a befolyással rendelkezés az in-
formális mezőben.
3. Az egyén számára rendelkezésre álló társadalmi mozgástér*
Elő ször is pontosabban rögzíteni kell, hogy mit értek a „társadalmi mozgás-
tér" kifejezésen?
Az egyén cselekv ő vagy szenved ő résztvev ője különböző típusú társadalmi tör-
ténéseknek. Ezek mindegyike meghatározott társadalmi mezőben valósul meg: tulaj-
donképpen a társadalmi létnek a különböz ő szféráiról van szó, amelyek mindegyike
emberi-társadalmi (egyéni és csoport) viszonyok hálózatát is kialakítja. Az egyén, egyes
"Részletes kifejtését ki.: „Társadalmi mozgásterek" c. tanulmányomban; in: Helyi társadalom III.,
Strukturális viszonyok a helyi társadalomban, MSZMP KB TTI kiadása, Bp., 1985.
BÁNLAKY PÁL: Kisvárosaink— a településhálózat köztes helyzetében
(Előtanulmány és hipotézis) 39
tevékenységeiben, az adott szférában számára éppen adott viszonyrendben és szituáció-
ban helyezheti el önmagát, tervezheti meg és hajthatja végre cselekvéseit. Az emberi—
társadalmi viszonyoknak azt a mez őjét, amelyben az egyén önmaga cselekvéseit meg-
valósíthatja, nevezem én társadalmi mozgástérnek. Ami tehát így els ő közelítésben: az
egyén számára adott pillanatban és adott vonatkozásban rendelkezésre álló lehetőségek
összessége.
A társadalmi mozgástér szempontjából számbajöv ő létszférák, tevékenységek
legfontosabb típusai; amelyekben a mozgástér „nagyságát" a cselekvések alternativitá-
sának a lehetőségeit meg lehet ragadni, a következ ő k:
— a munka világa, a társadalmi munkamegosztás rendszerének konkrét megva-
lósulása az adott „helyi társadalom"-ban;
— a közélet-politika, mint az „állampolgári" cselekvések terrénuma;
— a széles értelemben vett kultúra területe;
— a társas kapcsolatok „magánemberi" (társasági, baráti, partnerkapcsolatok) me-
zője.
Az lesz tartalmi minősítő kritériumunk, hogy egy-egy típusú helyi társadalom-
ban milyen az egyes területeken az alternativitás mértéke és adekvátsága; vagyis, hogy
az adott helyi társadalom, az adott település az egyének számára milyen lehet őségeket,
milyen reális cselekvési alternatívákat kínál.
A korábban elmondottak alapján könnyen belátható, hogy a munka világában
és a közélet-politika terrénumain az egyének számára a mozgástér „tágassága", az alter-
nativitás, a reális választási lehetőség a falvak és kisvárosok helyi társadalmában egy-
aránt — noha természetesen különböz ő mértékben — erősen korlátozott, esetenként
(pl. munkahely-megválasztás) kifejezetten kényszerpályákról is beszélhetünk. A részle-
tesebb elemzésre azonban itt nincs terem; csak a másik két szféra dolgait mutatom be.
a) A művelődés és a kultúra területei
Az alapkérdés természetesen ezúttal is az, hogy a m űvel ődés és a kultúra terü-
letein milyen alternatívákat kínál lakóinak a település, polgárainak a helyi társadalom.
A kérdés itt kettébontandó. Egyrészt a kultúra befogadásával kell foglalkoz-
nunk; ebben a gondolatmenetben pontosabban azzal, hogy milyen az egyes település-
típusokon a kulturális kínálat, mi a kínálati választék. Másrészt vizsgálnunk kell a kul-
turélis (szellemi) alkotás lehetőségeit, társadalmi közegét, feltételrendszerét.
Viszonylag egyszer ű a dolgunk a kulturális kínálati választék kérdéskörével.
Közismert, és voltaképpen magától értet ő dő , hogy a településtípusok között e tekintet-
ben meghatározó jelent őség ű különbségek vannak. A falvakban (néhány, a várossá vá-
lás küszöbére érkezett nagyközségt ő l eltekintve) hivatalosan deklaráltan is legfeljebb a
kulturális alapellátás feltételei biztosítottak, az aprófalvak sokaságában az sem feltétle-
nül. Ez az intézményhálózat választást, választékot, kulturális típusú társadalmi moz-
gásteret gyakorlatilag nem, vagy alig ad. (A „választás" tipikusan oda egyszer űsödik,
hogy az adott „kínálatot" elfogadom-e vagy sem; nincs mód mást választani.) A váro-
sokban — és természetesen; minél nagyobb a város, annál inkább — b ővebb a kínálat,
egyre inkább megteremt ődik a választás lehet ősége.
BÁNLAKY PÁL: Kisvárosaink— a településhálózat köztes helyzetében
40 (Előtanulmány és hipotézis)
Úgy látom azonban, hogy a településtípusok között e tekintetben sincsenek
éles határok, voltaképpen egy kontinuumról van szó: a település-nagysággal (függetle-
nül annak egyéb szempontok szerint meghatározható típusától) nagyjából egyenes ará-
nyú összefüggésben van a kulturális választék nagysága.
A kulturális (szellemi) alkotás, az alkotó tevékenység lehet őségei és feltételei
szempontjából sem lehet éles határokat megvonni. A szellemi alkotások némely fajtája
objektív — többnyire a városokban adott — feltételekhez kötött. (Színházat csinálni
csak ott lehet, ahol színház van, atomfizikai kutatáshoz reaktor kell, a történettudo-
mányi kutatás meg levéltárakhoz kötött.) Ez a feltételrendszer mindazok számára, akik
olyan településen laknak, amelyiken ilyen m űhely nincs, a társadalmi mozgásterüknek
ebben az irányban kemény, gyakorlatilag alig áthágható határfeltételét jelenti.
Az alkotó tevékenységek jelent ős hányada azonban olyan természet ű , hogy
annak a végzéséhez effajta objektív feltételek nem szükségesek. A vers- vagy regény-
íráshoz elvileg — csak papír és ceruza kell, festéshez vászon, ecset, festék, filozófiai
tanulmány alkotásához is elegend ő segédeszköz a könyv, még akár növénynemesítési
kísérletek is folytathatók a háztáji parcellán. Voltaképpen minden olyan alkotó tevé-
kenységre gondolhatunk itt, amelyik egyéni teljesítményt kíván és amelynek nem túl-
ságosan nagy az eszközigénye. Az ilyenfajta alkotó munkát tehát kevésbé az objektív
feltételrendszer, sokkal inkább az alkotót körülvev ő „társadalmi klíma", a tevékeny-
ség sz ű kebb-tágabb, országos és helyi társadalmi közege befolyásolja.
Mit jelent pontosabban a „társadalmi klíma", hogyan ragadható meg fogalmi-
lag — és vizsgálható alkalmasint empirikusan — az alkotói tevékenység feltételéül szol-
gáló társadalmi közeg? Legalábbis három f ő összetev őjét látszik szükségesnek leírni:
— Az alkotásra vonatkozó társadalmi szükséglet; az igény és az elfogadás. Ez ál-
talában nem „helyi érdek ű ", így a helyi társdalmak között tipikus különbsége-
ket nem hordoz.
— A környezet tolerancia szintje. Az alkotó tevékenység ugyanis bizonyos érte-
-
lemben mindig rendkívüli, amelyet mint tevékenységet is a környezetnek el
kell fogadnia, „tolerálnia" kell. Itt már lehet különbséget tenni: a falvak tole-
rancia-szintje tipikusan ióval kisebb, mint a kisvárosoké, azokban ugyanis va-
lamilyen alkotó tevékenység törvényszer űen jelen van (üzemi fejleszt ő cso-
port stb.).
— Szakmai közeg megléte vagy hiánya: normális esetben ugyanis alkotó tevé-
kenység csak támogató-ellen őrz ő szakmai közeg-háttérben bontakozhat ki.
Ez az összetev ő falvakban szinte elképzelhetetlen, kisvárosokban is csak kivé-
telesen adott.
Ha ezek alapján akarjuk min ősíteni az egyének számára rendelkezésre álló tár-
sadalmi mozgásteret az alkotó tevékenység szempontjából, akkor csak egy, meglehet ő -
sen diffúz, belső leg ellentmondásos ítélethez juthatunk. Arról van szó, hogy e mozgás-
tér elvileg teljességgel korlátozatlan. Az alkotó tevékenységek jelent ős hányadában
pusztán szuverén, egyéní elhatározás kérdése — látszólag! —, hogy valaki végzi-e? Sem-
milyen objektív (tárgyi) vagy társadalomszerkezeti tényez ő nem gátolja meg a falu
vagy kisváros lakóját, hogy megírja a XX. század nagyregényét, vagy háztáji kertjében
kínemesítse a télálló őszibarackot. Az imént jelzett, a tevékenységet körülvev ő „társa-
dalmi klímában", társadalmi közegben rejl ő különbségek azonban a látszólag „lágy",
BÁNLAKY PÁL: Kisvárosaink— a településhálózat köztes helyzetében
(Előtanulmány és hipotézis) 41
valójában azonban gyakran kegyetlenül kemény és merev társadalomlélektani jellegű
határfeltételek közvetítésével alaposan befolyásolják e „mozgások" megvalósulhatását.
b) A magánélet, társas kapcsolatok mez ője
Ezúttal is az alternatívákat: a társas kapcsolatok különböz ő területein a kü-
lönböző társválasztások szempontjából rendelkezésre álló „választékot" tekintem át.
Napi tapasztalat is, szociológiai vizsgálatok is azt mutatják, hogy az emberek
társválasztásaikban meglehet ősen sz ű k mez őben mozognak. Leginkább a barátaik meg-
választásában; a baráti körben általában egyértelm ű többségben vannak az azonps tár-
sadalmi rétegb ő l, csoportból (esetenként foglalkozás és hierarchia szerint is eléggé sz ű k
csoportból) kikerül ő k. A tartós partnerkapcsolatban (házasságban) már valamivel gya-
koribb a rétegek „keveredése". A legnyitottabbak — bár erre van a legkevesebb vizsgá-
lati adat — az egyéb típusú társasági kapcsolatok. Szokták ezt er ősen negatív felhan-
gokkal értékelni, én inkább természetesnek tartom; de nem is ez a lényeg. Számunkra
ugyanis most csak a ténynek van jelent ősége. Nevezetesen annak, hogy az emberek
többsége társkapcsolataiban igyekszik saját sz ű kebb társadalmi közegében megmarad-
ni, társat (barátot, házastársat) a magáéhoz hasonló társadalmi helyzet űek közül válasz-
tani. Amikor tehát e társválasztások „szabadságfokát" vizsgálom, vagyis azt, hogy az
egyéneknek mennyire van módja igényeik szerinti társat (társakat) választani, akkor a
ténynek, a társválasztási szokások eme szubjektív korlátozottsága tényének a leszöge-
zése elegend ő . Vagyis annak, hogy az egyének számára a társválasztás — szubjektíve
őségeit az elérhető térbeni közelségben (nagyjából az azonos településen)/eá is lehet
—r
él ő azok az emberek jelentik, akik igényeiknek megfelelnek.
Itt olyan kérdéshez jutottunk, amelyben nem elegend ő egyszer ű en a telepü-
lések (településtípusok) szerinti gondolkodás, hanem be kell kapcsolnunk a társadalmi
rétegz ő dés szempontjait is; ha ezúttal nagyon általánosan — kevés kategóriát használ-
va — is.
A faluban a nem-értelmiségiek társválasztási mez ője — az alternatívák e szem-
pont szerinti mértéke — meglehet ősen nagy. F ő ként a barát- és az egyéb társaság kiala-
kításában; a párválasztásban már, közepes vagy annál kisebb falukban, a megfelel ő élet-
kori csoportok relatív kicsinysége miatt, könnyen el őadódhat a „választékhiány". A fa-
.
1u érte/miségének helyzete viszont e téren teljesen „választékhiányos", f ő ként az alter-
natívák adekvátsága szerint (kevés, vagy nincs megfelel őnek érzett partner ► .
Kisvárosokban a nem-értelmiségiek számára a „választék" már gyakorlatilag
korlátlan. Nem az viszont még mindig az értelmiségieké. Itt ugyanis egyrészt feler ősö-
dik a foglalkozás-azonosság (-hasonlóság; egymáshoz közeli presztízs ű értelmiségi szak-
mák képvisel ő i hajlandók egymást választani) követelményének választék sz ű kítő ha-
tása, és új ilyen hatásként lép be a hierarchikus szint-azonosság követelménye. Vagyis:
a társas kapcsolatok alakításában a kisvárosok értelmiségének helyzetére is a relatív al-
ternatívahiány, a „választékhiány" a jellemz ő .
Ha most már a társadalmi mozgásteret, mint egészet próbáljuk jellemezni, a te-
lepüléstípusok e szempontból talált különbségeit nem fogalmazhatjuk egyszer ű jobb-
rosszabb kategóriákba. Inkább úgy fogalmazhatunk, hogy végülis a falu—kisváros—kö-
BÁNLAKY PÁL: Kisvárosaink— a településhálózat köztes helyzetében
42 (Előtanulmány és hipotézis)
zép- és nagyváros közötti különbség jellemz ője az egyének számára rendelkezésre álló
társadalmi mozgástér tekintetében inkább a másság. Más jelleg űek, más tartalmúak
ezek a mozgásterek, ennyiben alkalmasak a településtípusok közötti különbségek pon-
tosítására. Vannak tehát különbözőségek, de ezúttal nem érvényesül — vagy legalábbis
nem egyértelm űen — a települések hierarchiája. Ami azt is jelenti, hogy e vonatkozá-
sokban abszolút kényszerpályák ma Magyarországon nemigen vannak: az egyik szféra
sz ű kös választékát más szféra nagyobb mozgástere kompenzálhatja.
IV. ÖSSZEFOGLALÁS
A dimenzió-rendszer — noha terjedelmi okokból igen vázlatos — kibontásának
végére értem. Az elmondottakból, reményem szerint, választ kaphattunk, legalábbis
megközelítőt, a tanulmány elején megfogalmazott alapkérdésre: mi tesz egy települést
kisvárossá, mi a kisváros, mint a társadalom térbeni tagozódása tipikus egységének sajá-
tossága; hogyan lehet a funkcionális dimenziók mentén megkülönböztetni más telepü-
léstípusoktól. Most már csak az van hátra, hogy megkíséreljem, lehet ő tömören, össze-
foglalni ezeket a sajátosságokat.
Az elmondottakból talán megérz ődött már, hogy a sajátosságokat rögzít ő je-
gyeknek valójában két típusával találkoztunk. Az egyik típus azok az ismérvek, ame-
lyek a települések kategorizálását, besorolását teszik lehetővé. Szorosan véve ezek azok
a mutatók, amelyek együttállása esetén egy települést kisvárosnak mondhatunk, füg-
getlenül jogi-közigazgatási státuszától. A másik típusa a jegyeknek a kisvárosok belső
minőségét, társadalmi arculatának jellegzetességeit mutatja meg. Ezek statisztikai vagy
egyéb „kemény" mutatókkal ritkán foghatók be, gyakran elvileg sem kvantifikálható-
ak, mégis, meggyőződésem szerint épp oly lényegesek, mint az el őző típusúak. Mert a
kisváros — végtére egész gondolatmenetem ezt kívánja bizonyítani — nemcsak, s talán
nem is elsősorban településhálózati kategória, hanem legalább annyira társadalmi mi-
nőség. A benne lakók számára meghatározott min őség ű életteret, társadalmi közeget
jelentő környezet. A kvalitatív tényez ő k számbavétele számomra éppen azért lényegi
jelentőség ű , mert az alapkérdésünk mégiscsak az, hogy a kisváros, mint lakó- és mun-
kahely, mint élettér, milyen életmin őség kialakulására ad lehet őséget.
Az első típusúak tehát a kategorizációs jelentőségű ismérvek.
Az első ezek közül kétségtelenül a települési hierarchiában elfoglalt hely.
A kisvárosnak van valamilyen központi szerepköre, valamekkora körzetnek vonzás-
központja. Ugyanakkor azonban mindig egy nagyobb régiónak — a megyének — alá-
rendelt szerep ű . Ez azért fontos, mert a fejlesztési források allokációs (elosztási) szer-
kezetében a valóságos redisztribúciós központ a megye; a megyeszékhely-város tehát
a javak elosztásáért folyó versenyben eleve jobb pozícióban van, ami természetesen
igen sok további következménnyel is jár. Ezért nem lehet egy megyeszékhely-várost,
bármekkora is egyébként, kisvárosnak tekinteni. A kisváros tehát a településszerke-
zetben: a falu fölött és a megye alatt elhelyezked ő köztes szint.
A másik kategorizációs jelleg ű ismérv a munkafajták és egyéb társadalmi tevé-
kenységek jellege. A kisvárosra az a jellemz ő , hogy a tevékenységek már specializáltak,.
de nincs még jelen az adott tevékenységtípus minden formája és szintje.
BÁNLAKY PÁL: Kisvárosaink— a településhálózat köztes helyzetében
(Előtanulmány és hipotézis)
43
A harmadik kategorizációs ismérv a kisváros viszonylagos társadalmi egysége.
Ahol a település, mint egész alakíthat ki helyi érdeket, ahol a nagyságrend és a bels ő
szerkezet még lehet ővé teszi „helyi társadalom" kialakulását. A kisváros helyi társada-
lomszerkezetének a sajátossága pedig abban van, hogy itt a két struktúrameghatározó
tényez ő (a makrostruktúra leképez ődése és a helyi érdekek mentén szervez őd ő cso-
portszervezetek) egymásra épül: a makrostruktúrában adott társadalmi rétegek, csopor-
tok a kisvárosban is elkülönült társadalomszerkezeti egységekként jelennek (jelenhet-
nek) meg, és alapjában ezeken belül alakulnak ki a helyi érdekek mentén szervez őd ő
csoportok.
A második típusú, szigorúan kvalitatív jelleg ű minősítő jegyek közül a legfon-
tosabbak a következ ő k.
Az egyik — tatán mind közül a legnehezebben bizonyítható — tényez ő az,
hogy a kisvárosnak csaknem minden esetben felfedezhet ő a jelenbe beépülő történeti
tudata. A város, mint egész, mint önálló entitás, mint olyan, hagyományozza saját
múltját: létezik benne a lineáris id őérzékelés. Ebben látom — többek között — a cselek-
vő lokálpatriotizmus egyik legfontosabb forrásvidékét is, amit természetesen feler ősít
és a jelenben mintegy megalapoz a fentebb már említett integratív jelleg ű helyi érdek
kialakulásának a lehet ősége.
Már jobban megfogható tényez ő a gazdaságszerkezet differenciáltságának a
foka, illetve e gazdaságszerkezet milyensége. A kisvárosok gazdasága tipikusan közepe-
sen differenciált: többszektorú, de természetesen gyakorlatilag sohasem található meg
egy kisvárosban minden f ő népgazdasági ág. Ugyanakkor a kisvárosok gazdasága több-
nyire szerkezettelen: a jelentősebb gazdálkodó egységek egymástól függetlenül, egy-
mással való bárminem ű érdemi (szakmai, termelési, gazdálkodási) kapcsolat nélkül jön-
nek létre és m ű ködnek. Továbbá ez a gazdaság lényegileg önállótlan: a jelentősebb gaz-
dasági egységek tipikusan a városon kívüli központokból irányítottak.
Megint egy nehezen megfogható min ősítő tényezőt kell említeni, a „városías"
életforma megjelenését. A kisvárosok nagy részére az a jellemz ő , hogy a népesség do-
mináns része, a település urbanisztikai—építészeti képét meghatározó szegmentumai-
nak lakói mindenesetre, már „városias" életformát folytatnak.
Különösen fontos tényez ő a helyi hatalom szerkezete. Ebben két sajátosságot
írtunk le. Az egyik az, hogy a helyi társadalomban a valóságos helyi döntések egy, lé-
nyegében a település-egészet átszöv ő , többé-kevésbé egységes informális struktúrában
születnek meg. Fontos és hangsúlyozandó az a tény, hogy a helyi társadalomban egy,
bár alkalmasint ellentétes érdek ű csoportokat is tartalmazó, de mégiscsak eme bels ő el-
lentmondásosságában is differenciáltságában egységes informális szerkezetr ől van szó.
Amiben a falu informális struktúrájától a kisvárosé különbözik, az éppen a jelzett má-
sik sajátosság: nevezetesen az, hogy a kisvárosban elvileg is korlátozott az informális
struktúrában való jelenlét lehet ősége.
Végül a min ősítő jegyek között a kisvárosban az egyének számára rendelke-
zésre álló társadalmi mozgástér sajátosságait kell említeni. A számunkra itt els ősorban
fontos lényeg egészen egyszer űen megfogalmazható. A kisvárosban a benne lakók szá-
mára lényegileg minden területen van valamekkora mozgástér. Vagyis nincsenek,
vagy csak kivételesen, kényszerpályák, amelyek megléte a falvakban tipikusnak tekint-
hető. A mozgástér azonban a kisvárosokban is korlátozott: a legtöbb területen a „vá-
BÁNLAKY PÁL: Kisvárosaink— a településhálózat köztes helyzetében
44 (Előtanulmány és hipotézis)
laszték" az alternatívák kínálata sz ű kösebb, mint ami össztársadalmi szinten adott pil-
lanatban lehetséges.
Mindezek azonban csak elméleti (s azon belül is hipotetikus érvény ű )
keretek;
a kisvárosok valóságos életfolyamatait a konkrét, empirikus vizsgálatokkal lehet fel-
tárni.
BÁNLAKY, PÁL
OUR SMALL TOWNS — IN AN INTERMEDIATE POSITION
WITHIN THE SETTLEMENT NETWORK
(PRELIMINARY STUDY AND HYPOTHESIS)
(Summary)
The question the paper seeks to answer — ín the form of a theoretical hypothesis
is
what are the peculiar, distinguishing features of small towns in the present network of Hungarian
settlements. The author emphasizes that his approach is sociological: he is concerned with the
social factors, the social functions system of a small town.
The introduction contains the outlines of a dimension-system which is supposed to
illustrate the peculiar character of small towns (the features that distinguish them from villages,
and medium-sized or large towns). The dimensions considered here are the following:
I. Social — macrostructural dimensions:
1. Position within the hierarchy of settlements
2. Historic development, the way in which the present settlement was shaped
II. Dimensions of economic and social division of labour:
1. Differentiation in the economic structure of the settlement
2. The structure of jobs and other social activities: homogenity or differentiation, coor-
dination or interrelationship.
Ill. Dimensions of structural character:
1. The inner social structure of the settlements
2. The political structure of the local societies
3. Scope of individual actions; represented along the axes „large-narrow" and „confor-
m ity—deviation ".
The author analyzes these dimensions one be one and describes the differences, partly
hypothetic, or proved by previous studies observed among the settlement types.
In the final part the author returns to the dimensions and states that the distinguish-
ing features basically falt into two groups; one contains those that serve as a basis for establishing
the categories, and the other containing mostly the qualifying features. (The category features are:
position within the hierarchy of settlements, the character of jobs and other activities, the exis-
tence of a relative social unity. The qualifying features are: the nature of historical consciousness,
the extent of economic differentiation, the proportion of urban or rural ways of life, the structure
of local power, the scope of social activity and its nature.) It is the features contained in the first
group that allow us to state which type a settlement belongs to (village, small town, etc.... ) The
qualifying features may serve as starting points for some given, empirical research into a local
society.
Ford.: Olahné Szentessy Éva
BÁNLAKY PÁL: Kisvárosaink— a településhálózat köztes helyzetében
(Előtanulmány és hipotézis)
45
BAHTIAK14, (IA11:
HAI111,1 MAJ1bIE roPoNk — B 11POMOKYTO4HOM
110110>KEHVIII CETH nocErIEHHIA
(3cK,13 N ~mása)
(Pemme)
ABTOp CTaTbll 8 cpopme TecpeTwiecKoií rinnoTe3b1 Hu.ter OTBeT Na Bonpoc O TOM, KaKHMH
OT1114411TellbHb1M14 00015eHHOCTFIMIA o6napaloT manbie ropoAa 8 cero,aHewHeA ceTH eeHrepcmix
noceneHHA, no44epKHeas npm 3TOM coLmonormvecKHA xapawrep ceoero noAxoAa — nom«
o6u.tecTeeHHbix MOMeHTOB 14 CliCTeMbl 061111eCTBeHHbIX dwHKokii71 manoro ropo,na.
Bo ecTynneHHH OH H306pa>KaeT TaKyko cHcremy HamepeHuti, e KoTopoA — cornacHo ero
npeanono>KeHmem---- moryr 6b1Tb ynonneHu oco6eHHocrm manbix ropoAoe (o -rn11 ,111R OT AepeeeHb
cpe;:xi4mx 14 KpynHnix ropofkoe). 3Ta cocTema BbITI1R414T crie,epoleHm o6pa3om:
1. 06u.tecTeeHHbie 143MepeHAR (H3mepeHme maKpocTpywrypHoro xapawrepa):
1.1. MecTo, 3aHvmaemoe a Hepapxwm noceneHmii".
1.2. Cnoco6 CIlliFIHNFI C HaCTORILLWM HCT013H4eCKOTO nyTH Pa3841THR (co6cTeeHHoil
Hol-0p« nocenewis).
2. MamepeHme, Hocriume xapawrep 3KOHOM144eCKOTO 14 061.1.1eCTBeHHOF0 pa3AeneHme Tpyaa:
2.1. £114u4d:lopeHimpoeaHHocib 3KOHOMH4eCK0i4 CTPYKTYPIal noceneHme.
2.2. Crpywrypa BH4013 TpyAa H npovex PO40B 06111eCTBOHH0 1.4 AeFiTefibliOCTIC 04HOPO4 -
.
pa3no4ze, CMe*HOCTb 141114 B3a11M03a1314CIAMOCTb. HOCTbI14
3. CTpywrypHbiew3mepeHme:
3.1. BHyTpeHHF1R o6w,ecTeeHHae crpyKTypa nocaneHmii.
3.2. flonwrwiecKan orpywrypa mecTHoro o6u.ilecTea nocenel-H4.
3.3. rpaHHLAbi o6wecTeeHHoi4 AefiTenbHocTin 411A HH4HB144YYMa, *Heyu.tero e nocenKe,
paccmaTpHeaemwe B pamKax Kaieropmi;1 «Wl4p0T0--y3OCTb» N KCO0TBeTCTB14e-
pacx0*AaHHe».
fnaeHas gacr b CTaTbll nocestueHa pa36opy ynomeHyrbco3mepeHi4 H onocaHono pa3nkiHm71
me)way noceneHmecKwmvi ninamm, 4T0 AenaercR OT4aCTH C14110TeT144H0, 0T4aCTH noaTeep)Kaaerce
6onee paHHvimm HccneizoBaHHamm.
3aK11104E1H1,114 asTop BHOCb e03epatuaeTce K 143M0PeHl4RM, KOHCTaTIAPYR Hanwame no cyTH
aeyx Tmnoe ceoeo6pa3Htdx 4epT: KaTer0PilarlbHba KPHTOPHOB, o6ecne4Healouptx B03M0*HOCTb
npwnicneHme K KaTeropHam, N arTeCTallHOHliblX xapawrepm3vounix CKOpee BHYTpeHHOO
KavecTeo. (KaTeroplianbHwe KpHrepHH: mecTo, 3aHmmaemoe 8 14epapxkm noceneHHií; xapawrep
%lene Tpyaa N 4eRTe11 bHOCT11 ; Han14 ,4141e OTHOCLITellbHOTO 061.4eCTBOHHOT0 13414Hcrea. ArrecTapHoH-
Hbla 413PTbl: rpopma 14CT013Z4eCKOTO CO3HaH1114; CT1311113Hb amcPcPepeHipipoeaHHocTH 3KOHOMH4eCKOW1
CTIDYKTYPb1; Aone KaepeeeHcKoro» 111114 aropo,r4cKoro» o6pa3a *143H14; crpyKTypa MeCTHCIi4. BflaCTH;
cTeneHb 14 xapawrep 8O3M0*HOCT0171 Bel.keH14F1 0151111eCTEleHHOrl AeaTenbHOCTI4.) Ha ocHoeaHl414
KaTeropHanbHux KpwrepHee 110 CPYHK1.4140HallbHOMY npH3H8Ky MO*H0 He3a1u4cHmo OT 16PH,1314413C-
Kor° craryca onpextenwrb THnoeyo npHHaane>KHocTb noceneHme (pepeeHA, manHi4 ropo,r4 14 T. 4•).
ATTeCTalAHOHHble *e 4epTb1 TO4Ka onopt4, Hccneepearen beKil 1;1 nos,xop 8 143y4eH1411 KaKoro-rn46o
KOHKPOTHOTO 3M1111p114EICK0r0 MeCTHOTO o6u4ecTea.
Fordította: dr. Molnár Lászlóná