Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 15-26. p.
Tér és Társadalom 10. 1996 4: 15-26
AZ EU-CSATLAKOZÁS LEHETSÉGES
ELŐNYEI ÉS HÁTRÁNYAI A MAGYAR
AGRÁRGAZDASÁGRA
(Possible advantages and disadvantages of the Hungarian
integration into the EU on Hungarian ágriculture)
TÓTH LÁSZLÓ
Az Európa-politika atavizmusai mint az EU-b ővítés axiómái
Az ún. európai, pontosabban a hivatalos uniós gondolkodást (és az ebből táplálkozó
uniós politikát) az idő haladtával egyre érzékelhet őbben és egyre erőteljesebben két
atavizmus jellemzi. Az egyik úgy fogalmazható meg, hogy Európa csak egy paradigmán
belül ismeri el a pluralizmust, de nem ismeri el a paradigmák pluralizmusát. Kissé
egyszerűbben, csak és kizárólag EU paradigma van, Európa minden országának illetve
-
régiójának — függetlenül attól, hogy az adott pillanatban és esetleg a jöv őben az EU-n
belül vagy kívül van-e — a megítélése, kezelése az EU-hoz való viszonyában történik.
Európa jelene, még inkább jövője ezek szerint csak és kizárólag az Unió helyzetén ér-
telmezhető.' Országoknak, régióknak az Unió politikai és egyre inkább az uniós bürok-
rácia követelményeihez kell (illik) igazodni, „kezelésüket" úgymond attól teszik függ ő-
vé, hogy e követelményeknek mennyiben tudnak és akarnak megfelelni. Esetr ől-esetre a
diktátumok, az egyre kevésbé burkolt politikai és gazdasági zsarolás olyan megnyilvá-
nulásait is tapasztaljuk, amelyeket a demokráciáról szóló frazeológia sem képes palás-
tolni.
Európa középs ő és keleti felében ehhez idomulva a nyomorúságból szabadulás kény-
szere, a nagy és egységes piac, a diszkrimináció megsz űnte, a hatékonyság, gaZdasági
jólét és plurális demokrácia „mézesmadzagja" teszi megkívánttá, kívánatossá a miel őbbi
hasonulást, befogadást, amit a kívülállók tülekedése, egymást legázoló igyekezete oly
szépen példáz. Ezért halljuk nap mint nap itt és ott, hogy nincs politikai alternatíva az
euroatlanti eszmével, a gyakorlatban pedig a csatlakozással szemben, még ha ennek
várható és nyilvánvaló problémáitól és hátrányaitól sokan „fáznak" is, és a csatlakozás
időpontját igyekeznek homályos feltételek teljesítését ől függővé tenni, bizonytalan
időre kitolni. Ma egyszerűen „szentségtörés" arról beszélni, hogy más m űködő gazda-
sági modellek is léteznek, mint az uniós, amelyek más elveken építkeznek, ugyanakkor
adott feltételek, körülmények között megfelel ő hatékonyságot, gazdasági növekedést
tudnak felmutatni.
E logikát következetesen érvényesítve, tovább gondolva nem bizonyítható az sem,
hogy a ma az EU-n kívüliek számára nem létezik egy olyan modell, amely azt a felada-
tot, amelyet a közép- és kelet-európai régiók országaiban a modernizáció jelent, a mai
uralkodó paradigmával szemben más alapokon jobban tudná szolgálni.
Tóth László : Az EU-csatlakozás lehetséges előnyei és hátrányai a magyar agrárgazdaságra
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 15-26. p.
16 Tóth László TÉT 1996 s 4
A másik atavizmus — ami természetét tekintve politikai — lényege úgy foglalható ösz-
sze, hogy Európa az egyetlen olyan kontinens, ahol hagyományosan minden ország
ellenséges közvetlen szomszédaival. Mivel ez az integrációval ellentétes és destabilizáló
hatású, még az integrálódás el őtt fel kell számolni, amit nemzetközi jogi intézmények
keretei között, egyezményekben vagy más formákban deklarálni kell. Történelmi példa-
ként a hagyományos német-francia ellenségeskedés megsz űntetését, Dél-Tirol státusá-
nak rendezését említik. Az els őszámú aspiránsok közül Törökország Görögországgal (és
Ciprussal) szembeni, valamint Magyarország és szomszédai közötti ellenségeskedés
megszűntetését tekintik a belépés minimálisan szükséges politikai feltételének. Ennek
nemzetközi jogi egyezményekben történ ő deklarálását (legalábbis Magyarország és a
szomszédai között), alapszerz ődések megkötését szorgalmazták illetve szorgalmazzák,
miközben napnál világosabb, hogy itt szembekötősdi folyik, valójában az alapszerz ődé-
sek nem alkalmasak arra a funkcióra (ti. az ellenséges érzületek és cselekvések megszün-
tetésére), amelyet szeretnének velük érvényre juttatni.
Ez a második atavizmus ugyancsak egy paradigma keretei közötti gondolkodást en-
ged csupán meg számunkra, ami a közép európai status guo minden áron való fenntar-
-
tására épül, függetlenül olyan realitásoktól, amelyek csupán az utóbbi nem egészen egy
évtized során bekövetkeztek ebben a régióban. A balkáni új „pax americana" mintájára
egy „pax europae" ily módon történ ő presszionálása azonban a régió etnikai, gazdasági,
politikai-gazdasági sajátosságai következtében igazából nem old meg semmit, legfeljebb
a parázs a hamu alatt izzik tovább.
Mondhatná valaki, hogy a dolgozat címben jelölt témájától túlságosan messze esik,
túlságosan átpolitizált az eddigi fejtegetés. Ennek azonban két érv is ellentmond. Az
egyik, hogy az EU bővítése, illetve az EU-csatlakozás alapvet ően politikai, mégpedig
nemzetközi politikai kérdés, politikai döntés (döntéssorozat) kérdése, vagyis bármennyi-
re szeretnénk, bármennyire kényelmes lenne, nem kerülhet ő meg konkrét gazdasági
problémák, gazdasági területek, így tehát az agrárszféra jöv őjére vonatkozó vizsgálódá-
sok, elemzések tekintetében sem. A másik, hogy a jövő immanens természetéhez tartozik
az alternativitás, hiszen a jöv őre vonatkozóan nem létezik biztos, hanem kisebb vagy
nagyobb valószín űség. Ha ezt a két atavizmust és a bel őlük következő paradigmákat
fenntartás nélkül elfogadjuk és kizárólag rájuk építjük a jöv őre vonatkozó döntéseket
anélkül, hogy további alternatívákat, variánsokat is megvizsgálnánk, nemcsak hibát
követhetnénk el, hanem nem tennénk eleget annak a tudományos követelménynek sem,
amely a tudomány egyik lényeges jellemz ő jének a kételkedést tekinti. A középkorban az
akkori tudomány a teológia szolgálója, „ancilla theologiae" volt, saját legújabb kori
tapasztalatunkból pedig ismerjük azt az állapotot, amikor „ancilla politicae"-t, a politika
szolgálóját igyekeztek bel őle csinálni. Nem lenne szerencsés sem az országra, sem sze-
mély szerint ránk kutatókra nézve, ha mindez más el őjelekkel megismétlődne ósdi be-
idegződéseken, átgondolásra, továbbfejlesztésre szoruló nézeteken nyugvó politika
alapján.
Az európai mez őgazdaság „ (love) sztorija"
A nyugat-európai valamint a közép- és kelet-európai országok viszonya az elmúlt 7-8
év során mind a retorika, mind a valóságos kapcsolatok szintjén többször is változott.
Bár ezek a változások az általános udvariasság, a segít ő szándék, a közeledés szükséges-
ségének hangoztatása keretein belül maradtak, semmiképpen nem hagyhatók figyelmen
kívül akkor, amikor az Európa egészének a jöv őjével kapcsolatos lehetőségeket elemez-
Tóth László : Az EU-csatlakozás lehetséges előnyei és hátrányai a magyar agrárgazdaságra
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 15-26. p.
TÉT 1996 s 4 Az EU-csatlakozás lehetséges el őnyei és hátrányai a magyar... 17
zük. E változásokat kissé tréfásan egy olyan házassági el őkészülethez hasonlíthatjuk,
amit kezdetben a kokettálás és ismerkedés, a kapcsolatkeresés jellemez, ezt követi —
komolyabbra fordulva a dolog — a házassági szerz ődés körüli problémák tisztázása, amit
befolyásol a rokonság, a külső kötöttségek, körülmények alakulása is. Különösen jól
érzékelhető ez a folyamat a mezőgazdasággal kapcsolatos kérdések tekintetében.
Az ismerkedés illetve a kapcsolatkeresés egyik oldalról a közeled ő partner
„szalonképességének" megteremtésével kezd ődött, amit a kívánatos partner a demokra-
tikus intézmények kiépítésének, a piacgazdaságba való átmenetnek a követelményeiben
fogalmazott meg. A gazdaság átalakításának alapjaként és els őszámú követelményeként
a privatizáció szükségességét jelölték meg, amely azután a mezőgazdaság tekintetében
kimondva-kimondatlanul a korábbi kollektivizált nagyüzemek megsz űntetésének, a nyu-
gat-európai családi típusú farmgazdaságok általánossá tételének céljában konkretizá-
lódott. Mindez akkor, amikor kölcsönösen még igen keveset tudtak egymásról.
A konkrét kapcsolatok a külkereskedelem területén kezdtek intenzívvé válni. A
KGST összeomlása és a keleti kereskedelem szétzilálódása miatt a közeledni szándéko-
zó országok megpróbálták élelmiszer-exportjukat azonnal Nyugat, mindenek el őtt az
EU-országok piacaira konvertálni. Kiderült azonban — ami persze korábban sem volt
titok, csak nem volt különösebb jelent ősége -, hogy ami jó volt a Keletnek, a korábbi
partnernek, az közel sem üti meg azt a mértéket min őség tekintetében, mint amit a nyu-
gati fogyasztó kíván, továbbá, hogy a min őség az elérhető árat, ezáltal a megszerezhet ő
profit nagyságát dönt ően meghatározza. A hirtelen megnövekedett importkínálat pedig
első ijedtségükben arra késztette f őként a mezőgazdasági felesleggel rendelkez ő és saját
belső piacait féltő nyugat-európai gazdaságokat illetve kormányokat, hogy a legkülönfé-
lébb, hajuknál fogva el őrángatott ürügyekkel korlátozzák ezt a hirtelen jött konkurenci-
át. 2 A kelet- és közép-európai országok nyugati exportkényszere ezekben az els ő évek-
ben abban a sajátos tendenciában fejez ődött ki, hogy az export növekedése volumenben
jelentősen meghaladta az értékbeni növekedést. Ehhez nem csupán a gyengébb min őség
(mindenek el őtt a csomagolás, feldolgozottság stb.) járult hozzá, hanem az exportálók
részéről a hirtelen jelentkező túlkínálat okozta árverseny is. Tulajdonképpen azóta kide-
rült, hogy az előzetes félelem és az ezzel járó propaganda és hisztériakeltés a keleti
élelmiszer-dömpingt ől számos tekintetben megalapozatlan volt, a Közösség mez őgazda-
ságára, farmereire közel sem olyan veszélyes, mint amilyennek lefestették. Ezek a
„görcsök" azonban lassan oldódnak, inkább csak a legutolsó egy-két évben kezdik a
tagországok mez őgazdasági szakemberei is reálisabban értékelni a helyzetet, amihez
természetesen egyéb dolgok is kellettek.
Ezzel szemben viszont — tehát a Közösség agrárgazdaságainak keleti lehet őségeit
— viszonylag rövid idő alatt kiderült, hogy egy, a piacgazdasági konkurenciára
felkészületlen, gyenge érdekérvényesítési készség ű és piacgazdasági szempontból szabá-
lyozatlan, a hazai termel őket nem véd ő, mi több, a liberalizációt mint valami a piacgaz-
dasági átmenethez feltétlen hozzátartozó, szükséges „kelléket" feltétlenül elfogadó ál-
lami (kormányzati) magatartás következtében kiszolgáltatott mez őgazdaságot a magas
szinten támogatott és a fogyasztói társadalomban megtanult csomagolási, reklám- és PR-
technikákkal „felszerelt" nyugati élelmiszerekkel a belső piacon is „meg lehet szoron-
gatni". Ezt a piacszerzést nagyban segítette, hogy az élelmiszeripar privatizálása során
a külföldi tőke által szerzett piaci pozíciók — melyek, mint látni fogjuk, egy küls ő moz-
zanatot is belevittek a kapcsolatokba — segítségével a megvásárolt kapacitások leállítása
vagy a termelés csökkentése révén is könnyen elhelyezhet ővé váltak a multik máshol
gyártott termékei a keletkezett vákuumban, amelyek egyébként akadálytalanul, vámmen-
Tóth László : Az EU-csatlakozás lehetséges előnyei és hátrányai a magyar agrárgazdaságra
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 15-26. p.
18 Tóth László TÉT 1996 s 4
tesen vagy a GATT által megengedett maximális vámnál jóval alacsonyabb vámszinten
juthattak be az országba. A megvásárolt gyárak, üzemek, telephelyek pedig részben
logisztikai illetve ellátó központként, raktárbázisként esetenként nagyobb hasznot hajtot-
tak új tulajdonosaiknak, mintha termelés folyt volná bennük.
Amikor az érintett kormányzatok részben korrigálták az elkövetett „szarvashibát",
nagyrészt már késő volt: A szétzilálódott, termelési volumenét illet ően drasztikusan
visszaesett, technikai színvonalában, szervezettségében leromlott mez őgazdaság már
nem volt képes talpra állni. A lakossági jövedelmek csökkenése a válságot még mélyí-
tette és a mai napig mélyíti is. Mindezek következtében — mint azt a statisztikai adatok
közismerten bizonyítják — egyrészt 1939-94 között Szlovénia és Románia kivételével a
tíz volt szocialista országban' reálértékben csökkent a mez őgazdaság bruttó kibocsátása,
másrészt Szlovákia kivételével mez őgazdasági termék és élelmiszer külkereskedelmi
egyenlegük romlott, továbbá az EU-val folytatott mez őgazdasági termék és élelmiszer
külkereskedelmi egyenlegük (az összehasonlítható országok esetében) Magyarország
kivételével szufficitesb ől deficitessé vált.
Hiába kötötte meg így a hat közép- és kelet-európai ország az Európai Unióval a
Társulási Szerz ődést, a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek kedvezményes bejutta-
tása a közösségi piacra lényegében kihasználatlan lehet őség maradt az említett okok
következtében. Ez azonban már a (love) sztori folytatása.
A házassági előkészületek buktatói a mez őgazdasági
integráció és regionalizáció
A mez őgazdasági integráció köztudottan a kezdetekt ől az egyik legneuralgikusabb
problémája a Közösségnek. A mez őgazdasági közös piac csak jelent ős fáziskéséssel és
különleges szabályozással volt létrehozható, és azóta is állandó viták, ellentétek tárgyát
képezi nem csupán a tagországok között, de a Közösség és a kívülállók között is. Ha
ennek az okát keressük, azt kell látnunk, hogy a mezőgazdaság integrációja nem elsőd-
legesen gazdasági, hanem sokkal inkább politikai érdekeken alapult és alapul ma is. A
gazdasági és politikai érdekek diverzitásának magyarázatát abban találjuk meg, hogy az
eltérő agroökológiai potenciál, továbbá a múlt, a tradíciók miatti tartós hatékonysági
különbségek regionálisan jelentősen eltérő piaci pozíciókat, piaci versenyhelyzeteket
indukáltak ahhoz képest, mint amit a gazdaság más területein az egyéb közösségi érde-
kek indukáltak illetve diktáltak. A természetes agrár régióképz ődés valójában soha nem
volt „tekintettel" semmiféle integrációs határuÁra. Kezdetben ugyan volt egy
külsődleges indoka a közös agrárpolitikának, nevezetesen, hogy az élelmiszerbiztonság
egy nettó élelmiszer-import őr integrációban olyan szabályozást kívánt, amely a küls ő
élelmiszer-függőséget perspektivikusan oldotta. A kés őbbiekben az integrációs agrár-
politikának azonban inkább demonstratív szerepe vált hangsúlyozottá, vagyis az, hogy
az integráció fejl ődése, erősödése egy területen, a gazdaság egy szektorában nem „lóghat
ki" az általános elvárások, az er ősebb közös érdek diktálta tendenciák közül, amelyek
olyan tartós jövedelmi különbségekhez vezettek volna a bels ő piac liberalizálása követ-
keztében, amelyeket politikailag nem lehetett megengedni. A megoldás egy egyre bo-
nyolultabb, átláthatatlanabb szabályozás és a mez őgazdaság növekv ő támogatása, amely
hovatovább a Közösség legnagyobb anyagi terhévé vált, és amelyet soha nem lehetett és
lehet úgy elosztani, hogy az akár a nettó befizet őknek, akár a nettó kedvezményezettek-
nek osztatlan megelégedésére szolgált volna.
Tóth László : Az EU-csatlakozás lehetséges előnyei és hátrányai a magyar agrárgazdaságra
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 15-26. p.
4 Az EU-csatlakozás lehetséges el őnyei és hátrányai a magyar... 19
TÉT 1996 s
Tóth László : Az EU-csatlakozás lehetséges előnyei és hátrányai a magyar agrárgazdaságra
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 15-26. p.
20 Tóth László TÉT 1996 s 4
Az integráció és a regionalizáció kettősségének tudható be az is, hogy a Közösség
egyik legnehezebb problémája minden egyes bővülési-b ővítési szakasz előtt eddig is az
volt, és ma is az, hogy a belépés el őtt állók a külsőkkel szembeni protekcionizmus kö-
vetkeztében inkább távolodnak a Közösségnek való megfelelést ől, semmint közeledné-
nek hozzá, hiszen az versenyképességüket, mez őgazdaságuk fejlesztését illetve a gaz-
dagok belépés el őtti alkalmazkodását gátolja, korlátozza.
Amikor a bővítés, a külsők csatlakozása konkrétan napirendre kerül, akár fejlettebb,
gazdagabb, akár kevésbé fejlett, szegényebb országokról is van szó, a mezőgazdaság
harmonizációjával egy elhúzódó, feszültségekkel terhes folyamat veszi kezdetét. A bővü-
lést követ ően pedig az eddigi tapasztalatok szerint felerősödik illetve megn ő az
—
újraelosztás kényszere és tné. téke ami az integráció kohézióját mérsékli, ahelyett, hogy
az újonnan belépők oldanák az egyébként is meglév ő problémákat. Természetesen
könnyebb a problémákat kezelni a gazdag országok, mint a szegény aspiránsok eseté-
ben, de azt mindenképpen látnunk kell, hogy az el őbbiek gondjai sem az integráció
általános erősítése irányába hatnak.
Valójában sem elméletileg, sem a gyakorlatban nem tisztázott, hogy az integráció
milyen mértékig b ővíthető anélkül, hogy kohéziós ereje ne csökkenjen egy kritikus szint
alá, vagy ne sz űnjön meg. Valószín űnek csupán az látszik, hogy a CAP mint integrációs
intézmény nagyon nehezen bír el a jelenleginél nagyobb „terhelést" a regionális kiter-
jesztés (elsősorban a mez őgazdasági kiterjesztés) szempontjából. 4
Ez is oka annak, hogy az aspiránsok társadalmi-gazdasági helyzetének, viszonyai-
nak változtatására vonatkozóan számtalan — sokszor egymásnak ellentmondó, rögtönz ő
— halogatónak t űnő csatlakozási követelményt jelölnek meg illetve javaslatot tesznek,
amelyek nyilvánvalóan nélkülözik a mélyebb, egzaktabb megalapozottságot. 5
A „tágabb család" — az agribusiness globális viszonyai
A mezőgazdasági integráció és regionalizáció viszonya azonban nemcsak önmagában
értékelhet ő, hanem beágyazódik egy szélesebb kapcsolatrendszerbe, az agribusiness-be.
Világjelenség, hogy az élelmiszeripar és az élelmiszerkereskedelem a világon min-
denütt a leginkább monopolizált ágazatok közé tartozik. S őt, e monopóliumok között a
multinacionális vállalatok szerepe meghatározó. Ezek egy globális üzleti stratégia kere-
tei között alakítják termelési és értékesítési politikájukat, befektetési portfoliójukban a
globális profitszempontokat érvényesítik. Ennek megfelel ően a mezőgazdasági alap-
anyagok els ődleges feldolgozását oda telepítik, helyezik, ahol a mez őgazdasági termelés
szempontjukból a legkedvezőbb. E tekintetben az agroökológiai potenciálból, az alacso-
nyabb bérekből és egyéb járulékos költségek hiányából (pl. környezetvédelmi), az állami
szabályozás különböz őségeiből stb.-ből fakadó el őnyök érvényesítésére törekednek,
majd a fogyasztók felé haladva, a növekv ő feldolgozottsági foknak megfelel ően az el-
sődlegesen feldolgozott alapanyagok továbbfeldolgozását a fejlettebb országokba illetve
a globális marketing révén a kevésbé fejlettek megfelel ő piaci szegmenseibe juttatják. Itt
tehát sem az integráció, sem a regionalizáció nem els ődleges hatótényez ő, azonban az
integráció a komparativitásra hatást gyakorolhat abból következően, hogy a protekci-
onizmus minden esetben eltéríti a költségeket az enélkül egyébként kialakuló spontán
nemzetközi munkamegosztás alapján, a komparativitásnak megfelel ő ráfordítás-
viszonyoktól.
Tóth László : Az EU-csatlakozás lehetséges előnyei és hátrányai a magyar agrárgazdaságra
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 15-26. p.
TÉT 1996 s 4 Az EU-csatlakozás lehetséges el őnyei és hátrányai a magyar... 21
Mondhatni az el őbbivel analóg a mez őgazdasághoz input-oldalról kapcsolódó szek-
tor helyzete és a mezőgazdaságot érint ő hatása. Ha az iparnak van még er ősen monopo-
lizált területe az élelmiszeriparon kívül, akkor ez minden bizonnyal az. Itt is a multina-
cionális vállalatok, valamint globális stratégiájuk határozza meg a mez őgazdasági tevé-
kenységek feltételrendszerét nagymértékben attól függetlenül, hogy milyen integrációs
illetve regionalizációs er őterek léteznek.
Képletesen szólva a mai körülmények között a multinacionális monopóliumok glo-
bális stratégiájába ágyazottan működnek az integrált országok mez őgazdaságai, ame-
lyeket a közös agrárpolitika az eddig ismert és alkalmazott eszközeivel egyre kevésbé
képes összehangolni. Az agribusiness multinacionális vállalatai globális stratégiája ré-
szeként illetve következményeként fogható fel viszont a nemzetközi szervezetek kereske-
delem-liberalizációs törekvéseinek er ősödése, amely arra irányul, hogy a protekcioniz-
mus mérséklésével a nemzetközi agrár munkamegosztás racionálisabb lehessen, ezáltal
a mezőgazdasági termelés költségeinek csökkentésével az eddigieknél jobban érvénye-
síthetők legyenek a monopolista profitérdekek. Másképpen fogalmazva, a mezőgazda-
ságot körülvev ő multinacionális monopóliumok az integrációval szemben objektíve
inkább a természetes agroökológiai potenciálok azonosságán illetve különböz őségén
alapuló regionalizációban érdekeltek.6
2. ÁBRA
A monopóliumok input és output oldali hatása az integrált mez őgazdaságra
(The effect of the monopolies on the integrated agriculture from input and output side)
a gép- és vegyipar
az élelmiszeripar
globális stratégiáí globális stratégiái
monopóliumok
monopóliumok
Ebbő l a szempontból érdemelnek megkülönböztetett figyelmet azok az elképzelések
és kezdeményezések, amelyek egyfel ől az agrárpolitika „renacionalizációjára",másfe-
lő l az országhatárokon átnyúló ún. „eurorégiók" kialakításával összefüggő kezdemé-
nyezések, amelyek itt-ott magának az integrációnak a határait is átlépik, mint például az
Alpok—Adria Eurorégió esetében.
Tóth László : Az EU-csatlakozás lehetséges előnyei és hátrányai a magyar agrárgazdaságra
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 15-26. p.
22 Tóth László TÉT 1996 s 4
A globalizáció, az integráció és a regionalizáció természetének, összefüggéseinek és
kölcsönhatásának valamint a mez őgazdaságra gyakorolt hatásának, a mez őgazdaságban
érvényesül ő sajátosságainak tisztázatlansága valószín űleg nagyban hozzájárul ahhoz,
hogy számtalan bizonytalanság, kétség, fals elképzelés, félelem, gyanakvás, másik oldal-
ról indokolatlan optimizmus van a közös agrárpolitika jöv őjével valamint az EU további
bővítésének mezőgazdaságot érint ő következményeivel, hatásaival kapcsolatban. E
kérdéseknek az újragondolása, alaposabb elemzése segíthet ezek eloszlatásában és
megfelelő megoldások megtalálásában illetve kimunkálásában.
A nagy általánosságok szintjén inkább csak az fogalmazódik meg, hogy milyen gaz-
dasági előnyökkel járhat számunkra a csatlakozás. Közülük az áhított 400 milliós piac (a
többi potenciális csatlakozóval együtt), a t őkehiány enyhítése, a technikai-technológiai
felzárkózás, a modernizáció lehet ősége kerül legtöbbször említésre. Kétségkívül vonzó,
értelmes, perspektivikus el őnyök ezek. Azonban arról hallgat a fáma (a hivatalos argu-
mentálás), vagy legalábbis nem teszi egyértelm űvé, hogy a felemlegetett el őnyök nem
hullanak az ölünkbe, ezeknek ára van, illetve ára lesz a jöv őben. Vagyis itt egy cost-
benefit relációról van szó, ahol a várható el őnyökkel szembe kell állítani azokat a költ-
ségeket, amelyeket el őször a csatlakozásért, kés őbb a tagságért vállalnunk, fizetnünk
kell.
Félelmek és veszélyek — miért tart a Közösség az agrárb ővüléstől?
Paradox módon sokkal többet tudunk azokról a fenntartásokról, félelmekről, amelyek
az EU illetve egyes országai fogalmaznak meg már hosszabb ideje a lehetséges b ővü-
lést-bővítést illetően, mint az esetleg ránk hátrányos következményekr ől. Nehéz lenne
ennek a pontos okait megnevezni, s őt, talán nem is különösebben érdekes ez. Maga a
jelenség a fontos.
Az Unió agrárpolitikusai, agrárspecialistái és agrárbürokratái évek óta veszik számba
azokat a lehetséges veszélyeket és költségeket, amelyek az ún. „keleti b ővülés" követ-
keztében leselkednek rájuk, különösképpen az agrárcsatlakozás következményeként. Mi
több, már intézkedéseket, stratégiákat dolgoztak ki ezek kivédésére vagy legalábbis
mérséklésére, amelyek egyik fontos állomása az országtanulmányok készítése volt az
elmúlt évben, a másik pedig a közismert kérdőívek elkészítése és kitöltetése a csatla-
kozni szándékozókkal. Vagyis jól feltérképeztek bennünket, ami a csatlakozással kap-
csolatos EU-tanulmányokból is érzékelhet ő.? Sőt, eddigi magatartásukban, mint azt
számtalan esetben érzékelhettük — minden ellentétes frazeológiával szemben -, már
eddig is fellelhető volt velünk kapcsolatos hosszú távú érdekeik felismerése és érvé-
nyesítése. 8
Milyen érdekek dominálnak valójában a közösségi magatartásban? Melyek a ró ve-
szélyek, miből származnak és mekkorák azok a költségek, amelyeket a „keleti b ővülés-
bővítés" kapcsán megfogalmaznak illetve kalkulálnak? Induljunk ki a veszélyekb ől,
mert ezekből lehet levezetni a költségeket.
A veszélyek két csoportba sorolhatók. Az egyik csoport a piac oldaláról „leselkedik"
az EU farmereire. A vámok nélküli piacon az olcsó keleti termékek konkurensei lesznek
az eddigi belső piacon, a termel ők elveszíthetik piacaik egy részét. Ezt a veszélyt er ősíti,
hogy az Uruguay-forduló agrártámogatás-csökkentési kötelezettséget ír el ő az Unió
tagországai számára. Ezzel együtt a CAP-reform keretében csökkenteni kell a mez őgaz-
dasági termelést, hiszen teljesen irracionális az az eddigi gyakorlat, amely az adófizet ők
Tóth László : Az EU-csatlakozás lehetséges előnyei és hátrányai a magyar agrárgazdaságra
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 15-26. p.
TÉT 1996 s 4 Az EU-csatlakozás lehetséges el őnyei és hátrányai a magyar... 23
zsebéből finanszírozza az exportot. Ugyancsak piaci oldalon vélik megjelenni azt a
veszélyt, amely a multinacionális feldolgozó cégek azon érdekéb ől fakad, hogy bizonyos
alapanyag-termelést — miután a privatizáció során jelent ős feldolgozó kapacitásokat
szereztek meg — áttelepítsenek költségtakarékosság okán a keleti országokba. Ez nem-
csak piacvesztést, hanem munkahelyek elvesztését is eredményezheti, tehát fokozottan
veszélyes.
Az emlegetett potenciális veszélyek másik csoportjába azokat sorolhatjuk, amelyek a
költségek oldaláról „leselkednek" a már így is „túlterhelt", az Unió „szegényházába"
tartozó déli tagok és Írország mez őgazdaságának finanszírozása miatt, amelyek mint
nettó kedvezményezettek a leginkább igénybe veszik a közös alapokat. Rémiszt ő össze-
gek röppennek fel id őnként arra vonatkozóan, hogy különféle feltételek mellett, különfé-
le szcenáriók szerint mibe fog kerülni, illetve mibe kerülhet a mai tagoknak a b ővülés
után a közös agrárpolitika (CAP).
A veszélyek elhárítására, a prognosztizált költségek elkerülésére alapvet ően kettős
stratégia körvonalazódik az EU agrárpoltikáját meghatározó körökben. Egyfelől a CAP-
reform felgyorsítása az ún. MacSharry-reform szellemében, hogy ezáltal megvalósuljon
a jelenlegi EU-tagországok mez őgazdasága versenyképességének fokozása a hatékony-
ság növelése révén, amelynek dönt ő mozzanata a támogatás jelleg ű kifizetések és a
termelés közötti kapcsolat megsz űntetése. A másik vetületben ez azt jelenti, hogy a ter-
meléshez kötött támogatásokkal szemben a közvetlen jövedelemtámogatásokra, illetve a
vidékfejlesztéshez kapcsolódó támogatásokra kell a hangsúlyt helyezni. Mindebb ől az is
következik, hogy a versenyszférában a mostaninál koncentráltabb üzemi struktúra, na-
gyobb átlagos üzemméret kialakítása a cél, a jelenleginél is kisebb agrárnépességgel. Így
lehetővé válik már viszonylag rövidebb távon is az árak csökkentése (főként a gabona, a
tej és a marhahús esetében), amit egy átmeneti id őszakban kompenzációval hidalnak át.
Eközben a nem fő foglalkozású üzemek jövedelem-kiegészítő szerepüket részben az
önellátásban, részben a helyi, lokális piacokon megtartják.
A csatlakozás lehetséges következményei fel őlünk nézve
Mielőtt megpróbáljuk a csatlakozás számunkra lehetséges következményeit számba
venni, talán nem felesleges egy apró, evidenciának tartott, azonban sokszor elfelejt ődő
tudományelméleti megjegyzést tennünk. Ez arra vonatkozik, hogy szükségszer űen
megkülönböztetend ő egymástól a prekoncepció és a hipotézis. A kettőt ugyanis gyakran
összekeverik egymással. A prekoncepció valójában olyan el őfeltevés, amelyet minden
áron, minden lehetséges (ál-) tudományos eszközzel bizonyítani igyekeznek, amelynek
bizonyításához akár meghamisítanak, elhallgatnak tényeket, vagy féligazságokat, rész-
igazságokat sorakoztatnak fel. Ezzel szemben a hipotézis olyan feltételezés, amelyet az
egzakt, korrekt tudományos vizsgálódás vagy igazol, vagy sem.
E rövid megjegyzésre azért került sor, mert szükséges leszögezni, hogy nincs semmi-
féle ab ovo fenntartásunk, még kevésbé elutasításunk az EU-hoz való csatlakozást ille-
tően. Hipotézisünk azonban az, hogy az EU integráció jövő nem írható le a jelenlegi
je
viszonyok és vélekedések sematikus extrapolációjával, vagyis az EU fejl ődése, az integ-
ráció folyamata — beleértve a keleti b ővülést is — nem feltétlenül lesz „töretlen", továb-
bá, hogy az EU-csatlakozásnak a magyar gazdaságra, ezen belül a mezőgazdaságra
pozitív és negatív hatásai egyaránt lehetnek, vagyis a csatlakozás egyidej űleg járhat
Tóth László : Az EU-csatlakozás lehetséges előnyei és hátrányai a magyar agrárgazdaságra
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 15-26. p.
24 Tóth László TÉT 1996 s 4
előnyökkel és hátrányokkal is. Kérdés, hogy melyek lesznek (lehetnek) a dominánsak,
továbbá a pusztán elvi, elméleti lehet őségűek, illetve valóságosak, ténylegesen hatók?
A csatlakozás leggyakoribb várható pozitív következményeként a protekcionizmus
nélküli piacra történ ő bejutást, a kib ővült EU már aposztrofált, mintegy 400 milliós
piacát fogalmazzák meg azok, akik az integráció, a csatlakozás feltétlen hívei. Ez azon-
ban valójában inkább teoretikus, semmint reális, valóságos jöv őbeni lehetőség. Az tud-
niillik soha, sehol nem fogalmazódott meg az EU részér ől, hogy a jelenlegi tagállamok
saját piacaikat, vagy annak akár valamely kis szegmensét is önkéntesen, puszta jószán-
dékból átadnák nekünk. Maximum azt mondják — és ez saját érdekeik alapján még csak
nem is nehezményezhető -, hogy a túltermelést, a drága, ráfizetéses exportot építik le.
Nem is titkolják, hogy nem szeretnék piacaikat átengedni nekünk. Fischler, az EU me-
zőgazdasági főbiztosa éppen Budapesten jelentette ki, hogy nekünk a keleti piacokra
kell alapoznunk, nem várhatjuk el, hogy agrárexportunkat az EU-piacokon növeljük. Ez
implicite azért azt is jelenti, hogy bár a harmonizációt, annak minden költségével meg-
követelik, felvételünk feltételeként szabják, a Közösségi piacokon létez ő versenyből
szándékaik szerint kirekesztenének bennünket. 9
Itt kapcsolható be a következ ő momentum az elemzésbe. A harmonizáció el őfeltétele,
alapja végs ő soron a mai sok tekintetben kaotikus, válságban lév ő mezőgazdaság, agrár-
gazdaság „rendbetétele". Más szóval a csatlakozás feltétele egy versenyképes, korszer ű,
hatékony agrárgazdaság. Ennek megteremtése azonban drága, tőkeigényes, amire a mai
nemzetgazdaság, különösképpen pedig .a mez őgazdaság a forrásokat öner őből nem tudja
biztosítani. Nyilvánvaló az ellentmondás a cél és eszközoldal között, amelynek a felol-
-
dása ma nehezen látható.
Logikailag ezen a ponton vethet ő fel a mezőgazdaság támogatásának kérdése. Az EU
agrárszakértői, még inkább agrárpolitikusai óva, intenek bennünket attól, hogy növeljük
a mezőgazdaság támogatását, mert ez rontja a hatékonyság növelését, a versenyképesség
fokozását, ami pedig az EU-lét feltétele. Kifejezetten rossz néven veszik, dühödten
emlegetik, hogy az 1991-es mélyponthoz képest a támogatások (különösképpen az ex-
porttámogatások) újra n őttek az elmúlt pár évben. A támogatások növelésével szembeni
érvek sorában el őkelő helyet foglal el annak argumentálása, hogy az EU-ban is csök-
kentik a támogatásokat, amit egyébként a GATT illetve WTO kötelez ő érvénnyel ír el ő.
Csakhogy van itt megint egy kis „bibi". Nevezetesen az, hogy PSE-ben kifejezve a mi
támogatásunk még most sem éri el egyfel ől az EU-átlag felét, továbbá, hogy a támogatá-
sok ezen szintje megközelít ően sem tesz lehet ővé akkora jövedelem-szerzést, mint az
EU-átlag. Ebből azután egyenesen következik, hogy még ilyen támogatottság mellett
sem képes a mez őgazdaság arra a felhalmozásra, amit az a bizonyos, csatlakozáshoz
szükséges fejlettségi, termelékenységi, versenyképességi szint megkívánna! Nem be-
szélve arról, hogy az EU agrártámogatása egyre kevésbé mérhet ő a hagyományos mó-
don, a PSE révén, mert a támogatások növekv ő hányada olyan közvetlen jövedelemtá-
mogatás, amely kívül esik ennek körén. Vagyis az a helyzet, amelybe a Közösség igyek-
szik bepréselni bennünket, az a „játéktér", amelyet a csatlakozás kapcsán számunkra
kijelölnek az agrárszférában, a vázolt összefüggésben tipikusan a „22-es csapdája".
Végezetül még egy olyan extrapolálható hatást említünk meg, amely meghatározó
jelentőségű a jövő szempontjából. Ha a hatékonyságot, a versenyképességet mint el-
érendő célt határozzuk meg a csatlakozás el őfeltételeként, számolni kell azzal, hogy a
mezőgazdasági foglalkoztatottság erőteljesen csökkenni fog. Ez a csökkenés id őben
behatárolt, ha a csatlakozás idejét az ezredfordulóra vagy az azt követ ő egy-két évre
tesszük. Viszonylag jól megbecsülhet ő különböző termelékenységi szintek elérése ese-
Tóth László : Az EU-csatlakozás lehetséges előnyei és hátrányai a magyar agrárgazdaságra
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 15-26. p.
TÉT 1996 s 4 Az EU-csatlakozás lehetséges el őnyei és hátrányai a magyar... 25
tén a felszabaduló munkaer ő száma, amely akár több s7Azezres nagyságrend ű is lehet
ebben a mondjuk hat—tíz éves periódusban. A gazdaság jelenlegi állapota mellett még a
legoptimistább feltételezések szerint sem lehetséges olyan növekedés ebben az id őszak-
ban, amely képes lenne ezt a munkaer ő-felesleget más nemzetgazdasági területeken
felszívni. A munkaer ő-felesleget legfeljebb mérsékelheti, ha a gazdasági növekedés
beindulásával a bels ő élelmiszer-kereslet növekszik. Ez azonban kett ős vonatkozásban is
hipotetikus. Egyrészt hipotetikus a gazdasági növekedés beindulása, másrészt az is, hogy
a megnövekedett kereslet a magyar termékekre irányul-e, hiszen köztudottan a hazai
piacon is egyre nagyobb részarányban vannak jelen a jobban támogatott, emiatt és más
tényezőkből következően is versenyképesebb közös piaci termékek.
összefoglalva tehát két dologra szerettem volna felhívni a figyelmet egy adott, szá-
munkra különösen fontos nemzetgazdasági szegmens példáján. Egyrészt közel sem biz-
tos, hogy az EU fejlődése a politikai deklarációk ellenére azt a lineáris trendet követi,
amit ma sokan feltételeznek, és amelyhez mint etalonhoz próbál a hivatalos politika
minden erővel igazodni. El kellene gondolkodni azon, milyen egyéb, reális alternatívák
lehetségesek az EU, vagy még inkább Európa jöv ője tekintetében, és ezekhez az alter-
natívákhoz is célszer ű lenne stratégiákat illeszteni. Másrészt le kellene vetkőzni azokat
az egyoldalúságokat, amelyek a csatlakozás várható pozitív hatásait abszolutizálják. A
várható, el őre jelezhető pozitív és negatív hatások szembeállításával mérlegelhet ő a
csatlakozás igenlése, ne adj' Isten elvetése. Ezt a mérlegelést elmulasztani nem egysze-
rűen hiba, de kifejezetten b űn lenne a jövő generációkkal szemben.
Jegyzetek
E felfogás tipikus példáját találhatjuk Enders, A. — Wonnacott, R. J.: The Liberalisation of East-West
European Trade: Hubs, Spokes and Further Complications c. tanulmányában. 1n: The World Economy,
Volume 19, No 3, May 1996.353-272. o.
2 Elég, ha arra emlékeztetünk, hogy Olaszország azért tiltotta meg egy id őben a juh illetve a juhhús bevite-
lét Magyarországról állategészségügyi szempontokra hivatkozva, mert néhány más országban és Olaszor-
szágban (!) járványos száj- és körömfájás volt!
3 CEFTA országok, Litvánia, Lettország, Észtország.
4 Ezen nem segít Maastricht sem, hiszen — mint azt egyre többen állítják — itt is a politikai szempontok
deklaratív célú els ődlegessége az, ami a végrehajtást nehezíti és a közösségi kohéziót gyengíti. A
Maastrichti Egyezménynek mások által is megfogalmazottan talán éppen az a legnagyobb veszélye, hogy
a politikát sokkal inkább öncélként tételezi, nem pedig olyan eszközként kezeli, amely a gazdaság érdeké-
ben kerül alkalmazásra. Az ilyen „megoldások" — mint azt Közép- és Kelet-Európában tudjuk — a bürok-
rácia túlburjánzásának, a centralizált irányításnak a melegágyai, ami el őbb-utóbb a gazdasági érdekek
háttérbe szorításával, azok csorbításával jár, a gazdasági hatékonyságot pedig rontja.
5 A „kifelé terelés", az „elhárító" magatartás ilyen jellegzetes megnyilvánulása, mondhatni „gyöngyszeme",
hogy egyre gyakrabban hallani, hogy a közép- és kelet-európai belépni szándékozók számára az igazi,
potenciális, perspektivikus piac a Távol-Kelet lehet, mert az ottani újonnan iparosodott országok az ezred-
fordulót követ ően nem lesznek képesek magukat élelmiszerrel ellátni. Nem beszélve arról, hogy ezek a
prognózisok mennyire megbizhatók vagy sem, az mindenképpen elgondolkodtató, hogy a potenciális, de
konkrétan nem meghatározott konkurenciától való félelem mennyire er ős. Hiszen a fejlett közösségi me-
zőgazdaság számára ennek a piacnak legalább annyira, ha nem jobban vonzónak kellene lennie, mint a
számtalan sebb ő l vérző , válsággal küszköd ő, abból kilábalni nagyon nehezen tudó közép- és kelet-
európaiaknak.
6 Ezt erősíti az, a fogyasztás internacionalizálódásával, uniformizálódásával együtt járó folyamat, amelyet
természetesen éppen az említett monopóliumok is el ősegítenek. A különféle közösségi szabványok, élel-
miszerekre vonatkozó el őírások stb. a felszínen úgy t űnhetnek, mint tisztán integrációs jelenségek, azon-
ban könnyen belátható, hogy legalább ennyire a monopóliumok globális érdekeit szolgálják.
7 Lásd többek között: S.Tangenmann and T. Josling: Pre-accession agricultural policies for Central Europe
and the European Union, Study commissioned by DG 1, European Commission, 1994; Agricultural
Tóth László : Az EU-csatlakozás lehetséges előnyei és hátrányai a magyar agrárgazdaságra
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 15-26. p.
26 Tóth László TÉT 1996 s 4
Situation and Prospects in the Central and Eastern European Countries. Summary Report, EU
Commission Directorat-General for Agriculture, Working Document, 1995; White Paper on the
implication for the CAP of integrating the Central and East European countries into the European Union,
EU Agriculture Counci1,1996.
8 Rendkívül tanulságos például a PHARE-program keretében nyújtott eddigi EU-segélyek elemzése, amely
egyértelm űen bizonyítja, hogy egyfel ől a források „visszaszívása" 1990-93 között szolid becslés szerint is
legalább 50%-os volt, továbbá a támogatott célok kivétel nélkül az EU érdekeit tartották szem el őtt, mert
egyrészt olyan területekre irányultak, „...amelyek elhanyagolása az EU számára is negatív hatással járna,
például az állategészségügy vagy a növényegészségügy kérdése, a járványmegel őzés vagy a környezetvé-
delem. Másrészt segítségét azokra a területekre koncentrálja, amelyek fejlesztése saját gazdasági céljai
megvalósítását szolgálják: ilyenek például az infrastruktúra, a közlekedés, az energiaellátás fejlesztése...
Szintén ebbe a kategóriába tartoznak azok a területek, amelyek tármogatása az EU információval való el-
látását szolgálja... (Egyes kimutatások szerint minden 1 márkányi segély mintegy 5 márkányi exportot ge-
nerál!"— mármint a segélynyújtónak — T. L.) Kiss Judit Segélycsekélység — A PHARE és a magyar
agrárium, Figyel ő, 1996. május 16.52-54. o.
9 Nem tartozik a szűken vett elemzés körébe, hogy milyen problémák vannak a keleti piacok tekintetében,
azt azonban mindenki tudja, hogy nem táplálhatók különösebb illúziók e piacok stabilitását, fizet őképes-
ségét, rizikómentességét illetően.
POSSIBLE ADVANTAGES AND DISADVANTAGES OF THE
HUNGARIAN INTEGRATION INTO THE EU ON HUNGARIAN
AGRICULTURE
LÁSZLÓ TÓTH
The transitions following the turn of the 1980s-1990s raised the issues about the
future of Europe in a new light. The "European idea", the expansion of the EU was
accompanied with the task of a possible Eastern expansion. The ideas concerning the
future, however, are many times one-sided in their attitude and they are based on
political and ideological notions, reflexes rather than reality. Still, they do not even meet
the criteria of alternativity.
The issues and problems of the future of the integration are especially serious in
matters of agriculture. The agriculture of the Community has been known from the
beginning as one of the most problematic fields of the integration, which, as the author
of the essay sees, is the consequence of the characteristic contradiction of integration
and regionalisation and which seems to be justified by all expansions/accessions so far.
The future of the EU as whole and the chances of accession for those who are new
applicants will largely be determined by the future of the common agricultural policy.
Based on the experiences of the past 7-8 years it is evident that we have to get rid of
several illusions and fears that emerged in connection with the future of the European
agriculture. There is only one way to do it: Besides forecasting the possible changes of
the common agricultural policy, we will have to explore the favourable and
unfavourable consequences of the expected accession in order to be able to work out
adequate strategies.
The future and possible effects of the agrarian integration are of special importance
for Hungary. The ideas outlined in the essay are meant to provide some theoretical
support for the creation of the right strategies.
Translated by Zoltán Raffay