Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p.
Tér és Társadalom 10. 1996 4: 81 - 98
ÚJ MÓDSZER A GAZDASÁGI TÉR AGRÁR
SZEMPONTOK SZERINTI FELOSZTÁSÁRA *
(A new method for dividing economic space from
agricultural point of view)
FEHÉR ALAJOS
Tér, táj, régió, körzet
A térrel kapcsolatos filozófiai és földrajzi nézetek nagyon hosszú ideig a természeti-
fizikai térhez kapcsolódtak. A 40-es években folytatott telephely kutatások és II. világ-
háború utáni amerikai térgazdasági iskola azonban áttörést jelentettek. Felismerték, hogy
a természeti tér mellett a gazdasági tér is létezik, s ennek fejl ődését egyensúlytalanságok
kísérik. Napjainkban széles körben elterjedt az úri. „háromosztatú tér" fogalma, ami a
természeti-fizikai tér mellett, a gazdasági és társadalmi tér fogalmakat is használja. A
gazdasági tér létezését a „nemzetközi és hazai piaci kapcsolatok er őviszonyaiban, a
gazdasági ráfordítások és hozamok arányaiban, a piaci viszonyokban, az eltér ő ár- és
értékviszonyokban, a különböz ő szállítási tarifákban, a támogatási és elvonási formák
konkrét területi hatásaiban" látja tükröz ődni.
A tér, illetve annak vetületei azonban csak meghatározott struktúrákkal együtt, azok
rendszereként vizsgálható és értelmezhet ő. A struktúrák vizsgálatát a különböz ő tér-
egységek (táj, régió, körzet) szintjén és egymáshoz való kapcsolódásukban, a részstruk-
túrák és szegmensek fejl ődésére, bels ő összetételére, minő ségére egymáshoz és az
egészhez való viszonyukra kiterjed ően több dimenzióban célszerű elvégezni. A termé-
szetükből eredő en inter- és multidiszciplináris vizsgálatok egyik el őfeltétele az egyes
tudományos diszciplínák határait túllép ő fogalmak és kategóriák egyértelm ű használata.
A táj Pécsi M szerint „A hosszú természettörténeti és a rövid, de igen hatékony gaz-
dasági, társadalomtörténeti fejl ő dés eredménye. A tájat természeti és társadalomtörténeti
kategóriaként ember-centrikusan kell értékelni". Marosi S. fontosnak tartja annak hang-
súlyozását, hogy „A táj térkategória....a térnek olyan, a szomszédságtól a hierarchiai
szintnek megfelelő en többé-kevésbé elhatárolható egysége, amely a természeti és
antropogén folyamatok és törvényszer ű ségek kölcsönhatására egyéni sajátosságokkal
rendelkezik."
A térben folytatott anyagi tevékenység — térhasználat, térgazdálkodás — során azon-
ban a tájon belül kisebb egységeket [altájakat, kistérségeket (mikrorégiókat)] és adott
tevékenység pl. a gazdálkodás szempontjából sajátosnak tekinthet ő • gazdasági
A matematikai-statisztikai módszerek alkalmazásánál, s a számítástechnikai megoldásuknál dr. Pummer
László tudományos munkatárs, az ábrák elkészítésében Mezey Péter tudományos segédmunkatárs, míg az
adatbázis kezelésében és rendezésében Gresák Klára és Zörög Zoltán intézeti mérnökök jelent ős segítséget
nyújtottak a szerzőnek.
Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p.
82 Fehér Alajos TÉT 1996 .4
mikrokörzeteket, „m űtájakat" is megkülönböztethetünk. Az elmondottakból adódik,
hogy a szerzők a tájat nem csupán a fizikai-természeti tér, hanem a gazdasági és társa-
dalmi térben is értelmezhet ő, alkalmazható fogalomként kezelik, illetve ajánlják.
A régió ma az egyik leggyakrabban használt, mégis a legképlékenyebb kategóriának
tekinthető . A régió fogalmáról, klasszifikációs egységként történ ő használatáról Faragó
L. munkájában olvashatunk. Szerinte „...a régió lehet bármely, több települést magában
foglaló terület, amely valamilyen közös jellemzövel, érdekkel bír, vagy amellyel társít-
ható valamilyen probléma, vagy feladat". A régió alaptípusainak felsorolása, s a definí-
ció arra enged következtetni, hogy a régió a háromosztatú tér bármely vetületében ér-
telmezhet ő tér egységet jelent. A hivatkozott szerz őnél a régió és a körzet esetenként
szinonim fogalomként is megjelenik.
A körzet általában a gazdasági tér egysége, és széles körben használják a mez őgazda-
sági terek felosztásánál is. Erdei F. szerint „a termelés olyan területi elhelyezését jelenti,
amely az egyes területek gazdasági és természeti feltételeinek megfelel ő komplex egy-
ségbe foglalja a terület termelési ágait és a szükségleteket, a területi munkamegosztás
alapján". Ismeretesek a mez őgazdasági tér felosztásának másfajta megközelítései is.
Enyedi Gy. például vitatja —, hogy a körzet a társadalmi-gazdasági élet komplexitását
fejezné ki. Véleménye szerint a térfelosztás különböz ő célokból történik, ett ől függ a
felosztás ismérveinek és módszereinek kiválasztása és a földrajzi-taxonómiai egységek
kialakítása. Azaz körzetnek olyan egységek tekinthet ők, amelyek adott ismérvek szem-
pontjából homogének. Ezek ugyanis azonos módon reagálnak a gazdaságpolitikai be-
avatkozásokra, s így a tervezés területi egységeiként is számba vehet ők.
A tájkutatás mint tudományos feladat maghatározásánál kiinduló alapként Marosi S.
munkáit kezelhetjük. Saját eredményeinket is felhasználva a korszer ű, agrárcélú tájkuta-
tást „... olyan szintetizáló feladatként definiálhatjuk, amely a táj természeti, földrajzi,
települési, társadalmi, gazdasági, kulturális stb. tényez őit rendszerként kezeli és azokat a
mezőgazdálkodásra gyakorolt befolyásuk alapján min ősíti és értékeli. A térfelosztást e
feladat részeként kezeljük és keressük a mez őgazdaság szempontjából fontos térgazda-
sági kapcsolatrendszereket, azok elemeit, valamint a kapcsolatrendszert jellemz ő muta-
tókat, a rendszer beM összefüggéseit és az adott kapcsolatrendszerek szempontjából
viszonylag homogénnek tekinthet ő terület-egységeket.
A fogalomból adódik, hogy a korszer ű tájkutatás inter és multidiszciplináris jelleg ű,
-
csak a különböz ő tudományterületek szoros együttm űködésével megoldható, a fejlesz-
tés, a gyakorlat és az üzleti szféra igényeit is figyelembe vev ő feladat. Kutatásainkban —
a vállalt feladatnak megfelel ően — elsősorban a „körzet" fogalmat használjuk.
A kedvezőtlen adottság és a gazdasági elmaradottság a legtöbb esetben egyidej űleg
jelenik meg egy-egy körzetben vagy körzetcsoportban. Éppen ezért a mez őgazdasági
szempontú térfelosztásban és térhatárok kialakításánál ebbe a körbe általános értelem-
ben a következő területeket célszer ű besorolni:
— ahol a terület meghatározó része a mez őgazdasági termelés szempontjából az átla-
gostól kedvezőtlenebb természeti adottsággal (lejt ősség, túlzott nedvesség, töm ődöttség,
savanyúság, szikesség stb.) rendelkezik;
— nem alakítható ki olyan jövedelmez őséget biztosító termelési szerkezet, ami a me-
zőgazdasági termel ők érdekeltségét tartósan fenntartaná.
Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p.
TÉT 1996 s 4 Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti... 83
Az észak-magyarországi agrárgazdasági tér
és néhány sajátossága
A vizsgált terület Észak-Magyarország, ami földrajzi értelemben nagyobb részben az
Észak-Magyarországi Középhegység makrorégiót foglalja magában. Tekintettel arra,
hogy a földrajzi besorolás mellett közigazgatási határokat is követnünk kellett, Borsod-
Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád" megyék közigazgatási területeivel határoltuk le a
vizsgált térséget. Így az nem tartalmazza a Visegrádi-hegység és a Börzsöny
mezorégiókat. Magában foglalja viszont a Közép-Tisza-vidék mezorégióból a
Taktaközt, a Borsodi árteret és a Hevesi-árteret, az Észak-Alföldi hordalékkúp-síkságból
a Gyöngyös-Heves vidék és Borsod-Zemplén-síkvidék szubrégiókat, valamint a Tápió-
Galga-Zagyvavidék szubrégió egy részét és a Fels ő-Tisza-vidék mezorégióból a
Bodrogköz Borsod-Abaúj-Zemplén megyei részét.
Az észak-magyarországi terület mez őgazdaságának természeti er őforrásait vizsgálva,
Laczkó L. megállapítja, hogy a járási részletesség ű vizsgálatok alapján a terület nagyobb
része a mezőgazdálkodás szempontjából kedvezőtlen adottságokkal rendelkezik. Ezek
elsősorban Nógrád megyében koncentrálódnak, Ezt követik a Borsod-Abaúj-Zemplén
megyei, majd a Heves megyei járások. Egy másik tanulmányban Laczkó L. azt állapítja
meg, hogy Borsod-Heves és Nógrád megyékben az ország 88 kedvez őtlen adottságú
mezőgazdasági területéb ől 63 található. Az elmaradottságot a lakosság alacsony jöve-
delmi színvonalával, a kedvez őtlen lakásviszonyokkal, az iskolázottsággal, a kereske-
delmi ellátottsággal, s az ipari foglalkoztatottak viszonylag alacsony arányával jellemez-
te, s ezek okát a mezőgazdasági termelés kedvez őtlen adottságaiban vélte megtalálni.
Dorgai L . Laczkó I. a kedezőtlen adottságokat és a gazdasági lemaradást a hegy- és
—
dombvidéki területek magas arányával, s az ehhez történ ő alkalmazkodás zavaraival
hozzák összefüggésbe.
Észak-Magyarország gazdaság-, társadalom- és természetföldrajzi vonatkozásban
egyaránt sokoldalúan kutatott területnek számít. A kutatások jelent ős része egy-egy
földrajzi kistáj, vagy gazdasági, társadalmi körzet sajátosságainak feltárására, a fejlesz-
tés tudományos megalapozására irányult. Kutatásunk korábbi szakaszában mi magunk is
ezt az irányzatot követtük.
E munkákból az agrár szempontú regionális kutatások terén általánosnak tekinthet ő
megállapítások a következ ők.
A regionális különbségek összetett történelmi, társadalmi, gazdasági és természeti
folyamatok eredményei. Mérésük, min ősítésük rendkívül bonyolult feladat. A megoldás
több mutatós rendszerben, korszer ű matematikai-statisztikai módszerekkel, a sajátossá-
gok figyelembevételével képzelhet ő el. Meghatározott körzetek számára a regionális
különbségek, fejlődési egyenlőtlenségek gazdasági elmaradottságot jelentenek.
A nagyobb közigazgatási egységek fontos szerepet játszanak a gazdasági terek, kör-
zetek képződésében, azonban az esetek túlnyomó többségében nem tekinthet ők homo-
gén tereknek sem mezőgazdasági, sem pedig általában véve gazdasági szempontból.
A földrajzi regionális egységek (mikrorégiók, szubrégiók) határai általában nem es-
nek egybe azokkal a határokkal, amelyek a történelmi fejl ődés, a gazdasági és társadalmi
adottságok és változások, a mez őgazdasági térhasználat szempontjából a regionális
különbségek határvonalait jelentik.
Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p.
84 Fehér Alajos TÉT 1996 s 4
A vizsgált makrorégióban a gazdasági fejl ődésben, a mezőgazdaság szerepében és
fejlettségében, a demográfiai és szociológiai jellemz őkben megnyilvánuló regionális
különbségek történelmi okokra is visszavezethet ők.
Észak-Magyarországon a gazdasági fejl ődés térben és id őben rendkívül egyenetlen
volt. Ennek törvényszerű velejárója a túl iparosított és iparhiányos körzetek egyidej ű
jelenléte, a szerves fejl ődést gátló munkaer ő- és tőkeáramlás.
Ez a mezőgazdaságot több oldalról is érintette. A hatvanas évek végéig munkaer ő ki-
bocsátó ágazatként kellett szembe néznie a kontraszelekciós folyamattal és a falun ma-
radók foglalkoztatási és szociális gondjainak a megoldásával. A hetvenes években a nem
mezőgazdasági tevékenység szervezése keretében munkaer ő visszaáramlás kezd ődött
meg. A kívánatos egyensúlyt azonban nagymértékben gátolta az ipari vállalatok koope-
rációs érdektelensége. A koncentrálódó kereskedelmi és feldolgozó szervezetek a be-
szerzés és értékesítés oldaláról egyaránt monopol pozícióban voltak az agrártermel őkkel
szemben. Az egyenetlen fejl ődésnek meghatározó szerepe volt abban, hogy a történelmi-
leg kialakult, öröklött regionális különbségek mérséklésére tett intézkedések nagy része
célt tévesztett, hatásfokuk alacsony maradt.
A 30-as években az akkori technikai színvonalnak megfelel ően élőmunka-intenzív és
tőkeextenzív termelési szerkezettel alkalmazkodtak az agrártermel ők a tájadottságokhoz
és a természeti környezethez. A túlnépesedés okozta alkalmazkodási zavarokat népes-
ség-elvándorlással, az erd őterületek szántóvá alakításával és a termékenyebb területeken
történő időszaki munkavállalással kerülték el. Ez abba az irányba hatott, hogy a trianoni
békekötés után kialakult regionális különbségek konzerválódtak. A II. világháború után
a mezőgazdaság tényleges foglalkoztatási igényeit ől független munkaer ő-vándorlás az
egyre inkább iparszer űvé váló és uniformizálódó mez őgazdasági technológiák a maxi-
málisan elérhető hozamoknak alárendelt ráfordítási színvonal gyengítette az agrárterme-
lők természetes alkalmazkodóképességét. Az alkalmazkodás a gazdasági szabályozásra,
ezen belül is az állami támogatás megszerzésére irányult. Így több évtizeden keresztül
sokkal előnyösebb volt az adott gazdálkodó egység vagy körzet számára az irányítószer-
vekkel fenntartott jó kapcsolat és a szabályozóváltás id őbeni megismerése, mint a termé-
szeti vagy gazdasági folyamatokhoz való aktív alkalmazkodás. A 80-as évek közepéig
mérhető, vagy kimutatható agrárszempontú regionális különbségeknél ezekt ől a folya-
matoktól nem vonatkoztathatunk el.
A természeti környezethez való alkalmazkodási stratégiák közül a 60-as évekt ől a 80-
as évek közepéig túlsúlyba került a mez őgazdaság szempontjából kedvezőtlen talajvi-
szonyok megváltoztatására irányuló melioráció. Az agrártermel ők érdektelenek ,voltak a
központi erőforrások ésszer ű felhasználásában. A kedvez őtlen adottságú észak-
magyarországi területek meliorációs beruházásainál egyoldalú m űszaki szemlélet érvé-
nyesült. Hiányoztak az üzemekben a megvalósult létesítmények m űködését biztosító
agrotechnikai, gazdálkodási és pénzügyi feltételek. Ezeknek komoly szerepe volt abban,
hogy a jelentős beavatkozások egy-egy kistáj, vagy gazdasági körzet szintjén tartósan
nem tudták mérsékelni a regionális különbségeket. Azaz a meliorációval megnövelt
talajtermékenység és termelési potenciál kihasználásához szükséges pótlólagos ráfordí-
tások a gyengébb termékenység ű területeken általában elmaradtak, nem következett be a
termelési szerkezet kívánatos változása, a meliorációs létesítmények megfelel ő karban-
tartása sem. Nem voltak hozzáférhet ők dombvidéki feltételekhez igazodó talajm űvelési
eszközök, s ezért a táblásítás sokszor inkább ezeket a hiányokat ellensúlyozta és nem
igazodott természeti feltételekhez és természetes határvonalakhoz. Egy-egy gazdaság,
illetve szövetkezet esetében azonban a meliorációhoz kapcsolódó talajvéd ő gazdálkodás
Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p.
TÉT 1996 s 4 Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti... 85
és az alkalmazkodási stratégia id őbeni váltása napjainkig is mérhet ő pozitív eredményt
jelentett.
A nyolcvanas évek végére kialakult az a meggy őződésünk, hogy Észak-
Magyarországon időben és térben differenciált regionális válsággal állunk szemben, ami
a korábbi egyensúlyzavarok mellett nagy részben az agrárágazatnak a rendszerváltás
idején történ ő túlpolitizálásával, a privatizációval, a kárpótlással, az állami támogatások
gyors leépítésével és az integrációs szervezetek széthullásával függtek össze. A válság
kialakulásáról, természetér ől, hatásairól és lehetséges kezelésér ől több tanulmányt is
megjelentettünk.
A gazdasáSi tér agrárszempontú felosztása
Eszak-Magyarországon
Az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával folyó munkánk' egyik célja
az volt, hogy a hazai mez őgazdasági, statisztikai adatszolgáltatásra támaszkodva olyan
mutatórendszert alakítsunk ki, amelyik:
— megbízhatóan számba veszi a mez őgazdasági adottságokat (ideértve a mez őgazda-
ság szempontjából kedvez őtlen adottságokat is), méri az agrártermel ők ezekhez való
alkalmazkodását és alkalmas adott területek, agrár körzetek gazdasági fejlettségének,
illetve elmaradottságának min ősítésére;
— a hazai sajátosságok és az adatszolgáltatás figyelembevételével harmonizál az Eu-
rópai Unióban alkalmazott rendszerrel;
— olyan célmutatóval rendelkezik, ami mikrogazdasági szinten képezhet ő, ugyanak-
kor tartalmát tekintve a szélesebb körben alkalmazott makrogazdasági teljesítménymuta-
tókkal összehasonlítható;
—képzése adózási és számviteli adatokból könnyen megoldható, külön adatgy űjtést
nem igényel, mind a nagyüzemek, mind pedig az egyéni magángazdaságok, kistermel ők
nyilvántartásaiból el őállítható, illetve számítható;
— a célmutató aggregált, a mez őgazdasági termel ők érdekeltségének centrumában
álló jövedelemmutató legyen;
— a célmutató önmagában is legyen alkalmas az agrártermel ők alkalmazkodásának
megközelítő mérésére és min ősítésére.
A területek mez őgazdasági adottságait, s a körzetek gazdasági fejlettségét több mód-
szer szerint is vizsgáltuk.
A különböző módszerekkel kialakított körzetekben a mez őgazdasági adottságokat, az
Európai Unió országai számára ajánlott mutatók' közül a hazai statisztikából számítható
kilenc mezőgazdasági mutató alapján min ősítettük. (Ezek a mutatók a következ ők vol-
tak: a szántóterület aránya; a szántóterület aranykorona-értéke; a takarmányterm ő
területre jutó állategység; az egy főre jutó árbevétel; az egy hektár mez őgazdasági
területre jutó árbevétel; az egy főre jutó személyes jövedelem; az őszi búza, a kukorica
és a lucerna termésátlagai. )
A sokak által sommásan kedvez őtlen adottságúnak min ősített területen belül jelent ős
különbségeket találtunk. A leginkább elmaradott területek els ősorban a makrorégió
peremvidékein, hegyvidéki részein koncentrálódnak, míg a kedvez őbb adottságúak a
szőlős-vidékek és az észak-magyarországi déli termékenyebb síkságok közül kerülnek
ki. A folyóvölgyek általában kevésbé kedvez őtlen adottságú körzetekbe esnek.
Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p.
86 Fehér Alajos TÉT 1996 .4
Az 1936-tól napjainkig terjed ő időszakra vonatkozó vizsgálataink alapján megállapí-
tottuk, hogy a regionális különbségek ben és a regionális válságok bekövetkeztében,
illetve mélységében igen fontos szerepe van az agrártermel ők eltérő alkalmazkodó ké-
pességének és az alkalmazkodás sikerességének.
Korábbi kutatási eredmények és saját eredményeink is azt bizonyították, hogy a
bruttó jövedelem mutatók alkalmasak az alkalmazkodóképesség mérésére és egyben a
gazdasági fejlettség, illetve elmaradottság mérésére szolgáló mutatórendszer célmutató-
jának a szerepére is. A mutató kielégíti mindazokat a követelményeket, amelyeket az
előzőekben a célmutatóval szemben megfogalmaztunk. Közvetlenül alkalmas az agrár-
termel ők alkalmazkodási sikerességének mérésére, s többéves adatsorok segítségével az
alkalmazkodóképességre is következtethetünk. A vizsgált bruttó jövedelem mutató
ugyanis a szövetkezetek és az egyéni magángazdaságok érdekeltségének centrumában
állva azzal minősíti az alkalmazkodó képességet, s mutatják annak sikerességét, hogy a
termelők mennyire képesek az érdekeltségüknek megfelel ő cselevésre. Ugyanakkor a
bruttó jövedelem mutatók más — az adott terület fejlettségét, illetve elmaradottságát
minősítő — mutatókkal való szoros kapcsolatuk miatt a területek agrár szempontú fejlett-
ségének közvetett mérésében is figyelemre méltónak t űntek.
Megfelelő matematikai-statisztikai módszerekkel körzetenként és id őszakonként vál-
tozóan olyan mutatórendszert állíthatunk el ő, melynek tagjai az egy fóre jutó bruttó
jövedelem alakulását leginkább befolyásolják. Ennek segítségével modellezhet ők a
különböző agrárpolitikai, illetve válságkezelési intézkedéseknek az egyes mutatókra, s
valójában az egész mutatórendszerre, ezen belül is kiemelten az egy f őre jutó bruttó
jövedelem-mutatóra gyakorolt hatásai.
Összehasonlítottuk az Európai Unio országai számára ajánlott mutatórendszer és az 1
főre jutó bruttó jövedelem mutatója szerinti regionális különbségeket s azt találtuk, hogy
a kistájak és körzetek nagyobb részében hasonló eredményeket kaptunk.
Így a kutatásban magától értet ődő igényként fogalmazódott meg az agrártermel ők ér-
dekeltségi centrumát jól kifejez ő mutató, az egy főre jutó bruttó jövedelem mutatójának
az agrárcélú térfelosztásban és a térlehatárolásban történ ő felhasználása.
A kutatómunka során azonban számos módszertani és interpretációs kérdést is kezel-
nünk kellett, illetve meg kellett oldanunk:
a) A különböző bruttó jövedelem tartományba tartozó egységek térbeli összekapcso-
lása. A gazdasági terek képzésénél általános probléma a képlékenység és a diffúz jelleg.
A probléma kezelésére a következ ő megoldásokat alkalmaztuk:
— több éves adatok átlagolása,
— az agrártermel ők adatainak adott településhez kötése, s a települések átlagadatai-
nak alkalmazása,
— a földrajzi kistájak (mikrorégiók) agrártérmel őinek csoportosítása, átlagos 1 főre
jutó bruttó jövedelem értékek alapján a szomszédos kistájak körzetekké, majd a körze-
tek csoportokká történ ő összevonása,
— az agrártermel ők megoszlásának, s az elégséges adatszám követelményének megfe-
lelő bruttó jövedelem tartományok képzése.
Az agrárátmenettel és a statisztikai adatgy űjtések nehézségeivel hozható összefüg-
gésbe, hogy még három éves időtartam alatt is el őfordult bizonyos kistájakon a vállalko-
zás nagyságrendű (statisztikai adatszolgáltató) gazdaságok szerény száma, esetenként
hiánya. Emiatt több kistájat figyelmen kívül kellett hagynunk a vizsgálatoknál.
Adott szempontok szerinti körzet képzésnek természetes veszélye a más szempontok
szerinti heterogenitás, illetve a körzeten belüli „foltok", területcsoportok közötti eltéré-
Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p.
TÉT 1996 s 4 Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti... ' 87 ,
sek. Az agrárcélú gazdasági tér felosztásnál a természeti tényez ők szerinti eltéréseket a
földrajzi téregységek használatával jelent ős mértékben csökkentettük. A körzeteken
belül a gazdasági fejlettségben, a mez őgazdasági szerkezetben valószín űsíthető eltérése-
ket pedig homogenitás vizsgálattal, másodlagos térfelosztási ismérvek alkalmazásával,
illetve területi clusterek képzésével tárjuk fel.
b) A negatív bruttó jövedelem értékek kezelése. A regionális válság adott szakaszá-
ban a gazdálkodók bizonyos csoportjának veszteségei akkorák lehetnek, hogy a bruttó
jövedelem adott kistájon, körzetben, vagy körzetcsoportban több év átlagában is negatív
értéket mutat. Ennek oka az agrárátmenet azon sajátosságában is kereshet ő, hogy a ko-
rábbi nagyüzemek a veszteségeket egy-egy „kiüresített" szervezetben hagyják vissza, s
az újonnan alakított szervezetek a statisztikában a felmondási id ő és a végkielégítések
miatt csak később, a ténylegestől eltérő bruttó jövedelem tartalommal jelennek meg.
Ilyenkor a bruttó jövedelem és más, a gazdasági fejlettség mérésében alapvet őnek te-
kinthető mutató közötti összefüggések alapvet ően eltérnek attól, mint amit a pozitív
bruttó jövedelem értékkel rendelkez ő csoportokban tapasztalhatunk.
A vizsgált időszakban a különböző agrártermel ők súlya településenként és kistájan-
ként is eltérő volt. Előfordult, hogy 3 település nagyüzemei egyetlen év alatt akkor
veszteséget realizáltak, hogy az egyébként több, mint 30 településb ől álló körzetben
(Keleti-Cserhát—Hatvani-sík) a bruttó jövedelem jelent ős negatív nagyságrendet muta-
tott.
Tekintettel arra, hogy az agárátmenet és a regionális válság a vizsgált területen id ő-
ben és térben egyaránt differenciált, el őfordulhatnak olyan gazdasági tér egységek,
amelyekben az agrártermel ők alkalmazkodása az egy főre jutó bruttó jövedelem mutató-
jával átmenetileg csak nagy hibahatárok mellett mérhet ő. Jelen munkánkban a negatív
bruttó jövedelem értékkel rendelkez ő kistájakból képzett körzeteket elkülönítettük, s
azokat külön vizsgáljuk.
c) A makrorégióban „extrémnek" számító bruttó jövedelem értékek okainak feltárása,
a körzetcsoport kezelése. A regionális válság és a gazdasági átmenet nemcsak negatív,
hanem pozitív irányú eltéréseket is eredményezett. Más területek tapasztalatai, az általá-
nos munkanélküliség és recesszió felértékelték a nagyüzemi munkahelyek szerepét, s
kedvezőtlen adottságú, gazdaságilag elmaradott kistájakon is olyan, nagyüzemi keretek
közötti alkalmazkodást váltott ki, ami az országos átlagot jóval meghaladó egy f őre jutó
bruttó jövedelemben is megmutatkozott. Adott terület meghatározó ágazatának pl. a
szőlészet-borászatnak a helyzetében bekövetkezett pozitív irányú elmozdulás is eredmé-
nyezhet viszonylag magas bruttó jövedelem értéket. Az is el őfordulhat, hogy jobb ter-
mészeti adottságú, gazdaságilag fejlettebb területeken a nagyüzemek a foglalkoztatás
csökkentésével, a munkanélküliség viszonylag magas szinten tartásával érnek el kedvez ő
egy főre jutó bruttó jövedelmet.
A későbbi alaposabb vizsgálatok érdekében, a sz őlő- és borvidékeket, valamint a ma-
gasabb egy fóre jutó bruttó jövedelem értékkel rendelkez ő kistájakat külön körzetekbe,
illetve körzetcsoportokba soroltuk.
A kapott körzetek elhelyezkedését az 1. ábrán mutatjuk be.
Következő lépésként megvizsgáltuk a körzetfelosztásnak, illetve az
„osztályozottságnak" a megfelel őségét, s azt, hogy az egy főre jutó bruttó jövedelem
mutató mellett milyen mutatók juthatnak szerephez a további térfelosztásnál. A vizsgála-
tot diszkriminancia analízissel végeztük.
Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p.
88 Fehér Alajos TÉT 1996 s 4
A diszkriminancia analízis szignifikáns csoportképz ő ismérvként igazolta vissza az
egy f re jutó bruttó jövedelmet. E mellett csoportképz ő ként jelent meg az egy f
ő őre jutó
összes eszközérték, az ő szi búza, valamint a napraforgó termésátlaga.
A I. csoport (1-4. körzetek) osztályozottsága a leggyengébb (15,7%). A vizsgált so-
kaságon belül a csoport súlya 14 százalékos. Figyelmet érdemel, hogy az esetek 58,8
százaléka inkább az országos átlag alatti (II. és III.) bruttó jövedelem értéket képvisel ő
csoportokba tartozna. Jóval kisebb számban fordulnak el ő a makrorégió átlaga feletti
bruttó jövedelem értékkel rendelkez ő esetek. A diszkriminancia analízis rámutatott a
csoport viszonylagos instabilitására és egyéb sajátosságaira. Úgy t űnik, hOgy a negatív
bruttó jövedelmet a regionális válság és az agrárátmenet sajátos velejárójának kell tekin-
tenünk. A regionális tervezésben a negatív bruttó jövedelem értékkel rendelkez ő terüle-
tek külön kezelése indokolt. Kiegészít ő vizsgálatok szükségesek azonban a negatív érté-
kek keletkezésének okairól, az értékek koncentrációjáról, az adott területek gazdasági
fejlettségérő l, természeti adottságairól, s a negatív értékek megsz ű
nésének kilátásairól.
A csoport körzetei az agrártermel ők alkalmazkodása szempontjából a vizsgált id őszak-
ban különösen kritikusnak tekinthet ő k. A kisebb átrendez ő dések hatására a csoport
tagjai az országos átlag alatti bruttó jövedelem értéket képvisel ő tartományban marad-
nak. A Tokaji-borvidék és a Hatvani-sík Heves megyei része kivételével, az ide tartozó
mikrorégiók mező gazdasági szempontból elmaradottnak tekinthet ők.
A II. csoport (5-11. körzetek) osztályozottsága jó (46,4%). Ez azért figyelemre mél-
tó, mert az összes eset 30%-a ebbe a csoportba tartozik. Az esetek egy harmada az I. és
a III. — az országos átlag alatti — csoportba tartozna. Csak mintegy 18 százalékban for-
dult elő olyan eset, ami az országos átlagértékek feletti egy f ő
re jutó bruttó jövedelmet
mutat. Ezek területileg a Zagyva-völgyre és a Gyöngyösi-síkra koncentrálódnak. Ezeken
a területeken a természeti adottságokhoz és a gazdasági fejlettséghez képest alacsony
bruttó jövedelmet néhány korábbi nagyüzem rekord vesztesége és elhúzódó felszámolá-
sa, illetve átalakulása okozza. Valószín űsíthető , hogy a kés ő bbiekben ezek a kistájak
más körzetcsoportba kerülnek majd át. A további vizsgálatokban a II. körzetcsoportot is
kritikusnak tekintjük a gazdasági fejlettség és az agrártermel ő k alkalmazkodása szem-
pontjából.
A III. csoport (12-13. körzetek) osztályozottsága közepes (33%). A csoport súlya 11
százalékos a mintában. Az esetek 41 százalékban inkább az I. és a II. csoportba tartoz-
nának (zömében csereháti területek), 16% azoknak az aránya, amelyek a IV. illetve V.
csoporthoz illeszkednének (általában a Sajó-völgyhöz, a Putnoki dombsághoz és a Nóg-
rádi-medencéhez tartozó területek). A csoport keletkezése és átmeneti léte a 12. körzet-
ben egyik oldalról a korábbi nagyüzemek tömeges felszámolásával és ezek egyenetlen
területi eloszlásával, másik oldalról a talpon maradt nagyüzemek és új mez őgazdasági
szervezetek javuló alkalmazkodásával függ össze. A 13. körzetben például a nagyüze-
mek 40 százaléka stabilan és jövedelmez ő en gazdálkodott, ezek mutatói a IV. csoport-
nak felelnek meg, míg újabb 35-40 százalékuknál a veszteségek miatt az egy f őre' jutó
bruttó jövedelem értéke inkább a II. csoportnak megfelel ő értékek közé sorolható. A
továbbiakban a csoport körzeteit és kistájait elkülönítetten vizsgáljuk. Egy részüket a
kritikus területek között, míg másik részüket az átlagosan fejlett területek között említ-
jük majd.
A IV. csoport (14-17. körzetek) osztályozottsága megfelel ő
, 25,4 százalékos. A cso-
port a teljes minta 36 százalékát öleli fel. Az esetek fele az I. II. és III. csoportokba -
kerülne, s újabb negyede pedig az V. csoporthoz A IV. csoportba tartozó kistájak általá-
ban a kedvez ő bb természeti adottságúak, gazdaságilag fejlettebbek, az agrártermel
ők
Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p.
ÉT 1996 s 4 Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti... 89
lkalmazkodó képessége azonban differenciált. A Fels ő-Tarnai-dombság—Mátralába
örzetben például, a kedvezőtlenebb természeti adottságok, a gazdasági elmaradottság
ellenére csak 1993-ban jelentek meg számottev őbb veszteségek a nagyüzemeknél. A IV.
csoport agrártermel ő it a továbbiakban differenciáltan kezeljük. A csoporton belül meg-
különböztetünk kedvezőbb természeti adottságokkal rendelkez ő jól alkalmazkodó, illet-
ve gyengén alkalmazkodó alcsoportokat, kedvez őtlenebb természeti adottságokkal ren-
delkező és viszonylag jól alkalmazkodó alcsoportot. A körzeteket területet viszonylag
fejlett részeiként kezeljük.
Az V. csoport (18-20. körzetek) osztályozottsága is megfelel ő (22,6%). Az esetek 9
százaléka tartozik ide. A csoport — mint extrém átlagértékkel rendelkez ő képződmény —
belsőleg differenciált, instabilnak tekinthet ő. Az ide tartozó agrártermel ők jelentős része
viszonylag egyenletesen oszlik meg a II., III. és a IV. csoportok között. A csoport magas
egy fő re jutó bruttó jövedelem értékét az agrártermel ők meghatározott alcsoportjának
kiugró értékei okozzák. A csoport önálló kezelését — a vizsgált id őszakban — alapvet ően
módszertani okok indokolják.
A vizsgálat eredményeként megállapítható, hogy a csoportba sorolás a sokaság több
mint három negyedében közepesnek és jónak tekinthet ő. (II., III. és IV. csoport) 23
százalék az az arány, ahol az egy főre jutó bruttó jövedelemben a kistáj átlagok olyan
szóródást takarnak, hogy a körzetcsoportok (I. és V.) tagjait kiegészít ő vizsgálatoknak is
alá kell vetni, illetve tervezési egységként különös körültekintéssel célszer ű felhasználni.
A diszkriminancia-analízis eredményei arra is felhívják a figyelmet, hogy azokban a
körzetekben, ahol az egy fő re jutó bruttó jövedelem értéke az országos érték körül, vagy
a felett alakul alacsonyabb osztályozottsággal, s ennek megfelel ően nagyobb szórással,
,
labilitással találkozhatunk. Ezzel szemben úgy t űnik, hogy az alacsony bruttó jövede-
lem-értékkel rendelkez ő körzetekben (kivéve a negatív érték űeket) alacsony szinten
bekövetkezett „stabilitással" állunk szemben. Alaposan feltételezhet ő, hogy a ma még
viszonylag jól alkalmazkodó körzetekben is fennáll a depresszió, a gazdasági visszaesés
és alacsony szinten „stabilizálódás" veszélye.
A teljes sokaságon és az egyes csoportokon belül kanonikus korreláció számítással
vizsgáltuk azokat a tényez ő ket, amelyek 1991•1993-ban a kiválasztott négy következ-
mény változót (függ ő változót) a legnagyobb mértékben befolyásolták. A következmény
változók az egy főre jutó bruttó jövedelem, a 100 hektár mez őgazdasági területre jutó
bruttó jövedelem, az egy f őre jutó személyes jövedelem és az 1000 Ft összes eszközér-
tékre jutó adózás élőtti eredmény voltak.
A feltételi változók (független változók) a következ ők voltak:
— az egy főre jutó összes eszközérték, •
— az 1 hektár mezőgazdaságilag m űvelt területre jutó összes eszközérték,
— szántóterület átlagos aranykorona-értéke,
— az ő szi búza, a kukorica és a napraforgó átlagtermése,
— az 1 hektár mezőgazdaságilag mű velt területre jutó növénytermelési árbevétel,
— az 1 állategységre jutó állattenyésztési árbevétel,
— a kalászos növények aránya a vetésszerkezetben,
— az ipari növények aránya a vetésszerkezetben,
— az 1 hektár mezőgazdaságilag m űvelt területre jutó állategység (állats űrűség).
A kapott kanonikus korrelációs együtthatók alakulását az 1. táblázat szemlélteti.
A vizsgálat során a következ ő általános összefüggések adódtak:
Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p.
90 Fehér Alajos TÉT 1996 4
ti
0
0 .
30 N
=
v. L)
yL
• ss ••••••s
s
555555 Mb.
1111111111118 5555
111111111.111•11/
-
IIIII 88888 I 1
... i
. 3 11•1, 4 i
.111 elli - II 11
•...,e_. ..•,
,
mah,,..—imeeneees
-
imeepre.~.
mm. mi le il
1
ee• •II
»New
Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p.
s 4 Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti... 91
TÉT 1996
l',1
C-4 0cd •ccs t•-1
re es1 ri)
4 E (..) ,6
.7,3 .0 •n oo ...... „_%Z'
s
.4 egi
A L' ..r ' O
,-- .--... ..s< .4 c;"
l
o ,.0
en v) .2 ..«1
lzi :ó "< ' t-- to .4
.0 co) W ..cd
C
-. y ,.e .0
421)
7 ---- -03 01 Mid
er s-, 0 a) -0 ::--g c., 4..2
,.0 ...
.0 cn Z ...4E M 00 -0
ef 7 0-. U
41 m 0 rs.1 g
E-. x'I) T. -0 kr, jz V2,
0 "0 est -.- °
-M •T "-"
en a) 00 I I E .s : „.. go M
1
-0 á> '-':--•
) -re 5$' -%d . ,:r
v) cf) .se u -.3.)
.4 0 ba 4), .W N 0 "c '.0a) b ,,
"2 V.)
.-. .0 0
e.. • -
Ő 0; c.%1 .5a 0 0 ,a 8
e4 ..7 'a rA c.) N 0 ''
?, •
z >. 0 0 -
&I:,
0 Negi .- -
0
?..,
I ..8
e-1 ,.... "0 4.)
4.) -5 -0 -Q 0 t-- .6' C 1 bn v
4
18 – Hernád-völgy (6861)
... ...., .4 C -a ,6' s.0
zz ...., -u
....
1-,, ci
c.)
"0 N I tsl‘ 0 td -2
l .0 :0 --. o Q
,, ,. ,.G. cci ,..4 >, -
•-• 7
l'A
•ezt 5 0 co
' ° 3
0. .3..) .4.. (:) '42 ,,
,
§ esi7.
-0 -0 ^0 4° 'E C.- .ect 71 r"4
?,)
g
1
L .
»
..., , 2 ..
-
'a. . . - . s0 • •174 '''' 7 R 0-
6 Z ''?1
.i'4:13 'e, •zr
ed P.. '90 a 1 , - . . M .`..,
est .0
M ..1,
`.0 0
N
"4 a.)
r" 4 .75
N
Q.
.4 5 '..0
Q) '
N -a)
9 – Gyöngy ösi-sík ( 1 921)
T +-,
, Q.
l
6 – Bódva-völgy (6623)
'- )
‘ t5A
Z .0 ti.)i
ch ...,,„
l
.... Cr,
~
5 '0,
0 0
0
c/1 1, • N :2>
C...) '2
..!. -'v4
..., ..°
' .%d
t 7, T. ...,
a) ,..,
a> ??,
• C..) y .
Z :P
I I
.ct v-) t-- 00
Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p.
92 Fehér Alajos TÉT 1996 .4
1. TÁBLÁZAT
Kanonikus korrelációs együtthatók alakulása az észak-magyarországi, egy főre jutó
bruttó jövedelem szerinti körzetcsoportokban 1991-1993. évi adatok alapján
(Canonical correlation coeflicients in the categories of North Hungarian
regions defined by gross income per capita, by the data of 1991-1993)
Következmény változó Vizsgált I. körzet II. körzet III. körzet IV. körzet V. körzet
megnevezése körzetek csoport csoport csoport csoport csoport
összesen
1 hektár mezőgazdasági területre jutó 0,90 0,93 0,94 0,90 0,97. 0,88
bruttó jövedelem
egy főre jutó személyes jövedelem 0,78 0,84 0,88 0,78 0,80 0,65
egy f jutó bruttó jövedelem
őre 0,27 0,56 0,50 0,27 0,39 0,54
1000 Ft eszközértékre jutó adózás 0,24 0,49 0,22 0,24 0,18 0,42
előtti eredmény
A szignifikáns változópárok száma 4,00 2,00 3,00 4,00 3,00 1,00
P<0,1% mellett
A főkomponens analízisekben szignifikánsnak bizonyuló jövedelem, illetve jövedel-
mekből képzett mutatók itt is magas szignifikancia szinten bizonyultak alkalmasnak a
következmény változók szerepére.
Az egy főre, illetve a területegységre jutó bruttó jövedelem mutatók között több cso-
portban viszonylag szoros kapcsolat van. A két mutató között a közgazdasági kapcsola-
tot az egységnyi területre jutó dolgozók (gazdaságban foglalkoztatottak) száma biztosít-
ja. A gazdaságok az egy főre jutó bruttó jövedelem növelési érdekeltségüket vagy a
használt terület növelésével (vagy a terület intenzívebb használatával) elégítik ki, ha a
foglalkoztatott létszámot nem tudják csökkenteni. A terület növelése esetén az egységnyi
területre jutó bruttó jövedelem attól függ ően is csökkenhet, vagy n őhet, hogy az újabb
területeken el őállított pótlólagos bruttó jövedelem milyen mértékben változtatja meg a
gazdaság összes bruttó jövedelmét - azaz esetünkben a változatlan létszám miatt- az egy
főre jutó bruttó jövedelmet.
A két bruttó jövedelem mutató közötti pozitív összefüggés azonban nem csak azt a
valójában üdvözlendő esetet jelzi, amikor növekvő bruttó jövedelem és ráfordítások
mellett (változatlan esetleg növekv ő létszámot feltételezve) n ő az egy főre jutó bruttó
jövedelem színvonala is. Az egy főre jutó bruttó jövedelem és az egységnyi területre
jutó bruttó jövedelem pozitív kapcsolata akkor is bekövetkezhet, ha a bruttó jövedelem
tömege, a gazdaságokban alkalmazott létszám és a használt földterület egyaránt csök-
ken. Napjainkban sajnos inkább ez utóbbi folyamat tekinthet ő jellemzőnek.
Az egy főre jutó személyes jövedelem és az cgy főre jutó bruttó jövedelem kapcsolata
magától értetődő. A kapcsolat megjelenésének és erősségének módszertani szempontból
elsősorban ellen őrzési jelentősége van. A mutatónak és az egységnyi területre jutó Bruttó
jövedelemnek a viszonylag szoros kapcsolatára a két bruttó jövedelem összefüggéseinél
elmondottak az érvényesek.
Az ezer forint eszközértékre jutó adózás el őtti eredmény mutatója egyfajta eszközha-
tékonysági mutatónak is felfogható. Közgazdasági értelemben közvetve kapcsolódik a
profitráta mutatójához is. A következmény változókon belül tartalmilag és szakmailag
fontos szerepe van. A teljes sokaságban P<0,1% mellett is szignifikánsnak mutatkozott.
Az, hogy a vizsgált körzetek többségében nem került be a szignifikáns változók közé
Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p.
TÉT 1996 s 4 Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti... 93
elsősorban az adózás el őtti eredménymutatók negatív jellegének, rendkívüli ingadozása-
inak tudható be.
A kanonikus korreláció számítás eredményei is alátámasztották, hogy az egymással is
viszonylag szoros kapcsolatban lév ő függő változók között a bruttó jövedelem mutatók-
nak szakmailag és statisztikailag egyaránt kitüntetett szerepük van. Célváltozóként
történő alkalmazAquk indokolt. Módszertani szempontból levonható következtetés, hogy
az adott körzeteken belül a kisebb területi egységek és települések cluster-analízisénél a
csoportok képzését a szóban forgó mutatókkal külön is célszer ű elvégezni. A vizsgála-
tok bizonyították a felsorolt független változók fontosságát is. Ezek alakulása számotte-
vően befolyásolja ugyanis az agrártermel ők alkalmazkodásának sikerességét, s a külön-
böző körzetek mezőgazdaságának lemaradását, vagy felzárkózósát. Mind a regionális
fejlesztési tervek, mind pedig a regionális kérdéseket is kezelni képes agrárpolitika ki-
munkálásakor — körzetenként eltér ő súllyal — mindenképpen figyelembe kell venni ezek-
nek a tényezőknek a várható alakulását.
Az I. ábrán bemutatott körzetek közötti különbségeket részben az Európai Unió or-
szágai számára ajánlott mutatókkal, részben pedig a saját kutatásokban erre alkalmasnak
bizonyult mutatókkal mértük. (Ez utóbbiak az 1 hektár mez őgazdasági területre jutó
növénytermelési árbevétel, az 1 állategységre jutó állattenyésztési árbevétel, az egy f őre
jutó összes eszközérték, az ipari növények vetésszerkezeti aránya voltak.) Az 1991-
1993. évi mutatók értékét az országos átlaghoz viszonyítottuk, s a különbségeket ösz-
szesítettük. Ez adja az országos átlagtól való eltérést. Az eredményeket a 2. táblázatban
foglaltuk össze.
A táblázatból levonható fontosabb következtetések:
A szántóterület arányának alakulásában nem tapasztalható Összefüggés a körzetcso-
portokhoz tartozással, illetve az agrártermel ők alkalmazkodásának sikerességével.
A szántóterület átlagos aranykorona értéke és az egy főre jutó bruttó jövedelem értéke
-
közötti összefüggés a táblázatban is nyomon követhet ő. Kivételnek a Tokaji-borvidék, a
Keleti-Cserhát—Hatvani-sík, Gyöngyösi-sík, és a Fels ő-Tarnai-dombság tekinthető. Általá-
ban véve azt mondhatjuk, hogy a szántóterület min ősége egyike azon tényezőknek, ame-
lyek az agrártermel ők alkalmazkodásának sikerét jelentősen befolyásolják.
Az 1 hektár mez őgazdasági területre jutó állategységgel mért állatsűrűség mutatójá-
nál bizonyos összefüggést sejttet, hogy a II. körzetcsoportban van a legnagyobb lemara-
dás az országos állatsűrűségi értéktől, s a IV., illetve az V. csoportban találhatjuk a
legtöbb olyan értéket, ami azt megközelíti, vagy meghaladja. Az állats űrűség mutatójá-
nak az agrártermel ők alkalmazkodásának sikerességében szakmailag is kitüntetett szere-
pe van. Ez többek között a területegységre jutó nagyobb bevétellel, a gyengébb adottsá-
gú területek hasznosításával és az állattenyésztési ágazatok foglalkoztatási, bérkifizetési
szerepével függ össze.
A mez őgazdasági területre jutó növénytermelési árbevétel mutatója az egyike azok-
nak a mutatóknak, amelyek a legjelent ősebben befolyásolták az észak-magyarországi
agrártermel ők alkalmazkodásának sikerességét a kilencvenes évek els ő felében. Az is
megfigyelhető, hogy a mutató alakulása a körzetek túlnyomó többségében igazodott a
szántóterület átlagos aranykorona-értékéhez. A kevésbé sikeresen alkalmaikodó körze-
tekben (1-12. körzetek) csak a viszonylag jó min őségű földekkel rendelkező Keleti-
Cserhát—Hatvani-síkon, és a Gyöngyösi-síkon haladja meg az országos átlagot. Ugyan-
akkor a viszonylag sikeresen alkalmazkodó körzetek közül (13-20. körzetek) csak a
gyenge minőségű szántóterületekkel jellemezhet ő Felső-Tarnai-dombságon kerül az or-
szágos átlag alá. Meggyőződésünk, hogy az alkalmazkodás sikerességében az ipari' nö-
Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p.
94 Fehér Alajos TÉT 1996 .4
r-- el Q. t-- t-- el el
C> C, Cl M 00
N e: m ..a:' C,
,..0 Cn
s.0 kn
00 oo 00 Cn ,•0 C, (n v5
,--. ,--, O. oo +
kt tn. t-- C, tl, .... CrN
ri, 10 .--. m
rn t- t-- 0 -er est C:
Ő 00 C-- 0 C> C> Q. v- > e", C; N
.-... ... ,--, Cn .-, 00 00
V-) c, 0, e.i
•Cl- m C, •1:, 0 kr,
07 C! C:
C, Cr Ő s.0
,-.., O 00 10 C1 0 0 c-4 0 0
- , __, .--. --s ,- , ~ ,__, C7.`
-I-
,t, O. Ő
Cl O. •ch C, C> Ct. C>
Ct" •1-" el"
, 45 VS' C," C," .-. ...d. b
t-- et- 10 M ,-. 11- 0 C7 VI M
.•-, .--• 01 ,_., 00 00
...-s +
Ő 1--• V)
• ‘40 V1 M •ZI" M
10 N ,e)" 1/1"
CrZ ,1";‘ V.1" N
Cn 00 10 ,n t-- t--
Cn C, c, C, ,:t.
--s Cr, •-s - CN
C, eq 'C 7 C.3 r`l ir...• M., 4-7 .D
r`l . s.0
CZ' en.' VS C; C‹.)"' ,C1 ON r.j
Cn 0, 0., el N C> C, -s 0 +
,-, Ct% ,-, -, 0 ‹.";"'
- --. --,
v-, 0
el 7 m ,_, --s
el, M" . \O
._, 'r)
00 el" •:1- oo"
co, -. oo vo .i- n oo cr,
-
Cn., 0 el., 00 `7,
N C".'. •cl: M M 00 ''')
.w M tO" 0 Ó 00 M
00 0 V., ts1 M V1
00 t-- 10 "1- 0 00 t-- C`I
.-. I
..i N r •tt ..n .- . oo 0
" . 0 es1 CO
1. Ő trs 0" 0 oo" .--,
,C) t-- --, CO C- V-) N ,..o . C> °.° cl
.--. ,r- t-- 00
O 00 10 `,0 V\
CZ
,,.., 0 m kn Do t-- M
e: 07 '7" Ó tr)"
00 ,„c) ,,i- v-, t-- Ci Ot7 r`i
,....,
t-- -
N M V1
01 Csi 10 "1-. M CO
•--, C> V) Ő Ő
0 01 .... N 7 Ő Ő
,-, ^. 10 00 C-
,-.
CT, M M
00 cl." 00
C--
C
00
m
Ő
00^
`Zi-
06
v) •0-
oo
- n. n vo O 1n
l---"
..0. --. m ^m
.--. 00 00
01 Ő Cl CO Ő 10
C- V) 10 oo t--
en" --, e- t•-:. v; kr," c-- .
• :, 10 ' ct N C-- v -, kr, s0
.1."
1--- kr,
kr, t-- kr,
b sc; ő "
.0
n m ..,-, —
•O Crs " ch en c," 0"
.1" (V kr, Cr, M v:, ‘.0 ,n
•0 el,
O' r-- kr, 7 00 00 O t--
C, est ő est" ő
oo O\
sz, te, se, oo est"
te-, v-, te, oo os
els v-, -er. .
e ő M'
M c'. - m Ő, Go c,
- .. r•I"
m ,0 kr," mr" co, Ő cn"
,--, ,... v-, ,-. e:- v-) v-, -1-
,_, n v-.,
-. 00
-17, 61
n m co Cl m 00
M v-> n." Cl" "1" 00
01 10 C- 00
Ő C: 01 Ő Cl"
t--. 00 00 C-- 00 o0
O. m, Cl .-. C,
N .. ..1: Cr, ..1. Cl M
C: Cl ..zr .--. .,:t" ,› co
11. 00 10 00 00 V") C- m
00 • o"
C".
.,,,t"
01
M 00 V1 01
1s1 0 C- t"-- (T. M
00" C: 07
C-. V7 Ő t": Ő ‘n"
00 Ő 00 V) Ő 10 00 00
ot) .. . u
41.) u N c0
›' co . T 00
ei.. ›, t% j>
d . ?
í .. Q .0 •0 y «1
Op u C
«t 0 cg ", '<1.) .1) 0
-, ° E - el) -1
'.., .- , ..,z,
-
E E ;-. .0 Ion -
- ...'s
a.)
N
.
4.>
s-•
• 7,
N
.)
,,,
0 .-1L 9
.0
....
•
01)
01
;_-,
<0
,.
1.)
2 z ,c,
.5 ce j.3 i.) ,
O .4)
..4.4 C4
,c, w ,) ?) <0
..., 1_
<, 03 2 ..0 .2 -ó > 0 >.4) = 43 `U C .se
^ ,.., `0.) 2
a7 a70 NI = ,.,3 .--, c T .0 -
00 T 0
-,
,,,, -L) •V Q
> 1..4 tti
..cp :X
4. •''' .se
'0
c° u
Cl)
-, (0 C Q
00, ..... .0
a> u
I.. 1.1 = .. 0 en . C.)
:0 ,c, ,_ 0 ,-, ,.0. cl., .. -0 ,, N
," o, +•+ c,
,1=0 -03
- ol ) C. t4 0 •...2
W '` - ,
,,J f ti) ' :°
""
V
> :7:1 . -5 ".'
N1 'g'
CO
.=
N 1
0
C!) V) .-. 41
Q ,-, u C --. <0 ...
....1 43 CZ,
Q 0 I., eZi CO
Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p.
TÉT 1996 s 4 Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti... 95
vények vetésterületi arányának emelése, a kalászos gabonáknál a vet őmag előállítás és a
beltartalom minőségének (lisztminőség, fehérje tartalom stb.) javítása lehet az egyik
legjárhatóbb út a fajlagos árbevétel növelésében. Megállapításunkat az ipari növények
vetésszerkezeti arányának a táblázatban bemutatott értékei is alátámasztják. Külön vizs-
gálatot csak a viszonylag gyenge min őségű szántóterületekkel, viszonylag alacsony
fajlagos növénytermelési árbevétellel rendelkez ő Északi-Cserhát—Központi-Cserhát-
Zagyva völgye körzet indokol. Itt ugyanis az ipari növények vetésterületi aránya megha-
ladja az országos átlagot.
Az egy főre jutó személyes jövedelem az első 17 körzetben az országos átlag alatt van.
A Bódva-völgy kivételével húsz százalékon belüli ingadozással találkozhatunk. Ennek
oka abban kereshető, hogy az egyébként is alacsony személyes jövedelmeket biztosító
agrártermel ők a gazdasági visszaesés hatására nem csökkenthették az átlagjövedelmeket.
E helyett a foglalkoztatottak számának radikális csökkentésére kényszerültek. Az V.
körzetcsoport átlaga azonban a személyes jövedelmek tekintetében is meghaladja az
országos átlagot.
Az 1 állategységre jutó állattenyésztési árbevétel a kevésbé sikeresen alkalmazkodó
körzetek közül csak a Gyöngyösi-síkon és a Mátra-vidékén magasabb, mint az országos
átlag. Mindkét körzetben az állatlétszám igen nagymérték ű csökkenésével összefüggő
árbevétel növekedés játszik meghatározó szerepet, ami a mutató kedvez ő értéke ellenére
is negatív folyamatként értékelhet ő. A sikeresebben alkalmazkodó körzetekben általában
ez a mutató is kedvez őben alakult.
Az egy f őre jutó összes eszközérték a kevésbé sikeresen alkalmazkodó körzetekben
általában mélyen az országos átlag alatt alakul. Öt körzetben például az országos érték-
nek a felét sem éri el: Ugyanakkor a jobban alkalmazkodó IV. és V. körzetcsoportban
átlagosan az országos értékeket meghaladó számokkal találkozhatunk. Az él ő munka
technikai felszereltségét jelz ő mutatónak fontos szerepe van az agrártermel ők alkalmaz-
kodási sikereiben, vagy kudarcaiban, illetve a területi különbségek mérséklésében. Eb-
ből adódik, hogy kedvezőbb irányban történő alakításukat az agrárpolitikai egyik leg-
sürgetőbb feladatai közé sorolnánk.
Az országos átlagtól való összesített eltérés alapján különösen az országos átlagtól 20
százalékkal elmaradó körzetekre kívánjuk felhívni a figyelmet. Ebben a körben az elté-
rések olyan mértéket jelentenek, ami külön vizsgálatukat és különleges kezelésüket
indokolja. A jelzett vizsgálódások eredményeit az agrárátmenet összefüggéseivel, s az
ennek megfelelő válságkezeléssel, illetve agrárpolitikával foglalkozó részeknél is fel-
használjuk.
A vizsgált tényez őcsoportok összefüggése, illetve az összefüggés szorossága szerint a
körzeteket a következőképpen csoportosíthatjuk:
1) Regionális válságkörzetek. Negatív érték ű, vagy az országos átlagtól 20 százalék-
kal alacsonyabb egy főre jutó bruttó jövedelem és gazdasági fejlettség, az országos átla-
got 40 százalékkal meghaladó mez őgazdasági foglalkoztatott-arány és falusi munkanél-
küliség egyidej ű jelenléte. A csoportba sorolás feltétele, hogy legalább három tényez ő
csoportnál jelenjen meg a fenti határérték. Ebbe a körbe került a 1. Bodrogköz, 3. Heve-
si-ártér, 6. Bódva-völgy, 7. Északi-Bükk, 8. Északi-Cserhát, 10. Borsodi-ártér, 11. Köz-
ponti-Mátra, 12. Borsodi-dombság.
2) Potenciális válságkörzetek. Valamelyik tényezőcsoportnál extrém kedvez őtlen, az
országos átlagtól több, mint 50 százalékkal eltér ő értékek fordulnak el ő. Ebbe a cso-
portba került a 2. Tokaji-borvidék, 4. Keleti-Cserhát, 5.Hegyközi-dombság, 9. Gyön-
gyösi-sík, 13. Nógrádi-medence, 15. Abaúj-Hegyalja.
Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p.
96 Fehér Alajos TÉT 1996 s 4
3) Átlagos helyzetben lév ő, viszonylag jól alkalmazkodó, de gazdasági elmaradottsá-
guk, s a falusi munkanélküliség miatt válságérzékeny körzetek. A tényezőcsoportok
legalább felének az értéke az országos átlag fölött van, míg a másik fele az országos
értéktől kisebb mértékben kedvez őtlen irányban tér el. 17. Felső-Tarnai-dombság, 19.
Nyugati-Cserhát.
4) Jól alkalmazkodó, viszonylag fejlett körzetek Három tényezőcsoport értéke az or-
szágos átlag felett van, negatív eltérés általában a falusi munkanélküliség rátájában je-
lenik meg. 14. Észak-Alföldi-hordalékkúp-síkság, 16. Bükkaljai- és Gyöngyösi-borvidék,
18. Hernád-völgy, 20. Egri-borvidék
Általában véve elmondhatjuk, hogy a regionális válságkörzetek a makrorégió átlaga
alatti egy főre jutó bruttó jövedelem értékkel rendelkez ő kistájakkal, míg a viszonylag
fejlett körzetek az országos értéket meghaladó egy f őre jutó bruttó jövedelem értéket
elérő mikrorégiókkal esnek egybe. A potenciális válságkörzetekben egy-egy ágazat
túlsúlya és válsága, illetve a vizsgált id őszakban tapasztalható súlyos alkalmazkodási
zavarok hatása mutatható ki:
Meggyőződésünk, hogy az átmeneti korszak válságkezelést is célzó agrárpolitikájá-
nak számolni kell a bemutatott körzetekkel, s ezek alakulása a kés őbbiek során sem
hagyható figyelmen kívül.
Az erre vonatkozó javaslatainkat regionális fejlesztéssel összeffigg ő munkáinkban,
terveinkben folyamatosan érvényesítjük, s azokat publikáltuk is.
Jegyzetek
I A kutatómunka a T013221 „Az agrárátmenet gazdasági törvényszer űségei Észak-Magyarországon" cím ű
OTKA téma keretében folyik a szerz ő vezetésével.
2 A hivatkozott ajánlás az EU 75/268 számú direktívája.
Irodalom
Dorgai L. — Laczkó I. (1987) A hegy- és dombvidéki gazdálkodás ökonómiája. Mezőgazdasági Kiadó, Buda-
pest.
Enyedi Gy. (1975) A magyar mezőgazdaság térfelosztása, köretesítése. Földrajzi Értesítő, 1.33-53. o.
Erdei F. (1968) Területi elhelyezés és üzemi specializálás a mez őgazdaságban (Szerk.: Vági F.) Mez őgazda-
sági Kiadó.
Faragó L. (1994) Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak vitájához. Tér és Társadalom, 3-4.
23-39. o.
Fehér A. (1992) Gondolatok az agrárválságról. Borsodi Műszaki-Gazdasági Élet, 3-4.99-105. o.
Fehér A. (1993) Válság-földhasználat-megélhetés az észak-magyarországi elmaradott agrártérségekben.
Gazdálkodás, 10. 1-12. o.
Fehér A. (1994) A regionális különbségek szerepe Észak-Magyarország mez őgazdaságában, MICROCAD-94
Informatikai Nemzetközi Konferencia Vállalkozási szekciójának kiadványa. 78-86. o.
Fehér A. (1994) Új tájkutatási módszerek és hasznosításuk a hátrányos helyzet ű alföldi körzetek fejlesztésé-
ben. In: A vállalkozás-élénkítés agroökonómiai, szociológiai és szociálgeográjkii problémái hátrányos
helyzet ű alföldi térségekben. (Szerk.: Süli-Zakar 1.) Kossuth Lajos Tudományegyetem
Társadalondbldrajzi Tanszék, Debrecen, 95-107. o.
Fehér A. (1995) Agrárpolitikai megoldások a regionális feszültségek kezelésére. Falu, 3.
Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p.
TÉT 1996 s 4 Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti... 97
Fehér A. (1995) Regionális és foglalkoztatási feszültségek az észak-magyarországi agrárkörzetekben. In:
„Agrárátalakulás, stabilizáció, modernizáció". Az MTA Agrárközgazdasági Bizottsága Konferenciájá-
nak kiadványa, Budapest.
Fehér A.(1995) Regionális különbségek — agrárpolitika. In: A mezőgazdaságtól a vidékfejlesztésig. Falukon-
ferencia III. (Szerk.: Kovács T.) MTA RKK, Pécs.
Isard, W. (1966) Location and space-economy. Mass. M.I.T. Press, Cambridge.
Laczkó L. (1975) Az ország elmaradott területeinek vizsgálata. Területi Statisztika, 474-485. o.
Laczkó L. (1971) Természeti erőforrások és a gazdaság térszerkezete közötti kapcsolatokról. Földrajzi Értesi-
tő, 4.469-484. o.
Lösch: Die raumliche Ordnung der Wirtschaft. Fischer V. Jena, 1940.
Marosi S. (1980) Tájkutatási irányzatok, tájértékelés, tájtipológiai eredmények. MTA Földrajztudományi
Kutató Intézet közleményei, 35. Budapest.
Pécsi M. (1980) A környezet komplex kutatásának földrajzi problémái. Földrajztudományi közlemények 20.
127-132.p.
Marosi S. (1980) Tájkutatási irányzatok, tájértékelés, tájtipológiai eredmények. MTA Földrajztudományi
Kutató Intézet közleményei, 35. Budapest.
Zoltán Z. (1984) A dinamikus gazdaságföldrajz elmélete. Tankönyvkiadó, Budapest.
A NEW METHOD FOR DIVIDING ECONOMIC SPACE FROM
AGRICULTURAL POINT OF VIEW
ALAJOS FEHÉR
The objective of the essay, besides inter- and multi-disciplinary regional research, is
to expand the agrarian-based division methods of the economic spaces and to introduce
a scientifically established new method. After taking a short look at the basic concepts,
we deal in more details with the special features of the agricultural space of Northern
Hungary, with special regard to the challenges of agriculture in the region and the re-
sponses of the agricultural producers.
Within the geographical and economic space of the macro-region, we designated the
areas with unfavourable endowments by harmonising the methods recommended for the
member states of the European Union and the Hungarian statistical sources. The new
spatial uníts, the districts were defined by linking the physical geographical units, the
small regions by economic features, and also by homogenísation.
In our researches we proved from several aspects that the index of gross income per
capita is suitable for the measurement of the adaptation capabilities of the agricultural
producers as well as for the indication of the level of economic development or under-
development. We compared the regional differences by the index system recommended
for the member sates of the EU and by the gross income per capita. In the major part of
the districts similar results were achieved, which proves that the unfavourable endow-
ments and economic underdevelopment coincide in most cases.
Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p.
98 Fehér Alajos TÉT 1996 s 4
We created agro-economic districts by dividing the economic space of the region on
the grounds of figures of gross income per capita in a three-year period. We found that
the dominant factors shaping the differences between the districts (including the differ-
ent adaptation capabilities of the agro-producers) were the unfavourable endowments,
the high rate of agricultural employees and village unemployment. Considering the fact
that we defined regional crises as crises of adaptation showing structural features, the
listed factors are in a tight connection with the appearance and deepening of the crises.
Thus the economic districts that we defined can be classified as crisis regíons or poten-
tial crisis regions from the aspect of regional crises, crisis-sensitive regions because of
their economic underdevelopment and village unemployment and regions that are rela-
tively successful in adaptation.
The defined regions can be used for both modelling the effects of agricultural policy
and the completion of regional agrarian strategies and development plans.
Translated by Zoltán Raffay