Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 139-151. p.

                                                Tér és Társadalom 10.          1996 s 4: 139-151



              PEST MEGYEI KÖZELKÉPEK
          A SZÖVETKEZETI ÁTALAKULÁSRÓL *
             (Portraits from Pest county during the transformation
                              of the co-operatives)


              BIHARI ZSUZSANNA — KOVÁCS KATALIN
                        — VÁRADI MONIKA


                                           Bevezetés
   Tanulmányunkban 1993 és 1996 között végzett, a mez őgazdasági szövetkezetek át-
alakulásának nyomon követését célzó kutatásaink eredményeit tesszük közzé. Három
Pest megyei kistérségben folytak ezek a vizsgálatok, amelyek többek között a helyi
körülmények, a gazdaságföldrajzi helyzet hatását, az ebb ől fakadó megoldási variációkat
és azokat a következményeket voltak hivatva feltárni, amelyek az adott térségek agrár-
gazdaságában üzemszervezeti vonatkozásban tettenérhet ők. Negyven szövetkezetb ől
harmincban egy-egy interjút készítettünk az elnökkel vagy annak megbízottjával illetve
a gazdálkodásra és az átalakulásra vonatkozó dokumentumokat gy űjtöttünk, tíz volt
szövetkezetben nyomon követtük az átalakulás folyamatát 1996 tavaszáig.


 A Pilis—Budai-hegyvidék, ezen belül a Zsámbéki-medence szövetkezetei-
                            nek átalakulása

    Pest megye mezőgazdálkodó szövetkezetei és gazdasági társaságai közül kétségkívül
a Pilis—Budai-hegyvidéken működő szervezetek voltak a legkedvez őbb helyzetben az
átalakulás éveiben, amit az is jelez, hogy a gazdálkodóknak itt sikerült a legtöbb munka-
helyet megőrizniük: az 1994. évi foglalkoztatottak az 1990. évi létszám 49,6%-át jelen-
tették. 1
    Kiemelkedő a térségben működő szövetkezetek és társaságok export árbevétele a
nettó árbevételhez viszonyítva: 1994-ben az országos átlag (7,6%) több mint kétszeresét
jelentő Pest megyei átlagot (16,9%) is majd 10%-kal haladta meg a Pilis—Budai-
hegyvidék mezőgazdasági szervezeteinek export árbevétel aránya (26,4%). Ebb ől a
térségből származott a Pest megyei mez őgazdálkodók export árbevételének 82%-a, s
az itt dolgozó szervezetek befizetései a megyei adóbevételek felét adták az összes
eszközérték alig több, mint felével (52%). Nemhogy csökkent volna, hanem növekedett a
térség mezőgazdasági szervezeteinek nettó árbevétele (1990-hez viszonyítva az 1994-es


 Kutatásainkat az OTKA T018541 és az OKTK 742/94 támogatta, Kovács Katalin vezette.
Bihari Zsuzsanna – Kovács Katalin – Váradi Monika Mária: Pest megyei közel-képek a szövetkezeti átalakulásról
                                Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 139–151. p.

          140    Bihari Zsuzsanna — Kovács Katalin — Váradi Monika                         TÉT 1996 s 4

          érték 114,7%, míg a megyei átlag csupán 59,6%), igaz, azon az áron, hogy ebben a
          tájkörzetben a legnagyobb arányú, 29,2% a rövid lejáratú kötelezettségek aránya az
          eszközértékhez viszonyítva. Az adózott veszteség a mérleg főösszegéhez képest a má-
          sodik legkisebb a tájkörzetek között: —4,4%. Az átalakulást a nagyfokú szervezeti széttö-
          redezés jellemzi: itt a legmagasabb, 293% a szervezetek számának gyarapodása 1990 és
           1994 között. (A megyei átlag 258%, az országos átlag 201%)
              Nyilvánvalóan szerepet játszik a mutatók ilyen alakulásában, hogy a szóban forgó
          mikrorégió a tartós állami többségi tulajdonban maradó Herceghalmi Rt. továbbá a
          Sasad Rt., az Óbuda és a Rozmaring szövetkezet felségterülete, s hogy mellettük olyan,
          Pest megyében kivételesen jó term őhelyi és gazdaságföldrajzi adottságú térségek tartoz-
          nak ide, mint a Zsámbéki medence és a Benta völgye.
              Két „anyaszövetkezet" utódszervezeteinek sorsát kísértük figyelemmel az elmúlt há-
          rom évben: az 1992-ig pátyi központú „Zsámbéki Medence" és a töki „Egyetértés"
          szövetkezetét. A két szövetkezet nyolc község határában gazdálkodott.
              A 'Zsámbéki Medence' tagsága úgy döntött, hogy szétválást kezdeményez és újra-
          alapítja az egyesítések el őtti faluszövetkezeteket. Következésképpen három, ún. új típu-
          sú, azaz hagyományos ágazati rendszerben, központi irányítással m űködő szövetkezet
          keletkezett Pátyon, Zsámbékon és Biatorbágyon.
              Csoportos kiválásra egyik szövetkezetben sem került sor, és az egyéni kiválások ará-
          nya sem volt nagymérvű. Egyik településen sem jelent ős az egyéni gazdálkodók száma:
          Zsámbékon öt-nyolc, Pátyon mindössze egy-két fóállású gazdálkodó, Biatorbágyon tíz-
          tizenkét fő él a mezőgazdaságból. Az egyéni gazdálkodók többsége javakorabeli férfi,
          aki paraszti családból származik és a kárpótlási folyamat révén földhöz jutott, de a me-
           zőgazdasági munkához legfeljebb állattartóként (Biatorbágy), kerttulajdonosként
           (Zsámbék) volt köze. Többen nem is voltak tsz-tagok, hanem budapesti vagy helyi ipari
           üzemekben dolgoztak, ők külső üzletrésztulajdonosként szövetkezeti tagokkal
           vagyoncsoporto(cská)t alkotva vitték ki termel őeszközöket az átalakuláskor, így terem-
          tették meg ezzel az önálló gazdálkodás alapfeltételeit.
              A szövetkezetek tevékenységszerkezete az anyaszövetkezethez mérten jelent ősen
           megváltozott: az ipari és szolgáltató ágazatok leépítése után mindhárom gazdálkodó
           szervezetben a mez őgazdálkodás vált domináns tevékenységgé. A legtöbb aktív dolgo-
           zót a pátyi szövetkezet foglalkoztatja. A legkisebb (57 f ő) az aktív foglalkoztatottak
           létszáma a növénytermesztésb ől s valamicske kertészetb ől élő biatorbágyi szövetkezet-
           ben, az is igaz azonban, hogy tevékenységük volumene (m űvelt terület 1083 ha) és az
           örökölt eszközérték is a legkisebb. A pátyi szövetkezet m űveli a legnagyobb területet
           (1634 ha, 270 állományos szarvasmarhatelepet üzemeltet), itt a legmagasabb az átalaku-
           lás előtti időkből áthozott eszközérték, a biatorbágyi háromszorosa.
              A három utódszervezet közül kett ő csekély nyereséggel dolgozik, a pátyi vesztesége-
           sen gazdálkodott az elmúlt években. Ez részint annak következménye, hogy a legna-
           gyobb vagyonértékkel együtt a legnagyobb adósságterhet is ez a szövetkezet örökölte;
           nagyobbrészt viszont az az oka, hogy a pátyiakat nyomta/nyomja a volt szövetkezeti
           központ fálduzzasztott létszáma, a viszonylag nagy számú adminisztratív munkaer ő
           súlya, mint ahogy itt a leger ősebb a fizikai munkakörökben megmutatkozó túlfoglalkoz-
           tatottság fenntartására irányuló helyi nyomás is. 1992-ben a létszám 274 f ő volt, s ezt
           minden igyekezet ellenére 1995 végére is csak 104 f őre sikerült csökkenteni; a leépítés
           (felmondás, el őnyugdíjazás, elbocsátás) költségei 35 millió forintra rúgnak. Noha ez a
           létszám is magas, a szövetkezet vezetése úgy döntött, hogy nem bocsátanak el több
           dolgozót.
Bihari Zsuzsanna – Kovács Katalin – Váradi Monika Mária: Pest megyei közel-képek a szövetkezeti átalakulásról
                                Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 139–151. p.

    ÉT 1996 s 4                   Pest megyei közelképek a szövetkezeti átalakulásról         141

      Az általunk tanulmányozott szövetkezetekhez képest a három szóbanforgó szövetke-
    et stabilitásával illetve a szociális gondoskodás viszonylag nagy arányával tűnik ki. A
     ámbéki szövetkezet a legb őkezűbb ebben a tekintetben: itt az alapszabályban rögzítet-
   ék a szociális juttatások körét. Az eseti (születési, házasodási, beiskolázási, temetési)
   egélyek mellett az aktív és nyugdíjas tagoknak, a szövetkezet alkalmazottainak
   ‚automatikusan", és az osztalékon felül járó évi 5000 Ft juttatás érdemel figyelmet.
    zervezeti változások nemigen történtek 1992 óta; mindhárom újtípusú szöVetkezetet a
   assú fogyás jellemzi. Ebből következően a kívülállók üzletrészének felvásárlása éppen
    ogy megindult, mértéke elenyész ő. A szövetkezetek stabilitásában kétségtelenül jelen-
   ős szerepe van a föld kiugróan jó min őségének, a kedvező éghajlatnak, s ennek folyo-
     ányaként a szántóföldi növénytermesztés kiegyensúlyozott eredményeinek, a termé-
  nyek biztos piacának. A nyugalom és b őkezűség forrását azonban mindenekel őtt ingat-
  laneladásokból biztosítják a szövetkezetek, mint ahogyan a viszonylag békés szétválás-
  nak is jelentős (akkor még lehetséges) földértékesítések szolgáltattak hátteret.
      A töki „Egyetértés" holdinggá alakult. A tevékenységeket, jórészt a növekv ő likvidi-
  tási válság következtében már 1991-ben kft.-kbe szervezték, így az alaptevékenység
  (növénytermesztés, kertészet és állattenyésztés) is külön szervezeti egységhez került.
  Ebben a szövetkezetben sokkal több gond kísérte az átalakulást, mint a „Zsámbéki Me-
  dencében", igaz, induló pozíciójuk is rosszabb volt: a vagyont 1992-ben 48,5%-os tarto-
  zás terhelte. A szövetkezet a cs ődbejelentést sem kerülhette el, de végül sikeresen meg-
  egyezett a hitelez őkkel, s a holding likviditási egyensúlya 1994-re helyreállt. A néhány
  egyéni kiváló mellett a kft.-vé szervez ődött ipari tevékenységek is leváltak a szövetke-
  zetről: a kiválás a tagság 22.4%-át és a vagyon 31%-át érintette.
      A mezőgazdasági tevékenységet folytató magánvállalkozókra ugyanaz jellemz ő, mint
  a „Zsámbéki Medence" magángazdáira: gazdacsaládból származó, általában középkorú
  férfiakról van szó, akiknek egy része a szövetkezetb ől vált ki, másik része a budapesti
  iparban dolgozott, most „újrakezdő". Egy csoportos kiválók által alapított új szövetkezet
  végeredményben három család vállalkozásának tekinthet ő. Ez a vállalkozás távolról sem
  az alapításkor megfogalmazott célok értelmében m űködik: miközben a vagyon m űködte-
  tői egyéni vállalkozóként (is) dolgoznak és használják a közösen kihozott gépeket, foko-
  zatosan felélik a kivitt vagyont.
      A jogutód szövetkezetben a foglalkoztatottak száma jelent ős mértékben leapadt: az
   1990. évi 664 foglalkoztatotthoz képest 1995-ben 90 fő aktív dolgozója volt a szövetke-
  zetnek (értsd a holdingot és a szervezeti körébe tartozó két gazdasági társaságot össze-
  sen). Szemben a „Zsámbéki Medence" utódszövetkezeteivel, a tökiek folyvást a szerve-
  zet racionalizálásán fáradoznak; ez, és az egyes tulajdonosi csoportok érdekei által meg-
  határozott erőviszonyok döntötték/döntik el a változások alakulásának irányait. (1992-
  94-ben például háromszor is megváltozott a szövetkezet részesedése a vagyont m űködte-
  tő mezőgazdasági kft. törzst őkéjében (88,5 majd 94%), a véglegesen kialakuló 94%-os
  részesedést a Ml. tulajdonosai — jószerivel az összes alkalmazott — azzal kompenzálták,
  hogy az osztalékból való részesedésben, és fontos döntésekben szavazatuk nyolczorosan
  számít.)
       Ez a szövetkezet nyereségesen gazdálkodik, 1993-94-ben osztalékot is fizetett az
  üzletrész-tulajdonosoknak. 1995-ben azonban egy új rendszert vezettek be, amely arra
  hivatott, hogy az üzletrészek koncentrációját, a kívülálló üzletrésztulajdonosok és a
   nyugdíjasok számának csökkenését elérje, és az egy tag egy szavazat elvet hosszabb
  távon felszámolja: 80%-on „felváSárolják" a nyugdíjasok üzletrészeit, amelynek ellenér-
  tékét azonban nem egy összegben, hanem életjáradék formájában havonta kézbesítik az
Bihari Zsuzsanna – Kovács Katalin – Váradi Monika Mária: Pest megyei közel-képek a szövetkezeti átalakulásról
                                Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 139–151. p.

          142    Bihari Zsuzsanna — Kovács Katalin — Váradi Monika                         TÉT 1996 s 4

          érintetteknek. Ezzel párhuzamosan a legtöbben tagsági viszonyukat is megszüntették;
          kérésre kézhez kapták 40 ezer forint érték ű tagi részjegyüket. Ugyanakkor folyamatosan
          zajlik a kívülállók üzletrészének felvásárlása az aktív tagok által. (Ebben a szövetkezet-
          ben az SZMSZ rögzíti az „üzletrész-börze" m űködését.) Miként a „Zsámbéki Medence"
          utódszövetkezeteiben a szociális juttatások és a béke fedezetét, úgy itt is az ingatlanér-
          tékesítések fejében befolyt összegek szolgáltatják az üzletrészkivásárlások (illetve ezt
          megelőzően az osztalékfizetés) forrását. A vagyonfelélés Tökön is folyamatos.


                             A Duna-völgye szövetkezeteinek átalakulása

              Éppen ellenkező előjellel tűnik ki a kistérségek sorában a részben a budapesti agg-
          lomerációhoz tartozó Duna-völgye mikrotérség. Az ipari ágazatok megszűnésével illet-
          ve önállósodásával párhuzamosan itt a legnagyobb arányú a foglalkoztatás visszaesése:
          1994-re az 1990. évi aktív dolgozói létszám 90%-át bocsátották el az itt gazdálkodók.
          (Az átalakulás el őtt ebben a körzetben volt a legmagasabb, 79% az ipari árbevétel ará-
          nya a mezőgazdasági szervezetek körében.) Ugyanilyen arányban csökkent a mez őgaz-
          daságban tevékenyked ő gazdasági társaságok és szövetkezetek nettó árbevétele (80%-os
          csökkenés). Az export árbevétel a nettó árbevételhez képest a második legalacsonyabb
          értéket (2,2%) mutatja a megyében. Ugyancsak utolsó el őtti helyezést ért el a Duna-
          völgye tájkörzet az adózott veszteség eszközállományhoz mért hányada tekintetében. A .
          termelés rohamos szűkülésével magyarázható, hogy itt a legalacsonyabb a szervezetek
          rövidhitel tartozása (16,7%). Az adatok szerint a szervezeti átalakulást sokkal szeré-
          nyebb mértékű aprózódás jellemzi, mint a kedvez őbb helyzetű Pilis—Budai-
          hegyvidéken: az adózó szervezetek számának gyarapodása 1990. és 1994. között mind-
          össze 224%.
              A „közelkép" mást mutat. Ebben a mikrotérségben találkoztunk a legtöbb olyan gaz-
          dasági társasággal, amelyek az anyaszövetkezetekt ől függetlenül működtek, akár szövet-
          kezeti formában, akár korlátolt felel ősségű társaságként. Egyáltalán: a kistérségben
          gazdálkodó szervezetek leginkább szembeötl ő sajátossága a rugalmasság; az éppen
          kedvez ő adózási szabályokat követ ő, és a változó gazdálkodási feltételekhez igazodó
          mozgás, folyamatos átalakulás, amely a statisztikai adatgyűjtés és értelmezés jelenlegi
          helyzetében nem regisztrálható. Olyannyira így van ez, hogy számos utódszervezetben
          átmenetileg, vagy még manapság is, kett ős szervezetet hoztak létre: 1992-ben, teljes
          szétválás után, az üzletrésztulajdonosok holding szövetkezeteit (a továbbiakban
          „tulajdonosi holding") alakították meg, amelyek eszközállományát azonban egy-egy
          gazdasági társaság bérben m űködtette-működteti.
              Ebben a térségben a szövetkezetek mindig is rákényszerültek az „ügyeskedésre", mert
          többnyire nagyon rossz term őhelyi adottságú vidékről van szó. Ez a tájkörzet is közvet-
           lenül érintkezik Budapesttel, de nem annak kertvárosi övezetével, hanem éppen ellenke-
          zőleg: a valamikori legjelentősebb nehézipari centrummal, Csepellel. E két tényez őnek
           együttesen köszönhet ő az ipari ágazatok már említett, kiugróan magas aránya.
              A nagyüzemi szántóföldi gazdálkodás itt csak „foltokban" képes eredményes m űkö-
           désre. Ennek megfelel ően alakulnak azok a 300-2000 hektárt m űvelö középüzemek —
           szövetkezetek vagy korlátolt felel ősségű társaságok —, amelyek a volt szövetkezetek
           utódszervezeteinek tekinthet ők. Bármelyik formáról legyen szó, drasztikus létszámleépí-
          tés történt mindenütt. További térségi sajátosságnak tekinthet ő, hogy az állattártó tele-
           peket vagy felszámolták, vagy önálló társasági formában m űködtetik. Ennek az az oka,
Bihari Zsuzsanna – Kovács Katalin – Váradi Monika Mária: Pest megyei közel-képek a szövetkezeti átalakulásról
                                Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 139–151. p.

   ÉT 1996 s 4                   Pest megyei közelképek a szövetkezeti átalakulásról          143

   ogy a szántóföldi művelésre alkalmatlan területek miatt viszonylag sok szövetkezet
  oglalkozott húsmarhatartással, mert legel őterületek bő séggel álltak rendelkezésre. A
   árpótlási folyamat következtében ezeket a legel őterületeket azonban elvesztették az
   tódszervezetek, vagy — ami ezzel egyet jelent — csak olyan áron bérelhették volna, mint
     szántót. Ez a körülmény annyira veszteségessé tette az 1992 után támogatás nélkül
    aradt ágazatot, hogy a gazdálkodók, Szigetbecse kivételével, a felszámolás mellett
   öntöttek.
      Ami a magángazdaságot illeti: a térséget gazdag kertészeti kultúra jellemzi. Ez ré-
   zint érintkezik a Bugyin és Alsónémedin elterjedt szántóföldi öntözéses kertészeti kul-
  úrákkal Kiskunlacháza térségében; mintegy 20-30 zöldségtermel ő 5-10 hektáras ma-
   ángazdaságot üzemeltet a településen. Föllelhet ő egy másik szántóföldi kertészeti ha-
      omány is: bolgárkertészetek m űködnek Lóréven és Halásztelken. A fóliás virágkené-
   zetek száma igen jelent ő s, különösen Dömsödön és Szigetszentmiklóson, de Szigetcsé-
    en és Tökölön is.
      A hagyományos ágazatokban is változatosabb és mindenképpen jelentősebb e térség-
  ben az egyéni gazdálkodás, mint a Pilis—Budai-hegyvidéken. Kiskunlacháza, Dömsöd és
  Apaj térségében a juhtartás érdemel figyelmet: ez volt az az ágazat, amely legel őször
  került a szövetkezetekt ő l és állami gazdaságoktól magánkézbe a nyolcvanas években.
  Dömsödön a hagyományos vegyes gazdálkodást folytató, 50-100 hektárt m űvelő gazda-
  ságok száma is aránylag magas. Másutt csak egy-két vállalkozó m űködik ekkora vagy
  ennél nagyobb területen, ő k azonban, akárcsak a kisebb gazdasági társaságok, szántó-
  földi növénytermesztéssel foglalkoznak (Makád, Lórév, Ráckeve, Kiskunlacháza). Az
  égyéni gazdálkodók, vállalkozók itt is a megszokott társadalmi háttérb ől rekrutálódnak:
  paraszti háttérrel rendelkez ő , a magántermelést a szocialista második gazdasággal
  „átmentő " gazdálkodóktól kezdve, a paraszti háttérrel nem rendelkez ő kertész vállalko-
  zókon át, a kialakuló „menedzser-kapitalizmus" helyi képvisel őiig 'valamennyi tipikus
  alréteg megtalálható.
       A vállalkozói attit űd igen szembet űnően van jelen a térségben. Itt a szociális problé-
  mák megoldása is vagy vállalkozásszer ű en történt, vagy kifosztásos alapon, azaz sehogy
  vagy leplezetlen vagyonfeléléssel. Nyíltan vagyonfelélésre két szövetkezet alakult,
  Szigetszentmiklóson illetve Kiskunlacházán, mindkett ő végelszámolásra kerül ő szövet-
  kezet tagságának nyugdíjasaiból, és jóllehet nem ezzel a céllal jött létre, de ezzel a vég-
   eredménnyel „m űködik" egy harmadik új alapítású szövetkezet Ráckevén, amelynek
  tagsága az ugyancsak végelszámolást választó Aranykalász nyugdíjasaiból rekrutálódott.
   Úgy látszik, hogy ezeken a településeken, ahol a helyi társadalomnak nincs ereje szoli-
   daritást kierőszakolni az idő s korosztályok számára, ahol továbbá az átalakulás els ő
   szakaszában a teljes önállósodás, vagyis a tevékenységek társaságokba szervezése és az
   anyaszövetkezet megszüntetése mellett döntöttek, megfosztva ezzel szavazati jogától a
   nyugdíjas tagságot, nem volt más esélye e csoportnak az érdekérvényesítésre, mint az,
   hogy szövetkezetet alapítson a kivitt vagyon értékesítése céljából. Még 1995 ben is    -



   alapítottak nyugdíjasok új szövetkezetet, ugyancsak Kiskunlacházán: az elemeire oszló
   Kiskun szövetkezetb ől váltak ki ők, jövőjüket egy kavicsbányára alapozva.
       Azon sem csodálkozhatunk, hogy igazi kifosztottakról is éppen e körb ől tudunk be-
   számolni a makádi szövetkezet példáján, amely megfelel ő menedzser híján a teljes va-
   gyonérték háromnegyed részét veszítette el a Ráckevét ől való szétválás procedúrájában.
        Mint említettük, a térség szövetkezeti átalakulására a szervezeti formák közötti ru-
   galmas mozgás, illetve a függetlenedés, aprózódás folyamata a legjellemz őbb. Telepü-
   lések szerinti ki-, illetve szétválási folyamatok itt is voltak (Ráckevét ől Makád, a
Bihari Zsuzsanna – Kovács Katalin – Váradi Monika Mária: Pest megyei közel-képek a szövetkezeti átalakulásról
                                Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 139–151. p.

         144     Bihari Zsuzsanna — Kovács Katalin — Váradi Monika                         TÉT 1996 s 4

         kiskunlacházi „Kiskun"-tól Áporka, Dunavarsánytól Dunaharaszti, s önállósult a tököli
         szövetkezet.) Stabilizálódni látszanak a Csepel-sziget déli részének mez őgazdálkodással
         foglalkozó társaságai, a kicsik — mint a háromf ős Free Land (Ráckeve), hétfős Mezőterm
         (Lórév) — éppúgy mint a nagyobbak (Agro-Keve, Keve-Fruct, Ráckeve), a szigetcsépi, a
         szigetbecsei szövetkezetek és a kiskunlacházi mez őgazdasági társaságok (Kunfarm,
         Frízfarm). Gyakorlatilag családi vállalkozássá olvadt az egyik lacházi szövetkezetb ől
         kivált áporkai faluszövetkezet. A térség volt óriás-szövetkezete, a ráckevei Aranykalász
         örökösei közül az Agro-Keve kett ős szervezeti formában m űködött 1992 és 1995 között
         (tulajdonosi holding és a vagyonát működtető kft.), de végül a szövetkezeti forma mel-
         lett döntött, a volt gyümölcsöst üzemeltet ő Keve-Fruct korlátolt felel ősségű társaság
         maradt. Évente „lüktetett" a nagy önállóságot biztosító holding és az újtípusú szövetke-
         zet között a lacházi Kiskun, míg 1995-re a sok kis szövetkezetben történ ő szétválás
         mellett döntöttek. Ugyanitt a Pereg szövetkezet újtípusú szövetkezetb ől kft.-ken alapuló
         holdinggá alakult 1995 végére. Az aprózódás—függetlenedés folyamata tehát napjaink-
         ban is folyik.
             A vagyonvesztés ebben a körzetben legalább 60-70%-os a szövetkezetek oldalán,
         ami azonban ugyanekkora arányú „vagyonnyerést" jelent az új gazdasági társaságok és
         magángazdálkodók oldalán, ahol a szövetkezetekb ől kivitt vagy értékesülésre kerül ő
         eszközök hasznosulnak. A „destrukturálódás" tehát „strukturálódást" is jelent, s ma
         már a stabilizálódás kétségtelen jegyei is megmutatkoznak: jelentős arányú
         üzletrészfelvásárlások történtek a térségben, számos utódszervezet megszabadult az
         elődjétől rámaradt adósságoktól, és a leger ősebb cégek kisebb beruházásokra is sort
         kerítettek. E jelek kétségkívül mutatják, hogy vannak, akik hosszú távon a mez őgazda-
         ságból akarnak megélni, erre tudásuk és tapasztalatuk alkalmassá is teszi őket, s ami a
          legfontosabb, saját t őkét is áldoznak a hosszú távú sikerért.


                       A Pest megyei Homokhátság szövetkezeti átalakulása
            A harmadik vizsgálatba vont térség a Pest megyei Homokhátság. Termőhelyi adott-
         ságait tekintve ez a körzet a Duna-völgyhöz áll közel: csekély táji differenciákkal, alap-
         vetően kedvezőtlen adottságok jellemzik, s ez egyet jelent a kertészetek, a magángazda-
         ság jelentős szerepével. A magánhasználatú földek aránya ebben a körzetben a legmaga-
         sabb. Itt találjuk azokat a szántóföldi zöldségkertészeteket, amelyek átvészelték a szo-
         cializmus id őszakát is: a legjellemz őbben Alsónémediben, ahol szakszövetkezetként
         működött a helyi szövetkezet, de Bugyi községben, Ócsán, Dabason, Hernádon is Buda-
         pest ellátására specializálódott számos kistermel ő. A körzet mutatói valamelyest jobbak
         annál, mint amit a Duna-völgye mez őgazdálkodóinál tapasztalhattunk, de nem számot-
         tevően, és nem minden vonatkozásban. Mert igaz ugyan, hogy 8%-kal kisebb mérték ű
         volt a foglalkoztatottság visszaesése, de így is drámai méreteket öltött: 1994-ben az
          1990. évi létszámnak csak 18%-át foglalkoztatták adózásra kötelezett mez őgazdasági
         vállalkozások. A gazdaságok árbevétele négy év alatt az 1990-es szint 32%-ára esett
         vissza: ez az arány ugyan magasabb az el őbb tárgyalt tájkörzetben tapasztaltakénál, de
         alig több, mint fele a megyei átlagnak. A szétaprózódási folyamat alacsonyabb volt a
         megyei átlagnál 1994-ban, akár az eszközértékre jutó veszteség: —3,61%.
            A visszaesés oka ebben a térségben is ugyanaz, mint a Duna völgyében: a szövetkeze-
         tek nagy részében összeomlottak az ipari ágazatok, mert nagyrészt cs ődbe jutott buda-
         pesti üzemekhez köt ődtek. Nem jártak jobban a szolgáltató csoportok sem (minden
Bihari Zsuzsanna – Kovács Katalin – Váradi Monika Mária: Pest megyei közel-képek a szövetkezeti átalakulásról
                                Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 139–151. p.

   ET 1996 s 4                    Pest megyei közelképek a szövetkezeti átalakulásról         145

   zövetkezetnek volt számos Budapesten tevékenyked ő csótányirtó, takarító stb. brigádja).
     !vetve találkoztunk csak olyan szövetkezettel, amely meg tudta tartani pluriaktivitását — a
     una-völgyében ilyen Szigetcsép, a Homokhátságon Bugyi és Kocsér.
       Az ipari ágazatok vessz őfutásának a fent említett egyszer ű képlet mellett a tevékeny-
    égek eltérő jellegéből fakadóan különböző okai voltak. Meglehetősen elterjedtek pél-
    ául a szövetkezetekben a faipari üzemek, a faipar azonban magas forgóeszköz-igény ű
    gazat, s kevés gazdálkodó volt képes az általános likviditási válság s az alaptevékeny-
    ég forgóeszközhiánya mellett még ezt is biztosítani. Tetézte a bajt, hogy a kényelme-
    ebb és biztonságosabb id őkhöz szokott tsz-vezet ők több helyen óvatlan döntésükkel,
      indent egy lapra feltev ő hazardírozó magatartásukkal vitték reménytelen helyzetbe
    zövetkezetüket: ez történt az imént bemutatott tájkörzetben a lórévi Dunamente szövet-
    ezettel, a Homokhátságon a csem ői szövetkezettel, s őt a hajdan hatalmas dabasi Fehér
     káccal is: valamennyien — közvetve vagy közvetlenül — nyugati üzleti partnerek
   ,áldozatai lettek".
       A tárgyalt mikrorégió a Budapestet közvetlenül övez ő agglomerációs településekt ől
  Bács-Kiskun megye határáig húzódik. Széls ő kistérsége, Nagyk őrös és környéke a me-
  gyehatár menti bels ő periféria számos vonását mutatja. A mez őgazdaságnak óriási jelen-
  tősége van e települési körben; a hagyomány okán éppen úgy sokan gazdálkodnak — ne
  feledjük, a híres mez ővárosok egyikéről van szó —, mint vállalkozói megfontolásokból,
  vagy jobb híján, a megélhetés kényszerét ől hajtva. Amit a Duna-völgye mezőgazdálko-
  dóiról mondottunk, hogy t.i. nagyfokú rugalmasság, vállalkozói hajlam, par excellence
  gazdasági megfontolások jellemzi őket, az a Homokhátság térségében enyhébb formá-
  ban érvényesül, különösen ebben a fővárostól távol eső alrégióban. Itt mintha összessé-
  gében nagyobb nyomásgyakorló, kontrolláló képességgel rendelkeznének a helyi társa-
  dalmak és/vagy egyes er ős személyek, mint amilyen a kocséri Petőfi szövetkezet elnöke,
  aki tűzön-vizen át egyben tartotta szövetkezetét, méghozzá a hagyományos szocialista
  formák között, ágazati rendszerben, központi irányítással, er ős ipari ágazattal. A nyárs-
  apáti szövetkezet éppen csak egzisztál, ötödére fogyatkozott létszámmal, megcsappant
  ipari tevékenységi körrel, veszteségesen gazdálkodva. Ebb ől a szövetkezetb ől csak hat
  személy vált ki (az el őző elnök és még néhányan), a magántermelés mindazonáltal itt is,
  Kocséron is, a szövetkezet nélkül maradt Csem őn (felszámolás alá került a szövetkezet)
  éppen olyan jelentős mint a körzetközpont Nagyk őrösön.
       Ebben a térségben a föld min ősége „foltonként" változik. Ezért er ős a széttagoltság,
  éS talán ezzel is összefügg, hogy megfogyatkozva bár, de ma is jelentős számban létez-
  nek tanyák. A tanyák nagyobb része szegény és id ős családok lakóhelyéül szolgál, vál-
  tozó méretű családi gazdálkodással vagy anélkül. Ugyanakkor vannak gazdasági telep-
  helyként működő tanyák is, akár újraéled ő tanyás bérlet formájában (a tulajdonos szállá-
  sért, ellátásért, jószágtartási és földhasználati jogért valamint kialkudott bérért „kiadja" a
  tanyát és a körülötte lév ő gazdaságot), akár családi gazdaságok, reménybeli magyar
  „farmok" központjaként.
       Nagykőrösön a szövetkezeti átalakulás még nem került nyugvópontra; egyik volt tsz
  utódszervezetére sem lehet azt mondani, hogy szervezeti formáját tekintve stabilizáló-
  dott volna. A városban 1990-ben két szövetkezet m űködött. Egyikük újtípusú szövetke-
  zetté alakult, másikuk 1992-ben a holding formát választotta. Utóbbiból a kiválások
   során a vagyon 30%-át kivitték, gyakorlatilag az egész gépparkot, a szarvasmarha állo-
  mány jelentős részét — s amit csak vinni lehetett. A gyümölcsös egy kicsiny h űtőházzal
  önálló szövetkezetként vált ki; az állattenyésztés és a növénytermesztés társasági formá-
  ban működik a holding ernyője alatt; a foglalkoztatotti létszám negyedére olvadt, de
Bihari Zsuzsanna – Kovács Katalin – Váradi Monika Mária: Pest megyei közel-képek a szövetkezeti átalakulásról
                                Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 139–151. p.

          146    Bihari Zsuzsanna — Kovács Katalin — Váradi Monika                         TÉT 1996 s 4


         1994-95-ben a gazdálkodás összességében nullszaldós volt. Az újtípusúvá alakult szö-
         vetkezetb ő l ugyan szám szerint sokan váltak ki (110 személy), ők azonban csak a va-
         gyon 5-6%-át vitték magukkal. Ennek a szövetkezetnek, a mindenáron való
         egybentartást célzó rossz döntések következtében, nem sikerült stabilizálnia gazdálkodá-
         sát. A vagyon drasztikusan leértékel ődött, a szövetkezetet négy év veszteséges gazdál-
         kodás után 1995-re a felszámolás veszélyeztette. Ekkor a vezet ők a tevékenységek kft.-
         kbe szervezése mellett döntöttek, azaz a szövetkezet holdinggá alakult. Holdingként
         azonban bizonyosan csak átmeneti jelleggel m űködik majd a szövetkezet, nem valószí-
         nű, hogy sikerül megakadályozni a szétesést.
            Rogyadozó szövetkezetek állnak a mérleg egyik serpeny őjében, amelyeket lassan fel-
         növekvő, a szövetkezeti átalakulás után indult kisebb társaságok illetve egyéni gazdasá-
         gok igyekeznek kiegyensúlyozni: 1995-ben Nagyk őrösön a határ 60%-át magánterme-
         lők hasznosították.


                   Cseppben a tenger: érdekkonfliktusok és túlélési startégiák
                           a térség mezőgazdálkodó szervezeteiben
             Amint azt a vizsgált térségek mez őgazdasági szervezeteinek tájanként eltér ő intenzi-
          tású, de folyamatos mozgása, szervezeti változása mutatja: a szövetkezeti átalakulás még
          korántsem tekinthető lezártnak. Egy, a rendszerváltozást tíz évvel megel őzően indult
          alkalmazkodási folyamatról van szó, amely a racionális, gazdaságos m űködési körülmé-
          nyek megteremtésére irányult az önálló elszámolású ágazati majd az általánydíjas el-
          számolási rendszerek kialakulásával, végül egyes üzemekben — a társasági törvény meg-
          születését követően — a szövetkezeteken belüli gazdasági társaságok megalakításával. A
          rendszerváltozás radikális irányváltáshoz vezetett, s miközben a gazdasági összeomlás
         körülményei között nem sikerült megoldani a termelési feltételek terén fennálló súlyos
         problémákat, az 1992-es évben a törvény szerint lezárult átalakulás újabb ellentmondá-
         sokat, érdekkonfliktusokat teremtett, amelyek a szervezeti átalakulások mögött is
         tettenérhetők.
             A független vagy a holdingok erny ő i alatt működő gazdasági társaságok születése
          kapcsán nem az agrárértelmiség sikeres vagyon- és pozíciómentési kísérlete érdemel
          figyelmet, hanem az, hogy ezek a szervezeti formák egy differenciálódási folyamat
          megfelel ő szakaszát jelentik. Kétségtelen ugyanakkor, hogy e szervezetek vezet őiként a
          felső- és középvezet ők nagyobb esélyt kaptak arra, hogy a szövetkezetek felbomlása
          után, szakmájuknál maradva, jó pozícióba kerüljenek. E differenciálódási, függetlene-
          dési folyamat szempontjából már a holding forma is több vonatkozásban óriási el őrelé-
          pést jelent az ágazati vagy akár az önelszámolásos rendszerben m űködő szövetkezetek-
          hez képest. A holdingok kebelében m űködő kft.-k menedzserei már önállóak a vagyon
          működtetésével kapcsolatos döntések tekintetében, maguk szerzik piacaikat, stb., de
          még nem hitelképesek. Ebben szorulnak a holding szolgálataira, hiszen legtöbbször
          bérlik a holding tulajdonában álló vagyontárgyakat és/vagy a holding tulajdonosi több-
          séget tart fent a kft.-kben. Ez nagyban korlátozza a kft.-ket vezet ő menedzserek önálló-
          ságát, akik ugyanakkor sokkal függetlenebbek, mint bármikor a megel őző szakaszban,
          részben az el őbb felsorolt tények alapján, részben azért, mert a központ nem vonhat el
          tőlük minden további nélkül forrásokat. A teljes függetlenedést ő l már csak egy lépés
          választja el a holding alá tartozó kft.-ket, és ezt a lépést — a kiválást — 1992-ben nem
Bihari Zsuzsanna – Kovács Katalin – Váradi Monika Mária: Pest megyei közel-képek a szövetkezeti átalakulásról
                                Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 139–151. p.

   ÉT 1996 s 4                    Pest megyei közelképek a szövetkezeti átalakulásról         147

  kevés helyen megtették a szövetkezetek átalakulása illetve az állami gazdaságok decent-
  ralizált privatizációja ürügyén. A regisztrálásra kerül ő új gazdasági társaság e folyamat
   égeredményként készen van, a menedzsereknek nem kell vállalkozást alapítaniuk. Ilyen
   rtelemben a gazdasági társaságok megalakulási folyamata a majdani tulajdonosi pol-
   árság pozícióinak megszerzésére leginkább esélyes menedzser réteg kialakulásának
  skolájaként funkcionál.
      Az érdekeltek persze más közvetlen okok miatt döntöttek e szervezeti forma mellett,
    L azért, hogy a szövetkezeti vagyon gazdaságos m űködtetését biztosítsák, vagy az
    ggasztó méret űvé vált likviditási gondokon enyhítsenek. (Ha például egy vállalkozás
    gy évben 100 milliós hitel törlesztésével adós maradt, az két-három év alatt 2-300
     illiósra növekedett — a nagy forgóeszközigény ű szövetkezetek általában ezért kénysze-
   ültek csődbejelentésre 1993-ban.) A szövetkezetek vezet ősége a túlfoglalkoztatottság
    roblémájának megoldását, a dolgozói létszám szükséges és elkerülhetetlen leépítését is
     gazdasági társaságok vezet ő itől várta, az ő kezüket ugyanis sem a szövetkezet tagjai-
    ak 1992-ig kötelező foglalkoztatását el őíró törvény, sem a szövetkezeti elnökökre háni-
   ó erkölcsi, és tegyük hozzá, politikai felel ősség nem kötötte meg.
      A holdingok talapzatát képez ő kft.-k kialakítása sehol nem volt zökken őmentes, épp
  ellenkezőleg, érdekek nyílt ütközéséhez, nem egyszer indulatos összecsapásokhoz veze-
  tett. Azok a vezetők, akik e változások gyakorlati végrehajtóinak szerepét magukra vál-
  lalták, ha kellett, többé-kevésbé nyíltan fenyegettek, zsaroltak; a szövetkezeti vezet őség
  nagyobb hányada ugyanis legalább annyira ódzkodott az új gazdálkodási formától, mint
  a tagság, amely nagyobbrészt félelemmel és bizalmatlanul tekintett a változások elébe.
       Ma már a holding szövetkezetek is gyökeresen különbözhetnek egymástól: a volt szö-
  vetkezeti központok átalakulásával született vagyonkezel ő központok mellett megjelen-
  tek az általunk „tulajdonosi holdingnak vagy tulajdonosi szövetkezetnek" nevezett szer-
  vezetek, amelyeket egy, a szövetkezett ől szervezetileg elkülönül ő gazdasági társaság
  által működtetett vagyonegyüttes tulajdonosai alapítanak, s nem látnak el sem termel ői,
  sem vagyonkezelői funkciókat. Az ilyen szervezetekben a formailag „újtípusú" szövetke-
  zet vagy a „holding" névleges hatalmat jelentett, hiába többségi tulajdonosai a szövetke-
  zeti tagok egy gazdasági társaság által m űködtetett vagyonnak, a feltételeket miden
  általunk ismert esetben a bérl ő diktálja. Egyrészről azért, mert a vagyont m űködtető
  gazdasági társaságok menedzserei és a „tulajdonosi" szövetkezetek tisztségvisel ői között
  személyi átfedések vannak, másrészr ől az üzletrésztulajdon kvázi-tulajdon jellege miatt.
  Az üzletrészek ugyanis, bár „értékpapírok", értékesíthet őségük korlátozott, s a velük
  lefedett vagyon tipikus kollektív tulajdonként funkcionál a tulajdonjog rendkívüli elap-
  rózottsága folytán.
       A tulajdonosi (holding)szövetkezetek tipikus átmeneti alakulatok, amelyeknek a lét-
  rehozását az 1992. évi átalakulást követ ő politikai bizonytalanság és a kölcsönös ve-
  szélyérzet indokolta olyan esetekben, ahol nagyérték ű szövetkezeti vagyont m űködtettek
  teljes mértékben függetlenedett gazdasági társaságok.
       Az általunk ismert esetekben az alapító üzletrésztulajdonosok, akiknek már csak kis
  hányadát foglalkoztatták a vagyont m űködtető gazdasági társaságok, engedtek a nyo-
  másnak, ami paradox módon a menedzserek fel ől érkezett, hogy t.i. alakítsanak újra
  szövetkezeteket. A menedzserek is a nagyobb és a könnyebb befolyás érdekében kez-
   deményezték a tulajdonosok szövetkezetbe tömörülését, mondván: így nem több száz
  tulajdonossal, hanem csak néhány választott képvisel ővel kell rendszeres kapcsolatot
  tartaniuk. Ráckevén, a volt Aranykalász utódszervezeteiben találtunk példákat egymás-
  tól is eltérő karakter ű tulajdonosi szövetkezetekre, amelyek az alapításuk óta eltelt rövid
Bihari Zsuzsanna – Kovács Katalin – Váradi Monika Mária: Pest megyei közel-képek a szövetkezeti átalakulásról
                                Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 139–151. p.
          148    Bihari Zsuzsanna — Kovács Katalin — Váradi Monika                         TÉT 1996 .4

         két év alatt is különböző irányokba fejl ődtek. Az alaptevékenységet végz ő kft. által
         üzemeltetett vagyon tulajdonosainak szövetkezete a stabilizálódás irányába lépett; a kft.
         végelszámolásra került, a szövetkezet termel ő típusú szervezetté vált. A h űtőház tulaj-
         donosai által létrehozott szövetkezet szervezetileg nem változott, de a vagyont feltehet ő-
         leg az üzemeltet ő kft. fogja bekebelezni az ötéves bérleti szerz ődés lejárta után, hacsak
         csődbe nem kerül. (A tulajdonosok azonban ebben az esetben még kevesebbre számít-
         hatnak, mint ha a kft. vásárolja ki üzletrészeiket.) Egy f őként nyugdíjas tagok által létre-
         hozott újtípusú szövetkezet pedig egy év sikertelen próbálkozás után felhagyott a terme-
         léssel, és nyíltan vagyonfelélésre rendezkedett be, sorsa a végelszámolás lesz.
             Összességében: Az általunk vizsgált termel ői körben az újtípusúnak nevezett, de lé-
         nyegében termel őinek maradt szövetkezetek csak a Zsámbéki medence térségében stabi-
         lizálódtak, azaz jó természeti adottságok között, könnyen és magas áron értékesíthet ő
         ingatlanvagyonnal a hátuk mögött. A másik két, kedvez őtlen adottságú térségben stabil
         szövetkezetek ritka kivételként maradtak meg (Dömsöd, Kocsér), a többség vagy radi-
         kális összesz űkülés árán működik még (Szigetbecse), vagy a differenciálódás útjára
         lépett s holdinggá alakult, esetleg darabjaira hullott 1995-re (Kiskunlacháza,
         Nagyk őrös) illetve nyílt vagyonfelélés! folytat.
             1994-1995-ben azoknak a szövetkezeti vagy társasági formában dolgozó mez őgazda-
         sági vállalkozásoknak sikerült helyzetüket stabilizálni, amelyek
             — képesek voltak megszabadulni az átalakulást megel őző időktő l görgetett adóter-
         hektől (vagyonfelélés, kárpótlási jegyek értékesítése, állami segédletek: reorganizációs
         hitelek, adóskonszolidáció);
             — .(és/vagy) csökkenteni tudták forgóeszközhitelüket;
             —képesek voltak a racionális üzemméret (munkaszervezet és foglalkoztatotti lét-
         szám) kialakítására.
             Ahol ez megtörtént, vagy ahol erre más irányú lépések kudarcai alapján most tesznek
         kísérletet, 1994-95-ben nagyarányú üzletrészfelvásárlások indultak. Az üzletrészek
         piaci értéke mindenütt alacsony, maximum 10-20%. Van, ahol magánszemélyek vásá-
         rolják fel az üzletrészeket, van, ahol a szövetkezet, vagy egy e célra alakult befektet ő
         társaság; a cél az üzletrészeket felvásárlók részér ől vagy egyszerű adóvisszatérítési ma-
         nőver, amire 1995-tel bezárólag lehet őség volt, és/vagy koncentrálni a tulajdonosok
         körét, s a lehető legnagyobb mérték ű egybeesést elérni a vagyon tulajdonosai és hasz-
         nálói között. Már most is számos olyan gazdasági társaság van, ahol ez az egybeesés
         nagyarányú, de széleskörű és gyors változások ebben a tekintetben különösen azon szer-
         vezeti körben várhatók, ahol a nyugdíjas tagság befolyása csekély.
             Az utódszervezetek számára a szövetkezeti átalakulás súlyos tehertétele a tulajdonosi
         kör összetétele (kívülállók és nyugdíjasok nagy aránya) és az üzletrészek örökölhet ősége
         folytán egyre gyarapodó száma. A vizsgált térségekben az üzletrészek koncentrációjára,
         és az idös tagok tisztességes „végkielégítésére" két kombinált megoldási kísérlet szüle-
         tett: az egyik üzleti alapú, és a térségben másutt már alkalmazott módon az önálló va-
         gyoncsoporttal való leválást szorgalmazta (Kiskunlacháza), a másik megoldás szerint a
         szövetkezet a nyugdíjas tagok üzletrészeinek életjáradék formájában történ ő folyósítását
         szorgalmazta az üzletrészérték 80%-ának erejéig (Tök).
             A nyugdUas tagság szociális segélyezésére irányuló nyomásra a klasszikus szocialista
          időket idéző mértékben csak a Zsámbéki medence szövetkezeteiben reagáltak az utóbbi
         években, de van olyan utódszervezet is, ahol alapítványt hoztak létre a nyugdíjasok javára
         (Szigetcsép), míg másutt az évi egyszeri pörköltnél és ajándékcsomagnál maradtak, megint
         mások még ezt sem tudják/akarják biztosítani id ős tulajdonosaik részére.
Bihari Zsuzsanna – Kovács Katalin – Váradi Monika Mária: Pest megyei közel-képek a szövetkezeti átalakulásról
                                Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 139–151. p.

    ÉT 1996 s 4                    Pest megyei közelképek a szövetkezeti átalakulásról        149

      Az egyéni kiválások során általában gépeket vittek ki a kiválók, legyen szó traktorról,
    zippantókocsiról vagy autóbuszról. Bár számos kivitt vagyontárgy továbbértékesítésre
    erült, a gépek és épületek esetében nem beszélhetünk rosszabb hasznosulásról, mint az
    tódszervezeteknél maradt rész tekintetében: egy aratógépet csak mez őgazda tud hasz-
    osítani, s a rendszer működőképességét tekintve mindegy, hogy az eredetileg jogosult
    alamikori tag-e a mai tulajdonos, vagy az a személy, akit ő l gépét vásárolta. Forgalom-
    an lév ő olcsó eszközkészlet híján még nehezebb volna a mez őgazdaság stabilizációja.
  Bántó mérték ű pocsékolásról csupán a kivitt állatok kapcsán beszélhetünk: Nagyk őrös
  kivételével (ahol ez az arány kb. 50%-ot tesz ki,) mindenütt úgy becsülik, hogy a jószá-
  gok 80%-a vágóra került.
      A földnek mindhárom vizsgált térségben valós piaci értéke van, még akkor is, ha tá-
  volról sem mondható, hogy valamiféle reális földpiaci ár kialakult volna: ugyanabban az
  átlagos minőségű határrészben kárpótlási árverésen 10 000 forintos (20 x 500 Ft) áron is
  elkelhetett egy hektárnyi terület, és több millió forintért is az átalakulási folyamatot
  megelőző időkben. (A részarány-földek ára a kárpótlási földek árverési árai szerint ala-
  kult.) Eme valós, de ma még nem fixálódott piaci érték a fővárosközeli helyzetb ő l adó-
  dik, amelyet helyenként más természeti érték tetéz, míg a megye távolabbi területein a
  föld termelési eszköz (term őföld) vagyontárgy mivolta került el őtérbe. Ezért, továbbá az
  elmúlt negyven évben bekövetkezett migrációs folyamatok következtében jelentős föld-
  hiány lépett fel majd mindenütt a megyében, de különösképpen a nagyobb mez őváro-
  sokban (mint amilyen Nagykőrös) és az agglomerációs övezetben.
      A piaci oldal, az élelmiszeripari láncok kialakításának lehetőségéről e három mez ő-
  gazdasági tájkörzetben szerzett tapasztalatok alapján úgy látjuk, hogy azok nem, vagy
  csak véletlenszer űen működnek helyi üzemi szinten. Kevés kivételt ől eltekintve illúzió-
  nak bizonyult, hogy a nagyobb termelékenységet a mez őgazdasági termékek
  feldolgozottsági fokának emelésével üzemi szinten lehet biztosítani. Az élelmiszeripari
  tevékenységek vagy megszű ntek, leváltak, vagy az eddigiekben nem váltották be a hoz-
  zájuk fűződő reményeket. A termel őknek a helyi élelmiszeripari cégekkel való kapcsola-
  tai sok esetben rosszak, terheli őket a szövetkezeti átalakulások során szerzett sérelmek
  sora (Ráckeve), vagy csak bizonyos termékek tekintetében nyújtanak a helyi gazdálko-
  dók számára piacot (Nagyk őrösi Konzervgyár). Az élelmiszeripar beszállítói köre to-
  vábbra sem helyi, legfeljebb kistérségi szinten szervez ődik.
      Ugyanakkor nem beszélhetünk piaci válságról, hiszen a főtermények piacát biztosít-
  ják a független kereskedelmi vállalkozások, a termelést finanszírozó szervezetek (volt
  termelési rendszerek, cukorgyárak stb.), a privatizált malmok stb: mint a kereskedelem
  általában, a mezőgazdasági termékek kereskedelme is a sikerágazatok közé tartozik,
   legalábbis a gabona, a gyümölcs és a zöldségfélék piacán. Az állatok és állati termékek
  értékesítésénél más a helyzet: a sertésértékesítés vonatkozásában viszonylag jelent ős
   számú kisvágóhíd működik (főleg a Homokhátság körzetében), míg a tejipari vállalatok
   koncentrációja a régí szinten maradt. Részben ezért, részben a min őségi garanciák hiá-
   nya miatt a kistermel ők versenypozíciója ebben az ágazatban jelent ős mértékben rom-
   lott.

                                              Zárszó
      Azt reméljük, tanulmányunkkal sikerült bizonyítanunk, hogy milyen bonyolult, el-
   lentmondásokkal és súlyos ellenérdekeltségekkel terhelt helyzet alakult ki a kilencvenes
   évek els ő felében az agrárgazdaság szerepl ői között. Az évtized közepén jellemz ő, a
Bihari Zsuzsanna – Kovács Katalin – Váradi Monika Mária: Pest megyei közel-képek a szövetkezeti átalakulásról
                                Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 139–151. p.

          150    Bihari Zsuzsanna — Kovács Katalin — Váradi Monika                         TÉT 1996 s 4

         kibontakozásnak legfeljebb halvány jelét mutató állapotok egyrészr ől gazdasági és poli-
         tikai döntések (v.ö. a mez őgazdasági szövetkezetek felülr ől irányított átalakulását és a
         támogatási rendszereket) következményei, másrészr ő l a piaci viszonyok térnyerésének
         természetes velejárói.
             Pest megyében bizonyos folyamatok markánsabban hatottak, mint az ország más vi-
         dékein, de a megyén belüli átalakulás táji differenciáltsága kicsiben az országos nagytá-
         jak szerinti képet mutatja: az el őző struktúra lebomlásának módja és intenzitása éppen
         úgy, mint a kialakuló új szerkezet hasonló módon és végeredménnyel történt a Dunántú-
          lon, mint a bemutatott Pilís—Budai-hegyvidéken, míg a másik két mikrokörzetben zajló
         átalakulás alföldi mintákat követ, a f őváros hatásából adódóan hol er őteljesebb, hol
         gyengébb eltérésekkel. Az utóbbi térségben már csak elvétve találunk olyan termel ői
         típusú szövetkezeteket, amelyek egy, a megváltozott körülményekhez igazított önelszá-
         moló rendszerben m űködnek; a termelés nagyobbrészt gazdasági társaságokban folyik,
         amelyek önálló vállalkozásként vagy egy-egy szövetkezeti holding erny ője alatt működ-
         nek. Mind a szövetkezeteknek, mind az egyes gazdasági társaságoknak számos, külön-
         böző gyökerekből fakadó típusa él eme régióban, s őket egymáshoz eltér ő jellegű kap-
         csolatok fűzik.
             Éppen ezért tartjuk veszélyesnek és károsnak, ha egyik vagy másik üzemkategóriához
          elosztási döntések ideológiai háttereként megkülönböztetett értéket kívánnak kapcsolni,
          ami pedig — váltakozó előjellel — valamennyi szóbanforgó szerepl ő, de különösen a
          szövetkezetek vonatkozásában megmutatkozott a vizsgált periódusban. Hívják bár szö-
          vetkezetnek, részvénytársaságnak, kft.-nek vagy Kovács Jánosnak a termel őt, gazdasági
          szereplőként való létét versenyképes vállalkozás m űködtetésével kell igazolnia, s mi úgy
          látjuk, hogy ebben a tekintetben csak nagyon átgondolt és kivételes esetekben engedhet ő
          meg egyik vagy másik szerepl ő versenyel őnyhöz való juttatása.


                                                          Jegyzetek

             Adataink forrása: Társasági adó fizetésére kötelezett vállalkozások adatai.




                     PORTRAITS FROM PEST COUNTY DURING THE
                      TRANSFORMATION OF THE CO-OPERATIVES

                             ZSUZSANNA BIHARI — KATALIN KOVÁCS
                                     — MÓNIKA VÁRADI


             The authors of the study paid attention to the transformation of the co-operatives in
          three small regions of Pest county: In the Zsámbék Basin that is part of the Pilis-Buda
          Mountains, in the Danube-valley and in the Homokhátság (Sandy Hill Ridge) in 1993-
          1996. The cases demonstrated in the study prove that a complicated situation burdened
          with serious contradictions and disharmonies of interests evolved in the early 1990s,
          partly because of economic and political decisions and partly because of the penetration
Bihari Zsuzsanna – Kovács Katalin – Váradi Monika Mária: Pest megyei közel-képek a szövetkezeti átalakulásról
                                Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 139–151. p.

  TÉT 1996    s   4               Pest megyei közelképek a szövetkezeti átalakulásról         151

  of market conditions. In Pest county some processes were more significant in their
  effects than in other regions of Hungary, at the same time, the regfonal differences of the
  transitions within the county reflects the same picture as the large regions of Hungary
  show. The way and intensity of the disintegration of the former structure and the shaping
  new structure were similar in their processes and results in Transdanubia to the case in
  the Pilis-Buda Mountains, while in the other two small regions the transitions follow the
  patterns of the Great Hungarian Plain with either stronger or weaker differences,
  deriving from the effect of the capital city. In the production sphere examined by the
  authors, the so-called renewed but actually still productive co-operatives were only
  stabilised in the Zsámbék Basin region, due to their natural endowments which are more
  favourable than the average and their high-value and easily sellable estates. In the other
  two regions with less favourable endowments, stable co-operatives are the rare
   exceptions, the majority either function at the cost of a radical contraction or started
   strong differentiation and were transformed into holdings — or they fell into pieces or
   simply consume what is lelt of their properties. In these two regions the proportions of
   the private businesses and smallholders are high and the actors of the agriculture, i.e. co-
   operatives, businesses or individuals, are linked by different connections.

                                                                 Translated by Zoltán Raffay
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 152. p.




                                         Szüret (Kovács T.)