Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 39-50. p.
Tér és Társadalom 10. 1996 s 4: 39--50
A MEZŐGAZDASÁG ÁTALAKULÁSA KÖZÉP-
EURÓPÁBAN ÉS AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ*
(The transition of agriculture in Central Europe
and the European Integration)
FERTŐ IMRE
A legtöbb ország számára az Európai Unióhoz való csatlakozás legérzékenyebb
problémája a mezőgazdaság integrálása a Közös Agrárpolitika rendszerébe. Különösen
igaz ez a kelet-európai országok esetében. A mez őgazdaság ugyanis igen fontos szerepet
játszik ebben a régióban, mivel súlya a nemzetgazdaságban lényegesen nagyobb mint a
fejlett országokban. Másrészt a Közös Agrárpolitika kib ővítése a kelet-európai országok
irányába jelenleg meglehet ősen ellentmondásosnak látszik. Erre utal az is, hogy az Eu-
rópai Unió és a kelet-európai országok közötti társulási szerz ődések megkötésekor
mindkét oldalon különböző félelmek fogalmazódtak a mez őgazdasági érdekképviseletek
irányából. A nyugat-európai agrárlobby hevesen támadta a szerz ődés eredményeit arra
hivatkozva, hogy túl sok engedményt adtak a társult országoknak. A kelet-európai me-
zőgazdasági érdekvédelmi szervezetek szintén elégedetlenek voltak az elért engedmé-
nyekkel, sok esetben az agrárérdekek elárulásával vádolták kormányaikat.
Az Európai Unió kibővülése várhatóan a századfordulón megkezd ődhet, néhány or-
szág esetleg 2005-ben teljes jogú tag lehet (Tangermann, S. 1995). A keleti irányú bővü-
lés ideje és nagysága azonban továbbra is bizonytalan (Baldwin, R. E. 1995). A politikai
előkészületek már elkezdődtek. A kelet-európai országok társulási szerz ődést kötöttek
az Európai Unióval, amelyben deklarálták igényüket a teljes jogú tagságra. Az Európa
Tanács 1993-as koppenhágai értekezletén szintén kinyilvánította szándékát a keleti
bővülés ügyében.
Ebben a dolgozatban a közép-európai országok mez őgazdaság lehetőségeit meghatá-
rozó feltételekkel foglalkozunk. El őször áttekintjük a röviden az agrárpolitikai reformok
legfontosabb elemeit a közép-európai országokban.' Ezután ismertetjük azok hatásait és
lehetséges jövőbeni következményeit az integrációs törekvések tükrében.
Ez a tanulmány dönt ően azon tanulmányok eredménye,amelyet a szerz ő a newcastle-i egyetem Centre for
Rural Economy-jában folytatott ACE ösztöndíj keretében a kelet-európai országok mez őgazdaságának in-
tegrációs problémái tárgykörében. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Philip Lowe-nak Martin Whitby-
nek és Kovács Teréznek a dolgozat korábbi változataihoz f űzött értékes megjegyzéseikért. A cikkben sze-
replő minden állításért természetesen egyedül a szerz ő a felelős.
Fertő Imre :
A mezőgazdaság átalakulása Közép-Európában és az európai integráció
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 39-50. p.
40 Fertő Imre TÉT 1996 .4
Az agrárpolitika reformja Közép -Európában
A politikai és gazdasági változásokkal párhuzamosan a mez őgazdaság átalakulása is
megkezdődött. Az agrárpolitika reformja mindegyik országban egy stabilizációs prog-
ram részeként valósult meg.' Az egyes országok kiinduló helyzete és az alkalmazott
stabilizációs gazdaságpolitikák között lényeges különbségek voltak, amelyek az agrár-
politikák esetében is jól tükröz ődtek. Lengyelországon és Magyarországon a piaci re-
formok előrehaladottabbak voltak mint többi a szocialista országban, így Csehszlováki-
ában is. Lengyelországban nem számolták fel a paraszti gazdaságokat, míg máshol me-
zőgazdasági nagyüzemek váltak uralkodóvá. A különböz őségek ellenére az 1989-t ől
kezdődő agrárpolitikai reformfolyamatot három fontosabb fázisra lehet bontani
(Swinnen, Johann F. M 1996).
Az első periódusban az árakat és a külkereskedelmet liberalizálták valamint az agrár-
szektor költségvetési támogatásait jelent ősen megnyirbálták. A fogyasztói árak megug-
rottak, a reáljövedelmek erősen visszaestek, a hazai kereslet jelent ősen csökkent. Ezzel
egyidej űleg a külpiacokon is egyre nehezebb helyzettel kellett szembe nézni. A tradicio-
nális mezőgazdasági piacok fizet őképes kereslet hiányában a volt Szovjetunióban össze-
omlottak, ugyanakkor a nyugati piacok is zárva maradtak a közép-európai export őrök
előtt. A mezőgazdasági inputok árai er ősen megemelkedtek a termel ői árakhoz képest,
következésképpen a mez őgazdaság cserearányai jelent ősen romlottak (hazai szóhaszná-
lattal az agrárolló kinyílt). A további cserearányromlás miatt megn őtt a kormányzati
beavatkozások iránti kereslet.
A második fázisban 1991 közepétől kezdve megállt a támogatások leépítése, s őt szá-
mos szubvenciós formát a termel ők és néhány esetben a fogyasztók számára újra bevezet-
tek. Ezeket az intézkedéseket általában meglehet ős átgondolatlanság jellemezte, dönt ően az
aktuálisan felmerül ő zavarokat, amelyek részint az általános gazdasági reformok, részint
pedig a privatizációból fakadó bizonytalanságok okoztak, t űzoltó módszerekkel igyekeztek
orvosolni. Egyre több piaci és ár intervenciót vezettek be: import vámok, exporttámogatá-
sok, garantált minimumárak, maximum árak és export korlátozások.
Az agrárpolitikai reformok harmadik fázisában elmozdulás történt az ad hoc beavat-
kozásoktól a hosszabb távú agrárpolitika kialakítása irányába. Ennek jelent ős eleme volt
a Közös Agrárpolitika intézményrendszeréhez hasonló agrárpiac-szabályozási környezet
megteremtése. Ezt részben az is lehet ővé tette, hogy a mez őgazdaság már túl volt a
piacgazdaságra való átállás els ő sokkjain.
Az agrárpolitika reformok két fontosabb elemb ől álltak. Egyrészt az általános gazda-
sági reformokkal összefüggésben egy ár- és külkereskedelem liberalizálási program
összekötve a mez őgazdasági támogatások csökkentésével, másrészt a földreformok a
privatizációval összekapcsolódva.
Az árak és a külkereskedelem liberalizálása
A mezőgazdasági reformok els ő elemeként felszabadították a fogyasztói és termel ői
árakat, amellyel párhuzamosan csökkentették a fogyasztói árak és az agrártermelés tá-
mogatását. A közép-európai stabilizációs programok másik kulcseleme a külkereskede-
lem liberalizálása volt. A reformok végrehajtásának üteme és terjedelme azonban jelen-
tősen különbözött az egyes országok esetében.3
Fertő Imre :
A mezőgazdaság átalakulása Közép-Európában és az európai integráció
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 39-50. p.
TÉT 1996 s 4 A mez őgazdaság átalakulása Közép-Európában és az... 41
Csehszlovákiában 1991 januárjában az összes ár 85 százalékát, majd novemberben
további 10 százalékát felszabadították. A legtöbb mez őgazdasági termékre árplafont
állapítottak meg, és meghatározták a hús és a tejtermékek kereskedelmi árrésének ma-
ximumát. Miután az élelmiszerárak stabilizálódtak további termékek kerültek ki az ár-
szabályozás alól. A termékek lakosságot közvetlenül is érint ő körében azonban fennma-
radt az implicit árplafon, csak a gazdaságilag igazolható áremelkedést fogadták el.
A külkereskedelmi szabályozást 1991 elején liberalizálták. Az importnál az árucikkek
nagy részénél megszüntették az engedélyezési rendszert. Néhány terméknél azonban
továbbra is fenntartották a közvetlen beavatkozás lehet őségét, amelyet a hazai termel ők
védelmével indokoltak. A javak harmadik csoportjánál pedig mennyiségi korlátozásokat
vezettek be, így 1991 júniusában importkvótákat határozott meg több agrártermékre.
1992 januárjában új vámrendszert vezettek be, amelynek keretében a mez őgazdasági
termékek vámját 25-30 százalékra emelték, kompenzációs importadót vezettek be azok-
nál a termékeknél, amelyek esetében az importár alacsonyabb a hazai termelési költsé-
geknél, valamint nem vámjelleg ű korlátozásokat is használtak. Az alapvet ő élelmiszerek
exportja engedélyköteles volt, illetve exportadóval terhelt. Az exportengedélyek illetékét
és az exportkvóták terjedelmét a piaci helyzet függvényében módosítják. A liberalizálási
hullám után többnyire szigorodott a külkereskedelemi szabályozás.
A liberalizálás után a mezőgazdasági piacokon kezdetben fellép ő zavarok miatt a
termel ők nyomására azonban 1991 elején létrehozták a piacszabályozási alapot, amely-
nek feladata a mezőgazdasági árak támogatása volt, állami intervenciós politikán, és
export visszatérítésen keresztül. Kés őbb a piacszabályozási alap felügyeletére megalakí-
tották a szövetségi piacszabályozási tanácsot. A mez őgazdasági termékek felvásárlásá-
nak finanszírozására az agrártámogatásoknak egyre növekv ő hányadát fordították. A
garantált áron történ ő felvásárlásoknak csekély hatása volt a mez őgazdasági piacokra,
mert az intervenciók az összes termelésnek csak kis hányadát érintették.
Lengyelországban néhány termék kivételével 1989 augusztusában szabadították fel az
élelmiszerek fogyasztói árait, ugyanakkor fenntartották a fogyasztói ártámogatásokat
(Kwiecinsky A. — Quaisser, W. 1993). 1990-ben az új kormány az összes ár mintegy 90
százalékát liberalizálta és drasztikus támogatás leépítési programba kezdett.
A piac és az árak stabilizálásának érdekében és a termel ők nyomására 1990-ben a
kormány létrehozta a mezőgazdasági intervenciós irodát. A hivatal állami intervenciók
segítségével akarta az agrárpiacokat stabilizálni. A meghirdetett intervenciós árak álta-
lában 10 százalékkal alacsonyabb voltak az aktuális piaci áraknál. 1991-t ől garantált
minimum árat hirdettek meg néhány termékre. Kezdetekben a búzára, a rozsra, a tejre és
a vajra. kés őbb a termékkörök folyamatosan változtak az aktuális piaci helyzetnek
megfelel ően. A szabályozás fóelvei a következ ők: az árakat az átlagos termelési költsé-
gekkel termel őkhöz igazítják, az árakat intervenciós felvásárlásokkal kell fenntartani, az
ár nem haladhatja meg a határár és a vámilleték összegét.
A stabilizációs program beindításakor a külkereskedelmet is liberalizálták. Megte-
remtették a zloty bels ő konvertibilitását, megszüntették a külföldi fizet őeszközök köz-
ponti elosztását, a külkereskedelmi tevékenység liberalizálták, csökkentették a vámokat
és feloldották a mennyiségi korlátozások többségét. Az agrárexport támogatásának
mértéke nagymértékben visszaesett. A támogatások csökkentésével párhuzamosan 1990-
ben a zloty leértékelésével er őteljesen ösztönözték az exportot. A következ ő évben
Fertő Imre :
A mezőgazdaság átalakulása Közép-Európában és az európai integráció
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 39-50. p.
42 Fertő Imre TÉT 1996 s 4
azonban az árfolyampolitika megváltozott, a leértékelés elmaradt az infláció ütemét ől. A
belföldi kereslet visszaesése és az „importdömping" miatt 1991 közepén két lépcs őben
kétszeresére emelték a vámokat. A külkereskedelmi szabályozásban korábban leépült
korlátokat, ha nem is a korábbi mértékben, de fokozatosan visszaépítették.
Magyarországon a 1968 óta fokozatosan liberalizálták az árakat, 1985-ben az árak 40
százaléka már kikerült a szabályozás alól. Az áttörés azonban 1989-ben következett be,
amikor a termel ői és fogyasztói árak 90 százalékát felszabadították — kenyérgabona, a
tej, az energia és közszolgáltatások nagy részének kivételével. 1990-ben a kormányzat
elhatározta, hogy az agrárpiacok szabályozására a fejlett országokéhoz hasonló intéz-
ményrendszert épít ki (Lányi K — Fert ő I. 1993). Hosszú el őkészítés után 1993-ban
megszületett az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény, amely a szabályozás irányítására
létrehozta az Agrárrendtartási Hivatalt. Az agrárpiaci rendtartás második szintje a f őbb
termékekre létrehozott alakuló terméktanácsok. Az agrárpiac-szabályozást a kezdetek-
ben az esetlegesség és az átgondolatlanság jellemezte (p1. egyszerre korlátozták az ex-
portot és az importot). A kés őbbiekben az Agrárrendtartási Hivatal már próbált elébe
menni a gondoknak, de szerepe ma inkább a támogatási pénzek elosztásában merül ki,
mintsem az átlátható szabályozásban. A szabályozás körüli tanácstalanságra jellemz ő,
hogy eddig egyik évben sem sikerült a garantált árakat a törvény meghatározta id őben
kihirdetni.
Magyarországon 1988-ban döntöttek a külkereskedelem liberalizálásának megkezdé-
séről. A tervezett négy év helyett a körülmények kedvez ő alakulása következtében há-
rom év alatt liberalizálták a nem rubel elszámolású kereskedelmet. 1991-ben a liberali-
zációs intézkedéseket kiterjesztették a volt KGST-országokra. 1992-re az összes im-
portnak a 90 százalékát liberalizálták. Importengedélyezés alá esik azonban közel 100
mezőgazdasági és élelmiszeripari termék. Az engedélyezéshez nem mindig kapcsolódik
importkvóta, kivéve ha a termék a globálkvóta alá tartozik. Az exportot szintén liberali-
zálták, 1991-ben az engedélyezéssel kapcsolatos követelményeket lényegesen megköny-
nyítették. Az enyhítések ellenére számos mez őgazdasági termék továbbra is engedélykö-
teles maradt. S őt gyakran korábban liberalizált termékek visszakerülnek az engedélyez-
tetés hatálya alá.
A mez őgazdasági támogatások alakulása
Az agrárpolitikai reformok fontos eleme volt a mez őgazdasági támogatások csökken-
tése. A három ország támogatás leépítési stratégiája között lényeges különbségek voltak
A nyolcvanas évek közepén mindegyik országban a mez őgazdaság támogatottsági
szintje közel volt az OECD-országok színvonalához. A támogatások csökkentése Ma-
gyarországon már a nyolcvanas évek közepén elkezd ődött, majd az 1990-1992 között
felgyorsult. Csehországban 1991-ben drasztikusan csökkentették az agrártámogatásokat,
a korábbi szint 40 százalékára, majd a szubvenciók lefaragása innen már fokozatos volt.
Lengyelországban 1990-ben szintén er őteljes támogatás leépítési programba kezdett,
amelyet 1992-re befejezett.
A támogatás leépítési program 1992-ben Lengyelországban és Magyarországon befe-
jeződött. A mez őgazdasági érdekcsoportok nyomására a kormányok ismét elkezdték
növelni az agrártámogatásokat. Csehországban ezzel szemben a támogatások csökkenté-
se tovább folytatódott. A folyamatok eredményeképpen azonban mindhárom országban
Fertő Imre :
A mezőgazdaság átalakulása Közép-Európában és az európai integráció
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 39-50. p.
TÉT 1996 s 4 A mez őgazdaság átalakulása Közép-Európában és az... 43
a mezőgazdaság támogatottsági szintje (PSE mutatóban kifejezve) közel azonos (1.
táblázat). A fejleményeket figyelve a nyugati megfigyel ők közül számosan óvnak, hogy
a közép-európai országok nehogy a fejlett országok túlzott mérték ű protekcionizmusá-
nak hibájába essenek (lásd például OECD 1996, Rabinowicz, E. 1995, Swinnen, Johann
F. M. 1996). Ezek a félelmek azonban több szempontból is alaptalanok. A jelenlegi
támogatottsági szint még mindig nem éri el a fejlett országok támogatottsági színvonalá-
nak a felét sem. Másrészt a GATT egyezmény és a közép-európai országok szerény
költségvetési lehetőségei effektív korlátokat emelnek a támogatások további növelése
elé.
1. TÁBLÁZAT
A PSE mutató alakulása 1986-1994 között
(PSE indices in 1986-1994)
Ország 1986 1 992 1993 1994
Csehország 68,7 28,1 24,8 19,6
Lengyelország 43,4 13.7 16,1 20,6
Magyarország 45,8 10,9 16,0 20,3
Forrás: OECD, 1996
földtulajdonviszonyok átalakulása
Csehszlovákiában a kárpótlási törvényt 1991 májusában fogadták el, amely az 1948
február 25-e és 1990 január 1-je között államosított mez őgazdasági föld és egyéb tulaj-
donok visszaadásáról rendelkezett. A törvény alapján 3,5 millió korábbi tulajdonosnak
és örököseiknek van joga 2,2-3,5 millió hektár földterület visszaigénylésére. A kárpót-
lás az állami gazdaságok és szövetkezetek földjeinek (durván 6,2 millió hektár) mintegy
a felét érintette. A visszaigényelhet ő földterület maximumát 150 hektárban állapították
meg. Ha az egykori tulajdonos földje meghaladta a fenti korlátot, akkor az efölötti része
a területnek a szövetkezet, vagy az állami gazdaság tulajdonában maradt. A mez őgazda-
sági szövetkezetek átalakulásáról szóló törvényt 1991 decemberében fogadták el. A
szövetkezeti vagyon szétosztásakor a törvény a következ őképpen történt. A nettó va-
gyon 75 százalékának felosztására az alábbi elvek voltak irányadóak: 50 százalékát az
eredeti földtulajdonosok között kellett szétosztani, 30 százalékát az egyéb vagyoni hoz-
zájárulás alapján, 20 százalékát pedig a jelenlegi szövetkezeti tagság között. A maradék
25 százalék vagyont közvetlenül értékesítették a szövetkezeti tagok az eredeti tulajdono-
sok, illetve azok örökösei között. Az állami gazdaságok privatizációja sokkal lassabban
haladt. 1994-ben 387 privatizációs projektet fogadtak el, amelyb ől 327 lezajlott, míg 60
állami gazdaság továbbra is m űködik. A privatizáció és az átalakulási folyamat eredmé-
nyeképpen a földtulajdon-használati viszonyok jelent ősen átalakultak. A szövetkezetek
és állami gazdaságok utódszervezetei a földterület 74 százalékával rendelkeznek, átlag-
nagyságuk 1100 hektár. Korábban a szövetkezetek átlagnagysága 2400 hektár, az állami
gazdaságoké pedig közel 6000 hektár volt. A magán gazdaságok hasznosítják a földek
mintegy 23 százalékát, számuk meghaladja a 27 ezret, átlagnagyságuk eléri a 36 hektárt.
Fertő Imre :
A mezőgazdaság átalakulása Közép-Európában és az európai integráció
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 39-50. p.
44 Fertő Imre TÉT 1996 .4
A továbbra is állami tulajdonban maradó gazdaságok a földek mindössze 2,7 százalékát
birtokolják.
Lengyelországban a földkérdésnek, az állami gazdaságok privatizálásának és a szö-
vetkezetek átalakításának a szerepe sokkal kisebb, mint a többi kelet-európai országban.
1990-ben megszüntették a term őföldek magántulajdonára vonatkozó fels ő korlátot,
amely 50 hektár volt. Az állami gazdaságok átalakítása idáig nem járt sok sikerrel. Az
1990-es privatizációs törvényb ől kimaradt az állami mezőgazdaság privatizálása. 1991
októberében viszont elfogadtak egy törvényt, amely alapján létrehozták a mez őgazda-
sági vagyonügynökséget. Ez a hivatal foglalkozik az állami gazdaságok vagyonának a
kezelésével, s felügyeletével privatizációjuk befejezéséig. Az állami gazdaságok privati-
zációját jelent ősen megnehezíti, hogy egyrészt nagy részük rossz pénzügyi helyzetben,
másrészt olyan területeken fekszenek, ahol kevés a magángazdaság, így a potenciális
vásárlók száma is alacsony. Az állami gazdaságok földjeinek idáig a 49 százalékát adták
bérbe és mindössze 3 százalékát tudták eladni. Az állami gazdaságok privatizációja
azonban még továbbra is hátra van. A magán gazdaságoknak három csoportja különböz-
tethető meg (Kwiecinsky, A. 1996). A farmok 10 százaléka dinamikusan fejl ődik, növeli
nyereségét, jövedelmének nagyobb része mez őgazdasági tevékenységb ől származik,
átlagnagyságuk 13 hektár. A második csoport, az összes farm mintegy 20 százaléka,
inkább a korábbi színvonalon igyekszik gazdaságát tartani, jövedelmük alacsonyabb
mint a nem mezőgazdaságban dolgozóké, átlagos nagyságuk 9 hektár. A farmok har-
madik csoportja, 70 százalékuk jelent ős részben veszteséges, átlagos üzemnagyságuk
5,1 hektár.
Magyarországon a földtulajdonviszonyok rendezését a kárpótlási törvény, a szövet-
kezeti átmeneti törvény és a szövetkezeti törvény szabályozta. A fenti törvények követ-
keztében az ország mez őgazdaságilag hasznosított földterületének a szerkezete teljesen
átalakult. A legjelent ősebb változást a szövetkezeti földtulajdon megsz űnése jelentette.
1995-ben az állami vállalatok a földterület 19 százalékát (1990-ben 27 százalék), a
szövetkezetek 38 százalékát (64), az egyéni gazdaságok 43 százalékát (7) használták. A
gazdálkodó szervezetek term őterületének megoszlása a korábbinál lényegesen kiegyenlí-
tettebb lett. 1989-ben az állami gazdaságok átlagos földterülete 7138 hektár, míg a ter-
melőszövetkezetek átlagos földterülete 4179 hektár volt. A mez őgazdasági nagyüzemek
68 százalékának földterülete 3000 hektár volt, a legtöbb üzem területe 3001-10 000
hektár között mozgott. 1995-ben a mez őgazdasági társaságok átlagos földterülete 2000
hektár alá, míg a szövetkezetek átlagos földterülete 1700-ra süllyedt. Az átlagos üzem-
méretek visszaesése mögött a 3000 hektár fölötti gazdaságok számának az
egyharmadára csökkenése, míg az 500-3000 hektár közötti gazdaságok számának a 2,5
szeresére emelkedése áll. Érdemes megjegyezni, hogy 10000 hektár fölötti vállalatok
kivétel nélkül állami gazdaságok. A kisebb méret ű gazdaságok 1986-ban még csak 544
ezer hektár, míg 1994-ben már 1,5 millió hektárt használtak. A földet használó háztartá-
sok (összesen 1,5 millió egység) átlagos területnagysága 1 hektár. Azonban 1995-ben
már 50 ezer háztartásnak volt 5 hektárnál, míg 21 ezer háztartásnak 10 hektárnál na-
gyobb földje. A 10 hektárnál nagyobb földterület ű háztartások összesen 570 ezer hektá-
ron gazdálkodtak, és átlagnagyságuk 27 hektár fölött volt.
Fertő Imre :
A mezőgazdaság átalakulása Közép-Európában és az európai integráció
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 39-50. p.
TÉT 1996 s 4 A mez őgazdaság átalakulása Közép-Európában és az... 45
Az agrárreformok hatása
A mezőgazdasági termelés növekedése a kelet-európai országokban már a nyolcvanas
évek második felében - minden er őltetés ellenére - megállt. A politikai változások és a
reformprogramok megindulásától, 1989-1990-t ő l a termelés egyre gyorsabb ütemben
csökkenni kezdett. A mezőgazdasági termelés csökkenésének az üteme nagyobb volt,
mint GDP vagy az ipari termelés visszaesésének rátája. A mez őgazdasági termelés visz-
szaesése ugyanakkor tovább tartott, mint a gazdaság egyéb ágazataiban. Míg az ipari
termelés 1993-tól már a fellendülés jeleit mutatta addig a mez őgazdaság helyzete csak
1994-1995-re stabilizálódott. Lengyelországban a mez őgazdasági termelés meglehet ő-
sen nagy ingadozásokat mutatott, szemben Csehországgal és Magyarországgal.
2. TÁBLÁZAT
A mez őgazdasági termelés és a GDP alakulása Közép-Európában 1989-1995 között
(Agricultural production and GDP in Central Europe in 1989-1995)
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995
Csehország GDP 4,5 -1,2 -14,2 -7,1 -0,3 3,0
- mezőgazdaság GDP 2,3 -2,3 -8,9 -12,1 -2,3 -6,0 4,2
Lengyelország GDP 0,2 -11,6 -7,6 2,6 3,8 5,0 5,0
- mezőgazdaság GDP 1,8 -5,5 -1,6 -12,7 6,8 -9,3 13,0
Magyarország GDP .0,7 -3,5 -11,9 -4,3 -2,3 2,0 1,0
- mezőgazdaság. GDP -1,8 -4,7 -6,2 -20,0 -9,7 1,5 0,7
Forrás: Lukas, Z. 1996; OECD, 1996
A kelet-európai mez őgazdaságok egyre mélyül ő válsága nem írható pusztán az agrár-
reformok a számlájára. Ennek ellentmond, hogy a vizsgált országok az átmenet küszö-
bén eltérő kiindulóhelyzetben voltak, és a hasonlóságok ellenére különböz ő agrárpoliti-
kát folytattak. Úgy t űnik, hogy a mez őgazdaság esetében is - Kornai János szavaival
élve - transzformációs visszaesésr ől lehet beszélni, ugyanis a kelet-európai mez őgazda-
ságok átalakulása, alapvet ően eltér a klasszikus agrárválságokról.
Az árak liberalizálása és az agrártámogatások csökkentése következtében az árvi-
szonyok mindenhol kedvez őtlenül alakultak a mez őgazdaság számára, minden ország-
ban kinyílott az agrárolló. Csehszlovákiában 1989-1992 között a termel ői árak 17 száza-
lékkal, az input árak 92 százalékkal n őttek. Lengyelországban 1990-ben az agrárárak
400 százalékkal, az input árak 800 százalékkal emelkedtek. A következ ő két évben a
termelői és input árak emelkedése egyre jobban közelített egymáshoz. Magyarországon
1990-1991-ben 20-30 százalékos volt az agrárárak, illetve az inputárak emelkedése
közötti különbség. A liberalizálás követ ő kezdeti ársokk után úgy t űnik mindegyik or-
szágban kialakultak a piaci árviszonyok, a mez őgazdasági és ipari árak közel ugyan-
olyan mértékben növekedtek.
A fentiekkel párhuzamosan jelent ősen megszigorodtak a mezőgazdasági üzemek hi-
telhez jutásának körülményei. A pénzügyi intézményrendszer reformja következtében
létrejött kereskedelmi bankok csak piaci kamatláb mellett voltak hajlandóak hitelt adni,
Fertő Imre :
A mezőgazdaság átalakulása Közép-Európában és az európai integráció
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 39-50. p.
46 Fertő Imre TÉT 1996 s 4
illetve a különböző kedvezményes kormányzati kölcsönökhöz a korábbiaknál jóval
szigorúbb feltételek mellett lehetett hozzájutni. Miután a mez őgazdasági üzemek többnyire
forgóeszköz-hiányosan m űködtek, és a mez őgazdasági termelés folyó finanszírozásának
korábbi technikái megszűntek ezért egy gyorsuló eladósodási folyamat indult meg.
A gazdálkodók a számukra kedvez őtlenül megváltozott feltételeket els ősorban a rá-
fordítások csökkentésével igyekeztek elérni. Így például 1989-1991 között a m űtrágya
felhasználás Csehszlovákiában 70 százalékkal, Lengyelországban 50 százalékkal, Ma-
gyarországon közel 80 százalékkal esett vissza. Jelent ősen csökkentek a mezőgazdasági
beruházások, s növekedett a parlagon maradt területek aránya. A mez őgazdaságban
foglalkoztatottak száma 1990-1993 között Csehszlovákiában és Magyarországon több
mint 50 százalékkal esett vissza. A ráfordítások er őteljes csökkenése, figyelembe véve a
termelés visszaesésének az ütemét is, a termelékenység jelent ős növekedésére utal.
Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az inputokkal való túlzott takarékosság maga is
hozzájárult a termelés csökkenéséhez.
A földreformok egyel őre nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A reprivati-
záció különböző, eddig alkalmazott technikái ugyanis nem tették lehet ővé a tulajdonvi-
szonyok gyors átalakulását. Ez egyrészt megakadályozta a magántermelés gyors terjedé-
sét, másrészt a tulajdonviszonyok átmeneti tisztázatlansága nagy bizonytalanságot vitt a
mezőgazdasági üzemrendszerbe, s gátolta a nagyüzemek ésszer ű széttagolódását. A
nagyüzemekben dolgozók többsége az ágazatot körülvev ő nagy bizonytalanság miatt
továbbra is a szövetkezetek, vagy az állami gazdaságok valamilyen utódszervezetében
kíván dolgozni. Ezzel párhuzamosan kialakulóban van a magán gazdaságoknak egy
meghatározott köre, amely élni tudott az átalakulás adta lehet őségekkel és dinamikusan
növeli termelését. Meg kell jegyezni azonban, hogy ennek a csoportnak az aránya sokkal
kisebb, mint azt az átmenet el őtt remélni lehetett.
A mezőgazdaság körüli bizonytalanságot tovább növelte, hogy az ágazat korábbi in-
tegrációs kapcsolatai felbomlottak, egyrészt az egyes nemzetgazdaságok szintjén, más-
részt a nemzetközi piacokba való kapcsolódásban. A korábbi szerz ődéses, integrációs
kapcsolatok felbomlása, a volt állami élelmiszer felvásárló és feldolgozóipari vállalatok
monopol, vagy oligopol pozíciójának fennmaradása, s ezzel párhuzamosan az új piaci
kapcsolatok és intézmények kialakulásának a lassúsága jelent ősen felerősítette a mez ő-
gazdasági termelés körüli bizonytalanságot. Ilyen helyzetben a termel ők alapvet ően
passzív túlélési stratégiákat követtek, s nem tevékenységük megújítására törekedtek.
Keresleti oldalon a fogyasztói árak er őteljesen növekedése, a reáljövedelmek jelent ős
csökkenése miatt az élelmiszerek iránti bels ő kereslet drasztikusan visszaesett. Mivel a
termelés rövid távon csak rugalmatlanul tudott alkalmazkodni a megváltozott körülmé-
nyekhez, (kevésbé esett vissza mint a kereslet), ezért túlkínálat jött létre az egyes agrár-
termékekből. A hirtelen keletkezett fölösleget els ősorban a külpiacokon igyekeztek
értékesíteni. A volt KGST és Szovjetunió piacainak összeomlása miatt a korábbi külke-
reskedelmi kapcsolatok megrendültek, amely különösen Magyarország és Bulgária szá-
mára jelentett nehézséget. A külpiaci nehézségek megoldása érdekében mindegyik or-
szág különböző kereskedelem politikai könnyítéseket igyekezett elérni a fejlett orszá-
goknál: a társulási szerz ődést kötöttek az EK-val, jelent ős kedvezményeket kaptak az
USA-tól és az EFTA országoktól. Ennek is köszönhet ően a hirtelen keletkezett fölöslege-
ket sikerült, ha nyomott áron is a fejlett országokba értékesíteni. Mindegyik ország növelte
Fertő Imre :
A mezőgazdaság átalakulása Közép-Európában és az európai integráció
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 39-50. p.
TÉT 1996 s 4 A mez őgazdaság átalakulása Közép-Európában és az... 47
exportját az OECD országokba, s ezen belül is az EK-ba. A váratlan exportboom azonban
1992-re kifulladt, amelyet jól jelez, hogy az EK-tól kapott kereskedelmi kedvezményeket
sem sikerült kihasmálni, s őt Magyarország kivételével a közép-európai országok mez ő-
gazdasági külkereskedelmi mérlege deficites lett. Paradox módon az exportcsökkenés
akkor következett be amikor a társulási szerz ődések életbe léptek. Ennek az volt a fő oka,
hogy a termelés visszaesése elérte az exportot, és ez a tendencia folytatódott 1993 után.
A közép-európai mez őgazdaságok kilátásai
Az agrárreformok hatására alapvet ően átalakult a mez őgazdaság gazdasági környeze-
te, amelynek következtében er őteljesen visszaesett a termelés. A kedvez őtlen
makrokörnyezet azonban nem magyarázza meg önmagában az ágazat ilyen mérték ű
visszaesését, ennek okai mélyen a mikroökonómiai szférában gyökereznek. Ezt támaszt-
ja alá, hogy noha a gazdaság egyéb ágazatait is ugyanazok a hatások érték, mégis több
országban az iparban már az élénkülés jelei mutatkoztak, míg a mez őgazdaságban to-
vább tartott a visszaesés, s őt a leginkább piacinak tekintett magyar mez őgazdaságban
volt a legnagyobb a csökkenés. A Közép-Európában kialakult agrárválság legf őbb oka,
hogy ebben a térségben. nem fejl ődött ki az agribusiness. A korábbi tökéletlen együttm ű-
ködési rendszer felbomlása és ennek súlyos következményei a termelésre id őben jóval
megelőzték az új piaci intézmények kialakulását. A fentiek egyben mutatják a térségben
folytatott agrárpolitikák féloldalasságát. A kormányok nagy energiákat fordítottak a
piacgazdaság jogi környezetének kialakítására, de arról teljesen elfeledkeztek, hogy a
piaci intézmények kiépítésének tranzakciós költségei akkorák, hogy az a gazdaság sze-
replői által csak nagyon hosszú idő alatt kigazdálkodhatók.
Közép-Európában általában hiányoznak, vagy csak töredékesen léteznek jól m űködő,
hatékony piaci intézmények, mint a mez őgazdaság sajátosságaihoz igazodó hitelrend-
szer, az árutőzsde, nagybani piacok, piaci információs szolgáltatások, min ősítési rend-
szerek, statisztikai jelentések. Másrészt jelent ős agrotechnológiai fej l ődésre lenne szük-
ség ezekben az országokban, amelyek nagy összeg ű beruházásokat igényelnének. A
jelen helyzetben azonban nem valószín ű, hogy pénz hiányában bármely ország kormá-
nya képes lenne támogatni ilyen típusú kutatásokat, illetve azok eredm é nyeinek elter-
jesztését.
Közép-Európában a mezőgazdasági támogatások nagy része els ősorban ragadozó
jellegű.4 A mezőgazdasági támogatásokon belül például igen magas az export támogatá-
sok aránya, Magyarországon általában eléri a 40 százalékot. Azt is meg kell jegyezni
azonban, hogy az export támogatások részben indokolhatóak a fejlett országok protekci-
onista politikájával. A támogatások másik fontosabb formája a termelési támogatások,
amelyek léte elsősorban a mezőgazdasági finanszírozási rendszer hiányosságaira vezet-
hetőek vissza. A magas vidéki munkanélküliség kezelése szintén jelent ős erőforrásokat
igényel, hogy segítse az ott él ő farmerek túlélését és a mez őgazdasági termelés fenntar-
tását a depressziós térségekben. A termel ő típusú mezőgazdasági támogatások aránya az
átmenetben idáig minimális volt, és valószínűsíthetően alacsony is marad. Az endogén
politikai elmélet és a közösségi választások elméletének predikcióival szemben
(Rabinowicz, E. 1995, Swinnen, Johann F. M. 1996) nem valószín ű, hogy a mezőgazda-
Fertő Imre :
A mezőgazdaság átalakulása Közép-Európában és az európai integráció
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 39-50. p.
48 Fertő Imre TÉT 1996 .4
sági támogatások jelent ősen növekednének. Azonban a további fejl ődés szempontjából
fontos kérdés, hogy a rendelkezésre álló er őforrásokat miként költik el, azaz lesz-e el-
mozdulás a termelő típusú támogatások irányába.
A mezőgazdasági termel ők továbbra is csak korlátozottan képesek alkalmazkodni a
piaci körülményekhez. Továbbra is az a jellemz ő rájuk, hogy inkább a különböz ő kor-
mányzati programokra reagálnak mint a piac jelzéseire, és ezért számos esetben nem
tudják kihasználni a kedvez ő piaci körülményeket. 5 Ezért azok az el őrejelzések, ame-
lyek arról beszélnek, hogy véget ért az agrárválság a régióban, és innen már a gyors és
tartós fellendülés évei következnek meglehet ősen optimistának tűnnek (például
Anderson, K. 1994, OECD 1996). Sokkal valószín űbbnek látszik, hogy közép távon
csak egy szolid termelés nüvekedéste lehet számítani a közép-európai mez őgazdaságok-
ban. A nyolcvanas évek termelési színvonalának eléréséhez akár tíz évre is szükség
lehet. Ezért némiképp alaptalannak t űnnek azok a félelmek, hogy a régió országainak
mezőgazdasági potenciálja jelent ős gondokat okozhat az Európai Unióba való belépés-
kor, mivel fmanszírozásuk erősen megterhelné Közös Agrárpolitika kasszáját.
Jegyzetek
I Közép-Európa fogalmát a dolgozatban korlátozottan használjuk, csak Csehország, Lengyelország és
Magyarország mezőgazdaságával foglalkozunk.
2 A stabilizációs programok általában a következ ő elemeket tartalmazzák: árliberalizálás, a költségvetési
hiány csökkentése, restriktív monetáris politika, jövedelempolitika, a külkereskedelem liberalizálása, de-
reguláció, privatizáció, a piaci környezet kiépítése a bank- és a pénzügyi, szféra, valamint az adórendszer
reformján keresztül (lásd például Lavigne, M. 1995).
3 A reformországok külkereskedelmének liberalizálásáról lásd Gács J. 1993.
4 A ragadozó jellegű politika azt jelenti, hogy az állam újraelosztja a jövedelmeket és ezekhez nem kapcso-
lódnak hatékonysági követelmények. Ide sorolhatjuk például az export támogatásokat, ártámogatásokat, a
különböző kereskedelmi korlátozásokat stb. Ezzel szemben a termel ő jellegű politika célja, hogy korrigál-
ja a piac kudarcait, vagy biztosítsa bizonyos közjószágok el őállítását, mint például piaci információs
rendszerek, a piac átláthatóságának a javítása, kutatás és fejlesztés támogatása stb. Ezeknek a politikák-
nak általában semleges elosztási hatásai vannak lásd Rausser, G. C. 1982.
5 Jó példa erre az 1995-ös világpiaci áremelkedés a gabonák esetében. A régió országai meglehet ős késéssel
követték csak a gyors világpiaci áremelkedést. A késleltetett reakciók azt mutatják, hogy a világpiaci árak
és a hazai árak kapcsolata továbbra is gyenge Cochrane, N. 1996.
Irodalom
Anderson, K. (1994) Multilateral Trade Negotiations, European. Integration and Farm Policy Reform.
Economic Policy, 18.14-52. o.
Ash, Timothy N. — Howe, Keith S. (1993) A Case for Agricultural Support in Central and Eastern Europe.
Food Policy, 1.3-7. o.
Baldwin, R. E. (1995) The Eastern Enlargement of the European Union. European Economic Review 474-
481.o.
Bojnec, S. (1996) Integration of Central Europe in the Common Agricultural Policy of the European Union.
World Economy 19.évf. 447-463.o.
Brooks, K. —Guasch, L. J. — Braverman, A. — Csáki, Cs. (1991) Agriculture and the Transition to the Market.
Journal of Economic Perspectives, 4. 149-161.o.
Caspari, C. (1996) Enlargement and CAP reform. European Trends, I. 76-81.o.
Fertő Imre :
A mezőgazdaság átalakulása Közép-Európában és az európai integráció
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 39-50. p.
TÉT 1996 s 4 A mez őgazdaság átalakulása Közép-Európában és az... 49
Cochrane, N. (1996) CEE Markets Slow to React to World Grain Price Surge. Agricultural Outlook May 22-
25.o.
Csáki Cs. (1994) Merre tart Közép-Kelet-Európa mez őgazdasága? Magyar Tudomány Új Folyam XXXIX. k.
6.sz. 659-668.0.
Fertő I. (1994) Átmenet a mez őgazdaságban. Külgazdaság XXXVIII. évf. 5.sz. 13-30.o.
Fertő I. (1994) A mezőgazdaság átalakulása Közép-Kelet-Európában. Európa Fórum, 3.47-60. o.
Gács J. (1993) A külkereskedelem liberalizálása Kelet-Európában: gyors reformok és újraértékelés. Külgaz-
daság, 12.12-33.0.
Johnson, D. G. (szerk.) (1996) Long-Term Agricultural Policies for Central Europe. International Center for
Economic Growth. San Fransisco.
Koester, U. (1993) Potential und Hemnisse des Agrarhandels osteuropaischer Lander. Agrarwirtschaft, 12.
429-436. o.
Kornai J. (1993) Transzformációs visszaesés. Közgazdasági Szemle, 7-8. 569-599.o.
Kouba, K. (1994) Rendszerváltás a cseh gazdaságban. Külgazdaság, 5.44-54. o.
Kwiecinsky, A. — Quaisser, W. (1993) Agricultural Prices and Subsidies in the Transformation Process of the
Polish Economy. Economic Systems, 2.125-154. o.
Kwiecinsky, A. (1996) Poland. Megjelent: Johnson, D.G. (szerk.): Long-Term Agricultural Policies for
Central Europe. International Center for Economic Growth. San Fransisco. 32-51.0.
Lányi K. — Fertő I. (1993) Az agrárpiacok felépítése a fejlett ipari országokban és a magyar rendtartás. Kül-
gazdaság, 2. 34-49.o.
Lavigne, M (1995) The Economics of Transition. London, Macmillan
Lukas, Z. (1995) Die Landwirtschaft in den Oststaaten 1994. Osteuropa Wirtschaft, 2. 91-103. o.
Lukas, Z. (1996) Die Landwirtschaft in den Oststaaten 1995. Osteuropa Wirtschaft, 2.93-105.o.
OECD (1993) Agricultural Policies, Markets and Trade. Monitoring and Outlook 1993. In the Central and
Eastem Eurpean Countries, The New Independent States and China. Paris.
OECD (1996) Agricultural Policies, Markets and Trade. Monitoring and Outlook 1996. In the Central and
Eastem Eurpean Countries, The New Independent States and China. Paris.
Mladek, J. (1996) Czech Republic. Megjelent: Johnson, D.G. (szerk.): Long-Term Agricultural Policies for
Central Europe. International Center for Economic Growth. San Fransisco. 69-87.o.
Rabinowicz, E. (1995) Agricultural Policies in the Eastern Europe-Will the Pattern Repeat Itself? Megjelent:
Agriculture at the Cross-roads. Agricultural Economics Research Institute, Helsinki, Research Publication
77. 59-79.o.
Rausser. G. C. (1982) Political Economic Markets: PERST and PESTS in Food and Agriculture. American
Journal of Agricultural Economics, 3. 821-833. o.
Swinnen, Johann F. M. (1996) Endogeneous price and trade policy developments in Central European
agriculture. European Review of Agricultural Economics 23. évf. 133-160.o.
Tangermann, S. (1994) Aspects of Integration between Western and Eastern Europe. West looks East.
European Review of Agricultural Economics, 3-4. 375-392.o.
Tangermann, S. (1995) Eastward Enlargement of the EU: Will Agricultural Policy be an Obstacle?
Intereconomics, 5-6.277-284. o.
Valdes, A. — Gnaegy, S. (1996) Economy-wide reform and agricultural recovery: Observations of economic
Darwinism among transition economies. Agricultural Economics 14.évf. 143-157.o.
THE TRANSITION OF AGRICULTURE IN CENTRAL EUROPE
AND THE EUROPEAN INTEGRATION
IMRE FERTŐ
The most problematic issue for the Central European countries in the integration into
the European Union is the integration of agriculture into the system of Common Agricul-
tural Policy. The possibilities for agriculture in the countries of Central Europe are re-
Fertő Imre :
A mezőgazdaság átalakulása Közép-Európában és az európai integráció
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 39-50. p.
50 Fertő Imre TÉT 1996 .4
stricted not only be external conditions but also by internal factors. As an effect of the
agricultural reforms, the economic environment of agriculture fundamentally changed,
as a consequence of which production declined significantly. The unfavourable macro-
environment, however, does not justify in itself such a decline in the production of this
sector, the reasons are to be found deep in the micro-economic levet. The most impor-
tant reason for the crisis of agriculture in Central Europe is the fact that in this region no
agro-business has evolved. The disintegration of the former imperfect co-operation
,
system and the serious consequences of this for production had taken place well before
the formation of the new market institutions. These show how one-sided agricultural
policies were in the regiim. The governments ragde considerable efforts on the creation
of the legal environment of rr arki. ; economy, but they completely forgot about the fact
that transaction costs of building z.- ut market institutions are so high that it takes a very
long time for the actors of economy to accumulate them. In Central Europe, well func-
tioning, effective market institutions, such as a credit system in harmony with the special
features of agriculture, stock exchange, wholesale markets, market information services,
qualification systems and statistical reports, are either missing or only partially exist. Ön
the other hand, a significant agro-technological development is necessary in these coun-
tries, which requires investments in large amounts. 1n the present situation, however, for
lack of capital it seems to be unlikely that the government of any country is able to sup-
port researches of this type or spread the results of such researches. In Central Europe
the larger proportion of agricultural grants are predatory in character. The rate of pro-
ductive type agriculturai grants has been very low in the transition so far and is likely to
remain at a low levet. Another hindering factor is the fact that agricultural producers are
only able to a limited extent to adapt themselves to market conditions, they react to
different government programmes rather than the signs of the market, thus they are un-
able many times to utilise favourable market opportunities. Those forecasts which talk
about the end of agricultural crisis in the region and the coming years of fast and lasting
boom thus seem to be rather optimistic. lt seems to be much more likely that in the me-
dium term we can only expect a moderate growth in the production of the agriculture of
Central Europe. Thus the fears that the agricultural potential of the countries of this
region may cause problems when joining the European Union, heavily burdening the
budget of the Common Agricultural Policy, seem to have weak foundations
Translated by Zoltán Raffay